ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Tárgy: Megengedhetõ-e, hogy torz adatokat
hozzanak forgalomba a Magyar Köztársaság
nemzetiségi viszonyairól?
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
szeretném Kuncze Gábor belügyminiszter úrhoz intézni:
Meglepõ, sõt kifejezetten döbbenetes tényekbõl értesülhetünk, ha elõvesszük és
a 40. oldalon ütjük fel a Központi Statisztikai Hivatal múlt évben közreadott
"Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának
statisztikája (1910-1990)" c. kiadványát. A hivatkozott helyen olvasható
táblázat ui. nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mai Magyarország 3070
települése között 852, tehát településeink 27,7 %-a un. "nemzetiségi község",
részletes bontásban 372 német, 174 szlovák, 101 román, 205 délszláv, 161
horvát, 80 szerb és 33 szlovén.
Miután a szerzõ adós marad a magyarázattal, hogy milyen ismérvek alapján
jutott az idézett végeredményre, joggal hiteli intra et exra muros a
tájékozatlan olvaló, hogy Magyarországon ezerhez közelít azoknak a
településeknek a száma, amelyekben többséget, legalábbis jól észrevehetõ
tömeget alkotnak a nemzetiségek, mert mi más is lehetne a nemzetiségi község,
ha nem az, ahol többségben vannak, de mindenesetre jelentõs számban élnek
nemzetiségek.
Mindezzel és az idézett adatokkal ellentétben az 1990. évi népszámlálás
szerint az a kérlelhetetlen igazság, hogy Magyarországon a számlálás
idõpontjában három település találtatott, ahol németek vannak többségben
(Ófalu, Óbánya, Vaskeresztes), tizenegy, ahol a horvátok (Drávasztára,
Felsõszentmárton, Kátoly, Kópháza, Horvátzsidány, Narda, Olmod, Szentborbás,
Szentpéterfa, Tótszentmárton, Tótszerdahely) négy, ahol szlovének
(felsõszömölnök, Szakonyfalu, Kétvölcs és OrfaluÖ éegy, ahol szervek (Lórév),
egy, ahol a románok (méhkerék), végül kettõ (Pilisszentkereszt és Répáshuta),
ahol szlovákok. Összesen tehát 22. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az
általánosan demokratikusnak elismert Csehszlovákiában az elsõ köztársaság
idején, a két világháború közötti idõkben akkor számoltak komoly tényezõként a
nmezetiségekkel, ha valamely településen eérték a 20 %-ot, és ezt a 20 %-os
küszöböt Magyarországon is figyelembe vesszük, 39 helységet találunk még, ahol
a nemzetiségek arányát 20 és 50 % között határozhatjuk meg. A nemzetiségi
községek számát így együttesen 61-ben állapítjuk mg. 61 tehát, és nem 852!
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez esetben is az igazság õszinte szeretet
vezet: "Az igazat, csakis az igazat!" jelszó. Az is felháborítana, ha
lakkozott számokkal a magyarság javára kennék el a dolgokat.
Tudom azonban, hogy a nagy francia forradalom óta nem játék a nemzetiségi
statisztika. Kérdezem hát Miniszter Urat, megengedhetõnek tartja-e, hogy
torzító, a fentiekben kifogásolt adatok, vagy azokhoz hasonlók kerüljenek
forgalomba? az ilyesfajta beállítások ellen szerény ítéletem szerint akkor is
fel kellene lépni, ha minderre külföldön került volna sor, miután azonban
itthoz történt, az alapos kivizsgálást is indokoltnak találnám.
Budapesten, 1995. szeptember 27-én
T i s z e l e t t e l
Dr. Kávássy Sándor
FKGP