1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1544.. számú
törvényjavaslat
a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl
és a tûzoltóságról
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1995. október
Törvényjavaslat
a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl
és a tûzoltóságról
Az Országgyûlés az Alkotmányból és a nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ feladatok
teljesítése érdekében, az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ tüzek
megelõzése, a tûzeseteknél, a mûszaki mentéseknél való segítségnyújtás és a
tûz elleni védekezésben résztvevõk jogainak, kötelezettségeinek, valamint a
védekezés szervezeti, irányítási rendjének, személyi, tárgyi és anyagi
feltételeinek szabályozására a következõ törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
(1) A törvény hatálya kiterjed
a/ a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magánszemélyekre;
b/ a Magyar Köztársaság területén levõ jogi személyekre, magán- és jogi
személyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteire, ha ezekre
vonatkozóan jogszabály, vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik,
ezek hiányában a viszonosság irányadó;
c/ a Magyar Köztársaság területén folytatott, a tûzvédelemre kiható
valamennyi tevékenységre és a tûzoltóság által végzett mûszaki mentésre.
(2) A diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvezõ személyekre
a nemzetközi szerzõdésekben foglaltak, ezek hiányában a viszonosság az
irányadó.
(3) A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügy-miniszter, a
külügyminiszter és a belügyminiszter együttes nyilatkozata az irányadó.
(4) A törvény hatálya nem terjed ki a Magyar Honvédség létesítményeire és a
bányák föld alatti részeire.
2 . §
(1) A tûzvédelemmel és a mûszaki mentéssel kapcsolatos kötelezettségeket az e
törvény hatálya alá tartozóknak a jogszabályokban és kötelezõen alkalmazandó
szabványokban meghatározottak szerint kell megvalósítani.
(2) A tûzoltás és a mûszaki mentés azon önkormányzatok kötelezõ
közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos
önkormányzati vagy köztestületként mûködõ önkéntes tûzoltósággal rendelkeznek.
(3) A tûzoltás és a mûszaki mentés az e törvényben meghatározott kivételekkel
térítésmentes.
(4) A hivatásos, az önkéntes és a létesítményi tûzoltóságok a tûzvédelmi és
mûszaki mentési feladataik ellátása során kötelesek az együttmûködésre.
3. §
A hivatásos állami, a hivatásos önkormányzati, az önkéntes és a létesítményi
tûzoltóság (a továbbiakban együtt: tûzoltóság) a tûz oltása, illetõleg a
mûszaki mentés érdekében a személyes szabadságra, a magánlakás
sérthetetlenségére és a tulajdonra vonatkozó alkotmányos jogokat - az e
törvényben meghatározottak szerint - olyan mértékben korlátozhatja, amely
arányban áll az élet, a testi épség és anyagi javak védelmével.
Értelmezõ rendelkezések
4. §
E törvény alkalmazásában
a/ tûz (tûzeset): az az égési folyamat, amely veszélyt jelent az életre,
a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz;
b/ tûz elleni védekezés (a továbbiakban: tûzvédelem) a tûzesetek
megelõzése, a tûzoltási feladatok ellátása, tüzek eloltása, a tûzvizsgálat,
valamint ezek feltételeinek biztosítása;
c/ tûzoltási feladat: a veszélyeztetett személyek mentése, a tûz
terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tûz eloltása és a
szükséges biztonsági intézkedések megtétele, továbbá a tûz közvetlen
veszélyének elhárítása;
d/ tûzvizsgálat: a tûzoltóságnak azon szakmai tevékenysége, amely a tûz
keletkezési idejének, helyének és okának felderítésére irányul;
e/ mûszaki mentés: természeti csapás, baleset, káreset, rendellenes
technológiai folyamat, mûszaki meghibásodás, veszélyes anyag szabadba jutása
vagy egyéb cselekmény által elõidézett veszélyhelyzet során az emberélet, a
testi épség és az anyagi javak védelme érdekében a tûzoltóság részérõl - a
rendelkezésére álló, illetõleg az általa igénybe vett eszközökkel - végzett
elsõdleges beavatkozói tevékenység.
A tûzjelzés
5. §
(1) Aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt
haladéktalanul jelezni a tûzoltóságnak vagy ha erre nincs lehetõsége, a
rendõrségnek vagy a mentõszolgálatnak, illetõleg a települési önkormányzat
polgármesteri hivatalának (körjegyzõségnek).
(2) A törvény hatálya alá tartozók a tûz jelzéséhez, a segítségkéréshez
híradási eszközüket kötelesek rendelkezésre bocsátani, szükség esetén közúti
jármûveikkel segítséget nyújtani.
(3) A rendõrség, a mentõszolgálat, a polgármesteri hivatal (körjegyzõség), a
hozzá beérkezett tûzjelzést köteles haladéktalanul továbbítani az illetékes
tûzoltósághoz.
(4) A tûzjelzés lehetõségét az állandó készenléti szolgálatot ellátó
tûzoltósághoz minden településrõl és az Országos Tûzvédelmi Szabályzatban
meghatározott létesítménybõl biztosítani kell. Az ezzel kapcsolatos költségek
a települési önkormányzatot, illetõleg a létesítmény fenntartóját terhelik.
Több fenntartó esetén az érdekeltek a költségeket érdekeltségük arányában
viselik.
(5) Tûzjelzés céljára a településen mindenki által bármikor igénybe vehetõ
nyilvános távbeszélõ állomást kell üzemben tartani.
(6) Az állandó készenléti szolgálatot ellátó tûzoltóságnál az ügyeleti
szolgálati helyen távbeszélõ és más hírközlõ berendezést kell üzemeltetni.
(7) A tûzjelzés díjtalan és elsõbbséget élvez.
A tûzoltás
6. §
(1) A törvény hatálya alá tartozók a tûzoltásban, a mûszaki
mentésben - ellenszolgáltatás nélkül - életkoruk, egészségi, fizikai állapotuk
alapján elvárható személyes részvétellel, adatok közlésével kötelesek
közremûködni.
(2) Azokat a változásokat, amelyek a településen, illetõleg a létesítményben a
tûzoltást befolyásolhatják (út, közmûvezetékek elzárása, forgalom elterelése
stb.) a kezdeményezõ vagy az elhárításért felelõs szerv haladéktalanul köteles
az illetékes hivatásos önkormányzati, illetõleg önkéntes tûzoltóságnak
bejelenteni.
7. §
(1) A tûz oltásának felelõs vezetõje a tûzoltásvezetõ, aki csak a tûzoltóság
tagja lehet. A tûzoltás színhelyén más személy csak a tûzoltásvezetõ elõzetes
egyetértésével intézkedhet.
(2) A tûzoltásvezetõ a tûzoltáshoz:
a/ a fegyveres erõk, a rendõrség, a polgári védelem, valamint a vám- és
pénzügyõrség és a büntetésvégrehajtási testület, valamint a mentõszolgálatok
és a közüzemi vállalatok kirendelését igényelheti. Ezek a szervek, ha az az
alapfeladataik ellátását nem veszélyezteti, kötelesek eleget tenni a
kirendelés- kérésnek;
b/ magánszemélyeket a tûz oltásában és a mentési munkálatokban, az
életkoruk, egészségi és fizikai állapotuk alapján elvárható közremûködésre
kötelezhet;
c/ az a) alpontban nem említett jogi személyeket, valamint a magán- és
jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteit a tûz oltásában
és a mentési munkálatokban való közremûködésre kötelezhet;
d/ az a/-c/ pontban felsoroltak jármûveit, eszközeit, felszereléseit,
anyagait igénybe veheti;
e/ elrendelheti a Riasztási és Segítségnyújtási Tervben meghatározott
tûzoltóságok riasztását;
f/ igényelheti az e/ ponton kívüli tûzoltóságok riasztását;
g/ a karitatív szervezetek egységeinek közremûködését kérheti,
h/ elrendelheti, hogy a tûzoltásban résztvevõk magánlakásba, illetõleg
jogi személyek, a magánszemélyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ
szervezetek tulajdonában, használatában, kezelésében álló területre,
létesítménybe, épületbe, helyiségbe behatoljanak, kerítést, épület- és
nyílászáró szerkezetet megbontsanak.
(3) A tûzoltásvezetõ a tûz által veszélyeztetett és a tûz oltásához szükséges
területen minden tevékenységet korlátozhat, megtilthat, elrendelheti az
illetéktelen vagy a veszélyeztetett személyek, valamint az anyagi javak
eltávolítását, a terület kiürítését.
(4) A (2) bekezdés a/ pontjában felsorolt szervek egységeinek a tûzoltásvezetõ
csak a jelenlevõ parancsnokaik útján adhat utasítást a tûzoltásban való
közremûködésre.
8. §
(1) A tûzoltóság által a tûzoltás, a mûszaki mentés vagy az ezzel kapcsolatos
gyakorlatok során okozott kár, illetõleg a tûzjelzésben, tûzoltásban, mûszaki
mentésben közremûködõknek a közremûködésükkel, jármûveik, eszközeik,
felszereléseik igénybevételével közvetlen összefüggésben keletkezett, más
forrásból meg nem térülõ kárának megtérítésére - az elmaradt haszon
kivételével - ha e törvény kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyv
szabályait kell alkalmazni.
(2) Nem kell megtéríteni annak a kárát, aki a tüzet szándékosan vagy súlyosan
gondatlanul okozta.
(3) A kártérítési, illetve kártalanítási ügyekben a kárt okozó tûzoltóság
fenntartója jár el.
(4) Köteles a tûzoltással, mûszaki mentéssel és ezek jelzésével kapcsolatosan
keletkezett költségek megtérítésére az, aki:
a/ a beavatkozást igénylõ eseményt szándékosan okozta;
b/ a tûzoltásra vagy a mûszaki mentésre vonatkozóan szándékosan
megtévesztõ jelzést adott.
A mûszaki mentés
9. §
A mûszaki mentések jelzésére, a jelzés feltételeinek biztosítására, a mûszaki
mentésben való részvételre, irányítására, - ha jogszabály eltérõen nem
rendelkezik - az 5-7. §-okban foglaltakat kell értelemszerûen alkalmazni.
10. §
(1) A tûzoltáson és a mûszaki mentésen túl a tûzoltóság egyéb beavatkozást
az érdekelt kérelmére és költségére végezhet.
II. fejezet
A TÛZVÉDELMI FELADATOK
Tûzvédelmi hatósági tevékenység
11. §
(1) A tûzvédelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben
engedélyezõ, tiltó és korlátozó intézkedéseket tesz, a tûzesettel kapcsolatban
hatósági bizonyítványt ad ki, tûzvédelmi ellenõrzést végez, valamint a
tûzvédelmi kötelezettségeiket megsértõkkel szemben tûzvédelmi bírságot szab
ki.
(2) Jogszabályban meghatározott esetekben a tûzvédelmi hatóság szakhatóságként
jár el.
12. §
Tûzvédelmi hatóságként a 13. §-ban meghatározott kivételekkel:
Elsõ fokon
a/ a települési önkormányzat jegyzõje (körjegyzõ), fõvárosban a fõjegyzõ
jár el engedélyezési, kötelezési, tiltási és korlátozási ügyekben és a
hatósági bizonyítványok kiadásában,
b/ az illetékes önkormányzati tûzoltóság parancsnoka jár el a
szakhatósági ügyekben, a tûzvédelmi ellenõrzés során, a tûzvizsgálatban,
továbbá a fokozottan tûz- és robbanásveszélyes helyeken a közvetlen tûzveszély
esetén a tevékenység szüneteltetésének elrendelésénél, a tûzvédelmi
szabályokat, illetõleg a tûzoltó eszközök használatát nem ismerõ dolgozónak a
munkavégzéstõl való eltiltásánál.
Másodfokon a megyei közigazgatási hivatal vezetõje jár el.
13. §
(1) Tûzvédelmi hatóságként elsõ fokon az új tûzoltótechnikai eszközök és
oltóanyagok gyártásának, forgalmazásának, a meglévõk módosításának
engedélyezése ügyében az országos parancsnok, másodfokon a belügyminiszter jár
el.
(2) Az új építési anyag, szerkezet, építési mód, tûz- vagy robbanásveszélyes
anyag - a robbanó és robbantó anyag kivételével -, készülék, gép, berendezés,
technológia alkalmazásának, gyártásának engedélyezéséhez az országos
parancsnok egyetértése szükséges.
A tûzvizsgálat
14. §
(1) A tûzvizsgálatot a tûzoltásvezetõnek kell megkezdenie, aki bûncselekmény
gyanúja esetén köteles értesíteni az illetékes rendõri szervet.
(2) A tûzoltóság a rendõrség kiérkezéséig köteles biztosítani a tûzeset
helyszínét, továbbá azoknak a dolgoknak a megõrzését, amelyek a bûncselekmény
gyanújának bizonyítékául szolgálhatnak.
(3) A tûzoltásvezetõnek a tûzesetrõl értesítenie kell az illetékes tûzvédelmi
hatóságot.
III. fejezet
A MAGÁNSZEMÉLYEK, A JOGI SZEMÉLYEK VALAMINT A
MAGÁN- ÉS JOGI SZEMÉLYEK JOGI SZEMÉLYISÉGGEL NEM RENDELKEZÕ SZERVEZETEINEK
TÛZVÉDELEMMEL ÉS MÛSZAKI MENTÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATAI
A magánszemélyek tûzvédelemmel és mûszaki mentéssel
kapcsolatos feladatai
15. §
(1) A magánszemélyeknek meg kell ismerniük és meg kell tartaniuk, illetõleg be
kell tartatniuk a tulajdonukban, használatukban levõ lakóépületek, lakások,
gazdasági épületek, jármûvek, gépek, berendezések, eszközök és anyagok
használatára és mûködtetésére vonatkozó tûzmegelõzési szabályokat.
(2) A magánszemélyek kötelesek gondoskodni az (1) bekezdésben felsoroltaknak a
jogszabályban, kötelezõen alkalmazandó szabványban meghatározott tûzvédelmi
felülvizsgálatáról és biztosítani a tûzvédelmi ellenõrzés lehetõségét.
16 .§
A magánszemélyeknek meg kell ismerniük a tûzesetek és a mûszaki mentést
igénylõ balesetek, káresetek jelzésével, továbbá a tûz oltásával és a mûszaki
mentéssel kapcsolatos kötelezettségeiket.
17. §
A magánszemélyek kötelesek gondoskodni arról, hogy a nevelésük, felügyeletük
alatt álló személyek a 15. § (1) bekezdésében foglalt tûzvédelmi ismereteket
megszerezzék és tevékenységük során ne okozzanak tüzet vagy közvetlen
tûzveszélyt.
A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek,
a jogi személyeknek, a jogi és magánszemélyek jogi
személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek tûzvédelemmel
és mûszaki mentéssel kapcsolatos feladatai
18. §
(1) A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, jogi személyeknek,
a jogi és magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek a
létesítmények, az építmények, a technológiai rendszerek megvalósításával,
fejlesztésével összhangban gondoskodniuk kell a jogszabályokban és kötelezõen
alkalmazandó szabványokban meghatározott tûzvédelmi követelmények
megtartásáról, valamint a tevékenységi körükkel kapcsolatos veszélyhelyzetek
megelõzésének és elhárításának elsõdleges feltételeirõl.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek:
a/ a közvetlen tûzvédelmüket szolgáló - jogszabályban, kötelezõen
alkalmazandó szabványban, hatósági határozatban elõírt - tûzvédelmi
berendezést, készüléket, felszerelést, technikai eszközt állandóan üzemképes
állapotban tartani, idõszaki ellenõrzésükrõl, valamint az oltóvíz és egyéb
oltóanyagok biztosításáról gondoskodni;
b/ a jogszabályban meghatározottak szerint a fokozottan tûz- és
robbanásveszélyesnek, illetõleg a tûz- és robbanásveszélyesnek, valamint a
tûzveszélyesnek minõsülõ létesítményeikre, építményeikre, helyiségeikre,
szabadtereikre, technológiai berendezéseikre, ezen anyagok, eszközök
szállítását végzõ jármûvek rakományára tûzvédelmi felelõsségbiztosítást kötni;
c/ a hivatásos önkormányzati, illetõleg az önkéntes tûzoltóság részére
a tûz oltására, a mûszaki mentésre szolgáló felkészítés érdekében - elõzetes
egyeztetés alapján - a helyszíni gyakorlatok megtartását lehetõvé tenni és
abban közremûködni;
d/ a tevékenységi körükkel kapcsolatos tûzesetek megelõzésének és
oltásának, valamint a mûszaki mentésnek jogszabályokban és kötelezõen
alkalmazandó szabványokban meghatározott feltételeit biztosítani.
19. §
(1) A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi
személyeknek, a jogi és a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ
szervezeteinek, ha a munkavégzésben résztvevõ családtagokkal együtt ötnél több
munkavállalót foglalkoztatnak, illetõleg ha ötvennél több személy befogadására
alkalmas létesítményt mûködtetnek, tûzvédelmi szabályzatot kell készíteniük.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek gondoskodni arról, hogy
munkavállalóik, (a munkavégzésben résztvevõ családtagjaik) a jogszabályokban,
kötelezõen alkalmazandó szabványokban foglalt elõírások szerint végezzék a
tevékenységüket, illetõleg a létesítmény, építmény, helyiség igénybevevõi a
tûzvédelmi szabályzatban foglaltakat megismerjék és megtartsák.
(3) Az (1) bekezdésben felsoroltaknak a fokozottan tûz- és robbanásveszélyes,
a tûz- és robbanásveszélyes, valamint a tûzveszélyes tûzveszélyességi
osztályba tartozó létesítményekben megfelelõ szervezettel, tûzvédelmi
szakképesítéssel rendelkezõ személlyel, illetõleg szolgáltatás igénybe
vételével kell gondoskodniuk a tûzvédelem biztosításáról.
20. §
(1) A tûzvédelmi helyzetre kiható olyan tevékenységet, amely a létesítmény, az
épület, az építmény, a helyiség vagy a szabadtér tûzveszélyességi osztályba
sorolásának megváltoztatását teszi szükségessé, illetõleg a tûzoltás
feltételeit befolyásolja, annak megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal a
kezdeményezõ az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságnál - az új
tûzveszélyességi osztályba sorolásra vonatkozó javaslat megküldésével -
köteles bejelenteni.
(2) Minden új tûz- vagy robbanásveszéllyel járó készülék, gép, berendezés,
technológia, anyag bevezetése, illetõleg alkalmazása elõtt elsõdlegesen a
gyártó, amennyiben az nem gondoskodott arról, akkor a forgalombahozó köteles a
tûzvédelmi rendelkezések megállapítása céljából szükséges vizsgálatokat
elvégezni.
21. §
(1) A felelõs tervezõ köteles a tervekhez tûzvédelmi fejezetet készíteni,
amely tartalmazza a vonatkozó jogszabályokban, kötelezõen alkalmazandó
szabványokban és hatósági elõírásokban foglalt követelmények kielégítését.
(2) A kivitelezõ köteles a tervben szereplõ tûzvédelmi követelményeket a
kivitelezés során megtartani, megvalósítani, a tervezési hiányosságok
megszüntetését a felelõs tervezõnél, illetõleg a beruházónál kezdeményezni.
(3) A felelõs tervezõnek és a kivitelezõnek az (1) bekezdésben foglaltak
érvényesítésérõl írásban kell nyilatkoznia.
22. §
(1) Az általános- és középiskolákban, a szakképzõiskolákban, valamint a
felsõoktatási intézményekben a tanulmányi követelményekbe építve, továbbá a
szaktanfolyamokon, továbbképzéseken oktatni kell az általános és az egyes
szakanyagokhoz kapcsolódó tûzvédelmi ismereteket. Az oktatásról a nevelési-
oktatási intézmény és az oktatást végzõ szerv köteles gondoskodni.
(2) Jogszabályban meghatározott foglalkozási ágakban és munkakörökben csak
tûzvédelmi szakvizsgával rendelkezõ személy foglalkoztatható. A tûzvédelmi
szakvizsgáztatást az adott foglalkozási ágra (munkakörre) képesítést adó
oktatás (szaktanfolyam) keretében az oktatást végzõ köteles megszervezni.
(3) A munkáltató köteles gondoskodni a munkavállalói, illetõleg a
munkavégzésben résztvevõ családtagjai tûzvédelmi oktatásáról és rendszeres
továbbképzésérõl, valamint arról, hogy azok a munkakörükkel, tevékenységükkel
kapcsolatos tûzvédelmi ismereteket a foglalkoztatásuk megkezdése elõtt
elsajátítsák, a tûz esetén végzendõ feladataikat megismerjék.
(4) A munkáltató azt a munkavállalót, illetõleg a munkavégzésben résztvevõ
családtagot, aki a tevékenységéhez szükséges tûzvédelmi ismeretekkel,
illetõleg az elõírt tûzvédelmi szakvizsgával nem rendelkezik, az adott
tevékenységgel nem foglalkoztathatja.
IV. fejezet
A TÛZVÉDELMI ÉS A MÛSZAKI MENTÉSI TEVÉKENYSÉG,
VALAMINT A TÛZOLTÓSÁG IRÁNYÍTÁSA
A belügyminiszter irányító tevékenysége
23. §
(1) A tûzvédelem és a mûszaki mentés, valamint a tûzoltóság tevékenységének
központi irányítását a belügyminiszter gyakorolja.
(2) A belügyminiszter (1) bekezdésben meghatározott irányító jogköre - a
Magyar Honvédség létesítményei és a bányák föld alatti részei kivételével - a
tûzvédelmet és a mûszaki mentést ellátó és az abban közremûködõ valamennyi
szervre, minden tûzvédelmi és mûszaki mentési ügyre és tevékenységre kiterjed.
24. §
A belügyminiszter :
a/ elõkészíti a tûzvédelemre, a mûszaki mentésre és a tûzoltóságra
vonatkozó magasabb szintû jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi
eszközei, valamint a nemzetközi szerzõdések tervezeteit, illetõleg a
hatáskörébe tartozó rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi
eszközei útján az érdekelt miniszterekkel egyetértésben szabályozza a
tûzvédelmet és a mûszaki mentést, valamint a tûzoltóság tevékenységét;
b/ egyetértési jogot gyakorol a más miniszter által tervezett - a
tûzvédelmet, a mûszaki mentést és a tûzoltóságot érintõ - szabályozásokkal
kapcsolatban;
c/ gyakorolja a hivatásos önkormányzati tûzoltóság létesítésével,
átszervezésével és megszüntetésével kapcsolatos egyetértési jogot;
d/ meghatározza a tûzoltási, mûszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó
tûzvédelmi technika tervezése, fejlesztése, rendszeresítése, ellenõrzése,
felülvizsgálata és javítása követelményeit;
e/ meghatározza a tûzoltóság tagjaira vonatkozó szakmai képesítési
követelményeket, a képzés rendszerét és elveit;
f/ gyakorolja a hivatásos állami és önkormányzati tûzoltóságok, valamint
a tûzoltó szakiskolák hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával
kapcsolatban, illetõleg társadalombiztosítási ellátásáról szóló jogszabályok
alkalmazása során az illetékes minisztert megilletõ jogokat;
g/ munkáltatói jogkört gyakorol az országos parancsnok és helyettese
felett.
Az országos parancsnok tevékenysége
25. §
Az országos parancsnok figyelemmel kíséri és segíti az önkormányzatok
tûzvédelmi, mûszaki mentési és tûzoltósággal kapcsolatos tevékenységét,
koordinálja a tûzvédelmi kutatómunkát, kapcsolatot tart a tûzvédelemmel
foglalkozó köztestületek, egyesületek országos szövetségeivel.
26. §
Az országos parancsnok:
a/ irányítja az állami tûzoltóság tevékenységét;
b/ javaslatot tesz a belügyminiszter részére a tûzoltóság tevékenységére
vonatkozó szakmai mûködési elõírások szabályozására, a tûzoltóság szakmai
információs és hírrendszerére, továbbá a tûzvédelmi felvilágosítás és
tájékoztatás szabályozására, valamint a tûzoltóság szakmai képzése
rendszerének és elveinek szabályozására;
c/ a tûzoltóság nemzetközi kapcsolatainak szervezésében való
közremûködése során együttmûködési megállapodást köt és viszonosság alapján
együttmûködik a külföldi és nemzetközi tûzvédelmi szervekkel ;
d/ közvetlen utasítást adhat az ország területén a tûzoltóság
egységeinek a tûzoltási és a mûszaki mentési tevékenységre, az ezzel
kapcsolatos felkészítésre és adatszolgáltatásra, mûködési területük
elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti, illetõleg készenléti szolgálatuk
elrendelésére;
e/ felügyeli a tûzoltóság szakmai tevékenységét;
f/ gyakorolja a jogszabályban részére meghatározott engedélyezési
jogkört;
g/ gyakorolja a részére belügyminiszteri rendeletben megállapított
szervezési, személyzeti, fegyelmi, ellátási, gazdálkodási, anyagi, pénzügyi
hatásköröket;
h/ munkáltatói jogkört gyakorol a megyei tûzoltóparancsnok felett;
i/ véleményezési jogkört gyakorol a fõvárosi tûzoltóparancsnok
kinevezésénél és felmentésénél.
A megyei tûzoltóparancsnok tevékenysége
27. §
A megyei tûzoltóparancsnok
a/ irányítja a megyei tûzoltóparancsnokság tevékenységét;
b/ figyelemmel kíséri és segíti a helyi önkormányzatok tûzvédelmi,
mûszaki mentési és tûzoltósággal kapcsolatos tevékenységét;
c/ a hivatásos önkormányzati tûzoltóság szakmai felügyelete során a
megye területén gyakorolja a 26. § d/, e/ és a megyei tûzoltóparancsnokság
tekintetében a g/ pontban meghatározott jogosítványokat;
d/ szakmai felügyeletet gyakorol az önkéntes tûzoltóság tûzoltási és
mûszaki mentési tevékenysége felett;
e/ elrendelheti a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóság
rendkívüli készenléti szolgálatát;
f/ véleményezési jogkört gyakorol a hivatásos önkormányzati tûzoltóság
parancsnokának kinevezésénél, illetve felmentésénél.
A helyi önkormányzatok tûzoltósággal kapcsolatos
tevékenysége
28. §
(1) A hivatásos önkormányzati tûzoltósággal rendelkezõ települési, fõvárosban
a fõvárosi önkormányzat képviselõtestülete:
a/ átszervezheti, megszüntetheti a belügyminiszter elõzetes
egyetértésével a hivatásos önkormányzati tûzoltóságot;
b/ a fõvárosban az országos parancsnok véleményének kikérésével kinevezi
és felmenti a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot, gyakorolja a vele
kapcsolatos - jogszabályban meghatározott - munkáltatói jogköröket;
c/ az illetékes megyei tûzoltóparancsnok véleményének kikérésével
kinevezi és felmenti a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot, gyakorolja
a vele kapcsolatos - jogszabályban meghatározott - munkáltatói jogköröket;
d/ beszámoltatja a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltósággal nem rendelkezõ települési
önkormányzat képviselõtestülete
a/ a belügyminiszter elõzetes egyetértésével hivatásos önkormányzati
tûzoltóságot hozhat létre;
b/ önkéntes tûzoltóság alapításában vehet részt;
c/ gondoskodik az önkéntes tûzoltóság fenntartásáról, mûködtetésérõl és
fejlesztésérõl;
d/ megállapítja az önkéntes tûzoltóság fenntartásához, illetõleg a
költségvetéséhez való hozzájárulás mértékét;
e/ hozzájárulhat más tûzoltóság létesítéséhez.
29. §
(1) A településen a víznyerési lehetõségek biztosítása az önkormányzat
feladata.
(2) Az e törvény 1. § (1) bekezdés b/ pontjában felsoroltak az általuk
mûködtetett létesítmények oltóvíz ellátásáról saját maguk kötelesek
gondoskodni.
V. fejezet
A TÛZOLTÓSÁG
A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság
30. §
(1) A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság (a
továbbiakban együtt: hivatásos tûzoltóság) egységes elvek alapján szervezett
rendvédelmi szerv.
(2) A hivatásos állami tûzoltóság országos tûzoltóparancsnokságból és megyei
tûzoltóparancsnokságokból áll. Az országos parancsnokság és a megyei
tûzoltóparancsnokság jogi személy.
(3) A hivatásos tûzoltóság központi szakmai felügyeleti szerve az országos
parancsnokság. Területi feladatait a megyei tûzoltóparancsnokságok útján látja
el.
(4) Az országos parancsnokság alárendeltségében a Ferihegyi Repülõtéren és az
Országházban készenléti szolgálatot ellátó hivatásos állami tûzoltóság
mûködik.
(5) Az országos parancsnokság hatósági és szakhatósági tevékenységet végez.
(6) Az országos és megyei a tûzoltóparancsnokság
a/ ellátja, illetõleg koordinálja a tûzvédelmi oktató tevékenységet,
b/ tûzvédelmi felvilágosítást és tájékoztatást végez;
c/ szakértõi tevékenységet lát el;
d/ ellátja a jogszabályokban meghatározott gazdálkodási, anyagi,
pénzügyi feladatokat.
31. §
(1) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság a községekben, a városokban, a
megyei jogú városokban és a fõvárosban az önkormányzat intézményeként mûködik.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság
a/ tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységet végez, illetõleg
közremûködik közvetlen tûz- és robbanásveszély esetén a biztonsági
intézkedések végrehajtásában, ennek érdekében állandó készenléti szolgálatot
tart;
b / ellátja az e törvény 12. § b/ pontjában, valamint a 30. § (6)
bekezdésében felsorolt tevékenységeket.
(3) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság a (2) bekezdés b/ pontjában foglalt
feladatok ellátására is mûködtethetõ.
32. §
(1) A hivatásos tûzoltóság és a tûzoltó szakiskolák hivatásos szolgálati
viszonyban álló tagjai a fegyveres és rendészeti szervek hivatásos
állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény hatálya alá tartoznak.
(2) A hivatásos tûzoltóság és a tûzoltó szakiskolák polgári állományú tagjai
köztisztviselõk vagy közalkalmazottak.
A tûzoltó egyesület és az önkéntes tûzoltóság
33. §
A tûzoltó egyesület a településen a tûzmegelõzési, valamint a tûzoltási és
mûszaki mentési feladatok ellátásában közremûködõ társadalmi szervezet.
34. §
(1) Az önkéntes tûzoltóság a települési önkormányzat és a tûzoltó egyesület
által közösen alapított köztestület (Ptk. 65. §), amely tûzoltási és mûszaki
mentési célokra folyamatosan igénybevehetõ készenléti szolgálatot lát el, és
önálló mûködési területtel rendelkezik. A mûködési terület megállapítását a
székhely szerinti települési önkormányzat képviselõtestülete kezdeményezi a
belügyminiszternél.
(2) Az önkéntes tûzoltóság parancsnokát a köztestület nevezi ki.
(3) Az önkéntes tûzoltóság székhelye szerinti települési önkormányzat
igényelheti a központi költségvetéstõl az átvállalt feladattal arányos
költségfedezet biztosítását.
A létesítményi tûzoltóság
35. §
(1) A gazdálkodó szerveknél és más jogi személyeknél a tûzoltási, mûszaki
mentési feladatok elsõdleges ellátására - jogszabályban meghatározott
feltételek esetén - létesítményi tûzoltóságnak kell mûködnie.
(2) A létesítményi tûzoltóság parancsnokát a létesítõ nevezi ki és menti fel.
Az önkéntes és a létesítményi tûzoltóságra vonatkozó
közös rendelkezések
36. §
Az önkéntes, illetõleg a létesítményi tûzoltóság feladatainak ellátására a 35.
§ (1) bekezdés szerint létesítésre kötelezettek megállapodást köthetnek
egymással, illetõleg a települési önkormányzattal. Az önkéntes és a
létesítményi tûzoltóság létrehozását és megszüntetését, továbbá a tûzoltói
feladatok ellátására kötött megállapodást az illetékes hivatásos önkormányzati
tûzoltóságnak be kell jelenteni.
37. §
(1) Az önkéntes és a létesítményi tûzoltónak a tûzoltás, mûszaki mentés, az
ezekre való felkészítés és a rendkívüli készenléti szolgálat idõtartamára a
munkahelyén történt munkavégzési kötelezettség alóli felmentés miatt kiesett
jövedelmét az igénybevevõ téríti meg. Ennek alapján az igénybevett önkéntes és
létesítményi tûzoltó társadalombiztosítási ellátásra is jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátására igénybevett önkéntes
és létesítményi tûzoltó élelmezésérõl és elszállásolásáról, valamint a
felmerült szükségszerû és indokolt költségeinek megtérítésérõl az igénybevevõ
köteles gondoskodni.
(3) Az önkéntes és a létesítményi tûzoltó kiesett jövedelme, illetve az általa
elszenvedett kár megtérítésére, illetõleg kártalanítására, ha az igénybevétel
a/ a mûködési területen belül történt, akkor a székhely szerinti
települési önkormányzat, illetõleg a létesítmény fenntartója;
b/ a mûködési területen kívül történt, akkor a riasztást elrendelõ
hivatásos önkormányzati vagy állami tûzoltóság köteles.
38. §
A készenlétet ellátó önkéntes és létesítményi tûzoltó mentesíthetõ
- a tartalékos katonai szolgálat;
- a polgári védelmi kötelezettség
alól.
39. §
Az önkéntes és a létesítményi tûzoltó, valamint a tûzoltó egyesület tagja
egyenruha viselésére jogosult.
40. §
A fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek kártérítési felelõsségérõl
rendelkezõ jogszabályokat az önkéntes és a létesítményi tûzoltókra is
alkalmazni kell. Az ennek alapján járó összeget az igénybevevõ fizeti meg.
A tûzoltóság anyagi, pénzügyi ellátása
41. §
(1) A hivatásos állami tûzoltóság létesítésével, fejlesztésével, mûködésével
és fenntartásával kapcsolatos költségek fedezetét a központi költségvetés a
Belügyminisztérium útján biztosítja.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködésének és fenntartásának
költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján
hozzájárulásként, a létesítés és fejlesztés költségeit pedig pályázati
formában a Belügyminisztérium útján biztosítja.
(3) A központi költségvetésbõl történõ hozzájárulás mértékét legalább a
hivatásos önkormányzati tûzoltóság elõírt legkisebb létszámának és
gépjármûállományának figyelembe vételével kell megállapítani.
(4) A hivatásos tûzoltóság fenntartásával és mûködésével kapcsolatos
rendkívüli kiadások fedezetére a Belügyminisztérium költségvetésében
elkülönített tartalékalapot kell biztosítani. Ebbõl kell gondoskodni a
mûködési területen kívüli vonulások költségeirõl, illetõleg a felhasznált
oltóanyagok fedezetérõl.
(5) A tûzoltóság fenntartója a tûzoltóság készenléti szolgálatot ellátó tagjai
részére szolgálati tevékenységükre vonatkozóan köteles élet- és
balesetbiztosítást kötni.
(6) Az önkéntes tûzoltóságok létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és
mûködésével kapcsolatos költségek fedezetérõl a székhely szerinti települési
önkormányzat, valamint az átvállalt feladattal arányosan a központi
költségvetés gondoskodik.
(7) A Belügyminisztérium tûzoltó szakiskoláin történõ képzés költségeinek
fedezetét a hivatásos tûzoltóság tagjai és az önkéntes tûzoltóság
tisztségviselõi esetében a központi költségvetésbõl a Belügyminisztérium
biztosítja, más hallgatóknál a költségeket az iskolára küldõ szerv vagy a
hallgató viseli.
42. §
A létesítményi tûzoltóság létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és
mûködésével kapcsolatos költségek fedezetérõl a tûzoltóság létesítõje
gondoskodik.
VI. fejezet
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
43. §
(1) Tûzvédelmi bírság fizetésére a magánszemélyek, a jogi személyek, és ezek
jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetei kormányrendeletben
meghatározottak szerint kötelezhetõk.
(2) A tûzvédelmi hatóság tûzvédelmi bírságot a jogszabályban, kötelezõen
alkalmazandó szabványban elõírt tûzvédelmi kötelezettségek megsértése esetén
szabhat ki.
44. §
A biztosító köteles a kötelezõ tûzvédelmi felelõsségbiztosításból befolyt díj
5 %-át tûzvédelmi fejlesztési célra - külön jogszabályban meghatározottak
szerint - átutalni.
45. §
A hivatásos és az önkéntes tûzoltóságok tûzoltási és mûszaki mentéshez
szükséges technikai eszközeinek, felszereléseinek beszerzésére, fejlesztésére
használható fel
a/ a tûzvédelmi bírság bevétele,
b/ a kötelezõ tûzvédelmi felelõsségbiztosítás címén a biztosítokhoz
befolyt biztosítási díjak 5 %-a.
46. §
A tûzvédelmi hatósági ügyekben, valamint a tûzvédelmi bírság kiszabása során
az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell
alkalmazni.
47. §
(1) Az országos parancsnokság és szervei, valamint a tûzoltó szakiskolák
használatában lévõ ingatlanok és ingóságok állami tulajdont képeznek.
(2) A megyei tûzoltóparancsnokságokat ingyenes használati jog illeti meg a
használatukban lévõ, de nem állami tulajdonban álló ingatlanok és ingóságok
tekintetében.
(3) A hivatásos önkormányzati tûzoltóságok használatában lévõ állami
tulajdonú ingatlanok és ingóságok térítésmentesen a fenntartó önkormányzatok
tulajdonába kerülnek.
(4) A megyei önkormányzatok tulajdonában lévõ ingatlanok és ingóságok
- megegyezés esetén - térítésmentesen a hivatásos önkormányzati tûzoltóságot
fenntartó önkormányzatok tulajdonába adhatók.
(5) A tûzoltóság vonatkozásában központi gazdálkodás körébe tartoznak:
a/ a tûzoltóságok beruházására, fejlesztésére szolgáló központi
költségvetési elõirányzat;
b/ a rendkívüli események folytán felmerülõ többletköltségek, továbbá a
tûzoltóságnak a mûködési területükön kívüli igénybevételével keletkezõ
költségek fedezetére szolgáló költségvetési elõirányzat;
c/ a vegyvédelmi felszerelések, tartalékeszközök és az "M" készlet;
d/ a megyei tûzoltóparancsnokság javítómûhelyeinek felszerelése,
berendezése, alkatrészkészlete;
e/ az országos és a megyei kiképzõbázisok mûködtetésével kapcsolatos
költségvetési elõirányzatok.
(6) A (5) bekezdés a/-b/ és az e/ pontjában említett költségvetési eszközzel
az országos parancsnokság, a c/-d/ pontokban foglaltakkal a megyei
tûzoltóparancsnokság gazdálkodik.
48. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg:
a/ a tûzvédelmi hatóság tevékenységének részletes szabályait, illetõleg a
hivatásos önkormányzati tûzoltóság illetékességi területét;
b/ a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok legkisebb létszámát;
c/ Riasztási és Segítségnyújtási Tervben a hivatásos önkormányzati és az
önkéntes tûzoltóságok mûködési területét;
d/ a tûzvédelmi bírságra vonatkozó szabályokat;
e/ a tûzoltóságok tagjaira vonatkozó élet- és balesetbiztosítási
kötelezettséget;
f/ a létesítményi tûzoltóságra vonatkozó részletes szabályokat;
g/ az önkéntes tûzoltóság létesítésének, mûködésének feltételeit,
feladatát,
h/ a kötelezõ tûzvédelmi felelõsségbiztosítás szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg:
a/ az Országos Tûzvédelmi Szabályzatot;
b/ a tûzvédelmi igazságügyi szakértõi tevékenység szabályait;
c/ a tûzesetek vizsgálatára vonatkozó szabályokat;
d/ a tûzoltók és a tûzvédelmi szervezetek tagjainak képesítési
követelményeit, képzési rendszerét;
e/ a tûzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakat,
munkaköröket;
f/ a hivatásos tûzoltóság tagjaira vonatkozó személyzeti hatásköröket és
a személyzeti munka rendjét;
g/ a hivatásos tûzoltóságnál rendszeresített köztisztviselõi és
közalkalmazotti beosztások körét;
h/ a központi költségvetési elõirányzat terhére igényelhetõ beruházási,
fejlesztési támogatás pályázati rendszerét;
i/ a tûzoltóság mûködési területen kívül elrendelt igénybevétele
költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályokat;
j/ azon technikai eszközök körét, amelyek beszerzését a
Belügyminisztérium útján lehet igényelni, illetõleg a beszerzés pályázati
feltételeit;
k/ a tûzoltási, mûszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó tûzvédelmi
technika tervezésének, fejlesztésének, rendszeresítésének, felülvizsgálatának
és javításának követelményeit és ellenõrzési rendszerét;
l/ a tûzoltóság tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységének szabályait;
m/ a tûzvédelmi szabályzat általános elveit;
n/ a tûzoltósági célokat szolgáló ingatlanok, tûzvédelmi berendezések,
tûzoltó szakfelszerelések rendeltetéstõl eltérõ használatának szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a készenlétet vállaló önkéntes és létesítményi tûzoltók tartalékos katonai
szolgálat alóli mentesítésének rendjét.
(4) Felhatalmazást kapnak a miniszterek, hogy a belügyminiszterrel
egyetértésben rendeletben állapítsák meg a tûzvédelem és a mûszaki mentés
ágazatukra vonatkozó különös szabályait.
(5) Nemzetközi szerzõdés, egyezmény, megállapodás hiányában kötelezõen
alkalmazandó szabványban kell meghatározni:
a/ a létesítmények, az építmények, a technológiai rendszerek és
berendezések létesítésével, a tûz- és robbanásveszélyes anyagot szállító
jármûvekkel kapcsolatos részletes tûzvédelmi mûszaki követelményeket;
b/ a tûzvédelmi berendezésekre, készülékekre, felszerelésekre, technikai
eszközökre, anyagokra, oltóanyagokra és a tûzoltógépjármûvekre vonatkozó
tûzvédelmi követelményeket;
c/ az épületszerkezetekre, és az építõanyagokra vonatkozó tûzvédelmi
vizsgálati módszereket.
(6) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a tûzvédelmi bírságból és a
kötelezõ felelõsségbiztosításból befolyt biztosítási díj 5 %-ából
rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználási rendjét a pénzügyminiszterrel
egyetértésben rendeletben szabályozza.
49. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ kilencvenedik napon lép hatályba. A
törvény 18. § (2) bekezdés b/ pontjának rendelkezését 1997. január 1-tõl kell
alkalmazni.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg:
a/ a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992 . évi XXII. törvény 107. §-a a
következõ e/ ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi e/, f/ és g/ pont
jelölése f/, g/, h/ pontra változik:
(Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól)
"e/ amíg önkéntes, illetõleg létesítményi tûzoltóként tûzoltási vagy
mûszaki mentési szolgálatot lát el";
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:
a/ a tûz elleni védekezésrõl és a tûzoltóságról szóló 1973. évi 13.
törvényerejû rendelet;
b/ a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
szóló 1991. évi XX. törvény 10-16. §-a;
c/ az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I.
törvény hatálybalépésérõl és egyes jogszabályok módosításáról rendelkezõ 1981.
évi 25. törvényerejû rendelet 11. §-a és 18. §-ának az 1973. évi 13.
törvényerejû rendeletre vonatkozó rendelkezése;
d/ a tûz elleni védekezésrõl és a tûzoltóságról szóló 1973. évi 13.
törvényerejû rendelet módosításáról rendelkezõ 1995. évi XLIX. törvény.
50. §
(1) A tûzvédelmi szabályzatokat az errõl szóló belügyminiszteri rendelet
hatályba lépését követõ hat hónapon belül kell kiadni.
32
I N D O K O L Á S
a tûz elleni védekezésrõl a mûszaki mentésrõl
és a tûzoltóságról szóló törvényjavaslathoz
I.
Á l t a l á n o s i n d o k o l á s
A tûz elleni védekezésrõl és a tûzoltóságról szóló hatályos jogszabályok 1973-
ban léptek hatályba. Az állami tûzoltóság területi szervei ekkor tanácsi
intézményként, az illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó
szakigazgatási szervének általános irányítása alá kerültek. A szakmai
irányítást a belügyminiszter az országos parancsnok útján gyakorolta.
Az önkéntes tûzoltóság tanácsi intézményként mûködött, amelynek fenntartásáról
és fejlesztésérõl az illetékes tanács gondoskodott. Ugyanakkor a jogszabályok
egyesületi jogosítványt biztosítottak az önkéntes tûzoltóságoknak és ez az
ellentmondás rendkívül sok gondot jelentett mind a tanácsok, mind az önkéntes
tûzoltó egyesületek számára.
A gazdálkodó szerveknél és az intézményekben vállalati tûzoltóságok mûködtek.
Ezek fenntartása a gazdálkodó szervek és az intézmények hatáskörébe tartozott.
A létszámukra és felszerelésükre vonatkozó elõírásokat a belügyminiszter
rendeletben határozta meg.
Az önkéntes és a vállalati tûzoltóságok szakmai felügyeletét a területileg
illetékes állami tûzoltóságok látták el.
Ennek alapján a szakmai irányítás egyértelmûen centrális volt, míg a mûködés
biztosításának feltételei az adott tanácsi, vállalati szervek hatáskörébe
tartoztak.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a tûzvédelemrõl való
gondoskodást a települési önkormányzatok feladatkörébe utalta anélkül, hogy
azt kötelezõvé tette volna. Ezen annyiban változtatott az 1991. évi XX. ún.
hatásköri törvény, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok székhelye
szerinti települési önkormányzatok kötelezõ közszolgáltatási feladataként
határozta meg a tûzoltást és a mûszaki mentést. Ezzel a rendelkezéssel az
állami tûzoltóság területi szervei önkormányzati tûzoltóságokká, ugyanakkor a
korábbi önkormányzati tûzoltóságként mûködõ megyei tûzoltóságok pedig állami
tûzoltósággá váltak.
A tûzvédelmi hatósági jogkör elsõfokon az önkormányzati tûzoltóság székhelye
szerint illetékes jegyzõ, fõvárosban a fõjegyzõ hatáskörébe került. A
hivatásos önkormányzati tûzoltóságok mûködtetésének és fenntartásának,
valamint létesítésének és fejlesztésének fedezetét a központi költségvetés a
Belügyminisztérium útján biztosította.
Az önkéntes tûzoltóság a társadalmi szervezetek körébe került. Ezzel megszûnt
az önkormányzatok kötelezettsége, hogy támogassák a székhelyük szerinti
önkéntes tûzoltóságot, ami jelentõs visszaesést okozott e szervezetek
életében. Döntõ többségük megszûnt vagy csak formálisan mûködött.
A vállalati tûzoltóságok a gazdasági szerkezet átalakulása következtében nagy
arányban megszûntek. A kis vállalkozások nem érezték magukra nézve kötelezõnek
ezek fenntartását, a külföldi érdekeltségû gazdálkodó szervek pedig nem tudták
vagy nem akarták tudomásul venni, hogy ilyen szervezeteket kell fenntartani.
Rendkívül kedvezõtlen hatású volt az 1991. évi XX. törvénynek azon
rendelkezése, amely hatályon kívül helyezte a vállalati tûzvédelmi szervezetek
mûködtetésére vonatkozó kötelezettséget.
Az eltelt négy esztendõ során bebizonyosodott, hogy mind a korábbról hatályos,
mind az új szabályozások több vonatkozásban nem felelnek meg a
követelményeknek. Így többek között gondok jelentkeztek a tûzvédelmi hatósági
feladatok hatékony ellátásában, a tûzoltóság irányítási és finanszírozási
rendszerében, az önkéntes és a vállalati tûzoltóság, valamint a vállalati
tûzvédelmi szervezetek mûködtetésében.
Az új szabályozás kiadását indokolják azok a körülmények is, amelyek a
társadalmi és a gazdasági életben a rendszerváltozás óta végbementek. A
privatizáció, valamint a hazai gazdaságban a külföldi tulajdon növekvõ
részvétele a korszerû tûzmegelõzési követelmények érvényre juttatását
követeli. Ugyanakkor gondoskodni kell azoknak az elõírásoknak a befogadásáról,
amelyek az európai jogharmonizáció, illetõleg nemzetközi szabványosítás
területén a tûzvédelmet érintik. Szükségessé teszi a tûzvédelmi rendelkezések
korszerûsítését az is, hogy romlott a tûzbiztonság. Tendenciáját tekintve
növekszik a tûzesetek és a mûszaki mentések száma, így a korábbinál lényegesen
nagyobb kár éri a nemzetgazdaságot.
Az 1995. évi költségvetésrõl szóló törvényben az Országgyûlés úgy
rendelkezett, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok fenntartásával és
mûködtetésével kapcsolatos költségek fedezetét 1995. július 1-jével az
illetékes önkormányzatok rendelkezésére bocsátja. Az ehhez szükséges törvényi
és kormányzati szintû szabályozások megtörténtek és az érintett önkormányzatok
döntõ többsége a hivatásos tûzoltóságokat, mint önkormányzati intézményeket
átvette.
Ugyanakkor nem történt lényeges változás a gazdálkodó szervek tûzvédelmét
elsõdlegesen biztosító vállalati tûzoltóságok és tûzvédelmi szervezetek
mûködésének szabályozásában.
A törvényjavaslat szerint a korábbiaktól eltérõ tartalommal ugyan, de
fennmarad a tûzoltóságok több évtized alatt kialakult tagozódása (a hivatásos
állami, hivatásos önkormányzati, az önkéntes és létesítményi tûzoltóság).
Ezen a rendszeren a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok diszlokációja
(elhelyezkedése), az önkéntes tûzoltóságok több mint egy évszázados
hagyományai, valamint a létesítményi tûzoltóságok helyi fontossága miatt nem
célszerû változtatni.
Az állami tûzoltóság körébe tartozó országos és megyei tûzoltóparancsnokságok
feladatköre csökken, tevékenységük súlypontját a szakmai felügyelet ellátása
képezi.
A törvényjavaslat kiemelt gondot fordít a 94 készenléti szolgálattal
rendelkezõ önkormányzati tûzoltóságra. Ezeknek kell gondoskodniuk a közel 3200
település tûzvédelmérõl. Mûködtetésük, fenntartásuk fedezetét, összhangban az
önkormányzati törvénnyel, a központi költségvetésbõl a fenntartó
önkormányzatok hozzájárulásként kapják meg. A fejlesztés és a beruházás
céljára rendelkezésre álló fedezet központi kezelésben marad, ugyanis
szétosztása a fejlesztés ellehetetlenüléséhez vezetne. A fõváros helyzete
speciális, mivel a közszolgáltatás biztosítása a kerületi határokat nem veheti
figyelembe. Erre tekintettel a fõvárosi önkormányzat intézményeként mûködik a
hivatásos tûzoltóság. A fõvárosban - a megyéktõl eltérõen - felügyeleti
jogosítványokkal rendelkezõ állami tûzoltóság nincs. Ezt a feladatot a
törvényjavaslat szerint az országos parancsnokság látná el. Nemzetközi
kötelezettség alapján a Ferihegyi Repülõtér, valamint az Országház
tûzvédelmérõl a hivatásos állami tûzoltóság gondoskodna.
A tûzoltóságok rendszerében új szerepet kap a fokozatosan fejlõdõ és a jövõben
köztestületként mûködõ önkéntes tûzoltóság, amelynek feladata a hivatásos
tûzoltóságok által nem kellõen védett területek tûzvédelmének biztosítása.
Azok az önkéntes tûzoltóságok, amelyek a külön jogszabályban meghatározott
feltételeket teljesíteni tudják, önálló mûködési területtel rendelkezhetnek és
ebben az esetben az átvállalt feladattal arányos központi támogatást is
megkapják.
A vállalati tûzoltóságok helyébe a törvényjavaslat szerint a létesítményi
tûzoltóságok lépnének, amelyek elsõsorban a tûzvédelmi szempontból kiemelkedõ
veszélyességû tevékenységet végzõ gazdálkodó szervek védelmét szolgálnák.
Mûködtetésükrõl, fejlesztésükrõl a fenntartó köteles gondoskodni.
A törvényjavaslat részletesen szabályozza a gazdálkodó tevékenységet folytató
magánszemélyek, a jogi személyek, a jogi és magánszemélyek jogi személyiséggel
nem rendelkezõ szerveinek tûzvédelemmel és mûszaki mentéssel kapcsolatos
feladatait. Ezeknek a rendelkezéseknek a megfogalmazására a gazdasági életben
történt átalakulás, valamint annak a négy évnek a tapasztalatai adtak alapot,
amelynek során bebizonyosodott, hogy a szabályozatlan helyzetben a tûzvédelmi
fegyelem lényegesen fellazul és ennek következtében növekszik a
veszélyhelyzet, valamint az ezekbõl következõ tûzesetek és mûszaki mentések
száma.
A tûzvédelmi fegyelem erõsítését kívánják szolgálni a törvényjavaslatnak azon
rendelkezései, amelyek a tûzvédelmi bírság szabályait, a kiemelkedõen
veszélyes tevékenység kötelezõ tûzbiztosítását, illetõleg a biztosítók
tûzvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit határozzák meg. Ez utóbbiak a
nemzetközi gyakorlatban elfogadottak és a hazai szabályozásban sem újszerûek,
mert már az 1936. évi X. Tc. is rendelkezett a biztosítók tûzvédelemmel
kapcsolatos kötelezettségeirõl.
II.
R é s z l e t e s i n d o k o l á s
1-3. §-hoz
A törvényjavaslat ezen §-ai rendelkeznek a törvény hatályáról, amely a
hatályos szabályozáshoz képest új megoldást tartalmaz. Eddig nem volt törvényi
szintû szabályozás arra, hogy a tûz elleni védekezésre, a mûszaki mentésre és
tûzoltóságra vonatkozó szabályokat milyen körben és mértékben kell alkalmazni.
A törvényjavaslat alapvetõen minden, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó
magánszemélyre, jogi személyre, magán- és jogi személyek jogi személyiséggel
nem rendelkezõ szervezeteire kiterjed. Ugyancsak kiterjed a hatály a Magyar
Köztársaság területén folytatott tûzvédelemre kiható és a tûzoltóság által
végzett valamennyi tevékenységre. Mentességet csak a diplomáciai körre,
illetõleg a Magyar Honvédség létesítményeire és bányák föld alatti részeire
biztosít.
Kiemelkedõ fontosságú rendelkezése a törvényjavaslatnak a tûzoltás és mûszaki
mentés önkormányzati kötelezettségként való meghatározása, e feladatok
térítésmentességének kimondása és a tûzoltóságok együttmûködési
kötelezettségének elõírása. Az általános rendelkezések részét képezi az a
szabályozás is, amely lehetõvé teszi a tûzoltóságok számára meghatározott
körben az alkotmányos jogok korlátozását.
4. §-hoz
Az értelmezõ rendelkezések a tûz, a tûz elleni védekezés, a tûzoltási feladat,
a tûzvizsgálat, valamint a mûszaki mentés fogalmának meghatározását
tartalmazzák.
5. §-hoz
A tûzjelzéssel kapcsolatos szabályozások részben a hagyományos rendelkezésekre
alapulnak, részben az új megoldásokat foglalják magukba. Ennek megfelelõen
változatlanul kötelezettségként határozzák meg mindenki számára a tûz
jelzését, az ehhez szükséges segítségnyújtás biztosítását, valamint azokat a
szervezeteket, amelyeknél a tûzjelzést be kell, illetve be lehet jelenteni.
Fontos rendelkezés, hogy a tûzjelzés díjtalan és elsõbbséget élvez.
6. §-hoz
A tûzoltásban való részvétel kötelezettségeit a törvény két körben határozza
meg. Az egyik a személyes részvételt jelenti, amely arra terjed ki, hogy abban
mindenki köteles részt venni ellenszolgáltatás nélkül, a személyes
képességeitõl függõen. A másik, hogy a tûzoltás feltételeit befolyásoló
körülményeket az érintettek haladéktalanul kötelesek bejelenteni a
tûzoltóságnak.
7. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan rendkívül széles
jogosítványokat kíván biztosítani a tûzoltásvezetõ számára. Ezt abból a
megfontolásból teszi, hogy érdemi intézkedést gyorsan és hatékonyan csak az a
személy tud tenni, aki megfelelõ felhatalmazásokkal rendelkezik. Erre, és az
alkotmányossági szempontokra figyelemmel a törvényjavaslat a tûzoltásvezetõ
jogait és kötelezettségeit egyértelmûen taxatíve felsorolja. Ennek megfelelõen
a törvényjavaslat szabályozza azokat a lehetõségeket, amelyek keretei között a
tûzoltásvezetõ a különféle szervek, illetõleg magánszemélyek igénybevételérõl
rendelkezhet, azokat a korlátozásokat, amelyeket a tûz színhelyén megtehet,
illetõleg azt az együttmûködési módot, amelyet a különféle egységek a
tûzoltásvezetõ irányítása alatt kötelesek végezni.
8. §-hoz
A tûzjelzés, a tûzoltás, a mûszaki mentés és az ezzel kapcsolatos gyakorlatok
során természetesen károk is keletkezhetnek. A törvényjavaslat rendelkezik
arról, hogy ezeknek a károknak a megtérítését milyen formában és kitõl lehet
igényelni.
9. §-hoz
Új rendelkezése a törvényjavaslatnak a mûszaki mentés szabályozása, amely
alapjaiban megegyezik a tûzoltásra vonatkozó elgondolásokkal.
10. §-hoz
Az elmúlt idõszakban gyakorlattá vált, hogy a tûzoltóságot szakmai feladatain
túl más egyéb tevékenységre is igénybe vették úgy, hogy azért térítést nem
fizettek. Figyelemmel arra, hogy a tûzoltóság fenntartása és mûködtetése
rendkívül költséges, ezért indokolt, hogy a tûzoltáson és mûszaki mentésen
túli tevékenységeket a tûzoltóság csak az érdekelt kérelmére és költségére
végezhesse el.
11. §-hoz
A tûzvédelmi hatósági tevékenység fogalmát a törvényjavaslat az engedélyezõ,
tiltó és korlátozó intézkedésekben, a tûzesetre vonatkozó hatósági
bizonyítványok kiadásában, a tûzvédelmi ellenõrzésben, valamint a tûzvédelmi
kötelezettségek megsértõivel szemben alkalmazandó bírság kiszabásában,
illetõleg a szakhatósági tevékenységben fogalmazza meg. Ez a hatályos
szabályozástól csak a tûzvédelmi bírság kiszabásában jelent változást.
12. §-hoz
A tûzvédelmi hatóságok köre az elmúlt két évtized során jelentõsen változott.
Korábban az állami tûzoltóságok, majd azt követõen a hivatásos önkormányzati
tûzoltóságok székhelye szerinti jegyzõk látták el ezt a feladatot. Az elmúlt
négy év gyakorlati tapasztalatai bebizonyították, hogy a tûzvédelmi hatósági
jogkör ily módon való telepítése az elvárható szakmai követelmények
érvényesülését nem tudta minden esetben maradéktalanul biztosítani. Ebbõl
kiindulva a törvényjavaslat olyan megoldást keresett, amely összhangban áll az
Alkotmánnyal, illetõleg az önkormányzati törvénnyel, ugyanakkor figyelembe
veszi azokat a szakmai követelményeket is, amelyek a tûzvédelmi hatósági
jogkör megfelelõ érvényesítéséhez nélkülözhetetlenek.
Ennek megfelelõen a törvényjavaslatban a hatósági jogkör megosztásra került.
Az érdemi hatósági határozatokat, amelyek körébe az engedélyezés, kötelezés,
tiltás, korlátozás, valamint a hatósági bizonyítványok kiadása tartozik, a
települési önkormányzat jegyzõje (körjegyzõje), a fõvárosban pedig a fõjegyzõ
hozza meg. Ezek azok az ügyek, amelyek érdemi döntést tartalmaznak és
amelyeknél közvetlen jogorvoslatra van lehetõség.
Az illetékes önkormányzati tûzoltóság vezetõjének hatáskörébe utalná a
törvényjavaslat a szakhatósági ügyek intézését (amelyekben az érdemi döntés a
jegyzõ hatáskörébe tartozik), a tûzvédelmi ellenõrzést, a tûzvizsgálatot,
valamint az azonnali beavatkozást igénylõ ügyekben - így a fokozottan tûz- és
robbanásveszélyes helyeken tûzveszély esetén a tevékenység szüneteltetésének
elrendelését, valamint a tûzvédelmi szabályokat, illetõleg a tûzoltóeszközök
használatát nem ismerõ dolgozónak a munkavégzéstõl való eltiltását.
Ezzel a megosztással mód nyílik arra, hogy az önkormányzatok a hatáskörükbe
tartozó hatósági ügyekben önállóan intézkedjenek, ugyanakkor lényeges
mértékben csökkenjen azoknak az ügyeknek a száma, ahol az önkormányzatok
jegyzõi csak formális tevékenységet láttak el. Új a szabályozásnak az a
rendelkezése, hogy a tûzvédelmi hatósági jogkört valamennyi települési
önkormányzat jegyzõjére kiterjesztette, növelve ezzel az önkormányzatok
szerepét a tûzvédelemben, illetve az önkormányzati jelleget.
13. §-hoz
A törvényjavaslat ezen rendelkezése különleges hatósági eljárási szabályt
fogalmaz meg, mert meghatározott körben az országos parancsnok hatáskörébe
utal engedélyezési, illetve eltérési jogosítványt. Tekintettel arra, hogy
ezekben az esetekben országosan bevezetendõ eszközökrõl, illetõleg
eljárásokról van szó, ezek nem adhatók az önkormányzatok körébe.
14. §-hoz
A törvényjavaslat a tûzvizsgálat szabályozásában alapjaiban véve új
elgondolásokat nem tartalmaz, mert a jelenlegi gyakorlat megfelelõ volt,
hiszen a bûncselekmény alapos gyanúja esetén a tûzvizsgálatot a rendõrség
átvette, más esetben viszont a tûzoltóság, mint államigazgatási cselekményt
folytatta le. Sem a tûzoltóság, sem a rendõrség ez irányú tevékenységével
kapcsolatosan kifogások nem merültek fel, így nem indokolt a jelenlegi jogi
szabályozás megváltoztatása.
15-16. §-hoz
A magánszemélyek tûzvédelemmel és mûszaki mentéssel kapcsolatos feladatait
eddig elsõsorban a hatályos törvényerejû rendelet végrehajtásához kapcsolódó
alsóbb szintû szabályozások határozták meg. Az alkotmányjogi követelményekre
figyelemmel ezeket - bár tartalmukban lényeges változását nem foglalnak
magukban - törvényi szinten indokolt szabályozni.
A mûszaki, technikai fejlõdés mind szélesebb körû elterjedésével
szükségszerûen együtt jár, hogy a háztartásokban és a magángazdaságokban egyre
nagyobb mértékben alkalmazzák azokat a berendezéseket, felszereléseket,
eszközöket és anyagokat, amelyek alkalmasak arra, hogy megfelelõ ismeret
hiányában tüzet okozzanak. Ezért kívánja a törvényjavaslat elõírni azt, hogy
minden területen az érintettek megismerjék a használatukban lévõ eszközök,
anyagok alkalmazásával kapcsolatos tûzvédelmi szabályokat, illetõleg ha a tûz
vagy a mûszaki mentést igénylõ esemény mégis bekövetkezik, az ezzel
kapcsolatos jelzési, illetõleg beavatkozási kötelezettségeiket.
17. §
Sok gondot okoz, hogy tûzvédelmi ismeretekkel nem rendelkezõ gyermekek,
fiatalkorúak, illetõleg cselekvésükben korlátozottak nem ismerik a
legalapvetõbb tûzvédelmi szabályokat sem. Ezért rendelkezik úgy a
törvényjavaslat, hogy kötelezi ezeket a személyeket arra, hogy a nevelésük,
felügyeletük alatt álló személyek a legalapvetõbb tûzvédelmi szabályokat
megismerjék és tevékenységükkel tüzet vagy közvetlen tûzveszélyt ne
okozhassanak.
18-20. §-hoz
A törvényjavaslat részleteiben szabályozza a gazdálkodó tevékenységet folytató
magánszemélyek, a jogi személyek, a jogi- és magánszemélyek jogi
személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek tûzvédelemmel és mûszaki
mentéssel kapcsolatos feladatait. Ezek lényegesen meghaladják azokat a
kötelezettségeket, amelyeket az e körbe nem tartozóknak teljesíteniük kell.
Részben a tûzesetek megelõzésére, részben a tûzoltási feltételek
biztosítására, részben pedig az általuk foglalkoztatottak tûzvédelmi képzésére
vonatkozó elõírásokat tartalmazza a törvény.
21. §-hoz
A tûzmegelõzés szempontjából rendkívül fontos, hogy már a tervezés idõszakában
érvényre jussanak azok a jogszabályban, kötelezõen alkalmazandó szabványban,
hatósági elõírásban meghatározott követelmények, amelyek a biztonságot
szolgálják. Ezért írja elõ a törvény a tervezõ és a kivitelezõ kötelezettségét
a tûzvédelmi elõírások érvényre juttatása érdekében.
22. §-hoz
A tûzvédelmi ismeretek oktatása minden képzési szinten alapvetõ fontosságú.
Errõl eddig csak a végrehajtási rendeletek, illetõleg a különféle
minisztériumok belsõ szabályozásai rendelkeztek. Nem célszerû kettéválasztani
az alapoktatást és a tûzvédelmi felkészítést, ezért a törvényjavaslat azt a
megoldást választja, hogy minden szinten az alapoktatáshoz kell kapcsolni a
tûzvédelmi képzést. Változatlanul fenntartja, hogy azokban a foglalkoztatási
ágakban, ahol a felkészülés különös tûzvédelmi ismereteket igényel, csak
megfelelõ szakvizsgával rendelkezõ személyek dolgozhassanak. Elõírja a
munkáltató kötelezettségét az általa foglalkoztatott dolgozó tûzvédelmi
képzéséért és megtiltja számukra, hogy olyanokat alkalmazzanak, akik
tûzvédelmi felkészítéssel, illetõleg a szükséges tûzvédelmi szakvizsgával nem
rendelkeznek.
23-24. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályos szabályozásoknak megfelelõen a belügyminiszter
hatáskörébe utalja a tûzvédelem, a mûszaki mentés, valamint a tûzoltóság
tevékenységének központi irányítását. Részletesen összefoglalja azokat a
jogosítványokat, amelyeket a belügyminiszter ebben a feladatkörében
gyakorolhat.
25-26. §-hoz
A törvény az országos parancsnok tevékenységét a korábbiaktól eltérõ módon
határozza meg. Ez adódik abból, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok az
illetékes önkormányzatok irányítása alá kerültek, illetõleg állami
tûzoltóságként csak az országos és a megyei parancsnokságok mûködnek. A
törvényjavaslat részletesen ismerteti az országos parancsnok jogkörét, amely
egyfelõl az állami tûzoltóság irányításában, másfelõl a tûzvédelemmel
kapcsolatos irányítási jogosítványok elõkészítésében, illetõleg a hivatásos
önkormányzati, az önkéntes és az létesítményi tûzoltóságok felügyeletében,
valamint eseti közvetlen utasításokban jelenik meg.
27. §-hoz
A törvényjavaslat jelentõs változást hoz a megyei tûzoltóparancsnokságok
tevékenységében. Lényegesen szûkül a korábbi centrális felépítésbõl adódó
közvetlen beavatkozások köre, ugyanakkor számos olyan jogosítványt
gyakorolhatnak továbbra is, amelyek az egységes mûködést lehetõvé teszik.
28-29. §-hoz
A helyi önkormányzatok - összhangban az önkormányzati törvénnyel és annak azon
rendelkezésével, hogy a helyi tûzvédelemrõl való gondoskodás feladatkörükbe
tartozik - nagyobb felelõsséget és ezzel összefüggésben több jogosítványt
kapnak a helyi tûzoltóságok mûködésével kapcsolatosan. A törvényjavaslat
tételesen felsorolja a hivatásos önkormányzati tûzoltósággal rendelkezõ,
illetõleg a hivatásos önkormányzati tûzoltósággal nem rendelkezõ
önkormányzatok feladat- és hatáskörét, továbbá azt., hogy az önkormányzatok
kötelesek gondoskodni a településen a víznyerési lehetõségek biztosításáról.
30-32. §-hoz
A hivatásos tûzoltóságra vonatkozó rendelkezéseket a törvényjavaslat
alapjaiban az állami és az önkormányzati tûzoltóságra bontja. Meghatározza az
állami tûzoltóparancsnokság szervezeti felépítését, feladatait és tevékenységi
rendszerét. A hivatásos önkormányzati tûzoltóság esetében szabályozza annak
feladatait és elhelyezkedési rendszerét.
Rendelkezik a törvény a tûzoltó szakiskolák hivatásos szolgálati viszonyban
álló tagjairól. Erre azért van szükség, mert oktatóik és hallgatóik
jogviszonya eddig nem volt egyértelmûen szabályozott.
33-34. §-hoz
A tûzoltó egyesület és az önkéntes tûzoltóság egymáshoz kapcsolódását mind a
hatályos, mind a korábbi szabályozások közel fél évszázada nem határozták meg
egyértelmûen. Korábban az önkéntes tûzoltóságokat félig állami szervként
kezelték, majd egyesületeknek minõsítették azokat, ezzel azonban megfosztották
õket attól a lehetõségtõl, hogy kötelezõ önkormányzati vagy állami
támogatásban részesüljenek. Ezen a helyzeten kíván változtatni a
törvényjavaslat, amely az önkéntes tûzoltó egyesületet különválasztja az
önkéntes tûzoltóságtól. Amíg az egyesület az egyesülési jogról szóló törvény
alapján mûködõ társadalmi szervezetnek minõsül, addig az önkéntes tûzoltóság
köztestületként mûködik és ebbõl adódóan fenntartásáról az önkormányzatnak,
illetõleg ha mûködési területet vállal, akkor a központi költségvetésnek
meghatározott arányban kell gondoskodnia.
35. §-hoz
A létesítményi tûzoltóság a korábbi vállalati tûzoltóságok szerepkörét veszi
át részben megváltozott feladattal. Erre a módosításra azért van szükség, mert
a megváltozott gazdasági feltételek között a gazdálkodó szervek egyre inkább
vonakodtak attól, hogy a saját védelmüket elsõdlegesen szolgáló tûzoltóság
létrehozásáról és fenntartásáról gondoskodjanak.
36-40. §-hoz
A törvényjavaslatnak az önkéntes és a létesítményi tûzoltóságra vonatkozó
közös rendelkezései tág határokat biztosítanak arra, hogy a létesítésre
kötelezettek egymással megállapodást köthessenek a tûzvédelmi feladatok
ellátására.
Törvényi garanciát igényel, hogy az önkéntes és a létesítményi tûzoltók a
tûzoltási mûszaki mentési és az erre való felkészítési, illetve az ezzel
kapcsolatos rendkívüli szolgálatok idõtartamára mentesek legyenek a
munkavégzési kötelezettség alól. Ennek hiányában nem lenne biztosítható, hogy
ezek a tûzoltóságok mûködésüket folyamatosan el tudják látni és adott
település, illetõleg létesítmény védelmérõl megfelelõen gondoskodjanak. Új
rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy a hatályos szabályozástól eltérõen a
kiesõ munkaidõre járó munkabért és társadalombiztosítási ellátást az igénybe
vevõ szervezetnek kell biztosítania.
Rendelkezik a törvényjavaslat arról is, hogy igénybevétel esetén az önkéntes
és a létesítményi tûzoltók ellátásáról és költségeinek megtérítésérõl az
igénybevevõ köteles gondoskodni. Ugyancsak szabályozza az önkéntes és
létesítményi tûzoltó kártérítésére vonatkozó szabályokat, valamint
meghatározza azt is, hogy ezek a tûzoltók mentesíthetõk a tartalékos katonai
szolgálat, valamint a polgári védelmi kötelezettség teljesítése alól.
Biztosítja a törvényjavaslat az önkéntes és létesítményi tûzoltók számára és a
tûzoltóegyesületi tagoknak az egyenruha viselésének jogát.
41-42. §-hoz
A tûzoltóság anyagi és pénzügyi ellátása rendkívül összetett és részletes
szabályozást kíván a jogalkotótól. Egyfelõl el kell különíteni az egyes
tûzoltóságokra vonatkozó szabályokat, másfelõl eltérõ módon kell gondoskodni a
mûködtetés, a fenntartás, illetõleg a létesítés és a fejlesztés feltételeinek
biztosításáról.
Egyértelmû, hogy a hivatásos állami tûzoltóság esetében a költségvetés minden
tétele az államot terheli. A hivatásos önkormányzati tûzoltóságnál a központi
költségvetés meghatározott norma alapján gondoskodik a fenntartással és
mûködéssel kapcsolatos költségekrõl és a már bevált rendszerrel összefüggésben
a fejlesztésrõl, illetõleg a létesítésrõl. Ezeket a korlátokat a jelenlegi
szûkös anyagi feltételek szabják meg. Azok a felmérések, amelyek a hivatásos
önkormányzati tûzoltóság esetében valamilyen normatíva kidolgozását tették
volna lehetõvé, kudarcba fulladtak amiatt, hogy e szervezeteknél a mûködési
költségek közel 85 %-át a bér és bérjellegû juttatások kötik le. További 6-8
%-ot jelentenek a létesítmények üzemeltetésével kapcsolatos kiadások és ennek
alapján célszerûtlennek látszott bármiféle norma kialakítása. A hivatásos
önkormányzati tûzoltóságok területi elhelyezkedésének és tényleges
teljesítményének felmérése 1995. elsõ felében megtörtént és a szükséges
átcsoportosításokat a tényleges munkaterhek függvényében még az 1995. július
1-jei költségvetési átadást megelõzõen megtették. Ezekre figyelemmel újabb
változtatásokra a meglévõ költségvetési feltételek mellett nincs lehetõség.
Rendkívül fontos intézkedése a törvényjavaslatnak, hogy rögzíteni kívánja azt
a már mûködõ intézményt, amely szerint a tûzoltóságok készenléti szolgálatot
ellátó tagjaira élet- és balesetbiztosítást kell kötni. Ez ma a jogszabályi
elõírás nélkül is mûködik, de miután nincs költségvetési fedezete, így csak a
különféle átcsoportosítások, illetõleg megtakarítások révén lehet róla
gondoskodni.
Rögzíteni kívánja a törvény azt a gyakorlatot is, amelyet az alsóbb szintû
jogszabályok tettek lehetõvé, hogy a Belügyminisztérium szakiskoláin a
hivatásos és az önkéntes tûzoltóság meghatározott tagjainak képzési költségeit
a központi költségvetésbõl a Belügyminisztérium fogja biztosítani.
43-45. §-hoz
Új intézményt kíván bevezetni a törvényjavaslat a tûzvédelmi bírsággal. Az ez
irányú külföldi tapasztalatok, valamint a hazánkban alkalmazott
környezetvédelmi, természetvédelmi, építésrendészeti stb. bírságok során
szerzett tapasztalatok megfelelõ alapot adnak arra, hogy a tûzvédelem
területén elkövetett jelentõsebb szabályszegések ne csak szabálysértési, hanem
attól lényegesen súlyosabb anyagi hátrányt jelentõ bírsággal legyenek
sújthatók.
Mind a külföldi, mind a korábbi hazai jogalkotási gyakorlatban bevált eszköz
volt, hogy a tûzoltóság fejlesztéséhez a biztosítók bevételük meghatározott
részével hozzájárultak. Ezt az indokolja, hogy a megfelelõ technikai eszközzel
és felszereléssel rendelkezõ tûzoltóság gyors és hatékony beavatkozása esetén
lényegesen csökken az a tûzkár, amelyet a biztosítónak meg kell térítenie.
Ebbõl kiindulva fogalmazza meg a törvényjavaslat, hogy a biztosítók kötelesek
meghatározott díjat fizetni a tûzvédelem fejlesztése céljára.
Hasonló módon a tûzoltóság fejlesztését szolgálja, hogy a tûzvédelmi bírságot
a hivatásos és önkéntes tûzoltóságok a tûzoltási és mûszaki mentéshez
szükséges technikai eszközeinek, felszereléseinek beszerzésére, fejlesztésére
lehet felhasználni.
46-50. §-hoz
A törvényjavaslat ezen §-ai egyfelõl a tûzoltóságok használatában,
kezelésében, illetõleg tulajdonában álló ingó és ingatlan vagyontárgyak sorsát
kívánják megnyugtató módon szabályozni. Az alapelv, hogy minden vagyontárgy
végeleges jelleggel annak a szervezetnek a tulajdonába kerüljön, amely azt
ténylegesen használja. A jelenlegi helyzetben természetesen szükség van arra,
hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok meghatározott szolgáltatásokat az
állami tûzoltóságok útján kapjanak meg. Ehhez természetesen indokolt, hogy az
el nem osztható eszközök az állami tûzoltóságok kezelésében maradjanak.
A törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormány, illetõleg a belügyminiszter
számára, hogy meghatározott körben a részéletes rendelkezéseket készítse elõ,
illetõleg a kiadásáról gondoskodjon. Ugyanakkor intézkedik a hatályon kívül
helyezendõ törvényi szintû szabályozások hatályon kívül helyezésérõl és a
törvény hatályba léptetésérõl.