MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/1404.. számú
Országgyûlési határozati javaslat
A Magyar Köztársaság és Románia között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az
adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók
területén Bukarestben, 1993. szeptember 16-án aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Elõadó: Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. szeptember
Az Országgyûlés.........../1995. (...........) OGY határozata a
Magyar Köztársaság és Románia között a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról
a jövedelem- és a vagyonadók területén Bukarestben, 1993.
szeptember 16-án aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1. a Magyar Köztársaság és Románia között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és
az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók
területén Bukarestben, 1993. szeptember 16-án aláírt Egyezményt e határozattal
megerõsíti;
2. felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítésrõl diplomáciai úton
tájékoztassa a román felet.
1
E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS ROMÁNIA KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRÕL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és Románia, attól az óhajtól vezetve, hogy a kettõs
adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelem- és a vagyonadók területére vonatkozó egyezmény megkötésével
erõsítsék a két ország gazdasági kapcsolatait,
megállapodtak a következõkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.
2.cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Az Egyezmény a beszedés módjára való tekintet nélkül azokra a jövedelem-
és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, helyhatóságai
vagy közigazgatási-területi egységei vetnek ki.
2. Jövedelemadónak és vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket
a teljes jövedelem vagy a teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy a vagyon
egyes elemei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon
elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, valamint az
értéknövekedési adókat.
3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévõ következõ adókra terjed
ki:
a) Románia esetében:
- a magánszemélyek jövedelemadója;
- a testületek és jogi személyek nyereségadója;
- a bérek, fizetések és más hasonló díjazások adója;
- a mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelem adója;
- az osztalékadó;
(a továbbiakban "román adó");
b) a Magyar Köztársaságban:
- a magánszemélyek jövedelemadója;
- a társasági adó;
- a földadó;
- az építményadó;
(a továbbiakban "magyar adó").
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló
adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévõ adók mellett
vagy azok helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai
értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges módosításáról, az ilyen
módosítások után ésszerû idõn belül.
3.cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) az "egyik Szerzõdõ Állam" és a "másik Szerzõdõ Állam" kifejezés a
szövegösszefüggésnek megfelelõen Romániát vagy Magyarországot jelenti;
b) a "Románia" kifejezés földrajzi értelemben használva Románia területét
jelöli, beleértve annak parti tengerét és a kizárólagos gazdasági övezetet,
amely felett Románia szuverenitást, felségjogokat vagy bírói hatalmat gyakorol
belsõ jogszabályaival és a nemzetközi joggal összhangban a tengervizekben, a
tengerfenéken, a tenger és az ilyen vizek altalajában lévõ természeti,
biológiai és ásványi erõforrások feltárása és kiaknázása tekintetében;
c) a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar
Köztársaság területét jelenti;
d) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és
minden más olyan személyi egyesülést, amely a Szerzõdõ Államok egyikében
jogszerûen jött létre;
e) a "társaság" kifejezés azokat a jogi személyeket vagy egyéb olyan
jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek
tekintendõk;
f) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és a "másik Szerzõdõ Állam
vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személy által folytatott vállalkozást jelentenek;
g) az "állampolgár" kifejezés az alábbiakat jelenti:
(i) minden olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerzõdõ Állam
állampolgárságával rendelkezik;
(ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amelynek ez a
jogállása az egyik Szerzõdõ Államban hatályban lévõ jogszabályokból származik;
h) a "nemzetközi szállítás" kifejezés az olyan vállalkozás által üzemeltetett
hajó, légi jármû, vasút vagy közúti szállító jármû igénybevételével végzett
bármilyen szállítást jelent, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik
Szerzõdõ Államban van,
kivéve ha az ilyen szállítást kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek
között végzik;
i) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:
1) Romániában a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét;
2) Magyarországon a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét.
2. Az Egyezménynek mindegyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál az
Egyezményben meghatározás nélkül szereplõ kifejezéseknek olyan jelentésük van,
ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, amit ennek az Államnak a
jogszabályaiban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
Egyezmény kiterjed.
4. cikk
LAKÓHELY AZ ADÓ SZEMPONTJÁBÓL
1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerzõdõ Államnak a
jogszabályai szerint lakóhelye, tartózkodási helye, az üzletvezetés helye vagy
bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az Államban adóköteles. A kifejezés
azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban
kizárólag az ebben az Államban lévõ forrásokból származó jövedelem vagy ott
lévõ vagyon tekintetében adókötelesek.
2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, esetét az alábbi szabályok szerint kell
meghatározni:
a) abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben
állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban
rendelkezik állandó lakóhellyel, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi
illetõségûnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a
létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Szerzõdõ Államban van
létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Szerzõdõ Államban sem rendelkezik
állandó lakóhellyel, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi
illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy
egyikben sincs, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek,
amelynek állampolgára;
d) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államnak állampolgára, vagy egyiknek sem, a
Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a
kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem magánszemély
mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû,úgy abban a Szerzõdõ Államban
tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye
van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti
helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás tevékenységét egészben
kifejtik.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyárat;
e) a mûhelyt;
f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt és a természeti kincsek
kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.
3. A "telephely" kifejezés hasonlóképpen magában foglalja:
a) az építési területet, a kivitelezési, szerelési és berendezési
munkálatokat, valamint az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de
csak akkor, ha az ilyen terület, munkálatok vagy tevékenység kilenc hónapnál
hosszabb ideig tart;
b) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által saját alkalmazottai vagy egyéb
megbízott személyzet révén a másik Szerzõdõ Államban nyújtott
szolgáltatásokat, beleértve a tanácsadó szolgáltatásokat, feltéve, hogy az
ilyen tevékenységet - azonos vagy valamilyen csatlakozó munkálatok keretében -
összességében kilenc hónapnál hosszabb idõszakban vagy idõszakokban
folytatják.
4. E cikk elõzõ rendelkezéseire való tekintet nélkül a "telephely" kifejezést
úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következõket:
a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy
áruinak olyan raktározására, kiállítására vagy kiszállítására használnak,
amely nem jár együtt eladással;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak készleteit, amelyeket kizárólag olyan
raktározás, kiállítás vagy kiszállítás céljából tartanak, amely nem jár együtt
eladással;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag
abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak
fenn, hogy a vállalkozás részére különbözõ javakat és árukat vásároljanak,
vagy információt szerezzenek;
e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak
fenn, hogy a vállalkozás részére hirdessenek, információkat nyújtsanak,
tudományos kutatást végezzenek, vagy bármilyen más elõkészítõ vagy kisegítõ
jellegû tevékenységet folytassanak;
f) a vállalkozás olyan javainak vagy áruinak az eladását, amelyeket alkalmi
vásár vagy kiállítás keretében állítottak ki, az említett vásár vagy kiállítás
zárása után;
g) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a/-f/ pontokban
említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az
állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes
tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
5. Ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a a 6. bekezdés
rendelkezéseit kell alkalmazni - az egyik Szerzõdõ Államban a másik Szerzõdõ
Állam vállalkozása nevében tevékenykedik, akkor ez a vállalkozás olyan
vállalkozásnak tekintendõ, amelynek telephelye van az elsõként említett
Szerzõdõ Államban, ha a személynek felhatalmazása van arra, hogy a
vállalkozás nevében ebben az Államban szerzõdéseket kössön és ezzel
rendszeresen él is, kivéve, ha tevékenysége arra korlátozódik, hogy árukat és
javakat vásárol ennek a vállalkozásnak.
6. Nem tekintendõ úgy, hogy az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának telephelye
van a másik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert ebben a másik Szerzõdõ
Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ révén fejti ki
tevékenységét, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük
keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság
olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, illetve üzleti tevékenységet fejt
ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában
még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy a másik Szerzõdõ Államban lévõ ingatlan vagyonból (beleértve a
mezõgazdaságból és az erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, ebben a
másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a
Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó
vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan
vagyon tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdasági és erdészeti üzemekben
használatos felszereléseket és az állatállományt, valamint az olyan jogokat,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az
ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források
és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának
ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók, légi
jármûvek, vasúti és közúti szállító jármûvek nem tekintendõk ingatlan
vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából
származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan
vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás céljára
szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.
7.cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a Szerzõdõ
Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ
Államban ott lévõ telephelye révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily
módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban
adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a
telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ
telephelye révén, akkor mindkét Szerzõdõ Államban azt a nyereséget kell ennek
a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és
elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos
vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a
vállalkozással, amelynek telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál lehetõvé kell tenni azoknak a
költségeknek a levonását, amelyek a telephellyel kapcsolatban merülnek fel,
beleértve az üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül
attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy
máshol. Ez a rendelkezés a belsõ jogszabályok korlátozásainak fenntartásával
alkalmazandó.
4. Ha az egyik Szerzõdõ Államban a telephelyre esõ nyereségrészt oly módon
szokták megállapítani, hogy a vállalkozás teljes nyereségét a különbözõ
részegységek között arányosan osztják meg, a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez
a Szerzõdõ Állam az adóköteles nyereséget a szokásos arányos megosztás
módszerével állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek
azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben
foglalt elvekkel.
5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelyre esõ nyereséget évrõl évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az
ellenkezõjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az
Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik
azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.
8. cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1. A hajók, légi jármûvek, vasút vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi
forgalomban történõ üzemeltetésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ
Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye
van.
2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó
fedélzetén van, akkor úgy tekintendõ, hogy az abban a Szerzõdõ Államban van,
amelyben a hajó hazai kikötõje van, vagy ha nincs ilyen hazai kikötõ, abban a
Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzemeltetõje belföldi illetõségû.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az üzemközösségben, közös
vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltetõ társaságban való részvételbõl
származó jövedelemre, valamint a hajók, légi jármûvek, vasút vagy közúti
jármûvek mûködtetésével kapcsolatos pénzösszegek kamataira is.
4. Az 1. bekezdés és a 7. cikk rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának hajók, légi jármûvek, vasút vagy közúti
jármûvek üzemeltetésébõl származó nyeresége, amelyeket elsõsorban az egyik
Szerzõdõ Államban található helyek közötti kizárólagos szállításra
használnak, ebben az Államban adóztatható.
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
Amennyiben
a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében
részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a vezetésében,
ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek, és bármelyik esetben a két
vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatokban olyan
feltételeket alakít ki vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól
a feltételektõl, amelyeket független vállalkozások alakítanának ki egymás
között, akkor minden olyan nyereség, amely e feltételek hiányában a
vállalkozások egyikénél megjelent volna, de e feltételek miatt nem ott jelent
meg, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és ennek megfelelõen
adóztatható.
10. cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, ebben
a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ
Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizetõ
társaság belföldi illetõségû, ha azonban a kedvezményezett az osztalék
haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 %-át, ha a kedvezményezett olyan társaság,
amely az osztalékot fizetõ társaság tõkéjének legalább 40 %-át közvetlenül
birtokolja;
b) az osztalék bruttó összegének 15 %-át minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre
vonatkozóan, amelybõl az osztalékot fizetik.
3. E cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl, "élvezeti"
részvényekbõl vagy "élvezeti" jogokból, bányarészvényekbõl, alapítói
részvényekbõl vagy más nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a
hitelezõi követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági
jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely a részvényekbõl származó
jövedelemmel azonos adójogi elbírálás alá esik annak az Államnak a
jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot kifizetõ társaság belföldi
illetõségû.
4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék
haszonhúzója, aki mint az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy,
a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi
illetõségû, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, és az érdekeltség,
amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy
állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben az esettõl függõen a 7. cikk
vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereségre vagy
jövedelemre tesz szert a másik Szerzõdõ Államból, ez a másik Állam nem
adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik,
sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel
nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett
osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik
Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
11. cikk
KAMAT
1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõ és a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személynek kifizetett kamat ebben a másik Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor az ilyen kamat abban a Szerzõdõ Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a
kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja
meg a kamat bruttó összegének 15 %-át.
3. A 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül:
a) a Magyarországon keletkezõ és Románia Kormányának vagy Nemzeti Bankjának és
bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek tõkéje részben vagy
egészben Románia Kormányának a tulajdonában van, mentes a magyar adó alól;
b) a Romániában keletkezõ és Magyarország Kormányának vagy Nemzeti Bankjának
és bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek tõkéje részben
vagy egészben Magyarország Kormányának a tulajdonában van, mentes a román adó
alól.
4. E cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta hitelezõi
követelésbõl származó jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal
van-e biztosítva és jogot ad-e az adós nyereségébõl való részesedésre, és
magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a
kötvényekbõl és az adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen
értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és
díjakat, valamint a kölcsönzött pénzbõl származó jövedelemhez hasonló
jövedelmet annak az országnak az adójogszabályai szerint, amelyben a jövedelem
keletkezik. A késedelmes fizetésért felszámított büntetések nem tekintendõk
kamatnak e cikk alkalmazásában.
5. Az 1.és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat
haszonhúzója, aki az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, a másik
Szerzõdõ Államban, amelyben a kamat keletkezik,ott lévõ telephelyén keresztül
üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévõ állandó bázisa segítségével
szabad foglalkozást ûz ebben a másik Államban, és a hitelezõi követelés, amely
után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz
kapcsolódik. Ebben az esetben az esettõl függõen a 7. cikk vagy a 14. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
6. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a
kifizetõ maga az Állam, helyhatósága, közigazgatási-területi egysége, vagy egy
ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a kamatot fizetõ
személy, akár belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, az
egyik Szerzõdõ Államban olyan telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik,
amellyel kapcsolatosan az adósság létrejött, amelyre a kamatot fizették, és
ennek a kamatnak a terhét ez a telephely vagy állandó bázis viselte, akkor úgy
tekintendõ, hogy ez a kamat abban a Szerzõdõ Államban keletkezett, amelyben a
telephely vagy az állandó bázis található.
7. Ha a kamatot fizetõ személy és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és
egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz
a hitelezõi követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt az
összeget, amelyben a kamatot fizetõ személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolatok
hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett
összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét
Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.
12. cikk
JUTALÉK
1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõ és a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személynek kifizetett jutalék ebben a másik Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor ez a jutalék abban a Szerzõdõ Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is adóztatható, amelyikben keletkezik, de ha a
kedvezményezett a jutalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja
meg a jutalék bruttó összegének 5 %-át.
3. Az Egyezmény alkalmazásában a "jutalék" kifejezés a brókereknek, a
bizományosoknak vagy a brókerhez és a bizományoshoz hasonló személyeknek
teljesített kifizetéseket jelenti annak a Szerzõdõ Államnak az adójogszabályai
szerint, amelyikben az ilyen kifizetés keletkezik.
4. Nem kell az 1.és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jutalék
haszonhúzója, aki mint az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy,
a másik Szerzõdõ Államban, amelyikben a jutalék keletkezik, olyan telephellyel
rendelkezik, amellyel a jutalékot eredményezõ tevékenység ténylegesen
kapcsolatos. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5. A jutalék akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a
kifizetõ maga ez az Állam, ennek az Államnak a közigazgatási-területi egysége,
vagy egy ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban az
osztalékot fizetõ személy, akár belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ
Államban, akár nem, az egyik Szerzõdõ Államban olyan telephellyel rendelkezik,
amellyel kapcsolatban azokat a tevékenységeket végezték, amelyekre a kifizetés
történt, és ennek a jutaléknak a terhét ez a telephely viselte, akkor úgy
tekintendõ, hogy a jutalék abban a Szerzõdõ Államban keletkezett, amelyben a
telephely található.
6. Ha a kifizetõ és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és egy harmadik
személy közötti különleges kapcsolat miatt a jutalék összege, azon
tevékenységhez mérten, amelyért kifizették, meghaladja azt az összeget,
amelyben a kifizetõ és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott
volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbbi összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint
adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ
figyelembevételével.
13. cikk
JOGDÍJ
1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõ és a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személynek kifizetett jogdíj ebben a másik Államban adóztatható.
2. Ugyanakkor az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban és annak az Államnak a
jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a
kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja
meg a jogdíj bruttó összegének 10 %-át.
3. E cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés magában foglal minden olyan
jellegû térítést, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások -
beleértve a mozgóképfilmet, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló
filmeket és szalagokat - szerzõi joga, mindenfajta szabadalom, védjegy, ipari
formaterv vagy modell, terv, titkos képlet vagy eljárás felhasználásának vagy
felhasználási jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos
berendezések használatáért vagy használati jogáért, illetve ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalattal kapcsolatos információért fizetnek
ki.
4. Nem kell az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha a jogdíj
haszonhúzója, aki az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, a másik
Szerzõdõ Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, telephellyel vagy állandó
bázissal rendelkezik, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatos.
Ebben az esetben, az esettõl függõen, a 7.cikk vagy a 15. cikk rendelkezéseit
kell alkalmazni.
5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a
kifizetõ ez az Állam maga, helyhatósága vagy közigazgatási-területi egysége,
vagy egy ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíj
kifizetõje, akár belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, a
Szerzõdõ Államok egyikében olyan telephellyel vagy állandó bázissal
rendelkezik, amellyel kapcsolatosan a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült,
és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor úgy
tekintendõ, hogy a jogdíj abból a Szerzõdõ Államból származik, amelyben a
telephely vagy az állandó bázis található.
6. Ha a kifizetõ és a haszonhúzó közötti, vagy a kettejük és egy harmadik
személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a
használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amelynek alapján
kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ személy és a
jogdíj haszonhúzója az ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint
adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ
figyelembevételével.
14. cikk
TÕKENYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy másik Szerzõdõ
Államban lévõ 6. cikk szerinti ingatlanának elidegenítésébõl származó
nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyon, valamint az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó bázishoz
tartozó ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség ebben a másik Államban
adóztatható, beleértve az ilyen telephely (önálló vagy az egész vállalkozás
elidegenítésével együttes) elidegenítésébõl és az ilyen állandó bázis
elidegenítésébõl származó nyereséget is.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek, vasút és közúti
szállító jármûvek, és az ilyen közlekedési eszközök üzemeltetéséhez tartozó
ingó vagyontárgyak elidegenítésébõl származó nyereség csak abban az Szerzõdõ
Államban adóztatható, amelyben a 8. cikk rendelkezései értelmében az ilyen
tevékenységekbõl származó nyereség adóztatható.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó
nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ
belföldi illetõségû.
15. cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegû tevékenységbõl élvez,
csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a belföldi illetõségû személy
bármely 12 hónapos idõszakban 183 napnál hosszabb idõszakot tölt a másik
Szerzõdõ Államban, de jövedelmének csak az a része adóztatható ebben az
Államban, amelyik az ebben az Államban végzett tevékenységébõl származik.
2. A "szabad foglalkozás" fogalma magában foglalja különösen az önálló
tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési és oktatási tevékenységet, valamint
az orvosok, fogorvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és könyvszakértõk önálló
tevékenységét.
16. cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 17., 19., 21. és 22. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a
fizetés és az egyéb hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben
a munkát ott végzik, az abból származó díjazás ebben a másik Államban
adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a díjazás, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ
Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsõként említett Államban
adóztatható, amennyiben
a) a kedvezményezett bármilyen 12 hónapos idõszakon belül összesen 183
napnál nem tölt hosszabb idõszakot vagy idõszakokat a másik Államban, és
b) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében
fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban, és
c) a díjazás terhét nem a munkáltatónak a másik Államban lévõ telephelye
vagy állandó bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, az olyan díjazás, amelyet
nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármû, vasút vagy közúti
szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a
Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletviteli
helye található.
17. cikk
IGAZGATÓK DÍJAZÁSA
Az igazgatók díjazása és egyéb olyan hasonló kifizetés, amelyet az egyik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsi vagy felügyelõ bizottsági
tagjaként élvez, ebben a másik Államban adóztatható.
18.cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 15. és 16. cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet
az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy elõadómûvészként,
úgymint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós mûvészként, zenészként vagy
sportolóként tesz szert a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett
személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben az elõadómûvész vagy sportoló ilyen minõségében személyesen
kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy
sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, akkor ez a
jövedelem a 7., 15. és a 16. cikk rendelkezéseire való tekintet nélkül abban
a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló
tevékenységét kifejti, ha ezt a személyt az elõadómûvész vagy a sportoló
közvetlenül vagy közvetve ellenõrzi.
3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben
említett jövedelem adómentes abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az
elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a
tevékenységet döntõ részben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a
közpénzeibõl támogatják,vagy a tevékenységre a Szerzõdõ Államok közötti
kulturális megállapodás vagy program keretében kerül sor.
19. cikk
NYUGDÍJ
A 20. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és
más hasonló térítés, amelyeket az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személynek korábbi nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak ebben az
Államban adóztatható.
20. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. a) Az olyan nem nyugdíj jellegû díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam,
helyhatósága vagy közigazgatási-területi egysége fizet ki egy magánszemélynek
olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak, helyhatóságának vagy közigazgatási-
politikai egységének teljesített, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.
b) Ez a díjazás azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
szolgálatot ebben a Szerzõdõ Államban teljesítették és a magánszemély ebben a
másik Szerzõdõ Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban
belföldi illetõségûvé.
2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, helyhatósága vagy
közigazgatási-területi egysége fizet, vagy általa létrehozott alapokból
fizetnek egy magánszemélynek olyan szolgálatért, amelyet ezen Államnak,
helyhatóságának vagy közigazgatási-területi egységének teljesített, csak ebben
az Államban adóztatható.
b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
magánszemély ebben a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû és ennek az
Államnak az állampolgára is.
3. A 16., 17., és 19. cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan díjazásokra,
amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, helyhatósága vagy közigazgatási-területi
egysége által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített
szolgálatért fizetnek ki.
21. cikk
DIÁKOK ÉS GYAKORNOKOK
1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok, vagy gyakornokok kapnak
ellátásukra vagy tanulmányi és szakképzési célokra, akik közvetlenül az egyik
Szerzõdõ Államba való utazás elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsõként említett
Államban kizárólag tanulmányi vagy szakképzési célból tartózkodnak, nem
adóztathatók ebben az Államban, egy hat évet meg nem haladó idõszakban,
amennyiben az ilyen kifizetések ezen az Államon kívüli forrásokból származnak.
2. A diák vagy a gyakornok által a másik Szerzõdõ Államban való tartózkodás
idején kapott bármilyen díjazás adómentes ebben a másik Szerzõdõ Államban,
feltéve, hogy az ilyen díjazás nem haladja meg ennek a másik Szerzõdõ Államnak
a valutájában a kétezerötszáz USA dollárnak (2500 USD) megfelelõ összeget az
ebben a másik Szerzõdõ Államban végzett tevékenységek tekintetében, és ezek a
tevékenységek tanulmányaihoz, kutatásaihoz vagy szakképzéséhez kapcsolódnak,
vagy létfenntartásához szükségesek.
22. cikk
TANÁROK ÉS KUTATÓK
Az oktatásért vagy tudományos kutatásért olyan magánszemélyeknek kifizetett
díjazás, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államba való utazás elõtt a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok,
és akik az elõbbi Államban tudományos kutatások végzése vagy egyetemen,
fõiskolán, felsõoktatási intézményben vagy hasonló intézményben történõ
oktatás céljából tartózkodnak, egy
két évet meg nem haladó idõszakban adómentes az elõbbi Államban, feltéve, hogy
az ilyen intézmény non-profit jogi személyekhez tartozik.
23. cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének azok az
elemei, amelyekre, bárhol keletkeznek is, az Egyezmény fenti cikkei nem térnek
ki, csak ebben az Államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre,
amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye
révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévõ
állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni
érték, amelynek alapján a jövedelmet fizetik, ténylegesen az ilyen
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben az esettõl
függõen a 7. cikk vagy a 15. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
24.cikk
VAGYON
1. A 6. cikkben említett ingatlan vagyonban megtestesülõ vagyon, melynek
tulajdonosa az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy, és amely a
másik Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyonban, vagy az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ
Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó bázishoz
tartozó ingó vagyonban megtestesülõ vagyon abban a Szerzõdõ Államban
adóztatható, amelyben a telephely vagy az állandó bázis található.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajóban, légi jármûben, vasútban vagy
közúti szállító jármûvekben és az ilyen hajók, légi jármûvek, vasút vagy
közúti szállító jármûvek üzemeltetéséhez szükséges ingó vagyonban megtestesülõ
vagyon csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás
tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vagyonának minden
egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.
25. cikk
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
A kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:
a) Magyarország esetében:
i) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet
élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban
Romániában adóztatható, Magyarország a (ii) és (iii) pontban foglalt
rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az
adóztatás alól.
ii) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11., 12. és 13. cikk rendelkezéseivel
összhangban Romániában adóztathatók, Magyarország lehetõvé teszi az ilyen
belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból egy olyan összeg
levonását, amely megegyezik a Romániában megfizetett adóval. Az így levont
összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt számított adónak azt a
hányadát, amely a Romániából származó ilyen jövedelemtételekre esik.
iii) Ha az Egyezmény bármely rendelkezésével összhangban a Magyarországon
belföldi illetõségû személy által megszerzett jövedelem vagy a tulajdonában
lévõ vagyon Magyarországon mentesül az adóztatás alól, Magyarország
mindazonáltal az ilyen belföldi illetõségû személy többi jövedelmét vagy
vagyonát terhelõ adó összegének kiszámításánál figyelembe veheti a mentességet
élvezõ jövedelmet vagy vagyont.
b) Románia esetében:
Romániában belföldi illetõségû személyek által az Egyezmény rendelkezései
értelmében Magyarországon adóztatható jövedelem vagy vagyon után megfizetett
adót le kell vonni a romániai adójogszabályoknak megfelelõen esedékes román
adókból.
Ez a levonás azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt számított
jövedelemadónak vagy vagyonadónak azt a hányadát, amely annak a jövedelemnek
vagy vagyonnak tudható be, amely Magyarországon adóztatható.
26. cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai számára nem írható elõ a másik
Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy azzal összefüggõ bármilyen kötelezettség,
amely más vagy megterhelõbb, mint a másik Államban belföldi illetõségû
személyek számára hasonló körülmények között elõírt vagy elõírható adózás és
az azzal összefüggõ kötelezettségek. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1.
cikk rendelkezéseire, az olyan személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi
illetõségûek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.
2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebbül ebben a másik Szerzõdõ Államban,
mint e másik Szerzõdõ Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai. Ez a
rendelkezés nem értelmezhetõ oly módon, mintha az egyik Szerzõdõ Állam köteles
lenne a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára polgári
jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi
kedvezményt,levonást vagy mentességet biztosítani az adózás területén, amelyet
az elõbbi Államban belföldi illetõségû személyeknek biztosít.
3. Kivéve, ha a 9. cikkben, a 11. cikk 7. bekezdésében vagy a 12. és 13. cikk
6. bekezdésében szereplõ rendelkezéseket kell alkalmazni, az egyik Szerzõdõ
Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személynek kifizetett kamat, jutalék, jogdíj és egyéb költség az ilyen
vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek
mellett levonható, mintha az elsõként említett Államban belföldi illetõségû
személynek fizették volna ki. Ehhez hasonlóan az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozásának bármilyen adóssága a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személlyel szemben az ilyen vállalkozás adóztatható vagyonának
megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha az elsõként
említett Államban belföldi illetõségû személlyel kötötték volna errõl a
szerzõdést.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek vagyona
egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt
van, nem írható elõ az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy
azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy megterhelõbb,
mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket ezen elsõként
említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy írhatnak elõ.
5. E cikk rendelkezései a 2. cikk rendelkezéseire tekintet nélkül bármilyen
fajtájú és elnevezésû adóra kiterjednek.
27. cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam
intézkedése olyan adózást eredményez vagy eredményezhet a késõbbiekben
számára, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, az illetõ
Állam belsõ jogszabályaiban biztosított jogorvoslati lehetõségektõl
függetlenül az ügyet annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága elé
terjesztheti, amelyben belföldi illetõségû, vagy amennyiben ügyére a 26. cikk
1. bekezdése vonatkozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatósága elé,
amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem
lévõ adóztatást eredményezõ intézkedésrõl szóló elsõ értesítéstõl számított
három éven belül elõ kell terjeszteni.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, de
önmaga nem képes kielégítõ megoldást találni, arra törekszik, hogy az ügyet a
másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel
oldja meg, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az
Egyezménnyel.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai arra törekszenek, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket
kölcsönös egyetértéssel oldják fel.Közös tanácskozásokat tarthatnak annak
érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs adóztatást, amelyekrõl
az Egyezmény nem rendelkezik.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések szellemében
történõ megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek egymással. Ha
a megállapodás elérése érdekében célszerûnek tûnik a szóbeli véleménycsere,
akkor arra sor kerülhet a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak
képviselõibõl álló bizottság keretében.
28. cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kicserélik egymással az olyan
tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a
Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ
jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az ezek
szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást
az 1. cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Állam a kapott tájékoztatást ugyanúgy
titokként kezeli, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai szerint
megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a
bíróságokat és a közigazgatási szerveket) elõtt fedi fel, amelyek az Egyezmény
hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével
és a velük kapcsolatos peres eljárással vagy jogorvoslat elbírálásával
foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen
célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon
vagy bírósági ítéletekben felfedhetik. A tájékoztatást adó Állam kérésére a
tájékoztatást titokként kell kezelni.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk oly módon,
mintha valamelyik Szerzõdõ Államot köteleznék:
a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaival vagy
államigazgatási gyakorlatával ellentétes intézkedések végrehajtására;
b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;
c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari,
kereskedelmi vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást vagy olyan
információt fedne fel, amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a
közrendnek (ordre public).
29. cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy a konzuli
tisztségviselõk adózási kiváltságait, amelyek õket a nemzetközi jog általános
szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján megilletik.
30. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. A Szerzõdõ Államok értesítik egymást, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez
szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett második értesítés idõpontja után 30
nappal lép hatályba, és rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
követõ elsõ naptári év január 1-jén vagy azt követõen szerzett összegekre;
b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-vel vagy azután kezdõdõ
bármely adóévre kivehetõ adókra.
3. A Magyar Köztársaság és Románia közötti kölcsönös kapcsolatokban az
Egyezmény alkalmazhatóságának elsõ napjától az 1977. május 27-én Miskolcon a
magánszemélyek jövedelmére és vagyonára vonatkozó kettõs adóztatás
elkerülésérõl szóló multilaterális Egyezmény, valamint az 1978. május 19-én
Ulan-Batorban a jogi személyek jövedelmének és vagyonának kettõs adóztatása
elkerülésérõl szóló multilaterális Egyezmény hatályát veszti.
4. Az Egyezménynek a közvetlen adókra vonatkozó rendelkezései felváltják az
1948. augusztus 28-án Budapesten a közvetlen adókra és az örökösödési
illetékekre vonatkozóan a kettõs adóztatás elkerülésérõl aláírt Egyezmény
megfelelõ rendelkezéseit.
31. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam fel
nem mondja. Az Egyezményt mindkét Szerzõdõ Állam az Egyezmény
hatálybalépésének idõpontjától számított ötéves idõszakot követõ bármelyik
naptári év június 30-án vagy azt megelõzõen diplomáciai úton eljuttatott
értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondás évét követõ elsõ naptári
év január 1-jén vagy azt követõen szerzett összegekre vonatkozóan;
b) egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a felmondás évét követõ
naptári év január 1-vel vagy azután kezdõdõ bármely adóévre kivethetõ adókra
vonatkozóan.
Ennek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt
aláírták.
KÉSZÜLT két eredeti példányban Bukarestben, 1993. szeptember 16-án, angol
nyelven.
A Magyar Köztársaság
Románia
nevében
nevében
Jeszenszky Géza s.k.
Teodor Melescanu s.k.
külügyminiszter
külügyminiszter
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság és Románia között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az
adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók
területén Bukarestben, 1993. szeptember 16-án aláírt Egyezmény törvényhozás
tárgyát érinti, ezért megerõsítéséhez az Országgyûlés döntése szükséges, amely
országgyûlési határozat formájában történik.