- 1 -
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/2306.. számú
jelentés
a társulási megállapodás végrehajtásának
elõrehaladásáról és a további végrehajtásra
szolgáló kormányzati intézkedési terv
megvalósulásáról, valamint általában
Magyarországnak az Európai Unióba
történõ integrációja helyzetérõl
az Országgyûlés 10/1993. (III.5.) OGY
határozata alapján
Elõadó: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 1996. április
Bevezetõ
Az Országgyûlés 10/1993. (III.5.) határozata kötelezi a Kormányt, hogy
minden évben március 31-ig írásban tájékoztassa az Országgyûlést a társulási
megállapodás végrehajtásának elõrehaladásáról, a kormányzati intézkedési terv
megvalósításáról, valamint általában Magyarországnak az Európai Közösségekbe
(jelenleg már: Unióba) történõ integrációjának helyzetérõl. A Kormány legutóbbi
beszámolóját az Országgyûlésnek 1995. márciusában benyújtotta.
E jelentés elsõdleges célkitûzése, hogy ismertesse az Európai Unióhoz való
csatlakozási folyamatunkban az elmúlt egy év során történt elõrehaladást, a
jelenlegi helyzetet áttekintse és az ebbõl eredõ feladatokat felvázolja.
I. Általános helyzetértékelés
Az 1995. január 1-i kibõvülés után az Európai Unió már szinte valamennyi
nyugat-európai országot magában foglalja. (Svájc, Norvégia, Izland és
Liechtenstein alapvetõen saját elhatározásból maradt egyelõre kívül az Unión.)
Az Unió további, döntõen keleti irányú kibõvülésének szükségessége
ugyanakkor általánosan elfogadott nézetté vált és meghatározásra került a
szóbajöhetõ országok köre is: Ciprus, Málta, az Európai Megállapodással
rendelkezõ 9 közép- és kelet-európai, valamint balti állam és - az Olaszországgal
folytatott vitájának lezárása után - Szlovénia válhat az Unió tagjává. Ezen 12
ország valószínûsíthetõen azonban nem egyszerre, hanem 2-3 kisebb csoportban
csatlakozhat az Unióhoz.
A kibõvítés szükségességének politikai elfogadásával és földrajzi
kiterjedésének meghatározásával a hangsúly a gyakorlati kérdésekre tevõdött át.
A csatlakozásra történõ felkészítési stratégia 1994 decemberi esseni elfogadása
után az Európai Tanács 1995. júniusi ülése Cannesban jóváhagyta a csatlakozásra
történõ felkészülés egyik súlyponti területét képezõ belsõ piaci jogharmonizáció
prioritásait összefoglaló Fehér Könyvet. Az 1995. decemberi madridi Európai
Tanács pedig állásfoglalásában már a csatlakozási szcenáriót, a lehetséges
menetrendet vázolta fel.
A madridi csúcstalálkozó kilátásba helyezte a csatlakozási tárgyalások
megkezdésére vonatkozó politikai döntésnek az Unió Kormányközi Konferenciája
utáni lehetõ legkorábbi meghozatalát és - bár kötelezettségvállalás nélkül -
összekötötte azt az un. Málta-Ciprusi Formulával (tárgyaláskezdés 6 hónappal a
Kormányközi Konferencia után).
A kibõvítési tárgyalások megkezdésének meghatározó feltétele, hogy ezidõ
alatt eredményesen fejezõdjön be az 1996. március 29-én Torinóban megnyílt
Kormányközi Konferencia. Napirendjén várhatóan az intézményi reformok, az Unió
polgárközelisége, mûködésének átláthatósága, a tagállamok bel- és igazságügyi
együttmûködése, annak egy részének közösségiesítése, valamint egy hatékony közös
kül- és biztonságpolitika kialakítása szerepelnek fõ témaként. A Konferencia
munkáját - jóllehet külön napirendi pontként ez nem fog szerepelni - már a
kibõvítés figyelembevételével végzi.
A Konferenciával párhuzamosan a Bizottság folytatja a bõvítés hatásainak
elemzését, különös tekintettel a mezõgazdasági és strukturális politikára,
valamint már a kibõvítést figyelembe véve készíti el részletes elemzését a
Kormányközi Konferencia utáni közvetlen elõterjesztésre az Unió 1999. december
31. után érvénybe lépõ új finanszírozási keretérõl. Mindez azt támasztja alá,
hogy az Unió is megkezdte konkrét felkészülését a keleti kibõvítésre.
Madridban még nem született politikai döntés az elsõ csatlakozási körbe
kerülõ országokról. Azzal a döntéssel, hogy a Bizottság megbízást kapott az egyes
jelölt országok csatlakozásérettségérõl szóló véleményének (az un. "avis"-knak) a
kidolgozására, a csatlakozási tárgyalások elkezdésérõl szóló döntés a bizottsági
vélemény kidolgozásának keretébe került.
Az elkövetkezendõ másfél - két évben tehát a Bizottság véleményezési
folyamatában kerül elõtérbe az egyes tagságra aspiráló országok politikai,
gazdasági és jogi felkészültségének megítélése, és ennek alapján fog megszületni
az a politikai döntés - valószínûsíthetõen a Kormányközi Konferencia lezárását
követõ Európai Tanács ülésen 1997 végén - amely kijelöli a csatlakozás elsõ
hullámában résztvevõ országokat.
A madridi állásfoglalás megadja az elvi lehetõséget hazánknak, hogy 1997
végén - 1998 elején a csatlakozási tárgyalások megkezdõdjenek és reálisan
tarthatóvá teszi azt a menetrendet, amelyet csatlakozási kérelmünk beadásakor
határoztunk meg. Feladatunk annak biztosítása, hogy Magyarország az elsõ csoport
tagja lehessen. Erre - belsõ viszonyaink és felkészülésünk sikere függvényében -
a külsõ politikai támogatás jelenleg kedvezõ.
II. Az Európai Megállapodás végrehajtása és továbbfejlesztése
1. A társulási intézmények mûködése
A társulás mûködése során fokozatosan sikerült megvalósítani azt a magyar
törekvést, hogy a Társulási Tanács az Európai Megállapodás felügyeletével
kapcsolatos feladata mellett a magyar uniós csatlakozásra történõ felkészülés
bilaterális fórumává váljék. Ezt az esseni magyar Memorandumban tett
javaslatunkat a Társulási Tanács 1995. július 17-én Brüsszelben megtartott
második ülésén írásban átadott álláspontjában is visszaigazolta az Unió.
Az Unió mind szóbeli, mind írásbeli értékelésében elismerte
erõfeszítéseinket és visszaigazolta a felkészülési nemzeti stratégiák
kidolgozásának és végrehajtásának fontosságát.
a/ A Társulási Tanács 1995. július 17-i ülésén 1/95 számon határozatot hozott
az Európai Megállapodás 4. sz. jegyzõkönyvének módosításáról, mely a "származó
termékek" fogalmának meghatározásáról rendelkezik. Ezen túlmenõen úgy döntött,
hogy további két kérdésben (egyrészt a szociális együttmûködés kérdésében,
valamint a vállalati versenykorlátozó magatartásokra vonatkozó végrehajtási
szabályok jóváhagyása tárgyában) a késõbbiekben írásbeli eljárás keretében hoz
határozatot.
b/ A Társulási Bizottság 1995-ben - az Unió kérésére - csak az elsõ félévben
tartott ülést 1995. június 1-2-án. A Bizottság elsõsorban kereskedelmi és
gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A Társulási Bizottság albizottságai és
munkacsoportjai az év folyamán az igényeknek megfelelõen üléseztek.
A Társulási Bizottság következõ ülésére 1996. március 22-én került sor.
c/ A Parlamenti Társulási Bizottság 1995. november 27-29. között ülésezett.
Munkájával és ajánlásaival nagymértékben támogatta az Európai Megállapodás
végrehajtásához és a csatlakozás elõkészítéséhez fûzõdõ érdekeink elõmozdítását.
A Parlamenti Társulási Bizottság 1996. április 26-27-én tartja soronkövetkezõ
ülését.
2. Az Európai Megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel összefüggõ
rendelkezéseinek alkalmazása
A társulási megállapodás az ipari termékek meghatározott menetrend szerinti
teljes szabadkereskedelmét irányozza elõ. A mezõgazdaságban ez csak a tagsággal
lehetséges.
1995. január 1-jétõl az ipari termékek közösségi piacra jutása tekintetében
- az acél- és textiltermékeket kivéve - valamennyi kereskedelmi célú korlátozás
megszûnt. Az acéltermékek esetében, ahol mennyiségi korlátozások 1992. március 1-
je óta nem léteznek, 1996. január 1-jétõl a vámok is eltörlésre kerültek. A
textiltermékeknél 16 termékkategóriára 1997 végéig mennyiségi korlátozás áll
fenn; 1996-ban 3-4 % közötti átlag vámmal, melyeket 1996. végén eltörölnek.
A magyar-EU textilkereskedelem mennyiségi rendszerét szabályozó, az Európai
Megállapodást Kiegészítõ Jegyzõkönyv értelmében a felek a múlt év során
áttekintették a Megállapodás megvalósulásának helyzetét és a liberalizálás
irányába történõ elõrehaladás további lehetõségeit. Ennek eredményeként a múlt év
végén a piacrajutási feltételeket tovább javító Megállapodás jött létre
Magyarország és az EU között, mely 1996. január 1-jével de facto alkalmazásra
került.
A Megállapodás értelmében az EU a magyar anyagos export tekintetében két, a
bérmunka vonatkozásában egy kategóriát liberalizált, míg a bérmunka kvótákat a
korábban rögzített éves emelésen felül további 20%-kal megnövelte.
A piacrajutási érdekeink és törekvéseink javítására irányuló
erõfeszítéseinket az elmúlt években a mezõgazdasági termékek kereskedelmére
összpontosítottuk és ez áll továbbra is a homloktérben. E rendszer
továbbfejlesztésére két nemzetközi körülmény is okot ad: az EFTA országok
csatlakozása miatt szükségessé váló szerzõdés-kiigazítás, valamint a társulási
megállapodás agrárkoncessziós rendszerének az Uruguay-i Fordulón történt
megállapodás keretében kialakított új formák segítségével való kifejezése, a
preferenciális piacrajutási kedvezmények értékének megõrzésével. Az EFTA-országok
csatlakozását illetõen közös törekvésünk olyan keretek kialakítása, amelyek a
hagyományos kereskedelmi forgalmak zavartalan menetét lehetõvé teszik az új
feltételek közepette is.
1995. január 1-jétõl - egymással egyeztetett tartalommal - autonóm
ideiglenes intézkedések kerültek bevezetésre. A szerzõdéses megállapodás nem
jöhetett létre, mert az EU Bizottság nem rendelkezett ehhez mandátummal, ezt csak
1995. márciusában kapta meg. A magyar fél a közösségi mandátumról való
döntéshozatal elõsegítéséhez a magyar álláspontot részletesen dokumentáló
Memorandumot adott át.
Az Uruguay-i Forduló megállapodásai, valamint az EFTA-országok csatlakozása
miatti kiigazítások szerzõdéses formájának kialakítására - úgy tûnik - 1996.
július 1-jei hatállyal kerülhet csak sor.
1995-ben az Európai Megállapodás kereskedelmi rendszere két tekintetben
módosult.
Az Európai Unió EFTA országokkal való kibõvülése, valamint az Uruguay-i
Forduló eredményei által szükségessé tett adaptációs tárgyalások a
textilszektorban már 1994 novemberében eredményre vezettek, ennek következtében
1995. január 1. óta a még kontingentált termékkörben megnövekedett kvóták állnak
a magyar exportõrök rendelkezésére.
1995. október 1-jétõl lépett hatályba az Európai Megállapodásnak a
származási szabályokat tartalmazó 4. sz. Jegyzõkönyvének a módosítása. Ez de jure
lehetõvé teszi a Visegrádi országok közötti kumulációt a származó állapot
meghatározása során (az ezekbõl az országokból importált anyagok, alkatrészek,
félkész termékek hazaiként való figyelembevételét) és ezzel bõvíti a kedvezményes
export lehetõségeket.
A társulási szerzõdésbõl eredõ kötelezettségeinek ezideig mindkét Fél
eleget tett. A kereskedelmi akadályok lebontása menetrendszerûen folyik,
kereskedelmi védelmi intézkedés alkalmazására továbbra sem került sor. A
társulási megállapodás hatálybalépése óta az ipari termékek körében 1995
júliusában került az EU részérõl elõször dömpingellenes eljárás indítására sor az
I és U profilú acélterméket érintõen. (A négy érintett vállalat az igényelt
adatokat a Bizottságnak október elsõ hetében megküldte, ezek értékelése a
Bizottság részérõl még folyamatban van; a kapott informális tájékoztatás szerint,
a benyújtott panasz a magyar adatok tükrében sem állta meg a helyét, eddig a
Bizottság nem hozott dömpingellenes intézkedést).
Szubvencióellenes vagy pedig piaczavarási eljárást egyik fél sem indított
eddig. A kétoldalú kereskedelem eddigi legnagyobb horderejû problémája az
állategészségügyi okokra hivatkozással 1993. áprilisában elrendelt élõállat és
húsbeviteli tilalom volt.
Az Európai Megállapodás belsõ ellátási nehézségekre vonatkozó záradékának
alkalmazásával a magyar fél tájékoztatta a Társulási Bizottság elnökét, hogy
1995. novemberétõl az étkezési, takarmányozási és ipari célú kukoricára export
engedélykötelezettséget vezet be.
A kétoldalú kapcsolataink legfõbb jellemzõje az, hogy az Európai Közösségek
Magyarország legnagyobb gazdasági és kereskedelmi partnere.
Az EK-ba irányuló export 1995-ben 8077 millió USD-t, az onnét ide irányuló
import 9514 millió USD-t tett ki. 1995-ben az EK-ba irányuló export 18,5 %-kal,
az onnét érkezõ import 7 %-kal növekedett; miközben az exportban 21,5 %, az
importban 7 %-os volt az átlagos növekedés. Az EK részesedése exportunkban 62,7
%-ot, importunkban 61,5 %-ot; a forgalom egyenlege - 1440 m USD-nyi passzívumot
tett ki. Az Európai Közösség cégei és bankjai Magyarország legfõbb befektetõi,
részesedésük a magyarországi külföldi befektetésekben meghaladja az 50 %-ot.
A kereskedelmi forgalom szaldójában mutatkozó problémák 1995. I.
negyedévében ebben a relációban is tovább romló tendenciát mutattak, ezért a
fizetési mérleg egyensúlya jelentõs mértékû megbomlásának veszélyét hordozták
magukban és ez vezetett a Kormány március 12-én hozott stabilizációs intézkedés-
csomagja keretében az import vámpótlék bevezetéséhez. Ezt az intézkedést a
Közösségnek notifikáltuk, errõl a Társulási Bizottság június 1-2-i ülésén
konzultációt folytattunk. A Jegyzékben tájékoztattuk az Európai Uniót arról, hogy
az intézkedést 1997. I. félév végéig fel fogjuk számolni. Az Európai Unió a
magyar intézkedést, valamint a felszámolás határidejét tudomásul vette, de
igényelte, hogy az intézkedés hatásainak közös mérlegelése alapján a fokozatos
lebontásra is kerüljön menetrend kidolgozásra.
Az EK piac szerepe exportunkban az elmúlt évek során dinamikusan
megnövekedett. (Részaránya a magyar exportban 1990-ben mindössze 25 % volt.) A
szerkezetben végbemenõ strukturális változások a mikrointegráció növekedésére
engedtek következtetni (a gépipari termékek aránya a magyar exportban az 1991.
évi 16-17 %-ról 95-re 28-29 %-ra nõtt.)
3. Az Európai Megállapodás gazdasági szabadságokra és gazdasági együttmûködésre
vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása
A munkaerõmozgás területén elõrelépés nem volt. Hiába szorgalmazta a
gazdasági diplomácia az Európai Megállapodás alapján a kétoldalú munkaerõ
szabályozott áramlását biztosító megállapodások létrehozását, az ismert
körülmények között még az is eredménynek tekinthetõ, hogy a bilaterális magyar-
német szerzõdés feltételei jórészt megõrizhetõk voltak.
Szakértõi szinten megkezdõdtek ugyanakkor a munkaerõmozgást elõsegítõ, a
szakképzettségek és diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozó megbeszélések.
Ennek jegyében született meg Ausztriával egy kétoldalú kormányközi megállapodás,
melyhez hasonló szerzõdések elõkészítése az Unió más tagállamaival is kezdetét
vette.
A szolgáltatáskereskedelem és a letelepedési jog kérdéskörében megkezdõdtek
azok a konzultációk 1995 novemberében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Európai
Megállapodás rendelkezései igazodjanak a GATS /szolgáltatás-kereskedelem/
Egyezményhez.
E konzultációk eredményeképpen a társulási megállapodás 58. cikke (2)
bekezdésének egy olyan értelmû módosítása körvonalazódik, amely szerint a felek a
GATS rendelkezései szerint és arra hivatkozással biztosítanák egymás számára a
legnagyobb kedvezményes elbánást. Ezen túlmenõen úgy az Európai Unió, mint
Magyarország gazdasági integrációként kívánja az Európai Megállapodással
létrehozott társulást a GATS egyezmény szempontjából regisztráltatni.
A tõkemozgások és fizetések területén 1995 õszén elfogadott új devizakódex
biztosítja az Európai Megállapodás e fejezetében vállalt kötelezettségek
maradéktalan teljesítését.
A társulási megállapodás versenyjogi rendelkezései /II.1.1. pont/ körében, a
vállalati versenykorlátozó magatartások tekintetében az Európai Parlament
jóváhagyta a még 1994-ben parafált végrehajtási szabályok rendelkezéseit, így
minden jogi akadály elhárult az elõl, hogy e szabályokat a Társulási Tanács
határozattal elfogadja. Az állami támogatásokra vonatkozó végrehajtási szabályok
is kialakításra kerültek, parafálásuk a közeljövõben várható.
A jogi harmonizáció témakörével - a tagság szempontjából való kiemelt
jelentõségére tekintettel - az elõterjesztõk a csatlakozásra való felkészüléssel
foglalkozó fejezetben foglalkoznak.
A gazdasági együttmûködés különbözõ területein, a társulás intézményei
(Társulási Bizottság és albizottságai), illetõleg multilaterális fórumok keretei
között, esetenként ad hoc alapon eltérõ intenzitású kooperáció folyt a felek
között. Az itt tárgyalt témakörben elsõsorban a következõk emelhetõk ki:
Az Európai Bizottsággal állat- és növény-egészségügyi téren ún.
egyenértékûségi tárgyalásokat folytatunk, amelynek célja a magyar és a közösségi
rendszerek kölcsönös elismerése, és ezáltal a mezõgazdasági forgalom
feltételeinek megkönnyítése. A tárgyalásokon már jelentõs elõrehaladást értünk
el, és a még tisztázatlan kérdések ellenére a megállapodás közeljövõbeni
létrehozatalának esélyei jók. Hasonló egyenértékûségi megállapodásra törekszünk
az ipari termékek területén is egyes termékcsoportok (élelmiszerek, gyógyszerek,
egyes elektromossági cikkek), valamint a szakképzettségek és a diplomák
tekintetében is, törekvéseink azonban egyelõre nem vezettek formális tárgyalások
megkezdéséhez.
A szállítási (fuvarozási) és az infrastruktúrafejlesztési területeken
ugyancsak fokozott erõfeszítések történtek mindkét fél részérõl az elõrelépés
érdekében.
A belvízi hajózási megállapodás létrehozását célzó tárgyalások - EU-
Visegrádi négyek keretben folynak - itt a magyar fél a vízi szállítások
liberalizálását hozzákapcsolja a hajózási infrastruktúra fejlesztésének Unió
általi támogatásához. A konkrétabb támogatási célok elérését és a források
biztosítását fékezi a Duna szlovák elterelése és az ezzel kapcsolatos hágai
eljárás.
Az EU Tanácsa 1995 decemberében tárgyalási felhatalmazást adott az Európai
Bizottságnak két szárazföldi fuvarozási egyezmény létrehozására. Az egyik
tárgyalja az ún. "zárt ajtós" nemzetközi utasszállítást, melyben 14 Unión kívüli
európai ország lenne szerzõdõ fél. A másik a bolgár-román-magyar féllel tervezett
közúti tranzit árufuvarozási egyezmény létrehozására irányul. Alapvetõ érdekünk,
hogy az É-NY és D-Ny tranzit kérdéseket a transzeurópai hálózatokhoz való
kapcsolódásunkat is e szerzõdésben rendezzük. Mindkét tárgyalás feltételezi a
magyar jogharmonizáció erõteljes továbbfejlesztését, a vonatkozó piaci
struktúrák, így különösen a mûszaki elõírások tekintetében a jármûpark
fejlesztését. Ez utóbbi megfelelõ szintjének hiányában a megállapodás tartalma
ténylegesen számunkra hátrányos aszimmetriát jelenthet, amit átmeneti
alkalmazkodási idõszak révén enyhíthetünk.
Az energia ágazatban számos elõrelépés történt az európai
energiarendszerekhez való kapcsolódásunk érdekében (pl. Gyõr-Baumgartner
vezeték).
Az ipari együttmûködés: a nem kormányzati síkú európai integrációs
együttmûködés nagymértékben attól függ, hogy a magyar szakmai munkáltató
szövetségek bekapcsolódnak-e az összeurópai szövetségek munkájába. Míg számos
szakmai szervezetünk már teljes jogú tagsággal is rendelkezik, és míg többen
társult tagként aktívan kapcsolódnak az európai folyamatokhoz, addig a szakmák
feletti szövetségek terén felemás a helyzet. A nem a verseny szektorban mûködõ
vállalatokat tömörítõ szövetségben ugyanis az illetékes magyar szervezet részt
vesz, ugyanakkor a versenyszektorokat átfogó európai GYOSZ (az UNICE) -
Gyáriparosok Országos Szövetsége - esetében tagságunk elfogadtatása tovább késik
a magyar aspiránsok nagy száma miatt.
4. PHARE
Hazánk az Európai Unió segélykeretébõl 1990. és 1994. között összesen 502,5
millió ECU értékû program finanszírozására kapott lehetõséget. Ezen programok a
múlt év végéig mind kialakultak, 62 %-uk üzletileg is lekötésre került, 53 %-uk
pedig megvalósult és kifizetésre került.
1995-tõl az Európai Unió Bizottsága megváltoztatta a PHARE tervezési és
végrehajtási rendjét. Ennek dokumentuma az 1995-1999. évi középtávú indikatív
program, amelynek prioritásait a nemzeti PHARE vonatkozásában a kormányprogramból
merítve kormányhatározat rögzítette.
A nemzeti PHARE középtávú indikatív programja 425 mECU-t rögzít hét átfogó
prioritási szektorba osztva, ezen belül 150 mECU-t infrastrukturális beruházások
belsõ megtérülési mutatója javításának céljából. Ez a lehetõség az 1993. évi
koppenhágai csúcsértekezlet határozatára támaszkodik. A határozat lehetõséget
kíván biztosítani és maximalizálja is egyben, hogy a nemzetközi pénzintézetek
által finanszírozásra felvállalalt és az adott ország prioritásai közé tartozó
gazdaságossá tehetõ és az európai hálózatba illeszkedõ infrastrukturális
beruházásokat a PHARE a hazai költségvetési hozzájárulással azonos mértékig
támogassa. A középtávú indikatív program azt is tartalmazza, hogy lehetõség van a
425 mECU-s keretösszeg emelésére, ha a PHARE programok teljesítéséhez továbbra is
a PHARE országok átlagon felüli és megfelelõ nagyságrendû nemzetközi
pénzintézetek által finanszírozott beruházásai állnak rendelkezésre. Ez a
lehetõség már 1996-tól kihasználható, ha indíthatók ilyen jellegû beruházások.
Megjegyzendõ, hogy ebben a kategóriában az Unió tagországainak elvárásai is
vannak, pl. az úthálózat fejlesztésének továbbvitelét a vasút reformjának
megkezdéséhez kötik.
A nemzeti PHARE programon túlmenõen 1995 folyamán kialakult az osztrák-
magyar határmenti térségfejlesztési program középtávú indikatív programja 35
mECU-s fõösszeggel, amely 50 mECU-ig bõvíthetõ megfelelõ témák esetén. Kialakult
továbbá az 1996-1999. évi Több Országot Átfogó / ún. multi-country/ indikatív
program, amely a PHARE országok közös fejlesztéseit támogatja, ezen belül
lehetõség van határmenti programok létrehozására is. Elõrehaladott tárgyalások
folynak ezen keretben Szlovéniával és tárgyalások kezdõdtek Romániával.
Összességében arra számíthatunk, hogy az Európai Unió segélyprogramjából,
amely 6,7 MdECU-t tesz ki 1995-1999-re, hazánk részesedése megközelíti az 5-8 %-
ot. Ez egy jelentõs szám, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a PHARE országok
száma nõ és ezen belül is aránytalanul nagy összegekkel terheli a PHARE keretet a
délszláv térség támogatása.
Ami a középtávú indikatív program évekre történõ lebontását illeti, 1995.
december 20-án aláírásra került az 1995. évi nemzeti PHARE országos operatív
program 85 mECU-re és az 1995. évi osztrák-magyar határmenti operatív program 7
mECU-re. Jelenleg tárgyalások folynak az 1996-os nemzeti PHARE programról,
amelynek teljes összege elõreláthatólag 100 mECU körül alakul.
A PHARE eljárási szabályai az idõk folyamán szigorodtak. Elõtérbe kerültek
olyan követelések, amelyek a finanszírozást jogszabályokba vagy határozott
programokba foglalt reformlépésekhez kötik (pl. privatizációs törvény, Borsod
megyei fejlesztési program, a kormány modernizációs programja, stb.). Azzal kell
számolni, hogy az Unió tagországainak ezen követelései erõsödnek és ezzel egy-egy
program PHARE finanszírozása jövõben rövidebb-hosszabb idõre leáll, amíg a
szükséges reformlépések ki nem alakulnak.
5. Közösségi programok
1993-ban, az Európai Tanács koppenhágai csúcstalálkozóján döntés született
arról, hogy a közösségi programokat megnyitják a közép- és kelet-európai országok
számára is. A programok megnyitásáról szóló, az Európai Megállapodást kiegészítõ
jegyzõkönyv aláírása 1995. július 13-án megtörtént, majd az 1996. február 1-jén
hatályba lépett.
A Kiegészítõ Jegyzõkönyv 15 területen teszi lehetõvé a programszintû
részvételt, melynek költségeit a magyar félnek kell fedeznie. Az EU-val
folytatott tárgyalások eredményeképpen azonban az 1996-1999 közötti idõszakra a
PHARE Többéves Programban 30 millió ECU került elkülönítésre a programrészvétel
finanszírozására. A részvétel feltételeirõl véglegesen a Társulási Tanács 1996.
II. félévében fog határozni.
A Kiegészítõ Jegyzõkönyv hatályba lépését megelõzõen 1995. januárjától
megindult a SOCRATES (általános oktatási együttmûködés, egyetemi mobilitás), a
LEONARDO (szakképzési együttmûködés) és a Youth For Europe (oktatáson kívüli
ifjúságpolitika) programokban történõ hazai részvétel feltételeinek
véglegesítése. A MÉDIA II programban történõ részvételrõl is megkezdõdtek a
tárgyalások, különös tekintettel arra, hogy a MÉDIA I programban nem
kormányszintû megállapodás alapján évek óta részt veszünk.
1996. januárjában megkezdõdött a tárcáknál és országos hatáskörû szerveknél
a közösségi programokban való részvétel igényének felmérése, mely jelenleg is
folyamatban van. A felmérésrõl kormány-elõterjesztés készül, melyet 1996. április
30-ig kell a Kormányhoz benyújtani.
III. Strukturált párbeszéd
Az 1994. december 9-i esseni Európai Tanácson elfogadott stratégia két
eszközt jelölt meg a felkészülés elôkészítésére: az Európai Megállapodásokat
(bilaterális) és a strukturált párbeszédet (multilaterális). A stratégia központi
szerepet szánt a strukturált párbeszédnek a KKE-i társult országok EU-
csatlakozásra történô felkészülése szempontjából. Megerôsítette az erre vonatkozó
koppenhágai döntést a transzeurópai dimenziójú közösségi politikák vonatkozásában
és kiterjesztette azt a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint a bel- és
igazságügyi együttmûködésre.
Az elfogadott stratégia meghatározta, hogy a strukturált dialógus keretében
az állam ill. kormányfôk az Európai Tanács üléséhez kapcsolódva évente egyszer, a
külügyminiszterek, a bel- és igazságügyminiszterek félévente, a szakminiszterek
évente egyszer találkoznak.
A strukturált párbeszédben minden Európai Megállapodást aláírt társult
ország meghívást kap, így a résztvevô országok köre folyamatosan bôvül: 1995
júniusában Magyarországhoz, Lengyelországhoz, Csehországhoz, Szlovákiához,
Bulgáriához és Romániához csatlakozott a három balti állam, augusztusban a
spanyol elnökség döntése értelmében egyes találkozókhoz Málta és Ciprus, s a
jelenleg parafált társulási szerzôdéssel rendelkezô Szlovénia, annak aláírása
után, szintén bekerül ebbe a körbe.
1. Szakminiszteri találkozók
Maga a tény, hogy rendszeres párbeszéd jött létre az EU tagállamok és a
társult országok közöttJ/1..számú Melléklet/, politikai jelentôségû változást
jelentett. A rendszeres találkozók az EU-t "rákényszerítik", hogy folyamatosan
foglalkozzon a társult országok vetületével, a kibôvítés gondolatával. A társult
országoknak pedig alkalmat teremt az EU egyeztetési mechanizmusába való
bekapcsolódásra.
A strukturált kapcsolatok kiterjednek az integráció valamennyi dimenziójára,
így például a még csak most kialakuló bel- és igazságügyi együttmûködésre.
Egyes alkalmak kifejezett lehetôséget kínálnak a magyar álláspont
ismertetésére, az EU álláspontjának befolyásolására, mint például az esseni csúcs
elôtti külügyminiszteri találkozó a csatlakozási stratégia, a cannes-i csúcs
elôtti külügyminiszteri találkozó a Fehér Könyv tekintetében, a madridi
csúcstalálkozó a "menetrend" kérdésében tette lehetôvé a magyar álláspont
melletti érvelést, amely teljes mértékben tükrözôdik is az elfogadott
dokumentumokban.
Ugyanakkor egyes miniszteri találkozókon sokszor a formális elemek
domináltak, nem elég alaposan készítették elô a találkozókat, túlságosan
általános napirendet határoztak meg. A társult országoknak pedig a késôn kapott
napirendjavaslat miatt nem volt elegendô idejük a megfelelô felkészülésre. Az
idô rövidsége és a résztvevôk széles köre miatt nem alakult ki érdemi párbeszéd
és sok esetben hiányos volt vagy elmaradt a találkozók eredményeinek
megvalósítása. Az egyes szakminiszteri találkozók között pedig nem volt
koordináció.
Az 1996. február 27-i EU-társult országok külügyminiszteri találkozón a
struktúrált kapcsolatrendszer továbbfejlesztésének és hatékonyságának javítása is
felmerült. Az Európai Unió értékelése szerint a különbözõ szektorális területeken
folyó munka javítása szükséges, ezért terveik között szerepel, hogy két EU
elnökségi ciklusra elõre meghatározzák a strukturált kapcsolatok programját és
napirendjét. Az olasz elnökség idõszakára már elkészült egy ilyen dokumentum. A
jövõre tervezik, hogy az egyes miniszteri ülésekrõl "elnöki következtetések"
címmel írásos dokumentumot készítenek. Az ülésen az Európai Bizottság részérõl
Van den Broek, a KKE-i országokkal folytatott külkapcsolatokért felelõs biztos
azt hangsúlyozta, hogy a strukturált kapcsolatok fejlesztésében a Bizottság
hasznosítani kívánja a társulási intézményrendszer keretében kialakult
együttmûködést.
Az ülésen résztvevõ Kovács László külügyminiszter támogatta a struktúrált
párbeszéd hatékonyságát elõsegítõ javaslatokat és kezdeményezte, hogy bizonyos
meghatározott területeken a kétoldalú társulási intézmények is kapjanak szerepet
a strukturált dialógus végrehajtásában.
2. Kül- és biztonságpolitikai együttmûködés
A közép- és kelet-európai társult országok Európai Unióval folytatott
multilaterális politikai párbeszédének alapját az Európai Tanács koppenhágai
határozatai, az Európai Unió Tanácsának 1994. március 7-i ülésén a Hurd-Andreatta
kezdeményezés nyomán született döntések, az esseni Európai Tanács stratégiai
programja és az egyes konkrét együttmûködési formákat szabályozó irányelvek
adják. Az együttmûködések ezen struktúrája lehetõséget teremt a tagállamok és a
társult KKE-i országok állam és kormányfõinek rendszeres, az Európai Tanács
ülései keretében létrejövõ megbeszéléseihez, a külügyminiszterek, politikai
igazgatók elnökségenként megvalósuló találkozóira, valamint érdemi szakértõi
szintû együttmûködések kialakítására.
1995. folyamán az Európai Unió francia és spanyol elnökségei egyaránt
meghívták a társult KKE-i államok állam és kormányfõit az elnökségeket lezáró
csúcstalálkozókra. Ez hozzájárult a tagállamok és a társultak közötti
együttmûködések "természetességének" fokozásához, a tagállamok és a társultak
közötti partneri viszony erõsítéséhez. A külügyminiszteri és politikai igazgatói
találkozók rendszeres munkakapcsolatot jelentenek a társultak és a tagállamok
között, amelyek lehetõséget nyújtanak az együttmûködések tartalmi
kiteljesítésére, érdemivé tételére. Alkalmat teremtenek az EU mechanizmusaiba
való bekapcsolódásra, elõsegítik a csatlakozásra való felkészülést. A miniszteri
és politikai igazgatói szintû párbeszéd során 1995-ben a szorosan vett kül- és
biztonságpolitikai témák mellett (ex-Jugoszlávia, Oroszország, európai
biztonságpolitikai architektúra, közel-keleti békefolyamat) mellett integrációs
felkészülésünket közvetlenül meghatározó témák (PHARE program értékelése, a
társult országok kapcsolódása az EU Kormányközi Konferenciájához, az EU-társult
országok strukturált dialógusa hatékonyságának javítása) is napirendre kerültek.
E témák megtárgyalását egyértelmûen pozitív fejleményként értékeljük.
A szakértõi szintû együttmûködések fórumai a kül- és biztonságpolitikai
kérdéseket kezelõ munkacsoportok. 1995. folyamán a terrorizmus, ENSZ, leszerelés,
biztonságpolitika-EBESZ, nukleáris NPT /Atomsorompó Egyezmény/, vegyi és
biológiai NPT, kábítószer, ex-Jugoszlávia, hagyományos fegyverexport, Kelet-
Európa-Közép-Ázsia kérdéseit tárgyaló munkacsoportokba kaptak a társult KKE-i
országok szakértõi meghívást. Magyar részrõl határozott törekvésünk, hogy
együttmûködési szándékunk, szakértõi hátterünk demonstrálása érdekében vezetõ
külügyi szakértõkkel vegyünk részt e munkacsoportok tevékenységében.
1994. novemberében az Európai Unió tagállamai megnyitották a közös kül- és
biztonságpolitika egyes eszközeihez való csatlakozás lehetõségét a társult közép-
és kelet-európai államok számára. A társult államok számára lehetõvé vált a
csatlakozás az Unió egyes külpolitikai demarche-aihoz, nyilatkozataihoz, közös
külpolitikai akcióihoz. Elsõ alkalommal az 1996. február 27-i külügyminiszteri
találkozón, a magyar kéréseknek megfelelõen a közös kül- és biztonságpolitika
negyedik eszközéhez, a közös állásponthoz is megnyílt a csatlakozás lehetõsége a
társult államok számára. 1995-ben a tagállamok 32 esetben ajánlották fel a
csatlakozás lehetõségét a társult KKE-i országok számára különbözõ közös
külpolitikai akciókhoz. A tagállamok és a társult országok közötti külpolitikai
egyeztetéseket végzõ európai levelezõk rendszeres munkakapcsolatot tartanak fenn
egymással. Feladatuk közé tartozik a külpolitikai párbeszéd mechanizmusa tartalmi
fejlõdésének figyelemmel kísérése is. A brüsszeli EU-missziókon dolgozó
"kapcsolattartó diplomaták" segítségével érdemi párbeszéd folyik az Unió közös
kül- és biztonságpolitikai kérdésekért felelõs intézményei, a tagállamok
megfelelõ kérdéseket kezelõ diplomatái, valamint a társult országok
külügyminisztériumai között. A politikai párbeszéd továbbfejlesztését szolgálják
azok az 1995. októberében elfogadott és a gyakorlatban jelenleg mûködni kezdõ
formák, amelyek lehetõséget teremtenek a tagállamok és a társult országok
harmadik országokban és nemzetközi szervezetek mellett mûködõ képviseletei
közötti szorosabb együttmûködésre, a részletes politikai egyeztetésekre.
Változatlan érdekünk, hogy az Európai Unió és a társult államok közötti
politikai párbeszéd keretében folyó együttmûködések tartalmi gazdagításával
érdemi együttmûködések jellemezzék a külpolitikai kapcsolatokat. A kapcsolatok
fejlõdése során azonban változatlanul elhárítjuk a társultak blokk-szerû
kezelésére irányuló kezdeményezéseket.
A multilaterális politikai párbeszéd mellett továbbra is fennáll a lehetõség
az Európai Megállapodás és a magyar-EU Társulási Tanács 1/1994. sz. határozata
15. cikkelye alapján a kétoldalú politikai párbeszédre is. Ennek keretében a
Társulási Tanács ülésein áttekinti a közös érdekeltségre számot tartó nemzetközi
kérdéseket is.
Az Európai Unió Kormányközi Konferenciáján az Unió közös védelmi politika
kialakítására vonatkozó szándéka elõtérbe helyezi a Nyugat-Európai Unió jövõbeni
szerepét is. Célunk, hogy az Európai Unióban és ezzel annak 2. pillérében, a
közös kül- és biztonságpolitikában megvalósuló tagságunkkal együtt teljes jogú
taggá váljunk a Nyugat-Európai Unióban is.
3. Bel- és igazságügyi együttmûködés
A bel- és igazságügyi együttmûködés az integráció új dimenziója. Az Essenben
átadott magyar Memorandumban foglaltakkal összhangban az 1995-ös évben a bel- és
igazságügyi kapcsolatok terén is tovább mélyítettük szerzõdéses és egyéb
kapcsolatainkat az Európai Unióval és tagállamaival, a nemzetközi szervezett
bûnözés, az illegális kábítószer-kereskedelem, a rendõri és igazságügyi
együttmûködés terén, Magyarország és az Európai Unió belsõ biztonságának növelése
céljából.
Az 1994 szeptemberében Berlinben elkezdett miniszteri szintû strukturált
dialógus folytatásaként részt vettünk az 1995. június 20-án Luxemburgban és az
1995. szeptember 25-én Brüsszelben megrendezett szakminiszteri konferenciákon. A
brüsszeli konferencián az EU-val közös akcióprogramot fogadtunk el a szervezett
bûnözés terén folytatandó igazságügyi együttmûködésrõl.
Mind a miniszteri találkozókon, mind a szakértõi szintû találkozókon az elvi
deklarációk szintjén túlmutató együttmûködési formák, projektek beindítását
szorgalmaztuk.
Ilyen konkrét együttmûködési területek voltak az 1995-ös év folyamán:
1. Az Európai Uniónak a Budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémia munkájába való
bekapcsolódásáról ill. mûködése EU általi támogatásának lehetõségérõl folytattunk
tárgyalást Budapesten az EU K4-es Bizottságának delegációjával. E tárgyalást
Magyarországnak az euro-atlanti együttmûködés érdekében tett lépéseként
értékeljük. Az 1996-ban folytatandó tárgyalások során az EU és az Akadémia
közötti formális kapcsolatok kialakítására törekszünk.
2. Az Esseni Európai Tanácsi határozat értelmében tárgyalásokat folytattunk az
Európai Bizottság megbízottjával a PHARE pénzügyi forrásoknak a bel- és
igazságügyi együttmûködéssel kapcsolatos területeken való igénybevételérõl. A
PHARE forrásokat mindenekelõtt: a határállomásaink határellenõrzési rendszerének
számítógépesítésére, korszerûsítésére, a konzuli rendszerünk számítógépesítésére,
a szervezett bûnözés elleni küzdelem technikai és személyi feltételeinek további
kiépítésére kívánjuk fordítani, mely feladatok mind Magyarország, mind az Unió
belsõ biztonsága szempontjából kulcsterületek. Mindezideig azonban az Európai
Bizottság PHARE részlege vonakodott bevenni a 3. pilléres együttmûködést a PHARE
projektekbe.
3. A Schengeni Egyezménynek Magyarországra gyakorolt negatív hatásait
megelõzendõ Ausztriával a magyar és az EU-ban vízummentes államok polgárai
könnyített határátlépését biztosító közúti és vízi határforgalmi megállapodást
kötöttünk és bejelentettük együttmûködési szándékunkat a Schengeni tagállamoknak.
A jövõbeni együttmûködés szempontjából az Északi Útlevél-unió és a schengeni
államok között most formálódó megállapodás precedens értékû lehet számunkra.
A konkrét eredmények ellenére megállapíthatjuk, hogy a KKE-i társult
államok, köztük hazánknak, az EU 3. pillérébe való bekapcsolódásának
hatékonyságát akadályozza, hogy az EU tagállamai között is még akadozik ez az
együttmûködés. Az eredményesség javulása a Maastrichti Szerzõdés
továbbfejlesztésétõl várható. Az 1996-os Kormányközi Konferencia napirendjére
tûzte a 3. pillér reformját és kiemelten kezeli a belsõ biztonsággal összefüggõ
kérdéseket.
IV. A belsõ felkészülés súlypontjai
Az Essenben átadott magyar Memorandumban bejelentett nemzeti stratégiák
1995. folyamán kialakításra kerültek, végrehajtásuk megkezdõdött és lendületesen
elõrehaladt.
1. Középtávú gazdaságfejlesztés és átalakulás
Az EU-hoz történõ csatlakozás szempontjából különösen fontos, hogy az 1995.
márciusi stabilizációs program kedvezõ makrogazdasági hatásainak eredményeként
határozott elõrelépés történt a gazdaság stabilizálásában. A közeljövõben
elkészülõ programok olyan intézkedésekkel bõvülnek, melyek struktúra-alakító
hatása hosszabb távon érvényesül és hatékonyan szolgálja a magyar gazdaság EU
csatlakozásra történõ felkészülését.
Az intézkedés sorozat elsõ hatásai gazdasági szempontból egyértelmûen
pozitívak. Az exportban 7-8 százalékkal gyorsabb volt a növekedés, mint az
importban. A költségvetési hiány a tervezett határok között maradt. A hazai
termékek versenyképessége 10 százalékkal növekedett és a foglalkoztatási ráta
stabil.
1995. májusában a Parlament új privatizációs törvényt fogadott el. Az év
végén realizálódott privatizációs tranzakciók, valamint az év során végrehajtott
folyamatos befektetések nyomán az 1995. évi mûködõtõke beáramlás 4-4,5 milliárd
dolláros értékével rekordszintet értünk el. Magyarország az elsõ KKE-i ország,
amely privatizálta gáz és villamos energia termelõ és elosztó rendszerének
nagyobb részét. Lezárult a távközlés privatizációjának újabb szakasza is, és
sikeres volt a bankrendszer néhány jelentõs tagjának legalább részleges
privatizációja /OTP, Budapest Bank/. A privatizációs bevételek 466 milliárd
forintot értek el, amelybõl mintegy 3 milliárd dollárnak megfelelõ összeg
devizában realizálódott.
A Parlament elfogadta az új devizatörvényt /1995. évi XCV. tv./, valamint a
biztosító intézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló törvényt /1995. évi
XCVI. tv./. A devizatörvény alapján megvalósul a forint IMF VIII. cikkely
szerinti konvertibilitása. E mellett a törvény olyan felhatalmazást ad a Kormány
számára, amely alapján saját hatáskörében további liberalizációs lépéseket tehet.
Ez egyúttal az EU-csatlakozás elõfeltételeinek (pl. Fehér Könyves harmonizáció)
megfelelõ idõpontban történõ teljesítését is lehetõvé teszi majd.
2. Általános jogharmonizáció és a "belsõ piachoz" történõ integráció
Az integráció elõfeltételeinek megteremtésében kulcsszerepet játszik a
jogharmonizáció. Az elmúlt idõszakban a hazai jogharmonizáció az EU-hoz való
csatlakozást közvetlenül elõkészítõ, egységes módszertan szerint végzett, átfogó
és tervszerû tevékenységgé vált. A jogharmonizáció igénye a hazai jogrendszer
modernizációjának meghatározó szempontjává vált, mely tükrözõdik abban is, hogy a
Kormány modernizációs programjának a jogrendszer fejlesztésére vonatkozó része
kitüntetett szerepet tulajdonít a jogharmonizációnak.
A Kormány 2OO4/1995. (I.20). számú határozata, mely a Magyarországnak az
Európai Unióhoz való csatlakozását elõkészítõ jogharmonizációs feladattervrõl
szól, összekapcsolta a magyar jogalkotás tervezését és programozását. Elõírta,
hogy az Európai Megállapodás elsõ és második ötéves szakaszaira átfogó
jogharmonizációs programot kell készíteni, illetve, hogy figyelembe kell venni a
magyar gazdaság helyzetét, valamint azt a magyar szándékot, hogy csatlakozási
tárgyalásainkat 1997-ben megkezdjük. Ugyanezen kormányhatározat alapján 1995.
márciusában feladatterv készült az EU egységes belsõ piacához -melynek alapja a
személyek, a szolgáltatások és a tõke, valamint a fizetések szabad áramlása -
történõ integrációt elõsegítõ jogszabályok átvételérõl.
1995. májusban elkészült az Európai Megállapodás elsõ ötéves szakaszára
vonatkozó jogharmonizációs program /a Kormány 2174/1995. (VI.15). számú
határozata/, melynek célja az Európai Megállapodásból adódó jogközelítési
feladatok számbavétele és teljesítésük ütemezése. A program mintegy 470 közösségi
jogszabályt tüntetett fel, amelyekhez a magyar jogszabályokat hozzá kell
igazítani.
A jogharmonizáció az egységes belsõ piaci integrációra való felkészülés
egyik területe, az egységes belsõ piacot érintõ jogharmonizáció pedig az Európai
Unióhoz való csatlakozást elõkészítõ átfogó jogharmonizációs folyamat részét
képezi.
A hazai jogharmonizációra számottevõ hatást gyakorolt az Európai Bizottság
által 1995. májusára kidolgozott Fehér Könyv, mely a belsõ piacot megteremtõ
jogszabályok és struktúrák átvételével kapcsolatos iránymutatásokat tartalmaz a
KKE-i társult országok részére. A Fehér Könyvet 1995. júniusában az Európai
Tanács cannesi csúcsértekezlete elfogadta. A Fehér Könyv indikatív jellegû, az
Európai Megállapodást nem módosítja és nem elõfeltétele az EU-hoz történõ
csatlakozásnak.
A Kormány az öt évre szóló jogharmonizációs programjában elõírta, hogy a
Fehér Könyv tükrében át kell tekinteni az egységes belsõ piaci szabályok
átvételére vonatkozó három éves programot. Ezért a Fehér Könyv végrehajtása és a
belsõ piaci integráció nemzeti stratégiájának kialakítása érdekében az Európai
Integrációs Tárcaközi Bizottság szakmai felügyelete alatt a Fehér Könyv 23
fejezetéhez igazodóan 23 munkacsoport alakult. A munkacsoportok élén az adott
területért elsõdlegesen felelõs tárca képviselõje áll. A munkacsoportok
megvizsgálták a Fehér Könyv összes ajánlását a tekintetben, hogy azok
beépíthetõk-e a végrehajtásra kidolgozott munkatervbe 1997 végéig. A Fehér Könyv
ajánlásainak feldolgozását követõen megállapították, hogy Magyarország a Fehér
Könyv elsõ szakaszára javasolt jogközelítést nagyrészt teljesítette, illetve azok
1997-ig a legfontosabb területeken megvalósíthatóak. Ezzel Magyarország a
csatlakozásra való felkészülés területén olyan elõrehaladást tesz, amely fontos
lesz hazánk csatlakozás-érettségének megítélésénél.
Az áttekintést követõen elkészült a belsõ piaci integrációnk nemzeti
stratégiája, melyet a Kormány 1995. december 7-én elfogadott /a Kormány
2403/1995. (XII.12.) számú határozata/. E programot, mely a Fehér Könyv
ajánlásaira épül és annak szerkezetét követi, valamint a kormányzati felelõsségi
rendet tartalmazza, a magyar miniszterelnök az 1995. decemberi madridi
csúcstalálkozón átadta az EU elnökségének és az Európai Bizottságnak.
Az 1995. évre elõirányzott jogharmonizációs törvényalkotási tervek
megvalósultakJ/2.. számú Melléklet/, valamint rendeleti szinten is megfelelõ
ütemben haladt a jogharmonizáció.
A közösségi jog átvétele és az EU intézményrendszereihez való kapcsolódás
megfelelõ felkészülést tesz szükségessé. E felkészülés részét képezi és a
jelenlegi jogharmonizációs munkához elengedhetetlen, hogy a közösségi
jogszabályokról megfelelõ színvonalú, egységes terminológiát használó fordítások
készüljenek. Megkezdõdött ezért a közösségi jogi szakkifejezések magyar
szótárának és glosszáriumának kidolgozása, valamint egy átfogó fordítási program
feltételeinek a megteremtése.
3. Szakemberek képzése
Az elmúlt egy évben a Kormány folytatta erõfeszítéseit a szakemberképzés
területén.
1. Az Európai Unió képzés céljából, a PHARE Euro-GTAF program keretében, 1
millió ECU összeget bocsátott rendelkezésre 280 köztisztviselõ felkészítésére. Az
ebben a keretben folyó képzést a Belügyminisztérium szervezi. A képzés 1996
februárjában megkezdõdött.
2. Az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság koordinálásában folyó
továbbképzés
Az Európai Unió 1991. óta lehetõvé teszi, hogy magyar köztisztviselõk három
hónapot eltölthessenek Brüsszelben az Európai Bizottság fõigazgatóságain szakmai
képzés céljából. 1996. I. félévéig összesen 91 szakember részesült bizottsági
ösztöndíjban, akiknek nevét és munkahelyét adatbankban tárolja a
Külügyminisztérium. Ezen szakemberek többsége továbbra is a tárcák integrációs
részlegeiben dolgozik. Egy részük azonban elhagyta az államigazgatást.
Az Európai Unió évente 20 vezetõ köztisztviselõ ( fõosztályvezetõ-
osztályvezetõ) részére biztosít egy hetes továbbképzést Brüsszelben. Eddig erre
három alkalommal került sor.
Az EITB segítséget nyújtott az Európai Képzés Nemzetközi Központja (CIFE)
Magyar Tagozata által indított egy éves tanfolyam szervezéséhez, amelyen mintegy
40 köztisztviselõ vesz részt.
3. Bilaterális keretekben felajánlott képzési lehetõségek
1995-ben több uniós tagállam, így Franciaország, Németország, Svédország és
Dánia is lehetõségeket ajánlott szakértõk továbbképzésére.
Kiemelkedõ jelentõségû a dán kormány felajánlása, amely négy csoportban,
összesen 100 fõ részére nyújt lehetõséget egy hetes dániai képzésre. Ennek
keretében parlamenti képviselõk, köztisztviselõk, újságírók és az
érdekképviseleti szervezetek képviselõi kapnak lehetõséget továbbképzésre. A dán
kormány további húsz vezetõ köztisztviselõ - államtitkár, helyettes-államtitkár -
részére ajánlott fel egy hetes képzési lehetõséget Dániában.
A Francia Államigazgatási Fõiskolával (ENA) - részben az EU támogatásával -
megkötött szerzõdés 25 fõ továbbképzését biztosítja.
Svédország - a Wallenberg csoport támogatásával - 30 magyar egyetemi
hallgató magyarországi és svédországi képzését, valamint budapesti elõadássorozat
tartását vállalta.
Ausztria, Finnország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Portugália és
Spanyolország ajánlott fel több rövid és néhány személyre szóló képzést,
elsõsorban szûkebb szakmai területen ( pl. jogharmonizáció, bel és igazságügyi
együttmûködés, kommunikációs tevékenység).
A felajánlásokra jellemzõ, hogy a helyi költségeket a fogadó fél vállalja,
míg az utazási költségeket a magyar félnek kell állnia.
4. A közvélemény felkészítése
1995 elsõ negyedévében kutatóintézetek, neves kommunikációs cégek és
szakértõk közremûködésével kidolgozásra került lakosságunk Európai Unióhoz való
csatlakozására történõ felkészítését szolgáló kormányzati Kommunikációs
Stratégia. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézete, az MTA Társadalmi Konfliktusok
Kutató Központja, a Magyar Gazdasági Kamara és a Szonda Ipsos szakértõi anyagai,
valamint a Hill and Knowlton Hungary Kft. tervezete alapján a stratégiát a
Külügyminisztérium állította össze és az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság
1995. április 19.-i ülése elfogadta. A stratégia, mint egyedüli ilyen igényû
anyag a társultak körében, pozitív fogadtatást nyert az Európai Unió részérõl is.
1995 nyarán kidolgozásra került a tájékoztatási kampány fõ célcsoportjai
számára a konkrét kommunikációs eszközöket tartalmazó elsõ programcsomag, melyet
a PHARE finanszíroz 427 000 ECU-vel. 1995 õszén megtörtént a tenderek kiírása a
11 program végrehajtására és a programcsomag koordinálására. A programcsomag
megvalósítására 1996-ban kerül sor.
1995 során tovább folytatódott az Úton-Európa Magazin televíziós sugárzása.
A mûsor 1996-ban tovább folytatódik, vasárnap 18.30 órai kezdettel. Az új
idõpontban sugárzott adás nézettsége folyamatosan növekszik. A programot a PHARE
finanszírozza.
1995-ben két Európa Nap megrendezésére került sor, Pécsett ill.
Szombathelyen. A rendezvényekre PHARE finanszírozással került sor. Az eseményeken
részt vett a köztársasági elnök, a külügyminiszter, valamint az EU nagykövetek.
1996 során 6 regionális Európa Nap megvalósítását tervezzük, melyek helyszínei
idõrendi sorrendben: Zalaegerszeg, Veszprém, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok,
Békéscsaba.
A Kommunikációs Stratégia keretében, de elkülönített PHARE forrásokból két
mikroprojekt került kidolgozásra: Európa Házak, Klubok támogatása, valamint
Diákkonferenciák támogatása. 40 000 ECU állt rendelkezésre helyi civil
szervezetek európai integrációval foglalkozó rendezvényeinek, és ezáltal a helyi
közösségek és a polgárok EU tagságra történõ felkészülésének támogatására. A
fiatalok európai integrációval foglalkozó diákkonferenciái támogatására 15 000
ECU állt rendelkezésre. A két programra vonatkozó pályázatok kiírására november
elején került sor, aminek eredményeképpen 77 pályázat érkezett be. Az elbírálást
követõen támogatást 22 pályázó nyert. A Kommunikációs Stratégia céljaira
rendelkezésre álló költségvetési forrásokból további nyolc pályázatot támogatott
meg a Külügyminisztérium. A támogatást elnyert rendezvényekre 1996-ban kerül majd
sor.
1995 õszétõl a Külügyminisztérium heti szóvivõi tájékoztatóin rendszeresen
EU szótár kiadására került sor. A szótár az újságírók számára készült azzal a
céllal, hogy aktuális EU eseményekhez adjon háttér információt, gyakran használt
EU alapfogalmakat tisztázzon. Tematikusan összeválogatott anyagok kiadása 1996-
ban is folytatódik.
1995-ben csak PHARE forrás állt rendelkezésre a Kommunikációs Stratégia
végrehajtására. 1996-tól azonban a költségvetés is részt vállal a
finanszírozásban és 210 mFt-al támogatja a program végrehajtását. A költségvetési
források mellett a PHARE továbbra is jelentõs forrásként szerepel, mivel 1996
végéig összesen 732 000 ECU-vel járul hozzá a Stratégiához.
A költségvetési forrásból megvalósítandó programok kidolgozása és ütemezése
folyamatban van. A Kommunikációs Stratégia 1996-os végrehajtása során különösen
öt célcsoport áll középpontban: a fiatalok, az újságírók, a kis- és
középvállalkozók, az agrárvállalkozók és a köztisztviselõk.
A Kommunikációs Stratégia programjai kidolgozása és végrehajtása során
szoros együttmûködés alakult ki a hazai államigazgatási szervekkel és az EU
intézményeivel.
V. Belsõ felkészülésünk bemutatása EU partnereinknek
A Kormány folyamatosan biztosítja belsõ felkészülési folyamatunk
átláthatóságát, különös súlyt fektet arra, hogy az EU tagállamai és intézményei
figyelemmel kísérhessék a magyar felkészülés elõrehaladását. Félévente egyszer
ezért külön dokumentumban (u.n. Progress Reportban) mutatja be az Uniónak és
tagállamainak a felkészülés során elért legújabb eredményeket. Az 1995. évre
vonatkozó Progress Report I./3. számú Melléklet/ és Progress Report II.J/4.. számú
Melléklet/ ezen beszámoló mellékleteként annak szerves részét képezik.
VI. Zárókövetkeztetések
Az Európai Unió 1995. december 15-16-i madridi csúcsértekezlete
megerõsítette, hogy az EU-csatlakozásunk menetrendjére vonatkozó magyar
célkitûzés és feladat-meghatározás reális volt. Megalapozottan számíthatunk arra,
hogy a csatlakozási tárgyalások 1997 végén - 1998 elején megkezdõdnek. A
tárgyalások megkezdésének pontos idõpontját külsõ fejlemények, mindenekelõtt az
Európai Unió Kormányközi Konferenciája kimenetele és az ahhoz kapcsolódó
politikai döntés befolyásolhatják. Ennek ellenére felkészülésünket az optimális
menetrendet alapul véve kell terveznünk és megszerveznünk.
Belsõ viszonyaink és felkészülésünk alakulása alapvetõ a csatlakozási
tárgyalások megkezdése szempontjából. A csatlakozási tárgyalásokat az Európai
Unió csak azokkal az államokkal fogja megkezdeni, amelyek teljesítik a
koppenhágai Európai Tanács által meghatározott általános csatlakozási
feltételeket és megfelelõ elõrehaladást érnek el az Európai Megállapodás és az
Essenben elfogadott csatlakozásra felkészítõ stratégia végrehajtásában.
Magyarország már Essenben átadta az Unió elnökségének a csatlakozásra
történõ magyar felkészülés nemzeti stratégiáit bemutató Memorandumot és
következetesen a belsõ felkészülésre összpontosított. A felkészülési stratégia
végrehajtásában az Unió és tagállamai által is elismert elõrehaladást ért el. A
demokratikus jogállam fenntartásában, a gazdaság stabilizálásában, a
makrogazdasági egyensúly helyreállítása irányában, a tulajdonszerkezet gyökeres
átalakításában, a sikeres privatizációban az elmúlt idõszakban elért eredmények
biztosították, hogy az Unió és tagállamai ismét az elsõ körben számolnak
Magyarország uniós csatlakozásával.
A felkészülés jelen új idõszakában is konzekvensen folytatni kell a
csatlakozási feltételeknek való megfelelésre irányuló belsõ felkészülésünket.
Politikai oldalról fenn kell tartani belsõ stabilitásunkat és demokratikus
fejlõdésünk irányát, külpolitikánk euro-atlanti irányultságát. Tovább kell
folytatnunk a szomszéd országokhoz fûzõdõ kapcsolataink fejlesztését és európai
normákra épülõ kisebbségi politikánkat, folyamatosan hozzájárulva ezzel térségünk
stabilitásának erõsítéséhez.
Folytatni szükséges a Kormány stabilizációs és középtávú gazdasági-
modernizációs programját és privatizációs politikáját a makro-ökonómiai egyensúly
létrehozására és a fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek biztosítására.
A Kormány által már elfogadott általános és belsõ piaci jogharmonizációs program
alapján folytatni kell a Közösség jogrendszerének, illetõleg mûködési
mechanizmusainak, az "acquis communautaire"-nek az átvételét és alkalmazását.
Az Európai Unióhoz fûzõdõ kapcsolatainkban különös súlyt kell helyezni az
Európai Megállapodás maradéktalan végrehajtására és a strukturált párbeszéd
lehetõségeinek maximális kihasználására. Valamennyi EU-tagállammal folytatnunk
kell a rendszeres konzultációkat a csatlakozási tárgyalások megkezdésérõl hozandó
döntés politikai támogatásának biztosítására.
A csatlakozás általános feltételeinek történõ megfelelés mellett belsõ
felkészülésünket arra kell alapoznunk, hogy az elkövetkezõ másfél-két év olyan
minõségileg új szakaszt jelent, amelynek az eddigieken túl konkrét feladata lesz
a Magyarországról kidolgozandó bizottsági vélemény elkészítésének elõsegítése, az
ehhez szükséges adatszolgáltatási feladatok menedzselése, a csatlakozási
tárgyalások megkezdésére és lefolytatására történõ, mind tartalmilag, mind
technikailag hatékony és céltudatos felkészülés, valamint a közvélemény
felkészítése a csatlakozásra.
Legaktuálisabb feladatunk a bizottsági vélemény elkészítéséhez szükséges
adatszolgáltatásra történõ felkészülés: a Magyarországról szóló bizottsági
vélemény elkészítésének folyamatában 1996. elsõ felében, akár már áprilisban,
várható, hogy a Bizottságtól megkapjuk azokat a "kérdõíveket", melyek kérdései
meghatározzák majd a vizsgálandó kritériumokat. E kérdésekre néhány hónapos
határidõvel kell majd válaszolnunk. A kérdõívekkel a Bizottság a jelentkezõk
helyzetét kívánja felmérni. Az információk kézhezvétele után elõfordulhat, hogy a
Bizottság kiegészítõ vagy pontosító tájékoztatásra tart igényt, ugyanakkor a
vélemény szövege nem tárgyalás eredményeként jön létre, miután a vélemény
tartalmának kialakítása a Bizottság kizárólagos joga.
A Bizottság úgy kívánja ütemezni munkáját, hogy a bizottsági vélemény
tervezetei 1996 végére készen álljanak. Minden ország azonos kérdõívet kap majd.
A kérdésekre beérkezett válaszok elemzése, a vélemény kialakítása fázisában
kezdõdik el tulajdonképpen az egyes országok közötti differenciálás. A vélemény
tükrözni fogja a Bizottság valós véleményét az adott ország
integrációérettségérõl.
A konkrét kérdések a koppenhágai átfogó kritériumok (a demokratikus és
jogállami rendet, az emberi és kisebbségi jogok védelmét biztosító intézmények
stabilitása; mûködõképes piacgazdaság; a közös belsõ piacon belül érvényesülõ
verseny és a piaci erõk nyomása elviselésének képessége; a tagságból eredõ
kötelezettségek vállalása; az azonosulás a politikai unió, valamint a gazdasági-
és pénzügyi unió céljaival) alapján várhatóan felölelik majd a politikai,
társadalmi és gazdasági élet minden területét és hangsúlyosan szerepelnek bennük
az Európai Megállapodás és az Essenben elfogadott csatlakozás elõtti stratégia
végrehajtásának helyzetével kapcsolatos kérdések.
1. sz. Melléklet
Strukturált párbeszéd a francia és spanyol elnökség alatt
Dátum Helyszín Meghívottak Magyar résztvevõ Rang
1995.04.03. Luxemburg Kulturális miniszterek Török András h. államtitkár
1995.04.11. Luxemburg Külügyminiszterek Kovács László miniszter
1995.05.22. Brüsszel Gazdasági és pénzügyminiszterek Bokros Lajos miniszter
1995.06.06. Brüsszel Belsõ piacért felelõs miniszterek Soós Károly Attila pol. államtitkár
1995.06.09. Luxemburg Kutatásért felelõs miniszterek Nyíri Lajos OMFB ügyvezetõ elnöke
1995.06.20. Luxemburg Bel- és igazságügyminiszterek Vastagh Pál miniszter
Világosi Gábor pol. államtitkár
1995.09.18. Brüsszel Környezetvédelmi miniszterek Szili Katalin pol. államtitkár
1995.09.26. Brüsszel Bel- és igazságügyminiszterek Vastagh Pál miniszter
Világosi Gábor pol. államtitkár
1995.09.28. Brüsszel Közlekedési miniszterek Lotz Károly miniszter
1995.10.23. Luxemburg Gazdasági és pénzügyminiszterek Bokros Lajos miniszter
1995.10.23. Brüsszel Mezõgazdasági miniszterek Lakos László miniszter 1995.10.23. Luxemburg Közoktatási miniszterek Szabó Zoltán pol. államtitkár
1995.10.31 Luxemburg Külügyminiszterek Kovács László miniszter
1995.11.23. Brüsszel Belsõ piacért felelõs miniszterek Gottfried Péter államtitkár
Strukturált párbeszéd az olasz elnökség alatt
1996.02.16 Brüsszel Politikai igazgatók Pataki István h. államtitkár
1996.02.27. Brüsszel Külügyminiszterek Kovács László miniszter
1996.03.04. Brüsszel Környezetvédelmi miniszterek Szili Katalin politikai államtitkár
1996.03.11. Brüsszel Gazdasági és pénzügyminiszterek Medgyessy Péter miniszter
1996.03.20. Brüsszel Bel- és igazságügyminiszterek Vastagh Pál miniszter
Világosi Gábor pol. államtitkár
2. sz. melléklet
1995-BEN KIHIRDETETT TÖRVÉNYEK, AMELYEK AZ EURÓPAI MEGÁLLAPODÁS ALAPJÁN
FENNÁLLÓ JOGHARMONIZÁCIÓS KÖVETELMÉNYEKRE TEKINTETTEL KÉSZÜLTEK
(Lezárva 1995. december 19.)
1995. évi XX. tv. a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény
módosításáról és kiegészítésérõl
1995. évi XXVIII. tv. a nemzeti szabványosításról
1995. évi XXIX. tv. a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenõrzõ
szervezetek akkreditálásáról
1995. évi XXXIII. tv. a találmányok szabadalmi oltalmáról
1995. évi. XL. tv. a közbeszerzésrõl
1995. évi. LIII. tv. a környezet védelmének általános szabályairól
1995. évi. LVII. tv. a vízgazdálkodásról
1995. évi XC. tv. az élelmiszerekrõl
1995. évi XCI. tv. az állategészségügyrõl
1995. évi XCII. tv. a takarmányok elõállításáról és forgalomba
hozataláról
1995. évi XCV. tv. a devizáról
1995. évi XCVI. tv. a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási
tevékenységrõl
1995. évi. XCVII. tv. a légiközlekedésrõl
1995. évi C. tv. a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról
1995. évi CI. tv. a vámtarifáról
1995. évi CXIX. tv. a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló
név- és
lakcímadatok kezelésérõl