1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1686.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az erdõrõl és az erdõ védelmérõl
Elõadó:
Dr.Lakos László
földmûvelésügyi miniszter
Budapest, 1995. november
Törvényjavaslat
az erdõrõl és az erdõ védelmérõl
Az erdõ sokoldalú természeti és gazdasági szerepet tölt be az emberi
életfeltételek biztosításában:
- olyan nemzeti kincs, amely nem csupán termõföld a rajta található
faállománnyal, hanem talajával, vizeivel és a benne élõ, egymással szoros
kölcsönhatásban álló mikroorganizmusokkal, növényekkel és állatokkal összetett
életközösséget alkot;
- mint a legkevésbé háborított élõhely, biztosítékot nyújt az élõvilág
fennmaradására, védi a talajt, a vizeket, tisztítja a levegõt, pihenést
biztosít az emberek számára, meghatározza a táj arculatát;
- megújítható gazdasági erõforrásként a környezetet és a természetet nem
terhelõ nyersanyagot és energiahordozót szolgáltat.
A hazai erdõk - jelenlegi szerkezetükben - több évszázados gazdálkodás során
alakultak ki. Fenntartásuk és bõvítésük szakszerû és tartamos erdõgazdálkodás
keretében lehetséges. Az erdõ és a fásítás védõhatásaira, továbbá gazdaságilag
értékelhetõ hozamaira azonban csak akkor számíthatunk, ha megóvjuk a
kedvezõtlen emberi és természeti hatásoktól is. Ehhez az ép talajtakaró, a
tiszta és megfelelõ mennyiségû víz, a szennyezéstõl mentes levegõ, valamint az
erdei életközösség létét és megújítását nem veszélyeztetõ vadállomány a
legfontosabb alapfeltételek.
Mindezekre figyelemmel az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
I. Fejezet
BEVEZETI RENDELKEZESEK
A törvény célja és alapelvei
1. §
E törvény célja:
a) annak elõsegítése, hogy az erdõ, mint a természeti tényezõktõl és az
emberi beavatkozásoktól függõ életközösség és élõhely, a természeti környezet
nélkülözhetetlen része, és egyben mint gazdasági erõforrás, folyamatosan
fennmaradjon és gyarapodjon,
b) azoknak a kereteknek a meghatározása, amelyekben a fenti célok
együttesen megvalósulhatnak, továbbá
c) az erdõvagyon hosszú távon való fennmaradásának és a tulajdonosi,
valamint a gazdálkodói érdek közötti összhang megteremtésének biztosítása.
2. §
(1) Az erdõ védelme és a tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység
biztosítása érdekében arra kell törekedni, hogy az erdõ megõrizze biológiai
sokféleségét, természetszerûségét, termõképességét, felújuló képességét,
életképességét (a továbbiakban: fenntartható erdõgazdálkodás), továbbá
megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levõ védelmi és gazdasági
elvárásoknak, és betöltse természet- és környezetvédelmi, gazdasági,
egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat
szolgáló szerepét.
(2) E törvény rendelkezéseit a termõföld védelmére, a talajvédelemre, a
növényvédelemre, valamint a vadászati jog gyakorlására, hasznosítására
vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(3) Védett természeti területen lévõ erdõ esetén e törvény rendelkezései a
természet védelmérõl szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
3. §
(1) Az állam a nemzeti erdõvagyon gyarapítása és egyben a környezet
állapotának javítása érdekében támogatja az új erdõ telepítését, a meglévõ
erdõ fenntartását és védelmét.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátásáról a tulajdonában
lévõ erdõk esetében a külön jogszabályban meghatározottak szerint, a közérdek
fokozottabb érvényesítésével gondoskodik.
(3) A közérdeknek az erdõgazdálkodásban való érvényesítése érdekében az állam
az e törvényben írt feladatok ellátására alkalmas intézményrendszert mûködtet.
(4) Az erdõgazdálkodási tevékenység szakszerûségének biztosítása érdekében az
állam támogatja az erdõtulajdonosok társult erdõgazdálkodási tevékenységét.
A törvény hatálya
4. §
(1) E törvény hatálya kiterjed:
a) az erdõre, annak élõ és élettelen alkotóelemeire, területére és a vele
természetben összefüggõ, az erdei életközösség fennmaradását, és az
erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, továbbá az e törvény
alapján idõlegesen igénybevett földterületre;
b) a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelõre (a
továbbiakban együtt: fásítás);
c) az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló helyhez kötött
létesítményre (a továbbiakban: erdészeti létesítmény).
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a faállománnyal borított földrészletek
közül:
a) a belterületi élõfagyûjteményre (arborétum);
b) a közparkra;
c) az üzem-, major-, valamint tanya fásításra;
d) az erdõtömbön kívüli karácsonyfa, díszítõgally- és vesszõ termelését
szolgáló földrészletre;
e) a szennyvíz, szennyvíziszap és hígtrágya elhelyezésére, hasznosítására
szolgáló fásított területre;
f) az út, a vasút, valamint az egyéb mûszaki létesítmény tartozékát
képezõ fásításra,
g) a folyó medrében, a mederben keletkezett zátonyon, továbbá - ha önálló
földrészletnek minõsül - a patak, a csatorna medrében lévõ facsoportra,
illetve azokat szegélyezõ fásításra.
Az erdõ meghatározása
5. §
E törvény alkalmazásában erdõnek kell tekinteni a földmûvelésügyi miniszter (a
továbbiakban: miniszter) által rendeletben meghatározott fajú fás növényekbõl
és a társult élõlényekbõl kialakult életközösséget (a továbbiakban: erdei
életközösség) annak talajával és élõvilágával együtt, függetlenül attól, hogy
a faállomány vagy az életközösség valamelyik más eleme átmenetileg hiányzik.
A fasor, a facsoport és a fás legelõ meghatározása
6. §
(1) E törvény alkalmazásában:
a) fasornak kell tekinteni a miniszter által rendeletben meghatározott
fajú, egysorban lévõ fák összességét, ahol a fák egymás közti távolsága nem
nagyobb a fák idõs korában várható korona átmérõjének a kétszeresénél;
b) facsoportnak kell tekinteni a miniszter által rendeletben
meghatározott fajú fák idõs korára várható korona vetülete által legalább
hatvan százalékban fedett, ezerötszáz négyzetméternél kisebb földterületet;
c) fás legelõnek kell tekinteni az olyan legelõterületet, amely a
miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák idõs korára várható korona
vetülete által egyenletes elosztásban legalább harminc százalékban fedett.
(2) Az (1) bekezdés szerinti fásítás esetében e törvény rendelkezései közül
csak a telepítésre, a felújításra, valamint a fakitermelésre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az erdõgazdálkodási tevékenység meghatározása
7. §
E törvény alkalmazásában erdõgazdálkodásnak minõsül az erdõ 2. §-ban foglaltak
szerinti fenntartására, közcélú funkcióinak biztosítására, õrzésére,
védelmére, az erdõvagyon bõvítésére, valamint az erdei haszonvételek
gyakorlására irányuló tevékenységek összessége.
Az erdõterület meghatározása
8. §
(1) E törvény alkalmazásában erdõterületnek kell tekinteni:
a) az erdõ által elfoglalt ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb
kiterjedésû földterületet - ide értve a beerdõsült, valamint az idõlegesen
igénybevett földterületet is - a benne található nyiladékokkal és
tûzpásztákkal együtt;
b) az olyan ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésû
földterületet, melyen az erdõ telepítését (magvetést, csemeteültetést,
dugványozást) elvégezték;
c) az e törvény hatálybalépése után, egy termelési ciklusra, de
legfeljebb harminc évre, állami támogatás igénybevétele nélkül, az ország
természetföldrajzi környezetében nem õshonos fafajokkal borított ezerötszáz
négyzetméter, vagy ennél nagyobb kiterjedésû faültetvény területét (a
továbbiakban: faültetvény).
(2) Faültetvény esetében e törvény rendelkezései közül csak az
erdõtervezésre, az erdõ nyilvántartására, valamint a károsító hatások elleni
védekezés szabályaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület meghatározása
9. §
E törvény alkalmazásában az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül
szolgáló földterületnek minõsül:
a) az erdészeti szaporítóanyag-termelést szolgáló földterület;
b) a tisztás (gyepterület), a kopár;
c) az erdei farakodó és készletezõ hely;
d) a nem állandó jellegû erdészeti magánút;
e) az erdészeti létesítményhez tartozó terület;
f) a vadföld;
g) az erdei vízfolyás, az erdei tó,
amennyiben az az erdõterületen belül található.
Az erdészeti létesítmény meghatározása
10. §
(1) E törvény alkalmazásában erdészeti létesítménynek minõsül az
erdõterületen található
a) állandó jellegû erdészeti magánút, valamint annak mûtárgyai és
tartozékai (a továbbiakban együtt: erdészeti magánút);
b) erdei vasúti pálya és annak tartozékai (a továbbiakban együtt: erdei
vasút);
c) az erdõgazdálkodási tevékenységet, így különösen az erdõ védelmét,
illetve az erdei haszonvételek gyakorlását, az erdõ rendeltetését szolgáló
mûtárgy, kerítés, erdei épület és egyéb létesítmény.
(2) Az erdészeti létesítmények megvalósítására, vagy azok mûködtetésére a
külön jogszabályban foglalt feltételek szerint állami támogatás vehetõ
igénybe.
Az erdészeti igazgatási és az erdõgazdálkodási egységek kialakítása
11. §
(1) Az ország erdõterületeit e törvény alapján erdészeti tervezési körzetekre
(továbbiakban: körzet) kell felosztani.
(2) A körzeteket az erdõ ökológiai viszonyainak, valamint a tartamos
erdõgazdálkodási tevékenység lehetõségeinek figyelembevételével a miniszter
alakítja ki, és a Földmûvelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium)
hivatalos lapjában teszi közzé.
(3) A körzetek a tartamos erdõgazdálkodási tevékenység tervezésének és
ellenõrzésének alapegységei.
12. §
(1) Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az
erdõt erdõtagokra és erdõrészletekre kell felosztani.
(2) Az erdõtag a helységhatáron belül az erdõ területi rendjét, kellõ
áttekintését, az erdõgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós
szerkezetbefoglalását biztosító területi egység.
(3) Az erdõrészlet az erdõgazdálkodási tevékenység és az erdészeti
nyilvántartás olyan alapegysége, amely a rajta található erdei életközösség,
valamint a tartamos erdõgazdálkodási tevékenység jellemzõi alapján egységesnek
tekinthetõ.
(4) Az erdõtagot és az erdõrészletet a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra is
tekintettel a körzeti erdõterv készítése során kell kijelölni.
Az erdõgazdálkodó fogalma
13. §
(1) E törvény alkalmazásában erdõgazdálkodó az erdõ tulajdonosa vagy az
erdõgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerû használó.
(2) Az erdõgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselõjének
nevét az erdõgazdálkodó székhelye szerinti erdészeti hatóság nyilvántartásba
veszi. Az adatokban bekövetkezett változást az erdõgazdálkodó a változás
idõpontjától számított harminc napon belül köteles az erdészeti hatóságnak
bejelenteni.
(3) Az erdõ tulajdonosa vagy jogszerû használója a nyilvántartásbavétel
nélkül is köteles az e törvénynek az erdõ védelmére, valamint fenntartására
vonatkozó elõírásainak eleget tenni.
(4) Amennyiben az erdõterület több személy tulajdonában van, az erdõ
védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért
- az erdészeti hatóságnál nyilvántartásba vett erdõgazdálkodó hiányában -
egyetemleges felelõsséggel tartoznak.
(5) Jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az erdõgazdálkodási
tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást csak az erdészeti hatóság által
nyilvántartásba vett erdõgazdálkodó vehet igénybe. Az erdõgazdálkodót
jogszabályban, hatósági vagy bírósági határozatban, valamint szerzõdésben
egyébként meghatározott jogok és kötelezettségek nem érintik az erdõterület
tulajdonosának tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit.
(6) Az erdõgazdálkodó személyének változásához az erdészeti hatóság engedélye
szükséges. Az engedély kiadása nem tagadható meg, ha az új erdõgazdálkodónál a
szakszerû erdõgazdálkodás feltételei biztosítottak, és egyúttal az erdõterület
megosztására a gazdálkodó-változással összefüggésben nem kerül sor.
Az erdõgazdálkodó jogai és kötelezettségei
14. §
(1) Az erdõgazdálkodó az erdõgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult,
illetve köteles gondoskodni
a) az üzemterv, valamint az éves erdõgazdálkodási terv elkészítésérõl;
b) az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának
elkészítésérõl, a befizetés teljesítésérõl;
c) az erdõgazdálkodót jogszabály szerint megilletõ állami támogatás
igénylésérõl, felhasználásáról, valamint a juttatott támogatás elszámolásáról;
d) jogszabály, illetõleg megállapodás eltérõ rendelkezésének hiányában az
erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ hatósági, illetve bírósági
eljárásban az erdõterület tulajdonosának képviseletérõl;
e) az e törvényben, valamint az erdészeti hatóság határozatában foglaltak
szakszerû végrehajtásáról;
f) az erdõ védelmérõl, az egyes erdõgazdálkodási munkák elvégzésérõl,
valamint az erdõ õrzésérõl;
g) az erdõ közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység
teljesítésérõl.
(2) Ha az erdõterület tulajdonosa, jogszerû használója, illetõleg az
erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget az
erdõgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdõ fennmaradását és
fejlõdését veszélyezteti, az erdészeti hatóság javaslatára a miniszter az
érintett költségére a szükséges munkák elvégzése céljából más erdõgazdálkodó
szerv kijelölésérõl gondoskodik. A felszólítás hirdetményi úton is
kézbesíthetõ.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodót az erdészeti hatóság a (2) bekezdés alapján
jelöli ki, egyidejûleg - elszámolási kötelezettség mellett - feljogosíthatja a
ténylegesen felmerült és igazolt költségeinek az erdei haszonvételekbõl való
kielégítésére.
II. Fejezet
AZ ERDI ELSIDLEGES RENDELTETESE
Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megállapítása
15. §
(1) Az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint
a) védelmi,
b) gazdasági,
c) egészségügyi-szociális turisztikai,
d) oktatás-kutatási
célokat szolgáló lehet.
(2) A körzeti erdõterv és az üzemterv az erdõ elsõdleges rendeltetése mellett
meghatározhatja az erdõ további rendeltetését, melyeket az erdõgazdálkodási
tevékenység során az elsõdleges rendeltetés mellett fokozottan figyelembe kell
venni.
(3) Az állam az erdõ elsõdleges rendeltetéséhez kapcsolódó elõírások
érvényesülésének elõsegítése érdekében a külön jogszabályban meghatározott
módon és feltételekkel támogatást nyújthat.
16. §
(1) Az erdõ egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az
erdõgazdálkodási tevékenység során e rendeltetésekre egyidejûleg kell
tekintettel lenni.
(2) Az erdõ elsõdleges rendeltetését erdõrészletenként kell megállapítani.
(3) Új erdõ telepítésekor - az erdõgazdálkodó javaslata figyelembevételével -
az erdõtelepítési terv jóváhagyásakor a feltételek vizsgálata alapján - az
elsõdleges rendeltetés szerint illetékes hatóság szakhatósági hozzájárulásával
az erdészeti hatóság állapítja meg az erdõ elsõdleges rendeltetését. Ennek
során az állami támogatás igénybevétele nélkül telepített erdõ gazdasági
rendeltetésének jóváhagyását az erdészeti hatóság nem tagadhatja meg.
17. §
(1) A természet- és környezetvédelmi, valamint egyéb védelmi szempontok
megvalósítása érdekében védelmi rendeltetésû az a védett-, illetve védõ erdõ,
amely különleges kezelést igényel, és ezért abban az erdõgazdálkodási
tevékenység korlátozására lehet szükség.
(2) A védõ erdõ elsõsorban a természeti környezet, a létesítmények védelmét
vagy egyéb védelmi célokat szolgálja. Ennek megfelelõen védõ erdõnek minõsül:
a) a meredek hegyoldalon, a sekély termõtalajon, az erodált területeken
levõ, valamint a víz és a szél káros hatásának kitett talajok védelmét
szolgáló talajvédelmi erdõ;
b) a szomszédos mezõgazdasági terület védelmét szolgáló mezõvédõ erdõ;
c) a honvédelmi miniszter által kijelölt honvédelmi érdekeket szolgáló
erdõ;
d) a határrendészeti és nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló erdõ;
e) az erdei vadállomány védelmét, életkörülményeinek javítását szolgáló
vadvédelmi erdõ;
f) a talaj vízháztartását szabályozó, a források vízbõségét és
tisztaságát, víztározók és egyéb víznyerõhelyeknél a víz tisztaságát biztosító
vízvédelmi erdõ;
g) az árvízvédelmi töltés hullámverés és jég elleni védelmet szolgáló
erdõ, a csatorna, a folyó, a tó partszakaszait védõ partvédelmi erdõ;
h) a városok, a községek, a lakótelep és más települést védõ
településvédelmi, valamint belterületi erdõ;
i) a természeti táj szépségének megõrzését, vagy a tájban történt káros
beavatkozás takarását szolgáló tájképvédelmi erdõ;
j) az utak és mûtárgyaik, a vonalas vízilétesítmények, a vasutak és
tartozékaik védelmét, takarását szolgáló mûtárgyvédelmi erdõ.
(3) Védett erdõnek minõsül a különleges védelmet igénylõ, természeti értéknek
minõsülõ erdõ, illetõleg az az erdõ, amely különlegesen alkalmas a
természetszerû erdei életközösség, a biológiai sokféleség megõrzésére,
valamint az erdõfejlõdés kutatására, továbbá az erdõterületen lévõ történelmi
emlékhely területe. Ennek megfelelõen védett erdõnek minõsül:
a) a fokozottan védett természeti területen lévõ erdõ;
b) a védett természeti területen lévõ erdõ;
c) az erdei génkészletek, az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás
biológiai alapjainak megõrzését szolgáló erdei génrezervátum;
d) a természetszerû erdei életközösség megõrzését, fejlõdésének kutatását
szolgáló erdõrezervátum;
e) a történelmi emlékhely területén levõ erdõ.
(4) Az erdõ elsõdleges rendeltetését az erdészeti hatóság
a) a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a talajvédelmi hatóság;
b) a (2) bekezdés e) pontja szerinti esetben a vadászati hatóság;
c) a (2) bekezdés f), g) pontjai szerinti esetben a vízügyi hatóság;
d) a (2) bekezdés h) pontja szerinti esetben az építésügyi hatóság;
e) a (2) bekezdés i) pontja, valamint a (3) bekezdés szerinti esetben a
természetvédelmi hatóság;
f) a (2) bekezdés j) pontja szerinti esetben az illetékes közlekedési
hatóság kezdeményezésére, illetõleg szakhatósági hozzájárulása alapján,
továbbá
g) a (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben a honvédelmi miniszter,
h) a (2) bekezdés d) pontja szerinti esetben a belügyminiszter kijelölése
alapján
állapítja meg.
18. §
Gazdasági rendeltetésû erdõnek minõsül az az erdõ, amelyben a gazdálkodás
elsõdleges célja az erdei termékek elõállítása és hasznosítása, így különösen
a) a faanyagtermelést szolgáló erdõ,
b) a szaporítóanyag-termelést szolgáló erdõ.
Gazdasági rendeltetésû erdõnek minõsül az intenzív vadgazdálkodásra kijelölt,
bekerített erdõ (a továbbiakban vadaskert) is.
19. §
Egészségügyi-szociális turisztikai rendeltetésû erdõnek minõsül:
a) a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levõ gyógyerdõ;
b) a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt üdülõerdõ (parkerdõ).
20. §
Oktatás-kutatás célját szolgáló erdõnek minõsül:
a) a szakoktatási tevékenység célját szolgáló tanerdõ;
b) az erdészeti kutatás, kísérlet céljára kijelölt kísérleti erdõ;
c) az erdõterületen a külön jogszabály rendelkezései szerint kialakított
vadaspark.
Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatása
21. §
(1) Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatását - a 17. § (2)
bekezdés c) és d) pontja kivételével - az erdészeti hatóság engedélyezi.
(2) A tájképvédelmi, valamint a védett erdõ elsõdleges rendeltetésének
megváltoztatásához be kell szerezni a természetvédelmi hatóság elõzetes
szakhatósági hozzájárulását.
(3) A védõ erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatására a 17. § (4)
bekezdése szerinti szakhatóság döntése, illetve hozzájárulása alapján
történhet.
(4) Az erdõ elsõdleges rendeltetésének közérdekbõl történõ megváltoztatását
kezdeményezheti
a) a miniszter,
b) a természetvédelemért felelõs miniszter,
c) az oktatásért felelõs miniszter,
d) az egészségügyért felelõs miniszter,
e) a honvédelemért felelõs miniszter, és
f) a belügyminiszter.
Az erdõ rendeltetésének közérdekbõl történõ megváltoztatásából eredõ
többletköltség megtérítésérõl a kezdeményezõ köteles gondoskodni.
(5) Erdõ, valamint fásítás külön törvény alapján történõ védetté
nyilvánításához a miniszter egyetértése szükséges.
22. §
Amennyiben - a gazdasági rendeltetés kivételével - az erdõ elsõdleges
rendeltetésének meghatározására, illetõleg megváltoztatására közérdekbõl kerül
sor, az erdõgazdálkodó az ebbõl eredõ ténylegesen felmerült termelési
többletköltségének és kárának megtérítésére tarthat igényt, melynek
biztosításáról a kezdeményezõ szerv az elsõdleges rendeltetés fennállása alatt
köteles folyamatosan gondoskodni.
III. Fejezet
AZ ERDITERVEZES ES NYILVANTARTAS RENDSZERE
Az erdõgazdálkodási tevékenység folytatásának tervszerûsége
23. §
(1) A tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység tervszerûségét:
a) tíz évre szóló körzeti erdõterv (továbbiakban: körzeti erdõterv);
b) tíz évre szóló erdõgazdálkodási üzemterv (a továbbiakban: üzemterv);
c) éves erdõgazdálkodási terv (a továbbiakban: erdõgazdálkodási terv)
készítésével, valamint az
d) Országos Erdõállomány Adattár (a továbbiakban: Adattár) fenntartásával
és az abban foglalt egyes adatok kötelezõ felhasználásával
kell biztosítani.
(2) E törvényben, valamint a külön jogszabályokban foglaltak alapján a
miniszter az érintett miniszterekkel egyetértésben köteles gondoskodni a
körzeti erdõterv és a hosszú távú körzeti vadgazdálkodási terv összhangjának
megteremtésérõl.
(3) A körzeti erdõterv, az üzemterv, az egyszerûsített üzemterv és az
erdõgazdálkodási terv készítésének részletes szabályait a miniszter
rendeletben állapítja meg.
(4) A faültetvények és a hat hektár terület alatti gazdasági rendeltetésû
szórvány erdõk esetében egyszerûsített üzemtervet kell készíteni.
A körzeti erdõterv
24. §
(1) A körzeti erdõterv az erdõ rendeltetésének betöltését, folyamatos
fenntartásának, szolgáltatásainak, haszonvételeinek, hozadékának biztosítását
és javítását, az erdõhöz fûzõdõ közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány,
valamint hosszú távú erdõállomány-gazdálkodási elõírás és iránymutatás.
(2) A körzeti erdõtervet elsõ ízben az érintett erdõterületre korábban
készített hosszú távú erdõállomány-gazdálkodási tervek érvényességének
figyelembevételével kell elkészíteni.
(3) A miniszter állami feladatként gondoskodik a körzeti erdõterv
elkészítésérõl.
(4) A körzeti erdõtervet - az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint illetékes
miniszterekkel egyetértésben, valamint a természetvédelemért felelõs miniszter
véleménye alapján - a miniszter állapítja meg, és gondoskodik az erdõterv
Adattáron való átvezetésérõl és kiadásáról.
25. §
(1) A körzeti erdõterv tartalmazza az adott térségre vonatkozóan
a) az e törvény hatálya alá tartozó erdõtagok és erdõrészletek
erdõgazdasági azonosítóját, területét;
b) az erdõrészletek termõhelyi viszonyainak és az erdõállományok jellemzõ
adatainak leírását;
c) erdõrészletenkénti felsorolásban az erdõ elsõdleges, illetõleg a
szükség szerint a további rendeltetésének megfelelõ erdõfelújítási,
erdõnevelési feladatokat, a fakitermelési lehetõségeket és gazdálkodási
korlátozásokat;
d) az erdei haszonvételek mértékét, gyakorlásának lehetséges és ajánlott
módját;
e) az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ átfogó adatokat,
valamint azok elemzését;
f) az erdészeti üzemi térképeket.
(2) A körzeti erdõterv készítése során biztosítani kell, hogy a körzetben
érintett erdõgazdálkodók a tervben foglaltakat még annak kiadása elõtt a rájuk
vonatkozó mértékben megismerhessék és ahhoz javaslatot tehessenek. A körzeti
erdõtervet az erdõgazdálkodók javaslatainak figyelembevételével - ha azok az e
törvényben meghatározott célokat és elõírásokat nem sértik - kell elkészíteni.
Az üzemterv
26. §
(1) Az erdõgazdálkodó erdõgazdálkodási tevékenységet csak a gazdálkodási
területére vonatkozó üzemterv alapján folytathat.
(2) Az erdõgazdálkodó az üzemterv elkészítésérõl a körzeti erdõtervnek a
erdõgazdálkodó területére vonatkozó adatai, iránymutatásai és elõírásai
felhasználásával köteles gondoskodni.
(3) Az üzemtervet - a hullámtéren lévõ erdõ esetében a vízügyi hatóság,
védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi
hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a területileg illetékes
erdészeti hatóság hagyja jóvá.
(4) Az üzemterv elõírásai érvényben maradnak, ha az erdõgazdálkodó
személyében változás következik be. Az új erdõgazdálkodó köteles az
üzemtervben foglalt elõírások végrehajtásáról gondoskodni.
(5) Az üzemterv elkészítéséhez az állam a külön jogszabályban meghatározott
módon és feltételekkel támogatást nyújt.
27. §
(1) Az üzemterv tartalmazza:
a) az erdõterület ingatlannyilvántartási adatait, az erdõtagok és
erdõrészletek erdõgazdasági azonosítóit, valamint a hozzátartozó erdõtervi
térkép kivonatos másolatát (üzemtervi térkép);
b) az egyes erdõrészletekre vonatkozóan
ba) a termõhelyi és erdõállomány adatokat;
bb) az erdei életközösség állapotának leírását;
bc) az erdõ elsõdleges rendeltetésének megfelelõ erdõnevelési
feladatokat;
bd) az erdõgazdálkodási tevékenységet érintõ korlátozásokat;
be) gyakorolható fakitermelés módját és fafajonkénti mértékét;
bf) az erdõ felújításával kapcsolatos feladatokat;
bg) az egyes erdei haszonvételek módját;
c) a erdõgazdálkodási tevékenység tartamosságának tervezéséhez és
ellenõrzéséhez szükséges értékelési és szabályozási munkarészeket,
d) az erdõben végzett tevékenységekrõl és az erdõ állapotában
bekövetkezett változásokról évente vezetett nyilvántartást.
28. §
Amennyiben az üzemterv elkészítésekor elõre nem látott, az erdõ állapotában
bekövetkezett változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság kérelemre vagy
hivatalból - az érintett szakhatóság elõzetes hozzájárulásával - az
üzemtervtõl eltérõ gazdálkodási feladatokról és lehetõségekrõl határozatban
dönt.
Az éves erdõgazdálkodási terv
29. §
(1) Az erdõgazdálkodó e törvény keretein belül köteles erdõgazdálkodási
tervet készíteni, amelyben maga határozza meg, hogy az üzemtervben az adott
erdõrészletre megállapított feladatait és a haszonvételeket melyik évben
kívánja elvégezni, illetve gyakorolni.
(2) Az erdõgazdálkodási tervnek erdõrészletenként tartalmaznia kell az
erdõfelújítási, erdõnevelési feladatokat, valamint az elvégezni kívánt
fakitermelési munkákat.
(3) Az erdõgazdálkodási tervet - a hullámtéren lévõ erdõ esetében a vízügyi
hatóság, védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a
természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti
hatóság hagyja jóvá.
(4) Az erdõgazdálkodó személyében bekövetkezett változás esetén az
erdõgazdálkodási terv érvényességére a 26. § (4) bekezdésében foglaltakat kell
megfelelõen alkalmazni.
30. §
(1) Ha az üzemterv erdõállomány szerkezet-átalakítást ír elõ, az
erdõgazdálkodó köteles termõhelyfeltáráson alapuló erdõsítési tervet
(továbbiakban: erdõsítési tervet) készíteni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti erdõsítési terv készítésére és jóváhagyására az
éves erdõgazdálkodási tervre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az
erdészeti hatóság jóváhagyását követõen az erdõsítési terv az üzemterv részét
képezi.
Az Országos Erdõállomány Adattár
31. §
(1) Az erdõgazdálkodás országos szintû szabályozása érdekében a miniszter az
országos erdészeti hatóság útján állami feladatként Adattárat mûködtet.
(2) Az Adattár tartalmazza:
a) az erdõrészleteknek az erdõtervekben szereplõ adatait;
b) az erdõben évente végzett erdõgazdálkodási tevékenységeket;
c) az erdõ faállományának mennyiségében és minõségében bekövetkezett
változásokat.
(3) Az Adattárban a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti változásokat évente
át kell vezetni.
32. §
(1) Az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ tervezés, irányítás,
ellenõrzés és tájékoztatás az Adattár adatainak felhasználásával történik.
(2) Az Adattár adatairól kiállított igazolás közokiratnak minõsül.
(3) Az Adattár az erdõterület tulajdonosa, jogszerû használója, valamint az
erdõgazdálkodó részére - a rájuk vonatkozó adatok tekintetében - nyilvános. A
miniszter az Adattárból való adatszolgáltatást rendeletben feltételhez,
illetõleg díj fizetéséhez kötheti.
33. §
A tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység feltételeinek
folyamatos biztosítása (a továbbiakban: erdõvagyon-védelem ) érdekében a
miniszter gondoskodik az országos, illetõleg a körzeti hozamszabályozás
elkészítésérõl.
IV. Fejezet
AZ ERDITELEPITES ES A FASITAS
34. §
(1) Erdei faállomány korábban más mûvelési ágú ingatlanon való telepítése (a
továbbiakban: erdõtelepítés), valamint a fásítás telepítése az ország
környezeti állapotának javítását, a természeti értékek és a táj, a termõföld,
a vizek és az egyes emberi létesítmények védelmét, a természeti erõforrások
bõvítését, valamint a telepítõk gazdasági érdekeit szolgálja.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel az állam az erdõtelepítésekhez
és a fásítások létesítéséhez a külön jogszabályban meghatározott módon és
feltételekkel támogatást nyújt.
35. §
(1) Az erdõtelepítés, valamint a fásítás szakszerûségének, valamint a talajra
és a környezetre gyakorolt kedvezõ hatásának biztosítása érdekében az
erdõgazdálkodó erdõ telepítését - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak
jóváhagyott telepítési-kivitelezési terv alapján végezhet.
(2) Az erdõtelepítés, valamint a fásítás során figyelemmel kell lenni arra,
hogy a faállomány függõleges koronavetülete növekedésével arányosan a
földrészlet határán belül maradjon, továbbá, hogy a faállomány szomszédos
ingatlan hasznosítását az indokolt mértéket meghaladó módon ne korlátozza,
illetve azt ne veszélyeztesse.
(3) Az erdõtelepítési-kivitelezési tervet az erdészeti hatóság - az érintett
hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján - hagyja jóvá.
(4) Az erdõtelepítéshez, valamint a fásításhoz csak a külön jogszabályban
meghatározott és igazolt minõségû szaporítóanyagot szabad felhasználni.
36. §
(1) Az erdõtelepítési-kivitelezési tervnek tartalmaznia kell:
a) az érintett földrészlet ingatlannyilvántartási adatait;
b) a földrészlet termõhelyi adatait;
c) a telepítésre kerülõ faállomány tervezett adatait;
d) a felhasználni tervezett szaporítóanyag jellemzõ adatait;
e) a tervezõ, valamint a kivitelezés szakmai irányításáért felelõs
személy nevét és címét.
(2) Az erdõtelepítési-kivitelezési terv elkészítésének részletes szabályait a
miniszter rendeletben állapítja meg.
37. §
(1) A fásítás-telepítés tervének - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a
36. § (1) bekezdésének a), c) és e) pontjaiban meghatározott adatokat kell
tartalmazni.
(2) A fásítás egyes módjainál a miniszter rendeletben e törvény szerinti
telepítési-kivitelezési terv helyett az erdõgazdálkodó bejelentési
kötelezettségét vagy egyszerûsített erdõtelepítési-kivitelezési terv
készítését írhatja elõ.
38. §
(1) Amennyiben az erdõgazdálkodó engedély nélkül, vagy az engedélytõl
eltérõen telepíti az erdõ faállományát, annak fennmaradásáról az erdészeti
hatóság az illetékes szakhatóságok elõzetes hozzájárulásával határozatban
dönt.
(2) A telepítés felszámolását az erdészeti hatóság abban az esetben
rendelheti el, ha az engedély nélkül telepített faállomány a termõhelyre, vagy
a környezõ erdõterületekre káros hatással lenne.
39. §
(1) Az erdõtelepítés és fásítás megkezdésének idõpontját az erdõgazdálkodó
köteles a teljesítés helye szerint illetékes erdészeti hatóságnak elõzetesen
bejelenteni.
(2) Az erdészeti hatóság az erdõtelepítés szakszerûségét ellenõrzi.
(3) Az erdõtelepítést - védett természeti területet érintõ rész
vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - az erdészeti hatóság határozatban befejezetté nyilvánítja,
ha az erdõtelepítési tervben meghatározott fafaj egyedei megfelelõ számban,
arányban és minõségben jelen vannak és a faállomány további pótlást nem
igényel.
Az erdõtelepítés és fásítás közérdekbõl történõ elrendelése
40. §
(1) Közérdekbõl erdõtelepítés, illetõleg fásítás elrendelhetõ
a) a városok, községek, lakótelepek, ipartelepek, hulladéklerakó-helyek,
kórházak, üdülõhelyek körül;
b) ahol a termõtalaj pusztulása vagy eltávolítása folytán várható károk
csak erdõtelepítéssel vagy fásítással mérsékelhetõk, vagy szüntethetõk meg;
c) ahol a felszíni és a felszín alatti vizek védelme ezt indokolja;
d) árvízvédelmi töltések védelmére.
(2) Közérdekbõl az erdõtelepítést, valamint a fásítást a települési
önkormányzat képviselõtestülete, a környezetvédelmi, a természetvédelmi, az
építésügyi, a közegészségügyi, a talajvédelmi, valamint a vízügyi hatóság
határozatban rendelhet el az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával.
(3) Az ingatlanra az (1) bekezdésben meghatározott közérdekû célok
megvalósítása érdekében a települési önkormányzat, az állami vízügyi szerv,
valamint az (1) bekezdésben felsorolt közérdekû célok megvalósításáért felelõs
más állami szerv javára a (2) bekezdés szerinti hatóság határozatával
használati jog alapítható.
(4) A közérdekbõl elrendelt erdõtelepítés, illetõleg fásítás pénzügyi
fedezetének biztosításáról az azt kezdeményezõ szerv köteles gondoskodni.
(5) A közérdekû erdõtelepítést, valamint fásítást az állam a külön
jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatja.
(6) A közérdekû erdõtelepítés, valamint fásítás elrendelése nem helyettesíti
az elrendelést kezdeményezõ szerv, valamint az igénybevett földterület
tulajdonosa közötti, a földterület tulajdoni, illetõleg használati viszonyait
érintõ megállapodást, a külön jogszabály szerinti kisajátítási eljárást,
valamint a használati jog e törvény szerinti alakítását.
V. Fejezet
AZ ERDIFELUJITAS, AZ ERDINEVELES, VALAMINT AZ ERDISZERKEZET ATALAKITASA
Az erdõfelújítás
41. §
(1) Az erdõ felújításának minõsül az erdõ kitermelt vagy kipusztult
faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység.
(2) Az erdõ felújítása történhet:
a) természetes módon
aa) a kitermelésre kerülõ faállomány talajra hulló magjáról
(mageredetû természetes felújítás), valamint
ab) a kitermelt faállomány gyökerérõl vagy tuskójáról kihajtott
sarjakról (sarj eredetû természetes felújítás);
ac) a vegyes korú faállomány kialakítását és folyamatos
fennmaradását biztosító szálalással.
b) mesterséges módon, melynek során a letermelt vagy kipusztult és
eltávolított faállomány helyén magvetéssel, csemete vagy dugvány ültetéssel
gondoskodnak a faállomány újbóli létrehozásáról.
(3) Ahol a termõhelynek megfelelõ fafajok magról történõ természetes
felújításának feltételei adottak, azt elõnyben kell részesíteni. Mesterséges
erdõfelújítás esetén csak a körzeti erdõtervben elõírt fafajú, és a külön
jogszabályban meghatározott minõségû szaporítóanyagot szabad felhasználni.
(4) A véghasználat befejezését követõen - továbbá, ha az erdõ faállománya
összefüggõen kétezerötszáz négyzetmétert meghaladó területen bármilyen okból
kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdõben a fák koronavetülete
által fedett terület hatvan százalék alá csökken - az erdõgazdálkodónak az
erdõfelújítást két éven belül meg kell kezdenie, és azt a miniszter által
rendeletben meghatározott határidõre be kell fejeznie.
(5) Az erdõ felújítását - védett természeti területet érintõ rész
vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával -az erdészeti hatóság határozatban befejezetté nyilvánítja,
ha a körzeti erdõtervben meghatározott fafajok egyedei megfelelõ számban,
arányban és minõségben jelen vannak és a faállomány további pótlást nem
igényel.
(6) Ha az erdõgazdálkodó az e törvény szerinti erdõfelújítási
kötelezettségének határidõn belül nem tesz eleget, az az erdészeti szabályok
megsértésének minõsül.
Az erdõnevelés
42. §
(1) A befejezett erdõtelepítések és erdõfelújítások (a továbbiakban együtt:
befejezett erdõsítés) további fejlõdését ápolással, felszabadító és elegyarány
szabályozó tisztítással, valamint törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítéssel
(a továbbiakban együtt: erdõnevelés) kell biztosítani.
(2) Az erdõnevelés során biztosítani kell, hogy a fiatal, vagy az idõsebb
faállomány minõsége és fejlõdési lehetõsége javuljon, az erdõ élõfakészlete
csak átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdõ talaja és az erdei
életközösség maradandó kárt ne szenvedjen.
(3) Az erdõfelújítás és az erdõnevelés részletes szabályait a miniszter
rendeletben határozza meg.
A befejezett erdõsítés felülvizsgálata
43. §
(1) Az erdészeti hatóság az erdõsítés befejezetté nyilvánítását követõ öt év
elteltével felülvizsgálja az erdõ állapotát, és amennyiben az erdõ minõsége
romlott - védett természeti területet érintõ rész esetében a természetvédelmi
hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - elrendelheti az erdõsítés
megismétlését. Amennyiben a befejezett erdõsítés megismétlésére gazdálkodási
hiba miatt került sor, a minõségromlással érintett erdõre elszámolt állami
támogatás jogtalanul igénybevett állami támogatásnak minõsül.
(2) Amennyiben az erdõ minõségének védelme ezt indokolja, az erdészeti
hatóság az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálatot az ott írt idõpontnál
korábban is megtarthatja vagy késõbb is megismételheti. Ennek során az
erdészeti hatóság az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, és egyúttal
rendelkezik a jogtalanul igénybevett állami támogatás visszafizetésérõl.
Az erdõszerkezet átalakítása
44. §
(1) Ha az erdõ faállományának eredete, fajösszetétele és szerkezete nem felel
meg a termõhelyi adottságoknak vagy az elsõdleges rendeltetésnek,
erdõfelújítással kell a megfelelõ állományszerkezet kialakításáról gondoskodni
(a továbbiakban: erdõszerkezet átalakítás).
(2) A körzeti erdõterv elõírásainak megfelelõ erdõszerkezet átalakításért az
erdõgazdálkodó a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel
állami támogatást vehet igénybe.
(3) Az erdõszerkezet átalakítást - védett természeti területet érintõ rész
vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - az erdészeti hatóság által jóváhagyott terv alapján kell
végrehajtani.
(4) Az erdõszerkezet-átalakítási terv készítésének részletes szabályait a
miniszter rendeletben állapítja meg.
VI. Fejezet
AZ ERDIT KAROSITO HATASOK ELLENI VEDEKEZES
Az erdõvédelem általános szabályai
45. §
(1) Az erdõt veszélyeztetõ és a faanyag értékét csökkentõ károsító hatásnak
minõsül:
a) a külön jogszabály szerinti növényi és állati károsítók károkozása;
b) a vadállomány károsítása;
c) az erdõt veszélyeztetõ káros tevékenység;
d) az erdõ talaját veszélyeztetõ tevékenység;
e) az erdõtûz;
f) az erdõt ért káros természeti hatás.
(2) Az erdõ fejlõdésének, egészségi állapotának folyamatos figyelemmel
kísérése és ellenõrzése céljából az állam - az erdõt károsító hatások
megfigyelésére, valamint az erdészeti növényvédelmi elõrejelzés készítésére -
erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszert tart fenn és mûködtet.
(3) Az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer feladata:
a) a faállomány egészségi állapotának és fejlõdésének folyamatos
megfigyelése;
b) az erdõben keletkezett károk országos szintû becslése;
c) az erdei talajok állapotváltozásának vizsgálata;
d) az erdõre ható káros külsõ- és belsõ tényezõk, valamint az erdei
életközösség és annak termõ-, és élõhelyének változása közötti összefüggések
vizsgálata;
e) a károsítók elszaporodásának elõrejelzése, valamint az ellenük való
védekezés tervezése.
(4) Az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer mûködésének részletes
szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.
46. §
(1) Az erdei életközösség védelme érdekében az erdõgazdálkodó köteles
a) az erdõ egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérni;
b) az erdõt veszélyeztetõ káros hatások kártételének megelõzéséhez és az
ellenük való védekezéshez szükséges intézkedéseket megtenni;
c) amennyiben az erdõt károsító hatást észlel, azt az erdészeti
hatóságnak haladéktalanul bejelenteni.
Védelem a károsítók károkozása ellen
47. §
(1) A növényvédelemrõl szóló jogszabályokban meghatározott növényi, állati
vagy fertõzést okozó egyéb szervezetek (a továbbiakban együtt: károsítók)
erdõterületen történõ tömeges elszaporodása esetén az erdészeti hatóság - a
növényvédelmi hatóság, valamint védett természeti területet érintõ rész
vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - határozatban kötelezi az erdõgazdálkodót a szükséges
védekezés elvégzésére.
(2) A külön jogszabály szerinti zárlati (karantén) és veszélyes károsítók
elleni védekezést - az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - a növényvédelmi hatóság rendeli el.
(3) Ha az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozatában foglaltaknak nem
tesz eleget, a szükséges munkálatokat az erdészeti hatóság, valamint védett
természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság
elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a növényvédelmi hatóság az
erdõgazdálkodó költségére elvégezteti (közérdekû védekezés).
(4) A (2) bekezdés alapján hatóságilag elrendelt védekezés költségeinek
megtérítésére a külön jogszabályban foglaltak szerint állami támogatás vehetõ
igénybe, kivéve ha az erdõgazdálkodó elmulasztotta a növényvédelemrõl szóló
jogszabályban elõírt, illetve az erdészeti hatóság határozatában elrendelt
védekezési kötelezettségét.
48. §
(1) A károsítók elszaporodásának megelõzése érdekében az erdõterületen tárolt
erdei fa és egyéb termék kezelésérõl a termék tulajdonosa vagy az
erdõgazdálkodó egyetemlegesen köteles gondoskodni.
(2) Amennyiben a tárolt erdei fa és egyéb termék kedvezõ feltételeket teremt
a károsítók elszaporodásához, az erdészeti hatóság a termék tulajdonosát,
valamint az erdõgazdálkodót egyetemlegesen kötelezi annak kezelésére, illetve
elszállítására.
(3) Ha az erdei fa és egyéb termék tulajdonosa vagy az erdõgazdálkodó a
határozatban foglaltaknak nem tesz eleget, az erdészeti hatóság a szükséges
munkálatokat a termék tulajdonosa és az erdõgazdálkodó költségére
elvégeztetheti.
(4) Ha káros természeti hatás miatt az erdõ állapotában jelentõs romlás
következik be, a károsítók elszaporodásának megakadályozása érdekében az
erdõgazdálkodó köteles a veszélyforrást jelentõ beteg és elhalt fákat az
egészségügyi fakitermelésre vonatkozó szabályok alapján eltávolítani. Az
erdõgazdálkodó kérelmét az erdészeti hatóság köteles - védett természeti
terület esetén a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - legalább tizenöt napon belül elbírálni.
(5) A káros természeti hatások miatt bekövetkezett erdõkárok enyhítéséhez,
illetõleg felszámolásához az erdészeti hatóság véleményét, vagy javaslatát is
figyelembe véve - a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel -
állami támogatás vehetõ igénybe.
Védelem a vadállomány károsítása ellen
49. §
(1) Az erdõterületen - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, illetve az
erdõterülettel közvetlenül határos vadászterületen
a) az erdei életközösség tagjainak fennmaradását,
b) az erdõ talajának épségét,
c) az erdõsítés állapotát,
d) az erdõ faállományának termõhelye szerint várható mennyiségi és
minõségi fejlõdését veszélyeztetõ, valamint
e) az erdõ természetes felújítását akadályozó
létszámú és fajösszetételû vadállomány nem tartható fenn.
(2) Az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával létesített
vadaskertben és vadasparkban olyan mértékû vadlétszám is fenntartható, amely
az (1) bekezdés c), d) és e) pontjában foglaltak érvényesülését nem
biztosítja.
(3) Az erdészeti hatóság az (1) bekezdésben foglalt veszélyeztetõ tényezõk
észlelése megjelölésével köteles kezdeményezni a vadászati hatóságnál a
vadállomány apasztására, illetve a veszélyeztetés egyéb módon való
megszüntetésére teendõ intézkedés elrendelését. Az erdészeti hatóság
megkeresésére a vadászati hatóságnak tizenöt napon belül kell határozatot
hoznia.
(4) Az erdõgazdálkodó a vadállomány károsítása elleni védekezése során
köteles figyelemmel lenni a vad természetes élõhelyének védelmére.
Védelem a káros tevékenységek ellen
50. §
(1) Tilos erdõterületen
a) legeltetni és makkoltatni;
b) bármilyen szemetet és hulladékot elhelyezni;
c) az erdei élõfáról, a cserjérõl gallyat, díszítõ lombot gyûjteni - a
minõségi törzsnevelést elõsegítõ nyesés kivételével -, valamint
d) erdészeti szaporítóanyagot gyûjteni, ha az az erdõfelújítás
sikerességét veszélyezteti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megsértése az erdõgazdálkodási szabályok
megsértésének minõsül.
Az erdõ talajának védelme
51. §
(1) Az erdõ talajának védelmét a káros folyamatok megelõzésére alkalmas
erdõgazdálkodási tevékenységgel, valamint talajvédõ létesítményekkel kell
biztosítani.
(2) Az erdõ talajának védelmérõl - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével -
az erdõgazdálkodó köteles gondoskodni.
(3) Az erdõ talaját a szomszédos területekrõl ért károsító hatások
megszüntetésérõl és következményeinek felszámolásáról a kár elõidézõje köteles
gondoskodni.
(4) Az erdõ talajának védelméhez az állam a külön jogszabályban meghatározott
módon és feltételekkel támogatást nyújt.
52. §
(1) Az erdõ talajának védelme érdekében az erdõgazdálkodó köteles:
a) a külön jogszabályokban meghatározott termõföldvédelmi,
természetvédelmi, környezetvédelmi és vízvédelmi követelményeknek is megfelelõ
erdõgazdálkodási tevékenységet folytatni;
b) az erdõfelújítás, az erdõnevelés, a fakitermelés, a faanyag mozgatása,
valamint a feltáró úthálózat kiépítése során az erdõ talajának erózió és
tömörödés elleni védelmérõl gondoskodni.
(2) Az erdõ talaja szennyezésének megakadályozása céljából az erdõterületen
szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb talajszennyezõ anyag
elhelyezése tilos.
(3) Az erdõterületrõl az erdei avar és a talaj humuszos termõrétegének
összegyûjtése és elszállítása tilos.
(4) Az erdõben szakszerûtlen gazdálkodás következtében keletkezett
talajkárosodás, valamint az erdõterülettel szomszédos mezõgazdasági vagy egyéb
rendeltetésû területek erdõbõl továbbterjedõ károsítása esetén az
erdõgazdálkodónak kell gondoskodnia a kár okának megszüntetésérõl.
(5) Az erdõterületen a talajvédelmi hatósági jogkört az erdészeti hatóság
gyakorolja.
(6) Erdõ talajának védelmére e törvény rendelkezéseit a talajvédelemre
vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni.
Védelem a tûz ellen
53. §
(1) Az erdõ tûz elleni védelmével kapcsolatos feltételek megteremtésérõl az
erdõgazdálkodó köteles gondoskodni.
(2) Az erdõ tûz elleni védelméhez az állam a külön jogszabályban
meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
54. §
(1) Tilos tüzet gyújtani erdõterületen, valamint annak kétszáz méteres
körzetében, ha a tûz továbbterjedésének feltételei különösen kedvezõek.
Ugyancsak tilos az erdõterületen tüzet közvetlenül vagy közvetve okozó tárgyak
elhelyezése, tárolása és eldobása. Fokozottan védett természeti területen lévõ
erdõben tûz gyújtása tilos.
(2) Erdõterületen tûz gyújtására és fenntartására - az erre a célra kijelölt
helyek kivételével - csak az erdõgazdálkodó, illetve az erdõgazdálkodó
írásbeli engedélye birtokában levõ személy jogosult. Az erdõterület határától
számított kétszáz méteres távolságon belül levõ ingatlanon csak az ingatlan
tulajdonosa, vagy annak megbízottja gyújthat és tarthat fenn tüzet a
tûzvédelmi rendelkezések betartásával.
(3) A vágástéri hulladék égetése az erdõgazdálkodó által arra kijelölt
területeken és csak abban az esetben megengedett, ha a tûz az újulatot és a
környezetében lévõ erdõt, az erdõn kívüli területek élõvilágát, valamint a
természeti képzõdményeket és egyéb mûtárgyakat nem veszélyezteti.
(4) Az erdõgazdálkodó a parkerdõ területén turisztikai célból és tûzvédelmi
szempontból állandó és biztonságos tûzrakó helyet köteles kialakítani. A
kialakított tûzrakóhelyen a tûzvédelmi rendelkezések betartásával bárki
jogosult tüzet rakni.
(5) Az erdõgazdálkodó az erdõterületen létesített mészégetõt, illetve
faszénégetõt az erdészeti hatóságnak, továbbá az illetékes önkormányzati
tûzoltóságnak köteles bejelenteni.
55. §
(1) A tûz õrzésérõl, valamint annak - a helyszínrõl való távozás elõtti -
biztonságos eloltásáról a tûzgyújtásra jogosult köteles gondoskodni.
(2) Aki erdõtüzet vagy tûzveszélyt észlel és azt eloltani, illetve elhárítani
nem tudja, köteles az illetékes tûzoltóságot, vagy a települési önkormányzat
polgármesteri hivatalát, és az erdõgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni, és
a tûz oltásában a tõle elvárható módon közremûködni.
56. §
(1) Fokozott tûzveszély esetén a miniszter az ország egészére vagy
meghatározott területén lévõ erdõre, valamint az erdõterület határától
számított kétszáz méteren belüli területre - átmeneti idõre - általános
tûzgyújtási tilalmat rendelhet el. A tûzgyújtási tilalom kihirdetésérõl, annak
feloldásáról a miniszter a Magyar Közlönyben való közzététel, továbbá a sajtó,
rádió, televízió útján vagy egyéb módon gondoskodik.
(2) A fokozott tûzveszély miatti tûzgyújtási tilalom esetére tûzjelzõ
szolgálatot kell szervezni. A tûzjelzõ szolgálatot az erdészeti hatóság a
területileg illetékes tûzvédelmi hatóság és az erdõgazdálkodók
közremûködésével köteles megszervezni és mûködtetni, illetõleg a mûködést
ellenõrizni.
(3) Az általános tûzgyújtási tilalom elrendelése esetén, annak feloldásáig az
erdõgazdálkodó az erdõbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja,
illetve megtilthatja.
Védelem a káros természeti hatások ellen
57. §
(1) Az erdõt veszélyeztetõ káros természeti hatásnak minõsül
a) a vadászható állatfajnak nem minõsülõ, vadon élõ állatfajok
túlszaporodásából eredõ károkozás,
b) a hó, a jég vagy a szél okozta fadöntés és -törés, a légszennyezés, az
árvíz, a talajvízszint változása, a fagy, az aszály, valamint
c) az ismeretlen eredetû károkozás.
(2) Az erdõt veszélyeztetõ káros természeti hatások kártételeinek
mérsékléséhez a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel állami
támogatás vehetõ igénybe.
VII. Fejezet
ERDEI HASZONVETELEK
Az erdei haszonvételek általános szabályai
58. §
E törvény alapján erdei haszonvételnek minõsül:
a) a fakitermelés;
b) az erdészeti szaporítóanyag gyûjtése;
c) a vadászati jog hasznosítása;
d) elhalt fekvõ fa és gally gyûjtése;
e) a kidöntött fáról történõ fenyõgally és díszítõlomb gyûjtése;
f) a gomba, a vadgyümölcs, moha, illetõleg a gyógynövény gyûjtése;
g) a bot, a nád, a sás, a gyékény termelése és a fû kaszálása;
h) a méhészeti tevékenység;
i) a fenyõgyanta gyûjtése.
59. §
(1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve
veszélyeztetheti az erdõ felszíni és felszín alatti vizeit, talaját,
felújítását, valamint az erdei életközösséget.
(2) Az erdõgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott
feltételekkel gyakorolhatja. A védett természeti területen levõ erdõ esetén a
haszonvételek gyakorlásának engedélyezéséhez a természetvédelmi hatóság
elõzetes szakhatósági hozzájárulása szükséges.
(3) Az erdei haszonvételnek minõsülõ vadászati jog hasznosítására a külön
jogszabály rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell
alkalmazni.
(4) Az 58. § d)-i) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának
feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az
erdõgazdálkodó jogosult meghatározni.
Fakitermelés
60. §
(1) Erdõ faállományának - a faültetvény kivételével - kitermelését az
üzemtervi elõírásokkal is összhangban csak az erdészeti hatóság engedélye
alapján lehet végezni. A faültetvénybõl történõ fakitermelést az erdészeti
hatóságnak elõzetesen be kell jelenteni.
(2) A fakitermelés módja lehet:
a) az ápoló vágásnak minõsülõ, az erdõsítés befejezését követõ tíz éven
belüli fakitermelés;
b) a tisztító vágásnak minõsülõ, a fiatal erdõ nevelése céljából végzett
fakitermelés;
c) a gyérítésnek minõsülõ, az erdõ faállománya minõségének javítását és a
fahozam növelését szolgáló fakitermelés;
d) a véghasználati fakitermelésnek minõsülõ, a természetes úton magról
történõ felújulásra nem alkalmas, vagy nem a termõhelynek megfelelõ faállomány
letermelése (a továbbiakban: tarvágás), valamint a termõhelynek megfelelõ és
magról történõ természetes felújulásra alkalmas faállományban végzett
fakitermelés (a továbbiakban: felújító vágás);
e) a folyamatos borítottságot és készletgazdálkodást biztosító szálalás;
f) az egészségügyi fakitermelésnek minõsülõ, az elhalt, súlyosan sérült,
vagy a veszélyes károsítók elszaporodását elõidézõ beteg fák kitermelése.
(3) A fa kitermelésekor figyelemmel kell lenni a források védõterületére, a
védett élõ szervezetek élõhelyére, az élettelen természeti értékek védelmére,
a tájképre, valamint az értékes emberi alkotások környezetére.
61. §
(1) A gyérítés és a felújító vágás végrehajtását az erdészeti hatóság csak
akkor engedélyezheti, ha a kivágásra tervezett fák megjelölése elõzetesen már
megtörtént.
(2) A vegetációs idõszakban a felújító vágással történõ fakitermelésre az
engedély csak különösen indokolt esetben adható ki, illetve ezen idõszak alatt
az erdészeti hatóság a fa kitermelését megtilthatja.
(3) Az erdészeti hatóság a fa kitermelését korlátozhatja vagy megtilthatja,
amennyiben az erdõgazdálkodó az erdõfelújítás pénzügyi, valamint szakmai
kötelezettségének és feltételeinek e törvényben, illetve külön jogszabályban
megszabott módon, illetve határidõre nem tett eleget.
(4) Az erdészeti hatóság a fa kitermelését határidõ tûzésével elrendelheti,
ha az az erdõ egészségi állapotának megõrzése, javítása vagy az erdõ
felújítása érdekében szükséges.
62. §
(1) A tarvágáshoz az erdészeti hatóság akkor járulhat hozzá, ha:
a) síkvidéki és dombvidéki erdõterületeken tíz hektárnál nem nagyobb;
b) hegyvidéki erdõterületen öt hektárnál nagyobb egybefüggõ felújítatlan
vágásterület nem keletkezik. Kivételesen indokolt esetben az erdészeti hatóság
ettõl nagyobb területen történõ tarvágást is engedélyezhet;
c) hullámtéri erdõterületen a töltés és a folyó között egybefüggõ
felújítatlan vágásterület nem keletkezik.
(2) Az erdészeti hatóság a területi kiterjedéstõl függetlenül nem járulhat
hozzá a tarvágáshoz, ha az az erdõ talajának
a) termékenységét rontja;
b) vízháztartását károsan megváltoztatja, illetõleg
c) fennmaradását veszélyezteti.
(3) Az erdészeti hatóság a hozzájárulást az erdõ talajának védelmét szolgáló
feltétel teljesítéséhez kötheti.
Erdészeti szaporítóanyag gyûjtése
63. §
Erdészeti szaporítóanyagot az 50. § (1) bekezdésében foglalt tiltó
rendelkezésekre is figyelemmel az üzemtervi elõírásokkal összhangban -védett
természeti területen lévõ erdõ esetén a természetvédelmi hatóság elõzetes
szakhatósági hozzájárulásával - és az erdészeti hatóság engedélye alapján
lehet gyûjteni.
Fenyõgyanta gyûjtése
64. §
Fenyõgyantát csak az üzemterv szerinti véghasználati fakitermelést megelõzõ öt
éven belül lehet gyûjteni.
VIII. Fejezet
AZ ERDITERÜLET IGENYBEVETELE ES MEGOSZTASA,
VALAMINT AZ ERDI MûVELESI AGANAK MEGALLAPITASA
Erdõterület igénybevétele
65. §
Az erdõterület igénybevételének minõsül:
a) az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása;
b) az erdõterület termelésbõl való kivonásával járó létesítmény
elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: termelésbõl kivonás);
c) az erdõterület termelésbõl való idõleges kivonásával járó létesítmény
elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: idõleges
igénybevétel);
d) az erdõterület termelésbõl való kivonásával nem járó, de annak
rendeltetésszerû használatát idõlegesen vagy tartósan akadályozó létesítmény
elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása - ide nem értve a vadaskert, illetõleg
a vadaspark fenntartását -, így különösen: villamosvezeték, gázvezeték,
távközlõ vagy más közmûvezeték, sí- és egyéb sportpálya létesítése és
fenntartása (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerû használatot akadályozó
igénybevétel).
66. §
(1) Az erdõterület igénybevételéhez - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével
- az erdészeti hatóság engedélye szükséges. Az erdõterületet kizárólag az
engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni.
(2) Védett természeti területen lévõ erdõ igénybevételét az erdészeti hatóság
a természetvédelmi hatóság, védõ erdõ területének igénybevételét a rendeltetés
szerinti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján engedélyezi.
(3) Az erdõterület honvédelmi célra történõ igénybevételét a honvédelemért
felelõs miniszter, a nemzetbiztonsági és határrendészeti célra történõ
igénybevételét az e célokért felelõs miniszter javaslatára a miniszter
engedélyezi.
67. §
(1) Az erdõterület igénybevételéhez adott hozzájárulást az erdészeti hatóság
az erdõterület csökkenésével, illetve az erdõ rendeltetésszerû használatának
akadályozásával járó kedvezõtlen környezeti változások megszüntetése vagy
mérséklése érdekében feltételekhez kötheti.
(2) Az erdõterület igénybevétele esetén - azzal egyidejûleg - az
erdõgazdálkodó köteles az erdészeti hatóságtól az üzemterv módosítását is
kérni.
(3) Az erdõterület tervezett igénybevételéhez - kérelemre - az erdészeti
hatóság - az érintett szakhatóságok bevonásával - elvi hozzájárulást adhat. Ez
esetben a kérelemnek nem feltétele az erdõterületre vonatkozó tulajdonon vagy
más jogcímen fennálló rendelkezési jog igazolása.
68. §
(1) Gazdasági rendeltetésû erdõ mezõgazdasági mûvelésbe vonását az erdészeti
hatóság a talajvédelmi hatóság véleményének figyelembevételével engedélyezi.
(2) Védelmi rendeltetésû erdõ mezõgazdasági mûvelésbe vonását csak
kivételesen indokolt esetben, és az illetékes hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulása alapján engedélyezheti az erdészeti hatóság.
(3) A faültetvény területének a telepítési engedélyben megjelölt határidõn
belüli mezõgazdasági mûvelési ágba vonását az erdészeti hatóságnak be kell
jelenteni.
(4) Nem minõsül az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonásának a síkvidéki
erdõterület tarvágását és kituskózását követõ két évben a felújítás érdekében
végzett szántóföldi mûvelés (a továbbiakban: mezõgazdasági elõhasználat). Ez a
rendelkezés nem vonatkozik a védett természeti területen lévõ erdõre.
(5) Az erdészeti hatóság az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonásának
engedélyezését határidõhöz kötheti. Az engedélyes az erdõterület mezõgazdasági
mûvelésbe vonását harminc napon belül köteles bejelenteni az engedélyezõ
hatóságnak. Amennyiben a megadott határidõn belül az engedélyezett nagyságú
erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása nem történt meg, az engedély a
mezõgazdasági mûvelésbe nem vont részre érvényét veszti és a területen
továbbra is e törvény elõírásai, valamint az üzemterv szerinti
erdõgazdálkodást kell folytatni.
69. §
Erdõterületet termelésbõl kivonni kivételes esetben és csak akkor lehet, ha az
erdõterületre tervezett létesítmény elhelyezésre vagy tevékenység gyakorlására
az adott térségben nem található más arra alkalmas földrészlet.
70. §
(1) Az erdõterület erdõgazdálkodási tevékenységétõl eltérõ célra történõ
idõleges igénybevételét - védett természeti területet érintõ rész
vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági
hozzájárulásával - az erdészeti hatóság egy alkalommal és legfeljebb öt évi
idõtartamra engedélyezheti.
(2) Az erdõterület idõleges igénybevétele esetén az igénybevételért évenként
az igénybevett erdõterület aranykorona értékének ötezerszeresét, de
hektáronként legalább húszezer forintot kell a külön jogszabály szerinti
számlára befizetni.
(3) Az idõlegesen más célra hasznosított területen - a határidõ lejártát
követõen - az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozatában foglaltak
szerint köteles gondoskodni az erdõterület erdõgazdálkodási tevékenységbe
történõ visszaállításáról, valamint az erdõ talajának erdõgazdálkodási
termelés céljára történõ alkalmassá tételérõl.
(4) Amennyiben az erdészeti hatóság megállapítása szerint az erdõterület
termelésbe való visszaállítására nincs lehetõség, az erdõgazdálkodó köteles a
külön jogszabályban foglaltak szerint megállapított erdõfelújítás és
erdõnevelés normatív támogatása befejezett értékének kétszeres összegét (a
továbbiakban: újraerdõsítési költség) a külön jogszabály szerinti számlára
befizetni.
(5) Ha az erdõ termelésbe való visszaállítására az igénybe vevõnek felróható
okból nincs lehetõség, az újraerdõsítési költség kétszeresének megfelelõ
összegû erdõgazdálkodási bírságot kell a külön jogszabály szerinti számlára
befizetni.
71. §
(1) Amennyiben az erdõterületnek a rendeltetésszerû használatot akadályozó
igénybevételére kerül sor, és ezáltal az erdõterületen hat méternél szélesebb
és ezerötszáz négyzetméternél nagyobb összefüggõ területen faállomány nem
tartható fenn, akkor az erdõterület idõleges igénybevétele esetére
megállapított összeget kell a külön jogszabály szerinti számlára befizetni.
(2) Ha az erdõterület igénybevételére erdei sí- vagy szánkópálya kialakítása
céljából kerül sor, az erdészeti hatóság javaslatára a miniszter az (1)
bekezdés szerinti összeg megfizetése alól felmentést adhat.
Az erdõterület igénybevétele esetén újraerdõsítés
72. §
(1) Az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása, termelésbõl való kivonása,
valamint idõleges igénybevétele esetén az erdõgazdálkodó köteles az igénybe
vett erdõnek megfelelõ értékû erdõt létesíteni (a továbbiakban:
újraerdõsítés), vagy az erdészeti hatóság határozata alapján az újraerdõsítés
költségét az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározott
mértékben és módon megfizetni.
(2) Nem kell újraerdõsítési költséget fizetni, amennyiben az erdõ területét
erdészeti létesítmény elhelyezésére, vagy a hullámtéri véderdõt árvízvédelmi
célokra vették igénybe.
(3) Erdõgazdálkodási bírságot kell fizetni, amennyiben az erdõ területének
igénybevételére engedély nélkül vagy attól eltérõ módon került sor.
Az erdõ mûvelési ágának megállapítása
73. §
(1) Erdõ mûvelési ágban csak a 8. § (1) bekezdése szerinti erdõterület
tartható nyilván.
(2) A nem erdõ mûvelési ágban nyilvántartott, a miniszter által rendeletben
meghatározott erdei fafajok megtelepülésével beerdõsült földterületre:
a) az erdészeti hatóság megállapítja, hogy a földterület mûvelési ága
erdõ mûvelési ágra változott, és annak ingatlannyilvántartásban történõ
bejegyzése iránt megkeresi az illetékes földhivatalt;
b) a földhivatal az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása
alapján hivatalból is kezdeményezheti a földterület mûvelési ágának erdõ
mûvelési ágra történõ megváltoztatását;
c) az állam tulajdonában lévõ és a törvény hatálybalépésekor mûvelés alól
kivettként nyilvántartott terület erdõ mûvelési ágba vonásához az a)-b)
pontban foglalt engedélyeken kívül az érintett miniszter elõzetes
hozzájárulása is szükséges.
(3) Az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet -
amennyiben az nem minõsül alrészletnek - erdõ mûvelési ágban kell
nyilvántartani.
(4) Amennyiben az ingatlannyilvántartásban erdõként nyilvántartott
földterület nem felel meg e törvény elõírásainak, az erdészeti hatóság a
földhivataloknál kezdeményezi a földterület más mûvelési ágban való
nyilvántartását.
(5) A földhivatal az erdõterület mûvelési ágának, továbbá az erdõ mûvelési
ágban nyilvántartott földrészlet tulajdoni változásának bejegyzésérõl szóló
határozatát köteles tájékoztatásul az illetékes erdészeti hatóságnak
megküldeni.
Az erdõterület megosztása
74. §
(1) Az erdõterületet két vagy több földrészletre az erdészeti hatóság
elõzetes szakhatósági hozzájárulásával lehet megosztani.
(2) Az erdõterület megosztásával egyidejûleg módosítani kell az üzemtervet,
amennyiben a megosztás az erdõrészlet határát is érinti.
(3) Az erdõterület megosztása során ezerötszáz négyzetméternél kisebb
földrészletek nem alakíthatók ki.
75. §
Amennyiben az erdõterület megosztása az erdõtag határát is érinti, az
erdészeti hatóság a módosított üzemterv jóváhagyásának feltételeként
elõírhatja az egyes erdõtagok határa mentén út, nyiladék, árok stb.
létesítését, továbbá azt, hogy megfelelõ módon biztosítani lehessen az
erdészeti termékek szállítását.
IX. Fejezet
AZ ERDITERÜLET SZALLITAS CELJARA TÖRTENI IGENYBEVETELE, ILLETVE AZ ERDI
LATOGATASA
Az erdészeti termékek szállítása
76. §
Az erdõgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó erdészeti szállítási
tevékenységnek minõsül:
a) az erdészeti erõ- és munkagép, valamint egyéb jármû erdõterületen való
közlekedése;
b) az erdei haszonvételbõl származó termékek készletezése, valamint azok
jármûvel történõ elszállítása.
77. §
(1) Az erdõterületen, valamint az erdészeti magánúton való közlekedésre a
közúti közlekedésre vonatkozó szabályokat e törvényben foglalt
kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(2) Az erdõgazdálkodó az erdõ és az erdészeti létesítmény védelme érdekében
jármûnek az erdõterületen, valamint a közforgalom elõl elzárt erdészeti
magánúton való közlekedésére a közúti közlekedés szabályaitól eltérõen - a
közlekedési hatóság véleményének figyelembevételével - forgalmi korlátozást
határozhat meg. A forgalom korlátozásának módját és idõtartamát -
figyelmeztetõ tábla elhelyezésével - az erdõgazdálkodónak a helyszínen
jeleznie kell.
(3) Az erdészeti hatóság jogosult ellenõrizni, hogy az erdõgazdálkodó
intézkedése megfelel-e a (2) bekezdésben foglalt elõírásoknak.
Erdészeti termékek szállítása más használatában lévõ
erdõterületen
78. §
(1) Az erdõgazdálkodó a más használatában levõ, közúti közlekedésre nem
szolgáló erdõterületet az erdõgazdálkodási tevékenysége folytatásához igénybe
veheti, amennyiben az erdészeti termékek elszállítását alkalmas út hiánya
miatt nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehetne elvégezni. Az
igénybevételre a Polgári Törvénykönyvnek az átjárási szolgalomra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.
(2) Megszûnik a szolgalom, ha az annak alapítására vonatkozó feltételek is
megszûntek.
(3) Az erdõgazdálkodó vagy megbízottja kizárólag az erdõgazdálkodási
tevékenysége folytatásához a más tulajdonában levõ erdészeti magánutat is
igénybe veheti.
(4) Amennyiben az erdõterületet, valamint az erdészeti magánutat
erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggésben veszik igénybe, a szolgalommal
terhelt erdõterület erdõgazdálkodója, illetõleg az erdészeti magánút kezelõje
követelheti kárának és költségének megtérítését.
(5) Honvédelmi, nemzetbiztonsági és határrendészeti célú erdõterületen lévõ
magánút az illetékes minisztérium vagy az országos határõrizeti szerv
engedélyével vehetõ igénybe.
Az erdészeti termékek származásának igazolása
79. §
Az erdõgazdálkodó az erdei fa és egyéb erdei termék (a továbbiakban: erdészeti
termék) erdõterületrõl történõ elszállítása alkalmával köteles annak
származását igazolni. Az igazolásnak tartalmaznia kell:
a) az erdõgazdálkodó nevét, székhelyét;
b) az erdészeti termék fajtáját, annak természetes mértékegységben
megjelölt mennyiségét, továbbá a külkereskedelmi forgalomba kerülõ termék
esetén a nemzetközi kötelezettség vállalásnak megfelelõ tanúsítványt;
c) az erdészeti termék származásának helyét;
d) a szállítás idõpontját.
Az erdõterület üdülés és sportolás céljából
történõ látogatása
80. §
(1) Az erdõterületen - annak rendeltetésétõl függetlenül - üdülés és
sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelõsségére ott tartózkodhat,
melyet az erdõgazdálkodó tûrni köteles, kivéve ha az arra jogosult a látogatás
korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett
természeti területen levõ erdõben való tartózkodásra a természetvédelmi
jogszabályok az irányadók.
(2) Amennyiben az erdõterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból
látogatják, az erdõgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult
ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdõterület látogatója az erdei életközösségben, az erdõ talajának és
az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését,
valamint a rendeltetésszerû erdõgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
81. §
Az erdõterület üdülési, illetõleg sportolási célból történõ látogatására - a
kijelölt út kivételével - nem vehetõ igénybe:
a) az erdõsítés területe, amíg a rajtalévõ faállomány a két méter átlagos
magasságot el nem éri;
b) az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület
(csemetekert);
c) az erdõrezervátum területe; továbbá
d) ha az erdõterületre való belépést az erdészeti hatóság erdõvédelmi, a
természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetõleg az illetékes
katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta.
82. §
(1) Az erdõgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdõterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetõleg sportolási célból
tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) sportversenyt rendezni.
(2) Az erdõterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetõleg
gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(3) Az erdõgazdálkodó köteles az erdõgazdálkodási tevékenysége során
megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt
haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerû
használatra alkalmassá tenni, mely azonban nem érinti az arra jogosult
kárigényének a károkozóval szembeni érvényesítését.
83. §
(1) Az erdõgazdálkodó - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével -
átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti az erdõterület egyes
részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás
a) másnak életét vagy testi épségét, vagyoni biztonságát, valamint
b) az egyes erdõgazdálkodási munkák végzését
veszélyezteti vagy akadályozza.
(2) A vadászati jog gyakorlására jogosult az erdõgazdálkodó hozzájárulásával
korlátozhatja az erdõterület egyes részeinek a látogatását, amennyiben az
a) a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetõleg
b) a vadállomány védelmét különösen veszélyezteti.
84. §
(1) Az erdõgazdálkodó az erdõterület egyes részei látogatásának három hónapot
meghaladó korlátozását köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. A
bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett földrészlet vázrajzát
és a látogatás korlátozásának, illetve feltételhez kötésének módját és idejét.
(2) Az erdészeti hatóság a bejelentésben foglaltak alapján a látogatás
korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az
erdõgazdálkodót a törvényben foglalt elõírások betartására, illetve az általa
elrendelt korlátozás megszüntetésére.
85. §
Aki az erdõterület látogatását korlátozza, az köteles a helyszínen a megfelelõ
tájékoztatásról gondoskodni.
X. Fejezet
AZ ERDESZETI MUNKAK SZAKIRANYITASA, AZ ERDI IRZESE
Az erdészeti munkák szakirányítása
86. §
(1) Az erdõgazdálkodó erdõgazdálkodási tevékenysége szakszerûségének
biztosítása érdekében köteles a szakirányítási feladatok ellátásához a
miniszter által rendeletben megállapított képzettséggel, vagy képesítéssel
rendelkezõ személyt, vagy ilyen személyt alkalmazó szervezet (a továbbiakban:
erdészeti szakszemélyzet) közremûködését önállóan vagy más erdõgazdálkodóval
közösen igénybe venni.
(2) Erdészeti szakszemélyzet igénybevételének minõsül, ha az erdõgazdálkodó
megfelelõ képesítéssel rendelkezik, és arról az erdészeti hatóságot
tájékoztatja.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodó háromszáz hektár vagy annál nagyobb
területen folytat erdõgazdálkodási tevékenységet, saját maga köteles
gondoskodni az erdészeti szakszemélyzet igénybevételérõl.
(4) Az erdészeti szakszemélyzet, valamint az erdõgazdálkodási tevékenységgel
foglalkozó szaktanácsadó igénybevételét az állam a külön jogszabályban
meghatározott módon és feltételekkel támogatja.
87. §
Az erdészeti szakszemélyzet e feladatokat ellátó tagja a mûködési helye
szerint illetékes erdészeti hatóság elõtt esküt tesz. Az eskü letételét
követõen az erdészeti hatóság az erdészeti szakszemélyzet tagját
nyilvántartásba veszi, részére azonos sorszámú igazolványt és jelvényt,
valamint hitelesített szolgálati naplót ad át.
88. §
Az erdészeti szakszemélyzet tagját e tevékenységének gyakorlása során
megilleti a Büntetõ Törvénykönyv 230. §-ának c) pontjában meghatározott
közfeladatot ellátó polgári õrként a Büntetõ Törvénykönyv 229. §-a szerinti
büntetõjogi védelem.
89. §
(1) Az erdészeti szakszemélyzet tagja - az erdõgazdálkodó megbízása alapján -
jogosult az erdõ õrzésével, valamint az erdészeti termékek származásának
ellenõrzésével összefüggõ feladatok ellátására.
(2) Az erdõgazdálkodó köteles az erdészeti szakszemélyzet igénybevételét - a
munkavégzés helyének megjelölésével - az erdészeti hatóságnak haladéktalanul
bejelenteni.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodó az erdészeti szakszemélyzet igénybevételére
vonatkozó kötelezettségének az erdészeti hatóság felhívására nem, vagy nem a
törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget, e törvény alapján más
erdõgazdálkodó jelölhetõ ki.
Az erdõ õrzése
90. §
Az erdõgazdálkodó az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban foglaltak
szerint gondoskodik az erdõ õrzésérõl.
91. §
Az erdõ õrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagjának szolgálati
területén, amennyiben egyébként megfelel a külön jogszabályban írt egyéb
feltételeknek, jogosult
a) azt a személyt, aki az erdõterületen tartózkodik és az erdõ védelmére
vonatkozó rendelkezéseket megszegi, a rendeltetésszerû erdõgazdálkodási
tevékenység és a tulajdon biztonságát veszélyezteti, személyazonosságának
igazolására, a jogellenes cselekmény abbahagyására és az erdõterület
elhagyására felszólítani;
b) az erdõterületen tartózkodó személyt a birtokában lévõ vagy az általa
szállított, erdõgazdálkodásból vagy erdészeti szállításból eredõ erdészeti
termék származásának igazolására felszólítani, igazolás hiányában pedig a
terméket visszatartani;
c) szabálysértés vagy bûncselekmény alapos gyanúja esetén a személyt
személyazonosságának igazolására felszólítani, illetõleg a személyazonosság
megállapítását követõen az illetékes hatóságnál eljárást kezdeményezni;
d) szál- és marok szolgálati lõfegyvert viselni;
e) a vagyonõröket a külön jogszabály alapján egyébként megilletõ
intézkedések megtételére.
XI. Fejezet
AZ ERDESZETI IGAZGATAS
92. §
(1) Az erdészeti igazgatással összefüggõ egyes irányítási, szervezési,
valamint hatósági feladatokat
a) a miniszter,
b) az országos erdészeti hatóság,
c) az országos erdészeti hatóság területi szerve (a továbbiakban: állami
erdészeti szolgálat) látják el.
(2) Az erdészeti igazgatási feladatokat ellátó személyek részére igazolványt
és egyenruhát, a hatósági feladatokat ellátó személyek részére az
igazolvánnyal azonos sorszámú szolgálati jelvényt és szolgálati fegyvert is
biztosítani kell.
(3) Az erdészeti igazgatás e törvényben meghatározott hatásköre az erdõ
tulajdonviszonyaitól és rendeltetésétõl függetlenül kiterjed a Magyar
Köztársaság területének erdõire.
(4) Az országos erdészeti hatóság feladatait a minisztérium látja el.
Eljárási szabályok
93. §
(1) Az e törvény szerint indult hatósági eljárás során az államigazgatási
eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell
alkalmazni.
(2) Védett természeti területen lévõ erdõt érintõ, e törvényben meghatározott
eljárások esetén a természetvédelmi hatóság az erdészeti hatóság szakhatósági
hozzájárulás megadása iránti megkeresésének tizenöt napon - a 48. § (4)
bekezdésében meghatározott esetben nyolc napon - belül köteles eleget tenni.
Amennyiben a természetvédelmi hatóság e határidõn belül nem nyilatkozik,
hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
(3) Az állami erdészeti szolgálat hatáskörébe tartozó ügyben felettes
szervként az országos erdészeti hatóság jár el.
(4) Az állami erdészeti szolgálat szerveinek illetékességi területét a
miniszter rendeletben határozza meg.
(5) Amennyiben az erdõgazdálkodó az állami erdészeti szolgálat két vagy több
szervezetének illetékességi területén folytat erdõgazdálkodási tevékenységet
és az erdõterület összefüggõ, akkor az a területi szerv az illetékes az
eljárásra, amelynél nagyobb az erdõterület kiterjedése. Vita esetén az eljáró
szervezetet az országos erdészeti hatóság jelöli ki.
94. §
Amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, erdészeti hatósági ügyben elsõ
fokon az állami erdészeti szolgálat hatósági feladatokat ellátó szervei járnak
el.
95. §
(1) Az erdészeti hatóság eljárása során jogosult
a) külön térítés fizetése nélkül az erdészeti magánúton közlekedni, az
erdõt és a fásítást bejárni, ott vizsgálatot, mérést, megfigyelést, valamint
az azok elvégzéséhez szükséges mértékig térítésmentesen vizsgálati mintát
venni;
b) az erdõ állapotát veszélyeztetõ károsodott élõfa vagy károsító
eltávolítását elrendelni;
c) az erdõt és a fásítást veszélyeztetõ tevékenység beszüntetését,
illetve az attól való tartózkodást elrendelni;
d) a természetben összefüggõ erdõterületre határozatban elõírni, hogy
azon csak társult erdõgazdálkodói tevékenység folytatható.
(2) Az e törvény alapján indult erdészeti hatósági eljárásokban - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - a miniszter által rendeletben
megállapított összegû igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. A díjat a
miniszter által megállapított számlára kell befizetni.
(3) Azok a miniszter által kijelölt szervek, amelyek az e törvény szerinti
állami feladatok végrehajtásával összefüggõ egyes feladatokat látnak el,
jogosultak az erdõ és a fásítás területére belépni, az erdészeti magánúton
külön térítés fizetése nélkül közlekedni, az erdõgazdálkodótól, az erdészeti
hatóságtól, valamint más szervektõl a feladataik ellátásához szükséges
adatokat és felvilágosítást kérni, iratokat megtekinteni, a vizsgálatok
elvégzéséhez szükséges mértékig térítésmentesen vizsgálati mintát venni.
A miniszter feladatai
96. §
(1) Az erdõgazdálkodási tevékenység - beleértve az erdõvagyon védelmét -,
valamint az elsõdleges fafeldolgozás szakmai, irányítási, szabályozási és
egyes hatósági feladatait a kormányzati munkamegosztás keretében - az érdekelt
miniszterekkel együttmûködve - a miniszter látja el.
(2) A miniszter hatósági jogkörében eljárva
a) amennyiben az erdõgazdálkodó elmulasztja az erdõ védelmére és
mûvelésére vonatkozó, e törvényben írt kötelezettségek teljesítését,
erdõgazdálkodót jelöl ki;
b) engedélyezi az erdõterület honvédelmi, nemzetbiztonsági és
határrendészeti célra történõ igénybevételét.
97. §
A miniszter irányítási, szervezési feladatkörében
a) kidolgozza az erdõgazdálkodási tevékenység hosszú távú fejlesztési
irányelveit és gondoskodik az erdészeti célkitûzések megvalósításáról;
b) az erdõvel, az erdõgazdálkodási tevékenység végzésével, valamint az
elsõdleges fafeldolgozással összefüggésben jogszabályokat készít elõ és
rendeletet ad ki;
c) az erdészeti irányelvekkel összhangban kidolgozza az erdõgazdálkodási
tevékenységgel összefüggõ támogatások rendszerét és gondoskodik a támogatások
jogszabályban foglaltak szerinti felhasználásáról;
d) mûködteti, illetõleg irányítja az állami erdészeti igazgatás egyes
szervezeteit;
e) létrehozza az állami erdészeti szolgálat szervezési, valamint hatósági
feladatokat ellátó szerveit, és meghatározza részletes feladatkörüket;
f) javaslatot tesz, illetve dolgoz ki az erdészeti oktatás és kutatás
irányelveire;
g) gondoskodik a hosszú távú tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási
tevékenység szakmai feltételeinek biztosításáról;
h) szabályozási, irányítási feladatainak végrehajtása során gondoskodik
az erdõgazdálkodási tevékenység, valamint a vadászati jog hasznosításának
egymással összhangban történõ szabályozásáról;
i) kialakítja az erdõtervezési körzeteket és gondoskodik a körzeti
erdõterv, valamint a körzeti vadgazdálkodási terv közötti összhang
megteremtésérõl;
j) az érdekelt miniszterekkel egyetértésben megállapítja a körzeti
erdõterveket és gondoskodik azok kiadásáról;
k) gondoskodik a körzeti erdõtervben az országos, illetõleg körzeti
hozamszabályozás elkészítésérõl;
l) ellátja a nemzetközi erdészeti egyezményekbõl adódó kormányzati
feladatokat és kapcsolatot tart a nemzetközi erdészeti szervezetekkel;
m) ellátja az állami erdei vasutak mûködésével kapcsolatos ellenõrzési
feladatokat;
n) ellátja a Kormány által megállapított vagy külön jogszabályban részére
meghatározott feladatokat;
o) gondoskodik az Adattár mûködtetésérõl;
p) tûzgyújtási tilalmat rendel el;
r) gondoskodik az erdõvédelmi mérõ-megfigyelõ rendszer fenntartásáról és
mûködtetésérõl;
s) az állami erdészeti szolgálat szerveinek bevonásával elõsegíti az
erdõvel kapcsolatos jogszabályokban foglalt erdészeti szakmai és jogi
elõírások, feladatok megismertetését és azok összhangolt megvalósítását;
t) az állami erdészeti szolgálat szerveinek bevonásával folyamatosan
elemzi az erdõgazdálkodási tevékenységet.
Az állami erdészeti szolgálat feladatai
98. §
Az állami erdészeti szolgálat szervezési feladatai keretében
a) gondoskodik a körzeti erdõtervek készítésérõl;
b) a jogszabályban meghatározott módon ellátja az erdõgazdálkodással
kapcsolatos ellenõrzési, pénzügyi, elszámolási feladatokat;
c) az Adattár részére a szükséges adatokat összegyûjti, elemzi;
d) gondoskodik a miniszter megbízása alapján az erdõvédelmi mérõ- és
megfigyelõ rendszer mûködésével kapcsolatos feladatokról;
e) ellátja a külön jogszabályban részére meghatározott feladatokat.
f) nyilvántartja az erdõterület mûvelési ágának, továbbá tulajdonjogi
változását;
g) amennyiben az erdõterület tulajdonosa, használója, illetõleg az
erdõgazdálkodó a törvényben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, az új
erdõgazdálkodó kijelölését megelõzõen felhívja a kötelezettségének
teljesítésére;
h) javaslatot tesz a károsítók elleni védekezéshez adható állami
támogatásra;
i) nyilvántartást vezet az erdészeti szakszemélyzet tagjairól;
j) közremûködik az erdõgazdálkodási tevékenységhez nyújtott állami
támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárásban;
k) együttmûködik az illetékes települési önkormányzat képviselõ-
testületével a településrendezési és -fejlesztési feladatok ellátásában.
Az Országos Erdészeti Tanács
99. §
(1) A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozó erdészetet érintõ
kérdésekben véleményezõ, javaslattevõ tevékenységet ellátó Országos Erdészeti
Tanácsot hozhat létre.
(2) Az Országos Erdészeti Tanács tevékenységével elõsegíti az erdõgazdálkodói
érdekeltség és az erdõhöz fûzõdõ közérdek közötti összhang megteremtését.
(3) Az Országos Erdészeti Tanács a miniszter felkérése alapján véleményt
nyilvánít
a) az erdészetet érintõ jogszabálytervezetekrõl;
b) az erdészet gazdasági, szabályozási, valamint hosszú távra szóló
fejlesztési irányelveirõl;
c) az erdõk vagyonkezelésével összefüggõ egyes kérdésekrõl;
d) a miniszter által meghatározott erdészeti témakörökben.
100. §
Az Országos Erdészeti Tanács tagjait az illetékes kormányzati,
érdekképviseleti és szakmai szervek, valamint a tudomány képviselõibõl a
miniszter kéri fel, és gondoskodik az Országos Erdészeti Tanács mûködtetési
feltételeirõl.
XII. Fejezet
AZ ERDIFENNTARTASI JARULEK, AZ ERDIGAZDALKODASI BIRSAG ES AZ ERDIVEDELMI
BIRSAG
Az erdõfenntartási járulék
101. §
(1) Az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság által kitermelésre engedélyezett
bruttó fatérfogat mennyisége után a véghasználatok, valamint a növedékfokozó
gyérítések esetében a törvény mellékletében foglalt mértékek szerint
erdõfenntartási járulékot köteles a külön jogszabályban meghatározott számlára
befizetni.
(2) Amennyiben az erdõgazdálkodó az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének
nem tesz eleget, az erdészeti hatóság határozata alapján
a) az erdõgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást nem
vehet igénybe,
b) fakitermelésre engedélyt nem kaphat, vagy
c) a fakitermelési engedély hatálya meghatározott feltétel
bekövetkezéséig felfüggeszthetõ.
Az erdõgazdálkodási bírság
102. §
(1) Az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozata alapján
erdõgazdálkodási bírságot köteles a határozat jogerõre emelkedésétõl számított
harminc napon belül a külön jogszabályban meghatározott számlára befizetni, ha
a) erdejében engedély nélküli fakitermelés történik;
b) az erdõ faállományának nevelése és egészségügyi kitermelése során az
engedélyben meghatározott mértéket meghaladóan, illetõleg az erdõ
faállományának szerkezetét károsan befolyásoló mértékben termel ki fát;
c) ha az erdõ faállományának szerkezetét, egészségi állapotát károsan
befolyásoló módon hajtja végre az állomány nevelését;
d) túllépi az erdõ felújítására az erdészeti hatóság által megállapított
határidõt, vagy a szükséges beavatkozás elmulasztásával kárt okoz;
e) az erdõterületet engedély nélkül, vagy az engedélytõl eltérõ módon
veszi igénybe.
(2) Az erdõgazdálkodási bírság mértéke
a) az (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti esetben az élõfa engedély
nélküli, vagy az engedélyezett mértéket meghaladó kitermelése esetén az
erdõfenntartási járulék tízszerese, de legalább bruttó köbméterenként tízezer
forint, elhalt fa esetén pedig bruttó köbméterenként négyezer forint;
b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetekben az újraerdõsítési költség
húsz százaléka;
c) az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetekben évente és hektáronként az
újraerdõsítési költség húsz százaléka;
d) az (1) bekezdés e) pontja szerinti esetekben az újraerdõsítési költség
háromszorosa.
Az erdõvédelmi bírság
103. §
(1) Amennyiben az erdõ látogatója az erdõ védelmére, a haszonvételek
gyakorlására, valamint az erdõ látogatására vonatkozó, e törvényben
megállapított elõírásokat megszegi, az erdészeti hatóság határozata alapján
erdõvédelmi bírságot köteles a külön jogszabályban meghatározott számlára a
határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül befizetni. Az
erdõvédelmi bírság legkisebb mértéke kétezer forint, legnagyobb mértéke
ötvenezer forint.
(2) Az (1) bekezdés alapján kiszabott bírság ismételhetõ.
XIII. Fejezet
ZARO RENDELKEZESEK
Hatálybalépés
104. §
Ez a törvény 1996. július 1. napján lép hatályba, egyidejûleg
a) az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (a
továbbiakban: EVT.), valamint az azt módosító 1970. évi 28. törvényerejû
rendelet és az 1981. évi 31. törvényerejû rendelet; a mezõgazdasági és
élelmezésügyi ágazathoz tartozó egyes hatáskörök módosításáról szóló 1979. évi
3. törvényerejû rendelet 1. §-a; a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény
hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 60.
§-ának 2. pontja; az erdõbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX.
törvény 40.§-ának az EVT. 6. §-át és 6/A. §-át megállapító rendelkezései;
az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény,
az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény, a Kisvállalkozói Garancia Alapról
szóló 1993. évi XX. törvény, valamint ezekkel összefüggõ más törvények egyes
rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1995. évi XXI. törvény
21-26.§-ai;
b) az EVT. végrehajtása tárgyában kiadott 73/1981. (XII.29.) MT rendelet,
valamint az azt módosító 33/1987. (IX.1.) MT rendelet és a 116/1990. (XII.25.)
Korm. rendelet; a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalokról és egyes
földmûvelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok
módosításáról szóló a 44/1991. (III.14.) Korm. rendelet 9. §-a
hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
105. §
(1) Az egyes erdõrészletekre a törvény hatálybalépése elõtt megállapított
elsõdleges rendeltetést e törvényben foglaltak megfelelõ alkalmazásával e
törvényen alapuló elsõdleges rendeltetésnek kell tekinteni. A törvény
hatálybalépésétõl számított egy éven belül az - erdõtulajdonos kérelmére - az
erdészeti hatóság felülvizsgálhatja a korábban megállapított elsõdleges
rendeltetést és megállapíthatja e törvényben foglaltaknak megfelelõen. Az
erdészeti hatóságnak az erdõtulajdonos kérelmére hozott határozata nem minõsül
az erdõ elsõdleges rendeltetésének közérdekbõl való megváltoztatásának.
(2) Az e törvény hatálybalépésekor érvényes tíz évre szóló erdõgazdasági
üzemtervet e törvény alapján készült üzemtervnek kell tekinteni.
Felhatalmazások
106. §
(1) Felhatalmazást kap
a) a miniszter, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes
szabályokat, így különösen
1. az erdõt és fásítást alkotó fafajok jegyzékét,
2. az erdészeti létesítményekre vonatkozó szabályokat,
3. a körzeti erdõterv, az üzemterv, az egyszerûsített üzemterv és az
erdõgazdálkodási terv készítésének részletes szabályait,
4. az Országos Erdõállomány Adattárból történõ adatszolgáltatás rendjét, a
díjfizetés szabályait és a díj mértékét,
5. az erdõtelepítési-kivitelezési terv készítésének részletes szabályait,
6. az erdõfelújítás és az erdõnevelés részletes szabályait,
7. az erdõszerkezet-átalakítási terv készítésének részletes szabályait,
8. az erdõtelepítések, a fásítások, az egészségügyi-szociális turisztikai,
parkerdei közjóléti beruházások és az erdõszerkezet átalakítások részletes
szabályait,
9. az erdészeti szakszemélyzet tagjának képzettsége feltételeivel, valamint a
szakszemélyzet hatósági nyilvántartásával kapcsolatos részletes
szabályokat,
10. az erdészeti képzettségre vonatkozó szabályokat,
11. az állami erdészeti szolgálat hatósági feladatot ellátó szerveinek
illetékességi területét,
12. az erdészeti hatósági eljárásban fizetendõ igazgatási-szolgáltatási díj
mértékét,
13. az erdõfenntartási járulék, az erdõgazdálkodási bírság és az erdõvédelmi
bírság megfizetésének részletes szabályait,
14. az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõrendszer mûködésének részletes
szabályait,
15. az erdõt károsító hatások megelõzésének és mérséklésének részletes
szabályait
rendeletben határozza meg.
(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy kijelölje az erdõtervezési
körzeteket, valamint az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint érintett
miniszterekkel egyetértésben megállapítsa a körzeti erdõterveket és
gondoskodjon azok kiadásáról.
Melléklet
Az erdõfenntartási járulék mértéke
Tájegység Tölgy és bükk Akác és cser Többi kemény lomb Lágy lomb Fenyõk
állami erdészeti szolgálat területi szerve fafajcsoport
(a továbbiakban: Esz.)
Ft/ bruttó m 3
I. Északi-középhegység 800 250 300 300 600
- Budapesti Esz.
- Egri Esz.
- Miskolci Esz.
II. Nagyalföld 500 300 300 400 300
- Budapesti Esz.
- Debreceni Esz.
- Kecskeméti Esz.
III. Dél-Dunántúl 900 300 400 400 600
- Kaposvári Esz.
- Pécsi Esz.
IV. Nyugat-Dunántúl 950 350 400 400 700
- Szombathelyi Esz.
- Zalaegerszegi Esz.
V. Kisalföld 700 300 300 400 500
- Szombathelyi Esz.
VI. Közép-Dunántúl 800 300 400 300 500
- Budapesti Esz.
- Veszprémi Esz.
INDOKOLÁS
Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról elfogadott 1961. évi VII. törvény többször
módosított, jelenleg hatályban lévõ joganyaga már nem minden vonatkozásban
tartalmaz a mai kor követelményeinek és körülményeinek megfelelõ szabályozást.
Ezért szükséges az új szabályozás Országgyûlés általi mielõbbi elfogadása.
A Magyarországon végbement, illetve még folyamatban lévõ gazdasági, társadalmi
átalakulás jogi eszközrendszerének a hazai erdõk tekintetében a korszerû, a
nemzetközi normáknak is megfelelõ színvonalra kell emelkednie.
Az egész világon, de talán leginkább az északi félteke mérsékelt övi részén az
elmúlt évtizedekben az erdõk társadalmi jelentõsége nagymértékben megnõtt. Az
erdõk környezetvédelmi szerepe, anyagi és nem anyagi jellegû szolgáltatásai
iránti igény miatt az erdõgazdálkodás megítélése egyre kritikusabbá vált annak
ellenére, hogy a fejlett erdõgazdálkodással rendelkezõ országok - köztük
Magyarország - szakemberei már a múlt század vége óta tudatosan a fenti
társadalmi igények kielégítésére törekedtek. Errõl tanúskodnak az 1879-ben,
1935-ben és az 1961-ben megalkotott erdõtörvényeink is.
Valamennyi mértékadó, nagy nemzetközi szervezet (az ENSZ, az OECD, az EBESZ és
az Európai Unió) is mélyrehatóan foglalkozott az erdõk, az erdészet ügyével,
gondjaival és ebben az átfogó nemzetközi folyamatban - amelyben Magyarország
is tevékeny részt vállalt - alakultak ki azok az önkéntes
kötelezettségvállalások és követelmény-rendszerek, amelyekkel a
törvénytervezet összhangban van. A felsoroltak alapján az erdõrõl és az erdõ
védelmérõl szóló törvény tervezete felvállalja és tartalmazza mindazt a
környezet- és természetvédelmi elvárást, amit a fenntartható (hosszú távú,
tartamos) fejlõdés elve megkövetel.
Ezek a körülmények indokolják a tulajdonosi használatban a törvényi szintû
korlátozásokat is.
A változó társadalmi igényeknek megfelelõen, a természeti környezet
nagymértékû veszélyeztetettsége és a biológiai erõforrások jelentõségének
növekedése miatt a fejlett európai országok átfogalmazták erdészeti
politikájukat. A megfelelõ gazdasági háttér ezen országokban lehetõvé tette az
erdõk funkcióinak értéksorrendjében a védelmi és szociális szolgáltatások
primátusát, s a színvonalas és jövedelmezõ faanyagtermesztést ezen
követelmények figyelembevételével szabályozzák.
Az új erdészeti politika a mindenkori hazai erdõgazdálkodás értékes
hagyományaira épül, visszavéve annak több, az elmúlt idõszakban mellõzött
elemét és ugyanakkor korszerû tartalommal bõvülve illeszkedik az európai
erdészeti politikához, az országhatárokat nem ismerõ problémák és feladatok
tekintetében.
A hazai erdõk nem tekinthetõk önfenntartó környezeti rendszereknek, mivel
jelenlegi formájuk több évszázados gazdálkodás során alakult ki. Fenntartásuk
csak szakszerû erdõgazdálkodás keretében lehetséges. Ma az erdõgazdálkodás
célja az erdõ védelme és a fenntartható erdõgazdálkodási tevékenység kell hogy
legyen, annak érdekében, hogy az erdõ megõrizze biológiai változatosságát,
termõképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a
társadalmi igényekkel összhangban lévõ környezeti és gazdasági elvárásoknak és
betöltse az egészségügyi-szociális, valamint oktatási és kutatási célokat
szolgáló szerepét.
Az erdõt egységes egészként kell kezelni és értékelni (a termõföldet, a
faállományt, a vadat, a természeti értékeket, az erdõ egyéb élõvilágát, az
erdei létesítményekkel együtt). A tartamos erdõgazdálkodás követelményeinek az
ország minden erdejében történõ érvényesítése céljából erdõfenntartási járulék
kivetésével pénzügyi forrásokat szükséges képezni, amit esetenként az állami
költségvetésbõl kell kiegészíteni.
Az erdõben folyó vadgazdálkodási tevékenység folytatása során a különbözõ
érdekeltségek közötti összhangot a körzeti erdõtervekben és a körzeti
vadgazdálkodási tervekben, valamint az üzemtervekben kell megteremteni. Erre
utaló szabályt tartalmaz mind a javaslat, mind pedig a vad védelmérõl, a
vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat.
A természetvédelmi feladatokat erdõterületen a vagyonérdekeltségû
erdõgazdálkodás tevékenységébe kell integrálni, biztosítva a természetvédelmi
hatóság szakhatósági közremûködését. Az erdészetet egységes nemzetgazdasági
ágazatnak kell tekinteni, fõhatósági irányítását egy helyen szükséges
összefogni, hogy elkerülhetõk legyenek a mûködést zavaró tárcaközi
súrlódások.
A javaslat a megváltozott viszonyoknak megfelelõen határozza meg az új
erdészeti politika alapelveit, amelynek legfontosabb elemei a következõk:
- a javaslat az erdõgazdálkodás hosszú távú, a környezetre és az emberek
egészségére kedvezõ hatású szempontjait tekinti elsõdlegesnek, és ennek
megfelelõen határozza meg az erdõ komplex fogalmát;
- a javaslat tartalmazza az erdõvédelmi és természetvédelmi, valamint az egyre
erõsödõ társadalmi igényeket kielégítõ szociális, üdülési feladatokat. A
természetvédelmi érdekek érvényesülését teszi lehetõvé az, hogy a védett
természeti területen lévõ erdõk esetében a természetvédelmi hatóság
szakhatóságként közremûködik;
- az erdõ termelési funkciója érvényesüléséhez szükséges közgazdasági és
szervezeti igények meghatározásával elõsegíti a fa mint megújítható
nyersanyag termelését, melynek révén a széndioxid-szén körforgásban tartósan
megkötõdik a szén, csökken a levegõ széndioxid tartalma is;
- a tulajdonviszonyoktól függetlenül szabályozza a tervezet a szakszerû
erdõgazdálkodás követelményeit;
- a gazdálkodás általános szabályai keretében kiemeli a tartamos
erdõgazdálkodás követelményeit, és az ahhoz szükséges eszközrendszert;
- hangsúlyozza az erdõk fenntartható fejlõdését szolgáló erdõgazdálkodás
állami szakigazgatási és szakhatósági szervezeti és mûködési rendszerét;
- az erdõgazdálkodás szakmai alapjainak biztosításához javasolja az erdészeti
szakszemélyzet kötelezõ alkalmazását.
Részletes indokolás
I. Fejezet
Bevezetõ rendelkezések
1-14. §
A törvényjavaslatban az erdõ jogi fogalma összhangban van az erdõgazdálkodás
és az ingatlannyilvántartás alapelveivel. Szakmai szempontból az erdõ
fogalmába beletartozik az erdei termõföld és a rajta kialakult életközösség
valamennyi hasznosított és hasznosítatlan alkotó eleme. Az erdõ természeti
tényezõktõl és emberi beavatkozásoktól függõ életközösség és élõhely. A
hasznosítás oldaláról közelítve természeti és gazdasági erõforrás, a
természeti környezet nélkülözhetetlen része. Fogalmába beletartoznak a
gazdálkodást, az emberi környezet védelmét és a társadalom üdülési igényeit
szolgáló létesítmények is. Fontos annak a rögzítése; az erdõnek mint
életközösségnek tartamos fenntartása, anyagi és nem anyagi jellegû hozamainak
és szolgáltatásainak sokoldalú, tartamos megõrzése és hasznosítása alapvetõ
követelmény.
Az erdõ jogi meghatározásának egyúttal meg kell felelni az
ingatlannyilvántartás követelményeinek. Gyakorlati szempontból törekedni kell
arra, hogy az összefüggõ erdõterületnek egy minimális nagyságot szükséges
lenne elérni ahhoz, hogy azon szakszerû erdõgazdálkodást lehessen folytatni.
A törvényjavaslat bevezeti az erdõgazdálkodó fogalmát tekintettel arra, hogy
az erdõ tulajdonosa nem minden esetben azonos az erdõgazdálkodási
tevékenységet folytató jogszerû használóval.
II. Fejezet
Az erdõ elsõdleges rendeltetése
15-22. §
Az erdõ elsõdleges rendeltetésére vonatkozó szabályok biztosítják az adott
erdõterület elsõdleges funkciójának prioritását, természetesen annak
figyelembevételével, hogy minden erdõterület ezen prioritás mellett a többi
funkció érvényre jutásában is szerepet játszik.
Az erdõ sajátosságából következik, hogy bioszféra megõrzõ, természet- és
környezetvédelmi, szociális-üdülési és gazdasági funkciója egymástól
elválaszthatatlan. Az erdõ elemi egységei viszont eltérõ módon képesek ezeket
a funkciókat teljesíteni. A funkciók és az erdõfenntartás összhangja
érdekében, a gyakorlati megvalósítás során meg kell határozni az erdõk
rendeltetését. Az erdõfenntartás, vagy gazdálkodás fõ feladatait az egyes
erdõterületek elsõdleges rendeltetésének megfelelõen kell teljesíteni.
Emellett törekedni kell valamennyi lehetséges funkció minél teljesebb
kibontakoztatására. A törvénytervezet szerint az erdõk elsõdleges
rendeltetésében védelmi, gazdasági, egészségügyi-szociális, turisztikai és
oktatás-kutatási célokat szolgáló erdõrészleteket kell megkülönböztetni és az
erdõtervben rögzíteni.
A természetvédelmi jogszabályok szerint védetté vagy fokozottan védetté
nyilvánított természeti területen lévõ erdõket a javaslat védelmi
rendeltetésûnek, illetve védettnek minõsíti.
III. Fejezet
Az erdõtervezés és nyilvántartás rendszere
23-33. §
A teljes körû és kötelezõ erdõtervezési rendszer és az általa megfogalmazott
elõírások betartását biztosító erdõfelügyeleti hatósági intézményrendszer,
továbbá a nyilvántartás rendszere együttesen szolgálják a fenntartható (hosszú
távú, tartamos) erdõfenntartás és erdõgazdálkodás céljait.
Az erdõk állapotának megõrzése, javítása nemcsak a tulajdonos, hanem
társadalmunk, sõt az egész emberiség érdeke is. A modern államokban
kiépítették, illetõleg új alapokra helyezve napjainkban alakítják ki a
természeti erõforrások, köztük az erdõ állapotát jellemzõ adattárat. Ezek az
információk képezik az alapját a komplex erdõgazdálkodást szolgáló és a
tulajdonos érdekét is érvényesítõ állami, szakhatósági intézkedéseknek.
Az erdõgazdálkodás hagyományosan klasszikus elve a tartamosság, mely modern
értelmezésben az erdei életközösség örökös fenntartását, védelmét és
szociális, valamint nyersanyagtermelõ funkciójának a hosszú távú megõrzését
tartalmazza. Ennek megvalósítása az erdõterv készítéséhez kötõdik. Az
erdõtervek kötelezõ készítése azért is indokolt, hiszen csupán speciális
szakismeretek alapján lehet az erdõk állapotát a tulajdonos és a társadalom
rövid- és hosszú távú érdekeivel összhangban alakítani. Az erdõtervek
tartalmazzák az ökológiai alapú erdõgazdálkodás követelményeit is, amelyek
piaci folyamatokkal nem vezérelhetõk. Ezek az információk így a tulajdonos és
a társadalom közötti információcserében, a támogatások odaítélésében fontos
szerepet játszanak. Az erdõtervezés folyamata ezért az állampolgárok
részvételének, a tulajdonosi és a közérdekek ütköztetésének megfelelõ háttere.
Az erdõk nyilvántartása, az adattár mûködtetése és a körzeti erdõtervek
készítése állami feladat, így költségeit is az állam viseli, míg az
erdõgazdálkodói üzemtervek elkészítéséhez az állam külön jogszabályban
meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
IV. Fejezet
Az erdõtelepítés és a fásítás
34-40. §
Az erdõtelepítésrõl és a fásításról alkotott törvényi szabályozás az ország
környezeti állapotának javítását, a természeti értékek és a táj, a termõföld,
a vizek és az egyes emberi létesítmények védelmét, az erdei természeti
erõforrások bõvítését, valamint az erdõtelepítõ gazdasági érdekeit szolgálja.
A racionális földhasználat szempontjából is nagy jelentõségû az új erdõk
telepítésének jogi szabályozása. Az egyik alapvetõ feltétel a megfelelõ
szaporítóanyag felhasználás követelményeinek rögzítése. Új erdõ telepítésekor,
ültetvényszerû gazdálkodás esetében a mezõgazdaságilag nem hasznosítható
területeken a nem õshonos fafajok alkalmazását is lehetõvé kell tenni. Ezek az
erdõk a racionális földhasználat keretében elsõsorban a faanyag termesztését
és jövedelem megszerzését is szolgálják, egyúttal zöldfelületükkel kedvezõ
hatást gyakorolnak az ország környezeti állapotára is. Lényeges az is, hogy
faanyagproduktumuk részben tehermentesíti a természetszerû erdõket a túlzott
hasznosítási igényekkel járó veszélyektõl.
A törvénytervezet a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan az erdõtelepítésekhez
állami támogatást biztosít. Közérdekbõl elrendelhetõ különleges védelmi
funkciók érdekében nem termelési rendeltetésû erdõk telepítése.
V. Fejezet
Az erdõfelújítás, az erdõnevelés, valamint az erdõszerkezet
átalakítása
41-44. §
Az erdõfelújításról, az erdõnevelésrõl, valamint az erdõszerkezet
átalakításáról alkotott törvényi szabályozás az ország környezeti állapotának
javítását, a természeti értékek és a táj, az erdõ talaja, a vizek védelmét, az
erdei természeti erõforrások fenntartását és bõvítését, az erdõk biológiai
sokszínûségének fenntartását és bõvítését szolgálja.
Az európai államok erdõtörvényeiben (így hazánkban is) hagyományos és igen
szigorú alapelv a kitermelt erdõ felújítási kötelezettsége. A törvényjavaslat
ennek rögzítése mellett tartalmazza az erdõk biológiai stabilitását szolgáló
intézkedéseket is. A mesterséges erdõfelújításnak is alapvetõ feltétele a
megfelelõ szaporítóanyag követelményeinek rögzítése.
A kitermelést követõ erdõfelújítás szabályozásának egyik alapelve, hogy az
ország természetszerû erdeinek területe ne csökkenjen, az erdõk stabilitása
növekedjen. Ebbõl következik, hogy a meglévõ erdõterületeken elõnyben kell
részesíteni a termõhelynek megfelelõ ökoszisztémát alkotó fafajokat és a
természetes felújítási módokat.
Az erdõnevelési tevékenység biztosítja, hogy a fiatal, vagy az idõsebb
faállomány minõsége és fejlõdési lehetõsége javuljon, továbbá, hogy az erdõ
talaja és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenvedjen.
Az erdõgazdálkodás az esetek többségében több évtizedes folyamatot jelent. A
jelenlegi generáció ökológiai és gazdasági szempontból az optimálisnál
kedvezõtlenebb erdõszerkezetet örökölt. A társadalom egyik - teherbírásától is
természetesen függõ - fontos feladata ökológiailag stabilabb és jövedelmezõbb
erdõszerkezet kialakítása. Ezt a feladatot az erdõtulajdonosok (az erdõt
jogszerûen használók) - a nyugat-európai megoldásokhoz hasonlóan - állami
támogatási rendszer keretében teljesíthetik.
VI. Fejezet
Az erdõt károsító hatások elleni védekezés
45-57. §
Az erdõt károsító hatások elleni védekezés szabályai biztosítják a teljes
erdei életközösség (ökoszisztéma) - az erdõ talajával és vizeivel együtt -
épségének, egészségének és vitalitásának fenntartását.
Ez a szabályozás új elem az erdõkkel kapcsolatos törvényi szintû hazai
jogalkotásban. Az erdõk egészségi állapotának általános romlása, az ember
okozta környezetszennyezés és a környezetkímélõ gazdálkodás követelményeinek
kell érvényesülnie e korszerû szabályozásban.
A nemzetközi megállapodásoknak és gyakorlatnak megfelelõen a törvénytervezet
intézkedik az erdõk egészségi állapotát, az erdõt károsító hatásokat
figyelemmel kisérõ mérõ-megfigyelõ rendszer kialakításáról és mûködtetésérõl,
ami állami feladat.
A jogszabálytervezet kitér a káros emberi és természeti hatások elleni
védelemre. Szigorú tiltásokat tartalmaz a káros tevékenységek ellenében. A
káros természeti hatások elleni védekezés mindenekelõtt az erdõgazdálkodó
feladata. A károsítók károkozása elleni védelem területén a szabályozás
összhangban van a növényvédelemrõl szóló jogszabályokkal; ugyanígy az erdõ
talajának védelmével foglalkozó szabályozás pedig a talajvédelemre vonatkozó
jogszabályokkal.
A tervezet kiemelten foglalkozik az erdõterületen élõ vadállomány károsítása
elleni védelem szabályozásával, együttmûködést elõírva a vadászati hatósággal.
A törvényjavaslat tartalmazza az erdõ tûz elleni védelmére és a tûzgyújtási
tilalom elrendelésére vonatkozó szabályokat is.
VII. Fejezet
Erdei haszonvételek
58-64. §
Az erdõk javainak és szolgáltatásainak többcélú hasznosítása iránti növekvõ
társadalmi igényeket a tervezetben megjelenõ jogi szabályozás szerint, annak
szem elõtt tartásával lehetséges és szükséges kielégíteni, hogy országunkban a
fatermelés jelenleg sem és a jövõben sem nélkülözhetõ.
A törvénytervezet által felsorolt különbözõ haszonvételek esetében
érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy az erdõ és a természeti környezet
megõrzésének normáit be kell tartani. Valamennyi erdõben folytatott és erdõn
kívüli egyéb olyan tevékenység, amelynek hatásterületén erdõ található, csak
olymértékben megengedett, hogy az erdei ökoszisztéma fennmaradása biztosított
legyen.
Az erdõhasználat egyik legkritikusabb pontja a fakitermelések végrehajtása,
ezen belül a tarvágás. A fakitermelésnek az elsõdleges rendeltetéssel szoros
összhangban kell lenni. Elõnyben kell részesíteni a természetes felújításokat,
melyek az erdei életközösségek fenntartásának fontos eszközei.
Új elem, hogy a tervezet a tarvágások jelentõs mértékû korlátozását
tartalmazza területi és idõbeli megkötésekkel. Ez a szabályozás is összhangban
van a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal. A tarvágások teljes kiküszöbölése
nem reális célkitûzés, hiszen az ültetvényszerû erdõk felújítása, a rontott
természetszerû erdõk átalakítása enélkül nem valósítható meg.
VIII. Fejezet
Az erdõterület igénybevétele és megosztása, valamint az erdõ
mûvelési ágának megállapítása
65-75. §
A fejezet jogi szabályozása alapfogalmi szinten határozza meg az igénybevétel
különbözõ eseteit, tartalmazza az eljárásrend szabályait. Alapvetõ célja a
szabályozásnak az, hogy elõsegítse - európai viszonylatban is alacsony
erdõsültségû országunk - már meglévõ erdõterületeinek védelmét.
Alapvetõen akadályozza - az elkerülhetetlenül indokolt esetekben pedig
szabályozza - az erdõterület csökkentésének lehetõségét. Elõsegíti az
erdõterület ingatlannyilvántartásával kapcsolatos pontatlanságok, elmaradások
helyreigazítását, felszámolását. A szabályozás betartása intézkedési
lehetõséget ad az illetékes hatóságoknak (földhivatalok, erdõfelügyelõségek) a
nyilvántartások rendezésére. A pontos, naprakész nyilvántartások az erdõ
védelmének fontos alapfelvételeit képezik.
IX. Fejezet
Az erdõterület szállítás céljára történõ igénybevétele,
illetve az erdõ látogatása
76-85. §
A társadalmi és gazdasági változások kapcsán kialakult rendkívül bonyolult
birtokviszonyok és a birtokszerkezet alakulása, az erdõ közhasznú funkcióinak
fenntartása mellett szükségessé tette az erdõterületen való mozgás, az erdei
termékek szállításának, az erdõk látogathatóságának a korábbiaktól eltérõ
részletesebb szabályozását.
A jogi szabályozás - az erdei forgalom szükség szerinti korlátozhatósága
mellett - tartalmazza mindenki számára az erdõ üdülési célra történõ
igénybevételének lehetõségét, melyet a tulajdonos köteles tûrni.
Hazánk erdeit - annak rendeltetésétõl függetlenül - üdülés és sportolás
(általánosságban a rekreáció) céljából bárki látogathatja.
X. Fejezet
Az erdészeti munkák szakirányítása, az erdõ õrzése
86-91. §
A szakszerû erdõgazdálkodási tevékenység - a hosszú távú tartamos,
fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében - feltétlenül megkívánja az
erdészeti szakember alkalmazását. A szakember alkalmazása törvényi szinten
történõ kötelezõ érvényesítését a tulajdonváltással átalakult gazdálkodási
viszonyok miatt szükségszerûen jelentkezõ fokozott erdõõrzési feladatok is
indokolják. Az erdõre káros, engedély nélküli tevékenységekkel szembeni
beavatkozás pénzügyi szankcionálási lehetõségét is meg kellett teremteni az
esküt tett hivatásos, erdõõrzési feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet
kötelezõ alkalmazásával.
XI. Fejezet
Az erdészeti igazgatás
92-100. §
Az állam az erdõkhöz fûzõdõ társadalmi közérdek érvényesítését - a hatósági
feladatokat is ellátó - erdészeti igazgatási szervein keresztül valósítja meg.
Az állami erdészeti igazgatás irányítási, szervezési és hatósági feladatokat
lát el.
Az erdészeti igazgatás rendszerét, felépítését, feladatait és az ezek
megvalósítását szolgáló államigazgatási eljárási szabályokat a törvénytervezet
részletesen tartalmazza. Ennek része a törvénytervezet korábbi részeiben
megfogalmazott erdészeti adattár mûködtetése, az erdõtervezés és a hatósági
felügyeleti tevékenység.
XII. Fejezet
Az erdõfenntartási járulék, az erdõgazdálkodási bírság
és az erdõvédelmi bírság
101-103. §
Az erdõ fenntartása és a kitermelt erdõ újraerdõsítése érdekében az
erdõgazdálkodó az erdõbõl kivágott fa mennyisége után adójellegû
erdõfenntartási járulékot köteles fizetni. Az ebbõl keletkezõ bevételt az
erdõgazdálkodás tartamossága, fejlesztése érdekében kell felhasználni.
Az erdõben, ha a gazdálkodó a társadalmi közérdeket és a hosszú távú
tartamosság érdekeit sértõ, engedély nélküli tevékenységet végez,
erdõgazdálkodási bírságot köteles fizetni, az erdõ védelmét sértõ tevékenység
esetén pedig erdõvédelmi bírságot kell fizetni. A bírságokból befolyó összeg
az erdõfenntartás és az erdõ közcélú funkcióinak érvényesülését elõsegítõ
fejlesztések céljaira használható fel.
XIII. Fejezet
Záró rendelkezések
104-106. §
A javaslat a törvény hatálybalépését 1996. július 1. napjában jelöli meg. A
törvény hatálybalépésekor hatályát veszti az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról
szóló 1961. évi VII. törvény és végrehajtási rendelete. Az átmeneti
rendelkezések szerint a törvény hatálybalépésétõl számított egy éven belül
kérelmezheti a tulajdonos az erdészeti hatóságnál a tulajdonát képezõ erdõ
rendeltetésének módosítását. A záró rendelkezések tartalmazzák azokat a
feladatokat, amelyeket a földmûvelésügyi miniszter végrehajtási rendeletben
szabályozhat.