ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Dr. Gál Zoltán úrnak,
a Magyar Országggyûlés elnökének
Helyben
Kérdés: Lesz-e szegénységpolitikai
program a magyar középosztály
megmentésére?
Tisztelt Elnök úr!
A Házszabály 91. §-a alapján Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrhoz az alábbi
kérdést
kívánom intézni.
Lesz-e szegénységpolitikai program a magyar középosztály megmentésére?
A választ az Országgyûlésen szóban kérem.
Tisztelt Miniszter úr!
Az FKGP mindenkor különös felelõsséggel viseltetett a nemzet megtartó
erejének: a magyar középosztálynak a sorsa iránt. Többször rámutattunk, hogy
az ide tartozó néprétegek viselik a stabilizációnak és modernizációnak
nevezett megszorító intézkedések minden terhét. Köztük: a bérbõl és fizetésbõl
élõk, a munkanélküliek, a járadékosok, a segélyezettek, az
egészségkárosodottak, a nagycsaládosok, a pályakezdõk, a nyugdíjasok, a
hajléktalanok. Túladóztatott társadalmunkban tõlük származik az adóbevételek
90 százaléka! Elsõsorban õket sújtja az infláció, az alapvetõ élelmiszerek és
szolgáltatások árainak példátlan emelkedése, a reálkeresetek és a
munkalehetõségek folyamatos csökkenése. Fájdalom, hogy a családok és a
gyerekek a célpontjai, szenvedõ áldozatai a szociális és egészségügyi ellátó
rendszerek szétverésének, a közoktatás leépítésének, az értelmetlen
elvonásoknak. A betegek egyharmada nem tudja kiváltani a receptre felírt
gyógyszereket. Az emberek 18-20 százaléka - egészségi állapotukat tekintve -
depressziós. Az ötvenes évek óta nem fordult elõ a tavalyihoz hasonló mértékû
életszínvonalromlás. A harmincas évek válságjelenségei idézõdnek fel. Az
anyagi ellehetetlenülés pedig kétségbeejtõ egzisztenciális, szellemi-lelki-
testi leépüléssel is jár, a nemzet egészségi állapotának romlásával, a nemzet
fogyásával, az életesélyek, a túlélési remények romlásával.
És akkor az államháztartás tervezett reformja még hátra van. A középrétegeknek
nincs hova hátrálniuk, innen már csak a szakadék következik. A magyar
középosztály kb. 35 százaléka a létminimum alatt él, 35 százaléka a létminimum
körül. Ez jellemzi az un. alsóközéposztályhoz tartozó néprétegeket. A felsõ
középréteget jelentõ 20 százaléknyi értelmiségi, tisztviselõ és kisvállalkozói
réteg menthetetlenül lecsúszófélben van. Mert képtelen kivédeni a Bokros
csomag kegyetlen elvonásait és jövedelemkorlátozó intézkedéseit. A kettéváló
társadalom fennmaradó 10 százalékáé az összes jövedelem 40 százaléka. Ez az
összeg azonban aligha kerül vissza a gazdaságba, mert tulajdonosaik
magánvagyonként halmozzák fel, nem akarnak arányosan és méltányosan osztozni a
közteherviselésben, tehát nem ruháznak be, nem fejlesztenek, nem hoznak létre
új munkahelyeket.
A szociális piacgazdaság már rég nem szociális. A szociálpolitika szociálisan
érzéketlen, eredményét tekintve a monetáris pénzpolitika függvénye, amelynek
következménye a tömeges elszegényedés, de szegénységpolitika nélkül.
Miniszter urat azért kérdezem arról: van-e szegénységpolitikai elképzelése,
koncepciója, netán stratégiája, mert amikor ez a témakör a népjóléti tárca
illetékességi körében merült fel, ezidáig mindig a Pénzügyminisztériumra
mutogattak: minden attól függ, s attól, hogy beleillik-e a miniszter terveibe,
vagy marad a nyomor filozófiája?
Várom szíves válaszát!
Budapest, 1996. február 29.
Tisztelettel:
( István József )
FKGP frakcióvezetõ-helyettes