ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Dr.Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az alkotmány 27. §-a és a házszabály 91.§-a (1) alapján, dr. Lotz Károly
miniszter úrhoz az alábbi
interpellációt
szeretném intézni:
Önrész, avagy: mit kíván tenni Miniszter Úr, hogy a hatóságával összefüggõ
törvényekbõl is számûzzük végre falurombolás szellemét?
címmel.
Tisztelt Miniszter Úr!
Évszázadokon keresztül volt nevezetes, egyben nélkülönözhetetlen alkotó eleme
Szatmár közlekedésének a csengeri Szamos-híd. 1983-dban azonban itt is diadalt
ült a butaság.
Lebontották, holott akkor még másfél millió forintért fel lehetett volna
újítani.
De mintha esetünk is csak arra lenne klasszikus példa, míly nagy igazságot
fedezett fel és mondott ki Hegel, amikor kijelentette, hogy "minden, ami
valóságos, ésszerû, és minden, ami ésszerû, valóságos", a híd ügye máig sem
került le a napirendrõl, és ma is mint aktuális probléma foglalkoztatja az ott
lakókat. Leglelkesebb harcosai Komlódtótfalu lakói, akiket már annak idején is
érzékenyen érintett a lebontásról hozott döntés, és görbe szemmel nézték,
mikor hozzáfogtak, hogy eltávolították a táj arculatához megszokott
tereptárgyként tartozó hidat. Derék polgármesterük évek óta kilincsel
fáradhatatlanul a visszaállításért, minisztériumokban, megyénél és minden
lehetséges helyen, és mindenütt bíztatják is, közûlbelül ebben a szellemben:
"Teremtsd elõ az önrészt, a többi majd a mi dolgunk!"
Jóakaratú bürokrata nem is nyilatkozhat másként. Az Útalapról szóló 1992. évi
XXX. és az ugyane tárgyban 1994-ben szintén XXX. szám alatt kiadott törvény
ugyanis félreérthetetlenül, teljesen egyértelmûen és világosan rendelkezik az
önrész kötelezõ bevezetésérõl. Kedvezményezett területen eszerint a
fejlesztéshez szükséges pénzeszközök 30%-ával, "a kedvezményezett körbe nem
tartozó" településeken pedig 40%-kal kell rendelkezniük az önkormányzatnak, ha
a közúthálózat mûködõképességének fenntartása és javítása érdekében tenni
akarnak valamit.
Látszólag az önrész igazságos és ésszerû intézmény, hiszen a látszat szerint
arról van szó, hogy tegyen is, nyissa ki a pénztárcáját, aki akar valamit, és
az egyes települések kedvezményezett és nem kedvezményezett körbe sorolása
ellen se lehet kifogást emelni, ha kedvezményezendõnek a hátrányos helyzetben
lévõ településeket tekintjük.
Az olyan térségben azonban, mint Szabolcs, Szatmár, Bereg és a haszlók azonban
szükségszerûen fordulnak visszájukra a dolgok, ha ki akarnak törni törni
azokból az özönvíz elõtti viszonyokból, amelyekben ma is élni kényszerülnek.
Nem tudják ugyanis letenni se a 30, se a 40%-ot, kiváltképp is ha
frontáttörést akarnak elérni. Az önrész így kontraszelekciós tényezõként hat,
a falurombolás folytatása más eszközökkel.
Kérdezem tehát a fentiek után Miniszter Urat, mit kíván tenni, hogy a szóban
lévõ területrõl számûzzük, a Biblia szavaival a külsõ sötétségre utasítsuk
végre a fajurombolás szellemét?
Sonkádon, 1995. október 15-én
Tisztelettel:
Dr. Káválssy Sándor
FKGP