MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
H/1569.. számú
o r s z á g g y û l é s i
h a t á r o z a t i j a v a s l a t
a személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. (VI. 30.) AB
határozat következtében teendõ intézkedésekrõl
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1995. október
Az Országgyûlés
........../1995. OGY számú
határozata
a személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. (VI. 30.) AB.
határozat következtében teendõ intézkedésekrõl
Az Országgyûlés
1. kötelezi a Kormányt, hogy a szakazonosító jelek képzését,
használatát és a személyi adat- és lakcímnyilvántartás különbözõ
nyilvántartásokkal való kapcsolatának kérdéseit, továbbá a
szakazonosító jelek használatára történõ áttérést szabályozó egységes
törvény tervezetét 1995. november 30-ig nyújtsa be az
Országgyûlésnek;
2. a törvény szabályozási elveit a következõkben határozza meg:
a/ a közigazgatásban három különbözõ szakazonosító jel bevezetésére
kerül sor:
- a közteherviseléssel kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele,
melynek alkalmazása kiterjed az állami és önkormányzati
adóigazgatásra, a vámigazgatásra és az illetékre,
- a jóléti, szociális és egészségügyi ellátások, illetve
szolgáltatások igénybevételével, valamint a jóléti, szociális és
egészségügyi igazgatással kapcsolatos nyilvántartások azonosító
jele. E körbe tartozik a nyugdíj- és egészségbiztosítás, az
egészségügyi, a munkaügyi és a szociális ellátások igénybevétele,
illetve az egészségügyi, a munkaügyi és szociális igazgatás (ez az
azonosító jel a társadalombiztosítási azonosító jel /TAJ/),
- a személyi- és lakcím-azonosító jel, melyet kizárólag az adott
eljárás lefolytatásához a jövõben is a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás alkalmaz - beleértve az
adatgyûjtési
- 2 -
rendszerében érintett szerveket és eljárásokat (anyakönyvi
igazgatás, lakcím-bejelentési eljárás) - a honvédelmi
nyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a bíróságok, az
ügyészségek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a választási,
népszavazási, népi kezdeményezési, népi ülnök-választási
eljárásban érintett polgárok és szervek, valamint a bûnüldözés
szervei. Mivel az ingatlannyilvántartás közhiteles és nyilvános, a
személyi- és lakcím-azonosító jelet az adatkezelõn és az
érintetten kívül más nem ismerheti meg;
b/ a közteherviseléssel kapcsolatos azonosító jelet a Kormány által
kijelölt szerv, a jóléti és szociális azonosító jelet az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár, a személyi- és lakcím-azonosító jelet a
személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve képzi;
c/ a személyi- és lakcím-azonosító jel képzésének módja feleljen meg
az európai nemzetközi egyezményeknek és a nemzetközi gyakorlatnak is.
1997. január 1-jétõl már csak az ily módon képzett személyi- és
lakcím- azonosító jelet lehet kiadni;
d/ a szakazonosító jelek teljes körû alkalmazása 1997. január 1-jével
valósul meg, 1997. január 1-je után csak az új szakazonosító jelek
adhatók ki. A személyazonosító jel a rendszerekben a múltbeli adatok
azonosításához, és ennek alapján az aktuális természetes személy-
azonosító adatok elérésére belsõ azonosítóként a törvényben meg-
határozott határidõig használható;
e/ a szakazonosító jeleket a polgároknak a törvény hatályba lépését
követõen fokozatosan kell kiadni, fõ szabályként akkor, amikor a
polgár az érintett nyilvántartással kapcsolatba kerül. Ettõl az
elvtõl abban az esetben lehet majd eltérni, ha az azonosító hiánya a
polgárt jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében
akadályozza;
f/ a szakazonosító jelekkel rendelkezõ nyilvántartások - törvényi
felhatalmazással - szakazonosító jeleken, illetõleg közbensõ
kapcsolati azonosítókon és természetes személyazonosító adatokon; a
szakazonosító
- 3 -
jelekkel nem rendelkezõ nyilvántartások pedig természetes
személyazonosító- és lakcím-adatokon kommunikálhatnak a személyi
adat- és lakcímnyilvántartással. A természetes személyazonosító- és
lakcím- adatokon alapuló kommunikáció szabványosított illesztési
felületeken történik.
A törvényben rendelkezni kell arról, hogy a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás mely ágazatoknak szolgáltathat adatokat, milyen
adatvédelmi és adatbiztonsági követelmények betartása
mellett. A
személyi adat- és lakcímnyilvántartás szervei az adatigénylõ szervek
adataiból csak azokat az adatokat vehetik át, illetõleg ismerhetik
meg, amelyek az adatszolgáltatás teljesítéséhez (azaz a polgárok
személyi adat- és lakcím-nyilvántartásban való egyértelmû
azonosításához) szükségesek.
g/ a nyilvántartási rendszerek anyagi jogi szabályozottságát és
mûködési rendjüket érintõ eltéréseket figyelembe véve differenciált
határidõket kell megállapítani a személyazonosító jel használatának
lehetõségére a manuális, illetve az un. archív adatokat kezelõ
nyilvántartásokban. A nyilvántartásokból a személyazonosító jelet
visszamenõleg nem kell törölni, azok archív adatként kezelendõk,
azzal a megszorítással, hogy ezek az adatok nem hozhatók
nyilvánosságra és harmadik személynek nem adhatók ki;
h/ a törvény kötelezze a Kormányt, hogy 1996. december 31-éig az
ágazati törvényekben - figyelemmel a személyes adatok védelmérõl és a
közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben
foglaltakra - gondoskodjon az ágazatok adatkezeléseinek, adat-
továbbításainak részletes szabályozásáról.
i/ a törvény záró rendelkezései tartalmazzák az érintett ágazati
törvényeknek a szakazonosító jelek bevezetéséhez szükséges mértékû
módosítását is.
- 4 -
3. Az új szakazonosítók bevezetéséhez szükséges pénzügyi fedezetet
az 1996. évi költségvetésben biztosítani kell.
4. Ez a határozat a közzétételét követõ nyolcadik napon lép hatályba.
I N D O K O L Á S
a személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. (VI. 30.) AB
határozat következtében teendõ intézkedésekrõl szóló
határozati javaslathoz
I.
Az Alkotmánybíróság a 46/1995. (VI.30.) AB határozatában
alkotmányellenesnek mondta ki és hatályon kívül helyezte a gazdasági
stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi
XLVIII. törvénynek a személyazonosító jel használatának
meghosszabbítására, valamint az egyes nyilvántartások (adatkezelések)
összekapcsolásának lehetõvé tételére vonatkozó rendelkezéseit.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a személyazonosító jel
használatának további idõbeli kiterjesztésére kényszerítõ ok nem áll
fenn és a jövõbeni jogalkotás számára mintegy követelményként annak
az igényének adott hangot, miszerint: "az Alkotmányból a személyes
adatok felhasználását illetõen - az alapjogi védelem szempontjait
érvényesítve - a célhoz kötöttség elve és az osztott információs
rendszerek alkotmányos követelménye határozható meg."
Az Alkotmány 59. §. (1) bekezdésében azt deklarálja, hogy a Magyar
Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való
jog. Ezen túlmenõen azonban e jog tartalmáról semmilyen rendelkezést
nem tartalmaz és nem definiálja az un. "információs önrendelkezési
jogot" sem.
- 2 -
A személyes adatok védelméhez való jog tartalmának meghatározásakor,
ezen belül a személyazonosító számnak e szempontból történõ
értelmezésekor az Európa Tanácsnak - a Magyar Köztársaság
külügyminisztere által aláírt, de még nem ratifikált - a személyes
adatok automatikus kezelésével kapcsolatos védelmérõl szóló 108. sz.
Egyezményét, valamint az Európai Unió Miniszteri Tanácsa által
elfogadott 1/1995. sz. Javaslatát - "Direktíva a személyek védelmérõl
a személyes adatok kezelésével és ezen adatok szabad áramlásával
összefüggésben" - tekinthetjük iránymutató európai követelménynek. Az
ET Egyezménye a személyazonosító számra, illetõleg az egységes
lakossági nyilvántartásra vonatkozóan semmilyen speciális
rendelkezést nem tartalmaz, az EU direktíva pedig kimondja, hogy a
személyazonosító szám (vagy számok) személyes adatnak minõsülnek,
ezen túlmenõen azonban a tagállamokra bízza a személyazonosító szám
használata feltételeinek meghatározását. Ebbõl az következik, hogy az
európai jog a személyazonosító számra speciális követelményeket nem
tartalmaz, tehát arra a személyes adatokra vonatkozó általános
szabályok az irányadóak. Ezek a magyar adatvédelmi törvény szerint
is: a célhoz kötöttség, a törvényesség, a korlátozott
adatfelhasználás, a nyíltság, az adatok pontossága, idõszerûsége.
II.
A fenti jogelveket figyelembe véve az azonosítási mód lehetséges
formái:
a) a nyilvántartások nem tartalmaznak személyazonosító számot, az
azonosítás kizárólag az un. természetes személyazonosító adatokkal
(családi és utónév, nem, leánykori családi és utónév, anyja neve,
születési helye és ideje) történik. Ez a megoldás nehezíti meg
leginkább a nyilvántartások összekapcsolását, azonban azt teljes
mértékben nem zárja ki. Ugyanakkor a nyilvántartásokban szereplõ
adatok pontossága és helyessége nagymértékben romlik, továbbá az
adatok felvitele és tárolása (mivel több adatot kell rögzíteni a
jelenleginél) lényegesen költségesebb.
- 3 -
Ez vonatkozik különösen a személyi adat- és lakcímnyilvántartásra,
amelynek adatgyûjtési ágát alapvetõen át kell alakítani. Ez
jelentõs
többletfeladatot ró a nyilvántartás szerveire, így a települési
önkormányzatok jegyzõire is. E rendszer bevezetése esetén - annak
érdekében, hogy a jövõben a személyi adatoknak a nyilvántartásokba
történõ felvétele és abból a törvényen alapuló adatszolgáltatások
teljesíthetõk legyenek - szükségessé válik a természetes
személyazonosító adatokra vonatkozó szabvány kidolgozása és
bevezetése. Ez a szabvány a biztosítéka annak, hogy az ugyanarra a
személyre vonatkozó adatok a nyilvántartásokban a lehetõ legnagyobb
biztonsággal megfeleltethetõk legyenek egymásnak. Ennek a szabványnak
az alkalmazása nemcsak a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban,
hanem a személyi adatokat tartalmazó összes igazgatási
nyilvántartásban is szükséges.
E rendszer bevezetése idõ- és költségigényes, mintegy három év alatt
lehetne teljes körûen bevezetni, becsült költségigénye 15 milliárd
forint. Ennek következtében a Kormány ezt a megoldást nem támogatja.
b) mivel az Alkotmánybíróság a szakazonosító jelet alkotmányosnak
tartja, a Kormány az egyes jól elkülöníthetõ közigazgatási ágazatokra
- az országgyûlési határozat-tervezetben szereplõ szabályozási
elvekben lefektetett módon - a szakazonosító jelek bevezetését
támogatja.
A koncepció garanciális elemként rögzíti, hogy az új törvényben
egyértelmûen szabályozni kell e kódok képzésének módját, meg kell
határozni a képzésükre, illetõleg használatukra feljogosított
szervek körét, az adatkezelés konkrét célját, továbbá azt, hogy az
egyes szakazonosító jelnek az egyes személyekhez rendelését
(képzését) mely szervek végezzék. A Kormány javaslata az, hogy a
szociális és jóléti azonosító maradjon az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár által képzett TAJ, a személyi- és lakcím-
azonosító képzését továbbra is a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás központi szerve végezze. A közteherviseléssel
kapcsolatos szakazonosító jel kialakításáért és képzéséért a Kormány
által kijelölt szerv legyen felelõs.
- 4 -
III.
Felmerül a kérdés, hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban
megtartható-e az eddig használt személyazonosító jel? Elképzelhetõ
ugyan egy teljesen, vagy részben új módszerrel képzett azonosító jel
bevezetése, ennek azonban több nem kívánatos következménye lehet.
Egyrészt az új azonosító jelet minden érintett polgár rendelkezésére
kell bocsátani, ami azon túlmenõen, hogy jelentõs költséggel jár, az
érintett polgárok teljes körének megmozgatását jelenti, másrészt az
átalakítás az adatállomány minõségének idõleges romlását
eredményezheti. Ezért a Kormány úgy ítéli meg, hogy új jel képzése
nem, a képzés algoritmusának pontosítása, az állampolgárság
jelzésének megszüntetése azonban indokolt.
IV.
Eldöntendõ kérdés, hogy az egyes nyilvántartások hogyan
kommunikálhatnak egymással, illetõleg hogyan adhatnak át egymásnak
adatokat.
E vonatkozásban a Kormány úgy ítéli meg: a most megalkotásra kerülõ
törvényben azt kell szabályozni, hogy a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás mely ágazatoknak és milyen adatvédelmi és
adatbiztonsági követelmények betartása mellett szolgáltathat
adatokat. E tekintetben a Kormány nem javasol változtatni a Nytv.-ben
megfogalmazott garanciális szabályokon.
Ezen túlmenõen az új törvényben továbbra is alapelv marad, hogy a
személyi adat- és lakcímnyilvántartás szervei az adatigénylõ szervek
adataiból csak azokat vehetik át, illetõleg ismerhetik meg, amelyek
az adatszolgáltatás teljesítéséhez (a polgárok személyi- és lakcím-
nyilvántartásban való egyértelmû azonosításához) szükségesek. Tehát
a személyi adat- és lakcímnyilvántartás szervei nem ismerhetik meg a
polgár adózásával, egészségi állapotával, szociális helyzetével,
büntetett elõéletével stb. kapcsolatban a különbözõ
nyilvántartásokban tárolt adatokat. Emellett a személyi adat- és
lakcímnyilvántartásnak tovább-
- 5 -
ra is követni, azaz naplózni kell azt, hogy mely szerveknek,
milyen célból és milyen adatokat szolgáltatott.
Az adatkapcsolatok lebonyolításának kulcskérdése, hogy az milyen
azonosító jelek segítségével történik. Amennyiben új
szakazonosító jel-rendszer kerül bevezetésre, meg kell oldani
azt, hogy ezek segítségével hogyan lehet a személyi adat- és
lakcímnyilvántartással a kapcsolatot tartani. Erre három megoldási
lehetõség is kínálkozik.
Az egyik, hogy a szakazonosító jeleket a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás központi szerve képzi és tárolja, s ezeket az
adatkezelõknek csak akkor adja át, amikor azok az adott személy
adatainak tárolására jogosulttá válnak.
A második esetben a kapcsolatfelvétel a természetes személy-
azonosítókon keresztül történik meg, ettõl kezdve a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás az adatváltozásokról a szakazonosító
felhasználásával értesíti az adatkezelõket.
A harmadik egy olyan technika alkalmazása, amellyel a személyi adat-
és lakcímnyilvántartás - a szakazonosító felhasználásával - az elsõ
kapcsolatfelvételkor belsõ kódot képez. Ezután a szakazonosító jellel
rendelkezõ adatkezelõk adatszolgáltatási igényeit a nyilvántartás a
belsõ kód felhasználásával teljesíti.
E megoldásokkal kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy a személyi
adat- és lakcímnyilvántartás információs monopóliumra törekszik. Ez
az állítás nem megalapozott, mert a személyi adat- és
lakcímnyilvántartás egyetlen érdemi adathoz sem jut hozzá. Bár a
második megoldás egy elõnyös kompromisszum lehetõségét hordozza, a
kialakult érzékenységre tekintettel a Kormány a harmadik megoldást
javasolja. E megoldás alkalmazásával és kellõ biztosítékot tartalmazó
jogi szabályozással (pl. az átalakítás megtörténte után a
szakazonosító kód törlésének kötelezettsége) ez a probléma
megnyugtatóan rendezhetõ.
- 6 -
Az adatkapcsolatokban átmenetileg két rendszert kell egyidejûleg
mûködtetni. Az új törvényben - a rendszerek sajátosságaira
figyelemmel - ki kell térni arra is, hogy az egyes rendszerek teljes
körû átállításának mi a végsõ határideje.
Kívánatos, hogy az új törvény - figyelemmel azok sajátosságaira -
külön rendelkezéseket (határidõket) tartalmazzon a manuális
nyilvántartásokra, illetve az un. archív adatokra és
nyilvántartásokra. Rögzíteni kívánjuk, hogy a nyilvántartásokból a
személyazonosító jelet visszamenõleg nem kell törölni, azt archív
adatként kell kezelni, amely a jövõben nem hozható nyilvánosságra,
harmadik személynek nem adható ki.
A Kormány álláspontja szerint azt, hogy az egyes szaknyilvántartások
más ágazatoknak milyen adatokat, milyen módon adhatnak át, az ágazati
törvényekben kell szabályozni. A különbözõ közigazgatási
nyilvántartások jellegüknél fogva, valamint szabályozottsági
szintjüket tekintve is annyira eltérõek, hogy adatkapcsolataiknak egy
törvényben történõ szabályozása nem oldható meg.