1
A Magyar Köztársaság Kormánya
T/2469.. számú
törvényjavaslat
az öregségi nyugdíjkorhatár emelésérõl
és az ezzel összefüggõ törvénymódosításokról
Elõadó: Szabó György
népjóléti miniszter
Budapest, 1996. május
1996. ............ törvény
az öregségi nyugdíjkorhatár
emelésérõl és az ezzel összefüggõ
törvénymódosításokról
Az Országgyûlés az öregségi nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatosan a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a foglalkoztatás
elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a
Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, a közalkalmazottak
jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselõk jogállásáról
szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról a következõ törvényt alkotja:
Elsõ rész
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása
1. §
Az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 39. §-a helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"39. § (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt
kivételekkel - a betöltött 62. életév.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a nõ öregségi
nyugdíjkorhatára, ha
a) 1940. január 1-je elõtt született, az 55.,
b) 1940-ben született, az 56.,
c) 1941-ben született, az 57.,
d) 1942-ben született, az 58.,
e) 1943-ban született, az 59.,
f) 1944-ben született, a 60.,
g) 1945-ben született, a 61.
betöltött életév.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a férfi öregségi
nyugdíjkorhatára, ha
a) 1938. január 1-je elõtt született, a 60.,
b) 1938-ban született, a 61.
betöltött életév.
(4) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki a születése évének, illetve
az életkorának megfelelõ (a továbbiakban: a reá irányadó) öregségi
nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 20 évi szolgálati idõt szerzett.
(5) Az igényérvényesítés idõpontjától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra
jogosult továbbá az 1991. január 1-je elõtt az 55. életévét betöltött nõ,
illetõleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett idõpontig legalább
10 évi szolgálati idõt szerzett.
(6) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 15 évi szolgálati idõt szerzett.
(7) Az igényérvényesítés idõpontjától függetlenül öregségi résznyugdíjra
jogosult továbbá az 1990. december 31-ét követõ és 1993. július 1-jét
megelõzõ idõszakban az 55. életévét betöltött nõ, illetõleg a 60. életévét
betöltött férfi, ha az említett idõszakban legalább 10 évi szolgálati
idõvel rendelkezett.
(8) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál
legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév
betöltésétõl elõrehozott öregségi nyugdíj jár a nõnek, ha
a) 1945. december 31-e után született és 35 évi,
b) 1945-ben született és 34 évi,
c) 1944-ben született és 33 évi,
d) 1944. január 1-je elõtt született és 32 évi
szolgálati idõt szerzett, illetõleg
e) az a)-d) pontokban elõírtnál 5 évvel kevesebb szolgálati idõt szerzett
, de három vagy több gyermeket szült.
(9) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál
alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétõl elõrehozott
öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 35 évi szolgálati idõt
szerzett.
(10) A (8)-(9) bekezdésen alapuló elõrehozott öregségi nyugdíjat - ideértve
az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is -
a) az elõírt szolgálati idõvel rendelkezõknek
annyiszor 0,5 % százalékkal,
b) az elõírtnál 1-450 nappal hosszabb
szolgálati idõvel rendelkezõknek annyiszor 0,4 % százalékkal,
c) az elõírtnál 451-900 nappal hosszabb
szolgálati idõvel rendelkezõknek annyiszor 0,3 % százalékkal,
d) az elõírtnál 901-1350 nappal hosszabb
szolgálati idõvel rendelkezõknek annyiszor 0,2 % százalékkal,
e) az elõírtnál 1351-1800 nappal hosszabb
szolgálati idõvel rendelkezõknek annyiszor 0,1 % százalékkal,
csökkentett összegben kell megállapítani, ahányszor 30 nap hiányzik a
jogosultnak a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. A (8)-(9)
bekezdésben elõírt szolgálati idõnél legalább 1801 nappal hosszabb
szolgálati idõt szerzett személyeknek csökkentés nélküli elõrehozott
öregségi nyugdíj jár. Az (1)-(3) bekezdésben szereplõ életkorok betöltése a
csökkentést nem érinti."
2. §
(1) A T. 40. §-ának (2) bekezdése felvezetõ mondata helyébe a következõ
szöveg lép:
"A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylõre
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben
részesül"
(2) A T. 40. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A korkedvezményt szerzett személynek a (2)-(3) bekezdés szerint reá
irányadó öregségi korhatárhoz képest annyi évvel alacsonyabb életkorban jár
az elõrehozott öregségi nyugdíj, ahány évvel korábban a 39. § (8)-(9)
bekezdése szerint - korkedvezményre jogosultság nélkül - az elõrehozott
öregségi nyugdíj megilletné.
(6) A korkedvezményt szerzett személy elõrehozott öregségi nyugdíjra
jogosultságánál, valamint a 39. § (10) bekezdése szerinti nyugdíjcsökkentés
mértékének meghatározásánál a tényleges szolgálati idõt a megszerzett
korkedvezmény idõtartamával növelve kell figyelembe venni."
3. §
(1) A T. 43. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a
jelenlegi (3)-(4) bekezdés jelölése (4)-(5) bekezdésre változik:
"(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen annak a személynek, aki a reá
irányadó korhatár, de nõ esetében a legalább 56., férfi esetében a
legalább 61. életév betöltését követõen igényli az öregségi nyugdíjat, az
öregségi teljes nyugdíj összege 33 év szolgálati idõ elérése esetén a havi
átlagkereset 71 % százaléka. Ez a mérték minden további szolgálati idõ
megszerzésével évi 1-1 százalékponttal nõ."
(2) A T. 43. §-ának az (1) bekezdéssel átszámozott (5) bekezdése helyébe a
következõ (5)-(6) bekezdés lép:
"(5) Az, aki a 39. § (4) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjra
jogosultság megszerzése, valamint a 62. életév betöltése után és nyugdíj
megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati idõt szerez,
nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után a
nyugdíj 0,3 százaléka.
(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a (5) bekezdés szerinti
nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítás alapjául szolgáló havi
átlagkeresetet meghaladhatja."
4. §
A T. 48. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"48. § Az öregségi - ideértve az elõrehozott öregségi nyugdíjast is - és a
baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a 39. § (1)-(3)
bekezdés szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, kivéve,
ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági
nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel."
5. §
A T. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági
csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelõen módosítani
kell. A 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár
betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt
módosítani nem lehet."
6. §
A T. 60. §-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §-a) mellett az
jogosult, aki házastársa halálakor]
"a) a 39. § (1)-(3) bekezdésben meghatározott, a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt elérte, vagy"
7. §
A T. 62. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"62. § (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a 39. § (1)-(3)
bekezdésben meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már
betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a
házasságból (korábbi együttélésbõl) gyermek származott, vagy a házastársak
a házasság megkötésétõl öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a 39. § (1)-(3)
bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése elõtt kötött
házasságot felbontották és - a bármelyikükre irányadó korhatár betöltése
után - ismét házasságot kötöttek."
8. §
A T. a következõ 68/A. §-sal egészül ki.
"68/A. § Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je elõtti idõponttól
állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a
férfi a 60., a nõ az 55. életévét eléri."
9. §
A T. 118/A. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az egyéni vállalkozót [103/D. § (1) bekezdés a)-d) pont] az (1)
bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítõ tevékenységet folytatónak
kell tekinteni, ha egyidejûleg társas vállalkozás tagjaként [10. § (2)
bekezdés] járulék fizetésére kötelezett."
Második rész
I. fejezet
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.
évi IV. törvény módosítása
10. §
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.
évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. §-ának (5) bekezdése a következõ
h)-i) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
"h) öregségi nyugdíjkorhatár: a személyre irányadó öregségi
nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes
munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével,
i) öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes
munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az
öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezik, továbbá az is,
aki elõrehozott öregségi nyugdíjban részesül."
11. §
(1) Az Flt. - a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról
szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról rendelkezõ 1995. évi LII. törvény (a
továbbiakban: Fltm.) 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének a)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt kell
megállapítani, ha]
"a) a kérelem benyújtásának idõpontjában a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatár betöltéséhez - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel -
legfeljebb három év hiányzik."
(2) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (1) bekezdése a
következõ f) ponttal egészül ki:
[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt kell
megállapítani, ha:]
"f) vállalja, hogy a munkaügyi központtal a 25. § (3) bekezdésében
foglaltak szerint együttmûködik."
(3) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-a (2)-(3) bekezdése
helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõtartamot
az 1943. január 1. és 1947. december 31. között született nõk esetében meg
kell növelni azzal az idõtartammal, amellyel a nyugdíjkorhatáruk az 55.
évhez képest emelkedett.
(3) Ha a munkanélküli járadék folyósítására az Flt. 27. §-ának (6)
bekezdése szerint kerül sor, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély akkor
állapítható meg, ha a munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen
befejezõdött."
(4) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (6) bekezdése a
következõ c) ponttal egészül ki:
[Szüneteltetni kell a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítását]
"c) ha a munkanélküli a 25. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott
együttmûködési kötelezettségének nem tesz eleget, a mulasztás
idõtartamára."
II. fejezet
A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
12. §
A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)
91. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak nem vonatkoznak a felmondás
közlésének, illetõleg legkésõbb a felmondási idõ kezdetének napján öregségi
nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülõ munkavállaló
munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására."
13. §
(1) Az Mt. 95. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen nem jár végkielégítés a munkavállalónak,
ha legkésõbb a munkaviszony megszûnésének idõpontjában öregségi nyugdíjra
jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy
rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony
megszûnésekor."
(2) Az Mt. 95. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi
átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1)
bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését
megelõzõ öt éven belül szûnik meg."
14. §
Az Mt. 97. §-a a következõ (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a §
jelenlegi szövegének megjelölése (2) bekezdésre változik:
"97. § (1) A 90. § (2) bekezdése, a 91. § (2) bekezdése, valamint a 95. §
(2) és (5) bekezdése alkalmazása szempontjából a munkavállaló öregségi
nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által
egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz
szükséges szolgálati idõvel rendelkezik."
III. fejezet
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
15. §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben
foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]
"d) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetõleg legkésõbb a
felmentési idõ kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy
rokkantsági nyugdíjban részesül."
16. §
(1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésõbb a
közalkalmazotti jogviszony megszûnésének idõpontjában öregségi nyugdíjra
jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy
rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony
megszûnésekor."
(2) A Kjt. 37. §-a (6) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) A végkielégítés (5) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi
átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi
nyugdíjjogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül válik
végkielégítésre jogosulttá."
17. §
A Kjt. a következõ 37/B. §-sal egészül ki:
"37/B. § A 30. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a 37. § (2) és (6)
bekezdése alkalmazása szempontjából a közalkalmazott öregségi nyugdíjra
akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes
munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz
szükséges szolgálati idõvel rendelkezik."
IV. fejezet
A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
18. §
A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban:
Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[(1) A közszolgálati jogviszony - a (3) és (4) bekezdésben foglalt
korlátozással - felmentéssel akkor szüntethetõ meg, ha]
"f) a köztisztviselõ öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági
nyugdíjban részesül"
19. §
A Ktv. 19. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselõ, ha]
"b) legkésõbb a közszolgálati jogviszony megszûnésének idõpontjában
öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg
részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül;"
20. §
A Ktv. a következõ 19/A. §-sal egészül ki:
"19/A. § A 17. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a 19. § (8) bekezdés b)
pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselõ öregségi nyugdíjra akkor
jogosult, ha - társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben
biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati
idõvel rendelkezik."
Harmadik rész
Záró rendelkezések
21. §
(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdés kivételével - 1997. január 1-jén lép
hatályba. Ezzel egyidejûleg a T. 40/A. § és a T. 41. §, a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkezõ
1995. évi XII. törvény 25. §-ának (6) bekezdése hatályát veszti.
(2) E törvény 9. §-a 1996. június 30-án lép hatályba.
(3) Az Fltm. 10 §-a - az e törvény 11. §-ával megállapított módosításokkal -
1998. január 1-jén lép hatályba.
(4) Annak részére, akinek az elõnyugdíjra való jogosultságát 1997. december
31-ig már megállapították, az elõnyugdíjat kell folyósítani.
(5) Annak részére, aki az elõnyugdíjhoz szükséges feltételekkel legkésõbb
1997. december 31-én rendelkezik és az elõnyugdíj iránti kérelmét legkésõbb
eddig az idõpontig benyújtja, elõnyugdíjat kell megállapítani.
(6) Annak a nõnek, aki 1996. december 31-ig elõnyugdíjra, korengedményes
nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetõleg szerez, az
öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 55 év. Annak a nõnek, aki 1997. január
1-je és december 31-e közötti idõszakban szerez elõnyugdíjra jogosultságot, az
öregségi nyugdíjkorhatára 57. év. Annak a férfinak, aki 1996. december 31-ig
elõnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot
szerzett, illetõleg szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul 60 év.
(7) Az 1944. január 1-je és 1944. december 31-e között született nõ esetében
az 1997. január 1-je és 1997. december 31-e közötti idõszakban az Flt. 30. §-a
(1) bekezdésének a) pontjában meghatározott idõtartam négy év.
(8) Az, akinek munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, közalkalmazotti
jogviszonya, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonya e törvény kihirdetésének
idõpontjáig tett nyilatkozat, illetõleg kötött megállapodás alapján szûnik
meg, a törvény kihirdetését követõ tizenkét hónapig - választása szerint - az
1996. december 31-ei feltételek szerint is jogosult öregségi nyugdíjra.
(9) Az 1-8. §-ok rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követõ idõponttól
megállapításra kerülõ nyugellátásokra, hozzátartozói nyugellátásokra kell
alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az a nõ, aki 1997. évben az 56. életévét
betöltötte és nyugdíját ebben a naptári évben igénybe veszi, a 39. § (8) és
(10) bekezdésben elõírtaktól függetlenül jogosult elõrehozott nyugdíjra.
Általános indokolás
Az öregségi nyugdíjkorhatár egységesítésének és további emelésének
szükségességét már a társadalombiztosítás reformjáról szóló 60/1991. (X.29.)
OGY. határozat is elõírta. Az egységesítésrõl 1993. március 1-jén hatályba
lépett törvény rendelkezik, miszerint a nõk nyugdíjkorhatára 1995. január 1-
jétõl kezdõdõen két évenként egy-egy évvel emelkedik. Az 1995-96. évekre 56
évben elõírt korhatár azonban csak részlegesen - munkajogi szempontból -
érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a nõk változatlan nyugdíjfeltételek mellett
55 évesen nyugdíjba mehetnek, s a korengedményeket is 55 éves életkorhoz kell
számítani. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (5)
bekezdése írja elõ, hogy a korhatár betöltése elõtti idõponttól történõ
nyugdíjba vonulás lehetõségérõl és feltételeirõl, illetõleg a korhatár további
emelésérõl külön törvényben kell rendelkezni.
A nyugdíjreform koncepció minden változatában szembe kell nézni a hazánkban az
ezredfordulót követõen bekövetkezõ demográfiai változásokkal és a hosszabb
távon várható trendekkel, az idõskorú népesség arányának növekedésével.
Magyarországon jelenleg a nyugdíjasok és a járulékfizetõk aránya (nyugdíjasok
száma osztva a becsült járulékfizetõi létszámmal) kb. 60 %. Az ezredfordulót
követõen kb. 20-25 év múlva ez az arány megközelíti a 80 %-ot akkor is, ha a
nyugdíjreform elképzelések mindegyikében feltételezett módon (elsõsorban a
munkanélküliség mérséklésével, a járulékfedezettel nem bíró szolgálati éveknél
a járulékfizetés megvalósításával) a járulékfizetõk száma növelhetõ.
Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi átlagos (nettó 60 %-os) nyugdíjszínvonal
tartásához a járulékmértékeket nem csökkenteni, hanem jelentõsen - akár 10
százalék ponttal - növelni kellene a nyugdíjkorhatár javasolt emelése nélkül.
Az élõmunka jelenlegi magas terhelése azonban tovább nem növelhetõ, ugyanakkor
az átlagos nyugdíjszínvonal sem csökkenthetõ. Ezért mindegyik reformelképzelés
tartalmazza a nyugdíjkorhatár emelését, sõt a reformok megvalósításának
elõfeltétele, hogy a fokozatos korhatáremelés minél elõbb elkezdõdjön.
A Nyugdíj Alap közép- és hosszabb távú várható pénzügyi helyzete mielõbbi
lépést sürget. A mindenkori nyugdíjasok törvényben - relatív értékmegõrzéssel
- garantált ellátásának biztonságos finanszírozása szükségessé teszi, hogy a
járulékfizetõ aktívak és nyugdíjasok arányában tapasztalható jelentõs romlást
mielõbb megállítsuk és fokozatosan javítsuk. 1994. évben 100 aktív keresõre 60
korhatárt betöltött nyugdíjas személy jutott, míg 1990. évben ez a mutató 50
volt. Még kedvezõtlenebb ez az arány, ha azt a teljes korhatár alattiakat is
tartalmazó nyugdíjas létszámra számítjuk. Ez a mutató az 1990. évi 57 fõrõl
1994. évre 70 fõre változott. E kedvezõtlen folyamatot döntõen a
munkanélküliség növekedése okozta.
A keresõk és nyugdíjasok arányának a következõ évtizedtõl bekövetkezõ
demográfiai eredetû romlásával is számolni kell, mivel az '50-es években
született nagy létszámú korosztályok ekkor töltik be a jelenlegi
nyugdíjkorhatárt. Az ezredforduló elsõ évtizedének végére a jelenlegi
korhatárnál idõsebb népesség száma mintegy évi 70 ezer fõvel, 2015-ben évi 130
ezer fõvel több lesz. Az ún. függõségi hányadnak - a nyugdíjkorhatár feletti
népességnek az aktív korú népességhez viszonyított arányának - a növekedése
egyértelmûen jelzi azt az objektív összefüggést, hogy a nyugdíjkötelezettségek
a jelenleg is magas nyugdíjjárulék mértékek mellett sem finanszírozhatóak.
Elkerülhetetlen, hogy a demográfiai hullám bekövetkezése elõtt a
nyugdíjkorhatár emelés átmeneti idõszaka lezáruljon és a nyugdíjazások az
egységes 62 évre emelt korhatár közelében valósuljanak meg.
A javasolt konstrukció szerint a nõk nyugdíjkorhatárának a két évenként 1
évvel történõ emelése folytatódik 62 éves életkorig. A férfiak korhatárának
hasonló ütemû emelése 1998. január 1-jén kezdõdik.
Az új korhatár konstrukciónak gyökeresen új eleme az öregségi nyugdíjkorhatár
magasabb centrumának meghatározása mellett az ezt megelõzõen, illetve ezt
követõen választható - egyéni nyugdíjba-vonulási döntéseket befolyásoló -
feltételrendszer szabályozása.
Ez a számunkra újfajta, de a piacgazdaságokban már régóta kiterjedten
alkalmazott szabályozás elõsegíti a pénzügyi, a foglalkoztatási és az egyéni
érdekek összehangolását.
Az adminisztratív módon elõírt konkrét nyugdíjkorhatár funkciója a korhatár
szabályozásban új tartalmat nyer. Azt a centrális viszonyítási mértéket
jelenti, amihez képest a rendszer megkülönbözteti a korábbi és a késõbbi
nyugdíjazási idõsávokat, az ehhez kapcsolódó nyugellátási mértékszabályokat,
és munkajogi szempontból a nyugdíjra jogosultság normatív értékét.
A javasolt konstrukció kidolgozásánál elsõdleges szempont volt a fokozatos
átmenet, valamint a már szerzett jogok megtartása és a hatálybalépésnél a
kellõ felkészülési idõ biztosítása.
Az öregségi nyugdíj megállapítására leírt javaslatoknak megfelelõen
módosításra kerülnek a társadalombiztosítási korkedvezményes, özvegyi, szülõi,
rokkantsági nyugellátások megállapítási szabályai is.
A gazdasági aktivitás - figyelemmel a nyugdíjkorhatár tervezett emelésére is -
az ismert prognózisok szerint 2005-ig kismértékben várhatóan nõ, de legalább
szinten marad. A foglalkoztatási lehetõségek az idõszak elején szûkülnek, majd
a gazdasági növekedés megélénkülésével összhangban kis mértékû bõvülésre lehet
számítani.
A jelenlegi foglalkoztatási helyzet a nyugdíjkorhatár emeléséhez nem biztosít
kedvezõ hátteret. A korhatár emelést rövid idõn belül mégis szükséges
elkezdeni annak érdekében, hogy egy korosztály számára se kelljen átmenet
nélkül drasztikus korhatáremelést végrehajtani. A tervezett nyugdíjkorhatár
emelési konstrukció - figyelemmel a foglalkoztatás-politikai szempontokra - a
jelenleg nyugdíjhoz közel álló korosztályok számára megfelelõ átmenetet kíván
biztosítani a korhatáremelés lépcsõzetes rendszerével, illetve saját
rendszerén belül biztosítási elven kezelni tudja a munkaerõpiacról kiszoruló
magas szolgálati idõvel rendelkezõ idõskorú munkavállalókat. Ennek
eredményeként elkerülhetõ az érintett réteg munkanélkülivé válásának
robbanásszerû növekedése, és a nyugdíjkorhatár emelés által érintett, vagy
ennek kiszorító hatása miatt a munkaerõpiacról kiszorulóknak - amennyiben
aktív összkormányzati foglalkoztatás-politika révén sikerül enyhíteni a
keletkezõ munkaerõ-piaci feszültségeket - érdemi segítség nyújtható.
A foglalkoztatás-politikai célú nyugdíj elõtti munkanélküli ellátások a
következõk szerint kapcsolódni fognak a módosuló nyugdíjrendszerhez:
Az elõnyugdíj megállapításának lehetõsége az 1995. évi LII. tv. szerint az
1975. évi II. törvény 39. § (5) bekezdésében foglalt módon 1997. december 31-
ével, tehát a korhatár emelést követõ 1 év múlva megszûnik, szerepét jelentõs
mértékben átveszi a rugalmas nyugdíjba-meneteli rendszer. A korhatár elõtti
nyugdíjba-menetel feltételeivel nem rendelkezõ, de nyugellátásra jogot
szerzett munkanélküliek az elõnyugdíj helyébe lépõ nyugdíj elõtti munkanélküli
segélyre szerezhetnek jogosultságot. A korhatáremeléssel érintett korosztályok
esetében a nyugdíj elõtti munkanélküli ellátásra születési évenként változó
mértékû többletjogosultságot indokolt biztosítani.
A Munkaerõ-piaci Alapból biztosítható jelentõs átmeneti kedvezmények mellett
is 1999. december 31-ig csak azok a korosztályok válhatnak jogosulttá nyugdíj
elõtti munkanélküli segélyre, amelyeknek tagjai már 1996-ban is nyugdíj elõtti
ellátásra szerezhetnek jogot. Pl. Az 1945-ben született nõ a jelenlegi
szabályok szerint 1997-ben lenne jogosult elõnyugdíjra, az emelt korhatárhoz
viszonyítva 2003-ban nyílna erre joga, míg a többletjogosultságot biztosító
átmeneti szabály szerint 2001-ben részesülhet nyugdíj elõtti munkanélküli
segélyben.
Szükséges, hogy a nyugdíjkorhatár emelésébõl adódó többletkiadást a
Nyugdíjbiztosítási Alap és a Munkaerõ-piaci Alap megosztva finanszírozza.
A már elõnyugdíjban, illetve nyugdíj elõtt állók munkanélküli segélyében
részesülõk nyugdíját az ellátás megállapításakor hatályos öregségi
nyugdíjkorhatár betöltésétõl a Nyugdíjbiztosítási Alap finanszírozza, míg a
munkanélküli ellátások (nyugdíj elõtti munkanélküli segély, munkanélküliek
jövedelempótló támogatása, stb.) korhatáremelésbõl adódó többletkiadásai a
Munkaerõ-piaci Alapot terhelik.
A javasolt új korhatár konstrukció várható hatásait a külön háttéranyag
tartalmazza.
Részletes indokolás
Elsõ rész
Az 1. §-hoz
Ezzel a módosítással 1997. január 1-jei hatállyal meghirdetésre kerül a nõkre
és a férfiakra a 62 év egységes öregségi nyugdíjkorhatár.
A nõknél a 62 éves korhatár a jelenlegi törvényi szabályozásnak megfelelõ
átmenetekkel valósul meg.
Az 1975. évi II. törvény 39. § (2) bekezdése szerint:
"(2) A nõ öregségi nyugdíjkorhatára 1994. december 31-ét követõen kétévenként
egy-egy évvel emelkedik, ezért a legalább húszévi szolgálati idõ megszerzése
esetén
a) 1995. január 1-jétõl az ötvenhatodik,
b) 1997. január 1-jétõl az ötvenhetedik,
c) 1999. január 1-jétõl az ötvennyolcadik,
d) 2001. január 1-jétõl az ötvenkilencedik,
e) 2003. január 1-jétõl a hatvanadik életévét
betöltött nõ öregségi nyugdíjra jogosult."
Az egyértelmû, világos szabályozás érdekében szükséges, hogy az átmeneti
idõszakban ne a naptári évenként változó korhatár kerüljön rögzítésre mint
jelenleg, hanem a születési évekhez tartozó korhatár.
Ez a szabályozás - kiegészítve a 62 évre emeléssel - azt eredményezi, hogy:
- az 1940-ben születettek számára az 56. életév,
- az 1941-ben születettek számára az 57. életév,
- az 1942-ben születettek számára az 58. életév,
- az 1943-ban születettek számára az 59. életév,
- az 1944-ben születettek számára a 60. életév,
- az 1945-ben születettek számára a 61. életév,
- az 1946-ban és késõbb születettek számára a 62. életév
betöltése a nõk nyugdíjazásának egyik alapfeltétele.
Az 1940-ben és 1941-ben született nõk már 1995-ben, illetve 1996-ban - tehát
1997. január 1-je elõtt - nyugdíjba mehetnek, s ilyen egyéni döntés esetén az
1997. január 1-jétõl történõ változások õket nem érintik.
A férfiaknál 1998. január 1-jétõl 61 év, 2000. január 1-jétõl 62 év a javasolt
korhatár. Ily módon a korhatár az 1938-ban született férfi korosztályoknál 61
év, az 1939-ben és ezt követõen született korosztályoknál 62 év lesz.
A fenti életkorok betöltése esetén lehet nyugdíjcsökkentés nélkül nyugdíjba
vonulni, s e korhatárhoz kell szabályozni az elõrehozott nyugdíj
igénybevételének lehetõségét.
Ezzel az átmeneti szabályozással az alkotmányossági jogelvek nem sérülnek,
mert a már kihirdetett törvény szerinti nyugdíjkorhatár kerül elõírásra az
érintett korosztályoknak és a jelenleg javasolt további nyugdíjkorhatár emelés
a nõknél és a férfiaknál is ugyanezt a fokozatosságot biztosítja.
Az egyéni döntéseket közvetetten befolyásoló feltételrendszert, vagyis az
emelt korhatár elõtti nyugdíjazás esetén a nyugdíjcsökkentés mértékét
alapvetõen biztosítás-matematikai számítások figyelembevételével kell
meghatározni.
Az elvégzett számítások alapján egy évvel korábban választott nyugdíjazás
esetén évi 4-6 %-os nyugdíjcsökkentés lenne indokolt. A jelenlegi degresszív
szolgálati idõ beszámítás és a kétszámjegyû nyugdíjemelési mérték mellett az
érdemi érzékelhetõ ösztönzés érdekében az évi 6 %-os nyugdíjcsökkentés lenne
célszerû. A Nyugdíj Alap pénzügyi helyzete is a késõbbi nyugdíjazás
erõteljesebb késztetését igényelné, amellyel a tényleges nyugdíjba vonulási
átlagos életkort hathatósabban növelni lehetne. A munkaerõ-piaci szempontok
azonban a nyugdíjazás megválasztásában az egyéni döntések szabadságfokát
erõteljesen és differenciáltan korlátozzák. A korábbi nyugdíjazás
feltételrendszerénél még az is mérlegelendõ, hogy a nõk jelentõs arányának
nyugellátása - a férfiakénál rövidebb szolgálati idõ és alacsonyabb kereset
miatt - csökkentés nélkül is igen alacsony.
Biztosítási szempontból a csökkentés mértékénél a megszerzett szolgálati idõ
sem hagyható figyelmen kívül.
Mindezek alapján a korhatár elõtti nyugdíjba vonuláshoz a megszerzett
szolgálati idõ hossza szerint differenciált nyugdíjcsökkentés javasolható. A
törvényjavaslat szerint csak az elõírt szolgálati idõvel (nõknél 32-35 év,
férfiaknál 35 év) rendelkezõknél havi 0,5 %, évi 6 %-os nyugdíjcsökkentés
történik. A szolgálati idõ hosszának növekedésével arányosan ez a
nyugdíjcsökkentés mérséklõdik és nõknél 37-40 év, férfiaknál 40 év szolgálati
idõ elérése esetén már nincs nyugdíjcsökkentés. Az átlagos nyugdíjcsökkentési
mérték havi 0,3 %, évi 3,6 %-os.
A korábbi nyugdíjazáskor az így megállapított öregségi nyugdíj végleges
nyugdíjnak számít, az öregségi korhatár betöltésekor nem kerül átszámításra.
A számítások szerint nyugdíjfedezeti szempontból minimálisan 30-35 év
szolgálati idõ elõírása szükséges az elõrehozott nyugdíjhoz. Általános
szabályként a 35 év elõírása javasolható. Ez az érintett nõk 40 %-a, a férfiak
80 %-a számára enged választást, a többieknél továbbdolgozási kényszert
jelent. Átmeneti szabályként azonban - mivel ez a mérték jelentõsen növelné a
munkaerõ-piaci kínálatot - a nõknél fokozatosságot javasolunk. Az 1943-ban és
ezt megelõzõen született nõknél 32 év (60 % választhat), az 1944-ben
születetteknél 33 év, az 1945-ben születetteknél 34 év legyen a minimális
szolgálati idõ feltétel. Így csak az 1946-ban illetve ezt követõen született
nõi korosztályoknál érvényesül a 35 év szolgálati idõ. A férfiaknál már az
1938-ban és ezt követõen születetteknél is 35 év minimális szolgálati idõ
javasolható.
Az átmeneti feszültségeket oldja, hogy a javaslat szerint a 3 és több
gyermekes anyák már 5 évvel kevesebb szolgálati idõ megszerzése esetén is
jogosultak a korábbi nyugdíjazásra.
Nem indokolt, hogy a jelenlegi korhatárnál korábban is lehessen az elõrehozott
öregségi nyugdíjazást választani. A mai korhatár elõtti nyugdíjazás csak a
jelenlegi korkedvezmények esetén érvényesüljön. Ez egyben azt jelenti, hogy az
egységes 62 éves korhatár eléréséig terjedõ átmeneti idõszakban a férfiak és a
nõk számára korosztályonként eltérõ mértékû a korhatár elõtti nyugdíjazási
lehetõség. A 62 éves egységes korhatár mellett azonban a nõk számára maximálni
szükséges, hogy a korhatárt megelõzõen legfeljebb 5 évvel korábban vehetõ
igénybe a csökkentett nyugdíj. Ez azt jelenti, hogy pl. az 1942-ben született
nõk 3 évvel, az 1943-ban születettek 4 évvel, az 1944-ben és a késõbb
születettek 5 évvel korábbi nyugdíjba vonulást választhatnak. Ily módon a
nõknél 2001. évtõl 1, 2003. évtõl 2 év adminisztratív korhatár emelés valósul
meg.
A férfiaknál az 1938-ban született korosztály 1 évvel, az 1939-ben és a késõbb
született korosztályok 2 évvel korábbi nyugdíjazást választhatnak.
A T. 39. § módosítása változatlanul tartalmazza a korábbi idõszakban az akkori
szabályok szerint már megszerzett jogosultságokat (pl.: a teljes nyugdíjhoz
1991. elõtt érvényes minimális 10 évi szolgálati idõt, 1990-1993. között pedig
résznyugdíjhoz a 10 évi minimális szolgálati idõ elõírást).
A 2. §-hoz
A Javaslat szerint a társadalombiztosítási korkedvezményt szerzett
személyeknél az új korhatárhoz viszonyítva kell a megszerzett korkedvezményt
biztosítani és az így kiszámított egyéni korhatárhoz alkalmazható az általános
szabályok szerinti rugalmas feltétel. Pl. Az 1943-ban született nõ korhatára
2002-ben 59 év és ha 32 év szolgálati idõvel rendelkezik, akkor 55 éves
életkorban, tehát 4 évvel korábban mehet leghamarabb nyugdíjba. Ha azonban 3
év korkedvezményt szerzett, akkor 56 év a korhatára és ennek betöltésekor
nyugdíjcsökkentés nélkül mehet nyugdíjba, de csökkentett nyugdíjjal választása
szerint - az általános szabályoknak megfelelõen - ennél 4 évvel korábban, 52
évesen is nyugdíjba mehet.
Átmeneti szabályokra azonban ebben az esetben is szükség van, mert a születési
évenként meghatározott korhatár emelés egyes korosztályoknál - az elért
korkedvezmény mértékétõl függõen - a korábbi nyugdíjazáshoz elõírtnál kevesebb
szolgálati idõ esetén 5 évet is meghaladó továbbdolgozási kényszert jelentene.
Ezért javasoljuk, hogy a jogosultságok megállapításánál és a nyugdíjcsökkentés
mértékének meghatározásánál a ténylegesen elért szolgálati idõ a megszerzett
korkedvezményes évek számával növelésre kerüljön.
A 3. §-hoz
Az egyéni nyugdíjazási döntések befolyásolásához indokolt a továbbdolgozás
ösztönzése is. Ezzel teljes a rugalmas konstrukció, amely nem csak negatív,
hanem pozitív ösztönzõ elemekkel is azt kívánja elõsegíteni, hogy minél
késõbbi nyugdíjba vonulásra motiválja az egyéneket. Ez szükségessé teszi a
hosszú szolgálati idõt leértékelõ, degresszív nyugdíjmérték szabály
korrekcióját kizárólag azok számára, akik az elõrehozott nyugdíj lehetõségét
nem vették igénybe és az új egyéni korhatár betöltését követõen kérik
nyugdíjazásukat. A javaslat szerint a 32 év szolgálati idõ felett a
nyugdíjmérték skála nem évi 0,5-0,5 %, hanem 1-1 %-ponttal növekszik.
A 62 éves új egységes nyugdíjkorhatáron túl tovább dolgozóknak az átlagosan
elõírt nyugdíjcsökkentéssel azonos mértékû nyugdíjnövelést kell biztosítani.
Az átmeneti idõszak korhatáraihoz azonban még nem javasolható ez a
"továbbdolgozási prémium", mert a lépcsõs emelés azt jelentené, hogy 2 év
különbséggel ugyanazon korhatár melletti nyugdíjba vonulásnál az egyik
korosztálynál növelést, a másiknál már csökkentést alkalmaznánk. E
nyugdíjkülönbségek a fokozatos korhatár emeléssel érintett korosztályok között
elfogadhatatlanok.
A 4-5. §-hoz
A rokkantsági nyugellátások megállapításánál a Javaslat a jelenlegi jogelv
alkalmazását tartalmazza. A rokkantsági nyugdíjra jogosultságot az új
korhatárig lehet szerezni, de ha valaki a korhatár elõtti elõrehozott öregségi
nyugdíjat választotta, akkor megrokkanás esetén sem igényelhetõ már a
rokkantsági nyugdíj. Az Egészségbiztosítási Alapból az új korhatárig
finanszírozott rokkantsági nyugdíjterhek arányosan emelkednek. Ezt a többletet
az emelt korhatárig dolgozók járulékfizetése csak részben ellentételezi, ezzel
a többlettel elõször az 1997. évi költségvetés készítésekor kell számolni.
Az 6. §-hoz
Az özvegyi nyugdíjasoknál csak a korhatár betöltése után megnyíló, illetve
feléledõ jogosultságot érinti a korhatár emelés. A Javaslat szerint az
özvegyi nyugdíj csak az özvegy születési éve szerinti új nyugdíjkorhatáron
jár. Az emelt korhatár elõtti özvegyi nyugdíj választása - illetve a minimális
szolgálati idõ elõírás - itt nem értelmezhetõ. Ezzel az érintett korosztályok
késõbb részesülnek nyugellátásban, s emiatt szociális támogatási igény is
jelentkezhet. Egyidejûleg az özvegyi nyugdíjterhek fokozatosan mérséklõdnek.
A 7. §-hoz
Az özvegyi nyugdíjra jogosultság szabályait befolyásolja az özvegy életkora és
az, hogy a házasságkötés az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése elõtt, vagy azt
követõen történt. A Javaslat azt tartalmazza, hogy a jogosultság minden
esetben az életkor szerinti új nyugdíjkorhatáron nyíljon meg.
A 8. §-hoz
A nyugdíjkorhatár emelése nem érintheti kedvezõtlenül a korhatár emelése elõtt
már korábban megözvegyült személyek jogosultsági feltételeit. A szerzett jog
védelmét a Javaslat úgy biztosítja, hogy az 1997. január 1-je elõtt
megözvegyülteknél a feléledési életkort a megözvegyüléskor érvényes
nyugdíjkorhatáron határozza meg.
A 9. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 73/1995. (XII.15.) döntése szerint alkotmányellenes, hogy
az egyidejûleg egyéni és társas vállalkozásban is részt vevõknek
vállalkozásonként kell a járulékplafonig járulékot fizetni, de csak egyik
jogviszony alapján jogosultak ellátásokra.
Így mindaddig, amíg a jövedelmek összeszámításának ügyviteli feltétele nem
teremthetõ meg, az Alkotmánybíróság döntésének megfelelõen soron kívül vissza
kell állítani a korábbi szabályozást, az 1975. évi II. törvény 118/A. §-a (2)
bekezdésének hatályon kívül helyezett szövegét.
A 10-20. §-okhoz
A társadalombiztosítási szabályoknak a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatos
módosítása - a jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében -
szükségessé teszi a munkajogi és a foglalkoztatási jogszabályok módosítását
is.
A módosítás értelmezi az "öregségi nyugdíjkorhatár" és az "öregségi nyugdíjra
jogosult" fogalmakat. E fogalmak értelmezése során a munkajogi és a
foglalkoztatási jogszabályokban meghatározott jogosultságok (felmondási,
felmentési korlátozás, emelt összegû végkielégítés), továbbá a felmentésre és
a végkielégítés kizárására vonatkozó szabályok tekintetében az adott személyre
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárból indul ki. Az "öregségi nyugdíjra
jogosult" fogalmat pedig az öregségi teljes, valamint résznyugdíj tekintetében
összefoglaló kifejezésként használja.
A 21. §-hoz
A törvénymódosítások - a (2) és (3) bekezdés kivételével - 1997. január 1-jén
lépnek hatályba, egyidejûleg hatályukat vesztik a korhatáremeléshez kapcsolódó
korábbi átmeneti társadalombiztosítási rendelkezések.
Az átmenet fokozatossága érdekében a javaslat szerint az 1997. évben az 56.
életévüket betöltött személyek (1941-ben születettek) - a rájuk vonatkozó 57.
éves korhatár mellett - még nyugdíjcsökkentés nélkül jogosultak lesznek
nyugdíjra. Az érintett személyek 1996. évben még 55 évesen igénybe vehették
volna az öregségi nyugdíjat.
A módosítás a szerzett jogok védelme érdekében átmeneti szabályokat tartalmaz
az elõnyugdíj, valamint a korengedményes nyugdíj vonatkozásában. Átmeneti
szabállyal biztosítja a törvény azoknak a munkavállalóknak a védelmét, akiknek
munkaviszonyát, közalkalmazotti jogviszonyát, közszolgálati jogviszonyát,
bírósági, ügyészségi szolgálati viszonyát a hatálybalépést megelõzõen érvényes
nyugdíjkorhatár figyelembevételével szüntették meg.