Magyar Köztársaság
Kormánya
T/1504.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a társasági adóról szóló
1991. évi LXXXVI. törvény
módosításáról
Elõadó: dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. október
1995. évi ..... törvény
a társasági adóról szóló
1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról
1. §
A társasági adóról szóló - többször módosított - 1991. évi LXXXVI. törvény (a
továbbiakban: tv.) 1. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül
ki:
"(2) .....Ha a számviteli törvény szerinti éves beszámolót, egyszerûsített
éves beszámolót, egyszerûsített mérleget a naptári év utolsó napjával nem kell
elkészíteni, akkor az adózás elõtti eredményt és az adót az év utolsó napjára
elkészített könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani és bevallani. Ilyen
esetben a cégbírósági bejegyzést, a cégbírósági bejegyzés elmaradását, a
megszûnést követõen utólag - az egyes évekre külön-külön - elkészített éves
beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló, egyszerûsített mérleg alapján
megállapított és bevallott tényleges adó, valamint a könyvviteli zárlat
alapján megállapított és bevallott adó különbözetét a bevallással egyidejûleg
pénzügyileg rendezni kell."
2. §
A tv. 2. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A belföldön telephellyel nem rendelkezõ külföldi székhelyû jogi
személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, személyi egyesülés,
egyéb szervezet (a továbbiakban: külföldi szervezet) a belföldi személytõl a
vállalkozási tevékenységéért kapott ellenértéket alapul véve a 6. számú
melléklet D. fejezetében foglaltak szerint megállapított jövedelem után a 9. §
(1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékû adót köteles fizetni, ha a
jövedelemszerzés helye a Magyar Köztársaság. E szervezetekre - a 3. § 25.
pontja, a 15. § (4) bekezdése és a 17. § kivételével - e törvény más
rendelkezései nem terjednek ki.
(4) Nem terjed ki a törvény hatálya a Magyar Nemzeti Bankra, a költségvetési
szervre, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-
végrehajtási vállalatra és annak a fogva tartottak foglalkoztatását végzõ
jogutódjára, továbbá a kizárólag a fogva tartottak foglalkoztatása céljából
létesített közhasznú társaságra, a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaságra,
a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú
Társaságra, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságra,
jogszabályban meghatározott nemzeti közmûsorszolgáltatókra, valamint a
felszámolási eljárás alatt állókra, a felszámolás kezdõ napjától."
3. §
(1) A tv. 3. §-ának 2/a., 3., 4., és 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
T/2.. kapcsolt vállalkozás: az egymással szerzõdéses kapcsolatban álló
feleknél/
"a) ha az egyik adóalany, illetõleg adóalanynak nem minõsülõ természetes és
jogi személy, egyéb szervezet közvetlenül vagy közvetve részt vesz a másik
adóalany, illetõleg adóalanynak nem minõsülõ vállalkozás irányításában,
ellenõrzésében vagy 25 százaléknál nagyobb mértékû szavazati joggal
rendelkezik a döntések meghozatalakor,
3. jóléti intézmény költsége: a bölcsõde, az óvoda, az adóalany által
mûködtetett iskola, a napközi és a diákotthon, munkahelyi étkezést biztosító
létesítmény, a sport, a kultúra, az üdülés célját szolgáló létesítmény, a
foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtásához biztosított létesítmény, a
szolgálati lakás fenntartásának és üzemeltetésének közvetlen költsége, illetve
ebbõl az adóalanyt arányosan terhelõ összeg;
4. a beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházó, aki a
beruházást üzembe helyezi. A beruházás megkezdésének napja: az építési naplóba
történõ elsõ bejegyzés vagy az elsõ gép, berendezés, jármû átvételének napja.
A beruházási adókedvezmény igénybevétele szempontjából
a) gép: a KSH Termékjegyzékben az ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám
alá besorolt tárgyi eszközök, valamint az összekapcsolásukkal összetett
munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés;
b) épület: a végleges rendeltetéssel megvalósított ingatlan, amely általában
a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a talaj természetes
állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet
létre, a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján
távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelõ használatra
alkalmatlanná válik. Az épülethez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz-és
csatornázási vezetékek, fûtési, szellõzõ, légüdítõ berendezések és felvonók,
amelyek az épület szerkezeteibe beépítve a használhatóságot és ellátást
biztosítják. Az ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az épülethez
tartoznak, ha azok használhatóságának biztosítása, ellátása mellett
technológiai célokat is szolgálnak, vagy már meglévõ építménybe késõbb
kerülnek beépítésre;
c) kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben az 544 termékjel alá
sorolt épület;
d) termékelõállítást szolgáló beruházás: az az épület és gépberuházás,
amelyet az üzembehelyezést követõen az adóalany ipari vagy mezõgazdasági
termék elõállításához használ, s ennek alapján az üzemeltetés költségei a
termék közvetlen költségei között jelennek meg;
e) idegenforgalmi beruházás: a KSH Építményjegyzékében 543, 544, és 571
termékjel alá sorolt épület;
f) környezetvédelmi beruházás: az a beruházás, melynek elsõdleges célja a
környezeti ártalmak megelõzése, csökkentése, megszüntetése, a környezeti
elemek állapotának javítása, a természeti erõforrások védelme és a természeti
értékek megóvása. Ennek megfelelõen környezetvédelmi beruházásnak, a
termõföld (talaj), a levegõtisztaság, az élõvilág védelmével kapcsolatos,
továbbá a természetvédelmi, a vízvédelmi, a települési környezet védelmét
szolgáló, a hulladékok káros hatása elleni védelemmel kapcsolatos, valamint
a zaj-és rezgésvédelmi beruházás minõsül;
5. statisztikai besorolás: az 1995. december 31. napján, a 4. számú
melléklet alkalmazásához az 1991. augusztus 31. napján érvényes KSH besorolási
rend;"
(2) A tv. 3. § 7/a pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
T/7.. árbevétel:/
"a) a számviteli törvény 45. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti
értékesítés nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési
értékével, az alvállalkozói teljesítmény értékével, valamint a bérmunkadíj
összegével, kivéve a b)-d) pontokban foglaltakat. Az egyszeres könyvvitelt
vezetõ adóalanynál az értékesítés nettó árbevételét csökkentõ tételként az
adóévben a felsorolt jogcímeken költségként elszámolt összeget kell
figyelembe venni,"
(3) A tv. 3. §-ának 20/a pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
T/20.. a 14/A. § (4) bekezdése szerinti külföldi befektetõ:/
"a) az a Magyarországon bejegyzett, belföldi székhellyel rendelkezõ,
megszakítás nélkül százszázalékos külföldi tulajdonban lévõ korlátolt
felelõsségû társaság, illetve részvénytársaság,
aa) amely rendelkezik a pénzügyminiszter vámszabadterületi társaságokat
megilletõ kedvezményeket biztosító, 1993. január 1. napját követõen megadott
engedélyével, vagy
ab) amelyet a pénzügyminiszter az a)-e) pontokban megjelölt feltételek
meglétére tekintettel az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint
nyilvántartásba vett, és"
(4) A tv. 3. §-a a következõ 22.-25. ponttal egészül ki:
"22. vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott
közigazgatási egység;
23. adóév: az a naptári év, vagy a naptári éven belüli idõszak, amelyre az
adókötelezettséget meg kell állapítani;
24. Tanácsadói szolgáltatás: a Szolgáltatások Jegyzékében (SZJ) gazdasági
társadalmi tevékenységet segítõ szolgáltatásként besorolt szolgáltatásokból a
Jogi szolgáltatás (SZJ 1411), a Számviteli, könyvvizsgálói és adószakértõi
szolgáltatás (SZJ 1412), az Üzletviteli tanácsadás (SZJ 1414), az Építészeti,
építõmérnöki tanácsadás, szakértés (SZJ 142130), a Mûszaki tanácsadás,
szakértés (SZJ 142220), a Gazdasági tevékenységeket segítõ szakmai tervezés,
szakértés (SZJ 14227), az Egyéb szakmai tervezés, tanácsadás (SZJ 142290);
25. Külföldi személy: a külföldi jogi személy, jogi személyiség nélküli
társas cég, egyéb személyi egyesülés."
4. §
(1) A tv. 4. §-a (2) bekezdésének l) és m) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/(2) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:/
"l) a kettõs könyvvitelt vezetõ adóalanynál az immateriális javak, a tárgyi
eszközök - ide értve a beruházásokat is - értékesítésekor, apportálásakor,
valamint ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor az e
törvény szerinti nyilvántartási érték (a számviteli törvény elõírása alapján
megállapított beszerzési érték csökkentve az adóalapnál elszámolt
értékcsökkenési leírással) összege,
m) az adóellenõrzés és önellenõrzés során megállapított, bevételként vagy
aktivált teljesítményértékként elszámolt összeg az f) pontban foglaltak
kivételével, valamint bírság, büntetés elengedése miatt az adóévben
bevételként elszámolt, az elõzõ években a 4. § (3) bekezdés h) pontja alapján
bírságok, büntetések címen adóalapnövelõ tételként figyelembe vett összeg,"
(2) A tv. 4. §-ának (2) bekezdése a következõ új u) és v) ponttal egészül
ki:
/(2) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:/
"u) az 5. § (13) bekezdése szerinti behajthatatlan követelés, továbbá a
korábban az adó alapját növelõ tételként figyelembevett, elszámolt hitelezési
veszteségre befolyt összeg,
v) a közös tulajdonban álló ingatlanrészek hasznosításából származó, közös
bevételbõl való részesedés címén a társasháztól kapott összeg."
(3) A tv. 4. §-a (3) bekezdésének e), h), l), p) és r) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
/(3) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor növeli:/
"e) az a ráfordítás - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök
értékcsökkenési leírását is - amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a
bevételszerzõ tevékenységgel. Ilyennek minõsül különösen: az olyan szerzõdés
alapján elszámolt költség, amely szerzõdésnek a piaci értékviszonyok alapján
az adóelõnytõl eltekintve nincs valós gazdasági tartalma; a térítés nélkül
átadott eszköz (immateriális dolog, tárgyi eszköz, befektetett pénzügyi
eszköznek minõsülõ részesedés, értékpapír és forgóeszköz), nyújtott
szolgáltatás nyilvántartási értéke és az ehhez kapcsolódó ráfordításként
elszámolt általános forgalmi adó, figyelemmel az 5. § (10) bekezdésében
foglaltakra; az elszámolt ráfordításnak az a része, amely a vállalkozás tagja,
alkalmazottja vagy más magánszemély személyes, családi szükségletének
kielégítését szolgálja figyelemmel az 5. § (6) bekezdésére; a külföldi személy
által számlázott tanácsadói szolgáltatás 4 millió forintot meghaladó összege;
a külföldi személy által számlázott alvállalkozói díj értékének az a része,
amely meghaladja az adóalany értékesítés nettó árbevételének 25 százalékát;
valamint a 10 százalékot meg nem haladó társasági adókulcsot alkalmazó
országban bejegyzett vállalkozás által, a kamat, a jogdíj, az elõadói,
mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj
kivételével számlázott szolgáltatás ellenértéke,
h) az olyan adóhiány, amelyet abban az adóévben, amelyre a megállapítás
vonatkozik, ráfordításként nem számolhatott el az adóalany, valamint a bírság,
a büntetés, a vállalkozók szerzõdéses kapcsolatában felszámított késedelmi
kamat a kötbér kivételével, az adózás rendjérõl szóló törvény szerinti
jogkövetkezmények ráfordításként elszámolt összege az önellenõrzési pótlék
kivételével, a társadalombiztosítási járulék késedelmes fizetése miatti
késedelmi pótlék és rendbírság, kivéve, ha az önellenõrzéshez kapcsolódik,
l) a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény 3. §-a (3) bekezdésében
meghatározott, valamint a 30. § (2) bekezdésében felsorolt szerencsejátékokat
szervezõ bármely gazdálkodó szervezetnél az egyes szerencsejátékok közvetlen
és közvetett költségének és a 38. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján
meghatározott költségnek a különbsége, ha az elõbbi a nagyobb,
p) a kettõs könyvvitelt vezetõ adóalanynál a tárgyi eszköz, - ide értve a
beruházást is - immateriális dolog értékesítésekor, apportálásakor,
ráfordításként elszámolt nyilvántartási érték, ezen eszközök
megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor ráfordításként elszámolt összeg,
r) a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására kijelölt
célszervezetnél, gyógyító célú foglalkoztatást végzõ szervezetnél az osztalék,
részesedés fizetésére igénybevett eredménytartaléknak az a része, amely az
elõzõ adóévekben adómentesen képzõdött, továbbá az adómentesen képzõdött
eredménytartalék összege, ha a célszervezet jogutód nélkül megszûnik vagy a
célszervezeti minõsítését visszavonták,"
(4) A tv. 4. §-ának (3) bekezdése a következõ m) ponttal egészül ki:
/(3) Az adózás elõtti eredményt az adóalap számításakor növeli:/
"m) a hitelezési veszteség címen ráfordításként elszámolt összeg,"
(5) A tv. 4. §-a a következõ (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az az adóalany, amely a könyveit a társasági szerzõdésben meghatározott
konvertibilis devizában vezeti, az adózás elõtti eredményt módosító, forintban
meghatározot tételeket az adóév utolsó napján érvényes, az adóalany által
választott pénzintézet által közzétett deviza-vételi árfolyamon számítja át
konvertibilis devizára.
(5) Az az adóalany, amely forintról konvertibilis devizára, vagy
konvertibilis devizáról forintra történõ könyvvezetésre tér át, az adózás
elõtti eredményt módosító tételeket az adóév utolsó napján érvényes, a Magyar
Nemzeti Bank által közzétett deviza-középárfolyamon számítja át."
5. §
(1) A tv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A 4. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásakor a kettõs könyvvitelt
vezetõ adóalany a bányászatról és a villamos energia termelésérõl,
szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekben, továbbá a környezet
védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott
kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére
az adóévben és az adóévet megelõzõ évben ráfordításként elszámolt
céltartalék pozitív különbözetét veheti figyelembe."
(2) A tv. 5. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minõsül
többek között az adóalany által munkaviszonyban álló dolgozójának,
szakmunkástanulójának, nyugdíjasának juttatott segély, a természetbeni
juttatás költsége és a természetbeni juttatással összefüggõ járulék és
személyi jövedelemadó, a kifizetõ által nyújtott hitel, kölcsön,
munkabérelõleg kamatkülönbözete alapján fizetett személyi jövedelemadó, a
jogszabály alapján fizetett tagdíj, a munkaviszonyban álló dolgozó és a
személyesen közremûködõ tag továbbképzésének költsége, a jóléti intézmény
költsége, az illetményföld pénzben történõ megváltása, a külön törvényben
foglalt feltételekkel az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba befizetett
munkáltatói tagdíjhozzájárulás, a munkavállaló javára kötött biztosítás díja,
a reklám címén igénybevett szolgáltatás számlázott összege, a társasház
tagjánál a társasházi közös tulajdonnal kapcsolatos karbantartási és egyéb
közös kiadásra (üzemeltetésre) felmerült (átutalt) tulajdoni hányaddal arányos
költség, valamint privatizációs lízingszerzõdés alapján a lízingbe vett
társaságnál szervezési-vezetési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként
elszámolt összeg."
(3) A tv. 5. §-ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(10) Nem kell a 4. § (3) bekezdésének e) pontját alkalmazni, ha a térítés
nélküli eszközátadás, szolgáltatásnyújtás
a) a jogszabály elõírása alapján történt;
b) a 4. § (2) bekezdésének g) pontjában említett célokra és feltételekkel
történt, olyan mértékig, amely nem haladja meg az adózás elõtti eredmény
csökkentéseként a hivatkozott pont alapján figyelembe vett összeggel
együttvéve sem az ott meghatározott értéket,
c) magánszemély részére történt és ha a magánszemélyek jövedelemadójáról
szóló törvény alapján a térítés nélküli eszközátadás és szolgáltatásnyújtás
természetbeni juttatásnak minõsül,
d) egyszeres könyvvitelt vezetõnél immateriális dolog, tárgyi eszköz - ide
értve a beruházást is - átadásával valósul meg."
(4) A tv. 5. §-a a következõ (13) bekezdéssel egészül ki:
"(13) Behajthatatlan követelésnek minõsül az elévült követelés, az
elengedett követelés, a csõdeljárásban a hitelezõnél az egyezségi
megállapodásban rögzített elengedett követelés, a felszámolási eljárás során
a felszámoló által írásban adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülõ
követelés, a felszámolás befejezésével ki nem egyenlített követelés,
csökkentve a felszámolási eljárás során már elszámolt összeggel, jogszabályban
behajthatatlan követelésként elismert összeg, továbbá, ha a kötelezett nem
lelhetõ fel, s ezt dokumentumokkal hitelt érdemlõen bizonyítják, valamint, ha
a követelés a végrehajtás során nem, vagy csak részben térült meg vagy ha a
követelés - igazoltan - csak veszteséggel (aránytalan költségráfordítással)
érvényesíthetõ."
6. §
(1) A tv. 6. §- ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Amennyiben a 4. § szerinti adóalap bármely adóévben negatív (a
továbbiakban: elhatárolt veszteség), úgy ezzel az összeggel az adóalany - a
(8) bekezdésben foglaltakat kivéve - a következõ öt adóévben - döntése
szerinti megosztásban - csökkentheti az adó alapját."
(2) A tv. 6. §-a a következõ új (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazhatja a vállalkozási
tevékenység megkezdésének évét követõ harmadik adóévben, és az azt követõ
adóévekben keletkezett negatív adóalapra az az adóalany, akinek az érintett
adóévben nem keletkezett a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó
árbevétele."
7. §
A tv. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"8. §
(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti szerzõdésekben - ideértve a
gazdasági tevékenységgel kapcsolatos szaktanácsadást és a mûszaki-gazdasági
szolgáltatást, valamint a kölcsönnyújtást is - magasabb vagy alacsonyabb
ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független partnerek
esetén érvényesítenek, úgy - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a szokásos
piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével az adóalapot módosítani
(növelni, csökkenteni) kell.
(2) A szokásos piaci árat a következõk szerint kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár a
gazdaságilag összehasonlítható piacon, független partnerek között alkalmazott
ár, vagy az összehasonlítható termék ára;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár a termék,
szolgáltatás független partner részére, változatlan formában történõ
értékesítési ára, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos
hozammal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az
önköltség átlagos jövedelemmel növelt értékében kell meghatározni.
(3) Többféle módszer alkalmazási lehetõsége esetén sorrendben az
összehasonlító árak módszerét, ezt követõen a viszonteladási árak módszerét
kell alkalmazni.
(4) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti szerzõdésekben a felek azért
akarnak a szokásos piaci árnál magasabb vagy alacsonyabb árakat alkalmazni,
mert a vállalkozások új piacon akarnak megjelenni vagy növelni akarják piaci
részesedésüket, úgy a piaci bevezetõ ár alkalmazásáig, de legfeljebb ugyanarra
az árura, szolgáltatásra elsõ alkalommal megkötött szerzõdést követõ második
év december 31-ig eltérhetnek a (2) bekezdésben meghatározott módszerek
szerinti szokásos piaci ár alkalmazásától."
8. §
(1) A tv. 9. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/(3) Kiegészítõ adót kell fizetni:/
"d) az adóalanynak megszûnésekor és az egyéni vállalkozónak a magánszemélyek
jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá történõ átjelentkezésekor a (2)
bekezdés szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek a nyilvántartás szerint
fel nem használt összege után,"
(2) A tv. 9. §-a a következõ (6)-(9) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Ha a jegyzett tõke leszállítását megelõzõen az (5) bekezdés
szerint külön nyilvántartott összegbõl a jegyzett tõke felemelésére került
sor, akkor a jegyzett tõke leszállítását a nyilvántartott összegbõl
megvalósított tõkeemelés(ek)re kell beszámítani, idõbeli sorrendben.
(7) Külföldi tulajdonos esetén az osztalék utáni kiegészítõ adó mértékére
vonatkozóan a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezmények osztalékra
vonatkozó cikkelyét kell alkalmazni. Ha e rendelkezés alapján eltérõ
adókulccsal kell a kiegészítõ adót meghatározni, akkor a különbözõ adókulcs
alá tartozó adóalaphoz (jóváhagyott és a kapott osztalék különbsége) a kapott
osztalékot, mint csökkentõ tételt, a jóváhagyott osztalékból történõ
részesedés arányában kell figyelembe venni. A kiegészítõ adó összege az adó
alapjának és az adó mértékének a szorzata.
(8) A (3) bekezdés b), c) és d) pontja nem terjed ki a 2. § (1) bekezdés g)
pontjában felsorolt adóalanyokra.
(9) Az 1996. január 1. napjától történõ átalakulás esetén a
vagyonfelértékelés pozitív különbözetébõl
a) a jegyzett tõke növekményeként megjelenõ összegre a (3) bekezdés
c) pontjának a rendelkezését kell alkalmazni,
b) a jegyzett tõke növekményeként meg nem jelenõ összeget pedig az
(5) bekezdés szerinti nyilvántartás részeként kell kezelni és felhasználására-
abban az esetben is, ha azt a tõketartalékba helyezte az adóalany - a (3)
bekezdésben foglaltakat kell érvényesíteni."
9. §
A tv. 10. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Közhasznú társaság jogutód nélküli megszûnésekor az (1) bekezdés f)
pontjának, a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására kijelölt
célszervezet jogutód nélküli megszûnésekor, illetve a célszervezeti minõsítés
visszavonásakor az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezései nem alkalmazhatók."
10. §
A tv. 11. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A számított adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt az az
adóalany, amely a 12. § (1) bekezdésének b) pontja, a kormány 1995. január 1-
je elõtt meghozott egyedi engedélye, vagy a 14. § (2) bekezdése alapján az
adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult.
(2) A 14. § (2) bekezdése alapján igénybevett adókedvezménnyel csökkentett
számított adóból - legfeljebb annak 70 százalékáig - adóvisszatartás
formájában adókedvezményt vehet igénybe az adóalany a 12. § (10) bekezdésében,
a 13. §-ban és 14. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, valamint az az
adóalany, amely a 12. §, továbbá a kormány 1995. január 1-je elõtt meghozott
döntése alapján az adóévben 60 százalékos adókedvezményre jogosult."
11. §
(1) A tv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A számított adóból az alább felsorolt hitelcéloknál a hitel-és
kölcsönkamatok alábbi arányának megfelelõ adókedvezmény vehetõ igénybe a
következõk szerint:
Adókedvezmény
a beruházásként a költségként elszámolt
elszámolt
kamat százalékában
a) A gazdaságfejlesztõ pályázati rendszerben 30 18
jóváhagyott fejlesztéseket finanszírozó
belföldön bejegyzett pénzintézet által
nyújtott hitel, a hitelfeltételek szerint
b) Az exportképes árualapok bõvítését szolgáló 19 6
beruházásokhoz kapcsolódó középlejáratú hitel
c) Középlejáratú exportfõvállalkozási céghitel 19 6
export árualap bõvítéssel összefüggõ
hitelrésze
d) Az export követeléseket finanszírozó rövid 19 6
lejáratú hitel (a kamat csökkentve a lejárt
külföldi követelések miatt fennálló hitel
kamatával)
e) Az elõzõekben fel nem sorolt, termelési, 19 12
környezetvédelmi és idegenforgalmi célt
szolgáló beruházásokat finanszírozó belföldön
bejegyzett pénzintézet által nyújtott hitel
után
"
(2) A tv. 13. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint jogosult adókedvezményre a
vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adóalany is, a vállalkozási övezetté
minõsítést követõen Magyarországon elsõ ízben üzembehelyezett, a 2. számú
melléklet B) fejezete alapján amortizált gép és az épület értéke alapján."
12. §
A tv. a következõ 14. §-sal egészül ki:
"14. § (1) Az adóalany a számított adó 50 százalékának megfelelõ összegû
beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1995. december 31-ét követõen
megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékû termékelõállítást szolgáló
beruházás üzembehelyezését követõ 5 adóév közül abban az adóévben, amelyben a
megelõzõ évhez viszonyítva export árbevételét 25 százalékkal, de legalább 600
millió forinttal növeli.
(2) A kiemelt térségben és a vállalkozási övezetben székhellyel vagy
cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkezõ
adóalany a számított adónak a (3) bekezdés szerint megállapított teljes
összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe a térségben 1995.
december 31-ét követõen megkezdett
a) termékelõállítást szolgáló beruházás üzembehelyezését követõ 5 adóév
közül abban az adóévben, amelyben export árbevételét a megelõzõ évhez
viszonyítva
aa) a vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, helyi
önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkezõ adóalany legalább 1
százalékkal növeli,
ab)a kiemelt térségben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adóalany legalább a beruházás bekerülési
költségének 5 százalékával megegyezõ összeggel növeli,
b) kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembehelyezését
követõ 5 adóévben.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott adókedvezmény a számított adónak az
adóalany kiemelt térségben, vállalkozási övezetben folytatott termékelõállító
és kereskedelmi szálláshely szolgáltató tevékenységébõl származó árbevételének
az összes árbevételhez viszonyított arányával számított összege.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adókedvezmény utoljára a 2002.
évi adóalap utáni számított adóból vehetõ igénybe.
(5) Nem élhet az (1)-(4) bekezdésben meghatározott adókedvezménnyel az az
adóalany, amelynek a kormány a törvény 1994. évben hatályos rendelkezése
alapján adókedvezmény igénybevételét engedélyezte, kivéve ha ez utóbbi jogáról
az adóhatóságnak 1996. március 31-éig írásban tett bejelentéssel lemondott."
13. §
(1) A tv. 15. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóalanynak a külföldrõl származó jövedelme után külföldön
ténylegesen megfizetett (levont) és ráfordításként elszámolt adóval növelnie
kell az adóalapot, ha
a) a forrásországgal Magyarországnak nincs a kettõs adóztatás elkerülésérõl
és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezménye, vagy
b) a forrásországgal érvényes egyezmény a külföldön megfizetett adónak a
belföldi fizetendõ adóba történõ beszámításáról rendelkezik.
(2) A külföldrõl származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell
megállapítani. Ennek során az árbevétel és a bevételek együttes összegének
arányában kell megosztani az e jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem
rendelhetõ költségeket, adóalap növelõ, csökkentõ tételeket."
(2) A tv. 15. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejûleg az
eredeti (3) és (4) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik:
"(3) Az adóalany az adókedvezményekkel csökkentett számított és kiegészítõ
adóból érvényesítheti az egyezmény alapján külföldön megfizetett,
megfizetettnek tekintett adót. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg
az adókedvezményekkel csökkentett számított és kiegészítõ adónak azt a
hányadát, amennyit a külföldrõl származó jövedelem az adóalapban képvisel."
14. §
A tv. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az éves beszámolót, egyszerûsített éves beszámolót, könyvvezetést
devizában teljesítõ adóalany a társasági adóbevallást magyar nyelven, a
társasági szerzõdésben rögzített konvertibilis devizában készíti el és adja
be. Az így meghatározott fizetendõ adó és a befizetett adóelõleg különbözetét,
a befizetett adóelõleget a befizetés napján érvényes, a devizavételre
felhatalmazott - a társaság által választott - pénzintézet által hivatalosan
közzétett deviza vételi árfolyamon kell átszámítani magyar forintra."
15. §
A tv. 18. §-ának (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(9) Az adóelõleget az adóalanynak - a külföldi vállalkozó és az egyszeres
könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendõ adó
összegére ki kell egészítenie."
16. §
A tv. 19. §-a a következõ (15)-(17) bekezdéssel egészül ki:
"(15) Annak az egyéni vállalkozónak, aki adóalanyként e törvény hatálya alá
1996. évre - legkésõbb 1995. december 31. napján - bejelentkezett, társasági
adókötelezettsége tevékenysége megszüntetésének napján, de legkésõbb 1996.
december 31. napjával megszûnik.
(16) Az a külföldi vállalkozó, amelynek 1996. január 1-je elõtti
teljesítésbõl e törvény hatályba lépése után folyik be a bevétele vagy merül
fel a ráfordításnak, költségnek minõsülõ pénzügyi kiadása e bevétel és kiadás
különbözetével a teljesítéskor, elõjelének megfelelõen módosítja az adó
alapját.
(17) E törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ végelszámolás esetén az
1996. évre készített adóbevallásában a végelszámolás alatt álló adóalanynak az
adóév kezdõ napjaként az ezt megelõzõ adóbevallás záró napját követõ napot
kell figyelembe vennie."
17. §
A tv. 1.számú melléklete e törvény 1. számú, a tv. 2. számú melléklete e
törvény 2. számú, a tv. 6. számú melléklete e törvény 3. számú, a tv. 9.
számú melléklete e törvény 4. számú melléklete szerint módosul.
Záró rendelkezések
18. §
(1) Az e törvény a (2) bekezdésben foglaltak kivételével 1996. január 1.
napján lép hatályba. Rendelkezéseit a (3) bekezdés kivételével elsõ ízben az
1996. évi adókötelezettség megállapítására kell alkalmazni.
(2) Az e törvény 3.§-a (3) bekezdésével módosított tv. 3. §-ának 20/a pontja
a devizáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejûleg lép hatályba.
(3) Az e törvény 4. §-ával módosított tv. 4. § (2) bekezdés m) pontja,
valamint az e törvény 8. §-ával módosított tv. 9. § (3) bekezdés d) pontjának
és a (6)-(8) bekezdésének a rendelkezését az 1995. évi adó megállapításánál is
alkalmazni kell.
(4) E törvény hatálybalépésével a tv. 1. §-ának (5) és (6) bekezdése, a 2.
§-a (1) bekezdésének f) pontja, a 3. §-ának 12. pontja, a 4. §-a (3)
bekezdésének f) és i) pontja, a 12. §-ának (16) bekezdése, a 19. §-ának (7)
bekezdése és a 6. számú melléklet E. fejezet 4. h) és 9. pontja hatályát
veszti.
19. §
E törvény hatálybalépésével
a) a gazdasági társaságokról szóló módosított 1988. évi VI. törvény 369. §-
ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Ha a cégbíróság az átalakulás (egyesülés) cégbejegyzését megtagadja,
vagy a bejegyzést elrendelõ jogerõs végzés hatályon kívül helyezésére kerül
sor, az átalakulni kívánó gazdasági társaság a korábbi formájában mûködik
tovább azzal, hogy a (2) bekezdés szerinti elszámolási zárómérleg (záró
egyszerûsített mérleg) alapján kimutatott vagyonból az átalakulni kívánó
gazdasági társaság a jogutód gazdasági társaság létrejöttének idõpontjában
fennálló vagyoni arány szerint részesül.
(2) A gazdasági társaság létrejötte és a cégbejegyzést megtagadó, illetve
hatályon kívül helyezõ végzés idõpontja közötti idõszakra vonatkozóan - a
megtagadó határozat, illetve a végzés jogerõre emelkedésétõl számított
kilencven napon belül - az egyes évekre külön-külön a számviteli törvény
szerinti éves beszámolót, az utolsó évrõl készült éves beszámolóban kimutatott
eredmény felosztása után elszámolási zárómérleget (záró egyszerûsített
mérleget) kell készíteni. Az elsõ évre vonatkozó éves beszámoló mérlegében
nyitó adatként a gazdasági társaság létrejötte idõpontjára elkészített -
cégbejegyzés megtagadása esetén utólag elkészített - nyitó mérleg adatait kell
szerepeltetni. Az utolsó évre vonatkozó éves beszámoló mérlegében aktív és
passzív idõbeli elhatárolást kimutatni nem lehet. Az elszámolási zárómérleg
(záró egyszerûsített mérleg) alapján az adóhatósággal el kell számolni a
társasági adót és az egyéb adókat, az adózás rendjére vonatkozó elõírások
szerinti záró adóbevallásokat el kell készíteni."
b) a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
módosított 1991. évi IL. törvény 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(1) A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor - az egyes évekre
külön-külön - éves beszámolót, az utolsó évrõl készült éves beszámolóban
kimutatott eredmény felosztása után végelszámolási zárómérleget (záró
egyszerûsített mérleget), zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít,
valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezésérõl. A
végelszámolási zárómérleg (záró egyszerûsített mérleg) alapján az
adóhatósággal el kell számolni a társasági adót és az egyéb adókat, az adózás
rendjére vonatkozó elõírások szerinti záró adóbevallásokat el kell
készíteni."
1. számú melléklet
az 1995. évi .......törvényhez
(1) A tv. 1. számú mellékletének 4/a), 5., 12. és 18. pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"4/a) A húszezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti értékû
tárgyi eszközök beszerzési vagy elõállítási költsége - az adóalany döntésétõl
függõen - a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként egyösszegben, az
ötvenezer forint érték alatti üzembehelyezett tárgyi eszköz értéke két adóév
alatt egyenlõ részletekben levonható.
5. A kõ- és kavicsbányászatban, a tégla- és cserépiparban, valamint a mész-
és cementiparban a külszíni bányamûvelésre használt földterület és erdõ
értékét bányánként bányavagyon-arányosan lehet értékcsökkenési leírásként
számba venni, a földterület és erdõ értéke és a nyersanyagvagyon hányada
alapján a kitermelés üteme szerint.
12. A Normajegyzék "B" fejezetének normái akkor alkalmazhatók, ha az
adott tárgyi eszköz elsõ forgalomba hozatalának ideje 1992. január 1. (a
továbbiakban: fordulónap) utáni. A forgalomba hozatal idejét a "B" fejezet
hatálya alá tartozó tárgyi eszközök esetében a forgalomba hozatalhoz
kapcsolódó számla kelte, saját elõállítású eszközök esetén az aktiválás
idõpontja határozza meg.
18. Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adóalany a megszerzéssel, elõállítással,
bõvítéssel, felújítással - figyelemmel a számviteli törvény 69. § (4)
bekezdésére - megegyezõ érték és az adóalapnál a beruházási idõszakban és az
üzembehelyezés napjától érvényesített értékcsökkenési levonás különbözetét
értékcsökkenési leírásként számolja el az immateriális javak, az
üzembehelyezett tárgyi eszközök - ideértve a beruházásokat is -
a) értékesítése, selejtezése, megsemmisülése, hiánya esetén,
b) más gazdasági társaságba apportként történõ bevitelekor,
c) térítés nélküli átadása esetén, ha
- az átadást jogszabály írja elõ;
- az átadás a 4.§ (2) bekezdésének g) pontjában említett célokra és
feltételekkel történt, olyan mértékig, amely nem haladja meg az adózás elõtti
eredmény csökkentéseként a hivatkozott pont alapján figyelembe vett összeggel
együttvéve sem az ott meghatározott értéket;
- az átadás magánszemély részére történt és az a magánszemélyek
jövedelemadójáról szóló törvény alapján természetbeni juttatásnak minõsül."
(2) A tv. 1. számú melléklete a következõ 4/c) és 4/d) ponttal egészül ki:
"4/c) A vállalkozási övezetben - a vállalkozási övezetté minõsítést
követõen Magyarországon elsõ ízben üzembehelyezett tárgyi eszközök - kivéve a
személygépjármûvet - után, az ott székhellyel, cégbíróságon, önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adóalany - döntésétõl függõen - gépek
esetében egyösszegû, épületek, építmények esetében 10 százalék mértékû
értékcsökkenési levonást érvényesíthet.
4/d) Az 1995. december 31-ét követõen Magyarországon elsõ ízben
üzembehelyezett gép beszerzési, elõállítási értéke - az adóalany döntésétõl
függõen - a számviteli törvény szerint megállapított értékcsökkenési leírással
egyezõen, de legfeljebb 30 százalékos mértékkel számított összegben is
érvényesíthetõ levonásként."
2. számú melléklet
az 1995. évi ......törvényhez
A tv. 2. számú melléklete A) fejezetének II. Építményekbõl a mezõgazdasági
építmények és a vezetékek leírási mértéke a következõk szerint módosul:
/II. ÉPÍTMÉNYEK/
"Mezõgazdasági építmények
3,0
Melioráció 10,0
Mezõgazdasági tevékenységet végzõ adóalanyoknál a
bekötõ és üzemi út
5,0
Vezetékek
- elektromos vezetékek, ideértve a távközlési
hálózat vezetékeit is 8,0
- kõolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek
6,0
- gõz-, forróvíz- és termálvízvezetékek, földgáz
távvezetékek
4,0
- közúti villamosvasúti és trolibusz
munkavezetékek 25,0
- egyéb, minden más vezeték
3,0"
3. számú melléklet
az 1995. évi ..... törvényhez
(1) A tv. 6. számú mellékletének A) fejezete helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/A FEJEZET
A külföldi vállalkozó adóalapjának meghatározása/
"A külföldi vállalkozó a vállalkozási nyeresége után fizetendõ adó alapját a
telephelynek betudható, kettõs könyvvitel szabályai szerinti nyilvántartás
alapján kimutatott árbevételei, bevételei és az ezekhez kapcsolódó felmerült
költségei és ráfordításai különbözeteként határozza meg, de ha ez kisebb mint
az elszámolt költség 12 százaléka, úgy ez utóbbit kell az adó alapjának
tekinteni. A telephely közvetítésével elért árbevétel (bevétel) 5 százaléka
minden esetben a telephelynek betudható bevételnek minõsül."
(2) A tv. 6. számú melléklete B) fejezetének 2. és 3/d pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a következõ 3/e ponttal egészül ki:
/B. fejezet
Bevételek, költségek/
"2. A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként - a 3.
pontban foglalt kivétellel - a naptári évet terhelõ, szabályszerûen
bizonylatolt összeget számolhatja el, a személyi jellegû kifizetéseket bruttó
módon, a levont és befizetett személyi jövedelemadóval és munkavállalói
járulékkal növelt összegben figyelembevéve. A telephely költségeként a
telephelynek betudható bevételhez közvetlenül kapcsolódó költség (anyag,
személyi jellegû ráfordítás, kifizetett bérleti díj, a telephely által
végzett tevékenységet szolgáló, ott üzemeltetett tárgyi eszköz 1. és 2. számú
melléklet szerint megállapított értékcsökkenési leírása stb.), valamint az
üzletvezetési és általános ügyviteli költségbõl a telephelyre arányosan jutó
összeg vehetõ figyelembe, tekintet nélkül a felmerülés helyére."
T/3.. Az adóalap megállapításakor költségként nem vehetõ figyelembe/
"d) a társasági adó,
e) a telephely felé - az üzletvezetési és általános ügyviteli költségek,
valamint az igénybevett kölcsön kamata kivételével - a külföldi vállalkozó
által számlázott összeg."
(3) A tv. 6. számú melléklete C) fejezetének 1. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/C. FEJEZET
A külföldi vállalkozó nyilvántartási kötelezettsége/
"1. A külföldi vállalkozó a bevételeirõl és az ehhez kapcsolódó, elismert
költségeirõl a kettõs könyvvitel szabályai szerint forintban köteles
nyilvántartást vezetni. A devizában (valutában) kapott bevételeket és
felmerült kiadásokat a jóváírás, illetve felhasználás napján érvényes, a
Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza-középárfolyamon kell átszámítani."
4. A tv. 6. számú melléklete D) fejezetének 4. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/D. FEJEZET
A külföldi szervezet jövedelmének meghatározása/
"4. Nem kell jövedelemnek tekinteni az értékpapír, illetve a gazdasági
társaságban, szövetkezetben tulajdonosi jogot megtestesítõ részesedés
értékesítésekor a megszerzésre igazoltan fordított összeget. A megszerzésre
devizában fordított összeget az értékesítés napján érvényes, a Magyar Nemzeti
Bank által jegyzett deviza-középárfolyamon kell forintra átszámítani."
(5) A tv. 6. számú melléklete E) fejezetének 4/a pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/E. FEJEZET
Értelmezõ rendelkezések
4. A jövedelemszerzés helye:/
"a) vállalkozási tevékenységbõl származó jövedelem esetében - kivéve a b)-i)
pontokban meghatározott jövedelmeket - az a hely, ahol a jövedelmet szerzõ
telephelye található, de ha a vállalkozást nem telephelyen folytatják, úgy az
a hely, ahol a vállalkozást folytató társaság belföldi személynek minõsül;"
4. számú melléklet
az 1995. évi ....törvényhez
(1) A tv. 9. számú mellékletének címe helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Kedvezményezett bevételek az alapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a
közhasznú társaságnál, a lakásszövetkezetnél"
(2) A tv. 9. számú melléklete A) fejezete 1. és 2. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/A
Alapítványnál és társadalmi szervezetnél
Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt
eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem minõsülnek
vállalkozási tevékenységnek:/
"1. A szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a
pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam
által kibocsátott értékpapír hozama.
2. A kizárólag az alapítványi célú, illetve a társadalmi szervezet célja
szerinti tevékenységet szolgáló immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek
értékesítése."
(3) A tv. 9. számú melléklete a következõ C) fejezettel egészül ki:
"C
Lakásszövetkezetnél
Az 1.§ (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy
ezt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem
minõsülnek vállalkozási tevékenységnek:
1. A szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a
pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam
által kibocsátott értékpapír hozama.
2. A belsõ szolgáltatás."
Általános indokolás
A társasági adótörvény 1996. évi módosításában meghatározó a nemzetközi és a
belföldi jogszabályokkal való harmonizáció. Ezt szolgálja a kapcsolt
vállalkozások közötti szerzõdéseknél az adózás szempontjából elismert szokásos
piaci ár megfogalmazása, a nemzetközi egyezmények és az adótörvény
rendelkezéseinek viszonyát rendezõ elõírások. A belföldi jogharmonizációra
való törekvés a devizáról, a személyi jövedelemadóról, a csõdeljárásról, a
felszámolási eljárásról és a végelszámolásról, a rádiózásról és a
televíziózásról szóló törvények már elfogadott, vagy tervezett elõírásaival
történõ összehangolásban nyilvánul meg.
A módosításoknak egy másik köre beruházás és export ösztönzési, illetve
környezetvédelmi célokat szolgál, segítve egyidejûleg a magas munkanélküliségû
települések fejlõdését is. E cél érdekében a jelentõs beruházást megvalósító,
exportot növelõ vállalkozások számára 5 évre 50 százalékos, a magas
munkanélküliségû településeken beruházást megvalósítók számára az export
növelése vagy a szálláshely szolgáltatás bõvítése esetén 5 évre 100 százalékos
adókedvezményt fogalmaz meg a Javaslat, ezen túl a 6 százalékos mértékû
gépberuházási adókedvezményt a Javaslat kiterjeszti a vállalkozási övezetben
megvalósított gép- és épületberuházásra, gyorsított amortizáció elszámolást
fogalmaz meg a gépekre, valamint - a személygépkocsit kivéve - valamennyi, a
vállalkozási övezetben üzembehelyezett beruházásra, végül a
környezetvédelemrõl szóló törvényben elõírt céltartalékképzést adómentesen
lehetõvé teszi.
A Javaslat az adóalap szélesítésének és az adóbeszedés hatékonyságának a
jegyében szigorítja és pontosítja az adóalapnál elismert költségek körét. Nem
ismeri el például a vállalkozás érdekében felmerült költségnek a gazdaságilag
irracionális szerzõdéseken alapuló költséget anélkül, hogy a szerzõdés
valódiságát megkérdõjelezné, a térítés nélkül átadott eszközöknél a vissza nem
igényelhetõ forgalmiadót, a hitelezési veszteségként elszámolt ráfordítások
közül a törvényben behajthatatlan követelésként tételesen fel nem sorolt
követelés leírását.
Végül a Javaslat a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve pontosító,
kiegészítõ rendelkezéseket fogalmaz meg. Ilyen módosítás jelenik meg például a
kiegészítõ adó alapját érintõen, a könyveiket konvertibilis devizában vezetõk
adóbevallására vonatkozóan, egyes amortizációs szabályok újrafogalmazásánál.
Részletes indokolás
1. §-hoz
A számviteli törvény és más jogszabályok (csõdtörvény stb.) december 31-ére
nem minden esetben írnak elõ beszámolókészítési kötelezettséget. A beszámoló a
jelenlegi elõírások szerint adott esetben több évet is átfoghat - ha pl. az
átalakulást másfél év múlva jegyzi be a Cégbíróság -, de a szervezeti változás
cégbírósági meghiúsulása is bekövetkezhet több évvel a megalakulás után.
A törvénymódosítás ezekben az esetekben - a beszámolókészítési
kötelezettségtõl függetlenül - elõírja a naptári évek végével az
adókötelezettséget. Rendelkezik arról is, hogy a bejegyzés, a bejegyzés
elmaradás, a végelszámolás befejezése idõpontjában utólag elkészített éves
beszámoló szerinti adózás elõtti eredmény ismeretében újból meg kell határozni
a társasági adót és ha eltérés adódik, azt rendezni kell.
Eltérés adódhat különösen akkor, ha az átalakulni szándékozó társaság
bejegyzési kérelmét elutasítja a cégbíróság, s emiatt az eredeti állapot
szerint kell folytatnia a tevékenységet, s például a vagyonfelértékelést
semmisnek kell tekinteni. Ez megváltoztatja (utólag) az adóalapot, kisebb
lesz az elszámolható amortizáció, és nem kell adóalapot növelni
vagyonfelértékelés címen.
A valódiság és a reális adózás azt igényli, hogy ha a bejegyzés vagy a
végelszámolás több évet érint, a "bejegyzéskor" az érintett évekre utólag
(például az átalakulást megelõzõ naptól az adott év december 31-éig, a
következõ naptári évre, vagy ha a bejegyzés december 31-e elõtt megtörténik,
akkor a bejegyzés napjáig) külön-külön készüljön éves beszámoló. Ennek
érvényesüléséhez azonban módosítani kell a gazdasági társaságokról és a
csõdeljárásról szóló törvényeket, amelyre a záró rendelkezések között
található javaslat.
2. §-hoz
A "külföldi személy" fogalma a 6. sz. mellékletbõl átkerült a törvény
értelmezõ rendelkezései közé, mivel a törvény új adóalapkorrekciót tartalmaz a
külföldi személy által nyújtott egyes szolgáltatásokra. Ugyanakkor a külföldi
szervezetre is értelmezni kell e fogalmat, ezért jelenik meg a (3) bekezdésben
- a külföldi szervezetre vonatkozó rendelkezések felsorolásában - a 3. § 25.
pont.
A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény tervezete szerint (129. § (4)
bekezdés) a nemzeti közmûsorszolgáltatók mentesek a társasági adó alól.
Ugyanezen törvénytervezet (51. § (1) bekezdés) tételesen is tartalmazza, hogy
a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió tartoznak a nemzeti
közmûsorszolgáltatók fogalmi meghatározása alá. Ennek megfelelõen a
jogharmonizáció érdekében a társasági adótörvényben is indokolt elõírni, hogy
e szervezetekre nem terjed ki a törvény alanyi hatálya. Ezt támasztja alá
továbbá az is, hogy mind a három szervezet olyan fontos közfeladatot lát el,
mely tevékenységek társasági adóval terhelése magának a közfeladatnak az
ellátását is megnehezítené.
A büntetés-végrehajtási vállalatokra, illetve jogutódjaikra kezdettõl fogva
nem terjedt ki a társasági adótörvény hatálya. A fogvatartottak
foglalkoztatására létrejött társaságok esetében ettõl hátrányosabb helyzetet
nem indokolt teremteni. Ezért terjeszti ki rájuk a Javaslat a törvény hatálya
alóli kivételt.
A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság
kivétele az adóalanyi körbõl azért indokolt, mert e szervezet - hasonlóan az
1995. január 1-én ide sorolt Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társasághoz -
1996. január 1-jével, mint költségvetési intézmény megszûnik és a jövõben
közhasznú társaságként gazdaságbiztonsági tartalékolással összefüggõ
feladatokat lát el.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság társasági
adómentességét a szervezet alapítására és mûködésére vonatkozó 1995. évi
XXXIX. törvény deklarálja.
3. §-hoz
A jóléti intézmény költsége címen az adóalapnál elszámolható ráfordítások köre
kiegészítésre került a foglalkozás-egészségügyi szolgálat nyújtásához
biztosított létesítmény költségével, összhangban azzal a rendelkezéssel, amely
szerint minden munkáltató köteles gondoskodni alkalmazottainak a
foglalkoztatással összefüggõ megelõzõ, gyógyító célú ellátásáról.
A kapcsolt vállalkozás fogalmának pontosítása az érintett kör kiterjesztését
eredményezi. Ezután - az elõírt mértékû részesedés, döntõ irányítás esetén -
fennáll a kapcsolt vállalkozás esete mindig, ha az egyik fél adóalany. A
jelenlegi elõírásoknál ez nem áll, pl. akkor, ha a leányvállalat nem
adóalany, mert külföldi.
A KSH a jelenlegi Termékjegyzékek (ITJ, METJ, SZATJ) helyett 1996. január 1-
tõl új - más szerkezetû - besorolási rendet léptet hatályba. Ez indokolja a
termékjegyzékekre utalás évének pontos megfogalmazását, ami egyidejûleg 1996.
évben is - más adótörvényekkel azonosan - a korábbi jegyzékek alkalmazását
írja elõ.
Pontosításra került az árbevétel fogalmát meghatározó 7/a) pont, a kiegészítés
az egyszeres könyvvitelt vezetõkre vonatkozó speciális rendelkezést
tartalmazza. Esetükben a költségként elszámolt eladott áru beszerzési értéke,
alvállalkozói teljesítmény, és bérmunkadíj csökkenti az értékesítés nettó
árbevételét.
A devizakódex életbelépésével megszûnik a jelenlegi vámszabadterületi
társaságokra vonatkozó devizahatósági engedélyezési eljárás, illetve a
vámszabadterülethez hasonló jogok engedélyezését lehetõvé tevõ 1988. évi XXIV.
törvény 43. §-ában szereplõ felhatalmazás. Jelenleg ez alapján történik az
"off-shore" cégek engedélyezése. Tekintettel a visszaélések lehetõségeire,
illetve a nemzetközi gyakorlatban (pl. Ciprus) is alkalmazott regisztratív
"engedélyezési" eljárásra, indokolt továbbra is egy egyszerû
nyilvántartásbavétellel és a feltételek meglétének ellenõrzésére irányuló
eljárással a jelenlegi PM engedélyezést fenntartani. Ezt fogalmazza meg a
törvényjavaslat 3. §-a, melyet a devizakódex hatálybalépésével egyidejûleg
javasol hatályba léptetni.
A törvény 13. és 14. §-ában megfogalmazott beruházási adókedvezményhez és a
gyorsított amortizáció elszámolásához ad definíciót a törvény 3. §-ának
módosított 4. pontja és a 22. pont.
Az adóév megfogalmazását (23. pont) annak egyértelmûvé tétele indokolja, hogy
abban az esetben, ha a számviteli beszámolót és az adómegállapítást "töredék"
évre kell megállapítani, úgy ez a "töredék" év minõsül adóévnek.
A tanácsadói szolgáltatás és a külföldi személy fogalmának meghatározását az
indokolja, hogy a törvény új rendelkezést tartalmaz a külföldi személy által
nyújtott egyes szolgáltatásokra vonatkozóan.
4. §-hoz
A 4. § (2) bekezdés l) pontja és a 4. § (3) bekezdés p) pontja módosításának
elsõdleges célja a számviteli törvényhez kapcsolódóan a pontosabb
megfogalmazás. A módosítás nem jelent érdemi változást . A tárgyi eszközök és
az immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor, selejtezésekor a
számviteli, illetve az adótörvény szerinti nyilvántartási értékekkel kell az
adóalapot korrigálni. A módosítás lényege, hogy a selejtezéssel azonos módon
kezeli a megsemmisülést és az eszköz hiányát is, továbbá a tárgyi eszközök
között nyilvántartott beruházásokat külön is nevesíti a törvény.
A számviteli törvény elõírásai szerint a mérlegkészítés idõpontjáig ismertté
vált bírságokat, büntetéseket ráfordításként el kell számolni, és az adóalapot
ezzel az összeggel növelni kell. A törvénymódosítás arra az esetre ad - a
gyakorlattal megegyezõ - rendelkezést, ha olyan bírság, büntetés
felülvizsgálatára, módosítására vagy törlésére kerül sor, amelyet az adóalany
korábban adóalap növelõ tételként elszámolt. Ilyenkor a kétszeres adózás
elkerülésére az elengedett kötelezettség adóalapot csökkent. (4. § (2)
bekezdés m) pontja.)
A társasházak a közös tulajdonban lévõ helyiségek, földterület hasznosításából
származó bevétel után a személyi jövedelemadó törvény alapján teljesítik az
adókötelezettséget akkor is, ha a társasháznak nem magánszemély tagjai is
vannak. A kétszeres adózás elkerülése végett a 4. § (2) bekezdés új v) pontja
lehetõvé teszi a társasháztól kapott bevétel adóalapból való levonását.
A módosított e) pont tartalmazza az összes olyan költséget, amit az adózás nem
ismer el vállalkozás érdekében felmerült költségként. E költség-felsorolásban
új elemként az adó alapját képezi a jövõben az olyan szerzõdések alapján
elszámolt költség, amely szerzõdésnek a piaci értékviszonyok alapján az
adóelõnytõl eltekintve nincs valós gazdasági tartalma; az immateriális javak
értékcsökkenése, ha az nem a vállalkozás érdekében felmerülõ költséghez
kapcsolódik; a térítés nélküli eszközátadással összefüggõ általános forgalmi
adó ráfordításként elszámolt összege; az elszámolt ráfordításból a vállalkozás
tagjának, alkalmazottjának, más magánszemélynek családi szükségletét szolgáló
kiadás (pl. a munkában személyesen részt nem vevõ tag nevére fizetett
biztosítás díja).
Korlátozásra került a külföldiek által nyújtott szolgáltatások és az
alvállalkozói díj adóalapnál történõ elszámolhatósága. Az új rendelkezés céja,
hogy a külföldi fél által nyújtott szolgáltatás, illetve alvállalkozói díj
címén ne lehessen aránytalanul nagy mértékben csökkenteni, "eltüntetni" az
adóalapot. A módosított e) pont a külföldi személy által nyújtott tanácsadói
szolgáltatást - értelmezõ rendelkezés fogalmazza meg - 4 millió forintig, az
alvállalkozói díjat az értékesítés nettó árbevétele 25 százalékáig terjedõ
mértékben engedi elszámolni, e fölött életbe lép az adóalapnövelõ tétel.
Szintén az adóelkerülés kizárása érdekében, teljes egészében adóalapnövelõ
tétel az ún. adóparadicsomnak minõsülõ országban - a törvény a 10 százaléknál
alacsonyabb adókulcsot alkalmazó országot tekinti annak, - létrehozott cég
által számlázott szolgáltatás ellenértéke, a kamat, a jogdíj, az elõadói,
mûvészeti és sporttevékenységért, és a kiállításokért járó díj kivételével.
Egyértelmûsíti ugyanakkor a törvény, hogy nem kell adóalapot növelni azokkal a
térítés nélküli vagy kedvezményes juttatásokkal, amelyek a személyi
jövedelemadó törvény elõírása szerint természetbeni juttatásnak minõsülnek. A
személyi jövedelemadó törvény tervezett rendelkezése szerint ilyennek minõsül
1996. évtõl az értékpapír formájában történõ juttatás is.
A Javaslat a bírságokkal, büntetésekkel azonos elszámolást ír elõ többek
között a társadalombiztosítási járulék késedelmes fizetése miatti késedelmi
pótlékra és a járulék ellenõrzésekor felszámítandó rendbírságra. Az utóbbit
csak megerõsíti, mivel az mint bírság eddig is növelte az adólapot, a
társadalombiztosítási járulékfizetés miatti késedelmi pótlék viszont az
eddigiektõl eltérõen új adóalap korrekcióként lép be (4. § (3) bekezdés h)
pontja), kivéve, ha önellenõrzéshez kapcsolódik.
A 4. § (3) bekezdés l) pontja szerinti adóalapnövelõ korrekció eddig nem
vonatkozott azokra a gazdálkodó szervezetekre, akik nem a szerencsejáték
szervezésérõl szóló törvény alapján alakultak meg, hanem már e törvény
hatálybalépése elõtt is szerencsejáték szervezéssel foglalkoztak. A 30. § (2)
bekezdésére való hivatkozással e szervezetek is kötelesek 1996. évtõl az
adóalapnövelõ korrekciót alkalmazni, ha költségük meghaladja a miniszteri
rendeletekben meghatározott értéket.
A 4. § (3) bekezdés r) pontjának újrafogalmazott elõírása a célszervezet
megszûnése, vagy a célszervezeti minõsítés megvonása esetére elõírja az
adómentesen képzõdött vagyonnövekményre az adókötelezettséget.
A 4. § (3) bekezdés új m) pontja a hitelezési veszteség elszámolt összegének
adóalapba való beszámítását írja elõ. E rendelkezéssel párhuzamosan az adóalap
csökkentésérõl rendelkezik a 4. § (2) bekezdés u) pontja. Az ott
megfogalmazott behajthatatlan követelést az 5. § (13) bekezdése sorolja fel,
amely felsorolás joghézagot pótol, egyértelmûsíti a költségelszámolást. Ez nem
jelent adóalap szûkítést, mivel eddig sem volt vitatott, hogy a behajthatatlan
követelés hitelezési veszteség (amelyet eddig nem kellett az adóalaphoz
hozzáadni), csak megfogalmazza a törvény - más törvény ilyen rendelkezése
hiányában -, hogy mit ismer el behajthatatlan követelésnek.
A számviteli törvény 1995. évi módosítása - amely lehetõvé teszi a
vállalkozások számára, hogy beszámolójukat, adóbevallásukat forint helyett a
társasági szerzõdésben meghatározott konvertibilis devizában, illetve e deviza
helyett forintban vezessék - teszi szükségessé a 4. § kiegészítését azokkal a
rendelkezésekkel, melyek meghatározzák, hogy az adózás elõtti eredményt
módosító - forintban megfogalmazott - tételeket milyen árfolyamon kell
devizára átszámítani. Az új rendelkezések az áttérésre az adóév utolsó napján
érvényes, a MNB által közzétett deviza-középárfolyam, általánosságban pedig az
adóalany által választott pénzintézet által közzétett deviza vételi árfolyam
alkalmazását írják elõ.
5. §-hoz
A környezetvédelemrõl szóló 1995. évi LIII. törvény 110. §-ának (7) bekezdése
felhatalmazza a Kormányt, hogy a környezet védelme érdekében a késõbbiekben
szükséges kötelezettségre a vállalkozók számára céltartalék képzésérõl
rendelkezzen. Ennek a céltartaléknak és mindenkori növekményének az
adómentes képzését teszi lehetõvé a törvényjavaslat.
A vállalkozás érdekében felmerült költségeket a törvény 5. § (6) bekezdése
határozza meg. A harmonizáció érdekében az itt eddig felsoroltakból törlésre
került "a személygépkocsi átengedése személyes célra, a
foglalkozásegészségügyi szolgálat költsége", mert ezek a költségek
természetbeni juttatások és külön kiemelésük szükségtelen. Új, nevesített
költségként jelenik meg a tagdíj, a továbbképzés költsége és a reklám
számlázott összegének költsége, valamint a társasház tagjánál a közös
tulajdonban lévõ épületek karbantartása és az egyébként a társasház
üzemeltetése miatt a tulajdonost tulajdoni hányada arányában terhelõ költség.
Pontosítást tartalmaz az 5. § (10) bekezdés, amely szerint a térítés nélküli
eszközátadásra, szolgáltatásnyújtásra elõírt adóalap korrekciót a
természetbeni juttatásnak minõsülõ (azaz magánszemélynek nyújtott) térítés
nélküli átadásra nem kell alkalmazni, mivel ilyenkor személyi jövedelemadó
kötelezettsége keletkezik a vállalkozásnak. Nem kell alkalmazni a korrekciót
az egyszeres könyvvitelt vezetõk esetében, akiknél a térítés néküli átadás
egyébként sem jelenik meg a ráfordítások között.
6. §-hoz
A két rendelkezés kizárja a veszteség továbbvitelét abban az esetben, ha a
vállalkozásnak árbevétele nincs, vagyis ha nem végzi azt a tevékenységet,
amelynek a folytatására létesült. Ilyen esetben ugyanis nem a bevételszerzõ
tevékenység érdekében merültek fel a költségek.
7. §-hoz
A nem független partnerek, kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek
(termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) során - különösen a nemzeti határokat
átlépõ multinacionális cégek esetében- a jövedelem kedvezõ adózása érdekében
gyakran alkalmaznak a szokásos piaci ártól eltérõ árat. A rendelkezés célja
az, hogy ezzel a megoldással ne lehessen adót elkerülni. A társasági
adótörvény a kapcsolt vállalkozások esetében eddig is tartalmazott
rendelkezést a piaci ártól eltérõ ellenértékekbõl eredõ adóalap módosításra,
de az alkalmazott megoldás (szakértõ igénybevételével történõ ármegállapítás)
nincs összhangban a nemzetközi gyakorlattal. A Javaslat szerinti módszerekkel
történõ szokásos piaci ár meghatározás a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott
módszerekkel összhangban van.
8. §-hoz
A Javaslat e rendelkezései a kiegészítõ adóra vonatkozó elõírásokat
pontosítják a végrehajtás jobbítása végett.
Az új rendelkezés a tõkeleszállítást vélelmezi minden olyan esetben, amikor
1995. évtõl képzõdõ jövedelembõl valósult meg a jegyzett tõke emelése.
Emellett folyamatos tõkeemelés, majd csökkentés esetén elismeri a törvény a
kiegészítõ adómentességet a jegyzett tõke csökkentésének arra a részére,
amelyre a tõkeemeléstõl számítva eltelt a három év. Rendelkezik arról is, hogy
a kiegészítõ adó alapjának csökkentésénél a kiegészítõ adó vetítési alapját
mérséklõ kapott osztalékot is arányosan kell megosztani belföldi és külföldi
tulajdonosok esetén.
Mentesíti a non-profit szervezetek végleges pénzeszköz átadásait a kiegészítõ
adó alól. A társasági adótörvény hatálya alá tartozó adóalanyoknak ugyanis -
akár vállalkozók, akár a jogszabályi elõírásoknak eleget tévõ vállalkozási
tevékenységet végzõ non-profit szervezetek - az általuk véglegesen átadott
pénzeszköz után kiegészítõ adó fizetési kötelezettségük keletkezik, kivéve ha
azt - a törvényben meghatározott korlátok figyelembe vételével -
közalapítványnak, belföldi székhelyû alapítványnak, közérdekû
kötelezettségvállalás céljára, illetve MRP szervezetnek adják.
Felmerült viszont, hogy indokolt-e a non-profit szervezeteknél e végleges
pénzeszköz átadás megadóztatása. A vizsgálatnak az a következtetése, hogy nem
jelenthet adókikerülést, ha e szervezeteknél nem érvényesítjük a kiegészítõ
adót, mert ha a non-profit szervezet
- magánszemélynek ad támogatást, az után a magánszemély adózik,
- vállalkozásnak ad át pénzeszközt, akkor - kivéve, ha fejlesztési célra
történik az átadás - a vállalkozónál bevétel (és nem tõketartalék) az átvett
pénzeszköz, s felhasználása során õt terheli adókötelezettség,
- a fejlesztési célra kapott összeg pedig - megfelelõ ellenõrzés mellett -
csak fejlesztésre fordítható, tehát nem indokolt kiegészítõ adóval
terhelni.
Rendelkezik a Javaslat arról, hogy a kiegészítõ adó mértékénél a kettõs
adóztatás elkerülésérõl szóló egyezmények osztalékra vonatkozó cikkelyét
alkalmazni kell. A záró rendelkezések ennek az elõírásnak az alkalmazását az
1995. évi adó megállapításánál is elõírják. Ez azt jelenti, hogy a külföldit
megilletõ osztalékra 23 százalék helyett az egyezményben elõírt, jellemzõen
5-15 százalék mértékû adó érvényesítendõ.
Végül elõírja a Javaslat, hogy átalakulások során végrehajtott
vagyonfelértékelési különbözetet - tekintettel arra, hogy az a 18 százalékos
adó három év alatti megfizetése mellett közvetlenül a saját vagyont növeli -
felhasználása esetén az elkülönített eredménytartalékkal azonosan kell
kezelni. Ezzel a rendelkezéssel megszûnik az az adókikerülési lehetõség, amely
a vagyonfelértékelésnek megfelelõ vagyon kivonását 18 százalékos adó mellett
teszi lehetõvé.
9. §-hoz
A rendelkezés a közhasznú társaság és a célszervezet számára megfogalmazott
adómentesség érvényesítését nem engedi meg, e szervezetek jogutód nélkül
megszünésekor illetve célszervezet esetében a minõsítés visszavonásakor. Ez a
rendelkezés összhangban van azzal, hogy ilyen esetekben adókötelessé válik az
addig adómentesen képzõdött vagyon.
10. §-hoz
Az érvényben lévõ adókedvezmények igénybevételi lehetõségét meghatározó, -
bizonyos esetekben korlátozó - 11. § kiegészítését az új - 14. § szerinti -
beruházási adókedvezmények bevezetése teszi szükségessé.
A tv. 11. § (1) bekezdésének kiegészítése azt erõsíti meg, hogy a 14. § (2)
bekezdése szerinti - a kiemelt térségben és a vállalkozási övezetben
végrehajtott beruházáshoz kapcsolódó - adókedvezmény a számított adó összegéig
vehetõ igénybe.
A tv. 11. § (2) bekezdésének kiegészítése azt határozza meg, hogy a - 14. §
(1) bekezdése szerinti - számított adó 50 százalékában meghatározott
beruházási adókedvezmény is abba az adókedvezményi körbe tartozik, amely más
kedvezménnyel együtt is csak a számított adó 70 százalékáig terjedõ mértékben
érvényesíthetõ.
11.-12. §-hoz
A beruházások és az export ösztönzésére a Javaslat a következõ új
kedvezményeket fogalmazza meg:
- A beruházási költség 6 százalékának megfelelõ adókedvezmény 1996. évtõl
kiterjed a vállalkozási övezetben üzembehelyezett új gép és épület
beruházásokra is. A kedvezményt a vállalkozási övezetben székhellyel vagy
telephellyel rendelkezõ veheti igénybe az övezetben megvalósított beruházás
értéke alapján, azzal a feltétellel, hogy legalább 3 évig ott üzemelteti az
eszközt. Gépbeszerzés esetén a kedvezménnyel akkor lehet élni, ha annak
értékét nem számolta el a vállalkozás egyösszegben költségként a
használatbavétel évében. A vállalkozási övezet a területfejlesztési törvény
tervezet szerint közigazgatásilag pontosan körülhatárolt terület, ahol
összehangolt fejlesztést valósíthatnak meg a
vállalkozások. Az elsõ ilyen övezet Záhony és körzete térségben jön létre a
szándékok szerint.
- A vállalkozási övezetben az új gépbeszerzések akár egyösszegben, az
épületek, építmények évi 10 százalékos mértékben amortizálhatók.
- Lehetõség nyílik minden vállalkozás számára, hogy gyorsítottan (legfeljebb
évi 30 százalék) számolja el az új gépek beszerzési értékét.
- Az export növelésének az érdekében, továbbá az idegenforgalom fejlesztésének
elõsegítésére 5 évre, 50 százalékos mértékû adóvisszatartással élhetnek a 18
százalékos adóból azok a vállalkozások, amelyek 1996. évben kezdett,
termelési célt szolgáló (a definíciót a 3. § tartalmazza) beruházást (épület
és a mûködtetést szolgáló gép) kezdenek el. A kedvezmény feltétele, hogy a
beruházás együttes értéke legalább az 1 md forintot elérje. A kedvezményt a
beruházás üzembehelyezését követõ évtõl lehet igénybevenni, hiszen az ennek
betudható exportnövelés csak ettõl kezdve reális.
- A 15 százalék feletti munkanélküliségû településen (kiemelt térség)és a
vállalkozási övezetben megvalósított beruházás üzembehelyezését követõ
évtõl, a településen elért árbevétellel arányos 18 százalékos kulccsal
számított adó 100 százaléka visszatartható adókedvezményként 5 évig, ha a
beruházás export növekedést - a vállalkozási övezetben székhellyel,
telephellyel rendelkezõ vállalkozás esetében legalább évente 1 százalékos
export árbevétel növekedést, a kiemelt térségben székhellyel, telephellyel
rendelkezõ vállalkozás esetében legalább a beruházás bekerülési költségének
5 százalékának megfelelõ export árbevétel növekedést - vagy kereskedelmi
szálláshely bõvítést eredményezett.
13. §-hoz
A kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezmények államközi tárgyalásai során
nem jelent kedvezõ tárgyalási pozíciót, hogy a nemzeti jogszabály eleve
megadja azokat a beszámítási jogokat - kettõs adózás elkerülési lehetõséget -,
amelyeket a kettõs adózás elkerülésérõl szóló egyezmények tartalmaznak. Ezért
a Javaslat a jelenlegi szabályok kiiktatását fogalmazza meg.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a külföldrõl származó jövedelmet a
belföldi jogszabály elõírása szerinti tartalommal kell megállapítani.
Rendelkezik továbbá arról, hogy érvényes egyezmény esetén az
adókedvezményekkel csökkentett számított és kiegészítõ adó együttes összegébõl
vonható le a külföldön megfizetett adó akkor, ha az egyezmény a beszámítás
módszerét írja elõ. Rendelkezik arról is, hogy a beszámítás ilyen esetben is
csak a belsõ jogszabály szerinti tartalommal megállapított külföldrõl
származó jövedelmet terhelõ átlagos adó összegéig terjedhet.
14. §-hoz
A vámszabadterületi társaságok és az off-shore cégek devizában vezetik
könyveiket és csupán adójukat fizetik forintban. Tekintettel arra is, hogy
beszámolójuk forintban történõ átszámítására nincs sem a számviteli, sem a
társasági adóban külön szabály, indokolt a törvényben is megerõsíteni, hogy
ezen szervezetek társasági adó bevallásukat devizában teljesítik. Az
alapdokumentumok miatt egyébként ellenõrizni is a devizában kimutatott értéket
lehet.
15. §-hoz
Az adózás rendjérõl szóló törvénnyel teremti meg a rendelkezés az összhangot,
amely szerint a könyveit pénzforgalmi szemléletben vezetõknek nem kell a
várható adó összegére "feltölteni" az adóelõleget december 20-ával.
16. §-hoz
Az egyéni vállalkozókra vonatkozó törvény az egyéni vállalkozói jogviszonyhoz
nem ír elõ valamilyen társasági szerzõdésnek megfelelõ szerzõdéses viszonyt,
nem követel vagyoni hozzájárulást. Mindez azt sugallja, hogy nem a
befektetések és a saját munkaerõ együttesét kell a vállalkozás céljának
tekinteni, hanem a munkaerõ egyéni vállalkozásban történõ hasznosítását. Az
elõzõek és a nemzetközi gyakorlathoz való közelítés miatt indokolt az egyéni
vállalkozókat a személyi jövedelemadó rendszerében adóztatni, amelyet a
módosítás úgy rendez el, hogy 1995. december 31-ét követõen egyéni vállalkozó
társasági adóalanyiságot nem létesíthet, és 1997. január 1-ig át kell
jelentkeznie a személyi jövedelemadó hatálya alá. (A módosítás 1996. január 1-
jei hatálybalépése következtében 1996. évre még lehetõség van az
átjelentkezésre, mivel a ma hatályos rendelkezések szerint ezt a szándékot
december 31-éig kell bejelenteni.)
A (16) bekezdés a pénzforgalmi szemléletû adóalap megállapításról a kettõs
könyvvitel szabályai szerint kimunkált adóalap megállapításra való áttéréshez
ad rendelkezést a telephellyel rendelkezõ külföldi vállalkozók számára. Az
1995. évi teljesítés 1996. évi pénzügyi rendezése e nélkül már nem jelenne meg
1996. évtõl adóalapként (adóalapcsökkentésként), holott az - éppen mert
pénzügyileg nem realizálódott - nem volt része az 1995. évi adóalapnak sem.
A (17) bekezdés a végelszámolás alatt lévõ társaságok számára 1996. évtõl
elõírt kötelezõ adóbevalláshoz ad átmeneti rendelkezést. Lényege, hogy ha egy
vállalkozás végelszámolása 1996. december 31-én is folyamatban van, akkor -
kivételesen - az erre az idõpontra készülõ bevallás egy naptári évnél
hosszabb idõtartamról is szólhat, ha a végelszámolás 1996. január 1-je elõtt
elkezdõdött.
17. §-hoz
1. A társasági adótörvény az 1. számú mellékletében határozza meg az
adóalapnál levonásként érvényesíthetõ amortizáció eljárási szabályait. A
számviteli törvényben használt fogalmakkal való összhang megteremtése
érdekében az egyes pontokat módosítani szükséges.
A számviteli törvény elõírása értelmében ahhoz, hogy az eszköz tárgyi
eszköznek minõsüljön, üzembehelyezni nem szükséges. Az amortizációt azonban
csak az üzembehelyezést követõen lehet megkezdeni. A társasági adótörvény is
ezt az elvet követi, amely elvet a 10. pontban rögzíti. A 4/a) pontban
megfogalmazott szabály az általános leírási elvektõl eltérõ, ami nem jelenti
azt, hogy az ebben a pontban elõírt rendelkezés a 10. pont alkalmazásától
mentesíti az adóalanyt. A szövegmódosítás pontosító jellegû, megteremti az
összhangot a számviteli fogalmakkal, de az eddigi elõírást tartalmilag nem
változtatja meg.
Az 5. pont módosítása a "földterület és erdõ aktivált értéke" fogalomból az
"aktivált" kifejezést veszi ki. A módosítás az 1. számú melléklet 10.
pontjával teremti meg az összhangot azzal, hogy ráerõsít a korábban is
alkalmazott szabályokra, miszerint az üzembehelyezéstõl lehet az
értékcsökkenési levonást érvényesíteni.
A számviteli törvény az aktivált fogalmat a saját elõállítású eszközöknél
alkalmazza. Az adótörvény a 12. pont módosításával a régi eljárási szabályt
nem változtatja meg, csak a számviteli törvény fogalomrendszeréhez igazodva
pontosítja azt.
A 18. pont módosítása pontosítja, hogy az egyszeres könyvvezetõnél a tárgyi
eszközök, immateriális javak értékesítése, selejtezése, apportálása, térítés
nélküli átadása esetén az adótörvény szerinti nettó nyilvántartási érték alatt
mit kell érteni. A módosított elõírás az adótörvény szerinti nettó
nyilvántartási érték alatt az adóalapnál még nem érvényesített értéket
határozza meg, azonosan a kettõs könyvvezetõknél alkalmazottal.
Az új szabályozás kizárja annak lehetõségét, hogy a számviteltõl eltérõ
adótörvényi amortizációs szabályok kedvezõbb vagy kedvezõtlenebb helyzetbe
hozzák a vállalkozásokat, s ezért alapítványi hozzájárulás vagy jogszabály
által elõírt térítés nélküli eszközátadás esetén is az adótörvény szerinti
nettó nyilvántartási értéket kell alapul venni. Ez azt jelenti, hogy térítés
nélküli eszközátadás esetén a számviteli törvény alapján egyszeres
könyvvezetõknél értékcsökkenésként elszámolt nyilvántartási értékkel az
általános adótörvényi elõírások alapján az adózás elõtti eredményt meg kell
növelni, s az adótörvény szerinti nettó nyilvántartási értékkel csökkenthetõ -
mint értékcsökkenési levonás - az adózás elõtti eredmény, feltéve ha a térítés
nélküli eszközátadás a törvényben meghatározott célokra történt.
A jogszabály által vállalkozási övezetté minõsített közigazgatási egységek
gazdasági növekedésének elõsegítése érdekében - figyelemmel a kedvezõtlenebb
megtérülésre - szükséges a befektetések ösztönzése. A módosítás a gépek
egyösszegû, az épületek, építmények 10 éves megtérülését szolgáló leírásával
teremti meg annak lehetõségét, hogy az itt mûködtetett vállalkozások
"adóhitelhez" jussanak mindaddig, amíg folyamatosan beruháznak. A
"kedvezményt" azok a vállalkozások érvényesíthetik, akik a vállalkozási
övezetben székhellyel, cégbíróságon vagy önkormányzatnál bejegyzett
telephellyel rendelkeznek s ott beruháznak.
A módosítás elismeri az 1995. december 31-ét követõen Magyarországon üzembe
helyezett gépek értékcsökkenési levonását a számvitelben meghatározott
összegben azzal, hogy az évenként érvényesített értékcsökkenés a 30 százalékot
nem haladhatja meg. A vállalkozások költségelszámolási szabadsága nõ az új
rendelkezéssel, hiszen nem szükséges a lineáris 14,5 százalékos mérték
alkalmazása, a leírás módja a továbbiakban akár degresszív vagy progresszív
is lehet.
2. A 2. számú mellékletben a melioráció, bekötõ és üzemi út amortizációs
normái az általánostól eltérõen már 1995-ben magasabb mértékben kerültek
megállapításra. A módosítás nem érinti a mértékeket, pontosító jellegû. A
mezõgazdasági tevékenységet folytató adóalany a bekötõ és üzemi út után 5
százalékos értékcsökkenési leírást érvényesíthet, míg a melioráció függetlenül
az adóalany tevékenységétõl 10 százalékkal amortizálható. Az elektromos
vezetékek leírási kulcsának emelését az indokolja, hogy a szolgáltatás árának
a privatizációhoz szükséges folyamatos emelése a nemzetközileg elfogadott és
szakmailag indokolt 8 százalékos mértékû leírást tartalmazza, amelynek az
adónál való el nem ismerése tovább feszíti a hatósági árat.
3. A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvénynek 1992-tõl - hatályba
lépésétõl - részét képezi a 6. számú melléklet, amely a külföldiek, azaz a -
Magyarországon telephellyel rendelkezõ, vállalkozási tevékenységet folytató -
külföldi vállalkozók, valamint a - telephellyel nem rendelkezõ, de
meghatározott vállalkozási tevékenységért belföldi személytõl ellenértéket
kapó - külföldi szervezetek adóztatásának szabályait fogalmazza meg.
Az 1992-tõl eltelt idõszak tapasztalata, hogy egyre több külföldi cég létesít
Magyarországon telephelyet, - azaz állandó üzleti helyet - de ezzel
párhuzamosan bevallásukban egyre kevesebb adóköteles bevétel szerepel, egyre
kevesebb adót fizetnek be a költségvetésbe.
A külföldi szervezetektõl levont adó bevallása és befizetése ugyanezt a
csökkenõ tendenciát mutatja.
A 6. sz. melléklet elõírásával összefüggésben többször megfogalmazott javaslat
a pénzforgalmi szemléletû nyilvántartás helyett a külföldi vállalkozók
esetében a kettõs könyvvitelre vonatkozó elõírások bevezetése. Ennek indoka,
hogy napjainkban már olyan széles körû vállalkozási tevékenység is folyhat a
telephelyeken, amely a hazai gazdasági élet teljes jogú szereplõivé teszi a
külföldi cégeket.
A Javaslat erre kísérletet tesz oly módon - mivel a külföldi vállalkozók nem
tartoznak a számviteli törvény hatálya alá -, hogy a pénzforgalmi
nyilvántartás helyett kettõs könyvvitel feltételei szerinti nyilvántartást ír
elõ.
Az adóalaphoz kapcsolódóan kritika fogalmazódott meg az árbevétel 10
százalékában meghatározott minimális adóalap elõírásával szemben, bár ehhez
hasonló, az árbevétel - vagy a költségek - meghatározott százalékában
megállapított adóalapot alkalmaznak - ismereteink szerint - több országban is.
Az elõírásnak fõ problémája, hogy csak akkor lép életbe, ha a külföldi cég
országával nincs érvényben kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezmény,
mivel az egyezmények a külföldi vállalkozó adóztatható nyereségét mindig a
telephelynek betudható bevételek és a telephely mûködésével kapcsolatban
felmerült költségek különbözeteként határozzák meg.
A külföldi vállalkozók évrõl-évre csökkentõ adóbefizetését, valamint a
nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve a bevétel arányos minimális adóalap
helyett, a költség arányában meghatározott, illetve bizonyos bevételekhez
kötött jövedelem megállapítását tartalmazza a módosítás.
Rendelkezik a Javaslat az amortizáció elszámolásáról, amelynek módját többször
kifogásolták az érintettek. Kitér a módosítás a telephely és az "anya"-
vállalat közötti elszámolásra is.
Pontosítja a Javaslat az E fejezet 4/a pontjában a hivatkozást, illetve
elõírja devizáért vásárolt befektetés beszerzési értékénél a forintra való
átszámítás módját.
4. A törvény 9. számú mellékletének a módosítása a lakásszövetkezetek adózási
feltételeit szigorítja azzal, hogy a nem vállalkozási tevékenységüket szûkíti,
s a társasházakhoz hasonló adózás alá esõ bevételeket náluk is adókötelessé
teszi. Így a lakásszövetkezet eddigi adózási elõnye mérséklõdik a
társasházakkal szemben.
A lakásszövetkezetek alaptevékenységük tekintetében hasonló feladatot látnak
el mint a társasházak. Ezzel szemben a személyi jövedelemadó törvény a
társasházat önálló "személyi jövedelemadó" alanynak tekinti, s számára
adófizetési kötelezettséget állapít meg. Ha a társasház a közös tulajdon
hasznosításából bevételt ér el, a személyi jövedelemadó törvény értelmében -
függetlenül a szerzõdések számától és attól, hogy az összeget a
tulajdonostársak részére kifizetik vagy közvetlenül a közös költségek
fedezetére fordítják - ez olyan jövedelem, amely után 20 százalékos forrásadót
kell fizetni. Így kell eljárni akkor is, ha a társasháznak nem magánszemély
tulajdonosa is van, tekintettel arra, hogy a személyi jövedelemadó törvény a
társasházat minden esetben magánszemélyként kezeli. A lakásszövetkezet közös
tulajdonának hasznosítása jelenleg nem minõsül vállalkozási tevékenységnek,
így a következõ lakásszövetkezeti bevételeket nem terheli adófizetési
kötelezettség :
- a lakásszövetkezetek tulajdonát képezõ épületrészek bérbeadásból származó
bevétel,
- a tárgyi eszközök értékesítésébõl származó bevétel,
- kapott kártérítések,
- kötbérek,
- késedelmi kamatok összege,
- pénzeszközök ideiglenes átadásából származó kapott kamat,
- a kapott bankkamat összege.
A lakásszövetkezetek vállalkozási tevékenységének "szûkítése", valamint a
költségelszámolás lehetõsége miatt az adózási feltételeik lényegesen és
indokolatlanul kedvezõbbek, mint a társasházaké. Az egyenlõtlenség feloldása
miatt a társasági adót módosítani szükséges oly módon, hogy mindazokat a
bevételeket, amelyeket a társasháznál adófizetési kötelezettség terhel, a
lakásszövetkezeteknél is vállalkozási tevékenységnek kell minõsíteni.
Az alapítványoknál és a társadalmi szervezeteknél a módosítás eredményeként az
állam által kibocsátott értékpapír hozamából elért jövedelmek a jövõben nem
minõsülnek vállalkozási bevételnek. Ilyen módon a törvény nem tesz
különbséget, ha a szabad forrást az adott szervezet pénzintézetnél betétben
helyezi el, vagy ha állam által kibocsátott értékpapírt vásárol.