1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2098. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a természet védelmérõl
elõadó: dr. Baja Ferenc
Budapest, 1996. február
1996. évi ...... törvény
a természet védelmérõl
Az Országgyûlés felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek
a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük,
állapotuk javítása, a jelen és jövõ nemzedékek számára való megõrzése, a
természeti erõforrásokkal történõ takarékos és ésszerû gazdálkodás
biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint
az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat - nemzetközi
kötelezettségvállalásainkkal összhangban történõ - létrehozása a természet
védelmét szolgáló feltételrendszer kialakítását igényli, a következõ törvényt
alkotja:
I.rész
Általános rendelkezések
A törvény célja
1.§.
A törvény célja:
a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok
természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme,
fenntartható használatának, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus
természet iránti igényének kielégítése;
b) a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek
továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma,
megõrzése, fenntartása és fejlesztése.
2.§
(1) A törvény rendelkezéseit figyelembe kell venni:
a) a természeti értékek és területek állapotának értékelése, megóvása,
fenntartása, helyreállítása, fejlesztése;
b) a magyar részrõl elfogadott nemzetközi szerzõdésekkel összhangban, az
élõvilág és élõhelyei, a biológiai sokféleség, a természeti rendszerek,
természeti erõforrások védelmezése;
c) az állam, a természetes és jogi személyek, valamint más szervezetek
természet védelmével kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek
meghatározása;
d) a természet védelméhez fûzõdõ érdekek érvényesítése, különösen a
gazdasági, pénzügyi, oktatásügyi politika és szabályozórendszer
kialakítása;
e) a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelõzési,
tervezési, szabályozási, hatósági valamint természetvédelmi kezelési
tevékenységek;
f) a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemutatási, oktatási,
nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai
irányítása és támogatása;
g) a természet védelme felelõsségi rendszerének meghatározása;
h) a természet védelme intézményrendszerének kialakítása, fejlesztése
során.
(2) A természetvédelem az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõ feladata, hogy
a) a kiemelt oltalmat igénylõ, föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi,
kultúrtörténeti szempontból, illetõleg más közérdekbõl kiemelt
védelemre érdemes természeti értékek és területek körét megállapítsa,
b) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket
veszélyeztetõ jelenségeket feltárja,
c) a védett természeti értékek és a védett természeti területek
károsodását megelõzze, elhárítsa, a bekövetkezett károsodását
csökkentse vagy megszüntesse,
d) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket a
jelen és a jövõ nemzedék számára megõrizze, azokat szükség szerint
helyreállítsa, fenntartásukat, fejlõdésüket biztosítsa.
A törvény hatálya
3. §
(1) A törvény hatálya kiterjed valamennyi természeti értékre
és területre, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre, valamint a
nemzetközi egyezményekbõl és együttmûködésbõl fakadó természetvédelmi
feladatokra, kivéve ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik.
(2) A természetvédelemmel összefüggõ e törvényben nem szabályozott
kérdésekre, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi
LIII. törvény (továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Alapfogalmak
4. §
A törvény alkalmazásában
a) természeti érték: a természeti erõforrás (Kt. 4. § c/ pont),
az élõvilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint
más - e törvényben meghatározott - természeti erõforrásnak nem minõsülõ
környezeti elem (Kt. 4. § a/ pont), beleértve a védett természeti értéket
is;
b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsõsorban
természetközeli állapotok jellemeznek;
c) természetes állapot: az az élõhely, táj, életközösség, melynek
keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy - helyreállításuk kivételével
- alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenõ
folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;
d) természetközeli állapot: az az élõhely, táj, életközösség, amelynek
kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító
körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat még többségében
az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is
fennmaradnak;
e) védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más
jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt
természetvédelmi oltalomban részesülõ - élõ szervezet egyede, fejlõdési
alakja, szakasza, annak származéka, illetõleg az élõ szervezetek
életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, õsmaradvány;
f) élõ szervezet (élõlény): mikroorganizmusok, gombák, növények
és állatok fajai, alfajai, változatai (továbbiakban együtt: fajok);
g) védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté,
vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban
részesülõ) földterület;
h) élõhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élõ szervezet
és állománya (populáció) vagy élõlények életközössége a természeti
rendszerben elõfordul és a kialakulásához, fennmaradásához,
szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak;
i) biológiai sokféleség: az élõvilág változatossága, amely magában
foglalja az élõ szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és
életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek
a sokféleségét;
j) természeti (ökológiai) rendszer: az élõ szervezetek, életközösségeik,
valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége;
k) életközösség (társulás): az élõvilág meghatározható térbeli egységben
(élõhelyen) elõforduló olyan szervezett egysége, amelyben különbözõ élõ
szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt;
l) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és
ütemben történõ használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket,
nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez,
ezzel fenntartva a benne lévõ lehetõséget a jelen és jövõ generációk
részére;
m) természetkímélõ megoldás (természetkímélõ gazdálkodás): olyan, a
fenntartható használat részét képezõ eljárás, módszer, gazdálkodási mód,
technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak
olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a
biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk
fennmaradjon.
Alapelvek
5.§
(1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet
kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a
tõlük elvárható mértékben kötelesek közremûködni a veszélyhelyzetek és
károsodások megelõzésében, a károk enyhítésében, következményeik
megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot helyreállításában.
(2) A természeti értékek és területek csak olyan mértékben
hasznosíthatók, hogy a mûködésük szempontjából alapvetõ természeti
rendszerek és azok folyamatainak mûködõképessége fennmaradjon, továbbá a
biológiai sokféleség fenntartható legyen.
(3) A természet védelméhez fûzõdõ érdekeket a nemzetgazdasági
tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, terület- és
településfejlesztési, illetõleg rendezési döntések, valamint a hatósági
intézkedések során figyelembe kell venni.
(4) A Magyar Köztársaság a természet védelme érdekében
együttmûködik más államokkal és nemzetközi szervezetekkel, illetve
nemzetközi természetvédelmi szerzõdések részesévé válik. A Magyar
Köztársaság nemzetközi egyezmény hiányában is figyelembe veszi más
államoknak a természet védelméhez fûzõdõ érdekeit.
II.rész
A természeti értékek és természeti területek általános védelme
Tájvédelem
6. §
(1) A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes
felépítésû és sajátosságú része, a rá jellemzõ természeti értékekkel és
természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel
együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erõk és a mesterséges
(ember által létrehozott) környezeti elemek.
(2) A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során
meg kell õrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá
gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó
természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek
fennmaradásáról.
(3) Egyedi tájértéknek minõsül az adott tájra jellemzõ természeti
képzõdmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem,
amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy
esztétikai szempontból a társadalom számára jelentõsége van.
(4) Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásbavétele a
természetvédelem állami területi szervei (nemzeti park igazgatóság illetve
természetvédelmi igazgatóság [a továbbiakban együtt: igazgatóság])
feladata.
7. §
(1) A történelmileg kialakult természetkímélõ
hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti
terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétikai,
természeti értékeinek, a tájakra jellemzõ természeti rendszereknek és
egyedi tájértékeknek a megóvását.
(2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi
tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében:
a) gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények,
berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a természeti
értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai
összehangolásával történõ tájba illesztésérõl;
b) gondoskodni kell a véglegesen használaton kívül helyezett épületek,
építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának
megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükrõl,
elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó
rendezésérõl;
c) a területrendezés és fejlesztés, a területfelhasználás, a
telekalakítás, az építés, a használat során kiemelt figyelmet kell
fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi adottságok és
az egyedi tájértékek megõrzésére;
d) mûvelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének,
szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélõ használat
által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a
figyelembe vételével lehetséges;
e) biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggõ épületek, építmények
létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója
és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez;
f) a táj jellegének megfelelõen rendezni kell a felszíni tájsebeket;
g) autópályát, valamint a vadon élõ állatfajok ismert vonuló útvonalait
érintõ közutat úgy kell építeni, hogy a vadon élõ állatfajok egyedeinek
átjutása - megfelelõ térközönként - biztosítva legyen.
(3) A tájvédelemre vonatkozó elõírások érvényesítése érdekében a kormány
által rendeletben meghatározott és a (2) bekezdésben foglalt
tevékenységekkel kapcsolatos eljárásokban az igazgatóság szakhatóságként
mûködik közre.
A vadon élõ élõvilág általános védelme
8. §
(1) A vadon élõ szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei
megõrzését élõhelyük védelmével együtt kell biztosítani.
(2) Õshonosak mindazok a vadon élõ szervezetek, amelyek az utolsó
két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában - nem
behurcolás vagy betelepítés eredményeként - élnek, illetve éltek.
(3) Behurcoltak vagy betelepítettek azok az élõ szervezetek, amelyek az
ember nem tudatos (behurcolás) vagy tudatos (betelepítés) tevékenysége
folytán váltak a hazai élõvilág részévé.
(4) Tájidegen fajok azok az élõ szervezetek, melyek növény- és
állatföldrajzi szempontból nem minõsülnek õshonosnak és megtelepedésük,
alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat
az õshonos fajok rovására károsan módosíthatják.
(5) Visszatelepülõk azok az õshonos élõ szervezetek, amelyek
hazánk területérõl eltûntek (kipusztultak), de természetes elterjedésük
folytán ismét megjelennek hazánk természetes élõvilágának részeként.
(6) A vadon élõ növény- és állatfajokra vonatkozó rendelkezések
kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlõdési szakaszára,
alakjára, állapotára, részére.
9. §
(1) A vadon élõ szervezetek igénybevételével és terhelésével járó
gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet a természeti értékek
és rendszerek mûködõképességét és a biológiai sokféleséget fenntartva kell
végezni.
(2) Tilos a vadon élõ szervezetek gyûjtésének,
pusztításának, vadon élõ állatok befogásának, életük kioltásának olyan
módszere, eszköze, mely válogatás nélküli vagy tömeges pusztulásukkal,
sérülésükkel, kínzásukkal jár.
(3) Tilos a vadon élõ szervezetek genetikai állományainak mesterséges
úton történõ megváltoztatása, az így keletkezett egyed terjesztése,
életközösségek közötti szándékos áthurcolása.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem vonatkoznak az
emberi egészség, a termesztett növények valamint a tenyésztett állatok
védelme érdekében végzett, élõ szervezetek állományának - külön
jogszabályban meghatározott - szabályozására, valamint az élõ
szervezetekkel folytatott rendeltetésszerû gazdálkodásra.
(5) A biológiai sokféleséget befolyásoló, genetikailag módosított
szervezetek létrehozása, az azokkal folytatandó kísérletek, termesztésük,
tenyésztésük, terjesztésük, kivitelük és behozataluk a természetvédelmi
feladatok ellátásáért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter), az
erdõ- és vadgazdálkodási, halászati és földmûvelésügyi feladatok
ellátásáért felelõs miniszter (a továbbiakban: földmûvelésügyi miniszter)
és a népjóléti miniszter együttes rendeletében meghatározott feltételekkel
és módon történhet.
10. §
(1) Vadon élõ növény-és állatfaj egyedének a kivitele, behozatala, az
országon történõ átszállítása, mesterséges körülmények közötti szaporítása,
tartása, termesztésbe, tenyésztésbe vonása, keresztezése, természetbe
kijuttatása, értékesítése a Kormány által rendeletben meghatározott
feltételekkel és módon történhet.
(2) Vadon élõ állatfaj állományának csökkentését szolgáló új eljárás
bevezetéséhez a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a
továbbiakban: Minisztérium) hozzájárulása szükséges.
11. §
(1) A vadgazdálkodás, vadászat, halgazdálkodás, halászat és horgászat során
biztosítani kell a természet védelméhez fûzõdõ érdekek érvényesülését, a
fenntartható használatot, ami a vadon élõ vadászható, halászható
(horgászható) vad- és halfajok biológiai sokféleségre alapozott
fenntartását jelenti.
(2) A vadászható és halászható vad- és halfajok vadászata, halászata és
horgászata csak olyan mértékû lehet, amely a faj természetes állományának
sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti.
(3) A nem halászható (horgászható) fajokról, a halászati (horgászati)
tilalmakról és fajok szerinti tilalmi idõkrõl a földmûvelésügyi miniszter a
miniszterrel együttesen rendelkezik.
(4) A vadászható állatfajok (vad) körének meghatározására, vadászati idény
és vadászati tilalom megállapítására a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról
valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
12. §
(1) Ha valamely területen a vadászható vadfaj, illetve a
halászható (horgászható) halfaj állománya a vadászat, illetve halászat
(horgászat) vagy más tényezõ miatt veszélyeztetetté válik, az igazgatóság
kezdeményezheti a vadászati, illetõleg a halászati hatóságnál vadászati,
illetve halászati (horgászati) korlátozás vagy tilalom elrendelését.
(2) A vadászható vad- és a halászható (horgászható) halfaj
túlszaporodása esetén illetve a nem õshonos, nem meghonosodott, a hazai
állatvilágtól idegen állomány felszámolása érdekében, az igazgatóság a
vadászati (halászati) hatóságnál állományszabályozás elrendelését
kezdeményezheti.
13 .§
(1) Ha természeti területen a vadgazdálkodási, vadászati, halászati,
horgászati tevékenység gyakorlásának módja a természet védelméhez fûzõdõ
érdekeket súlyosan sérti vagy veszélyezteti, az igazgatóság a tevékenység
korlátozását, megtiltását kezdeményezi.
(2) Vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem õshonos vadon élõ
állatfaj betelepítéséhez, továbbá vadon élõ állatfaj visszatelepítéséhez a
miniszter - a földmûvelésügyi miniszter hozzájárulásával kiadott -
engedélye szükséges.
(3) A vadászati hatóság az igazgatóság kezdeményezésére kötelezheti
a vadászatra jogosultat a tájidegen vadon élõ állatfajok állományának
vadászati módszerekkel történõ csökkentésére, vagy felszámolására.
(4) A (2) bekezdésben foglalt kivétellel a nem õshonos élõ
szervezetek betelepítéséhez vagy élõ szervezet visszatelepítéséhez - a
földmûvelésügyi miniszter hozzájárulásával - a miniszter engedélye
szükséges.
14. §
Tilos a nem õshonos, illetve nem meghonosodott (nem honosított) halfajok
természetes vagy természetközeli vizekbe telepítése, továbbá halgazdasági célú
halastavakból a ilyen halfajok más élõvizekbe való juttatása.
15. §
Természeti területek körének meghatározása
(1) Természeti területnek minõsül, ha a 4. § d) pontjában meghatározott
feltételeknek megfelel:
a) az erdõ, gyep, nád, mûvelési ágú termõföld;
b) a kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény (pl. épület,
szilárd burkolatú közút) elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény hat
álybalépésekor, jogerõsen jóváhagyott bányászati mûszaki üzemi ter
v alapján nem áll bányamûvelés alatt;
c) a mezõ- és erdõgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó természeti területek jegyzékét a
miniszter folyamatosan, de legkésõbb a törvény hatálybalépésétõl számított
2 éven belül a földmûvelésügyi miniszterrel együttes rendeletben
közzéteszi.
Az élõhelyek általános védelme
16. §
(1) A mezõ-, erdõ-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban:
gazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában
foglalja a tartamosságot, a természetkímélõ módszerek alkalmazását és a
biológiai sokféleség védelmét.
(2) A gazdálkodást a talajfelszín, a felszíni formakincs, a
természetes élõvilág maradandó károsodása, a védett élõ szervezetek,
életközösségek tömeges pusztulása, biológiai sokféleségük számottevõ
csökkenése nélkül kell végezni.
(3) Törekedni kell arra, hogy az erdõ telepítése - ha a termõhelyi
adottságok lehetõvé teszik - õshonos fafajokkal, természetes
elegyarányban, természetkímélõ módon történjék.
17.§
(1) A 8.§ (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelõen a vadon élõ
szervezetek élõhelyeinek, azok biológiai sokféleségének megóvása érdekében
minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével kell
végezni.
(2) A termõföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan
területek használata, igénybevétele, meliorációs tervek készítése és
végrehajtása, egyéb mezõgazdasági tevékenységek folytatása, valamint a
vízgazdálkodás és a vízrendezés során a természetes és természetközeli
állapotú vízfelületeket, nádasokat és más vizes élõhelyeket, valamint a
mezõgazdasági termelés számára kedvezõtlen termõhelyi adottságú területek
természetes növényállományát meg kell õrizni.
(3) A növényvédõ- és egyéb irtószerek, bioregulátorok (továbbiakban
együtt: növényvédõszerek) és a talaj termékenységét befolyásoló vegyi
anyagok elõállításának kísérleti célú, ideiglenes vagy végleges
engedélyezése, forgalombahozatala csak a külön jogszabályban meghatározott
feltételekkel lehetséges, az engedélyezéshez a Minisztérium hozzájárulása
szükséges.
(4) A talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok természeti
területen történõ felhasználása - külön jogszabályban foglaltak szerint -
csak indokolt esetben, talajvizsgálatok eredményeire alapozva,
természetkímélõ módon történhet.
18 .§
(1) A természetes és természetközeli állapotú vizes élõhelyen, a
természeti értékek fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához,
fenntartásához szükséges ökológiai vízkészletet mesterséges beavatkozással
elvonni nem lehet.
(2) Az ökológiai célú vízkészlet mértékét a vízügyi hatóság - az
igazgatóság szakhatósági hozzájárulásával - állapítja meg. Ökológiai célú
vízkészlet megállapítását az igazgatóság is kezdeményezheti.
(3) Természeti területen - a település belterülete kivételével -
tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes
élõhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100
méteren belül új épületek, mesterséges létesítmények elhelyezése. A vízi
létesítmények, a hajózást, a halastavakon a halászati hasznosítást szolgáló
létesítmények elhelyezésére a külön jogszabályban meghatározott módon és
esetben, az igazgatóság hozzájárulásával (21. § (3) bekezdés b) pont)
kerülhet sor.
(4) Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások,
vizes élõhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül - a
vízkárelhárításhoz szükséges vegyi anyagok kivételével - a külön
jogszabályban meghatározott, vizekre veszélyes növényvédõszerek, vegyi
anyagok kijuttatása.
A földtani természeti értékek általános védelme
19. §
(1) A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá az
élettelen és meg nem újítható természeti erõforrások és az élõvilág
létfeltételeinek megóvását szolgálja. A földtani természeti értékek
általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képzõdményekre,
ásványokra, ásványtársulásokra, õsmaradványokra.
(2) A fejlesztési tevékenység (beruházás, építés, létesítés stb.)
tervezése, kivitelezése során biztosítani kell, hogy a földtani
természeti értékek, valamint a nyilvántartott ásványvagyon csak a lehetõ
legkisebb mértékben károsodjon.
(3) Nyílt (fedetlen) karsztos kõzetbõl álló felszínen tilos a
karsztos kõzet, illetve a karsztvíz szennyezése vagy állapotának
jogellenes megváltoztatása.
(4) Tilos az ásványok, ásványtársulások, õsmaradványok jogellenes
károsítása.
20. §
(1) A bányászati tevékenységet a természeti területek lehetõ legkisebb
mértékû igénybevételével kell folytatni, a felhagyott bányaterületen a
felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges -
természetszerû állapotot kell kialakítani.
(2) A bányászati tevékenység folytatása alatt elõkerült természeti érték
megóvása érdekében - az igazgatóság kezdeményezésére - a bányászati hatóság
a bányászati tevékenységet korlátozhatja vagy megtilthatja, illetõleg a
bányatelket módosítja.
(3) A miniszter közremûködik a bányászati koncessziós területek
kijelölésében, a koncessziós szerzõdésnek a természet, a táj védelmére
vonatkozó feltételei meghatározásában. A szerzõdéskötéskori helyzet elõre
nem látott lényeges
megváltozása esetén kezdeményezheti a koncessziós szerzõdés természet- és
tájvédelmi szempontból történõ módosítását.
A természeti értékek és a természeti területek védelmével
kapcsolatos eljárási szabályok
21.§
(1) Természeti területen az igazgatóság engedélye szükséges:
a) a gyep és nádas mûvelési ág megváltoztatásához;
b) a nád és más vízinövényzet égetéséhez.
(2) Természeti területen az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása
szükséges:
a) a termõföld más célú hasznosításához, mûvelés alól kivett terület
újrahasznosításához;
b) bányászati és földtani kutatáshoz, bányatelek fektetéséhez,
bányanyitáshoz, bányászati mûszaki üzemi terv jóváhagyásához, bánya
szüneteléséhez, felhagyásához, bezárásához, bányászati tájrendezéshez,
c) vizekben a halászati üzemtervek jóváhagyásához.
(3) Természetes és természetközeli állapotú
a) vizes élõhelyek, partvonaluk, valamint a vizeket kísérõ természetes
életközösségek (növénytársulások) állapotának megváltoztatásához;
b) vízfolyások, vizes élõhelyek partvonalától számított 50 méteren belül,
tavak partjától számított 100 méteren belül meglévõ épületek,
építmények, létesítmények átépítéséhez, átalakításához, vízi
létesítmények, kikötõk, illetve a halászati célú hasznosítást szolgáló
létesítmények létesítéséhez, kivitelezéséhez
az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.
(4) A körzeti vadgazdálkodási terv természeti területet érintõ
részének jóváhagyásához a miniszter egyetértése szükséges.
(5) A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló természeti
értékekre és természeti területekre - a 6.-21. §-ban foglaltakon túl -
külön rendelkezések vonatkoznak.
III.rész
Természeti területek és értékek kiemelt oltalma
Védetté nyilvánítási eljárás
22. §
Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a
tudományos, a kulturális, az esztétikai, az oktatási, a gazdasági és más
közérdekbõl valamint a biológiai sokféleség biztosítása céljából arra érdemes
a) vadon élõ szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termõ-,
tartózkodó-, élõhelyeiket;
b) régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat;
c) természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket;
d) növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi
vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat,
e) élõállat gyûjteményeket,
f) földtani képzõdményeket és alapszelvényeket, ásványokat,
ásványtársulásokat, õsmaradványokat;
g) védett ásványok, õsmaradványok jelentõs lelõhelyeit;
h) felszíni, felszínalaktani képzõdményt és barlangok felszínét;
i) álló és folyóvizeket (pl. tó, patak, mocsár);
j) tipikus és ritka talajszelvényeket,
k) természethez kötõdõ kultúrtörténeti emlékeket.
23.§
(1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön
létre.
(2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi
forrás, láp, barlang, állandóan vagy idõszakosan mûködõ víznyelõ, szikes
tó és kunhalom.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában:
a) barlang: a földkérget alkotó kõzetben kialakult olyan természetes üreg,
melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy
természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára
lehetõvé teszi a behatolást;
b) forrás: a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a
vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha
idõszakosan elapad;
c) állandóan vagy idõszakosan mûködõ víznyelõ: állandó vagy idõszakos
felszíni vízfolyás karsztba történõ elnyelõdési helye.
(4) Az (2) bekezdés hatálya alá tartozó lápok, szikes tavak és a
kunhalmok jegyzékét a miniszter a törvény hatálybalépésétõl számított 3
éven belül közzéteszi és a jegyzéket évente felülvizsgálja. A jegyzék
tájékoztató jellegû és nem érinti a (2) bekezdés alapján, e törvény
hatálybalépésével bekövetkezõ védelmét.
(5) Ha védett természeti érték, terület védelme csak különleges
intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, területet vagy annak
egy részét fokozottan védetté kell nyilvánítani.
24. §
(1) Természeti területet (15. § (1) bekezdés) és ezzel összefüggésben más
földterületet
a) országos jelentõségû terület esetén a miniszter
b) helyi jelentõségû terület esetén a települési - Budapesten a fõvárosi -
önkormányzat
rendeletben nyilvánít védetté.
(2) A miniszter rendeletben nyilvánítja védetté, illetve fokozottan
védetté a természeti értéket (pl. vadon élõ szervezetet, életközösséget),
továbbá fokozottan védetté a területet.
(3) A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza
a) a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi értékek megnevezését,
b) terület esetében annak jellegét, kiterjedését, a védetté nyilvánítás
indokát, természetvédelmi célját, a földrészletek helyrajzi számait,
az e törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli
esetleges felmentést, továbbá a természetvédelmi hatóság engedélyéhez
illetve hozzájárulásához kötött - a 21. §-ban, a 38-39. §-ban nem
szabályozott - tevékenységek körét, valamint lehetõség szerint a
földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit.
(4) Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét,
fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a
továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté
nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell, azzal,
hogy a helyi védett természeti terület védettségének a feloldásához az
igazgatóság véleményét be kell szerezni.
25. §
(1) Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás
elõkészítése hivatalból indul meg.
(2) Terület védetté nyilvánítását - helyi jelentõségû védett természeti
terület kivételével - az igazgatóság készíti elõ. Ha az elõkészítés helyi
jelentõségû védett természeti területté nyilvánításra irányul, a helyi
védetté nyilvánítást elõkészítõ települési önkormányzati jegyzõnek
(fõjegyzõnek) /a továbbiakban együtt: jegyzõ/, a terület védetté
nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett meg
kell keresnie az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos
jelentõségû védett természeti területté nyilvánítását.
(3) Az igazgatóság - a Minisztérium állásfoglalása alapján - a (2) bekezdés
szerinti nyilatkozatát 60 napon belül köteles megadni. Ha a terület
országos jelentõségû védett természeti területté nyilvánítása indokolt, az
igazgatóság a védetté nyilvánítás elõkészítését hivatalból folytatja le.
(4) Természeti érték védetté, fokozottan védetté nyilvánítását a
Minisztérium készíti elõ.
(5) A (2)-(4) bekezdésben szabályozott elõkészítés során meg kell vizsgálni
a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához
szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi
eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.
(6) A természeti terület védetté nyilvánításának elõkészítése során az
elõkészítést végzõ - az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében -
egyeztetõ megbeszélést és a szükséghez képest helyszíni szemlét tûz ki,
amelyre - a kitûzött idõpont elõtt legalább 15 nappal - meghívja az (1)
bekezdésben említett javaslattevõt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá
mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek
hárulnak, illetõleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül
érinti. Jelentõs számú érdekelt esetén a meghívás történhet hirdetménynek a
helyi önkormányzat hirdetõtábláján történõ kifüggesztésével vagy más
helyben szokásos módon történõ közhírré tétele útján is.
(7) Az elõkészítést végzõ az egyeztetõ tárgyalásról jegyzõkönyvet és
összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal
együtt elõterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.
(8) Helyi jelentõségû védett természeti terület országos jelentõségûvé
nyilvánítása esetén a (6)-(7) bekezdésben foglaltakat akkor kell
alkalmazni, ha a védelmi elõírások az e törvényben foglaltaknál, illetve
korábbi önkormányzati rendeletben meghatározottaknál szigorúbb
rendelkezéseket tartalmaznak.
(9) A 24. § (1) bekezdése alapján alkotott önkormányzati rendeletben a
felmentésre vonatkozó szabályok (24. § (3) bekezdés b) pont) alkalmazásával
biztosítani kell a területen a védetté nyilvánítás elõtt megkezdett
közérdekû tevékenységnek - a közérdekû cél megvalósításához szükséges
mértékû - folytatását.
26. §
(1) A védett természeti területet a természetvédelmi hatóságnak meg
kell jelölnie és fel kell hívnia a figyelmet annak védettségére, valamint a
fõbb korlátozó rendelkezésekre.
(2) Terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az
ingatlanyilvántartásba be kell jegyezni, védettség feloldását követõen a
védettség tényét pedig törölni kell. A bejegyzést, illetve annak törlését
a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi.
27. §
(1) Ha valamely védelemre tervezett terület jelentõs károsodásának veszélye
áll fenn, a természetvédelmi hatóság - az érdekelt hatóságok véleményének
kikérése mellett - a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy
alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban elõírhatja a
terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos
kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztetõ tevékenység folytatását
korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja.
(2) Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály
hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos
jelentõségû védelemre tervezett természeti terület esetén a miniszter - egy
ízben - további 2 hónappal meghosszabbíthatja az (1) bekezdés alapján
elrendelt ideiglenes
védettséget, ha a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet
kihirdetése folyamatban van.
(3) Ha valamely terület idõszakosan, fokozottan védett növény- vagy
állatfajok élõhelyéül szolgál, amelyek megóvása másként nem biztosítható,
az igazgatóság a területet, vagy annak egy részét meghatározott idõre - de
legfeljebb 3 hónapra, az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett -
azonnal végrehajtható határozattal átmenetileg védetté nyilváníthatja.
A védett természeti területek
28. §
(1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának,
hazai és nemzetközi jelentõségének megfelelõen lehet:
a) nemzeti park,
b) tájvédelmi körzet,
c) természetvédelmi terület,
d) természeti emlék.
(2) Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban
lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésû területe,
melynek elsõdleges rendeltetése a különleges jelentõségû, természetes
növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek
védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan
mûködésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés
elõsegítése.
(3) Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi
adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggõ területe, tájrészlete,
ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és
természeti szempontból jól megkülönböztethetõ jelleget alakított ki és
elsõdleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megõrzése.
(4) Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges
természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggõ területe, amelynek
elsõdleges rendeltetése egy vagy több természeti érték illetve ezek
összefüggõ rendszerének a védelme. A 23. § (2) bekezdés alapján védett
láp, szikes tó természetvédelmi területnek minõsül.
(5) Természeti emlék valamely különlegesen jelentõs egyedi
képzõdmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23.§ (2) bekezdés alapján
védett forrás, állandóan vagy idõszakosan mûködõ víznyelõ, kunhalom
természeti emléknek minõsül.
(6) Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a
miniszter jogosult.
(7) Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi elõírásokkal
összhangban a miniszter által rendeletben meghatározott elvek szerint -
természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni.
(8) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott országos jelentõségû védett
természeti területet vagy annak meghatározott részét a miniszter
jogszabályban tudományos célokra kijelölheti (tudományos rezervátum). E
terület fokozottan védetté nyilvánításáról a kijelölõ jogszabályban kell
rendelkezni.
29. §
(1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy
azok meghatározott részét - ha az nemzetközileg kiemelkedõ tudományos
értéket képvisel - a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettség-
vállalásainkkal összhangban bioszféra rezervátummá minõsíthet.
(2) A bioszféra rezervátumon belül a kiemelkedõ természetvédelmi érték
közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.
(3) A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség
megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a
kutatások folytatását szolgáló erdõterületeket a miniszter, a
földmûvelésügyi miniszterrel egyetértésben jogszabályban - a 28. § (1)
bekezdés szerinti védett természeti területi kategóriába sorolva -
erdõrezervátummá nyilvánítja. Az erdõrezervátum magterületét a (2)
bekezdésben foglaltak szerint kell kijelölni.
(4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti
övezete, a bioszféra rezervátum magterülete továbbá az erdõrezervátum
magterülete.
Védõövezet
30. §
(1) Védett természeti területet - szükség esetén - védõövezettel kell
ellátni. A védõövezet kiterjedésérõl - a 24.§ (3) bekezdés b.) pontja
figyelembevételével - a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni.
(2) A védõövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy
hozzájárulásához kötött tevékenységek körét:
a) országos jelentõségû védett természeti terület esetében a miniszter,
b) helyi jelentõségû védett természeti terület esetében a települési
önkormányzat - fõvárosban a fõvárosi önkormányzat -
rendeletben határozza meg.
(3) A védõövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy
mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett
természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezõtlenül
befolyásolnák.
(4) A törvény hatálybalépése elõtt védetté nyilvánított
természeti területek védõövezetét a törvény hatálybalépésétõl számított 2
éven belül, a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályban kell kijelölni.
(5) A védõövezet kiterjedését meghatározó jogszabály
hatálybalépése elõtt jogszerûen megkezdett tevékenységek folytatását a
felmentésre (24. § (3) bekezdés b) pontja) vonatkozó szabály alkalmazásával
biztosítani kell.
Védett természeti területre vonatkozó szabályok
31. §
Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a
természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.
32. §
(1) A védett természeti területen lévõ erdõ elsõdlegesen védelmi
rendeltetésû.
(2) A törvény hatálybalépése után védett természeti területté nyilvánított
erdõk esetében a már meglévõ üzemterv érintett részét a védetté
nyilvánítást követõen az erdészeti hatóság haladéktalanul a
természetvédelmi hatóság szakhatósági közremûködésével felülvizsgálja és
szükség szerint módosítja.
(3) A törvény hatálybalépése elõtt védett természeti területté nyilvánított
erdõk üzemterveit - ha azokat a védetté nyilvánítás elõtt hagyták jóvá -
az erdészeti hatóság a törvény hatálybalépésétõl számított 1 éven belül a
természetvédelmi hatóság szakhatósági közremûködésével felülvizsgálja és
szükség szerint módosítja.
33. §
(1) Fokozottan védett természeti területen lévõ erdõben erdõgazdálkodási
beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben
(36.§ (3) bekezdés) foglaltakkal összhangban, a természetvédelmi hatóság
hozzájárulásával végezhetõ.
(2) Védett természeti területen lévõ erdõben kerülni kell a teljes talaj-
elõkészítést és a vágásterületen az égetést.
(3) Védett természeti területen lévõ erdõben, a kezelési tervben foglaltakkal
összhangban
a) erdõtelepítést kizárólag õshonos fafajokkal, természetkímélõ módon és a
termõhely típusra jellemzõ elegyarányoknak megfelelõen,
b) erdõnevelést a természetes erdõtársulások fajösszetételét és
állományszerkezetét megközelítõ, természetkímélõ módszerek
alkalmazásával,
c) erdõfelújítást a termõhelynek megfelelõ õshonos fajokkal és - az (5)
bekezdés a) pontja kivételével - természetes felújítási (fokozatos
felújító vágás, szálalás, szálaló vágás) módszerekkel
kell végezni.
(4) Védett természeti területen lévõ erdõben a fakitermelést vegetációs
idõszak alatt csak kivételesen indokolt esetben (pl. növény-egészségügyi
okból) a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával lehet végezni.
(5) Védett természeti területen lévõ erdõben
a) tarvágás csak nem õshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra
nem képes állományokban - összefüggõen legfeljebb 3 hektár
kiterjedésben - engedélyezhetõ,
b) a fokozatos felújítást követõ végvágás összefüggõ kiterjedése az 5
hektárt nem haladhatja meg,
c) a végvágással, illetve tarvágással érintett erdõterülethez kapcsolódó
állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor
kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdõfelújítás
befejezõdött.
(6) A (5) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott tar- illetve végvágás
kiterjedése növény-egészségügyi okból és az újulat fennmaradása érdekében
vagy természetvédelmi indok alapján kivételesen meghaladhatja az ott
meghatározott területnagyságot.
(7) Védett természeti területen lévõ, nem õshonos fafajokból álló erdõben a
természetközeli állapot kialakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az
erdõszerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-szabályozás és a
monokultúrák felszámolása útján kell törekedni.
(8) Véghasználat a (6) és a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel csak a
biológiai vágáskor elérése esetén végezhetõ.
34. §
(1) A miniszter kezdeményezésére, - a természet védelméhez fûzõdõ érdekbõl -
külön törvény szerinti különleges rendeltetésû vadászterületté
nyilvánítható az a vadászterület, vagy annak az a része, ahol
a) fokozottan védett természeti terület,
b) nemzeti park,
c) bioszféra rezervátum vagy erdõrezervátum,
d) nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó terület
található.
(2) A természet védelméhez fûzõdõ érdekbõl különleges rendeltetésû
vadászterületté nyilvánításra a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról,
valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
(3) A természet védelméhez fûzõdõ közérdekbõl különleges rendeltetésû
vadászterületté nyilvánított területeken a vad állományszabályozását, a
vadászatot az igazgatóság kezdeményezésére, illetve az általa meghatározott
természetvédelmi feltételekkel a vadászati hatóság határozata alapján a
vadászatra jogosult köteles elvégezni.
(4) Ha a védett természeti érték megóvása más módon nem érhetõ el, az
igazgatóság kezdeményezésére a vadászati hatóság állományszabályozást
rendel el.
35. §
(1) Védett természeti területen a 7. § (2) bekezdésében foglaltakon túl:
a) tilos olyan tevékenységet folytatni, illetõleg olyan épületet,
építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni, vagy
üzemeltetni, amely annak jellegét és állapotát zavarja, veszélyezteti,
károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja;
b) gondoskodni kell a vadon élõ szervezetek, életközösségeik, a biológiai
sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek
között a talajviszonyok, vízháztartás megõrzésérõl;
c) a terület vagy annak meghatározott része felett a természetvédelmi
hatóság kezdeményezésére vagy szakhatósági hozzájárulásával repülés
számára tiltott vagy korlátozott légteret kell kijelölni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a
természetvédelmi hatóság vagy megkeresésére az arra hatáskörrel rendelkezõ
hatóság kötelezi az érdekelteket és meghatározza a kötelezettség
teljesítésének módját (eredeti állapot helyreállítása, tevékenység
abbahagyása stb.), valamint határidejét.
(3) Védett természeti területen lévõ termõföld hasznosítási kötelezettségét a
természetvédelmi hatóság függeszti fel.
(4) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott üzemeltetési tilalom csak a
törvény hatálybalépése után megkezdett tevékenységekre vonatkozik.
36. §
(1) A védett természeti területen a természetvédelmi kezelési módokat,
korlátozásokat és tilalmakat továbbá az egyéb kötelezettségeket a védetté
nyilvánító jogszabályban kell megállapítani.
(2) Természetvédelmi kezelésnek minõsül a védett természeti érték, terület
felmérését és nyilvántartását, megóvását, õrzését, fenntartását,
bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.
(3) Valamennyi védett természeti területre - az ott tevékenységet folytatókra
kötelezõ erejû - kezelési tervet kell készíteni.
(4) A kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a terv
készítésére kötelezettre vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben
állapítja meg.
37.§
(1) Védett természeti területen lévõ közúton a közlekedést (tartózkodást) -
ha az a védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti,
károsítja - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az útügyi hatóság
korlátozza vagy megtiltja. Helyi közút esetében a korlátozást vagy tilalmat
a jegyzõ rendeli el.
(2) Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést
és a tartózkodást, az (1) bekezdésben foglalt kivétellel - ha a védelem
érdekei szükségessé teszik - a természetvédelmi hatóság korlátozhatja,
illetve megtilthatja.
(3) Védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes
zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás
tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.
(4) Védett természeti területen a hatáskörrel rendelkezõ hatóság - szükség
esetén a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - építési,
telekalakítási tilalmat, illetõleg egyéb, jogszabályban meghatározott
használati korlátozást köteles elrendelni.
38. §
(1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye
szükséges különösen:
a) kutatás, gyûjtés, kísérlet végzéséhez;
b) a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez,
legeltetéshez, kaszáláshoz;
c) a terület helyreállításához, jellegének, használatának
megváltoztatásához;
d) termõföldnek nem minõsülõ földterület rendeltetésének, termõföld
mûvelési ágának a megváltoztatásához;
e) az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó
fa, facsoport, fasor, fás legelõn lévõ fa kivágásához, telepítéséhez,
f) nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, gyep és parlagterület,
tarló és szalma égetéséhez,
g) növényvédõszerek és a talaj termékenységét befolyásoló vegyianyagok
felhasználásához,
h) horgászathoz,
i) közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez,
technikai jellegû sporttevékenység folytatásához.
(2) A (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eljárásban az erdészeti hatóság
szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.
(3) Növény- és állategészségügyi karantén fertõzés és járványhelyzet
elhárítása során a (1) bekezdés g) pontja szerinti eljárás lefolytatása
helyett a természetvédelmi hatóságnak egyidejûleg be kell jelenteni a
felhasználandó készítmény fajtáját.
(4) A kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatandó
tevékenységnek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése a 38.§ (1)
bekezdésében meghatározott engedély beszerzése alól mentesít.
39.§
(1) Védett természeti területre közvetlen kihatással lévõ vagy azt
közvetlenül érintõ más hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság
szakhatóságként mûködik közre, így különösen:
a) földrészlet alakjának, terjedelmének megváltoztatása;
b) telekalakítás, területfelhasználás, építés, létesítés és
használatbavétel;
c) nyomvonalas létesítmény és földmû építése;
d) vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat;
e) ipari, mezõgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges
telep létesítésének engedélyezése során;
f) az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;
g) bányatelek fektetésének, módosításának, bányanyitás, bányászati mûszaki
üzemi terv jóváhagyásának, bánya szünetelésének, felhagyásának,
bezárásának, és bányászati tájrendezésnek;
h) termõföld más célú hasznosításának;
i) külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának,
tárolásának
engedélyezésekor.
(2) A külön jogszabályban meghatározott, környezetvédelmi szempontból történõ
határértékek megállapítására vonatkozó hatósági eljárásokban - ha az védett
természeti területet érint - az igazgatóság szakhatóságként mûködik közre.
40. §
(1) Fokozottan védett természeti területen a 38. § (1) bekezdésében
foglaltakon túl az igazgatóság engedélye kell a területre történõ
belépéshez, kivéve - feladatuk ellátásához szükséges mértékben - a külön
jogszabályok alapján erre feljogosított személyeket.
(2) Fokozottan védett természeti területen csak természetvédelmi kezelés, a
38. § (1) bekezdése alapján engedélyezett tevékenység, továbbá - a
lehetõséghez képest - a természetvédelmi hatósággal egyeztetett közvetlen
élet- és vagyonvédelmi beavatkozás végezhetõ.
41. §
(1) A tulajdonos, vagyonkezelõ, használó köteles tûrni a természetvédelmi
hatóságnak a védett természeti érték és terület oltalma, tudományos
megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, így különösen a
természetvédelmi érték megközelítését, bemutatását, õrzését, állapotának
ellenõrzését és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák
elhelyezését.
(2) A tulajdonos, vagyonkezelõ, használó köteles tûrni, hogy a
természetvédelmi hatóság a természeti érték oltalma, tudományos megismerése
érdekében ingatlanát idõlegesen használja, arra használati jogot szerezzen
vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza.
(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tevékenységekkel okozott tényleges
kárt meg kell téríteni.
Védett növény és állatfajok, társulások
42. §
(1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli
elpusztítása, károsítása, élõhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.
(2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások
fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a
talajviszonyok, vízháztartás megõrzésérõl.
(3) Az igazgatóság engedélye szükséges védett növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének
gyûjtéséhez,
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez,
c) egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon
való átszállításához,
d) egyedének preparálásához,
e) egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, kertekbe, botanikus
kertekbe történõ telepítéséhez, termesztésbe vonásához,
f) egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez,
g) egyedének biotechnológiai célra történõ felhasználásához,
h) természetes állományai közötti mesterséges géncseréjéhez.
(4) Védett növényfajokból álló gén és szaporítóanyag bank
létrehozásához, védett növényfaj gén és szaporítóanyag bankban történõ
elhelyezéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.
(5) Védett fasorban lévõ, valamint egyes védett fák kivágásához az
igazgatóság engedélye szükséges, az eljárásban az erdészeti hatóság
szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.
(6) Fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy
szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához,
megszerzéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.
(7) Fokozottan védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó
növényfajok esetén a (3) illetõleg (6) bekezdés szerinti engedély csak
természetvédelmi vagy más közérdekbõl adható meg.
(8) Fokozottan védett fajok esetében a (3) bekezdés c), f), g), h) pontjaiban
meghatározott tevékenységek engedélyezése során elsõ fokon a Minisztérium
jár el.
43. §
(1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása,
elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése,
lakó-, élõ-, táplálkozó-, költõ-, pihenõ- vagy búvóhelyeinek lerombolása,
károsítása.
(2) Az igazgatóság engedélye szükséges védett állatfaj
a) állományának szabályozásához,
b) egyedeinek gyûjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához,
idomításához,
c) egyede mesterséges szaporításához,
d) egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban
tartásához,
e) egyedének élõállat gyûjteményben történõ tartásához,
f) hazai állatfaj- állományának külföldi állományból származó egyeddel
történõ kiegészítéséhez,
g) állományai közötti mesterséges géncseréhez,
h) egyedének cseréjéhez, adás-vételéhez,
i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történõ behozatalához, az országon
való átszállításához,
j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez,
k) kártételének megelõzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához,
l) egyede fészkének áttelepítéséhez,
m) egyedének háziasításához.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély a külön jogszabályok szerinti
állategészségügyi engedélyek beszerzése alól nem mentesít.
(4) Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó
állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi
vagy más közérdekbõl adható meg.
(5) Fokozottan védett fajok esetében a (3) bekezdés c), f), g), i), j), m)
pontjaiban meghatározott tevékenységek engedélyezése során elsõ fokon a
Minisztérium jár el.
(6) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott védett állat befogására,
elejtésére irányuló hatósági eljárásban a vadászati, illetve a halászati
hatóság szakhatóságként mûködik közre.
44. §
(1) Az igazgatóság engedélye szükséges állatgyûjtemények, állatkertek,
illetve egyéb vadon élõ védett állatok tartására, idomítására szolgáló
létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez.
(2) Elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak - ha e törvény
másként nem rendelkezik - az igazgatósághoz be kell jelentenie, illetve be
kell szolgáltatnia.
(3) Fokozottan védett növény- és állatfaj élõhelye körül - a miniszter által
rendeletben meghatározottak szerint és mértékben - használati,
gazdálkodási korlátozást rendelhet el az igazgatóság. A kártalanítására a
72. § rendelkezései az irányadóak.
(4) Egyes védett állatfajok tartására, bemutatására, hasznosítására vonatkozó
részletes szabályokat, feltételeket a Kormány rendeletben állapítja meg.
45. §
(1) A visszatelepülõ élõ szervezetek védetté nyilvánítására a 24. §
(2) bekezdése és a 25. § (4) bekezdése megfelelõen irányadó.
(2) A miniszter eltérõ rendelkezéséig a visszatelepülõ élõ szervezetekre a
42-44. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Védett, illetve fokozottan védett fajnak minõsülnek a védett, illetve
fokozottan védett növényfajok illetõleg állatfajok keresztezõdései
(hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez
tartozó szülõfajra vonatkozó szabályok az irányadóak.
46. §
(1) Régi hazai (õshonos) háziállatfaj és fajta az, amelynek kialakulása a
Kárpát-medence természetföldrajzi területén történt, vagy tartása,
tenyésztése történelmi múltra tekint vissza.
(2) A védett régi hazai háziállatfajok és fajták megõrzésére, egyedei
törzskönyvezésére vonatkozó szabályokat, tenyésztési és
teljesítményvizsgálati elveket a földmûvelésügyi miniszter és a miniszter
együttes rendeletben állapítja meg.
47. §
(1) A védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó
korlátozások és tilalmak körét a Kormány rendeletben állapítja meg. Eltérõ
rendelkezés hiányában e fejezet rendelkezései értelemszerûen irányadóak a
védett életközösségekre is.
(2) A védett növény- és állatfajnak nem minõsülõ védett élõ
szervezetekre a 42-44. §-ok, valamint az (1) bekezdés rendelkezéseit
megfelelõen alkalmazni kell.
A barlangok védelme
48.§
(1) Barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a
befoglaló kõzetére, képzõdményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú
kitöltésére, természetes élõvilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott,
bejárati vagy barlangrészeket összekötõ szakaszára.
(2) Azokat a teljesen vagy túlnyomóan mesterséges üregeket, amelyeknek
a felületén utólag létrejött szakmai, tudományos szempontból jelentõs
képzõdmények alakultak ki, vagy természetvédelmi szempontból kiemelkedõ
jelentõségûek, a miniszter rendelettel védetté nyilváníthatja. A védetté
nyilvánított mesterséges üregekre e fejezet elõírásait kell megfelelõen
alkalmazni.
(3) Barlang vagy a (2) bekezdés szerinti üreg védettségét vagy
fokozott védettségét a miniszter rendeletben feloldhatja, ha a védelmének,
fokozott védelmének fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem
fûzõdik.
(4) Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé
teszi, felszíni területére jogszabály, az igazgatóság, vagy az igazgatóság
kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkezõ hatóság korlátozást rendelhet
el, illetve az védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni
területnek minõsül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes
állapotára közvetlen kihatással van.
(5) Barlang védõövezetét a felszíni területen a miniszter
jogszabályban állapítja meg és ebben rendelkezik a védõövezetre irányadó
korlátozásokról is.
(6) Barlangot, barlangszakaszt a népjóléti miniszter által
jogszabályban kijelölt szerv - a Minisztérium szakhatósági hozzájárulásával
- határozatban gyógybarlanggá nyilváníthat. Egyidejûleg meghatározhatja a
gyógybarlang éghajlati tényezõinek védelme és a gyógyítás zavartalanságának
biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket.
(7) A gyógybarlanggá nyilvánítás és gyógyászati célú hasznosítás
feltételeit és eljárási rendjét a népjóléti miniszter a miniszterrel
együttes rendeletben határozza meg.
49. §
(1) A barlangokat és a 46. § (5) bekezdése szerinti
védõövezetet az ingatlannyilvántartásban, külön jogszabályokban
meghatározottak szerint - az igazgatóság kezdeményezése alapján - fel kell
tüntetni.
(2) A barlangokról - az ingatlannyilvántartástól függetlenül -
nyilvántartást kell vezetni, az ennek vezetésére jogosult szervet,
illetve a nyilvántartás tartalmát és vezetésének módját a miniszter
rendeletben határozza meg.
(3) Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon
belül be kell jelenteni az igazgatóságnak.
50. §
(1) Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelõje, használója) tûrni
köteles, hogy az igazgatóság illetve az általa erre feljogosított
személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv
felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az
idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. Az e tevékenység
során okozott tényleges kárt az ingatlantulajdonos (vagyonkezelõ,
használó) részére meg kell téríteni.
(2) A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelõ,
használó) nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem
zavarhatja a barlangot élõhelyül használó állatokat és nem akadályozhatja a
barlang hasznosítását.
(3) A barlang bejáratának biztonságáról ha szükséges, szakszerû
lezárásáról az igazgatóság köteles gondoskodni.
(4) Az (1) bekezdésben foglaltak biztosítására az igazgatóságot
szolgalmi jog illeti meg, illetve annak az ingatlannak a tulajdonosát
(vagyonkezelõjét, használóját), amelyrõl a barlang nyílik, szolgalmi jog
terheli (szolgáló telek). Ennek tényét az ingatlannyilvántartásba - az
igazgatóság kezdeményezésére - be kell jegyezni.
51.§
(1) A Minisztérium engedélye szükséges:
a) barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód
megváltoztatásához,
b) barlang, barlangszakasz kiépítéséhez,
c) barlangi képzõdmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez,
külföldre juttatásához.
(2) Gyógybarlang esetében az (1) bekezdés a) pontja szerinti gyógyászati
hasznosításra vagy ennek módosítására irányuló eljárásban a népjóléti
miniszter által a gyógybarlanggá nyilvánításra (48. § (6) bekezdés)
jogszabályban kijelölt szerv szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.
(3) Az igazgatóság engedélye szükséges a barlangban végzett, az (1)
bekezdés hatálya alá nem tartozó tevékenységhez, továbbá a barlang
állagára, állapotára, természetes élõvilágára kiható valamennyi
tevékenység megkezdéséhez, így különösen:
a) jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához;
b) barlangban, barlangszakaszban végzendõ kutatáshoz, kísérlethez,
gyûjtéshez,
c) barlangi búvármerüléshez,
d) az (1) bekezdés b/ pontja kivételével mûszaki beavatkozáshoz, így
különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, mûtárgy
elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához,
e) filmezéshez, elektronikus képrögzítéshez,
f) a védõövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés)
meghatározott tevékenységekhez.
(4) A miniszter rendeletben határozza meg az (1) bekezdés b)
pontjában meghatározott barlang, barlangszakasz kiépítése körébe tartozó
mûtárgyak és tevékenységek körét, valamint azokat a barlangokat,
amelyeknek látogatása a (3) bekezdés a/ pontja alapján engedélyköteles. A
(3) bekezdés a/ pontja alapján látogatási engedélyhez kötött barlangokban
történõ túravezetés, valamint a barlangok kutatásának képesítési
feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.
(5) Barlangban végzendõ robbantáshoz, vízjogi engedélyhez kötött
tevékenység megkezdéséhez az igazgatóság szakhatósági hozzájárulását be
kell szerezni.
(6) Az igazgatóság hozzájárulása szükséges a barlang
védõövezetében végzendõ valamennyi tevékenységhez, így különösen:
a) az építési, fennmaradási engedély kiadásához,
b) vegyi anyag tárolásához, felhasználásához, illetve hulladék
elhelyezéséhez,
c) területfelhasználás, telekalakítás engedélyezéséhez,
d) ipari, mezõgazdasági, erdõgazdasági, szolgáltató tevékenység
gyakorlásához szükséges telep létesítéséhez, berendezéseinek
felújításához, az alkalmazott technológia megváltoztatásához,
e) nyomvonalas létesítmény és földmû építéséhez,
f) a védõövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés)
meghatározott tevékenységekhez.
Védett ásványi képzõdményekre vonatkozó szabályok
52. §
(1) A ritka, különleges nagyságú, kifejlõdésû, vagy szakmai, tudományos
szempontból kiemelkedõ jelentõségû ásványok, ásványtársulások (együtt
ásványok) és õsmaradványok körét, eszmei értékét a miniszter rendeletben
állapítja meg.
(2) A védett ásványokat, õsmaradványokat lehetõleg eredeti helyükön kell
megõrizni, ha ez nem lehetséges, akkor a legkisebb károsodást okozó
módszerrel a lelõhelyrõl eltávolítva, úgy kell elhelyezni, hogy az
oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljon.
(3) A bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, õsmaradványokat
az igazgatóságnak be kell jelenteni és lehetõvé kell tenni a leletmentést.
(4) Védett ásványok, õsmaradványok gyûjtéséhez és forgalombahozatalához az
igazgatóság engedélye szükséges.
IV. rész
A természet védelmének tervezési és szervezeti rendszere
A természet védelme és a területi tervezés
53. §
(1) A természet védelmével, a biológiai sokféleség megõrzésével kapcsolatos
állami feladatok és politika meghatározása, a természeti és táji értékek,
természetes élõhelyek, vadon élõ növény- és állatfajok, valamint más
természeti értékek felmérésének, értékelésének, védelmének és
helyreállításának biztosítása, az ezzel kapcsolatos tevékenységek
összehangolása érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program (Kt. 40.§)
részét képezõ Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet (továbbiakban: Alapterv)
kell készíteni.
(2) Az Alapterv tartalmazza:
a) az ország természeti területei állapotának általános leírását, a
biológiai sokféleség megõrzése szempontjából jelentõs folyamatok,
tevékenységek meghatározását,
b) a természeti értékek és területek megóvására vonatkozó általános
követelményeket, ágazati és ágazatközi feladatokat,
c) a védett természeti értékek és területek megóvásának, továbbá újabb
védett természeti területek létesítésének hosszú- és középtávú
szempontjait,
d) az ökológiai hálózat és az ökológiai (zöld) folyosók kialakításának és
fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjait,
e) az érzékeny természeti területek, rendszerek kialakításának és
fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjait,
f) a természet védelmének az a)-e) pontokhoz kapcsolódó legfontosabb
feltételrendszereit, intézkedési elveit,
g) a természet védelme kutatás-fejlesztési, oktatási, bemutatási,
népszerûsítési feladatainak hosszú- és középtávú programját,
h) a természeti értékek és területek megfigyelését, nyilvántartását és
értékelését végzõ rendszer kiépítésének és fenntartásának elveit.
(3) A (2) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott
a) ökológiai (zöld) folyosó: a természeti és természetközeli területek
között, a biológiai kapcsolatot biztosító vagy ezt elõsegítõ területek,
sávok és mozaikok láncolatát,
b) ökológiai hálózat: a természeti, természetközeli területek, valamint
védett természeti területek és védõövezetük ökológiai folyosókkal
biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezését jelenti,
továbbá az
c) érzékeny természeti terület: olyan extenzív mûvelés alatt álló terület,
amely a természetkímélõ gazdálkodási módok megõrzését, fenntartását,
ezáltal az élõhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a
tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja.
(4) A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében, szükség szerint:
a) regionális,
b) adott tájra vagy védett természeti területre vonatkozó,
c) természeti értékekre vonatkozó
tervet készít, készíttet illetõleg kezdeményezi annak elkészítését.
54. §
(1) Területrendezési, területfejlesztési, vízrendezési, meliorációs és a táj
jellegét megváltoztató egyéb terv jóváhagyására, módosítására a külön
jogszabályok rendelkezései szerint, a Minisztérium illetve az igazgatóság
bevonásával kerülhet sor.
(2) Ha az (1) bekezdésekben meghatározott tervek hatósági eljárás keretében
kerülnek elfogadásra, jóváhagyásukhoz, módosításukhoz az ott megjelölt
szervek szakhatósági hozzájárulása szükséges.
55. §
(1) A települési önkormányzat, - fõvárosban a fõvárosi önkormányzat - az
illetékességi területén található helyi jelentõségû védett természeti
területek fenntartására tervet készít. A tervnek az országos, a regionális
tervekkel összhangban kell lennie. A tervet a települési önkormányzat
képviselõtestülete, a
fõvárosban és a megyei jogú városban a közgyûlés (a továbbiakban együtt:
képviselõtestület) rendelettel fogadja el.
(2) A tervek elõterjesztéséhez az igazgatóság elõzetes véleménye szükséges.
Az elfogadott önkormányzati természetvédelmi terv egy példányát meg kell
küldeni az igazgatóságnak.
A természetvédelem állami szervezete
56. §
A miniszter:
a) irányítja a törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt, a
természet védelmével kapcsolatos tevékenységeket,
b) irányítja a természetvédelem területi államigazgatási szerveit,
c) közremûködik a természet védelmére irányuló nem állami kutatások
megszervezésében;
d) gondoskodik a természet védelmével kapcsolatos állami kutatások
tervezésérõl, koordinálásáról, az állapot-felvételi és folyamatos
információs, megfigyelõ és értékelõ (monitoring) rendszerek
kialakításáról, mûködésérõl,
e) irányítja a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó, a természet
védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtását,
f) terveket készít és készíttet a természet védelmével kapcsolatban,
g) az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott esetben hatósági
jogkört gyakorol,
h) a természet védelme érdekében együttmûködik a társadalom
önszervezõdõ csoportjaival, érdekképviseleti szervezeteivel,
i) közremûködik a természet védelmével kapcsolatos oktatási,
ismeretterjesztési tevékenységek irányításában.
57. §
(1) A természetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok
rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet,
továbbá az igazgatóságok, a települési önkormányzat és szervei, valamint a
jegyzõ látják el.
(2) Az igazgatóságok feladat- és hatáskörét a Kormány, mûködési területét a
miniszter rendeletben állapítja meg.
58. §
A természetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon
a) a helyi önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe nem tartozó
ügyekben - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - az igazgatóság,
b) a helyi önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe tartozó
ügyekben a jegyzõ [a) és b) pontok együtt: természetvédelmi hatóság]
látja el.
59. §
(1) A természeti értékek, különösen a védett természeti értékek õrzése,
megóvása, károsításának megelõzése érdekében - egyenruhával és szolgálati
lõfegyverrel ellátott - Természetvédelmi Õrszolgálat mûködik valamennyi
igazgatóság szervezetében.
(2) A Természetvédelmi Õrszolgálat tagjainak, valamint az igazgatóság
részérõl eljáró hatósági személyeknek a jogait és kötelezettségeit külön
törvény határozza meg.
(3) A kizárólag honvédelmi célokat szolgáló és honvédelmi szervek
kezelésében álló ingatlanok területére történõ belépését - a
halaszthatatlan eljárási cselekmények kivételével - a természetvédelmi õr
elõzetesen egyezteti a kezelõ szervvel.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott keretek között a Természetvédelmi
Õrszolgálatra valamint az igazgatóság részérõl eljáró hatósági személyek
körére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
A Természetvédelmi Õrszolgálat szolgálati szabályzatát a miniszter
rendeletben határozza meg.
Az ügyész szerepe a természetvédelemben
60. §
(1) Az ügyész a büntetõeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint
jár el a természeti területek, értékek, különösen a védett természeti
területek és értékek a Büntetõ Törvénykönyvben tilalmazott módon való
megsértése esetén.
(2) Természeti érték, terület veszélyeztetése esetén - ha a
keresetindításra egyébként jogosult nem nyújt be keresetet - az ügyész is
keresetet indíthat a tevékenységtõl való eltiltás, illetõleg a
tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.
(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó
jogszabályok alapján közremûködik a természetvédelmi hatóságok eljárásai és
döntései törvényességének biztosításában.
Az önkormányzatok természetvédelmi feladatai
61. §
(1) A megyei önkormányzat gondoskodik a megye területén található helyi
jelentõségû védett természeti területek védelmével kapcsolatos
tevékenységek összehangolásáról.
(2) A megyei önkormányzat, az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében:
a/ javaslatot tesz helyi jelentõségû védett természeti területté
nyilvánításra,
b/ a települési önkormányzat felkérése alapján részt vesz a helyi
jelentõségû védett természeti területté nyilvánítás elõkészítésében,
c/ elõsegíti a települési önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét,
(3) A helyi jelentõségû védett természeti területek fenntartása érdekében a
települési önkormányzatokkal megállapodást köthet, vagy társulást hozhat
létre.
62. §
(1) Törvényben meghatározott esetekben természetvédelmi feladatokat
települési önkormányzatok is ellátnak.
(2) A helyi jelentõségû védett természeti terület fenntartásáról,
természeti állapotának fejlesztésérõl, õrzésérõl a védetté nyilvánító
települési önkormányzat köteles gondoskodni.
(3) A települési önkormányzat a természet védelmének helyi-területi
feladatai ellátására az önkormányzat környezetvédelmi alapjában (Kt.58.§)
természetvédelmi célokat szolgáló részt hozhat létre.
63. §
(1) A települési - fõvárosban a fõvárosi - önkormányzat képviselõtestülete
önkormányzati természetvédelmi õrszolgálatot mûködtethet.
(2) Az önkormányzati természetvédelmi õr feladata a helyi jelentõségû
védett természeti terület védelme érdekében a külön törvényben és az 59. §-
ban meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése.
(3) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt keretek között az önkormányzati
természetvédelmi õrszolgálat tagjaira vonatkozó részletes szabályokat a
Kormány rendeletben határozza meg. A 59. § (4) bekezdésében meghatározott
szolgálati szabályzat hatálya az önkormányzati természetvédelmi õrre is
kiterjed.
Az állampolgárok részvétele a természet védelmében
64. §
(1) A Kt. 54-55. §-ában foglaltakon túl, a természet védelmével kapcsolatos
ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti
Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek oktatásával, - az
állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával - elõ kell
segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen.
(2) Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom
részeként a védett természeti területek látogatásának lehetõségét, a
bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban
biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatási bemutató
létesítményeket tartanak fenn.
(3) Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek,
rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme
iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.
65. §
(1) A védett természeti területek és értékek jogellenes károsítása,
veszélyeztetése vagy zavarása esetén a természet védelme érdekében a
természetvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és
a) állami szervektõl, önkormányzatoktól a megfelelõ és hatáskörükbe
tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy
b) ha a keresetindításra jogosult, illetve az ügyész keresetindítási
jogával nem él, a védett természeti érték, terület károsítója,
veszélyeztetõje, zavarója ellen pert indítani.
(2) A (1) bekezdés b/ pontja szerinti perben a felperes kérheti a
bíróságot, hogy a veszélyeztetõt (károsítót, zavarót):
a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl),
b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.
66. §
(1) Az igazgatóságok, önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári
természetõrök segíthetik.
(2) A polgári természetõr az igazolványában meghatározott területen jogosult:
a) védett természeti területekre belépni,
b) szolgálati jelvényt és igazolványt használni,
c) természeti értéket veszélyeztetõ, vagy károsító cselekményt elkövetõ
személyt figyelmeztetni a jogellenességre, illetve annak
jogkövetkezményeire, valamint távozásra felszólítani.
d) a védett természeti területekrõl, értékekrõl, ezekkel kapcsolatos
engedélyköteles tevékenységekrõl tájékoztatást adni.
(3) A polgári természetõrökre vonatkozó részletes szabályokat a miniszter
rendeletben állapítja meg.
Természetvédelmi információs rendszer
67. §
(1) A természet védelmével kapcsolatos, egységes, a nemzetközi
követelményeknek is megfelelõ információs rendszert a miniszter az Országos
Környezetvédelmi Információs Rendszer (Kt. 49. §) önálló részeként
mûködteti.
(2) A természetvédelmi hatóság eljárásához szükséges adatokat valamennyi
hatóság, állami, önkormányzati szervezet köteles a természetvédelmi hatóság
rendelkezésére bocsátani.
(3) A védett természeti területek és értékek nyilvántartása, törzskönyvének
vezetése - a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint - a
Minisztérium feladata.
V. rész
A természet védelmének tulajdoni és gazdasági alapjai
Tulajdonjogi rendelkezések
68. §
(1) Kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen valamennyi
barlang.
(2) A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képzõdmény
állami tulajdonban áll.
(3) A 42-44. §-okban, valamint a 74. § (2) bekezdésében meghatározott
engedélyekben rendelkezni kell a védett növény- és állatfaj vagy a védett
ásványi képzõdmény tulajdonjogáról.
(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt jogszerûen létesített gyûjteményekben
(kertekben, parkokban, állatkertekben stb.) található, védett növény- és
állatfajok egyedei, védett ásványi képzõdmények tulajdonjogára a korábbi
rendelkezések az irányadóak.
(5) A barlang kivételével a védett természeti értékek és területek
korlátozottan forgalomképesek. Külföldi természetes és jogi személy védett
természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg.
(6) Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az
államot elõvásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság - más
jogosultakat megelõzõen - jogosult gyakorolni. Helyi jelentõségû védett
természeti terület esetében - sorrendben az igazgatóságot követõen - a
települési önkormányzatot is megilleti az elõvásárlási jog.
Gazdasági és pénzügyi jogi elõírások
69. §
(1) A központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapokkal
összhangban
a) támogatja az Alaptervben meghatározott kiemelt természetvédelmi és a
nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,
b) támogatja a természetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen a
természetvédelmi információs rendszer kiépítése és mûködtetése, a
közigazgatási ellenõrzés, az oktatás, ismeretterjesztés és
tudatformálás, a kutatás, a társadalmi természetvédelmi tevékenység
területén.
(2) A természet védelme céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi fedezetet
elsõsorban a központi költségvetésben és a természet védelmét is szolgáló
elkülönített állami pénzalapokban kell biztosítani.
(3) A védett élõ szervezetek, életközösségek, ásványi képzõdmények eszmei
értékét a miniszter rendeletben állapítja meg.
70. §
A védett természeti terület nevének, jelképének, illetve a természetvédelem
jelképének felhasználásáért - a jogosult és a felhasználó közötti polgári jogi
szerzõdésben meghatározottak szerint - a felhasználó díjat köteles fizetni.
.
Támogatások és kártalanítás
71. §
(1) A természeti értékek védelmét állami támogatások és preferenciák
nyújtásával, adókedvezmények biztosításával, a természetkímélõ gazdálkodást
segítõ hitelrendszerrel is támogatni kell.
(2) Támogatást kell biztosítani különösen:
a) a természetkímélõ gazdálkodást folytatóknak,
b) élõhely rekonstrukciót, élõhely kialakítást végzõknek, kivéve, ha az
erre irányuló kötelezettség megállapítására szankcióként került sor.
(3) A támogatás mértékét, kifizetése módját - e törvény keretei között - a
Kormány rendeletben szabályozza.
(4) A támogatást évente visszamenõleg kell megfizetni. A kötelezettségek
megtartását és megtartatását - a támogatás megfizetésének feltételeként -
az igazgatóság rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal ellenõrzi.
72. §
(1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl - az e törvény
hatálybalépését követõen - elrendelt mezõ- és erdõgazdasági korlátozás,
illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentõs
megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg
kell téríteni.
(2) Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást annak indokolatlansága
miatt nem követi végleges védetté nyilvánítás, a tulajdonos részére az
ideiglenes védetté nyilvánításból eredõ tényleges kárt meg kell téríteni.
(3) Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú
korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos jelentõs
mértékû termelésszerkezet változtatásra kényszerül, kártalanítására a (2)
bekezdésben meghatározottak az irányadóak. A (1)-(2) bekezdés szerinti
kártalanítás részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
Felelõsségbiztosítás és biztosíték
73. §
(1) Az a jogi személy, más szervezet, egyéni vállalkozó vagy mezõgazdasági
tevékenységgel élethivatásszerûen foglalkozó gazdálkodó, aki védett
természeti területen veszélyes anyagot használ, vagy egyébként a természeti
érték állagára, állapotára veszélyt jelentõ tevékenységet folytat, - külön
jogszabályban meghatározottak szerint - köteles biztosítékot adni, vagy
felelõsségbiztosítást kötni.
(2) A biztosítékadási kötelezettség és a felelõsségbiztosítás részletes
szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
Védett állat kártételének megelõzésére,
a kárviselésre vonatkozó szabályok
74. §
(1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelõzésérõl, illetve
csökkentésérõl az kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve
használója a tõle elvárható módon és mértékben köteles gondoskodni. Ha a
kártételt a kötelezett nem képes megelõzni, kérheti az igazgatóság hasonló
célra irányuló intézkedését.
(2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a
túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak az
igazgatóság engedélyével és felügyeletével végezhetõ.
(3) Az igazgatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére
közremûködik a riasztásban, befogásban, gyérítésben vagy végzi azt. Az
igazgatóság saját kezdeményezése esetén az ebbõl eredõ költségeket maga
viseli. Ha az igazgatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének
tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az
irányadó.
(4) Az igazgatóság köteles kártalanítást fizetni, ha a védett állatfaj
egyedének kártétele azért következett be, mert az igazgatóság:
a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott
kérelemnek;
b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását, vagy
a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;
c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott
kérést.
Más esetben az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt.
VI. rész
A természetvédelem eljárásjogi szabályai és szankciói
Eljárási rendelkezések
75. §
Az e törvény szerinti hatósági eljárásokra az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
76. §
(1) Az eljárási határidõ a természetvédelmi hatósági engedélyezési
eljárásokban 90 nap.
(2) A szakhatósági közremûködésre a 39. § (1) bekezdésében meghatározott
eljárásokban 30 nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal, további 15
nappal meghosszabbítható.
(3) Ha hatósági engedély iránti kérelem az egész ország területére
kiterjedõ tevékenységre irányul, az elsõfokú hatósági engedélyezési jogkört
a Minisztérium gyakorolja.
77. §
Az igazgatóság, illetve helyi védett természeti terület esetén a jegyzõ a
törvényben meghatározott elõírások teljesítése érdekében az ügyfeleket
kötelezheti az eredeti állapot helyreállítására, különösen a károsodott
természeti érték és terület, továbbá a védett természeti érték és terület
helyreállítására.
78. §
(1) Az igazgatóság illetõleg helyi védett természeti terület esetében a
jegyzõ korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti
értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztetõ tevékenységeket.
A határozat - a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos
sérelme, illetve veszélyeztetése esetében - a jogorvoslatra tekintet nélkül
azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható.
(2) A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket az
arra feljogosított hatóság, ennek hiányában az igazgatóság határozattal
elkobozza.
(3) Az elkobzott védett természeti értékek csak a miniszter által
rendeletben meghatározottak szerint használhatók fel.
A természeti állapotfelmérés
79. §
(1) Ha a jogszabályban meghatározott tevékenység megkezdése környezeti
hatásvizsgálat (Kt. 67. §) elvégzéséhez kötött, annak részeként természeti
állapotfelmérést kell készíteni.
(2) Az állapotfelmérés magában foglalja:
a) az érintett terület természeti értékeinek, azok helyzetének a
felmérését,
b) a természeti értékeket, - beleértve a védett természeti értékeket -
jelentõsen befolyásoló, veszélyeztetõ, károsító tevékenységek
bemutatását,
c) a tervezett tevékenységek megvalósítása és a gazdálkodás nyomán a
várható változásokat, továbbá a természeti értékek megóvására,
elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is.
Természetvédelmi bírság
80. §
(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a természet védelmét szolgáló
jogszabály, illetve egyedi határozat elõírásait megsérti és ezzel
természeti érték (védett természeti érték) és terület (védett természeti
terület) természeti állapotát, minõségét veszélyezteti, rongálja, abban
kárt okoz, természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött
tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérõen végez,
természetvédelmi bírságot köteles fizetni.
(2) A természetvédelmi bírságot az igazgatóság, helyi jelentõségû védett
természeti terület esetében pedig a jegyzõ szabja ki.
(3) A bírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben
meghatározott cselekményrõl való tudomásszerzésétõl számított 1 éven túl
nincs lehetõség. Az elkövetésétõl számított öt éven túl nem szabható ki
bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerûtlen állapot fenntartásával valósul
meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdõdik meg, amíg a
jogszerûtlen állapot fennáll.
(4) A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat,
valamint a bírság mértékét és megállapításának módját a Kormány rendeletben
állapítja meg.
Polgári jogi felelõsség
81. §
(1) Az, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági
elõírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv 345. § (1)
bekezdésében foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni.
(2) A természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában
foglalja:
a) a tényleges vagyoni kárt,
b) az elmaradt hasznot,
c) a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget,
d) a természeti állapot és minõség károsodásából eredõ, illetve
e) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek
romlásában kifejezõdõ nem vagyoni kárt.
(3) Károkozás esetén elsõsorban a természetbeni helyreállítást kell
megkísérelni és a kár ebben az esetben - hacsak a helyreállítást nem a
károkozó végzi - magában foglalja az eredeti állapot helyreállításának
költségeit is.
Vegyes és záró rendelkezések
82. §
(1) E törvény a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba. Ezzel egyidejûleg
a természetvédelemrõl szóló 1982.évi 4. törvényerejû rendelet, valamint - a
(2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a végrehajtásáról szóló, az
58/1986.(XII.10.)MT rendelettel, a 26/1987.(VII.30.)MT rendelettel, a
88/1990-(V.30.)MT rendelettel, a 24/1992.(I.28.) Korm.rendelettel, továbbá
a 71/1994.(V.7.)Korm. rendelettel módosított 8/1982.(II.15.) MT rendelet (a
továbbiakban: Tvhr.) hatályát veszti.
(2) A Tvhr. 27. §-ának rendelkezéseit az e törvény 59. § (2) bekezdésében
meghatározott törvény hatályba lépéséig alkalmazni kell.
(3) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követõen megindult
közigazgatási ügyekben kell alkalmazni.
(4) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ védetté nyilvánítások
elõkészítésére és védetté nyilvánítására a védetté nyilvánítás
elõkészítésének megindulásakor hatályban lévõ jogszabályok az irányadóak.
(5) A törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt rendelettel, rendelkezéssel,
határozattal védetté nyilvánított természeti területek védettségét. Ahol e
törvény védetté nyilvánítást kimondó jogszabályt említ, az alatt érteni
kell a védetté nyilvánítást kimondó határozatot is.
(6) A (3) bekezdés szerinti országos jelentõségû védett természeti területek
jegyzékét a miniszter közzéteszi. E jegyzék szükség szerint kiegészíthetõ
az e törvény hatályba lépése után védetté nyilvánított védett természeti
területekkel.
(7) A (3) bekezdés alapján létesített, védett (fokozottan védett) természeti
területekre - ha a védetté nyilvánítást kimondó határozat, vagy jogszabály
szigorúbb szabályokat nem állapít meg - e törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
83. §
(1) A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968. évi I. törvény az
alábbi 32/A. §-sal egészül ki:
"32/A. §
Természetvédelmi szabálysértés esetén elsõ fokon a nemzeti park
igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság, másodfokon a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jár el."
(2) A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968. évi I. törvény 39.
§-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A nemzeti park igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság
illetékességét az elkövetés helye alapozza meg, ha ez nem állapítható
meg, vagy az elkövetés több igazgatóság mûködési területén történt,elsõ
fokon a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság jár el."
(3) A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968.évi I. törvény az
alábbi 116/C. §-sal egészül ki:
"116/C. §
Természetvédelmi szabálysértés
(1) Aki
(a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött
tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl,
hozzájárulástól eltérõ módon végez vagy végeztet, bejelentési
kötelezettségének nem tesz eleget,
(b) természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a
természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethetõ tevékenységet folytat,
szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik,
tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak,
(c) a védett élõ szervezet egyedét, származékát, barlangi képzõdményt
jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetõleg védett állatfaj
egyedét élettevékenységében jelentõs mértékben zavarja,
(d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,
feltéve, hogy a cselekmény nem bûncselekmény, 200.000 forintig terjedõ
pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetõjére a
természetvédelmi õr, valamint a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és
erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.
(3) A nemzeti park, illetve természetvédelmi igazgatóság a jogellenesen
birtokban tartott védett növény- és állatfaj egyedét, annak bármely
fejlõdési alakjában, származékában, a védett ásványi képzõdményt, illetve
barlangi képzõdményt határozattal elkobozza.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni fokozottan védett
természeti terület és érték esetében is, ha a cselekmény nem bûncselekmény.
84. §
A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 46. § (4) bekezdése helyébe az
alábbi rendelkezés lép:
"(4) A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával, illetve a fokozottan
védett természeti területté nyilvánítással kapcsolatos más célú hasznosításra
a külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.
85. §
Felhatalmazást kap a
a) Kormány, hogy rendeletben szabályozza a 7. § (3) bekezdésében, 10. § (1)
bekezdésében, 44. § (4) bekezdésében, 47. § (1) bekezdésében, 57. § (2)
bekezdésének elsõ fordulatában, 59. § (4) bekezdésének elsõ mondatában, 63.
§ (3) bekezdésében, 71. § (3) bekezdésében, 72. § (3) bekezdésében, 73. §
(2) bekezdésében, 80. § (4) bekezdésében;
b) miniszter, hogy rendeletben szabályozza a 24. § (1) és (2) bekezdéseiben,
28. § (7) bekezdésében, 29. § (1) és (3) bekezdéseiben, 30. § (2)
bekezdésében, 36. § (4) bekezdésében, 44. § (3) bekezdésében, 48. § (2)-
(3) és (5) bekezdésében, 49. § (2) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében,
52. § (1) bekezdésében, 57. § (2) bekezdésének második fordulatában, 59. §
(4) bekezdésének második mondatában, 66. § (3) bekezdésében, 67. § (3)
bekezdésében, 69. § (3) bekezdésében, 78. § (3) bekezdésében;
c) miniszter, hogy a földmûvelésügyi miniszterrel együttes rendeletben
szabályozza a 15. § (2) bekezdésében;
d) miniszter, a földmûvelésügyi miniszter és a népjóléti miniszter, hogy
együttes rendeletben szabályozza a 9. § (5) bekezdésében;
e) földmûvelésügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben
szabályozza a 11. § (3) bekezdésében, valamint a 46. § (2) bekezdésében;
f) népjóléti miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a
48. § (7) bekezdésében
foglaltakat.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A természet élõ és élettelen elemeinek a modern értelemben vett védelme
Magyarországon - a nemzetközi gyakorlattal egybeesõen - a múlt század második
felében, végén intézményesült. A természetvédelem magas szintû, átfogó
törvényi szabályozására elsõ ízben 1935-ben, az erdõkrõl és a
természetvédelemrõl szóló 1935. évi IV. tc-ben került sor. Önálló, az
erdõtörvénytõl független szabályozása elõször 1961-ben törvényerejû rendelet
szintjén történt meg.
A jelenleg hatályos, kódexszerû szabályozás 1982-ben keletkezett. (1982. évi
4. tvr.és végrehajtási rendelete a 8/1982. (III.15.) MT. rendelet).
A hatályos szabályozás a keletkezésének idõpontjában átfogóan és jól rendezte
a természetvédelem jogi hátterét (ezt jelzi, hogy csak néhány kisebb
módosítására volt szükség), de az idõközben lezajlott változások és
felismerések új, törvényi szintû szabályozás megteremtését indokolják.
Napjainkban a természet védelme alapvetõen három feltétel teljesülését
igényli.
Az egyik feltétel az, hogy szakítani kell a XX. század középén uralkodó
felfogással, amely szerint a természet védelme egyenlõ a védett természeti
értékekrõl való gondoskodással. A mai felfogásnak, a természet védelme
alapvetõen új nézetét jellemzõ, a biológiai sokféleség tiszteletének és
fenntartásának más szemléletmód felel meg, nevezetesen a természet egészének
válogatás nélküli védelme. Ez nem zárja ki, hogy a védelem szintjei ne
legyenek eltérõek és eltérõ jogok, kötelezettségek ne járulhassanak az egyes
természeti értékekhez.
A második feltétel, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erõforrásokkal oly
módon kell gazdálkodni, hogy azok tartósan rendelkezésre álljanak, megújuló és
önfenntartó képességük ne kerüljön veszélybe. Átmeneti veszélyeztetés esetén e
képességeket akár mesterségesen is pótolni kell. A meg nem újítható természeti
erõforrásokra pedig a takarékosság és védelem különösképpen jellemzõ.
A harmadik feltétel, hogy az egész társadalom a tõle elvárható módon és
mértékben együttesen vegyen részt a természet védelmének megvalósításában,
azon elv alapján, hogy az érdekek ütközése esetén a természetvédelmi érdek
elsõdlegességét kell vélelmezni, az elõzõ két feltétel teljesedése miatt. Így
az állam, az állampolgárok, a jogi személyek és más szervezetek egyaránt
részesei a természet védelme tartós folyamatának.
A természet védelmének feltételei számos követelmény teljesítését igénylik.
Ezek közül csak a legfontosabbakat kiemelve:
A társadalmi tudat befolyásolása, az oktatás, az ismeretterjesztés, a nevelés
hatékonyságának növelése.
A szabályozás és a szervezetrendszer fejlesztése, elsõsorban a megelõzési
eszközök elsõdlegességének biztosításával, de nem megfeledkezve a felelõsségi
eszközökrõl sem.
A gazdaság befolyásolása széleskörû eszközrendszerének megteremtése, a
preferenciák és diszpreferenciák hálózatával.
A hatékonyan mûködõ és ehhez a befolyásolás, beavatkozás jogosítványaival
rendelkezõ hatósági rendszer mûködtetése.
A társadalom részvételének biztosítása.
A nemzetközi kapcsolatok alakítása és a természetvédelmi
kötelezettségvállalások teljesítése, mint az állam kötelezettsége.
A természetvédelem tradicionálisan önálló törvénykezési tárgykör, és az elmúlt
években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez
kapcsolódó új jogi, közgazdasági környezet, a jogállamiság követelményeinek
maradéktalanul megfelelõ szabályozás is új jogszabályi, törvényi háttér
megteremtését indokolja.
Részletes indokolás
I. rész
1-5.§
A célok meghatározása körében mind a hagyományos természetvédelem, mint pedig
a védett természeti területeken kívüli természeti értékek védelme
megfogalmazásra került. Az általános cél a természeti értékek védelme, a
kiemelt cél a különleges oltalomra érdemes területek és értékek megõrzése.
A törvény hatálya a természet védelme esetében értelemszerûen az ország
területét jelenti és ezen belül kiterjed valamennyi természeti értékre és
területre.
A javaslat koncepciója, hogy a környezetvédelem és a természet védelme nem
egymás részei, hanem egymást kiegészítõ, szerves egységes alkotó állami és
társadalmi funkciók. Éppen az egység érdekében, azokban az esetekben, ahol a
jelen törvény kifejezetten eltérõ rendelkezéseket nem tartalmaz, a környezet
védelme új törvényi szabályozásának rendelkezései irányadóak. A nemzetközi
kötelezettségvállalásból fakadó feladatok teljesítésére e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak az egyezmény másképp nem rendelkezik.
Az alapfogalmak körében szerepelnek mindazok a kulcsfontosságú meghatározások,
amelyek nélkül a törvényi rendelkezések értelmezése nehézzé vagy lehetetlenné
válna, de melyek részleteit a javaslat a késõbbiekben részletesebben is
meghatározhatja (pl. fenntartható használat).
A javaslat nem sorolja fel taxatív módon mindazokat az alapelveket, amelyek a
természet védelme kapcsán szóba kerülhetnek. A nevesített alapelvek nem
tartalmaznak közvetlen rendelkezéseket a jogérvényesítés, jogalkalmazás
számára, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy a törvény rendelkezéseinek
értelmezését, koncepcióját segítsék érvényre jutni.
A javaslat fõbb alapelvei:
A közérdekû védelem elve, amely erkölcsi és jogi kötelezettség egyben. Magában
foglalja a veszélyhelyzetek és károsodások megelõzésében, a károk
enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot
helyreállításában való közremûködés minden jogalany számára elsõdleges
kötelezettségét.
A biológiai sokféleség és a természetes egyensúly fennmaradásának elve.
Az együttmûködés elve, amely a természetre legkisebb terhelést jelentõ
megoldás kialakításában jelentkezik, mind hazai, mind pedig a külkapcsolatok
terén.
II. rész
6-7.§
A tájvédelem védett jogi tárgya a táj, amely a természet részét képezõ,
rendkívül összetett funkcionális természeti egység. A táj a természeti erõk
által formált, sajátos, a rá jellemzõ természeti rendszerrel együtt megjelenõ
természeti érték(rendszer), melyet az emberi tevékenység jelentõs mértékben
alakított és folyamatosan befolyásol. A táj különféle meghatározó elemeire
tekintettel kizárólag a természetvédelem keretében való szabályozása nem
lehetséges. A táj ökológiai, ökonómiai és esztétikai potenciáljának a védelme
több törvény szabályozási körébe tartozhat. Az épített környezetnek alakító,
némelykor meghatározó szerepe lehet, ugyancsak ez vonatkozik a gazdálkodásra,
vagy egyéb használati formákra.
8-14.§
A Föld biológiai sokféleségét és az életformáknak sokféleségét, gazdagságát,
illetve annak egységeit, a fajokat, életközösségeiket, azok állapotát,
egyedeit megóvni az emberi élet létfeltételeinek biztosítása szempontjából is
kötelességünk. A biológiai sokféleség védelmének elvébõl az is következik,
hogy valamennyi vadon élõ szervezetet megilleti a védelem valamilyen mértéke,
a védelmi minimum.
A túlzott hasznosítás a fajok által képviselt élõ termszeti erõforrásokat is
egyre inkább kimeríti, az erõforrásokban bekövetkezõ veszteségekhez, sõt azok
pusztulásához vezethet, nélkülözhetetlen tehát, hogy a vadon élõ szervezetek,
illetve azok élõhelyeivel kapcsolatos jogok és kötelezettségek, felelõsségi
rendszer átfogóan szabályozásra kerüljön.
A javaslat meghatározza a vadon élõ szervezetek igénybevételének elveit, a
megóvásuk érdekében szükséges tiltott befogási, elejtési stb. módokat.
A genetikailag módosított szervezetek a biológiai sokféleséget
befolyásolhatják, ezért létrehozásuk, termesztésük, tenyésztésük,
terjesztésük csak jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén
engedélyezhetõ.
A vadgazdálkodás, a vadászat, halászat és horgászat csak a természet
védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban folytatható. E korlátozás egyben
a kérdéses tevékenységek önérdeke is. Különösen kiemelkedik ebbõl a körbõl a
vadászati, halászati, horgászati tilalmak elrendelésének, az
állományszabályozásnak a lehetõsége.
A szabályozás célja, hogy a természet élõ elemeinek, így a vadon élõ
állatfajoknak védelmét biztosítsa, a megõrzési elvek alapján.
Szabályozni kell a nem õshonos élõ szervezetek betelepítését és
visszatelepítését is, hiszen tevékenységük a természeti rendszert jelentõs
mértékben befolyásolhatják. A betelepítés és visszatelepítés csak egyedi
elbírálás alapján, engedéllyel lehetséges.
.
15.§
A törvényjavaslat a természeti területek meghatározását az alapfogalmak
körében adta meg, viszont ex lege természeti területi kategóriába sorolja
azokat a földterületeket, amelyek a természeti értékek legfontosabb
elõfordulási helyei.
Nem tartoznak ebbe a körbe az utak, építmény elhelyezésére szolgáló területek,
stb.
16-18.§
Az élõhely megóvása napjainkban különösen fontos, hiszen felismert tény, hogy
a fajok kipusztulása, a biológiai sokféleség csökkenése gyakran éppen annak a
következménye, hogy hiányzik a megfelelõ élõhely, vagy az nem kellõ
minõségben fenntartott. Az élõhelyek védelmének érdekeit valamennyi gazdasági
tevékenység folytatása során figyelembe kell venni. A gazdálkodást a biológiai
sokféleség megõrzésével lehet csak folytatni.
Különösen jelentõs a termõföldek hasznosításának, a növényvédõszerek valamint
a talaj termékenységét befolyásoló anyagok természeti területen való
felhasználásának szabályozása. Ezek kereteit törvényi szinten kell
meghatározni.
A vizes területeken, vizes élõhelyeken, éppen ezek jellege miatt, a
beavatkozások meghatározó változásokat eredményezhetnek, amelyek a természeti
értékeket, a területek természeti rendszerét veszélyeztethetik.
19-20.§
A földfelszín jelenlegi arculatát a földtani értékek, morfológiai elemek
jelentõs mértékben meghatározzák. Ezen túlmenõen a természet abiotikus elemei
teremtik meg a feltételeket az élõvilág fennmaradásához.
A földtani, felszínalaktani értékek védelme érdekében általános szabály, hogy
bármilyen tevékenységet csak úgy lehet végezni, hogy az a földtani,
felszínalaktani képzõdményeket ne károsítsa, illetve a károsító hatás
minimális legyen.
Különösen érzékenyek a fedetlen karsztterületek, amelyek a terhelést,
szennyezést nem képesek tolerálni. A hazai ivóvízkészletünk jelentõs része is
karsztos kõzetekben található, emiatt a felszíni, fedetlen karsztterületek
indokolatlan, természetkárosító, környezetszennyezõ használata
összeegyeztethetetlen a fenntartható használat elveivel.
A földtani értékek sajátos formakincsei az ásványok, ásványtársulások, továbbá
az ember elõtti élet földtörténeti nyomai, az õsmaradványok. Károsításuk a
megismerésüket, a tudományos kutatást lehetetlenné teszi, ezért ezt minden
esetben el kell kerülni. Nem sorolható ebbe a körbe a kõzetalkotó mennyiségben
elõforduló ásványok, õsmaradványok igénybevétele (pl. bányászott kõzetek).
A földtani, felszínalaktani képzõdmények, értékek szempontjából a bányászati
tevékenység lehet a legkedvezõtlenebb emberi tevékenység, ugyanakkor a
gazdaság számára szükséges nyersanyagok biztosítása csak e tevékenység
folytatásával lehetséges. Ennek is figyelemmel kell azonban lennie a
természeti értékek - lehetõség szerinti - megõrzésére.
21.§
A természeti területek és értékek védelme érdekében szükséges hatósági és
szakhatósági jogköröket a javaslat taxatív módon felsorolja, összhangban más,
ágazati jogszabályokban meghatározott eljárásokkal.
III.rész
22-27.§
A természet védelme szempontjából különleges értéket képviselõ élõhelyeknek,
területeknek, valamint egyes élõ szervezeteknek tudományos, kulturális vagy
más közérdekbõl külön intézkedéssel biztosítani kell a kiemelt oltalmat, a
nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban. Ezt az oltalmat a védetté
nyilvánítás jelenti.
A javaslat meghatározza a törvény erejénél fogva védett természeti értékeket,
és meghatározza azok pontos fogalmát.
Azon természeti értékeket, melyek valamilyen szempontból további kiemelt
oltalmat érdemelnek, fokozottan védetté kell nyilvánítani és e minõségének
megfelelõ védelemben részesíteni.
A védetté nyilvánításnak, - amely hivatalból indul, de a védetté nyilvánítást
bárki kezdeményezheti - alapos tényfeltáró tevékenységen kell alapulnia. Az
elõkészítés során a védettség indokát és annak megvalósításához szükséges
feltételek meglétét kell az elõkészítõ hatóságnak tisztáznia.
A javaslat részletesen meghatározza a védetté nyilvánítás elõkészítésének
rendjét (eljáró szerv, egyeztetõ megbeszélés stb.).
A területek országos vagy helyi jelentõségû védelemben részesítését a közérdek
országos vagy szûkebb területi esetleg települési érdeke határozza meg.
Ennek megfelelõen alakul a védetté nyilvánítási jogkör telepítése is, de a
védettség kimondása minden esetben jogszabályban (miniszteri rendelet,
önkormányzati rendelet) történik.
A védettség jogszabályban történõ deklarálása meghatározza a természeti
terület természetvédelmi szempontú státuszát, így a területtel való
rendelkezésre és annak használatára a törvényben elõírt különleges szabályok
vonatkoznak, de egyben a törvény feljogosítja a természetvédelmi hatóságokat
is a védett területtel kapcsolatos használati, kezelési módok, korlátozások
és tilalmak elõírására. Ezek betartása mindenki számára kötelezõ, hiszen azok
a terület megóvását, a természeti értékek fennmaradását, lehetõség szerinti
megújítását szolgálják.
Figyelemmel arra, hogy a védetté nyilvánítás elõkészítése idõigényes, hosszú
folyamat, a terület hirtelen bekövetkezõ károsodásának veszélye esetén annak
megakadályozása érdekében az igazgatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a
területet és jogosult érvényesíteni mindazokat az elõírásokat, melyek
egyébként a védett természeti területek vonatkozásában alkalmazhatóak. Az
ideiglenes védettség a végleges védetté nyilvánítás elõzetes intézkedése.
Indokolt esetben, ha a védettség valamely okból csupán idõlegesen indokolt, és
végleges védelemre nincs szükség, sor kerülhet átmeneti védetté nyilvánításra
is, amely az indokoltság megszûntével maga is megszûnik.
A védettség feloldásáról gondoskodni kell abban az esetben, ha annak
fenntartását továbbiakban természetvédelmi indokok nem teszik szükségessé.
28-29.§
A védett természeti területek - a hatályos jogi szabályokkal összhangban -
nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és a természeti
emlék kategóriájába tartozhatnak. A kategóriák létrehozása során a terület
kiterjedését és fontosságát egyaránt figyelembe kell venni. A védett területek
kategóriái közül a nemzeti parkká, tájvédelmi körzetté minõsítés feltételeit
indokolt a nemzetközi természetvédelmi elõírásoknak megfelelõen megállapítani,
létrehozásukra csak a miniszter jogosult.
Természetvédelmi területként célszerû kezelni többek között a régészeti,
õslénytani lelõhelyeket, botanikus kerteket, arborétumokat. Természeti emlékek
pl. az egyes fák, facsoportok, sziklák, földtani szelvények.
Nemzetközi programban foglalt elvek alapján egyes területek - a miniszter
által - bioszféra rezervátummá minõsíthetõk, melyek legértékesebb területei a
magterületek.
Különösen értékes erdõterületeken a természeti folyamatok emberi
beavatkozástól mentes megõrzése a cél, melynek érdekében - a természeti
értékek fennmaradása, természetes úton való megújulása miatt - szükséges lehet
megtiltani az erdõgazdálkodási tevékenységet. Erre alkalmasak az
erdõrezervátumok. A tudományos kutatás céljaira szolgáló területek lehetnek a
tudományos rezervátumok.
Mindkét védettségi forma csak valamely "alap-kategóriába" is besorolt
terület esetén alkalmazható, külön miniszteri rendelet alapján.
30.§
A védõövezet elsõdleges feladata az, hogy biztosítsa a védett természeti
területek közvetlen közelében a természeti értékek megõrzését, fenntartását,
átmenetet képezve a védett és nem védett területek között.
A védõövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához
kötött tevékenységek körét jogszabályban kell rendezni.
A védõövezet nagyságát a védettséget kimondó jogszabály, vagy más jogszabály
határozza meg.
31-41.§
A kiemelt védettség kötelezettséggel, korlátozással jár együtt, melyeket
részben a törvény, részben a védettséget kimondó jogszabály, részben pedig a
természetvédelemért felelõs hatóságok állapítanak meg. A védettségbõl eredõ
kötelezettségek többnyire passzívak, tehát negatív tartalmúak, de sor kerülhet
pozitív tartalmú kötelezettségek létesítésére is. Az eseti határozatok mindkét
típusú kötelezettséget elõírhatják.
Védett természeti területen nem feltétlenül szükséges mindenfajta tevékenység
ex lege tilalmának vagy korlátozásának kimondása, ehelyett egyes
tevékenységek engedélyhez vagy szakhatósági hozzájáruláshoz köthetõek. Védett
természeti terület esetén általánosan jellemzõ az engedélyhez, szakhatósági
hozzájáruláshoz kötött, kivételes a szabad tevékenység gyakorlás.
A javaslat meghatározza a védett természeti területen található erdõkre
vonatkozó különleges szabályokat, felsorolja a védett természeti területen
természetvédelmi hatósági engedélyhez, vagy hozzájáruláshoz kötött
tevékenységek körét.
Fokozottan védett természeti területen - a természetvédelmi kezelésen kívül -
más tevékenység általában nem végezhetõ.
A védelem többnyire a fentieknek megfelelõen a tulajdon, használat
szükségszerû korlátozásával jár együtt, ami általában nem haladja meg a rendes
gazdálkodás kereteit.A tulajdonjogi, használati korlátozások körét a javaslat
részletesen felsorolja, megjelölve a kártalanítási kötelezettséget is.
42-47.§
A vadon élõ szervezetek közül a nagyfokú pusztulásnak kitett, veszélyeztetett
fajok, állományok, valamint életközösségek különleges oltalmát védettségük
kimondásával és a kapcsolódó kötelezettségek meghatározásával szükséges
biztosítani, mégpedig a fennmaradáshoz szükséges természeti rendszerekkel
egyetemben.
A védelemre szoruló veszélyeztetett fajok, illetve életközösségeik hatékony
védelme élõhelyük védelmével együtt valósítható meg eredményesen. A törvény
lehetõséget biztosít ugyanakkor arra is, hogy az igazgatóság - kivételesen a
Minisztérium - engedélyt adjon egyes, a védett fajokkal kapcsolatos
tevékenységekhez.
Külön rendelkezik a javaslat a természetes úton visszatelepülõ fajokról,
melyek a miniszter eltérõ rendelkezéséig védett fajnak tekintendõk.
A régi hazai állatfajok és fajták védelmére vonatkozó speciális szabályokat az
érintett miniszterek állapítják meg.
48-51.§
A barlangok, mint a föld méhének sajátos kincsei, 1961 óta - a világon
egyedülállóan - ex lege természetvédelmi oltalmat élveznek Magyarországon. A
barlangok védelmére mindig kiemelt figyelmet fordítottak hazánkban, az elsõ
barlangvédelmi törvénytervezetet már 1929-ben elkészítették.
A védettség kiterjed a barlang valamennyi részére, képzõdményére, kitöltésére,
de a tervezet lehetõséget teremt arra is, hogy a mesterségesen létrehozott,
barlang méretû üregek is védetté nyilváníthatók legyenek, ha jelentõs
képzõdményekkel rendelkeznek (ilyenek pl. a felhagyott mûvelésû bányajáratok).
Elõfordulhat az is, hogy a barlang valamely engedélyezett tevékenység
akadályát képezi. Erre tekintettel a tervezet lehetõséget teremt arra, hogy ha
a védettség fenntartásához természetvédelmi érdek egyáltalán nem fûzõdik, a
védettséget a miniszter feloldhassa. Ilyen esetekben az igazgatóságnak kell
arról rendelkeznie, hogy az oltalom alatt nem álló barlang megszüntetésére
milyen módon kerüljön sor (pl. tömedékelés, lefejtés, stb.).
A barlangok állagát, állapotát nem csupán a bennük folytatott emberi
tevékenység befolyásolhatja, hanem a barlangok felszínén zajló cselekmények
is. Emiatt a barlangok felszíni területein korlátozások rendelhetõk el, vagy
azok védetté nyilvánítására is lehetõséget teremt a tervezet.
A barlangok klimatikus sajátosságaira tekintettel gyógybarlanggá
nyilváníthatók. Ez esetben a gyógybarlang megóvására és természetkímélõ
hasznosítására vonatkozó szabályokat is rögzíteni kell.
A barlangokról, mint kiemelt természeti értékekrõl önálló nyilvántartást kell
vezetni.
Valamennyi barlang esetében az ingatlan tulajdonosa tûrni köteles, hogy a
barlangot az erre felhatalmazott személyek felkeressék (pl. a barlang
látogatása, kutatása, használata érdekében).
A tervezet meghatározza, mely esetekben kell beszerezni a Minisztérium vagy az
igazgatóság engedélyét valamely barlangi vagy barlanggal kapcsolatos
tevékenységhez. Az igazgatóság szakhatósági jogköreinek tételes felsorolására
nincsen mód, ezért a tervezet erre csupán példákat említ.
Külön rendelkezés vonatkozik a barlangindikációra, hiszen ezek a föld mélyében
lévõ barlangok jelenlétére utalnak. A bejelentési kötelezettség, valamint az
igazgatóság engedélyezési - hatósági - jogköre a még nem ismert barlang
védelmére is kiterjed.
52.§
Az ásványok, ásványtársulások, õsmaradványok szakmai, tudományos vagy
ritkaságuknál, nagyságuknál fogva jelentõs köre, a miniszter által védetté
nyilvánítható. A védetté nyilvánítást kimondó rendeletben meg kell határozni a
képzõdmények eszmei értékét.
A védett ásványi képzõdményeket - lehetõség szerint - elõfordulási és
lelõhelyén kell megõrizni, ha ez nem lehetséges, akkor leletmentésük után úgy
kell elhelyezni õket, hogy természetvédelmi célokat is szolgáljanak.
A védett ásványi képzõdmények valamennyi fontos elõfordulási és lelõhelye
védelem alá helyezendõ, ezekre a területekre a védett természeti területekre
vonatkozó elõírások az irányadóak.
A védett ásványi képzõdményekkel való kereskedelem figyelemmel kísérése,
ellenõrzése rendkívüli fontosságú, ezt szolgálják a javaslat vonatkozó
rendelkezései.
IV. rész
53-55.§
A természet védelme nem lehet spontán, ötletszerû tevékenység, sokkal inkább
tudományosan megalapozott, eszközrendszerében és az egyes jogalanyokra
vonatkozó kötelezettségek, feladatok kialakításában alaposan kimunkált
magatartási mód. Ennek pedig nem lehet más alapja, csak a vonatkozó tervek
rendszere, amelyek lehetõvé teszik mindenki számára, hogy magáévá tegye a
természet védelmének célkitûzéseit.
Ennek érdekében - a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként - Nemzeti
Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni.
Az Alapterv végrehajtására további terveket kell készíteni, ebbõl a körbõl
kiemelendõ a védett természeti területek fenntartását szolgáló kezelési
terv. (36. §)
A természeti területek, értékek védelme más tervek készítése során
elengedhetetlen, a javaslat ennek intézményi hátterét teremti meg.
56-59.§
A javaslat átfogóan szabályozza a természet védelmének szervezeti rendszerét,
meghatározva az egyes szervezetek feladatkörének fõbb elemeit.
A törvényjavaslat részletesen szabályozza a természetvédelmi õrök jogait és
kötelezettségeit. Ennek törvényi szintû meghatározására azért volt szükség,
mert a természetvédelmi õr eljárása során állampolgári alapjogokat korlátozhat
a természeti értékek védelme érdekében. Így a törvényi szintû szabályozásnak
garanciális jelentõsége van.
60.§
A természet védelme érdekében az ügyésznek kiemelt szerepe van, önálló
keresetindítási, valamint felügyeleti jogkörrel, melynek részletes szabályait
az ügyészségrõl szóló törvény tartalmazza.
61-63.§
A javaslat a megyei önkormányzat természetvédelmi feladatkörének nevesítése
mellett a települési önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos
feladatainak a meghatározása során kitér a speciális hatáskörökre, valamint a
települési önkormányzati természetvédelmi õrszolgálatok mûködésére.
64-66.§
Az állampolgárok természet védelmével kapcsolatos egyes külön jogainak
meghatározása kiemelt fontosságú. A természetvédelmi célú társadalmi
szervezetek fellépési jogát is rögzíti a javaslat, valamint polgári
természetõrök segíthetik az állami szervek és önkormányzatok természet
védelmével kapcsolatos feladatainak ellátását.
67.§
A javaslat elrendeli természetvédelmi információs rendszer mûködtetését,
melynek célja a természet állapotára vonatkozó naprakész információk
biztosítása.
V. rész
68.§
A védett természeti értékek tulajdonjogával kapcsolatos kérdések rendezésének
célja, hogy a res nullius állapotában található természeti javak tulajdonjogi
szempontból megfelelõen legyenek kezelve, hiszen ez a velük való gazdálkodás
elengedhetetlen eleme.
A védett természeti értékek esetében fõszabály ezek állami tulajdona, míg a
védett természeti területek esetében az állam elõvásárlási joga jelent
garanciális szabályt.
69-74.§
A természet védelme alapvetõen állami feladat, emiatt a költségvonzatát is
elsõsorban az állami költségvetésben és az e célra elkülönített állami
pénzalapban kell biztosítani.
A természetvédelmi értékeket, a természet elemeit pénzügyi szempontból is
értékelni kell, anyagi értékük meghatározásának módjait miniszteri rendeletben
kell meghatározni.
A természetvédelmi célok elérésében, a feladatok végrehajtásában a jogi és
magánszemélyeknek, a gazdálkodóknak, vállalkozóknak is tevékenyen közre kell
mûködniük. Feltétlenül indokolt, hogy a természeti értékek védelmére ösztönzõ
támogatásban részesüljenek azok, akik a célok elérését saját tevékenységükkel
is segítik.
Az utólagosan elrendelt hasznosítási korlátozás, illetve kötelezés elõírása
esetén (amennyiben méltányos idõtartam nem állt a tulajdonos rendelkezésére)
az ebbõl eredõ többletkiadásokat meg kell téríteni.
Ugyancsak meg kell téríteni azokat a károkat, melyeket az indokolatlan
elõzetes védetté nyilvánítás okozott.
Védett területek esetében, bizonyos veszélyt jelentõ tevékenységek folytatása
következtében a védett területek megtisztítása, az eredeti állapot
helyreállítása aránytalanul nagy terheket róhat a tevékenység folytatójára,
illetõleg a károkozó ismeretének hiányában a természetvédelmi hatóságokra.
A következmények felszámolásának anyagi fedezete biztosítékául feltétlen
indokolt a kötelezõ felelelõsségbiztosítás bevezetése, amikor minden
lehetséges károkozó biztosítási díjat fizet. A biztosítási szerzõdés
megkötésével, a biztosítási díj fizetésével a veszélyes tevékenységek
természeti kockázatainak anyagi következményeit elháríthatják, illetõleg a
káros következményeket csökkenthetik.
A védett állatok egyedei a védelmi intézkedések ellenére okozhatnak kárt,
elsõsorban a mezõgazdasági termelésben, illetve a közlekedésben. Figyelemmel
arra, hogy a védett fajok a nemzeti vagyon részei, az okozott kár
kártalanítása részben az érintett tulajdonos kárveszélyviselése, részben pedig
a központi költségvetés kárveszélye között oszlik meg. A megoszlás arányát a
károkozás körülményei határozzák meg. A fõ szabály azonban az, hogy a
természet védelme lévén az egész társadalom érdekében álló tevékenység, az
ebbõl eredõ, a rendes gazdálkodás, illetve az elvárható körültekintés kereteit
meghaladó károk megtérítése kerülhet csupán szóba.
VI. rész
75-79.§
A természet védelmének államigazgatási eljárása nagyrészt megfelel az
államigazgatási eljárás általános szabályainak. A természet védelme érdekében
indokolt eltéréseket tartalmazza e rész a lehetõ legkevesebb sajátosságot
tartalmazva.
A természeti állapotfelmérés, - a környezeti hatásvizsgálat részeként -
kormányrendeletben meghatározott esetekben az államigazgatási eljárásokat
elõzi meg. Az állapotfelmérés során kaphatnak képet a döntésre jogosultak
arról, vajon milyen hatások érik a természeti értékeket egyes
tevékenységekbõl és milyen eszközökkel lehet ezek káros vagy veszélyes voltát
kivédeni.
80-81.§
A természeti értékek megóvását a különbözõ felelõsségi formák együttes és
összehangolt alkalmazásával is biztosítani kell.
A természetvédelmi bírság a jogellenes, a természetvédelem érdekeit sértõ
magatartások közigazgatási jellegû, de az anyagi érdekeket jelentõs mértékben
érintõ, vagy diszpreferenciát is jelentõ szankciója. A bírság kiszabása
felróhatóságot nem igényel, hanem maga a jogsértés ténye elegendõ alapot ad a
szankció alkalmazására.
A javaslat megállapítja a bírság kiszabásának szabályait, a részletes
szabályok kidolgozását a Kormányrendeletben történik.
A javaslat külön rendelkezik a polgári jogi felelõsségrõl, amit a Ptk-tól való
eltérés indokol.
82-85.§
A szabálysértések a magánszemélyek kisebb súlyú magatartásainak
szankcionálására szolgáló közigazgatási jogi eszközök. A szabálysértési
felelõsség alkalmazása hagyományos eszköze a természetvédelemnek. Ugyanakkor
ennek a szankciónak a hatékony alkalmazását azzal is elõ kell segíteni, hogy a
szabálysértési hatósági feladatokat is az igazgatóságok lássák el.
E rendelkezések a természetvédelem érdekében szükséges jogszabályi
módosításokat, valamint a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályokat foglalják
össze.