1
T/1505.. számú
T Ö R V É N Y J A VA S L A T
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosításáról
I. fejezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása
1. §
A helyi adókról szóló, többször módosított 1990. évi C. törvény (a
továbbiakban: Htv.) 3.§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(4) A törvény hatálya - a 34.§-ban foglaltak kivételével - nem terjed ki a
Magyar Nemzeti Bankra, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ
Részvénytársaságra, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó
büntetésvégrehajtási vállalatra és annak a fogvatartottak foglalkoztatását
végzõ jogutódjára."
2. §
A Htv. 16.§-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Az adó évi mértékének felsõ határa:)
"a) a 15.§ a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 900 Ft/m2,"
3. §
A Htv. 22.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"22.§ Az adó évi mértékének felsõ határa:
a) a 21.§ a) pontja szerinti adóalap számítás esetén: 200 Ft/m2,
b) a 21.§ b) pontja szerinti adóalap számítás esetén: a korrigált
forgalmi érték 3 %-a."
4. §
A Htv. 26.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"26.§ Az adó évi mértékének felsõ határa a 11.§-ban és a 17.§-ban
meghatározott adótárgyanként, illetõleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12
000 Ft."
5. §
A Htv. 30.§-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt:)
"a) aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább
egy vendégéjszakát eltölt,"
6. §
A Htv. 32.§-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Az adó alapja:)
"a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség esetén:
1. a megkezdett vendégéjszakák száma, vagy
2. a megkezdett vendégéjszakára esõ szállásdíj,"
7. §
A Htv. 33.§-ának a) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
(Az adó mértékének felsõ határa:)
"a) a 32.§ a) 1. pontja alapján: személyenként és vendégéjszakánként 300 Ft;"
"c) a 32.§ b) pontja alapján: épület után évente 900 Ft/m2."
8. §
A Htv. 40 §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adó évi mértékének felsõ határa az adóalap 1,2 százaléka."
9. §
A Htv. 52.§-ának 21. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
"21. állandó lakos: aki a lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásba
vett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkezik az önkormányzat
illetékességi területén,"
Átmeneti rendelkezések
10. §
(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Htv. 10.§-a, 13.§-ának b), c),
e) és h) pontja, 37.§-a, valamint az 52.§-ának 7. és 11. pontja hatályát
veszti.
(2) A Htv. e törvénnyel hatályon kívül helyezett 10.§-a alapján az adóalany
adólevonási jogát az ott meghatározott feltételekkel továbbra is
érvényesítheti, ha
a) az adólevonási joga 1996. év január 1. napja elõtt nyílt meg,
b) az 1996. január 1. napja elõtt kivitelezési szerzõdéssel megkezdett
beruházását 1996. évben fejezi be,
c) az 1996. január 1. napja elõtt a beruházóval kötött szerzõdés alapján
befizetést
teljesít.
II. fejezet
A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosítása
11. §
A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) II.
fejezete "A belföldi gépjármûvek adója" cím után a következõ 1/A. §-sal
egészül ki:
"1/A. § (1) A belföldi gépjármûvek adójának mértékét - e törvény keretei
között - a települési önkormányzat képviselõ-testülete, a fõvárosban a
fõvárosi közgyûlés rendelettel állapítja meg. Az önkormányzat illetékességi
területén hatályos adótételekrõl szóló önkormányzati rendeletet az adóévet
megelõzõ év december hó 15. napjáig kell kihirdetni.
(2) Ha a képviselõ-testület, illetve a fõvárosi közgyûlés rendeletének
kihirdetése az (1) bekezdésben meghatározott idõpontig nem történik meg, akkor
az önkormányzat illetékességi területén a 7.§ (1)-(2) bekezdésében
meghatározott alsó adótételeket kell alkalmazni."
12. §
A Gjt. 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"2. § (1) Az adó alanya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a
gépjármû forgalmi engedélyének tulajdonosi rovatában az év elsõ napján
feltüntetett tulajdonos. Amennyiben a forgalmi engedély az év elsõ napján a
tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetõt) is tartalmazza, az adóalany
az utóbbi.
(2) Év közben használatba vett új, vagy újra forgalomba helyezett gépjármû
esetén az adó alanya az, akit/amelyet ez alkalommal tulajdonosként,
üzembentartóként, üzemeltetõként (a továbbiakban együtt: tulajdonos) a
forgalmi engedélyben feltüntettek.
(3) Amennyiben a gépjármû tulajdonjogában bekövetkezett változást a korábbi
tulajdonos a közúti közlekedés rendõrhatósági igazgatásáról szóló
jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési
kötelezettség megnyíltát (szerzõdés megkötésének idõpontját) követõ év elsõ
napjától nem minõsül adóalanynak. Ettõl az idõponttól kezdve a korábbi
tulajdonostól tulajdonjogot szerzõ felet kell az adó alanyának tekinteni,
kivéve, ha ebben az idõpontban a gépjármû forgalmi engedélyében harmadik
személy szerepel tulajdonosként.
(4) Az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni."
13. §
A Gjt. 5.§-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól:)
"a) a költségvetési szerv, az egyház, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete
alá tartozó büntetésvégrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak
foglalkoztatását végzõ jogutódja, valamint a fogvatartottak foglalkoztatása
céljára alapított közhasznú társaság tulajdonában levõ gépjármû,"
14. §
A Gjt. 7.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"7.§ (1) Az évi adótétel - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6.§-ban
meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 400 Ft,
de legfeljebb 1 000 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója
legalább 2 000 Ft/év, de legfeljebb 5 000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármû után -
fajtájára tekintet nélkül - az adómentes idõszak túllépését követõen minden
megkezdett hónapra havi 2 000 Ft adót kell fizetni."
15. §
A Gjt. 8.§-ának az 1995. évi V. törvény 4.§-ával (1) bekezdésre változtatott
rendelkezése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemû (kizárólag
autógázzal üzemeltethetõ), továbbá a mûbizonylat szerint környezetszennyezést
csökkentõ berendezéssel (katalizátorral) ellátott gépjármû után az egyébként
járó adó felét kell megfizetni."
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
szóló 1991. évi XX. törvény módosítása
16. §
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes
centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX.
törvény 138. §-ának (2) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:
(A képviselõ-testület adóügyi feladata és hatásköre:)
"h) megállapítja - a gépjármûadóról szóló törvény keretei között - a belföldi
gépjármûadó tételeit."
Hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezések
17. §
(1) E törvény 1996. év január 1. napján lép hatályba azzal, hogy az
önkormányzat képviselõ-testülete (a fõvárosban a fõvárosi közgyûlés) az
illetékességi területére a belföldi gépjármûvek adójának 1996. január 1.
napjától hatályos tételeit rendelettel 1995. december 15. napjáig hirdetheti
ki.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a gépjármûadóról szóló 1991. évi
LXXXII. törvényt módosító 1995. évi V. törvény 3.§-a hatályát veszti.
I N D O K O L Á S
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt és
a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényt
módosító törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az önkormányzatok adóztatási
jogának bõvítése, a település céljaira fordítható anyagi források növelése
érdekében kezdeményezi a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a
továbbiakban: Htv.), valamint az ugyancsak önkormányzati érdekeltségbe
tartozó, a gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban:
Gjt.) korrekcióját.
A Htv. a települési önkormányzatok számára megteremtette az Alkotmányban
önkormányzati alapjogként deklarált helyi adóztatás feltételeit. A Gjt. pedig
a belföldi gépjármûvek adóztatásával kapcsolatos feladatokat az önkormányzati
adóhatóság hatáskörébe utalta. Az ebbõl származó bevételbõl - a mindenkori
költségvetési törvényben meghatározott arányban - részesül az önkormányzat.
A Htv. hatálybalépése óta eltelt közel öt év tapasztalata szerint évrõl évre
erõsödik az önkormányzatok saját bevétel iránti igénye, egyre több
önkormányzat él az adómegállapítás jogával. Jellemzõen a nagyobb települések
állapítanak meg helyi adót, így a városok 90 %-a mûködtet egy vagy több helyi
adónemet, ugyanakkor az önkormányzatok harmadát kitevõ kistelepülések jelentõs
hányada nem alkalmaz helyi adót. Az önkormányzatok a saját adóbevétel iránti
erõsödõ igényük ellenére is csak korlátozottan tudnak élni az olyan kézenfekvõ
megoldással, mint a magánszemélyek tulajdonában lévõ ingatlanok megadóztatása.
Ennek fõ okai, hogy a Htv. indokolatlanul széles körû kedvezményeket,
mentességeket biztosít a magánszemélyek részére (kommunális beruházás
kedvezménye, a lakások adóztatásánál érvényesülõ mentességek, igen mérsékelt
törvényi adómaximum a magánszemélyek kommunális adójában).
A Htv. jelenlegi módosítása tehát elsõsorban az önkormányzati források
bõvítési lehetõségének megteremtése érdekében szükséges. A Javaslat az
önkormányzatok mozgásterét indokolatlanul korlátozó törvényi mentességek és
kedvezmények szûkítésével, egyes adómértékek emelésével, valamint a helyi
adóztatás mûködõképességét segítõ kisebb korrekciókkal megteremti annak
feltételeit, hogy a lakosság is jelentõsebb szerepet vállaljon a helyi
közterhek viselésében.
A helyi iparûzési adóval összefüggésben visszatérõ igényként merül fel, hogy
az önkormányzatok saját hatáskörben preferálhassák azokat a vállalkozásokat,
amelyeknél a csökkentõ törvényi tényezõk - eladott áruk beszerzési értéke,
alvállalkozói teljesítések értéke - jellemzõen nem fordulnak elõ. Ennek
eszközeivel - alacsonyabb adómértékek alkalmazása, adókedvezmény nyújtása -
azonban az önkormányzatok az iparûzési adó alacsony maximális mértéke miatt
nem tudnak élni. Annak érdekében, hogy az önkormányzatok a termelõi szféra
preferálására érdemben élhessenek a differenciálás eszközével, a Javaslat
emeli az adó törvényi mértékének felsõ határát.
A Gjt. hatálybalépése - 1992. január 1-je - óta az adómértékek valorizációjára
nem került sor. Az adóztatás (személyi és tárgyi) költségei viszont
folyamatosan növekednek, az önkormányzatok adóbevételeinek egyre nagyobb
hányadát teszik ki az adóztatással felmerülõ kiadások, így mind kevesebb
bevétel jut az önkormányzatok útfenntartási feladataira. Az adóbevételek
növelése, illetve az adminisztrációs költségek csökkentése érdekében
szükségessé vált a törvény módosítása, annak ellenére, hogy az Országgyûlés
idén már törvényt hozott a Gjt. módosításáról.
Az 1996. január 1-tõl hatályba lépõ 1995. évi V. törvény rendelkezései nyomán
mérsékelten emelkedik a belföldi tehergépjármûvek adóalapja, megteremtõdik a
kombinált áruszállításban résztvevõ belföldi és külföldi gépjármûvek egységes
kedvezményezése és rendezõdik a belföldiek által külföldi rendszámmal
üzemeltetett tehergépjármûvek adóztatása.
A Javaslatban most megfogalmazott módosítások az önkormányzatok bevételi
lehetõségeinek növelésére, illetve adóztatási szerepük erõsítésére irányulnak.
A belföldi gépjármûvek adójának speciális önkormányzati adóként szabályozása
azt jelenti, hogy az adó bevezetése nem az önkormányzat döntésétõl függ, de
az adó mértékét a törvényben meghatározott adóminimum és -maximum keretei
között az önkormányzat képviselõ-testülete rendelettel állapítja meg.
A várható társadalmi, gazdasági kihatások:
A Htv. módosítása a helyi adók jellegébõl adódóan ipso iure nem jelent
magasabb adóterhet az adóalanyoknak, azonban az önkormányzatok döntési
jogosítványait tágítja és mozgásterüket jelentõsen bõvíti. Természetesen az
önkormányzatoknak továbbra is figyelemmel kell lenniük az adóalanyok teherbíró
képességére.
A Javaslat azzal, hogy elhárítja a lakások tényleges adóztatását gátló
körülményeket, valamint a kistelepülések, mezõgazdasági jellegû települések
számára ténylegesen megnyitja az adóztatás lehetõségét, várhatóan növekedni
fog a helyi adót mûködtetõ önkormányzatok száma és ez az adóalanyokra is
kihat. Elõreláthatóan a magánszemélyek kommunális adóját bevezetõ
önkormányzatok száma fog erõteljesebben emelkedni.
1996. évben az önkormányzatok valószínûleg óvatosan, de megkezdik a lakások
adóztatását. Az adótételek felsõ határának emelése következtében 1996-ban még
nem lehet jelentõs többletbevételekkel számolni. A helyi adót mûködtetõ
önkormányzatok többsége a jelenlegi adómaximumok 50-60 %-át használják ki. A
felsõ határok emelése megteremti az önkormányzatoknál a jelenleginél
differenciáltabb adóterhelés kialakításának lehetõségét. A Javaslattal
megszüntetett törvényi mentességek helyett az önkormányzatok várhatóan saját
hatáskörben biztosítanak a helyi körülmények által indokolt körben és
mértékben mentességeket.
1996. évben összességében az ingatlanokat terhelõ bevételi többlet mintegy 3,5
milliárd Ft-os nagyságrendben valószínûsíthetõ.
A tartózkodás utáni idegenforgalmi adóból származó bevételek kb. 0,3 milliárd
Ft-tal emelkednek.
Az iparûzési adó törvényi felsõ mértékének emelésével megnövekedett adóztatási
mozgásteret az önkormányzatok várhatóan a termelõ szféra preferálási igényének
erõteljesebb kielégítésére használják. Ennek megfelelõen az adóbevétel
összege számottevõen nem emelkedik. A változás - az önkormányzati döntések
függvényében - azonban eltérõen érintheti az egyes vállalkozásokat. A
kereskedelem és szolgáltatás iparûzési adóterhe várhatóan emelkedni fog, a
termelõ tevékenységek esetében pedig tehercsökkenést eredményezhet.
Az indokolatlan önkormányzati korlátok lebontása és az adó mértékek emelése az
adóalanyok oldaláról természetesen nem eredményezhet aránytalanul súlyos
terhet, mivel a Htv. garanciális szabályai továbbra is hatályba maradnak.
Ennek megfelelõen az önkormányzatoknak az egyes adónemek bevezetésénél,
illetve a bevezetendõ adónem önkormányzati szabályainak - köztük az adó
mértékének - kialakításánál feltételenül számításba kell venniük az adóalanyok
teherviselõ képességét is. A településen élõk körülményeit figyelmen kívül
hagyó, irreálisan magas adózási követelmények kialakítása ellentétes hatást
válthat ki, esetleg éppen a várt adóbevételek elmaradását eredményezheti, s ez
féket jelent a túlzott önkormányzati igényekkel szemben.
A Javaslatban szereplõ viszonylag magas felsõ adómértékek hosszú távra
biztosítják a törvényi kereteket és lehetõséget adnak az önkormányzatoknak a
differenciált, a helyi sajátosságoknak megfelelõ "helyi adórendszer"
kialakítására és mûködtetésére.
Tekintettel a helyi adóztatás lokális jellegére és az önkormányzatok nagyfokú
döntési önállóságára, a Javaslatban szereplõ módosításoknak az egyes
adóalanyokra gyakorolt várható hatását egzakt módon prognosztizálni nem lehet.
A belföldi gépjármûvek adójából várható adóbevétel - az 1995. évi V. törvény
és a Javaslat korrekcióinak együttes hatására tekintettel - 1996. évben
legkevesebb 12 milliárd Ft. Ez az összeg 6,7 milliárd Ft-tal magasabb, mint az
1995. évben várható adóbevétel. A Javaslat szerinti adómértékek alapján,
figyelemmel az önkormányzat döntési lehetõségére is, egy
személygépjármû éves adója 5-12 ezer Ft között, tehergépjármûvek esetén
pedig - számításba véve az 1995. évi V. törvény rendelkezéseit is - az átlagos
éves adó 16-40 ezer Ft között alakulhat.
A tehergépjármûvek üzemeltetési költségei között a gépjármûadó elenyészõ
tétel, így az adómérték emelése a fuvarozási költségekre gyakorlatilag nem hat
ki.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1.§-hoz
A Javaslat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársasággal bõvíti
azoknak a szervezeteknek a körét, amelyekre nem terjed ki a Htv. hatálya. E
szervezet az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló
1995. évi XXXIX. törvény alapján jött létre és jogutódja az Állami
Vagyonügynökségnek. Fõ feladata - eltérõen a gazdasági társaságoktól - nem az
üzleti haszon elérése, hanem az állami vagyon privatizálása, tehát non-profit
jellegû tevékenységet folytat. E különleges helyzete folytán úgy a társasági
adó, mint az általános forgalmi adó alól mentesül és személyes
illetékmentességet élvez. Speciális tevékenysége mellett az adójogszabályokkal
való összhang megteremtése is a Htv. hatálya alóli kivonás mellett szól.
A 2.§-hoz
A Javaslat az építményadó alapterület szerinti mûködtetésekor az évi adómérték
felsõ határát a jelenlegi 300 Ft/m2-rel szemben 900 Ft/m2-ben határozza meg.
Ez a mérték ugyan nem éri el az infláció miatti értékmódosulások következtében
szükséges valorizációt, de megteremti az önkormányzatok számára a jelentõsebb
differenciálás lehetõségét. Biztosítja, hogy az önkormányzat az alapterület
szerinti adóztatás esetén is figyelemmel lehessen az értékviszonyokra és a
naturálián alapuló adóztatás - legalább arányaiban - képes legyen az ingatlan
értékének kifejezésére.
A 3.§-hoz
A telkek alapterület utáni adóztatása esetére az évi adómérték felsõ határát
200 Ft/m2-ben határozza meg a Javaslat. A hatályos mérték (100 Ft/m2) már a
megállapításakor magas volt, így teljes valorizáció nem szükséges. A javasolt
mérték a jelenlegi infláció mellett is évekig megfelelõ mozgásteret biztosít
az önkormányzatoknak a telekadó alkalmazásánál.
A Javaslat a korrigált forgalmi érték alapján történõ adóztatás törvényi
határát 1 %-ról 3 %-ra módosítja. Az alapterület szerinti adóztatásnál
alkalmazható felsõ adómérték ugyanis jellemzõen lényegesen magasabb terhet ró
az adóalanyra, mintha a telek után a korrigált forgalmi érték maximális
mértékének alkalmazásával történne az adó megállapítása. A Javaslat a tételes
adómérték részbeni valorizációjával fokozódó aránytalanságot oldja fel és
egyben összhangot teremt az építményadó korrigált forgalmi érték szerinti
mûködtetésekor alkalmazható felsõ adómértékkel.
A 4.§-hoz
A magánszemélyek kommunális adójának jelenlegi mértéke évi 3 000 Ft, amely az
építményadóhoz képest már a törvény megalkotásakor is túlzottan alacsony
volt. Ezt az adónemet az önkormányzatok közül többen az építményadó helyett -
mint átalány jellegû ingatlanadó - alkalmazzák. Ezekre, valamint az inflációra
tekintettel indokolt az évi adótétel felsõ határának 12 000 Ft-ra emelése.
Az 5-7.§-okhoz
A Javaslat a tartózkodás után fizetett idegenforgalmi adónál az önkormányzat
illetékességi területén eltöltött elsõ vendégéjszakát is adókötelessé
nyilvánítja, s ezzel lehetõvé teszi, hogy azok az önkormányzatok is élhessenek
az adóztatással, melyekre az átutazó, egy-két napos, hétvégi idegenforgalom a
jellemzõ. A településen csak rövidebb ideig tartózkodókat is indokolt
rászorítani, hogy az infrastruktúra igénybevétele fejében - adó formájában -
járuljanak hozzá a fenntartási, fejlesztési kiadásokhoz. A módosítás azon túl,
hogy bõvíti az adó alapját, az adó kezelését és ellenõrzését is egyszerûbbé
teszi.
A vendégéjszakánként fizetendõ tételes adómérték felsõ határa az inflációra
tekintettel 100 Ft-ról 300 Ft-ra emelkedik. Az üdülõépületek után fizetendõ
idegenforgalmi adó mértékének törvényi maximuma jelenleg is azonos az
építményadó mértékével, ezért - összhangban az építményadó módosított
mértékével - az adómérték felsõ határa 900 Ft/m2-re módosul.
A 8.§-hoz
A hatályos rendelkezés a helyi iparûzési adó maximális mértékét az adóalap 8
ezrelékében határozza meg. A kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet végzõ
vállalkozások esetében - a törvényi korrekciós tényezõk miatt - az adó alapja
a nettó árbevételnél lényegesen kisebb, míg a termelõi ágazatoknál az adó
alapja jellemzõen a nettó árbevétellel megegyezik. A méltányosabb iparûzési
adóteher megoszlás érdekében az önkormányzatok különbözõ preferenciákat
nyújtanak, azonban a differenciálási lehetõségük az alacsony adómérték miatt -
figyelemmel a bevételi érdekekre - igen korlátozott. A Javaslatban
meghatározott 1,2 százalékos felsõ adómérték módot ad az erõteljesebb
differenciálásra, anélkül, hogy a jelenlegi bevételek csökkennének.
A 9.§-hoz
Az állandó lakos fogalmát - figyelemmel a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényre - módosítja a Javaslat. Ennek
megfelelõen idegenforgalmi adó fizetésére az a magánszemély kötelezhetõ, aki
az önkormányzat illetékességi területén sem lakóhellyel, sem tartózkodási
hellyel (olyan hely, ahol a lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül a
polgár három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik) nem rendelkezik.
A 10.§-hoz
A Javaslat hatálybalépésével egyidejûleg a Htv. néhány rendelkezése hatályát
veszti.
1. A Htv. 10.§-a a magánszemély kommunális beruházását és az ilyen célú
befizetését preferálja, és ezzel akár öt évig is törvényi adómentességet
biztosít az adóalany számára. Ez sok esetben - fõleg a kistelepüléseken -
szinte lehetetlenné teszi a helyi adózatást. Tekintettel azonban arra, hogy
a már elnyert kedvezmény az adóalanyok szerzett joga, attól õket megfosztani
nem lehet, ezért átmeneti szabály rendezi helyzetüket.
Ennek megfelelõen az eredeti feltételekkel illeti meg az adólevonási jog azt
a magánszemélyt, akinek ez a joga 1996. január 1. napja elõtt már megnyílt.
Méltányos szabály vonatkozik az olyan magánszemélyre is, aki kommunális
beruházásra vagy ilyen célú befizetés vállalására már e törvény
hatálybalépése elõtt szerzõdést kötött. Ebben az esetben az adólevonási jog
1996. évben megnyílik és az adóalany a ma hatályos szabályok szerint
részesül kedvezményben.
2. Az építményadó igen széles körû törvényi mentességei túlzottan szûkítik
az önkormányzatok adóztatási lehetõségeit. A vagyonarányos közteherviselés
elvének következetesebb érvényesítése és az építményadó szélesebb körben
mûködtetése céljából számos mentességi szabályt kiiktat a törvénybõl a
Javaslat. Ilyenek:
- a gyógy- vagy üdülõhelynek nem minõsülõ kistelepülésen fekvõ komfort
nélküli lakásból 100 m2 alapterületre biztosított mentesség, amely
indokolatlan megkülönböztetést jelent,
- a lakásokra biztosított személyenkénti 25 m2 építményadó mentesség. E
kedvezmény az átlagos családlétszámra és lakás alapterületre
tekintettel lényegében kiüresíti az adó tárgyát, melynek okán a
lakások többségére jelenleg egyáltalán nem vagy csak néhány
négyzetmétere után lehet adót megállapítani,
- a mûemléképítmények tárgyi adómentessége - amely a lakás céljára
szolgáló mûemléképületeket egyébként sem illeti meg - gyakorlatilag
az irodaházak, szállodák céljára hasznosított mûemléképületek
adómentességét jelenti. Minthogy a költségvetési szervek, a
közszolgáltató szervezetek, valamint az egyházak tulajdonában álló
építmények - így a mûemléképítmények is - adómentességet élveznek, a
mentesség ténylegesen a gazdálkodó szervezetek számára elõnyös,
- az állattartást szolgáló és a növénytermesztéshez kapcsolódó épületek
adómentessége, amely különösen a mezõgazdasági jellegû településeken
túlzottan szûkíti az önkormányzatok adóztatási lehetõségét.
3. Megszünteti a Javaslat a kistelepülésen végzett kereskedelmi tevékenység
iparûzési adó alóli mentességét. A jelenlegi szabályozás célja az volt, hogy
a kistelepülések ne maradjanak ellátatlanul. Az ellátás kérdése azonban
helyben jobban megítélhetõ, ezért a mentességrõl való döntést indokolt az
önkormányzat hatáskörébe utalni.
A 11.§-hoz
A hatályos Gjt. szerint a belföldi gépjármûvek adóztatási feladatait a
települési (a fõvárosban a kerületi) önkormányzatok látják el. Ezen a Javaslat
nem változtat, azonban a speciális önkormányzati adóként való mûködtetés
érdekében úgy rendelkezik, hogy az adó mértékét a törvényi keretek között az
önkormányzat képviselõ-testülete rendelettel állapítja meg. Tekintettel a
fõváros sajátos helyzetére, indokolt, hogy az adó mértékérõl a fõváros egész
területére kiterjedõen egységesen a fõvárosi közgyûlés rendelkezzen. Ilyen
módon biztosított, hogy a kerületi adóhatóságok a fõvárosban a gépjármûveket
azonos adómértékek alkalmazásával adóztassák.
Annak érdekében, hogy az adóalanyok a következõ évben érvényes adótételekrõl
idõben tudomást szerezzenek, a Javaslat megfelelõ határidõt szab az
önkormányzatok részére a rendeleteik kihirdetésére. Ha az önkormányzat a
rendeletalkotásra a Javaslatban meghatározott december 15-i határidõt
elmulasztja, az adó az érintett településen nem szûnik meg, hanem a
gépjármûvek a törvényben meghatározott alsó adótételek figyelembevételével
adóztathatók.
A 12.§-hoz
A Javaslat az önkormányzati adóhatóságok igazgatási költségeinek csökkentése
érdekében kimondja, hogy az adó alanyának az egész adóévben azt kell
tekinteni, aki/amely az év elsõ napján a gépjármûnek a forgalmi engedélyében
feltüntetett tulajdonosa. Az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni.
Az eljárást egyszerûsítõ szabály természetesen nem érinti a Gjt-nek a gépjármû
adókötelezettségével kapcsolatos rendelkezéseit. Az év közben forgalomba
helyezett vagy évközben forgalomból kivont gépjármûvek után az évi adó
idõarányos részét kell megfizetni.
A Javaslat méltányosan szabályozza azt az esetet, amikor a gépjármû
elidegenítése ellenére a hatósági nyilvántartásban (forgalmi engedélyben) az
adóév elsõ napján még a korábbi tulajdonos szerepel. Jogszerûen állhat elõ ez
a helyzet, ha a gépjármû elidegenítésére december 15-ét követõen kerül sor,
ugyanis az új tulajdonos 15 napon belül köteles a gépjármû szerzését a
közlekedési hatóságnál bejelenteni. Szóba jöhet azonban olyan jogellenes
állapot is, amikor a szerzõ fél nem tesz eleget e bejelentési
kötelezettségének, s emiatt marad el az új tulajdonos nyilvántartásba vétele.
Mindkét esetben súlyosan méltánytalan lenne továbbra is a hatósági
nyilvántartásban szereplõ korábbi tulajdonost adóztatni, amennyiben õ eleget
tett a gépjármû-elidegenítés bejelentésére vonatkozó kötelezettségének.
A 13.§-hoz
A Javaslat a fogvatartottak foglalkoztatásához fûzõdõ különös társadalmi
érdekekre tekintettel bõvíti a feltételes adómentességet élvezõ szervezetek
körét. Ennek megfelelõen az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó
büntetésvégrehajtási vállalat és az annak jogutódjaként létrejött
vállalkozások tulajdonában levõ gépjármûvek mentesülnek az adó alól.
Ugyanilyen mentességben indokolt részesíteni a fogvatartottak foglalkoztatása
céljára alapítandó közhasznú társaságokat is. Ez a mentesség az érintett
szervezetek számára számottevõ költségmegtakarítást eredményez, ugyanakkor az
ilyen gépjármûvek száma nem magas, így a bevételkiesés jelentéktelen.
A 14.§-hoz
A Javaslat az önkormányzat által megállapítható adómértéket a tömeg alapján
adóztatott gépjármûvek esetében 100 kg-onként legalább 400 Ft, legfeljebb 1
000 Ft-ban határozza meg. A motorkerékpár, lakópótkocsi, lakóautó és sátras
utánfutó tételes adója pedig - tömegtõl függetlenül - minimum 2 000 Ft/év,
maximum 5 000 Ft/év. Az alsó adómértékek a jelenlegi 200 Ft-hoz, illetve 1
000 Ft/év-hez képest nem jelentenek teljes valorizációt. E határértékek
egyfelõl tényleges szabadságot engednek az önkormányzati képviselõ-
testületeknek, másfelõl pedig kizárják, hogy az egyes településeken
alkalmazott adómértékek között indokolatlanul nagy különbségek alakuljanak ki.
A Javaslat az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármûvek
után - annak fajtájára tekintet nélkül - átalány jellegû adó fizetését
határozza meg, melynek mértéke havi 2 000 Ft. Ez a tételes adóztatás az
ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármûvek adóztatását
lényegesen egyszerûsíti.
A 15.§-hoz
A Javaslat értékeli a környezetkímélõ mûszaki megoldásokat, ezért a
katalizátoros gépjármûvekkel azonos - 50 %-os - adókedvezményt biztosít az
elektromos meghajtású, valamint a kizárólag gázüzemû gépjármûvekre.
A 16.§-hoz
A Javaslat módosítja a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági
megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és
hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvényt, melynek révén a képviselõ-testület
adóügyi feladat- és hatásköre bõvül a belföldi gépjármûadó tételek
megállapításának jogával.
A 17.§-hoz
A Javaslat a Htv-t és a Gjt-t érintõ változások hatálybalépésének idõpontját
1996. január 1. napjában jelöli meg. Egyidejûleg kimondja, hogy az
önkormányzatok képviselõ-testületei illetékességi területükön 1995. december
15. napjáig hirdethetik ki az 1996. évben hatályos adómértékeket megállapító
rendeletüket. Ez jogalapot jelent arra, hogy a Javaslat elfogadását követõen
az önkormányzatok érdemben dönthessenek az alkalmazandó adótételekrõl.