- 1 -
Bizottsági önálló indítvány
ÚJ VÁLTOZAT a H/1477.. sz. Ogy.hat. javaslat helyett
HATÁROZATI JAVASLAT
Az Országgyûlés
..../1995. (...) határozata
A Magyar Nemzeti Bank 1994. évi tevékenységérõl szóló beszámoló, valamint az
1991-1993-as tevékenységrõl készült éves jegybanki beszámolók elfogadásáról
Budapest, 1995. október
Az Országgyûlés
.../1995. (.....) határozata
A Magyar Nemzeti Bank 1994. évi tevékenységérõl szóló beszámoló, valmint az
1991-1993-as tevékenységrõl készült éves jegybanki beszámolók elfogadásáról
1. Az Országgyûlés - a Magyar Nemzeti Bank 1991-1993-as tevékenységérõl
készült, korábban már megvitatott éves beszámolói alapján - az alábbi
megállapításokat teszi.
a, A Magyar Nemzeti Bank meghirdetett monetáris politikájának fõ célja a
jegybanktörvény iránymutatásainak megfelelõen az infláció gyorsulásának
megakadályozása mellett a folyó fizetési mérleg egyensúlyának megfelelõ
szinten tartása és a külföldi eladósodás erõteljes fékezése volt. A
jegybank ezen gazdaságpolitikai célt 1994-ben a megtakarítási hajlandóság
erõsítésére és a hitelkereslet mérséklésére irányuló konkrét lépéseivel
kívánta elõsegíteni, folytatva ezzel a kamatok mesterséges leszorítására
irányuló - különösen 1992-ben érvényesülõ - monetáris politika
korrekcióját.
A megcélzott irányok és eszközök a fennálló viszonyok tükrében alapvetõen
helyesek voltak.
Az egyensúlyromlás 1992 második felétõl mutatkozó jelei 1993-ban és
méginkább megerõsödve 1994-ben egyre erõteljesebben arra figyelmeztettek:
az eladósodási folyamat megállítása érdekében határozott
gazdaságpolitikai lépések (a belföldi kereslet, mindenekelõtt a
fogyasztás növekedésének fékezése, az állami kiadások csökkentése)
szükségesek. A makrogazdasági kiigazítás már 1993-ban, még inkább 1994
elején szükséges lett volna. Ennek elmaradása közrejátszott abban, hogy
1994-ben olyan kamatszint növelõ és likviditásszûkítõ lépések kerültek
napirendre, amelyek korlátozták az üzleti szektor fejlõdési lehetõségeit.
E korlátozó hatás elsõdlegesen a belföldi hitelek növekvõ reálkamatain
keresztül érvényesült, amit a nagy államháztartási deficit kamatfelhajtó
hatása is erõsített.
b, A felgyorsuló árnövekedéshez nem megfelelõen alkalmazkodó árfolyam-
politika 1992 õszétõl rontotta az ország exportjának versenyképességét,
ami szerepet játszott a folyó fizetési mérleg 1993. évi romlásában is.
Bár 1993 közepétõl kezdve fokozatosan sor került a felértékelõ árfolyam-
politika korrekciójára, ugyanakkor a korábbi változások és a dinamikus
jövedelemkiáramlás hatására 1994-ben kialakult gazdasági növekedés
felgyorsította a külsõ egyensúly romlását. Ez a jegybankot 1994 nyarától
további lépésekre késztette; ezek sorába illeszkedett a forint árfolyam
szinjének 1994 augusztusi 8%-os leértékelése is. A vártnál nagyobb reál
leértékelõdésnek és a kedvezõ külsõ konjunktúrának köszönhetõen az export
dinamikusan nõtt. Az import növekedése azonban a növekvõ belföldi
kereslet, a további leértékelésekre vonatkozó várakozások, valamint a
hazai kínálat gyengesége miatt nem esett vissza.
c, Bár az intézményi keretek tovább fejlõdtek, a pénzintézeti szektor
helyzete 1994-ben sem mondható igazán kedvezõnek. A bankrendszer jelenleg
is strukturális problémákkal küzd. Számos "banki terméknél" jelentõs
túlkínálat van, nagyfokú a tevékenységi és piaci szegmentáltság, ami a
monetáris politikai intézkedésekre történõ eltérõ reagálásokat hoz
magával. A belföldi tulajdonú bankok a Magyarországon megtelepült -
hatékonyabban és korszerûbben mûködõ - külföldi érdekeltségû bankok
expanziója, illetve a külföldrõl történõ közvetlen vállalati
hitelfelvételek miatt fokozatosan kiszorulnak a piacról. Az állam -
növekvõ deficitfinanszírozási igényei miatt - éles kamatversenyre
kényszeríti a bankokat.
1994-ben lényegében befejezõdött az 1992-ben elkezdett hitel-, adós- és
bankkonszolidációs program. A konszolidációs folyamat elõsegítette az
érintett bankoknál a piacgazdasági átalakulás idõszakában felhalmozódott,
vagy felszínre került veszteségek fedezését, s ezzel ezen bankok
mûködõképességének megõrzését. A bankok helyzetének stabilizálódása
azonban csak részleges: a bankkonszolidáció nagy költségei sem voltak
elegendõek a korszerû, jövedelmezõ, versenyképes banküzem kialakításához
és az alultõkésítettség problémájának tartós megoldásához.
d, 1994-ben sem teljesültek maradéktalanul - az elõzõ évekhez hasonlóan -
a monetáris politika fõ céljai. Az év folyamán az inflációs nyomás
erõsödött, a folyó fizetési mérlegben pedig az 1993. évit is meghaladó,
közel 4 Mrd USD hiány keletkezett. Jelentõsen nõtt az ország külföldi
eladósodása. (Az USD-ben kimutatott külsõ adósság növekedésében a dollár
nemzetközi pénzpiaci gyengülése is szerepet játszott.)
A részleges sikertelenség okai összetettek. A teljesítés hiányosságai
alapvetõen arra vezethetõk vissza, hogy az elkerülhetetlen
gazdaságpolitikai kiigazító intézkedések 1994-ben is elmaradtak, az
államháztartás finanszírozási igényeinek mérséklésében nem történt
elõrelépés, a belföldi túlkereslet korlátozása nem járt sikerrel.
A bruttó hazai termék reálértéke évek óta elõször emelkedett 1994-ben. A
súlyos egyensúlyi áldozatok azonban csökkentik e siker értékét. A
hiányosságok oka alapvetõen az, hogy a monetáris politika megtakarítás-
ösztönzõ és hitelkereslet-mérséklõ törekvéseihez nem kapcsolódott
azokkal összhangban lévõ fiskális és jövedelempolitika. A
jövedelemkiáramlás meghaladta az egyensúly szempontjából kívánatos
mértéket. A múlt évi egyensúlyromlásban közrejátszottak a monetáris
politika egyes hibás lépései (részben a vizsgált évre is kiható számos
1992-93-as intézkedés) és következetlenségei. Az államháztartás hiányának
megnövelt jegybanki finanszírozási kötelezettsége - a többi között az
állampapírokra vonatkozó értékesítési garanciavállalás révén -
szükségessé tette a pénzintézetek nettó refinanszírozásának szûkítését.
Ez azonban a vártnál sokkal kisebb mértékben valósult meg. Az év jelentõs
részében a bankrendszerben, s különösen az üzleti szektorban viszonylag
bõséges, illetve növekvõ volt a likviditás. A jegybank lépései nem minden
esetben voltak konzekvensek, a szinte állandóan jelenlévõ leértékelési
várakozások miatt spekulációs hullámok alakultak ki.
A kamatszínvonal növekedése - mindenekelõtt az állampapíroké -
elõsegítette ugyan a lakossági megtakarítások emelkedését, csekély volt
viszont a hatása a vállalati hitelkeresletre. Az üzleti szektor
hitelnövekményének jelentõs része ugyanis elsõsorban a külföldi
érdekeltségû bankoknál jelentkezett, amelyek jobb ügyfeleikkel szemben a
piaci kamatnál kedvezõbb kamatot érvényesítenek. A hazai hitelpiaci
viszonyok romlása miatt - a pénzügyi szektor növekvõ nyitottságát
kihasználva - a vállalatok és a bankok széles körben éltek a közvetlen
külföldi hitelfelvétel lehetõségével is. Tovább rontotta a jegybanki
eszközök hatékonyságát, hogy az üzleti szektor élénk hitelkereslete
szorosan kapcsolódott a kedvezményes kamatozású - fõként privatizációs
célzatú - hitelkonstrukciókhoz, valamint olyan vállalatokhoz, vagy éppen
önkormányzatokhoz, amelyek hitelfelvételeikhez jelentõs összegû állami
garanciát élveztek.
2. Az Országgyûlés - megállapításaival összhangban - elfogadja a Magyar
Nemzeti Banknak az 1994. évi tevékenységérõl készített beszámolóját és ezzel
együtt az 1991-1993-as tevékenységrõl készült éves jegybanki beszámolókat is.
3. E határozat a kihirdetése napján lép hatályba.
Indokolás
A Magyar Nemzeti Bank meghirdetett monetáris politikájának fõ célja - a
megelõzõ parlamenti ciklus óta folyamatosságot mutató módon - a
jegybanktörvény iránymutatásainak megfelelõen az infláció gyorsulásának
megakadályozása mellett a folyó fizetési mérleg egyensúlyának megfelelõ
szinten tartása és a külföldi eladósodás erõteljes fékezése volt.
1994-ben a megcélzott irányok és eszközök a fennálló viszonyok tükrében
alapvetõen helyesek voltak.
Budapest, 1995. október 12.
Tardos Márton
a bizottság elnöke