ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Fidesz-Magyar Polgári Párt
Dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés Elnöke
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 91.§ (1) bekezdése alapján "Temetetlen királyok az állam
tulajdonában lévõ temetõben?" címmel a székesfehérvári királyi sírok mûemléki
megóvása és emlékhely kialakítása tárgyában kérdést kívánok benyújtani dr.
Fodor Gáborhoz, a nemzeti és egyetemes kulturális örökség megóvásával
kapcsolatos ágazati feladatokért felelõs Mûvelõdési és Közoktatási
Miniszterhez. A kérdésre a választ az Országgyûlés ülésén szóban kérem.
Tisztelt Miniszter Úr!
Közeleg az a nap, amikor itt Európában, legalábbis annak szívében minden
család a Halottak Napján rendbe hozza elhunyt szerettei sírját, és egy szál
virágot, koszorút helyez el, és ott mécsest gyújt az elhunytak emlékére.
Vagyunk olyanok is, akik ezekben a pillanatokban egy imát mondunk.
Kötelességünknek érezzük az elhunytak emlékét õrizni. Így számíthatunk arra -
gondoljuk mi, élõk -, hogy az utódok nekünk is megadják majd a tiszteletet. Ez
a kötelesség elsõsorban a hozzátartozót, az emlékhely tulajdonosát illeti.
Az elmúlt évszázadokban Székesfehérváron több alkalommal nekiláttak,
nekiláttunk Európa, Magyarország és Székesfehérvár régi adósságának
rendezéséhez, hogy azt a királyi tömegsírt, amelyet dúlt török, tatár, osztrák
és mi magyarok is, méltóképpen rendbehozzuk, és emléket állítsunk a magyar
állam alapítóinak, fejedelmeknek és az itt eltemetett pórnépnek egyaránt. A
közvélemény sajnálattal és szomorúsággal vette tudomásul, hogy a Honfoglalás
1100. évfordulóján Székesfehérvár és az itt megálmodott nemzeti emlékhely nem
szerepel a kiemelten helyrehozandó emlékhelyek között! A kövek, az ereklyék
csak csendben porladnak Óbuda, Esztergom, Visegrád és Székesfehérvár falai
közt.
Örömmel vettem Miniszter Úr levelét, amelyben Bokros Lajos Pénzügyminiszter
Úrnak ír, hogy az 1996. évi költségvetésben 250 millió forintot javasol a
terület konzerválására, a mûemléki értékek rehabilitációjára, és a feltárt
ereklyék további vizsgálataira és bemutatására. A jövõ évi költségvetésben
ismét nem szerepel e páratlan értéknek a megóvásához szükséges összeg.
Adjuk meg a lehetõséget késõbbi korok számára, hogy megérinthessék azokat a
köveket, ahol Szent István törvénylátó napokat tartott, ahol a magyar
parlamentalizmus bölcsõje ringott, ahol Mátyás Király harmadszorra a magyar
királyság szokásjogának megfelelõen megkoronáztatott, ahol fényes házasságot
kötött, és ahol eltemették. Nem kell itt felsorolni azt a közel 40 királyt és
királynét, akiket itt ültettek trónra, koronáztak meg, és itt nyertek végsõ
nyughelyt is. A költségvetés készítésének idõszaka most is egybeesik azzal a
nappal, amikor a múltra, az elhunytakra, szeretteinkre és példaképeinkre
gondolunk. Az államnak, a kormányzatnak nemcsak szavakban, hanem cselekedetben
is gondozni kell azok emlékét is emlékhelyét, akik itt Európa szívében
meghatározták a magyarság sorsát. Gondol-e Miniszter Úr arra, hogy temetetlen
uralkodók sírját méltó módon ápolnunk kell? Miért hiányzik ennek jele a
költségvetés tervezetébõl?
Budapest, 1995. október 19.
Balsay István sk.