A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/ 1979. számú
t ö r v é n y j a v a s l a t
a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl
Elõadó: Dr.Vastagh Pál
Budapest, 1996.február
1996.évi ... törvény a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl
I. Fejezet
Általános szabályok
1.§ E törvény célja, hogy szabályozza a büntetõ ügyekben más
államokkal folytatott együttmûködést.
2.§ (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthetõ és nem
terjeszthetõ elõ, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait,
veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügy-miniszter,
illetve a legfõbb ügyész hatáskörébe tartozik.
3.§ E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen
nem rendelkezik.
4.§ (1) A bûnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetõ eljárás
átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen
intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási
jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.
(2) A bûnügyi jogsegélyt az igazságügy-miniszter, vagy a
legfõbb ügyész teljesíti, illetve kéri.
5.§ (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti
megkeresés akkor teljesíthetõ vagy terjeszthetõ elõ, ha
a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga
szerint büntetendõ;
b) a jogsegély nem politikai bûncselekményre, vagy azzal szorosan
összefüggõ egyéb bûncselekményre és nem katonai bûncselekményre vonatkozik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthetõ
politikai bûncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes
körülményre, így a bûncselekmény által elérni kívánt célra, a bûncselekmény
indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett
eszközökre, a bûncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz
képest.
6.§ (1) Az igazságügy-miniszter a külföldi államtól viszonossági
nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági
nyilatkozatot tehet.
(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés
teljesítésérõl az igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész a
külügyminiszterrel egyetértésben dönt.
7.§ A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügy-miniszter,
illetõleg a legfõbb ügyész megfelelõ garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás
elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhetõ, hogy
a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs
összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok
védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.
8.§ A más állam által a magyar bûnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül
szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi
jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók, a Magyar Köztársaság
nevében az igazságügy-miniszter illetõleg a legfõbb ügyész elvállalhatja. Az
igazságszolgáltatás megfelelõ mûködésének érdekében egyéb ésszerû, és a 2.§
rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam
által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által
elvállalt feltételeket teljesíteni kell.
9.§ Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-
, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a
személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.
10.§ E törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a büntetõ eljárásról
szóló törvényt a nemzetközi bûnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelõen
alkalmazni kell.
II. Fejezet
A kiadatás
1.Cím
Kiadatás Magyarországról
11.§ (1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam
megkeresésére büntetõ eljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés,
illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.
(2) Büntetõ eljárás lefolytatása céljából akkor van helye
kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar
törvény, mind a megkeresõ állam törvénye szerint egy évet meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendõ; szabadságvesztés büntetés vagy
szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a
kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható
része hat hónapot meghalad.
12.§ Nincs helye a kiadatásnak, ha
a) az a bûncselekmény, illetõleg az a büntetés, amely miatt a
kiadatást kérik, akár a megkeresõ államban, akár Magyarországon elévült ,
b) a kiadni kért személy e bûncselekményre, vagy büntetésre nézve
kegyelemben részesült,
c) a megkeresõ államban a büntetõ eljárás lefolytatásához szükséges
magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették
elõ, illetve hozzájárulást nem adtak meg,
d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt
jogerõsen elbírálta.
13.§ (1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a
kiadni kért személy egyúttal más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye
külföldön van.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási
eljárás lefolytatásának mellõzésével továbbadható külföldi államnak az a
magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel
engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetõ eljárás, illetõleg
kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követõen e külföldi állam
kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.
14.§ (1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.
(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérõ személy
annak az államnak, ahonnan elmenekült , nem adható ki.
15.§ Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bûncselekmény miatt a
megkeresõ állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetõvé, az
igazságügy-miniszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a
megkeresõ állam kellõ biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott
személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják
végre.
16.§ (1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak
akkor engedélyezhetõ, ha biztosított, hogy
a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelõzõen
elkövetett olyan más bûncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem
engedélyezték, a megkeresõ államban nem folytatnak le büntetõ eljárást, vagy
nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem
adják ki és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,
b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követõen
lefolytatott büntetõ eljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után
elhagyhatja a megkeresõ állam területét.
(2) Az igazságügy-miniszter a kiadatást engedélyezõ döntést követõen
a megkeresõ állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban
meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e
tekintetben is fennállnak.
17.§ Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elõ
kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az
elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések
érkezési sorrendjére és, ha a megkeresések különbözõ bûncselekményekre
vonatkoznak, azok súlyára.
18.§ (1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügy- miniszter
fogadja és, ha a 2.§ nem zárja ki annak teljesítését, haladéktalanul
megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.
(2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag
a Fõvárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem
zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fõvárosi Bíróság másodfokú
tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
19.§ (1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a
Fõvárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az
intézkedés sikerre vezet, a rendõrség a kiadni kért személyt õrizetbe veszi,
és a Fõvárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási õrizet legfeljebb hetvenkét
óráig tarthat.
(2) Ha a megkeresõ állam ezt kéri, a Fõvárosi Bíróság elrendeli a
30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendõrség általi felkutatását és
lefoglalását.
20.§ (1) A Fõvárosi Bíróság
a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel
végett megküldi az ügyésznek;
b) ha az eljárásban a védõ részvétele kötelezõ, és a kiadni kért
személynek nincs meghatalmazott védõje, védõt rendel ki számára;
c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a
védõ részvétele a meghallgatáson kötelezõ;
d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védõt értesíti vagy
idézi;
e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen
személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény
alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;
f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerûsített kiadatási
eljárás lehetõségérõl (23.§) és annak jogkövetkezményeirõl; jegyzõkönyvben
rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni
kíván-e az egyszerûsített kiadatási eljárás lehetõségével;
g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerûsített
kiadatási eljárás lehetõségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5.§-ban
és a 11-14.§-ban meghatározott feltételei fennállnak-e.;
h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni
kért személy kiadatási letartóztatását.
(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a
felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az
igazságügy-minisztert, aki errõl tájékoztatja a megkeresést elõterjesztõ
államot.
21.§ A 20.§. és a 23.§. szerinti eljárásban, ha a védõ a Fõvárosi Bíróság
értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védõ távollétében is
megtartható. A védõ értesítésérõl feljegyzést kell készíteni.
22.§ (1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a
Fõvárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha
a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja
meg a végrehajtandó szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés
tartamát.
(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügy-miniszter
haladéktalanul megszünteti, ha
a) a kiadatást megtagadta,
b) a kiadatási kérelmet visszavonták,
c) a kiadott személyt a megjelölt idõpontot követõ tizenöt napon
belül a megkeresõ állam nem vette át.
(3) Ha a kiadni kért személy a kiadatási letartóztatás, vagy az
ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésének idõpontjában elõzetes
letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetõleg vele szemben
szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, a kiadatási
letartóztatást, illetve az ideiglenes kiadatási letartóztatást attól az
idõponttól kezdõdõen kell foganatba venni, amikor az elõzetes letartóztatás
megszûnik, illetõleg a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtása befejezõdik.
23.§ (1) A Fõvárosi Bíróság a meghallgatás során a kiadni kért személyt
tájékoztatja, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a 16.§-ban foglalt
rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra (egyszerûsített kiadatás).
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható
vissza.
24.§ (1) Sürgõs esetben - különösen ha szökés veszélye áll fenn - a
megkeresõ állam a kiadatási kérelem elõterjesztése elõtt is kérheti azon
személy ideiglenes kiadatási letartóztatásának elrendelését, akinek kiadatása
iránt megkeresést szándékozik elõterjeszteni.
(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresést az
Országos Rendõrfõkapitányság Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban:
Interpol) útján is elõ lehet terjeszteni. Az Interpol intézkedik a keresett
személy kiadatás céljából történõ õrizetbe vétele és a Fõvárosi Bíróság elé
állítása iránt. Az õrizet tartama legfeljebb hetvenkét óra lehet.
25.§ (1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha
annak elrendelésétõl számított negyven napon belül a kiadatás iránti
megkeresés nem érkezik meg. Ha a kiadatás iránti megkeresést utóbb
elõterjesztik, az ideiglenes kiadatási letartóztatás megszüntetése nem zárja
ki a 20.§ (1) bekezdésének h) pontja szerinti kiadatási letartóztatás
elrendelését.
(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásról az igazságügy-miniszter
haladéktalanul értesíti az intézkedést kérõ államot. Az értesítésben
tájékoztatást ad arról is, hogy az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelõen
mikor szûnik meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás.
26.§ (1) A kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Ha a
bíróság határozata szerint a kiadatásnak a törvényben meghatározott feltételei
nem állnak fenn, a kiadatást a bíróság határozatára utalással tagadja meg.
(2) Az igazságügy-miniszter döntésérõl értesíti a megkeresõ külföldi
államot.
27.§ A kiadott személy átadásáról az Interpol a rendõrség
közremûködésével gondoskodik.
28.§ Ha a kiadatást az igazságügy-miniszter megtagadta, vagy a kiadott
személyt a megkeresõ állam nem vette át, a büntetõ eljárás megindításának vagy
egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügy-miniszter az
iratokat megküldi a legfõbb ügyésznek.
29.§ (1) Ha a kiadott személy ellen Magyarországon más bûncselekmény
miatt eljárás van folyamatban, vagy szabadságvesztését tölti, az eljárás
befejezéséig, illetõleg a büntetés végrehajtásának befejezéséig az átadását
az igazságügy-miniszter elhalaszthatja.
(2) Ha a kiadott személy átadását az igazságügy-miniszter az (1)
bekezdés rendelkezései alapján elhalasztotta, a megkeresõ állam kérésére
engedélyezheti, hogy sürgõs eljárási cselekmény lefolytatása érdekében
ideiglenesen átadják a megkeresõ államnak. A kiadni kért személy akkor adható
át ideiglenesen, ha biztosított, hogy õt a megkeresõ államban õrizetben
tartják, és meghatározott idõn belül visszaadják.
30.§ (1) A kiadatási eljárás során a Fõvárosi Bíróság engedélyezheti
olyan tárgyak átadását a megkeresõ állam részére, amelyek a kiadatás iránti
megkeresés alapjául szolgáló bûncselekmény eszközéül szolgáltak, vagy azokat
az elkövetõ e bûncselekmény útján szerezte meg, illetõleg a bûncselekmény
útján megszerzett tárgyak helyébe léptek, vagy tárgyi bizonyítás eszközéül
szolgálhatnak.
(2) E tárgyak átadását akkor is engedélyezni lehet, ha a kiadatást
engedélyezték, de a kiadni kért személy átadására nem került sor.
(3) A tárgyak átadásának engedélyezése esetén az átadást
a) el lehet halasztani addig, amíg azokra Magyarországon folyó
hatósági eljárásban szükség van, vagy
b) ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy azokat meghatározott idõn
belül visszajuttatják.
(4) Ha a kiadatást kérõ állam valószínûsíti, hogy az (1) bekezdésben
említett tárgyakat a kiadni kért személy vagy más elrejti, megsemmisíti vagy
egyéb módon kivonja az eljárás alól, a Be.101-105. §-ainak megfelelõ
alkalmazásával intézkedés tehetõ ennek megakadályozására.
(5) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló
tulajdonjogot és egyéb jogokat.
2.Cím
Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt
31.§ Kiadatás iránti megkeresés büntetõ eljárás lefolytatása,
szabadságvesztés büntetés, illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása érdekében terjeszthetõ elõ külföldi államnál.
32.§ (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntetõ
eljárást lefolytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság
elfogatóparancsot bocsát ki, és az iratokat megküldi az igazságügy-
miniszternek.
(2) Ha jogerõsen kiszabott szabadságvesztést külföldön lévõ
terhelttel szemben kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtási bíró
elfogatóparancsot bocsát ki.
(3) Az elfogatóparancsot és a jogerõs ítéletet meg kell küldeni az
igazságügy-miniszternek.
33.§ A kiadatási kérelem elõterjesztésérõl az igazságügy-miniszter dönt;
döntésérõl az elfogató parancsot kibocsátó bíróságot értesíti.
34.§ (1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás esetén,
amennyiben halmazati büntetést szabtak ki, és a kiadatást az igazságügy-
miniszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására
kéri, illetõleg a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott
büntetés végrehajtására engedélyezi, az elsõ fokon eljárt bíróság állapítja
meg az arra a cselekményre esõ büntetésrészt, amellyel kapcsolatban a
kiadatást az igazságügy-miniszter kéri vagy a külföldi állam engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés
alapját képezõ bûncselekmények büntetési tételei felsõ határának egymáshoz
viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.
(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre a kiadatást az igazságügy-
miniszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi
összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést
kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) -
(2) bekezdést értelemszerûen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati
büntetést szabtak ki.
(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi
szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik az összbüntetésben
megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.
35.§ A 24.§ (1) bekezdését, a 29.§ (2) bekezdését és a 30.§ (1) és (4)
bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerûen
alkalmazni lehet.
36.§ A kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadatási kérelem alapján
külföldön történt fogva tartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe
be kell számítani.
III. Fejezet
A büntetõ eljárás átadása és átvétele; feljelentés külföldi államnál
1.Cím
A büntetõ eljárás átadása
37.§ (1) A büntetõ eljárás átadható, ha célszerû, hogy azt más állam
hatósága folytassa le.
(2) A büntetõ eljárás átadása - a sértett jogos érdekeit is
mérlegelve - különösen akkor célszerû, ha
a) a Magyarországon tartózkodó terhelt annak az államnak az
állampolgára, amelynek részére az eljárás átadása történik, vagy abban az
államban van az állandó lakóhelye, illetve a szokásos tartózkodási helye,
b) a terhelt az eljárás során külföldön tartózkodik, kiadatásnak
nincs helye, kiadatását megtagadták, vagy kiadatási kérelem elõterjesztésére
nem kerül sor.
38.§ A büntetõ eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész a
legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél
kezdeményezi. A büntetõ eljárás átadásáról a legfõbb ügyész, illetõleg az
igazságügy-miniszter dönt. A döntésrõl a külföldi hatóságoknak a büntetõ
eljárás átadása céljából történõ megkeresésével egyidejûleg az ügyészt,
illetõleg a bíróságot értesíteni kell.
39.§ Ha a külföldi hatóság az eljárást átveszi, a legfõbb ügyész,
illetõleg az igazságügy-miniszter errõl szóló értesítése alapján az ügyész,
illetõleg a bíróság az eljárást megszünteti.
40.§ (1) A 39.§-ban szabályozott intézkedéssel egyidejûleg a bíróság - a
vádemelésig az ügyész indítványára, azt követõen hivatalból - elrendelheti a
terheltnek a büntetõ eljárás átadása céljából történõ letartóztatását. Ha a
terhelt elõzetes letartóztatásban van, az eljárás átadása céljából történõ
letartóztatást elrendeli, és egyidejûleg az elõzetes letartóztatást
megszünteti.
(2) A büntetõ eljárás átadása céljából elrendelt letartóztatás addig
tart, amíg a megkeresett állam a terheltet át nem veszi, de legfeljebb három
hónapig. Errõl a külföldi hatóságot értesíteni kell.
41.§ A terhelt átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével
gondoskodik.
42.§ Ha a megkeresett állam a terheltet nem veszi át a 40.§ (2)
bekezdésében megjelölt határidõig, vagy ha a terhelt kivonja magát a külföldi
eljárás alól, a 39.§. alapján megszüntetett büntetõ eljárást folytatni lehet.
2.Cím
A büntetõ eljárás átvétele
43.§ Külföldi állam igazságügyi hatósága elõtt folyó büntetõ eljárás e
hatóság megkeresésére akkor vehetõ át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy
Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.
44.§ (1) A büntetõ eljárás átvételérõl a legfõbb ügyész dönt.
(2) Az átvett eljárást befejezõ határozatról a legfõbb ügyész
értesíti a megkeresõ külföldi hatóságot.
(3) Ha az átvett eljárás során a terhelttel szemben a bíróság
büntetést szab ki, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaz, ennek
tartamába be kell számítani a külföldön végrehajtott elõzetes fogva tartást.
(4) Ha a bûncselekmény a magyar törvény szerint csak
magánindítványra üldözendõ, és a külföldi eljárásban a magánindítványt az arra
irányadó jogszabályok szerint elõterjesztették, azt az átvett eljárásban is
szabályszerûen elõterjesztettnek kell tekinteni. Ha a külföldi eljárásban
azért nem terjesztettek elõ magánindítványt, mert a megkeresõ hatóság
országának törvényei szerint magánindítvány elõterjesztése nem szükséges, a
jogosultat fel kell hívni a magánindítvány elõterjesztésére. A magánindítvány
elõterjesztésére nyitva álló határidõt (Be.123.§ (3) bekezdés) a felhívás
kézbesítésétõl kell számítani.
3.Cím
Feljelentés külföldi államnál
45.§ (1) Ha nem került sor a büntetõ eljárás átadására, a terhelt a
büntetõ eljárás során külföldön tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében
nem tartható meg (Be. 192.§ (3) bekezdés a) pont), a vádirat benyújtásáig az
ügyész a legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél
kezdeményezheti feljelentés megtételét az ügy elbírálására joghatósággal
rendelkezõ más államnál.
(2) A feljelentés megtételérõl a legfõbb ügyész, vagy az igazságügy-
miniszter dönt. A feljelentés megtételérõl az ügyészt, illetve a bíróságot
értesíteni kell. Az ügyész, illetõleg a bíróság az értesítés alapján az
eljárást megszünteti.
(3) Az eljárásnak a (2) bekezdés alapján történõ megszüntetése nem
akadálya a büntetõ eljárás késõbbi folytatásának.
IV. Fejezet
Szabadságvesztés büntetés és szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átvétele és átadása
1.Cím
Külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele
46.§ Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható szabadságvesztés
végrehajtását át lehet venni, ha az elítélt a végrehajtás átvételéhez
hozzájárult, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügy-miniszterhez
történõ érkezésekor az elítéltnek legalább egy év letöltendõ büntetése van
hátra, vagy ha a büntetés határozatlan idõre szól, feltéve, hogy az elítélt
magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetõleg
Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.
47.§ Nem vehetõ át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául
szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerõsen elbírálta.
48.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása iránti külföldi
megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki
annak teljesítését, megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.
(2) A Fõvárosi Bíróság a külföldi ítéletet megvizsgálja, és
határozatot hoz arról, hogy a büntetés végrehajtásának e törvény szerinti
feltételei fennállnak-e. Határozatát, mely ellen nincs helye fellebbezésnek,
az iratokkal együtt megküldi az igazságügy-miniszternek.
(3) A büntetés végrehajtásának átvételérõl az igazságügy-miniszter
dönt. Ha a bíróság határozata szerint a büntetés végrehajtása átvételének e
törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a megkeresést a bíróság
határozatára utalással utasítja el.
(4) Döntésérõl az igazságügy-miniszter értesíti a megkeresõ külföldi
államot.
49.§ (1) Ha a külföldi bíróság által hozott ítélet végrehajtásának
átvétele iránti megkeresés idõpontjában az elítélt ellen a megkeresés alapjául
szolgáló cselekmény miatt büntetõ eljárás folyik, az eljárást a végrehajtás
átvételérõl szóló döntés meghozataláig fel kell függeszteni.
(2) Ha az igazságügy-miniszter a büntetés végrehajtását átveszi, a
büntetõ eljárást meg kell szüntetni.
(3) A felfüggesztésrõl, illetõleg a megszüntetésrõl az az ügyész,
vagy az a bíróság dönt, amely elõtt a büntetõ eljárás folyamatban van.
50.§ (1) A büntetés végrehajtásának átvétele esetén az elítélt
átvételérõl az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.
(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés
végrehajtására átvett elítéltet az 52.§-ban szabályozott eljárás befejezéséig
a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell fogva tartani. Az elítélt
fogva tartására az elõzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
51.§ (1) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a
Fõvárosi Bíróság egyesbíróként jár el.
(2) A Fõvárosi Bíróság határozatai ellen, ha e törvény nem zárja ki,
fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(3) A fellebbezést a Fõvárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el
tanácsülésen.
(4) A büntetés végrehajtásának átvételét követõen az ügyész
indítványára a Fõvárosi Bíróság tárgyaláson a külföldi ítélet alapján
megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetést. A tárgyaláson az
elítélt, az ügyész és a védõ részvétele kötelezõ.
(5) A Fõvárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a
külföldi bíróság által megállapított tényállás.
52.§ (1) A Fõvárosi Bíróság az elítélt átvételétõl számított három
hónapon belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve
végrehajtási fokozatának megfelelõ és azzal azonos tartamú szabadságvesztést
állapít meg.
(2) Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét
,illetve végrehajtási fokozatát, vagy tartamát illetõen nem egyeztethetõ
össze a magyar törvénnyel, a Fõvárosi Bíróság a magyar törvény szerint az
ítélet alapjául szolgáló azonos bûncselekményre elõírt büntetési tétel
keretein belül állapítja meg a büntetést. Ennek a büntetésnek nemét, illetve
végrehajtási fokozatát, valamint tartamát tekintve a lehetõ legnagyobb
mértékben meg kell felelnie annak a büntetésnek , amelyet a külföldi bíróság
kiszabott.
(3) A Fõvárosi Bíróság által megállapított büntetés tartama nem
lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.
53.§ (1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött idõt, valamint az
50.§ (2) bekezdése alapján történõ fogva tartás idejét a Fõvárosi Bíróság
által megállapított büntetésbe be kell számítani.
(2) A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés
végrehajtására a magyar jogot kell alkalmazni.
54.§ A külföldi ítéletnek a Fõvárosi Bíróság határozatával elrendelt
végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet
végrehajthatósága megszûnt.
2.Cím
Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása
55.§ Magyar bíróság által jogerõsen kiszabott szabadságvesztés
végrehajtása más állam részére átadható.
56.§ (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha
a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem
hajtott részének végrehajtására,
b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy
az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.
(2) Magyar állampolgárral szemben kiszabott szabadságvesztés
végrehajtása akkor adható át, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye külföldön van.
57.§ (1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a
külföldi államot.
(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt
átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.
58.§ Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés
végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást
átvevõ államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.
59.§ Ha a végrehajtás átengedését követõen az ítéletet perújítás vagy
felülvizsgálat folytán megváltoztatják, vagy a végrehajtás közkegyelmi
rendelkezés alapján nem folytatható, illetve a büntetés tartama csökken, az
átvevõ államot errõl értesíteni kell.
3.Cím
Külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átvétele és magyar bíróság által elrendelt szabadságelvonással
járó intézkedés végrehajtásának átadása
60. § (1) Ha az e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, a
külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtását át lehet venni, illetve a magyar bíróság által elrendelt ilyen
intézkedés végrehajtását át lehet adni.
(2) A külföldi bíróság által elrendelt intézkedés akkor vehetõ át,
ha a magyar jog ismer azonos vagy hasonló intézkedést, vagy büntetést.
(3) Az intézkedés átvételére, illetve átadására az 1. és 2. Cím
rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.
V. Fejezet
Eljárási jogsegély
1. Cím
Eljárási jogsegély nyújtása külföldi hatóság részére
61.§ (1) Külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási
jogsegélyt nyújtanak.
(2) Az eljárási jogsegély kiterjedhet különösen nyomozási
cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt és
a tanú kihallgatására, a szakértõ meghallgatására, szemlére, házkutatásra,
motozásra, lefoglalásra, Magyarországon való átszállításra, a büntetõ
eljárással kapcsolatos iratok és tárgyak megküldésére és iratok kézbesítésére,
külföldön büntetõ eljárás alá vont magyar állampolgár bûnügyi nyilvántartásban
szereplõ személyes és egyéb adatairól való felvilágosítás-adásra, ideiglenes
átadásra.
62.§ Az eljárási jogsegély iránti kérelem az 5.§ (1) bekezdés a)
pontjában megszabott feltétel hiányában is teljesíthetõ, ha a megkeresett
állam e tekintetben is biztosítja a viszonosságot.
63.§ Irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelem csak akkor
teljesíthetõ, ha a kézbesítendõ irat magyar nyelven készült, vagy azt magyar
nyelvû fordítással látták el.
64.§ (1) Az eljárási jogsegély teljesítése során a magyar büntetõ
eljárási szabályok szerint kell eljárni. A megkeresõ hatóság kérelmére más
eljárásmódot is alkalmazni lehet, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar
jogrendszer alapelveivel.
(2) Ha a jogsegély iránti megkeresésben kérik, a megkeresést
teljesítõ magyar igazságügyi hatóság az eljáró külföldi hatóságot kellõ idõben
értesíti a megkeresés teljesítésének helyérõl és idejérõl. Ha az eljáró
külföldi hatóság képviselõje jelen kíván lenni a megkeresés teljesítésénél,
részére, illetõleg az elõtte folyó büntetõ eljárásban részt vevõ és általa
megjelölt személyek részére ezt a megkeresést teljesítõ bíróság vagy az ügyész
engedélyezheti. Ha az eljárás során a külföldi hatóság jelenlévõ képviselõje
az eredeti megkeresést kiegészítve további bizonyítás felvételét kéri, e
kérelmét a lehetõséghez képest teljesíteni kell.
65.§ Ha a megkeresõ hatóság olyan személy részvételét kéri a megkeresés
teljesítésénél, aki a megkeresõ hatóság államában elõzetes letartóztatásban
van, vagy szabadságvesztését tölti, e személy a megkeresés teljesítése
céljából ideiglenesen átvehetõ; õt Magyarországon õrizetben kell tartani, és a
megkeresés teljesítését követõen haladéktalanul vissza kell küldeni a
megkeresõ hatóság államába.
66.§ Ha a külföldi hatóság által tanúként megidézett személy
Magyarországon elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti,
õt a megkeresõ hatóságnak ideiglenesen át lehet adni, ha a megidézett személy
ehhez hozzájárul és biztosítják, hogy a megkeresõ hatóság államában továbbra
is õrizetben tartják, valamint, hogy a meghallgatását követõen visszaadják.
67.§ Jogsegély iránti megkeresés alapján tárgyaknak és eredeti
ügyiratoknak, valamint egyéb eredeti okiratoknak a megkeresõ hatóság részére
történõ megküldése feltételéül szabható, hogy azokat az átadáskorival azonos
állapotban fogják visszaszolgáltatni. A tárgyak megküldése nem érinti az
azokon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.
68.§ Az igazságügy-miniszter engedélyezheti, hogy a nem magyar
állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más
államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási
helyük külföldön van, külföldi államok közötti bûnügyi jogsegély teljesítése
céljából a Magyar Köztársaság területén a magyar rendõrség õrizete alatt
átszállítsák.
69.§ (1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és a
Magyar Köztársaság területén elõre nem látott közbensõ leszállás történik, az
átszállítandó személyt a magyar rendõrség õrizetében kell tartani.
(2) Ha az átszállítás leszállással, vagy nem légi úton történik, az
átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni mindazokat a feltételeket,
melyek mellett az átszállítás történik, így különösen az igénybevehetõ
határátkelõhelyeket.
70.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkereséseket a legfõbb ügyész
fogadja és - ha a jogsegély teljesítésének e törvényben meghatározott
elõfeltételei fennállnak - gondoskodik azoknak az általa a jogsegély
teljesítésére kijelölt ügyészhez történõ eljuttatásáról.
(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek
kifejezetten bíróság által történõ teljesítését kéri, vagy ha az a magyar jog
szerint a bíróság által teljesíthetõ, a legfõbb ügyész a jogsegélykérelmet
megküldi az igazságügy-miniszternek, aki azt a teljesítés végett az illetékes
bíróságnak továbbítja.
(3) A megkeresés teljesítését követõen, illetõleg ha a megkeresés
teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy ha a megkeresés
teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek folytán e törvény
rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés
teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfõbb
ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg.
71.§ Az eljárási jogsegély teljesítésérõl a legfõbb ügyész, illetõleg az
igazságügy-miniszter értesíti a megkeresést elõterjesztõ igazságügyi
hatóságot. Ugyancsak értesíti e hatóságot - az ok megjelölésével - arról is,
ha a jogsegély iránti megkeresés nem, vagy csak részben volt teljesíthetõ.
2. Cím
Külföldi hatóság megkeresése eljárási jogsegély iránt
72.§ Magyar bíróság vagy ügyész által külföldi hatósághoz intézett
eljárási jogsegély iránti megkeresésre e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit
kell megfelelõen alkalmazni.
73.§ A külföldi igazságügyi hatósághoz intézett megkereséseket a bíróság
az igazságügy-miniszternek, az ügyész a legfõbb ügyészhez küldi meg továbbítás
végett.
74.§ (1) Az eljárási jogsegély következtében a büntetõ ügyekben eljáró
magyar hatóság idézésére külföldrõl megjelenõ tanú vagy szakértõ ellen - a (2)
bekezdés kivételével - büntetõeljárás nem indítható, illetve nem folytatható
azon cselekmény miatt, amelyet az országba történõ beutazása elõtt követett
el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem illeti meg a
tanút, a szakértõt 8 nappal azt követõen, hogy a tanú vagy a szakértõ az
eljáró hatóság beleegyezésével az ország területét elhagyhatta volna, továbbá,
ha késõbb ide önként visszatért.
75.§ Ha a külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész
idézésére nem jelenik meg, a Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra
vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
VI. Fejezet
Alaki és költségviselési szabályok
76.§ (1) A bûnügyi jogsegély iránti megkereséseket írásban, diplomáciai
úton kell elõterjeszteni. Az igazságügy-miniszter, illetve a legfõbb ügyész a
nem diplomáciai úton elõterjesztett megkeresést is elfogadhatja; ugyanilyen
módon maga is terjeszthet elõ megkeresést.
(2) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a megkeresésnek
tartalmaznia kell
a) a megkeresõ igazságügyi hatóság megnevezését,
b) a megkeresés tárgyát,
c) az eljárás tárgyát képezõ bûncselekmény leírását és a
bûncselekmény jogi minõsítését,
d) a terhelt vagy az elítélt személyi adatait, beleértve
állampolgárságát is.
(3) A külföldi államtól származó megkeresés esetén csak akkor
követelhetõ meg, hogy a megkeresést és mellékleteit magyar nyelvû fordítással
lássák el, ha a megkeresett állam nem fogadja el a magyar nyelven
elõterjesztett azonos jellegû megkereséseket.
(4) Ha a megkeresés olyan hiányban szenved, hogy emiatt a
teljesíthetõsége kérdésében nem lehet állást foglalni, vagy szakszerûen nem
lehet elintézni, a legfõbb ügyész vagy az igazságügy-miniszter a megkeresõ
államot felhívja a hiányok pótlására, illetve a kiegészítõ adatok közlésére. A
felhívás nem akadálya a külföldi állam által kért sürgõs intézkedés
megtételének, ha az a megkeresés alapján elvégezhetõ, és a magyar jogszabályok
lehetõséget adnak ilyen intézkedésre. A hiány nem, vagy nem megfelelõ pótlása
alapul szolgálhat a megkeresés teljesítésének elutasítására.
77.§ A kiadatásra vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében
felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell
a) a kiadatás alapjául szolgáló bûncselekményre és az elévülésre
vonatkozó törvényi rendelkezéseket,
b) külföldrõl érkezett kiadatási kérelem esetén a 15.§, a 16.§ (1)
bekezdése és a 30.§ (3) bekezdésének b) pontja szerinti
kötelezettségvállalásokat is.
78.§ (1) Az eljárás átadására és átvételére, valamint a külföldi
hatóságnál tett feljelentésre vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében
felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, illetõleg ahhoz mellékelni kell:
a) az eredeti ügyiratokat, illetõleg azok hiteles másolatát,
felajánlás esetén a bûncselekményre vonatkozó magyar törvényszöveget;
b) a bizonyítékok megjelölését;
c) a terhelt tartózkodási helyére, illetõleg valószínû tartózkodási
helyére utaló adatokat, és ha elõzetes letartóztatásban van, a letartóztatás
kezdõ idõpontját, az õrizet vagy az elõzetes letartóztatás befejezõ
idõpontját;
d) magánindítványra üldözendõ bûncselekmény esetén a
magánindítványt;
e) a polgári jogi igényt, ha ilyet elõterjesztettek.
(2) Mindazt mellékelni lehet, amit az ügy megalapozott elbírálásához
a hatóság szükségesnek ítél meg.
79.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása és átvétele iránti
megkeresésnek az 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia
kell
a) ha a büntetést részben már végrehajtották az arra vonatkozó
adatokat, különösen a fogva tartásban töltött idõre vonatkozó pontos
adatokat;
b) az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát.
(2) Csatolni kell a jogerõs bírósági határozat kiadmányát vagy
hiteles másolatát.
80.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek a 76.§ (2)
bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a megkeresés szakszerû
elintézéséhez szükséges adatokat.
(2) A megkeresést el kell látni a megkeresõ igazságügyi hatóság
képviselõjének aláírásával és pecsétjével.
(3) A kézbesítés iránti megkeresés esetében elegendõ, ha a
megkeresés az ügy tárgyát és a címzett nevét és lakcímét, eljárásbeli
minõségét, valamint az irat nemét tartalmazza.
(4) A házkutatásra, a motozásra és a lefoglalásra irányuló
megkereséshez mellékelni kell a hatóság elrendelõ határozatának kiadmányát
vagy hiteles másolatát. E megkereséseket sürgõs esetben az Interpol útján is
elõ lehet terjeszteni.
81.§ (1) Ha a bûnügyi jogsegélykérelem teljesítését e törvény hozzájáruló
nyilatkozattól teszi függõvé, a hozzájáruló nyilatkozatról külön jegyzõkönyvet
kell készíteni, amelyet aláír a tanács elnöke, a nyilatkozattevõ, - amennyiben
a nyilatkozattevõ jogérvényes hozzájárulásra képtelen - a képviselõje. A
jegyzõkönyvet a bíróság pecsétjével kell ellátni.
(2) Ha a nyilatkozattevõ fogva van, a fogva tartás helye szerint
illetékes büntetés-végrehajtási bíró a hozzájáruló nyilatkozatot az (1)
bekezdésben írt módon jegyzõkönyvezi, és azt az elsõ fokon eljárt bíróságnak
megküldi.
82.§ Ha a külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit
fordítással lássák el, vagy valószínû, hogy a jogsegélykérelmet az iratok
lefordítása nélkül nem teljesítik, az ügyésznek, illetve a bíróságnak
gondoskodnia kell a bûnügyi jogsegély iránti magyar nyelvû megkeresés és
mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére
történõ lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy
költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítõ
nyelvre kell lefordíttatni.
83.§ (1) Személyeknek kiadatás, ideiglenes átadás (29.§ (2) bekezdés),
büntetõ eljárás átadása, szabadságvesztés - vagy szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtásának átadása, letartóztatásban levõ - vagy
szabadságvesztést töltõ személyek tanúkénti meghallgatás (66.§) céljából
történõ ideiglenes átadása, valamint nem légi úton történõ átszállítása (69.§
(2) bekezdés) költségei a megkeresõ külföldi államot terhelik. Ugyanezen
célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei,
valamint a 82.§ alkalmazásával felmerült költségek bûnügyi költségek.
(2) Az eljárási jogsegély nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek a
Magyar Köztársaságot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is
biztosított. Ha azonban a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély
jelentõs költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek
teljes vagy részleges megtérítése.
(3) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldrõl eljárási jogsegély
keretében tanút, vagy szakértõt idéz, részükre az utazás és a magyarországi
tartózkodás költségének fedezésére elõleg folyósítható.
VII.
Hatálybalépés
84.§ (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 15. napján lép
hatályba. Ezzel egyidejûleg hatályát veszti a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló
1978. évi IV. törvény 6.§ (1) bekezdésének b) pontjában a " (8.§)" szövegrész
és a 7-9. §-ai, valamint a büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 388-
393.§-ai, 394.§-a és 394/B.§-a.
I N D O K L Á S
a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvényjavaslathoz
Általános indoklás
A bûncselekmények megelõzése, felderítése és a büntetõ eljárás
lefolytatása ma már elképzelhetetlen más államok igazságszolgáltatási
szerveivel történõ együttmûködés nélkül. Az államok közötti jogi
segítségnyújtás büntetõügyekben sok száz éves múltra tekint vissza, a gyakori,
szinte mindennapos együttmûködés iránti igény azonban inkább a XX. század
második felének a terméke. Ez nyilvánvalóan kapcsolatban van a bûnözés
nemzetközivé válásának erõsödõ tendenciájával. Ma a bûncselekmények jelentõs
száma nem lenne felderíthetõ, és a terhelt nem volna bíróság elé állítható és
felelõsségre vonható, ha ehhez más államok - ahová a terhelt a
felelõsségrevonás elõl megszökött, vagy ahol a meghallgatandó tanúk
tartózkodnak, illetõleg a felhasználandó bizonyítékok találhatóak - nem
nyújtanának segítséget az eljárás lefolytatásához.
Magyarország az államok többségéhez hasonlóan már hosszabb ideje
felismerte, hogy a büntetõ igazságszolgáltatás mûködésének elõsegítése
érdekében célszerû más államokkal bûnügyi jogsegélyszerzõdéseket kötni,
illetõleg a bûnügyi jogsegély különféle formáit szabályozó, többoldalú
nemzetközi szerzõdésekhez csatlakozni. Magyarországnak igen nagyszámú állammal
van ilyen tárgyú két- és többoldalú nemzetközi szerzõdése.
A bûnügyi jogsegélyszerzõdések jelentõs száma ellenére nyilvánvaló, hogy
valamennyi olyan állam viszonylatában, ahol felmerülhet a bûnügyi jogsegély
kérésének, vagy nyújtásának szükségessége, célszerûtlen is, lehetetlen is
nemzetközi szerzõdéseket kötni. Ez indokolttá teszi olyan korszerû, a
nemzetközi büntetõjogi együttmûködés iránt nyitott magyar törvény
létrehozatalát, amely alapján nemzetközi szerzõdés hiányában is mód nyílik
bûnügyi jogsegély nyújtására és kérésére. A magyar jogrendszerben jelenleg is
vannak olyan rendelkezések, melyek alapján a bûnügyi jogsegélyforgalom
nemzetközi szerzõdés hiányában is bonyolítható, mára azonban ezek a
szabályok részben sok tekintetben meghaladottakká váltak, részben a
szabályozandó kérdéseknek csak egy töredékét rendezik. Ez az egyik oka annak,
amiért szükségessé vált törvény elõkészítése a bûnügyi jogsegélyrõl. A törvény
megalkotásának másik indoka az, hogy a bûnügyi jogsegély különféle formáit
érintõ nemzetközi szerzõdéseink is csak azokat a kérdéseket szabályozzák,
melyek a két (többoldalú szerzõdések esetén több) szerzõdõ állam egymás
közötti vonatkozásában igényelnek rendezést, azokat a kérdéseket viszont,
amelyek e nemzetközi szerzõdések hazai teljesítéséhez szükségesek, a szerzõdõ
államok belsõ jogára bízza. A mai magyar jogban a nemzetközi szerzõdések napi
alkalmazásához szükséges hazai szabályok pedig szegényesek.
Ezen a helyzeten változtat a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló
törvény javaslata, mely a Büntetõ Törvénykönyvben (Btk.) és a büntetõeljárási
törvényben (Be.) ma meglévõ szabályozások nagymérvû kiszélesítésével és
jelentõs tartalmi módosításával egy önálló törvényben foglalja össze a
nemzetközi büntetõjogi együttmûködés során rendezést igénylõ kérdéseket.
A javaslat szerint a törvénynek hét fejezete van. Az I. fejezet az
általános szabályokat foglalja össze, a II-V. fejezet a nemzetközi bûnügyi
jogsegély egyes formáit szabályozza, a VI. fejezet a jogsegély valamennyi
formájánál felmerülõ és rendezést kívánó alaki és költségviselési
szabályokat, a VII. fejezet pedig a hatálybaléptetõ rendelkezéseket
tartalmazza.
A törvény a címe szerint a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szól. Hatályos
jogunkban a bûnügyi jogsegély fogalma az eljárási cselekményekhez történõ
segítség adását jelenti (a Be. 394 §-a értelmében). A javaslat elnevezésbeli
változtatást bevezetve ezt az együttmûködési fajtát eljárási jogsegély névvel
illeti, a bûnügyi jogsegély fogalmát pedig az általános gyûjtõfogalom
szintjére emeli, mely magában foglalja a jogsegély valamennyi formáját, az
eljárási jogsegélyt is.
A Magyarországtól kért és a Magyarország által nyújtott jogsegély sok
tekintetben eltérõ szabályozást igényel. Ezért a javaslatnak az egyes
jogsegély-formákat magában foglaló fejezetei két címre tagolódnak, külön-külön
szabályozva az általunk kért és az általunk nyújtott jogsegélyt.
Részletes indokolás
I.
Általános szabályok
Az 1-2. § és 7. §-hoz
A törvény céljának meghatározását követõen (1. §) a javaslat mindjárt meg
is szabja a büntetõ ügyekben folytatott együttmûködés korlátait:
együttmûködésre csak olyan mértékben kerülhet sor, ameddig az nem csorbítja a
magyar szuverenitást (felségjogot), nem veszélyezteti az állam biztonságát
vagy sérti közrendjét (2. §). Ide kapcsolódik a javaslat 7. §-a is, mely
megköveteli, hogy az olyan jogsegélykérelmeket, melyek eredményeként a
külföldön folyó eljárás, kiszabott büntetés, vagy annak végrehajtási módja
ellenkezhet a magyar alkotmányos jogállami alapelvekkel vagy sértené az emberi
jogokat, csak feltételekhez kötötten szabad teljesíteni, ennek hiányában meg
kell tagadni.
A 3. §-hoz
Az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összhangban a javaslat kimondja, hogy
a törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem
rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarországnak az adott kérdést rendezõ
nemzetközi szerzõdése van, a szerzõdés, nem pedig a törvény rendelkezéseit
kell alkalmazni. A törvény azonban nemzetközi szerzõdés megléte esetén is
alkalmazásra kerülhet az olyan kérdésekben, amelyekre a nemzetközi szerzõdés
nem terjed ki.
A 4. §-hoz
A javaslat a nemzetközi bûnügyi jogsegély ezidõ szerint leggyakoribb
formáit: a kiadatást, a büntetõ eljárás átadását és átvételét, a
szabadságelvonással járó büntetés, vagy az ilyen intézkedés végrehajtásának
átadását és átvételét, valamint az eljárási jogsegélyt szabályozza( 4. §). Ha
az együttmûködés újabb formái honosodnak meg (pl. a külföldi büntetõbírói
ítéletek hazai elismerése), akkor sor kerülhet e törvény módosításával az
újabb és újabb együttmûködési formák szabályozására.
Az 5. §-hoz
Számos bûnügyi jogsegélyszerzõdésünknek és a nemzetközi jogfejlõdésnek a
figyelembevételével a javaslat a bûnügyi jogsegély teljesítésének feltételéül
szabja azt, hogy a cselekmény, amely miatt kérik, vagy nyújtják a
jogsegélyt, mindkét állam törvényei szerint büntetendõ legyen (5. § (1)
bekezdés a) pont). A kettõs büntetendõség követelményének az ad
létjogosultságot, hogy alkotmányos és emberi jogi szempontból is aggályos
volna a magyar büntetõ hatalom mozgásba hozatala olyan cselekmények kapcsán,
amelyeket a magyar törvények nem rendelnek büntetni.
Tételes jogunkat e tekintetben is továbbfejlesztve külön is kiemeli a
javaslat, hogy nem teljesíthetõ jogsegély politikai vagy tisztán katonai
kötelezettségek megszegésére vonatkozó bûncselekményekkel összefüggésben ( 5.
§ (1) bekezdés b) pont). A (2) bekezdés a nemzetközi jogfejlõdésre is
figyelemmel határozza meg azt, hogy mi nem tekinthetõ politikai
bûncselekménynek.
A 6. §-hoz
A büntetõ hatalom gyakorlása más állam érdekében csak abban az esetben
ésszerû, ha a jogsegélyt kérõ állam is kész hasonló magyar kérést teljesíteni
(viszonosság). Hatályos jogunkban csak töredékes rendelkezések vannak a
viszonosságról, ezt pótolja a javaslat.
A 8-9. §-okhoz
A rendelkezések hatályos jogunkból teljességgel hiányzó szabályokat
vezetnek be. Célszerû, ha a törvény félreérthetetlenül leszögezi: a Magyar
Köztársaság teljesíteni fogja a külföldi állam által a magyar jogsegélykérelem
feltételéül szabott, és magyar részrõl elfogadott feltételeket (8. §). A 9. §
elsõbbséget biztosít a törvény rendelkezéseinek azzal, hogy az útlevél-,
vízum-, deviza- és vámjogszabályok nem képezhetik akadályát a jogsegélykérelem
teljesítésének, pl. a letartóztatásban lévõ személyek határátlépésének,
muzeális értékû tárgyak átadásának stb.
A 10. §-hoz
A javaslat szerint a Be. szabályait kell alkalmazni a javaslat által nem
szabályozott kérdésekben.
II.
Kiadatás (11-36. §)
A/ Kiadatás Magyarországról (11-30. §)
A 11. §-hoz
A 11. §. azt határozza meg, mikor van helye kiadatásnak. Jelenlegi jogunk
(Btk. 6. § (2) bekezdés) nem részletezi, hogy kiadatásra milyen célból
kerülhet sor, ezt pótolja a javaslat, kimondva, hogy kiadatásnak külföldi
büntetõ eljárás lefolytatása és külföldi bíróság által kiszabott
szabadságvesztés büntetés , illetve szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása céljából van helye.
Célszerû, hogy kiadatásra csak bizonyos súlyossági fokot elérõ
bûncselekmény, illetõleg büntetés kapcsán kerülhessen sor, ezért a törvény a
Magyarország által kötött kiadatási szerzõdések nagy része által alkalmazott
megoldást követve az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett
cselekmény, illetõleg a hat hónapot meghaladó szabadságvesztés, illetve
szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása miatti kiadatást teszi
lehetõvé.
A 12-16. §-hoz
E rendelkezések foglalják össze azokat az eseteket, amikor kiadatásra
eleve nem, vagy csak bizonyos megszorításokkal kerülhet sor. A kiadatás
lehetõségét korlátozó egyes további szabályok az általános rendelkezések
között kerültek elhelyezésre, miután ezek nemcsak a kiadatásra, hanem az egyéb
jogsegélyformákra is alkalmazandók.
A 12. § az abszolút kiadatási tilalmat tartalmazza.
A 13. § hatályos jogunkhoz képest (a párizsi békeszerzõdést becikkelyezõ
1947. évi XVIII. törvény, valamint az 1979. évi 5.tvr. 2. §. (2) bekezdése)
bõvíti a magyar állampolgár kiadatásának lehetõségét (13. § (1) bekezdés b)
pont). Minthogy egyáltalán nem valószínûtlen, hogy egy külföldön állandó
lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezõ külföldi állampolgár
magyar állampolgársággal is rendelkezik, indokolatlan volna egy esetleg súlyos
bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy kiadatásának eleve gátját
szabni csak azért, mert magyar állampolgár is. Ugyancsak lehetõvé kell
tenni a magyar állampolgár továbbadását annak a harmadik államnak, amely
Magyarországgal együtt e személy kiadatását más bûncselekmény miatt kérte, és
csak azzal a feltétellel adták ki, hogy a magyar hatóságok a büntetõ eljárás,
illetõleg a kiszabott büntetés végrehajtása után továbbadják.
A 14. § egyrészrõl szélesíti, másrészt szûkíti a menekült kiadatásának
hatályos jogunkban szereplõ tilalmát (Btk. 9. § (2) bekezdés). Szélesíti
annyiban, hogy nemcsak a menedékjogot kért és kapott, hanem a ténylegesen
menekült személyeket is bevonja a kiadatási tilalom körébe. Magyarországon a
különféle idõszakokban számos olyan, ténylegesen menekültként regisztrált
személy tartózkodik, aki nem kért vagy kapott menedékjogot. Szûkíti viszont
annyiban, hogy a menekültként elismert személy és a menedéket kérõ személy
kiadatását csak azon állam számára tiltja, ahonnan menekült.
A 15. § annak folytán, hogy Magyarország nemcsak hazai jogrendjében
szüntette meg a halálbüntetést, hanem elfogadta az emberi jogok és az alapvetõ
szabadságok védelmérõl szóló európai egyezmény 6. jegyzõkönyvét és a Polgári
és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. fakultatív jegyzõkönyvét is a
halálbüntetés eltörlésérõl, újabban kötött kiadatási szerzõdéseivel
összhangban a külföldi államban halálbüntetéssel fenyegetett cselekmények
miatti kiadatást megfelelõ feltételekhez köti.
Miután a kiadatással a kiadni kért személy fizikai értelemben kikerül a
Magyar Köztársaság hatókörébõl, hatályos jogunkat továbbfejlesztve célszerû
biztosítani, hogy felelõsségre vonására külföldön csak olyan cselekmények
miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban kiadatását a magyar hatóságok
engedélyezték. Ellenkezõ esetben elvileg elõfordulhatna, hogy a kiadott
személyt külföldön olyan bûncselekmények miatt is felelõsségre vonják, amely
miatti kiadatást a magyar törvény nem teszi lehetõvé. Ezt a célt szolgálja a
16. §.
A 17. §-hoz
Korszerû kiadatási törvényekben szabályozni szokták azt az esetet is, ha
ugyanazon személy kiadatását ugyanazon bûncselekmény miatt több állam kéri.
Erre fõleg a nagy veszélyességû nemzetközi bûnözés esetkörében (pl.
terrorizmus) kerülhet sor, hiszen elõfordulhat, hogy a kiadni kért személy
több államban is követett el bûncselekményeket. Ezért célszerû, hogy a törvény
megszabja, milyen szempontokra kell figyelemmel lenni az arra vonatkozó
döntésnél, hogy melyik állam kiadatási kérelmét teljesítsük.
A 18-22. §-hoz
A 18-22. §-ok azokat az eljárási és hatásköri szabályokat állapítják meg
részleteiben, melyek jelenlegi jogunkban csak általános formában és nem kellõ
részletességgel szerepelnek. Az a jelenlegi megoldás, hogy külföldi állam
kiadatási kérelme esetén kizárólag a Fõvárosi Bíróság jár el,
változatlanul fennmarad, de a
javaslat világossá teszi, hogy a Fõvárosi Bíróság egyesbíróként jár el, és
határozatai ellen általában fellebbezésnek van helye. A javaslat a külföldi
kiadatási törvények nagy részével azonos módon kötelezõvé teszik a kiadni kért
személy kiadatási letartóztatásának elrendelését a kiadatási eljárás
tartamára, ugyanakkor megszabja ennek felsõ határát is (22. § (1) bekezdés),
és meghatározza, hogy milyen esetekben kell haladéktalanul megszüntetni a
kiadatási letartóztatást. A kiadatási letartóztatás kötelezõvé tételének az az
indoka, hogy kiadatásra csak viszonylag súlyos bûncselekmények esetében
kerülhet sor, és a kiadatási letartóztatás elrendelése nélkül nehezen volna
biztosítható, hogy az esetek túlnyomó többségében amúgy is szökésben lévõ, és
más állam által körözött személy ne vonja ki magát a kiadatási eljárás alól.
A 23. §-hoz
A javaslat bevezeti az egyszerûsített kiadatási eljárást. Ez a magyar
jogban új intézmény. Lényege az, hogy ha a kiadni kért személy úgy
nyilatkozik, hogy élni kíván az egyszerûsített kiadatási eljárás
lehetõségével, átadására gyorsabban kerülhet sor. Az egyszerûsített kiadatási
eljárás lehetõsége elsõsorban a kiadni kért személy érdekét szolgálja.
A 24-25. §-hoz
Ha a bûncselekménnyel gyanúsított személy a felelõsségre vonás elõl, vagy
a szabadságvesztésre ítélt személy a büntetés végrehajtása elõl külföldre
szökik, a hatóságok elfogató parancsot bocsátanak ki kézrekerítésére és ezt a
nemzetközi bûnügyi rendõrségen (Interpol) keresztül számos országhoz
eljuttatják. Az elfogató parancs kibocsátásakor általában nem lehet tudni,
hogy a szökött személy melyik országban tartózkodik. Ez csak akkor derül ki,
ha az Interpolon keresztül értesítést kapnak elfogásáról. Ezután kerülhet csak
sor formaszerû kiadatási kérelem elõterjesztésére ahhoz az államhoz, amelyben
a szökött személyt elfogták. Biztosítani kell, hogy a szökött személy
elfogása és a kiadatási kérelem megérkezése közötti idõszakban
letartóztatásban legyen, mert különben szökésétõl kellene tartani. Ezt a
lehetõséget teremtik meg - a letartóztatás garanciális vonatkozásait,
elsõsorban leghosszabb tartamát is megszabva - a javaslat 24-25. §-ai.
A 26. §-hoz
A 26. § átveszi hatályos jogunknak azt a szabályát, hogy a kiadatás
kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Az államok túlnyomó többségében
alkalmazott megoldással azonos módon változatlanul célszerû, hogy a
kiadatásról való döntés a végrehajtó hatalmat - a kormányzatot - illesse meg.
Ugyanakkor szabályozni kell a kiadatási eljárás során jelentõs hatáskörrel
rendelkezõ Fõvárosi Bíróság és az igazságügy-miniszter döntési hatáskörének
elhatárolását is, ami a hatályos jogunkból (Be. 390. § (5) bekezdés) hiányzik.
A javaslat azt a megoldást alkalmazza, hogy ha a Fõvárosi Bíróság arra a
megállapításra jut, hogy a kiadatásnak a törvényben megszabott feltételei
hiányoznak (20. §. (1) bekezdés g/ pont) akkor az igazságügy-miniszter e
bírósági döntéshez kötve van és köteles
elutasítani a kiadatási kérelmet. Ha azonban a Fõvárosi Bíróság úgy találja,
hogy a kiadatás lehetõsége e törvény alapján fennáll, akkor az igazságügy-
miniszter szabadon dönthet a kiadatási kérelem teljesítésérõl, és így jogosult
azt - elsõsorban a javaslat I. fejezetében megfogalmazott elvek figyelembe
vételével - elutasítani is.
A 27. §-hoz
Ez a § a kiadott személy átadásának módjáról rendelkezik, e szabályok
költségviselési vetületét a 83. § (1) bekezdés rendezi.
A 28. §-hoz
A 28. § a nemzetközi büntetõjog ma már általánosan érvényesülõ "aut
dedere, aut judicare" alapelvét követve (az államnak vagy ki kell adnia a
gyanúsítottat, vagy saját magának kell eljárást indítani) arról rendelkezik,
hogy amennyiben a kiadni kért személy kiadatására nem került sor, az
igazságügy-miniszter a magyarországi büntetõ eljárás megindításának, vagy
egyéb intézkedéseknek a megfontolása céljából tájékoztatja a legfõbb ügyészt.
A 29. §-hoz
Gyakori eset, hogy a kiadni kért személlyel szemben más bûncselekmény
miatt Magyarországon is folyik büntetõ eljárás. Ilyen esetben a kiadatás a
magyarországi eljárást meghiúsítaná. Ezért ilyenkor, ha az igazságügy-
miniszter a kiadatást engedélyezte, el lehet halasztani a kiadott személy
átadását a magyarországi eljárás, illetõleg az eljárás eredményeként kiszabott
büntetés végrehajtásának befejezésig. Miután azonban a kiadott személy
átadásának elhalasztása nemcsak veszélyeztetheti , de meg is hiúsíthatja a
kiadott személy külföldi felelõsségre vonását, a javaslat lehetõvé teszi a
kiadott személy ideiglenes átadását sürgõs eljárási cselekmények ottani
elvégzése céljából.
A 30. §-hoz
Hatályos jogunk nem rendelkezik a kiadni kért személy birtokában levõ és
a bûncselekmény eszközéül szolgáló, vagy a bûncselekmény útján megszerzett
tárgyak átadásának lehetõségérõl, amennyiben ezt a kiadatást kérõ állam
kezdeményezi. Ezt a hiányt pótolja a javaslat 30. §-a.
B/ Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt
A 31-36. §-hoz
A javaslat 31-36. §-ai a külföldi államhoz intézett magyar kiadatási
kérelemre vonatkozó szabályokat foglalják össze. A magyar kiadatási kérelmek
teljesítésének feltételeit értelemszerûen annak az államnak a jogszabályai
határozzák meg, melyhez a kiadatási kérelmet intézik, a magyar törvénynek
csupán azt kell meghatároznia, hogy milyen célból lehet kiadatási kérelmet
elõterjeszteni. Erre a választ a 31. § adja meg, mely szerint kiadatási
kérelmet büntetõ eljárás lefolytatása, vagy szabadságvesztés büntetés,
illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében lehet
elõterjeszteni.
A 32. § a bíróságnak a kiadatás kezdeményezésével kapcsolatos teendõit
állapítja meg, a 33. § pedig, lényegében a 26. § indokolásában kifejtett
okokból, az igazságügy-miniszter hatáskörébe utalja a kiadatási kérelem
elõterjesztésérõl szóló döntést.
A 34. § hatályos jogunkból hiányzó lehetõséget vezet be. A gyakorlatban
nehézséget okozott, hogy a büntetés végrehajtására irányuló kiadatási
kérelmet csupán azért nem lehetett elõterjeszteni, vagy teljesíteni, mert az
elítélés több cselekmény miatt történt, de ezek közül nem mindegyik miatt
lehetséges a kiadatás. A javaslat ezért módot teremt a halmazati büntetés,
valamint az összbüntetés bírói feloldására, és ezáltal arra, hogy az
elítélttel szemben legalább egyes bûncselekmények miatt kiszabott büntetéssel
kapcsolatban lehetõvé váljon a kiadatás.
A 35. § e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit teszi alkalmazhatóvá a 2. Cím
szerinti eljárásban, a 36. § pedig a külföldön történt fogva tartásban töltött
idõnek a büntetésbe való beszámításáról rendelkezik.
III.
A büntetõ eljárás átadása és átvétele, feljelentés külföldi hatóságnál
A) A büntetõ eljárás átadása (37-42. §)
A 37. § lehetõséget teremt a Magyarországon folyó büntetõ eljárás
átadására külföldi állam igazságszolgáltatása részére. Bár erre hatályos
jogunk alapján is mód van (Btk. 8. § (1) bekezdés), indokolt az eljárás
átadása esetében rendezésre váró kérdéseket részletesebben, és a hatályos
jogtól (Be. 391-393. §) több tekintetben eltérõen szabályozni.
A 37. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás akkor adható át,
ha ez célszerû. A (2) bekezdés szerint az átadás akkor célszerû, ha a terhelt
Magyarországon tartózkodik ugyan, így az eljárás vele szemben minden nehézség
nélkül lefolytatható lenne, de a társadalomba való beilleszkedését jobban
szolgálná, ha az állampolgársága (vagy állandó lakóhelye) államában vonnák
büntetõjogi felelõsségre. Célszerû az átadás akkor is, ha a terhelt nem
tartózkodik Magyarországon, és kiadatását nem, vagy csak igen körülményesen
lehetne kieszközölni.
A 38-42. §-hoz
A tervezetnek e rendelkezései hatásköri és eljárási szabályokat
állapítanak meg. Jelenlegi jogunkkal (Be. 392. § (1) bekezdés) azonosan az
eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a bíróság
kezdeményezi.
Az eljárás átvétele érdekében a külföldi állam megkeresésérõl az
igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész dönt. Ha a döntés nemleges,
az eljárást folytatni kell, ellenkezõ esetben függõ helyzet keletkezik az
átvétel érdekében megkeresett állam válaszáig. Ha a válasz igenlõ, a
magyarországi eljárást megszüntetik, a terheltet (ha nincs elõzetes
letartóztatásban) ún. átadás céljából történõ letartóztatásba helyezhetik,
mely legfeljebb három hónapig tarthat. A javaslat meghatározza azt is, mikor
éled fel a magyarországi eljárás folytatásának joga.
B/ A büntetõ eljárás átvétele (43-44. §)
A 43-44. §-hoz
E §-ok szabályozzák a külföldön folyó büntetõ eljárás átvételét. Errõl
hatályos jogunk jóformán semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. A javaslat
elõször meghatározza, hogy nemcsak a magyar állampolgár, hanem a
Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár elleni külföldi büntetõ
eljárás is átvehetõ. Indokolt, hogy az ide bevándorolt nem magyar
állampolgárok is részesülhessenek e lehetõségben, hiszen családi
kapcsolataikat, munkájukat, az esetek nagy részében érzelmi kötõdéseiket
tekintve a magyar állampolgárokkal hasonló helyzetben vannak.
Az eljárás átvételérõl a legfõbb ügyész dönt. Ennek az az indoka, hogy az
eljárás átvételét követõen megindított nyomozást az ügyészség, vagy
felügyelete alatt a rendõrség folytatja le, és az ügyészségnek kell döntenie
arról, indokolt-e vádat emelni a terhelttel szemben. Helyzeténél fogva a
legfõbb ügyész tudja leginkább megítélni, célszerû-e a külföldi
eljárás átvétele. Ugyancsak a legfõbb ügyésznek kell a külföldi hatóságot
a magyarországi eljárás eredményérõl értesítenie.
Ugyancsak intézkedik a javaslat a külföldön elõzetes fogva tartásban
töltött idõ beszámításáról abban az esetben, ha a terheltet elítélik, mint
ahogy rendelkezést tartalmaz a külföldön elõterjesztett magánindítványnak a
magyarországi eljárásbeli érvényérõl, illetõleg a magánindítvány
elõterjesztésének lehetõségérõl, ha a külföldi eljárásban azért nem
terjesztettek elõ magánindítványt, mert az ottani törvények szerint erre nem
volt szükség.
C/ Feljelentés külföldi államnál (45. §)
A 45. §-hoz
A hatályos jog alapján azok a büntetõügyek, melyekben a terhelt külföldön
van, és sem kiadatása nem lehetséges (legtöbbször azért, mert mint saját
állampolgárt nem adhatják ki), sem az eljárás átadására sem kerül sor (a
külföldi állam nem veszi át az eljárást, ideértve azt az esetet is, amikor az
igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész ezirányú megkeresésére nem is
válaszol), és az eljárás a terhelt távollétében sem folytatható le (Be. 192. §
(3) bekezdés a) pont) kezelhetetlenek: ezeket az ügyeket sem érdemben
befejezni, sem megszüntetni nem lehet. Korszerû nemzetközi szerzõdések,
illetõleg külföldi eljárásjogok megoldásainak mintájára a javaslat megteremti
az ügy elintézésének lehetõségét feljelentés megtételével külföldi
hatóságnál. A feljelentés megtételével a büntetõ eljárás lezárható, de az
eljárás megszüntetése nem akadálya annak, hogy azt késõbb folytassák, például
ha a terhelttel szemben nem indítottak külföldön büntetõ eljárást, és a
terhelt utóbb Magyarországra jön.
IV.
Szabadságvesztés büntetés és a szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átvétele és átadása (46-60. §)
A/ Szabadságvesztés végrehajtásának átvétele (46-55. §)
A 46-47. §-hoz
A javaslat a hatályos jogot (Btk. 7. §) módosítva nemzetközi szerzõdés
nélkül is lehetõvé teszi szabadságvesztés átadását és átvételét. Tartalmi
szabályozását adja e jogintézmény gyakorlatban való alkalmazásának:
meghatározza a feltételeket, a hatásköröket és az eljárást.
A 46. § az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezõ magyar
állampolgárok, bevándorolt külföldiek külföldi bíróság által kiszabott
szabadságvesztése végrehajtásának átvételét teszi lehetõvé. Az utóbbiak
büntetésének átvételét lényegében ugyanazok az okok teszik indokolttá, mint
amelyeket az eljárás átvételérõl rendelkezõ 43-44. §-hoz fûzött indoklás
kifejt.
A javaslat a végrehajtás átvételének feltételéül szabja, hogy ahhoz az
elítélt hozzájáruljon. A kiadatástól és az eljárás átadásától eltérõen, mely
jogintézmények elsõsorban a bûnüldözés, a büntetõ eljárás hatékonyságát
szolgálják, a büntetés- végrehajtás átadása-átvétele esetében az elítélt kerül
a középpontba. A büntetés-végrehajtás átadásának-átvételének elveire vonatkozó
ENSZ-ajánlásokkal, Magyarország nemzetközi szerzõdéseivel (például az elítélt
személyek átszállításáról szóló, az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett
egyezménnyel) összhangban a javaslat is az elítélt hozzájárulásától teszi
függõvé a végrehajtás átvételét - de átadását is (46. § (1) bekezdés és 56.
§).
A végrehajtás átvétele számos, idõigényes eljárási cselekmény elvégzését
teszi szükségessé, és miután az átvétel mögött az a feltételezés áll, hogy az
elítélt reszocializációjára a hazai börtönkörnyezet alkalmasabb, mint a
külföldi, e jogintézmény alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elítéltnek még
nem jelentéktelen tartamú büntetést kell letöltenie. Ezért a javaslat az
átvétel feltételeként egy évben határozza meg a még hátralévõ szabadságvesztés
idõtartamát.
Ha az elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerõsen
elbírálta, a külföldi ítélet végrehajtása nem vehetõ át - ha az ítélet
felmentõ, akkor azért nem , mert megengedhetetlen olyan ember szabadságát
elvonni, akivel szemben felmentõ ítélet született, ha elítélték, akkor pedig a
külföldi ítélet ezzel együtt járó honosítása a többszöri elítélés tilalmába
ütközne. Ilyen esetben a javaslat 31.§-a alapján sor kerülhet az átvételre a
kiadatás keretében.
A 48. §-hoz
A javaslat a külföldi ítélet átvételérõl szóló döntést az igazságügy-
miniszter hatáskörébe utalja. Miután azonban a külföldi ítélet honosítása - a
Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetés megállapítása - bírósági
hatáskörbe tartozik (51.§ (2) bekezdés), annak elkerülése érdekében, hogy ne a
honosítási eljárásban, tehát az elítélt átvételét követõen derüljön fény olyan
körülményekre, amelyek az átvétel akadályát képezték volna, a javaslat az
igazságügy-miniszteri döntést megelõzõen bírói hatáskörbe utalja annak
vizsgálatát, hogy a végrehajtás átvételének a javaslat szerinti feltételei
fennállnak-e. Az igazságügy-miniszter csak akkor dönthet a végrehajtás
átvételérõl, ha a bíróság határozata szerint az átvételnek e törvény által
meghatározott feltételei fennállnak.
A 49. §-hoz
Amint a 47. § kapcsán már kifejtésre került, a külföldi ítélet
végrehajtása átvételének akadálya, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt a
magyar bíróság már jogerõsen elbírálta. Ha azonban a büntetés-végrehajtás
átvételének alapjául szolgáló cselekmény miatt büntetõ eljárás van
folyamatban, amely jogerõsen még nem fejezõdött be, annak elkerülése
érdekében, hogy a külföldi büntetés átvételére irányuló eljárás alatt jogerõs
ítélet szülessék, a magyar büntetõ eljárást fel kell függeszteni. Ha a
külföldi ítélet végrehajtását átveszik, a magyarországi eljárást meg kell
szüntetni, ha nem veszik át, folytatni lehet.
Az 50. §-hoz
A külföldi büntetését töltõ személy átvételét az Interpol bonyolítja le.
A javaslat gondoskodik arról, hogy az átvett személy a külföldi ítélet
honosításáig jogszerûen õrizetben tartható legyen.
Az 51-52. §-hoz
Hatályos jogunkhoz (Be. 394/B. § (3) bekezdés) hasonlóan, ugyanakkor a
bíróság hatáskörébe tartozó kérdések körét jelentõsen bõvítve - a javaslat
mind a végrehajtás átvétele törvényi feltételeinek megállapítását, mind a
külföldi ítélet honosítását - a külföldi ítélet alapján végrehajtásra kerülõ
büntetés megállapítását - a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos
illetékességébe utalja, amely döntését az elítélt átvételétõl számított három
hónapon belül hozza meg. A Fõvárosi Bíróság hatáskörét és illetékességét az
ilyen jellegû ügyek várhatóan alacsony száma és az elintézésükhöz szükséges
szakismeret indokolja. A kiadatásról szóló fejezetben alkalmazott
konstrukcióhoz hasonlóan a javaslat itt is egyesbírói eljárást ír elõ, és
fellebbezést tesz lehetõvé az elsõ fokú döntés ellen, hacsak azt a javaslat
maga ki nem zárja; a javaslat a 48. § (2) bekezdésben említett határozat ellen
zárja ki a fellebbezést, mert az elítélt ebben az eljárásban részt sem vesz.
A bíróság akkor, amikor a külföldi ítélet alapján megállapítja a
Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetést, kötve van az ítéletet hozó
külföldi bíróság által megállapított tényekhez, és - ha a magyar jog ezt nem
teszi eleve lehetetlenné - a külföldi bíróság által kiszabott büntetéssel
(intézkedéssel) azonos nemû, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú
büntetést szab ki. Elõfordulhat azonban, hogy a magyar jogszabályok a külföldi
bíróság által megállapított bûncselekmény miatt nem tesznek lehetõvé olyan
tartamú szabadságvesztést, mint amilyet a külföldi bíróság kiszabott, vagy
egyáltalán nem teszik lehetõvé szabadságvesztés alkalmazását (hanem például
csak pénzbüntetését). Ilyen esetben a Fõvárosi Bíróság a külföldi bíróság
által kiszabott szabadságvesztést a magyar törvény által elõírt büntetéshez
igazítja, úgy, hogy az így módosított büntetés a lehetõ legjobban megfeleljen
a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetésnek. A büntetés nem lehet
hosszabb tartamú a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.
Az 53. §-hoz
A Fõvárosi Bíróság a külföldön, valamint a honosításról szóló bírósági
határozat meghozataláig itthon fogva tartásban töltött idõt a büntetésbe
beszámítja. A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés végrehajtására a
magyar jogot kell alkalmazni.
Az 54.§-hoz
Nem tehetõ vitássá a külföldi bíróság ítélete sem a tény-, sem a
jogkérdéseket illetõen, ugyanakkor a javaslat elõírja, hogy ha a külföldi
ítélet végrehajthatósága - például az ítéletet meghozó államban kihirdetett
közkegyelem , vagy rendkívüli perorvoslat során hozott határozat folytán -
megszûnt, az ítélet végrehajtását meg kell szüntetni.
B/ Szabadságvesztés büntetés végrehajtásának átadása (55-59. §)
Az 55-56. §-hoz
Ugyanazok a meggondolások, melyek a külföldön elítélt magyar
állampolgárok (és a Magyarországra bevándorolt külföldi állampolgárok,
valamint hontalanok) szabadságvesztése végrehajtásának átvétele mellett
szólnak, indokolttá teszik, hogy a Magyarországon elítélt külföldiek
szabadságvesztés büntetésének a végrehajtása is átadható legyen külföldi állam
részére. Az átadás feltétele, hogy a megkeresett állam vállalja az átvett
elítélt büntetésének végrehajtását, az elítélt pedig járuljon hozzá a
büntetés-végrehajtás átadásához. Magyar állampolgár esetében az átadásra akkor
kerülhet sor, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye külföldön
van.
A javaslat nem határozza meg, mely külföldi állam részére adható át a
büntetés végrehajtása. Nem látszik ugyanis célszerûnek az átadás lehetõségét
egyetlen, például az elítélt állampolgársága szerinti államra korlátozni,
mert adott esetben indokolt lehet, hogy az elítélt a büntetését az állandó
lakóhelye szerinti államban töltse el, melynek esetleg nem is állampolgára. Az
elítélt hozzájárulásának szükségessége a végrehajtás átadásához mindenesetre
kellõ garancia arra, hogy az elítélt személy ne kerülhessen számára nem
kívánatos állam részére átadásra.
Az 57-59. §-hoz
E rendelkezések meghatározzák, hogy a végrehajtás átadásának
kezdeményezése az igazságügy-minisztert illeti meg. Ennek indoka az, hogy a
büntetés-végrehajtási intézmények - ahol külföldi elítéltek büntetésüket
töltik - az igazságügy-miniszter felügyelete alatt mûködnek. Meghatározzák
továbbá a végrehajtás külföldi állam általi átvételének jogi hatásait: a
büntetés-végrehajtást Magyarországon folytatni csak akkor lehet, ha az elítélt
kivonta magát az átvevõ államban a végrehajtás alól. Ha a büntetés
végrehajthatósága Magyarországon megszûnt, vagy tartalmilag változott, errõl
az átvevõ államot értesíteni kell, hogy az a saját joga szerinti
intézkedéseket megtehesse.
c/ Szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának
átvétele és átadása (60. §)
A javaslat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásán kívül
szabadságelvonással járó intézkedés (pl. kényszergyógykezelés) átvételének és
átadásának a lehetõségét is megteremti .
Eljárási jogsegély (61-75. §)
A/ Eljárási jogsegély nyújtása külföldi államnak (61-71. §)
A 61-63. §-hoz
Az eljárási jogsegély a bûnügyi jogsegély leggyakoribb formája. Mivel ez
igen sokfajta eljárási cselekmény elvégzésére irányulhat, a javaslat példálózó
jelleggel sorolja fel a gyakorlatban leggyakrabban elõforduló formákat (61. §
(2) bekezdés). Garanciális szempontból kiemeli továbbá, hogy irat
kézbesítésére irányuló jogsegély csak akkor teljesíthetõ, ha az irat magyar
nyelven készült, vagy ahhoz magyar fordítást mellékelnek. E rendelkezés azért
szükséges, mert a külföldi iratnak a címzett általi átvételéhez gyakran fontos
joghatások fûzõdhetnek, így a címzettnek tudnia kell, milyen iratot vett át.
A 64. §-hoz
A javaslat fõszabállyá azt teszi, hogy az eljárási jogsegély
teljesítésénél a magyar büntetõ eljárás szabályai szerint kell eljárni.
Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy a különféle államok törvényei
jelentõsen különböznek abban, milyen feltételek mellett használhatók fel a
büntetõ eljárásban a külföldön eszközölt eljárási cselekmények eredményei.
Ezért a javaslat a lehetõ legtágabb kereteket kívánja biztosítani ahhoz, hogy
a megkeresõ állam kívánságait figyelembe lehessen venni az eljárási jogsegély
teljesítésénél. A 64. § (2) bekezdése a gyakorlatban leggyakrabban elõforduló
külföldi kérésekre utal; az itt említett eseteken kívül azonban igen sok
másfajta kérés is felmerült már a hazai gyakorlatban, és nyilván a jövõben is
felmerülhet. Ezért a szabályozásnak olyan általánosnak kell lennie, hogy
lehetõvé tegye: a külföldi hatóság közvetlenül is kérdéseket tehessen fel a
meghallgatandó személyeknek, ne csak az eljáró magyar igazságügyi
tisztségviselõn (bíró, ügyész) keresztül, a meghallgatást saját eszközeivel
(jegyzõkönyv, videoszalag) rögzítse stb. A lehetséges külföldi kéréseket a
maguk teljességében nem lehet, nem is célszerû felsorolni; a javaslat 64. §-a
alapján ezért lényegében minden olyan eljárásmódot lehetõvé tesz a külföldi
jogsegélykérelem teljesítésénél, melyet a magyar jog nem tilt; a tilalom
határait a javaslat 2. §-a vonja meg.
A 65-66. §-hoz
Az eljárási jogsegély állhat abban is, hogy külföldön letartóztatásban
lévõ személyt, például a külföldön folyó büntetõ eljárás terheltjét
Magyarországon kívánják szembesíteni valakivel, vagy jelenlétében
magyarországi helyszínt kell megszemlélni; az is elõfordulhat, hogy a
külföldön folyó eljárásban Magyarországon letartóztatásban lévõ személy
megjelenése szükséges. A 65. és a 66. §-ok ennek lehetõségét biztosítják, és
meghatározzák az ilyen esetben követendõ eljárásmódot.
A 67. §-hoz
Eljárási jogsegély keretében tárgyak, okiratok, ügyiratok megküldésére is
sor kerülhet. Indokolt arról is rendelkezni, hogy ezek megküldése feltételéül
szabható a visszaszolgáltatás kötelezettsége.
A 68-69.§-hoz
A hatályos jogunkból hiányoznak a más államok közötti bûnügyi jogsegély
keretében személyeknek Magyarország területén - ideértve a légterét is-
történõ átszállítására vonatkozó rendelkezések. Ilyen szabályok csak a
Magyarország által kötött nemzetközi szerzõdésekben szerepelnek. Miután az
átszállítás a bûnügyi jogsegély gyakori formája, indokolt, hogy jogszabályaink
ezt az együttmûködési formát nemzetközi szerzõdés hiányában is lehetõvé
tegyék és szabályozzák.
A javaslat a kiadatásra vonatkozó szabályokkal összhangban engedélyezi a
magyar állampolgárok átszállítását.
A javaslat jogalapot teremt arra, hogy az átszállított személyt õrizetben
tartsák magyar felségterületen is.
A 70-71. §-hoz
A javaslat hatályos jogunktól (Be. 394. § (3) bekezdés) eltérõen
fõszabályként a legfõbb ügyész feladatkörébe utalja a külföldi eljárási
jogsegélykérelem teljesítését. A gyakorlati tapasztalok ugyanis azt mutatják,
hogy a külföldi eljárási jogsegélykérelmek túlnyomó részét jelenleg is az
ügyészségek teljesítik. Ugyanakkor, miután arra is volt már példa, hogy a
külföldi hatóság saját jogrendszerének elõírásaira tekintettel kénytelen
ragaszkodni ahhoz, hogy a jogsegélyt bíróság nyújtsa, a javaslat azt is
lehetõvé teszi, hogy a legfõbb ügyész a kérelmet az igazságügy-miniszternek
küldje meg.
B/ Külföldi hatóság megkeresése bûnügyi jogsegély iránt (72-75. §)
A 72-75. §-hoz
A hatályos jogunkból hiányzik a törvényi szintû szabályozás a magyar
büntetõ eljárás során a külföldi hatóságtól kért eljárási segítségrõl. Ezt a
hiányt pótolja a javaslat.
A javaslat a magyar bíróságnak és ügyészségnek a külföldi hatóságokhoz
intézett eljárási jogsegélykérelmeire a külföldi hatóságok által
elõterjesztett eljárási jogsegélykérelmekre irányuló szabályokat teszi
megfelelõen alkalmazandóvá, és csak azt a néhány speciális rendelkezést
fogalmazza meg külön , melyek csupán ebben a viszonylatban jelentkeznek .
Ilyenek: az idézésre megjelent külföldiek mentességére vonatkozó szabályok
(enélkül sok esetben kevés esély volna külföldi megjelenésére), és annak
kimondása, hogy a külföldi idézése esetén a mulasztásra vonatkozó szabályok
nem érvényesülhetnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az idézésnek csak a magyar
büntetõ hatalom (joghatóság) alatt álló személyek kötelesek eleget tenni,
ezért azzal a személlyel szemben, akit külföldrõl idéznek a mulasztáshoz
fûzõdõ jogkövetkezmények nem érvényesülhetnek.
VI.
Alaki és költségviselési szabályok (76-83. §-ok)
A javaslat az alaki és költségvetési szabályokat a jobb áttekinthetõség
érdekében nem az egyes fejezeteknél külön-külön, hanem összefoglalva határozza
meg. Az alaki követelmények meghatározásánál a javaslat a nemzetközi gyakorlat
tapasztalatait vette figyelembe.
A 76. § (1) bekezdéshez
Ez a rendelkezés fõszabállyá teszi a megkeresések diplomáciai úton való
elõterjesztését. Ennek oka az, hogy az esetleg távoli, a magyar igazságügyi
hatóság által kevéssé ismert államokból érkezõ megkeresések esetén, ha az nem
a diplomácia útján keresztül érkezett, még az sem állapítható meg
bizonyossággal, hogy az az ilyen kérelmek elõterjesztésére feljogosított
szervtõl érkezett-e. A diplomáciai út elõírása abból is adódik, hogy a
javaslat a jogsegélykapcsolatokat az államok közötti kapcsolatok szintjén
fogalmazza meg, ezért még ha a megkeresés egy kisebb helység bíróságától vagy
ügyészségétõl ered is, magán kell viselnie a külföldi állam jóváhagyását, már
csak arra tekintettel is, hogy a viszonosságot (6. §) csak az államok szintjén
lehet biztosítani.
A 80. § (4) bekezdéshez
Miután a külföldi eljárási jogsegély teljesítésénél általában, ahogyan a
72-75. §-hoz fûzött indokolásból is kitûnik, a büntetõ eljárásban lehetséges
kényszerítõ intézkedésekre fõszabályként nem kerül sor, a jogsegély azon
formáinál, melyek természetüknél fogva kényszerítõ intézkedésekkel járnak,
indokolt megbizonyosodni afelõl, hogy az illetékes hatóság határozatot hozott
ilyen intézkedés megtételérõl.
A 81. §-hoz
A javaslat több rendelkezése az érdekelt hozzájárulásától teszi függõvé
egyes rendelkezései alkalmazását (46. § (1) bekezdés, 57. §, 65. §).
Garanciális okokból e § a hozzájárulás módját szabályozza.
VII.
Hatálybalépés
A hatálybaléptetõ rendelkezések a törvény hatálybalépésérõl, és hatályon
kívül helyezésekrõl rendelkeznek.