Magyar Köztársaság Kormánya
H/1766.. számú
országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és
vagyonadók területén Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Egyezmény
megerõsítésérõl
Elõadó: Dr. Bokros Lajos
pénzügyminiszter
Budapest, 1995. november
Az Országgyûlés ............/1995.(...........) OGY
határozata a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság
között a kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás
kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és vagyonadók
területén Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Egyezmény
megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1. a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és
vagyonadók területén Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Egyezményt e
határozattal megerõsíti;
2. felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítésrõl diplomáciai úton
tájékoztassa a moldovai felet.
E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS
A MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRA
A JÖVEDELEM- ÉS VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság,
attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és
vagyonadók területén,
megállapodtak a következõkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.
2. cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, a beszedés
módjára való tekintet nélkül, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, annak
politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.
2. Jövedelem- és vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes
jövedelem, a teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy a vagyon részei után
vetnek ki, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó
nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a
következõk:
a) a Magyar Köztársaságban:
(i) a személyi jövedelemadó;
(ii) a társasági adó;
(iii) a földadók;
(iv) az építményadó;
(a továbbiakban "magyar adó");
b) a Moldovai Köztársaságban:
(i) a jogi személyek jövedelemadója;
(ii) a magánszemélyek jövedelemadója;
(iii) a vagyon adója;
(a továbbiakban "moldáv adó").
4. Az Egyezmény kiterjed bármely azonos vagy lényegében hasonló adóra, amelyet
az Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók mellett vagy azok helyett
bevezetnek. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a
vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
3. cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) az "egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezések a Magyar
Köztársaságot (a továbbiakban: "Magyarország"), vagy a Moldovai Köztársaságot
(a továbbiakban "Moldova") jelentik; a szövegösszefüggésnek megfelelõen;
b) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és
minden más személyi egyesülést;
c) a "társaság" kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat
jelent, melyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendõk;
d) "az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam
vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által
folytatott vállalkozást jelentenek;
e) az "állampolgár" kifejezés jelenti
(i) az olyan magánszemélyt, aki az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárságával
rendelkezik;
(ii) az olyan jogi személyt, egyesülést vagy társulást , amely ezt a
jogállását az egyik Szerzõdõ Állam hatályban lévõ jogszabályaiból nyeri;
f) a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban tényleges
üzletvezetési hellyel rendelkezõ vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi
jármû, vagy közúti szállító jármû igénybevételével végzett bármilyen
szállítást jelent, kivéve, ha a hajó, légi jármû vagy a közúti szállító jármû
kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között közlekedik;
g) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:
(i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képvisel
õjét,
(ii) Moldova esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét
jelenti.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál -
amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - bármely az Egyezményben
meghatározás nélkül szereplõ kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit ennek
az Államnak a jogszabályaiban jelent azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre
az Egyezmény alkalmazást nyer.
4. cikk
BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY
1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai
szerint ott lakóhelye, székhelye, tartózkodási helye, üzletvezetésének helye
vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés nem foglalja
magában azonban azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az
ebben az Államban levõ forrásokból származó jövedelem vagy az ott levõ vagyon
alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, helyzetét az alábbiak szerint kell
meghatározni:
a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel,
úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel személyi és
gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy létérdekeinek központja melyik
Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy
abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos
tartózkodási helye van;
c) amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben
sincs, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelynek
állampolgára;
d) ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiké sem, úgy a Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely, nem
magánszemély, mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, úgy abban az
Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges
üzletvezetésének a helye van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti
helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben
vagy részben kifejti.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a mûhelyt; és
g) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kõfejtõt vagy a természeti kincsek
kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. Az építési terület az építési, összeszerelési vagy beszerelési munkálatok
csak akkor képeznek telephelyet, ha idõtartamuk tizenkét hónapot meghalad.
4. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, nem tekintendõk
"telephelynek":
a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározása, kiállítása vagy leszállítása céljára;
b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás,
kiállítás vagy leszállítás céljára;
c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a
célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás
részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;
e) állandó üzleti helyfenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás
részére bármilyen más elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet
folytassanak;
f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a) - e)
pontokban foglalt tevékenységek valamely kombinációját végezze feltéve, hogy
az üzleti helynek az ilyen kombinációjából származó teljes tevékenysége
elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy -
kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés rendelkezései alkalmazandók
- egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerzõdõ Államban
felhatalmazása van, amellyel rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében
az egyik Szerzõdõ Államban szerzõdéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendõ ebben az Államban minden olyan tevékenység
tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az
ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre
korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék
ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó
üzleti helyet telephellyé.
6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerzõdõ
Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban
alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy
ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság egy
olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a
másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû vagy üzleti tevékenységet fejt ki
ebben a másik Államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még
nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a
mezõgazdaságból vagy erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez,
megadóztatható ebben a másik Államban.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a
Szerzõdõ Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó vagyon
fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan
tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban
használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat a jogokat, amelyekre a
földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az
ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források
és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának
ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók és
légijármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen
használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából
származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából
származó jövedelemre és az önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan
vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7. cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ
telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily
módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a
másik Államban, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a
telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam
vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján fejt ki
üzleti tevékenységet, úgy ennek a telephelynek mindkét Szerzõdõ Államban
azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha önálló és
elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet folytatna azonos
vagy hasonló feltételek mellett,és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti
kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt
felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános
ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e
fel, ahol a telephely található, vagy máshol. Ugyanakkor nem vonhatók le azok
az összegek - amennyiben vannak ilyenek - amelyeket a telephely (nem a
tényleges költségek megtérítéseként) fizet ki a vállalkozás, vagy annak
bármely irodája részére jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések
formájában szabadalmak és egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék
formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy irányításáért vagy a
pénzintézeti vállalkozások kivételével a vállalkozás által a telephelynek
nyújtott kölcsön kamataként. Hasonlóképpen nem számítandók be a telephely
nyereségének megállapításánál azok az összegek, amelyeket a telephely számít
fel (nem a tényleges költségek megtérítéseként) a vállalkozás központi irodája
vagy bármely más irodája felé jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések
formájában szabadalmak, vagy egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék
formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy irányításért vagy a
pénzintézeti vállalkozások kivételével a vállalkozás központi irodája, vagy
bármely más irodája részére nyújtott kölcsön kamataként.
4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget
a vállalkozás teljes nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos
megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy
ez a Szerzõdõ Állam az megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás
alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban
olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt
elvekkel.
5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely
javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereségeket
évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok
nincs az ellenkezõjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel jelen
Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek
rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8. cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1. Az a nyereség, amely hajóknak, légijármûveknek vagy közúti szállító
jármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származik, csak
abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének a helye van.
2. Jelen cikk alkalmazásában a hajók, légijármûvek vagy közúti szállító
jármûvek nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származó nyereség magában
foglalja:
a) a hajók, légijármûvek vagy közúti szállító jármûvek üresen történõ
bérbeadásából származó jövedelmet;
és
b) javak és áruk szállítására használt konténerek (ideértve a konténerek
szállítására szolgáló vontatókat és a szükséges felszerelést) használatából,
fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyereséget;
feltéve, hogy az ilyen bérbeadást, használatot vagy fenntartást - az esettõl
függõen - az egyik Szerzõdõ Államnak a hajók, légijármûvek vagy közúti
szállító jármûvek nemzetközi forgalomban való üzemeltetését folytató
vállalkozása alkalomszerûen végzi.
3. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó
fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerzõdõ Államban levõnek tekintendõ,
amelyikben a hajó hazai kikötõje található, vagy ha nincs ilyen hazai kikötõ,
akkor abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzemeltetõje belföldi
illetõségû.
4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös
üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl
származó nyereségekre is.
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
Amennyiben
a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a
másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében, vag
y tõkéjében részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik
Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalko
zásának vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy
pénzügyi kapcsolataikban olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan
feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt
azonban nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és
megfelelõen megadóztatható.
10. cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet,
megadóztatható
ebben a másik Államban.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben az
osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, ennek az Államnak a
jogszabályai szerint megadóztatható,de ha a kedvezményezett az osztalék
haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan
társaság, amely az osztalékot fizetõ társaság tõkéjében legalább 25 százalékos
közvetlen részesedéssel bír,
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.
A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik
ezeknek a korlátozásoknak az alkalmazási módját.
Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl
az osztalékot fizetik.
3. E cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más,
nyereségbõl való részesedést biztosító jogokból, - kivéve a hitel
követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból
származó olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az Államnak az adózási
jogszabályai amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetõségû, a
részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ
Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, egy ott
lévõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet
végez ebben a másik Államban egy ott lévõ állandó bázis segítségével, és az
érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk
vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.
5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereséget vagy
jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem
adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az
osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy
ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen
ebben a másik Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik,
sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel
nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett
osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik
Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.
11. cikk
K A M A T
1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek megadóztatható ebben
a másik Államban.
2. Mindazonáltal, az ilyen kamat abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben
keletkezik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha
azonban a kedvezményezett a kamat haszonhúzója az így felszámított adó nem
haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát. A Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik ennek a korlátozásnak az
alkalmazási módját.
3. Tekintet nélkül e cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, az a kamat, amely
az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõ Államban
belföldi illetõségû személynek fizetnek az elsõként említett Államban mentesül
az adó alól, amennyiben a kamat tényleges haszonhúzója a másik Szerzõdõ Állam
Kormánya vagy helyi hatósága, vagy ezek bármilyen megbízottja, a Magyar
Nemzeti Bank vagy a Moldáv Nemzeti Bank. Hasonlóképpen az a kamat, amely az
Egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek fizetnek az elsõként említett Államban mentesül
az adó alól, amennyiben azt olyan kölcsönre vagy bármely más hitelkövetelésre
tekintettel fizették, amelyet a másik Szerzõdõ Állam nevében annak
felhatalmazott szerve garantált vagy biztosított.
4. E cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta hitelkövetelésbõl
származó jövedelmet jelent, akár van biztosítva jelzáloggal, akár nem, és akár
ad jogot az adós nyereségébõl való részesedésre, akár nem, és magában foglalja
különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl vagy
adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz,
kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.
5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban,
amelyben a kamat keletkezik egy ott lévõ telephely útján üzleti tevékenységet
fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat ebben a másik Államban egy ott levõ
állandó bázis segítségével, és a hitel követelés, amely után a kamatot
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.
Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettõl
függõen, alkalmazást.
6. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója vagy kettejük és egy
harmadik személy között különleges kapcsolat áll fenn, és emiatt a kamat
összege azon hitelköveteléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az
összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok
hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb
említett összegre kell alkalmazni. Ilyen esetben a kifizetett többletösszeg
mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény
egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembe vételével.
12. cikk
JOGDÍJ
1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, megadóztatható
ebben a másik Államban .
2. E cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés minden olyan jellegû kifizetést
jelent, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások - beleértve a
mozgóképfilmeket és a televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket vagy
kép- vagy hanghordozó szalagokat - szerzõi joga, szabadalmak, védjegyek,
minták vagy modellek, tervek, titkos formulák és eljárások használatának vagy
használati jogának ellenértékeként, ipari, kereskedelmi vagy tudományos
felszerelések használata vagy használati joga ellenértékeként, ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ
Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben
a jogdíj keletkezik, egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt
ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott levõ
állandó bázis segítségével, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel
jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz
kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit
nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.
4. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a
kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy
egy ebben az Államban illetõségû személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ
személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ
Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa
van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség
felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az
ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban keletkezõnek tekintendõ, amelyben a
telephely vagy állandó bázis van.
5. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és egy
harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj
összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik,
meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodott volna, úgy e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az
esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint
adóztatható, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.
13. cikk
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a 6. cikkben
meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyona
elidegenítésébõl származó nyeresége megadóztatható ebben a másik Államban.
2. Az a nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származik, amely az
egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelye
üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik,
amellyel az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy önálló
tevékenység végzése céljára a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve
az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együttesen, akár attól
függetlenül történõ) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítésébõl elért
nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban .
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek vagy közúti
szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók, légi jármûvek és közúti szállító
jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség
csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye van.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó
nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ
belföldi illetõségû.
14. cikk
ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad
foglalkozásból vagy más önálló jellegû tevékenységbõl származó jövedelme csak
ebben az Államban adóztatható, kivéve ha a személynek tevékenysége
kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázis áll
rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelem
megadóztatható a másik Szerzõdõ Államban, de csak annyiban, amennyiben az
ennek az állandó bázisnak tudható be.
2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan
kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási
tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok
és könyvszakértõk önálló tevékenységét.
15. cikk
NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG
1. A 16., 18., 19., és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a
bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban
adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerzõdõ Államban végzik.
Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés
megadóztatható ebben a másik Államban.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az
egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban
végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsõként említett
Államban adóztatható, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll:
a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó bármely tizenkét hónapos
idõszakon belül nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen
183 napnál többet, és
b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik,
aki nem belföldi illetõségû a másik Államban, és
c) a díjazást nem a munkaadónak a másik Államban lévõ telephelye vagy állandó
bázisa viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban
üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett
nem önálló tevékenységért járó díjazás megadóztatható abban a Szerzõdõ
Államban, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van .
16. cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ
Államban belföldi illetõségû személy olyan minõségében élvez, mint a másik
Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsának vagy más
hasonló szervének tagja, megadóztatható ebben a másik Államban.
17. cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem,
amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy
elõadómûvészként mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós mûvész, vagy
zenemûvészként vagy sportolóként élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen
minõségében kifejtett személyes tevékenységébõl, megadóztatható ebben a másik
Államban.
2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségében
kifejtett személyes tevékenységébõl származó jövedelem nem az elõadómûvésznél
vagy a sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a
jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és a 15. cikkek rendelkezéseire,
megadóztatható abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a
sportoló a tevékenységét kifejti.
3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az e cikkben
említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az
elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a
tevékenységet jelentõs mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a
közpénzeibõl támogatják, vagy a Szerzõdõ Államok közötti kulturális
megállapodás alapján fejtik ki.
18. cikk
NYUGDÍJ
A 19. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és
más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû
személynek korábbi, nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak ebben az
Államban adóztatható.
19. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. a) Az olyan, nem nyugdíj jellegû díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam,
annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek, az ezen
Államnak, egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak
ebben az Államban adóztatható.
b) Ez a díjazás azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magán személy ebben az
Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban
belföldi illetõségû személlyé.
2. a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai
egysége vagy helyi hatósága által vagy az általuk létesített alapokból kerül
kifizetésre egy magánszemély részére az ezen Államnak, egységének vagy
hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b) Ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a
magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetõségû és ennek a másik
Államnak az állampolgára.
3. Az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által
folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért
fizetett díjazásra és nyugdíjra a 15., 16. és 18. cikkek rendelkezései
alkalmazandók.
20. cikk
TANULÓK, TANÁROK ÉS KUTATÓK
1. Az az összeg, amelyeket olyan tanuló, ipari- és kereskedelmi tanuló kap
ellátására, tanulmányaira vagy képzésére, aki belföldi illetõségû vagy az
egyik Szerzõdõ Államba érkezését közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû
volt a másik Szerzõdõ Államban, és aki az elsõként említett Államban kizárólag
tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban,
feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az Államon kívül levõ forrásokból
származnak.
2. Az a térítés, amelyet egy olyan magánszemély kap oktatásért vagy tudományos
kutatásért, aki belföldi illetõségû vagy az egyik Szerzõdõ Államba érkezését
közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû volt a másik Szerzõdõ Államban, és
az elsõ Államban tudományos kutatás, vagy egyetemi kollégiumban, felsõfokú
oktatási intézményben vagy hasonló intézményben való oktatás céljából
tartózkodik, mentes az adó alól az elsõ Államban, feltéve, hogy az ilyen
intézmény a non-profit jogi személyek közé tartozik.
21.cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének az
Egyezmény elõzõ cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak
ebben az Államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében
meghatározott ingatlanból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, ha az ilyen
jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû kedvezményezettje
a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet
fejt ki, vagy önálló tevékenységet végez ebben a másik Államban egy ott lévõ
állandó bázis segítségével és a jog vagy a vagyon, amelyre tekintettel a
jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz
kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az
esettõl függõen, alkalmazást.
22. cikk
VAGYON
1. A 6. cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ
Államban belföldi illetõségû személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ
Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik Államban.
2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi,
amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban
rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek a másik Szerzõdõ Államban lévõ, önálló
tevékenység végzésére szolgáló állandó bázisához tartozik, megadóztatható
ebben a másik Államban.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légijármûvekbõl és közúti
szállító jármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen hajók, légijármûvek és közúti
szállító jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerzõdõ
Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye
van.
4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy minden más
vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.
23. cikk
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
A kettõs adóztatást a következõk szerint kell elkerülni:
1. Magyarország esetében:
a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet
élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint
megadóztatható Moldovában, úgy Magyarország a b) és c) pontokban foglalt
rendelkezések fenntartásával az ilyen jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adó
alól.
b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. és a 11. cikk rendelkezései értelmében
Moldovában megadóztathatók, Magyarország lehetõvé teszi a belföldi illetõségû
személy jövedelmét terhelõ adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a
Moldovában megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg
a levonás elõtt számított adónak azt a részét, amely a Moldovából élvezett
ilyen jövedelemtételekre esik.
c) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a
Magyarországon belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem vagy a
tulajdonát képezõ vagyon mentesül az adó alól Magyarországon, mindazonáltal
Magyarország ennek a belföldi illetõségû személynek a többi jövedelme vagy
vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet
vagy vagyont.
2. Moldova esetében:
a) Amennyiben a Moldovában belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez,
vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint
megadóztatható Magyarországon, úgy Moldova lehetõvé teszi:
(i) azon összeg levonását a belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ
adóból, amely megegyezik a Magyarországon kifizetett jövedelemadóval;
(ii) azon összeg levonását a belföldi illetõségû személy vagyonát terhelõ
adóból, amely megegyezik a Magyarországon kifizetett vagyonadóval.
Az így levont összeg azonban egyik esetben sem haladhatja meg a levonás elõtt
számított jövedelemadónak vagy vagyonadónak azon részét, amely, az esettõl
függõen, a Magyarországon adóztatható jövedelemre vagy vagyonra esik.
b) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely,
Moldovában belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem, vagy a
tulajdonát képezõ vagyon mentesül az adó alól Moldovában, mindazonáltal
Moldova ennek a belföldi illetõségû személynek a többi jövedelme vagy vagyona
utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy
vagyont.
24. cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai nem vethetõk a másik Szerzõdõ
Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más
vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség,
amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy
alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk
rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi
illetõségûek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.
2. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû hontalan személyek nem
vethetõk a Szerzõdõ Államok egyikében sem olyan adóztatás vagy azzal
összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az
adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek az érintett Állam
állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
3. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ
telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint
ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a
rendelkezés nem értelmezendõ akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra
kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyeknek
olyan, a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján járó személyi
kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson az adózásban, amelyekben
a saját területén belföldi illetõségû személyeket részesíti.
4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban
belföldi illetõségû személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen
vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan feltételek
mellett levonható, mintha azokat az elõször említett Államban belföldi
illetõségû személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. cikknek, a 11. cikk
6. bekezdésének, vagy a 12. cikk 5. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ
Államban belföldi illetõségû személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan
feltételek mellett levonhatók a vállalkozás adóköteles vagyonának
megállapítására, mintha ezek a tartozások az elsõként említett Államban
belföldi illetõségû személlyel szemben álltak volna fenn.
5. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tõkéje teljesen
vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi
illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, nem
vethetõk az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adóztatás, vagy azzal
összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettségek, amelyeknek az elsõként említett
Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen
fajtájú és megnevezésû adóra alkalmazandók.
25. cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam
intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely
nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a
belsõ jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetõségektõl függetlenül,
ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához,
amelyben belföldi illetõségû, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá
tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek
állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ
három éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg
nem felelõ adózáshoz vezetett.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és
önmaga nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az
ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös
egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll
összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerzõdõ Államok
belsõ jogszabályaiban elõírt határidõktõl függetlenül végre kell hajtani.
3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az
Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és
kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat
tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs
adóztatást, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.
4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében
létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.
Amennyiben az egyetértés elérése érdekében célszerûnek látszik szóbeli
véleménycsere, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható a Szerzõdõ Államok
illetékes hatóságainak képviselõibõl álló bizottság által.
26. cikk
TÁJÉKOZTATÁSCSERE
1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény
rendelkezéseinek vagy a Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó
adókra vonatkozó belsõ jogszabályi rendelkezéseknek végrehajtásához szükséges
tájékoztatásokat, amennyiben az ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az
Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ
Államnak a kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az
ennek az Államnak a belsõ jogszabályai alapján megszerzett információkat és
csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a
közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az Egyezmény
hatálya alá esõ adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével
és a vonatkozó peres eljárással vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos
jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a
tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági
tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást nyilvánosságra
hozhatják.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk úgy,
mintha valamelyik Szerzõdõ Államot köteleznék:
a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérõ államigazgatási intézkedések hozatalára;
b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy másik Szerzõdõ Állam
jogszabályai szerint vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ
be;
c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi
vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy amelynek
felfedése ellentmondana a közrendnek (ordre public).
27. cikk
DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselõket vagy
konzuli tisztségviselõket a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy
külön egyezmények rendelkezései alapján megilletõ adózási kiváltságokat.
28. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. A Szerzõdõ Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény
hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a késõbbinek a
keltekor lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az után megszerzett összegekre;
b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek
az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ elsõ naptári év január 1. napján
vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.
29. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Államok
egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezmény
hatálybalépésének idõpontjától számított öt év elteltével felmondhatja
diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad bármelyik naptári év
végét legalább hat hónappal megelõzõen. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát
veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés átadásának évét követõ
elsõ naptári év január 1. napján vagy az után megszerzett összegekre;
b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek
az értesítés átadásának évét követõ elsõ naptári év január 1. napján vagy az
után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.
ENNEK HITELÉÜL az arra kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az
Egyezményt aláírták.
KÉSZÜLT két eredeti példányban, Budapesten, 1995. április 19. napján, magyar,
moldáv és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Értelmezésbeli
eltérés esetén az angol nyelvû szöveg az irányadó.
A Magyar Köztársaság A
Moldovai Köztársaság
nevében
nevében
I N D O K O L Á S
A Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között a kettõs adóztatás
elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és
vagyonadók területén Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Egyezmény
törvényhozás tárgyát érinti, ezért megerõsítéséhez az Országgyûlés döntése
szükséges, amely országgyûlési határozat formájában történik.