A MAGYAR KÖZTÁRSSÁG
KORMÁNYA
H/1990.. számú
országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a
Magyar Köztársaságban élõ horvát kisebbség és a Horvát
Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak védelmérõl szóló,
Eszéken, 1995. április 5-én aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
A határozati javaslat elõadója: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 1996. február
.......szám
Az Országgyûlés
......../1996. (......) határozata
a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban
élõ horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak
védelmérõl szóló, Eszéken, 1995. április 5-én aláírt Egyezmény megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1) megerõsíti a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar
Köztársaságban élõ horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar
kisebbség jogainak védelmérõl szóló, Eszéken, 1995. április 5-én aláírt
Egyezményt
2) felkéri a külügyminisztert, hogy az Egyezmény megerõsítésérõl diplomáciai
úton értesítse a Horvát Köztársaság Kormányát.
INDOKOLÁS
A Kormány 2023/1995.(II.2.) Korm. határozatával egyetértett azzal, hogy a
Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élõ
horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak
védelmérõl Egyezmény jöjjön létre.
1995. április 5-én írta alá Eszéken a magyar és a horvát külügyminiszter
a magyar-horvát kisebbségvédelmi Egyezményt.
Az Egyezményben foglaltak tekintetbe veszik a Budapesten, 1992. december
16-án, a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között aláírt
alapszerzõdés kisebbségek jogait szabályozó rendelkezéseit, valamint a magyar-
ukrán-szlovén-horvát kisebbségvédelmi Nyilatkozatban megfogalmazott elveket. A
két fél számára kisebbségvédelmi területen fontos hivatkozási alapot
jelentenek az ENSZ, az EBEÉ/EBESZ és az Európa Tanács különbözõ dokumentumai,
így többek között az ET PKGY. 1201. számú ajánlása is.
Az Egyezmény a kisebbségi jogok széles körét öleli fel.
Az Egyezmény alapján a felek biztosítják a kisebbségek számára a kultúra,
a nyelv, a vallás és a magyar, illetve horvát identitás megõrzését. Mindkét
fél ösztönzi a többségi nép iskoláiban a kisebbség és anyanemzete nyelvének,
kultúrájának és történelmének oktatását és támogatják a már meglévõ óvodák,
általános- és középiskolák, illetve felsõoktatási inézmények megfelelõ
szervezõdését, valamint új oktatási intézmények létrehozását.
A felek kötelezték magukat arra, hogy az állam, valamint a helyi
önkormányzat közigazgatási és területi szervezeteit, valamint
választókörzeteit nem alakítják át azzal a szándékkal, hogy az a kisebbségek
számára hátrányokat okozzon.
A Horvát Köztársaság az Egyezményben foglaltak alapján megerõsítette,
hogy a belsõ jogrenddel összhangban biztosítja a magyar kisebbség jogát a
kulturális autonómiára, továbbá elõsegíti szabad szervezõdését és társulását
nemzeti és kulturális identitásának megõrzése érdekében.
Különösen nagy jelentõségû az Egyezmény 10. cikke, melynek alapján a
felek arra törekednek, hogy lehetõvé tegyék a menekültek és elûzöttek, köztük
a magyar kisebbséghez tartozók szabad és önkéntes visszatérését lakóhelyeikre
a Horvát Köztársaság jelenleg megszállt területein abból a célból, hogy
helyreálljon az 1991. elõtti etnikai állapot.
A magyar és a horvát fél külön kormányközi Vegyesbizottságot hoznak
létre, - a bizottság kisebbségi tagjait a kisebbségek szervezeteinek
javaslatára nevezik ki - mely figyelemmel kíséri az Egyezmény rendelkezéseinek
végrehajtását és ajánlásokat készít elõ illetve fogad el a két Kormány számára
az Egyezmény megvalósításával, szükség esetén módosításával kapcsolatban.
Az Egyezmény - 17. cikkének megfelelõen - az arról szóló utolsó értesítés
napján lép hatályba, amelyben a Szerzõdõ Felek diplomáciai úton közlik
egymással, hogy az Egyezmény hatályba lépéséhez az országaikban megkövetelt
alkotmányos eljárásnak eleget tettek. A horvát fél ezt az eljárást korábban
már befejezte és errõl a magyar felet megfelelõ formában, 1995. augusztus 28-
iki külügyminisztériumi jegyzékében értesítette.
Az Egyezmény a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ
fontosságú, ezért azt az Alkotmány 19. cikke (3) f/ pontja alapján az
Országgyûlésnek kell megerõsítenie (1. pont ).
A Horvát Köztársaság Kormányát az Egyezmény megerõsítésérõl - az
Országgyûlésnek a megerõsítés tárgyában hozott határozata alapján - a
külügyminiszter értesíti (2 pont).