1

Magyar Köztársaság

Kormánya

T/1548.. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

az adózás rendjérõl szóló

1990. évi XCI. törvény módosításáról

Elõadó:

Dr. Bokros Lajos

pénzügyminiszter

Budapest, 1995. október

1995. évi ......... törvény

az adózás rendjérõl szóló

1990. évi XCI. törvény módosításáról

1. § Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.)

3. §-ának (3) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,]

"c) az adóelõlegre vonatkozó részteljesítésre az adóelõlegre"

[vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.]

2. § Az Art. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez

általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik azonosító

számmal, jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése elõtt - adóazonosító

jelének közlése végett - az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló

nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és

anyja leánykori nevét, nem magyar állampolgárságú magánszemély útlevélszámát

és állampolgárságát is."

3. § Az Art. 14. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély

adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termõföld

mûvelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános

forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik az 1992. évi II. tv.

szerinti részarány-földtulajdonosra, amennyiben földtulajdonát a szövetkezet

közös használatában hagyja, illetve ha kizárólag a részére kiadott

földtulajdonának bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi

adó alanyává."

4. § (1) Az Art. 16. § (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Az állami adóhatóság az azonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati

adóhatóságot tájékoztatja."

(2) Az Art. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkezõ magánszemélyt az

adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar állampolgársággal nem

rendelkezõ magánszemélyt - útlevélszámán tartja nyilván."

(3) Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1)

bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az azonosító számmal nem rendelkezõ

magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és errõl az önkormányzati

adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt errõl

tájékoztatja."

(4) Az Art. 16. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az adóhatóság törli a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók

közül azt a 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint bejelentésre köteles adózót,

aki (amely) az adószámának kiadását követõ 2 hónapon belül a cégbejegyzés,

illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges

eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzõje által

kiállított okirattal nem igazolja. A nyilvántartásból való törlésrõl az

adóhatóság az adózót, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzõjét

haladéktalanul értesíti."

5. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról a

magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem

kötelezett."

6. § Az Art. 23. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

"(1) A magánszemélynek bevallást kell adnia a jövedelemadó alá tartozó

összevont adóalapjáról, valamint egyes elkülönítetten adóztatott

jövedelmeirõl, kivéve:

a) az adómentes,

b) a 0 százalékos adómérték alá esõ jövedelmeket,

c) az elkülönítetten adóztatott jövedelmei közül azokat, amelyek után az

adót a kifizetõ megállapította és levonta, továbbá

d) ha összevont jövedelmének adóját a magánszemély jogszerû nyilatkozata

alapján a munkáltató állapította meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivételektõl függetlenül bevallást kell adnia a

magánszemélynek, ha van osztalékból, árfolyamnyereségbõl, külterületi

termõföld bérbeadásából származó jövedelme, vagy befektetési

adóhitelállománya.

(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében

foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie -

a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve -, ha

a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a felszámolás kezdõ

idõpontját megelõzõ nappal,

b) átalakul, az átalakulás napjával,

c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszûnik vagy az adóköteles

tevékenységét megszünteti, a megszûnés napjával,

d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszûnt, a megszûnés

napjával,

e) a számvitelrõl szóló törvény szerint a mérlegben megadott adatoknál

forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával,

f) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti

kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani, vagy azt a cégbíróság, illetve az

önkormányzat jegyzõje jogerõsen elutasította ."

7. § Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására elõírt határidõt az

adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági

végzés, illetve az önkormányzat jegyzõje határozatának jogerõre emelkedése

napjától kell számítani."

8. § Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet

vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, ha azt adót,

költségvetési támogatást megállapító törvény lehetõvé teszi."

9. § Az Art 31. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelõleg fizetési

kötelezettséget írhat elõ, amelynek összegét az adóhatóság az elõzõ adóévre

vonatkozó adóbevallást, illetõleg törvényben elõírt bejelentést követõ 45

napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály elõírhatja az adóelõleg-

fizetési kötelezettségnek önadózás útján történõ teljesítését is. "

10. § Az Art. 32. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megilletõ költségvetési

támogatást az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja, és

ezzel az adótartozás megfizetettnek minõsül. A visszatartásról az adózót az

adóhatóság határozattal értesíti."

11. § Az Art. 32. § (6)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

"(6) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának

egyenlegérõl és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve,

hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig

fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerõs fizetési értesítésben elõírt

késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság

adótartozásként tartja nyilván.

(7) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól

eltérõen a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely

adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be."

12. § Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kifizetõ és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a

kifizetéskor átadni, amelybõl kitûnik a magánszemély bevételének teljes

összege és jogcíme, az adóelõleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a

levont adóelõleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az

adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítõ társadalombiztosítási

kifizetõhelyre is. A munkáltató az elõzõekben említettekrõl, továbbá a

kifizetéskor figyelembe vett bevétel csökkentõ tételekrõl, valamint az

adóelõleget csökkentõ tételekrõl az elszámolási évet követõ év január 31-éig

összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e

minõségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik."

13. § Az Art. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az állami, vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése

esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a

kifizetéskor az ebbõl levont adóelõleg összegét, továbbá - ha a magánszemély

nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen

összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont

adóelõlegbõl milyen összeget kell az egyes adóévek adóelõlegeként számításba

venni."

14. § Az Art. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a

jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének

idõpontjában, de legkésõbb az adóévet követõ év január 31-ig kell kiadni."

15. § Az Art. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a § kiegészül a következõ (3)-(5) bekezdéssel:

"(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert illetve

nyilvántartásában szereplõ olyan adatról, tényrõl, körülményrõl, amely a vele

szerzõdéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének,

adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának

megállapítását, illetve ellenõrzését teszi lehetõvé, az adóhatóság felhívására

köteles tanúvallomást tenni.

(3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó az eljárásban tanúként nem

lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

(4) Az adózót, illetõleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és

kötelezettségeirõl, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a

tanúvallomás megtagadásának következményeire.

(5) Az adóhatóság az adózó, illetõleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról

jegyzõkönyvet készít. A jegyzõkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a

jegyzõkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevõ, a tanú

azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre

történõ kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a

nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevõ, illetve a tanú és

a jegyzõkönyvvezetõ aláírását."

16. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Önellenõrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a

kötelezettség eredeti idõpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendõ

adóra elõírt bevallási idõszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési

idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenõrzés az adóalap, a feltárt adó,

költségvetési támogatás, és - ha törvény elõírja - az önellenõrzési pótlék

megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési

támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejû megfizetése, illetõleg az

adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minõsül önellenõrzésnek, ha az

általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelõ adót

megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a

vámhatóság a termékimportot terhelõ adót megállapító határozatát utóbb

módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni,

amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént."

17. § (1) Az Art. 45. § (4) bekezdése a következõ l) ponttal egészül ki:

[(4) A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz

adatot szolgáltat:]

"l) a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ."

(2) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a 45. § a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A munkáltató és a kifizetõ adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a

magánszemély adóazonosító jelét (adószámát), nem magyar állampolgárságú

magánszemély esetén az útlevélszámot. Adatszolgáltatásra kötelezett más

személyek adatszolgáltatásának tartalmaznia kell az érintett személy azonosító

számát, ennek hiányában nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja

leánykori nevét.

(6) A munkáltató és a kifizetõ a személyi jövedelemadóról szóló törvényben

meghatározott legmagasabb adókulccsal köteles levonni az adóelõleget, illetve

az adót, amennyiben az adózó az Art. 16. § (5) bekezdésében meghatározott

módon azonosító számát nem tudja közölni. Ilyen esetben a munkáltató és a

kifizetõ adatszolgáltatása az azonosító szám helyett az adózó nevét, születési

helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét tartalmazza."

18. § Az Art. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a § a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az (1) bekezdés szerinti cáfolat közzétételét a felettes szerv

véleményének ismeretében a pénzügyminiszter engedélyezi. A döntés elõtt az

érintettet tájékoztatni kell.

(3) Az adóhatóság - a negyedévet követõ 30 napon belül - közzéteszi azoknak az

adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a

megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a

terhére az elõzõ negyedév során jogerõre emelkedett határozatban

magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot

meghaladó összegû adóhiányt állapított meg. E bekezdés alkalmazásában nem

tekinthetõ jogerõsnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat

megindítására nyitvaálló határidõ még nem telt el, illetõleg az adózó által

kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás

jogerõsen nem zárult le.

(4) Az adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a

rendelkezésre álló azonosító adatait, akik (amelyek) bejelentkezési

kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy hamis, illetve hamisított adatokat

tartalmazó bizonylatot bocsátottak ki."

19. § Az Art. 51. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, a

§ egyidejûleg kiegészül a következõ (4)-(6) bekezdéssel, a jelenlegi (4)

bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(3) Az adóhatóság az e törvényben elõírt feladatainak teljesítése érdekében

jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a

körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban

közremûködik.

(4) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlõen

igazolni. A személyazonosság igazolására elsõsorban a személyi igazolvány

szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelybõl az igazoltatott

kiléte hitelt érdemlõen megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévõ ismert

kilétû személy közlését is elfogadhatja igazolásként.

(5) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az

adóhatóság a rendõrség közremûködését veheti igénybe.

(6) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig

tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát."

20. § Az Art. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság az ellenõrzéssel lezárt idõszakot - a (2) bekezdésben és az

53. §. (4) bekezdésének második mondatában foglalt kivétellel - csak azért

vonhatja ismét ellenõrzés alá, hogy a korábbi ellenõrzés megállapításainak

végrehajtását megvizsgálja (utóellenõrzés)."

21. § Az Art. az 57. § után a következõ 57/A. §-sal egészül ki:

"57/A. § (1) Ha az adózó, képviselõje, megbízottja, alkalmazottja

nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenõrzött forrásból

beszerzett adatok alapján valószínûsíthetõ, hogy az adózó az adókötelezettség

szempontjából jelentõs tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, az illetékes elsõ

fokú állami adóhatóság vezetõjének határozata alapján az adóhatóság jogosult a

vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és

gépjármû átvizsgálására, valamint fuvarellenõrzésre. E rendelkezés lakás

átvizsgálására nem alkalmazható.

(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minõsülõ dolgot

- a romlandó élelmiszerek és az élõállatok kivételével - az illetékes elsõ

fokú állami adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb

elrejtésétõl, megsemmisítésétõl vagy értékesítésétõl lehet tartani.

(3) A jármû, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a

fuvarellenõrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván

jelen lenni vagy ebben akadályozott és megfelelõ képviseletrõl nem

gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, illetõleg a lefoglalást, a

fuvarellenõrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.

(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor

foglalható le, ha az adózó jogszabályban elõírt nyilvántartásában nem

szerepel.

(5) Az állami adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenõrzésrõl, illetve a

lefoglalásról jegyzõkönyvet vesz fel. A jegyzõkönyv tartalmazza a lefoglalt

dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az

intézkedés során megállapított tényeket, illetõleg a hatósági tanúk

azonosításához szükséges adatokat.

(6) Az állami adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megõrzi, vagy ha ez

aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó õrizetében hagyja a

használat és értékesítés jogának megtiltásával.

(7) Az adózó vagy képviselõje a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére

az állami adóhatóság másolatot készít.

(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszûnt, a lefoglalást meg kell szüntetni

és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell

visszaadni akitõl (amelytõl) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet

visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az

adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén

megsemmisíti.

(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen

jogszabálysértésre hivatkozással az adózó a határozat közlésétõl számított

nyolc napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a

benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés

végrehajtására nincs halasztó hatálya.

22. § Az Art. 59. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az adózó, képviselõje, alkalmazottja a személyes megjelenési

kötelezettségének szabályszerû idézés ellenére nem tesz eleget és

távolmaradását megfelelõen nem igazolja, az illetékes állami adóhatóság

vezetõje elrendelheti az elõvezetését. Az elõvezetés foganatosításához az

ügyész jóváhagyása szükséges.

(2) Az elõvezetést a rendõrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.

(3) Ha az adózó az ellenõrzést az adóhatóság alkalmazottainak

veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza az állami adóhatóság a

rendõrségrõl szóló törvény szerinti rendõri intézkedés megtételét

kezdeményezheti."

23. § Az Art. 60. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"60. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek

megfelelõ, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját

valószínûsíti.

(2) Becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a

feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok,

tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó

alapját valószínûsítik.

(3) Becslés alkalmazható

a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,

b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,

c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt

jelentõsnek tekinthetõ adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetõ,

hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési

támogatás alapjának megállapítására, vagy

d) ha a magánszemély - a kizárólag nem önálló tevékenységbõl származó

jövedelemmel rendelkezõk kivételével - bevallott bevétele vagy jövedelme nem

éri el a pénzügyminiszter által az adóév utolsó napját megelõzõen - az

illetékes kamarák véleményének meghallgatásával kialakított - rendeletben

közzétett bevételi, illetve jövedelemhatár összegét.

(4) A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges,

rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat

kell figyelembe venni, és együttesen értékelni.

(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap

valószínûsíthetõ bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével,

próbagyártással, leltározással és más megfelelõ módszerrel.

(6) Ha az adóalap megállapítására a (5) bekezdés szerint nincs mód, mert sem a

bevételekrõl, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az

adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos idõszakban hasonló

tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a

felhasználásával lehet megállapítani. Ilyen esetben a becslés alapján

számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítania. A

pénzügyminiszter az adóév utolsó napjáig rendeletben közzéteszi az említett

összehasonlítás alapjául szolgáló adatok megállapításának irányát és

módszereit.

(7) Az adóhatóság a (3) bekezdés d) pontjában említett magánszemélyt a

bevallást követõen arra kötelezi, hogy személyi (családi) felhasználásáról

(kiadásáról, ráfordításáról, befektetésérõl), továbbá annak forrásairól tegyen

nyilatkozatot. Az adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt

felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek

(családjának) a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendõ

fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás

nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a nyilatkozat valótlan adatokat

tartalmaz, hiányos, vagy a magánszemély a nyilatkozatban foglaltakat hitelt

érdemlõen nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély adóalapját olyan

összegben állapítja meg, amely a tevékenység jellegére, az eset körülményeire

tekintettel valószínûsíthetõ.

(8) Ha az adózó az adóköteles bevételszerzõ tevékenységét az adóhatóságnak

bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés

szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezõjét nem

bizonyítja - 12 havi mûködést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az

átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.

24. § Az Art. 67. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(3) Kivételes méltánylást érdemlõ körülmény esetén az adóhiányt megállapító

határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a

költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetõje

késõbbi idõpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdõ napjaként. Utólagos

adóellenõrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka legfeljebb 3 évre

számítható fel. A késedelmi pótlék felszámítása során nem alkalmazható a 69. §

(1) bekezdésének második mondata. A helyi adók esetében a 82. § (4) bekezdését

kell alkalmazni."

25. § Az Art. 70. § (3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Ha az önellenõrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett,

mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor hiánytalanul megfizette, a

fizetendõ pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint."

26. § Az Art. 70. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (4)-

(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik:

"(4) Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenõrzési pótlék alapját,

ha több egymást követõ elszámolási idõszak általános forgalmi adó bevallását

azért kellett önellenõrizni, mert az elõzõ vagy korábbi elszámolási idõszak

téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhetõ adó

összegét az adózó helyesbítette. Az önellenõrzési pótlék alapja ez esetben az

elsõ téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben

felszámított önellenõrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya

van."

27. § Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után

az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó

szabályok szerint állapítja meg."

28. § Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha az adózó az elõzõ idõszak adatai alapján fizetendõ adóelõleget a 2.

számú mellékletben elõírt esedékességig nem egészítette ki legalább a

fizetendõ adó 90 %-ának megfelelõ összegre, a befizetett elõleg és az adó 90

%-ának különbözete után 20 % mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20%-os

mértékû bírságot fizet akkor is, ha az elõzõ idõszak adatai alapján elõírt

adóelõlegét mérsékelték és ezért kevesebb adóelõleget fizetett, mint amennyit

tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt

adóelõleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendõ adó különbözete."

29. § Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(12) Ha az adózó a számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ

okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát nem a

tényleges ellenértékrõl bocsátja ki, az adóhatóság az elsõ alkalommal 100 ezer

forintig, a mulasztás ismétlõdése esetén az elõzõ bírság összegének

kétszereséig terjedõ mulasztási bírságot állapít meg."

30. § Az Art. 74. §-ának (13) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(13) Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggõ

a) jogszabályokban elõírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, azok

vezetésének elmulasztása, e törvény 33. §-ában foglalt elõírásoktól eltérõ

vezetése, a bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy

valótlan adatok feltüntetése;

b) az adóhatóság felszólításában elõírt, az adójogszabályok szerint az adózó

által megõrzendõ iratok bemutatásának elmulasztása;

c) az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges

iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenõrzés eredményes

lefolytatásának akadályozása;

d) hibás vagy valótlan adatszolgáltatás;

e) nyilatkozattétel elmulasztása

esetén. A mulasztási bírság mértéke a vállalkozási tevékenységet nem folytató

magánszemélyek esetében 100 ezer forintig, más adózók esetében 200 ezer

forintig terjedhet."

31. § Az Art. 78/A. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a (4) bekezdés számozása (2) bekezdésre változik:

"(1) Az állami adóhatóság azonnali ellenõrzést rendel el, ha a bevallás

alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában

szabályozott becslés feltételei fennállnak."

32. § Az Art. 80. §-a után a következõ címmel és 80/A. §-sal egészül ki:

"Az adó feltételes megállapítása

80/A. § (1) A Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt -

jövõben megkötendõ szerzõdésre vagy más jogügyletre vonatkozó - részletes

tényállás alapján megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és

amennyiben lehetséges az adóalapot és az adót. A feltételes adómegállapítás az

adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelezõ.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az elõírt nyomtatványon, csak ügyvéd vagy

adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelem díjköteles, a díj

mértéke az ügylet tárgya értékének 1 %-a, de legalább 250 ezer és legfeljebb 5

millió forint, ha az ügylet tárgyának értéke nem állapítható meg, 250 ezer

forint.

(3) Az adó feltételesen nem állapítható meg az (1) bekezdés szerint, ha az

adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az

adómegállapításhoz nem elegendõek, továbbá abban az esetben sem, ha alaposan

lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerzõdést, ügyletet

vagy cselekményt leplez.

(4) Amennyiben az adó a (3) bekezdés szerint nem állapítható meg, a befizetett

díjat vissza kell utalni."

33. § Az Art. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a 60.

§ (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenõrzésre, az adófizetésre, és

az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az

adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is

teljesíthetõ. A gépi adathordozón teljesített bevalláshoz mellékelni kell az

azzal azonos adattartalmú, aláírt iratot is."

34. § Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek és egyidejûleg a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói

járulékkal összefüggõ kötelezettségrõl rendelkezik, azt a kifizetõ és a

munkáltató - a (6) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a rá vonatkozó

szabályok szerint teljesíti.

(6) Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetõleg a

helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó bérszámfejtési

feladatokat ellátó munkáltatónak és kifizetõnek az e törvényben a

munkáltatóra, a kifizetõre elõírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget

terhelõ adó, adóelõleg levonást, befizetést, bevallást nem kell teljesítenie.

(7) A (6) bekezdésben említett munkáltató és a kifizetõ külön törvény alapján

a kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelõ adóról

(adóelõlegrõl) az elszámolt hónapot (kifizetést) követõ hó 20-ig adatot

szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának."

35. § Az Art. 97. §-a a következõ x) és y) ponttal egészül ki:

"x) család: a közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók,

y) azonosító szám: az adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek

hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkezõ magánszemély esetében az

útlevélszám."

36. § Az Art. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás

költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog

elszállításának és megõrzésének [57/A. § (6) bekezdés], a szakértõ

kirendelésének [59.§ (2) bekezdés] és a végrehajtás (92. §) költségeit."

Záró és átmeneti rendelkezések

37. § (1) Ez a törvény 1996. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg az Art.

1., 2., 3., 5. számú melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. számú mellékletével

módosul.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a 12. § (2)

bekezdése, a 18. § (3) bekezdésének c) pontjából a "...vagy..." szövegrész, az

Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 1/B/f), és 6. pontja, IV.

Költségvetési támogatások 8. pontja, az Art. 3. számú mellékletének A/5..,

valamint C/3.. pontja.

(3) Az Art. 11. § (6) bekezdésének h), j) és k) pontjában a "személyazonosító

jel" kifejezés helyébe "adóazonosító jel" kifejezés lép.

38. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor

jogerõsen el nem bírált ügyekben, továbbá - a (2) bekezdésben foglalt

eltéréssel - a törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra

teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az e

törvény hatálybalépéséig hatályos rendelkezések az adózóra összességében

kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték) pótlék feltételeket

határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb

mérték alkalmazható.

(2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ

idõszakra teljesítendõ adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelõleg

fizetési, bizonylat kiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási

kötelezettségét az 1995. december 31-én hatályos szabályok szerint kell

teljesítenie.

(3) Az adószámmal vagy adóazonosító jellel nem rendelkezõ adózó, ha 1990.

január 1-jét követõen jövedelemadó-bevallást nem tett, vagy az adóját

munkáltatója nem állapította meg és 1995. évben jövedelemadó-köteles

bevételhez jutott, adóazonosító jelének közlését e törvény hatálybalépését

követõ 30 napon belül az állami adóhatóságtól írásban kéri az e célra szolgáló

nyomtatványon nevének, születési helyének, idejének, lakóhelyének, anyja

leánykori nevének, magyar állampolgársággal nem rendelkezõ magánszemély

útlevélszámának és állampolgárságának bejelentésével.

39. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletében 1996. december

31-ig az állami adóhatóságra vonatkozó e törvényben meghatározott hatásköri és

illetékességi szabályoktól eltérõ hatáskört és illetékességet állapítson meg.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza

a) a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárokat;

b) az összehasonlítás alapján történõ becsléshez szükséges adatok

megállapításának irányát és módszereit;

c) a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának,

nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és

részletes feltételeit.

1. számú melléklet

az 1995. évi ............. törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"a) Az adózónak valamennyi adóról - az adóhatóság által elõírt társasági

adóelõleg kivételével - és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelõzõ

második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója,

vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektõl

általa levont jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont

jövedelemadó-elõleg és jövedelemadó együttes összege

- a 6 millió forintot elérte

havonta,

-ha a 2 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie."

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/b) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[Az adózónak]

"b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem

folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett

az adóévet követõ év március 20-ig

[kell bevallást tennie.]

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[4. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések]

"a) Ha a társasági adó hatálya alá tartozó egyszeres könyvvezetésre kötelezett

adózó - a felszámolás esetét kivéve - megszûnik, e tevékenységét megszünteti,

vagy a társasági adó hatálya alól kikerül, a társasági adóról a megszûnést

követõ 30 napon belül adóbevallást tesz.

E rendelkezés nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, akinek társasági

adókötelezettsége az adóév utolsó napjával azért szûnik meg, mert a következõ

év január 1-jével átjelentkezett a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló

törvény hatálya alá."

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/c) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"c) az adózónak a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves

összesítõ bevallását az adóév július 20-ig kell benyújtania."

2. számú melléklet

az 1995. évi .............. törvényhez

1. Az Art. 2.

számú mellékletének I. Általános rendelkezések 1. pontja második mondata

helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az e törvény 23. §-ának (3) bekezdése b)-c) és e)-f) pontjában, a 23. §-ának

(5) bekezdésében, továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a. pontjában

meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejûleg az

adót is meg kell fizetnie."

2. Az Art. 2.

számú mellékletének I. Határidõk 1/A. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[A) A jövedelemadó-elõleg]

"a) a munkáltató

az általa levont jövedelemadó-elõleget a b) pont szerinti részteljesítés

beszámításával

az elszámolt hónapot követõ hó 20-ig,

a kifizetõ az általa levont jövedelemadó-elõleget

a kifizetés hónapját követõ hó 5-ig,

b) a munkáltató a jövedelemadó-elõlegre törvényben elõírt részteljesítést

az elszámolt hónapot követõ hó 5-ig,

c) a magánszemély, ha nem kifizetõtõl származó jövedelmet szerzett, az

adóelõleget negyedévenként,

a negyedévet követõ hó 5-ig

fizeti meg."

3. Az Art. 2.

számú mellékletének I. Határidõk 1/B/e) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[B) A jövedelemadó]

"e) a kifizetõ az általa levont jövedelemadót

a levonást követõ hó 5-ig,"

[fizeti meg.]

4. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 1/B/g) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"g) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános

forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót

az adóévet követõ év március 20-ig,"

[fizeti meg]

5. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 2/b) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

[2. Az általános forgalmi adó]

"b) Az adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó

összegét 15 naponként, a tárgyhót követõ hó 5-én, illetve 20-án számolhassa

el. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és

bevallás, vagy a havonként kétszeri elszámolás engedélyezését kérheti. Az

adóhatóság a gyakorított elszámolás lehetõségét az adóév végéig

engedélyezheti."

6. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 3/B. pontja a következõ e)

ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi e) pont f) pontra változik:

"e) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott

adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra áttérõ vállalkozó az

adóévben megfizetett adóelõleg és az áttérés napjáig számított tényleges

társasági adó különbözetét az áttérésrõl benyújtott adóbevallással egyidejûleg

fizeti meg, illetve ettõl az idõponttól kezdõdõen igényelheti vissza."

7. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 7/b) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

[7. Kereskedelmi és játékadó]

"b) Az adózó - a játékautomata után fizetendõ játékadó kivételével - a

játékadót

a tárgyhót követõ 20-ig,

a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén

a sorsolás napját követõ hó 20-ig

fizeti meg.

A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejûleg

fizeti meg."

8. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/c) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparûzési adó]

"c) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparûzési adóelõleget - az egyszeres

könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendõ adó összegére

az adóév december 20. napjáig

kell kiegészítenie."

9. Az Art. 2. számú mellékletének II/A/15/e) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[15. Kommunális adó, iparûzési adó]

"e) A vállalkozó a megfizetett adóelõleg és az adóévre megállapított tényleges

adó különbözetét

az adóévet követõ év május 31-ig

fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza."

1

3. számú melléklet

az 1995. évi ... törvényhez

1. Az Art. 3. számú mellékletének A) 2. a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[ 2. A kifizetõ adózónként szolgáltat adatot ]

"a) az összevont adóalapba beszámító, általa kifizetett teljes összegrõl

(bevételrõl, jövedelemrõl), illetve az általa juttatott vagyoni érték

összegérõl, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizetõ az

adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a

kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségrõl, "

2. Az Art. 3. számú mellékletének C/2.. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"2. Az illetékhivatal adatot szolgáltat - a tartási, életjáradéki és öröklési

szerzõdés keretében történõ lakástulajdon, lakótelek átruházásának kivételével

- ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítõjérõl, vevõjérõl és az

ingatlan szerzéskori és elidegenítéskori szerzõdés szerinti, illetõleg az

illetékkiszabás alapjául elfogadott forgalmi értékérõl, továbbá az ingatlanhoz

kapcsolódó vagyoni értékû jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog

visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az

átruházó (átengedõ), e jogot alapító, illetve megszüntetõ magánszemélyrõl és e

jog szerzõdés szerinti, illetõleg az illetékkiszabás alapjául elfogadott

forgalmi értékérõl, külön feltüntetve az ingatlan jellegét (pl. lakás,

lakótelek, üdülõ, üdülõtelek, garázs)

az adóévet követõ március 20-ig

a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak."

3. Az Art. 3. számú mellékletének D) pontja a következõ 5. ponttal egészül ki:

[D) A pénzintézet adatszolgáltatása]

"5. Ha az ellenõrzés adatai 2 millió forintot meghaladó adóhiány

megállapítását valószínûsítik, a tényállás kiegészítése érdekében az

adóhatóság jogosult a pénzintézetet az adózót érintõ a pénzintézet

nyilvántartásában megtalálható valamennyi adat szolgáltatására kötelezni."

4. Az Art. 3. számú mellékletének G) 4. a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[4. A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év február 28-ig a

január elsejei állapotnak megfelelõ adatokat szolgáltat a gépjármûadó

kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fõvárosban a kerületi

önkormányzati adóhatóságnak]

"a) a gépjármû rendszámáról, esetleges korábbi rendszámáról, a személygépjármû

saját tömegérõl, a tehergépjármû saját tömegérõl és a megengedett együttes

tömegérõl,"

5. Az Art. 3. számú melléklete a következõ l) ponttal egészül ki:

"I) A megyei (fõvárosi) munkaügyi központ adatszolgáltatása

A megyei (fõvárosi) munkaügyi központ adatot szolgáltat azokról a

személyekrõl, akiknél a munkanélküli ellátás folyósítását az ellátásra való

jogosultságot kizáró keresõ tevékenység miatt szüntették meg, valamint e

személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével.

Az adatszolgáltatást a folyósítás megszüntetésérõl szóló jogerõs határozat egy

másolati példányának egyidejû megküldésével kell teljesíteni a magánszemélynek

a 45. § (5) bekezdésében meghatározott azonosító adatainak feltüntetésével a

megyei (fõvárosi) munkaügyi központ székhelye szerint illetékes állami

adóhatósághoz."

4. számú melléklet

az 1995. évi ............ törvényhez

Az Art. 5. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. a) A 3. pontban említett külföldi vállalkozó a társasági adó elõlegét

negyedévenként a negyedévet követõ hó 15-ig fizeti meg, de az elsõ és második

negyedév elõlegét együttesen, a második negyedévet követõ hó 15-ig kell

megfizetni;

b) Az adózó az adóévet követõ év május hó 31-ig adóbevallást tesz. Eddig az

idõpontig megfizeti az adó és az adóelõleg különbözetét, de az adókülönbözetet

csak az adóévet követõ év május hó 31-tõl igényelheti vissza."

Általános indokolás

Az 1994-es pótköltségvetés és az 1995. évben az államháztartási reform

részeként elhatározott megszorító intézkedések társadalmi visszhangjában egyre

erõteljesebb kritika fogalmazódott meg az állami ellenõrzõ apparátusok

munkájával szemben, különös tekintettel azokra az államot megilletõ

bevételekre, amelyeket nem szednek be, illetõleg azokra az adó-, vámalapokra,

valamint társadalombiztosítási járulékalapokra, amelyeket nem tárnak fel és

nem érvényesítik a törvényben elõírt kötelezettségeket.

A társadalmi-gazdasági átalakulás szükségszerû - nem kívánatos - kísérõ

jelenségeként megjelenõ, erõteljes növekedést mutató ún. feketegazdaság

további térnyerése veszélyezteti nemcsak az államháztartás

egyensúlyvesztésének helyreállítását, de a társadalmi-politikai szféra

átszövésével akár az egész átalakulási folyamat kívánatos végcéljának elérését

is.

A feketegazdaság térnyerésének megakadályozása, e társadalmi-gazdasági

jelenségnek az elviselhetõ mértékre történõ visszaszorítása komplex

kormányzati fellépést és az ehhez elengedhetetlen jogi feltételrendszer

kiépítését feltételezi.

E munka keretén belül került sor az adózás rendjét meghatározó többször

módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályainak ismételt

felülvizsgálatára is abból a szempontból, hogy azok az adóztatás jelenlegi és

nehezen változtatható személyi és tárgyi feltételei között miként

szolgálhatnák jobban a feketegazdaság visszaszorítását, a jelenleg nem vagy

alig adózó rétegek hatásosabb bevonását a közteherviselésbe.

Az adózás mai rendjében az adóhatóság az adózó által adott bevallást utólag

vonja ellenõrzés alá. A bevallást alapvetõen az adózó által vezetett

könyvekkel, nyilvántartásokkal, bizonylatokkal vetheti egybe. A helyszíni

ellenõrzés során biztosított mai jogosítványok

- az üzemi, üzleti területre való, illetõleg korlátok között a lakásba

történõ belépés joga,

- iratok, tárgyak megvizsgálása,

- munkafolyamatok megfigyelése,

- felvilágosítás, nyilatkozat kérése,

- próbavásárlás, leltárfelvétel

szinte csak azoknál az adózóknál alkalmazható eredményesen, akik (amelyek)

alapjában törvényesen végzik az adókötelezettséggel járó tevékenységüket, de

annak eredményérõl nem teljes mértékben adnak számot az adóhatóság elõtt.

A törvénymódosítási javaslat az adózás mai rendjében ismert adóhatósági

eszközöket, amelyek az önként és önállóan teljesített kötelezettségek utólagos

kontrolljához szükségesek és elégségesek a cél elérése érdekében kibõvíti.

1. A javaslat bõvíti a nyilatkozattételre kötelezhetõk körét, és feljogosítja

az adóhatóságot az ilyen személyek személyazonosságának megállapítására. Ha

a rendelkezésre álló információk alapján valószínûsíthetõ, hogy az adózó az

ellenõrzés során megsérti az együttmûködési kötelezettségét elõíró

szabályokat, bizonyítékokat rejt el, illetõleg tevékenységének valós

körülményeit megtévesztésbõl átalakítja, a Javaslat szerint az adóhatóság a

tevékenységgel összefüggésbe hozható gépjármûvet, helyszínt átkutathatja,

az elõtalált bizonyítékokat lefoglalhatja.

Az adózó ellenõrzést akadályozó magatartása elleni fellépés eszközeként a

Javaslat bevezeti az elõvezetés lehetõségét, illetõleg az adóhatóság

alkalmazottainak fenyegetésére, veszélyeztetése esetére a rendõrségi

közremûködés igénybevételének lehetõségét.

2. Az adóztatási tapasztalatok - ideértve az átalányadózás eddigi

tapasztalatait is - azt mutatják, hogy a tényleges és a bevallások szerinti

forgalmi és jövedelmezõségi adatok egyre távolabb kerülnek egymástól.

Különösen az egyéni vállalkozások esetében kirívóak ezek: az egyéni

vállalkozók bevallott nomináljövedelme is csökken évek óta, immár a bérbõl,

fizetésbõl élõk jövedelmének egynegyedét éri csak el.

A Javaslat egyrészt kibõvíti a becslés útján történõ adóalap-megállapítás

alkalmazhatóságának körét, másrészt megkönnyíti az alkalmazás módját is

annak érdekében, hogy a bevallott jövedelmek közelebb kerüljenek a

valósághoz.

3. Az adótitok megõrzésének szabályai indokoltan szigorúak a

kötelezettségeiket teljesítõ és így legféltettebb magán- és üzleti

titkaikat az adóhatóság elõtt feltáró adózók esetében.

Olyan adózókat azonban, akik az adóigazgatás munkájába vetett bizalom

veszélyeztetésével saját adóügyeikben megtévesztõ nyilatkozatokat tesznek a

nyilvánosság elõtt, illetõleg kivételes összegû adórövidítést követnek el,

bejelentés nélkül folytatnak adóköteles tevékenységet, vagy hamis számlák

kibocsátásával más adózók érdekeit súlyosan sértik vagy veszélyeztetik, nem

indokolt védelemben részesíteni. A Javaslat az adótitok rendelkezéseit

oldja egyrészt a szélesebb társadalmi kontroll és a visszatartó erõ

fokozása, másrészt az adózók közül az olyanok kiszûrhetõsége érdekében,

akik cselekményeikkel közvetlenül más adózóknak is kárt okoznak.

4. Az adózás rendjérõl szóló törvényt a Javaslat több ponton módosítja azért

is, hogy a felesleges adminisztrációs kötelezettségek köre tovább

szûküljön, az adóztatáshoz és így az állami, önkormányzati bevételek

biztosításához szükséges információk ugyanakkor rendelkezésre álljanak, az

anyagi adótörvényekben szükségessé vált korrekciókat az eljárás rendje

megfelelõen kövesse, illetõleg a jogértelmezési nehézségekkel, vitákkal

terhelt szabályok száma csökkenjen.

Részletes indokolás

1. §-hoz

A költségvetés finanszírozási kötelezettsége és a bevételek befolyásának

ütemezése közötti különbségek miatt fennálló kamatveszteség elkerülése

(csökkentése) érdekében a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény a

munkáltatókat a levont jövedelemadó-elõleg tekintetében elõrehozott, az

elszámolást követõ hó 5. napjáig fizetendõ részteljesítésre kötelezi. A

részteljesítés természetét tekintve azonos az adóelõleggel, megfizetésének

módját, illetõleg elmaradása esetében az alkalmazandó jogkövetkezményeket

illetõen is. Ezért a Javaslat az Art. különbözõ - az elõlegre vonatkozó

szabályainak módosítását elkerülendõ - a 3. § (3) bekezdése c) pontjában

általános érvénnyel rendeli a részteljesítésre - eltérõ rendelkezés hiányában

- az adóelõlegre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kötelezettségét.

2. §-hoz

A hatályos szabály szerint azok a magánszemélyek, akik nem végeznek

vállalkozási tevékenységet, illetõleg nem végeznek forgalmiadó-köteles

tevékenységet, bevételszerzõ tevékenységükrõl nem tartoznak elõzetes

bejelentkezési kötelezettséggel.

Az adóhatóság a jövedelemadó alanyokat adóbevallásaik, illetõleg a munkáltató

adómegállapítását követõ bevallások alapján "utólag" veszi nyilvántartásba és

a személyi szám alapján azonosítja. Az Alkotmánybíróság döntésének

érvényesülése érdekében a Javaslat a személyi szám helyett az adóazonosító jel

használatát teszi kötelezõvé az adóigazgatás számára. Minthogy a

magánszemélyek születésükkel nem jutnak hozzá az azonosító jelhez, mint a

személyi azonosító jelhez, ezért a Javaslat elõírja, hogy a bevételszerzés

elõtt mindazoknak, akik nem rendelkeznek adóazonosító jellel, személyi

azonosításukhoz szükséges adataik írásbeli közlésével forduljanak az állami

adóhatóság illetékes szervéhez, hogy az megállapíthassa az azonosító jelüket

és közölje a magánszemélyekkel. Ezek után a magánszemélyek már minden bevétel

(jövedelem) kifizetését megelõzõen kötelesek közölni azonosító jelüket a

kifizetõvel, munkáltatóval. Csak így érhetõ el, hogy az állami adóhatóság a

jövedelemösszevonás ellenõrzésén alapuló adóztatás törvényi követelményének

eleget tudjon tenni.

3. §-hoz

Az általános forgalmi adóról szóló törvény az általános forgalmi adó hatálya

alá tartozónak tekint minden személyt, aki (amely) saját nevében gazdasági

tevékenységet végez. Az adóalanyok között a törvény különbséget tesz a

tekintetben, hogy adófizetésre kötelezettek vagy sem.

Az Art. szerint minden áfa-alany köteles bejelentkezésre és ez alkalommal

megtehetõ nyilatkozatában tisztázza az általános forgalmiadó törvény szerint

elfoglalt különleges adóalanyi státusát (alanyi mentes, kizárólag tárgyi

mentes értékesítést végzõ stb.).

E törvényi rendelkezés alapján elvileg kiterjedne a bejelentkezési és az

adóhatóság részére a nyilvántartási kötelezettség azokra az eredeti kárpótolt

szövetkezeti tagokra, akik a kárpótlással szerzett földtulajdonukat bérbeadás

útján hasznosítják pl. a szövetkezet használatában hagyták.

Az adófizetési kötelezettséggel egyébként nem tartozó, viszonylag nagy számú,

jellemzõen idõs embert mentesít a Javaslat a felesleges adminisztratív

kötelezettség, illetõleg annak elmulasztásával járó szigorú jogkövetkezmények

alkalmazása alól.

4. §-hoz

Az Art. felhatalmazása alapján az önkormányzati adóhatóság is használhatja az

adóazonosító jelet az adózók nyilvántartása érdekében, de a helyi adó,

gépjármûadó alanyok köre nem feltétlenül azonos a jövedelmet szerzõ

személyekkel, a Javaslat lehetõvé teszi, hogy az állami adóhatóság az

önkormányzati adóhatóság kérésére is megállapítson adóazonosító jelet.

Az adóhatósági nyilvántartásba vételt elkerülõ, cégbejegyzéshez vagy

vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytatók számának csökkentése

érdekében írja elõ az Art. hatályos szabálya, hogy a cégbejegyzést, illetõleg

az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltását kezdeményezõnek kitöltött kérelem-

nyomtatvánnyal, elõzetesen az adóhatóságnál kell a bejelentési kötelezettséget

teljesíteni és csak az adószám kiadása után lehet az eljárásokat folytatni.

Az ilyen módon adószámhoz jutó vállalkozók egy része nem folytatta az

engedélyezési eljárást, illetõleg meg sem indította, hanem az adószám

birtokában a "legális" jogállást színlelve vesz részt a gazdaság életében,

bocsát ki számlát stb.

Ennek kíván gátat vetni a Javaslat azzal, hogy törli az adóhatóság az adózót

és adószámát a nyilvántartásából, ha a kérelmezõ nem igazolja az elõírt idõn

belül, hogy vállalkozási szándéka komoly. Ha a törölt adószámot késõbb fel is

használják, akkor az adóhatóság a többi adózó védelmében a "fantom" adózó

adatait közzé is teheti.

5. §-hoz

Az általános forgalmi adóról szóló törvény felmenti a nyilvántartási,

adómegállapítási, adóbevallási kötelezettség alól azokat az adóalanyokat,

amelyek a törvény rendelkezései alapján nem kötelezettek adó fizetésére.

E rendelkezéssel szemben az Art. a nyilvántartásban szereplõ adózókat éves

adóbevallás benyújtására kötelezi akkor is, ha az adott adóban adófizetési

kötelezettsége nem volt.

E rendelkezés célszerûségét az adja, hogy az adózók joghatályos nyilatkozatot

tesznek fizetési kötelezettségük nemlétérõl, amelyért felelõsség terheli õket,

míg ha "hallgathatnának" ez az adóhatóságot hozná bizonytalan helyzetbe a

hallgatás okát illetõen.

E kétségtelenül célszerû - egyszer egy évben - az adóhatóságnál "jelentkezni

kell" elv fenntartása nem indokolt azoknál a magánszemély adózóknál, akik nem

vállalkozók és a forgalmi adónak is csak adófizetésre nem kötelezett alanyai.

Ezért a Javaslat a kötelezettség teljesítés egyszerûsítése jegyében felmenti

õket az éves bevallás benyújtása alól.

6-7. §-okhoz

A személyi jövedelemadóról szóló újra szabályozott törvény a korábbiakban

megszokotthoz képest számos új elnevezést, fogalmat használ. Az adóbevallási

kötelezettséget meghatározó Art. 23. §-ának (1) és (2) bekezdését ezekre

tekintettel korszerûsíti a Javaslat, biztosítva a két törvény közötti

összhangot.

Jogbizonytalanság forrása volt az adóbevallási és fizetési kötelezettség

tekintetében azoknál az adózóknál, amelyek bejelentkeztek ugyan az

adóhatóságnál, de vagy nem kérték cégbírósági bejegyzésüket, vagy azt

rövidebb-hosszabb idõ után jogerõsen elutasították.

Minthogy az adóköteles tevékenység folytatása ezen idõszakban sem kizárt, a

vállalkozás végleges meghiúsulása indokolttá teszi az ezt megelõzõ idõszak

kötelezettségeirõl az elszámolást. A Javaslat ezen különös bevallási

kötelezettségek elõírásával egészíti ki az Art. 23. §-ának (3) és (4)

bekezdését.

8. §-hoz

A 26. § (1) bekezdésének hatályos szövege szerint bármely törvény lehetõvé

teheti az adó megfizetéséért történõ kezességvállalást, illetve az adótartozás

átvállalását. A törvényi kör indokolatlanul tág megvonása a gyakorlat számára

állandó jogértelmezési problémát okoz. Gyakran felmerülõ kérdés, vajon van-e

olyan törvényi rendelkezés, mely lehetõséget ad a kezességvállalásra, vagy a

tartozásátvállalásra. A Javaslat könnyíti a jogalkalmazók munkáját,

ugyanakkor megerõsíti a jogalkotó eredeti szándékát, mivel a kezességvállalás,

tartozásátvállalás lehetõvé tételére csak az adót, illetve a költségvetési

támogatást megállapító törvényeket hatalmazza fel.

9. §-hoz

Az adóbevallás alapján fizetési meghagyással elõírt elõlegfizetési

kötelezettség érvényesül a társasági adóban, a helyi adók közül az iparûzési

és a vállalkozók kommunális adója tekintetében.

Az adóalanyok számának folyamatos növekedése különösen a társasági adó esetén

állítja az adóhatóságot nehéz feladat elé a fizetési meghagyás kiadását

illetõen. A hatályos szabályozásban elõírt 30 napos törvényi határidõt 45

napra változtatja a Javaslat annak érdekében, hogy az állami adóhatóság

elkerülhesse a határidõ túllépésében megnyilvánuló törvénysértést.

10. §-hoz

A Javaslat pontosítja az Art. 32. §-ának (3) bekezdésében szabályozott

beszámítási rendelkezést. A hatályos rendelkezésbõl nem következik

egyértelmûen, hogy ha az adóhatóság az adózó által igényelt és õt megilletõ

költségvetési támogatással a fennálló adótartozás összegét kívánja

csökkenteni, akkor errõl határozattal kell döntenie.

Gyakran elõfordult, hogy az adóhatóság az adózó által elõterjesztett

költségvetési támogatási igényt érdemi felülvizsgálat nélkül beszámította és

így teljesen alaptalanul csökkentette az adózóval szemben egyébként fennálló

igényét.

Az ellentmondásos jogalkalmazás megszüntetése érdekében a Javaslat a

beszámítás alkalmazásához megköveteli az adóhatóságtól az elõfeltételek

vizsgálatát, nevezetesen annak eldöntését, hogy a támogatás valójában

megilleti-e az adózót vagy sem, és a döntésének határozatba foglalását a

késõbbi viták, folyószámla egyeztetési nehézségek megelõzése érdekében.

11. §-hoz

A gyakorlat nem támasztotta alá az 1994. évi törvénymódosítás alkalmával az

Art. 32. §-ának (6) bekezdését érintõ módosítást, aminek következtében a

folyószámlaegyenleg-értesítõ kiküldésének kötelezettségét a törvény valamennyi

adóhatóságra, az illetékhivatalra, illetõleg a vámhatóságra is kiterjesztette.

Minthogy ez utóbbi két adóhatóság nem rendszeresen visszatérõ

adókötelezettségeket érvényesít, hanem alkalmi vagyonszerzéshez, vagy import

tevékenységhez kötõdõt, és az adózó teljesítésével a "kapcsolat" a hatóság és

az adózó között meg is szûnik, nehézséget jelent a folyamatban lévõ ügyek

tartozásairól és túlfizetéseirõl az adózók értesítése.

A Javaslat ezért visszaállítja az eredeti rendelkezést, amely csak az állami

és az önkormányzati adóhatóság számára írja elõ az egyenlegértesítõ

kiküldését.

A Javaslat ugyanakkor kiterjeszti az önkormányzati adóhatóságra is az

egyenlegértesítõ két lépcsõben, augusztus 31., illetõleg október 31-ig történõ

kiküldésének lehetõségét. A helyi adók esetében is elõfordul pl. iparûzési

adó, hogy a fizetési kötelezettség a május 31-i adóbevallással egyidejûleg

esedékes. Ez esetben célszerû egy késõbbi idõpontban tájékoztatni az adózókat

folyószámlájuk állásáról, mert így a május 31-i kötelezettség teljesítését

vagy elmaradását is tartalmazhatja az értesítõ.

12-14. §-okhoz

Az Art. 35. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését a magánszemélyek

jövedelemadójáról szóló törvény megváltozott fogalomrendszere, illetõleg a

törvénybe épített új jogintézmények megjelenítése miatt módosítja a Javaslat.

A rendelkezések tartalmilag csak annyiban változnak, hogy a jövedelemadó

módosulás miatt egyébként kialakuló aszinkronitás megszûnjön.

15. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint nyilatkozattételre az adózóval szerzõdéses

kapcsolatban álló vagy állt adózó kötelezhetõ, az e szerzõdéssel összefüggõ

információk tekintetében.

A Javaslat ezt a személyi kört kiszélesíti és tanúvallomás keretében más

magánszemély meghallgatását is lehetõvé teszi az adóhatóság számára azon

tények, körülmények tekintetében, amelyekrõl a magánszemély az adózóval

fennálló vagy korábbi szerzõdéses kapcsolata révén szerzett tudomást. A

Javaslat ezzel a változtatással az adóhatóság információszerzési lehetõségeit

bõvíti, elõsegítve ezzel az eredményesebb ellenõrzési munkát. A korábbi

rendelkezést a Javaslat kiegészíti a nyilatkozattételi kötelezettség

teljesítésének eljárási szabályaival a szóbeli nyilatkozat jegyzõkönyvben

történõ rögzítésével és annak tartalmára vonatkozó elõírásokkal.

16. §-hoz

Az önellenõrzési tevékenység szakaszait leíró, illetõleg az önellenõrzés

fogalmát meghatározó Art. 42. § (3) bekezdése egyfelõl a Javaslat

következtében pontosabbá válik, mert a jövõben önellenõrzéssel lehet az

adóalapot korrigálni akkor is, ha a fizetendõ adót ez nem érinti, másfelõl az

általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek módosítása teszi

szükségessé e jogszabályhely módosítását. A módosítás elõtti forgalmi adó

szabályok a számlahelyesbítés intézményét - amelyre tekintettel az Art. az

önellenõrzést kizárta - meglehetõsen széles körben engedte alkalmazni. Ezen

változtat 1996. január 1-tõl az általános forgalmi adóról szóló törvény és

mindössze két nevesített esetben engedi alkalmazni a számlahelyesbítésnek azt

a válfaját, amely "helyettesíti" az önellenõrzést. Minthogy az anyagi jogi

szabályozás konkrétan ki is zárja e két különös esetben az önellenõrzés

lehetõségét, az összes többiben azonban nem, így az Art-ben szükségtelenné

vált az a generális kitétel, hogy a számlahelyesbítés nem minõsül

önellenõrzésnek. A Javaslat ezért mellõzi ezt a szövegrészt az Art. 42. §-ának

(3) bekezdésébõl.

17. §-hoz

A feketegazdaság mûködésének egyik fõ éltetõje a munkaerõpiacról kiszoruló, a

szociális ellátó rendszer valamely ellátási formájából részesedõ, ugyanakkor

illegálisan munkát vállalók foglalkoztatása. A társadalom számára a kár

többszörös, hiszen indokolatlan - jogosulatlan - az ellátás igénybevétele, míg

a foglalkoztatás az ezzel járó közterhek (tb. járulék, adó) elkerülésével

valósul meg.

Az ilyen foglalkoztatások feltárása, megakadályozása elsõsorban a munkaügyi

központok feladata. A Javaslat az adatszolgáltatásra kötelezettek körét

bõvítve az Art. 45. §-ának (4) bekezdését új l) ponttal egészíti ki és ezzel

elõírja a megyei (fõvárosi) munkaügyi központoknak, hogy ha valakinek az

ellátásához való jogát "fekete" munkavállalás miatt vonják meg, errõl

értesítsék az adóhatóságot, hogy az érvényesíthesse az elmaradt közterhek

miatt az államháztartás igényét.

A személyi szám használatának alkotmányos tilalmára figyelemmel, az új

adóazonosító jel bevezetése miatt vált szükségessé az adatszolgáltatásra

kötelezettek azonosító adatfeltüntetési kötelezettségét meghatározó szabály

módosítására. A fõszabály szerint a kifizetõ és a munkáltató köteles a

kifizetést megelõzõen az adózótól beszerezni adóazonosító jelét. Más

adatszolgáltatóknak is közölniük kell az azonosító jelet, de ez nem lehetséges

minden esetben. Hiszen azok a jogviszonyok pl. biztosítási szerzõdések,

amelyeknek a megszûnése késõbbi adókonzekvenciákkal jár, még a

törvénymódosítás hatálybelépését megelõzõen jöhettek létre, ezért a Javaslat

"alternatív" azonosító adatként azoknak a magánszemélyre vonatkozó adatoknak a

közlését írja elõ, amelyek alapján az adóazonosító jel megállapítható,

illetõleg ennek hiányában elõállítható.

A törvény hatálybalépését követõen sem zárható ki, dacára a törvénymódosítási

Javaslat átmeneti rendelkezéseire, hogy olyan magánszemélyek jussanak

adóköteles kifizetésekhez, akik nem rendelkeznek azonosító számmal. Ez

esetben, hogy bevételkiesés az összevonás esetleges elmaradásával ne érhesse a

költségvetést a kifizetõnek és a munkáltatónak a legmagasabb adókulccsal kell

az elõleget kiszámítani és levonni. Az adatszolgáltatási kötelezettséget pedig

az adózó egyéb azonosító adatainak feltüntetésével teljesítik.

18. §-hoz

Az Art. szigorú adótitokra vonatkozó rendelkezései az adóadatok

felhasználásának eseteit is taxatíve állapítja meg, az adótitok közzétételét

pedig komoly garanciák mellett és csak egyetlen esetben tette lehetõvé.

Ha az adózó saját adóügyével kapcsolatban olyan megtévesztõ, vagy valótlan

állításokat tett közzé, amely alkalmas az államigazgatásba vetett bizalom

megrendítésére, az adóhatóság indítványára a pénzügyminiszter engedélyezhette

cáfolat közzétételét. A hatályos szabályozás azt is elõírja, hogy ilyen

esetben az érintett adózót meg kell hallgatni.

Az utóbbi idõben egyre gyakrabban fordul elõ, hogy jelentõs hatású

adóeltitkolások érintettjei a nyilvánosság elõtt vádolják mulasztással, alap

nélküli eljárással az adóhatóságot. A cáfolat elõtt, a már elmérgesedett ügy

érintettjének meghallgatása nem vezet feltétlen eredményre és ezzel a cáfolat

megjelenése lényegében megakadályozható. Ezért a Javaslat módosítja a

rendelkezést és az elõzetes értesítési kötelezettséget írja elõ.

Ez a gyakorlatias megoldás még mindig eredményezheti, hogy az adózó a rá

vonatkozó adatok közzététele helyett, önként választja nyilatkozatainak

visszavonását, vagy helyesbítését. A Javaslat e mellett két további esetben

kötelezõvé teszi az adóhatóság számára az adótitok fogalomkörébe esõ adatok

közzétételét.

A kiemelkedõen nagy összegû adórövidítéseket eredményezõ cselekmények

elkövetõi, ügyük jogerõs lezárását követõen a nyilvánosságra hozatal

következtében szembesülnek azokkal, akiknek kárára kívántak jogellenesen

gazdagodni. A nyilvánosságra hozatal vélhetõen fokozza az adórövidítésekkel

kapcsolatban ma elég alacsony szinten érzékelhetõ visszatartó erõt.

A Javaslat által megállapított Art. 48. §-ának új (4) bekezdése a

tisztességesen adózók védelme érdekében azok adatainak a folyamatos

közzétételére kötelezi az adóhatóságot, akik jogellenes magatartásukkal kárt

okozhatnak a velük gazdasági kapcsolatba lépõ adózóknak. A bejelentkezési

kötelezettség nélkül tevékenykedõk, a színlelt vállalkozások ugyanis nem

adhatnak ki olyan bizonylatot, számlát, vagy számlát helyettesítõ okmányt,

amit az érintett másik adózó jogszerûen felhasználhat. A közzététellel az

adóhatóság jelentõs segítséget adhat az ilyen tevékenységet folytatók

elszigetelõdéséhez és a gazdaság tisztulásához.

19. §-hoz

A hatályos szabályok - Art. 51. § (3) bekezdése - lehetõséget biztosít arra,

hogy az adóhatóság az adóköteles tevékenységet végzõ, vagy abban közremûködõ

személyt felhívja személyazonosságának igazolására. Az igazoltatásnak

ellenszegülõ személyekkel szemben rendõri védelmet, illetõleg az intézkedés

foganatosítása érdekében rendõri közremûködést vehet igénybe az adóhatóság

alkalmazottja.

A Javaslat kiegészíti az igazoltatás szabályait. Meghatározza a

személyazonosság igazolásának lehetséges módjait, mely szerint az igazoltatott

személy elsõsorban személyi igazolványával, illetve olyan okmánnyal

igazolhatja magát, amelybõl kiléte hitelt érdemlõen megállapítható. Ilyen

okmány hiányában más jelenlévõ ismert kilétû személy közlését is elfogadhatja

igazolásként az adóhatóság. A Javaslat az igazoltatott jogainak védelme

érdekében kimondja, hogy az igazoltatás csak a személyazonosságok

megállapításához szükséges ideig tarthat, amely során az igazoltatottal

közölni kell igazoltatásának okát.

20. §-hoz

A hatályos 54. § (1) bekezdése az ismételt ellenõrzés tilalma alóli

kivételként - az 54.§ (2) bekezdése mellett - az 53. § (4) bekezdését említi.

E szabály pontosításra szorul, hiszen az átalakuló, megszûnõ, felszámolás

alatt álló vállalkozóknál semmi sem indokolja az ismételt ellenõrzés lehetõvé

tételét. Ezért a Javaslat szerint a tilalom feloldására - az 54. § (2)

bekezdésében foglaltak mellett - csak abban az esetben van lehetõség, ha az

Állami Számvevõszék felhívására, a pénzügyminiszter utasítására, illetve a

helyi adó esetében az önkormányzati képviselõtestület határozata alapján

kötelezõ az ellenõrzés lefolytatása [53. § (4) bekezdésének második mondata].

21. §-hoz

A Javaslat - az adóhatóság megbízólevéllel rendelkezõ alkalmazottjának

ellenõrzési jogosítványairól szóló 57. §-t követõen - az Art-t az 57/A. §-sal

egészíti ki. E § szerint amennyiben meghatározott adatok alapján

valószínûsíthetõ, hogy az adózó az adókötelezettsége szempontjából valamilyen

jelentõs tárgyi bizonyítási eszközt elrejt az adóhatóság elõl, a bizonyítási

eszköz megszerzése érdekében az illetékes elsõ fokú állami adóhatóság

vezetõjének határozata alapján átvizsgálhatja az adózó vállalkozási

tevékenységével összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget - a lakás

kivételével -, valamint gépjármûvet, illetve fuvarellenõrzést tarthat.

Az illetékes elsõfokú állami adóhatóság határozatával elrendelheti az

átvizsgálás, fuvarellenõrzés során talált bizonyítási eszköznek minõsülõ

dolgok lefoglalását is. A lefoglalást elrendelõ határozat azonnal - a

jogorvoslatra tekintet nélkül - végrehajtható. A lefoglalás intézményének -

adózót védõ garanciája -, hogy csak a kutatás útján talált bizonyítási

eszközökre terjedhet ki és csak akkor, ha elrejtésétõl, megsemmisítésétõl

lehet tartani. A bizonyítási eszközként felhasználható dolgok köre elõre nem

meghatározható, lehet irat, üzleti könyv, vagy akár a vállalkozási

tevékenységhez használt eszköz, anyag vagy árukészlet.

A tevékenységgel összefüggésbe hozható eszköz, anyag, árukészlet csak akkor

foglalható le, ha azok nem szerepelnek az adózó nyilvántartásaiban. A

lefoglalt dolgot az adóhatóság a késõbbi bizonyítékként történõ felhasználás

biztosítása érdekében elszállítja és megõrzi, illetve ha ez aránytalanul magas

költséggel járna, a dolgot az adózó õrizetében hagyja a használat és az

értékesítés jogának megtiltása mellett. A lefoglalásról két hatósági tanú

jelenlétében jegyzõkönyvet kell felvennie az adóhatóságnak. A jegyzõkönyvnek

kötelezõ tartalmi elemei a lefoglalt dolog azonosításához, valamint a hatósági

tanúk személyazonosságának megállapításához szükséges adatok.

A lefoglalás - ha törvény másként nem rendelkezik - nem okozhat vagyoni

hátrányt az adózónak. Nem szolgál a késõbbi adótartozás biztosítékául, és nem

is elõkészítõje egy késõbbi elkobzásnak. Kizárólag bizonyítási célból

történhet, ezért ha a szükségessége már nem áll fenn, mert a bizonyítási

eszközként történõ felhasználását más módon biztosították, pl. szakértõ

megvizsgálta, létét képfelvétellel rögzítették stb., vissza kell adni annak,

akitõl azt lefoglalták. Ha az adózó nem tart igényt a lefoglalt dologra, azt

az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek

meghiúsulása esetén megsemmisíti. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy az

egyébként tárgyi bizonyítási eszköznek minõsülõ árukészletet nem lehet

visszaadni a tulajdonosának, mert kötelezõ azt megsemmisíteni (pl. jövedéki

törvény rendelkezése a lefoglalt dohányáruról).

Az iratok hiánya hátrányosan érintheti az adózót gazdasági tevékenységének

folytatása során, ezért azokba korlátozás nélkül betekinthet és igényt tarthat

másolat készítésére is.

Az adózó, ha álláspontja szerint az átvizsgálást és ha a foganatosított

lefoglalást jogszabálysértõ módon foganatosították, a lefoglalást elrendelõ

határozat közlésétõl számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt a

lefoglalást foganatosító állami adóhatóság felettes szerve bírálja el a

benyújtástól számított 15 napon belül.

22. §-hoz

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az adóhatósággal együttmûködni

nem akaró adózói csoportok az adóhatóság munkáját gyakran akadályozzák azzal,

hogy a személyes közremûködésüket nem nélkülözhetõ cselekmények (helyszínre,

helyiségbe belépés, próbagyártás, stb.) színhelyére elõzetes értesítésük

ellenére nem jelennek meg.

Ezért a javaslat lehetõvé teszi az adóhatóság számára, hogy az ilyen helyszíni

ellenõrzési cselekmények színhelyére idézze az adózót, és ha az elfogadható

indokkal nem menti ki távolmaradását, a rendõrség közremûködésével lehessen

elõvezettetni. A Javaslat garanciális szempontokra tekintettel az elõvezetés

foganatosítását az ügyész elõzetes jóváhagyásához köti.

23. §-hoz

Az Art. hatályos rendelkezései az adóellenõrzés során kivételes lehetõségként

biztosítják az adóhatóság számára, hogy az adózó adóalapját becsléssel

állapítsa meg.

Ennek egyik elõfeltétele, hogy az adóhatóság a rendelkezésére álló adatokkal

bizonyítani tudja, hogy az adózó bevallása valótlan adatokat tartalmaz,

illetõleg hogy az adózó a bevallásában szereplõ adatokat könyveinek,

iratainak, bizonylatainak hiányában nem tudja alátámasztani.

Minthogy elsõsorban az egyéni vállalkozók évrõl évre nominálisan is csökkenõ

jövedelmekrõl adnak számot, gyakorlatilag csak bevételeik egy részét

szerepeltetik a bevallásban, személyes felhasználásaik jelentõs részét pedig a

vállalkozás költségei között számolják el és így jövedelmük az alkalmazottak

jövedelmének egynegyedét teszi ki, a Javaslat a becslést, mint a jövedelem

valószínûsítésének módszerét, széles körben és a mainál könnyebben

alkalmazható szabályokkal egészíti ki.

A Javaslat szerint a pénzügyminiszter rendeletben szakmai számításokon alapuló

- az illetékes kamarák közremûködésével - kialakított bevételi, jövedelmi

határokat tesz közzé.

Azoknak a vállalkozóknak, amelyek a közzétett összeghatárok alatti

jövedelmekrõl adnak számot, az adóhatóság felhívására egy nyilatkozatot kell

kitölteni, amiben arról számolnak be, hogy milyen kiadásaik,

jövedelemfelhasználásaik voltak az adóévben, illetõleg igazolniuk kell az ezek

kifizetésére fordított összegek forrását.

Ha nyilatkozatukban valótlan tényeket, körülményeket szerepeltetnek, vagy a

bevallott jövedelem mellett a megélhetéshez szükséges fedezet forrását nem

tudják igazolni, az adóhatóság köteles becsléssel megállapítani a jövedelemadó

alapját.

A Javaslat szerint a pénzügyminiszter szintén rendeletben teszi közzé, hogy ha

az ellenõrzés alapján ún. összehasonlító módszerrel kell az adó alapját

valószínûsíteni, milyen adatokat és módszereket alkalmazzon az adóhatóság.

A Javaslat által kiegészített és átszerkesztett becslési szabályok alkalmasak

lehetnek arra, hogy a legkevésbé ellenõrzött, de bevételi szempontból a

legnagyobb kockázatot jelentõ adózói rétegek önként vállaljanak többet a

közterhek viselésébõl.

24. §-hoz

A gyakorlatban - különösen a bírói jogalkalmazás során - gondot okozott, hogy

az utólagos adómegállapítás keretében a jogkövetkezményként felszámított

késedelmi pótlék alapjának meghatározása során figyelembe vehetõ-e az adózó

más, vagy akár ugyanabban az adónemben is fennálló túlfizetésének az összege,

mint a pótlék alapjába beszámítható tétel.

Az adóhatósági és a bírói jogértelmezés egységességének biztosítása érdekében

a Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy az adóhiány után a bírság mellett

felszámított késedelmi pótlék alapjának meghatározása során az Art. 69. §-a

(1) bekezdésének második mondatába foglalt úgynevezett nettó pótlékszámítási

szabályt nem lehet figyelembe venni.

25. §-hoz

Ugyancsak az egyértelmûség kedvéért módosul az Art. 70. § (3) bekezdésének

második mondata. A törvény eredeti szövege az önellenõrzési pótlék felsõ

határát a hibás bevallásért kiszabható mulasztási bírság legkisebb összegében

határozta meg. Minthogy az utaló szabályban meghatározott összeg legalább

szóval egészült ki, a jogalkalmazás hajlamos volt ezt az összeget az

önellenõrzési pótlék esetén is a legkisebb összegnek tekinteni.

A Javaslat ezért az utaló szabály helyett megjelöli azokat a konkrét

összegeket, amelyeket az önellenõrzési pótlékként meg kell állapítani. A

kerekítési szabály miatt azt is elõírja, hogy ez egyben a megállapított pótlék

legkisebb mértéke.

26. §-hoz

Az általános forgalmi adó törvény elõírásai szerint, ha az adózó az adóévben

nem éri el az 1 millió forintos árbevételt, vagy tárgyi eszköz vásárlásban a

levonható adó a 100 ezer forintot, levonható adóját göngyölítve viheti át a

következõ elszámolási idõszakra, csökkentve ezzel a fizetendõ adó összegét.

Visszaigénylési joga csak az említett értékhatárok elérését követõen nyílik

meg.

A göngyölítés következtében egy korábbi tévedés több egymást követõ bevallás

helytelenségét eredményezheti. A hatályos szabályozás szerint valamennyi

önellenõrzés után pótlékot kell fizetni. A méltánytalanság elkerülése

érdekében kiegészül az Art. 70. §-a egy új bekezdéssel, amely lehetõvé teszi

az adóhatóság számára, hogy a pótlék alapját a tévedéssel ténylegesen okozott

egyszer figyelembe vett adókülönbözetre mérsékelje.

27. §-hoz

Az Art. 72. §-ának (6) bekezdését szintén az egyértelmûség kedvéért egészíti

ki a Javaslat. Ha az adóhiány a munkáltató mulasztásának, tévedésének a

következménye, a jogsértésért járó jogkövetkezményeket (bírság és késedelmi

pótlék) együttesen kell viselnie. Az adóhiányt természetesen a magánszemélynek

kell megfizetnie, kivéve azt az esetet, ha tõle a munkáltató azt levonta, de

nem vallotta be és nem fizette meg.

28. §-hoz

A december 20-án esedékes adóelõleg-feltöltési kötelezettséget a különbözõ

törvények eltérõ tartalommal határozták meg és az ezek közös szankciójaként

meghatározott mulasztási bírság tényállása nem volt könnyen illeszthetõ az

elõírásokhoz. A törvényi elõírások (társasági adó, helyi adó) egységesítése

mellett az alkalmazható jogkövetkezmény és annak alapja is egyértelmû

meghatározást kapott a Javaslat által korrigált szövegben, szûkítve ezzel a

tévedésen alapuló jogsértõ határozatok születésének terét.

29. §-hoz

Az általános forgalmi adó törvény elõírásai szerint az értékesítés,

szolgáltatás teljesítésérõl számla, egyszerûsített számla, vagy számlát

helyettesítõ okmány kibocsátási kötelezettség terheli az adózót. Ehhez képest

az Art. hatályos szabályai a számla, egyszerûsített számla, számlát

helyettesítõ okmány kiállításának elmulasztását, illetõleg jogszabálysértõ

kiállítását szankcionálja a mulasztási bírságról szóló 74. § (12)

bekezdésében.

A két törvény konzisztenciája érdekében a Javaslat a kiállítás szót

kibocsátásra változtatja az Art-ben is.

30. §-hoz

A Javaslat az Art. 74. §-a (13) bekezdésében meghatározott magatartások

jogkövetkezményeként elõírt mulasztási bírság mértékét az ár- és

értékviszonyok elmozdulása következtében felemeli, hogy az kellõ visszatartó

erõvel bírjon.

31. §-hoz

Az Art. Hatósági adómegállapítás a bevallás azonnali ellenõrzése alapján cím

alatt szereplõ 78/A. §-ának tartalmát a Javaslat 23. §-ában meghatározott és

megújított becslési szabályok lényegében kiüresítették. A kiadásokról,

felhasználásokról teendõ külön nyilatkozat, illetõleg forrásigazolás

"keményebb" becslési elõfeltétel, minthogy az adózó hiányos bevallásának

megfelelõen hiányos iratanyagát prezentálja.

Ezért a Javaslat elhagyta az azonnali ellenõrzéshez eddig fûzött feltételeket,

és ezek helyébe a Javaslat által a törvénybe épített 60. § (3) bekezdés d)

pontjában megvalósuló tényállást léptette be.

32. §-hoz

A feltételes adómegállapítás bevezetésre javasolt szabályozása számos OECD

ország gyakorlatából ismert intézmény meghonosítását jelenti. A gyakorlati

tapasztalatok alapján ezek a szabályok késõbb bizonyára módosulnak, és

részletesebb szabályozásukra kerül sor. Az új jogintézményt a Javaslat az Art.

80/A. §-aként építi a törvénybe.

A szabályozás szükségessége fõként a jogbiztonság igényébõl vezethetõ le.

Különösen kapcsolt vállalkozásoknál, multinacionális vállalatoknál számos

esetben az tapasztalható, hogy a bonyolult, hazai viszonyok között szokatlan,

atipikus ügyletek adózási, adójogi megítélése bizonytalan. A piaci viszonyok,

az üzleti élet nem tûri a bizonytalan adózási feltételeket, amely adott

esetben értelmetlenné tehet egy szerzõdést. Ezért nem várhatnak hónapokig, míg

a bonyolult ügyekben a különbözõ hatóságok szolgálati útját betartva, a

bonyolultabb ügyekben a Pénzügyminisztérium álláspontját kikérve megszületik a

"végleges" álláspont. Ezekben az ügyekben az adótanácsadók, tanácsadó cégek

álláspontjai sem nyújtanak feltétlen garanciát.

A magyar jogrendszerbe az adóalku nehezen lenne illeszthetõ. Ezért formailag a

feltételes adómegállapítás az adóhatósági határozat alakját ölti. A feltételes

adómegállapítás nem ad felhatalmazást a törvény normáitól való eltérésre.

Sajátossága, hogy tényleges kötõ ereje csak akkor lesz, ha az adózó az

ügyletet ténylegesen az adott tartalommal hozza létre. Csak elõzetesen lehet

ilyen adómegállapítást kérni más országok gyakorlatához hasonlóan: már

megkötött ügyletekre, de különösen a már bevallás alá esõ idõszakra sohasem.

További sajátossága, amely eltér a korábbi rossz állásfoglalási gyakorlattól,

hogy mindig csak az adott tényállásra alkalmazható, s nincsen precedens

jellege, még ugyanazon ügyfél késõbbi ügyeiben sem. Ebbõl következik, hogy a

jogalkotási törvénnyel ellentétesen norma-jellege fel sem vetõdhet.

A Javaslat a feltételes adómegállapítást a kezdeti idõszakban óvatosságból a

Pénzügyminisztériumhoz telepíti. A szigorú, centralizált rendezési módra van

szükség azért is, mert az adóhatóságok jogalkalmazó szervezetként - helyesen -

nem kívánnak önhatalmúlag túllépni a jogszabályok által egyértelmûen kijelölt

kereteken. Az általános szabályoknál sokkal szigorúbb kérelembenyújtási,

nyilvántartási, kiadmányozási és más eljárási szabályokkal kell és lehet gátat

vetni annak, hogy szakszerûtlen, megalapozatlan, utóbb már vissza nem vonható

állásfoglalások kerüljenek az ügyfelek kezébe.

Az adózás rendje [Art. 1. § (5) bek.] az adóhatóság törvényes kötelezettségévé

teszi a törvények megtartásához szükséges tájékoztatás megadását. Ez a feladat

az eddigiekben is a törvények megtartására korlátozódott, az adóhatóságok nem

helyettesíthetik az adótanácsadókat. Az "ingyenes" tájékoztatás, a kitanítás

kötelezettsége változatlan. A feltételes adómegállapítás és az ingyenes

felvilágosítási kötelezettség közötti különbség miatt indokolt a feladatot a

Pénzügyminisztériumra telepíteni, mert félõ, hogy az adóhatóság akkor is

rulingnak minõsítene viszonylag egyszerû kérdéseket, ha az egyébként nem

tartozna ebbe a körbe.

33. §-hoz

A becslési szabályok kiegészítése [60. § (3) bek. d) pont] szükségessé tette,

hogy a Javaslat az adóhatóság által rendszeresíthetõ nyomtatványok körét

kiegészítse. A felhasználásokról, kiadásokról, illetõleg ezek fedezetéül

szolgáló forrásokról kötelezõen elrendelt nyilatkozattétel legcélszerûbben az

adóhatóság által rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történhet.

34. §-hoz

Az államháztartási törvény módosítása a költségvetésbõl történõ gazdálkodási,

elszámolási, folyósítási feladatok ellátása érdekében létrehozza

Magyarországon a "Kincstár" intézményét. A pénzátutalások költségessége miatt

elszenvedett veszteségek csökkentése érdekében a költségvetés terhére

folyósított bérek, illetõleg magánszemélynek járó egyéb kifizetések

fedezetének kiutalása a közterhek visszatartásával ún. nettó módon történik.

Ezzel összefüggésben az egyes bérszámfejtõ és tényleges kifizetõhelyek - más

kifizetõk (munkáltatók) feladataihoz képest - kevesebb adókötelezettséggel

tartoznak majd, hisz levonási, befizetési, bevallási kötelezettségük nem lesz.

A Javaslat az Art. 96/A §-ának kiegészítésével mondja ki a nettó

bérfinanszírozási (kincstári) körbe vont munkáltatók és kifizetõk sajátos

kötelezettségeit.

35. §-hoz

Minthogy a Javaslat szerinti nyilatkozat a családi felhasználások és kiadások

forrásigazolását követeli meg, az értelmezõ rendelkezések (Art. 97. §)

kiegészítésére is szükség van.

A Javaslat új x) pont alatt határozza meg, hogy a nyilatkozat szempontjából

milyen személyi kör tartozik a család fogalmához, illetõleg y) pont alatt

értelmezi a személyi számmal összefüggõ változások következtében bevezetett új

törvényi fogalmat az azonosító számot.

36. §-hoz

A Javaslat az 57/A §-sal lehetõvé teszi az adóhatóság számára, hogy az

elrejtett bizonyítás eszközöket az adózással összefüggésbe hozható helyszín,

helyiség, gépjármû átvizsgálásával deríthesse fel. A késõbbi sikeres

bizonyítás érdekében szükség lehet a lefoglalt bizonyítékok elszállítására és

megõrzésére. Minthogy maga az átvizsgálás ténye az adózó rosszhiszemû

magatartásának a következménye, a Javaslat az ezzel összefüggésben felmerülõ

többletköltség viselésére az adózót kötelezi.

37-39. §-okhoz

A Javaslat a záró és átmeneti rendelkezései között a hatálybalépéssel

összefüggésben - a visszaható szabályozás tilalmára tekintettel - úgy

rendelkezik, hogy a törvény eljárási típusú rendelkezéseit a hatálybalépést

megelõzõ kötelezettségek tekintetében is alkalmazni kell, de az alkalmazandó

jogkövetkezmények nem lehetnek súlyosabbak, mint a jogsértés elkövetésekor

hatályos szabályok szerint megállapítható legmagasabb mérték.

A hatálybalépést megelõzõ idõszakra vonatkozó, de már a hatálybalépést

követõen teljesítendõ kötelezettségeket pedig az adózók a hatálybalépést

megelõzõ idõszak szabályai szerint teljesítik.

Az adóazonosító jellel kapcsolatos átmeneti rendelkezés azokat a

magánszemélyeket kötelezi bejelentésre - az adóazonosító jel megszerzése

érdekében -, akik csak 1995-ben szereztek adóköteles jövedelmet, így nem

szerepelnek az adóhatóság nyilvántartásában, ebbõl következõen az adóhatóság

nem láthatta el õket adóazonosítóval.

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt - egyéves átmeneti idõre -, hogy az

adóigazgatás várható szervezeti változásait rugalmasan nyomon követve, a

törvénytõl eltérõen szabályozhassa a hatáskört és az illetékességet.

A feltételes adómegállapítás speciális eljárási rendelkezéseinek

megalkotására, a becslés alkalmazásához szükséges bevételi és jövedelemhatárok

meghatározására, valamint az összehasonlítás alapján történõ becsléshez

szükséges adatok megállapítása irányának, módszereinek szabályozására a

Javaslat a pénzügyminisztert hatalmazza fel.

1. számú melléklethez

Az Art. adóbevallási kötelezettségeket rendezõ mellékletét a Javaslat az

adózók adminisztrációs kötelezettségeit egyszerûsítõ törekvések jegyében

módosítja. A havi, illetõleg negyedéves gyakorisággal bevallásra kötelezettek

körét kijelölõ értékhatárok felemelésével lényegesen csökkenti a havi

adóbevallásra, illetõleg a negyedéves bevallásra kötelezettek számát. Így az

ún. kis- és középkategóriába sorolt - nagyszámú vállalkozás - csak éves

bevallás benyújtására lesz kötelezett.

Megszünteti a Javaslat azoknak a magánszemélyeknek az egyéni vállalkozókhoz

hasonlatos február 15-ig teljesítendõ jövedelemadó bevallási kötelezettségét,

akik forgalmi adó bevallásra és fizetésre nem kötelezettek és õket is az

általános szabályok szerint március 20-ig kötelezi a jövedelemadó bevallásra.

A Javaslat a társasági adó hatálya alól az év utolsó napjával kikerülõ

adózókra nem írja elõ a megszûnés esetére egyébként megkövetelt 30 napon

belüli bevallási kötelezettséget, hiszen az adóévrõl az adózónak a

megszûnéstõl függetlenül is bevallást kell tennie.

A fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítõ bevallásának

határidejét július 20-i határidõvel egységesíti a Javaslat, ezzel is

egyszerûsítve a törvényi elõírásokat.

2. számú melléklethez

A befizetési határidõket a Javaslat jellemzõen az adóbevallási határidõkhöz

köti, ezért a társasági adó soron kívüli bevallási kötelezettségeihez

hozzárendeli a befizetési kötelezettséget, illetõleg a visszaigénylési

lehetõséget.

Az adó megfizetésének határidejét szabályozó melléklet módosítását jelentõs

részben a költségvetés átmeneti likviditási zavarait okozó finanszírozási

határidõk és a bevételek befolyásának ütemezését elõíró szabályok jobb

összhangjának megteremtése indokolja. A Javaslat szerint ennek megfelelõen a

kifizetõk által levont jövedelemadó-elõleget és adót a tárgyhót követõ hó 20.

helyett a tárgyhót követõ hó 5-ig kell megfizetni.

A munkáltatók által az adóelõlegre teljesítendõ részfizetés határidejét a

Javaslat szintén az elszámolt hónapot követõ hó 5. napjában határozza meg.

A törvénynek a helyi adók elõlegének feltöltési kötelezettségét elõíró

szabályát a Javaslat pontosítja a társasági adóban szabályozottaknak

megfelelõen azért, hogy az elmulasztás jogkövetkezményét - amelyet szintén

pontosít a Javaslat - egységesen lehessen alkalmazni.

A szerencsejáték szervezésérõl szóló törvényben és végrehajtási rendeletében

megváltozott a játékautomaták után fizetendõ tételes adóra vonatkozó

szabályozás. A Javaslat a játékadó elõírásaihoz igazította az Art. szabályait.

Az éves elszámolás szabályát és a visszaigénylési jog megnyíltát is pontosítja

a törvénymódosítás azzal, hogy egyértelmûvé teszi a visszaigénylés

esedékességének kezdõ napját.

3. számú melléklethez

Az adatszolgáltatási kötelezettségek részletes szabályait tartalmazó

mellékletet a Javaslat az anyagi adótörvények módosulására tekintettel

pontosítja, illetõleg a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében a megyei

(fõvárosi) munkaügyi központok számára elõírt adatszolgáltatási

kötelezettségnek a részletszabályait állapítja meg.

A 45. § (5) bekezdésével összhangban az egyes adatszolgáltatók

kötelezettségeit elõíró szabályokból mellõzi a magánszemélyek azonosító

adatainak közlését. A Javaslat pontosítja az illetékhivatalok

adatszolgáltatásának adattartalmát az ingatlanszerzésbõl származó jövedelem

megállapítását elõíró jövedelemadó törvényhez igazodóan.

4. számú melléklethez

A külföldi vállalkozók társasági adóelõleg fizetési kötelezettségét rendezõ

szabályt azért módosítja a Javaslat, hogy az I. és II. negyedévre vonatkozó

elõleget is a tényleges adókötelezettség alapján fizethessék a vállalkozások.

Az éves adó ismertté válik május 31-én és ez alapján ezt követõen egyszerre

fizetik meg az elõleget.

A Javaslat pontosítja a visszaigénylési jog esedékességét.

Eleje Honlap