1
Magyar Köztársaság
Kormánya
T/1548.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az adózás rendjérõl szóló
1990. évi XCI. törvény módosításáról
Elõadó:
Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. október
1995. évi ......... törvény
az adózás rendjérõl szóló
1990. évi XCI. törvény módosításáról
1. § Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.)
3. §-ának (3) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:
[(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,]
"c) az adóelõlegre vonatkozó részteljesítésre az adóelõlegre"
[vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.]
2. § Az Art. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez
általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik azonosító
számmal, jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése elõtt - adóazonosító
jelének közlése végett - az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló
nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és
anyja leánykori nevét, nem magyar állampolgárságú magánszemély útlevélszámát
és állampolgárságát is."
3. § Az Art. 14. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély
adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termõföld
mûvelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános
forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik az 1992. évi II. tv.
szerinti részarány-földtulajdonosra, amennyiben földtulajdonát a szövetkezet
közös használatában hagyja, illetve ha kizárólag a részére kiadott
földtulajdonának bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi
adó alanyává."
4. § (1) Az Art. 16. § (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az állami adóhatóság az azonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati
adóhatóságot tájékoztatja."
(2) Az Art. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkezõ magánszemélyt az
adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar állampolgársággal nem
rendelkezõ magánszemélyt - útlevélszámán tartja nyilván."
(3) Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1)
bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az azonosító számmal nem rendelkezõ
magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és errõl az önkormányzati
adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt errõl
tájékoztatja."
(4) Az Art. 16. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az adóhatóság törli a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók
közül azt a 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint bejelentésre köteles adózót,
aki (amely) az adószámának kiadását követõ 2 hónapon belül a cégbejegyzés,
illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges
eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzõje által
kiállított okirattal nem igazolja. A nyilvántartásból való törlésrõl az
adóhatóság az adózót, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzõjét
haladéktalanul értesíti."
5. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról a
magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem
kötelezett."
6. § Az Art. 23. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(1) A magánszemélynek bevallást kell adnia a jövedelemadó alá tartozó
összevont adóalapjáról, valamint egyes elkülönítetten adóztatott
jövedelmeirõl, kivéve:
a) az adómentes,
b) a 0 százalékos adómérték alá esõ jövedelmeket,
c) az elkülönítetten adóztatott jövedelmei közül azokat, amelyek után az
adót a kifizetõ megállapította és levonta, továbbá
d) ha összevont jövedelmének adóját a magánszemély jogszerû nyilatkozata
alapján a munkáltató állapította meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivételektõl függetlenül bevallást kell adnia a
magánszemélynek, ha van osztalékból, árfolyamnyereségbõl, külterületi
termõföld bérbeadásából származó jövedelme, vagy befektetési
adóhitelállománya.
(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében
foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie -
a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve -, ha
a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a felszámolás kezdõ
idõpontját megelõzõ nappal,
b) átalakul, az átalakulás napjával,
c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszûnik vagy az adóköteles
tevékenységét megszünteti, a megszûnés napjával,
d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszûnt, a megszûnés
napjával,
e) a számvitelrõl szóló törvény szerint a mérlegben megadott adatoknál
forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával,
f) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti
kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani, vagy azt a cégbíróság, illetve az
önkormányzat jegyzõje jogerõsen elutasította ."
7. § Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására elõírt határidõt az
adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági
végzés, illetve az önkormányzat jegyzõje határozatának jogerõre emelkedése
napjától kell számítani."
8. § Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet
vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, ha azt adót,
költségvetési támogatást megállapító törvény lehetõvé teszi."
9. § Az Art 31. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelõleg fizetési
kötelezettséget írhat elõ, amelynek összegét az adóhatóság az elõzõ adóévre
vonatkozó adóbevallást, illetõleg törvényben elõírt bejelentést követõ 45
napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály elõírhatja az adóelõleg-
fizetési kötelezettségnek önadózás útján történõ teljesítését is. "
10. § Az Art. 32. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megilletõ költségvetési
támogatást az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja, és
ezzel az adótartozás megfizetettnek minõsül. A visszatartásról az adózót az
adóhatóság határozattal értesíti."
11. § Az Art. 32. § (6)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek:
"(6) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának
egyenlegérõl és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve,
hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig
fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerõs fizetési értesítésben elõírt
késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság
adótartozásként tartja nyilván.
(7) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól
eltérõen a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely
adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be."
12. § Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kifizetõ és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a
kifizetéskor átadni, amelybõl kitûnik a magánszemély bevételének teljes
összege és jogcíme, az adóelõleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a
levont adóelõleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az
adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítõ társadalombiztosítási
kifizetõhelyre is. A munkáltató az elõzõekben említettekrõl, továbbá a
kifizetéskor figyelembe vett bevétel csökkentõ tételekrõl, valamint az
adóelõleget csökkentõ tételekrõl az elszámolási évet követõ év január 31-éig
összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e
minõségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik."
13. § Az Art. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az állami, vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése
esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a
kifizetéskor az ebbõl levont adóelõleg összegét, továbbá - ha a magánszemély
nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen
összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont
adóelõlegbõl milyen összeget kell az egyes adóévek adóelõlegeként számításba
venni."
14. § Az Art. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a
jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének
idõpontjában, de legkésõbb az adóévet követõ év január 31-ig kell kiadni."
15. § Az Art. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a § kiegészül a következõ (3)-(5) bekezdéssel:
"(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert illetve
nyilvántartásában szereplõ olyan adatról, tényrõl, körülményrõl, amely a vele
szerzõdéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének,
adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának
megállapítását, illetve ellenõrzését teszi lehetõvé, az adóhatóság felhívására
köteles tanúvallomást tenni.
(3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó az eljárásban tanúként nem
lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.
(4) Az adózót, illetõleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és
kötelezettségeirõl, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a
tanúvallomás megtagadásának következményeire.
(5) Az adóhatóság az adózó, illetõleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról
jegyzõkönyvet készít. A jegyzõkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a
jegyzõkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevõ, a tanú
azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre
történõ kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a
nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevõ, illetve a tanú és
a jegyzõkönyvvezetõ aláírását."
16. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Önellenõrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a
kötelezettség eredeti idõpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendõ
adóra elõírt bevallási idõszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési
idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenõrzés az adóalap, a feltárt adó,
költségvetési támogatás, és - ha törvény elõírja - az önellenõrzési pótlék
megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési
támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejû megfizetése, illetõleg az
adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minõsül önellenõrzésnek, ha az
általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelõ adót
megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a
vámhatóság a termékimportot terhelõ adót megállapító határozatát utóbb
módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni,
amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént."
17. § (1) Az Art. 45. § (4) bekezdése a következõ l) ponttal egészül ki:
[(4) A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz
adatot szolgáltat:]
"l) a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ."
(2) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a 45. § a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A munkáltató és a kifizetõ adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a
magánszemély adóazonosító jelét (adószámát), nem magyar állampolgárságú
magánszemély esetén az útlevélszámot. Adatszolgáltatásra kötelezett más
személyek adatszolgáltatásának tartalmaznia kell az érintett személy azonosító
számát, ennek hiányában nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja
leánykori nevét.
(6) A munkáltató és a kifizetõ a személyi jövedelemadóról szóló törvényben
meghatározott legmagasabb adókulccsal köteles levonni az adóelõleget, illetve
az adót, amennyiben az adózó az Art. 16. § (5) bekezdésében meghatározott
módon azonosító számát nem tudja közölni. Ilyen esetben a munkáltató és a
kifizetõ adatszolgáltatása az azonosító szám helyett az adózó nevét, születési
helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét tartalmazza."
18. § Az Art. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a § a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv
véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés elõtt az
érintettet tájékoztatni kell.
(3) Az adóhatóság - a negyedévet követõ 30 napon belül - közzéteszi azoknak az
adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a
megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a
terhére az elõzõ negyedév során jogerõre emelkedett határozatban
magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot
meghaladó összegû adóhiányt állapított meg. E bekezdés alkalmazásában nem
tekinthetõ jogerõsnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat
megindítására nyitvaálló határidõ még nem telt el, illetõleg az adózó által
kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás
jogerõsen nem zárult le.
(4) Az adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a
rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési
kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy hamis, illetve hamisított adatokat
tartalmazó bizonylatot bocsátottak ki."
19. § Az Art. 51. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, a
§ egyidejûleg kiegészül a következõ (4)-(6) bekezdéssel, a jelenlegi (4)
bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
"(3) Az adóhatóság az e törvényben elõírt feladatainak teljesítése érdekében
jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a
körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban
közremûködik.
(4) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlõen
igazolni. A személyazonosság igazolására elsõsorban a személyi igazolvány
szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelybõl az igazoltatott
kiléte hitelt érdemlõen megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévõ ismert
kilétû személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(5) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az
adóhatóság a rendõrség közremûködését veheti igénybe.
(6) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig
tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát."
20. § Az Art. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság az ellenõrzéssel lezárt idõszakot - a (2) bekezdésben és az
53. §. (4) bekezdésének második mondatában foglalt kivétellel - csak azért
vonhatja ismét ellenõrzés alá, hogy a korábbi ellenõrzés megállapításainak
végrehajtását megvizsgálja (utóellenõrzés)."
21. § Az Art. az 57. § után a következõ 57/A. §-sal egészül ki:
"57/A. § (1) Ha az adózó, képviselõje, megbízottja, alkalmazottja
nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenõrzött forrásból
beszerzett adatok alapján valószínûsíthetõ, hogy az adózó az adókötelezettség
szempontjából jelentõs tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, az illetékes elsõ
fokú állami adóhatóság vezetõjének határozata alapján az adóhatóság jogosult a
vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és
gépjármû átvizsgálására, valamint fuvarellenõrzésre. E rendelkezés lakás
átvizsgálására nem alkalmazható.
(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minõsülõ dolgot
- a romlandó élelmiszerek és az élõállatok kivételével - az illetékes elsõ
fokú állami adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb
elrejtésétõl, megsemmisítésétõl vagy értékesítésétõl lehet tartani.
(3) A jármû, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a
fuvarellenõrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván
jelen lenni vagy ebben akadályozott és megfelelõ képviseletrõl nem
gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, illetõleg a lefoglalást, a
fuvarellenõrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.
(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor
foglalható le, ha az adózó jogszabályban elõírt nyilvántartásában nem
szerepel.
(5) Az állami adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenõrzésrõl, illetve a
lefoglalásról jegyzõkönyvet vesz fel. A jegyzõkönyv tartalmazza a lefoglalt
dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az
intézkedés során megállapított tényeket, illetõleg a hatósági tanúk
azonosításához szükséges adatokat.
(6) Az állami adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megõrzi, vagy ha ez
aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó õrizetében hagyja a
használat és értékesítés jogának megtiltásával.
(7) Az adózó vagy képviselõje a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére
az állami adóhatóság másolatot készít.
(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszûnt, a lefoglalást meg kell szüntetni
és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell
visszaadni akitõl (amelytõl) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet
visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az
adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén
megsemmisíti.
(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen
jogszabálysértésre hivatkozással az adózó a határozat közlésétõl számított
nyolc napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a
benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés
végrehajtására nincs halasztó hatálya.
22. § Az Art. 59. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Ha az adózó, képviselõje, alkalmazottja a személyes megjelenési
kötelezettségének szabályszerû idézés ellenére nem tesz eleget és
távolmaradását megfelelõen nem igazolja, az illetékes állami adóhatóság
vezetõje elrendelheti az elõvezetését. Az elõvezetés foganatosításához az
ügyész jóváhagyása szükséges.
(2) Az elõvezetést a rendõrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.
(3) Ha az adózó az ellenõrzést az adóhatóság alkalmazottainak
veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza az állami adóhatóság a
rendõrségrõl szóló törvény szerinti rendõri intézkedés megtételét
kezdeményezheti."
23. § Az Art. 60. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek
megfelelõ, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját
valószínûsíti.
(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a
feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok,
tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó
alapját valószínûsítik.
(3) Becslés alkalmazható
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt
jelentõsnek tekinthetõ adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetõ,
hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési
támogatás alapjának megállapítására, vagy
d) ha a magánszemély - a kizárólag nem önálló tevékenységbõl származó
jövedelemmel rendelkezõk kivételével - bevallott bevétele vagy jövedelme nem
éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelõzõen - az
illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított - rendeletben
közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.
(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges,
rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat
kell figyelembe venni, és együttesen értékelni.
(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap
valószínûsíthetõ bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével,
próbagyártással, leltározással és más megfelelõ módszerrel.
(6) Ha az adóalap megállapítására a (5) bekezdés szerint nincs mód, mert sem a
bevételekrõl, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az
adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos idõszakban hasonló
tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a
felhasználásával lehet megállapítani. Ilyen esetben a becslés alapján
számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania. A
pénzügyminiszter az adóév utolsó napjáig rendeletben közzéteszi az említett
összehasonlítás alapjául szolgáló adatok megállapításának irányát és
módszereit.
(7) Az adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a
bevallást követõen arra kötelezi, hogy személyi (családi) felhasználásáról
(kiadásáról, ráfordításáról, befektetésérõl), továbbá annak forrásairól tegyen
nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt
felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek
(családjának) a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendõ
fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás
nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a nyilatkozat valótlan adatokat
tartalmaz, hiányos, vagy a magánszemély a nyilatkozatban foglaltakat hitelt
érdemlõen nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan
összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset körülményeire
tekintettel valószínûsíthetõ.
(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerzõ tevékenységét az adóhatóságnak
bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés
szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezõjét nem
bizonyítja - 12 havi mûködést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az
átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.
24. § Az Art. 67. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) Kivételes méltánylást érdemlõ körülmény esetén az adóhiányt megállapító
határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a
költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetõje
késõbbi idõpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdõ napjaként. Utólagos
adóellenõrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka legfeljebb 3 évre
számítható fel. A késedelmi pótlék felszámítása során nem alkalmazható a 69. §
(1) bekezdésének második mondata. A helyi adók esetében a 82. § (4) bekezdését
kell alkalmazni."
25. § Az Art. 70. § (3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Ha az önellenõrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett,
mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor hiánytalanul megfizette, a
fizetendõ pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint."
26. § Az Art. 70. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (4)-
(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik:
"(4) Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenõrzési pótlék alapját,
ha több egymást követõ elszámolási idõszak általános forgalmi adó bevallását
azért kellett önellenõrizni, mert az elõzõ vagy korábbi elszámolási idõszak
téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhetõ adó
összegét az adózó helyesbítette. Az önellenõrzési pótlék alapja ez esetben az
elsõ téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben
felszámított önellenõrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya
van."
27. § Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után
az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó
szabályok szerint állapítja meg."
28. § Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Ha az adózó az elõzõ idõszak adatai alapján fizetendõ adóelõleget a 2.
számú mellékletben elõírt esedékességig nem egészítette ki legalább a
fizetendõ adó 90 %-ának megfelelõ összegre, a befizetett elõleg és az adó 90
%-ának különbözete után 20 % mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20%-os
mértékû bírságot fizet akkor is, ha az elõzõ idõszak adatai alapján elõírt
adóelõlegét mérsékelték és ezért kevesebb adóelõleget fizetett, mint amennyit
tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt
adóelõleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendõ adó különbözete."
29. § Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(12) Ha az adózó a számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ
okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát nem a
tényleges ellenértékrõl bocsátja ki, az adóhatóság az elsõ alkalommal 100 ezer
forintig, a mulasztás ismétlõdése esetén az elõzõ bírság összegének
kétszereséig terjedõ mulasztási bírságot állapít meg."
30. § Az Art. 74. §-ának (13) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(13) Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggõ
a) jogszabályokban elõírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, azok
vezetésének elmulasztása, e törvény 33. §-ában foglalt elõírásoktól eltérõ
vezetése, a bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy
valótlan adatok feltüntetése;
b) az adóhatóság felszólításában elõírt, az adójogszabályok szerint az adózó
által megõrzendõ iratok bemutatásának elmulasztása;
c) az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges
iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenõrzés eredményes
lefolytatásának akadályozása;
d) hibás vagy valótlan adatszolgáltatás;
e) nyilatkozattétel elmulasztása
esetén. A mulasztási bírság mértéke a vállalkozási tevékenységet nem folytató
magánszemélyek esetében 100 ezer forintig, más adózók esetében 200 ezer
forintig terjedhet."
31. § Az Art. 78/A. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a (4) bekezdés számozása (2) bekezdésre változik:
"(1) Az állami adóhatóság azonnali ellenõrzést rendel el, ha a bevallás
alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában
szabályozott becslés feltételei fennállnak."
32. § Az Art. 80. §-a után a következõ címmel és 80/A. §-sal egészül ki:
"Az adó feltételes megállapítása
80/A. § (1) A Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt -
jövõben megkötendõ szerzõdésre vagy más jogügyletre vonatkozó - részletes
tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és
amennyiben lehetséges az adóalapot és az adót. A feltételes adómegállapítás az
adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelezõ.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az elõírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy
adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj
mértéke az ügylet tárgya értékének 1 %-a, de legalább 250 ezer és legfeljebb 5
millió forint, ha az ügylet tárgyának értéke nem állapítható meg, 250 ezer
forint.
(3) Az adó feltételesen nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint, ha az
adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az
adómegállapításhoz nem elegendõek, továbbá abban az esetben sem, ha alaposan
lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerzõdést, ügyletet
vagy cselekményt leplez.
(4) Amennyiben az adó a (3) bekezdés szerint nem állapítható meg, a befizetett
díjat vissza kell utalni."
33. § Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a 60.
§ (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenõrzésre, az adófizetésre, és
az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az
adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is
teljesíthetõ. A gépi adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az
azzal azonos adattartalmú, aláírt iratot is."
34. § Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések
lépnek és egyidejûleg a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói
járulékkal összefüggõ kötelezettségrõl rendelkezik, azt a kifizetõ és a
munkáltató - a (6) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó
szabályok szerint teljesíti.
(6) Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetõleg a
helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó bérszámfejtési
feladatokat ellátó munkáltatónak és kifizetõnek az e törvényben a
munkáltatóra, a kifizetõre elõírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget
terhelõ adó, adóelõleg levonást, befizetést, bevallást nem kell teljesítenie.
(7) A (6) bekezdésben említett munkáltató és a kifizetõ külön törvény alapján
a kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelõ adóról
(adóelõlegrõl) az elszámolt hónapot (kifizetést) követõ hó 20-ig adatot
szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának."
35. § Az Art. 97. §-a a következõ x) és y) ponttal egészül ki:
"x) család: a közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók,
y) azonosító szám: az adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek
hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkezõ magánszemély esetében az
útlevélszám."
36. § Az Art. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás
költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog
elszállításának és megõrzésének [57/A. § (6) bekezdés], a szakértõ
kirendelésének [59.§ (2) bekezdés] és a végrehajtás (92. §) költségeit."
Záró és átmeneti rendelkezések
37. § (1) Ez a törvény 1996. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg az Art.
1., 2., 3., 5. számú melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. számú mellékletével
módosul.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a 12. § (2)
bekezdése, a 18. § (3) bekezdésének c) pontjából a "...vagy..." szövegrész, az
Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 1/B/f), és 6. pontja, IV.
Költségvetési támogatások 8. pontja, az Art. 3. számú mellékletének A/5..,
valamint C/3.. pontja.
(3) Az Art. 11. § (6) bekezdésének h), j) és k) pontjában a "személyazonosító
jel" kifejezés helyébe "adóazonosító jel" kifejezés lép.
38. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor
jogerõsen el nem bírált ügyekben, továbbá - a (2) bekezdésben foglalt
eltéréssel - a törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra
teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e
törvény hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében
kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték) pótlék feltételeket
határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb
mérték alkalmazható.
(2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ
idõszakra teljesítendõ adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelõleg
fizetési, bizonylat kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási
kötelezettségét az 1995. december 31-én hatályos szabályok szerint kell
teljesítenie.
(3) Az adószámmal vagy adóazonosító jellel nem rendelkezõ adózó, ha 1990.
január 1-jét követõen jövedelemadó-bevallást nem tett, vagy az adóját
munkáltatója nem állapította meg és 1995. évben jövedelemadó-köteles
bevételhez jutott, adóazonosító jelének közlését e törvény hatálybalépését
követõ 30 napon belül az állami adóhatóságtól írásban kéri az e célra szolgáló
nyomtatványon nevének, születési helyének, idejének, lakóhelyének, anyja
leánykori nevének, magyar állampolgársággal nem rendelkezõ magánszemély
útlevélszámának és állampolgárságának bejelentésével.
39. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletében 1996. december
31-ig az állami adóhatóságra vonatkozó e törvényben meghatározott hatásköri és
illetékességi szabályoktól eltérõ hatáskört és illetékességet állapítson meg.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza
a) a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárokat;
b) az összehasonlítás alapján történõ becsléshez szükséges adatok
megállapításának irányát és módszereit;
c) a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának,
nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és
részletes feltételeit.
1. számú melléklet
az 1995. évi ............. törvényhez
1. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"a) Az adózónak valamennyi adóról - az adóhatóság által elõírt társasági
adóelõleg kivételével - és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelõzõ
második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója,
vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektõl
általa levont jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont
jövedelemadó-elõleg és jövedelemadó együttes összege
- a 6 millió forintot elérte
havonta,
-ha a 2 millió forintot elérte
negyedévenként
kell bevallást tennie."
2. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[Az adózónak]
"b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem
folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
az adóévet követõ év március 20-ig
[kell bevallást tennie.]
3. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[4. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések]
"a) Ha a társasági adó hatálya alá tartozó egyszeres könyvvezetésre kötelezett
adózó - a felszámolás esetét kivéve - megszûnik, e tevékenységét megszünteti,
vagy a társasági adó hatálya alól kikerül, a társasági adóról a megszûnést
követõ 30 napon belül adóbevallást tesz.
E rendelkezés nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, akinek társasági
adókötelezettsége az adóév utolsó napjával azért szûnik meg, mert a következõ
év január 1-jével átjelentkezett a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló
törvény hatálya alá."
4. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"c) az adózónak a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves
összesítõ bevallását az adóév július 20-ig kell benyújtania."
2. számú melléklet
az 1995. évi .............. törvényhez
1. Az Art. 2.
számú mellékletének I. Általános rendelkezések 1. pontja második mondata
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Az e törvény 23. §-ának (3) bekezdése b)-c) és e)-f) pontjában, a 23. §-ának
(5) bekezdésében, továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a. pontjában
meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejûleg az
adót is meg kell fizetnie."
2. Az Art. 2.
számú mellékletének I. Határidõk 1/A. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[A) A jövedelemadó-elõleg]
"a) a munkáltató
az általa levont jövedelemadó-elõleget a b) pont szerinti részteljesítés
beszámításával
az elszámolt hónapot követõ hó 20-ig,
a kifizetõ az általa levont jövedelemadó-elõleget
a kifizetés hónapját követõ hó 5-ig,
b) a munkáltató a jövedelemadó-elõlegre törvényben elõírt részteljesítést
az elszámolt hónapot követõ hó 5-ig,
c) a magánszemély, ha nem kifizetõtõl származó jövedelmet szerzett, az
adóelõleget negyedévenként,
a negyedévet követõ hó 5-ig
fizeti meg."
3. Az Art. 2.
számú mellékletének I. Határidõk 1/B/e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[B) A jövedelemadó]
"e) a kifizetõ az általa levont jövedelemadót
a levonást követõ hó 5-ig,"
[fizeti meg.]
4. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 1/B/g) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"g) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános
forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót
az adóévet követõ év március 20-ig,"
[fizeti meg]
5. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 2/b) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
[2. Az általános forgalmi adó]
"b) Az adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó
összegét 15 naponként, a tárgyhót követõ hó 5-én, illetve 20-án számolhassa
el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és
bevallás, vagy a havonként kétszeri elszámolás engedélyezését kérheti. Az
adóhatóság a gyakorított elszámolás lehetõségét az adóév végéig
engedélyezheti."
6. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 3/B. pontja a következõ e)
ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi e) pont f) pontra változik:
"e) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott
adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra áttérõ vállalkozó az
adóévben megfizetett adóelõleg és az áttérés napjáig számított tényleges
társasági adó különbözetét az áttérésrõl benyújtott adóbevallással egyidejûleg
fizeti meg, illetve ettõl az idõponttól kezdõdõen igényelheti vissza."
7. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 7/b) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
[7. Kereskedelmi és játékadó]
"b) Az adózó - a játékautomata után fizetendõ játékadó kivételével - a
játékadót
a tárgyhót követõ 20-ig,
a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén
a sorsolás napját követõ hó 20-ig
fizeti meg.
A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejûleg
fizeti meg."
8. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[15. Kommunális adó, iparûzési adó]
"c) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparûzési adóelõleget - az egyszeres
könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendõ adó összegére
az adóév december 20. napjáig
kell kiegészítenie."
9. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[15. Kommunális adó, iparûzési adó]
"e) A vállalkozó a megfizetett adóelõleg és az adóévre megállapított tényleges
adó különbözetét
az adóévet követõ év május 31-ig
fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza."
1
3. számú melléklet
az 1995. évi ... törvényhez
1. Az Art. 3. számú mellékletének A) 2. a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[ 2. A kifizetõ adózónként szolgáltat adatot ]
"a) az összevont adóalapba beszámító, általa kifizetett teljes összegrõl
(bevételrõl, jövedelemrõl), illetve az általa juttatott vagyoni érték
összegérõl, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizetõ az
adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a
kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségrõl, "
2. Az Art. 3. számú mellékletének C/2.. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"2. Az illetékhivatal adatot szolgáltat - a tartási, életjáradéki és öröklési
szerzõdés keretében történõ lakástulajdon, lakótelek átruházásának kivételével
- ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítõjérõl, vevõjérõl és az
ingatlan szerzéskori és elidegenítéskori szerzõdés szerinti, illetõleg az
illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékérõl, továbbá az ingatlanhoz
kapcsolódó vagyoni értékû jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog
visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az
átruházó (átengedõ), e jogot alapító, illetve megszüntetõ magánszemélyrõl és e
jog szerzõdés szerinti, illetõleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott
forgalmi értékérõl, külön feltüntetve az ingatlan jellegét (pl. lakás,
lakótelek, üdülõ, üdülõtelek, garázs)
az adóévet követõ március 20-ig
a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak."
3. Az Art. 3. számú mellékletének D) pontja a következõ 5. ponttal egészül ki:
[D) A pénzintézet adatszolgáltatása]
"5. Ha az ellenõrzés adatai 2 millió forintot meghaladó adóhiány
megállapítását valószínûsítik, a tényállás kiegészítése érdekében az
adóhatóság jogosult a pénzintézetet az adózót érintõ a pénzintézet
nyilvántartásában megtalálható valamennyi adat szolgáltatására kötelezni."
4. Az Art. 3. számú mellékletének G) 4. a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[4. A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év február 28-ig a
január elsejei állapotnak megfelelõ adatokat szolgáltat a gépjármûadó
kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fõvárosban a kerületi
önkormányzati adóhatóságnak]
"a) a gépjármû rendszámáról, esetleges korábbi rendszámáról, a személygépjármû
saját tömegérõl, a tehergépjármû saját tömegérõl és a megengedett együttes
tömegérõl,"
5. Az Art. 3. számú melléklete a következõ l) ponttal egészül ki:
"I) A megyei (fõvárosi) munkaügyi központ adatszolgáltatása
A megyei (fõvárosi) munkaügyi központ adatot szolgáltat azokról a
személyekrõl, akiknél a munkanélküli ellátás folyósítását az ellátásra való
jogosultságot kizáró keresõ tevékenység miatt szüntették meg, valamint e
személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével.
Az adatszolgáltatást a folyósítás megszüntetésérõl szóló jogerõs határozat egy
másolati példányának egyidejû megküldésével kell teljesíteni a magánszemélynek
a 45. § (5) bekezdésében meghatározott azonosító adatainak feltüntetésével a
megyei (fõvárosi) munkaügyi központ székhelye szerint illetékes állami
adóhatósághoz."
4. számú melléklet
az 1995. évi ............ törvényhez
Az Art. 5. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"5. a) A 3. pontban említett külföldi vállalkozó a társasági adó elõlegét
negyedévenként a negyedévet követõ hó 15-ig fizeti meg, de az elsõ és második
negyedév elõlegét együttesen, a második negyedévet követõ hó 15-ig kell
megfizetni;
b) Az adózó az adóévet követõ év május hó 31-ig adóbevallást tesz. Eddig az
idõpontig megfizeti az adó és az adóelõleg különbözetét, de az adókülönbözetet
csak az adóévet követõ év május hó 31-tõl igényelheti vissza."
Általános indokolás
Az 1994-es pótköltségvetés és az 1995. évben az államháztartási reform
részeként elhatározott megszorító intézkedések társadalmi visszhangjában egyre
erõteljesebb kritika fogalmazódott meg az állami ellenõrzõ apparátusok
munkájával szemben, különös tekintettel azokra az államot megilletõ
bevételekre, amelyeket nem szednek be, illetõleg azokra az adó-, vámalapokra,
valamint társadalombiztosítási járulékalapokra, amelyeket nem tárnak fel és
nem érvényesítik a törvényben elõírt kötelezettségeket.
A társadalmi-gazdasági átalakulás szükségszerû - nem kívánatos - kísérõ
jelenségeként megjelenõ, erõteljes növekedést mutató ún. feketegazdaság
további térnyerése veszélyezteti nemcsak az államháztartás
egyensúlyvesztésének helyreállítását, de a társadalmi-politikai szféra
átszövésével akár az egész átalakulási folyamat kívánatos végcéljának elérését
is.
A feketegazdaság térnyerésének megakadályozása, e társadalmi-gazdasági
jelenségnek az elviselhetõ mértékre történõ visszaszorítása komplex
kormányzati fellépést és az ehhez elengedhetetlen jogi feltételrendszer
kiépítését feltételezi.
E munka keretén belül került sor az adózás rendjét meghatározó többször
módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályainak ismételt
felülvizsgálatára is abból a szempontból, hogy azok az adóztatás jelenlegi és
nehezen változtatható személyi és tárgyi feltételei között miként
szolgálhatnák jobban a feketegazdaság visszaszorítását, a jelenleg nem vagy
alig adózó rétegek hatásosabb bevonását a közteherviselésbe.
Az adózás mai rendjében az adóhatóság az adózó által adott bevallást utólag
vonja ellenõrzés alá. A bevallást alapvetõen az adózó által vezetett
könyvekkel, nyilvántartásokkal, bizonylatokkal vetheti egybe. A helyszíni
ellenõrzés során biztosított mai jogosítványok
- az üzemi, üzleti területre való, illetõleg korlátok között a lakásba
történõ belépés joga,
- iratok, tárgyak megvizsgálása,
- munkafolyamatok megfigyelése,
- felvilágosítás, nyilatkozat kérése,
- próbavásárlás, leltárfelvétel
szinte csak azoknál az adózóknál alkalmazható eredményesen, akik (amelyek)
alapjában törvényesen végzik az adókötelezettséggel járó tevékenységüket, de
annak eredményérõl nem teljes mértékben adnak számot az adóhatóság elõtt.
A törvénymódosítási javaslat az adózás mai rendjében ismert adóhatósági
eszközöket, amelyek az önként és önállóan teljesített kötelezettségek utólagos
kontrolljához szükségesek és elégségesek a cél elérése érdekében kibõvíti.
1. A javaslat bõvíti a nyilatkozattételre kötelezhetõk körét, és feljogosítja
az adóhatóságot az ilyen személyek személyazonosságának megállapítására. Ha
a rendelkezésre álló információk alapján valószínûsíthetõ, hogy az adózó az
ellenõrzés során megsérti az együttmûködési kötelezettségét elõíró
szabályokat, bizonyítékokat rejt el, illetõleg tevékenységének valós
körülményeit megtévesztésbõl átalakítja, a Javaslat szerint az adóhatóság a
tevékenységgel összefüggésbe hozható gépjármûvet, helyszínt átkutathatja,
az elõtalált bizonyítékokat lefoglalhatja.
Az adózó ellenõrzést akadályozó magatartása elleni fellépés eszközeként a
Javaslat bevezeti az elõvezetés lehetõségét, illetõleg az adóhatóság
alkalmazottainak fenyegetésére, veszélyeztetése esetére a rendõrségi
közremûködés igénybevételének lehetõségét.
2. Az adóztatási tapasztalatok - ideértve az átalányadózás eddigi
tapasztalatait is - azt mutatják, hogy a tényleges és a bevallások szerinti
forgalmi és jövedelmezõségi adatok egyre távolabb kerülnek egymástól.
Különösen az egyéni vállalkozások esetében kirívóak ezek: az egyéni
vállalkozók bevallott nomináljövedelme is csökken évek óta, immár a bérbõl,
fizetésbõl élõk jövedelmének egynegyedét éri csak el.
A Javaslat egyrészt kibõvíti a becslés útján történõ adóalap-megállapítás
alkalmazhatóságának körét, másrészt megkönnyíti az alkalmazás módját is
annak érdekében, hogy a bevallott jövedelmek közelebb kerüljenek a
valósághoz.
3. Az adótitok megõrzésének szabályai indokoltan szigorúak a
kötelezettségeiket teljesítõ és így legféltettebb magán- és üzleti
titkaikat az adóhatóság elõtt feltáró adózók esetében.
Olyan adózókat azonban, akik az adóigazgatás munkájába vetett bizalom
veszélyeztetésével saját adóügyeikben megtévesztõ nyilatkozatokat tesznek a
nyilvánosság elõtt, illetõleg kivételes összegû adórövidítést követnek el,
bejelentés nélkül folytatnak adóköteles tevékenységet, vagy hamis számlák
kibocsátásával más adózók érdekeit súlyosan sértik vagy veszélyeztetik, nem
indokolt védelemben részesíteni. A Javaslat az adótitok rendelkezéseit
oldja egyrészt a szélesebb társadalmi kontroll és a visszatartó erõ
fokozása, másrészt az adózók közül az olyanok kiszûrhetõsége érdekében,
akik cselekményeikkel közvetlenül más adózóknak is kárt okoznak.
4. Az adózás rendjérõl szóló törvényt a Javaslat több ponton módosítja azért
is, hogy a felesleges adminisztrációs kötelezettségek köre tovább
szûküljön, az adóztatáshoz és így az állami, önkormányzati bevételek
biztosításához szükséges információk ugyanakkor rendelkezésre álljanak, az
anyagi adótörvényekben szükségessé vált korrekciókat az eljárás rendje
megfelelõen kövesse, illetõleg a jogértelmezési nehézségekkel, vitákkal
terhelt szabályok száma csökkenjen.
Részletes indokolás
1. §-hoz
A költségvetés finanszírozási kötelezettsége és a bevételek befolyásának
ütemezése közötti különbségek miatt fennálló kamatveszteség elkerülése
(csökkentése) érdekében a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény a
munkáltatókat a levont jövedelemadó-elõleg tekintetében elõrehozott, az
elszámolást követõ hó 5. napjáig fizetendõ részteljesítésre kötelezi. A
részteljesítés természetét tekintve azonos az adóelõleggel, megfizetésének
módját, illetõleg elmaradása esetében az alkalmazandó jogkövetkezményeket
illetõen is. Ezért a Javaslat az Art. különbözõ - az elõlegre vonatkozó
szabályainak módosítását elkerülendõ - a 3. § (3) bekezdése c) pontjában
általános érvénnyel rendeli a részteljesítésre - eltérõ rendelkezés hiányában
- az adóelõlegre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kötelezettségét.
2. §-hoz
A hatályos szabály szerint azok a magánszemélyek, akik nem végeznek
vállalkozási tevékenységet, illetõleg nem végeznek forgalmiadó-köteles
tevékenységet, bevételszerzõ tevékenységükrõl nem tartoznak elõzetes
bejelentkezési kötelezettséggel.
Az adóhatóság a jövedelemadó alanyokat adóbevallásaik, illetõleg a munkáltató
adómegállapítását követõ bevallások alapján "utólag" veszi nyilvántartásba és
a személyi szám alapján azonosítja. Az Alkotmánybíróság döntésének
érvényesülése érdekében a Javaslat a személyi szám helyett az adóazonosító jel
használatát teszi kötelezõvé az adóigazgatás számára. Minthogy a
magánszemélyek születésükkel nem jutnak hozzá az azonosító jelhez, mint a
személyi azonosító jelhez, ezért a Javaslat elõírja, hogy a bevételszerzés
elõtt mindazoknak, akik nem rendelkeznek adóazonosító jellel, személyi
azonosításukhoz szükséges adataik írásbeli közlésével forduljanak az állami
adóhatóság illetékes szervéhez, hogy az megállapíthassa az azonosító jelüket
és közölje a magánszemélyekkel. Ezek után a magánszemélyek már minden bevétel
(jövedelem) kifizetését megelõzõen kötelesek közölni azonosító jelüket a
kifizetõvel, munkáltatóval. Csak így érhetõ el, hogy az állami adóhatóság a
jövedelemösszevonás ellenõrzésén alapuló adóztatás törvényi követelményének
eleget tudjon tenni.
3. §-hoz
Az általános forgalmi adóról szóló törvény az általános forgalmi adó hatálya
alá tartozónak tekint minden személyt, aki (amely) saját nevében gazdasági
tevékenységet végez. Az adóalanyok között a törvény különbséget tesz a
tekintetben, hogy adófizetésre kötelezettek vagy sem.
Az Art. szerint minden áfa-alany köteles bejelentkezésre és ez alkalommal
megtehetõ nyilatkozatában tisztázza az általános forgalmiadó törvény szerint
elfoglalt különleges adóalanyi státusát (alanyi mentes, kizárólag tárgyi
mentes értékesítést végzõ stb.).
E törvényi rendelkezés alapján elvileg kiterjedne a bejelentkezési és az
adóhatóság részére a nyilvántartási kötelezettség azokra az eredeti kárpótolt
szövetkezeti tagokra, akik a kárpótlással szerzett földtulajdonukat bérbeadás
útján hasznosítják pl. a szövetkezet használatában hagyták.
Az adófizetési kötelezettséggel egyébként nem tartozó, viszonylag nagy számú,
jellemzõen idõs embert mentesít a Javaslat a felesleges adminisztratív
kötelezettség, illetõleg annak elmulasztásával járó szigorú jogkövetkezmények
alkalmazása alól.
4. §-hoz
Az Art. felhatalmazása alapján az önkormányzati adóhatóság is használhatja az
adóazonosító jelet az adózók nyilvántartása érdekében, de a helyi adó,
gépjármûadó alanyok köre nem feltétlenül azonos a jövedelmet szerzõ
személyekkel, a Javaslat lehetõvé teszi, hogy az állami adóhatóság az
önkormányzati adóhatóság kérésére is megállapítson adóazonosító jelet.
Az adóhatósági nyilvántartásba vételt elkerülõ, cégbejegyzéshez vagy
vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytatók számának csökkentése
érdekében írja elõ az Art. hatályos szabálya, hogy a cégbejegyzést, illetõleg
az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltását kezdeményezõnek kitöltött kérelem-
nyomtatvánnyal, elõzetesen az adóhatóságnál kell a bejelentési kötelezettséget
teljesíteni és csak az adószám kiadása után lehet az eljárásokat folytatni.
Az ilyen módon adószámhoz jutó vállalkozók egy része nem folytatta az
engedélyezési eljárást, illetõleg meg sem indította, hanem az adószám
birtokában a "legális" jogállást színlelve vesz részt a gazdaság életében,
bocsát ki számlát stb.
Ennek kíván gátat vetni a Javaslat azzal, hogy törli az adóhatóság az adózót
és adószámát a nyilvántartásából, ha a kérelmezõ nem igazolja az elõírt idõn
belül, hogy vállalkozási szándéka komoly. Ha a törölt adószámot késõbb fel is
használják, akkor az adóhatóság a többi adózó védelmében a "fantom" adózó
adatait közzé is teheti.
5. §-hoz
Az általános forgalmi adóról szóló törvény felmenti a nyilvántartási,
adómegállapítási, adóbevallási kötelezettség alól azokat az adóalanyokat,
amelyek a törvény rendelkezései alapján nem kötelezettek adó fizetésére.
E rendelkezéssel szemben az Art. a nyilvántartásban szereplõ adózókat éves
adóbevallás benyújtására kötelezi akkor is, ha az adott adóban adófizetési
kötelezettsége nem volt.
E rendelkezés célszerûségét az adja, hogy az adózók joghatályos nyilatkozatot
tesznek fizetési kötelezettségük nemlétérõl, amelyért felelõsség terheli õket,
míg ha "hallgathatnának" ez az adóhatóságot hozná bizonytalan helyzetbe a
hallgatás okát illetõen.
E kétségtelenül célszerû - egyszer egy évben - az adóhatóságnál "jelentkezni
kell" elv fenntartása nem indokolt azoknál a magánszemély adózóknál, akik nem
vállalkozók és a forgalmi adónak is csak adófizetésre nem kötelezett alanyai.
Ezért a Javaslat a kötelezettség teljesítés egyszerûsítése jegyében felmenti
õket az éves bevallás benyújtása alól.
6-7. §-okhoz
A személyi jövedelemadóról szóló újra szabályozott törvény a korábbiakban
megszokotthoz képest számos új elnevezést, fogalmat használ. Az adóbevallási
kötelezettséget meghatározó Art. 23. §-ának (1) és (2) bekezdését ezekre
tekintettel korszerûsíti a Javaslat, biztosítva a két törvény közötti
összhangot.
Jogbizonytalanság forrása volt az adóbevallási és fizetési kötelezettség
tekintetében azoknál az adózóknál, amelyek bejelentkeztek ugyan az
adóhatóságnál, de vagy nem kérték cégbírósági bejegyzésüket, vagy azt
rövidebb-hosszabb idõ után jogerõsen elutasították.
Minthogy az adóköteles tevékenység folytatása ezen idõszakban sem kizárt, a
vállalkozás végleges meghiúsulása indokolttá teszi az ezt megelõzõ idõszak
kötelezettségeirõl az elszámolást. A Javaslat ezen különös bevallási
kötelezettségek elõírásával egészíti ki az Art. 23. §-ának (3) és (4)
bekezdését.
8. §-hoz
A 26. § (1) bekezdésének hatályos szövege szerint bármely törvény lehetõvé
teheti az adó megfizetéséért történõ kezességvállalást, illetve az adótartozás
átvállalását. A törvényi kör indokolatlanul tág megvonása a gyakorlat számára
állandó jogértelmezési problémát okoz. Gyakran felmerülõ kérdés, vajon van-e
olyan törvényi rendelkezés, mely lehetõséget ad a kezességvállalásra, vagy a
tartozásátvállalásra. A Javaslat könnyíti a jogalkalmazók munkáját,
ugyanakkor megerõsíti a jogalkotó eredeti szándékát, mivel a kezességvállalás,
tartozásátvállalás lehetõvé tételére csak az adót, illetve a költségvetési
támogatást megállapító törvényeket hatalmazza fel.
9. §-hoz
Az adóbevallás alapján fizetési meghagyással elõírt elõlegfizetési
kötelezettség érvényesül a társasági adóban, a helyi adók közül az iparûzési
és a vállalkozók kommunális adója tekintetében.
Az adóalanyok számának folyamatos növekedése különösen a társasági adó esetén
állítja az adóhatóságot nehéz feladat elé a fizetési meghagyás kiadását
illetõen. A hatályos szabályozásban elõírt 30 napos törvényi határidõt 45
napra változtatja a Javaslat annak érdekében, hogy az állami adóhatóság
elkerülhesse a határidõ túllépésében megnyilvánuló törvénysértést.
10. §-hoz
A Javaslat pontosítja az Art. 32. §-ának (3) bekezdésében szabályozott
beszámítási rendelkezést. A hatályos rendelkezésbõl nem következik
egyértelmûen, hogy ha az adóhatóság az adózó által igényelt és õt megilletõ
költségvetési támogatással a fennálló adótartozás összegét kívánja
csökkenteni, akkor errõl határozattal kell döntenie.
Gyakran elõfordult, hogy az adóhatóság az adózó által elõterjesztett
költségvetési támogatási igényt érdemi felülvizsgálat nélkül beszámította és
így teljesen alaptalanul csökkentette az adózóval szemben egyébként fennálló
igényét.
Az ellentmondásos jogalkalmazás megszüntetése érdekében a Javaslat a
beszámítás alkalmazásához megköveteli az adóhatóságtól az elõfeltételek
vizsgálatát, nevezetesen annak eldöntését, hogy a támogatás valójában
megilleti-e az adózót vagy sem, és a döntésének határozatba foglalását a
késõbbi viták, folyószámla egyeztetési nehézségek megelõzése érdekében.
11. §-hoz
A gyakorlat nem támasztotta alá az 1994. évi törvénymódosítás alkalmával az
Art. 32. §-ának (6) bekezdését érintõ módosítást, aminek következtében a
folyószámlaegyenleg-értesítõ kiküldésének kötelezettségét a törvény valamennyi
adóhatóságra, az illetékhivatalra, illetõleg a vámhatóságra is kiterjesztette.
Minthogy ez utóbbi két adóhatóság nem rendszeresen visszatérõ
adókötelezettségeket érvényesít, hanem alkalmi vagyonszerzéshez, vagy import
tevékenységhez kötõdõt, és az adózó teljesítésével a "kapcsolat" a hatóság és
az adózó között meg is szûnik, nehézséget jelent a folyamatban lévõ ügyek
tartozásairól és túlfizetéseirõl az adózók értesítése.
A Javaslat ezért visszaállítja az eredeti rendelkezést, amely csak az állami
és az önkormányzati adóhatóság számára írja elõ az egyenlegértesítõ
kiküldését.
A Javaslat ugyanakkor kiterjeszti az önkormányzati adóhatóságra is az
egyenlegértesítõ két lépcsõben, augusztus 31., illetõleg október 31-ig történõ
kiküldésének lehetõségét. A helyi adók esetében is elõfordul pl. iparûzési
adó, hogy a fizetési kötelezettség a május 31-i adóbevallással egyidejûleg
esedékes. Ez esetben célszerû egy késõbbi idõpontban tájékoztatni az adózókat
folyószámlájuk állásáról, mert így a május 31-i kötelezettség teljesítését
vagy elmaradását is tartalmazhatja az értesítõ.
12-14. §-okhoz
Az Art. 35. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését a magánszemélyek
jövedelemadójáról szóló törvény megváltozott fogalomrendszere, illetõleg a
törvénybe épített új jogintézmények megjelenítése miatt módosítja a Javaslat.
A rendelkezések tartalmilag csak annyiban változnak, hogy a jövedelemadó
módosulás miatt egyébként kialakuló aszinkronitás megszûnjön.
15. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint nyilatkozattételre az adózóval szerzõdéses
kapcsolatban álló vagy állt adózó kötelezhetõ, az e szerzõdéssel összefüggõ
információk tekintetében.
A Javaslat ezt a személyi kört kiszélesíti és tanúvallomás keretében más
magánszemély meghallgatását is lehetõvé teszi az adóhatóság számára azon
tények, körülmények tekintetében, amelyekrõl a magánszemély az adózóval
fennálló vagy korábbi szerzõdéses kapcsolata révén szerzett tudomást. A
Javaslat ezzel a változtatással az adóhatóság információszerzési lehetõségeit
bõvíti, elõsegítve ezzel az eredményesebb ellenõrzési munkát. A korábbi
rendelkezést a Javaslat kiegészíti a nyilatkozattételi kötelezettség
teljesítésének eljárási szabályaival a szóbeli nyilatkozat jegyzõkönyvben
történõ rögzítésével és annak tartalmára vonatkozó elõírásokkal.
16. §-hoz
Az önellenõrzési tevékenység szakaszait leíró, illetõleg az önellenõrzés
fogalmát meghatározó Art. 42. § (3) bekezdése egyfelõl a Javaslat
következtében pontosabbá válik, mert a jövõben önellenõrzéssel lehet az
adóalapot korrigálni akkor is, ha a fizetendõ adót ez nem érinti, másfelõl az
általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek módosítása teszi
szükségessé e jogszabályhely módosítását. A módosítás elõtti forgalmi adó
szabályok a számlahelyesbítés intézményét - amelyre tekintettel az Art. az
önellenõrzést kizárta - meglehetõsen széles körben engedte alkalmazni. Ezen
változtat 1996. január 1-tõl az általános forgalmi adóról szóló törvény és
mindössze két nevesített esetben engedi alkalmazni a számlahelyesbítésnek azt
a válfaját, amely "helyettesíti" az önellenõrzést. Minthogy az anyagi jogi
szabályozás konkrétan ki is zárja e két különös esetben az önellenõrzés
lehetõségét, az összes többiben azonban nem, így az Art-ben szükségtelenné
vált az a generális kitétel, hogy a számlahelyesbítés nem minõsül
önellenõrzésnek. A Javaslat ezért mellõzi ezt a szövegrészt az Art. 42. §-ának
(3) bekezdésébõl.
17. §-hoz
A feketegazdaság mûködésének egyik fõ éltetõje a munkaerõpiacról kiszoruló, a
szociális ellátó rendszer valamely ellátási formájából részesedõ, ugyanakkor
illegálisan munkát vállalók foglalkoztatása. A társadalom számára a kár
többszörös, hiszen indokolatlan - jogosulatlan - az ellátás igénybevétele, míg
a foglalkoztatás az ezzel járó közterhek (tb. járulék, adó) elkerülésével
valósul meg.
Az ilyen foglalkoztatások feltárása, megakadályozása elsõsorban a munkaügyi
központok feladata. A Javaslat az adatszolgáltatásra kötelezettek körét
bõvítve az Art. 45. §-ának (4) bekezdését új l) ponttal egészíti ki és ezzel
elõírja a megyei (fõvárosi) munkaügyi központoknak, hogy ha valakinek az
ellátásához való jogát "fekete" munkavállalás miatt vonják meg, errõl
értesítsék az adóhatóságot, hogy az érvényesíthesse az elmaradt közterhek
miatt az államháztartás igényét.
A személyi szám használatának alkotmányos tilalmára figyelemmel, az új
adóazonosító jel bevezetése miatt vált szükségessé az adatszolgáltatásra
kötelezettek azonosító adatfeltüntetési kötelezettségét meghatározó szabály
módosítására. A fõszabály szerint a kifizetõ és a munkáltató köteles a
kifizetést megelõzõen az adózótól beszerezni adóazonosító jelét. Más
adatszolgáltatóknak is közölniük kell az azonosító jelet, de ez nem lehetséges
minden esetben. Hiszen azok a jogviszonyok pl. biztosítási szerzõdések,
amelyeknek a megszûnése késõbbi adókonzekvenciákkal jár, még a
törvénymódosítás hatálybelépését megelõzõen jöhettek létre, ezért a Javaslat
"alternatív" azonosító adatként azoknak a magánszemélyre vonatkozó adatoknak a
közlését írja elõ, amelyek alapján az adóazonosító jel megállapítható,
illetõleg ennek hiányában elõállítható.
A törvény hatálybalépését követõen sem zárható ki, dacára a törvénymódosítási
Javaslat átmeneti rendelkezéseire, hogy olyan magánszemélyek jussanak
adóköteles kifizetésekhez, akik nem rendelkeznek azonosító számmal. Ez
esetben, hogy bevételkiesés az összevonás esetleges elmaradásával ne érhesse a
költségvetést a kifizetõnek és a munkáltatónak a legmagasabb adókulccsal kell
az elõleget kiszámítani és levonni. Az adatszolgáltatási kötelezettséget pedig
az adózó egyéb azonosító adatainak feltüntetésével teljesítik.
18. §-hoz
Az Art. szigorú adótitokra vonatkozó rendelkezései az adóadatok
felhasználásának eseteit is taxatíve állapítja meg, az adótitok közzétételét
pedig komoly garanciák mellett és csak egyetlen esetben tette lehetõvé.
Ha az adózó saját adóügyével kapcsolatban olyan megtévesztõ, vagy valótlan
állításokat tett közzé, amely alkalmas az államigazgatásba vetett bizalom
megrendítésére, az adóhatóság indítványára a pénzügyminiszter engedélyezhette
cáfolat közzétételét. A hatályos szabályozás azt is elõírja, hogy ilyen
esetben az érintett adózót meg kell hallgatni.
Az utóbbi idõben egyre gyakrabban fordul elõ, hogy jelentõs hatású
adóeltitkolások érintettjei a nyilvánosság elõtt vádolják mulasztással, alap
nélküli eljárással az adóhatóságot. A cáfolat elõtt, a már elmérgesedett ügy
érintettjének meghallgatása nem vezet feltétlen eredményre és ezzel a cáfolat
megjelenése lényegében megakadályozható. Ezért a Javaslat módosítja a
rendelkezést és az elõzetes értesítési kötelezettséget írja elõ.
Ez a gyakorlatias megoldás még mindig eredményezheti, hogy az adózó a rá
vonatkozó adatok közzététele helyett, önként választja nyilatkozatainak
visszavonását, vagy helyesbítését. A Javaslat e mellett két további esetben
kötelezõvé teszi az adóhatóság számára az adótitok fogalomkörébe esõ adatok
közzétételét.
A kiemelkedõen nagy összegû adórövidítéseket eredményezõ cselekmények
elkövetõi, ügyük jogerõs lezárását követõen a nyilvánosságra hozatal
következtében szembesülnek azokkal, akiknek kárára kívántak jogellenesen
gazdagodni. A nyilvánosságra hozatal vélhetõen fokozza az adórövidítésekkel
kapcsolatban ma elég alacsony szinten érzékelhetõ visszatartó erõt.
A Javaslat által megállapított Art. 48. §-ának új (4) bekezdése a
tisztességesen adózók védelme érdekében azok adatainak a folyamatos
közzétételére kötelezi az adóhatóságot, akik jogellenes magatartásukkal kárt
okozhatnak a velük gazdasági kapcsolatba lépõ adózóknak. A bejelentkezési
kötelezettség nélkül tevékenykedõk, a színlelt vállalkozások ugyanis nem
adhatnak ki olyan bizonylatot, számlát, vagy számlát helyettesítõ okmányt,
amit az érintett másik adózó jogszerûen felhasználhat. A közzététellel az
adóhatóság jelentõs segítséget adhat az ilyen tevékenységet folytatók
elszigetelõdéséhez és a gazdaság tisztulásához.
19. §-hoz
A hatályos szabályok - Art. 51. § (3) bekezdése - lehetõséget biztosít arra,
hogy az adóhatóság az adóköteles tevékenységet végzõ, vagy abban közremûködõ
személyt felhívja személyazonosságának igazolására. Az igazoltatásnak
ellenszegülõ személyekkel szemben rendõri védelmet, illetõleg az intézkedés
foganatosítása érdekében rendõri közremûködést vehet igénybe az adóhatóság
alkalmazottja.
A Javaslat kiegészíti az igazoltatás szabályait. Meghatározza a
személyazonosság igazolásának lehetséges módjait, mely szerint az igazoltatott
személy elsõsorban személyi igazolványával, illetve olyan okmánnyal
igazolhatja magát, amelybõl kiléte hitelt érdemlõen megállapítható. Ilyen
okmány hiányában más jelenlévõ ismert kilétû személy közlését is elfogadhatja
igazolásként az adóhatóság. A Javaslat az igazoltatott jogainak védelme
érdekében kimondja, hogy az igazoltatás csak a személyazonosságok
megállapításához szükséges ideig tarthat, amely során az igazoltatottal
közölni kell igazoltatásának okát.
20. §-hoz
A hatályos 54. § (1) bekezdése az ismételt ellenõrzés tilalma alóli
kivételként - az 54.§ (2) bekezdése mellett - az 53. § (4) bekezdését említi.
E szabály pontosításra szorul, hiszen az átalakuló, megszûnõ, felszámolás
alatt álló vállalkozóknál semmi sem indokolja az ismételt ellenõrzés lehetõvé
tételét. Ezért a Javaslat szerint a tilalom feloldására - az 54. § (2)
bekezdésében foglaltak mellett - csak abban az esetben van lehetõség, ha az
Állami Számvevõszék felhívására, a pénzügyminiszter utasítására, illetve a
helyi adó esetében az önkormányzati képviselõtestület határozata alapján
kötelezõ az ellenõrzés lefolytatása [53. § (4) bekezdésének második mondata].
21. §-hoz
A Javaslat - az adóhatóság megbízólevéllel rendelkezõ alkalmazottjának
ellenõrzési jogosítványairól szóló 57. §-t követõen - az Art-t az 57/A. §-sal
egészíti ki. E § szerint amennyiben meghatározott adatok alapján
valószínûsíthetõ, hogy az adózó az adókötelezettsége szempontjából valamilyen
jelentõs tárgyi bizonyítási eszközt elrejt az adóhatóság elõl, a bizonyítási
eszköz megszerzése érdekében az illetékes elsõ fokú állami adóhatóság
vezetõjének határozata alapján átvizsgálhatja az adózó vállalkozási
tevékenységével összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget - a lakás
kivételével -, valamint gépjármûvet, illetve fuvarellenõrzést tarthat.
Az illetékes elsõfokú állami adóhatóság határozatával elrendelheti az
átvizsgálás, fuvarellenõrzés során talált bizonyítási eszköznek minõsülõ
dolgok lefoglalását is. A lefoglalást elrendelõ határozat azonnal - a
jogorvoslatra tekintet nélkül - végrehajtható. A lefoglalás intézményének -
adózót védõ garanciája -, hogy csak a kutatás útján talált bizonyítási
eszközökre terjedhet ki és csak akkor, ha elrejtésétõl, megsemmisítésétõl
lehet tartani. A bizonyítási eszközként felhasználható dolgok köre elõre nem
meghatározható, lehet irat, üzleti könyv, vagy akár a vállalkozási
tevékenységhez használt eszköz, anyag vagy árukészlet.
A tevékenységgel összefüggésbe hozható eszköz, anyag, árukészlet csak akkor
foglalható le, ha azok nem szerepelnek az adózó nyilvántartásaiban. A
lefoglalt dolgot az adóhatóság a késõbbi bizonyítékként történõ felhasználás
biztosítása érdekében elszállítja és megõrzi, illetve ha ez aránytalanul magas
költséggel járna, a dolgot az adózó õrizetében hagyja a használat és az
értékesítés jogának megtiltása mellett. A lefoglalásról két hatósági tanú
jelenlétében jegyzõkönyvet kell felvennie az adóhatóságnak. A jegyzõkönyvnek
kötelezõ tartalmi elemei a lefoglalt dolog azonosításához, valamint a hatósági
tanúk személyazonosságának megállapításához szükséges adatok.
A lefoglalás - ha törvény másként nem rendelkezik - nem okozhat vagyoni
hátrányt az adózónak. Nem szolgál a késõbbi adótartozás biztosítékául, és nem
is elõkészítõje egy késõbbi elkobzásnak. Kizárólag bizonyítási célból
történhet, ezért ha a szükségessége már nem áll fenn, mert a bizonyítási
eszközként történõ felhasználását más módon biztosították, pl. szakértõ
megvizsgálta, létét képfelvétellel rögzítették stb., vissza kell adni annak,
akitõl azt lefoglalták. Ha az adózó nem tart igényt a lefoglalt dologra, azt
az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek
meghiúsulása esetén megsemmisíti. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy az
egyébként tárgyi bizonyítási eszköznek minõsülõ árukészletet nem lehet
visszaadni a tulajdonosának, mert kötelezõ azt megsemmisíteni (pl. jövedéki
törvény rendelkezése a lefoglalt dohányáruról).
Az iratok hiánya hátrányosan érintheti az adózót gazdasági tevékenységének
folytatása során, ezért azokba korlátozás nélkül betekinthet és igényt tarthat
másolat készítésére is.
Az adózó, ha álláspontja szerint az átvizsgálást és ha a foganatosított
lefoglalást jogszabálysértõ módon foganatosították, a lefoglalást elrendelõ
határozat közlésétõl számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt a
lefoglalást foganatosító állami adóhatóság felettes szerve bírálja el a
benyújtástól számított 15 napon belül.
22. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóhatósággal együttmûködni
nem akaró adózói csoportok az adóhatóság munkáját gyakran akadályozzák azzal,
hogy a személyes közremûködésüket nem nélkülözhetõ cselekmények (helyszínre,
helyiségbe belépés, próbagyártás, stb.) színhelyére elõzetes értesítésük
ellenére nem jelennek meg.
Ezért a javaslat lehetõvé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen helyszíni
ellenõrzési cselekmények színhelyére idézze az adózót, és ha az elfogadható
indokkal nem menti ki távolmaradását, a rendõrség közremûködésével lehessen
elõvezettetni. A Javaslat garanciális szempontokra tekintettel az elõvezetés
foganatosítását az ügyész elõzetes jóváhagyásához köti.
23. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezései az adóellenõrzés során kivételes lehetõségként
biztosítják az adóhatóság számára, hogy az adózó adóalapját becsléssel
állapítsa meg.
Ennek egyik elõfeltétele, hogy az adóhatóság a rendelkezésére álló adatokkal
bizonyítani tudja, hogy az adózó bevallása valótlan adatokat tartalmaz,
illetõleg hogy az adózó a bevallásában szereplõ adatokat könyveinek,
iratainak, bizonylatainak hiányában nem tudja alátámasztani.
Minthogy elsõsorban az egyéni vállalkozók évrõl évre nominálisan is csökkenõ
jövedelmekrõl adnak számot, gyakorlatilag csak bevételeik egy részét
szerepeltetik a bevallásban, személyes felhasználásaik jelentõs részét pedig a
vállalkozás költségei között számolják el és így jövedelmük az alkalmazottak
jövedelmének egynegyedét teszi ki, a Javaslat a becslést, mint a jövedelem
valószínûsítésének módszerét, széles körben és a mainál könnyebben
alkalmazható szabályokkal egészíti ki.
A Javaslat szerint a pénzügyminiszter rendeletben szakmai számításokon alapuló
- az illetékes kamarák közremûködésével - kialakított bevételi, jövedelmi
határokat tesz közzé.
Azoknak a vállalkozóknak, amelyek a közzétett összeghatárok alatti
jövedelmekrõl adnak számot, az adóhatóság felhívására egy nyilatkozatot kell
kitölteni, amiben arról számolnak be, hogy milyen kiadásaik,
jövedelemfelhasználásaik voltak az adóévben, illetõleg igazolniuk kell az ezek
kifizetésére fordított összegek forrását.
Ha nyilatkozatukban valótlan tényeket, körülményeket szerepeltetnek, vagy a
bevallott jövedelem mellett a megélhetéshez szükséges fedezet forrását nem
tudják igazolni, az adóhatóság köteles becsléssel megállapítani a jövedelemadó
alapját.
A Javaslat szerint a pénzügyminiszter szintén rendeletben teszi közzé, hogy ha
az ellenõrzés alapján ún. összehasonlító módszerrel kell az adó alapját
valószínûsíteni, milyen adatokat és módszereket alkalmazzon az adóhatóság.
A Javaslat által kiegészített és átszerkesztett becslési szabályok alkalmasak
lehetnek arra, hogy a legkevésbé ellenõrzött, de bevételi szempontból a
legnagyobb kockázatot jelentõ adózói rétegek önként vállaljanak többet a
közterhek viselésébõl.
24. §-hoz
A gyakorlatban - különösen a bírói jogalkalmazás során - gondot okozott, hogy
az utólagos adómegállapítás keretében a jogkövetkezményként felszámított
késedelmi pótlék alapjának meghatározása során figyelembe vehetõ-e az adózó
más, vagy akár ugyanabban az adónemben is fennálló túlfizetésének az összege,
mint a pótlék alapjába beszámítható tétel.
Az adóhatósági és a bírói jogértelmezés egységességének biztosítása érdekében
a Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy az adóhiány után a bírság mellett
felszámított késedelmi pótlék alapjának meghatározása során az Art. 69. §-a
(1) bekezdésének második mondatába foglalt úgynevezett nettó pótlékszámítási
szabályt nem lehet figyelembe venni.
25. §-hoz
Ugyancsak az egyértelmûség kedvéért módosul az Art. 70. § (3) bekezdésének
második mondata. A törvény eredeti szövege az önellenõrzési pótlék felsõ
határát a hibás bevallásért kiszabható mulasztási bírság legkisebb összegében
határozta meg. Minthogy az utaló szabályban meghatározott összeg legalább
szóval egészült ki, a jogalkalmazás hajlamos volt ezt az összeget az
önellenõrzési pótlék esetén is a legkisebb összegnek tekinteni.
A Javaslat ezért az utaló szabály helyett megjelöli azokat a konkrét
összegeket, amelyeket az önellenõrzési pótlékként meg kell állapítani. A
kerekítési szabály miatt azt is elõírja, hogy ez egyben a megállapított pótlék
legkisebb mértéke.
26. §-hoz
Az általános forgalmi adó törvény elõírásai szerint, ha az adózó az adóévben
nem éri el az 1 millió forintos árbevételt, vagy tárgyi eszköz vásárlásban a
levonható adó a 100 ezer forintot, levonható adóját göngyölítve viheti át a
következõ elszámolási idõszakra, csökkentve ezzel a fizetendõ adó összegét.
Visszaigénylési joga csak az említett értékhatárok elérését követõen nyílik
meg.
A göngyölítés következtében egy korábbi tévedés több egymást követõ bevallás
helytelenségét eredményezheti. A hatályos szabályozás szerint valamennyi
önellenõrzés után pótlékot kell fizetni. A méltánytalanság elkerülése
érdekében kiegészül az Art. 70. §-a egy új bekezdéssel, amely lehetõvé teszi
az adóhatóság számára, hogy a pótlék alapját a tévedéssel ténylegesen okozott
egyszer figyelembe vett adókülönbözetre mérsékelje.
27. §-hoz
Az Art. 72. §-ának (6) bekezdését szintén az egyértelmûség kedvéért egészíti
ki a Javaslat. Ha az adóhiány a munkáltató mulasztásának, tévedésének a
következménye, a jogsértésért járó jogkövetkezményeket (bírság és késedelmi
pótlék) együttesen kell viselnie. Az adóhiányt természetesen a magánszemélynek
kell megfizetnie, kivéve azt az esetet, ha tõle a munkáltató azt levonta, de
nem vallotta be és nem fizette meg.
28. §-hoz
A december 20-án esedékes adóelõleg-feltöltési kötelezettséget a különbözõ
törvények eltérõ tartalommal határozták meg és az ezek közös szankciójaként
meghatározott mulasztási bírság tényállása nem volt könnyen illeszthetõ az
elõírásokhoz. A törvényi elõírások (társasági adó, helyi adó) egységesítése
mellett az alkalmazható jogkövetkezmény és annak alapja is egyértelmû
meghatározást kapott a Javaslat által korrigált szövegben, szûkítve ezzel a
tévedésen alapuló jogsértõ határozatok születésének terét.
29. §-hoz
Az általános forgalmi adó törvény elõírásai szerint az értékesítés,
szolgáltatás teljesítésérõl számla, egyszerûsített számla, vagy számlát
helyettesítõ okmány kibocsátási kötelezettség terheli az adózót. Ehhez képest
az Art. hatályos szabályai a számla, egyszerûsített számla, számlát
helyettesítõ okmány kiállításának elmulasztását, illetõleg jogszabálysértõ
kiállítását szankcionálja a mulasztási bírságról szóló 74. § (12)
bekezdésében.
A két törvény konzisztenciája érdekében a Javaslat a kiállítás szót
kibocsátásra változtatja az Art-ben is.
30. §-hoz
A Javaslat az Art. 74. §-a (13) bekezdésében meghatározott magatartások
jogkövetkezményeként elõírt mulasztási bírság mértékét az ár- és
értékviszonyok elmozdulása következtében felemeli, hogy az kellõ visszatartó
erõvel bírjon.
31. §-hoz
Az Art. Hatósági adómegállapítás a bevallás azonnali ellenõrzése alapján cím
alatt szereplõ 78/A. §-ának tartalmát a Javaslat 23. §-ában meghatározott és
megújított becslési szabályok lényegében kiüresítették. A kiadásokról,
felhasználásokról teendõ külön nyilatkozat, illetõleg forrásigazolás
"keményebb" becslési elõfeltétel, minthogy az adózó hiányos bevallásának
megfelelõen hiányos iratanyagát prezentálja.
Ezért a Javaslat elhagyta az azonnali ellenõrzéshez eddig fûzött feltételeket,
és ezek helyébe a Javaslat által a törvénybe épített 60. § (3) bekezdés d)
pontjában megvalósuló tényállást léptette be.
32. §-hoz
A feltételes adómegállapítás bevezetésre javasolt szabályozása számos OECD
ország gyakorlatából ismert intézmény meghonosítását jelenti. A gyakorlati
tapasztalatok alapján ezek a szabályok késõbb bizonyára módosulnak, és
részletesebb szabályozásukra kerül sor. Az új jogintézményt a Javaslat az Art.
80/A. §-aként építi a törvénybe.
A szabályozás szükségessége fõként a jogbiztonság igényébõl vezethetõ le.
Különösen kapcsolt vállalkozásoknál, multinacionális vállalatoknál számos
esetben az tapasztalható, hogy a bonyolult, hazai viszonyok között szokatlan,
atipikus ügyletek adózási, adójogi megítélése bizonytalan. A piaci viszonyok,
az üzleti élet nem tûri a bizonytalan adózási feltételeket, amely adott
esetben értelmetlenné tehet egy szerzõdést. Ezért nem várhatnak hónapokig, míg
a bonyolult ügyekben a különbözõ hatóságok szolgálati útját betartva, a
bonyolultabb ügyekben a Pénzügyminisztérium álláspontját kikérve megszületik a
"végleges" álláspont. Ezekben az ügyekben az adótanácsadók, tanácsadó cégek
álláspontjai sem nyújtanak feltétlen garanciát.
A magyar jogrendszerbe az adóalku nehezen lenne illeszthetõ. Ezért formailag a
feltételes adómegállapítás az adóhatósági határozat alakját ölti. A feltételes
adómegállapítás nem ad felhatalmazást a törvény normáitól való eltérésre.
Sajátossága, hogy tényleges kötõ ereje csak akkor lesz, ha az adózó az
ügyletet ténylegesen az adott tartalommal hozza létre. Csak elõzetesen lehet
ilyen adómegállapítást kérni más országok gyakorlatához hasonlóan: már
megkötött ügyletekre, de különösen a már bevallás alá esõ idõszakra sohasem.
További sajátossága, amely eltér a korábbi rossz állásfoglalási gyakorlattól,
hogy mindig csak az adott tényállásra alkalmazható, s nincsen precedens
jellege, még ugyanazon ügyfél késõbbi ügyeiben sem. Ebbõl következik, hogy a
jogalkotási törvénnyel ellentétesen norma-jellege fel sem vetõdhet.
A Javaslat a feltételes adómegállapítást a kezdeti idõszakban óvatosságból a
Pénzügyminisztériumhoz telepíti. A szigorú, centralizált rendezési módra van
szükség azért is, mert az adóhatóságok jogalkalmazó szervezetként - helyesen -
nem kívánnak önhatalmúlag túllépni a jogszabályok által egyértelmûen kijelölt
kereteken. Az általános szabályoknál sokkal szigorúbb kérelembenyújtási,
nyilvántartási, kiadmányozási és más eljárási szabályokkal kell és lehet gátat
vetni annak, hogy szakszerûtlen, megalapozatlan, utóbb már vissza nem vonható
állásfoglalások kerüljenek az ügyfelek kezébe.
Az adózás rendje [Art. 1. § (5) bek.] az adóhatóság törvényes kötelezettségévé
teszi a törvények megtartásához szükséges tájékoztatás megadását. Ez a feladat
az eddigiekben is a törvények megtartására korlátozódott, az adóhatóságok nem
helyettesíthetik az adótanácsadókat. Az "ingyenes" tájékoztatás, a kitanítás
kötelezettsége változatlan. A feltételes adómegállapítás és az ingyenes
felvilágosítási kötelezettség közötti különbség miatt indokolt a feladatot a
Pénzügyminisztériumra telepíteni, mert félõ, hogy az adóhatóság akkor is
rulingnak minõsítene viszonylag egyszerû kérdéseket, ha az egyébként nem
tartozna ebbe a körbe.
33. §-hoz
A becslési szabályok kiegészítése [60. § (3) bek. d) pont] szükségessé tette,
hogy a Javaslat az adóhatóság által rendszeresíthetõ nyomtatványok körét
kiegészítse. A felhasználásokról, kiadásokról, illetõleg ezek fedezetéül
szolgáló forrásokról kötelezõen elrendelt nyilatkozattétel legcélszerûbben az
adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történhet.
34. §-hoz
Az államháztartási törvény módosítása a költségvetésbõl történõ gazdálkodási,
elszámolási, folyósítási feladatok ellátása érdekében létrehozza
Magyarországon a "Kincstár" intézményét. A pénzátutalások költségessége miatt
elszenvedett veszteségek csökkentése érdekében a költségvetés terhére
folyósított bérek, illetõleg magánszemélynek járó egyéb kifizetések
fedezetének kiutalása a közterhek visszatartásával ún. nettó módon történik.
Ezzel összefüggésben az egyes bérszámfejtõ és tényleges kifizetõhelyek - más
kifizetõk (munkáltatók) feladataihoz képest - kevesebb adókötelezettséggel
tartoznak majd, hisz levonási, befizetési, bevallási kötelezettségük nem lesz.
A Javaslat az Art. 96/A §-ának kiegészítésével mondja ki a nettó
bérfinanszírozási (kincstári) körbe vont munkáltatók és kifizetõk sajátos
kötelezettségeit.
35. §-hoz
Minthogy a Javaslat szerinti nyilatkozat a családi felhasználások és kiadások
forrásigazolását követeli meg, az értelmezõ rendelkezések (Art. 97. §)
kiegészítésére is szükség van.
A Javaslat új x) pont alatt határozza meg, hogy a nyilatkozat szempontjából
milyen személyi kör tartozik a család fogalmához, illetõleg y) pont alatt
értelmezi a személyi számmal összefüggõ változások következtében bevezetett új
törvényi fogalmat az azonosító számot.
36. §-hoz
A Javaslat az 57/A §-sal lehetõvé teszi az adóhatóság számára, hogy az
elrejtett bizonyítás eszközöket az adózással összefüggésbe hozható helyszín,
helyiség, gépjármû átvizsgálásával deríthesse fel. A késõbbi sikeres
bizonyítás érdekében szükség lehet a lefoglalt bizonyítékok elszállítására és
megõrzésére. Minthogy maga az átvizsgálás ténye az adózó rosszhiszemû
magatartásának a következménye, a Javaslat az ezzel összefüggésben felmerülõ
többletköltség viselésére az adózót kötelezi.
37-39. §-okhoz
A Javaslat a záró és átmeneti rendelkezései között a hatálybalépéssel
összefüggésben - a visszaható szabályozás tilalmára tekintettel - úgy
rendelkezik, hogy a törvény eljárási típusú rendelkezéseit a hatálybalépést
megelõzõ kötelezettségek tekintetében is alkalmazni kell, de az alkalmazandó
jogkövetkezmények nem lehetnek súlyosabbak, mint a jogsértés elkövetésekor
hatályos szabályok szerint megállapítható legmagasabb mérték.
A hatálybalépést megelõzõ idõszakra vonatkozó, de már a hatálybalépést
követõen teljesítendõ kötelezettségeket pedig az adózók a hatálybalépést
megelõzõ idõszak szabályai szerint teljesítik.
Az adóazonosító jellel kapcsolatos átmeneti rendelkezés azokat a
magánszemélyeket kötelezi bejelentésre - az adóazonosító jel megszerzése
érdekében -, akik csak 1995-ben szereztek adóköteles jövedelmet, így nem
szerepelnek az adóhatóság nyilvántartásában, ebbõl következõen az adóhatóság
nem láthatta el õket adóazonosítóval.
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt - egyéves átmeneti idõre -, hogy az
adóigazgatás várható szervezeti változásait rugalmasan nyomon követve, a
törvénytõl eltérõen szabályozhassa a hatáskört és az illetékességet.
A feltételes adómegállapítás speciális eljárási rendelkezéseinek
megalkotására, a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárok
meghatározására, valamint az összehasonlítás alapján történõ becsléshez
szükséges adatok megállapítása irányának, módszereinek szabályozására a
Javaslat a pénzügyminisztert hatalmazza fel.
1. számú melléklethez
Az Art. adóbevallási kötelezettségeket rendezõ mellékletét a Javaslat az
adózók adminisztrációs kötelezettségeit egyszerûsítõ törekvések jegyében
módosítja. A havi, illetõleg negyedéves gyakorisággal bevallásra kötelezettek
körét kijelölõ értékhatárok felemelésével lényegesen csökkenti a havi
adóbevallásra, illetõleg a negyedéves bevallásra kötelezettek számát. Így az
ún. kis- és középkategóriába sorolt - nagyszámú vállalkozás - csak éves
bevallás benyújtására lesz kötelezett.
Megszünteti a Javaslat azoknak a magánszemélyeknek az egyéni vállalkozókhoz
hasonlatos február 15-ig teljesítendõ jövedelemadó bevallási kötelezettségét,
akik forgalmi adó bevallásra és fizetésre nem kötelezettek és õket is az
általános szabályok szerint március 20-ig kötelezi a jövedelemadó bevallásra.
A Javaslat a társasági adó hatálya alól az év utolsó napjával kikerülõ
adózókra nem írja elõ a megszûnés esetére egyébként megkövetelt 30 napon
belüli bevallási kötelezettséget, hiszen az adóévrõl az adózónak a
megszûnéstõl függetlenül is bevallást kell tennie.
A fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítõ bevallásának
határidejét július 20-i határidõvel egységesíti a Javaslat, ezzel is
egyszerûsítve a törvényi elõírásokat.
2. számú melléklethez
A befizetési határidõket a Javaslat jellemzõen az adóbevallási határidõkhöz
köti, ezért a társasági adó soron kívüli bevallási kötelezettségeihez
hozzárendeli a befizetési kötelezettséget, illetõleg a visszaigénylési
lehetõséget.
Az adó megfizetésének határidejét szabályozó melléklet módosítását jelentõs
részben a költségvetés átmeneti likviditási zavarait okozó finanszírozási
határidõk és a bevételek befolyásának ütemezését elõíró szabályok jobb
összhangjának megteremtése indokolja. A Javaslat szerint ennek megfelelõen a
kifizetõk által levont jövedelemadó-elõleget és adót a tárgyhót követõ hó 20.
helyett a tárgyhót követõ hó 5-ig kell megfizetni.
A munkáltatók által az adóelõlegre teljesítendõ részfizetés határidejét a
Javaslat szintén az elszámolt hónapot követõ hó 5. napjában határozza meg.
A törvénynek a helyi adók elõlegének feltöltési kötelezettségét elõíró
szabályát a Javaslat pontosítja a társasági adóban szabályozottaknak
megfelelõen azért, hogy az elmulasztás jogkövetkezményét - amelyet szintén
pontosít a Javaslat - egységesen lehessen alkalmazni.
A szerencsejáték szervezésérõl szóló törvényben és végrehajtási rendeletében
megváltozott a játékautomaták után fizetendõ tételes adóra vonatkozó
szabályozás. A Javaslat a játékadó elõírásaihoz igazította az Art. szabályait.
Az éves elszámolás szabályát és a visszaigénylési jog megnyíltát is pontosítja
a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelmûvé teszi a visszaigénylés
esedékességének kezdõ napját.
3. számú melléklethez
Az adatszolgáltatási kötelezettségek részletes szabályait tartalmazó
mellékletet a Javaslat az anyagi adótörvények módosulására tekintettel
pontosítja, illetõleg a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében a megyei
(fõvárosi) munkaügyi központok számára elõírt adatszolgáltatási
kötelezettségnek a részletszabályait állapítja meg.
A 45. § (5) bekezdésével összhangban az egyes adatszolgáltatók
kötelezettségeit elõíró szabályokból mellõzi a magánszemélyek azonosító
adatainak közlését. A Javaslat pontosítja az illetékhivatalok
adatszolgáltatásának adattartalmát az ingatlanszerzésbõl származó jövedelem
megállapítását elõíró jövedelemadó törvényhez igazodóan.
4. számú melléklethez
A külföldi vállalkozók társasági adóelõleg fizetési kötelezettségét rendezõ
szabályt azért módosítja a Javaslat, hogy az I. és II. negyedévre vonatkozó
elõleget is a tényleges adókötelezettség alapján fizethessék a vállalkozások.
Az éves adó ismertté válik május 31-én és ez alapján ezt követõen egyszerre
fizetik meg az elõleget.
A Javaslat pontosítja a visszaigénylési jog esedékességét.