ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Intereplláció!
Dr.Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 115. § és 116. § alapján interpellációt nyújtok be Suchmmann
Tamás Privatizációs Tárcanélküli Miniszterhez a következõ témában:
Miért húzódik el a recski bánya privatizációja és a privatizáció helyett miért
nem fizet az állam 500 millió forintot a jelenlegi állapot konzerválására?
Tisztelt Miniszter Úr!
Köztudott, hogy hazánkat ásványi nyersanyagban szegény országnak szokták
emlegetni. A megismert körülmények azonban azt mutatják hogyha találnak is egy
jelentõs lelõhelyet, azzal nem tudunk mit kezdeni és a benne rejlõ potenciális
értéket nem tudjuk az ország számára hasznosítani.
A recski rézérc elõfordulás az ország legjelentõsebb szilárd ásványbányászati
kincse. A világ legnagyobb 25 rézérc elõfordulása között emlegetett lelõhely,
feltárása meg is kezdõdött, a bánya 1/3-a több milliárd forintos költséggel el
is készült. 1982 óta, tehát 13 éve azonban csak létesítmények állagmegóvása
folyik évi kb. 200 millió forintos költséggel. A beruházás folytatására,
illetve befejezésére részben tõkehiány, részben az állam kockázatvállalásának
hiánya, részben pedig az 1990-t megelõzõ években a KGST által megakadályozott
nyugati tõkebevonás miatt nem kerülhetett sor.
Több számítás bizonyította, hogy a beruházás befejezéséhez szükséges, mintegy
130-150 millió USD értéke azonban már csak akkor térülne meg, ha a világpiaci
rézárak hosszútávon is kedvezõen alakulnak. Ezért a meglévõ létesítmények
ilyen értéken történõ készpénzes megvételére nincs vevõ az említett
nagyösszegû további befektetés vállalása nem kis mértékû kockázatvállalást is
igényel.
Az adott helyzetben kézenfekvõ olyan külföldi befektetõ keresése, aki részben
alaptõke növelésével, részben a beruházási hitelek biztosításával kész
befejezni a beruházást és megkezdeni a termelést. Ezáltal a magyar állam
mentesülne minden további költségtõl és kockázattól, miközben tetemes állami
bevételekhez jutna, valamint a rézár függvényében az évenként befizetendõ
bányajáradék az eddigi ráfordításokat is törleszthetné.
Elismert külföldi szakcég által ellenõrzött számítások alapján a bánya
termelésbe állítása után az ország exportja 50-100 millió USD-vel növekedhetne
évente, az osztalékon kívüli állami bevételek (adók, bányajáradék, TB) évente
10-20 millió USD-t eredményeznének a világpiaci fémártól függõen.
Tekintettel arra, hogy a bánya állagának megõrzését a vállalat csak szállítói
és bankhitelek igénybevételével, továbbá a köztartozások be nem fizetésével
tudta biztosítani, több 300 millió forintos adósság keletkezett.
1994. szeptemberéig három külföldi befektetõ jelentkezett, melyek közül kettõ:
egy kínai- amerikai igen tõkeerõs konzorcium és egy osztrák cég a beruházás
gyors (2 éven belüli) befejezésére és az adósságok kifizetésére tett
ajálnlatot, míg a harmadik, egy kanadai magyar konzorcium csak a bánya további
fenntartási költségeinek és ezek eredményeinek függvényében befektetõ
megtalálására vállalkozott, amennyiben nevére iratják a bányászati jogot.
A kínai - amerikai konzurcium ajánlata a feltételként kitûzött 25 %-os magyar
tulajdon meghagyását, az ÁVRT által megjelölt 10 millió USD nagyságú magyar
vagyonérték elfogadását tartalmazta. 30 millió USD alaptõke növelést és 138
millió USD nagyságú beruházás elvégzését vállalta. Több mint 2.000 fõ részére
teremtett volna munkát a munkanélküliséggel sújtott Salgótarján - Ózd közötti
térségben. Az elõzetes üzleti terve összhangban volt a magyar és külföldi
szakcégek elõzetes számításával. Ajánlatának elfogadása esetén 5 millió USD-t
letétbe helyezett volna (ebbõl 1 millió USD-t már a tárgyalások
megkezdésekor), mely összeg a bánya fenntartásának és az adósságok
kifizetésének is fedezetére szolgálna visszamenõlegesen is abban az
idõpontban, amikor a további beruházási munkák elvi építési engedélyei
rendelkezésre állnak.
Az ÁVRT 1994 õszén azonban nem vállalta fel az engedélyek beszerzéséhez
szükséges mintegy 50 millió forint és a fél éves állagmegóvási költség 100
millió forintos összegének megelõzését, hanem végelszámolást rendelt el,
valamint zártkörû pályázatot hirdetett meg az addig jelentkezõl három cég
részére. A végelszámolással egy magyar magáncéget, a MININVEST Rt-t bízta meg,
mely megbízás nélkül az ércbényászatban és a nemzetközi üzleti életben
járatlan MININVEST Rt. munka és árbevétel nélkül maradt volna.
A pályázatra mindhárom külföldi cég beadta az ajánlatát koncepcionálisan
megismételve korábbi álláspontjt. Érthetetlen módon a MINIVEST Rt. azt a
kanadai ajánlatot javasolta az ÁVRT Igazgató Tanácsának elfogadásra, mely nem
garantálta a beruházás folytatását és azt csak egy évekig tartó kutatás
bizonytalan eredményétõl tette függõvé abban az idõben, amikor a többi
pályázót már sikerült kiiktatni a versenybõl. Ez a cég nem vállalta az
adósságok törlesztését sem, sõt jelenlegi foglalkoztatott létszám csökkenését
is jelezte.
Mivel a hitelezõk kielégítése nem történt meg, a TB kezdeményezésére a Heves
Megyei Bíróság a végelszámolással párhuzamosan felszámolást rendelt el. A
Legfelsõbb Bíróság az idõbeli sorrendet alapulvéve a végelszámolás
megkezdésének helyt adott, de nem mentesítette, mert nem mentesíthette a
MINIVEST Rt-t a végelszámolásra vonatkozó törvények betertásáról. A MINIVEST
Rt. azonban az ÁV Rt. tudatával közel egy éve megsérti a csõdtörvény (1991.
évi IL tv.) 72 §. /2/ bekezdését, mely számára haladéktalanul kötelezõvé teszi
a felszámolási kérelem elõterjesztését. Ezáltal a végelszámoló kimerítette a
BTK csõdbûntettre vonatkozó kritériumait.
Bár a kanadai pályázó - érthetõ okoknál fogva kérte pályázatának titokban
tartását, de miután bebizonyosodott, hogy a kanadai elfogadása esetén az ÁV
Rt-nek kell kifizetnie a több mint 300 millió forintos vállalati adósságot is,
köztudottá vált, hogy a MINIVEST Rt. nem megfelelõen tájékoztatta a
pályázatokról az ÁV Rt. Igazgató Tanácsát. Az is napvilágot látott, hogy a
legjobbnak kihirdetett kanadai céghez képest a másik két cég ajánlata
összehasonlíthatatlanul jobb volt. Ezért az ÁPV Rt. kénytelen volt a
pályázatot eredménytelennek nyilvánítani és felkérni a kínai és az osztrák
céget, hogy erõsítsék meg korábbi pályázatukat.
Az ÁPV Rt. Igazgató Tanácsa a MINIVEST Rt. korábbi félrevezetõ tájékoztatásán
alapuló döntéseinek védelme tehát feltehetõleg presztizs okok miatt ez év
novemberében úgy döntött, hogy az ismételt pályázatokat is eredménytelennek
minõsítette annak ellenére, hogy ismételt pályázatra nem is került sor. Még
egyeztetõ tárgyalások sem folytak s az ÁPV Rt. nem közölt a pályázó cégekkel
semmiféle további igény, észervételt vagy kifogást. Ugyanakkor sikerült
elfogadtatni az ÁPV Rt. Igazgató Tanácsával, hogy fizesse ki a vállalat több
mint 300 millió forintos tartozását és továbbra is vállalja az állagmegóvás
költségeit a MINIVEST Rt. vagyonkezelése mellett.
Ez azt jelenti, hogy tavaly szeptember óta az állam legalább 600 - 650 millió
forint forint többletköltséget vállalt magára mely értelmetlennek tûnik. Ezzel
szemben nem vállalta egy évvel ezelõtt a kínai cég által kért engedély
okiratok beszerzéséhez szükséges okiratok megelõlegezését, mely egyúttal a
vállalat értékét is növelte volna.
Tehát továbbra sincs olyan döntés, mely a beruházás megkezdését kilátásba
helyezné, miközben rohamosan romlik a bánya biztonsági helyzete. A bánya
esetleges bezárása esetén a beruházási költség újabb több száz millió forintot
tenne ki és teljes vagyonvesztéssel járna. Az újranyitás költségei szerény
becslések esetén is 2-3 milliárd forintra tehetõk, ha egyáltalán lenne erre
vállalkozó a következõ évtizedekben.
Megjegyezni kívánom, hogy a bánya vagyonának nem szakszerû értékelése tehát
nemcsak az alulértékelés, de akár a túlértékelés miatt meghiúsuló privatizáció
és az idõhúzás jelentõs kárt okoz az országnak. Ezért kérdezem tisztelt
Miniszter úrtól:
- Mi az oka a beruházást a kockázataival együtt vállaló külföldi jelentkezõk
elutasításának?
- Ki a felelõs azért, hogy egy év alatt kb. 600-650 millió forint költséget
kellett az ÁPV Rt-nek kifizetni illetve magára vállalmi a nem megfelelõ
elõkészítések miatt?
- Miért hagyja az ÁPV Rt. kiszolgáltatni magát egy eléggé megkérdõjelezhetõ
munkájú cég véleményének?
- Miért mûködik közre az ÁPV Rt. a végelszámoló törvénysértésben?
- Miért hagyjuk veszendõbe menni ezt a jelentõs kincset?
Budapest, 1995. november 13.
Csómós László
MSZP