MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1570.. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény
módosításáról
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1995. október
T ö r v é n y j a v a s l a t
a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény
módosításáról
Az Országgyûlés az információs önrendelkezési jog érvényesítése, egyben a
közigazgatás folyamatos, zavartalan mûködõképességének megõrzése érdekében a
személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módot és annak használatát
megállapító törvény megalkotásáig ideiglenesen, a személyes adatok védelméhez
fûzõdõ alkotmányos alapjog átmeneti korlátozásával a polgárok személyi
adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló - módosított - 1992. évi LXVI.
törvény (a továbbiakban: Nytv.) módosítására a következõ törvényt alkotja:
1.§
(1) Az Nytv. 37. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdésében megjelölt határidõ 1996.
december 31-ére változik.
(2) A Nytv. 37. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Az 1996. évi jövedelmek bevallásához az adóigazgatás szervei a
bevallás teljesítéséig kérhetik a polgártól a korábbi személyazonosító jelet,
valamint az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.)
szerint adatszolgáltatásra kötelezett szervek az 1996. évi jövedelmekre
vonatkozó, az Art.-ban elõírt határidõig teljesítendõ adatszolgáltatáshoz
használhatják azt."
2. §
E törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.
I N D O K O L Á S
a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény
módosításáról készült törvényjavaslathoz
Az Alkotmánybíróság a 46/1995. (VI. 30.) AB határozatában alkotmányellenesnek
mondta ki és hatályon kívül helyezte a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes
törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvénynek a személyazonosító
jel használatának meghosszabbítására, valamint az egyes nyilvántartások
összekapcsolásának lehetõvé tételére vonatkozó rendelkezéseit.
Az aktuális jogi helyzet tehát az, hogy továbbra is hatályban maradt a
polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló - módosított
- 1992. évi LXVI. törvény azon rendelkezése, mely szerint a jelenlegi
személyazonosító jelet csak 1995. december 31-éig lehet használni, az ezen
idõpont után használható azonosítási módról és annak használatáról törvényben
kell rendelkezni.
A legnagyobb gondot az okozza, hogy a jelenlegi jogi helyzetben 1996. január
1-e után minden polgár jogszerûen tagadhatja meg személyazonosító jelének
átadását, illetve használatát mindazokban az eljárásokban, amelyekben azt ma
jogszerûen használják. Ennek következtében kezelhetetlenné válnának olyan nagy
rendszerek, mint az adó, a társadalombiztosítás, a honvédelem stb.
adatkezelései, valamint nem utolsó sorban az egészségügyi ellátórendszer. A
jelenlegi személyazonosító jel azonnali megszüntetése esetén a személyi adat-
és lakcímnyilvántartás sem tud mûködni.
Ennek az etalon nyilvántartásnak az ellehetetlenülése a honvédelmi, az adó-, a
társadalombiztosítási nyilvántartás - melyek a polgárok személyi- és lakcím-
adatait alapvetõen e nyilvántartás alapján aktualizálják, illetõleg ellenõrzik
azok helyességét és idõszerûségét - adatállományának oly mértékû leromlását
eredményezi, ami már e rendszerek mûködõképességét veszélyezteti.
- 2 -
Az Alkotmánybíróság által is elfogadhatónak tartott megoldás, a szakazonosító
jelek használatára történõ átállás, 1996. január 1-ével egyik nagy rendszer
esetén sem valósítható meg. Ennek nemcsak technikai, hanem jogi okai is
vannak, mert például az adóigazgatás területén a forduló idõpont nem a folyó
év december 31-e, hanem a következõ év március 20-a.
Az új törvény szerinti rendszerek kialakítása a rendelkezésre álló igen rövid
idõ alatt nem valósítható meg. Ennek oka nem elsõsorban a törvényalkotásra
fordítható idõ szûkössége - ami egyébként nem elhanyagolható szempont - hanem
az, hogy a mûködési feltételek és költségvetési források nem állnak
rendelkezésre, illetõleg az érintett közigazgatási nyilvántartások sem
igazgatási szempontból, sem informatikailag ennyi idõ alatt nem változtathatók
meg.
Amennyiben a rendszerek átalakítására kellõ idõ nem áll rendelkezésre,
kezelhetetlenné válnak olyan nagy rendszerek, mint az adó, a
társadalombiztosítás, a honvédelem stb. adatkezelései és kiemelten az
egészségügyi ellátó-rendszer. E rendszerek közös jellemzõje ugyanis az, hogy
folyamatos, rendeltetésszerû mûködésük teljesen a személyazonosító jelre
alapozott. A jelenlegi személyazonosító jelnek a jelzett határnapon történõ
megszüntetése esetén a személyi adat- és lakcímnyilvántartás is
ellehetetlenül.
Ha nincs személyi adat- és lakcímnyilvántartás, akkor a választói névjegyzékek
összeállításakor vissza kell térni az összeírásos rendszerhez, ami sem a
közigazgatás, sem az érintett polgárok szempontjából nem kívánatos. Az
adóbevételek csökkennek, egyes honvédelmi kötelezettségek nem teljesülnek,
alapvetõ zavarok keletkeznek a vérellátásban, az azonnali orvosi ellátáshoz
szükséges leletezésben, az elhunyt nyugdíjasok hozzátartozóinak továbbra is
folyósítják a nyugdíjat, nem lehet a jogi elõírásoknak eleget tevõ idõközi
választásokat tartani, nem hitelesíthetõk érdemben az aláírásgyûjtõ ívek stb.
Ennyi idõ alatt megoldhatatlan feladat a polgárok teljes körû értesítése az
általuk használt új szakazonosító jelekrõl. A szakazonosító jelek ismeretének
hiányában az érintettek nem tudják jogaikat gyakorolni, illetve
kötelezettségeiket teljesíteni.
A fenti indokok alapján javasolja a Kormány, hogy az Országgyûlés a most
benyújtott törvényjavaslattal úgy módosítsa a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI.
- 3 -
törvényt, hogy a személyazonosító jel használatát 1996. december 31-éig tegye
lehetõvé. Speciális rendelkezésként tartalmazza a javaslat, hogy az elõzõekben
írt általános határidõn túl az adóigazgatás szervei az 1996. évi jövedelmek
bevallása biztonságos kezelése érdekében az adóbevallási határidõ lejártáig
használhassák a személyazonosító jelet.