A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/ 1979. számú

t ö r v é n y j a v a s l a t

a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl

Elõadó: Dr.Vastagh Pál

Budapest, 1996.február

1996.évi ... törvény a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl

I. Fejezet

Általános szabályok

1.§ E törvény célja, hogy szabályozza a büntetõ ügyekben más

államokkal folytatott együttmûködést.

2.§ (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthetõ és nem

terjeszthetõ elõ, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait,

veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügy-miniszter,

illetve a legfõbb ügyész hatáskörébe tartozik.

3.§ E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen

nem rendelkezik.

4.§ (1) A bûnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetõ eljárás

átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen

intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási

jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.

(2) A bûnügyi jogsegélyt az igazságügy-miniszter, vagy a

legfõbb ügyész teljesíti, illetve kéri.

5.§ (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti

megkeresés akkor teljesíthetõ vagy terjeszthetõ elõ, ha

a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga

szerint büntetendõ;

b) a jogsegély nem politikai bûncselekményre, vagy azzal szorosan

összefüggõ egyéb bûncselekményre és nem katonai bûncselekményre vonatkozik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthetõ

politikai bûncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes

körülményre, így a bûncselekmény által elérni kívánt célra, a bûncselekmény

indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett

eszközökre, a bûncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz

képest.

6.§ (1) Az igazságügy-miniszter a külföldi államtól viszonossági

nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági

nyilatkozatot tehet.

(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés

teljesítésérõl az igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész a

külügyminiszterrel egyetértésben dönt.

7.§ A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügy-miniszter,

illetõleg a legfõbb ügyész megfelelõ garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás

elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhetõ, hogy

a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs

összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok

védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

8.§ A más állam által a magyar bûnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül

szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi

jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók, a Magyar Köztársaság

nevében az igazságügy-miniszter illetõleg a legfõbb ügyész elvállalhatja. Az

igazságszolgáltatás megfelelõ mûködésének érdekében egyéb ésszerû, és a 2.§

rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam

által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által

elvállalt feltételeket teljesíteni kell.

9.§ Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-

, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a

személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.

10.§ E törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a büntetõ eljárásról

szóló törvényt a nemzetközi bûnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelõen

alkalmazni kell.

II. Fejezet

A kiadatás

1.Cím

Kiadatás Magyarországról

11.§ (1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam

megkeresésére büntetõ eljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés,

illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.

(2) Büntetõ eljárás lefolytatása céljából akkor van helye

kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar

törvény, mind a megkeresõ állam törvénye szerint egy évet meghaladó

szabadságvesztéssel büntetendõ; szabadságvesztés büntetés vagy

szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a

kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható

része hat hónapot meghalad.

12.§ Nincs helye a kiadatásnak, ha

a) az a bûncselekmény, illetõleg az a büntetés, amely miatt a

kiadatást kérik, akár a megkeresõ államban, akár Magyarországon elévült ,

b) a kiadni kért személy e bûncselekményre, vagy büntetésre nézve

kegyelemben részesült,

c) a megkeresõ államban a büntetõ eljárás lefolytatásához szükséges

magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették

elõ, illetve hozzájárulást nem adtak meg,

d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt

jogerõsen elbírálta.

13.§ (1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a

kiadni kért személy egyúttal más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye

külföldön van.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási

eljárás lefolytatásának mellõzésével továbbadható külföldi államnak az a

magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel

engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetõ eljárás, illetõleg

kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követõen e külföldi állam

kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

14.§ (1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.

(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérõ személy

annak az államnak, ahonnan elmenekült , nem adható ki.

15.§ Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bûncselekmény miatt a

megkeresõ állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetõvé, az

igazságügy-miniszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a

megkeresõ állam kellõ biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott

személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják

végre.

16.§ (1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak

akkor engedélyezhetõ, ha biztosított, hogy

a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelõzõen

elkövetett olyan más bûncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem

engedélyezték, a megkeresõ államban nem folytatnak le büntetõ eljárást, vagy

nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem

adják ki és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,

b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követõen

lefolytatott büntetõ eljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után

elhagyhatja a megkeresõ állam területét.

(2) Az igazságügy-miniszter a kiadatást engedélyezõ döntést követõen

a megkeresõ állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban

meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e

tekintetben is fennállnak.

17.§ Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elõ

kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az

elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések

érkezési sorrendjére és, ha a megkeresések különbözõ bûncselekményekre

vonatkoznak, azok súlyára.

18.§ (1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügy- miniszter

fogadja és, ha a 2.§ nem zárja ki annak teljesítését, haladéktalanul

megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.

(2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag

a Fõvárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem

zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fõvárosi Bíróság másodfokú

tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

19.§ (1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a

Fõvárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az

intézkedés sikerre vezet, a rendõrség a kiadni kért személyt õrizetbe veszi,

és a Fõvárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási õrizet legfeljebb hetvenkét

óráig tarthat.

(2) Ha a megkeresõ állam ezt kéri, a Fõvárosi Bíróság elrendeli a

30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendõrség általi felkutatását és

lefoglalását.

20.§ (1) A Fõvárosi Bíróság

a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel

végett megküldi az ügyésznek;

b) ha az eljárásban a védõ részvétele kötelezõ, és a kiadni kért

személynek nincs meghatalmazott védõje, védõt rendel ki számára;

c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a

védõ részvétele a meghallgatáson kötelezõ;

d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védõt értesíti vagy

idézi;

e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen

személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény

alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;

f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerûsített kiadatási

eljárás lehetõségérõl (23.§) és annak jogkövetkezményeirõl; jegyzõkönyvben

rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni

kíván-e az egyszerûsített kiadatási eljárás lehetõségével;

g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerûsített

kiadatási eljárás lehetõségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5.§-ban

és a 11-14.§-ban meghatározott feltételei fennállnak-e.;

h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni

kért személy kiadatási letartóztatását.

(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a

felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az

igazságügy-minisztert, aki errõl tájékoztatja a megkeresést elõterjesztõ

államot.

21.§ A 20.§. és a 23.§. szerinti eljárásban, ha a védõ a Fõvárosi Bíróság

értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védõ távollétében is

megtartható. A védõ értesítésérõl feljegyzést kell készíteni.

22.§ (1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a

Fõvárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha

a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja

meg a végrehajtandó szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés

tartamát.

(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügy-miniszter

haladéktalanul megszünteti, ha

a) a kiadatást megtagadta,

b) a kiadatási kérelmet visszavonták,

c) a kiadott személyt a megjelölt idõpontot követõ tizenöt napon

belül a megkeresõ állam nem vette át.

(3) Ha a kiadni kért személy a kiadatási letartóztatás, vagy az

ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésének idõpontjában elõzetes

letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetõleg vele szemben

szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, a kiadatási

letartóztatást, illetve az ideiglenes kiadatási letartóztatást attól az

idõponttól kezdõdõen kell foganatba venni, amikor az elõzetes letartóztatás

megszûnik, illetõleg a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó

intézkedés végrehajtása befejezõdik.

23.§ (1) A Fõvárosi Bíróság a meghallgatás során a kiadni kért személyt

tájékoztatja, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a 16.§-ban foglalt

rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra (egyszerûsített kiadatás).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható

vissza.

24.§ (1) Sürgõs esetben - különösen ha szökés veszélye áll fenn - a

megkeresõ állam a kiadatási kérelem elõterjesztése elõtt is kérheti azon

személy ideiglenes kiadatási letartóztatásának elrendelését, akinek kiadatása

iránt megkeresést szándékozik elõterjeszteni.

(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresést az

Országos Rendõrfõkapitányság Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban:

Interpol) útján is elõ lehet terjeszteni. Az Interpol intézkedik a keresett

személy kiadatás céljából történõ õrizetbe vétele és a Fõvárosi Bíróság elé

állítása iránt. Az õrizet tartama legfeljebb hetvenkét óra lehet.

25.§ (1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha

annak elrendelésétõl számított negyven napon belül a kiadatás iránti

megkeresés nem érkezik meg. Ha a kiadatás iránti megkeresést utóbb

elõterjesztik, az ideiglenes kiadatási letartóztatás megszüntetése nem zárja

ki a 20.§ (1) bekezdésének h) pontja szerinti kiadatási letartóztatás

elrendelését.

(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásról az igazságügy-miniszter

haladéktalanul értesíti az intézkedést kérõ államot. Az értesítésben

tájékoztatást ad arról is, hogy az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelõen

mikor szûnik meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás.

26.§ (1) A kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Ha a

bíróság határozata szerint a kiadatásnak a törvényben meghatározott feltételei

nem állnak fenn, a kiadatást a bíróság határozatára utalással tagadja meg.

(2) Az igazságügy-miniszter döntésérõl értesíti a megkeresõ külföldi

államot.

27.§ A kiadott személy átadásáról az Interpol a rendõrség

közremûködésével gondoskodik.

28.§ Ha a kiadatást az igazságügy-miniszter megtagadta, vagy a kiadott

személyt a megkeresõ állam nem vette át, a büntetõ eljárás megindításának vagy

egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügy-miniszter az

iratokat megküldi a legfõbb ügyésznek.

29.§ (1) Ha a kiadott személy ellen Magyarországon más bûncselekmény

miatt eljárás van folyamatban, vagy szabadságvesztését tölti, az eljárás

befejezéséig, illetõleg a büntetés végrehajtásának befejezéséig az átadását

az igazságügy-miniszter elhalaszthatja.

(2) Ha a kiadott személy átadását az igazságügy-miniszter az (1)

bekezdés rendelkezései alapján elhalasztotta, a megkeresõ állam kérésére

engedélyezheti, hogy sürgõs eljárási cselekmény lefolytatása érdekében

ideiglenesen átadják a megkeresõ államnak. A kiadni kért személy akkor adható

át ideiglenesen, ha biztosított, hogy õt a megkeresõ államban õrizetben

tartják, és meghatározott idõn belül visszaadják.

30.§ (1) A kiadatási eljárás során a Fõvárosi Bíróság engedélyezheti

olyan tárgyak átadását a megkeresõ állam részére, amelyek a kiadatás iránti

megkeresés alapjául szolgáló bûncselekmény eszközéül szolgáltak, vagy azokat

az elkövetõ e bûncselekmény útján szerezte meg, illetõleg a bûncselekmény

útján megszerzett tárgyak helyébe léptek, vagy tárgyi bizonyítás eszközéül

szolgálhatnak.

(2) E tárgyak átadását akkor is engedélyezni lehet, ha a kiadatást

engedélyezték, de a kiadni kért személy átadására nem került sor.

(3) A tárgyak átadásának engedélyezése esetén az átadást

a) el lehet halasztani addig, amíg azokra Magyarországon folyó

hatósági eljárásban szükség van, vagy

b) ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy azokat meghatározott idõn

belül visszajuttatják.

(4) Ha a kiadatást kérõ állam valószínûsíti, hogy az (1) bekezdésben

említett tárgyakat a kiadni kért személy vagy más elrejti, megsemmisíti vagy

egyéb módon kivonja az eljárás alól, a Be.101-105. §-ainak megfelelõ

alkalmazásával intézkedés tehetõ ennek megakadályozására.

(5) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló

tulajdonjogot és egyéb jogokat.

2.Cím

Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

31.§ Kiadatás iránti megkeresés büntetõ eljárás lefolytatása,

szabadságvesztés büntetés, illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtása érdekében terjeszthetõ elõ külföldi államnál.

32.§ (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntetõ

eljárást lefolytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság

elfogatóparancsot bocsát ki, és az iratokat megküldi az igazságügy-

miniszternek.

(2) Ha jogerõsen kiszabott szabadságvesztést külföldön lévõ

terhelttel szemben kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtási bíró

elfogatóparancsot bocsát ki.

(3) Az elfogatóparancsot és a jogerõs ítéletet meg kell küldeni az

igazságügy-miniszternek.

33.§ A kiadatási kérelem elõterjesztésérõl az igazságügy-miniszter dönt;

döntésérõl az elfogató parancsot kibocsátó bíróságot értesíti.

34.§ (1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás esetén,

amennyiben halmazati büntetést szabtak ki, és a kiadatást az igazságügy-

miniszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására

kéri, illetõleg a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott

büntetés végrehajtására engedélyezi, az elsõ fokon eljárt bíróság állapítja

meg az arra a cselekményre esõ büntetésrészt, amellyel kapcsolatban a

kiadatást az igazságügy-miniszter kéri vagy a külföldi állam engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés

alapját képezõ bûncselekmények büntetési tételei felsõ határának egymáshoz

viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.

(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre a kiadatást az igazságügy-

miniszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi

összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést

kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) -

(2) bekezdést értelemszerûen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati

büntetést szabtak ki.

(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi

szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik az összbüntetésben

megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.

35.§ A 24.§ (1) bekezdését, a 29.§ (2) bekezdését és a 30.§ (1) és (4)

bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerûen

alkalmazni lehet.

36.§ A kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadatási kérelem alapján

külföldön történt fogva tartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe

be kell számítani.

III. Fejezet

A büntetõ eljárás átadása és átvétele; feljelentés külföldi államnál

1.Cím

A büntetõ eljárás átadása

37.§ (1) A büntetõ eljárás átadható, ha célszerû, hogy azt más állam

hatósága folytassa le.

(2) A büntetõ eljárás átadása - a sértett jogos érdekeit is

mérlegelve - különösen akkor célszerû, ha

a) a Magyarországon tartózkodó terhelt annak az államnak az

állampolgára, amelynek részére az eljárás átadása történik, vagy abban az

államban van az állandó lakóhelye, illetve a szokásos tartózkodási helye,

b) a terhelt az eljárás során külföldön tartózkodik, kiadatásnak

nincs helye, kiadatását megtagadták, vagy kiadatási kérelem elõterjesztésére

nem kerül sor.

38.§ A büntetõ eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész a

legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél

kezdeményezi. A büntetõ eljárás átadásáról a legfõbb ügyész, illetõleg az

igazságügy-miniszter dönt. A döntésrõl a külföldi hatóságoknak a büntetõ

eljárás átadása céljából történõ megkeresésével egyidejûleg az ügyészt,

illetõleg a bíróságot értesíteni kell.

39.§ Ha a külföldi hatóság az eljárást átveszi, a legfõbb ügyész,

illetõleg az igazságügy-miniszter errõl szóló értesítése alapján az ügyész,

illetõleg a bíróság az eljárást megszünteti.

40.§ (1) A 39.§-ban szabályozott intézkedéssel egyidejûleg a bíróság - a

vádemelésig az ügyész indítványára, azt követõen hivatalból - elrendelheti a

terheltnek a büntetõ eljárás átadása céljából történõ letartóztatását. Ha a

terhelt elõzetes letartóztatásban van, az eljárás átadása céljából történõ

letartóztatást elrendeli, és egyidejûleg az elõzetes letartóztatást

megszünteti.

(2) A büntetõ eljárás átadása céljából elrendelt letartóztatás addig

tart, amíg a megkeresett állam a terheltet át nem veszi, de legfeljebb három

hónapig. Errõl a külföldi hatóságot értesíteni kell.

41.§ A terhelt átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével

gondoskodik.

42.§ Ha a megkeresett állam a terheltet nem veszi át a 40.§ (2)

bekezdésében megjelölt határidõig, vagy ha a terhelt kivonja magát a külföldi

eljárás alól, a 39.§. alapján megszüntetett büntetõ eljárást folytatni lehet.

2.Cím

A büntetõ eljárás átvétele

43.§ Külföldi állam igazságügyi hatósága elõtt folyó büntetõ eljárás e

hatóság megkeresésére akkor vehetõ át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy

Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.

44.§ (1) A büntetõ eljárás átvételérõl a legfõbb ügyész dönt.

(2) Az átvett eljárást befejezõ határozatról a legfõbb ügyész

értesíti a megkeresõ külföldi hatóságot.

(3) Ha az átvett eljárás során a terhelttel szemben a bíróság

büntetést szab ki, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaz, ennek

tartamába be kell számítani a külföldön végrehajtott elõzetes fogva tartást.

(4) Ha a bûncselekmény a magyar törvény szerint csak

magánindítványra üldözendõ, és a külföldi eljárásban a magánindítványt az arra

irányadó jogszabályok szerint elõterjesztették, azt az átvett eljárásban is

szabályszerûen elõterjesztettnek kell tekinteni. Ha a külföldi eljárásban

azért nem terjesztettek elõ magánindítványt, mert a megkeresõ hatóság

országának törvényei szerint magánindítvány elõterjesztése nem szükséges, a

jogosultat fel kell hívni a magánindítvány elõterjesztésére. A magánindítvány

elõterjesztésére nyitva álló határidõt (Be.123.§ (3) bekezdés) a felhívás

kézbesítésétõl kell számítani.

3.Cím

Feljelentés külföldi államnál

45.§ (1) Ha nem került sor a büntetõ eljárás átadására, a terhelt a

büntetõ eljárás során külföldön tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében

nem tartható meg (Be. 192.§ (3) bekezdés a) pont), a vádirat benyújtásáig az

ügyész a legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél

kezdeményezheti feljelentés megtételét az ügy elbírálására joghatósággal

rendelkezõ más államnál.

(2) A feljelentés megtételérõl a legfõbb ügyész, vagy az igazságügy-

miniszter dönt. A feljelentés megtételérõl az ügyészt, illetve a bíróságot

értesíteni kell. Az ügyész, illetõleg a bíróság az értesítés alapján az

eljárást megszünteti.

(3) Az eljárásnak a (2) bekezdés alapján történõ megszüntetése nem

akadálya a büntetõ eljárás késõbbi folytatásának.

IV. Fejezet

Szabadságvesztés büntetés és szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtásának átvétele és átadása

1.Cím

Külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele

46.§ Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható szabadságvesztés

végrehajtását át lehet venni, ha az elítélt a végrehajtás átvételéhez

hozzájárult, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügy-miniszterhez

történõ érkezésekor az elítéltnek legalább egy év letöltendõ büntetése van

hátra, vagy ha a büntetés határozatlan idõre szól, feltéve, hogy az elítélt

magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetõleg

Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.

47.§ Nem vehetõ át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául

szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerõsen elbírálta.

48.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása iránti külföldi

megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki

annak teljesítését, megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.

(2) A Fõvárosi Bíróság a külföldi ítéletet megvizsgálja, és

határozatot hoz arról, hogy a büntetés végrehajtásának e törvény szerinti

feltételei fennállnak-e. Határozatát, mely ellen nincs helye fellebbezésnek,

az iratokkal együtt megküldi az igazságügy-miniszternek.

(3) A büntetés végrehajtásának átvételérõl az igazságügy-miniszter

dönt. Ha a bíróság határozata szerint a büntetés végrehajtása átvételének e

törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a megkeresést a bíróság

határozatára utalással utasítja el.

(4) Döntésérõl az igazságügy-miniszter értesíti a megkeresõ külföldi

államot.

49.§ (1) Ha a külföldi bíróság által hozott ítélet végrehajtásának

átvétele iránti megkeresés idõpontjában az elítélt ellen a megkeresés alapjául

szolgáló cselekmény miatt büntetõ eljárás folyik, az eljárást a végrehajtás

átvételérõl szóló döntés meghozataláig fel kell függeszteni.

(2) Ha az igazságügy-miniszter a büntetés végrehajtását átveszi, a

büntetõ eljárást meg kell szüntetni.

(3) A felfüggesztésrõl, illetõleg a megszüntetésrõl az az ügyész,

vagy az a bíróság dönt, amely elõtt a büntetõ eljárás folyamatban van.

50.§ (1) A büntetés végrehajtásának átvétele esetén az elítélt

átvételérõl az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.

(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés

végrehajtására átvett elítéltet az 52.§-ban szabályozott eljárás befejezéséig

a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell fogva tartani. Az elítélt

fogva tartására az elõzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni.

51.§ (1) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a

Fõvárosi Bíróság egyesbíróként jár el.

(2) A Fõvárosi Bíróság határozatai ellen, ha e törvény nem zárja ki,

fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

(3) A fellebbezést a Fõvárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el

tanácsülésen.

(4) A büntetés végrehajtásának átvételét követõen az ügyész

indítványára a Fõvárosi Bíróság tárgyaláson a külföldi ítélet alapján

megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetést. A tárgyaláson az

elítélt, az ügyész és a védõ részvétele kötelezõ.

(5) A Fõvárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a

külföldi bíróság által megállapított tényállás.

52.§ (1) A Fõvárosi Bíróság az elítélt átvételétõl számított három

hónapon belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve

végrehajtási fokozatának megfelelõ és azzal azonos tartamú szabadságvesztést

állapít meg.

(2) Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét

,illetve végrehajtási fokozatát, vagy tartamát illetõen nem egyeztethetõ

össze a magyar törvénnyel, a Fõvárosi Bíróság a magyar törvény szerint az

ítélet alapjául szolgáló azonos bûncselekményre elõírt büntetési tétel

keretein belül állapítja meg a büntetést. Ennek a büntetésnek nemét, illetve

végrehajtási fokozatát, valamint tartamát tekintve a lehetõ legnagyobb

mértékben meg kell felelnie annak a büntetésnek , amelyet a külföldi bíróság

kiszabott.

(3) A Fõvárosi Bíróság által megállapított büntetés tartama nem

lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

53.§ (1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött idõt, valamint az

50.§ (2) bekezdése alapján történõ fogva tartás idejét a Fõvárosi Bíróság

által megállapított büntetésbe be kell számítani.

(2) A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés

végrehajtására a magyar jogot kell alkalmazni.

54.§ A külföldi ítéletnek a Fõvárosi Bíróság határozatával elrendelt

végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet

végrehajthatósága megszûnt.

2.Cím

Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása

55.§ Magyar bíróság által jogerõsen kiszabott szabadságvesztés

végrehajtása más állam részére átadható.

56.§ (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha

a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem

hajtott részének végrehajtására,

b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy

az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.

(2) Magyar állampolgárral szemben kiszabott szabadságvesztés

végrehajtása akkor adható át, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási

helye külföldön van.

57.§ (1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a

külföldi államot.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt

átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.

58.§ Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés

végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást

átvevõ államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.

59.§ Ha a végrehajtás átengedését követõen az ítéletet perújítás vagy

felülvizsgálat folytán megváltoztatják, vagy a végrehajtás közkegyelmi

rendelkezés alapján nem folytatható, illetve a büntetés tartama csökken, az

átvevõ államot errõl értesíteni kell.

3.Cím

Külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtásának átvétele és magyar bíróság által elrendelt szabadságelvonással

járó intézkedés végrehajtásának átadása

60. § (1) Ha az e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, a

külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtását át lehet venni, illetve a magyar bíróság által elrendelt ilyen

intézkedés végrehajtását át lehet adni.

(2) A külföldi bíróság által elrendelt intézkedés akkor vehetõ át,

ha a magyar jog ismer azonos vagy hasonló intézkedést, vagy büntetést.

(3) Az intézkedés átvételére, illetve átadására az 1. és 2. Cím

rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.

V. Fejezet

Eljárási jogsegély

1. Cím

Eljárási jogsegély nyújtása külföldi hatóság részére

61.§ (1) Külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási

jogsegélyt nyújtanak.

(2) Az eljárási jogsegély kiterjedhet különösen nyomozási

cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt és

a tanú kihallgatására, a szakértõ meghallgatására, szemlére, házkutatásra,

motozásra, lefoglalásra, Magyarországon való átszállításra, a büntetõ

eljárással kapcsolatos iratok és tárgyak megküldésére és iratok kézbesítésére,

külföldön büntetõ eljárás alá vont magyar állampolgár bûnügyi nyilvántartásban

szereplõ személyes és egyéb adatairól való felvilágosítás-adásra, ideiglenes

átadásra.

62.§ Az eljárási jogsegély iránti kérelem az 5.§ (1) bekezdés a)

pontjában megszabott feltétel hiányában is teljesíthetõ, ha a megkeresett

állam e tekintetben is biztosítja a viszonosságot.

63.§ Irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelem csak akkor

teljesíthetõ, ha a kézbesítendõ irat magyar nyelven készült, vagy azt magyar

nyelvû fordítással látták el.

64.§ (1) Az eljárási jogsegély teljesítése során a magyar büntetõ

eljárási szabályok szerint kell eljárni. A megkeresõ hatóság kérelmére más

eljárásmódot is alkalmazni lehet, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar

jogrendszer alapelveivel.

(2) Ha a jogsegély iránti megkeresésben kérik, a megkeresést

teljesítõ magyar igazságügyi hatóság az eljáró külföldi hatóságot kellõ idõben

értesíti a megkeresés teljesítésének helyérõl és idejérõl. Ha az eljáró

külföldi hatóság képviselõje jelen kíván lenni a megkeresés teljesítésénél,

részére, illetõleg az elõtte folyó büntetõ eljárásban részt vevõ és általa

megjelölt személyek részére ezt a megkeresést teljesítõ bíróság vagy az ügyész

engedélyezheti. Ha az eljárás során a külföldi hatóság jelenlévõ képviselõje

az eredeti megkeresést kiegészítve további bizonyítás felvételét kéri, e

kérelmét a lehetõséghez képest teljesíteni kell.

65.§ Ha a megkeresõ hatóság olyan személy részvételét kéri a megkeresés

teljesítésénél, aki a megkeresõ hatóság államában elõzetes letartóztatásban

van, vagy szabadságvesztését tölti, e személy a megkeresés teljesítése

céljából ideiglenesen átvehetõ; õt Magyarországon õrizetben kell tartani, és a

megkeresés teljesítését követõen haladéktalanul vissza kell küldeni a

megkeresõ hatóság államába.

66.§ Ha a külföldi hatóság által tanúként megidézett személy

Magyarországon elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti,

õt a megkeresõ hatóságnak ideiglenesen át lehet adni, ha a megidézett személy

ehhez hozzájárul és biztosítják, hogy a megkeresõ hatóság államában továbbra

is õrizetben tartják, valamint, hogy a meghallgatását követõen visszaadják.

67.§ Jogsegély iránti megkeresés alapján tárgyaknak és eredeti

ügyiratoknak, valamint egyéb eredeti okiratoknak a megkeresõ hatóság részére

történõ megküldése feltételéül szabható, hogy azokat az átadáskorival azonos

állapotban fogják visszaszolgáltatni. A tárgyak megküldése nem érinti az

azokon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

68.§ Az igazságügy-miniszter engedélyezheti, hogy a nem magyar

állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más

államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási

helyük külföldön van, külföldi államok közötti bûnügyi jogsegély teljesítése

céljából a Magyar Köztársaság területén a magyar rendõrség õrizete alatt

átszállítsák.

69.§ (1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és a

Magyar Köztársaság területén elõre nem látott közbensõ leszállás történik, az

átszállítandó személyt a magyar rendõrség õrizetében kell tartani.

(2) Ha az átszállítás leszállással, vagy nem légi úton történik, az

átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni mindazokat a feltételeket,

melyek mellett az átszállítás történik, így különösen az igénybevehetõ

határátkelõhelyeket.

70.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkereséseket a legfõbb ügyész

fogadja és - ha a jogsegély teljesítésének e törvényben meghatározott

elõfeltételei fennállnak - gondoskodik azoknak az általa a jogsegély

teljesítésére kijelölt ügyészhez történõ eljuttatásáról.

(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek

kifejezetten bíróság által történõ teljesítését kéri, vagy ha az a magyar jog

szerint a bíróság által teljesíthetõ, a legfõbb ügyész a jogsegélykérelmet

megküldi az igazságügy-miniszternek, aki azt a teljesítés végett az illetékes

bíróságnak továbbítja.

(3) A megkeresés teljesítését követõen, illetõleg ha a megkeresés

teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy ha a megkeresés

teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek folytán e törvény

rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés

teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfõbb

ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg.

71.§ Az eljárási jogsegély teljesítésérõl a legfõbb ügyész, illetõleg az

igazságügy-miniszter értesíti a megkeresést elõterjesztõ igazságügyi

hatóságot. Ugyancsak értesíti e hatóságot - az ok megjelölésével - arról is,

ha a jogsegély iránti megkeresés nem, vagy csak részben volt teljesíthetõ.

2. Cím

Külföldi hatóság megkeresése eljárási jogsegély iránt

72.§ Magyar bíróság vagy ügyész által külföldi hatósághoz intézett

eljárási jogsegély iránti megkeresésre e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit

kell megfelelõen alkalmazni.

73.§ A külföldi igazságügyi hatósághoz intézett megkereséseket a bíróság

az igazságügy-miniszternek, az ügyész a legfõbb ügyészhez küldi meg továbbítás

végett.

74.§ (1) Az eljárási jogsegély következtében a büntetõ ügyekben eljáró

magyar hatóság idézésére külföldrõl megjelenõ tanú vagy szakértõ ellen - a (2)

bekezdés kivételével - büntetõeljárás nem indítható, illetve nem folytatható

azon cselekmény miatt, amelyet az országba történõ beutazása elõtt követett

el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem illeti meg a

tanút, a szakértõt 8 nappal azt követõen, hogy a tanú vagy a szakértõ az

eljáró hatóság beleegyezésével az ország területét elhagyhatta volna, továbbá,

ha késõbb ide önként visszatért.

75.§ Ha a külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész

idézésére nem jelenik meg, a Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra

vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

VI. Fejezet

Alaki és költségviselési szabályok

76.§ (1) A bûnügyi jogsegély iránti megkereséseket írásban, diplomáciai

úton kell elõterjeszteni. Az igazságügy-miniszter, illetve a legfõbb ügyész a

nem diplomáciai úton elõterjesztett megkeresést is elfogadhatja; ugyanilyen

módon maga is terjeszthet elõ megkeresést.

(2) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a megkeresésnek

tartalmaznia kell

a) a megkeresõ igazságügyi hatóság megnevezését,

b) a megkeresés tárgyát,

c) az eljárás tárgyát képezõ bûncselekmény leírását és a

bûncselekmény jogi minõsítését,

d) a terhelt vagy az elítélt személyi adatait, beleértve

állampolgárságát is.

(3) A külföldi államtól származó megkeresés esetén csak akkor

követelhetõ meg, hogy a megkeresést és mellékleteit magyar nyelvû fordítással

lássák el, ha a megkeresett állam nem fogadja el a magyar nyelven

elõterjesztett azonos jellegû megkereséseket.

(4) Ha a megkeresés olyan hiányban szenved, hogy emiatt a

teljesíthetõsége kérdésében nem lehet állást foglalni, vagy szakszerûen nem

lehet elintézni, a legfõbb ügyész vagy az igazságügy-miniszter a megkeresõ

államot felhívja a hiányok pótlására, illetve a kiegészítõ adatok közlésére. A

felhívás nem akadálya a külföldi állam által kért sürgõs intézkedés

megtételének, ha az a megkeresés alapján elvégezhetõ, és a magyar jogszabályok

lehetõséget adnak ilyen intézkedésre. A hiány nem, vagy nem megfelelõ pótlása

alapul szolgálhat a megkeresés teljesítésének elutasítására.

77.§ A kiadatásra vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében

felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell

a) a kiadatás alapjául szolgáló bûncselekményre és az elévülésre

vonatkozó törvényi rendelkezéseket,

b) külföldrõl érkezett kiadatási kérelem esetén a 15.§, a 16.§ (1)

bekezdése és a 30.§ (3) bekezdésének b) pontja szerinti

kötelezettségvállalásokat is.

78.§ (1) Az eljárás átadására és átvételére, valamint a külföldi

hatóságnál tett feljelentésre vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében

felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, illetõleg ahhoz mellékelni kell:

a) az eredeti ügyiratokat, illetõleg azok hiteles másolatát,

felajánlás esetén a bûncselekményre vonatkozó magyar törvényszöveget;

b) a bizonyítékok megjelölését;

c) a terhelt tartózkodási helyére, illetõleg valószínû tartózkodási

helyére utaló adatokat, és ha elõzetes letartóztatásban van, a letartóztatás

kezdõ idõpontját, az õrizet vagy az elõzetes letartóztatás befejezõ

idõpontját;

d) magánindítványra üldözendõ bûncselekmény esetén a

magánindítványt;

e) a polgári jogi igényt, ha ilyet elõterjesztettek.

(2) Mindazt mellékelni lehet, amit az ügy megalapozott elbírálásához

a hatóság szükségesnek ítél meg.

79.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása és átvétele iránti

megkeresésnek az 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia

kell

a) ha a büntetést részben már végrehajtották az arra vonatkozó

adatokat, különösen a fogva tartásban töltött idõre vonatkozó pontos

adatokat;

b) az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát.

(2) Csatolni kell a jogerõs bírósági határozat kiadmányát vagy

hiteles másolatát.

80.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek a 76.§ (2)

bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a megkeresés szakszerû

elintézéséhez szükséges adatokat.

(2) A megkeresést el kell látni a megkeresõ igazságügyi hatóság

képviselõjének aláírásával és pecsétjével.

(3) A kézbesítés iránti megkeresés esetében elegendõ, ha a

megkeresés az ügy tárgyát és a címzett nevét és lakcímét, eljárásbeli

minõségét, valamint az irat nemét tartalmazza.

(4) A házkutatásra, a motozásra és a lefoglalásra irányuló

megkereséshez mellékelni kell a hatóság elrendelõ határozatának kiadmányát

vagy hiteles másolatát. E megkereséseket sürgõs esetben az Interpol útján is

elõ lehet terjeszteni.

81.§ (1) Ha a bûnügyi jogsegélykérelem teljesítését e törvény hozzájáruló

nyilatkozattól teszi függõvé, a hozzájáruló nyilatkozatról külön jegyzõkönyvet

kell készíteni, amelyet aláír a tanács elnöke, a nyilatkozattevõ, - amennyiben

a nyilatkozattevõ jogérvényes hozzájárulásra képtelen - a képviselõje. A

jegyzõkönyvet a bíróság pecsétjével kell ellátni.

(2) Ha a nyilatkozattevõ fogva van, a fogva tartás helye szerint

illetékes büntetés-végrehajtási bíró a hozzájáruló nyilatkozatot az (1)

bekezdésben írt módon jegyzõkönyvezi, és azt az elsõ fokon eljárt bíróságnak

megküldi.

82.§ Ha a külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit

fordítással lássák el, vagy valószínû, hogy a jogsegélykérelmet az iratok

lefordítása nélkül nem teljesítik, az ügyésznek, illetve a bíróságnak

gondoskodnia kell a bûnügyi jogsegély iránti magyar nyelvû megkeresés és

mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére

történõ lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy

költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítõ

nyelvre kell lefordíttatni.

83.§ (1) Személyeknek kiadatás, ideiglenes átadás (29.§ (2) bekezdés),

büntetõ eljárás átadása, szabadságvesztés - vagy szabadságelvonással járó

intézkedés végrehajtásának átadása, letartóztatásban levõ - vagy

szabadságvesztést töltõ személyek tanúkénti meghallgatás (66.§) céljából

történõ ideiglenes átadása, valamint nem légi úton történõ átszállítása (69.§

(2) bekezdés) költségei a megkeresõ külföldi államot terhelik. Ugyanezen

célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei,

valamint a 82.§ alkalmazásával felmerült költségek bûnügyi költségek.

(2) Az eljárási jogsegély nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek a

Magyar Köztársaságot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is

biztosított. Ha azonban a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély

jelentõs költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek

teljes vagy részleges megtérítése.

(3) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldrõl eljárási jogsegély

keretében tanút, vagy szakértõt idéz, részükre az utazás és a magyarországi

tartózkodás költségének fedezésére elõleg folyósítható.

VII.

Hatálybalépés

84.§ (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 15. napján lép

hatályba. Ezzel egyidejûleg hatályát veszti a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló

1978. évi IV. törvény 6.§ (1) bekezdésének b) pontjában a " (8.§)" szövegrész

és a 7-9. §-ai, valamint a büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 388-

393.§-ai, 394.§-a és 394/B.§-a.

I N D O K L Á S

a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvényjavaslathoz

Általános indoklás

A bûncselekmények megelõzése, felderítése és a büntetõ eljárás

lefolytatása ma már elképzelhetetlen más államok igazságszolgáltatási

szerveivel történõ együttmûködés nélkül. Az államok közötti jogi

segítségnyújtás büntetõügyekben sok száz éves múltra tekint vissza, a gyakori,

szinte mindennapos együttmûködés iránti igény azonban inkább a XX. század

második felének a terméke. Ez nyilvánvalóan kapcsolatban van a bûnözés

nemzetközivé válásának erõsödõ tendenciájával. Ma a bûncselekmények jelentõs

száma nem lenne felderíthetõ, és a terhelt nem volna bíróság elé állítható és

felelõsségre vonható, ha ehhez más államok - ahová a terhelt a

felelõsségrevonás elõl megszökött, vagy ahol a meghallgatandó tanúk

tartózkodnak, illetõleg a felhasználandó bizonyítékok találhatóak - nem

nyújtanának segítséget az eljárás lefolytatásához.

Magyarország az államok többségéhez hasonlóan már hosszabb ideje

felismerte, hogy a büntetõ igazságszolgáltatás mûködésének elõsegítése

érdekében célszerû más államokkal bûnügyi jogsegélyszerzõdéseket kötni,

illetõleg a bûnügyi jogsegély különféle formáit szabályozó, többoldalú

nemzetközi szerzõdésekhez csatlakozni. Magyarországnak igen nagyszámú állammal

van ilyen tárgyú két- és többoldalú nemzetközi szerzõdése.

A bûnügyi jogsegélyszerzõdések jelentõs száma ellenére nyilvánvaló, hogy

valamennyi olyan állam viszonylatában, ahol felmerülhet a bûnügyi jogsegély

kérésének, vagy nyújtásának szükségessége, célszerûtlen is, lehetetlen is

nemzetközi szerzõdéseket kötni. Ez indokolttá teszi olyan korszerû, a

nemzetközi büntetõjogi együttmûködés iránt nyitott magyar törvény

létrehozatalát, amely alapján nemzetközi szerzõdés hiányában is mód nyílik

bûnügyi jogsegély nyújtására és kérésére. A magyar jogrendszerben jelenleg is

vannak olyan rendelkezések, melyek alapján a bûnügyi jogsegélyforgalom

nemzetközi szerzõdés hiányában is bonyolítható, mára azonban ezek a

szabályok részben sok tekintetben meghaladottakká váltak, részben a

szabályozandó kérdéseknek csak egy töredékét rendezik. Ez az egyik oka annak,

amiért szükségessé vált törvény elõkészítése a bûnügyi jogsegélyrõl. A törvény

megalkotásának másik indoka az, hogy a bûnügyi jogsegély különféle formáit

érintõ nemzetközi szerzõdéseink is csak azokat a kérdéseket szabályozzák,

melyek a két (többoldalú szerzõdések esetén több) szerzõdõ állam egymás

közötti vonatkozásában igényelnek rendezést, azokat a kérdéseket viszont,

amelyek e nemzetközi szerzõdések hazai teljesítéséhez szükségesek, a szerzõdõ

államok belsõ jogára bízza. A mai magyar jogban a nemzetközi szerzõdések napi

alkalmazásához szükséges hazai szabályok pedig szegényesek.

Ezen a helyzeten változtat a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló

törvény javaslata, mely a Büntetõ Törvénykönyvben (Btk.) és a büntetõeljárási

törvényben (Be.) ma meglévõ szabályozások nagymérvû kiszélesítésével és

jelentõs tartalmi módosításával egy önálló törvényben foglalja össze a

nemzetközi büntetõjogi együttmûködés során rendezést igénylõ kérdéseket.

A javaslat szerint a törvénynek hét fejezete van. Az I. fejezet az

általános szabályokat foglalja össze, a II-V. fejezet a nemzetközi bûnügyi

jogsegély egyes formáit szabályozza, a VI. fejezet a jogsegély valamennyi

formájánál felmerülõ és rendezést kívánó alaki és költségviselési

szabályokat, a VII. fejezet pedig a hatálybaléptetõ rendelkezéseket

tartalmazza.

A törvény a címe szerint a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szól. Hatályos

jogunkban a bûnügyi jogsegély fogalma az eljárási cselekményekhez történõ

segítség adását jelenti (a Be. 394 §-a értelmében). A javaslat elnevezésbeli

változtatást bevezetve ezt az együttmûködési fajtát eljárási jogsegély névvel

illeti, a bûnügyi jogsegély fogalmát pedig az általános gyûjtõfogalom

szintjére emeli, mely magában foglalja a jogsegély valamennyi formáját, az

eljárási jogsegélyt is.

A Magyarországtól kért és a Magyarország által nyújtott jogsegély sok

tekintetben eltérõ szabályozást igényel. Ezért a javaslatnak az egyes

jogsegély-formákat magában foglaló fejezetei két címre tagolódnak, külön-külön

szabályozva az általunk kért és az általunk nyújtott jogsegélyt.

Részletes indokolás

I.

Általános szabályok

Az 1-2. § és 7. §-hoz

A törvény céljának meghatározását követõen (1. §) a javaslat mindjárt meg

is szabja a büntetõ ügyekben folytatott együttmûködés korlátait:

együttmûködésre csak olyan mértékben kerülhet sor, ameddig az nem csorbítja a

magyar szuverenitást (felségjogot), nem veszélyezteti az állam biztonságát

vagy sérti közrendjét (2. §). Ide kapcsolódik a javaslat 7. §-a is, mely

megköveteli, hogy az olyan jogsegélykérelmeket, melyek eredményeként a

külföldön folyó eljárás, kiszabott büntetés, vagy annak végrehajtási módja

ellenkezhet a magyar alkotmányos jogállami alapelvekkel vagy sértené az emberi

jogokat, csak feltételekhez kötötten szabad teljesíteni, ennek hiányában meg

kell tagadni.

A 3. §-hoz

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összhangban a javaslat kimondja, hogy

a törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem

rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha Magyarországnak az adott kérdést rendezõ

nemzetközi szerzõdése van, a szerzõdés, nem pedig a törvény rendelkezéseit

kell alkalmazni. A törvény azonban nemzetközi szerzõdés megléte esetén is

alkalmazásra kerülhet az olyan kérdésekben, amelyekre a nemzetközi szerzõdés

nem terjed ki.

A 4. §-hoz

A javaslat a nemzetközi bûnügyi jogsegély ezidõ szerint leggyakoribb

formáit: a kiadatást, a büntetõ eljárás átadását és átvételét, a

szabadságelvonással járó büntetés, vagy az ilyen intézkedés végrehajtásának

átadását és átvételét, valamint az eljárási jogsegélyt szabályozza( 4. §). Ha

az együttmûködés újabb formái honosodnak meg (pl. a külföldi büntetõbírói

ítéletek hazai elismerése), akkor sor kerülhet e törvény módosításával az

újabb és újabb együttmûködési formák szabályozására.

Az 5. §-hoz

Számos bûnügyi jogsegélyszerzõdésünknek és a nemzetközi jogfejlõdésnek a

figyelembevételével a javaslat a bûnügyi jogsegély teljesítésének feltételéül

szabja azt, hogy a cselekmény, amely miatt kérik, vagy nyújtják a

jogsegélyt, mindkét állam törvényei szerint büntetendõ legyen (5. § (1)

bekezdés a) pont). A kettõs büntetendõség követelményének az ad

létjogosultságot, hogy alkotmányos és emberi jogi szempontból is aggályos

volna a magyar büntetõ hatalom mozgásba hozatala olyan cselekmények kapcsán,

amelyeket a magyar törvények nem rendelnek büntetni.

Tételes jogunkat e tekintetben is továbbfejlesztve külön is kiemeli a

javaslat, hogy nem teljesíthetõ jogsegély politikai vagy tisztán katonai

kötelezettségek megszegésére vonatkozó bûncselekményekkel összefüggésben ( 5.

§ (1) bekezdés b) pont). A (2) bekezdés a nemzetközi jogfejlõdésre is

figyelemmel határozza meg azt, hogy mi nem tekinthetõ politikai

bûncselekménynek.

A 6. §-hoz

A büntetõ hatalom gyakorlása más állam érdekében csak abban az esetben

ésszerû, ha a jogsegélyt kérõ állam is kész hasonló magyar kérést teljesíteni

(viszonosság). Hatályos jogunkban csak töredékes rendelkezések vannak a

viszonosságról, ezt pótolja a javaslat.

A 8-9. §-okhoz

A rendelkezések hatályos jogunkból teljességgel hiányzó szabályokat

vezetnek be. Célszerû, ha a törvény félreérthetetlenül leszögezi: a Magyar

Köztársaság teljesíteni fogja a külföldi állam által a magyar jogsegélykérelem

feltételéül szabott, és magyar részrõl elfogadott feltételeket (8. §). A 9. §

elsõbbséget biztosít a törvény rendelkezéseinek azzal, hogy az útlevél-,

vízum-, deviza- és vámjogszabályok nem képezhetik akadályát a jogsegélykérelem

teljesítésének, pl. a letartóztatásban lévõ személyek határátlépésének,

muzeális értékû tárgyak átadásának stb.

A 10. §-hoz

A javaslat szerint a Be. szabályait kell alkalmazni a javaslat által nem

szabályozott kérdésekben.

II.

Kiadatás (11-36. §)

A/ Kiadatás Magyarországról (11-30. §)

A 11. §-hoz

A 11. §. azt határozza meg, mikor van helye kiadatásnak. Jelenlegi jogunk

(Btk. 6. § (2) bekezdés) nem részletezi, hogy kiadatásra milyen célból

kerülhet sor, ezt pótolja a javaslat, kimondva, hogy kiadatásnak külföldi

büntetõ eljárás lefolytatása és külföldi bíróság által kiszabott

szabadságvesztés büntetés , illetve szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtása céljából van helye.

Célszerû, hogy kiadatásra csak bizonyos súlyossági fokot elérõ

bûncselekmény, illetõleg büntetés kapcsán kerülhessen sor, ezért a törvény a

Magyarország által kötött kiadatási szerzõdések nagy része által alkalmazott

megoldást követve az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett

cselekmény, illetõleg a hat hónapot meghaladó szabadságvesztés, illetve

szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása miatti kiadatást teszi

lehetõvé.

A 12-16. §-hoz

E rendelkezések foglalják össze azokat az eseteket, amikor kiadatásra

eleve nem, vagy csak bizonyos megszorításokkal kerülhet sor. A kiadatás

lehetõségét korlátozó egyes további szabályok az általános rendelkezések

között kerültek elhelyezésre, miután ezek nemcsak a kiadatásra, hanem az egyéb

jogsegélyformákra is alkalmazandók.

A 12. § az abszolút kiadatási tilalmat tartalmazza.

A 13. § hatályos jogunkhoz képest (a párizsi békeszerzõdést becikkelyezõ

1947. évi XVIII. törvény, valamint az 1979. évi 5.tvr. 2. §. (2) bekezdése)

bõvíti a magyar állampolgár kiadatásának lehetõségét (13. § (1) bekezdés b)

pont). Minthogy egyáltalán nem valószínûtlen, hogy egy külföldön állandó

lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezõ külföldi állampolgár

magyar állampolgársággal is rendelkezik, indokolatlan volna egy esetleg súlyos

bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy kiadatásának eleve gátját

szabni csak azért, mert magyar állampolgár is. Ugyancsak lehetõvé kell

tenni a magyar állampolgár továbbadását annak a harmadik államnak, amely

Magyarországgal együtt e személy kiadatását más bûncselekmény miatt kérte, és

csak azzal a feltétellel adták ki, hogy a magyar hatóságok a büntetõ eljárás,

illetõleg a kiszabott büntetés végrehajtása után továbbadják.

A 14. § egyrészrõl szélesíti, másrészt szûkíti a menekült kiadatásának

hatályos jogunkban szereplõ tilalmát (Btk. 9. § (2) bekezdés). Szélesíti

annyiban, hogy nemcsak a menedékjogot kért és kapott, hanem a ténylegesen

menekült személyeket is bevonja a kiadatási tilalom körébe. Magyarországon a

különféle idõszakokban számos olyan, ténylegesen menekültként regisztrált

személy tartózkodik, aki nem kért vagy kapott menedékjogot. Szûkíti viszont

annyiban, hogy a menekültként elismert személy és a menedéket kérõ személy

kiadatását csak azon állam számára tiltja, ahonnan menekült.

A 15. § annak folytán, hogy Magyarország nemcsak hazai jogrendjében

szüntette meg a halálbüntetést, hanem elfogadta az emberi jogok és az alapvetõ

szabadságok védelmérõl szóló európai egyezmény 6. jegyzõkönyvét és a Polgári

és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. fakultatív jegyzõkönyvét is a

halálbüntetés eltörlésérõl, újabban kötött kiadatási szerzõdéseivel

összhangban a külföldi államban halálbüntetéssel fenyegetett cselekmények

miatti kiadatást megfelelõ feltételekhez köti.

Miután a kiadatással a kiadni kért személy fizikai értelemben kikerül a

Magyar Köztársaság hatókörébõl, hatályos jogunkat továbbfejlesztve célszerû

biztosítani, hogy felelõsségre vonására külföldön csak olyan cselekmények

miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban kiadatását a magyar hatóságok

engedélyezték. Ellenkezõ esetben elvileg elõfordulhatna, hogy a kiadott

személyt külföldön olyan bûncselekmények miatt is felelõsségre vonják, amely

miatti kiadatást a magyar törvény nem teszi lehetõvé. Ezt a célt szolgálja a

16. §.

A 17. §-hoz

Korszerû kiadatási törvényekben szabályozni szokták azt az esetet is, ha

ugyanazon személy kiadatását ugyanazon bûncselekmény miatt több állam kéri.

Erre fõleg a nagy veszélyességû nemzetközi bûnözés esetkörében (pl.

terrorizmus) kerülhet sor, hiszen elõfordulhat, hogy a kiadni kért személy

több államban is követett el bûncselekményeket. Ezért célszerû, hogy a törvény

megszabja, milyen szempontokra kell figyelemmel lenni az arra vonatkozó

döntésnél, hogy melyik állam kiadatási kérelmét teljesítsük.

A 18-22. §-hoz

A 18-22. §-ok azokat az eljárási és hatásköri szabályokat állapítják meg

részleteiben, melyek jelenlegi jogunkban csak általános formában és nem kellõ

részletességgel szerepelnek. Az a jelenlegi megoldás, hogy külföldi állam

kiadatási kérelme esetén kizárólag a Fõvárosi Bíróság jár el,

változatlanul fennmarad, de a

javaslat világossá teszi, hogy a Fõvárosi Bíróság egyesbíróként jár el, és

határozatai ellen általában fellebbezésnek van helye. A javaslat a külföldi

kiadatási törvények nagy részével azonos módon kötelezõvé teszik a kiadni kért

személy kiadatási letartóztatásának elrendelését a kiadatási eljárás

tartamára, ugyanakkor megszabja ennek felsõ határát is (22. § (1) bekezdés),

és meghatározza, hogy milyen esetekben kell haladéktalanul megszüntetni a

kiadatási letartóztatást. A kiadatási letartóztatás kötelezõvé tételének az az

indoka, hogy kiadatásra csak viszonylag súlyos bûncselekmények esetében

kerülhet sor, és a kiadatási letartóztatás elrendelése nélkül nehezen volna

biztosítható, hogy az esetek túlnyomó többségében amúgy is szökésben lévõ, és

más állam által körözött személy ne vonja ki magát a kiadatási eljárás alól.

A 23. §-hoz

A javaslat bevezeti az egyszerûsített kiadatási eljárást. Ez a magyar

jogban új intézmény. Lényege az, hogy ha a kiadni kért személy úgy

nyilatkozik, hogy élni kíván az egyszerûsített kiadatási eljárás

lehetõségével, átadására gyorsabban kerülhet sor. Az egyszerûsített kiadatási

eljárás lehetõsége elsõsorban a kiadni kért személy érdekét szolgálja.

A 24-25. §-hoz

Ha a bûncselekménnyel gyanúsított személy a felelõsségre vonás elõl, vagy

a szabadságvesztésre ítélt személy a büntetés végrehajtása elõl külföldre

szökik, a hatóságok elfogató parancsot bocsátanak ki kézrekerítésére és ezt a

nemzetközi bûnügyi rendõrségen (Interpol) keresztül számos országhoz

eljuttatják. Az elfogató parancs kibocsátásakor általában nem lehet tudni,

hogy a szökött személy melyik országban tartózkodik. Ez csak akkor derül ki,

ha az Interpolon keresztül értesítést kapnak elfogásáról. Ezután kerülhet csak

sor formaszerû kiadatási kérelem elõterjesztésére ahhoz az államhoz, amelyben

a szökött személyt elfogták. Biztosítani kell, hogy a szökött személy

elfogása és a kiadatási kérelem megérkezése közötti idõszakban

letartóztatásban legyen, mert különben szökésétõl kellene tartani. Ezt a

lehetõséget teremtik meg - a letartóztatás garanciális vonatkozásait,

elsõsorban leghosszabb tartamát is megszabva - a javaslat 24-25. §-ai.

A 26. §-hoz

A 26. § átveszi hatályos jogunknak azt a szabályát, hogy a kiadatás

kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Az államok túlnyomó többségében

alkalmazott megoldással azonos módon változatlanul célszerû, hogy a

kiadatásról való döntés a végrehajtó hatalmat - a kormányzatot - illesse meg.

Ugyanakkor szabályozni kell a kiadatási eljárás során jelentõs hatáskörrel

rendelkezõ Fõvárosi Bíróság és az igazságügy-miniszter döntési hatáskörének

elhatárolását is, ami a hatályos jogunkból (Be. 390. § (5) bekezdés) hiányzik.

A javaslat azt a megoldást alkalmazza, hogy ha a Fõvárosi Bíróság arra a

megállapításra jut, hogy a kiadatásnak a törvényben megszabott feltételei

hiányoznak (20. §. (1) bekezdés g/ pont) akkor az igazságügy-miniszter e

bírósági döntéshez kötve van és köteles

elutasítani a kiadatási kérelmet. Ha azonban a Fõvárosi Bíróság úgy találja,

hogy a kiadatás lehetõsége e törvény alapján fennáll, akkor az igazságügy-

miniszter szabadon dönthet a kiadatási kérelem teljesítésérõl, és így jogosult

azt - elsõsorban a javaslat I. fejezetében megfogalmazott elvek figyelembe

vételével - elutasítani is.

A 27. §-hoz

Ez a § a kiadott személy átadásának módjáról rendelkezik, e szabályok

költségviselési vetületét a 83. § (1) bekezdés rendezi.

A 28. §-hoz

A 28. § a nemzetközi büntetõjog ma már általánosan érvényesülõ "aut

dedere, aut judicare" alapelvét követve (az államnak vagy ki kell adnia a

gyanúsítottat, vagy saját magának kell eljárást indítani) arról rendelkezik,

hogy amennyiben a kiadni kért személy kiadatására nem került sor, az

igazságügy-miniszter a magyarországi büntetõ eljárás megindításának, vagy

egyéb intézkedéseknek a megfontolása céljából tájékoztatja a legfõbb ügyészt.

A 29. §-hoz

Gyakori eset, hogy a kiadni kért személlyel szemben más bûncselekmény

miatt Magyarországon is folyik büntetõ eljárás. Ilyen esetben a kiadatás a

magyarországi eljárást meghiúsítaná. Ezért ilyenkor, ha az igazságügy-

miniszter a kiadatást engedélyezte, el lehet halasztani a kiadott személy

átadását a magyarországi eljárás, illetõleg az eljárás eredményeként kiszabott

büntetés végrehajtásának befejezésig. Miután azonban a kiadott személy

átadásának elhalasztása nemcsak veszélyeztetheti , de meg is hiúsíthatja a

kiadott személy külföldi felelõsségre vonását, a javaslat lehetõvé teszi a

kiadott személy ideiglenes átadását sürgõs eljárási cselekmények ottani

elvégzése céljából.

A 30. §-hoz

Hatályos jogunk nem rendelkezik a kiadni kért személy birtokában levõ és

a bûncselekmény eszközéül szolgáló, vagy a bûncselekmény útján megszerzett

tárgyak átadásának lehetõségérõl, amennyiben ezt a kiadatást kérõ állam

kezdeményezi. Ezt a hiányt pótolja a javaslat 30. §-a.

B/ Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

A 31-36. §-hoz

A javaslat 31-36. §-ai a külföldi államhoz intézett magyar kiadatási

kérelemre vonatkozó szabályokat foglalják össze. A magyar kiadatási kérelmek

teljesítésének feltételeit értelemszerûen annak az államnak a jogszabályai

határozzák meg, melyhez a kiadatási kérelmet intézik, a magyar törvénynek

csupán azt kell meghatároznia, hogy milyen célból lehet kiadatási kérelmet

elõterjeszteni. Erre a választ a 31. § adja meg, mely szerint kiadatási

kérelmet büntetõ eljárás lefolytatása, vagy szabadságvesztés büntetés,

illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében lehet

elõterjeszteni.

A 32. § a bíróságnak a kiadatás kezdeményezésével kapcsolatos teendõit

állapítja meg, a 33. § pedig, lényegében a 26. § indokolásában kifejtett

okokból, az igazságügy-miniszter hatáskörébe utalja a kiadatási kérelem

elõterjesztésérõl szóló döntést.

A 34. § hatályos jogunkból hiányzó lehetõséget vezet be. A gyakorlatban

nehézséget okozott, hogy a büntetés végrehajtására irányuló kiadatási

kérelmet csupán azért nem lehetett elõterjeszteni, vagy teljesíteni, mert az

elítélés több cselekmény miatt történt, de ezek közül nem mindegyik miatt

lehetséges a kiadatás. A javaslat ezért módot teremt a halmazati büntetés,

valamint az összbüntetés bírói feloldására, és ezáltal arra, hogy az

elítélttel szemben legalább egyes bûncselekmények miatt kiszabott büntetéssel

kapcsolatban lehetõvé váljon a kiadatás.

A 35. § e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit teszi alkalmazhatóvá a 2. Cím

szerinti eljárásban, a 36. § pedig a külföldön történt fogva tartásban töltött

idõnek a büntetésbe való beszámításáról rendelkezik.

III.

A büntetõ eljárás átadása és átvétele, feljelentés külföldi hatóságnál

A) A büntetõ eljárás átadása (37-42. §)

A 37. § lehetõséget teremt a Magyarországon folyó büntetõ eljárás

átadására külföldi állam igazságszolgáltatása részére. Bár erre hatályos

jogunk alapján is mód van (Btk. 8. § (1) bekezdés), indokolt az eljárás

átadása esetében rendezésre váró kérdéseket részletesebben, és a hatályos

jogtól (Be. 391-393. §) több tekintetben eltérõen szabályozni.

A 37. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás akkor adható át,

ha ez célszerû. A (2) bekezdés szerint az átadás akkor célszerû, ha a terhelt

Magyarországon tartózkodik ugyan, így az eljárás vele szemben minden nehézség

nélkül lefolytatható lenne, de a társadalomba való beilleszkedését jobban

szolgálná, ha az állampolgársága (vagy állandó lakóhelye) államában vonnák

büntetõjogi felelõsségre. Célszerû az átadás akkor is, ha a terhelt nem

tartózkodik Magyarországon, és kiadatását nem, vagy csak igen körülményesen

lehetne kieszközölni.

A 38-42. §-hoz

A tervezetnek e rendelkezései hatásköri és eljárási szabályokat

állapítanak meg. Jelenlegi jogunkkal (Be. 392. § (1) bekezdés) azonosan az

eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a bíróság

kezdeményezi.

Az eljárás átvétele érdekében a külföldi állam megkeresésérõl az

igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész dönt. Ha a döntés nemleges,

az eljárást folytatni kell, ellenkezõ esetben függõ helyzet keletkezik az

átvétel érdekében megkeresett állam válaszáig. Ha a válasz igenlõ, a

magyarországi eljárást megszüntetik, a terheltet (ha nincs elõzetes

letartóztatásban) ún. átadás céljából történõ letartóztatásba helyezhetik,

mely legfeljebb három hónapig tarthat. A javaslat meghatározza azt is, mikor

éled fel a magyarországi eljárás folytatásának joga.

B/ A büntetõ eljárás átvétele (43-44. §)

A 43-44. §-hoz

E §-ok szabályozzák a külföldön folyó büntetõ eljárás átvételét. Errõl

hatályos jogunk jóformán semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. A javaslat

elõször meghatározza, hogy nemcsak a magyar állampolgár, hanem a

Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár elleni külföldi büntetõ

eljárás is átvehetõ. Indokolt, hogy az ide bevándorolt nem magyar

állampolgárok is részesülhessenek e lehetõségben, hiszen családi

kapcsolataikat, munkájukat, az esetek nagy részében érzelmi kötõdéseiket

tekintve a magyar állampolgárokkal hasonló helyzetben vannak.

Az eljárás átvételérõl a legfõbb ügyész dönt. Ennek az az indoka, hogy az

eljárás átvételét követõen megindított nyomozást az ügyészség, vagy

felügyelete alatt a rendõrség folytatja le, és az ügyészségnek kell döntenie

arról, indokolt-e vádat emelni a terhelttel szemben. Helyzeténél fogva a

legfõbb ügyész tudja leginkább megítélni, célszerû-e a külföldi

eljárás átvétele. Ugyancsak a legfõbb ügyésznek kell a külföldi hatóságot

a magyarországi eljárás eredményérõl értesítenie.

Ugyancsak intézkedik a javaslat a külföldön elõzetes fogva tartásban

töltött idõ beszámításáról abban az esetben, ha a terheltet elítélik, mint

ahogy rendelkezést tartalmaz a külföldön elõterjesztett magánindítványnak a

magyarországi eljárásbeli érvényérõl, illetõleg a magánindítvány

elõterjesztésének lehetõségérõl, ha a külföldi eljárásban azért nem

terjesztettek elõ magánindítványt, mert az ottani törvények szerint erre nem

volt szükség.

C/ Feljelentés külföldi államnál (45. §)

A 45. §-hoz

A hatályos jog alapján azok a büntetõügyek, melyekben a terhelt külföldön

van, és sem kiadatása nem lehetséges (legtöbbször azért, mert mint saját

állampolgárt nem adhatják ki), sem az eljárás átadására sem kerül sor (a

külföldi állam nem veszi át az eljárást, ideértve azt az esetet is, amikor az

igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész ezirányú megkeresésére nem is

válaszol), és az eljárás a terhelt távollétében sem folytatható le (Be. 192. §

(3) bekezdés a) pont) kezelhetetlenek: ezeket az ügyeket sem érdemben

befejezni, sem megszüntetni nem lehet. Korszerû nemzetközi szerzõdések,

illetõleg külföldi eljárásjogok megoldásainak mintájára a javaslat megteremti

az ügy elintézésének lehetõségét feljelentés megtételével külföldi

hatóságnál. A feljelentés megtételével a büntetõ eljárás lezárható, de az

eljárás megszüntetése nem akadálya annak, hogy azt késõbb folytassák, például

ha a terhelttel szemben nem indítottak külföldön büntetõ eljárást, és a

terhelt utóbb Magyarországra jön.

IV.

Szabadságvesztés büntetés és a szabadságelvonással járó intézkedés

végrehajtásának átvétele és átadása (46-60. §)

A/ Szabadságvesztés végrehajtásának átvétele (46-55. §)

A 46-47. §-hoz

A javaslat a hatályos jogot (Btk. 7. §) módosítva nemzetközi szerzõdés

nélkül is lehetõvé teszi szabadságvesztés átadását és átvételét. Tartalmi

szabályozását adja e jogintézmény gyakorlatban való alkalmazásának:

meghatározza a feltételeket, a hatásköröket és az eljárást.

A 46. § az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezõ magyar

állampolgárok, bevándorolt külföldiek külföldi bíróság által kiszabott

szabadságvesztése végrehajtásának átvételét teszi lehetõvé. Az utóbbiak

büntetésének átvételét lényegében ugyanazok az okok teszik indokolttá, mint

amelyeket az eljárás átvételérõl rendelkezõ 43-44. §-hoz fûzött indoklás

kifejt.

A javaslat a végrehajtás átvételének feltételéül szabja, hogy ahhoz az

elítélt hozzájáruljon. A kiadatástól és az eljárás átadásától eltérõen, mely

jogintézmények elsõsorban a bûnüldözés, a büntetõ eljárás hatékonyságát

szolgálják, a büntetés- végrehajtás átadása-átvétele esetében az elítélt kerül

a középpontba. A büntetés-végrehajtás átadásának-átvételének elveire vonatkozó

ENSZ-ajánlásokkal, Magyarország nemzetközi szerzõdéseivel (például az elítélt

személyek átszállításáról szóló, az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett

egyezménnyel) összhangban a javaslat is az elítélt hozzájárulásától teszi

függõvé a végrehajtás átvételét - de átadását is (46. § (1) bekezdés és 56.

§).

A végrehajtás átvétele számos, idõigényes eljárási cselekmény elvégzését

teszi szükségessé, és miután az átvétel mögött az a feltételezés áll, hogy az

elítélt reszocializációjára a hazai börtönkörnyezet alkalmasabb, mint a

külföldi, e jogintézmény alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elítéltnek még

nem jelentéktelen tartamú büntetést kell letöltenie. Ezért a javaslat az

átvétel feltételeként egy évben határozza meg a még hátralévõ szabadságvesztés

idõtartamát.

Ha az elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerõsen

elbírálta, a külföldi ítélet végrehajtása nem vehetõ át - ha az ítélet

felmentõ, akkor azért nem , mert megengedhetetlen olyan ember szabadságát

elvonni, akivel szemben felmentõ ítélet született, ha elítélték, akkor pedig a

külföldi ítélet ezzel együtt járó honosítása a többszöri elítélés tilalmába

ütközne. Ilyen esetben a javaslat 31.§-a alapján sor kerülhet az átvételre a

kiadatás keretében.

A 48. §-hoz

A javaslat a külföldi ítélet átvételérõl szóló döntést az igazságügy-

miniszter hatáskörébe utalja. Miután azonban a külföldi ítélet honosítása - a

Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetés megállapítása - bírósági

hatáskörbe tartozik (51.§ (2) bekezdés), annak elkerülése érdekében, hogy ne a

honosítási eljárásban, tehát az elítélt átvételét követõen derüljön fény olyan

körülményekre, amelyek az átvétel akadályát képezték volna, a javaslat az

igazságügy-miniszteri döntést megelõzõen bírói hatáskörbe utalja annak

vizsgálatát, hogy a végrehajtás átvételének a javaslat szerinti feltételei

fennállnak-e. Az igazságügy-miniszter csak akkor dönthet a végrehajtás

átvételérõl, ha a bíróság határozata szerint az átvételnek e törvény által

meghatározott feltételei fennállnak.

A 49. §-hoz

Amint a 47. § kapcsán már kifejtésre került, a külföldi ítélet

végrehajtása átvételének akadálya, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt a

magyar bíróság már jogerõsen elbírálta. Ha azonban a büntetés-végrehajtás

átvételének alapjául szolgáló cselekmény miatt büntetõ eljárás van

folyamatban, amely jogerõsen még nem fejezõdött be, annak elkerülése

érdekében, hogy a külföldi büntetés átvételére irányuló eljárás alatt jogerõs

ítélet szülessék, a magyar büntetõ eljárást fel kell függeszteni. Ha a

külföldi ítélet végrehajtását átveszik, a magyarországi eljárást meg kell

szüntetni, ha nem veszik át, folytatni lehet.

Az 50. §-hoz

A külföldi büntetését töltõ személy átvételét az Interpol bonyolítja le.

A javaslat gondoskodik arról, hogy az átvett személy a külföldi ítélet

honosításáig jogszerûen õrizetben tartható legyen.

Az 51-52. §-hoz

Hatályos jogunkhoz (Be. 394/B. § (3) bekezdés) hasonlóan, ugyanakkor a

bíróság hatáskörébe tartozó kérdések körét jelentõsen bõvítve - a javaslat

mind a végrehajtás átvétele törvényi feltételeinek megállapítását, mind a

külföldi ítélet honosítását - a külföldi ítélet alapján végrehajtásra kerülõ

büntetés megállapítását - a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos

illetékességébe utalja, amely döntését az elítélt átvételétõl számított három

hónapon belül hozza meg. A Fõvárosi Bíróság hatáskörét és illetékességét az

ilyen jellegû ügyek várhatóan alacsony száma és az elintézésükhöz szükséges

szakismeret indokolja. A kiadatásról szóló fejezetben alkalmazott

konstrukcióhoz hasonlóan a javaslat itt is egyesbírói eljárást ír elõ, és

fellebbezést tesz lehetõvé az elsõ fokú döntés ellen, hacsak azt a javaslat

maga ki nem zárja; a javaslat a 48. § (2) bekezdésben említett határozat ellen

zárja ki a fellebbezést, mert az elítélt ebben az eljárásban részt sem vesz.

A bíróság akkor, amikor a külföldi ítélet alapján megállapítja a

Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetést, kötve van az ítéletet hozó

külföldi bíróság által megállapított tényekhez, és - ha a magyar jog ezt nem

teszi eleve lehetetlenné - a külföldi bíróság által kiszabott büntetéssel

(intézkedéssel) azonos nemû, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú

büntetést szab ki. Elõfordulhat azonban, hogy a magyar jogszabályok a külföldi

bíróság által megállapított bûncselekmény miatt nem tesznek lehetõvé olyan

tartamú szabadságvesztést, mint amilyet a külföldi bíróság kiszabott, vagy

egyáltalán nem teszik lehetõvé szabadságvesztés alkalmazását (hanem például

csak pénzbüntetését). Ilyen esetben a Fõvárosi Bíróság a külföldi bíróság

által kiszabott szabadságvesztést a magyar törvény által elõírt büntetéshez

igazítja, úgy, hogy az így módosított büntetés a lehetõ legjobban megfeleljen

a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetésnek. A büntetés nem lehet

hosszabb tartamú a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.

Az 53. §-hoz

A Fõvárosi Bíróság a külföldön, valamint a honosításról szóló bírósági

határozat meghozataláig itthon fogva tartásban töltött idõt a büntetésbe

beszámítja. A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés végrehajtására a

magyar jogot kell alkalmazni.

Az 54.§-hoz

Nem tehetõ vitássá a külföldi bíróság ítélete sem a tény-, sem a

jogkérdéseket illetõen, ugyanakkor a javaslat elõírja, hogy ha a külföldi

ítélet végrehajthatósága - például az ítéletet meghozó államban kihirdetett

közkegyelem , vagy rendkívüli perorvoslat során hozott határozat folytán -

megszûnt, az ítélet végrehajtását meg kell szüntetni.

B/ Szabadságvesztés büntetés végrehajtásának átadása (55-59. §)

Az 55-56. §-hoz

Ugyanazok a meggondolások, melyek a külföldön elítélt magyar

állampolgárok (és a Magyarországra bevándorolt külföldi állampolgárok,

valamint hontalanok) szabadságvesztése végrehajtásának átvétele mellett

szólnak, indokolttá teszik, hogy a Magyarországon elítélt külföldiek

szabadságvesztés büntetésének a végrehajtása is átadható legyen külföldi állam

részére. Az átadás feltétele, hogy a megkeresett állam vállalja az átvett

elítélt büntetésének végrehajtását, az elítélt pedig járuljon hozzá a

büntetés-végrehajtás átadásához. Magyar állampolgár esetében az átadásra akkor

kerülhet sor, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye külföldön

van.

A javaslat nem határozza meg, mely külföldi állam részére adható át a

büntetés végrehajtása. Nem látszik ugyanis célszerûnek az átadás lehetõségét

egyetlen, például az elítélt állampolgársága szerinti államra korlátozni,

mert adott esetben indokolt lehet, hogy az elítélt a büntetését az állandó

lakóhelye szerinti államban töltse el, melynek esetleg nem is állampolgára. Az

elítélt hozzájárulásának szükségessége a végrehajtás átadásához mindenesetre

kellõ garancia arra, hogy az elítélt személy ne kerülhessen számára nem

kívánatos állam részére átadásra.

Az 57-59. §-hoz

E rendelkezések meghatározzák, hogy a végrehajtás átadásának

kezdeményezése az igazságügy-minisztert illeti meg. Ennek indoka az, hogy a

büntetés-végrehajtási intézmények - ahol külföldi elítéltek büntetésüket

töltik - az igazságügy-miniszter felügyelete alatt mûködnek. Meghatározzák

továbbá a végrehajtás külföldi állam általi átvételének jogi hatásait: a

büntetés-végrehajtást Magyarországon folytatni csak akkor lehet, ha az elítélt

kivonta magát az átvevõ államban a végrehajtás alól. Ha a büntetés

végrehajthatósága Magyarországon megszûnt, vagy tartalmilag változott, errõl

az átvevõ államot értesíteni kell, hogy az a saját joga szerinti

intézkedéseket megtehesse.

c/ Szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának

átvétele és átadása (60. §)

A javaslat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásán kívül

szabadságelvonással járó intézkedés (pl. kényszergyógykezelés) átvételének és

átadásának a lehetõségét is megteremti .

Eljárási jogsegély (61-75. §)

A/ Eljárási jogsegély nyújtása külföldi államnak (61-71. §)

A 61-63. §-hoz

Az eljárási jogsegély a bûnügyi jogsegély leggyakoribb formája. Mivel ez

igen sokfajta eljárási cselekmény elvégzésére irányulhat, a javaslat példálózó

jelleggel sorolja fel a gyakorlatban leggyakrabban elõforduló formákat (61. §

(2) bekezdés). Garanciális szempontból kiemeli továbbá, hogy irat

kézbesítésére irányuló jogsegély csak akkor teljesíthetõ, ha az irat magyar

nyelven készült, vagy ahhoz magyar fordítást mellékelnek. E rendelkezés azért

szükséges, mert a külföldi iratnak a címzett általi átvételéhez gyakran fontos

joghatások fûzõdhetnek, így a címzettnek tudnia kell, milyen iratot vett át.

A 64. §-hoz

A javaslat fõszabállyá azt teszi, hogy az eljárási jogsegély

teljesítésénél a magyar büntetõ eljárás szabályai szerint kell eljárni.

Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy a különféle államok törvényei

jelentõsen különböznek abban, milyen feltételek mellett használhatók fel a

büntetõ eljárásban a külföldön eszközölt eljárási cselekmények eredményei.

Ezért a javaslat a lehetõ legtágabb kereteket kívánja biztosítani ahhoz, hogy

a megkeresõ állam kívánságait figyelembe lehessen venni az eljárási jogsegély

teljesítésénél. A 64. § (2) bekezdése a gyakorlatban leggyakrabban elõforduló

külföldi kérésekre utal; az itt említett eseteken kívül azonban igen sok

másfajta kérés is felmerült már a hazai gyakorlatban, és nyilván a jövõben is

felmerülhet. Ezért a szabályozásnak olyan általánosnak kell lennie, hogy

lehetõvé tegye: a külföldi hatóság közvetlenül is kérdéseket tehessen fel a

meghallgatandó személyeknek, ne csak az eljáró magyar igazságügyi

tisztségviselõn (bíró, ügyész) keresztül, a meghallgatást saját eszközeivel

(jegyzõkönyv, videoszalag) rögzítse stb. A lehetséges külföldi kéréseket a

maguk teljességében nem lehet, nem is célszerû felsorolni; a javaslat 64. §-a

alapján ezért lényegében minden olyan eljárásmódot lehetõvé tesz a külföldi

jogsegélykérelem teljesítésénél, melyet a magyar jog nem tilt; a tilalom

határait a javaslat 2. §-a vonja meg.

A 65-66. §-hoz

Az eljárási jogsegély állhat abban is, hogy külföldön letartóztatásban

lévõ személyt, például a külföldön folyó büntetõ eljárás terheltjét

Magyarországon kívánják szembesíteni valakivel, vagy jelenlétében

magyarországi helyszínt kell megszemlélni; az is elõfordulhat, hogy a

külföldön folyó eljárásban Magyarországon letartóztatásban lévõ személy

megjelenése szükséges. A 65. és a 66. §-ok ennek lehetõségét biztosítják, és

meghatározzák az ilyen esetben követendõ eljárásmódot.

A 67. §-hoz

Eljárási jogsegély keretében tárgyak, okiratok, ügyiratok megküldésére is

sor kerülhet. Indokolt arról is rendelkezni, hogy ezek megküldése feltételéül

szabható a visszaszolgáltatás kötelezettsége.

A 68-69.§-hoz

A hatályos jogunkból hiányoznak a más államok közötti bûnügyi jogsegély

keretében személyeknek Magyarország területén - ideértve a légterét is-

történõ átszállítására vonatkozó rendelkezések. Ilyen szabályok csak a

Magyarország által kötött nemzetközi szerzõdésekben szerepelnek. Miután az

átszállítás a bûnügyi jogsegély gyakori formája, indokolt, hogy jogszabályaink

ezt az együttmûködési formát nemzetközi szerzõdés hiányában is lehetõvé

tegyék és szabályozzák.

A javaslat a kiadatásra vonatkozó szabályokkal összhangban engedélyezi a

magyar állampolgárok átszállítását.

A javaslat jogalapot teremt arra, hogy az átszállított személyt õrizetben

tartsák magyar felségterületen is.

A 70-71. §-hoz

A javaslat hatályos jogunktól (Be. 394. § (3) bekezdés) eltérõen

fõszabályként a legfõbb ügyész feladatkörébe utalja a külföldi eljárási

jogsegélykérelem teljesítését. A gyakorlati tapasztalok ugyanis azt mutatják,

hogy a külföldi eljárási jogsegélykérelmek túlnyomó részét jelenleg is az

ügyészségek teljesítik. Ugyanakkor, miután arra is volt már példa, hogy a

külföldi hatóság saját jogrendszerének elõírásaira tekintettel kénytelen

ragaszkodni ahhoz, hogy a jogsegélyt bíróság nyújtsa, a javaslat azt is

lehetõvé teszi, hogy a legfõbb ügyész a kérelmet az igazságügy-miniszternek

küldje meg.

B/ Külföldi hatóság megkeresése bûnügyi jogsegély iránt (72-75. §)

A 72-75. §-hoz

A hatályos jogunkból hiányzik a törvényi szintû szabályozás a magyar

büntetõ eljárás során a külföldi hatóságtól kért eljárási segítségrõl. Ezt a

hiányt pótolja a javaslat.

A javaslat a magyar bíróságnak és ügyészségnek a külföldi hatóságokhoz

intézett eljárási jogsegélykérelmeire a külföldi hatóságok által

elõterjesztett eljárási jogsegélykérelmekre irányuló szabályokat teszi

megfelelõen alkalmazandóvá, és csak azt a néhány speciális rendelkezést

fogalmazza meg külön , melyek csupán ebben a viszonylatban jelentkeznek .

Ilyenek: az idézésre megjelent külföldiek mentességére vonatkozó szabályok

(enélkül sok esetben kevés esély volna külföldi megjelenésére), és annak

kimondása, hogy a külföldi idézése esetén a mulasztásra vonatkozó szabályok

nem érvényesülhetnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az idézésnek csak a magyar

büntetõ hatalom (joghatóság) alatt álló személyek kötelesek eleget tenni,

ezért azzal a személlyel szemben, akit külföldrõl idéznek a mulasztáshoz

fûzõdõ jogkövetkezmények nem érvényesülhetnek.

VI.

Alaki és költségviselési szabályok (76-83. §-ok)

A javaslat az alaki és költségvetési szabályokat a jobb áttekinthetõség

érdekében nem az egyes fejezeteknél külön-külön, hanem összefoglalva határozza

meg. Az alaki követelmények meghatározásánál a javaslat a nemzetközi gyakorlat

tapasztalatait vette figyelembe.

A 76. § (1) bekezdéshez

Ez a rendelkezés fõszabállyá teszi a megkeresések diplomáciai úton való

elõterjesztését. Ennek oka az, hogy az esetleg távoli, a magyar igazságügyi

hatóság által kevéssé ismert államokból érkezõ megkeresések esetén, ha az nem

a diplomácia útján keresztül érkezett, még az sem állapítható meg

bizonyossággal, hogy az az ilyen kérelmek elõterjesztésére feljogosított

szervtõl érkezett-e. A diplomáciai út elõírása abból is adódik, hogy a

javaslat a jogsegélykapcsolatokat az államok közötti kapcsolatok szintjén

fogalmazza meg, ezért még ha a megkeresés egy kisebb helység bíróságától vagy

ügyészségétõl ered is, magán kell viselnie a külföldi állam jóváhagyását, már

csak arra tekintettel is, hogy a viszonosságot (6. §) csak az államok szintjén

lehet biztosítani.

A 80. § (4) bekezdéshez

Miután a külföldi eljárási jogsegély teljesítésénél általában, ahogyan a

72-75. §-hoz fûzött indokolásból is kitûnik, a büntetõ eljárásban lehetséges

kényszerítõ intézkedésekre fõszabályként nem kerül sor, a jogsegély azon

formáinál, melyek természetüknél fogva kényszerítõ intézkedésekkel járnak,

indokolt megbizonyosodni afelõl, hogy az illetékes hatóság határozatot hozott

ilyen intézkedés megtételérõl.

A 81. §-hoz

A javaslat több rendelkezése az érdekelt hozzájárulásától teszi függõvé

egyes rendelkezései alkalmazását (46. § (1) bekezdés, 57. §, 65. §).

Garanciális okokból e § a hozzájárulás módját szabályozza.

VII.

Hatálybalépés

A hatálybaléptetõ rendelkezések a törvény hatálybalépésérõl, és hatályon

kívül helyezésekrõl rendelkeznek.

Eleje Honlap