ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
T. Interpelláció
Dr. Gál Zoltán Úr "Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvõ
az Országgyûlés Elnöke bûnözéssel?"
részére
HELYBEN
Tisztelt Miniszter Úr!
Az Alkotmány 27.§-a és a Házszabály 90.§-a, valamint a 115.§-a alapján a
Miniszter Úrhoz az alábbi
interpellációt
intézem:
Tisztelt Ügyész Úr!
A világ minden demokratikus országában a Legfõbb Ügyész alkotmányos joga,
illetve kötelessége, hogy a társadalom és a bûnözés viszonyrendszerének
alakításában tevõleges szerepet vállaljon.
Ezt meg is teszi Magyarországon is, de sajnos oly módon, hogy egy
állítólagos külföldi "tudományos" tantételt alkalmaz a hazai viszonyokra,
olyat, amely koncepciójában eltér a hatályos magyar törvények szellemétõl.
Ennek gyakrolati megvalósulása a büntetõjog "szolgálati szerepét", a
társadalomnak a bûnözéstõl való hatékony védelmét alapjaiban kérdõjelezi meg.
Ez a szemlélet nagyban hozzájárult a jelenlegi magyar közállapotokhoz, melyben
becsületes állampolgárnak lenni hovatovább rizikót jelent, mint bûnözni,
külöösen az "elsõ millió" megszerzése után.
A Magyar Hírlap 1993. július 17-i számában Legfõbb Ügyész r kifejtette az
"együttélési doktrínát", mely szerint:
"Együtt kell élni a megnövekedett bûnözéssel."
Miután erre a megállapításra a társadalom immunválasza sokkal hevesebb
volt a aszokásosnál, sõt kifejezetten felháborodásának adott hangot a Magyar
Nemzet 1995. szeptember 9-i számában új szlogen látott napvilágot (Idézem):
"A társadalom nem kapitulálhat a bûnözés elõtt."
A megfogalmazás szemléletváltozást sejtet, a látszat azonban csal, mivel
a Legfõbb Ügyész jogfelfogása nem változott azóta, amióta az "együttélés
doktrinát" meghirdette.
A Magyar hírlap 993. július 17-i számában kifejtett tézis már egyfajta
"társadalmi szerzõdés", mely szerint (idézem:
"A bûnözés bizonyos értelemben ár, amelyet egy szabad társadalom
polgárai a szabadságért fizetnek." (Eddig az idézet)
Vagyis az állampolgárok állítólag az egyre növekvõ bûnözést hajlandóak
elfogadni cserébe szabadságukért, mivel belátják, hogy a bûnözés elleni
hatékonyabb fellépés a bûnüldözõ szervek túlhatalmát feltételezné. Ez a
társadalom szabadságjogait csorbítaná, vagy diktatúrába torkollna.
A "társadalmi szerzõdés" feltalálója a szelíd filantróp Rousseau azt
mondja a bûnözésrõl (idézem):
".minden gonosztevõ, aki megtámadja a társadalom jogát,
bûncselekményével lázadóvá és hazaárulóvá válik. Ha megsérti a
törvényt megszûnik a társadalom tagja lenni, sõt hadat üzen neki."
(Eddig az idézet.)
Figyelemre méltó, amit Rousseau a maegnövekedett bûnözésrõl mond
(idézem):
"Jól kormányzott államban kevés a büntetés,f nem azért, mintha
sokszor gyakorolnának kegyelmet, hanem eazért, mert kevés a bûnözõ.
Az államelmélet hanyatló szakaszában éppen a bûntények nagy száma
biztosítja büntetlenségüket." (Eddig az idézet)
Ez akkor következik be, amikor a társadalom "megtanul" a bûnözéssel
együttélni, meggyõzve arról: ez a szabadság ára!
A magyarországi bûnözés hatalmas méretei azt igazolják, hogy elérkeztünk
a demokrácia és jogállamiság hatodik évében a "Rousseau-i államelmélet"
hanyatló szakaszába!
A hatályos magyar büntetõ törvény - melyet a Legfõbb Ügyésznek elvben be
kellene tartania és tartatnia - a bûncselekmény fogalmát, mint az
állampolgárok szabadságjogai elleni támadást definiálja, nem pedig mint a
szabadság fennmaradásának zálogát.
Kérdezem Legfõbb Ügyész Úrtól:
1. Miután a szabadságjogok Alkotmányban garantált elidegeníthetetlen
jogai az állampolgároknak, az egyik egyénnek nincs joga kijelenteni, hogy a
másiknak együtt kell élni a megnövekedett bûnözéssel, még akkor sem, ha a
másik történetesen a Legfúbb Ügyész, sõt pláne nem!
Hogyan gondolta Legfõbb Ügyész úr felszámolni a szabadság árát az
egyénnek, vagy a társadalomnak?
2. Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvõ bûnözéssel?
Budapest, 1996. április 6.
Tisztelettel:
Dr. Homoki János
FKGP
T. Interpelláció
Dr. Gál Zoltán Úr "Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvõ
az Országgyûlés Elnöke bûnözéssel?"
részére
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A mellékelt interpellációt kívánom intézni dr. Györgyi Kálmán legfõbb
ügyész úrhoz.
Kérem, hogy az interpelláció beütemezése iránt szíveskedjék intézkedni.
Budapest, 1996. április 6.
Tisztelettel:
Dr. Homoki János
FKGP