ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
1
Képviselõi önálló indítvány!
1996. évi ...... törvény
a szabadtéri reklámhordozókról
Az Országgyûlés a táj, a természeti és az épített környezet esztétikusabb
megjelenésének, az ember életminõségének javí-tása érdekében a közterületen
illetve a közutak mentén elhe-lyezett reklámhordozóra vonatkozó
követelményekre, az azzal összefüggõ feladat- és hatáskörökre, továbbá jogokra
és kö-telezettségekre a következõ törvényt alkotja.
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
(1) E törvény hatálya kiterjed minden építmény külsején vagy azon kívül
szabad térben, közterületen, vagy közterületrõl észlelhetõen elhelyezett
reklámhordozóra, valamint azokra a személyekre (jogi személyek, jogi
személyiség nélküli gazda-sági társaságok és természetes személyek), amelyek
és akik reklámtevékenységgel üzletszerûen foglalkoznak.
(2) A Kormány vagy miniszter által rendeletben meghatározott jelzõtáblákra,
jelzésekre, útburkolati jelekre, tilalmakra és korlátozásokra, valamint az
egyéb tájékoztatást adó jel-zõtáblákra külön törvény rendelkezései az
irányadók.
Alapfogalmak
2. §
E törvény alkalmazásában:
1. Reklám: minden olyan vizuális vagy audiovizuális infor-
máció, amely
a) termék, szolgáltatás megvásárlására vagy más módon
való igénybevételére felhív, befolyásol;
b) termék, szolgáltatás tulajdonságait, használatát,
megvásárlását vagy más módon való igénybevételét elõ-
mozdítani törekszik;
c) gazdasági (termelõ, szolgáltató) illetve politikai
tevékenységet végzõ személy, szervezet nevét, védje-
gyét, emblémáját, a róla alkotott képet népszerûsíti.
2. Reklámhordozó: minden olyan vizuális vagy audiovizuális
tárgy, eszköz, illetve berendezés, amelynek felületén
vagy amelynek mûködése közben reklámnak vagy hirdetésnek
minõsülõ információk jelennek meg. A reklámhordozó lehet
világító (a továbbiakban: fényreklám), nem világító vagy
lebegõ.
3. Közterület: az ingatlannyilvántartás helyrajziszám muta-
tójában közterületként nyilvántartott belterületi föld-
részletek, illetõleg építmények közhasználatra átadott
része.
4. Közút: gyalogosok, illetõleg jármûvek közlekedésére
szolgáló közterület.
5. Cégtábla: a tevékenység helyén a cég jelképét, nevét, az
ott folytatott tevékenységre utaló feliratot, ábrázolást
tartalmazó tábla.
6. Cégér: valamely tevékenységet szimbolizáló, a tevékenység
helyét képezõ ingatlanon elhelyezett tárgy.
7. Irányítótábla: a megközelítés irányára illetve távolsá-
gára utaló, egy négyzetméter alapterületet meg nem haladó
tábla.
8. Világító reklámhordozó (a továbbiakban: fényreklám):
közvetlen, saját fényforrással rendelkezõ reklámhordozó,
beleértve a megvilágított vagy vetített reklámhordozókat
is.
9. Ragasztott plakát: Felragasztható, közvetlen reklámhor-
dozó.
II. FEJEZET
A KÖZTERÜLETEN ILLETVE A KÖZUTAK MENTÉN ELHELYEZETT REKLÁMHORDOZÓRA VONATKOZÓ
ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
A reklámhordozó elhelyezésének általános szabályai
3. §
(1) Reklámhordozó csak úgy helyezhetõ el, hogy
a) az még részben se takarja el épület ajtó- vagy ablak-
nyílását;
b) szélességi illetve hosszmérete ne érje el a tartója-
ként szolgáló építmény méreteit;
c) tömör kerítés felületén ne nyúljon túl.
(2) Reklámhordozó elhelyezése érdekében fa természetes álla-potának
megváltoztatására, eltávolítására, valamint az
1. § (3) bekezdése alapján meghatározott tábla áthelyezésé-hez engedély nem
adható.
(3) Cégtábla a fal síkjával párhuzamosan, a falból legfel-jebb 0,3 méterre
kinyúlóan helyezhetõ el.
(4) Cégér a fal síkjából legfeljebb egy méterre emelkedhet ki.
(5) Irányítótábla a reklámozandó tevékenység, vagy annak he-lyétõl számított
500 méter távolságon belül helyezhetõ el.
(6) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat nem kell alkal-mazni a
tatarozás alatt álló vagy ideiglenesen használaton kívül lévõ (bezárt) épület
esetében.
Engedéllyel elhelyezhetõ reklámhordozó
4. §
Kizárólag engedéllyel helyezhetõ el:
a) a fényreklám,
b) a fél négyzetméternél nagyobb, nem világító reklám-
hordozó, továbbá
c) mûemléki jelentõségû területen és mûemléki környe-
zetben bármely reklámhordozó.
A reklámhordozó elhelyezésének tiltó szabályai
5. §
(1) Nem lehet reklámhordozót elhelyezni
a) mûemléken, védett természeti területen, természeti
értéken, élõ növényen;
b) áttört, illetve terméskõbõl vagy dísztéglából épített
kerítéseken, azok elõtt, mögött vagy fölött;
c) temetõben, parkban, fasorban, játszótéren, sétányon
és az ezeket határoló kerítésen;
d) közúti, vasúti, légi, illetve vizi közlekedési léte-
sítményen, ezek jelzésein és a jelzések tartóelemein,
vagy bármely más, a forgalom irányítására szolgáló
berendezésen, továbbá e jelzések elhelyezésére szol-
gáló út melletti, illetve feletti sávokban, valamint
a közlekedési eszközök számára épített töltéseken;
e) az országos fõközlekedési utak városi bevezetõ szaka-
szának a belterületbe esõ részén a közút határától
számított 20 méteren belül; továbbá
f) a kijelölt gyalogos- és kerékpáros átkelõhelyeken;
(2) Bontási, vagy építési engedély érvényességének idõtarta-ma alatt az
engedéllyel érintett ingatlanon reklámhordozó elhelyezésére engedély adható.
(3) A közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény
12. § (3) bekezdésébe foglaltak vonatkoznak a közúthoz köz-vetlenül csatlakozó
pihenõ- és parkolóhelyekre is, amennyi-
ben az ott elhelyezett reklámok a közútról láthatóak.
III. FEJEZET
A KÖZTERÜLETEN, ILLETVE A KÖZUTAK MENTÉN ELHELYEZETT REKLÁMHORDOZÓRA VONATKOZÓ
KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Nem világító reklámhordozó
6. §
(1) Nem világító reklámhordozó nem helyezhetõ el
a) épület és építmény tetején, kivéve a 12. § (2) bekez-
désében érintett építményeket;
b) épület és építmény falán, kivéve az épület fél négy-
zetméternél kisebb méretû nyílással megtört határfa-
lát (tûzfalát), az ideiglenes építményt és felvonulá-
si épületet, valamint a települési önkormányzat ren-
delete és az eljáró hatóság által kijelölt helyeken;
(2) Az építkezések helyszínét eltakaró palánk vagy kerítés az épületre,
illetve építményre vonatkozó építési engedély érvényességének idõtartamára,
beépítetlen telket határoló palánk vagy kerítés a beépítésig terjedõ idõre nem
világító reklámhordozó elhelyezésére felhasználható. A reklámhordozó
legmagasabb pontja ilyen esetben nem lehet a csatlakozó terepszintnél 2,80
méternél magasabban.
A talajhoz rögzített, vagy a talajon elhelyezett nem világító reklámhordozó
7. §
(1) A talajhoz rögzített, vagy a talajon elhelyezett, nem világító
reklámhordozó
a) legmagasabb pontja a csatlakozó terepszinttõl számít-
va legfeljebb 6 méter, felülete 16 négyzetméter le-
het;
b) a rögzítés szerkezetét úgy kell kialakítani,hogy a
reklámhordozó felület vagy test alsó széle és a csat-
lakozó terepszint között legalább 0,3 méter távol-
ság legyen;
c) az épület, építmény ablak- vagy ajtónyílásától lega-
lább 10 méter távolságra helyezhetõ el, ha síkja
elõbbre ugrik annak a falnak a síkjánál, amelyen az
ablak- vagy ajtónyílás van.
(2) Az (1) bekezdés szerinti reklámhordozó nem helyezhetõ el a legnagyobb
magassága felénél kisebb távolságra a telekha-tártól.
Közlekedési eszközön elhelyezett nem világító reklámhordozó
8. §
A közlekedési eszközön tartósan, azonos helyen elhelyezett reklámhordozóra a
4. § rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy
az engedélyhez a közlekedési hatóság szakhatósági hozzájárulása is szükséges.
Fényreklám
9. §
(1) A tudatos észlelés határát el nem érõ fényreklám alkal-mazása tilos.
(2) Nem helyezhetõ el fényreklám
a) kerítésfalon illetve egyéb kerítésen;
b) a terepszinttõl mért 2,5 méternél alacsonyabban;
c) oly módon, hogy a lakás rendeltetésszerû használatát
kedvezõtlenül befolyásolja.
Falragasz
10. §
A falragasz elhelyezésére - e törvény keretei között - önkormányzati rendelet
megfelelõ helyet jelölhet ki, a falragasz csak hatóságilag kijelölt helyen
helyezhetõ el.
A reklámhordozó és az utcabútor kapcsolata
11. §
(1) Nem világító reklámhordozó, illetve a fényreklám elhe-lyezésére a
településen belüli közterületen lévõ tárgy járu-lékos jelleggel - és az e
fejezetben meghatározott feltéte-lek szerint - tartóeszközként használható.
(2) Közterületen tartósan elhelyezett padon, asztalon, szé-ken nem világító
reklámhordozó csak úgy helyezhetõ el, ha az az utcabútor eredeti rendeltetését
nem akadályozza.
(3) A 9. §-ban foglalt rendelkezések az (1) bekezdésben meg-határozott
tartóeszközre szerelt reklámra is irányadók.
12. §
(1) A közforgalmú jármû megállójához kapcsolódó nyilvános várakozóhelyiség
oldalára egy reklámhordozó szerelhetõ, amelynek legnagyobb felülete a helyiség
kisebbik oldalfalá-nak mérete.
(2) A közterületeken álló árusítófülkére, bódéra, pavilonra szerelt reklám
összfelülete a két négyzetmétert nem halad-hatja meg.
(3) A közterületeken álló nyilvános illemhelyekre, közüzemi szolgáltató
berendezések felületére, szilárd burkolatára, távközlési berendezést
tartalmazó fülkére reklám nem szerel-hetõ.
13. §
(1) Erõs- és gyengeáramú szabadvezetéket, felsõvezetéket, világítótestet,
jelzõberendezést tartó oszlopon (a további-akban: oszlopok) - a (2)
bekezdésben foglalt kivétellel - hatósági engedéllyel is csak oszloponként
legfeljebb két da-rab irányítótábla helyezhetõ el.
(2) Nem helyezhetõ el irányítótábla
a) az egyedi tervezésû (styl), valamint a hídon és
felüljárón levõ oszlopon, továbbá
b) a mûemlékileg védett épület elõtt, illetve mûemléki
környezetben, védett természeti területen vagy mûem-
léki jelentõségû területen álló oszlopon.
(3) A közterületen elhelyezett, vagy onnan látható - rek-lámmal kombinált -
adatjelzõ készülékre, így különösen az órára és a hõmérõre az irányítótáblára
vonatkozó rendelkezé-sek az irányadók.
14. §
(1) Utcanév és házszámtábla, helyrajziszám-tábla, emléktáb-la, köztéri
plasztika, így különösen a szobor, emlékmû, kút reklám és hirdetés céljára nem
használható.
(2) Cégéren, cégtáblán, kirakati portálon, pavilonon termék- illetve
márkareklám nem helyezhetõ el.
(3) Márkareklám nem tehetõ járdánra épített reklámhordozóra és a
kereskedelmi és szolgáltató tevékenység közúti elõre-jelzéseire.
(4) A (2) és (3) bekezdésbe foglaltak nem vonatkoznak a sza-kosodott
márkaboltokra és szervizekre.
15. §
(1) Közterületi járdán csak a reklámozott tevékenység helye elõtt
közvetlenül, és csak az ott folyó tevékenységre vo-natkozó reklámot tartalmazó
reklámhordozó helyezhetõ el. Ilyen esetben a fõútvonalon három méter, a
mellékutcában le-galább másfél méter szabad helyet kell biztosítani a gyalo-
gos közlekedés számára.
(2) Nem helyezhetõ el közterületen reklámhordozó járdaszegé-lyen, lépcsõn és
rámpán, továbbá minden olyan helyen, ahol a közlekedõk figyelmét elterelve
baleset elõidézõje lehet.
Lebegõ reklámhordozó
16. §
Csak hatósági engedéllyel lehet felbocsátani, illetve mûködtetni vizen vagy
levegõben lebegõ, illetve mozgó, fél méternél nagyobb átmérõjû reklámhordozót.
IV. FEJEZET
ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁS
17. §
(1) E törvény hatálya alá tartozó reklámhordozó elhelyezé-sének
engedélyezése a (2) és a (3) bekezdésben foglaltak ki-vételével a települési
önkormányzat jegyzõjének hatáskörébe tartozik. A jegyzõ az engedélyezett
reklámhordozókról ható-sági nyilvántartást vezet.
(2) Mûemléki jelentõségû területen és a mûemléki környezetet érintõ
esetekben a reklámhordozók elhelyezésével kapcsolatos hatósági hatáskört az
Országos Mûemlékvédelmi Hivatal gyako-rolja.
(3) Országos jelentõségû védett természeti területen a rek-lámhordozó
elhelyezésével kapcsolatos engedélyezési ügyekben elsõfokon a területileg
illetékes természetvédelmi hatóság jár el.
(4) Engedély csak abban az esetben adható, ha a reklámhordo-zó
elhelyezéséhez annak a közterületnek a tulajdonosa is hozzájárulását adja,
amely közterület felé a reklám irányul.
V. FEJEZET
FELELÕSSÉG, SZANKCIÓ
18. §
(1) Minden reklámhordozón olvashatóan fel kell tüntetni a reklámhordozó
tulajdonosának, valamint a reklám közzétevõ-jének és megrendelõjének nevét,
valamint a székhelyük címét.
(2) E törvény rendelkezéseinek megszegése esetén a reklám közzétevõje a
felelõs.
(3) Amennyiben a reklám közzétevõje nincs feltüntetve, vagy nem állapítható
meg, a reklám megrendelõje a felelõs. Az el-lenkezõ bizonyításig a reklám
megrendelõjének kell tekinteni azt, akinek közvetlen gazdasági érdeke fûzõdik
az áru, szol-gáltatás vagy egyéb tevékenység reklámozásához.
(4) A reklám jó állapotban tartása, annak az engedélyben meghatározott idõ
lejárata, vagy okafogyottság miatt történõ eltávolítása a közzétevõ feladata.
19. §
(1) E törvény elõírásainak megszegése esetén az engedélyezõ hatóság
a) felszólítja a felelõst a törvénynek megfelelõ helyzet
8 napon belül történõ helyreállítására;
b) súlyos szabálysértés, valamint balesetveszély esetén
- megfelelõ határidõvel - elrendeli a reklám eltávo-
lítását. Ha a határidõ alatt a felelõs a reklámot nem
távolította el, az - a költségére - eltávolítható.
(2) A nem kijelölt helyen elhelyezett falragasz - a felelõs költségére - már
az elsõ felszólításban írt határidõ lejárta után is eltávolítható.
VI. FEJEZET
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Átmeneti rendelkezések
20. §
(1) Az engedélyezõ hatóságok e törvény hatálybaléplését kö-vetõ hat hónapon
belül kötelesek felmérni az illetékességi területükön található, a törvény
hatálya alá tartozó reklám-hordozókat.
(2) Ha a felmérés során az engedélyezõ hatóságok e törvény rendelkezéseibe
ütközõ reklámhordozót találnak, illetve olyat, amelyet engedély nélkül, vagy
engedélytõl eltérõ módon helyeztek el, kötelesek a felelõst felszólítani és
elrendelni a reklámhordozó átalakítását, illetõleg - ha ez a törvény
elõírásainak megfelelõen nem lehetséges - az eltávolítását.
Záró rendelkezések
21. §.
Az e törvény hatálya alá tartozó reklámhordozókról a törvény 1. §-ának (3)
bekezdésében és a 22. §-ában meghatározott rendeletekben nem szabályzott
kérdésekben a települési önkormányzat - e törvény keretei között - rendeletet
alkothat, amelyben megállapíthatja a reklámhordozók elhelyezésének egyéb
szabályait.
22. §
E törvény a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba, rendelkezéseit az elsõ
fokon még el nem bírált, folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.
23. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény kihirdetését követõ 60 napon
belül a végrehajtás részletes szabályait rendeletben határozza meg.
I N D O K O L Á S
Á l t a l á n o s i n d o k o l á s
A kialakuló piacgazdaság a plakátok mértéktelen elterjedéséhez vezetett,
a természetes és épített környezetünket nem elhanyagolható mértékben
szennyezve. A nyugat-európai gyakorlattal összevetve Magyarországon 10-15-ször
több reklám van szabadtéren. Nemcsak a szokványos értelemben vett
szennyezésrõl van szó: jelentõsebb ennél az ún. vizuális szennyezés. A tájat,
természeti kincseket, épületeket, tereket változtatnak meg egyik napról a
másikra az óriásplakátok, az éjszaka villódzó fények minden napra ünnepet
hirdetnek - a reklámüzlet rátelepszik a környezetre.
Szükség van reklámra, a piaci verseny elengedhetetlen velejárója. Védeni
is kell a reklámot, mert amellett, hogy kinyitja a pénztárcánkat, a jó reklám
nemcsak orientál, hanem tájékoztat is, segít a választásban, de burjánzását
meg kell fékezni. Elsõsorban az utcán, úton járó ember szorul védelemre: ahogy
a közúti forgalomnak korlátai és szabályai vannak, úgy van szükség a
szabadtérben a magán- és közterületi "reklámforgalom" szabályozására.
Az érdekeltek megengedhetõnek tartják ha csak önkormányzati rendeletek
szabályozzák a szabadtéri reklámok elhelyezésének lehetõségeit, illetve
szorgalmazzák azt, hogy a reklámüzletben résztvevõk önkontrolja oldja meg a
problámát. Némelyek szerint, akik ebben a témakörben érdekeltek, miniszteri
rendelet legyen a szabályozás eszköze. Egyik sem megoldás, hiszen a rendelet
hatálya fölött erõsebb jogszabályok lehetnek engedékenyebbek, az önkontrol
sehol semmikor sem mûködik bizonyítottan, az önkormányzatok pedig maguk is
érdekeltek az esetek nagy hányadában. Nem véletlen tehát, hogy minden fejlett
államban törvény szabályozza ezt a kérdéskört.
Az elõzõ törvényhozási ciklusban, 1994. márciusában Ráday Mihály
benyújtott e tárgyban egy törvényjavaslatot, amelynek "sürgõs tárgyalását" az
Országgyûlés támogatta, de tárgyalására már nem kerülhetett sor. Ez ennek
tömörebb, javított változata. Az idõszerûséget illetõen máris jelentõs késében
van a tervezet.
A Közlekedési Törvény február 20-i módosítása /1996. évi X. tv./
megkezdte a rendcsinálást a közutak fölött és mellett, de nem rendezi, nem is
rendezheti egységesen a problémakört. E jogszabálytervezet figyelembeveszi az
ott elfogadott változtatásokat.
A törvényjavaslat nem foglalkozik a reklám tartalmi elemeivel, csak és
kizárólag a formai oldalával, az elvárhatóan - és más törvények által már,
vagy majd megkövetelt - tartalmilag megfelelõ reklám formailag is megfelelõ
szabadtéri megjelenésével.
Alapvetõ szempont, hogy a reklám magánterületen történõ elhelyezéséhez
szükséges annak a tulajdonosnak a hozzájárulása is, akinek a közterülete felé
a reklámozás irányul. Fontos az is, hogy a reklámhordozónak legyen felelõs
gazdája. Megakadályozandó, hogy a márkareklámok uniformizálják az országot.
A törvénytervezet nem tér ki minden részletkérdésre, ezeket rendeleti
szintû szabályozásba utalja. Lehetõvé teszi, hogy a települési önkormányzatok
saját területük adottságait és szükségleteit figyelembe véve további
szûkítéseket is meghatározzanak.
A javaslat hat fejezetre tagolódik. Az elsõ fejezet a bevezetõ
rendelkezések között a törvény célját és tárgyi hatályát, fogalmait jelöli
meg, a második fejezet a szabadtéri reklámhordozókra vonatkozó általános
szabályokat, a harmadik pedig az egyes reklámhordozókra vonatkozó külön
szabályokat tartalmazza. A negyedik fejezet az engedélyezési eljárásra, az
örödik a felelõsség sajátos szabályaira vonatkozik, a hatodik pedig átmeneti
ill. záró rendelkezéseket tartalmaz.
R é s z l e t e s i n d o k o l á s
A törvényjavaslat 1. §-ához:
Ez a szakasz meghatározza a törvény tárgyi és személyi hatályát,
alkalmazási területét, valamint alkalmazásának fõ szabályát az államigazgatási
eljárás folyamatában.
A törvényjavaslat 2. §-ához:
A § a törvényben szereplõ alapfogalmak meghatározását tartalmazza az
egységes értelmezés és alkalmazás érdekében.
A reklám fogalmának meghatározása szinte szó szerint megegyezik a
médiatörvény tárgyalása során elfogadott megfogalmazással.
A köztudatban olyan mértékben elterjedt a "fényreklám" kifejezés, hogy
indokoltnak tûnik a szabatosan "világító reklámhordozók" kifejezés helyett
ehhez alkalmazkodni.
Kiemelést érdemel még a közterület fogalma, mely a 22/1970. (XI.18) ÉVM-
KPM rendelet szerinti, az engedélyezési eljárás egységes fogalomhasználata
érdekében.
A törvényjavaslat 3-5. §-ához:
A rendelkezések a reklámhordozók elhelyezésére vonatkozó korlátozásokat
és tilalmakat tartalmazzák. Meghatározzák, hogy melyek azok a reklámhordozók,
amelyeket csak engedéllyel szabad elhelyezni. Lényegében minden reklámhordozó
engedélyhez kötött, ha 0,5 m2-nél nagyobb.
A tilalmak a mûemléki ill. természeti védettségû objektumokra, zöld
növényi környezetünk állapotát, látványát rontó, a tömegtájékoztatást
akadályozó és a közlekedésbiztonságot veszélyeztetõ elhelyezési formákra
vonatkoznak.
A tilalom építési munkák idején (beleértve a mûemlékek tatarozását is)
feloldható.
A törvényjavaslat 6. §-ához:
A nem világító reklámhordozókra vonatkozó elhelyezési tilalmakat
tartalmazó rendelkezés. Az (1) bekezdés c) pontjában írt távolság ahhoz
szükséges, hogy a reklámhordozó alatt füvet nyírni, takarítani lehessen - ne
gyûljön össze ott szemét.
Az építkezések általában amúgy is feldúlják a települések képét, ezért
azokat általában palánkkal takarják el. Ezek a palánkok a törvény szerint
felhasználhatók nem világító reklámhordozók elhelyezésére. Az un. óriásplakát
szabványos magassága 2,5 méter, az 7. § (1) bek. b) pontjának
figyelembevételével ehhez igazodik az elõírás.
A törvényjavaslat 7. §-ához:
Itt azokról a nem világító reklámhordozókról van szó, amelyek nem
járulékos jelleggel valamely építményen, hanem önmagukban, csak közvetlen
reklámhordozóként jelennek meg. Kifejezetten erre a célra szolgáló saját
tartószerkezettel rendelkeznek, mely vagy tartósan a talajon áll, vagy oda van
erõsítve. Méret- és elhelyezési korlátozást tartalmaz a javaslat azért, hogy a
település egységes képét ne a közvetlen reklámhordozók határozzák meg. Az (1)
bekezdés c) pontja az elõkertek védelmét szolgálja.
Az a) pontban megadott méretek a szabványos, un. óriásplakátok méreteit
adják meg.
A törvényjavaslat 8. §-ához:
Több helyen megfigyelhetõ, hogy találékony reklámozók nem valamely
építményre vagy saját szerkezetre szerelik reklámjukat, hanem kimustrált, vagy
saját kerekén még éppen csak guruló autóra, utánfutóra szerelik, s a jármûvet
a város valamely forgalmas pontján leállítják. A reklámtevékenység
részletesebb, s szükségképpen szigorúbb szabályozása folytán ez a módszer még
jobban terjedne. Ennek kívánja elejét venni a törvényjavaslat azzal, hogy a
talajhoz erõsített, vagy talajon elhelyezett reklámhordozókra vonatkozó
rendelkezéseket e reklámhordozókra nézve is értelemszerûen alkalmazni rendeli.
A törvényjavaslat 9. §-ához:
A rendelkezés a fényreklámokra vonatkozik. Itt tartalmazza a
törvényjavaslat a tudatos észlelés határát el nem érõ reklám tilalmát, mely
nem világító reklám esetén fel sem merülhet. Ezen kívül elhelyezési
tilalmakat, illetõleg méretkorlátozásokat is tartalmaz, a városkép megõrzésére
törekvõ, elsõdlegesen esztétikai szempontokból.
A törvényjavaslat 10. §-ához:
Külön rendelkezést tartalmaz a javaslat a ragasztott plakátokra nézve.
Köztudomású, milyen gondot jelent a falakat, oszlopokat, kerítéseket ellepõ,
jól-rosszul egymásra ragasztott plakát-rengeteg. Az önkormányzatok érdeke,
hogy megfelelõ helyet jelöljenek ki a plakátok felragasztására. A javaslat
szerint plakát csak kijelölt helyre ragasztható fel.
A törvényjavaslat 11. §-ához:
E § általános rendelkezést tartalmaz a közterületen található tárgyak -
gyûjtõnéven: utcabútorok - járulékos felhasználhatóságáról.
A törvényjavaslat 12. §-ához:
A § a közterületen található autóbusz, troli stb. megállók
várakozóhelyiségeinek, valamint az újságos és egyéb bódéknak, kioszkoknak,
telefonfülkéknek, transzformátor állomásoknak stb. járulékos
reklámfelhasználását szabályozza, azzal, hogy maximálja a reklámhordozó
méretét. Ez a § hivatott a közmûvek építményeit védeni.
A törvényjavaslat 13. §-ához:
A § az oszlopok reklámcélra való felhasználását korlátozza. Még az
önmagában különös esztétikai értéket nem képviselõ lámpaoszlop sem jó, ha nyár
derekán tábla-karácsonyfává válik, ezért az elhelyezhetõ reklámhordozók
jellegét, számát szabályozni kell, a nagyobb esztétikai értéket képviselõ
kandelábereket pedig a reklámtevékenység alól kivonni célszerû. Az oszlopokon
e § szellemében megengedett két irányítótábla igyekszik megakadályozni az
oszlopok "karácsonyfává" válását.
A törvényjavaslat 14. §-ához:
Ez a § tiltja a házakon lévõ szám- ill. emléktáblák és köztéri plasztikák
reklámcélra való felhasználását, korlátozza a márkareklámok elhelyezését, az
üzletek, környezetünk uniformalizálásának elkerülésére.
A törvényjavaslat 15. §-ához:
A § arra irányul, hogy a közlekedõk - elsõsorban a gyalogosok -
biztonságát védje.
A törvényjavaslat 16. §-ához:
A jó, illetve még megfelelõ reklámértékkel bíró szárazföldi helyek száma
- különösen a nagyvárosokban - véges. Sorra kerül a levegõ, a természetes
vizek felhasználása a szabadtéri reklámtevékenység céljára. E tevékenységet is
szabályozni, korlátozni, esetenként tiltani kell, hogy környezetünkre ne
telepedjék rá. Az esetek sokfélesége miatt azonban célszerû az engedélyezõ
hatóságra bízni annak eldöntését, hogy adott helyen adott reklámhordozó
mennyire illik a városképbe.
Megalománia lenne ma Magyarországon a világûr e célra való
felhasználását, de nálunk fejlettebb országokban már szó esett róla.
A törvényjavaslat 17. §-ához:
A törvényjavaslat a legtöbb reklámtevékenység végzését engedélyhez
kötötte, nem feladata azonban az engedélyezési eljárás részletes szabályainak
tartalmazása. Ez - rugalmasabb, több szintû - alacsonyabb rendû
jogszabályokkal végzendõ. E § tehát csak az engedélyezõ hatóságokat nevezi
meg, azzal, hogy az 1. § (2) bekezdése alapján az engedélyezési eljárás során
az államigazgatási eljárásról szóló törvény szabályait kell alkalmazni.
A törvényjavaslat 18. §-ához:
E § a törvény elõírásainak megszegése esetén szabja meg a felelõsség
rendjét. Fõszabály, hogy a reklámhordozón mind a megrendelõ, mind a közzétevõ
nevét, telephelyének vagy lakásának címét fel kell tüntetni. Eltérõen a reklám
tartalmáért való felelõsség szabályaitól, ez esetben a reklám közzétevõje az,
akinek tisztában kell lennie azzal, hogy hol, milyen formában, milyen jellegû
reklámhordozó jelenhet meg. A formai elõírásokat elsõsorban neki kell
betartani, illetve a reklám esetleges eltérõ kivitelezõjével betartatni.
Természetesen, kisegítõ szabályként érvényes, hogy ha a közzétevõ nem
állapítható meg, a megrendelõ felel. Vélelmet állít fel a törvényjavaslat arra
nézve, hogy megrendelõnek kell tekinteni azt, akinek közvetlen gazdasági
érdeke fûzõdik az adott reklám megjelenéséhez, vagyis akinek az áruját
hirdetik.
A törvényjavaslat 19. §-ához:
A javaslat szerint a felszólítás eredménytelensége esetén, illetõleg az
ismételt felszólítás eredménytelensége, vagy ismételt ill. súlyos
szabályszegés, balesetveszély esetén a reklám eltávolítását kell elrendelni. A
javaslat szerint lehetõség van kényszerbontásra is. A "vadragasztások" ellen
az elsõ felszólításban írt határidõ lejárta után is helye van kényszer-
eltávolításnak.
A törvényjavaslat 20. §-ához:
A törvényjavaslat folyamatában érinti a szabadtéri reklámtevékenységet.
Szükséges ilyenkor átmeneti rendelkezéseket hozni, amelyek a már kialakult
helyzetet és az új szabályozást hivatottak összhangba hozni. Ennek során - a
jóhiszemû reklámközzétevõ érdekeit is szem elõtt tartva - fokozatosan az új
szabályok lépnek életbe.
A törvényjavaslat 21-22. §-ához:
A záró rendelkezések lehetõséget adnak az önkormányzatoknak arra, hogy
helyileg szigorúbb szabályokat is hozhassanak. A törvény végrehajtásának
részletes szabályait kormányrendeletben kell megállapítani, természetesen úgy,
hogy a végrehajtási rendelet is majd a törvénnyel egyidejûleg lépjen hatályba
- rendelkezéseit azonban már 30 nappal az elõtt meg lehessen ismerni, hogy
arra fel lehessen készülni.
Budapest, 1996. május 08.
Zsigmond Attila Tirts Tamás
MDNP FIDESZ-MPP
Hajdú László Kiss Róbert
MSZP SZDSZ