A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
H/1991.. számú
országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között Budapesten,
1994. szeptember 7-én aláírt barátsági és együttmûködési szerzõdés
megerõsítésérõl
A határozati javaslat elõadója: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 1996. február
.......szám
Az Országgyûlés
......../1996. (......) határozata
a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között Budapesten, 1994.
szeptember 7-én aláírt barátsági és együttmûködési szerzõdés megerõsítésérõl
Az Országgyûlés
1) megerõsíti a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között, Budapesten,
1994. szeptember 7-én aláírt barátsági és együttmûködési szerzõdést
2) felkéri a köztársasági elnököt a megerõsítõ okirat kiállítására.
INDOKOLÁS
1994. szeptember 7-én Süleyman Demirel török köztársasági elnök hivatalos
budapesti látogatása során került aláírásra a Magyar Köztársaság és a Török
Köztársaság között a barátsági és együttmûködési szerzõdés.
A dokumentum közös célként fogalmazza meg a demokrácián, a jogállamiságon
és az emberi jogokon, beleértve a kisebbségi jogokon alapuló Európa
kialakítását. A nemzetközi és a kétoldalú együttmûködés alapdokumentumaiként
az ENSZ Alapokmányát, az Európa Tanács Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, a
Párizsi Chartát, az Európai Emberi Jogi Konvenciót és az EBEÉ-okmányokat
nevezi meg.
A szerzõdés nagy teret szentel az európai stabilitás, a
fegyverzetcsökkentés és a fegyverzetellenõrzés témakörének. Az átalakulóban
lévõ európai politikai és biztonságpolitikai környezetben követendõ közös
feladatként a stabilitás megerõsítését és a biztonság fokozását jelöli meg.
Hangsúlyozza az egész Európát átfogó biztonsági struktúra felépítésére
irányuló erõfeszítések fontosságát. A dokumentum egyben közös fellépést sürget
a leszerelési és fegyverzetellenõrzési megállapodások hatékony ellenõrzése
érdekében.
A szerzõdés kétoldalú kapcsolatokat tárgyaló része elõirányozza az
Európai Közösségekkel kötött Társulási Szerzõdések és az EFTA-val létrejött
szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok
kölcsönös cseréjét abból a célból, hogy elõmozdítsák a felek részvételét az
európai integrációs folyamatban. Megerõsíti a két fél szándékát az európai
integrációs folyamatok kiemelkedõ fontosságú területein való szoros
együttmûködésre.
A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok terén a kölcsönös elõnyökön
alapuló együttmûködés szükségességét hangsúlyozza. Kedvezõ gazdasági, pénzügyi
és jogi feltételek fokozatos megteremtését szorgalmazza mindkét fél
természetes és jogi személyei, vállalkozói számára, beleértve a kölcsönös
tõkeberuházások bátorítását és védelmét.
A dokumentum említést tesz a katonai együttmûködésrõl, amelynek érdekében
a felek elõmozdítják a cseréket és konzultációkat.
Tekintettel arra, hogy a Török Köztársaság jelentõs gazdasági
potenciállal rendelkezõ, az Európai Unióval társult tagsági viszonyban lévõ,
az észak-atlanti védelmi struktúra fontos stratégiai szövetségesének számító
regionális középhatalom, a Magyar Köztársaság érdekében áll a fennálló
kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Ennek egyik
elõfeltétele és egyben alapja a Barátsági és Együttmûködési Szerzõdés életbe
léptetése, amelyet ugyancsak indokol a két ország közötti hagyományosan jó
viszony. A nevezett aktus lendületet adna és kedvezõ hatással lenne a két
ország közötti, minden jelentõs területre kiterjedõ együttmûködés jogi
kereteinek véglegesítéséhez, az állami, illetve a magánszférában a kölcsönös
elõnyökön alapuló gazdasági és kereskedelmi kooperáció kiszélesítéséhez, a
magasszintû kontaktusok rendszeressé és gyakoribbá tételéhez.
A szerzõdést - annak 16. cikkére tekintettel - meg kell erõsíteni és az a
megerõsítõ okiratok cseréjének napján lép hatályba.
A szerzõdés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ
fontosságú, ezért azt az Alkotmány 19. cikke (3) f/ pontja alapján az
Országgyûlésnek kell megerõsítenie (1. pont ).
A Magyar Köztársaság megerõsítõ okiratát - az Országgyûlésnek a
megerõsítés tárgyában hozott határozata alapján - a köztársaság elnöke állítja
ki, az okiratcserérõl a külügyminiszter gondoskodik (2 pont).