ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Dr.Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Interpellációt kívánok intézni a Legfõbb Ügyészhez "Egy elsietett per" címmel.
Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr!
A legfõbb Ügyész úr Sepsey Tamás képviselõtársam 1995. június 20-án
elhangozott interpellációjára dicséretes gyorsasággal reagált: nemcsak
válaszolt a képviselõnek, de az általa felvetett ügyben júliusban pert is
indított a Fõvárosi Bíróság elõtt, a bíróság az elsõ tárgyalást 1996. december
12-re ki is tûzte.
A képviselõ állítása szeint az Óbuda Mgtsz. 1992. szeptember 24-én, a
jogszabályi rendelkezések ellenére kölcsönszerzõdést kötött a Budapest
Bankkal, ennek során értékes földekre jegyeztetett be jelzálogot, ezáltal az
ekkor már hatályban lévõ kárpótlási törvények végrehajtását hiúsította meg -
elvonva a földeket a földalapból. Az Mgtsz. a tartozását nem fizette meg,
ezért a bank végrehajtást kért a jelzáloggal lekötött földekre, melyeket a
bírósági végrehajtó értékesített egy KFT-nek.
A Legfõbb Ügyész az általa indított perben elismerte, hogy a jelzálog-
szerzõdést nem 1992. szeptemberében, hanem majdnem két évvel korábban, 1990.
december 21-én kötötték meg, amikor a kárpótlási törvények még nem születtek
meg. Keresetlevelében azonban azt állította, hogy a földrõl szóló 1987. évi I.
törvény a szerzõdés írásbafoglalásakor hatályos 13.§ (3) ill. (6) bekezdése
alapján a vagyonellenõrzõ, illetve késõbb a vagyonátadó bizottságok engedélye
kellett volna a jelzálog-szerzõdés megkötéséhez.
Feltételezem, hogy a Legfõbb Ügyész úr egyetért azzal az állításommal, hogy
-a szerzõdések érvényességét a megkötésükkor hatályban lévõ jogszabályok
alapján kell elbírálni,
- vonatkozó jogszabályoknak visszaható hatálya nincs,
-ha egy jelzálog-szerzõdés érvényes, akkor annak alapján joggal és eredménnyel
lehet kérni annak ingatlannyilvántartási bejegyzését is.
Mindezek után azt állítom, hogy az Mgtsz és a bank között létrejött, 1990.
december 21-én írásban megkötött jelzálogszerzõdés megkötésének idõpontjában
érvényes volt.
Az 1987. évi I. törvény 13.§-ának ugyanis nemcsak (3) és (6), hanem pl.az a
(4) bekezdése is hatályban volt ekkor, melyet az 1990. évi XLI. törvény által
iktatott be: ennek értelmében nem kellett a vagyonellenõrzési bizottság
engedélye a bankhitel fedezetül szolgáló ingatlanok elidegenítéséhez vagy
megterheléséhez sem.
Távol álljon tõlem, hogy folyamatban lévõ bírósági ügybe avatkozzak. Biztos
vagyok benne, hogy a bíróság a törvényeknek megfelelõ ítéletet fog hozni.
Ezért aztán abban is biztos vagyok, hogy ezt a keresetet el fogja utasítani.
(Ismerve a bíróságok leterheltségét, annak jóslására már nem vállalkoznék,
hogy erre mikor fog sor kerülni.)
Mindössze azt tartom furcsának, hogy egy látványosan félrevezetõ interpelláció
nyomán, mely egy állítólag 1992. szeptemberében létrejött szerzõdés
jogellenessége miatt dörög, a Legfõbb Ügyész egy valójában 1990. decemberében
megkötött, teljesen más hatályos jogszabályi környezetben létrejött szerzõdés
érvénytelenségét perli - ugyanazon az alapon.
Kérdéseim, amelyekre választ várok:
KINEK ÉS MIÉRT VOLT OLYAN SÜRGÕS - TÉNYÁLLÁSTÓL ÉS JOGSZABÁLYI HÁTTÉRTÕL
FÜGGETLENÜL, BÁRMI ÁRON - EZ A PER?
MELYIK ÉS MIKOR HATÁLYOS TÖRVÉNY ALAPJÁN INDÍTOTT PERT A LEGFÕBB ÜGYÉSZ?
KI VISELI AZ ÉRINTETTEK EGYRE NÖVEKVÕ KÁRÁT, HA A BÍRÓSÁG IS ELUTASÍTOTTA A
KERESETET?
SZÁNDÉKÁBAN ÁLL-E LEGFÕBB ÜGYÉSZ ÚRNAK VISSZAVONNI A KERESETÉT?
B u d a p e s t, 1995. november 6.
Szász Domokos
SZDSZ