MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1452. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a népesség egy része személyi-, családi- és lakásviszonyainak
1996. évi összeírásáról
Elõadó: dr. Vastagh Pál
Budapest, 1995. szeptember hó.
Törvényjavaslat
a népesség egy része személyi-, családi- és lakásviszonyainak
1996. évi összeírásáról
Az Országgyûlés a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § c)
pontjában foglaltak alapján a következõ törvényt alkotja:
1. §
A Magyar Köztársaság területén, az 1996. március 31. és 1996. április 1. napja
közötti éjféli állapot alapulvételével - 1996. április 1-je és 1996. április
21-e közötti idõszakban - a népesség egy része személyi-, családi-, és
lakásviszonyairól összeírást (a továbbiakban: mikrocenzus) kell tartani a
személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992.
évi LXIII. törvény és a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény
rendelkezéseinek figyelembevételével.
2. §
(1) A mikrocenzus a magyar állampolgárokra, a bevándorlási, tartózkodási
engedéllyel rendelkezõ, illetõleg a menekültként elismert külföldi
állampolgárokra terjed ki.
(2) A mikrocenzus a Magyar Köztársaság területén lévõ - matematikai
módszerrel kiválasztott - lakások két százalékát és az azokban lakó
személyeket érinti, beleértve az intézeti háztartásokat (munkásszállás,
diákotthon, stb.) és az ott tartózkodókat is.
3. §
A mikrocenzus az alábbi témakörökre terjed ki:
Név, nem, születési hely, -idõpont, lakcímek, családi állapottal összefüggõ
adatok, családi állás, gyermekek száma, iskolai végzettség, gazdasági
aktivitás (a megélhetés forrása), foglalkozási, munkahelyi, munkavállalási
adatok, valamint a lakásra vonatkozó adatok.
- 2 -
4. §
(1) A mikrocenzus végrehajtása a Központi Statisztikai Hivatal feladata.
(2) A 2. § (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatók kötelesek a
mikrocenzus körébe tartozó adatokat a valóságnak megfelelõen, az 1. §-ban
meghatározott határidõben megadni.
(3) A mikrocenzus során gyûjtött adatok - a (4) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - kizárólag statisztikai célra használhatók.
(4) A mikrocenzus során gyûjtött adatok hordozói maradandó értékû iratnak
minõsülnek, melyek õrzésérõl a statisztikai feldolgozás befejezését követõen
a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára mint állami szaklevéltár
gondoskodik. Az ilyen módon létrejött levéltári anyag kutatásához - a
köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló
1995. évi LXVI. törvény 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott védelmi
idõk lejártáig - engedély csak az érintettnek adható, illetõleg azt
statisztikai feldolgozás céljára kizárólag a Központi Statisztikai Hivatal
használhatja.
5. §
Ez a törvény 1996. március 1-jén lép hatályba.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az 1990. évi népszámlálás eredményei még csak a kezdetét jelezhették a
politikai és gazdasági élet azon változásainak, amelyek a korábbiaktól
gyökeresen eltérõ irányú és intenzitású folyamatokhoz vezettek. Az azóta
eltelt idõszakra visszatekintve bizonyosra vehetõ, hogy a magyar társadalom
átalakulása több lényeges összetevõt tekintve mélységében, méreteiben
meghaladta az elõzõ évtizedek során regisztrált változásokat. Az 1970-es és
részben még az 1980-as években két népszámlálás között a korábbi trend
extrapolációja alapján több-kevesebb bizonyossággal következtetni lehetett a
tényleges tendenciákra. Az 1990. utáni periódusban viszont az addigi
irányzatok annyira módosultak, hogy minden ilyen számítás gyakorlatilag
értelmét vesztette.
A privatizáció, a tulajdonviszonyok radikális átalakulása, a gazdasági
szervezetek átstruktúrálódása messzemenõ hatást gyakorol a népesség
társadalmi, foglalkozási összetételére is. A gazdasági aktivitás tekintetében
döntõ tényezõ, hogy a negyven év után 1990-ben elõször megfigyelt
munkanélküliség azóta a többszörösére emelkedett, és újabban egyre nagyobb
gondot okoz, hogy az állást keresõk jelentõs része huzamosabb idõ után sem tud
elhelyezkedni. Ezenkívül megfigyelhetõ egyes rétegek kivonulása a
munkaerõpiacról, a gazdálkodó szervezetek leépülése, felszámolása, ami egyes
területeken válságövezetek kialakulását idézte elõ.
A fenti folyamatok a személyi és családi-háztartási adatokban egyaránt
kifejezésre jutnak. A lakásállomány - az építkezések miatt - 1990 óta kevéssé
gyarapodott, de döntõen megváltozott a lakások tulajdonviszony szerinti
struktúrája, valamint infrastrukturális ellátottsága.
Az adatok iránti legfõbb igények egy 2 százalékos mintán alapuló
mikrocenzus végrehajtásával teljesíthetõk, amely országosan és megyei szinten
kielégítõ pontosságú képet ad az utóbbi évek során végbement társadalmi-
foglalkozási átalakulás fõbb folyamatairól.
Mindezeket figyelembe véve, az ENSZ statisztikai szervezete ajánlásának
megfelelõen kerül sor az 1996. évi 2 százalékos mikrocenzus végrehajtására.
- 2 -
RÉSZLETES INDOKOLÁS
(Az 1. §-hoz)
Az adatfelvétel az 1996. március 31. és az 1996. április 1. napja közötti
éjféli állapot figyelembevételével történik. Az összeírást a Központi
Statisztikai Hivatal az általa kiválasztott lakcímeken 1996. április 1. és
1996. április 21. között hajtja végre.
(A 2. §-hoz)
A mikrocenzus a népesség és a lakásállomány 2 százalékára terjed ki. A
mikrocenzus mintája az emberi tartózkodásra alkalmas lakóegységekbõl (lakások,
lakott egyéb lakóegységek, intézeti háztartások) vett arányos minta. Az
összeírás körébe a kiválasztott lakóegységek, valamint azok a személyek
tartoznak, akiknek a kiválasztott lakóegység a lakóhelyük vagy a tartózkodási
helyük. Ennek megfelelõen összeírásra kerülnek a kiválasztott lakóegységekben
élõk közül a magyar állampolgárok, valamint a bevándorlási, tartózkodási
engedéllyel rendelkezõ, illetõleg menekültként elismert külföldi állampolgárok
adatai.
A mikrocenzus mintájához tartozó lakóegység és ezzel az azokban élõ személyek
matematikai statisztikai módszerrel, az ún. többlépcsõs, rétegzett mintavétel
szabályai szerint kerülnek kiválasztásra. Ez a módszer biztosítja azt, hogy
bármely személy azonos eséllyel legyen a mikrocenzus adatszolgáltatója.
Az intézeti háztartásban élõk körében alapvetõ és lényeges változás 1990-hez,
a legutóbbi népszámláláshoz képest, hogy a lakóhelyüktõl távol munkát vállaló
aktív keresõk második lakóhelyét jelentõ munkásszállások megszûntek, az
épületeket egyéb célokra - szálloda, kollégium, stb. - hasznosították. Ennek
megfelelõen változott az intézeti lakók demográfiai és foglalkozási
összetétele is. Az intézeti háztartások különbözõ típusainak statisztikai
reprezentációját a típus szerinti kiválasztás biztosítja, az ott élõkét pedig
a személyenként azonos valószínûséggel végrehajtott kiválasztás.
(A 3. §-hoz)
A mikrocenzus tematikája az ENSZ 1990-es európai népszámlálási alapprogramjára
épül, ugyanakkor igazodik a több mint százéves múltra visszatekintõ magyar
népszámlálások hagyományos felvételi programjához, illetve a mai kor követel-
ményeihez, a társadalmi és a tudományos élet elvárásaihoz.
- 3 -
Az adatgyûjtés a személyek vonatkozásában kiterjed a családi és utónév,
valamint a családi állás felvételére. Ezeknek az információknak a segítségével
lehet megállapítani a társadalom legkisebb közösségeinek, a háztartásoknak, a
családoknak az összetételét és a többi személyi és lakásinformációval
kombinálva értékelni e közösségek életkörülményeit. A nem és a születési idõ
alapvetõ demográfiai ismérv. A népesség önkéntes vagy kényszerû mozgására, a
belsõ és a nemzetközi migrációra a születési hely, az 1990. évi és a jelenlegi
lakóhely, valamint a tartózkodási hely (ez utóbbi két lakcímet nevezték egykor
állandó és ideiglenes lakásnak) segítségével lehet következtetni.
A lakcím és a tartózkodási hely felvétele egyébként azért is szükséges, hogy a
korábbi népszámlálásokkal való összehasonlításhoz, illetve a nemzetközi
adatszolgáltatásokhoz, az adatok más országokkal történõ összehasonlításához a
népességet különbözõ népességkategóriákba lehessen rendezni. A magyar
népszámlálások 1960-ig a jelenlevõ népességgel számoltak, az azt követõ két
népszámlálás a jelenlevõ, az állandó, és a lakónépesség szerinti
népességcsoportosítást egyaránt lehetõvé tette. Napjainkban a jelenlevõ
népesség mind a nemzetközi gyakorlatban, mind a hazai felhasználásban
elvesztette jelentõségét. Az utóbbi népszámlálások és az 1996. évi mikrocenzus
is a lakónépesség adatainak megmutatását tûzte és tûzi ki célul (ez a
népességkategória áll legközelebb a nemzetközileg használt és ajánlott
népességcsoportosításhoz), lehetõséget biztosítva az állandó népesség szerinti
feldolgozásra. Olyan ismérvek vonatkozásában, ahol lényeges különbség várható
az állandó és a lakónépesség szerinti feldolgozás között (például a
háztartások, családok összetételében), ténylegesen meg is történik az adatok
állandó népesség szerinti feldolgozása és közzététele. Lakónépességbe azok a
személyek tartoznak, akiknek az adott területen van a bejelentett lakóhelyük
és máshol nincs tartózkodási helyük, továbbá azok, akiknek az adott
településen bejelentett tartózkodási helyük van. Az állandó népesség a
településen bejelentett lakóhellyel rendelkezõkbõl áll, függetlenül attól,
hogy máshol van-e bejelentett tartózkodási helyük. E népességcsoportosítások
segítségével biztosítható, hogy a bejelentésen alapuló esetleges kétszeri
összeírás ellenére mindenki csak egyszer kerüljön megszámolásra az adott
település, megye vagy az egész ország népességszámának megállapításakor.
A termékenységi adatok (az élveszületett gyermekek száma) a többi demográfiai
ismérvvel együttesen értékelve támpontot adhatnak a jelenlegi súlyos
népességfogyás okainak feltárásához. E téma vizsgálatát segítik a családi
állapotra vonatkozó kérdések.
- 4 -
Magyarországon még ma is jellemzõen házasságban fogannak és születnek meg a
gyermekek, az élettársi kapcsolatban élõk termékenysége, de különösen az adott
kapcsolatból született gyermekek mutatószáma alatta marad a házasok
mutatóinak.
Napjainkban a társadalom átstruktúrálódása, a társadalmi rétegek közötti
távolság növekedése, a foglalkoztatási problémák, a képzés, átképzés,
továbbképzés kérdéseit is fókuszba állítják. A fiatalok körében mind a
magasabb képzettséget szerzõk aránya, mind a leszakadók, a koruknak
megfelelõnél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõk aránya növekszik.
Ez az egyes társadalmi rétegek közötti különbség növekedését okozhatja, mind
anyagi, mind kulturális vonatkozásban. A felnõttek körében az esti, levelezõ
tagozatos képzésben résztvevõk aránya csökken ugyan, de a munkahelyszerzéssel
vagy a munkahely megtartásával összefüggõ képzést, átképzést, oktatást
választók aránya fokozatosan emelkedik. E rétegek helyzetének vizsgálatát
segíti elõ az a kérdéscsoport, amely az iskolába járást, oktatásban való
részvételt tudakolja. Az iskolázottság szintén alapvetõ demográfiai ismérv.
Kérdezése nemcsak az ENSZ ajánlásában szerepel, hanem a magyar
népszámlálásoknak is hagyományos kérdése.
A népesség gazdasági aktivitásának megállapítása az 1990-ig végrehajtott
népszámlálási felvételek során egyszerû rákérdezéssel történt. Az élet
változása, az európai gyakorlathoz való igazodás szükségessé teszi a kérdés
árnyaltabb megközelítését. A mikrocenzus során az összeírt személy több
választ is megjelölhet arra a kérdésre, hogy mibõl biztosítja a megélhetését.
Az 1994-ben végrehajtott, önkéntes adatszolgáltatáson alapuló próbafelvétel
igazolta e felvételi módszer helyességét és használhatóságát: segítségével
mind a korábbi hazai gyakorlatnak megfelelõ gazdasági aktivitási kategóriák,
mind a nemzetközi összehasonlításhoz szükséges adatok összeállíthatók.
A munkáltatói szféra átalakulása, a munkavállalói korban lévõ népesség és a
gazdaságilag aktívak munkáltatói, munkahelyi adataiban is mérhetõ. A kérdések
nemcsak a munkáltatók gazdasági ág szerinti megoszlását tudakolják, hanem
választ keresnek arra is, hogy milyen hatással van a foglalkoztatásra a
munkáltatói szféra privatizációja, a külföldi tõke jelenléte, a
multinacionális szervezetek megjelenése, új munkáltatói szervezeti formák
kialakulása. A munkahely településének kérdezésével a munkavégzéssel
összefüggõ népességmozgások, napi és idõszaki ingázások aránya és változása
mérhetõ.
A jelenleg nem dolgozó, de munkavállalói korban lévõk esetében a mikrocenzus
megkísérel képet alkotni arról, hogy mennyi ideje keresnek munkát, milyen
társadalmi, szociális támogatásban részesülnek, milyen esélyeket látnak az
elhelyezkedésükre.
- 5 -
A lakások esetében döntõen a tulajdonviszonyok, illetve a lakások
felszereltsége változott meg, a lakások száma a korábbi évtizedekhez képest
lényegesen kevésbé növekedett. Az elmúlt évek infrastrukturális beruházásai a
lakások víz- és gázellátását javította jelentõsen. A vízellátás esetében a
hálózati vízellátásba bekapcsolódó lakások számának növekedésével az
egészséges ivóvízzel és a folyó melegvízzel ellátott lakásokban élõk száma
emelkedett, a gázellátás terén viszont inkább az ellátottsági szint változott
meg. A vezetékes gázt használók aránya növekedett, ami együtt járt a korábban
PB gázpalackot használó háztartások aránycsökkenésével. Tovább csökkentette a
gázpalackot használók arányát a tartályos gázt választók növekvõ száma is.
A vezetékes vízhálózat növekedése sajnos nem járt együtt a csatornahálózat
kiépítésével, illetve a szennyvízelvezetés egyéb környezetkímélõ megoldásainak
elterjedésével. A lakossági, háztartási szemét elhelyezése, kezelése szintén
napjaink súlyos problémája. A mikrocenzus ezekre a kérdésekre is rá kíván
világítani.
A lakások telefonnal való ellátottsága újabb szolgáltató szervezetek
bekapcsolódásával örvendetesen emelkedik. A telefonnal való ellátottság
kérdezése nemcsak az ilyen lakások arányának növekedését mutatja be, hanem azt
is, hogy milyen társadalmi rétegek jutottak hozzá e szolgáltatáshoz.
(A 4. §-hoz)
A mikrocenzus megszervezése, az adatgyûjtés szakmai irányítása, az adatok
feldolgozása és közzététele + összhangban a statisztikáról szóló 1993. évi
XLVI. törvény 6. § c) pontjával + a Központi Statisztikai Hivatal feladatai
közé tartozik. A mikrocenzus körébe tartozó adatgyûjtés végrehajtásáról a
Központi Statisztikai Hivatal fõvárosi és megyei igazgatóságai gondoskodnak. A
helyszíni adatfelvételt a felvételi tudnivalókról kiképzett számlálóbiztosok
végzik el, akik e tevékenységük ellátása során, a büntetõ jogszabályok
értelmében, hivatalos személynek minõsülnek.
A kiválasztott lakóegységekben élõ, az összeírás körébe tartozó személyek
kötelesek a mikrocenzus témakörébe tartozó adatokat a valóságnak megfelelõen,
az elõírt módon és határidõben megadni. A mikrocenzus összeírása során
gyûjtött adatok statisztikai célra használhatók fel.
- 6 -
A mikrocenzusból származó információk - összevetve az 1990. évi népszámlálás
adataival - a társadalmi, gazdasági átalakulás folyamatát mutatják be a
demográfia tudományának szemszögébõl, ugyanakkor beszámolnak az elõzõ és a
következõ, az ezredfordulóhoz kapcsolódó népszámlálás közötti eredményekrõl.
A mikrocenzusból származó adatok az adatszolgáltatók és a szakemberek számára
maradandó értéket képviselnek és bizonyos idõn (halált követõ 30 év, vagy
születéstõl számított 90 év, illetõleg az anyag keletkezésétõl számított 60
év) túl a kutatók részére hozzáférhetõvé válnak. A személyiségi jogvédelem és
a statisztikai cél tisztasága érdekében azonban ezen idõn belül hozzáférési
engedély csak az érdekelteknek a saját adataikhoz adható, valamint újabb
statisztikai elemzések céljára az anyagot kizárólag a Központi Statisztikai
Hivatal használhatja.