Dr. Gál Zoltán úrnak Tárgy: Mit kívánnak tenni, hogy a jövõben azok

a Magyar Országgyûlés elnökének a magyar állampolgárok is élhessenek

választójogukkal, akik nem a Magyar Köztársaság

HELYBEN területén élnek?

Tisztelt Elnök Úr!

Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, Kuncze Gábor

belügyminiszter úrhoz, dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úrhoz, dr. Kovács

László külügyminiszter úrhoz az alábbi

interpellációt

szeretném címezni:

Tisztelt Miniszter Urak!

Nem tudom, van-e még ország a nagyvilágban, melyet minden oldalról korábban

évezreden át hozzátartozó területek vesznek körül, olyan nemzetrészekkel,

melyeket megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül szakítottak el, és amelyeknek

tagjai akaratuk ellenére vesztették el és kaptak nolens-volens új

állampolgárságot. Mondom tehát, nem tudom van-e még ilyenre vagy hasonlóra

példa, de ha van, teljesen természetesnek és magától érthetõnek kell

találnunk, hogy az elszakított nemzetrészek sóvárogva és felfokozott

érdeklõdéssel figyelnek az un. anyaországra, és mélyen és kitörölhetetlenül él

bennük, hogy õk is részt vegyenek az anyanemzet ügyeinek intézésében, és hogy

otthon is megfelelõ képviselettel rendelkezzenek.

Ha pedig ez így van, márpedig a jelek szerint minden bizonnyal így van,

nem tehetjük, hogy ne foglalkozzunk az elszakított és a világban különbözõ

okok miatt szétszóródott magyarság képviseletének kérdésével, és hogy elõbb-

utóbb ne találjunk módot a kérdéskör alapos megvitatására, az intézményes

formák kialakítására és a részvétel törvényes biztosítására. Természetesen nem

hiszem, hogy mindezt most, a jelen interpelláció kapcsán kellene

megtárgyalnunk, ezért most csupán egy szerény részletet illetõen tennék fel

kérdést: Mit kívánnak tenni Miniszter urak, illetve a kormány, hogy a jövõben

azok a magyar állampolgárok is szabadon, törvényes lehetõségként élhessenek

választójogukkal, választók és választhatók lehessenek, akik ma nem a Magyar

Köztársaság területén élnek? Mindezt azért kell kérdeznem, mert nincs sérelem,

mely jobban fájna nekik, mint éppen ez, és úgy hiszem, feltétlenül igazuk van,

jogos igény részükrõl, hogy ezt a panaszukat ne csak megértéssel kezeljük,

hanem minél elõbb orvosoljuk is.

Budapesten, 1995. december 14-én

Tisztelettel

Dr. Kávássy Sándor

FKGP