A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

T/1980.. számú

t ö r v é n y j a v a s l a t

a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot

súlyosan sértõ cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék

Alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról

Elõadó: Dr.Vastagh Pál

Budapest, 1996.február

1996. évi ......törvény

a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot

súlyosan sértõ cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék

Alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról

Az Országgyûlés az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 827.

(1993.) számú határozatával a nemzetközi humanitárius jognak a volt

Jugoszlávia területén 1991 óta történt súlyos megsértéséért felelõs

személyek elleni büntetõeljárás lefolytatása céljából létrehozott

Nemzetközi Törvényszék ( a továbbiakban: Nemzetközi Törvényszék )

Alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról az alábbi

törvényt alkotja:

1.§ (1) Az Alapokmány 2-5. cikkeiben felsorolt bûncselekmények miatt

Magyarországon folyó büntetõeljárást a Nemzetközi Törvényszék megke-

resésére fel kell függeszteni; a megkeresést követõen ilyen ügyben

eljárás nem indítható.

(2) A felfüggesztett büntetõeljárás csak akkor folytatható, il-

letõleg az eljárás csak akkor indítható meg, ha

a) a Nemzetközi Törvényszék joghatóságának hiányát megállapítot-

ta;

b) a Nemzetközi Törvényszék fõügyésze nem emelt vádat;

c) a Nemzetközi Törvényszék eljáró tanácsa a fõügyész vádindít-

ványát elutasította.

(3) Ha a Nemzetközi Törvényszék jogerõs ítéletet hozott, ugyan-

azon személy ellen ugyanazon cselekmény miatt Magyarországon nem in-

dítható büntetõeljárás, a folyamatban lévõ, ideértve az (1) bekezdés

alapján felfüggesztett büntetõeljárást meg kell szüntetni.

2.§ (1) A Nemzetközi Törvényszék megkereséseit a legfõbb ügyész fo-

gadja és teljesíti. Ennek során az eljárásra a nemzetközi bûnügyi

jogsegélyrõl szóló törvény rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni

kell, ha a Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából más nem következik.

(2) A megkeresés teljesítésérõl, vagy annak akadályairól a leg-

fõbb ügyész értesíti a Nemzetközi Törvényszéket.

3.§ Az Alapokmány eredeti angol nyelvû szövegét és hivatalos magyar

nyelvû fordítását a Melléklet tartalmazza.

4.§ Az e törvény alkalmazásával Magyarországon felmerült költségeket

az állam viseli.

5.§ Ez a törvény a kihirdetését követõ hónap 15. napján lép hatály-

ba, rendelkezéseit azonban a Nemzetközi Törvényszéknek a törvény ha-

tályba lépése napjáig megküldött megkeresések teljesítésére is al-

kalmazni kell.

I N D O K O L Á S

a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius

jogot súlyosan sértõ cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzet-

közi Törvényszék Alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásá-

ról szóló törvényjavaslathoz

I.

Általános indokolás

1. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. (1993.) számú határozata Nem-

zetközi Törvényszéket állított fel a korábbi Jugoszláviában elköve-

tett súlyos háborús és emberiség elleni bûncselekmények tetteseinek

felelõsségre vonására.

2. A Nemzetközi Törvényszéknek a Biztonsági Tanács határozata mel-

lékleteként elfogadott Alapokmánya az ENSZ tagállamok kötelességévé

teszi a Nemzetközi Törvényszékkel az elkövetõk felelõsségrevonásának

céljából történõ együttmûködését (29. cikk 1. bekezdés). Az együtt-

mûködési kötelezettség a tagállamoknak a nemzetközi bûnügyi együtt-

mûködést illetõen egyébként más államokkal kötött nemzetközi szerzõ-

déseire és hazai jogszabályaira tekintet nélkül áll fenn; e kötele-

zettségnek elsõbbsége van minden más jogi elõírással szemben.

3. A Biztonsági Tanács határozata közvetlenül az államokat kötelezi.

A jelenleg hatályos jogszabályaink alapján is lehetõség van ugyan

arra, hogy a Nemzetközi Törvényszék megkereséseit a Magyar Köztársa-

ság teljesítse, azonban a nemzetközi bûnügyi jogsegélyról szóló tör-

vényjavaslattal együtt indokolt, hogy a Nemzetközi Törvényszék Alap-

okmányát törvény hirdesse ki, és ugyancsak törvény határozza meg az

együttmûködési kötelezettségbõl eredõ hatásköröket és feladatokat.

4. A javaslat a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény javas-

latával egyidõben kerül elõterjesztésre. A két javaslat között az az

összefüggés, hogy a Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából fakadó kö-

telezettségek végrehajtásáról szóló törvény javaslatának 2.§ (1) be-

kezdése az eljárásra a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény

rendelkezéseit rendeli alkalmazni, amennyiben a Nemzetközi Törvény-

szék Alapokmányából ettõl eltérõ eljárásmód nem következik. A leg-

fontosabb eltérés az, hogy a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló

törvényjavaslat szerint az együttmûködés elõl való kitérés alapjául

szolgáló indokok - például az, ha a megkeresés teljesítése a magyar

közrendbe ütközne, a kiadni kért személy magyar állampolgár, vagy a

kiadni kért személyt Magyarországon már elítélték - nem érvényesül-

nek a Nemzetközi Törvényszékkel való együttmûködésben.

II.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az Alapokmány 9. cikk 2.pontja szerint abban az esetben, ha a cse-

lekmény elbírásálára mind a Nemzetközi Törvényszéknek, mind az állam

bíróságainak joghatósága van, a Nemzetközi Törvényszék joghatóságá-

nak elsõbbsége van. Az államok bíróságainak ilyenkor át kell enged-

niük az ügyet a Nemzetközi Törvényszék számára. Ha pedig az állam

bûnüldözõ hatóságai tudomást szereztek a Nemzetközi Törvényszék ál-

tal indított eljárásról, ugyanezen személy ellen ugyanabban az ügy-

ben nem indíthatnak eljárást (2.§ (1) és (2) bekezdés).

Az Alapokmány 10. cikke az államok bíróságaira nézve a többszöri el-

járás tilalmát fogalmazza meg: ez a tilalom lényegében egybeesik a

magyar tételes jog szabályaival (Be.13.§). Mindazonáltal célszerû

egyértelmûvé tenni, hogy a Nemzetközi Törvényszék által hozott joge-

rõs ítélet Magyarországon is a büntetõeljárás akadályát képezi (2.§

(3) bekezdés).

A 2. §-hoz

Az Alapokmány 29. cikke együttmûködésre kötelezi az államokat a Nem-

zetközi Törvényszék által folytatott eljárásban. Ez az együttmûkö-

dés fõként eljárási cselekmények végzésében (bizonyítékok beszerzé-

sében) és személyek azonosításában, tartózkodási helyük megállapítá-

sában, õrizetbe vételében és a Nemzetközi Törvényszéknek gyanúsí-

tottkénti átadásában áll (Alapokmány 29. cikk 2. bekezdés).

A javaslat szerint az eljárási cselekmény végzése által nyújtott

jogsegély - a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény 69.§

(1) bekezdésével összhangban -a legfõbb ügyész hatáskörébe tartozik

(3.§ (1) bekezdés). Ennek az az indoka, hogy az eljárási jogsegélyt

természeténél fogva leginkább az ügyészség - szükség szerint a ren-

dõrség közremûködésével - képes teljesíteni. A jogsegély teljesíté-

sének módját illetõen ugyancsak a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl

szóló törvénynek az eljárási rendelkezéseit kell értelemszerûen al-

kalmazni, ha a Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából más nem követ-

kezik.

A 3.§-hoz

A javaslat abból indul ki, hogy a Biztonsági Tanács határozata az

államokat kötelezi, és ahhoz, hogy ez a nemzetközi jogi kötelezett-

ség az államon belül, az állam egyes szervei vonatkozásában megfele-

lõen érvényesüljön, azt a belsõ jog részévé kell tenni. Az Alapok-

mány eredeti angol nyelvû szövegét, valamint annak hivatalos magyar

nyelvû fordítását a törvény melléklete tartalmazza, errõl rendelke-

zik a 3.§.

A 4. §-hoz

A Nemzetközi Törvényszéknek nyújtott jogsegély költségeit a Magyar

Köztársaságnak kell viselnie. E költségek azonban elõreláthatólag

nem lesznek számottevõek.

Az 5. §-hoz

Nem kizárt, hogy a javaslat elfogadása és hatályba lépése idején már

érkezett megkeresés a Nemzetközi Törvényszék részérõl, célszerû, ha

annak teljesítésére a magyar hatóságok alkalmazzák a javaslat ren-

delkezéseit.

Melléklet az 1996. évi ... törvényhez

A Nemzetközi Törvényszék Alapokmánya

A volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nem-

zetközi humanitárius jogot súlyosan sértõ cselekményekért

felelõs személyek megbüntetésére létrejött Nemzetközi Tör-

vényszék, amelyet a Biztonsági Tanács az Egyesült Nemzetek

Szervezete Alapokmányának VII. fejezete alapján állított fel

(a továbbiakban "Nemzetközi Törvényszék"), ezen Alapokmány

rendelkezéseinek megfelelõen mûködik.

1. Cikk

A Nemzetközi Törvényszék joghatósága

A Nemzetközi Törvényszék jogosult arra, hogy ezen Alapok-

mány rendelkezéseinek megfelelõen eljárást folytasson olyan

személyek ellen, akik felelõsek a volt Jugoszlávia területén

1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyo-

san sértõ cselekményekért.

2. Cikk

Az 1949. évi Genfi Egyezmények súlyos megsértése

A Nemzetközi Törvényszék jogosult arra, hogy eljárást

folytasson olyan személyek ellen, akik súlyosan megsértik az

1949. augusztus 12-én kelt Genfi Egyezmények rendelkezéseit,

vagy arra parancsot adnak, mégpedig a vonatkozó Genfi Egyez-

mény rendelkezései által védett személyek és vagyontárgyak

ellen irányuló alábbi cselekményekkel:

a, szándékos emberölés,

b, kínzás vagy embertelen bánásmód, ideértve a biológiai

kísérleteket is,

c, szenvedés, vagy súlyos testi vagy lelki károsodás

szándékos okozása,

d, a vagyontárgyaknak a katonai szükségletek által nem

indokolt, jogtalanul és önkényesen véghezvitt elpusztítása

és eltulajdonítása,

e, hadifogolynak vagy polgári személynek az ellenséges

haderõ szolgálatába kényszerítése,

f, hadifogoly vagy polgári személy szándékos megfosztása

a pártatlan és szabályszerû tárgyaláshoz való jogtól,

g, polgári személy jogellenes kitoloncolása vagy elszál-

lítása, vagy jogellenes bebörtönzése,

h, polgári személyek túszul ejtése.

3. Cikk

A háború jogának és szokásainak megsértése

A Nemzetközi Törvényszék jogosult arra, hogy eljárást

folytasson olyan személyek ellen, akik megsértik a háború

jogát és szokásait. Az ilyen jellegû szabályszegés magában

foglalja, de nem korlátozódik kizárólag:

a, vegyi, vagy olyan fegyverek alkalmazására, melyeket

szükségtelen szenvedés okozására fejlesztettek ki,

b, nagyvárosok, városok és falvak önkényes lerombolására,

vagy a katonai szükségletek által nem indokolt pusztítására,

c, védelem nélküli városok, falvak, lakóhelyek vagy épü-

letek bármilyen eszközzel történõ támadására vagy bombázásá-

ra,

d, a vallási, jótékonysági és oktatási, a mûvészeti és

tudományos célokra rendelt intézmények, történelmi emlékek,

mûtárgyak, és tudományos termékek elkobzására, lerombolására

vagy szándékos megkárosítására,

e, a köz- és magántulajdon fosztogatására.

4. Cikk

Népirtás

1. A Nemzetközi Törvényszék jogosult arra, hogy eljárást

folytasson olyan személyek ellen, akik az ezen cikk 2. pont-

jában meghatározott népirtást, vagy az ezen cikk 3. pontjá-

ban felsorolt egyéb cselekményeket követik el.

2. A népirtás a következõ cselekmények bármelyikének va-

lamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes vagy

részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését je-

lenti:

a, a csoport tagjainak megölése,

b, a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem

okozása,

c, a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerõszako-

lása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizi-

kai elpusztulásának elõidézése,

d, oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton be-

lül a születések meggátolása,

e, a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erõszakos

átvitele.

3. Büntetendõk a következõ cselekmények:

a, népirtás,

b, népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés,

c, közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésé-

re,

d, népirtás elkövetésének kísérlete,

e, népirtásban való bûnrészesség.

5. Cikk

Emberiség elleni bûncselekmények

A Nemzetközi Törvényszék jogosult arra, hogy eljárást

folytasson olyan személyek ellen, akik felelõsek a követke-

zõ, nemzetközi vagy belsõ, fegyveres konfliktus során elkö-

vetett, a polgári lakosság ellen irányuló bûncselekménye-

kért:

a, emberölés,

b, kiirtás,

c, leigázás,

d, kitoloncolás,

e, bebörtönzés,

f, kínzás,

g, nemi erõszak,

h, politikai, faji, vallási alapon való üldözés,

i, egyéb embertelen cselekmények.

6. Cikk

Személyi joghatóság

A Nemzetközi Törvényszék természetes személyekkel szemben

jogosult eljárni ezen Alapokmány rendelkezéseinek megfelelõ-

en.

7. Cikk

Egyéni büntetõjogi felelõsség

1. Az, aki az ezen Alapokmány 2-5. Cikkeiben meghatáro-

zott bûncselekményt megtervezte, arra mást felbujtott, elkö-

vetésére parancsot adott, elkövette, vagy egyéb módon a meg-

tervezéséhez, elõkészítéséhez vagy végrehajtásához segítsé-

get nyújtott, egyénileg felelõs a bûncselekményért.

2. A terheltet hivatalos tisztsége, még állam-vagy kor-

mányfõi, vagy felelõs kormányzati tisztsége sem menti fel a

büntetõjogi felelõsség alól, és nem szolgálhat a büntetést

enyhítõ körülményként.

3. Az a tény, hogy az ezen Alapokmány 2-5. Cikkeiben meg-

határozott bármely cselekményt alárendelt követte el, nem

menti fel az elöljáróját a büntetõjogi felelõsség alól, ha

tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az alárendeltje ilyen

cselekmények elkövetésére készül, vagy azt már véghezvitte,

és az elöljáró elmulasztotta megtenni a szükséges és indo-

kolt intézkedéseket az ilyen cselekmények megelõzésére vagy

az elkövetõk megbüntetésére.

4. Az a tény, hogy a terhelt a Kormány vagy az elöljáró

parancsának megfelelõen cselekedett, nem menti fel õt a bün-

tetõjogi felelõsség alól, de figyelembe vehetõ enyhítõ kö-

rülményként, ha a Nemzetközi Törvényszék megítélése szerint

az igazságosság ezt kívánja.

8. Cikk

Területi és idõbeli joghatóság

A Nemzetközi Törvényszék területi joghatósága a volt Ju-

goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területére terjed

ki, beleértve annak szárazföldi területét, légterét és fel-

ségvizeit. A Nemzetközi Törvényszék idõbeli joghatósága az

1991. január 1-ével kezdõdõ idõszakra terjed ki.

9. Cikk

Párhuzamos joghatóság

1. A Nemzetközi Törvényszéknek és a nemzeti bíróságoknak

párhuzamos joghatósága áll fenn arra, hogy eljárást folytas-

sanak le olyan személyek ellen, akik felelõsek a volt Ju-

goszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi huma-

nitárius jogot súlyosan sértõ cselekményekért.

2. A Nemzetközi Törvényszék joghatóságának elsõbbsége van

a nemzeti bíróságok joghatóságával szemben. Az eljárás bár-

mely szakaszában a Nemzetközi Törvényszék hivatalosan kérhe-

ti a nemzeti bíróságokat, hogy ezen Alapokmánynak és a Nem-

zetközi Törvényszék Eljárási és Bizonyítási Szabályainak

megfelelõen engedjék át joghatóságukat a Nemzetközi Tör-

vényszéknek.

10. Cikk

Non bis in idem

(A többszöri eljárás tilalma)

1. Senki sem állítható nemzeti bíróság elé olyan cselek-

ményekért, melyek ezen Alapokmány értelmében súlyosan sértik

a nemzetközi humanitárius jogot, és ügyét a Nemzetközi Tör-

vényszék már elbírálta.

2. Olyan személyt, akit a nemzetközi humanitárius jogot

súlyosan sértõ cselekményekért már a nemzeti bíróság elé ál-

lítottak, csak akkor lehet ezt követõen a Nemzetközi Tör-

vényszék elé állítani, ha:

a, azt a cselekményt, amelyért bíróság elé állították,

köztörvényes bûncselekménynek minõsítették; vagy

b, a nemzeti bíróság eljárása nem volt pártatlan vagy

független, azt azzal a céllal folytatták le, hogy megvédjék

a terheltet a nemzetközi büntetõjogi felelõsségre vonástól,

vagy a bûnüldözés nem volt megfelelõ.

3. Az ezen Alapokmányban meghatározott bûncselekmény el-

követéséért elítélt személyre kiszabandó büntetés meghatáro-

zásakor a Nemzetközi Törvényszék figyelembe veszi az ugyana-

zon személyre ugyanazon bûncselekmény elkövetéséért a nemze-

ti bíróság által kiszabott, és már letöltött büntetés mérté-

két.

11. Cikk

A Nemzetközi Törvényszék szervezete

A Nemzetközi Törvényszék a következõ szervekbõl áll:

a, a Tanácsok, ezen belül két Elsõfokú és egy Fellebbvi-

teli Tanács,

b, a Fõügyész,

c, a Tanácsok, és a Fõügyész közös Hivatala.

12. Cikk

A Tanácsok összetétele

A Tanácsok tizenegy független bíróból állnak, akik közül

kettõ ugyanannak az államnak polgára nem lehet, és akik kö-

zül

a, az Elsõfokú Tanácsok mindegyikében hárman-hárman,

b, a Fellebbviteli Tanácsban öten mûködnek.

13. Cikk

A bírák képzettsége és választása

1. A bírák nagy erkölcsi tekintélyû, pártatlan és becsü-

letes személyek, akik hazájukban a legmagasabb bírói tisztek

betöltéséhez megkívánt követelményeknek megfelelnek. A Ta-

nácsok általános összeállításakor kellõ figyelemmel kell

lenni a bírák büntetõjogi és nemzetközi jogi tapasztalatára,

ideértve a nemzetközi humanitárius jogot és az emberi jogi

szabályokat is.

2. A Nemzetközi Törvényszék tagjait a Biztonsági Tanács

által készített lista alapján a Közgyûlés az alábbi módon

választja:

a, a Fõtitkár felkéri az Egyesült Nemzetek Szervezetének

tagállamait, és az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett ál-

landó megfigyelõi képviselettel rendelkezõ nem-tagállamokat,

hogy jelöljenek bírákat a Nemzetközi Törvényszékbe;

b, a Fõtitkár felkérésének idõpontjától számított hatvan

napon belül minden állam legfeljebb két olyan jelöltet ál-

líthat, akik megfelelnek az 1. pontban megállapított köve-

telményeknek, és akik nem lehetnek ugyanannak az államnak a

polgárai;

c, a Fõtitkár a beérkezett jelöléseket a Biztonsági Ta-

nács elé terjeszti. A beérkezett jelölésekbõl a Biztonsági

Tanács egy legalább huszonkét, de legfeljebb harminchárom

jelöltet tartalmazó listát állít össze, kellõ figyelemmel a

világ fõ jogrendszereinek megfelelõ képviseletére;

d, a Biztonsági Tanács Elnöke a jelöltek listáját a Köz-

gyûlés Elnökéhez továbbítja. A Nemzetközi Törvényszék tizen-

egy bíráját a Közgyûlés választja meg a lista alapján. Azo-

kat a jelölteket, akik az Egyesült Nemzetek Szervezete ta-

gállamai és az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett állandó

megfigyelõi képviselettel rendelkezõ nem-tagállamok szavaza-

tainak abszolút többségét elnyerik, megválasztottnak kell

tekinteni. Abban az esetben, ha két ugyanolyan állampolgár-

ságú jelölt érné el a kívánt szavazattöbbséget, a magasabb

számú szavazatot kapott jelöltet kell megválasztottnak te-

kinteni.

3. Ha a Tanácsokban hely üresedik meg, a Biztonsági Ta-

nács és a Közgyûlés Elnökével folytatott konzultáció után a

Fõtitkár jelöl ki egy olyan személyt a hivatali idõ hátrale-

võ részére, aki megfelel az 1. pontban megállapított felté-

teleknek.

4. A bírákat négy évre választják. Munkavégzésük feltéte-

lei megegyeznek a Nemzetközi Bíróság bíráira vonatkozó fel-

tételekkel. A bírák újraválaszthatók.

14. Cikk

A Tanácsok tisztségviselõi és tagjai

1. A Nemzetközi Törvényszék bírái Elnököt választanak.

2. A Nemzetközi Törvényszék Elnöke a Fellebbviteli Tanács

tagja, és elnököl annak ülésein.

3. A Nemzetközi Törvényszék bíráival való konzultáció

után az Elnök beosztja a bírákat a Fellebbviteli és az Elsõ-

fokú Tanácsokba. A bíró csak abban a Tanácsban tevékenyke-

dik, amelybe beosztották.

4. Mindegyik Elsõfokú Tanács bírái Tanácselnököt válasz-

tanak, aki vezeti az Elsõfokú Tanács elõtti eljárást.

15. Cikk

Eljárási és bizonyítási szabályok

A Nemzetközi Törvényszék bírái eljárási és bizonyítási

szabályokat fogadnak el a tárgyalást megelõzõ eljárás, a

tárgyalás és a fellebbezési eljárás lefolytatására, a bizo-

nyítás-felvételre, a sértettek és a tanúk védelmére, és

egyéb kérdésekre nézve.

16. Cikk

A Fõügyész

1. A Fõügyész feladata azon személyek felkutatása és vád

alá helyezése, akik felelõsek a volt Jugoszlávia terüle-

tén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot

súlyosan sértõ cselekményekért.

2. A Fõügyész függetlenül, mint a Nemzetközi Törvényszék

önálló szerve tevékenykedik. Nem kér és nem fogad el utasí-

tást egyetlen Kormánytól vagy egyéb forrástól sem.

3. A Fõügyész hivatala a Fõügyészbõl és a szükséghez ké-

pest egyéb tisztviselõkbõl áll.

4. A Fõügyészt a Fõtitkár javaslata alapján a Biztonsági

Tanács nevezi ki. A Fõügyész nagy erkölcsi tekintéllyel bíró

személy, aki a legmagasabb szintû szakértelemmel és tapasz-

talattal rendelkezik a büntetõügyek nyomozásában és a vád

képviseletében. A Fõügyész négyéves szolgálatot teljesít, és

újra kinevezhetõ. A Fõügyész munkavégzésének feltételei me-

gegyeznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkár-he-

lyettesére vonatkozó feltételekkel.

5. A Fõügyész hivatalának tisztviselõit a Fõügyész aján-

lása alapján a Fõtitkár nevezi ki.

17. Cikk

A Hivatal

1. A Hivatal felelõs a Nemzetközi Törvényszék ügyvitelé-

ért és kiszolgálásáért.

2. A Hivatal a Jegyzõbõl és a szükséghez képest egyéb

tisztviselõkbõl áll.

3. A Jegyzõt a Fõtitkár a Nemzetközi Törvényszék Elnöké-

vel való konzultáció után nevezi ki. A Jegyzõ négyéves szol-

gálatot teljesít, és újra kinevezhetõ. A Jegyzõ munkavégzé-

sének feltételei megegyeznek a Fõtitkár igazgatási helyette-

sére vonatkozó feltételekkel.

4. A Hivatal tisztviselõit a Jegyzõ ajánlása alapján a

Fõtitkár nevezi ki.

18. Cikk

Nyomozás és a vádirat elõkészítése

1. A Fõtitkár hivatalból, vagy bármely forrásból, különö-

sen Kormányoktól, az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerve-

itõl, kormányközi és nem kormányzati szervezetektõl szerzett

információk alapján indít nyomozást. A Fõügyész értékeli a

kapott vagy szerzett információkat, és dönt arról, hogy

elégséges alap van az eljárás megindításához.

2. A Fõügyésznek joga van a gyanúsítottakat, sértetteket

és tanúkat kihallgatni, bizonyítékokat gyûjteni, és helyszí-

ni szemlét tartani. Ezen feladatainak teljesítésekor,

amennyiben az szükséges, a Fõügyész az érintett állami ha-

tóságok segítségét kérheti.

3. Kihallgatása során a gyanúsítottnak joga van az általa

választott védõ közremûködéséhez; ez magában foglalja a jo-

got, hogy munkadíj nélkül eljáró kirendelt védõje legyen

olyan esetekben, ha nem rendelkezik a szükséges anyagi esz-

közökkel a munkadíj megfizetésére, valamint a szükséges tol-

mácsolást arra a nyelvre, amelyet beszél és ért.

4. Ha a Fõügyész azt állapítja meg, hogy megalapozott

gyanú áll fenn, vádiratot készít, amely tartalmazza a tömör

tényállást, és azon bûncselekmény vagy bûncselekmények meg-

jelölését, amellyel a terheltet az Alapokmány alapján vádol-

ják. A vádiratot az Elsõfokú Tanács egyik bírájának kell

továbbítani.

19. Cikk

A vádirat vizsgálata

1. Az Elsõfokú Tanács bírája megvizsgálja a hozzá továb-

bított vádiratot. Ha maga is úgy találja, hogy a Fõügyész

által megállapított alapos gyanú fennáll, a bíró elfogadja a

vádiratot. Ha ezt nem látja igazoltnak, a vádiratot eluta-

sítja.

2. A vádirat elfogadása után a Fõügyész kérelmére a bíró

elfogatóparancsot, személyek letartóztatására, átadására és

átszállítására szóló utasítást, és a tárgyalás lefolytatásá-

hoz szükséges egyéb utasításokat bocsáthat ki.

20. Cikk

A bírósági tárgyalás megkezdése és levezetése

1. Az Elsõfokú Tanácsok biztosítják, hogy a tárgyalás

tisztességes és gyors legyen, és az eljárás az eljárási és

bizonyítási szabályoknak megfelelõen, a terhelt jogaira te-

kintettel, valamint a sértettek és a tanúk védelmére figye-

lemmel folyjon.

2. Azt a személyt, akivel szemben benyújtott vádiratot

elfogadták, a Nemzetközi Törvényszék utasítása vagy elfoga-

tóparancsa alapján õrizetbe kell venni, azonnal tájékoztatni

kell az ellene felhozott vádakról, és át kell szállítani a

Nemzetközi Törvényszékhez.

3. Az Elsõfokú Tanács ismerteti a vádiratot, meggyõzõdik

arról, hogy a terhelt jogait tiszteletben tartják, megbizo-

nyosodik arról, hogy a terhelt érti a vádiratot, és felhívja

a terheltet, hogy nyilatkozzék a bûnösségérõl. Ezt követõn

az Elsõfokú Tanács tárgyalási határnapot tûz ki.

4. A tárgyalások nyilvánosak, kivéve, ha az Elsõfokú Ta-

nács az eljárási és bizonyítási szabályaival összhangban

zárt tárgyalást rendel el.

21. Cikk

A terhelt jogai

1. A Nemzetközi Törvényszék elõtt mindenki egyenlõ.

2. A terheltet megilleti az a jog, hogy az ellene felho-

zott vádról pártatlan és nyilvános tágyaláson döntsenek,

kellõ figyelemmel azonban az Alapokmány 22. Cikkére.

3. A terheltet mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg

a jelen Alapokmány rendelkezéseinek megfelelõen bûnösségét

meg nem állapították.

4. A jelen Alapokmánynak megfelelõen emelt vád elbírálá-

sakor minden terheltnek joga van legalább a következõ bizto-

sítékokra:

a, a legrövidebb határidõn belül egy általa értett nyel-

ven részletesen tájékoztassák az ellene emelt vád természe-

térõl és okáról;

b, megfelelõ idõvel és lehetõséggel rendelkezzék védelme

elõkészítésére és az általa választott védõvel való érintke-

zésre;

c, indokolatlan késedelem nélkül tárgyalják az ügyét;

d, a tárgyaláson személyesen jelen lehessen, személyesen

vagy az általa választott védõ útján védekezhessék; amennyi-

ben védõje nincsen, tájékoztassák a védõ választására vonat-

kozó jogáról; és minden olyan esetben, ha az igazságszolgál-

tatás érdekei ezt megkövetelik, hivatalból védõt rendeljenek

ki számára, éspedig ingyenesen, amennyiben nem rendelkezik a

védõ díjazásához szükséges anyagi eszközökkel;

e, kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen a vád tanú-

ihoz, és kieszközölhesse a mentõ tanúk megjelenését és ki-

hallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint a vád tanúi;

f, díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem

érti vagy nem beszéli a Nemzetközi Törvényszék elõtt hasz-

nált nyelvet;

g, ne lehessen kényszeríteni arra, hogy saját maga ellen

tanúskodjék vagy beismerje bûnösségét.

22. Cikk

A sértettek és a tanúk védelme

A Nemzetközi Törvényszék az eljárási és bizonyítási sza-

bályokban gondoskodik a sértettek és a tanúk védelmérõl.

Ezek a biztonsági intézkedések magukban foglalják, de nem

korlátozódnak kizárólag a zárt tárgyalás elrendelésére, és a

sértett személyazonosságának védelmére.

23. Cikk

Ítélet

1. A Nemzetközi Törvényszék ítéletet hoz, és büntetést

szab ki a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértõ cse-

lekmények elkövetésében bûnösnek kimondott személyekkel

szemben.

2. Az ítéletet az Elsõfokú Tanács bírái szavazattöbbség-

gel hozzák, és azt az Elsõfokú Tanács nyilvánosan hirdeti

ki. Az ítéletet írásbeli indokolás egészíti ki, amelyhez

párhuzamos és különvélemények csatlakozhatnak.

24. Cikk

Büntetések

1. Az Elsõfokú Tanács kizárólag szabadságvesztés-bünte-

tést szabhat ki. A szabadságvesztés feltételeinek meghatáro-

zásakor az Elsõfokú Tanácsok a volt Jugoszlávia bírósá-

gainak általános szabadságvesztés-kiszabási gyakorlatát ve-

szik alapul.

2. A büntetés kiszabásakor az Elsõfokú Tanács köteles

figyelembe venni a bûntett súlyát és az elítélt személyi kö-

rülményeit.

3. A szabadságvesztés-büntetés mellett az Elsõfokú Tanács

elrendelheti a bûncselekmény útján megszerzett vagyontár-

gyaknak és anyagi haszonnak akár kényszer útján történõ

visszaadását a jogos tulajdonosaiknak.

25. Cikk

Fellebbviteli eljárás

1. A Fellebbviteli Tanács az Elsõfokú Tanácsok által elí-

télt személyek, illetve a Fõügyész által az alábbiak alapján

benyújtott fellebbezéseket tárgyalja:

a, jogkérdésben való tévedés, amely semmissé teszi a dön-

tést, vagy

b, olyan ténybeli tévedés, amelyet súlyos bírói hiba oko-

zott.

2. A Fellebbviteli Tanács helybenhagyhatja, megsemmisít-

heti vagy megváltoztathatja az Elsõfokú Tanácsok által ho-

zott döntéseket.

26.Cikk

Felülvizsgálati eljárás

Ha olyan új tényre derül fény, amelyet az Elsõfokú vagy a

Fellebbviteli Tanács elõtt folyó eljárásban nem ismertek, és

amely döntõ tényezõ lehetett volna a döntés meghozatalakor,

az elítélt vagy a Fõügyész kérelmet terjeszthet elõ az íté-

let felülvizsgálata iránt a Nemzetközi Törvényszéknél.

27. Cikk

Az ítéletek végrehajtása

A szabadságvesztés-büntetést az elítélt a Nemzetközi Tör-

vényszék által azon államok listájáról kijelölt állam-

ban tölti le, amelyek jelezték a Biztonsági Tanácsnak, hogy

hajlandóak átvenni az elítélt személyeket. A szabadságvesz-

tés-büntetést az érintett tagállamban alkalmazandó jogsza-

bályoknak megfelelõen hajtják végre, a Nemzetközi Törvény-

szék felügyelete alatt.

28. Cikk

Kegyelem vagy a büntetés átalakítása

Ha az elítélt azon állam alkalmazandó joga szerint,

ahol a szabadságvesztés-büntetését tölti, kegyelmet kaphat,

vagy átalakíthatják a büntetését, az érintett tagállam errõl

azonnal értesíti a Nemzetközi Törvényszéket. A Nemzetközi

Törvényszék Elnöke a bírákkal való konzultáció alapján dönt

a kérdésben az igazságszolgáltatás érdekeinek és az általá-

nos jogelveknek megfelelõen.

29. Cikk

Együttmûködés és jogsegély

1. Az államok kötelesek együttmûködni a Nemzetközi Tör-

vényszékkel a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértõ

cselekmények elkövetésével vádolt személyek felkutatásában

és vád alá helyezésében.

2. Az államok indokolatlan késedelem nélkül kötelesek

teljesíteni az Elsõfokú Tanács jogsegélykérelmét vagy hatá-

rozatát, beleértve, de nem korlátozva a következõkre:

a, személyek azonosítása és felkutatása,

b, tanú-kihallgatások és bizonyítás-felvétel,

c, okiratok szolgáltatása,

d, személyek õrizetbe vétele vagy letartóztatása,

e, a terhelt átadása vagy átszállítása a Nemzetközi Tör-

vényszékhez.

30. Cikk

A Nemzetközi Törvényszék jogállása, kiváltságai és mentessé-

gei

1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kiváltságairól és

mentességeirõl szóló, 1946. február 13-án kelt Egyezmény

rendelkezései vonatkoznak a Nemzetközi Törvényszékre, annak

bíráira, a Fõügyészre és munkatársaira, valamint a Jegyzõre

és munkatársaira.

2. A bírák, a Fõügyész és a Jegyzõ élvezik azokat a ki-

váltságokat és mentességeket, amelyek a nemzetközi joggal

összhangban a diplomatákat megilletik.

3. A Fõügyész és a Jegyzõ munkatársai élvezik azokat a

kiváltságokat és mentességeket, amelyek az ezen Cikk 1.

pontjában említett Egyezmény V. és VII. Cikke szerint az

Egyesült Nemzetek Szervezete tisztségviselõit megilletik.

4. Az egyéb személyek - beleértve a terheltet is -, akik-

nek a jelenléte a Nemzetközi Törvényszék székhelyén kívána-

tos, olyan bánásmódban részesülnek, amely a Nemzetközi Tör-

vényszék megfelelõ mûködéséhez szükséges.

31. Cikk

A Nemzetközi Törvényszék székhelye

A Nemzetközi Törvényszék székhelye Hága.

32. Cikk

A Nemzetközi Törvényszék költségei

A Nemzetközi Törvényszék költségeit az Egyesült Nemzetek

Szervezetének rendes költségvetése viseli az Egyesült Nemze-

tek Szervezete Alapokmányának 17. Cikkének megfelelõen.

33. Cikk

Munkanyelvek

A Nemzetközi Törvényszék munkanyelvei az angol és a fran-

cia.

34. Cikk

Éves jelentés

A Nemzetközi Törvényszék Elnöke éves jelentést terjeszt a

Biztonsági Tanács és a Közgyûlés elé.

Eleje Honlap