- 1 -
Interpelláció
dr.Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n .
Tisztelt Elnök Úr!
Kuncze Gábor belügyminiszter úrhoz "Ki veszélyezteti a közbiztonságot?"
címmel.
1995. október 17. napján Rum községben az Országos Mentõszolgálat a Rendõrség
segítségét kérte egy elmebeteg kórházba szállításához, akit a területi
Ideggondozó veszélyeztetõ állapot miatt utalt elmeosztályi gyógykezelésre. Az
eljárás teljesen szokványos volt, hiszen naponta fordul elõ, hogy elbeteget
sürgõsséggel, saját akarata ellenére kell intézetbe szállítani. Nem várható el
ugyanis, hogy - éppen betegségébõl eredõen - felmérje saját állapotát és
racionálisan cselekedjék, hiszen az elmebetegség klasszikus meghatározása
szerint "az elmebetegnek kóros észlelései vannak és azok kóros voltáról
belátással nem bír".
Az ilyenkor intézkedõ rendõrségnek azonban "belátással kell bírnia" arról,
hogy elmebetegtõl nem várható el racionális cselekvés, így például az, hogy
eleget tesz a rendõri felszólításnak - sõt, még a figyelmeztetõ lövéseket sem
az elvárható módon értelmezi. Megfékezésére ezért a rendõrség speciális
kommandós alakulatainak megfelelõ kiképzéssel és eszközökkel kellene
rendelkezni, melyek alkalmazásával meg tudják védeni a beteg környezetét - ám
ugyanakkor eközben megvédik magát az elmebeteget is - még saját
kényszerképzeteibõl eredõ kóros cselekedetei, a normális embertõl eltérõ
"mássága", saját kóros akarata ellenére is!
A Rum községbe bevetett rendõri kommandós alakulat azonban nem ezt tette:
Rátörtek a saját lakásába bezárkózott betegre és miután nem tudták
harcképtelenné tenni a fejszével védekezõ embert, saját magukat megvédendõ: a
zárt szobában közvetlen közelrõl leadott több lövéssel, különösen kegyetlen
módon kivégezték.
A Magyar Pszichiátriai Társaság állásfoglalása - de hozzátehetem, bármely
civilizált ember véleménye szerint - bármely beteggel szemben lõfegyver
alkalmazása megengedhetetlen.
Meg kell kérdeznem a Belügyminiszter urat, hogy véleménye szerint megfelelõ
kiképzéssel és felszereléssel rendelkeznek-e a rendõrség kommandós alakulatai,
ha egy szokványos feladat során is csak a lõfegyverrel elkövetett emberölés
útján tudják megoldani a beteg és környezete védelmét?
Mit kíván tenni a Belügyminiszter úr annak érdekében, hogy hasonló eset ne
fordulhasson elõ a jövõben?
Véleménye szerint ki veszélyezteti jobban ma Magyarországon az állampolgárok
életét: az elmebetegek, vagy netán a Rendõrség?
Budapest, 1995. október 27.
/Dr.Kis Gyula/
MDF