1995. évi .............törvény
a hirdetési adóról
I. Fejezet
Általános rendelkezések
Alapelvek
1. §. (1) E törvény célja a hirdetési adózás rendjének meghatározása annak
érdekében, hogy megakadályozza a hirdetési piac monopolizálását,
elõsegítse a már kialakult monopolhelyzetek megszüntetését és
egyidejûleg megteremtse az esélyegyenlõség feltételeit.
(2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és az ahhoz kapcsolódó
végrehajtási rendeletnek megfelelõen gyakorolhatja jogait és teljesíti
kötelezettségeit.
(3) A hirdetési tevékenység végzésére irányuló szerzõdéseket - adójogi
szempontból - a nyilatkozati elv alapján kell értelmezni.
A törvény hatálya
2. §. (1) A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén
székhellyel, telephellyel rendelkezõ, vagy egyébként hirdetési
tevékenységet folytató személyekre, egyéni és társas vállalkozásokra.
(2) E törvény kiterjed:
a) minden országos és helyi terjesztésû politikai, közéleti és
kulturális hetilap és napilap kiadójára,
b) valamint minden országos és helyi rádiós, televíziós csatorna
adójára, /továbbiakban: hirdetõk/
amennyiben hirdetési bevételeik a tárgyévet megelõzõ évben az e törvényben
meghatározott mértéket meghaladják.
3. §. E törvénytõl eltérni csak törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdés
(egyezmény) vagy viszonosság alapján lehet.
II. Fejezet
Az adó mértéke
4. §. Az adózó (hirdetõ) által fizetendõ adó mértéke, a következõ:
a) ha az elõzõ évi hirdetési árbevétel 200 millió forintot meghaladó
mértékû, az adó mértéke a tárgyévi hirdetési árbevétel 20 %-a,
b) ha az elõzõ évi hirdetési árbevétel 300 millió forintot meghaladó
mértékû, az adó mértéke a tárgyévi hirdetési árbevétel 30 %-a,
c) ha az elõzõ évi hirdetési árbevétel 400 millió forintot meghaladó
mértékû, az adó mértéke a tárgyévi hirdetési árbevétel 40 %-a,
d) ha az elõzõ évi hirdetési árbevétel 500 millió forintot meghaladó
mértékû, az adó mértéke a tárgyévi hirdetési árbevétel 50 %-a,
III. Fejezet
Személyi és tárgyi adómentesség tilalma
5. §. A hirdetési adó fizetésének kötelezettsége alól, sem tárgyi, sem
személyi adómentesség nem adható, kivéve a 3. §-ban meghatározott
tényállást.
IV. Fejezet
A hirdetési adó felhasználása
6. §. (1) A heti és napilapok kiadóitól befolyt adó összege - az adóalanyok
szerint elkülönítve - az Esélykiegyenlítési Sajtóalapba utalandó.
(2) A rádió és televízió adóktól befolyt adó összege a Rádió és Televízió
Alapba utalandó.
7. §. (1) Az Esélykiegyenlítési Sajtóalap, valamint a Rádió és Televízió Alap
szabályait az 1995. évi .........törvény tartalmazza.
(2) Az Alapokba felhalmozott összeg csak az (1) bekezdésben hivatkozott
törvény rendelkezéseiben meghatározott célokra fordítható.
V. Fejezet
Záró rendelkezések
8. §. Ez a törvény 1996. január 1-én lép hatályba.
9. §. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy e törvény végrehajtására
vonatkozóan a 8. §-ban meghatározott idõpontig, rendeletet tegyen közzé.
10. §. A hirdetési adóra egyebekben az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI.
törvény rendelkezései alkalmazandók.
Indokolás
a hirdetési adóról szóló törvényhez
Általános indokolás
A jelenlegi gazdasági helyzet egyik jellemzõje az, hogy a különbözõ
pénzintézetek és azok a nagyvállalatok, amelyek ezektõl jelentõs hiteleket
vesznek fel, egységes politikai-gazdasági érdekcsoportokat képeznek és a
legkülönbözõbb területeken monopolhelyzetet teremtenek. Ezek közül az egyik
legjelentõsebb az az érdekcsoport, amely a sajtó és médiák hirdetési
tevékenységét monopolizálta olyképpen, hogy ki, illetõleg háttérbe szorított a
hirdetés piacon a velük, fõként politikai okok miatt szemben állókat. Ez a
helyzet az írott sajtó politikai egyoldalúságának kialakítását eredményezte,
amely szemben áll a véleménykifejtés szabadságának alkotmányban rögzített
jogával.
Arra figyelemmel, hogy a demokrácia egyik legfontosabb elõfeltétele a
kiegyensúlyozott, politikailag független sajtó és tömegkommunikáció, a törvény
meg kívánja szûntetni a különbözõ gazdasági-politikai érdekcsoportok hirdetési
monopóliumát és valamennyi piaci szereplõ számára esélyegyenlõséget teremt.
A törvény célkitûzése megvalósításának eszköze a progresszív alapon
megállapított hirdetési adó, amely alapokba kerül és csak a külön törvényben
meghatározott célra fordítható.
Részletes indokolás
I. Fejezet
Általános rendelkezések
Alapelvek
Az 1.§-hoz
A törvény célja és egyben legfontosabb alapelve a hirdetési piacon
kialakult monopolhelyzet megszüntetése és az esélyegyenlõség megteremtése. A
progresszív hirdetési adó alkalmas eszköz a célkitûzés megvalósítására. A
törvény külön is kiemeli azt a polgári jogban általánosan elfogadott elvet,
hogy a hirdetés végzésére irányuló szerzõdéseket adójogi szempontokból, a
nyilatkozati elv alapján kell értelmezni.
A törvény hatálya
A 2. - 3. §-hoz
A törvény területi hatályára vonatkozó rendelkezés szerint a Magyar
Köztársaság területén székhellyel, telephellyel rendelkezõ személyek, társas
vállalkozások kötelesek hirdetési adó fizetésére. A törvény ugyanebben a §-
ában határozza meg személyi hatályát és a hirdetési adó fizetésének általános
feltételét. A 2.§ (2) bekezdése átfogja az írott sajtó és a médiák egészét.
A törvény rendelkezéseinek megkerülését kívánja megakadályozni az a
rendelkezés, amely az attól való eltérésre csupán egyetlen lehetõséget
biztosít, a nemzetközi szerzõdés (egyezmény) vagy viszonossági esetét.
II. fejezet
Az adó mértéke
A 4. §-hoz
A törvény általános indokolásából következõen az adózási kötelezettség
azokra a hirdetõkre terjed ki, akiknek abból származó árbevételei aránytalanul
magasak. A küszöb alatti bevételek nem adókötelesek. A javaslat 200 millió
forintban állapítja meg a határt és progresszívan szabályozza az ennek alapján
fizetendõ adókulcsot. 500 millió forint feletti árbevétel esetén egységesen 50
% hirdetési adó kiszabására kerül sor.
III. fejezet
A személyi és tárgyi adómentesség tilalma
A 5. §-hoz
Összhangban a 3. § rendelkezésével, a törvény kifejezetten megtiltja a
fizetési kötelezettség megkerülését és nem ad lehetõséget sem személyi sem
tárgyi adómentességre.
IV. fejezet
A hirdetési adó felhasználása
A 6.-7. §-hoz
Az esélyegyenlõség megteremtésének és egyben a monopolhelyzetek
megszüntetésének módja a hirdetési adó célirányos felhasználásának
biztosítása. A javaslat, a 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelõen, a
befizetett hirdetési adókat két Alapba rendeli utalni, éspedig az
Esélykiegyenlítési Sajtó Alapba, valamint a Rádió és Televízió Alapba. Az
Alapokból, a külön törvényben meghatározott módon és mértékben, támogatásban
részesülnek a piacról ki- vagy visszaszorítottak.
V. fejezet
Záró rendelkezések
A 8. - 10. §-hoz
A törvény a hirdetési adó keretszabályait tartalmazza. Erre figyelemmel
kapott felhatalmazást a pénzügyminiszter, a részleteket is szabályozó,
végrehajtási rendelet kiadására. A törvény mögöttes jogszabálya az adózás
rendjérõl szóló törvény.