A Magyar Köztársaság legfõbb ügyészének

országgyûlési beszámolója

az ügyészség 1995. évi tevékenységérõl

2

TARTALOMJEGYZEK

1. AZ ÜGYESZSEG MûKÖDESENEK FELTETELEI 3

1.1. SZEMELYI FELTETELEK 3

1.2. TARGYI ES PENZÜGYI FELTETELEK 5

2. AZ ÜGYESZI SZAKAGAK TEVEKENYSEGE 8

2.1. ÁTTEKINTES. AZ ÜGYESZI TEVEKENYSEG ARANYAI 8

2.2. AZ ÜGYESZSEG ES AZ ALLAMPOLGARI JOGOK ORSZAGGYûLESI BIZTOSAINAK

KAPCSOLATA 9

3. A BÜNTETIJOGI ÜGYESZI TEVEKENYSEG 10

3.1. A BûNÖZES ALAKULASA 10

3.2. AZ ÜGYESZ A BÜNTETIELJARASBAN 14

3.3. AZ ÜGYESZSEGI NYOMOZAS 15

3.4. A NYOMOZAS TÖRVENYESSEGE FELETTI FELÜGYELET 17

3.5. A VADHATOSAGI TEVEKENYSEG 19

3.6. A FELÜLVIZSGALAT 21

3.7. A BÜNTETES-VEGREHAJTAS TÖRVENYESSEGI FELÜGYELETE 22

3.8. GYERMEK- ES IFJUSAGVEDELMI ÜGYESZI TEVEKENYSEG A BÜNTETIÜGYEKBEN 25

3.9. KÖZLEKEDESI ÜGYESZI TEVEKENYSEG A BÜNTETIÜGYEKBEN 27

4. A MAGANJOGI ES A KÖZIGAZGATASI JOGI ÜGYESZI TEVEKENYSEG 28

4.1. A MAGANJOGI ES KÖZIGAZGATASI JOGI TEVEKENYSEG ES VALTOZASAI 28

4.2. A KÖZIGAZGATASSAL KAPCSOLATOS ÜGYESZI FELADATOK 30

4.3. A KÖRNYEZETVEDELEMMEL KAPCSOLATOS ÜGYESZI TEVEKENYSEG 32

4.4. A SZABALYSERTESI ELJARASOKKAL KAPCSOLATOS ÜGYESZI TEVEKENYSEG 33

4.5. A CEGBIROSAGI ELJARASHOZ KAPCSOLODO ÜGYESZI TEVEKENYSEG 35

4.6. A MUNKAVALLALOI RESZTULAJDONOSI PROGRAM 36

4.7. A MUNKAVISZONY ES SZOLGALATI VISZONY SZABALYAI ERVENYESÜLESENEK SEGITESE

36

4.8. A TARSADALMI SZERVEZETEK, ALAPITVANYOK TÖRVENYESSEGI FELÜGYELETE 37

4.9. A TÖRVENYESSEGI KERELMEK INTEZESE 39

4.10. A JOGSZABALY-TERVEZETEK ESZREVETELEZESE 39

5. A KATONAI ÜGYESZSEG 40

5.1. A BÜNTETIJOGI KATONAI ÜGYESZI TEVEKENYSEG 40

5.2. A MAGANJOGI ES A KÖZIGAZGATASI JOGI KATONAI ÜGYESZI TEVEKENYSEG 43

5.3. A KATONAI ÜGYESZSEG SZEMELYI FELTETELEI 44

6. AZ ÜGYESZSEG INFORMATIKAI, TUDOMANYOS, NEMZETKÖZI TEVEKENYSEGE 45

6.1. AZ ÜGYESZSEGI MUNKA INFORMATIKAI HATTERE 45

6.2. AZ ORSZAGOS KRIMINOLOGIAI ES KRIMINALISZTIKAI INTEZET TUDOMANYOS

TEVEKENYSEGE 46

6.3. AZ ÜGYESZSEG NEMZETKÖZI TEVEKENYSEGE 48

6.3.1. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 48

6.3.2. A KATONAI FIÜGYESZSEG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI 49

6.3.3. JOGSEGELY ÜGYEK 49

Tisztelt Országgyûlés!

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 52. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Magyar

Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY

határozat 89. §-ában foglalt kötelezettségem alapján a Magyar Köztársaság

ügyészsége 1995. évi mûködésérõl jelentést teszek. Ezt megelõzõen 1995. július

4-én terjesztettem beszámolót az Országgyûlés elé.

1. Az ügyészség mûködésének feltételei

1.1. Személyi feltételek

1995-ben az ügyészség személyügyi helyzetére változatlanul jellemzõek voltak a

megelõzõ 2-3 év tendenciái; a létszámhelyzet - az engedélyezett létszámhoz

viszonyítva - stabil; a mennyiségi ügyészi létszámhiány - ugyanilyen

megközelítésben - elviselhetõ mértékû; az utánpótlási lehetõségek kedvezõek.

1995-ben 74 ügyész szolgálati viszonya szûnt meg, ugyanezen idõszakban pedig

72 ügyészi kinevezésre került sor. A 74 ügyészi szolgálati viszony

megszûnésbõl 33 hivatali szempontból "természetes" - nyugállományba vonulás,

elhalálozás, egészségügyi alkalmatlanság, fegyelmi büntetés miatti - okból

következett be.

41 esetben azonban az ügyészi szolgálati viszony megszûnése a dolgozó

kezdeményezésére - döntõen vonzóbbnak tartott anyagi lehetõségek miatt -

történt, ami a korábbi évek ilyen eseteihez képest figyelemre méltó élénkülést

jelez, még akkor is, ha az eltávozottak számszerû pótlása összességében nem

okozott gondot.

A váratlan szolgálati viszony megszûnések azonban - helyenként és esetenként,

pl. a Gyõri Városi Ügyészségen - rendkívüli munkaszervezési feladatokat és

nehézségeket jelentettek.

Hasonló jelenség - az életkori és családi állapotbeli okok miatt egyébként is

"mobilabb" - fogalmazói állományban is megfigyelhetõ, természetesen - a

sokszoros túljelentkezés miatt - ez kevesebb gondot jelent a napi munkában.

1996. január hó 1. napján az engedélyezett összügyészi létszám 1108, az

ügyészségi nyomozó hivataloké 78. Az ügyészi álláshelyeken 1024 (+3 átmeneti

túlbetöltés) fõfoglalkozású és 33 részfoglalkozású (nyugdíjas) ügyész, továbbá

9 ügyészségi titkár dolgozik.

Az ügyészségi nyomozó hivataloknál 74 fõfoglalkozású ügyész és 5

részfoglalkozású (nyugdíjas) nyomozó ügyész áll alkalmazásban.

Az ügyészi létszámhiány átlagosan 6,6 %, amely a (részfoglalkozású) nyugdíjas

ügyészek alkalmazásával 3,4%-ra csökken.

Az engedélyezett fogalmazói létszám 145, a betöltött 160. A fogalmazói

túlbetöltés 10,3%.

1995 fontos ügyészségi "eseménye" volt az ügyészségi szolgálati viszonyról és

az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) hatályba

lépése, amelynek elõzményeirõl és körülményeirõl részletesen szóltam az 1994.

évi országgyûlési beszámolóban.

A törvény rendelkezéseinek megtartásával az elõírt határidõkön belül sor

került az ügyészségi testületek - alkalmazotti és ügyészi tanácsok, szakmai

kollégiumok - megalakítására, valamint a jogosultakat megilletõ jubileumi

jutalmak kifizetésére. A munkáltatói jogkör gyakorlói 1995 végéig eleget

tettek a törvénybõl és az ügyészségi szolgálati viszonnyal kapcsolatos egyes

kérdésekrõl szóló utasításból adódó megállapítási (szolgálati viszonyban

töltött idõ, egyes pótlékok, stb.), valamint minõsítési kötelezettségeiknek.

Az ügyészségi szolgálati törvény hatályosulásának elsõ évi tapasztalatai azt

bizonyítják, hogy a törvényi szabályozás és annak alkalmazott megoldásai a

gyakorlatban is betöltik rendeltetésüket.

1995. október 1. és december 31. között került sor az ügyészségi nyomozó

hivatalok átszervezésére.

A rendszerváltozást követõen - a Büntetõ Törvénykönyv módosításáról szóló

1989. évi XXV. törvény, a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.)

módosításáról rendelkezõ 1989. évi XXVI. törvény, valamint a Magyar

Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt (Ütv.) módosító 1989.

évi XLVI. törvény egyes rendelkezései folytán - az ügyészi feladatok

változtak, és az ügyészség szervezetében átalakítás vált szükségessé.

1990. március 1-jétõl a katonai ügyészi szervek feladatköre szûkült,

ugyanakkor - az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó

bûncselekmények új szabályozása következtében - bõvült a nem katonai ügyészi

szervek hatásköre.

A megváltozott feladatok ellátásának biztosítása érdekében az országban öt

megyeszékhelyen alakítottuk ki az ügyészségi nyomozó hivatalokat, amelyek

regionális illetékességgel, több megyére kiterjedõen végezték a kizárólagos

ügyészségi hatáskörbe tartozó nyomozásokat. Az egyes megyékben nyomozó

hivatali kirendeltségek látták el az elõírt feladatokat.

Az ügyészségi nyomozás ilyen szervezeti felépítése nem minden tekintetben

váltotta be a hozzá fûzött reményeket: a nyomozó hivatal központjából a

kirendeltségek ellenõrzése, a nyomozás közbeni felügyelet gyakorlása bonyolult

volt; a kirendeltségek mûködésének pénzügyi finanszírozása is nehézkesnek

bizonyult.

Öt és fél év tapasztalatainak birtokában - az ügyészségi alkalmazottak

érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - született döntés az ügyészségi

nyomozó hivatalok átszervezésére. Ennek lényege, hogy a fõvárosban és

valamennyi megyében, az adott közigazgatási területre kiterjedõ

illetékességgel, a fõügyészség szervezeti egységeként a megyei (fõvárosi)

fõügyész irányítása, felügyelete és ellenõrzése alatt álló ügyészségi nyomozó

hivatalokat hoztunk létre.

Az ügyészségi nyomozással korábban is foglalkozó ügyészségi alkalmazottak

száma és munkakör szerinti összetétele (ügyész, ügyészségi nyomozó,

tisztviselõ, ügykezelõ és fizikai alkalmazott) nem változott.

A változás érintette a Legfõbb Ügyészséget is, 1996. január 1-jétõl az

Ügyészségi Nyomozások Önálló Osztálya a Nyomozás Felügyeleti Fõosztály

szervezeti egységeként mûködik, így a Legfõbb Ügyészség önálló szervezeti

egységeinek száma - a Katonai Fõügyészség szervezeti egységeivel együtt -

tizenháromra csökkent.

Az ügyészségi nyomozó hivatalok átszervezésével kapcsolatos legfõbb ügyészi

utasítások 1996. január hó 1. napján léptek hatályba. Ezektõl az ügyészségi

nyomozó hivatalok mûködésének gazdaságosabbá válását, továbbá - a közvetlen

vezetõi felügyelet következtében - mûködésük színvonalának javulását várjuk.

1.2. Tárgyi és pénzügyi feltételek

Az ügyészi szervezet mûködési feltételeit az elmúlt évben együttesen 4,7

milliárd forint szolgálta. Az ügyészségek sajátos elhelyezésébõl is eredõen

(döntõen bírósággal közös épületben - 53 % -, vagy más bérleményben - 33 % -

mûködnek) a költségvetés nagyobb hányadát (3,9 milliárd forint, 83 %) a

személyi juttatás és a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási járulék alkotja.

A különbözetként jelentkezõ mindössze 800 millió forint (17 %) a 140 ügyészi

szervezeti egység mûködési, üzemeltetési, felújítási, beruházási és

fejlesztési szükségleteire jutott.

A fenti szerény összeg jelentõsen meghatározta és egyben szûkre is szabta az

ügyészség gazdálkodási mozgásterét, a fejlesztés lehetõségét. Ezt a szorító

helyzetet tovább fokozta az, hogy az áremelkedés hatását évközben teljes

egészében saját erõbõl, belsõ megtakarításból kellett pótolni.

Az 1995. évi költségvetésben alapvetõ célként fogalmazódott meg az a

követelmény, hogy elsõdlegesen a mûködtetés alapvetõ feltételeit kell

biztosítani, a rendelkezésre álló pénzeszközöknek erre a célra történõ

koncentrálásával.

A koncentrálás és a takarékosság révén a mûködõképesség - bár annak alsó

határán - az 1995. évben minden ügyészi szervezetnél biztosított volt és

általában zökkenõmentes, kiegyensúlyozott gazdálkodás folyt. Ezt részben

alátámasztja az 1995. évi - a korábbi évekhez képest - csökkenõ pénzmaradvány

is (a módosított kiadási elõirányzat 1,9%-a).

Ugyanakkor mindezek következtében, és az általánosan szerény pénzügyi

lehetõségek miatt háttérbe szorultak a felújítási, fejlesztési feladatok, és

ez tovább halmozta az e területeken lévõ gondokat. Ezek elmaradása a

késõbbiekben kettõs terhet ró az ügyészi szervezet költségvetésére. Ugyanis

egyfelõl növelik az üzemeltetési költségeket azok az elhasználódott eszközök,

amelyeket az újak beszerzése hiányában gazdaságtalanul tovább kell

üzemeltetni, másfelõl a késõbbre halasztott felújítások, beszerzések,

beruházások csak lényegesen magasabb költségráfordítással valósulhatnak meg.

Az 1995. évben megvalósult feladatok lényegében az alábbiakban foglalhatók

össze.

A személyi juttatások tekintetében - a bérfejlesztés kivételével - a pénzügyi

feltételek megfelelõen alakultak.

A hatályba lépett Üsztv. végrehajtásához szükséges pénzügyi fedezet - jórészt

saját erõ (55,5 %) igénybevételével - megteremtõdött, s így a jubileumi

jutalmak visszamenõleges kifizetésére is sor kerülhetett.

A személyi juttatásoknál elért megtakarítás lehetõvé tette, hogy a nem ügyészi

állományú dolgozók is részesüljenek az általános mértékû ruházati

költségtérítésben.

Az ügyészi utánpótlás érdekében, tanulmányi szerzõdések alapján ösztöndíjasok

részére közel 600 ezer forint került kifizetésre.

A pályakezdõ ügyészek letelepedését mintegy 1,5 millió forint segítette.

Ugyancsak a pályakezdõket - és elsõsorban az elsõ lakáshoz jutókat - segítette

a lakásvásárlás, építés költségeihez nyújtott hivatali támogatás, amely a

korábban engedélyezett kölcsönök törlesztõ összegeivel együtt 10,6 millió

forintot tett ki. Összesen 83 fõ részesült támogatásban, a kölcsön átlagos

összege azonban 127 ezer forintra csökkent az elõzõ évi 148 ezer forintról.

Megfelelõ forrás hiányában a dolgozók lakáshoz jutási feltételei több okból is

tovább romlanak, és ez általában nehezíti az utánpótlást, de fõként a vezetõi

utánpótlást.

Az összesen 30 millió forint felújítási elõirányzat mintegy egyharmadát -

közel 10 millió forintot - az elõzõ évben megkezdett saját tulajdonú Baranya

megyei fõügyészségi épület nyílászárói rekonstrukciójának befejezésére kellett

fordítani. A több ütemben megvalósuló, ugyancsak saját tulajdonú Pest megyei

fõügyészségi épület tetõfelújítási munkáira közel 1 millió forint felhasználás

történt. A további felújítási ütemek azonban ezen összeg többszörösét

igénylik.

Jelentõs összeget - 4,7 millió forintot - igényelt a Siófoki Városi Ügyészség

épületének teljes belsõ felújítása.

Kisebb - 0,5-1,5 millió forint közötti - összeg jutott a Kazincbarcikai,

Tiszaújvárosi, Körmendi Városi Ügyészség, a Budapesti X. és XVII. Kerületi

Ügyészség, valamint az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, a

Számítóközpont, a gépkocsi javító mûhely és a központi garázs épületének

részleges felújítására.

A 45 millió forint kormányzati és a 10 millió forint intézményi beruházási

elõirányzat lehetõvé tette, hogy a Salgótarjáni Városi Ügyészség új,

színvonalas elhelyezését biztosító irodaépítés megkezdõdjön. A közel 40 millió

forintos beruházási költségbõl az 1995-ben 18,9 millió forint kifizetés

történt.

A járandósági gépkocsi cseréjére 7,5 millió forint, a számítástechnikai

felszerelések és berendezések beszerzésére 9,4 millió forint, a jogos

igényeknél lényegesen kisebb összegû felhasználásra nyílt csak lehetõség.

A Kisvárdai, Nyírbátori, Szegedi, Makói, Monori és Gyöngyösi Városi Ügyészség

korszerûtlen telefonközpontjainak cseréjére 2,7 millió forint, egyéb

irodatechnikai felszerelések, és irodabútorok pótlására összesen 18,1 millió

forint jutott.

Ezen felül az Igazságügyi Minisztérium beruházásában megvalósuló - a bíróság

és az ügyészség közös elhelyezését biztosító - Fejér megyei fõügyészségi

épületrészhez 5,4 millió forint fejlesztési célú pénzeszköz átadására került

sor.

Az ügyészi szervezet mûködési feltételeinek további javítása érdekében, a

Fõvárosi Fõügyészség elhelyezésének megoldásán túl halaszthatatlan feladatként

jelentkezik az 1997. évben néhány saját tulajdonú épület felújításának

megkezdése, a szervezet mûködését segítõ számítástechnikai rendszer

fejlesztésének gyorsítása; az elhasznált személygépkocsik és a korszerûtlen

irodagépek, berendezések cseréje, illetve pótlása; a lakás-kölcsön alap

támogatásának növelése.

2. Az ügyészi szakágak tevékenysége

2.1. Áttekintés. Az ügyészi tevékenység arányai

Az ügyészi tevékenység egyes fajtáinak aránya, valamint az arányok változásai

is tükrözik a bûnözésben, illetve a jog-alkotásban történt változásokat.

Az ügyészségnek a büntetõ igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó feladatai

mindenkor domináltak a szervezet tevékenységében. Emellett fontos - de

mennyiségét tekintve az elõbbinél kevesebb - a törvények által ügyészségi

hatáskörbe utalt törvényességi felügyeleti és polgári jogi feladatok ellátása

is.

A két fõ szakág (büntetõ, illetve magán- és közigazgatási jogi) arányában

jelentõs módosulást hozott a bûnözés robbanásszerû növekedése. A büntetõjog

terén nagymértékben megnövekedett feladatokat az ügyészség csak részleges,

belsõ létszám-átcsoportosítás útján tudta ellátni. Ennek eredményeként

csökkent a törvényességi felügyeleti és polgári jogi szakági tevékenységet

végzõ ügyészek száma.

Az ügyészi szervezet engedélyezett ügyészi létszáma 1990 óta változatlan, így

az ügyészek feladataikat csak rendszeres többletmunka vállalásával képesek

ellátni.

2.2. Az ügyészség és az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak

kapcsolata

Az Országgyûlés 1995-ben megválasztotta az állampolgári jogok országgyûlési

biztosát és általános helyettesét, valamint az adatvédelmi biztost, és a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosát. Az ügyészség vezetõi és az

országgyûlési biztosok közötti kapcsolat létrejött. Az ügyészi szervezet kész

az országgyûlési biztosokkal való együttmûködésre, tevékenységük

elõsegítésére. Az Alkotmány értelmében a két szervezet mellérendeltségben

mûködik, mind az országgyûlési biztosok, mind a legfõbb ügyész az

Országgyûlésnek köteles beszámolni tevékenységérõl, illetve az Országgyûlésnek

felelõs. Az országgyûlési biztosok és az ügyészség tevékenysége a törvényesség

biztosításának szervezeti rendszerében egymást kiegészíti, tevékenységük

kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz.

Az országgyûlési biztosok hivatalba lépése óta a két szervezet gyakorlati

kapcsolatrendszere is mûködésbe lépett. Néhány esetben az országgyûlési

biztosok kérdéssel, ajánlással fordultak az ügyészséghez, az ügyészség pedig

az adatvédelmi biztos eljárását kezdeményezte azokban az esetekben, amelyek az

adatvédelmi biztos hatáskörébe tartoztak.

A jogalkalmazás természetes jelenségének tartom, ha jogalkalmazó szervek

között véleményeltérés merül fel jogértelmezési kérdésekben. Így az

állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. (OB.tv.)

egyes elõírásainak értelmezésében is eltérõ vélemények alakultak ki az

országgyûlési biztos és a legfõbb ügyész között.

Ezek közül leglényegesebb az, hogy kiterjed- e az országgyûlési biztosok

vizsgálati és intézkedési jogosultsága az ügyészi szervezet szakmai

tevékenységére. Álláspontom szerint az Alkotmány 52. § (2) bekezdése, amely

szerint a legfõbb ügyész az Országgyûlésnek (és csak az Országgyûlésnek)

felelõs, egyértelmûen kizárja, hogy az országgyûlési biztosok az ügyészség

szakmai tevékenységét ellenõrizzék. Ez az ellenõrzési jog az OB. tv. alapján

sem állapítható meg.

Úgy gondolom, hogy az eltérõ jogértelmezési problémákat az országgyûlési

biztosokkal tartott kapcsolat keretében meg tudjuk oldani.

3. A büntetõjogi ügyészi tevékenység

3.1. A bûnözés alakulása

Az egy évvel ezelõtti jelentésemben azt a megállapítást tettem, hogy az 1990

óta eltelt években a bûnözésben bekövetkezett robbanásszerû emelkedés - az

egyik évrõl a másikra tapasztalható különbözõ ingadozásokkal - állandósult és

tartósnak mutatkozik. A bûnözés 1995. évi adatai ezt a megállapítást tovább

erõsítik. Az elmúlt évek összbûnözésre vonatkozó adatai: 1990:341.000,

1991:440.000, 1992:447.000, 1993:401.000, 1994:389.000, míg az elmúlt évben

ismertté vált bûncselekmények száma 502.000.

Az összbûnözés mennyiségének meghatározója az elmúlt évben is a vagyon elleni

bûncselekmények nagyszámú elõfordulása volt, amennyiben 391.000 ilyen

bûncselekmény számbavételére került sor, ami 104.000-rel több, mint a megelõzõ

évben, arányában pedig az összes bûncselekmények 78%-át teszi ki. A 104.000

vagyon elleni "többlet"-bûncselekményt az elmúlt és (az azelõtti) évekhez

képest lényegesen nagyobb számban elõforduló két vagyon elleni bûncselekmény

teszi ki. Az egyik vagyon elleni bûncselekmény a csalás, amelynek száma 1995-

ben 112.592, mintegy 86.000-rel több az 1994. évinél.

Most már öt év tapasztalatai alapján az állapítható meg, hogy a csalási

cselekmények száma meghatározó jelentõségû az összes bûncselekmények száma

szempontjából, ami azt is jelenti, hogy a bûncselekmények számának egyik évrõl

a másikra történõ emelkedését vagy csökkenését a csalások számának alakulása

döntõen befolyásolja. Az 1992-ben és 1993-ban elõfordult elõbb jelzett

magasabb számok egyik magyarázata az, hogy mindkét évben 50.000-et megközelítõ

volt a csalások száma, 1994-ben pedig azért csökkent az összes bûncselekmények

száma, mert "csupán" 26.000 csalás fordult elõ, míg az elmúlt évben annak

száma messze meghaladva minden azelõtti elõfordulást, több mint 112.000 volt.

A vagyon elleni bûncselekményeknek a megelõzõ évhez képest jelentkezõ másik

többlete a lopás, ez 15.394-gyel volt több, mint a megelõzõ évben.

Az elõbbiek folytán a vagyon elleni bûnözés összetétele és arányai is lényeges

változáson mentek át. Míg az 1991. elõtti években a vagyon elleni

bûncselekmények 55-60%-át a lopás tette ki és csupán 3-5% volt csalás, az

elmúlt évben - annak ellenére, hogy a lopási cselekmények abszolút száma is

számottevõen emelkedett - a vagyon elleni bûncselekmények 38%-a volt lopás,

29%-a pedig csalás. Az elõbbieken túl arra is rá kell mutatni, hogy a csalások

nem általában terjedtek el az országban, hanem az egy-egy évben elõforduló

magas szám néhány bûnelkövetõnek tulajdonítható, akik egy-egy ügyben több

tízezer sértettet károsítottak meg. Ilyenek újabban a befektetési pénz-vagy

kárpótlási jegy-gyûjtés a sértettek megtévesztésével és nekik történõ

károkozással, amikor is a bûncselekmények számát a sértettek száma határozza

meg.

Így két csalás bûntette miatt folytatott büntetõeljárásban több mint 65.000

bûncselekmény vált ismertté, ez a két büntetõ ügy tehát önmagában meghatározó

jelentõségû az ország egészének évi bûncselekmény-számára. A közismertté vált

egyik ügyben Tribuszer Zoltánné és társai ("Tribu" Bt., illetve "T és KG"

Kft.) ellen Baranya megyében, a másikban pedig Kopcsó András és társai

(Mikroker Kft.) ellen Csongrád megyében elkövetett együttvéve 65.000 rendbeli

csalás és néhány más bûncselekmény miatt került sor vádemelésre. Az elõbb

említett két ügyön kívül más ügyekben is elõfordult többszáz rendbeli

bûncselekmény, rendszerint csalás.

Azért látható elõre, hogy 1996-ban és az azutáni években is hasonló számú

bûncselekmény fordulhat elõ, mert most is folyamatban vannak olyan nyomozások,

amelyekben többezer sértett sérelmére elkövetett bûncselekmény felderítésével

lehet számolni.

Az elõbbiekkel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a statisztikai

adatszolgáltatás - minthogy erre más lehetõség nincs - a bûncselekményt abban

az évben elkövetettnek mutatja ki, amikor azt számba veszik, ez pedig a

nyomozás befejezésének, illetve vádemelés esetén az utóbbinak az idõpontja. Az

elõbb említett két ügyben a bûncselekményeket 1993-tól, legnagyobb számban

1994-ben követték el, amit azonban utólag nem lehet ezeknek az éveknek a

"terhére" elszámolni. Ez a megállapítás egyben arra is rámutat, hogy a

bûnözésnek az egyik évrõl a másikra kimutatott változása nem képezheti alapját

olyan következtetésnek, hogy abban emelkedés vagy csökkenés következett be,

mert ehhez hosszabb idõszakok - legalább az egymást követõ három-öt év -

egybevetésére van szükség, ezzel kiküszöbölhetõ az a tényezõ, amit a

számításbavétel idõpontja jelent.

A vagyon elleni bûncselekményeken kívül az összbûnözés volumenének alakulására

más bûncselekmények számszerû elõfordulása is hatással van. Ilyenek az

okiratokkal kapcsolatban elkövetett bûncselekmények (köz- és magánokirat-

hamisítás és okirattal való visszaélés), amely 1990-ig évenként 10.000 alatti

számban fordult elõ, azóta azonban azok száma évenkénti jelentõs

emelkedésekkel (1991: 12.133, 1992: 19.587, 1993:23.019, 1994:33.149) 1995-re

44.209 lett, ami azt jelenti, hogy ezek a bûncselekmények a bûnözés egésze

szempontjából is jelentõs befolyásoló tényezõk. Az okiratok a közbizalom

hordozói, mint ilyenek a gazdaság mûködésének, különösen a forgalom, a

pénzügyi tevékenység, a piaci szféra és a magánszemélyek, illetve az állami

szervek közötti kapcsolatok megbízhatóságának garanciái. Az okirattal

kapcsolatos bûncselekmények elszaporodása, igen magas száma egyrészt a

gazdaság mûködését veszélyezteti, másrészt pedig a közbizalom hiánya azt

eredményezi, hogy az okiratok hitelességét gyanú kíséri, az ennélfogva nem

töltheti be rendeltetését, mert nem alkalmas arra a bizonyításra, amire

szolgál, illetve megbízhatósága külön bizonyításra szorul.

1994-ig a gazdasági bûncselekmények túlnyomó többségét (85-95%-át) a deviza-

és vámbûncselekmények tették ki, ami 1994-ben 54%-ra, 1995-ben pedig 40%-ra

csökkent. Ennek magyarázata egyrészt a részleges dekriminalizálás és a

devizaszabályok már ez év elõtti liberalizálása. A tulajdon szerkezeti

változása, a piacgazdaság törvényeinek érvényesülése és az elõbbiekhez

kapcsolódó jogi szabályozás azt eredményezte, hogy e gazdasági bûncselekmények

megüresedett helyét más ilyen jellegû bûncselekmények foglalták el. Az 1992.

és 1993. évben mégcsak néhány tíz, 1994-ben 140 csõdbûntett elõfordulása az

elmúlt évben 190 volt, de számbavételre került 480 adó- és

társadalombiztosítási csalás, 775 pénzhamisítás, 344 jogosulatlan gazdasági

elõny megszerzése és 331 számviteli fegyelemsértés.

Az elõbbi adatok azt mutatják, hogy a gazdasági bûncselekmények ismertté vált

száma emelkedett, ami részben ezek számának emelkedésével, részben pedig a

felderítésükre irányuló intenzívebb bûnüldözéssel magyarázható.

Más bûncselekmények száma kisebb-nagyobb változást - emelkedést vagy

csökkenést - mutat ugyan, az azonban önmagában sem jelentõs, a bûnözés egésze

szempontjából pedig figyelmen kívül hagyható.

Az elõbbi tényadatokból az következik, hogy a számbavett bûncselekmények 1995.

évi 29%-os emelkedése nem vezethetõ vissza a közállapotok hanyatlására, a

közrend rosszabbodására és megelõzésük elmaradása sem tulajdonítható a

közrendért felelõs tényezõk mulasztásának. A bûnözés változását alapvetõen

meghatározó csalásokban döntõ szerepe volt a sértettek hiszékenységének, amit

jelentõs mértékben táplált a másként el nem érhetõ nagy haszon ígérete.

Az elõbbi megállapítások nem jelentik azt, hogy nem kíván megkülönböztetett

figyelmet a bûncselekmények több más területe. Elsõsorban ide értendõk a

személy elleni bûncselekmények, közülük is különösen az emberölés, amelynek

száma 1995-ben 290 volt és az 1991-et megelõzõ évtizedek 200 körüli

elõfordulásával szemben évi 300 körül látszik állandósulni. Közel hasonló

arányváltozás (40%-os emelkedés) következett be az utóbbi öt évben a megelõzõ

évtized számaihoz képest a súlyos testi sértések számában.

A közrend elleni bûncselekmények elõfordulásának befolyásolója - az okirattal

kapcsolatos bûncselekmények meghatározó szerepén kívül - a garázdaságok száma,

amely az utóbbi években 5-6.000.

Ugyanakkor rá kell mutatni arra is, hogy a közrend minõségének mérõje nem a

közrend elleni bûncselekmények száma, hanem sokkal inkább az, hogy az egyes

vagyon elleni bûncselekmények milyen számban fordulnak elõ. Számszerûségénél

fogva elsõ helyen említhetõ ezek között az ún. betöréses lopás, amelynek száma

az összesen 238.000 lopásból, annak több mint egyharmada 82.000, ebbõl pedig

22.000 a lakás és 11.000 az üzletbe való betörés.

Kiemelést igényel még az elmúlt évi eddigi legmagasabb számú, több mint 12000

gépkocsilopás, amelybõl 8700-at Budapesten követtek el, miként a zsebtolvajlás

fõ területe (6029-bõl 4447) is a fõváros. A gépkocsilopás elõbb jelzett

számánál figyelembe kell venni, hogy további 5365 jármûvet jogtalan használat

végett vettek el.

A közbiztonság szempontjából figyelmet érdemlõ rablások száma hat évre

visszatekintve évrõl évre lényeges - évi 2500 és 4000 között ingadozó -

változást mutat, amihez képest az 1995. évi 2657 elõfordulás ennek az

évtizednek az alsó szintjén lévõ - tehát kedvezõ - számot jelent, amibõl

azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a rablások száma tartósnak

ígérkezõen csökkent volna.

A kedvezõtlennek nem ítélhetõ számszerûség mellett azonban súlyos aggodalmat

kelt a pénzintézetek és nagy összegû pénzt kezelõ más szervek (pl.

benzinkutak) sérelmére nagy gyakorisággal elkövetett fegyveres rablások száma,

amelyekre az elkövetés súlyos megítélés alá esõ módján kívül a nagy kár

okozása is jellemzõ.

A bûnözésre vonatkozó elõbbi adatokat és megállapításokat összegezve arra a

következtetésre lehet jutni, hogy - a nagyarányú számszerû emelkedés ellenére

- a bûnözésben lényeges változás nem következett be. Az elõfordult

bûncselekmények a közrend és közbiztonság változatlan állapotára utalnak,

kivéve az okirattal kapcsolatos közbizalmat és a vagyon elleni bûncselekmények

egyes területeit.

Az elmúlt idõszakban nem volt olyan jogszabályváltozás - szemben az 1994. évre

hatással lévõ változásokkal -, amely a bûncselekmények számszerû elõfordulását

bármely irányba lényegesen befolyásolta volna. Az Országgyûlés az 1994. május

15-én hatályba lépett 1994. évi IX. törvénnyel több tekintetben módosította,

illetve a gazdasági bûncselekmények körében új bûncselekményi tényállások

létesítésével kiegészítette a Büntetõ Törvénykönyvet, ami azonban ezeknek az

új bûncselekményeknek a természeténél fogva érzékelhetõ változást a bûnözés

egésze tekintetében nem okozott.

Részben a vagyon elleni bûncselekmények magasabb száma, részben pedig az egy-

egy bûncselekménnyel okozott nagyobb kár azt eredményezte, hogy a vagyon

elleni bûncselekmények egészével okozott kár összege mintegy 62,4 milliárd

forint.

De az 1994. évinek több mint kétszerese az a közel 12 milliárd forint is,

amely azt az értéket jelenti, amelyre nézve gazdasági bûncselekményt követtek

el. Miután a kár és az elkövetéssel érintett érték kifejezõje a bûncselekmény

súlyának, ezek jelentõs növekedésébõl arra kell következtetni, hogy a vagyon

elleni és gazdasági bûncselekmények súlya növekedett.

A rendõri nyomozások eredményessége 60%-os volt, ami 5,5%-kal magasabb a

megelõzõ évinél. Ez statisztikailag kétségtelenül korrekt adat, mégis rá kell

mutatni arra, hogy a "javulást" nem a felderítés és nyomozás során folytatott

bizonyítás tényleges javulása eredményezte, hanem annak a mintegy 86000

"többletbûncselekményként" megjelölt csalásnak a számbavétele, ami önmagában

lényegesen javította a nyomozás eredményességét.

3.2. Az ügyész a büntetõeljárásban

Az ügyésznek a büntetõeljárásban meglévõ feladatait, kötelezettségeit és

jogait a Be. és az Ütv. határozza meg.

E törvények szerint az ügyész feladata a büntetõeljárásban a nyomozás

törvényessége feletti felügyelet, a vádemelés és a vád képviselete, valamint a

törvényben meghatározott esetekben a nyomozás, továbbá a büntetés-végrehajtás

törvényességi felügyelete.

Az elõbb említett törvényeknek az ügyészre vonatkozó elvi rendelkezései nem

változtak, ehhez képest változatlanul feladata az ügyésznek a törvényben

meghatározott feltételek fennállása esetén a büntetõeljárás megindítása,

illetve folytatása, a nyomozás törvényességének felügyelete körében szükséges

intézkedések megtétele, eljárni jogorvoslati fórumként a nyomozás során, a

nyomozó hatóságoknak a nyomozás során vagy annak eredményeként hozott

határozatait felülvizsgálni, ha az megalapozatlan vagy törvénysértõ, ennek

kiküszöbölése érdekében intézkedni, továbbá ügyelni arra, hogy az eljárásban

résztvevõk a törvényben biztosított jogaikat gyakorolhassák.

A nyomozó hatóság - ha vádemelést tart szükségesnek, vagy a nyomozást a

cselekmény csekély társadalmi veszélyessége vagy ilyenné válása, illetve a

társadalmi veszélyesség megszûnése miatt kell megszüntetni - az ügy iratait az

elõbbiek szerinti intézkedésre irányuló javaslattal az ügyésznek küldi meg.

Amennyiben a vádemelés feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége ennek

megfelelõen intézkedni, vagyis vádat emelni.

Bár a Be-nek az ügyész jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezései

nem változtak, idõrõl idõre sor kerülhet a Be. részletszabályainak olyan

jelentõs változtatására, amely alapvetõen a bíróság eljárására vonatkozik, de

annak alkalmazhatóságához az ügyész indítványára van szükség. Ilyen a Be-nek

az 1995. szeptember 1-jén hatályba lépett 1995. évi LXI. törvénnyel történt

módosítása, amely a korábbiaknál lényegesen szélesebb körben teszi lehetõvé,

hogy a bíróság tárgyalás mellõzésével járjon el. A törvénymódosítás arra

irányul, hogy az egyszerûbb és gyorsabb eljárási formát a büntetõeljárásban

szélesebb körben alkalmazzák és ezzel a tehermentesítéssel lehetõvé váljon

nemcsak ezekben az ügyekben, hanem azokban is, amelyekben a bíróság tárgyalást

tart, az eljárások gyorsabbá tétele. A tárgyalás mellõzésével folytatandó

eljárásra csak akkor van lehetõség, ha az ügyész ezt indítványozza. Az ügyész

eljárása szempontjából ez nem jelent egyszerûsítést és gyorsítást, amit

azonban az eljárás egészének a szempontjából kell értékelni és az ügyészségek

ennek megfelelõ indítványozási gyakorlatot folytatnak.

Miután az elõbbiek szerinti törvénymódosítás 1995. szeptember 1-jén lépett

hatályba, annak hatása is csak az év utolsó harmadában érvényesülhetett. Ez

abban mutatható ki, hogy a megelõzõ évi 18.813 tárgyalás mellõzésére vonatkozó

indítvánnyal szemben 1995-ben 25.363 ilyen indítvány megtételére került sor.

Ez már a múlt évben azt jelentette, hogy a bíróságoknak további 6500 ügyben

nem kellett tárgyalást tartaniuk és az így megtakarított idõt tárgyalásra

fordíthatták. A jogszabálymódosítás hatása 1996-ban már az egész évben

érvényesülhet, ami alapot ad arra a feltételezésre, hogy a büntetõeljárások

ideje lerövidül . Az ügyészségek tevékenysége arra irányul, hogy a törvény

által biztosított indítványozási gyakorlat lehetõ legszélesebb körû

alkalmazásával ezt elõmozdítsák.

Az elõbb említett jogszabálymódosítás azt eredményezheti, hogy a bíróság által

tárgyalás mellõzésével elintézhetõ ügyek száma megduplázódhat.

3.3. Az ügyészségi nyomozás

Az ügyészségi nyomozó hivatalok feladatát 1995. évben is azoknak a

bûncselekményeknek a nyomozása képezte, amelyeket az Ütv. az ügyészségi

nyomozás kizárólagos hatáskörébe utal, illetõleg amelyeket a Legfõbb Ügyészség

a Be.18.§ (3) bekezdése alapján más nyomozó hatóságtól az ügyészség

kizárólagos hatáskörébe vont.

A nyomozó hivatalok elsõsorban tehát a hatásköri szabályoknak megfelelõen

változatlanul olyan bûncselekmények miatt indult ügyekben jártak el, ahol az

állami szervek törvényes mûködésébe, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe

vetett bizalom megóvása és erõsítése, a sértettek vagy az elkövetõk személye

miatt garanciális okból alapvetõ követelmény.

Így az ügyészségi nyomozó szervek végezték a nyomozást többek között az

országgyûlési képviselõk, bírák és ügyészek által elkövetett bármely

bûncselekmény, illetve a sérelmükre elkövetett egyes bûncselekmények esetén,

továbbá a rendõrség hivatásos állományú tagjai által megvalósított nem katonai

és bárki által az igazságszolgáltatás ellen elkövetett bûncselekmények miatt

indult ügyekben is.

Az ügyészségi nyomozó hivataloknál 1995. évben - az 1993-ban érkezett 4.919,

illetve az 1994-ben érkezett 4826 feljelentéssel szemben - összesen 4.444

feljelentés tárgyában kellett állást foglalni.

Nyomozást - az 1994. évi 3.733 ügyben folytatott nyomozással csaknem azonos

számban -3709 ügyben (az ügyek 84%-ában) folytattak, és az eljárást ezek közül

1.770 ügyben (az ügyek 48%-ában) vádemelési javaslattal fejezték be. Erre

1994. évben 1.805 ügyben került sor.

Az ügyészségi nyomozás ügyforgalmának 1995-ben is jelentõs hányadát képezték a

rendõrök által, illetõleg rendõrök sérelmére elkövetett bûncselekmények.

Említést érdemel, hogy az 1994. évihez képest 1995-ben 168-cal több rendõr

bûnelkövetõvel szemben kellett eljárást folytatni, amely mintegy 30%-os

növekedésnek felelt meg. (Amíg ugyanis 1994-ben a rendõr bûnelkövetõk száma

548, addig 1995-ben 716 volt.)

Ami a rendõrök sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erõszak

bûntettének alakulását illeti, azzal kapcsolatban megállapítható, hogy e

bûncselekmények száma az 1994. évihez képest 1995-ben csökkent. (1994. évben

541, 1995-ben 453 ilyen bûncselekmény fordult elõ.)

A Legfõbb Ügyészség - jelentõségére figyelemmel - 1994-ben és 1995. évben is

vizsgálta a rendõrök által elkövetett egyes bûncselekmények, így például a

kényszervallatás, a vagyon elleni és a korrupciós bûncselekmények miatt

folytatott ügyészségi nyomozások gyakorlatát. A megállapításokat tartalmazó

jelentéseket hasznosítás végett a rendõri szervek vezetõinek is megküldtem.

3.4. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet

Amint ezt korábbi évi jelentéseim is megállapítják, a nyomozás törvényessége

feletti felügyelet körébe tartozó ügyészi tennivalók mennyiségét döntõen az

ismertté vált bûncselekmények száma határozza meg, de befolyásolják azt olyan

tényezõk is, mint a nyomozások eredményessége, idõtartama, azok színvonala, az

utóbbival összefüggésben leginkább az, hogy szükség van-e a nyomozás valamely

hiányosságát pótolni és emiatt az üggyel ismételten foglalkozni.

1995-ben a büntetõjogi tevékenység keretében az ügyészséghez került ügyek,

illetve intézkedések száma 535 ezer volt. Ezek közül a nyomozás törvényessége

feletti felügyelet körében néhány kiemelt adat: 36.804 a nyomozással

kapcsolatban tett I. és II. fokú panaszt kellett megvizsgálni és elbírálni,

7.829 elõzetes letartóztatás elrendelésével, illetve nagyobb részük

határidejének meghosszabbításával kapcsolatban is kellett intézkedni, a

nyomozás során 2.708 esetben gyakoroltak ún. fokozott felügyeletet; a nyomozás

befejezése után pedig 95.432 ügyet kellett megvizsgálni.

A nyomozás felügyeleti tevékenység során az 1995. évben két átfogó elemzést

folytattunk. Vizsgáltuk a gazdasági bûncselekmények, továbbá a szerzõi és

szomszédos jogok megsértése miatt indított bûnügyek nyomozási és elbírálási

gyakorlatát. A vizsgálatok során szerzett tapasztalatok többirányú

hasznosítása megkezdõdött, illetve folyik.

Az ügyészség számára a tárgyaláson való jelenléten, a vád képviseletén kívül,

a nyomozás iratainak a vádemelés szempontjából való vizsgálata és a vádirat

elkészítése jelenti a legjelentõsebb munkaterhet. Különösen vonatkozik ez az

olyan eljárásokra, amelyekben a nagyszámú terhelt és még nagyobb számú,

gyakran több száz, egy-egy esetben több ezer bûncselekmény teszi bonyolulttá

és nehezen áttekinthetõvé az ügyet.

Ami a vádemeléssel befejezett ügyeket illeti, azok száma a megelõzõ évihez

viszonyítva alig változott, nem így a vádemeléssel érintett bûncselekmények

száma, ami 1994-ben 174 ezer volt, szemben az 1995. évi 262 ezerrel. Ez a

bûnözéssel kapcsolatban már jelzett körülménnyel magyarázható. Az ügyész

egyébként mindig megalapozott vádemelésre törekszik, ezt mutatja annak - a más

évekkel nagyjából egyezõ - 1995. évi 96%-os eredményessége.

Megkülönböztetett figyelmet igényel a nyomozás során alkalmazott

kényszerintézkedés, különösen az elõzetes letartóztatás bírósági

elrendelésének indítványozása.

Az elõzetes letartóztatás elrendelését csaknem minden esetben megelõzi a

gyanúsított õrizetbe vétele, amely 72 órán túl nem tarthat, tehát ennyi idõn

belül kell a nyomozó hatóság segítségét igénybe véve a bírósági meghallgatást

és ennek eredményeként hozott döntést kieszközölni. Az elmúlt évben a

bíróságok 7829 terhelt elõzetes letartóztatását rendelték el, ami kevesebb az

1994. évi (8278) elõzetes letartóztatásnál. Miután az elõzetes letartóztatás

elrendelése legfeljebb egy hónapra szól, az egy hónapon túl nem tartó 1791

elõzetes letartóztatás kivételével annak meghosszabbítása iránt kellett

intézkedni, amire a letartóztatások mintegy kétharmadánál ismételten, vagy

többször ismételten került sor. A nyomozás befejezése vagy az elõzetes

letartóztatás megszüntetése azt eredményezte, hogy az esetek 23%-ában

legfeljebb egy hónapig, 15%-ában 1-2 hónap között, 26%-ában pedig 2-3 hónap

között (tehát 64%-ban legfeljebb 3 hónapig) tart a gyanúsítottak elõzetes

letartóztatása.

Mind a büntetõeljáráshoz fûzõdõ közérdek, mind pedig - a gyanúsítottat is ide

értve - az abban részt vevõk érdeke azt kívánja, hogy a büntetõeljárás a

lehetõ legrövidebb ideig tartson. A büntetõeljárás bírósági szakaszának

idõtartamát az ügyészség nem tudja befolyásolni, a nyomozás idõtartama is csak

korlátozottan befolyásolható, bár annak két hónapon túli határidejét az ügy

körülményeinek figyelembevételével az ügyész állapítja meg. Az elmúlt évben a

büntetõeljárásnak a nyomozással kitöltött idõtartama hosszabbodott (1994-ben

átlag 42,9, 1995-ben átlag 44,2 nap). Ez a nyomozó hatóságok kedvezõtlen

munkafeltételeivel és azzal magyarázható, hogy a nyomozások bizonyítási

teendõi bonyolultabbá váltak, ami megnehezíti a nyomozó hatóság dolgát,

egyúttal meghosszabbítja az ennek elvégzéséhez szükséges idõt. Ugyanakkor az

ügyész a nyomozás határidejének meghosszabbítására kényszerül mindaddig, amíg

az ügyben a nyomozó hatóság minden rá háruló feladatot el nem végzett.

Az ügyészi szervezet megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy munkáját

hátralékmentesen végezze, a büntetõeljárás rá esõ feladatainak elvégzése ne

késleltesse annak befejezését.

Utalás történt már arra, hogy az ügyészségeknek 1995-ben 95.432 befejezett

nyomozás iratait kellett megvizsgálni és dönteni a büntetõeljárás

továbbvitelének tárgyában. Ebbõl az ügymennyiségbõl az év végén 1901 maradt

elintézetlen, ami az évi ügyérkezés mintegy 2%-a, vagy más számítással alig

valamivel több mint egy heti ügyérkezésnek megfelelõ mennyiség. Az ügyészségek

változatlanul törekszenek arra, hogy a büntetõeljárásokban hátralékmentesen

lássák el feladataikat.

3.5. A vádhatósági tevékenység

Az ügyész vádképviseleti tevékenységének feltételei 1995-ben számottevõen nem

változtak, mert bár a jogerõs bírósági határozattal befejezett ügyek száma

csökkent (1994: 61.966, 1995: 61.095), a vádlottak száma nõtt (1994: 85.629,

1995: 85.867).

A vádképviselet ellátásával járó munkateher némi enyhülését eredményezte az

ügyészi indítvány alapján tárgyalás mellõzésével hozott ügydöntõ határozatok

gyarapodása; míg 1994-ben csak az ügyek egyötödében, addig 1995-ben már közel

egynegyedében a bíróságok a Be. XVII. fejezete szerinti külön eljárás

keretében hozták meg az érdemi döntésüket (1994: 12.881, 1995: 15.677) Ezt

fõleg a tárgyalás mellõzésével történõ büntetõjogi felelõsségre vonás

lehetõségét a korábbi szabályozáshoz képest bõvítõ, már említett 1995. évi

LXI. törvény rendelkezéseinek kell tulajdonítani, amelyek lehetõvé tették

végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, illetve

próbára bocsátás alkalmazását is. A jogszabály változás növelte a tárgyalás

mellõzésével felelõsségre vont vádlottak számarányát is, mert 1994-ben a

jogerõs bírósági határozattal befejezett ügyekben szereplõ vádlottak 15,9%-

ával, 1995-ben pedig már 20,8%-ával szemben került sor e gyorsabb és

egyszerûbb eljárás alkalmazására.

1995-ben elsõ fokon 44.119 ügyet tárgyaltak a bíróságok, szemben az 1994. évi

47.315 üggyel. A kötelezõ jelenléttel járó bûntetti és az ilyen

kötelezettséggel fõszabályként nem járó vétségi eljárásra tartozó ügyek aránya

csaknem megegyezik az 1994. évi adatokkal (1994. évben bûntetti: 48,77%,

vétségi: 51,23%, 1995. évben bûntetti: 48,78%, vétségi: 51,22%).

Az elsõ fokon tárgyalt ügyek számának a tavalyi adatokhoz viszonyított

alakulása, illetve a tárgyalás mellõzésével hozott jogerõs ügydöntõ

határozatok számának növekedése lehetõvé tette, hogy az ügyész az elsõ fokon

vétségi eljárásban tárgyalt ügyek nagyobb hányadában jelentse be tárgyalási

részvételét (1994: 13,9%, 1995: 14,9%). Az elsõ fokon tárgyalt ügyek számának

csökkenése ellenére tehát azon ügyek aránya, amelyekben az ügyész jelen volt a

tárgyaláson, emelkedett (1994: 55,9%, 1995: 56,4%).

A bírósági eljárás idõszerûségét és idõtartamát az ügyész nem tudja

befolyásolni. A bíróságok leterheltsége köztudottan jelentõs mértékû. Évrõl

évre nõ a többvádlottas, bonyolult ténybeli és jogi megítélésû ügyek száma.

Ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy a tárgyalás a terhelt távolmaradása miatt nem

tartható meg, illetve hogy a tanúk mulasztása a tárgyalás elnapolását teszi

szükségessé. Az ügyész a megidézettek meg nem jelenésével kapcsolatos

nehézségeket a bizonyítási eljárásban való aktívabb közremûködésével sem tudja

ellensúlyozni. Míg a nyomozás elrendelésétõl a vádemelésig eltelt idõ a

jogerõs bírósági határozattal befejezett ügyek 62,1%-ban nem lépte túl a három

hónapot és a hat hónapon felüliek aránya 13,2% volt, addig a vádemeléstõl

számított három hónapon belül csak az ügyek 40,1%-ában, míg hat hónapon felül

42,5%-ában hozott elsõ fokú határozatot a bíróság.

Az 1995. évi LXI. törvénynek a büntetõeljárás gyorsítását szolgáló

rendelkezései a beszámolási idõszak utolsó harmadában kisebb, de remélhetõleg

tendenciaszerû javulást eredményeztek. A vádemeléstõl számított harminc napon

belül meghozott elsõ fokú határozatok száma ugyanis az 1994. évi adatokhoz

képest 0,3%-kal emelkedett (1994: 19,2%, 1995: 19,5%).

Az ügyész joghátrány indítványozási gyakorlatát 1995-ben is döntõen az

határozta meg, hogy az elsõ fokú bíróságok az ügyek 51%-át a vétségi eljárás

szabályai szerint tárgyalták, vagyis a vád tárgyává tett bûncselekmények több

mint fele csekélyebb tárgyi súlyú volt. Az indítványozási gyakorlatot

befolyásolta még a Büntetõ Törvénykönyvnek az 1993. évi - a különös és

többszörös visszaesés korábbiakhoz képest enyhébb megítélését eredményezõ -

módosítása is. Ezekre a körülményekre vezethetõ vissza, hogy a bíróságok által

kiszabott határozott tartamú szabadságvesztések aránya az 1994. évi adatokhoz

képest csökkent (1994: 29,7%, 1995: 29,2%). Ezen belül a végrehajtandó

szabadságvesztéseké ugyancsak mérséklõdött (1994: 43,0%, 1995: 40,3%), míg a

végrehajtásában próbaidõre felfüggesztetteké emelkedett (1994: 57,0%, 1995:

59,7%). A pénzbüntetések aránya, miként az elmúlt esztendõben 1995-ben is

meghaladta a 44%-ot.

Az összesen 85.867 vádlott ügye közül 74.458 esetben a bíróság érdemi

határozata elsõ fokon jogerõre emelkedett. Ez arra utal, hogy az ügyészi és

bírósági álláspontok az esetek döntõ hányadában egybeesnek.

Azon vádlottak száma, akiknek az ügyében fellebbezést jelentettek be, az 1994.

évi adatokhoz képest 1995-ben csökkent. A kizárólagos ügyészi fellebbezések

aránya azonban változatlanul meghaladta a 26%-ot (1994: 26,7%, 1995: 26,8%).

1995-ben azonban a kizárólagos ügyészi fellebbezések aránya 4%-kal volt több a

négy évvel korábbinál, tehát az 1991. évinél. Ez arra utal, hogy az ügyészek -

a felülvizsgálati eljárás szigorú szabályai miatt - fokozott figyelmet

fordítanak az elsõ fokú ítélet hibáinak és téves rendelkezéseinek a másodfokú

eljárásban való orvosolhatóságára.

Az ügyész által bejelentett fellebbezések túlnyomó többsége, csakúgy, mint az

elõzõ években, a büntetés súlyosítását célozta (69,5%). Ez az arány annak is

következménye, hogy közvádas ügyekben a vádlott terhére csak az ügyész

jelenthet be jogorvoslatot, amelynek során a sértett - önállóan nem

érvényesíthetõ - érdekeit is tekintetbe kell vennie. Az ügyész által

benyújtott fellebbezések további, kisebb hányada a bizonyítási eljárás során

vétett eljárási szabálysértéseket, a tényállás hibás megállapítását, a

bûncselekmény téves minõsítését sérelmezte, valamint a vádlott büntetõjogi

felelõsségének megállapítására irányult. Csekély számban, de elõfordult, hogy

az ügyész a fellebbezésében a vádlott részbeni felmentését, illetve

büntetésének enyhítését szorgalmazta. (Az ügyész 93 vádlott javára (1,8 %)

jelentett be fellebbezést.)

A másodfokon eljáró ügyészek által fenntartott fellebbezéseknek a másodfokú

bíróságok évek óta lényegében azonos arányban adnak helyt (1994: 53,2%, 1995:

54,0%). Ez az ítélkezési gyakorlat kiegyensúlyozottsága mellett a másodfokú

ügyészek megfelelõ felkészültségére is utal.

A másodfokú eljárásban történõ bizonyítás felvételének elrendelésére, illetve

az elsõ fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló ügyészi indítványok

alaposságát 1995-ben is jórészt igazolták a másodfokú bíróságok e körben

hozott döntései. Ezek viszonylag kisebb aránya arról tanúskodik, hogy az elsõ

fokon eljárt ügyészeknek a tényállás hibátlan megállapításában, valamint az

eljárási szabályok megtartásában való közremûködése kielégítõ. (Bizonyítási

indítványok: 3,0%, a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel: 4,6%, hatályon

kívül helyezésre irányuló indítványok: 3,8%, a másodfokú bíróság hatályon

kívül helyezést rendelt el: 5,8%).

Az ügyész büntetõbíróság elõtti tevékenységének egyik fontos mutatója a

váderedményesség alakulása. Ez változatlanul magas ugyan, bár ha csekély

mértékben is, de évek óta csökkenõ tendenciát mutat (1993: 96,8%, 1994: 96,2%,

1995: 96,0%). Ebben a nehezebb bizonyítású, bonyolultabb megítélésû bûnügyek

számának emelkedése, valamint az új törvényi tényállások alkalmazásának

nehézségei egyaránt szerepet játszanak.

Az elmúlt évben az egységes ügyészi jogalkalmazás biztosítása végett két

vizsgálatra került sor. Egyiknek a tárgya a minõsített emberölés miatt jogerõs

bírói határozattal befejezett ügyekben kifejtett vádképviseleti és

fellebbezési gyakorlat, a másiké a helyi bíróságok hatáskörébe tartozó és elsõ

fokon jogerõre emelkedett összbüntetési ügyekben kifejtett ügyészi tevékenység

volt.

3.6. A felülvizsgálat

A felülvizsgálati eljárásban a jogerõs ügydöntõ határozatok ténymegállapítási

hibái nem, a törvénysértõ anyagi jogi rendelkezései pedig - miként az eljárás

során vétett szabálysértések is - csak igen szûk körben orvosolhatók. Ezekre a

törvényi korlátokra figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság az 1994. évi 203 ügyhöz

képest 1995. évben csupán 122 ügyben küldte meg az iratokat nyilatkozattétel

céljából a Legfõbb Ügyészségnek. Az ügyész 35 ügyben kezdeményezett -

kérelemre vagy hivatalból - felülvizsgálati eljárást.

1995-ben az elbírált felülvizsgálati indítványok száma és azok eredményessége

csaknem megegyezik az 1994. év hasonló adataival (1994: 17 indítványból a

Legfelsõbb Bíróság 10-nek adott helyt, 1995: az elbírált 19 indítvány közül 10

vezetett eredményre).

A büntetõeljárás tervezett kodifikációja során az eddigi gyakorlati

tapasztalatokra tekintettel a felülvizsgálat jogintézményének szabályozását

újra kell gondolni. Szükségesnek látszik a jogegységi döntés bevezetése is. Az

ítélkezési gyakorlat irányítására ugyanis a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ

Kollégiumának állásfoglalásai, valamint a felülvizsgálati eljárásban hozott

határozatok nem látszanak elégségesnek.

3.7. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete

A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete során az ügyészek

elõsegítették, hogy az õrizet, az elõzetes letartóztatás, a fõ- és

mellékbüntetések, valamint az intézkedések végrehajtása a jogszabályok

rendelkezéseinek megfelelõen történjék. A végrehajtásban különféle ágazatokhoz

tartozó szervek mûködnek közre, a büntetési célt szolgáló törvényességi

követelmények érvényesülését viszont sajátos jogkörénél fogva az ügyészség

felügyeli. Ennek során végzett rendszeres és idõszakonként ismétlõdõ

vizsgálataink a büntetés-végrehajtás minden területére kiterjedtek.

Ügyészi vizsgálataink is feltárták az Európa Tanács normáit magában foglaló

1993. évi XXXII. törvény korszerû elõírásai és a végrehajtás feltételei

mindennapi valósága közötti különbségeket. Ezek fõleg a tárgyi feltételek

hiányosságaira vezethetõk vissza.

A büntetés-végrehajtás felügyeleti ügyészek rendszeresen ellenõrizték az

õrizet és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességét a büntetés-

végrehajtási intézetekben és 1990 óta a rendõrségi fogdákban is.

Kezdeményeztük a végrehajtási szabályok korszerûsítését, az 1993. évi XXXII.

törvénnyel való összhangját [amit a 19/1995.(XII.13.) BM rendelet már tükröz

is], továbbá - a megelõzõ évekhez hasonlóan - azoknak a fogdáknak a bezárását

vagy korszerûsítését, amelyek huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmatlanok,

nem felelnek meg sem a magyar jogi szabályozásnak, sem a nemzetközi

elvárásoknak.

A büntetés-végrehajtás felügyeleti ügyészek feladatköre 1995. évben tovább

bõvült, az idegenrendészeti õrizetesek törvényességi felügyeletének

ellátásával. Az ügyészek észlelték, hogy nemcsak a nemzetközi

követelményrendszernek, de még a magyar jogi szabályozásnak sem felelt meg a

kerepestarcsai közösségi szálláshely, ezért azt az elsõ törvényességi

vizsgálatunkat követõ két hónapon belül megszüntették.

A fogva tartottakkal való bánásmód vizsgálata rendszeres. A kínzás és az

embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelõzésérõl szóló

egyezmény alapján létrehozott Európai Bizottság magyarországi látogatása során

szakmai segítõ, koordináló feladatunk volt, amelyért a Bizottság megelégedését

fejezte ki. Az ajánlásokból is kitûnt, milyen fontos szerepe van az ügyészi

törvényességi felügyeleti tevékenységnek a jogvédelemben, ezért az ajánlások

megvalósítása érdekében körlevelet, útmutatókat adtunk ki.

A megnövekedett feladatok és a helyzet okozta körülmények folytán igen

jelentõs mértékben megnõtt a vizsgálatok száma (1232).

A büntetés-végrehajtás felügyeleti ügyészek 1995-ben több mint másfél ezer

büntetés-végrehajtás bírói tárgyaláson és meghallgatáson vettek részt és 5349

büntetés-végrehajtás bírói határozattal kapcsolatos eljárásban

indítványozóként vagy nyilatkozattevõként mûködtek közre.

A fõügyészségekre a végrehajtási fokozat megváltoztatásával, feltételes

szabadsággal, közérdekû munka végrehajtásával, a pártfogó felügyelettel

kapcsolatban 4711 kezdeményezés érkezett, 2071 ügyben tett indítványt a bv.

felügyeleti ügyész; fellebbezéseikkel pedig a bv. bírói eljárás egységes

gyakorlatának kialakítását igyekeztek elõmozdítani.

A modern börtönrendszerek a fogva tartottak és a külvilág kapcsolatát

szükségtelenül nem korlátozzák; sokuk számára engedélyezik az intézet

idõszakos elhagyását.

1995-ben megvizsgáltuk az új törvény erre vonatkozó rendelkezéseinek az

érvényesülését, amelyek az ún. félszabad végrehajtási rendszer egyes elemeit

felhasználva a fogház és börtön végrehajtási fokozatban lehetõséget adnak a

végrehajtási szabályok további enyhítésére. (Hetente eltávozás, látogató

intézeten kívül fogadása, felügyelet nélkül intézeten kívüli munkahelyen

foglalkoztatás stb.) 1994-ben 1022, 1995-ben 1008 elítélt esetében

engedélyezte ezt a büntetés-végrehajtó bíró.

Törvényi szabályozást igényel annak az ellentmondásnak a feloldása, hogy míg

az egész rövid szabadságvesztésre ítélt (fogházban 3 hónapot, börtönben hat

hónapot le nem töltõ) személy nem részesülhet ebben a kedvezményben, addig a

hosszabb büntetési idejû, nagyon súlyos bûncselekményt elkövetõ az említett 6

hónap elteltével már igen. Helyesnek tûnik a letöltendõ tartamot a kiszabott

szabadságvesztés tartamához is igazítani, esetleg annak hányadában

megállapítani.

A fogva tartottaktól érkezett panaszok száma az elõzõ évihez képest is több

mint 50%-kal emelkedett, s nõtt a bejelentések száma is. A bánásmóddal

kapcsolatban az év folyamán 96 panaszt, kérelmet, feljelentést terjesztettek

elõ. Ezek leginkább az alkalmazott hangnemet, az elfogás, az elõállítás, a

kihallgatás során elõfordult bántalmazást kifogásolták.

A korábbi ügyészi vizsgálatok során tett intézkedések eredményeként a hangnem

tekintetében kedvezõ változás tapasztalható.

Az egyéb panaszok zömmel az eljárás elhúzódását, az ügy nyomozójával való

kapcsolattartás hiányát, valamint a fogva tartottak jogi helyzetére vonatkozó

egyéb kérdéseket érintették. Ezekben a - büntetõ feljelentésnek nem minõsülõ -

panaszokban általában nem a büntetés-végrehajtási intézet, illetve a

rendõrségi fogdák személyzetének magatartását sérelmezik, hanem a beadványok a

folyamatban lévõ nyomozásra, a kihallgató vagy az elõállító rendõrök

eljárására vonatkoznak. Például az egyik megyében rendõrök ellen azért indult

eljárás, mert megtagadták, hogy a fogva tartott a rokonai által hozott meleg

ruházatot és tisztasági csomagot átvehesse. A másik megyében egy fiatalkorú

elõzetesen letartóztatottat a zárka felmosására irányuló utasítás megtagadása

miatt két rendõr bántalmazott. Elõfordult olyan eset is, hogy a fogva

tartottnak sérülést is okoztak. A büntetõeljárások ezekben az ügyekben

folyamatban vannak.

A kérelmek többsége arra irányult, hogy az elítéltek a lakóhelyükhöz

legközelebb esõ börtönben tölthessék büntetésüket, közel maradjanak

családjukhoz, általában ahhoz a társadalmi környezethez, amelybe majd

visszakerülnek.

Az írásban benyújtott kérelmek száma éves viszonylatban csökkent, a büntetés-

végrehajtás felügyeleti ügyészi meghallgatás alkalmával szóban elõadott

kérelmeké viszont tovább nõtt.

Az intézetekben elhelyezett fogva tartottak nagy száma, heterogén összetétele,

s nem utolsó sorban a legutóbbi idõszak szökései indokolttá tették az õrzés

törvényességének vizsgálatát is, amely folyamatban van.

A törvényesség helyreállítása érdekében tett intézkedések száma több mint 50%-

kal nõtt. 1995-ben 195 esetben adtak az ügyészek utasítást, éltek rendelkezési

jogosultságukkal, 413 esetben tettek észrevételt, 8 személy ellen pedig

büntetõ felelõsségre vonást kezdeményeztek.

3.8. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a büntetõügyekben

A kedvezõtlen társadalmi jelenségek, így a családok jelentõs részének fokozódó

elszegényedése, a munkanélküliség és egyes rétegeknél észlelhetõ perspek-

tívátlanság hatása miatt a kiskorúak veszélyeztetettségi trendje 1989 óta

folyamatos növekedést jelzett. Az elmúlt évben a gyámhatóságok adatai szerint

az országban összesen 304.058 kiskorút tartottak, döntõen anyagi természetû

okok miatt veszélyeztetettként nyilván. (1994-ben a veszélyeztetett kiskorúak

száma 319.259 volt). A gyermekvédelmi törvény mielõbbi elfogadása azért is

fontos, mert ezáltal a családok intézményes megsegítése biztosítottabb lenne.

A veszélyeztetettség és a deviancia egymással összefüggnek, azonban

korrelációjuk nem közvetlen és a bûnözés alakulása más tényezõtõl is függ. Ezt

mutatja az a tény, hogy a veszélyeztetettség trendjével szemben a gyermek- és

a fiatalkorú bûnözés - a bûnelkövetõk számát illetõen - évek óta bizonyos fokú

stagnálást jelez. E szerint az ismertté vált gyermekkorú bûnelkövetõk száma

4.000 körül, míg a fiatalkorú bûnelkövetõk száma 14 és 15.000 között mozog, ez

utóbbiaknak az összes bûnelkövetõhöz viszonyított aránya több év átlagában 11-

12%-ot tesz ki. (1995-ben a fiatalkorú bûnelkövetõk száma 14.328 volt, szemben

az elõzõ évi 14.479-el). Ennek ellenére nem alaptalan az a megállapítás, hogy

a veszélyeztetettség a deviancia elõszobája, ezért kiemelt érdekek fûzõdnek a

megelõzést szolgáló konkrét és társadalmi szintû feladatok megvalósításához.

A fiatalkorú bûnelkövetõk 76,9%-ban vagyon elleni bûncselekményeket követtek

el. A vagyon elleni bûncselekményeknél új jelenségként volt tapasztalható,

hogy az üzleti lopásoknál elsõdlegesen nem saját célra, hanem kifejezetten

értékesítés végett tulajdonították el a jól eladható mûszaki cikkeket, italt,

dohányárut, ruhanemût és kozmetikumokat. 1995-ben született nem jogerõs ítélet

annak a fiatalkorúnak és felnõtt korúnak az ügyében, akik egy pénzváltóhely

helyiségébe az ott dolgozó megtévesztésével bementek és onnan 10 millió Ft

értékû forintot és valutát tulajdonítottak el.

A fiatalkorúak elleni büntetõeljárásokban különösen fontos érdek fûzõdik az

eljárások szakszerû és gyors befejezéséhez. Az ügyek egy részében az eljárások

indokolatlanul elhúzódnak és ez nehezíti a megfelelõ büntetõjogi joghátrányok

alkalmazását. A 2 éven túl befejezett ügyek aránya tovább nõtt: 1995-ben ez a

mutató 28,66%-ot tett ki az elõzõ évi 24,76%-kal szemben. Pl. fk. B.I.

terhelttel szemben a bûncselekmény elkövetésétõl számított több mint 5 év

elteltével született meg a jogerõs bírói ítélet.

A fiatalkorúak 54%-ával - lényegében a korábbi évekkel azonos arányban - a

bíróság próbára bocsátást alkalmazott. A javítóintézeti nevelésre ítéltek

száma viszont évrõl évre csökken (tavaly 172 volt ez a mutató). A tendencia

folytatódása az intézetek - különösen a leánynevelõ intézet - mûködését

veszélyezteti.

1995. évben jelentõs törvényi változások érintették a fiatalkorúakkal szembeni

büntetõeljárások szabályait. Az 1995. évi XLI. törvény 1995. szeptember 1.

Napjától kezdõdõ hatállyal határozott tartamúvá emelte a javítóintézeti

nevelést, amelybe ezután az elõzetes fogva tartásban eltöltött idõ

beszámítható lesz. (Ez a körülmény vélhetõen pozitív hatással lesz az ilyen

intézkedések alkalmazására). A jogalkalmazás során nehézséget okozott, hogy a

törvény átmeneti rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Legfelsõbb Bíróságnál

kezdeményeztük állásfoglalás kialakítását az olyan esetekre, amikor

határozatlan tartamú és a határozott tartamú javítóintézeti nevelés

"találkozása" fordul elõ.

A magyar büntetõeljárásban új jogintézményként került bevezetésre a vádemelés

elhalasztása. A fiatalkorú helyes irányú fejlõdése érdekében a vádemelés 1

évtõl 2 évig terjedõ idõre elhalasztható az 5 évi szabadságvesztésnél nem

súlyosabb büntetéssel büntetendõ bûncselekmények miatt, ha a vádemelés

feltételei egyébként fennállnak. Az elmúlt 4 hónapban az országban összesen

182 ügyben 250 fiatalkorúval szemben hoztak a fiatalkorúak ügyészei a

vádemelés elhalasztásáról határozatot.

Az eljárások gyorsítását segíti elõ a Be-t módosító 1995. évi LXI. törvény

több rendelkezése. A vétségi eljárásnak tárgyalási szakban fiatalkorúval

szemben is történõ lehetõvé tétele után az illetékes ügyészek viszonylag

nagyobb számban terjesztettek elõ indítványt a bíróságnál tárgyalás

mellõzésével büntetés, illetve intézkedés kiszabására. A 630 erre irányuló

indítvány - amely ugyancsak 4 hónapra vonatkozik - a vádemelések 10,5%-át

jelenti. E jogintézmény alkalmazásától várható, hogy a bíróságok ítélkezésének

idõszerûsége javulni fog.

A fiatalkorúakkal szembeni elõzetes letartóztatások gyakorlata törvényes és

kiegyensúlyozott. A büntetõeljárást módosító törvény szerint 1996. május 1-jét

követõen törvényes lehetõség nyílik arra, hogy az elõzetes fogva tartás

helyéül a bíróság javítóintézetet is elõírhat.

Országos vizsgálat során elemeztük a gyermekkorú elkövetõk esetében

alkalmazott hatósági intézkedések törvényességét, valamint a gyámság alá vont

kiskorúak vagyonának kezelésére és a vagyonkezelés ellenõrzésére vonatkozó

jogszabályok hatályosulását.

3.9. Közlekedési ügyészi tevékenység a büntetõügyekben

Az 1995. évben hazánkban 19.668 személyi sérüléses közúti baleset történt,

5,3%-kal kevesebb, mint az elõzõ évben. Ugyanakkor a fõügyészségek közlekedési

szakági ügyészeihez 3,6%-kal több kész nyomozati anyag érkezett (1994: 6.493;

1995: 6.737). Az eltérés magyarázata abban rejlik, hogy a balesetek számszerû

csökkenése mellett jelentõsen növekedett azok súlyossági foka, tehát

bûncselekményt megalapozó 8 napon túl gyógyuló sérüléssel, illetve halálos

eredménnyel járó balesetek aránya. A többi - vasúti, légi, és a vízi -

közlekedési ágazatban nem számottevõen fordult elõ bûncselekményre alapot adó

baleset.

A közúti közlekedés gyakorlatában szaporodtak az olyan jogsértõ jármûvezetõi

magatartások, - a sebesség jelentõs mértékû túllépése, szabálytalan elõzés, az

elsõbbségi jog meg nem adása -, amelyek súlyosan rontják a közlekedõk passzív

biztonságérzetét.

A vasút- közút szintbeni keresztezõdésekben 27 halálos kimenetelû baleset

történt, amelyeknek sajnálatos módon 40 halálos áldozata volt.

A korábbi évek tragikus eseményeit, melyek Mohora, Agárd, Pörböly települések

nevéhez kötõdnek, 1995-ben tovább növelték a Gyõr megyei Nyúl községben,

illetve a Vas megyei Sorkifalud községben történt balesetek. Ezeken a

településeken a vasúti átjáróban személyt szállító mikrobuszok ütköztek

vonattal. A két halálos baleset következtében összesen 14 személy vesztette

életét.

A halálos balesetek között gyakoribbá váltak az un. diszkó-balesetek, amelyek

áldozatai szinte kizárólag fiatalok voltak.

Az ügyészi munkát - az elõzõ évekhez hasonlóan - az idõszerûség és egyben az

alapos ügyfeldolgozás jellemezte. Gondot jelent változatlanul, több helyen

(Fõváros, Pest megye, Komárom-Esztergom Megye) az egyre növekvõ bírósági

ügyhátralék, amely elkerülhetetlenül befolyásolja az ügyészek büntetés

indítványozási gyakorlatát, elsõsorban a jármûvezetéstõl eltiltás

mellékbüntetés tekintetében. (A Pesti Központi Kerületi Bíróságnál több mint

1400 egy éven túli ügy halmozódott fel.) Csak reménykedni lehet abban, hogy a

Be. Novellának a 351. §-t érintõ módosítása ez évben már éreztetni fogja

jótékony hatását. Ennek érdekében a közlekedési ügyészek kezdeményezõ készsége

elismerésre méltó: a vádemelések 38,6%-ában tettek indítványt tárgyalás

mellõzésével büntetés kiszabásra. (1994. évben az ügyek 26,6%-ában került sor

ilyen indítvány megtételére.)

A közlekedési szabálysértéses ügyek száma változatlanul magas, a baleseti okok

szinte teljesen azonosak a bûncselekmény megállapítását lehetõvé tevõ baleseti

okokkal. Az egységes felelõsségre vonási gyakorlat elérése érdekében az elmúlt

évben országos munkatervi vizsgálat keretében elemeztük a kiemelkedõen súlyos

közlekedési szabálysértések elbírálási gyakorlatát. A vizsgálat fõként a

szabálysértési eljárás törvénysértéseire hívta fel a figyelmet, ezért -

kezdeményezésünkre - az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti

Fõosztálya még az elmúlt év végén írásos intézkedést adott ki a rendõr-

fõkapitányságok szabálysértési elõadóinak, a kifogásolt eljárási gyakorlat

megszüntetése érdekében.

Az 1995. év utolsó hónapjainak egyik kiemelkedõ eseménye volt a délszláv

békekötéssel összefüggésben az USA IFOR Békefenntartó Erõinek a taszári

bázison való megjelenése. Az IFOR Erõk Parancsnoksága és az ORFK között

megállapodás jött létre a közlekedési balesetekkel kapcsolatos ügyek

rendezésérõl. Eddig 24 közlekedési balesetet regisztráltak, melybõl 2 ügyben

kellett bûncselekmény alapos gyanúja miatt a nyomozást elrendelni. Az

elkövetõk mindkét esetben az IFOR Erõket kiszolgáló külföldi állampolgárságú

polgári személyek voltak.

4. A magánjogi és a közigazgatási jogi ügyészi tevékenység

4.1. A magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység és változásai

Az elõzõ évhez képest a szakterületen bekövetkezett változást két tényezõ

határozta meg: az egyik, hogy megváltozott, az ügyészi munka szempontjából

kedvezõbbé vált a jogszabályi feltételrendszer, a másik pedig az, hogy tovább

erõsödött az ügyészségek hivatalból kezdeményezett tevékenysége.

A Polgári perrendtartás módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény részben

megszüntette azokat a joghézagokat és ellentmondásokat, amelyeket az

Alkotmánybíróság 1/1994. (I.7.) AB határozata idézett elõ, amikor az ügyész

általános keresetindítási, fellépési és jogorvoslati jogára vonatkozó

eljárásjogi szabályokat megsemmisítette. A törvény rendelkezése értelmében az

ügyészt a féllel azonos jogorvoslati jog illeti meg, azokban a nemperes

eljárásokban hozott határozatokkal szemben, amelyeket vele törvény alapján

bármely módon közölni kell. Ennek a jogosultságnak elsõsorban az alapítványok

és társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételét elrendelõ

végzéseknél elõforduló törvénysértések orvoslásánál van jelentõs szerepe. A

törvény az ügyészt keresetindítási joggal ruházza fel a semmis szerzõdéseknél

a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében. A törvény rendelkezései

1995. augusztus végén léptek hatályba, így a tárgyidõszakban kifejtett ügyészi

tevékenység számszerû alakulásában még nem éreztették hatásukat.

Lényeges, az eljárások rendjét érintõ változások történtek a bírósági

cégnyilvántartásról és cégek törvényességi felügyeletérõl rendelkezõ 1989. évi

23. törvényerejû rendeletben. Az 1995. évi változások jelentõsen módosították

az ügyészi jogköröket is.

A cégbejegyzési eljárás gyorsítása céljából megszûnt a kérelemnek helytadó

végzés elleni fellebbezési lehetõség, az 1995. július 30. napja után hozott

végzések esetén az ügyész, illetõleg az, akire a végzés rendelkezést

tartalmaz, csak a részben vagy egészben elutasító végzés ellen élhet

fellebbezéssel.

A Ctvr. módosítás - szem elõtt tartva a jogorvoslat megteremtésének

alkotmányos kötelezettségét - a kérelemnek helytadó cégbejegyzõ végzések ellen

lehetõvé teszi a bíróság elõtt kereset indítását, amely - minthogy a kérelmezõ

fél a kérelmének helytadó döntés ellen általában nem él jogorvoslattal -

elsõsorban az ügyészt illeti meg.

A módosítás újszerû megoldással egyszerûsítette a cégjegyzékbõl való törlési

eljárást.

Az 1995. december hónapban hatályba lépett, a környezet védelmének általános

szabályairól szóló 1995. évi LII. törvény az állam beavatkozási lehetõségének

erõsítése végett az ügyész részére jogot adott kereset indítására a

környezetszennyezõ tevékenységtõl való eltiltás, illetõleg a

környezetszennyezéssel okozott kár megtérítése iránt.

Az ügyészségek hivatalból kezdeményezett tevékenységének erõsödését jól

jellemzi két adat: Az ügyészi vizsgálatok száma mintegy 17%-kal nõtt. Az

ügyészségek 1995-ben 3.513 törvényességi vizsgálatot tartottak. Erõteljesen

növekedett a vizsgálatok száma az alapítványoknál és a szabálysértési

hatóságoknál. A tevékenységet jellemzõ másik adat a vizsgálatok alapján tett

ügyészi intézkedések 44%-os (ezen belül az óvások 76%-os) emelkedése.

Az összes ügyészi intézkedések száma 1995-ben az elõzõ évi 2.120-ról 3.060-ra,

ezen belül az ügyész által benyújtott óvások száma 813-ról 1.429-re nõtt.

A polgári ügyekben kifejtett ügyészi tevékenység kisebb mértékben tovább

csökkent. A Polgári perrendtartás 1995. augusztus végén hatályba lépett

módosításának hatása az ügyészi intézkedések számszerû alakulásában még nem

jelent meg.

4.2. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatok

A közigazgatási szerveknél folytatott ügyészi vizsgálatok tapasztalatai

igazolják azt, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának

lehetõsége mellett a jogvédelmi rendszerben helye van a jogszabályok helyes

alkalmazását segítõ ügyészi törvényességi ellenõrzésnek.

A hatósági tevékenységnek a közszolgálatot teljesítõ tartalma akkor valósul

meg, ha mind az eljárásokban, mind pedig a döntésekben maradéktalanul

érvényesül a jogszerûség. A hatóságok törvényes eljárása iránti bizalom az

egyik eleme az állampolgárok jó társadalmi közérzetének.

Az ügyészségek a közigazgatással kapcsolatos törvényességi ellenõrzõ feladatuk

ellátása során az említett általános célok elõmozdítása mellett

megkülönböztetett figyelmet fordítanak az egyes konkrét eljárásokban és

hatósági döntésekben feltárt, bírósági úton rendszerint már nem orvosolható

jogsérelmek megszüntetésére.

A közigazgatási szervek a helyes eljárásra irányuló erõfeszítéseik mellett

esetenként a jogszabály - beleértve az önkormányzat rendeletét is - pontatlan

fogalmazása vagy téves értelmezése következtében, olykor a jogszabályismeret

vagy a kellõ figyelem hiánya miatt követnek el jogsértéseket.

A fõügyészségek és a helyi ügyészségek folyamatosan vizsgálták a helyi

önkormányzatok képviselõ-testületeinél és az egyes közigazgatási szerveknél a

szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló módosított 1993. évi

III. törvény (Szt.) egyes rendelkezései végrehajtásának törvényességét.

Ismeretes, hogy az Szt. a törvényben meghatározott szociális feladat- és

hatásköröket a helyi önkormányzat képviselõ-testülete, valamint a jegyzõ

hatáskörébe utalja. Felhatalmazást ad továbbá arra, hogy a képviselõ-testület

rendeletben határozza meg a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az

ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás és az egyéb szociális ellátásokkal

kapcsolatos eljárás részletes szabályait, valamint arra is, hogy a helyi

önkormányzatok a törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük

terhére egyéb ellátásokat is megállapíthassanak.

A vizsgálatok megállapították, hogy az önkormányzatok többsége eleget tett az

Szt. 138. §-ában meghatározott rendeletalkotási kötelezettségének.

Az ügyészségi vizsgálatok ugyanakkor a helyi képviselõtestületi rendeletekben

számos jogszabálysértést tártak fel részben az egyes hatáskörök törvénysértõ

megállapítása miatt, részben egyéb anyagi jogi rendelkezésekkel kapcsolatban.

Pl.: Több képviselõ-testület a rendeletében az egyes ellátások iránti kérelmek

elbírálását az alpolgármesterre ruházta át. Elõfordult olyan testületi

rendelet, amelyben csak egy - az ápolási díj - de olyan is, amelyben

valamennyi, a szociális és az egészségügyi ellátással, a foglalkoztatás

elõsegítésével és a munkanélküliek támogatásával kapcsolatos hatáskör

gyakorlásával az alpolgármestert bízta meg.

Mivel az Ötv. 9. § (3) bekezdése szerint a képviselõ-testület egyes

hatásköreit csak a polgármesterre és a bizottságaira, a részönkormányzat

testületére és a helyi kisebbségi önkormányzat testületére ruházhatja át, azok

a képviselõ-testületi rendelkezések, melyekben az alpolgármestert bízták meg e

hatósági feladatok ellátásával, jogszabálysértõek voltak, ezért kezdeményeztük

a közigazgatási hivatalok vezetõinél a felügyeleti ellenõrzési jogkörébe

tartozó intézkedések megtételét.

A jogszabálysértõ képviselõ-testületi rendeletek módosításának kezdeményezése

valamennyi esetben a rászoruló támogatottak anyagi szempontból kedvezõbb

ellátását eredményezte.

Az önkormányzati adóhatóságoknál 1995. évben lefolytatott vizsgálatok azt

igazolták, hogy a helyi adókról szóló módosított 1990. évi C. törvény (Htv.)

alkalmazása nem mindenben felel meg a törvényességi követelményeknek.

Több száz magánszemélyt érintõ jogszabálysértõ hatósági intézkedést hoztak

abból következõen, hogy egyes önkormányzatok a Htv.-ben kapott felhatalmazás

nélkül leszûkítették az egyes helyi adók megfizetése alól mentes személyek,

illetve tevékenységek körét.

Az ügyészi vizsgálat - a visszaélés lehetõségét sem kizáró - mulasztásként

tapasztalta, hogy egyes adóhatóságok az adóbevallásokat a benyújtáskor nem

látják el érkeztetõ bélyegzõvel, így ellenõrizhetetlen az adózási fegyelem,

illetve a késedelmek miatt alkalmazott szankciók megalapozottsága.

4.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyészi tevékenység

Az elmúlt évben az ügyészségek tovább folytatták a környezetvédelmi

hatóságoknál megkezdett vizsgálatsorozatot. E körben elemezték a talaj

védelmére vonatkozó jogszabályok érvényesülését.

A termõföld környezetünk eleme, mással nem pótolható mezõ-és erdõgazdasági

termelõeszköz, élettevékenységeink színtere. Védelmét többszintû jogi

szabályozás hivatott megvalósítani.

Általános tapasztalat, hogy a mezõgazdasági tulajdonviszonyokban végbement

átalakulást követõen létrejött kis területû egyéni gazdaságokban megoldatlanná

vált a nagyobb öntözõrendszerek, csatornahálózatok mûködtetése. Egyelõre

tényleges tulajdonosuk nincs. A nagyobb földterületek felosztásakor nem vették

figyelembe a megközelíthetõség lehetõségét, a szolgalmi jogok tisztázatlanok.

A tulajdonosok, földhasználók személyének megállapítása sok esetben gondot

jelent.

Az új földhasználók még nem ismerik kellõen a talajvédelmi elõírásokat, a

néhány fõs létszámmal, szûkös költségvetéssel dolgozó állomások ellenõrzéseik

számát nem tudják növelni.

A talajvédelmi hatósági tevékenységnek határt szab az, hogy az állomások

személyi és technikai ellátottsága nem kielégítõ.

Engedélyhez kötött beavatkozások esetén a Földtörvény értelmében a

földhasználó kötelezettsége az engedélyezési eljárás kérelmezése. Az esetek

túlnyomó többségében azonban az érintettek nem szerzik be az engedélyt és az

eljárások a hatósági ellenõrzésen észleltek alapján vagy a társhatóságok,

esetleg a lakosság bejelentését, megkeresését követõ felszólítások alapján

indulnak.

Általánosítható tapasztalat, hogy a már említett okból a hatósági ellenõrzések

száma a termõföldterület nagyságához, a földhasználók számához és a

talajvédelmi feladatok mennyiségéhez viszonyítottan alacsony.

A termõföld védelmét szolgáló jogszabályok nem kielégítõ érvényesülésére utal

az engedélyezési eljárások számának megoszlása. Az ügyészségek által vizsgált

idõszakban 246 esetben fordultak engedély iránti kérelemmel földhasználók a

talajvédelmi hatóságokhoz. Nagy eltérést mutat a megyék között az

engedélyezési eljárások száma, pl: amíg Fejér megyében 22, Szabolcs-Szatmár-

Bereg megyében 44, Zala megyében 68 kérelmet nyújtottak be az Állomásokhoz,

addig Komárom-Esztergom és Békés megyében 2, Csongrád megyében 1, Heves

megyében és a Fõvárosi Állomás illetékességi területén egyáltalán nem volt

ilyen tárgyú ügy.

A talajvédelmi hatóságok erejüket meghaladó feladataik ellátása során nem

mindig lépnek fel kellõ határozottsággal.

Talajvédelmi kötelezettség elmulasztása, vagy talajszennyezés észlelése

esetében - annak írásos rögzítése mellett - a földhasználót általában

felhívják a megfelelõ tevékenység elvégzésére, ezek sok esetben azonban csak

jegyzõkönyvben rögzített felszólítások, végrehajtásuk kétséges, ugyanis

gyakran nem állapítanak meg határidõt a teljesítésre. Az ellenõrzések

dokumentálása is sok esetben elmarad. Nem állapítható meg iratok hiányában,

hogy milyen eredménnyel végzik ellenõrzéseiket. Elterjedt gyakorlat a

helyszíni, szóbeli intézkedés, amelyrõl feljegyzést, emlékeztetõt nem

készítenek. Magyarázatul erre az szolgál, hogy a földtulajdoni viszonyok

változása után a új földtulajdonosok és földhasználók nem rendelkeznek szakmai

ismeretekkel, ezért meggyõzéssel, tanácsokkal hívják fel õket kötelezettségeik

teljesítésére.

Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága felkérésére korábban készített

beszámolómat a levegõtisztaság-védelem, a veszélyes hulladék kezelése és a

vízügyi hatósági tevékenység körében végzett ügyészi vizsgálatok

tapasztalatairól a Bizottság 1996. március hónapban tárgyalta, az ügyészi

munkát hasznosnak és szükségesnek minõsítette.

4.4. A szabálysértési eljárásokkal kapcsolatos ügyészi tevékenység

A jogvédelmi rendszer szerkezetének az a sajátossága, hogy a szabálysértési

ügyek egyetlen külsõ törvényességi felügyeletet ellátó szerve az ügyészség,

jelentõs munkát és fokozott felelõsséget jelent.

Az ügyészségek 1993-ban 375, 1994-ben 573 és 1995-ben 750 szabálysértési

tárgyú vizsgálatot végeztek. A vizsgálatokat követõen jelentõs számban

nyújtottak be ügyészi intézkedéseket, elsõsorban óvást és felszólalást.

Az aktívabb ügyészi ellenõrzést indokolja a cselekmények büntetõ jellege,

valamint a szabálysértés miatt indult eljárások nagy száma is. A hatóságok

1995-ben a helyszíni bírságolással együtt szabálysértés miatt több, mint 2

millió állampolgárral szemben jártak el.

Elõzetes adatok alapján, a korábbihoz hasonlóan 1994-rõl 1995-re kisebb

mértékben tovább csökkent a szabálysértési feljelentések és marasztalások,

valamint a helyszíni bírságolások száma is. A szabálysértési feljelentések

száma 1995-ben mintegy 404.000, a marasztalások száma 284.000, a helyszíni

bírságolások száma 1.610.000 volt.

Az összes eljárásokon belül 1994-rõl 1995-re jelentõs mértékben tovább nõtt -

14.021-rõl 16.194-re - a vám- és pénzügyõrség hatáskörébe tartozó vám, deviza,

jövedéki és adóügyi szabálysértési eljárások száma. E cselekmények súlyát

mutatja, hogy 1995-ben az elkövetési érték közel 2 milliárd forint, a

lefoglalt érték 530 millió forint volt.

Az elsõ fokú szabálysértési határozatok törvényességét jellemzi, hogy pl. az

önkormányzati szabálysértési hatóságoknál felülvizsgálat során a tárgyalás

mellõzésével hozott határozatok közel 60%-ában fogadták el az állampolgárok

által benyújtott kifogásokat, és a fellebbezések közel 44%-a volt eredményes.

A szabálysértések miatt kiszabott pénzbírságok összege kisebb mértékben

csökkent, és az 1994. évi 4,2 milliárdos összeggel szemben nem éri el a 4

milliárd forintot. Ezen belül nõtt a helyszíni bírságok összege.

A szabálysértési bírságátlag - a felügyelõségek kivételével, ahol meghaladja a

13.000 forintot - a rendõrségnél a legmagasabb, 8.700 forint.

A statisztikai adatokból kitûnõen évrõl-évre nõ azoknak az elkövetõknek a

száma, akikkel szemben a kiszabott pénzbírságot, mivel nem fizetik be,

elzárásra kell átváltoztatni. Az önkormányzati szabálysértési hatóságoknál

1994-ben a bírságot kiszabó határozatok 24,6%-át változtatták át elzárásra,

1995-ben 53.685 pénzbírságot kiszabó határozatból 16.147 határozat, 30,1 %

átváltoztatására került sor.

Az elzárásra átváltoztató határozatok számának növekedésével együtt nõ azoknak

az ügyeknek a száma, ahol az elzárás végrehajtása érdekében elõvezetést kell

foganatosítani.

Garanciális jelentõségû az elõvezetést elrendelõ határozatok ügyészi

jóváhagyása, illetve ennek során az elõzményi szabálysértési iratok

törvényességének ügyészi felülvizsgálata.

Az elõvezetés ügyészi jóváhagyása iránti megkeresések száma 1994-rõl 1995-re

43.312-rõl 45.466-ra, mintegy 5%-kal, az elõvezetések jóváhagyása ügyészi

megtagadásának száma 1.466-ról 1.647-re, több, mint 12%-kal nõtt.

A szabálysértési jogalkalmazásban alapvetõ nehézséget okoz az, hogy a

folyamatos jogszabályváltozásokat a többségében jogi képzettséggel nem

rendelkezõ ügyintézõk csak nehezen tudják követni. Gondot okoz az is, hogy a

szabálysértési kerettényállásokat kitöltõ jogszabályok változásait nem minden

esetben vezetik át a szabálysértési jogszabályokon. A szabálysértési

tényállások a hiányos szabályozás miatt esetenként alkalmazhatatlanok, vagy a

jogalkalmazó hatáskörét meghaladó mértékû jogértelmezést kívánnak. Több

esetben kezdeményeztük, elsõsorban jogszabályi észrevételezés kapcsán a

szabálysértési jogszabályok és a más jogszabályok közötti harmónia

megteremtését.

Az ügyészség szabálysértésekkel kapcsolatos nevesített törvényességi

felügyeleti tevékenységéhez kapcsolódóan a különbözõ szabálysértési hatóságok

egységes jogalkalmazásának elõsegítése érdekében, azok felügyeleti szerveivel

rendszeresen együttmûködik.

4.5. A cégbírósági eljáráshoz kapcsolódó ügyészi tevékenység

A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló

1989. évi 23. tvr.-nek a 4.1. pontban már említett az a módosítása, amely a

bejegyzési kérelemnek helytadó végzés elleni fellebbezés kizárásával a

bejegyzés keresettel való megtámadását tette lehetõvé - feltehetõen

átmenetileg - mérséklõleg hatott a bejegyzés elleni ügyészi fellépésekre.

A fõügyészségek 1995-ben a módosítás hatályba lépéséig - július 30-áig - 62

esetben éltek fellebbezéssel, július 31-étõl az év végéig 12 esetben

nyújtottak be keresetet jogszabálysértésre hivatkozva a cégbejegyzést

elrendelõ bírósági végzés ellen.

A jogszabály módosításának eredményeképpen egyszerûbbé váltak a törvényességi

felügyeleti eljárások speciális esetét képezõ úgynevezett fantom cégek ügyében

tett ügyészi intézkedések, illetve indítványok. A fantom cégek törvényes

üzleti, kereskedelmi, ipari, stb. tevékenységet nem folytatnak, létrehozásuk

többnyire visszaélések leplezését szolgálja, a jogszabályok megkerüléséhez,

kijátszásához teremt alapot.

Az egyszerûbb eljárás is szerepet játszott abban, hogy 1995-ben az elõzõ

évinek közel ötszörösére, 351-re emelkedett a cég törlésére irányuló ügyészi

indítványok száma.

4.6. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program

Az ügyészségek 1995-ben is tovább folytatták az MRP szervezetek mûködésének

vizsgálatát. A nyilvántartásba vételi eljárás során - fellebbezési jogosultság

hiányában - nem volt lehetõség a törvénysértõ alapszabályi rendelkezések

korrigálására. Az alapszabályokban elõforduló, elsõsorban a tulajdoni

kérdésekkel, a vagyonrészek tulajdonjogának megszerzésével, visszavásárlásával

kapcsolatos törvénysértõ rendelkezések csak a mûködés törvényességének

vizsgálata során derültek ki. A feltárt jogszabálysértések és egyéb

hiányosságok miatt valamennyi vizsgált szervnél felszólalás, illetve jelzés

benyújtására került sor.

Az MRP szervezetek törvényes mûködésének elõsegítése érdekében - az elmúlt két

évben szerzett tapasztalatokat is felhasználva - ebben az évben a Legfõbb

Ügyészség munkaterve alapján az ügyészségek átfogóan értékelik az MRP

szervezetek mûködésének törvényességét.

4.7. A munkaviszony és szolgálati viszony szabályai érvényesülésének

segítése

A munkaügyi vitákban való ügyészi tevékenység arra irányul, hogy az

ügyészségek megelõzzék a jogsértéseket. Ezért a feladat ellátásának jellemzõ

módszere e területen is a jogszabályok érvényesülését elemzõ ügyészi

vizsgálat.

A munkajogi ügyintézés jogszerûségét mozdította elõ az egyes egészségügyi és

szociális intézmények közalkalmazottainak illetményére, elõmenetelére, munka-

és pihenõidejére vonatkozó szabályok érvényesülésének ügyészi vizsgálata.

Hasonló tárgyú vizsgálatokat folytattak az ügyészségek egyes közoktatási,

illetve felsõoktatási intézményeknél. Ezek a vizsgálatok számos jogalkalmazási

és jogértelmezési gondot tártak fel, így pl. az eltérõ felmentési gyakorlatot

az egyes felsõoktatási intézményeknél, mely ellentmondások feloldása és a

jogszerû gyakorlat kialakítása érdekében a Mûvelõdési és Közoktatási

Minisztérium közremûködését kérte a Legfõbb Ügyészség.

Visszatérõen vizsgálják az ügyészségek a megváltozott munkaképességû

munkavállalókkal kapcsolatos munkaügyi intézkedések, valamint a

munkavédelemrõl szóló jogszabályi rendelkezések végrehajtásának

törvényességét. Ezek a vizsgálatok elõsegítik a munkavédelmi-munkabiztonsági

helyzet javulását, s emellett lehetõséget adnak arra is, hogy a

jogalkalmazásban mutatkozó ellentmondásokat, bizonytalanságokat az országos

szakhatóságokkal tisztázzuk, elõsegítve az országosan egységes joggyakorlat

kialakítását.

Az elmúlt évben országos vizsgálat során elemeztük a megyei munkaügyi

központoknál és kirendeltségeknél a munkanélküliek ellátásával kapcsolatos

eljárások és hozott határozatok törvényességét, hogy a passzív munkanélküli

ellátások megállapítására irányuló igények elbírálása során az anyagi jogi és

eljárásjogi rendelkezéseket a hatóságok helyesen alkalmazták-e. A vizsgálatok

alapján feltárt törvénysértések miatt az ügyészségek törvénysértõ határozatok

ellen 62 óvást, törvénysértõ gyakorlat és mulasztásban megnyilvánuló

törvénysértés miatt 29 felszólalást és 12 esetben jelzést nyújtottak be a

munkaügyi központokhoz. A vizsgálat a törvénysértések orvoslása mellett több

kérdésben segítette a jogszabály egységes értelmezését is.

4.8. A társadalmi szervezetek, alapítványok törvényességi felügyelete

A társadalmi szervezetek és az alapítványok mûködésének törvényességi

felügyelete az ügyészségek rendszeres és folyamatos feladata. A kialakult

gyakorlatnak megfelelõen az azonos céllal létrejött szervezetek mûködésének

országos vizsgálata a Legfõbb Ügyészség munkaterve alapján egységes szempontok

szerint történik.

A Legfõbb Ügyészség munkaterve alapján 1995-ben az ügyészségek 399

horgászegyesület és a megyei, területi szövetségek mûködését vizsgálták meg.

A fõügyészségek saját tervfeladatként, más szervek jelzése és törvényességi

kérelmek alapján is folytattak vizsgálatot. Az elmúlt évben az ügyészségek

összesen 611 társadalmi szervezetnél tartottak törvényességi vizsgálatot. A

vizsgálatok eredményeként 451 intézkedést (óvás, felszólalás, figyelmeztetés)

tettek. Az intézkedések száma közel 50%-kal magasabb az 1994. évinél. A

mûködés törvényességének helyreállítása, illetve a társadalmi szervezet

megszüntetése érdekében 106 keresetet nyújtottak be, továbbá 417 esetben éltek

jelzéssel különbözõ hiányosságok megszüntetése iránt. A vizsgálatok során az

ügyészek elsõsorban az alapszabály és más szabályzatok elkészítésével, az

önkormányzati szervek törvény- és alapszabály-ellenes mûködésével, a tagokkal

szembeni fegyelmi eljárások szabálytalan lefolytatásával kapcsolatban tártak

fel jogszabálysértést és más hiányosságokat.

Az elmúlt évben - a korábbi kedvezõtlen tapasztalatokra is figyelemmel - az

ügyészségek különös figyelmet fordítottak az alapítványok mûködése

törvényességének ellenõrzésére, jelentõsen növelve az alapítványoknál

lefolytatott vizsgálatok számát. Az elmúlt évben összesen 1057 alapítvány

vizsgálatára került sor. A vizsgálatok többségét (890 alapítvány

megvizsgálását) az ügyészségek központi munkatervi elõírás alapján folytatták

le. Ez a vizsgálat azokra az alapítványokra terjedt ki, amelyeket jogi

személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok hoztak létre, illetve

vagyonuk az alapító okirat szerint az egymillió forintot meghaladta, vagy az

alapítvány vállalkozási tevékenységet végez. A vizsgálat megállapítása szerint

az alapító okiratok gyakran tartalmaztak a törvényi elõírásokkal ellentétes

rendelkezéseket, fõként az alapítvány megszüntetése, a vagyonnak az alapítókra

való visszaszállása, a kuratórium összetételének, hatáskörének megállapítása

tekintetében. Hiányosságok voltak a kuratóriumok mûködésének rendszeressége, a

mûködés dokumentáltsága terén is.

Az alapítványi vagyont túlnyomó részben a kitûzött közérdekû céloknak

megfelelõen hasznosították. A vizsgálat azonban ettõl eltérõ gyakorlatot is

feltárt. Elõfordult, hogy az alapítók saját gazdasági érdekeik szolgálatába

állították az alapítványt, pl. esetenként az alapítvány teljes vagyonát az

alapítónak adta kölcsön.

Egyes alapítványok tevékenysége a jogszabályok rendelkezéseinek megkerülésével

gyakorlatilag olyan rendszer mûködtetésére irányult, amely a csatlakozók

részére a ténylegesen befizetett összegnél lényegesen nagyobb összeg után

tette lehetõvé adókedvezmény igénybevételét.

Néhány alapítvány - az alapító okiratban foglalt közérdekû céltól eltérõen - a

jogszabály tiltó rendelkezéseit kijátszva ténylegesen hat évesnél idõsebb

személygépkocsik behozatalával, értékesítésével foglalkozott.

A fõügyészségek az országos munkatervi vizsgálat mellett saját munkatervi

feladatként és törvényességi kérelem alapján is folytattak vizsgálatokat. A

Legfõbb Ügyészség pedig több központi költségvetési szerv által létrehozott

alapítvány mûködésének törvényességét vizsgálta. Ez utóbbi körben is

tapasztalhatók voltak hiányosságok a kuratóriumok mûködésében, a vagyon cél

szerinti felhasználásában, egyes esetekben jelentõs vagyonvesztés is

megállapítható volt.

A vizsgálatok eredményeként 325 esetben került sor ügyészi intézkedés (óvás,

felszólalás, figyelmeztetés) benyújtására, ami az elõzõ évinek több, mint

háromszorosa. Emellett 552 esetben jelzéssel élt az ügyész a feltárt

hiányosságok megszüntetése végett.

Az ügyészségek 131 keresetet indítottak az alapítvány törvényes mûködésének

helyreállítása, illetve az alapítvány megszüntetése iránt. Néhány esetben

adóhatósági, vámszabálysértési, illetve büntetõeljárás kezdeményezésére is sor

került.

4.9. A törvényességi kérelmek intézése

Az ügyészségek alkotmányos kötelezettségükbõl eredõen is fokozott figyelmet

fordítanak az állampolgárok és jogi személyek kérelmeinek kivizsgálására. Az

ügyészségekhez elõterjesztett törvényességi kérelmek száma az elõzõ évhez

képest csekély mértékben csökkent. Az 1995-ben benyújtott 2.741 kérelem közel

harmadrésze a szabálysértési bírságoló szervek határozatait sérelmezte (855).

Magas volt a földhivatalok és az építésügyi hatóságok eljárásai törvényességét

kifogásoló beadványok száma is.

A kérelmek megalapozottságára utal és a hatósági munka hiányosságait is jelzi,

hogy az 1994. évi 357 óvással szemben 1995-ben lényegesen több, 425 esetben

emelt az ügyész óvást a törvénysértõ határozat ellen, és indítványozta a

törvényes állapot helyreállítását. Törvénysértõ gyakorlat vagy mulasztásban

megnyilvánuló törvénysértés miatt az ügyészségek 115 esetben éltek

felszólalással.

Az ügyészi intézkedésekkel az érintett szervek egyetértettek, a jogsértéseket

megfelelõen orvosolták.

4.10. A jogszabály-tervezetek észrevételezése

Az ügyészi feladatok között szakmailag igényes, magas fokú felkészültséget

kívánó munka a jogalkotási eljárásban való részvétel, illetve a jogszabályok

tervezeteinek elõzetes észrevételezése.

A Legfõbb Ügyészség 1995-ben közel kétszer annyi jogszabály észrevételezésében

vett részt, mint 1994-ben. A tervezetekre tett érdemi észrevételeink száma is

megkétszerezõdött. 1994-ben 428 jogszabály-tervezetre 118, 1995-ben 704

tervezetre 239 érdemi észrevételt tettünk.

A törvényességi tartalmú észrevételeink túlnyomó többségét az elõterjesztõk

megalapozottnak találták és elfogadták. Gondot okoz és a feladat ellátását

nehezíti, hogy sok az új jogszabály, a tervezetek a gyors ütemû jogalkotás

miatt nem mindig kellõen átgondoltak, és a jogalkotási törvényben elõírtnál

gyakran rövidebb határidõ - olykor csak néhány óra - áll rendelkezésre a

tervezet észrevételezésére. A kellõ elõkészítés hiánya is szerepet játszik

abban, hogy egyes megjelent jogszabályokat rövid idõn belül módosítani

szükséges. Ez bizonytalanná teszi a jogalkalmazást és aláássa a jogbiztonság

iránti bizalmat.

5. A katonai ügyészség

Az egységes ügyészi szervezet integráns részeként mûködõ katonai ügyészség

sajátos mûködési területén teljesítette feladatait; a katonai büntetõeljárásra

tartozó bûncselekményekkel kapcsolatos ügyészi teendõket, illetve a fegyveres

erõk mûködése törvényességének érdekében a törvényességi felügyeleti és

bûnmegelõzési munkát.

5.1. A büntetõjogi katonai ügyészi tevékenység

A katonai ügyészi munka döntõ részét a büntetõeljárásban való közremûködés

alkotja: a katonai ügyész - mint a katonai büntetõeljárásban általános nyomozó

hatóság - maga folytatja a nyomozást az esetek többségében; felügyeli a

katonai vétségek tárgyában folytatott parancsnoki nyomozást; a katonai

büntetõeljárásban ellátja a vádhatósági tevékenységet a fõvárosi, illetve

kijelölt megyei bíróságok katonai tanácsai és a Legfelsõbb Bíróság elõtt;

végzi a speciális katonai büntetés-végrehajtási intézet - a Magyar Honvédség

Katonai Fogháza - törvényességi felügyeletét.

A katonai ügyészség büntetõjogi tevékenységét a katonai büntetõeljárásra

tartozó bûncselekmények számának alakulása alapvetõen meghatározza. Az elmúlt

évi beszámolóban úgy kellett fogalmaznom, hogy a katonai büntetõeljárásra

tartozó bûncselekmények (a fegyveres erõk - Magyar Honvédség és Határõrség -

tagjai által elkövetett katonai, illetve a szolgálati helyen vagy a

szolgálattal összefüggésben megvalósult köztörvényi bûncselekmények és a

rendõrök katonai bûncselekményei) száma évek óta - az 1992-es megtorpanástól

eltekintve - folyamatosan emelkedett.

A katonai büntetõeljárás személyi, illetve tárgyi hatályára vonatkozó

rendelkezések 1989 óta 1993 májusáig többször is változtak, így az egymást

követõ évek statisztikai összehasonlítása igazán csak 1994 és 1995

vonatkozásában volt lehetséges, bár itt is emlékeztetni kell a honvédség

létszámában beállott csökkenésre.

Az elmúlt évre vonatkozó statisztikai adatok azt igazolják, hogy a katonai

ügyészségek büntetõjogi munkaterhelése nem nõtt, hiszen amíg az országos

statisztikai adatok a bûnözési helyzet romlását jelzik (a bûncselekmények

száma 29%-kal, az elkövetõk száma 1,4%-kal nõtt), addig a katonai

ügyészségekhez 3,1%-kal kevesebb feljelentés érkezett; ezekben 5,5%-kal

kevesebb feljelentett szerepelt; a közülük bûnösnek találtak száma 4,9%-kal

volt kevesebb, s az általuk elkövetett bûncselekmények száma is kevesebb volt

valamivel.

A katonai ügyészségekhez 1995-ben 2.736 új feljelentés érkezett, s az elõzõ

évi maradvánnyal (355) együtt összesen 3.091 feljelentéssel foglalkoztak. Az

év végére 2.751 eljárást befejeztek, az év végi maradvány (340 ügy) lényegében

másfél havi ügyérkezésnek megfelelõ mennyiség. Ez a 89%-os - már aligha

növelhetõ - feldolgozási mutató gyakorlatilag az ügyek hátralék nélküli

feldolgozását jelenti.

A befejezett ügyekben szereplõ 4.008 feljelentett közül 3.435 ismert vagy

ismeretlen maradt személyrõl állapították meg, hogy bûncselekményt követett

el.

A katonai büntetõeljárásban megállapított bûncselekmények (4.445) nagyobb

része (2.764) katonai bûncselekmény volt.

Minthogy 1993. május 15-ével megszûnt a bûncselekmények parancsnoki (fegyelmi)

elbírálásának lehetõsége, a katonai büntetõeljárásra tartozó ügyek

tekintetében általánossá vált a bírói felelõsségre vonás, s csak elvétve

fordult elõ az ügy ügyészi megrovással való lezárása.

A katonai ügyészségek munkájában töretlenül érvényesül az a felismerés, hogy a

minden jogalkalmazói munkában kívánatos gyorsaságnak, idõszerûségnek

kiemelkedõ fontossága van a katonai büntetõeljárásban, hiszen a katonai rend

és fegyelem rendkívül megsínylené az eljárások elhúzódását. A katonai

ügyészségek jól éltek a viszonylag kedvezõ munkaterhelés, illetve az elmúlt

évben határozottan javult személyi (létszám) feltételek adta lehetõséggel.

Az érdemben befejezett ügyek közül 2.403-ban folytattak nyomozást, s ezek

87,6%-ában (1994-ben 87,3%-ban) a 2 hónapos alaphatáridõn belül befejezték

azt. (A 6 hónapot meghaladó idõtartamú nyomozás mindössze 14 ügyben - 0,6 % -

folyt.) Ennek is köszönhetõen a bíróságok katonai tanácsai az év végéig

letárgyalt ügyek 74%-ában a feljelentés napjától számított 4 hónapon belül

elsõ fokú ítéletet hirdettek.

Ezen adatok szerint tehát a katonai büntetõeljárásban az idõszerûségi mutatók

magas szinten állandósultak.

A katonai ügyészi és parancsnoki nyomozások eredményessége évek óta 70 %

körüli volt, s ez az elmúlt évben valamelyest javult; a nyomozott ügyeknek

25,7%-ában hoztak nyomozást megszüntetõ határozatot bizonyíték hiányában.

A katonai ügyészségek által folytatott nyomozások törvényességét illetõen

lényeges hibák nem történtek sem a gyanúsítottak jogainak, a védelem

lehetõségének biztosítása, sem a sértetti jogok érvényesítésének elõmozdítása,

illetve a bizonyításra vonatkozó szabályok betartása terén.

A bûnelkövetõ katonák mindössze 7,9%-át (234 fõ) érintett személyi szabadságot

korlátozó kényszerintézkedés: 180 elõzetes letartóztatás és 54 õrizetbe vétel.

Az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos katonai ügyészi gyakorlat - a katonák

tekintetében fennálló külön letartóztatási okra, az un. fegyelmi okra is

figyelemmel - kiegyensúlyozott és mértéktartó. Ezt igazolja az az adat is,

hogy a letartóztatások 34,4%-át (62 esetben) a katonai ügyész szüntette meg,

amikor a kényszerintézkedés további fenntartása már nem volt indokolt. Ide

tartozóan megemlítendõ az is, hogy 2 hónapnál hosszabb idõt vádemelés elõtt

mindössze 21 katona töltött elõzetes letartóztatásban.

A katonai ügyészségek által folytatott nyomozások döntõen megfeleltek a

bírósági igényeknek, s mindössze 5 ügyben került sor pótnyomozás

elrendelésére, a váderedményesség pedig a sokévi színvonalnak megfelelõ

(97,44%-os) volt.

Az elõzõ évinél jóval több (146) esetben kezdeményeztek a katonai ügyészségek

elõállításos eljárást, és az 1994. évi 51-gyel szemben 1995-ben 181 vádlott

ügyében indítványozták a tárgyalás mellõzését, azaz konzekvensen törekedtek az

eljárások egyszerûsítésére, illetve gyorsítására.

A katonai ügyészek vádképviseleti tevékenysége eredményes volt, a

tárgyalásokon tett érdemi ügyészi indítványok pedig megfeleltek a

jogalkalmazási gyakorlatnak.

A bíróságok katonai tanácsai a vádlottak 61%-ával szemben büntetést, 39%-a

esetében pedig intézkedést alkalmaztak. A büntetéseknek 31,8%-a volt

szabadságvesztés, de ezek 1/3-ának végrehajtását felfüggesztették, egyébként

pedig az esetek döntõ többségében a Katonai Fogházban rendelték végrehajtani.

852 katonával szemben alkalmaztak büntetés helyett intézkedést, ezeknek kb.

2/3-a próbára bocsátás, 1/3-a pedig megrovás volt.

A katonai ügyészek igen ritkán (csupán 62 vádlott tekintetében) éltek

fellebbezéssel, s a fellebbezési eredményességük közel 50%-os volt.

A katonai büntetõeljárásra tartozó ügyeken belül a katonai bûncselekmények

közül a legnagyobb részesedése (81%-os) a szolgálati bûncselekményeknek volt.

A Honvédségen, a Határõrségen és a Rendõrségen belül egyaránt a szolgálatban

kötelességszegés volt a leggyakoribb, s ezek jelentõs részében szeszesital

fogyasztással valósult meg a bûncselekmény.

Az elsõsorban a sorkatonák egymás közötti durvaságát jelentõ szolgálati

visszaélések és az alárendelt megsértések gyakorisága valamelyest csökkent

ugyan, de még így is jelentõs az ilyen bûncselekmények száma.

A köztörvényi bûncselekmények körében a vagyon elleniek - s döntõen a

Honvédség, illetve a Határõrség sérelmére elkövetettek - dominálnak, de több,

mint figyelmeztetõ adat, hogy az elmúlt évek 1-2 esetével szemben tavaly 16

katonával szemben jártak el kábítószerrel visszaélés miatt, illetve hogy a

határõrök által elkövetett vesztegetések száma 50-rõl 123-ra emelkedett.

Az új bûnözési jelenségek - amint már korábban a gazdasági jellegû

bûncselekmények is - a fegyveres erõkön belül is érzékelhetõek lettek.

5.2. A magánjogi és a közigazgatási jogi katonai ügyészi tevékenység

A büntetõjogon kívüli tevékenység a katonai ügyészségek munkájának kisebb,

kevésbé mérhetõ, de megítélésem - és a katonai vezetõk véleménye - szerint

igen fontos része.

E tevékenység döntõen a jogszabályok érvényesülésének elõsegítését célozza, de

magában foglalja a parancsnoki döntések, intézkedések törvényességi

felügyeletét is, és nagy súlyt helyez a katonák jogai érvényesítésének

biztosítására.

1995-ben 202 törvényességi vizsgálatot tartottak a katonai ügyészségek,

elsõsorban katonai, és kisebb számban határõrségi egységeknél, s vizsgálataik

eredményeként 80 esetben éltek ügyészi intézkedéssel.

A törvényességi vizsgálatoknak hagyományos témái is vannak (például a

fegyelmi, illetve a kártérítési eljárások törvényességének, a sorkatonák egyes

jogai és járandóságai biztosításának vizsgálata), de a katonai ügyészségek

igyekeznek a bûnügyi helyzet alakulásának, a parancsnokok kéréseinek, illetve

az új jogszabályok hatálybalépésével kialakult helyzetnek megfelelõ vizsgálati

témákat kiválasztani. (Ilyenek voltak például 1995-ben: a katonai

fegyelemsértések és a katonai bûncselekmények elhatárolása a parancsnoki

gyakorlatban; a fegyelmi eljárások újszerû szabályainak alkalmazása; a

fogságfenyítésre vonatkozó új szabályok érvényesülése, a bírói felülvizsgálat

lehetõségének biztosítása; a lõterek mûködésére vonatkozó biztonsági

rendszabályok betartása.)

Munkájuk fontos részének tekintik a katonai ügyészek, hogy a jogszabályok

megismertetése, megmagyarázása révén elõsegítsék a jog elfogadását, az

önkéntes jogkövetést. Ezért a katonák kisebb-nagyobb közösségei elõtti jogi

felvilágosító elõadásokat tartottak összesen 110 esetben és összesen közel

9.500 katona számára.

Törekednek a katonai ügyészségek arra is, hogy lehetõségeik szerint jogi

segítséget adjanak egyrészt a sorkatonáknak, másrészt a parancsnokoknak is. A

71 katonai ügyészi fogadóórán 412 katona kapott problémájára valamilyen

segítséget. A parancsnokok segítését jelenti - a napi munkakapcsolat során

nyújtott rendszeres segítségen kívül - az a 41 fegyelmi értekezlet is,

amelyeken a katonai ügyészek a katonai szervezetek bûnügyi helyzetének

megítélésérõl, a mûködésének törvényességével kapcsolatos megállapításokról

tájékoztatták a parancsnoki állományt.

5.3. A katonai ügyészség személyi feltételei

A katonai ügyészség személyi állományát illetõen alapvetõen kedvezõ

megállapítások tehetõk. Az év elején még közel 20%-os volt az ügyészi

létszámhiány, de ma már a 68 katonai ügyészi álláshely közül csak 1 nincs

betöltve.

Az utóbbi években felerõsödött fluktuáció tavaly is folytatódott, s

kifejezetten anyagi okok miatt 5 katonai ügyész távozott. Ugyanakkor azonban

érzékelhetõ volt a (katonai) ügyészi pálya vonzása is, hiszen 12 új munkatárs

(4 ügyész és 8 fogalmazó) került a katonai ügyészi szervezetbe.

Az természetesen problémát jelentett, hogy volt az év folyamán olyan idõszak,

amikor 14 fogalmazó dolgozott - ügyészi helyen - az 5 katonai ügyészségen, s

ez csupán azért nem érintette hátrányosan a munka színvonalát, mert az

ügyészek becsülettel vállalták a többletterhelést, s emellett lelkiismeretesen

segítették a fogalmazók szakvizsgára való felkészülését is.

A katonai ügyészek - köztük 6 nõ! - átlagéletkora alig haladja meg a 36 évet,

a legnagyobb szervezeti egység, a legfrekventáltabb területen dolgozó

Budapesti Katonai Ügyészségen pedig nem éri el a 30 évet.

Az összesen 156 fõs szervezet nem jogász tiszti, tiszthelyettesi tisztviselõi

és közalkalmazotti állományában hiány nincs; az ügyviteli állomány, a pénzügyi

szolgálat, a Kriminalisztikai Laboratórium és az Információs Részleg jól

segíti a katonai ügyészi munkát.

6. Az ügyészség informatikai, tudományos, nemzetközi tevékenysége

6.1. Az ügyészségi munka informatikai háttere

Az elmúlt évben az informatikai munka feltételrendszere a korábbiakhoz képest

rosszabbodott. Ennek ellenére az ügyészi munkát segítõ, a vezetés és irányítás

hatékonyságát növelõ feladatait képes volt ellátni.

Az ügyészi szervezet gépparkja - a Számítóközpont "nagy" gépeit nem számítva -

374 személyi számítógép. Ezek kis teljesítményûek, korszerûtlenek és

elhasználódottak, mivel 1995-ben a területi ügyészségeken csupán 25, a Legfõbb

Ügyészségen pedig 4 új számítógép beszerzésére nyílt mód, és hálózat-bõvítést

is csupán 3 fõügyészségen sikerült végrehajtani. A jelenlegi géppark 65%-a 3

évnél idõsebb, 23%-a 1 és 3 év közötti életkorú, s csupán 12%-uk 1 éves. A

gépek jelentõs része tehát erkölcsileg elavult, könyvvitelileg nullára leírt.

Mivel a fentiekben jellemzett gépparkban mûködik az ügyészség munkájának zömét

képezõ büntetõjogi tevékenység számítógépes ügyvitele, félõ, hogy a közeli

jövõben a központilag bevezetett információs rendszerekben, a szervezet

adminisztrációjában mûködési zavarok léphetnek fel.

1995-ben a rendszerek mûködését csak a Legfõbb Ügyészség munkatársainak a

helyszíneken nyújtott operatív segítségével lehetett biztosítani. Ennek

köszönhetõen a már tavaly is jelentkezõ problémákat sikerült elhárítani.

Végleges és megnyugtató megoldást az jelentene, ha valamennyi fõügyészségen

kiépülne az informatikai szakma szabályainak megfelelõ 1-2 fõs információs

részleg a rendszergazda feladatok ellátására.

A büntetõjogi szakterület számítógépes ügyviteli rendszerének információit nem

csupán az ügyészségen belül hasznosítjuk, hanem annak adatait használjuk az

Országgyûlés, a kormányzat és a közvélemény tájékoztatására.

Az elmúlt évben folytatódott az integrált (a nyomozó hatóságok vizsgálati

munkáját és az ügyészség büntetõjogi tevékenységét támogató) számítógépes

rendszer fejlesztése. Külsõ forrás segítségével, további hardware eszközök

telepítésével a modell-kísérleti helyszíneken ugyan javultak a számítógépes

együttmûködés feltételei, azonban a sikeres befejezéshez, illetve az országos

bevezetéshez szükséges kormányzati támogatást nem kaptuk meg.

Az ügyészségi informatika továbblépésének lehetõségeit, fõbb irányait

tárgyaló, 1995-ben elkészült megvalósíthatósági tanulmány nagyban segíti a

helyes fejlesztési stratégia megválasztását, egyidejûleg felhívja a figyelmet

arra, hogy annak forrásszükséglete igen jelentõs nagyságú. A továbblépést

biztosító források azonban nem állnak rendelkezésre.

A Legfõbb Ügyészségen (együttmûködve a Legfelsõbb Bírósággal) kialakítottuk az

elektronikus levelezõ rendszerhez való csatlakozás kezdeti feltételeit. A

mûködés megkezdése az idén várható.

Az ügyészségen mûködõ, és változatlanul az OSAP részét képezõ statisztikai

rendszerek adatszolgáltatási kötelezettségeiket pontosan és idõszerûen

teljesítették. A több éve állandó statisztikai összeállításainkon (éves

kiadványok: "Tájékoztató a bûnözésrõl", "Tájékoztató a bûnüldözésrõl",

"Külföldi állampolgárok bûnözése Magyarországon"; féléves kiadványok: "A

büntetõbíróság elõtti ügyészi tevékenység fõbb adatai I-II. kötet",

"Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató, büntetõjogi, illetve közigazgatási jogi

és magánjogi szakterület") kívül 1995-ben kiadtuk: "Az ismertté vált rendõr

elkövetõk és az általuk elkövetett bûncselekmények alakulása az 1991-94.

években" és "Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bûnözésével

összefüggõ egyes kérdésekrõl" címû statisztikai elemzéseket is.

Kiadványainkat és gyorstájékoztatóinkat rendszeresen megküldjük az

Országgyûlés elnökének és alelnökeinek, az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság

elnökének és alelnökeinek, valamint az országgyûlési biztosoknak.

Az ügyészi szervezet közérdekû (statisztikai) adatainak nyilvánosságát

fokozódó tájékoztatási tevékenységgel biztosítjuk. Az elmúlt évben különbözõ

állami szervek, az írott és elektronikus sajtó, felsõoktatási és tudományos

szervezetek részére összesen 81 esetben szolgáltattunk adatokat. A szervezeten

belül szolgáltatott eseti információ-közlések száma 105 volt.

6.2. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos

tevékenysége

Az OKKrI közelebbrõl az ország, távolabbról Közép-Kelet-Európa legnagyobb és

legjelentõsebb kriminológiai kutató-bázisa, s egyben a kriminalisztika

tudományának is jelentékeny kutató-helye. Feladata és rendeltetése egyfelõl a

bûnözés társadalmi jelenségének, a különbözõ bûncselekmény-fajtáknak, valamint

az egyes bûncselekményeknek, továbbá a bûncselekményeket elkövetõk, illetve az

azok által sérelmet szenvedett személyek meghatározott csoportjainak,

nemkülönben a bûnözés és a bûnelkövetés megelõzési lehetõségeinek a

vizsgálata, másfelõl pedig a bûnfelderítés, a bûnüldözés és a bûnmegelõzés

eredményességének krimináltaktikai, -metodikai, valamint -technikai

eszközökkel és módszerekkel történõ elõsegítése.

Az Intézet mûködési profiljának megfelelõen az 1995-ben lefolytatott kutatások

kb. kétharmada esett a kriminológia területére.

E kutatások közül ebben az esztendõben lezárult:

- az erõszakos bûnözésnek a rendszerváltást követõ alakulását elemzõ (1994-

1995-ben lefolytatott) vizsgálata,

- az alternatív szankciók hazai alkalmazási lehetõségeinek kidolgozására

irányuló, többéves kutatás,

- az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pályázatán elnyert megbízás alapján

a balesetek teljes körére vonatkozó költség-haszon elemzés, illetve a

prevenciós hatékonyság-elemzés,

- a gépjármû tulajdonosok körében végzett, a gépkocsikat érintõ vagyon elleni

(elsõdlegesen a gépjármûlopásokkal összefüggõ) bûncselekményekkel kapcsolatos

felmérés.

Folytatódott:

- a rendszerváltás és a bûnözés kapcsolatát elemzõ kutatás,

- a bûnmegelõzés kérdéseinek tanulmányozása, különös tekintettel a

bûnmegelõzés dimenzióinak és a regionális bûnmegelõzés Magyarországon

alkalmazható modelljének kialakítására, - a közlekedés-kriminológiai kutatás-

sorozat,

- a korrupció témakörében végzett, többéves kutatás-sorozat,

- az "Antiszociális, kriminális karakterek jelentkezése a rendszerváltás

során" c., OKTK támogatású kutatás,

- a galeribûnözés miatt elítélt fiatalok longitudinális vizsgálata, valamint

- a gazdasági bûnözés kérdéseinek komplex büntetõjogi-kriminológiai aspektusú

vizsgálata.

Az elõbbieken kívül megkezdõdött:

- "Az emberi jogok ára" c. kutatás,

- a gyermek- és fiatalkorú bûnelkövetõk kezelésének, a bûncselekmények

megelõzésének, valamint az utógondozás hatékonyságának minõségelemzésével

kapcsolatos, kriminológiai kutatás,

- a cigányszármazású bûnelkövetõk és bûnözõi csoportok kriminál-szociológiai

és szociálpszichológiai vizsgálata, és végül:

- "A vagyon elleni bûncselekményeket elkövetõk és családjuk bûnözéssel

kapcsolatos értékeinek változása a rendszerváltás után" c. téma kutatása.

A krimináltaktikai, módszertani és -technikai kutatások közül befejezõdött a

Be. újrakodifikálásával kapcsolatos kutatás.

Folytatódott:

- a "Kriminalisztika: Bevezetés a tényállás-megállapítás elméletébe és

gyakorlatába" c. kézikönyv egyes fejezeteinek a kidolgozása,

- "Az emberi jogok és a büntetõeljárás" c. középtávú kutatási program

teljesítése,

- a bûnmegelõzés kérdéskörének tanulmányozása,

- a talajok kriminalisztikai vizsgálati módszereinek kialakítását célzó,

valamint

- a mûtárgyak kriminalisztikai vizsgálati módszereinek a továbbfejlesztésére

irányuló

kutatás-sorozat.

1995-ben az Intézet kutatói közül ketten akadémiai doktori, heten pedig

kandidátusi fokozattal rendelkeztek. Ez utóbbiak közül hárman éppen a

tárgyévben szerezték meg a tudományos fokozatot.

Az OKKrI kutatási eredményei egyre szélesebb körben válnak ismertté: kereken

negyven tudományos igényû publikáció (kis-és nagymonográfia), továbbá több,

mint félszáz népszerûsítõ-ismeretterjesztõ publikáció és interjú látott

napvilágot 1995-ben az Intézet tevékenységérõl. Számos kutató lát el

rendszeres egyetemi-fõiskolai oktató tevékenységet, mûködik szakértõként és

tudományos mûvek szerkesztõjeként, vesz részt és tart elõadásokat hazai és

nemzetközi konferenciákon. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználása a

törvényelõkészítési munkálatokban is realizálódott és a tudományszervezés,

valamint a nemzetközi kapcsolatok kiépítése terén elért sikereket példázza,

hogy az 1995 esztendõ augusztusában az Intézet rendezte meg az I. Magyar-Német

Kriminológiai Szimpoziumot.

6.3. Az ügyészség nemzetközi tevékenysége

6.3.1. Nemzetközi kapcsolatok

1995 folyamán az ügyészség nemzetközi kapcsolatainak alakítása terén korábbi

törekvéseink fenntartása mellett nagyobb hangsúlyt helyeztünk e kapcsolatok

kiegyensúlyozottabb fejlesztésére. Az év folyamán felvettük a kapcsolatot az

újonnan szervezõdött cseh államügyészséggel, felvettük a személyes kapcsolatot

az Oroszországi Föderáció és Ukrajna legfõbb ügyészével. Fogadtuk a Kínai

Népköztársaság Legfõbb Ügyészsége és Peking Város Ügyészsége delegációit.

Folyamatos, korrekt munkakapcsolatban vagyunk a szomszédos országok ügyészi

szervezeteivel, különösen az osztrák és a szlovák ügyészi szervekkel. Jól

együtt dolgozunk az Európa Tanács szakosított szerveivel, továbbá a német

szövetségi és tartományi igazságügyi szervekkel.

6.3.2. A Katonai Fõügyészség nemzetközi kapcsolatai

A Katonai Fõügyészség, sajátos helyzetébõl adódóan, önálló nemzetközi

kapcsolatrendszert alakított ki, természetesen a Legfõbb Ügyészség és a

Honvédelmi Minisztérium vezetésével egyeztetve. E kapcsolatrendszer irányát a

NATO-hoz való csatlakozás szándékával, a Partnerség a Békéért mozgalomban,

illetve az ENSZ békefenntartó munkájában, különösen az IFOR tevékenységben

való részvétellel kapcsolatos igények határozták meg. A jogi kompatibilitás és

harmonizáció elõsegítését szolgálták a NATO országok katonai igazságügyi

vezetõivel való találkozások (látogatás Spanyolországban és Dániában, illetve

vendégek fogadása Belgiumból, Hollandiából, Olaszországból).

Részben ilyen okokból továbbra is szükséges volt a velünk hasonló helyzetben

lévõ országok katonai ügyészi szerveivel megvalósuló információ- és

tapasztalatcsere. (Látogatás Oroszországban és Romániában, illetve szlovák

katonai fõügyészségi delegáció fogadása.)

Az 1995. évi budapesti "Kriminálexpo" katonai szekciójának munkáját szintén a

Katonai Fõügyészség szervezte. Thaiföldtõl Belgiumig, az USA-tól Romániáig 11

ország katonai igazságszolgáltatásának vezetõi folytattak eszmecserét "A

katonai igazságszolgáltatás szerepe a fegyveres erõk rendje és a katonai

fegyelem védelme" cím alá tartozó fõ kérdésekrõl.

6.3.3. Jogsegély ügyek

Az ügyészi szervezet nemzetközi vonatkozású tevékenységének napi vetülete a

külföldi hatóságok konkrét jogsegélykérelmeinek intézése. A legtöbb európai és

számos Európán kívüli állammal kötött jogsegélyszerzõdésben a magyar állam

olyan kötelezettségeket vállalt a partner államban folyó büntetõ-eljárások

elõmozdítására, amelyek túlnyomó többségét az ügyészi szervezetnek kell

teljesítenie: többek között tanúk kihallgatása, tárgyi bizonyítékok

beszerzése, letartóztatás elõkészítése, lefoglalás és más biztonsági

intézkedések alkalmazása, a nyomozáshoz szükséges különbözõ adatok és

információk szolgáltatása, az eljárás során hozott határozatok kézbesítése, a

külföldön bûncselekményt elkövetett magyar állampolgárok elleni büntetõeljárás

átvétele.

Rendszeres feladatokat jelent az ügyészség számára a különbözõ országok

rendõri szervei közötti együttmûködés elõsegítése is, mert mind a

jogsegélyszerzõdések, mind a magyar büntetõeljárási törvény értelmében a

külföldi nyomozóhatóságok csak az ügyészségen keresztül terjeszthetnek elõ

jogsegély jellegû megkereséseket a magyar nyomozóhatóságokhoz. Az ilyen

megkeresésekkel legtöbbször érdemben is foglalkoznunk kell, különösen akkor,

ha a külföldi hatóságok képviselõi is jelen kívánnak lenni a magyar

hatóságoktól kért eljárási cselekmények teljesítésénél.

1995. évben tovább folytatódott a nemzetközi együttmûködés fokozódásával

összefüggésben a jogsegélyügyek száma: hozzánk 188 jogsegélykérelem és 116

felajánlás érkezett, mi 123 esetben kértünk jogsegélyt, 269 ügyet ajánlottunk

fel más országok igazságügyi szerveinek és 8.354 ügyben kerestünk meg külföldi

ügyészséget iratkézbesítés teljesítésével.

A bûnözés elleni harc egyetemes érdeke jegyében, a belsõ jogunk által lehetõvé

tett keretek között és a nemzetközi szokásjognak megfelelõen az olyan külföldi

hatóságok jogsegély iránti megkereséseit is teljesítjük, amelyek államaival

nincs hatályos jogsegélyszerzõdésünk.

Gyakran érkeznek amerikai, kanadai és ausztrál megkeresések, fõleg illegális

pénzügyi tranzakciók, valamint háborús bûnösök ügyeiben. Heti gyakoriságúnak

mondhatók a német hatóságoktól érkezõ jogsegélykérelmek, jóllehet a

Németországi Szövetségi Köztársasággal soha nem volt kétoldalú

jogsegélyszerzõdésünk. Ezt részben pótolják az Európa Tanács vonatkozó

többoldalú egyezményei, amelyek 1993-ban hazánk tekintetében is hatályba

léptek.

Budapest, 1996. május 10.

dr. Györgyi Kálmán

Eleje Honlap