ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Fidesz-Magyar Polgári Párt

K/1554..

Dr. Gál Zoltán

az Országgyûlés Elnöke

H e l y b e n

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 91.§ (1) bekezdése alapján "Temetetlen királyok az állam

tulajdonában lévõ temetõben?" címmel a székesfehérvári királyi sírok mûemléki

megóvása és emlékhely kialakítása tárgyában kérdést kívánok benyújtani dr.

Fodor Gáborhoz, a nemzeti és egyetemes kulturális örökség megóvásával

kapcsolatos ágazati feladatokért felelõs Mûvelõdési és Közoktatási

Miniszterhez. A kérdésre a választ az Országgyûlés ülésén szóban kérem.

Tisztelt Miniszter Úr!

Közeleg az a nap, amikor itt Európában, legalábbis annak szívében minden

család a Halottak Napján rendbe hozza elhunyt szerettei sírját, és egy szál

virágot, koszorút helyez el, és ott mécsest gyújt az elhunytak emlékére.

Vagyunk olyanok is, akik ezekben a pillanatokban egy imát mondunk.

Kötelességünknek érezzük az elhunytak emlékét õrizni. Így számíthatunk arra -

gondoljuk mi, élõk -, hogy az utódok nekünk is megadják majd a tiszteletet. Ez

a kötelesség elsõsorban a hozzátartozót, az emlékhely tulajdonosát illeti.

Az elmúlt évszázadokban Székesfehérváron több alkalommal nekiláttak,

nekiláttunk Európa, Magyarország és Székesfehérvár régi adósságának

rendezéséhez, hogy azt a királyi tömegsírt, amelyet dúlt török, tatár, osztrák

és mi magyarok is, méltóképpen rendbehozzuk, és emléket állítsunk a magyar

állam alapítóinak, fejedelmeknek és az itt eltemetett pórnépnek egyaránt. A

közvélemény sajnálattal és szomorúsággal vette tudomásul, hogy a Honfoglalás

1100. évfordulóján Székesfehérvár és az itt megálmodott nemzeti emlékhely nem

szerepel a kiemelten helyrehozandó emlékhelyek között! A kövek, az ereklyék

csak csendben porladnak Óbuda, Esztergom, Visegrád és Székesfehérvár falai

közt.

Örömmel vettem Miniszter Úr levelét, amelyben Bokros Lajos Pénzügyminiszter

Úrnak ír, hogy az 1996. évi költségvetésben 250 millió forintot javasol a

terület konzerválására, a mûemléki értékek rehabilitációjára, és a feltárt

ereklyék további vizsgálataira és bemutatására. A jövõ évi költségvetésben

ismét nem szerepel e páratlan értéknek a megóvásához szükséges összeg.

Adjuk meg a lehetõséget késõbbi korok számára, hogy megérinthessék azokat a

köveket, ahol Szent István törvénylátó napokat tartott, ahol a magyar

parlamentalizmus bölcsõje ringott, ahol Mátyás Király harmadszorra a magyar

királyság szokásjogának megfelelõen megkoronáztatott, ahol fényes házasságot

kötött, és ahol eltemették. Nem kell itt felsorolni azt a közel 40 királyt és

királynét, akiket itt ültettek trónra, koronáztak meg, és itt nyertek végsõ

nyughelyt is. A költségvetés készítésének idõszaka most is egybeesik azzal a

nappal, amikor a múltra, az elhunytakra, szeretteinkre és példaképeinkre

gondolunk. Az államnak, a kormányzatnak nemcsak szavakban, hanem cselekedetben

is gondozni kell azok emlékét is emlékhelyét, akik itt Európa szívében

meghatározták a magyarság sorsát. Gondol-e Miniszter Úr arra, hogy temetetlen

uralkodók sírját méltó módon ápolnunk kell? Miért hiányzik ennek jele a

költségvetés tervezetébõl?

Budapest, 1995. október 19.

Balsay István sk.

Eleje Honlap