1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
törvényjavaslat
az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl
és a területi ellátási
normatívákról
Elõadó: Szabó György
népjóléti miniszter
Budapest, 1996. május
1996. évi ....
t ö r v é n y
az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi ellátási normatívákról
Az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében foglalt egészségügyi ellátás
megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettség alapján az Országgyûlés az
egészségügyi ellátási kötelezettség rendjét a következõk szerint határozza
meg:
1. §
Az egészségügyi ellátó rendszer része minden olyan egészségügyi
szolgáltató, amely a szakmai normák alapján meghatározott egészségügyi
szolgáltatás nyújtására - a külön jogszabályban foglalt eljárási rend szerint
- mûködési engedéllyel rendelkezik.
2. §
(1) Az 1. §-ban foglalt szolgáltatók mûködtetõi közül a központi
költségvetés egyes fejezeteiben szereplõ egészségügyi intézmények fenntartóit
és az egészségügyi intézménytulajdonos helyi önkormányzatokat, valamint a
területi egészségügyi ellátásra állami szervvel vagy helyi önkormányzattal
szerzõdést kötött egyéb fenntartókat - egyház, alapítvány, egészségügyi
vállalkozás, magángyakorlatot folytató orvos stb. (a továbbiakban: fenntartó)
- együttesen és a kötelezõ egészségbiztosításban az Egészségbiztosítási Alap
kezeléséért felelõs szervet kötelezettség terheli, hogy a 3. §-ban
meghatározott mértékig, a kapacitáslekötési megállapodásokban kijelölt
szolgáltatások tekintetében, a szakmai szabályok szerinti minõségben az
egészségügyi szolgáltatónál ellátásokat biztosítsanak.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség keretében a fenntartó
biztosítja a szolgáltatás nyújtásához szükséges tárgyi és személyi
feltételeket, valamint az intézmény mûködõképességét, az Egészségbiztosítási
Alap kezeléséért felelõs szerv a szolgáltatásokhoz szükséges kapacitás idõben
történõ lekötését és a végzett szolgáltatások finanszírozását (a továbbiakban
együtt: ellátási kötelezettség).
3. §
(1) Az ellátási kötelezettség mértéke
a) az egészségügyi alapellátásban a helyi önkormányzatokról szóló 199O.
évi LXV. törvény 8. §-ának (4) bekezdése és a helyi önkormányzatok és
szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû
szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvény 129. §-ának (1)
bekezdése szerint a települési önkormányzat számára a finanszírozási
jogszabályokban foglalt ellátási körzetek mûködtetéséig,
b) a járóbeteg szakellátásban a megye, illetve a fõváros (a továbbiakban
együtt: megye) területén mûködõ fenntartók összessége számára az e törvény
hatálybalépése napján teljesített, de legfeljebb az 1. számú melléklet
szerinti szakrendelési összóraszámig - azzal, hogy amennyiben ez nem éri el az
1. számú mellékletben meghatározott maximális összóraszámot, a fenntartók a
törvény hatálybalépésekor teljesített szakrendelési óraszámokat a maximális
összóraszám keretén belül, a szakmai felsõ határértékeket betartva, legfeljebb
10 %-kal megemelhetik -,
c) a fekvõbeteg szakellátásban a megye területén mûködõ fenntartók
összessége számára az 2. számú mellékletben meghatározott területi normák
teljesítéséig
terjed, beleértve a b) és c) pont alatti óraszámokba és normákba az országos,
a regionális és a speciális szakfeladatokra jutó óraszámokat és normákat is.
(2) A 2. számú melléklet szerinti területi normák alapján számított
kapacitásokból az országos, a regionális és speciális feladatokra, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási
pénztárak (a továbbiakban együtt: OEP) által kötelezõen lekötendõ intézményi
kapacitásokat a 3. számú melléklet tartalmazza.
4. §
A 3. §-ban foglalt szolgáltatásokat meghaladó ellátás nyújtására
valamennyi szolgáltató jogosult, azonban az önként vállalt feladatok
teljesítése nem érinti az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelõs szerv
finanszírozási kötelezettségének a 3. §-ban meghatározott mértékét.
5. §
(1) Az OEP és a fenntartó a területi ellátást szolgáló kapacitásokról a
6-9. §-okban foglaltak szerint kapacitáslekötési szerzõdést köt. A szerzõdés
tartalmazza intézményenként a lekötött kapacitásokat - a járóbeteg
szakellátásban szakrendelési óraszámban, a fekvõbeteg szakellátásban
ágyszámban meghatározva -, azok szakmai összetételét, továbbá az adott
kapacitással ellátandó körzet meghatározását. A kapacitáslekötési szerzõdések
megkötésének határidejét (a továbbiakban: szerzõdéskötési határidõ) a
társadalombiztosítási alapok költségvetésérõl szóló törvény tartalmazza.
(2) Az OEP a lekötött kapacitásokkal teljesítendõ szolgáltatások
finanszírozására a szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval köt
szerzõdést, a járó-, illetõleg a fekvõbeteg ellátás finanszírozásának
részletes szabályairól rendelkezõ jogszabályokban foglaltak szerint.
6. §
(1) A kapacitáslekötési szerzõdésekre a 3. § (1) bekezdés b) és c)
pontjában elõírt ellátási kötelezettség mértékéig - a 3. § (2) bekezdésében
foglaltakat kivéve - a megye egészére vonatkozó összesített szerzõdési
ajánlatokat kell készíteni, külön a járóbeteg és külön a fekvõbeteg
ellátásokra (a továbbiakban: szerzõdési ajánlat). A szerzõdési ajánlatban a
járó-,illetõleg a fekvõbeteg ellátásra szolgáló kapacitásokat fenntartók
szerint elkülönítve, intézményenként és ezen belül szakmánként kell
részletezni. A szerzõdési ajánlatban az egyes intézményekhez rendelve fel kell
sorolni továbbá azokat a településeket (településrészeket, lakóterületeket),
amelyek lakossága részére az intézmény köteles a szolgáltatást nyújtani (a
továbbiakban: ellátási körzet).
(2) A megye területén járó-, illetõleg fekvõbeteg ellátást nyújtó
egészségügyi szolgáltatót (intézményt) fenntartó állami szervek, helyi
önkormányzatok és területi ellátásra állami szervvel vagy helyi
önkormányzattal szerzõdésben kötelezettséget vállaló egyéb fenntartók az (1)
bekezdés szerint közös szerzõdési ajánlatot állíthatnak össze, melyet
legkésõbb 60 nappal a szerzõdéskötési határidõt megelõzõen el kell juttatniuk
az OEP-hez. A 8. § (1)-(2) bekezdése szerinti megyei egyeztetõ fórumok
egymással egyeztetett szerzõdési ajánlattal élhetnek az OEP-hez.
(3) A megyei egyeztetõ fórumon kialakított közös szerzõdési ajánlatra az
OEP válasznyilatkozatát, vagy közös szerzõdési ajánlat hiányában az OEP a
saját szerzõdési ajánlatát legkésõbb 40 nappal a szerzõdéskötési határidõt
megelõzõen köteles megküldeni a (2) bekezdésben felsorolt fenntartóknak.
(4) A szerzõdési ajánlat összeállításakor az ajánlattevõ köteles
figyelembe venni:
a) az egyes egészségügyi intézményekre és az egyes szolgáltatásokra
elõírt szakmai követelményeket,
b) a települési és a közlekedési viszonyokat.
(5) Ha a megyében mûködõ, területi feladatot ellátó járó-, illetõleg
fekvõbeteg ellátást szolgáló intézményi kapacitás összességében meghaladja a
területi normák szerint szükséges mennyiséget, az ajánlattevõ a szerzõdési
ajánlatát úgy köteles összeállítani, hogy
a) ha a normákat meghaladó kapacitások mennyisége és szakmai összetétele
alapján lehetséges, akkor egy-egy intézmény teljes kapacitását ki kell vonni
az ellátási kötelezettség alól;
b) ha meghatározott szakellátási területen a normákat meghaladó
kapacitások vannak és egy-egy szolgáltató elkülönült telephelyének vagy
részlegének
ba) átalakításával e többletkapacitás kiváltható oly módon, hogy a
telephely/részleg más típusú olyan szolgáltatás nyújtására alkalmas, amelybõl
a rendelkezésre álló kapacitás a megyei normát nem éri el, az ajánlatban
javaslatot kell tenni a szolgáltatási struktúra átrendezésére,
bb) ellátási kötelezettség alóli kivonásával a többletkapacitás
megszüntethetõ, az elkülönült telephely/részleg egészét ki kell vonni az
ellátási kötelezettség alól;
c) ha a területi normákat meghaladó kapacitás összessége nem teszi
lehetõvé az a) és b) pontok szerint egy intézmény, illetve elkülönült
telephelye vagy részlege kivonását az ellátási kötelezettség alól, az
ajánlattevõ köteles arra törekedni, hogy a többletkapacitás önálló szervezeti
egységek, illetve osztályok megszüntetésével kerüljön leépítésre.
(6) Az ajánlattevõ az ajánlata összeállítása során köteles kikérni az
ajánlatban szereplõ szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkozóan a megyei
(fõvárosi) tisztifõorvos (a továbbiakban együtt: megyei tisztifõorvos)
állásfoglalását.
(7) A megyei tisztifõorvos - az ajánlattevõ megkeresésétõl számított 15
napon belül - állásfoglalásában
a) az 1. § szerinti engedélyezési rendre vonatkozó jogszabályok hatályba
lépéséig nyilatkozik az állami és helyi önkormányzati fenntartású, illetõleg
az egyéb, mûködési engedéllyel nem rendelkezõ szolgáltatók szakmai
megfelelõségérõl,
b) állást foglal a tervezett ellátási körzetekrõl.
(8) A megyei tisztifõorvos állásfoglalása kialakításához kikéri a Magyar
Orvosi Kamara véleményét.
(9) Az ajánlattevõ nem tehet, illetõleg az OEP nem fogadhat el ajánlatot
olyan szolgáltatói kapacitásra, melynek szakmai megfelelõségét a mûködési
engedély vagy a megyei tisztifõorvos nem tanúsítja.
7. §
A 6. § (2) bekezdésében meghatározott fenntartók közös szerzõdési
ajánlatukat a 6. § (2) bekezdésében meghatározott határidõig, az OEP
ajánlatára vonatkozó válasznyilatkozatukat pedig legkésõbb a szerzõdéskötésre
nyitva álló határidõ elõtt 20 nappal, megyei egyeztetõ fórumon alakítják ki.
8. §
(1) A megyei egyeztetõ fórum tagjai:
a) a megyében járó- és fekvõbeteg szakellátó intézményt fenntartó helyi
önkormányzat(ok), önkormányzati társulás(ok) 1-1 képviselõje,
b) állami szervtõl vagy önkormányzattól járó- vagy fekvõbeteg
szakellátási feladatot átvállaló szolgáltató(k) képviselõje,
c) a megye területén mûködõ, a központi költségvetés fejezeteiben
szereplõ egészségügyi intézmény fenntartójának képviselõje,
d) a megye területén mûködõ orvostudományi egyetem képviselõje,
e) a megyei tisztifõorvos vagy képviselõje.
(2) A megyei egyeztetõ fórumon állandó meghívott a Magyar Orvosi Kamara
és az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete megyei
szervezetének, továbbá a Magyar Kórházszövetség képviselõje.
(3) Az 1. és 2. számú melléklet Pest megye területi normáit a fõvárosi
normákkal együtt tartalmazza, ezért e terület egyeztetõ fórumán értelemszerûen
részt vesznek mind a fõváros, mind pedig Pest megye (1)-(2) bekezdésben
foglalt képviselõi .
9. §
(1) A megyei egyeztetõ fórum titkársági teendõit a megyei tisztifõorvos
látja el.
(2) A fórum ülését levezetõ elnököt a jelenlevõ tagok minden ülés
alkalmával maguk közül, szótöbbséggel választják meg.
(3) A megyei egyeztetõ fórumon külön kell tárgyalni a 3. § (1) bekezdés
b) és c) pontja szerinti kapacitásokra vonatkozó szerzõdési ajánlatokat. Az
ajánlat (módosító ajánlat) kialakításában az adott szakellátásban intézménnyel
rendelkezõ fenntartó vesz részt.
(4) A fenntartók 6. § (2) bekezdése szerinti szerzõdési ajánlata
összeállítására a megyei tisztifõorvos legkésõbb 70 nappal a szerzõdéskötésre
elõírt határidõt megelõzõen hívja össze a fórum tagjait, amelyre meg kell
hívni az OEP képviselõjét is.
(5) A közös szerzõdési ajánlat kialakításában a fórumon jelenlévõ tagok
vesznek részt. Közös szerzõdési ajánlat akkor jön létre, ha a jelenlévõ tagok
az ajánlat 6. § (1) bekezdés szerinti tartalmában megegyeznek és az írásba
foglalt ajánlatot valamennyi jelenlévõ tag képviselõje aláírja. A közös
szerzõdési ajánlatot az ülést követõ munkanapon a megyei tisztifõorvos küldi
meg az OEP-nek.
(6) Az OEP válasznyilatkozatáról vagy szerzõdési ajánlatáról tárgyaló
megyei egyeztetõ fórum ülése elõtt a megyei tisztifõorvos köteles gondoskodni
arról, hogy az állandó meghívottak a tervezett ülést megelõzõen 10 nappal
kézhez kapják az OEP válasznyilatkozatát vagy szerzõdési ajánlatát.
(7) Az OEP a 6. § (3) bekezdése szerint megküldött válasznyilatkozatához
vagy szerzõdési ajánlatához a megyei egyeztetõ fórum ülésének megkezdéséig
kötve van.
(8) Az OEP válasznyilatkozatáról, illetõleg szerzõdési ajánlatáról a
megyei egyeztetõ fórumon jelenlevõ tagok állást foglalnak: azt elfogadhatják,
illetõleg arra közös módosító ajánlatot tehetnek. A közös módosító ajánlat
kialakítására a 6. § (1) bekezdésében, valamint a jelen § (5) bekezdésben
foglaltak az irányadók.
(9) Az OEP a közös módosító ajánlatra lehetõleg az ülésen, de legkésõbb 5
napon belül válaszol. Az OEP a módosító ajánlatot csak akkor utasíthatja el,
ha az nem felel meg a megyei normatíváknak és nem teljesülnek a 6. § (4)-(6)
bekezdésében foglalt feltételek.
(10) Ha az OEP a módosító ajánlatot
a) elfogadja, errõl írásban értesíti a megyei egyeztetõ fórum tagjait és
ennek megfelelõen köti meg a kapacitáslekötési szerzõdéseket,
b) elutasítja, döntését köteles megindokolni, és egyidejûleg a 6. § (4)-
(6) bekezdésében foglaltak betartásával köteles ismételt szerzõdési ajánlatot
tenni a megyei egyeztetõ fórum tagjainak.
(11) Az ismételt ajánlat megtárgyalására a megyei tisztifõorvos annak
kézhezvételét követõen haladéktalanul, 8 napon belüli idõpontra köteles
összehívni a megyei egyeztetõ fórum újabb ülését. A megyei egyeztetõ fórum
tagjai és az OEP képviselõje az újabb ülés idõpontjáról a (8) bekezdés
szerinti módosító ajánlat összeállításakor is megállapodhatnak.
(12) Ha a megyei egyeztetõ fórum újabb ülésén az OEP ismételt ajánlata
alapján sem születik megállapodás az OEP és a fenntartók között a megye
ellátásához szükséges valamennyi kapacitás lekötésérõl, a vitatott
kapacitásokra a 2. és a 3. §-ban foglalt ellátási kötelezettség alapján az OEP
és a fenntartók az OEP ismételt szerzõdési ajánlata szerint kötelesek megkötni
a kapacitáslekötési szerzõdést.
(13) A megyei egyeztetõ fórumok 6. § (2) bekezdésében szereplõ
egyeztetett ajánlata elõkészítésére a (2)-(4) bekezdésben foglaltak
megfelelõen irányadók azzal, hogy az egyeztetést a szomszédos megyék fórumai
kezdeményezhetik titkáraik útján. Az egyeztetésre felhívott megyei egyeztetõ
fórum titkára köteles az egyeztetési felhívásról és az egyeztetésre javasolt
idõpontról haladéktalanul értesíteni a saját megyei egyeztetõ fórumának
tagjait és állandó meghívottait.
10. §
A 6. § (2) bekezdése szerinti fenntartó,
a) ha a tulajdonában vagy a kezelésében lévõ intézmény kapacitásainak
lekötésére és finanszírozására az OEP nem köt szerzõdést, jogosult azt
egészségügyi vállalkozás keretében mûködtetni, vagy vállalkozás részére
használatba adni vagy más módon hasznosítani,
b) amennyiben az intézményben nyújtott szolgáltatásokra az OEP nem köt
szerzõdést, az intézmény tulajdonával rendelkezõ helyi önkormányzat a le nem
kötött szolgáltatások tekintetében véglegesen mentesül az ellátási
kötelezettség alól.
11. §
(1) A megyei egyeztetõ fórum tagjai egyeztetett javaslatot tehetnek
a) a megyei egészségpolitikai célokra,
b) az egészségügyet érintõ munkaerõmozgás tervezésére a megyei
munkaerõpiaci, illetve területfejlesztési tanácsnak,
c) a megyei egyeztetõ fórum tagjai tekintetében a címzett és
céltámogatások felosztására, a szakmai fejlesztési programokra kiírt
pályázatokra.
(2) A címzett és céltámogatások elosztására vonatkozó javaslatot a
népjóléti miniszter a támogatás iránti igény szakmai véleményezése során
figyelembe veszi.
12. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba. A 13. §
szerint megkötött kapacitáslekötési szerzõdések 1997. december 31-ig
érvényesek.
(2) A törvény hatályba lépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás
pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni
egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól
szóló módosított 1995. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: tv.) 9. § (2)-(3)
bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A finanszírozás az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a
Megyei (Fõvárosi) Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban együtt: OEP)
által kötött kapacitáslekötési és finanszírozási szerzõdések alapján
történik.
(3) A kapacitáslekötési szerzõdések megkötésére vonatkozó szabályokat
külön törvény tartalmazza. A szolgáltatások finanszírozásának, valamint az
erre vonatkozó finanszírozási szerzõdések megkötésének részletes
szabályait a Kormány rendeletben határozza meg."
(3) A tv. 10. § (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A területi normákat meghaladó kapacitásokra - a járó- és fekvõbeteg
ellátás elõirányzatának maximum 5 %-áig - az OEP az e törvény hatályba
lépése napján finanszírozott szolgáltatókkal szerzõdést köthet."
(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az 1. § szerinti mûködési
engedélyezési eljárást rendeletben szabályozza.
(5) Az e törvény hatályba lépése napján mûködõ egészségügyi szolgáltatók
- ide nem értve az egészségügyi vállalkozásról szóló 113/1989. (XI. 15.) MT
rendelet és az orvosi magángyakorlatról és az egészségügyi magántevékenységrõl
szóló 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet hatálya alá tartozó szolgáltatókat - az
1. § szerinti mûködési engedély hiányában 1996. december 31-ig jogosultak
egészségügyi szolgáltatás nyújtására. A mûködési engedélyek kiadását 1996.
augusztus 31-ig kell kezdeményezni az ÁNTSZ területileg illetékes megyei
(fõvárosi) intézeténél.
(6) Azokban a megyékben, ahol a fekvõbeteg ellátásra szolgáló kapacitás
jelenleg nem éri el a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti területi normáknak
megfelelõ mennyiséget, a hiányzó kapacitásokat 2000. december 31-ig kell
pótolni, ha a hiány nem fedezhetõ a szomszédos megyék többletkapacitásainak a
megyei egyeztetõ fórumok 6. § (2) bekezdésében foglalt megegyezésén alapuló
lekötésével.
Átmeneti rendelkezések
13. §
(1) A mellékletekben foglalt területi normák érvényesítéséhez elsõ ízben
az 6. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaktól eltérõen, az OEP készíti el a
kapacitások lekötésére vonatkozó szerzõdési ajánlatot, amit a törvény
hatálybalépését követõ 15 napon belül megküld a megyei egyeztetõ fórum
tagjainak és állandó meghívottainak. A szerzõdési ajánlat összeállításához a
megyei tisztifõorvos a törvény hatályba lépését követõ 3 munkanapon belül
megküldi az OEP-nek a 6. § (7) bekezdés a) pontjában foglalt kérdésekben a
szakmai állásfoglalását. A tervezett ellátási körzetekrõl a megyei
tisztifõorvos a megyei egyeztetõ fórum ülésén nyilatkozik. Az OEP szerzõdési
ajánlatának megvitatására a megyei tisztifõorvos az ajánlat kézhezvételét
követõ 10 napon belüli idõpontra hívja össze a megyei egyeztetõ fórumot.
(2) A megyei egyeztetõ fórum jelenlévõ tagjainak a fórumon tett és a 6. §
(4)-(6) bekezdésében foglalt szempontoknak megfelelõ közös módosító ajánlatára
az OEP képviselõje az ülésen, de legkésõbb az ülést követõ 5 napon belül a
tagoknak írásban válaszol. Ha az eredeti vagy a módosított ajánlat alapján
megegyezés jön létre az OEP és a fenntartók között, az 5. § (1) bekezdésében
foglalt kapacitáslekötési szerzõdéseket ennek alapján köti meg az OEP a
fenntartókkal.
(3) Ha az OEP elutasítja a megyei egyeztetõ fórum tagjainak közös
módosító ajánlatát, az elutasítással egyidejûleg megtett ismételt szerzõdési
ajánlatának megtárgyalására a megyei tisztifõorvos az ismételt ajánlat
kézhezvételét követõen haladéktalanul, 5 napon belüli idõpontra köteles
összehívni a megyei egyeztetõ fórum újabb ülését. A megyei egyeztetõ fórum
tagjai és az OEP képviselõje az újabb ülés idõpontjáról a (2) bekezdés
szerinti módosító ajánlat összeállításakor is megállapodhatnak.
(4) Ha az OEP ismételt ajánlata alapján sem születik megállapodás az OEP
és a fenntartók között a megye ellátásához szükséges valamennyi kapacitás
lekötésérõl, a le nem kötött szolgáltatásokra a 2. és a 3. §-ban foglalt
ellátási kötelezettség alapján, az OEP és a fenntartók az OEP döntése szerint
az eredeti vagy a módosított szerzõdési ajánlata szerint kötelesek megkötni a
kapacitáslekötési szerzõdést.
(5) A kapacitáslekötési szerzõdések megkötésének határideje 1996.
augusztus 15. A kapacitáslekötési szerzõdések alapján az OEP 1996. szeptember
15-ig módosítja - 1996. október 1-jei hatállyal - a finanszírozási
szerzõdéseket a szolgáltatókkal.
(6) Azoknál az intézményeknél, melyek kapacitásaira az (1)-(4) bekezdés
alapján lefolytatott egyeztetés eredményeként az OEP nem köt szerzõdést a
fenntartóval, a finanszírozási szerzõdést az OEP 1996. augusztus 15-ig
felmondja, 1996. október 1-jei hatállyal. A felmondási idõ alatt a szolgáltató
- a sürgõsségi ellátást kivéve - nem fogadhat új beteget és szeptember 30-ig
köteles gondoskodni az általa ellátott betegek áthelyezésérõl.
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A társadalom mûködésének egyik alapfeltétele a megfelelõ egészségügyi
ellátórendszer, amelynek megszervezése, mûködtetése, felügyelete az állam
alapvetõ kötelessége. Az ellátórendszer szervezetében hosszú folyamat után az
1990-es évekre oly torzulások alakultak ki, amelyek sem a valós ellátási
igényeknek, sem a korszerû szakmai követelményeknek nem felelnek meg, és nem
biztosítják az ellátás egyenletes területi hozzáférhetõségét sem.
Az elmúlt idõszakban az egészségügyi ellátás fejlõdését a korszerû orvos-
technika koncentrálására, a magas szintû ellátás biztosítására alkalmas
kórházrendszer fejlesztése jelentette. Mára ez a tendencia megfordult. A
korszerû diagnosztikai és terápiás eszközök megjelenése és tömeges elterjedése
lehetõvé tették az ápolási idõ jelentõs lerövidülését, illetve a kórházi
kezelések egy részét feleslegessé tették.
Az egészségügy szakmai fejlõdését Magyarországon nem követte megfelelõen
az ellátórendszer átalakulása, továbbra is a kórházrendszer jelentette az
ellátás alapját, meghatározó szegmensét. A kórházi ágyak száma az 1980-as évek
végéig igen gyors ütemben növekedett, amelynek eredményeként az európai
normákhoz képest is túlméretezett, sem a valós ellátási igényeknek, sem a
korszerû szakmai követelményeknek nem megfelelõ, mintegy 110 ezer szervezett
kórházi ággyal mûködõ egészségügyi ellátó hálózat jött létre, amely ma is
93.000 ággyal mûködik. A túlméretezett kórházi ellátó rendszer kihasználtsága
nem megfelelõ, ugyanakkor jelentõs területi különbségek vannak mind az ellátó
kapacitások szempontjából, mind az ellátó személyzet számát és
szakképzettségét tekintve.
A szakmai feltételrendszer nélkül történt kapacitásfejlesztés, az
évtizedeken át jellemzõ forráshiány, az egészségügyben dolgozók rendkívül
alacsony bérezése, a kórházon kívüli ellátási formák leértékelése együtt
vezetett azokhoz a válságjelenségekhez, amelyek az ellátás színvonalának
stagnálásában és a rendszer funkciózavaraiban, a magas abszolút ágyszám igen
kedvezõtlen funkció szerinti összetételében nyilvánulnak meg.
Az 1990-es években meghirdetett egészségügyi reform a piaci viszonyok
szimulálásával önszabályozó pénzügyi mechanizmusokon keresztül kívánta a valós
igényekhez igazítani az egészségügyi ellátó-hálózat nagyságát és szerkezetét.
Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A bevezetett teljesítmény-
finanszírozás következtében a kórházak nem kapacitásaik szûkítésével
válaszoltak a gazdasági feltételek szigorodására, hanem a valós- és látszat-
tevékenység fokozásával próbálták meg pótolni a hiányt.
A struktúra-átalakítás elmaradása és a finanszírozási, érdekeltségi
rendszer hibái együttesen a funkcionális zavarok további mélyüléséhez
vezettek, Az egészségügyben tapasztalható "költségrobbanás", az évek óta az
inflációt sem követõ finanszírozás, a stabilizációs intézkedésekbõl és az
államháztartási reform folyamatából következõ megszorítások változatlan
intézményrendszer és struktúra mellett kezelhetetlen folyamatokat indíthatnak
el, más szavakkal: az intézményrendszer összeomlása ma reális veszély. Ehhez
adódik az egészségügyben dolgozók jogos - és más forrásokból nem kielégíthetõ
- bérkövetelése. A válság megoldása még javuló gazdasági helyzetben is
kilátástalan az intézményrendszer alapvetõ megváltoztatása, átalakítása
nélkül.
Az intézményrendszer strukturális átalakítása, a valós szükségletekhez
igazítása kiemelt, sürgõsen megvalósítandó céllá vált, ezért a népjóléti tárca
elõkészítette és az 1995. évben megkezdte az ellátórendszer
szerkezetátalakítását.
A szerkezetátalakítás elsõ ütemében megvalósult a szervezett ágyként,
illetve a ténylegesen mûködõ ágyként nyilvántartott intézményi kapacitásokból
adódó különbségek megszüntetésével a finanszírozás alapjául elfogadott ágyszám
kialakítása. Az egyeztetések eredményeként 8700-zal csökkent a mûködõ kórházi
ágyak száma, ezen belül az aktív kórházi ágyaké a megyékben 6200-zal, a
fõvárosban 2500-zal lett kevesebb. Az aktív és a krónikus ágyak aránya az
utóbbi javára kedvezõ irányban változott, ezzel közeledett a nemzetközileg
elfogadott arányok felé.
A tervezett változások eredményeként a struktúra-átalakítás során az
1996. évben további, mintegy 10 000 akut kórházi ágy szûnik meg, illetve
részben átalakul krónikus ellátást szolgáló vagy szociális ággyá. Az elõzõ évi
átalakításokhoz adódóan ez már olyan rendszerszerû változást jelent, ami
nemzetközi összehasonlításban is helytálló, valóban korszerûbb összetételû és
gazdaságosabban mûködtethetõ ellátórendszert eredményez. Az elkövetkezendõ
néhány évben a kialakult új struktúra nagyobb léptékû szûkítésre nem szorul, a
korszerûsítésnek a még fennmaradó egyenetlenségek csökkentésére és a mûködõ
rendszer fejlesztésére kell irányulnia.
Az átalakulások egzisztenciális változtatásokra kényszerítik az
ellátásban dolgozókat. Bár a humán erõforrás mozgások nehezen becsülhetõk, a
tervezett átalakítás eredményeként 1996-ban több mint 10 000 egészségügyi
dolgozó kényszerül pályamódosításra. A szakdolgozói területen érdemi mozgással
nem számolunk, hisz gyakorlatilag az ellátórendszer minden szintjén jelentõs
hiány tapasztalható. Az orvosok egzisztencia-váltása nagyobb léptékûnek
becsülhetõ. Számításaink szerint nem több, mint 3-400 orvos munkanélkülisége
tervezhetõ, a leépítések ellensúlyozására a nyugdíjazások, az újonnan
kialakuló háziorvosi- és csoportpraxisok és a hiányszakmákra való átképzés
jelentõs tartalékkapacitást nyújtanak, mintegy 1000 orvos számára. Becsléseink
szerint nagyobb számban kerülnek más ágazatba a valóban túlméretezett
gazdasági-mûszaki ellátó hálózatban dolgozók, itt 3-4 ezer fõs
létszámmozgással kell számolnunk.
A struktúraváltás megvalósításán túljutott országok a felszabadult
költségekbõl az ellátás színvonalát emelték. A leépítésekbõl származó
pénzösszeg ugyanakkor az egészségügyben maradó dolgozók bérhelyzetének
javítására fordítható.
Az egészségügyi ellátó-szolgálat tervezése, szabályozása nem idegen a
piacgazdaságtól, a fejlett államok mindegyikében mûködik valamilyen direkt,
vagy indirekt központi szabályozás, kvótarendszer, vagy koordinált beruházás-
politika, és az egészségügy általánosan tapasztalható költségrobbanása a
fejlett országokban fokozza a központi szabályozás szerepét. A szabályozáson
belül jelentõs kórház-leépítés zajlott és zajlik szinte minden nyugat-európai
országban. Németországban 1990 és 1994. között a kórházak száma 110-zel, az
ágyak száma 68 000-rel csökkent, egyedül az új tartományokban 68 kórházat
zártak be, de jelentõs és hasonlóan tervezetten lezajló kórházi
ágyszámcsökkentés folyik Ausztriában és Svájcban is.
A Javaslat a kialakult problémákat kívánja a nemzetközi gyakorlattal
összhangban rendezni a valós igényeknek megfelelõ ellátási kapacitások
országosan egységes elvû normatívák szerinti meghatározásával. Ez a
szabályozás biztosítja a szükségletekhez - és nem az igényekhez - igazodóan
az egészségügyi ellátás azonos esélyû igénybevehetõségét az országban, és
megteremti az egészségügyi ellátó-hálózat korszerûsítésének, a tényleges
struktúraváltásnak az alapjait. A Javaslat ugyanakkor csak a szükséges
területi normatívák meghatározását tekinti központosított feladatnak, a
konkrét, tényleges kapacitások kialakítását széles konszenzuson alapuló
területi egyeztetõ mechanizmusokra bízza. Ez biztosítja a tulajdonosok és a
mûködtetõk érdekegyeztetésével a helyi igényeknek és a helyi körülményeknek
megfelelõ legjobb, de költséghatékony megoldás kialakításának lehetõségét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az egészségügyi ellátórendszer az egészségügyi
szolgáltatás nyújtására a tulajdoni és mûködési formától függetlenül,
szektorsemleges szakmai követelményrendszer alapján jogosult szolgáltatók
összességébõl áll. A szakmai szabályokban rögzített személyi és tárgyi
feltételek meglétét a szolgáltatók részére kiadott mûködési engedély
tanúsítja.
A 2-3. §-okhoz
Az Alkotmány az állampolgárok lehetõ legteljesebb testi és lelki
egészséghez való jogának biztosítására az állam feladatává tette az
egészségügyi ellátás megszervezésének kötelezettségét. Ennek alapján
garantálni kell, hogy megfelelõ mennyiségben, összetételben és minõségben
álljon rendelkezésre olyan egészségügyi szolgáltatási kapacitás, amely
biztosítja a zökkenõmentes ellátást. Az ellátási kötelezettséget a Javaslat a
mellékleteiben meghatározott területi normatívák szerinti mértékig -
feladatkörüknek megfelelõ tartalommal - a területen mûködõ egészségügyi
intézmények fenntartói és az Egészségbiztosítási Alap kezelõje számára írja
elõ, azaz a fenntartók kötelezettsége a szolgáltatás nyújtásához szükséges
személyi és tárgyi feltételek és az intézmény mûködõképességének
biztosítására, az OEP-nek pedig a normák szerinti intézményi kapacitások
lekötésére és a végzett szolgáltatások finanszírozására terjed ki.
A Javaslat 1. számú melléklete a megyékben maximálisan leköthetõ
szakorvosi órák számát tartalmazza.
A 2. számú melléklet a fekvõbetegellátó kapacitások meghatározásához
használt képletet és az ennek alapján kiszámított megyei ágyszámokat
tartalmazza szakmánkénti bontásban. A megyében lekötendõ ágyszámok
meghatározásával lehetõvé válik annak a kapacitásnak a korlátozása, amelyen
belül a fekvõbetegellátásban szolgáltatás nyújtható. A kevesebb ágyszám
rövidebb ápolási idõre, gazdaságosabb szolgáltatás nyújtására ösztönzi a
szolgáltatókat és korlátozza annak lehetõségét, hogy a járóbetegellátásban is
ellátható betegek nagy számban kerüljenek kórházba.
A Javaslat 3. számú mellékletében azokat kapacitásokat tüntetjük föl,
amelyek a megyei szinten el nem látható feladatok regionális vagy országos
ellátásához feltétlenül szükségesek és amelyek ezért nem képezhetik a megyei
egyeztetésekben alku tárgyát. Ezen kapacitások meghatározása az ellátás
biztonsága érdekében szükséges a progresszivitás elvének szem elõtt
tartásával.
A 4. §-hoz
Természetesen az ellátási kötelezettség mértékének meghatározása nem
korlátozhatja a szakmai követelményeknek megfelelõ szolgáltatókat
tevékenységük végzésében, azaz minden intézmény jogosult a kapacitásának OEP
általi lekötésétõl függetlenül egészségügyi szolgáltatás nyújtására, azonban e
jog gyakorlása nem jár együtt az OEP finanszírozási kötelezettségével, így
szolgáltatásaik a fizetõképes kereslethez igazodnak.
Az 5. §-hoz
A kapacitáslekötési szerzõdés tartalmazza a lekötött intézményi
kapacitásokat, annak szakmai összetételét és az ellátási terület
meghatározását. Ennek alapján tehát rögzítésre kerül, hogy mely intézményben,
mekkora osztályon, milyen szolgáltatásokat fog finanszírozni az OEP, illetve e
szolgáltatásokat mely terület lakosai részére köteles garantálni a
szolgáltató.
A 6. §-hoz
A Javaslat az ellátási kötelezettség teljesítéséhez szükséges konkrét
kapacitások meghatározásának eljárási rendjét úgy rögzíti, hogy lehetõség
nyíljon az ellátásra kötelezettek közötti konszenzus megteremtésére oly módon,
hogy ne sérülhessenek az ellátottak érdekei sem. A szükséges kapacitások
lekötésére - külön a járóbeteg és külön a fekvõbeteg ellátásra - az
intézmények fenntartói tehetnek közös ajánlatot az OEP-nek. Amennyiben az
ajánlat nem elégíti ki a Javaslatban meghatározott követelményeket az OEP
javaslatot tesz annak módosítására, illetve amennyiben a fenntartók nem
tesznek az OEP-nek közös szerzõdési ajánlatot, az OEP állítja össze és
juttatja el számukra a Javaslatban foglalt követelményeknek megfelelõ
szerzõdési ajánlatot. Az ajánlat a lekötésre javasolt intézményi kapacitások
megjelölésén túl figyelemmel kell, hogy legyen a szolgáltatásokhoz való
hozzáférhetõségre, a területen rendelkezésre álló erõforrások hatékony
felhasználására, azaz a korszerû egészségügyi ellátási struktúra
kialakítására. Azokon a területeken, ahol a mellékletben meghatározott
ellátási normákat meghaladó intézményi kapacitások mûködnek, a szükséges
kapacitásokat úgy kell kijelölni, hogy amennyiben a szolgáltatások mennyisége
és összetétele lehetõvé teszi, egész intézményeket, illetve elkülönült
részlegeket, telephelyeket, illetve önálló szervezeti egységeket, osztályokat
vonjanak ki az ellátási kötelezettség alól, vagy alakítsanak át hiánypótló
ellátásra.
A 7-9. §-okhoz
A közös szerzõdési ajánlatok kialakításának lehetõségét segíti elõ a
megyei egyeztetõ fórumok mûködése, amelyben tagként részt vesznek az ellátásra
kötelezett egészségügyi szolgáltatók képviseletében a megye területén mûködõ
egészségügyi intézmények fenntartói; a szakmai követelmények érvényrejuttatása
érdekében a megyei tisztifõorvos; állandó meghívottként az egészségügyben
dolgozók érdekeinek érvényesítése céljából a MOK, a Magyar Kórházszövetség,
továbbá az EDDSZ megyei szervezetének képviselõi, valamint a terület ellátási
struktúrájának konszenzuson alapuló kialakítása érdekében a szolgáltatásokhoz
szükséges kapacitás lekötésére és a szolgáltatások finanszírozására kötelezett
OEP.
Amennyiben az intézményfenntartók szerzõdési ajánlata megfelel a megyei
normáknak és az ajánlat összeállítására vonatkozó követelményeknek, az OEP az
ajánlat szerint köteles megkötni a szerzõdéseket.
Amennyiben a szerzõdési ajánlat nem felel meg a Javaslatban foglalt
követelményeknek, az OEP az ajánlatot korrigáló válasznyilatkozatot, illetve
amennyiben nem készül közös szerzõdési ajánlat, szerzõdési ajánlatot állít
össze, amelyet a fórum megvitat. Ha a fórumon nem születik megállapodás a
megye ellátásához szükséges valamennyi kapacitás lekötése tekintetében, a le
nem kötött szolgáltatásokra az OEP ismételt szerzõdési ajánlatot terjeszt elõ.
Amennyiben errõl sem születik megegyezés, az intézményfenntartók az
egészségügyi ellátás biztosítását garantáló ellátási kötelezettségük alapján a
OEP ismételt szerzõdési ajánlata szerint kötelesek megkötni a
kapacitáslekötési szerzõdéseket.
A 10. §-hoz
Az egészségügyi intézmények fenntartói a Ptk 206. §-a alapján jogosultak
bírósághoz fordulni, ha a megyei egyeztetõ fórumon kötött megállapodás,
illetve megállapodás hiányában az OEP szerzõdési ajánlata alapján az
intézményeire az OEP nem kötött szerzõdést. Az ellátási kötelezettség a megye
területén lévõ szolgáltatók fenntartóinak összességét csak a megyei területi
normákban meghatározott mértékben terheli, a bíróság amennyiben a megyében
lekötött kapacitások alapján nem biztosítható a területi normáknak megfelelõ
mennyiségû szolgáltatás, a szerzõdést létrehozza.
Az OEP által le nem kötött kapacitások további hasznosításáról -
tekintettel arra, hogy a kapacitáslekötés hiánya az ellátási kötelezettség
alóli mentesüléssel jár - a fenntartó szabadon dönt.
A 11. §-hoz
A megyei egyeztetõ fórum tagjai a kapacitások lekötésére vonatkozó
szerzõdéskötési alkun túl a megye egészségügyi ellátási struktúráját érintõ
egyeztetett fejlesztési javaslatokat is megfogalmazhatnak.
A 12. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg
a mûködési engedélyezési eljárás szabályait. Tekintettel arra, hogy jelenleg
kizárólag az egészségügyi magánszektor tekintetében szükséges a mûködés
engedélyeztetése, a Javaslat határidõ tûzésével elõírja a mûködési engedélyek
kiadásának szükségességét az állami, illetve önkormányzati egészségügyi
szolgáltatók tekintetében is.
A Javaslat megoldási lehetõséget biztosít arra, hogy abban a három
megyében, ahol a fekvõbeteg ellátásra szolgáló kapacitás jelenleg nem éri el a
területi normáknak megfelelõ mennyiséget. Eszerint a hiányzó kapacitásokat
2000. december 31-ig kell pótolni, ha a hiány nem fedezhetõ a szomszédos
megyék többletkapacitásainak a megyei egyeztetõ fórumok 6. § (2) bekezdésében
foglalt megegyezésén alapuló lekötésével.
A 13. §-hoz
A területi normákon alapuló ellátási rendszer kialakításának általános
szabályaitól eltérõen határozza meg a Javaslat a normáknak megfelelõ
kapacitások elsõ ízben történõ lekötésének rendjét. Az eltérés nem érinti a
szerzõdési ajánlatra vonatkozó követelményeket, azonban ezen elsõ alkalommal
az OEP készít szerzõdési ajánlatot. Az eltérést az indokolja, hogy a jelenlegi
jogszabály szerint 1996. június 30-ig szükséges a szerzõdéskötés feltételeinek
felülvizsgálata. Az addig rendelkezésre álló rövid idõt is figyelembe véve az
újonnan létrejövõ egyeztetõ fórumok számára segítséget jelent, ha az OEP a
nála hozzáférhetõ adatok alapján elkészíti ajánlatát, amelyet a megyei
egyeztetõ fórum megvitat.
Az 1-3. sz. mellékletekhez
Az 1. sz. melléklet a járóbeteg szakellátás szakmánkénti és
összóraszámainak felsõ határát tartalmazza. A következõ évek fontos szakmai
feladata lesz e normák folyamatos karbantartása, figyelembe véve a kórházi
ellátás kiváltására alkalmas járóbeteg szolgáltatások bõvülését és fejlõdését.
A 2. sz. melléklet a fekvõbeteg ellátás mutatóit részben az ágyszámot
meghatározó matematikai összefüggéssel és az ennek alapján kiszámított
megyénkénti megoszlás táblázatba foglalásával, részben a szükséges ágyak
szakmánkénti bontásával adja meg.
Az alkalmazott matematikai összefüggés alapján az adott megye (fõváros)
ágyszámának 10 ezer lakosra vetített értékét kapjuk meg
A képlet komponenseinek magyarázata
X*: konstans szám, melynek 1996-97-re javasolt értéke 52, majd évenként eggyel
csökkentve 2000-ben 49. Ez azt jelenti, hogy minden terület ágyszámának
meghatározásakor ez jelenti a kiindulási alapot, azaz a többi komponens ehhez
adódik hozzá.
Akron: az adott terület 10 ezer lakosra számított krónikus ágyainak száma. A
jelenlegi ágystruktúra átalakítás egyik alapvetõ tényezõje a krónikus ágyak
számának és arányának növelése, ezért a krónikus ágyak 50 %-át (azaz
0,5*Akron) számítunk még hozzá az alapértékhez.
Aregio: a klinikai, központi intézeti ágyszám 10 ezer lakosra.
Azokon a területeken, ahol orvostudományi egyetem, illetve központi intézet
mûködik, a többi megyékhez képest a kórházi ágyszükséglethez többletként
hozzáadódik az ágyszámuk 30 %-a (0.3* Aregio). Ez tehát nem azt jelenti, hogy
ezen ágyaknak csak a 30 %-ával számolunk, hanem azt, hogy az egyetemek,
országos intézetek országos, regionális és speciális szakfeladataik ellátása
érdekében más területekhez képest az adott megyékben ennyivel több ággyal kell
számolni. Ez az ágyszám az adott terület (fõváros, illetve megye) összes
ágyszámához adódik hozzá, a matematikai képlet csak területre vonatkoztatható,
intézményi szintekre nem.
Fdem: Demográfiai mutatók alapján számított megyénkénti pontértékek (ún.
score-ok) szerint megállapított korrekciós tényezõ.
A szükséges ágyszámok meghatározásában egyik alapvetõ szempontként kell
kezelni az adott területen élõ lakosság egészségi állapotát, illetve az ezzel
szoros kapcsolatban lévõ demográfiai, társadalmi-gazdasági tényezõket. Ezeket
vettük figyelembe a következõ mutatókkal:
- A férfiak születéskor várható átlagos élettartama a legáltalánosabban
használt, nemzetközileg elfogadott statisztikai mutató, mely a lakosság
egészségi állapotának egyik legjobb mutatója. Az ágyszám meghatározásánál
többlet ágyszükséglet indokolt azokon a területeken, ahol kedvezõtlenebb ez a
mutató.
- Standardizált halálozási hányados (SHH) a lakosság halandósági viszonyait,
azaz egészségi állapotát fejezi ki. A kedvezõtlen halandóságú területeken az
ágyszámok növelése indokolt.
- A 60 éven felüli lakosok aránya is fontos tényezõ az ágyszámok
kialakításánál, ugyanis a kórházi igénybevétel jelentõs részét a 60 éven
felüliek adják. Ahol az idõskorúak aránya nagyobb, ott bizonyos ágytöbblettel
kell számolni.
- A felsõfokú végzettségûek aránya. Hazai és nemzetközi adatok azt mutatják,
hogy az egészségi állapot szorosan összefügg az iskolai végzettséggel,
mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségûek megbetegedési aránya
jóval nagyobb, mint a magasabb iskolai végzettségûeké. Ott, ahol a felsõfokú
végzettségûek aránya kicsi, (azaz az iskolázottsági szint alacsonyabb) nagyobb
kórházi ágyszámot indokolt biztosítani.
- A munkanélküliség kedvezõtlen irányban befolyásolja a lakosság egészségi
állapotát. Magyarországon igen nagy területi különbségek vannak e tekintetben,
ezért azokban a megyékben, ahol az átlagosnál nagyobb a munkanélküliségi ráta,
ott az ágyszámok arányos növelése indokolt.
- Az állandó ingázók aránya is befolyásolja a megbetegedési viszonyokat. Több
hazai vizsgálat kimutatta, hogy az ingázók egészségi állapota rosszabb az
átlag lakosságénál, ezért ahol az ingázók aránya jelentõs, az ágyszám növelése
javasolt.
A felsorolt demográfiai, társadalmi-gazdasági tényezõk mellé még egy
infrastruktúrára vonatkozó faktor került bevonásra, nevezetesen a
csatornahálózatba bekötött lakások aránya.
A vállalkozások száma is összefügg az adott terület társadalmi-gazdasági
fejlettségével, közvetve az ott élõ lakosság szociális körülményeivel,
áttételesen az egészségi állapottal. Ahol a vállalkozások fajlagos száma
kisebb, ott az ágyszám növelése indokolt.
Az ágyszámot meghatározó összefüggés Fdem komponense a fenti 8 tényezõbõl
számított pontszám érték.
Feü.szoc: A megye egészségügyi és szociális helyzetét kifejezõ mutatókból
számított pontértékek (score-ok) szerint megállapított korrekciós tényezõ.
A kórházi ellátás összefügg az egészségügyi szolgálat más ellátási formáival,
valamint a szociális ellátó rendszerrel is. Azokon a területeken, ahol ezeknek
az ellátási formáknak a hozzáférhetõsége rosszabb, ott a kórházi ágyszámok
növelése indokolt.
Az Feü.szoc faktorba bevont statisztikai mutatók:
- egy háziorvosra jutó bejelentkezett lakosok száma,
- házi gyermekorvosok száma 10 ezer 0-14 éves lakosra,
- rendelõintézeti szakorvosi óraszám/100 lakos,
- egy lakosra jutó laboratóriumi vizsgálatszám,
- pszichiátriai gondozói szakorvosi óra/ezer lakos,
- tartós bentlakásos szociális intézményi férõhelyek száma/10 ezer lakos.
Feü.szoc számítási módszere megegyezik az Fdem számítási módjával.
Ftöbblet tényezõ: a kórházi betegforgalom területi elemzése alapján jelentõs
mértékû a területen kívüli (nem az állandó lakhely szerinti megye kórházában)
történõ betegellátás. Ez részben a regionális ellátással, részben egyéb
tényezõkkel (pl. a szabad intézmény választás) magyarázható.
A Ftöbblet tényezõ számítási módja
Területen kívüli betegellátás statisztikai mutatója:: területen kívüli ápolási
eset/10 ezer lakos (a lakosságszám a befogadó megyére vonatkozik) levonva
ebbõl a megyébõl távozó eset/10 ezer lakos számot. Az Ftöbblet tényezõ ettõl a
statisztikai mutatótól abban különbözik, hogy a területen kívüli ápolási
eseteket nem 10 ezer lakosra, hanem 100 lakosra vonatkoztatjuk.
Az adatokat és a számítás részletes matematikai levezetését a Népjóléti
Közlöny teszi közzé.
A 2. sz. melléklet 1. sz. táblázata a fenti matematikai összefüggés alapján -
összesített táblázatban rögzíti a megyei ágyszámokat. A táblázat külön
oszlopban feltünteti az összes megyei ágyszámokból a 3. sz. mellékletben
részletezett országos, regionális és speciális szakfeladatokra szolgáló
kapacitásokat.
A 2. sz. táblázat a fekvõbeteg ellátás szakmái szerint %-os megoszlásban adja
meg, hogy az összmegyei ágyszámon belül hogyan kell kialakítani a szakmai
összetételt. Az egyes szakmára vonatkozó - az Egészségügyi Tudományos
Tanáccsal egyeztetett - mértékek megyékre vonatkoznak.
A 3. sz. melléklet szakmánként és intézményenként részletezi a megyei összes
ágyszámokból az országos, regionális és speciális szakfeladatokra szolgáló
ágyak számát. Ezek a kapacitások tartalmazzák
- a speciális mûszerezettséget vagy szakértelmet igénylõ, csak országosan vagy
több megyére kiterjedõ módon megszervezhetõ ellátáshoz szükséges ágyszámokat,
- a különleges szakellátást igénylõ foglalkozási csoportok számára létrehozott
egészségügyi szolgálatok kapacitásaiból a foglalkoztatás jellegébõl adódó
speciális ellátáshoz szükséges ágyakat,
- az egyetemi klinikák és az országos intézetek országos és regionális
szakfeladataira szolgáló kapacitásain túl azt az ágyszámot, ami az
orvosszakmai gyakorlat megszerzéséhez és az orvosok szakmai tudásának szinten
tartásához és továbbfejlesztéséhez minimálisan szükséges.
Ebben a körben az OEP-et szerzõdéskötési kötelezettség terheli. A 6-9. §-okban
foglalt szerzõdéskötési eljárást ezen intézmények esetében csak a fennmaradó
kapacitásokra kell lefolytatni.