1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2599.. számú
TÖRVENYJAVASLAT
az
épített környezet alakításáról és védelmérõl
Elõadó: Dr.Baja Ferenc
Budapest,1996. május
1996. évi...........törvény
az épített környezet alakításáról és védelmérõl
Az Országgyûlés az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos
alapvetõ követelményekrõl, eszközökrõl, jogokról és kötelezettségekrõl,
továbbá az ezekkel kapcsolatos feladatokról, hatáskörökrõl és hatósági
jogkörökrõl a Magyar Köztársaság Alkotmányának 7o/D.§-ának (2) bekezdése,
illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII.
törvény alapján a következõ törvényt alkotja.
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1.§
(1) A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme
körébe tartozóan:
a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban:
településrendezés),
b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés),
c) az épületek, mûtárgyak és más építményfajták (a továbbiakban együtt:
építmények) építési elõírásainak kialakítására,
d) az építmények építészeti-mûszaki tervezésére (a továbbiakban:
építészeti-mûszaki tervezés),
e) az építmények kivitelezésére,
f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek
minõségi követelményeinek kialakítására,
g) az építészeti örökség védelmére,
h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra,
i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, mûszaki fejlesztésre és ezek
eredményének alkalmazására,
j) az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos állami és önkormányzati
feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá
k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására,
alkalmazásuk ellenõrzésére és érvényre juttatására
(a továbbiakban együtt: építésügy).
(2) E törvényt a sajátos építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló
építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel,
kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel
kell alkalmazni.
Fogalommeghatározások
2.§
E törvény alkalmazásában:
1. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a
mezõgazdasági, az erdõmûvelésre, illetõleg a különleges (pl: bánya, vízmeder,
hulladéktelep) célra szolgáló része.
2. Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a
beépített, illetve a további beépítés céljára kijelölt területrésze.
3. Belterület: a település közigazgatási területének összefüggõ, beépítésre
szánt, illetve beépítésre nem szánt területeket tartalmazó, legalább 5 ha
kiterjedésû része.
4. Épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként
létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely
elsõdlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését
szolgálja.
5. Építési telek: az a telek, amelynek rendeltetése a beépítés, az építési
szabályoknak megfelelõen kialakított és köz- vagy magánútról gépjármûvel
közvetlenül megközelíthetõ. A mezõgazdasági célra szolgáló telek nem minõsül
építési telekké azáltal, hogy azon a tulajdonos a terület rendeltetésének
megfelelõ építményeket, továbbá lakóházat is épít.
6. Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal
jellegû építmények elhelyezésére szolgál.
7. Építmény (az épület, mûtárgy és egyéb építmény): a rendeltetésére,
szerkezeti megoldására és anyagára tekintet nélkül minden olyan helyhezkötött
mûszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes
állapotának megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
8. Épület: olyan terepszint felett látható építmény - a gáz- és
folyadéktárolók kivételével - amely szerkezeteivel teret (helyiséget) határol
el (zár körül) meghatározott rendeltetés céljára.
9. Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak
megfelelõen megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet.
1o. Helyi közút: az út és mûtárgyai, valamint tartozékai a közúti
közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 47. § h), j) és k) pontjai szerint.
11. Közterület: minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló
(közhasználatra szolgáló) terület, amelyet a rendeltetésének megfelelõen bárki
használhat és az ingatlannyilvántartás ekként tart nyilván. A nem állami vagy
önkormányzati tulajdonú ingatlanoknak a közhasználat céljára - errõl szóló
külön szerzõdésben - átadott területrészére a közterületre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a
közhasználatból eredõen a közlekedés biztosítása (utak), a pihenõ és
emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közmûvek
elhelyezése.
12. Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem
minõsülõ, elsõsorban mezõgazdasági, erdõmûvelési, illetõleg különleges (pl:
bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.
13. Önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési
koncepció): a települési érdekek érvényre juttatása céljából a település
fejlõdésének alapvetõ lehetõségeit és irányait meghatározó, a település
természeti adottságaira, gazdasági, szociális-egészségügyi és pénzügyi
szempontjaira épülõ településfejlesztési elhatározások.
14. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minõsülõ közlekedési, hírközlési
közmû- és energiaellátási, vízi-, a bányamûveléssel kapcsolatos, továbbá az
atomenergia alkalmazására szolgáló építmények.
15. Szabályozási terv: az a településrendezési terv, amely a település
közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a
környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos
sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító
építési elõírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja.
16. Szabályozási keretterv: a fõváros területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,
valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket
megállapító fõvárosi építési keretszabályzat térképen, rajzi formában ábrázolt
fõvárosi településrendezési terv.
17. Telek: meghatározott rendeltetésre szolgáló, egy helyrajzi számon
nyilvántartásba vett földrészlet.
18. Telekegyesítés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek egy telekké
történõ összevonása.
19. Telekfelosztás: a telek új telkekre történõ osztása.
2o. Telekhatárrendezés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek közös
határvonalának megváltoztatása.
21. Telekcsoport újraosztása: a szomszédos telkek csoportjának összevonása és
egyidejûleg a helyi építési szabályzatban és településrendezési tervben
meghatározott rendeltetés céljára szolgáló új telkekként történõ felosztása.
22. Telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület
(közút, tér, közpark), vagy részben beépítésre nem szánt (külterület) határol.
23. Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási
keretterv és a szabályozási terv.
24. Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza
a település alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait,
ennek megfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település
mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét
meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.
Általános követelmények
3.§
(1) Az épített környezet alakítását és védelmét:
a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-
mûszaki tervek alapján,
b) a jogszabályokban elõírt építészeti, mûszaki, biztonsági, egészségügyi,
rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi
követelményekkel összhangban, valamint
c) a résztvevõk - építtetõk, tervezõk és kivitelezõk - együttmûködésével
kell megvalósítani.
(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekû intézkedéseket
és döntéseket megelõzõen, illetõleg azok végrehajtása során biztosítani kell a
nyílvánosságot és a közösségi ellenõrzés lehetõségét az e törvényben és más
jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt
állampolgárok, szervezetek megfelelõ tájékoztatásáról, és lehetõséget kell
adni részükre vélemény-nyílvánításra és javaslattételre.
Az állam építésügyi feladatai
4.§
(1) Az építésügy központi irányítása, összehangolása és ellenõrzése az állam
feladata.
(2) Az Országgyûlés az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi
feladatainak ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet alakítását és védelmét segítõ tervezési rendszer
és gazdasági szabályozók kialakításáról,
b) az építésügy állami intézményrendszerének kialakításáról és
mûködtetésérõl,
c) az építésügy központi feladataihoz szükséges költségvetési eszközök
biztosításáról.
(3) A Kormány az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi feladatainak
ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító - a
nemzetközi elõírásokkal összhangban álló - jogszabályok megállapításáról,
továbbá azok folyamatos korszerûsítésérõl,
b) a nemzetközi egyezményekbõl fakadó állami feladatok ellátásáról,
c) az országos kutatási, mûszaki fejlesztési programok kialakításáról és
érvényrejuttatásáról.
(4) A Kormány az építésügy központi irányítását a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja.
5.§
(1) A miniszter a központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenõrzési
feladatkörében:
a) gondoskodik az építésügyre vonatkozó törvények és kormányrendeletek
szakmai elõkészítésérõl, ellátja a hatáskörébe tartozó jogi szabályozási
feladatokat;
b) feladatkörében ellátja az építésügyi tevékenységek szakmai felügyeletét
és ellenõrzését;
c) elõsegíti az építészeti kultúra fejlesztését,
d) ellátja az építésügyi hatóságok szakmai irányítását.
(2) Egyes sajátos építményfajtákra vonatkozó szabályozási kérdésekben az
illetékes miniszter a miniszterrel együttesen jár el.
(3) A település, a települési környezet, illetve az építészeti örökség védelme
szempontjából nagy jelentõségû településrendezési, építészeti-mûszaki tervek
szakszerûségének és magas színvonalának elõsegítése érdekében, továbbá a
településrendezési, építészeti-mûszaki, környezetalakítási és egyéb fontos
építésügyi célok, valamint a jogszabályok összehangolt érvényre juttatásának
ellenõrzése céljából a miniszter tervtanácsokat hozhat létre.
A helyi önkormányzatok építésügyi feladatai
6.§
(1) A települési (fõvárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik
építésügyi feladata különösen:
a) a jogszabályok keretein belül - a Fõvárosban a fõvárosi keretszabályt
és szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési
feladatkör ellátása,
b) a helyi építészeti örökség védelme,
c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör
gyakorlása,
d) az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és
személyi feltételek biztosítása.
(2) A fõvárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fõvárosi
kerület közigazgatási területét érintõ
a) építési keretszabály megállapítása,
b) szabályozási keretterv jóváhagyása,
c) az e törvényben szabályozottak szerint a (1) bekezdés b)-d) pontjaiban
említett feladatkör, továbbá
d) az e törvényben szabályozottak szerint az építésfelügyeleti feladatok
ellátása.
(3) A települési önkormányzat és szervei - a fõvárosban a fõvárosi és a
kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint
- a településrendezési feladatát:
a) a helyi építési szabályzat megállapításával, valamint a
településrendezési tervek elkészíttetésével és azok jóváhagyásával,
továbbá
b) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör
gyakorlásával
látja el.
(4) Ha az országos érdekbõl szükséges, törvény a települési önkormányzatot
kötelezheti, hogy meghatározott határidõre gondoskodjon a helyi építési
szabályzat, illetõleg a településrendezési tervek elkészítésérõl,
felülvizsgálásáról, módosításáról és azok megállapításáról, illetve
jóváhagyásáról. Ilyen esetben a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról az
éves központi költségvetésben e célra biztosított keret felhasználásával a
Kormány gondoskodik.
(5) A helyi önkormányzat építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit - az
építésügyi hatósági tevékenység körébe tartozók kivételével - szakirányú
felsõfokú képesítéssel rendelkezõ fõépítész (a továbbiakban: fõépítész)
készíti elõ.
II. FEJEZET
A TELEPÜLÉSRENDEZÉS
A településrendezés célja, feladata és eszközei
7.§
(1) A településrendezés célja a települések területfelhasználásának és
infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének
szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelme,
továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek
összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása,
valamint az erõforrások kíméletes hasznosításának elõsegítése.
(2) A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek
felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával
a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlõdésének térbeli-
fizikai kereteit;
b) a település adottságait és lehetõségeit hatékonyan kihasználva
elõsegítse annak mûködõképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való
csökkentése mellett;
c) biztosítsa a település (településrészek) megõrzésre érdemes,
jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti arculatának
védelmét.
(3) A településrendezés eszközei:
a) az önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési
koncepció), melyeket a 2.§ 13. pontban meghatározottak szerint a
települési önkormányzat képviselõtestülete határozattal állapít meg;
b) a településszerkezeti terv, melyet a településfejlesztési döntések
alapján a települési önkormányzat képviselõtestülete dolgoztat ki és
határozattal állapít meg (2.§ 24. pont);
c) a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, melyet a
településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat
képviselõtestülete dolgoztat ki és rendelettel állapít meg (2.§ 9. és 15.
pont).
8.§
A településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek
megfelelõ felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó
környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve
a) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának
általános követelményeit,
b) a népesség demográfiai fejlõdését, a lakosság lakásszükségletét, a
kedvezõtlen lakossági összetétel kialakulásának elkerülését,
c) a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a
családok, a fiatalok, az idõsek, a korlátozott képességûek igényeire, az
oktatás, a sport, a szabadidõ és az üdülés, valamint a társadalmi
szervezetek, egyházak mûködési feltételeinek lehetõségeire,
d) a megõrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentõségû
településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és
továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát
(rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak
mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza,
e) a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép
formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegõ, a
talaj, a klíma és az élõvilág védelmére,
f) a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a
munkahelyek megõrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mezõ-
és az erdõgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás,
különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékeltávolítás és -
elhelyezés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a
nyersanyaglelõhelyek biztosítását,
g) a honvédelem és a polgári védelem érdekeit,
h) a területtel és a termõfölddel való takarékos gazdálkodást,
j) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának
elõsegítését és fokozott védelmét.
A településrendezés általános szabályai
9.§
(1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos
településrendezési szakmai elõírások figyelembevételével kell elkészíteni.
(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása
során:
a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek
vélemény-nyilvánítási lehetõségét biztosítani kell, ennek érdekében a
helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni elkészítésük
elhatározását, amelynek keretében
aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,
ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy
az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket
tehessenek;
b) az államigazgatási szerveket, valamint - a keretszabályokat és
keretszabályozási terveket illetõen - az érintett helyi önkormányzatokat
az elõkészítésbe be kell vonni, hogy állásfoglalásukban ismertessék a
település fejlõdése és építési rendje szempontjából jelentõs terveiket és
intézkedéseiket, valamint ezek idõbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe
tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;
c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkezõ
hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel
kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható
változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és
igényeit.
(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a
megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt a polgármesternek (fõpolgármesternek)
véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási és
az érintett érdekképviseleti szervekkel és társadalmi szervezetekkel, amelyek
45 napon belül adhatnak írásos véleményt.
(4) Az eltérõ vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek
(fõpolgármesternek) egyeztetõ tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az
idõpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a
tárgyalás elõtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztetõ tárgyalásról
jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott
és el nem fogadott véleményt, azok indokolásával együtt.
(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt
nem adott, és az egyeztetõ tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelõ
véleményezõnek kell tekinteni.
(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a
terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt - azok magyarázatával
együtt - a polgármesternek (fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben
szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje
alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie
szakmai véleményezés céljából a miniszternek.
(7) A megállapított helyi építési szabályzatot, valamint a jóváhagyott
településrendezési terveket a polgármesternek (fõpolgármesternek) meg kell
küldenie azok egyeztetésében résztvett államigazgatási, érdekképviseleti
szerveknek és társadalmi szervezeteknek.
(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat,
a településrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.
(9) A településrendezési tervek készítése során a települést érintõ
jóváhagyott országos és térségi területrendezési terv rendelkezéseit érvényre
kell juttatni.
A településszerkezeti terv
1o.§
(1) A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának,
védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes
területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki
infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli
kialakítását és elrendezését, az országos és a térségi érdek, a szomszédos,
vagy a más módon érdekelt többi település alapvetõ jogainak és rendezési
terveinek figyelembevételével, a környezet állapotának javítása vagy legalább
szintentartása mellett.
(2) A települési önkormányzatnak a településszerkezeti tervet a törvény
hatályba- lépésétõl számítva
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem
rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, öt év alatt,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már
rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, a
településfejlesztési döntések változásakor, de legkésõbb tíz éven belül
kell megalkotnia.
(3) A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tíz
évenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új
terv elkészítésérõl kell gondoskodnia.
(4) A településszerkezeti tervet a 9.§ elõírásain túlmenõen a szomszédos
települési, a fõváros esetében a fõvárosi kerületi önkormányzatokkal is
egyeztetni kell.
11.§
(1) A településszerkezeti terv rajzi és szöveges munkarészekbõl áll.
(2) A településszerkezeti tervet a település nagyságának megfelelõ méretarányú
térképen kell ábrázolni.
(3) A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket,
a beépítésre szánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a
közterületeket, azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védõ
területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra ítélt területrészeket, a
meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat.
(4) A (3) bekezdésben említett egyes területeken belül fel kell tüntetni a
terület felhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket,
különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és
csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közmûves
szennyvízelvezetéssel ellátatlan területet, továbbá a külön jogszabályok
alapján elõírt minden olyan egyéb tényezõt, amely a terület felhasználását
vagy beépítését befolyásolja.
A szabályozási terv
12.§
(1) A szabályozási terv a település közigazgatási területére, vagy külön-külön
annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet.
(2) Szabályozási tervet kell készíteni minden esetben:
a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl:
rehabilitációs) területekre, illetõleg
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti
örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl:
kiemelt üdülõterület, gyógyhely) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének
biztosítása egyébként szükségessé teszi.
(3) A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel
összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti
tervet elõzetesen módosítani kell.
(4) A szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokat
tartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy annak
megállapításai az egyes telkekre, építési területekre és közterületekre
egyértelmûen értelmezhetõek legyenek.
(5) A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az
azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását,
c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek
elkülönítését,
d) a közterületeken belül a különbözõ célokat szolgáló területeket
(közút, köztér, közpark stb.),
e) a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési
telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat,
f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett,
valamint a védõ területeket, továbbá építményeket,
g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,
h) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett
területrészek lehatárolását.
(6) A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt
kell alkalmazni.
A helyi építési szabályzat
13.§
(1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési
önkormányzatnak az országos szabályoktól eltérõ, a település közigazgatási
területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti,
táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos
helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési
szabályzatban kell megállapítania.
(2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:
a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes
területrészek (övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának,
beépítésének feltételeit és szabályait,
c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az
azokon történõ építés feltételeit és szabályait,
d) a különbözõ célú közterületek felhasználásának és az azokon történõ
építés feltételeit és szabályait, továbbá
e) a helyi építészeti értékvédelemmel,
f) a védett és a védõ területekkel, valamint
g) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
érintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos
elõírásokat.
(3) A helyi építési szabályzat a település teljes közigazgatási területére
vagy szükség szerint külön-külön annak egyes - legalább telektömb nagyságú -
területrészeire készülhet.
(4) A települési önkormányzatnak a helyi építési szabályzatot a törvény
hatálybalépésétõl számítva:
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem
rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, egy éven belül,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már
rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, hat éven belül,
rendelettel kell megállapítania.
(5) Helyi építési szabályzatot kell készíteni - a (4) bekezdésben foglaltaktól
függetlenül is
a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl.
rehabilitációs) területekre,
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti
örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl.
kiemelt üdülõterület, gyógyhelyek) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének
biztosítása egyébként szükségessé teszi.
A fõvárosra vonatkozó sajátos rendelkezések
14.§
(1) A fõvárosban a helyi építési szabályzatra és a településrendezési tervekre
vonatkozó rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A Fõvárosi Önkormányzat a fõváros területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,
valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket
fõvárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.
(3) A fõvárosi kerületi önkormányzatnak - a fõvárosi építési keretszabályzat
keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot
kell megállapítania.
(4) A fõvárosi településrendezési tervek:
a) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõváros településszerkezeti
terve,
b) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõváros szabályozási
keretterve, valamint
c) a fõvárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi
szabályozási terv.
(5) A fõváros szabályozási kerettervében kell meghatározni a fõváros egészét,
vagy több kerületét érintõ, a fõvárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe
tartozó szabályozási elemeket, különösen
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az
azokon belüli egyes területrészek lehatárolását,
c) a fõváros mûködéséhez szükséges közterületek és az egyéb területek
elkülönítését,
d) a fõvárosi önkormányzat tulajdonában lévõ közterületeken belül a
különbözõ célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.),
e) a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõ területeket, továbbá
építményeket,
f) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,
g) a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek
lehatárolását.
(6) A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintõ, a fõváros szabályozási
kerettervében szereplõ szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés
szükségessége esetén a fõváros szabályozási kerettervét elõzetesen módosítani
kell.
Több település közös rendezése
15.§
(1) Több települési önkormányzat az összefüggõ településrendezési feladatait
közösen is megoldhatja. Az érintettek ilyen esetben közös helyi építési
szabályzatot és közös településrendezési terveket is készíthetnek.
(2) A közös helyi építési szabályzatnak és településrendezési terveknek az
egyes településekre vonatkozó részeit az érintett települési önkormányzatok
képviselõtestületei állapítják meg. A véleményezési eljárás lefolytatásáról az
önkormányzatok megállapodásában meghatározott település polgármestere köteles
gondoskodni.
(3) A közös helyi építési szabályzatra és közös településrendezési tervekre
egyebekben a 7-14.§ rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
A településtervezés
16.§
(1) Településtervezési tevékenységet szakirányú egyetemi végzettséggel és
jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel (a továbbiakban együtt:
településtervezési jogosultság) rendelkezõ személy végezhet.
(2) A településrendezési terv készítõje a tervezés során birtokába jutott
adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik
személynek nem adhatja át.
(3) A településtervezésre jogosult személyeket névjegyzékbe kell foglalni.
A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító
sajátos jogintézmények
17.§
A településrendezési feladatok megvalósítását a következõ sajátos
jogintézmények biztosítják:
a) építésjogi követelmények,
b) tilalmak,
c) telekalakítás,
d) elõvásárlási jog,
e) kisajátítás,
f) helyi közút céljára történõ lejegyzés,
g) útépítési és közmûvesítési hozzájárulás,
h) településrendezési kötelezések,
i) kártalanítási szabályok.
Építésjogi követelmények
18.§
(1) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetõleg szabályozási
tervvel rendelkezõ területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok
megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv
elõírásainak megfelelõen szabad.
(2) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetõleg szabályozási
tervvel nem rendelkezõ területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok
megtartásával és akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés
mértéke és módja illeszkedik a meglévõ környezethez.
19.§
(1) Belterületen - beépítésre szánt területen - épület csak építési telken
helyezhetõ el.
(2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévõ építményt
átalakítani, bõvíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni
csak akkor szabad, ha az
a) a terület rendeltetésszerû használatát szolgálja,
b) közérdeket nem sért, különösen
aa) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti
értékei védelmének érdekeit,
ab) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást,
ac) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerû
felhasználását,
ad) a megfelelõ megközelítés biztosított, illetõleg biztosítható,
továbbá
c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát
veszik igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül
nem idegeníthetõk el, illetve
külterületen, ha az
d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület célját
szolgálja, amennyiben
da) gazdaságát egyeneságbeli rokonának adja át,
db) a területen lakóépület a gazdaság átadása elõtt is építhetõ
volt,
dc) azt a gazdaság meglévõ építményeinek közvetlen közelében építik
fel,
e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges
védelmi igény miatt, illetõleg a környezetére kifejtett hatása miatt
beépítésre szánt területen nem helyezhetõ el,
f) közösségi építmény, vagy köztárgy.
Tilalmak
2o.§
(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti,
környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében az érintett területre
változtatási, telekalakítási, illetõleg építési tilalom (a továbbiakban
együtt: tilalom) rendelhetõ el.
(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és idõtartamra kell
korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének
alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.
(3) A tilalom nem terjed ki az elrendelése elõtt engedélyezett építési, a
javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más munkákra, továbbá
a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet
és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ kármegelõzési,
kárelhárítási tevékenységekre.
(4) A tilalmat - az azt elrendelõ megkeresésére - az ingatlannyilvántartásba
be kell jegyezni. A bejegyzés elmaradása a tilalom hatályát nem érinti.
(5) A tilalomból eredõ kárért a tulajdonost kártalanítás illeti meg.
21.§
(1) A helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv elõkészítésének
idõszakára az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel
változtatási tilalmat írhat elõ.
(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelõ önkormányzati rendelet
másként nem rendekezik - három év eltelte után megszûnik. Ha az elrendelés
feltétele továbbra is fennáll, a tilalom határideje legfeljebb egy esetben egy
évvel meghosszabbítható.
(3) A tilalmat - a változtatási tilalom kivételével - az elsõ fokú építésügyi
hatóság az érintettekre vonatkozóan határozattal rendeli el. A határozatban
meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényre juttatását a tilalom
szolgálja, idõtartamát, továbbá azt, akinek vagy aminek az érdekében a
tilalmat elrendelik.
(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében
törvényben meghatározott esetekben az arra hatáskörrel rendelkezõ
államigazgatási szerv is rendelhet el határozattal telekalakítási, illetõleg
építési tilalmat.
22.§
(1) A változtatási tilalom alá esõ területen telket alakítani, új építményt
létesíteni, meglévõ építményt átalakítani, bõvíteni, továbbá elbontani,
illetõleg más értéknövelõ változtatást végrehajtani nem szabad.
(2) Az építési tilalom alá esõ területen
a) a jövõbeni rendeltetésnek megfelelõ területelõkészítõ építési munkák,
b) a bontási munkák,
c) az építészeti örökség védelme, a régészet, illetõleg a környezet- vagy
a természetvédelem érdekében szükséges építési munkák,
d) a meglévõ építménynek a terület jövõbeni rendeltetésének megfelelõ
átalakításával, korszerûsítésével, bõvítésével kapcsolatos építési munkák,
továbbá
e) a meglévõ lakóépület új, önálló lakást nem eredményezõ átalakítása,
bõvítése
kivételével más építési munkát végezni nem szabad.
Telekalakítás
23.§
(1) Telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének
megfelelõ használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme és
megközelíthetõsége a jogszabályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen.
(2) A telekalakítást az építésügyi hatóság engedélyezi.
(3) A telekalakítási terv készítése során:
a) a telekalakítással érintett területen a fennálló állapotról térképet és
jegyzéket kell készíteni, melyben rögzíteni kell a telkek adatait
(tulajdonosa, fekvése, nagysága, bejegyzett használati módja, bejegyzett
építési jogok és korlátozások),
b) az érintett tulajdonosokkal való tárgyalás után a telekalakítás utáni
állapotot rögzítõ térképet és a kialakuló telkekrõl jegyzéket kell
készíteni, melynek tartalmaznia kell a kialakuló telkek adatait
(ingatlannyilvántartási adatok, a telek tulajdonosát érintõ jogok és
korlátozások, az elõírt kötelezettségek és az azok teljesítéséhez nyújtott
pénzbeli szolgáltatás stb).
(4) A telekalakítással kapcsolatos telekalakítási terv készíttetése, továbbá a
felmerülõ költségek a telekalakítás kezdeményezõjét terhelik.
24.§
(1) A telekalakítás lehet:
a) telekcsoport újraosztása (2.§ 21. pont),
b) telekfelosztás (2.§ 19. pont),
c) telekegyesítés és (2.§ 18. pont),
d) telekhatárrendezés (2.§ 2o. pont).
(2) A telkek csoportjának újraosztása során egyesíteni kell az érintett
telkeket, amennyiben közterület kialakítása szükséges, úgy azt a területbõl ki
kell venni, majd a fennmaradt területet a területre vonatkozó elõírásoknak
megfelelõ telkekre kell felosztani.
(3) Az építésügyi hatóság a telekalakítás kezdeményezõjét - a helyi építési
szabályzatnak és a szabályozási tervnek megfelelõen, a telekalakítás miatt
szükséges mértékig - utak és közmûvek létesítésére vagy a létesítés
költségeinek viselésére kötelezheti.
(4) Ha a telekalakítás folytán a telek területe csökkent, a tulajdonost e
telekrészért kártalanítani kell, ha a telek területe növekedett, a tulajdonos
köteles e telekrész értékét megfizetni a polgári jog szabályai szerint.
Elõvásárlási jog
25.§
(1) A települési önkormányzatot elõvásárlási jog illeti meg az építési
szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok
megvalósítához szükséges ingatlanok esetében.
(2) A települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása
érdekében a beépítetlen telkekre, illetõleg az olyan területekre, ahol
településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlõdés
biztosítása azt megkívánja, építési szabályzat és településrendezési terv
hiányában is állapíthat meg elõvásárlási jogot. Az errõl szóló rendeletben meg
kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat felhasználni
kívánja.
(3) A fõvárosban a fõvárosi vagy azt a kerületi önkormányzatot illeti meg az
elõvásárlás joga, amely a megosztott feladatkör alapján az adott
településrendezési cél megvalósítója.
(4) Az (1) - (3) bekezdés szerinti elõvásárlási jogot az
ingatlannyilvántartásba is be kell jegyezni.
(5) Az önkormányzat (1) - (4) bekezdésében szabályozott elõvásárlási joga - a
mûemléki ingatlant kivéve - a más jogszabályon, illetve szerzõdésen alapuló
elõvásárlási jogot megelõzi.
(6) Ha az önkormányzat az elõvásárlási joga gyakorlásáról a megkeresésétõl
számított harminc napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthetõ.
Kisajátítás
26.§
A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekbõl szükséges
ingatlanok az arra vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott esetekben és
módon sajátíthatók ki.
Helyi közút céljára történõ lejegyzés
27.§
(1) Ha a helyi építési szabályzat, illetõleg szabályozási terv szerint a helyi
közút létesítése, bõvítése vagy szabályozása az érintett tulajdonosok
érdekében szükséges, az építésügyi hatóság az ingatlannak - a helyi közút
céljára szükséges - legfeljebb egyötöd részét kisajátítási eljárás nélkül az
illetékes települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti,
amihez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.
(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védõ területek esetében
csak az érdekelt szakhatóságok elõzetes egyetértésével végezhetõ.
(3) Ha a lejegyzésre az érdekeltek kérelmére indított telekalakítási
eljárásban, vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján kerül
sor, és az érdekeltek a kártalanítási igényükrõl lemondanak, a lejegyzésért
nem jár kártalanítás.
(4) Az ingatlannak a helyi közút céljára lejegyzett részéért nem jár
kártalanítás, ha azon építmény vagy építményrész nincs. Ha a tulajdonost a
lejegyzés miatt kár éri, kártalanítani kell. Kártalanítás jár továbbá a
lejegyzett területért, ha a helyi közút kialakítása a lejegyzésrõl szóló
határozat jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított három éven belül
nem történik meg.
(5) Ha az ingatlannak a helyi közút céljára szükséges részén építmény vagy
építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a
kártalanításról az érdekeltek megállapodtak.
(6) Ha a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelõ
használatra alkalmatlanná válik, a tulajdonos kérelmére az egész telket
igénybe kell venni. Ilyen esetben az egész telekért kártalanítás jár.
(7) A helyi közút céljára történõ igénybevétel esetén - ha kártalanítás jár -
a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni.
(8) A helyi közút kialakítása során feleslegessé vált területet az érintett
ingatlantulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet
korábban az (1) bekezdés szerint jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak
térítés nélkül vissza kell adni.
Útépítési és közmûvesítési hozzájárulás
28.§
(1) A helyi építési szabályzatban, illetõleg a szabályozási tervben a
területre elõírt helyi közutakat és a közmûveket legkésõbb az általuk
kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell építeni. E kötelezettség
teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a
települési - a fõvárosban megosztott feladatkörüknek megfelelõen a fõvárosi,
illetve a fõvárosi kerületi - önkormányzat feladata.
(2) Ha a helyi közutat, illetõleg közmûvet a települési önkormányzat létesíti,
annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira
háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az érintett ingatlanok
tekintetében a települési önkormányzat rendelettel szabályozza. Amennyiben a
helyi közút céljára szükséges területet az önkormányzat korábban a 27.§
szerint lejegyezte, úgy a hozzájárulás mértékébe a lejegyzett telekrész
értékét be kell számítani.
(3) A fõvárosban a (2) bekezdésben említett szabályozásra - megosztott
hatáskörüknek megfelelõen - a fõvárosi, illetve a fõvárosi kerületi
önkormányzat rendelkezik hatáskörrel. A hozzájárulás olyan arányban illeti meg
a fõvárosi és a kerületi önkormányzatot, amilyen arányban a helyi közút
kialakításával kapcsolatos költségeket viselték.
Településrendezési kötelezések
29.§
(1) Településrendezési kötelezettség körében
a) beépítési kötelezettség,
b) helyrehozatali kötelezettség és
c) beültetési kötelezettség
rendelhetõ el.
(2) A helyi építési szabályzat a tervszerû telekgazdálkodás, a beépítés helyes
sorrendje és a településkép elõnyösebb kialakítása érdekében a beépítetlen
építési telkekre meghatározott idõn belüli beépítési kötelezettséget
állapíthat meg (a továbbiakban: beépítési kötelezettség). Ha a tulajdonos a
beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, kérheti az önkormányzattól az
építési telek megvételét. Ha az önkormányzat a telket a kérelem benyújtásától
számított három éven belül nem tudja megvenni, a beépítési kötelezettséget meg
kell szüntetni.
(3) A helyi építési szabályzat a településkép javítása érdekében az azt rontó
állapotú épületek meghatározott idõn belüli helyrehozatali kötelezettségét
írhatja elõ. Az önkormányzat e kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást
nyújthat.
(4) A helyi építési szabályzat a közérdekû környezetalakítás céljából az
ingatlan növényzettel történõ meghatározott módon és idõn belüli beültetési
kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzet pótlás stb.) írhatja elõ. Ha e
kötelezettség teljesítése az ingatlan rendeltetésszerû használatához szükséges
mértéket meghaladó ráfordítást igényel, az önkormányzatnak a tulajdonos
költségeit rendeletben meghatározott mértékben kell megtérítenie.
(5) A (2) - (4) bekezdésben meghatározott kötelezettségrõl a helyi építési
szabályzat alapján az építésügyi hatóság intézkedik.
Kártalanítási szabályok
3o.§
(1) Ha valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan
korábbi rendeltetését, használati módját meg kell változtatni, és ebbõl a
tulajdonosnak, haszonélvezõnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezõt
kártalanítás illeti meg.
(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint
megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új
forgalmi értéke közötti különbözet.
(3) Ha az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezõje használati jogának gyakorlása
során, az érvényes építési szabályzat és szabályozási terv elõírásaiban bízva,
a használati lehetõségek megvalósítása érdekében elõkészületeket tett, és azok
a ráfordítások az építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv
megváltoztatása következtében értéküket vesztik, részére kártalanítás jár.
(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetõleg a
szabályozási terv valamely késõbb megvalósítandó közérdekû célban határozza
meg, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a
közérdekû cél kedvezményezettjétõl, illetõleg ennek hiányában a települési
önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó
megállapodás az erre irányuló kérelemtõl számított három éven belül nem jön
létre, az ingatlant ki kell sajátítani.
(5) Ha az ingatlan korábbi rendeltetéséhez fûzõdõ jogok keletkezésétõl
számított három éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy
megszüntetésére, a kártalanítás azonnal követelhetõ.
(6) Ha a három évnél hosszabb tilalom alá esõ - a tilalom elrendelése elõtt
felosztható, illetõleg beépíthetõ - ingatlant nem sajátították ki, vagy a
tulajdonos nem kap csereingatlant, vagy pedig a tilalmat idõközben nem
szüntetik meg, három év eltelte után a tulajdonos részére a negyedik évtõl
kezdõdõen - kérelmére - évenként korlátozási kártalanítást kell fizetni. Ez a
fizetési kötelezettség a természeti veszélyeztetettségbõl eredõ kár
megelõzése, továbbá a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom
esetére nem vonatkozik. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme
érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre
vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.
(7) A korlátozási kártalanítás évi mértéke a használat, illetõleg a
hasznosítás lehetõségének a korlátozásából eredõ kár összegének arányos része,
legfeljebb azonban az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 5%-a. Az évenként
kifizetett kártalanítás az ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási
kártalanításba, csereingatlan adása esetén pedig annak értékébe nem számítható
be.
(8) A korlátozási kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a
településrendezési intézkedés történt.
(9) A korlátozási kártalanításról - a felek megállapodásának hiányában - a
bíróság dönt.
III. FEJEZET
AZ ÉPÍTÉSI FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSA
Az építményekkel szemben támasztott általános követelmények
31.§
(1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell:
a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények
rendeltetésszerû és biztonságos használhatóságát,
b) az építmény közszolgálati (tûzoltó, mentõ stb.) jármûvel történõ
megközelíthetõségét,
c) a zöldfelület védelmét, a természetvédelem sajátos követelményeit és
érdekeit,
d) a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek
részére a biztonságos megközelíthetõséget;
e) a rendeltetésszerû telekhasználatot.
(2) Az építmény kialakítása során érvényre kell juttatni az országos építési
szakmai követelményeket, különösen:
a) az értékes táj- és településkép, építészeti - beépítési jellegzetesség
és látvány védelmét, továbbá
b) a kedvezõ tájolás,
c) a mechanikai ellenállás és stabilitás,
d) a tûzbiztonság,
e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem,
f) a használati biztonság,
g) a zaj és rezgés elleni védelem,
h) az energiatakarékosság és hõvédelem
követelményeit.
(3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól - külön
jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható.
(4) Az építmény kialakítása során biztosítani kell:
a) a rendszeres karbantartás lehetõségét,
b) hogy az építmény rendeltetésszerû használatával járó környezeti
terhelés az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint
c) a mozgásukban korlátozott személyek részére a közhasználatú építmények
esetében a biztonságos használhatóságot.
Az építészeti-mûszaki tervezés
32.§
(1) Az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, átalakításához,
bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez,
lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének építési munkával járó
megváltoztatásához jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségû
építészeti-mûszaki terv szükséges.
(2) Az építészeti-mûszaki tervek készítése jogszabályban meghatározott
szakirányú egyetemi vagy fõiskolai képesítéshez és külön feltételekhez (a
továbbiakban együtt: tervezési jogosultság) kötött tevékenység.
(3) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult csak
olyan tervezési munkát végezhet, amire minõsítése alapján jogosult, és
amelynek megoldására a szakmai felkészültsége alapján képes.
(4) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult
személyeket névjegyzékbe kell felvenni.
(5) A településrendezés, az építmények és együtteseik, az építési szerkezetek
és módok, valamint a belsõépítészet és a kertépítés tervezésére -
jogszabályban meghatározott esetekben és módon - tervpályázatot lehet kiírni.
(6) A tervpályázat az (5) bekezdésben felsorolt építészeti-mûszaki tervezési
feladatok több változatú elõkészítésére szolgáló sajátos tervezési
versenyforma, amelynek célja a mûszaki, városképi, építészeti, gazdaságossági
szempontból legkedvezõbb tervkoncepció kiválasztása és - jogszabályban
meghatározott esetekben - a tervezõi megbízás szakmai feltételeinek elõzetes
tisztázása.
(7) A közbeszerzésekrõl szóló törvény hatálya alá esõ - (5) bekezdésben
meghatározott - építési beruházás esetében
a) az építési engedélyezési tervdokumentáció elõkészítésére - jogszabály
elõírásai szerint - tervpályázatot kell kiírni,
b) az eredményes tervpályázatot követõen, annak eredményét figyelembe
véve, az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére tervezési
szerzõdést kell kötni.
(8) Jogszabály egyéb esetben is elrendelheti tervpályázat kiírásának
kötelezettségét.
(9) Az építészeti-mûszaki terv - külön törvény alapján - szerzõi jogvédelem
alatt áll.
33.§
(1) A tervezõ felelõs:
a) az építészeti-mûszaki tervezésre vonatkozó minõségi, biztonsági és
szakmai szabályok, építési elõírások betartásáért, továbbá
b) az általa készített építészeti-mûszaki tervek szakszerûségéért.
(2) A tervezõ köteles az altervezõk munkáját összehangolni és az általuk
szolgáltatott munkarészeket egyeztetni.
Az építési munkák építésügyi hatósági engedélyezése
34.§
(1) Telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez,
átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához,
korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez,
fennmaradásához, vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban
együtt: építési munka) a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi
hatóság engedélye szükséges.
(2) Az építésügyi hatósági engedély feltételekhez köthetõ.
(3) Az engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles
helyszíni szemlét tartani.
(4) Az építésügyi hatóság az engedélyezési eljárás során köteles érvényt
szerezni a jogszabályokban foglaltaknak és az építészeti-mûszaki szakszerûség
követelményeinek. Köteles továbbá biztosítani az eljárással érintettek és az
eljárásban érdekeltek jogos érdekeinek védelmét.
(5) Az építésügyi hatósági engedélyezéskor az érdemi határozatot a kérelem
elõterjesztésétõl számított 60 napon belül meg kell hozni.
(6) Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban a külön jogszabályban
meghatározott szakhatóságok és más szervek, valamint külön jogszabály szerint
névjegyzékbe vett mûszaki szakértõk mûködnek közre.
35.§
(1) Az ügyfél az építésügyi hatóság engedélyének megkérése elõtt - a
beépítési, építészeti, mûemléki, településképi, természet- és
környezetvédelmi, valamint a mûszaki követelmények elõzetes tisztázása
céljából - elvi engedélyt kérhet. Jogszabály az elvi engedély kérését
kötelezõvé teheti.
(2) Az elvi engedély a közremûködõ szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az
elvi engedély jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül
kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során köti azokban a
kérdésekben, amelyekrõl rendelkezett. Az elvi engedély érvényét veszti, ha
jogerõre emelkedésétõl és végrehajthatóvá válásától számított egy év alatt nem
kér az építtetõ építésügyi hatósági engedélyt. Az engedély érvénye egy ízben
legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az általános érvényû és a helyi
jogszabályok, valamint a kötelezõ hatósági elõírások idõközben nem változtak
meg. Az elvi engedély alapján építési munka nem végezhetõ.
36.§
Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha
a) a tervezett építés a 18-19.§-okban, a 31.§-ban elõírt, illetve a külön
jogszabályban kötelezõvé tett nemzeti szabvány szerinti követelményeknek
megfelel,
b) a tervezett építés az egyes építmények és területek védettségét
elrendelõ vagy azokra különleges feltételeket megállapító jogszabályoknak,
az elõzetes hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági
követelményeknek és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt
eseti elõírásoknak megfelel,
c) az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a
környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének
megfelelõ mértéket meghaladná, az állékonyságot, az életet és egészséget,
a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon
sértené,
d) az építmény rendeltetésszerû használhatóságához szükséges járulékos
építmények, illetõleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a
közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmû- és
energiaellátás megvalósítása biztosított,
e) a tervezõként megjelölt szerv, illetõleg személy jogosult volt az
építészeti mûszaki tervezésre.
37.§
(1) Az építésügyi hatóság engedélye egyben - az engedélybe foglalt
szakhatósági elõírások vonatkozásában - szakhatósági engedély is, amely
azonban nem menti fel az építtetõt a külön jogszabályok szerint szükséges más
hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.
(2) Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári
jogi igényt nem dönt el.
Az építés
38.§
(1) Építési munkát - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - csak a jogerõs
és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó jóváhagyott -
engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint
jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített mûszaki
megvalósítási terveknek megfelelõen szabad végezni.
(2) A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtõl csak az
építésügyi hatóság újabb elõzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve, ha az
eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka.
39.§
(1) Építõipari kivitelezési tevékenység akkor folytatható, ha
a) az építõipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató
(továbbiakban: kivitelezõ) tevékenységi körében szerepel, illetve
b) az építés mûszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelõ és
jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkezõ
felelõs mûszaki vezetõ irányítja.
(2) Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban
elõírt szakmai feltételekkel rendelkezik.
(3) Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintõ, javító, karbantartó,
felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelõ szakmunkás képesítéssel
rendelkezõ személy felelõs mûszaki vezetõ nélkül is végezhet.
(4) Akinek az építõipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel - a
(2) és (3) bekezdés figyelembevételével - csak saját céljára végezhet építési
munkát.
4o.§
(1) A kivitelezõ felelõs a megvalósított építmény rendeltetésszerû és
biztonságos használhatóságáért, valamint az építtetõ által rendelkezésére
bocsátott jogerõs és végrehajtható építési engedélyben és a jóváhagyott
engedélyezési tervekben elõírtak biztosításáért.
(2) A felelõs mûszaki vezetõ felelõs az építménynek - a jogerõs és
végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek,
illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelõ -
megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi
és biztonsági elõírások megtartásáért és a munkálatok végzésének
szakszerûségéért.
(3) A kivitelezõ - jogszabályban meghatározott esetben és módon - köteles
építési naplót vezetni, abban a napi munkát rögzíteni, a naplót állandóan a
munka helyszínén tartani és azt hatósági ellenõrzéskor, illetve mûszaki
ellenõr kérésére rendelkezésre bocsátani.
(4) Az építtetõ az építési-szerelési munka szakszerû végzésének folyamatos
figyelemmel kísérésére, ellenõrzésére helyszíni képviselõjeként, jogszabályban
meghatározottak szerint mûszaki ellenõrt bízhat meg.
41.§
(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelõség
igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy
beépíteni.
(2) A hazai megfelelõség igazolás annak az írásos megerõsítése, hogy az
anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a:
a) nemzeti szabványokban,
b) ágazati mûszaki szabályzatokban és elõírásokban,
c) építõipari mûszaki engedélyekben, valamint
d) a 31.§ (2) bekezdés c)-h) pontjaiban
elõírt követelményeket.
(3) A hazai megfelelõség igazolás alapját megfelelõsségi vizsgálatok képezik.
(4) Hazai megfelelõség igazolás lehet:
a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelõségi nyilatkozat,
b) független tanúsító szerv által kiadott tanúsító irat.
42.§
(1) Ha az építési munka végzése során természeti érték, építészeti, vagy
régészeti emlék, illetõleg építménnyel kapcsolatos képzõmûvészeti alkotás
kerül elõ, a kivitelezõ köteles azt az építésügyi hatósághoz, valamint más
hatáskörrel rendelkezõ hatósághoz haladéktalanul bejelenteni és a lelõhelyet a
hatósági intézkedésig érintetlenül hagyni.
(2) Az építési munka végzése során biztosítani kell, hogy a keletkezõ
környezetterhelés, igénybevétel a külön jogszabályban meghatározott és
megengedett mértéken belül maradjon.
43.§
(1) Az építtetõ felelõs azért, hogy az építmény rendeltetésszerû és
biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési,
fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg.
(2) Az építésügyi hatóság által meghatározott idõtartamon belül az építmény
környezetébõl az építtetõnek és a kivitelezõnek az építési tevékenység során
keletkezett építési hulladékot, maradék építõanyagot és építési
segédeszközöket el kell szállíttatnia, a környezetet és a terep felszínét az
eredeti, illetve engedélyezett állapotában kell átadnia, a környezetben
okozott károkat meg kell szüntetnie.
Az építmény használatbavétele
44.§
(1) Az építtetõnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési
engedélyt kellett kérni - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -, annak
használatbavétele elõtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A
kérelemhez a felelõs mûszaki vezetõ, továbbá jogszabályban meghatározott
esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot
mûködtetõ közüzemek és a kéményseprõ nyilatkozatát kell csatolni arról, hogy
az építmény a jogerõs építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott
engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerû és biztonságos használatra
alkalmas.
(2) A használatbavételi engedélyt meg kell adni, ha az építményt, vagy egy
részét - építési engedélyhez kötött építési munka esetén - az engedélynek
megfelelõen, rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas módon
építették meg.
(3) Ha az építmény vagy egy része rendeltetésszerû használatra nem alkalmas,
vagy az építési munka elvégzése következtében idegen ingatlanban az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot
veszélyeztetõ állapot keletkezett, az építésügyi hatóság az építmény
használatbavételét megtiltja, vagy építésügyi hatósági kötelezés keretében a
hibák, hiányosságok megszüntetésétõl teszi függõvé. A használatbavételi
engedély megadása feltételekhez köthetõ, az engedélyben kikötések tehetõk.
(4) Az (1) bekezdésben elõírt használatbavételi engedély hiányában az
építményt nem szabad használni.
Az építésügyi hatósági ellenõrzés
45.§
(1) Az elsõfokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka
végzését a helyszínen ellenõrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:
a) a jogerõs és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó
jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,
b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelõ, továbbá
a szakmai és biztonsági elõírások megtartásával történõ megvalósulását,
c) az építési munka végzését irányító felelõs mûszaki vezetõnek az elõírt
szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelõségét,
d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és
vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.
(2) Az elsõfokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén
túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza az építési engedély nélkül, vagy
attól eltérõen, és építési engedélyhez nem kötött építési munka esetében az
általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban:
szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ
építményhasználatot.
(3) Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - az építési munka végzése
során legalább az építmény helyének kitûzésekor és az építési folyamat
befejezésekor - kell végezni.
(4) Az építésügyi hatósági ellenõrzést végzõ az építési munka folytatását a
helyszínen - legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul,
vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és
vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik. Ez idõ alatt az építésügyi
hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetésérõl vagy folytatásáról.
Döntés hiányában az építési munka tovább folytatható.
(5) Az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában - az
építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendõrség, a közterület-felügyelet,
továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közremûködnek.
(6) A tulajdonos, haszonélvezõ és a használó, valamint az építtetõ és a
kivitelezõ a hatósági ellenõrzést tûrni kötelesek.
Az építésfelügyeleti ellenõrzés
46.§
(1) Az építésfelügyeleti ellenõrzési tevékenység célja annak a megállapítása,
hogy:
a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések),
módszerek és eljárások minõségi követelményeire és alkalmazására vonatkozó
jogszabályokat, szabványokat és engedélyeket az építési munka végzése
során megtartották-e,
b) az építmények, építési termékek használat során vagy egyébként
kialakult állapota megfelel-e a rájuk vonatkozó - az állékonyságot, az
életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot szolgáló -
követelményeknek.
(2) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat jogszabályban meghatározottak
szerint
a) a közigazgatási hivatal vezetõje,
b) a sajátos építményfajták tekintetében az arra vonatkozó külön
jogszabályokban meghatározott államigazgatási szerv
látja el.
(3) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokban a szükséges vizsgálatok
elvégzésére külön jogszabályban meghatározottak szerint jogosult
szakintézmények mûködnek közre.
(4) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv
jogszabálysértés megállapítása esetén köteles a szabálytalan állapot
megszüntetését határozattal elrendelni, illetõleg az intézkedések megtételét
az arra jogosult szervnél kezdeményezni.
Az építésügyi hatósági kötelezés
47.§
(1) Az építésügyi hatóság elrendelheti:
a) az építési munka megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását,
illetõleg a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá
tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelõ munkamûveletek
elvégzését;
b) a mûszaki követelményeknek meg nem felelõ építési termékek
kicserélését;
c) az építmény, építményrész felújítását, ha az a településképet rontja,
vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak
végrehajtása, illetõleg az építészeti örökség védelmének érdekei
megkövetelik,
d) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a
telken a településkép elõnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme
céljából szükséges kertépítési munkák elvégzését.
(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelni:
a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, -
amennyiben ez nem lehetséges - a lebontását vagy az újraépítését, ha a
kivitelezés szabálytalanul, illetõleg az állékonyságot, az életet és
egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik;
b) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha
azt rendeltetésszerû és biztonságos használatra nem alkalmas módon
építették meg, vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet
és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ állapot
keletkezett,
c) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését,
illetõleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását,
felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot
veszélyezteti.
(3) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlannyilvántartásba az (1)-(2)
bekezdés szerint elrendelt jogerõs és végrehajtható kötelezettséget be kell
jegyezni.
Az építmény fennmaradásának engedélyezése
48.§
(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi
hatóság az építményre, építményrészre - az építtetõ vagy a tulajdonos kérelme
alapján - fennmaradási engedélyt adhat, ha a 18-19.§-okban és a 31.§-ban
meghatározott feltételek fennállnak, vagy megteremthetõk.
(2) Fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett
kiadható akkor is, ha:
a) az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehetõ, vagy
b) a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, vagy a hatóság
által meghatározott határidõn belül elhárítható.
(3) Az építésügyi hatóság az építtetõt - kérelem hiányában - a fennmaradási
engedély iránti kérelem benyújtására felhívhatja, vagy az eljárást hivatalból
az építtetõ költségére lefolytathatja.
(4) A fennmaradási engedély - építésügyi bírság kiszabása, illetõleg az (1)-
(2) bekezdés szerinti szükségszerû átalakítás kötelezettségének és
határidejének egyidejû megállapítása mellett - meghatározott idõre szóló,
visszavonásig érvényes (határozatlan idõre szóló), vagy végleges jellegû
lehet.
(5) A fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi
engedély is. Az építményrészre vonatkozó fennmaradási engedély megadásával
egyidõben az építésügyi hatóságnak rendelkeznie kell az építmény befejezésére
vonatkozó továbbépítésrõl is. Az építmény építési munkáinak teljes befejezése
után a 44.§ elõírásai szerinti használatbavételi engedélyezési eljárást kell
lefolytatni.
(6) A meghatározott idõ elteltét, illetõleg az engedély visszavonását követõen
az építményt, építményrészt az engedélyesnek kártalanítási igény nélkül le
kell bontania. Ugyanúgy akkor is, ha a fennmaradási engedélyben elõírt
átalakítási kötelezettséget nem teljesítették. Az átalakítási kötelezettség
elmulasztása esetén az építésügyi hatóság a lebontást elrendeli.
(7) Ha a szabálytalanul megépített építményre, építményrészre fennmaradási
engedély nem adható, az építésügyi hatóság köteles elrendelni a szabályossá
tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését, vagy ha a kötelezett a
munkálatok elvégzését nem vállalja, a lebontását.
(8) Az építésügyi hatóság az (1)-(7) bekezdés alapján a szabálytalanság
tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésõbb azonban az építés
befejezésétõl - ha ez nem állapítható meg - az építmény használatbavételétõl
számított tíz éven belül intézkedhet. Új eljárás lefolytatása esetén az egy
éves idõtartam kezdetét az új eljárás lefolytatását elrendelõ jogerõs
határozat keltétõl kell számítani.
Az építésügyi bírság
49.§
(1) Ha a szabálytalan építési munka végzésére fennmaradási engedély adható,
ezzel egyidejûleg az építésügyi bírságot is ki kell kiszabni. Az építésügyi
bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült építménynek,
építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az
építésügyi bírságot az építésügyi hatóság a 48.§ (4) bek. szerinti
határozatában elõírt határidõben kell megfizetni.
(2) Ha az építtetõ a szabálytalanul megépített építményt, építményrészt a
kiszabott építésügyi bírság megfizetésére elõírt határidõ lejárta elõtt
lebontja, vagy a szabálytalanságot megszünteti, az építésügyi hatóság a
bírságot elengedi. Egyéb esetekben a kiszabott építésügyi bírság nem engedhetõ
el.
5o.§
(1) Az épített környezet alakításának és védelmének pénzügyi eszközökkel
történõ támogatására, így különösen:
a) a településrendezési feladatok támogatására,
b) minõségügyi-, építésfelügyeleti-, építésügyi hatósági ellenõrzésre, az
ezzel kapcsolatos feladatok támogatására, az ellenõrzések hatékonyságának
és színvonalának emelésére,
c) hatósági végrehajtások elvégzésére, illetve pénzügyi fedezetük
pályázati úton történõ megelõlegezésére,
d) a helyi építészeti örökség védetté nyilvánításával és védelmével
kapcsolatos önkormányzati kiadások pályázati úton történõ támogatására,
e) az építészeti örökség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények
végrehajtására, támogatására,
f) az építészeti értékek bemutatásának elõsegítésére
a Központi Környezetvédelmi Alapban (a továbbiakban: Alap) - az Alapról, annak
kezelésérõl és felhasználásának részletes szabályairól szóló külön törvény
szerint - pénzügyi forrás áll rendelkezésre.
(2) Az építésügyi bírságból az Alapba befolyt bevételek 3o%-a az érintett
építmény helye szerinti települési önkormányzatot, 3o%-a pedig az elsõfokon
eljáró építésügyi hatóságokat illeti meg. Amennyiben az építésügyi hatósági
eljárásban a másodfokú hatóság is eljár, úgy az elsõ fokú építésügyi hatóságot
megilletõ 3o%-ból 15% a másodfokon eljáró építésügyi hatóságot illeti meg.
(3) Az érintett építmény, építményrész helye szerinti települési
önkormányzattal szemben kiszabott építésügyi bírságból befolyt bevételbõl a
települési önkormányzatot illetõ rész (3o%) is az Alapot illeti.
(4) A (2) bekezdés szerint az önkormányzatot illetõ bevétel az (1) bekezdésben
említett építésügyi célokkal összhangban használható fel.
51.§
(1) Az építésügyi hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére - ha
jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a
szabálytalan építési munkát az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával más
végeztette, a munkálatok elvégzésére a tulajdonost és az építtetõt együttesen
kell kötelezni. A tulajdonos kötelezése esetén a tulajdonos személyében beálló
változással a személyére szólóan megállapított kötelezettség az ingatlan
mindenkori tulajdonosát terheli.
(2) Ha az építési munka végzése során, vagy annak következtében az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot
veszélyeztetõ állapot keletkezett, az ezzel kapcsolatban szükségessé vált
munkálatok elvégzésére az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen a kivitelezõt
is kötelezni kell.
(3) Az építésügyi hatóság azt, aki az elrendelt munkálatok elvégzését
akadályozza, a munkálatok tûrésére kötelezheti.
(4) Az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségei - ha jogszabály
eltérõen nem rendelkezik, - a kötelezettet terhelik.
Az építésügyi hatóság
52.§
(1) Az építésügyi hatósági jogkört elsõ fokon - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel, továbbá ha törvény, vagy ennek felhatalmazása alapján
kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik, - a települési (fõvárosi kerületi)
önkormányzat jegyzõje látja el.
(2) A elvi építési, az építési, a használatbavételi és a fennmaradási
engedélyezési, továbbá az ezekkel összefüggõ ellenõrzési és kötelezési
ügyekben elsõ fokon kormányrendeletben meghatározott települési (fõvárosi
kerületi) önkormányzat jegyzõje jár el.
(3) Az építésügyi hatósági jogkört másodfokon a területileg illetékes megyei
(fõvárosi) közigazgatási hivatal gyakorolja.
(4) A sajátos építményfajták, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építmények
és területek tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó
külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják.
53.§
(1) Az építésügyi hatósági engedélyezési, ellenõrzési és kötelezési
eljárásokban, továbbá az építésfelügyeleti ellenõrzés során az államigazgatási
eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel és
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Elvi építési, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezéssel
kapcsolatos hatósági, továbbá az építésügyi hatósági ellenõrzési és kötelezési
ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és végrehajtását, továbbá az
építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú
egyetemi vagy fõiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább
szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott más
szakmai feltételekkel rendelkezõ személy végezheti.
IV. FEJEZET
AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET FENNTARTÁSA, HASZNÁLATA ÉS ÉRTÉKEINEK VÉDELME
Az épített környezet fenntartása és használata
54.§
(1) Az épített környezet elemeit: az építési telkeket és területeket,
építményeket, építményrészeket, építmény-együtteseket, burkolt és
zöldfelületeket - a jó mûszaki állapot folyamatos fenntartása mellett - csak a
rendeltetésüknek, a rájuk vonatkozó hatósági elõírásoknak és engedélyeknek
megfelelõ célra és módon szabad használni. Közterület használatára vonatkozóan
jogszabály ettõl eltérõen rendelkezhet.
(2) A tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a
jogszabályokban meghatározott esetekben és módon idõszakonként
felülvizsgáltatni és a jó mûszaki állapothoz szükséges munkálatokat
elvégeztetni.
(3) Az építménynek, építményrésznek a használatbavételi, illetve a
fennmaradási engedélytõl, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstõl eltérõ
használatához - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - az építésügyi
hatóság engedélye szükséges. A használat változtatását az új használatra való
alkalmasság igazolásával, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az
építmény, építményrész és környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell
alátámasztani.
55.§
(1) A településkép védelme érdekében az építésügyi hatóság:
a) az egy épületben lévõ valamennyi üzlethelyiség homlokzatának, továbbá a
kirakatszekrényeknek és feliratoknak, hirdetõberendezéseknek összehangolt
építészeti-mûszaki tervezését, illetve kivitelezését, valamint
b) az épület külsõ helyreállítását, homlokzatszínezését és az építmény
elõnyösebb építészeti megjelenését szolgáló egyéb munkákat
is elrendelhet.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelésének feltételeit a
települési - fõvárosban a kerületi - önkormányzat rendeletben szabályozza.
(3) Ha az építmény, építményrész átalakítása a településkép elõnyösebb
kialakítása szempontjából vagy településrendezési okokból vált szükségessé, az
átalakítás költségei, továbbá az építmény használatának az átalakítás miatt
történt korlátozásából eredõ károk megtérítése - a munkálatok elvégzése
folytán bekövetkezett értékemelkedés levonásával - a települési önkormányzatot
terheli.
(4) Ha a településkép elõnyösebb kialakítása céljából vagy településrendezési
okokból az építmény, építményrész lebontása vált szükségessé, a tulajdonost a
kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell.
Az építészeti örökség védelme
56.§
(1) Az építészeti örökséghez tartoznak a mûemlékek, az épületegyüttesek és a
kulturtájak. Az építészeti örökség megfelelõ fenntartása és megóvása közérdek.
(2) Az építészeti örökség kiemelkedõ értékû elemeit nemzetközi (egyetemes),
országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni
(védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni.
(3) A nemzetközi építészeti örökség - a "Világörökség jegyzék"-ben
nyilvántartott - kiemelkedõ, egyetemes értékû elemeit a vonatkozó nemzetközi
egyezményeknek is megfelelõen kell fenntartani, megõrizni, használni és
bemutatni.
(4) A Kormány a Világörökséggel kapcsolatos feladatait a miniszter útján, a
miniszter által létrehozott Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága
közremûködésével látja el.
(5) Az országos építészeti örökség - a mûemléki, természetvédelmi és egyéb
védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedõ, nemzeti értékû
elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg.
57.§
(1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56.§
szerint nem részesülnek országos védelemben, de a sajátos megjelenésüknél,
jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a
térség, illetõleg a település szempontjából kiemelkedõek, hagyományt õriznek,
az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a
helyi építészeti örökség részét képezik.
(2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté
nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, õrzése, védelmének biztosítása a
települési önkormányzat feladata.
(3) A helyi védetté nyílvánításról vagy annak megszüntetésérõl, továbbá a
védettséggel összefüggõ korlátozásokról és kötelezettségekrõl a települési -
fõvárosban a fõvárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek
között a kerületi - önkormányzat rendeletben dönt.
V.
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Nyilvántartások
58.§
(1) Az építésügyi hatóságok, települési jegyzõk (fõjegyzõk), közmûvezetékek
kezelõi, közalapítványok, kamarák és más, jogszabályban erre felhatalmazott
szervek az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges azon
területi, társadalmi, környezeti, természeti és mûszaki adatokról, amelyek a
településrendezéshez és a -tervezéshez, az építésügyi hatósági tevékenységhez
feltétlenül szükségesek, jogszabályban meghatározott hatósági
nyilvántartásokat vezetnek.
(2) Az (1) bekezdésben említett hatósági nyílvántartásnak minõsül:
a) a települések közigazgatási területét ábrázoló földmérési alaptérképek
(bel- és külterület ábrázolásával),
b) a telekalakítási engedélyek mellékletét képezõ tervek,
c) a belterületi közmûnyílvántartás,
d) az építménynyílvántartás,
e) az átnézeti nyílvántartási térkép,
f) a külterületen lévõ nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények
nyílvántartása,
g) a tervezõi, vezetõ tervezõi, szakértõi, mûszaki ellenõri névjegyzék
vezetése,
h) a lakásépítéssel, megszûnéssel kapcsolatos nyílvántartás,
i) a hatósági, építésfelügyeleti ellenõrzések jegyzõkönyveinek
nyílvántartása,
j) az építésügyi hatósági eljárások következtében szükségessé vált
pénzösszeg behajtásának nyílvántartása,
k) a bauxitcementtel épült építmények nyílvántartása,
l) az egyéb jogszabályban nevesített, az (1) bekezdés körébe tartozó
nyílvántartások.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett nyílvántartások a személyes adatok
védelmérõl és a közérdekû adatok nyílvántartásáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény rendelkezéseinek megfelelõen az alábbi személyes adatokat
tartalmazhatják:
a) név,
b) lakcím,
c) személyigazolvány száma.
(4) Az adatbázisok megteremtéséhez és folyamatos fenntartásához minden
természetes és jogi személy köteles a tulajdonával összefüggõ adatokat
szolgáltatni, kivéve azokat, amelyek jogszabállyal rendszeresített
nyilvántartásból megismerhetõk.
(5) A (2) bekezdésben megnevezett nyílvántartásokban a személyes adatokat el
kell különíteni. A személyes adatokat csak az erre jogszabályban
felhatalmazottakkal, illetve az érintett hozzájárulásával rendelkezõkkel lehet
közölni.
A törvény hatálybalépése és átmeneti rendelkezések
59.§
(1) Ez a törvény a kihírdetését követõ 18o. napon lép hatályba, egyidejûleg
a) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény,
b) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ
1985. évi 10. törvényerejû rendelet és az 1994. évi XXXVIII. törvény,
c) az egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kivûl
helyezésérõl és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 41. és 43-
46.§-a,
d) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes
törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 2.§-a,
e) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbizottak,
valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl
szóló 1991. évi XX. törvény 74-83.§-a,
f) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott
30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 88/1990. (VI.
30.) MT rendelet 2. sz. melléklete, a 25/1992. (I. 28.) Korm. rendelet, a
44/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet és a 44/1995. (V. 30.) Korm. rendelet
hatályukat vesztik.
(2) A törvény hatálybalépésekor:
a) már elkészült, de még jóvá nem hagyott településrendezési tervek
tartalmi követelményeire továbbra is a korábbi jogszabályok rendelkezései
az irányadóak, a jóváhagyásukról azonban legkésõbb a törvény hatályba
lépését követõ egy éven belül e törvény rendelkezései szerint kell
gondoskodni,
b) már jóváhagyott településrendezési terveket a módosításukig, illetõleg
a helyükbe lépõ új tervek elkészültéig változatlanul alkalmazni kell,
c) meglévõ települési belterületekre e törvénynek a beépített és a
beépítésre szánt, illetõleg a külterületekre a beépítésre nem szánt
területekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni,
d) még fennálló építési tilalmakra és a velük kapcsolatos korlátozási
kártalanításra továbbra is az 1964. évi III. törvény 13.§-ának (2)-(6)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) A helyi önkormányzati rendeleteket - a (2) bekezdésben foglalt
kivételekkel - felül kell vizsgálni, és a törvény hatálybalépését követõ egy
éven belül gondoskodni kell az e törvénnyel és az e törvényen alapuló
jogszabályokkal ellentétes rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl.
(4) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ, elsõfokú határozattal már
elbírált építésügyi hatósági ügyekben a korábbi jogszabályok rendelkezéseit
kell alkalmazni.
6o.§
(1) Ahol jogszabály
a) általános rendezési tervet említ, azon településszerkezeti tervet,
b) alaptervet, részletes rendezési tervet említ, azon helyi építési
szabályzatot és szabályozási tervet,
c) a településrendezés vonatkozásában "államigazgatás" kifejezést használ,
ott "közigazgatás" kifejezést
kell érteni.
(2) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. sz. törvényerejû rendelet 23.§-a a
következõ, (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi bekezdés
számozása (1) bekezdésre változik:
"(2) A kisajátítás esetében annak, akinek az érdekében a kisajátítás
történik, kötelezettséget kell vállalnia, hogy az ingatlant meghatározott
határidõn belül a kisajátítás céljára felhasználja.
(3) Amennyiben a kisajátítás célja nem valósul meg az ingatlan korábbi
tulajdonosát elõvásárlási jog illeti meg."
61.§
(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy:
a) az 52.§ (2) bekezdésében meghatározott települési (fõvárosi kerületi)
jegyzõk illetékességi területét és mûködési rendjét
b) az építési mûszaki ellenõri tevékenység gyakorlásának részletes
szabályait,
c) a településrendezéssel és az építményekkel kapcsolatos országos szakmai
követelményeket és azoktól helyi építési szabályzatban való eltérés
lehetõségét,
d) a mûszaki szakértõi, az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység
gyakorlásának általános szabályait rendelettel állapítsa meg.
(2) Felhatalmazást kap a miniszer arra, hogy:
a) a telekalakítás részletes szakmai szabályait,
b) az építészeti-mûszaki tervek tartalmi követelményeit,
c) a településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság
részletes szabályait,
d) az építõipari kivitelezési tevékenység gyakorlásának részletes szakmai
szabályait,
e) az építésügyi hatósági ellenõrzés részletes szakmai szabályait,
f) az építésfelügyeleti ellenõrzés részletes szabályait,
g) az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályait,
h) a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályait,
i) az építésügyi hatósági engedélyezési és kötelezési eljárások részletes
szabályait,
j) az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések mûszaki
követelményeinek és megfelelõség-igazolásának részletes szabályait,
k) a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága mûködésének rendjét,
l) a helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályait,
m) az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges
nyilvántartások, adatszolgáltatások (adatbázisok és információs
rendszerek) létesítésének és mûködésének feltételeit,
n) településrendezési, építészeti-mûszaki tervtanácsokra vonatkozó
szabályokat,
o) az építésügy körébe tartozó szakértõi tevékenység gyakorlásának
részletes szabályait
rendelettel állapítsa meg.
(3) Azoknak a nemzeti szabványoknak, amelyeknek alkalmazása kötelezõ, a
szakmailag illetékes miniszter jogszabállyal meghatározott idõre, egészben
vagy részben kötelezõ alkalmazását írhatja elõ.
INDOKLÁS
az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló
1996. évi ... törvény tervezetéhez
I. Általános rendelkezések
Az 1-3.§-hoz
Az épített környezet védelme az építési törvény új szabályozási területe. A
korábbi "igazgatási jellegû" szabályozástól eltérõen döntõ változást jelent,
hogy a törvénytervezet (a továbbiakban: T.) rendezõ elveként - összhangban a
környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma
került bevezetésre, s történelmileg elõször kötõdik össze a környezet ügye és
az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy
valósulhat meg, ha az értékvédõ szemlélet a törvény egészét áthatja.
Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma,
illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került
meghatározásra, szükséges a T. szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek
egyértelmû és deklaratív felsorolása.
Ugyanitt pontosítja a T. az építésügy fogalmát is, amennyiben ez az épített
környezet alakítására és védelmére vonatkozó legszélesebb körû szabályozások
és jogalkalmazások összessége.
A T. az épített környezet egészét átfogja, azzal a jogtechnikailag és
szakmailag elkerülhetetlen szûkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmû-
és energiaellátási, vízi és bányamüveléssel kapcsolatos (ún. sajátos)
építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló építmények és területek
tekintetében a T.-t a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell
alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és
kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak. Amennyiben azok az építmény
vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó
külön jogszabály, úgy a T. rendelkezéseit kell rájuk alkalmazni.
A fogalommeghatározásokkal a T. régi hiányt pótol. Ezek a fogalmak az épített
környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes
használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövõbeni szabályozás
nélkülözhetetlen feltétele.
A T. ugyancsak teljesen új vonása, hogy megfogalmazza azokat a legáltalánosabb
követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a
településrendezéstõl a konkrét építésig - következetesen biztosítani
szükséges.
A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a
környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények
figyelembevételét; a környezeti, mûszaki, használati, biztonsági és
értékvédelmi elõírások betartását és az eljárások, illetõleg intézkedések
teljes nyílvánosságát és közösségi ellenõrizhetõségét emeli ki.
A 4-6.§-hoz
Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé teszi, hogy a T.
egyértelmûen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati
szervezetek feladatait.
Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó
általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter útján látja el. A T. - a jelenlegi
jogszabályokkal összhangban - ezt erõsíti meg, hangsúlyozva, hogy az ún.
sajátos építményfajták tekintetében, illetõleg az építés, mint ipari-gazdasági
tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentõs feladataik vannak.
Itt jelennek meg új tényezõként a feladatok irányításában és végrehajtásában
szintén résztvevõ centrális alárendeltségû területi szervek, melyek jelenleg
területi fõépítészi szervezet formájában mûködnek.
Az önkormányzatok e T. hatálya alá tartozó feladatait - a helyi
önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. tv-nyel, illetve a fõvárosi
és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. tv-
nyel (a továbbiakban: Ötv.) összhangban - a T. pontosítja, részletezi,
egyértelmûvé teszi.
A T. végrehajtása során számolni kell azzal a lehetõséggel, hogy a helyi
építési szabályokat és a településrendezési terveket nem közvetlenül a
település érdekébõl, hanem általánosabb (országos) közérdekbõl kell
elkészíteni, felülvizsgálni, módosítani, de elõfordulhat, hogy a település
érdekében való módosításhoz is a kormányszervek határozottabb kezdeményezésére
van szükség, ezért a T. felhatalmazást ad arra, hogy ilyen esetekben a
település kötelezhetõ legyen azok felülvizsgálatára, szükség szerinti
módosítására.
II. A településrendezés
7-8.§-hoz
A T. az országban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások által
megkövetelt igények és elvárások szerint a településrendezés egész területén
(témakörében) megfelelõ jogi szabályozást kíván adni.
A T. igen tömören - sok esetben csak az elvet, irányt vagy célt megjelölve
- foglalja össze rendelkezéseit. A rendelkezések általában keretjellegûek,
melyek lehetõséget és felhatalmazást adnak a részletek országos vagy helyi
(települési önkormányzati) rendeletekkel való szabályozására.
A T. tárgyanyagának egyes részeirõl más törvényeink és egyéb
jogszabályaink is szólnak, tehát meg kell találni az illetõ részekre nézve a
kellõ összhang biztosítását, vagy éppen azt, hogy melyik jogszabály vagy annak
egyes rendelkezései milyen értelemben tekintendõk hatályban állónak.
Az említett megváltozott körülmények indokolják, mint irányító beavatkozás
közérdekû szükségessége, a településrendezés céljának, feladatának (témájának)
és jogi szabályozásának meghatározását.
A T. egységesen és kötelezõen megállapítja a településrendezés, a helyi
építési szabályzat, a településrendezési tervek és a településrendezés
megvalósulását biztosító sajátos jogintézményi kifejezéseket.
A településrendezés igen sokirányú tevékenység gyûjtõfogalma, mely
lényegében a település területének megfelelõ felhasználását és az ezzel
kapcsolatos építkezést, ezek révén a kedvezõ településszerkezet és
településkép kialakítását, továbbá a település mûködõképességét biztosító
feladatok megvalósítását jelenti.
A településrendezés törvényi szintû szabályozására azért van szükség, hogy
az egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen,
továbbá, hogy a fejlõdés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a
T. törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a
jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékeit biztosítani.
Az emberi élet egyik elkerülhetetlen velejárója az építés, melynek során
az ember erõteljesen beavatkozik a természetes környezet viszonyaiba. A
településrendezés célja, hogy a benne meghatározott rendszer és módok szerint
alakuljon ki az építéssel a település. A T. szabályozni kívánja a
településrendezési viszonyokban az ingatlanok tulajdonosainak, használóinak, a
településrendezési tevékenységet végzõ szervezeteknek a magatartását.
A T. a tulajdonhoz való jog biztosítása mellett megfogalmazza a tulajdon
társadalmi funkciójának elvét: a tulajdon a tulajdonos számára nem csak
jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is a tekintetben, hogy a tulajdon
használata a közjót, a közérdeket kell, hogy szolgálja. A T. ezért részletesen
elõírja, hogy a településrendezési tevékenység során mely elvárásoknak kell
kötelezõen megfelelni, és miként kell azok biztosítása érdekében eljárni.
A településrendezés csak akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha
a település egész területére kiterjedõ, alaposan átgondolt
településfejlesztési döntésre (elhatározásra) támaszkodik, amely a település
fejlõdése szempontjából figyelembevehetõ minden tényezõvel számol. A település
külterületének gazdasági vagy más rendeltetés szerinti tagozását és az
esetleges késõbbi fejlõdés irányát, valamint a belterületen létesíteni kívánt
jelentõsebb fejlesztéseket, így a településrendezés "programját" a
megvalósításuk várható ütemezésével együtt településfejlesztési döntésekben
(településfejlesztési koncepció) kell megállapítani.
A településfejlesztési döntések a település jövõbeni fejlesztésének
elgondolását, illetve az ezzel összefüggõ prioritásokat foglalja magába (mit,
mikor). Ez elsõsorban nem mûszaki, hanem településpolitikai dokumentum,
amelynek kialakításánál - a széleskörûen értelmezett - természeti adottságok
mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontoknak van döntõ
szerepük.
A településfejlesztési döntések kidolgozása és megállapítása - összhangban
az Ötv.-el - a települési önkormányzat képviselõtestületének feladata.
A településrendezés feladata a településfejlesztési döntések megvalósítása
érdekében a legmegfelelõbb mûszaki megoldások kimunkálása /hol, hogyan/ és
tervi megfogalmazása. A településrendezéshez szükséges követelmények közül
azokat, amelyek rajzban nem fejezhetõk ki vagy nem alkalmasak arra, helyi
építési szabályzatba kell foglalni.
A T. elõírja, hogy a településrendezési feladatát - a helyi
önkormányzatokról szóló törvény alapján - a települési önkormányzatoknak a
településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a
településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények
alapján kell ellátniuk.
A T. meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon
belüli összefüggéseket.
9.§-hoz
A bekövetkezett változások megkövetelik a településrendezés során az
érintett területen jelentkezõ állampolgári és egyéb érdekek átfogó
figyelembevételét. A T. ezért elõírja a településrendezés folyamatába az
érdekeltek kétlépcsõs megoldással történõ bevonását. A "korai", illetõleg a
"formai" részvétel lehetõséget ad az érintettek számára településük
fejlõdésének, rendezésének tényleges és érdemi alakítására. A
településrendezési gyakorlatnak a településfelújítás, a belsõ fejlõdés felé
történõ fordulásával a korábbinál erõsebben kell a kialakult összefüggésekhez
nyúlni, ez a körülmény is az érintettek erõteljesebb együttmûködését követeli
meg.
A T. a tulajdonjogból vezeti le az építéshez való jogot. A tulajdonjog
egyik legfontosabb részjogosítványa, hogy a tulajdonos a tulajdonát a
rendeltetésének megfelelõen szabadon használhatja. Ez azt jelenti, hogy
önmagában a földtulajdon joga nem foglalja magában az építéshez való jogot, az
csak a jog (törvény vagy helyi rendelet) által beépíthetõnek nyilvánított
ingatlan tulajdonosát illeti meg, ezért az említett jog meg is határozza
mindazokat a követelményeket, amelyek a beépítés feltételei.
1o-11.§-hoz
A T. minden települést kötelez arra, hogy meghatározott idõn belül
elkészítse a település igazgatási területének távlati felhasználására, a
település térszerkezetének kialakítására vonatkozó településszerkezeti tervét.
A településszerkezeti terv alapvetõ feladata, hogy a település teljes
igazgatási területére, annak környezeti, természeti, táji és mûszaki
adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthetõ településfejlesztési
célokból és településpolitikai prioritásokból adódó földhasználatok fajtáira a
település elõrelátható szükségleteinek megfelelõen meghatározza az
alapelveket. Így elsõsorban a bel- és külterületet, a beépítésre szánt és a
beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat.
A T.szerint a településszerkezeti tervet - az Ötv. rendelkezéseinek
megfelelõen - a települési önkormányzat képviselõtestülete hagyja jóvá.
A T. a település területszerkezetét, -felhasználását meghatározó
önkormányzati határozatot "elõkészítõ településrendezési eszköznek" tekinti. E
sajátosságából következik, hogy megállapításai mindenekelõtt magára a
települési önkormányzatra, és nem alapvetõen az állampolgárra nézve kötelezõ
erejûek jogi tekintetben. A határozat az ingatlanok korábbi használatához
fûzõdõ építési jogokat nem érinti (Így például egy eddig mezõgazdasági
termelésre használt területnek a településszerkezeti tervben beépítésre szánt
területként való megjelenítésébõl még nem adódik a tulajdonos számára építési
jog, mivel e terv az egyes ingatlanok beépíthetõvé nyilvánítását nem teszi még
lehetõvé.).
12.§-hoz
A T. a szabályozási tervet az építési szabályzat - rajzi kiegészítéseként
- határozza meg, amely a település teljes területére vagy annak egyes részeire
készülhet. A T. elõírja, mely esetekben kötelezõ a szabályozási terv
készítése, hogy az a jóváhagyott településszerkezeti tervvel ellentétes ne
legyen.
A T. a beépítés feltételeit (a telkek méretét, beépítési módját,
beépítettségét, kötelezõ beépítési vonalát és az épületek homlokzatmagasságát)
a szabályozási tervbe - ezzel a helyi építési szabályzatba - rendeli
meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben az egyetemes
érdekeknek és a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (és nem a
magánfelek akaratának vagy érdekének). Mindez nem zárhatja ki azonban a
magánfelek kezdeményezéseinek a közérdekkel összeegyeztethetõ érvényesülését:
ezért írja elõ a T. a településrendezés nyilvánosságát.
A szabályozási terv feladatából következõen annak léptékét úgy kell
megválasztani, hogy megállapításai az egyes telkekre nézve követhetõek
legyenek.
13.§-hoz
A T. elõírja, hogy az építés rendjét településenként helyi építési
szabályzattal kell biztosítani. A helyi építési szabályzat a település
területén (területein) az építés rendjét biztosító, jogilag kötelezõ
megállapításokat tartalmazza a megengedhetõ építési hasznosításra vonatkozóan.
A T. a helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatáskörérõl szóló 1991.
évi XX. tv. alapján a helyi települési önkormányzat képviselõtestületének
lehetõséget biztosít, hogy a helyi, területi sajátosságoknak megfelelõen
szabályozza az építés helyi viszonyait.
A 14.§-hoz
A T. - tekintettel a fõváros kétszintû önkormányzatiságára, összhangban az
Ötv-vel - e vonatkozásban sajátos rendelkezéseket állapít meg.
A 18-19.§-hoz
A T. "építésjogi szempontok"-ra vonatkozó elõírásai általános szabályként
rögzítik, hogy hol, miként és mit lehet építeni. A T. három esetcsoportot
különböztet meg. Az építés alapvetõ feltétele az építésre kialakított telek,
terület megléte (építési telek). A telkek minõsítése és beépítési
feltételeinek meghatározása az országos jogszabályokban, a településrendezés
helyi jogi eszközeiben történik, így ebbõl következõen helyi építési
szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkezõ területen csak az azokban
foglaltaknak megfelelõ építés lehetséges. Az átmeneti idõszakban elõfordulhat
azonban, hogy nincs a területre vonatkozóan sem helyi építési szabályzat, sem
szabályozási terv, ilyen esetekre nézve a T. általános törvényi szintû
szabályozást ad, megkülönböztetve a már beépült területet és a külterületet.
A 2o-22.§-hoz
A T. a korábban használt "telekalakítási és építési tilalom" fogalma
mellett bevezeti a "változtatási tilalom" fogalmát, melynek lényege továbbra
is a kitûzött településrendezési célok megvalósíthatóságának biztosítása.
Lényeges különbség, hogy a változtatási tilalommal terhelt ingatlanon
semmiféle értéknövelõ változtatás (erre utal a név is) nem hajtható végre, nem
csak a telekalakítással és építéssel járó változtatás. Fontos, hogy a tilalmat
a települési önkormányzat képviselõtestületének rendeletben kell
megállapítania, és hogy a tilalomból eredõ kárért a tulajdonost kártalanítania
kell, továbbá, hogy az 3 év eltelte után a törvény erejénél fogva
automatikusan hatályát veszti.
A 23-24.§-hoz
A T. telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új
rendelkezéseket nem tartalmaznak.
A rendezett település, az emberhez méltó települési környezet biztosítása
szükségessé teszi, hogy az építés csak meghatározott követelményeknek
megfelelõen legyen lehetséges, ezért a T. meghatározza ezen követelményeket.
Az egyes telkek, területek tulajdonjoga tehát nem jelenti azok beépítésének
alanyi jogát is, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a
tulajdonosokat.
A követelmények, elsõsorban a közúti kapcsolat és a közmûvek megléte, az
érintett terület elõkészítését igénylik, ami ebbõl eredõen a települési
önkormányzat számára jelent feladatot.
A 25.§-hoz
A T. az elõvásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési
önkormányzat számára a T. biztosítja a közérdekû célok megvalósítása érdekében
az "általános" elõvásárlási jogot, továbbá lehetõséget teremt
felhatalmazásával, hogy a képviselõtestület saját rendeletében "különös"
(konkrét) elõvásárlási jogot állapítson meg. A T. meghatározza az elõvásárlási
jog gyakorlásának szabályait.
A 26-27.§-hoz
A kisajátításról az 1976. évi 24. törvényerejû rendelet rendelkezik, mely
meghatározza, milyen célokra van kisajátításnak helye és milyen eljárással. A
T. a meglévõ kisajátítási jog rendszerét nem bontja meg, csak kiegészíti a
településrendezési feladatok megvalósítása érdekében történõ alkalmazását.
A T. az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút megvalósítása
érdekében lehetõvé teszi kisajátítás jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a
telekbõl az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Fontos megjegyezni, hogy
ez a lehetõség a (nem a tulajdonosok érdekét szolgáló) közút (pl. autópálya)
kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható.
A T. az egyenlõ közteherviselés elve alapján lehetõséget ad a települési
önkormányzat számára, hogy az útkialakítás elõnyeit élvezõ, de az ahhoz
szükséges terület érdekében telekigénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett
tulajdonosokat helyi adó formájában pénzbeli hozzájárulásra kötelezze, mely
összegbõl az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a
lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.
A T. elõírja, hogy a teleknek igénybevett legfeljebb 1/5 részéért is jár
kártalanítás, ha az út az igénybevételtõl számított 3 éven belül nem kerül
kialakításra.
A 28.§-hoz
A T. a rendezett, emberhez méltó igényeknek megfelelõ települési környezet
biztosítása érdekében elõírja, hogy az építés feltétele az egyes telkek,
területek közúttal és közmûvekkel történõ ellátásának biztosítása. Tekintettel
arra, hogy az "építési feltételek" megállapítása a településrendezési tervben,
helyi építési szabályzatban történik, amely így a települési önkormányzat
feladata és jogköre, a T. indokoltnak tartja, hogy e feltételek biztosítása,
ha jogszabály arra mást nem kötelez, az önkormányzat kötelezettsége legyen.
A T. lehetõséget ad az önkormányzat számára, hogy a közút és a
közmûvesítés költségeit, mivel azok elsõsorban az érintett tulajdonosok
érdekét szolgálják, közmûvesítési hozzájárulásként részben vagy egészben az
érintett tulajdonosokra átháríthassa. A tulajdonosok közötti költségfelosztás
szabályait a T. szerinti alapelvek figyelembevételével az önkormányzat saját
helyi rendeletében állapítja meg.
A T. elõírja, hogy a közút és a közmûvek elõrelátható megvalósulásának
biztosítása nélkül nem lehet építési engedélyt adni.
A 29.§-hoz
Bizonyos esetekben a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok
soron kívüli, gyors megvalósítását. A T. ezért lehetõséget ad, hogy ilyen
esetben a települési önkormányzat beépítési, helyrehozatali vagy beültetési
kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatában. Tekintettel arra,
hogy a kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érintik, azok
elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelõ támogatási eszközökrõl is
gondoskodnia szükséges .
A 3o.§-hoz
A T. differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az
esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az
ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebbõl a
tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás
illeti meg.
A T. meghatározza a kártalanítás feltételeit és mértékét, továbbá
indokoltnak tartja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználását annak
megállapításától 3 éven belül változtatják meg, úgy a kártalanítás feltétel
nélkül követelhetõ legyen.
A kártalanítást a kedvezményezett köteles megfizetni. A kártalanítás a
felek megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.
III. Az építési folyamat szabályozása
A 31.§-hoz
Az építmények elhelyezése és kialakítása során a T. olyan új
követelményrendszert állít fel, amelyik összhangban van a hazai gyakorlattal,
a környezet-, a természetvédelem, valamint az építészeti értékek védelmének
újszerû követelményeivel, és harmonizál az európai szabályozással. A 31.§ (2)
c)-h) pontokban felsorolt hat ún. lényeges követelmény az Európai Közösség
89/1o6 számú vonatkozó Direktívájának (törvényének) általános körû átvétele.
Ezen követelmények kötelezõ figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele,
egyben alapja az építési mûszaki szabályozás egész kialakuló hazai
rendszerének.
A T. ezen paragrafusaiban felsorolt általános követelmények elõírása azért
fontos, mert ezeket sem a vállalkozási szerzõdések, sem a különbözõ hatósági
engedélyek tételesen nem tartalmazhatják, ugyanakkor betartásukat a társadalom
érdekeinek védelme megköveteli az építési tevékenység résztvevõitõl. A T.-ben
elõírtak a megrendelõ-tervezõ-kivitelezõ célirányos együttmûködését is
elõsegítik.
A 32-33.§-hoz
Az elmúlt évtizedek gyakorlata az építés és az építészet fogalmának
összemosására törekedett. A két fogalom közötti különbség megszûntetésének
egyik sajátos eszköze volt az "építéstervezés" fogalmának bevezetése. Az
építészeti-mûszaki tervezés, valamint a mérnöki-mûszaki tervezés - mint az
épített környezet igény-oldalát megjelenítõ tényezõ - fogalmának tisztázása és
természetes funkciójának helyreállítása - összhangban a kamarai törvénnyel - e
törvény feladata. Az "építészeti-mûszaki tervezés" és a "mérnöki-mûszaki
tervezés" megkülönböztetése még akkor is fontos, ha a két terület esetenként
átfedésben jelenik meg.
A különbség a létrehozandó mûnek az épített vagy táji környezetben
betöltött funkciójában érhetõ tetten. Az építmények (mint egybefüggõ
teherhordó és egyéb szerkezetek) minden esetben mérnöki-mûszaki
teljesítményként is minõsítendõk, ám ilyen értelmû megfelelõségük nem ad
automatikusan garanciát arra, hogy az épített környezetet gazdagító, minõségét
emelõ, kultúrahordozó alkotásról van-e szó. Az épített környezet óriási anyagi
és kulturális értéke és az abba való beavatkozás általában
visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-mûszaki tervezés
jogosultsághoz kötése közérdekbõl indokolt. Fontos eleme a törvénynek a
jogosultság rendje, hogy minden tevékenységet, amely befolyásolja az épített
környezetet, csak arra jogosult végezhet. A tervezõ munkájáért anyagi és
erkölcsi felelõsséggel tartozik, a megbízó érdekét képviseli, és egyidejûleg
felelõsséggel tartozik az épített környezet kultúrája iránt, beleértve annak
múltját és jövõjét. Az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság
megszerzésének, megõrzésének, elvesztésének szabályozása részleteiben a
szakmai szervezetek (kamarák) feladata. A jogosulatlan, kontár tevékenység
ellenõrzése és szankcionálása a hatóság kötelessége. A szerzõi jog az
építészeti-mûszaki tervezés területén az érvényes szerzõi jogi törvény (1969.
évi III. tv.) szerint is fennáll, és az alkotó munka megbecsülését,
ösztönzését, valamint védelmét hivatott kifejezésre juttatni. Az építmények
tervezése és vállalkozásba adása szempontjából alapvetõen új vonása a
törvénynek a tervezés, illetve az építés vállalkozásként való felfogása és a
vállalkozásra vonatkozó általános szabályok adaptálása a folyamatban
résztvevõk kapcsolatának, jogainak és kötelezettségeinek ilyen alapon való
szabályozása. Új építmények tervezése során felmerülõ konkrét
területfelhasználási, beépítési, építészeti, kert- és tájtervezési,
funkcionális stb. problémák megoldását segíti szakmailag a tervpályázat
(építészeti, településrendezési), melyet jogszabályban meghatározott esetekben
és módon kötelezõ kiírni.
A 34.§-hoz
Az építési engedélyezési eljárás célja, hogy az épített környezet
alakításával kapcsolatos tevékenységek jog- és szakszerûségét biztosítsa. Az
építés engedélyezése komoly szakértelmet igénylõ, számos szakhatóság
(esetenként szakértõ) bevonását megkívánó, az érdekeltek jogos érdekeinek
összehangolását is szolgáló, döntéseiben - megvalósulás esetén - gyakorlatilag
visszafordíthatatlan, felelõsségteljes államigazgatási eljárásforma. Indokolt
ezért, hogy a T. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
törvény (Áe) 15.§-ban kapott felhatalmazással élve az érdemi határozat
meghozatalára a kérelem elõterjesztésétõl, illetve az eljárás hivatalból
történõ megindításától számított legfeljebb 60 napot biztosítson. Az
építésügyi hatósági engedély kiadása elõtti helyszíni szemle kötelezõvé tétele
jelentõs többletfeladat a hatóság számára. Azonban az így nyerhetõ
tapasztalatok magának a hatóságnak adnak biztosítékot a helyes döntés
kialakításához és ez a szomszédjogok védelme szempontjából is nagyon fontos.
A 35-37.§-hoz
Az építési engedélyezési eljárás elõtt (az ingatlan megszerzése vagy
értékesítése elõtt) az ingatlan felhasználhatóságát segíti elõ a beépítési,
építészeti, településképi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségügyi,
tûzvédelmi, valamint más mûszaki követelményeket tisztázó elvi engedély.
Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az elsõfokú építésügyi
hatóság többek között köteles meggyõzõdni arról is, hogy a tervezett építkezés
megfelel-e az országos és a helyi építési szabályzat, szabályozási terv
elõírásainak, valamint az építmények elhelyezése és kialakítása kielégíti-e az
általános érvényû alapvetõ követelményeket.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv.
42.§ (1) bekezdése és 62.§ (3) bekezdése alapján az építésügyi hatóság
engedélye, illetve döntést tartalmazó határozata egyben szakhatósági engedély,
vélemény is, mivel a szakhatóságnak az állásfoglalása csak az érdemi határozat
elleni fellebbezésben támadható meg.
E jogszabályhely (azzal, hogy külön nem tér ki rá) eltörölte az építési
jogosultság igazolásának az építési engedélyezési eljárás során kötelezõ
vizsgálatát. Az építési engedély ugyanis egy olyan mûszaki jogosítvány, amely
az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el, és nem
mentesít más "jogosítványok" megszerzésének kötelezettsége alól. Az
állampolgároknak a tulajdonukkal kapcsolatos jogait az Alkotmány és a Ptk.
szabályozza, a tulajdonjogot érintõ vitás kérdések csak polgári peres úton
jogorvosolhatóak. Az építési jogosultság igazolásának vizsgálata mellõzésével
az építésügyi igazgatás jelentõs mértékben "tehermentesülne" a felesleges
eljárási lépésektõl (pl. eljárás felfüggesztése jogerõs bírói ítéletig, elvi
engedélyezések jognyilatkozat pótláshoz stb). Az állampolgárok (tulajdonosok,
építtetõk) saját felelõsségévé válik - az épitési engedélyezési eljárástól
függetlenül - az ingatlannal való rendelkezési jog megszerzése. Az építtetõ a
jogerõs és végrehajtható építési engedéllyel - annak megszerzése után - csak
akkor élhet, ha az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulását ehhez
megszerezte. Ennek be nem tartása polgári jogi következményeket (pl. az
építkezés bírói úton történõ leállítása stb.) von maga után.
A 38-41.§-hoz
Az építés, mint iparûzés, annyiban igényel sajátos szabályozást,
amennyiben a termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a
közvetlenül érdekelt felek magánjogi megállapodásának függvénye. Közérdek
tehát, hogy az építési tevékenység végzése a rendezési terveknek és az
építésügyi szabályoknak megfelelõen, jó minõségben történjék, s a nemzeti
vagyon részét képezõ, ingatlanállomány megóvása megfelelõ színvonalú legyen. A
közösség és vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tûzvédelem,
higiénia stb.) elengedhetetlen. Az építési tevékenységet (új létesítmény
létrehozása, meglévõ fenntartása, bõvítése, átalakítása, bontása stb.)
vállalkozási szerzõdés alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelezõ
hajthat végre, aki e tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az
építési tevékenység végrehajtásához az építtetõ szabadon választhatja meg a
kivitelezõket azok közül, akik megfelelõ hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez
a piaci gazdálkodás alapvetõ feltétele is. A magán pénzforrásokból építkezõ
szabadon dönthet általában abban is, hogy a résztvevõket bizalmi alapon vagy
versenyeztetés-pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken
megvalósuló (amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az
önkormányzat finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekrõl szóló
törvény elõírásai alapján versenykötelezettséghez köthetõ.
A T. egyértelmûvé teszi, hogy az építés felelõsség és szakértelem kérdése
is egyúttal, ezért e tevékenység felelõs szakmai irányítását (felelõs mûszaki
vezetõ) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem
érinti a kivitelezõ (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait,
kötelezettségeit és felelõsségét.
A T. új elemként visszaállítja a mûszaki ellenõr alkalmazásának
lehetõségét, meghatározza feladatait, illetve alkalmazásának szakmai
feltételeit.
Az 45-46.§-hoz
Az építési tevékenység ellenõrzését, ezzel a közérdek érvényrejuttatását
elsõsorban a hatósági ellenõrzési feladatok ellátásával kell biztosítani. Az
állampolgárok építési fegyelmét, kulturáját leginkább az építési tevékenység
ellenõrzésével - szükség szerint szankcionálással - lehet befolyásolni.
Ott, ahol az ellenõrzés megfelelõ gyakoriságú, megfelelõen következetes, és
a végrehajtás minden esetben nyomon követhetõ és megvalósul, ott az
állampolgárok építési jogbiztonsága, fegyelme, a szomszédjogok és közösségi
érdekek biztosítása, érvényrejuttatása is megfelelõ. Az építmények, építési
termékek használat során bekövetkezett állapotváltozásainak minõségi
ellenõrzését hívatott az építésfelügyelet elvégezni.
Az 47-49.§-hoz
Új eleme a T.-nek, hogy a fennmaradási engedély kiadásával kapcsolatos -
sokszor és joggal kifogásolt - mérlegelési jogkört csökkenti (de nem törli
el), s csak olyan esetben teszi lehetõvé, amikor az egyébként engedély nélkül
vagy attól eltérõen megépült építmény önmagában szabályos (azaz megfelel az
általános és szakmai követelményeknek), vagy azzá tehetõ, s ilyen módon
építési engedély is kiadható lett volna rá, illetve a szabálytalansággal
okozott érdeksérelem jelentéktelen.
Ez az elõírás erõsíti a jogbiztonságot, egyidejûleg csökkenti a környezet
minden mértéken felüli rombolásának korábbi lehetõségét és sajnálatos
gyakorlatát.
Az 5o.§-hoz
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos e
jogszabályhelyen felsorolt lényeges feladatok végrehajtását pénzügyi
eszközökkel kívánja a Kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap
pénzügyi forrásából.
Az 51.§-hoz
A szabálytalan építkezéseket az eddiginél jobban érvényesülõ kivitelezõi
felelõsség megállapításával kívánja csökkenteni a T.. Lehetõvé teszi, hogy - a
jelenlegi gyakorlattól eltérõen - az építési engedély nélküli, illetve
engedélytõl eltérõen és az építési szabályokat sértõ módon megépített
építmények esetében szükségessé váló munkálatok elvégzésére, illetve a bontás
elrendelésére az építtetõ mellett a kivitelezõt is kötelezni lehet (õ erre
anyagi okokból is gyorsabban reagál). Új eleme a T.-nek az is, hogy az
építésügyi hatóság jogkörét - a tûrésre kötelezés terén - kibõvíti.
Az 52.§-hoz
Az építésügyi hatósági tevékenység nem egyéb, mint az épített környezet
alakítására és védelmére megállapított szakmai szabályok érvényesítése az
egyedi eljárásokban, függetlenül attól, hogy az ügyfél állami szerv,
önkormányzat, jogi vagy magánszemély. Az építésügyi hatóságoknak - függetlenül
jogi vagy intézményi beilleszkedésüktõl az államszervezeti struktúrába, csakis
a hatalmi szervek által hozott döntések (jogszabályok) alapján, a szakmai
érték és érdekviszonyok érvényesítésével, az egyedi hatósági ügyekben adható
hatáskör.
Az építésügyi hatóságok magas szintû szakmai felkészültségének és
befolyásmentes döntési poziciójának biztosítása ugyanakkor elsõrendû közérdek.
Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere - települési önkormányzati
jegyzõhöz utalása - sem szakmai szempontból, sem kizárási
(összeférhetetlenségi) okokból nem tartható. Ilyen számú építésügyi hatóságot
megfelelõ számú, felkészült szakemberekkel belátható idõn belül nem lehet
ellátni.
Rendkívüli jogbizonytalanságot és szakszerûtlenséget okoz az a mai
joggyakorlat is, amely a kizárási okok kiküszöbölésére a település saját
tulajdonát, vagy érdekeltségét érintõ ügyeknek - közigazgatási hivatali
döntéssel - más települési önkormányzathoz történõ utalásáról intézkedik.
A T. a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatását kezdeményezi és erre
az alábbiakat javasolja:
Az építésügyi hatósági jogkör elsõ fokon mindvégig megmarad az
önkormányzati szférában, azzal az eltéréssel a mai rendszertõl, hogy
telekalakítási, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési,
valamint az ezekkel kapcsolatos ellenõrzési és kötelezési ügyekben nem minden
település kap építésügyi hatósági jogkört, hanem csak a törvény mellékletében
felsorolt székhelyû és illetékességi körû, mintegy 120-150 település (város és
megyei jogú város).
A másodfokú jogkört a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal látja el.
A 53.§-hoz
Nagyon fontos új eleme a törvénynek az is, hogy a közérdekkel összhangban
rögzíti az építésügyi hatósági ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és
végrehajtását végzõ ügyintézõk alkalmazásának szakmai feltételeit.
Fontos az is, hogy a korábbi rendeleti szintû szabályt törvényi szintre
emeli, s ezáltal kizárja a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
tv. 4.§-a szerinti helyi mérlegelési, felmentési jogkör gyakorlását.
IV. Az épített környezet fenntartása, használata és értékeinek védelme
A 54-57.§-hoz
Az építészeti örökség, az épített környezet értékeinek védelme a T. új
szabályozási területe. Az értékvédõ, értékmegõrzõ és továbbfejlesztõ szemlélet
a törvény egészét áthatja. Tekintettel azonban az értékvédelem szerteágazó
összefüggésrendszerére, az új szemléletû megközelítés igényére, egyes fogalmak
meghatározásának szükségességére, a T. egy egész fejezetet szentel az
értékvédelem témakörének.
A T. megkülönbözteti az országos jelentõségû kulturális értékeket - ezek
a mûemlékek - és a helyi építészeti örökség részét képezõ, helyi védelem alatt
álló területeket és építményeket.
A mûemlékek védelmének részletes szabályozásával - szakmai okokból - külön
törvénytervezet foglalkozik.
A helyi védelem gyakorlása alapvetõen helyi közügy, amely ugyanakkor nem
nélkülözheti a jogszabályi megalapozást és szakmai megerõsítést.
V. Vegyes- és záró rendelkezések
A 58.§-hoz
A T. a jelenleg hatályos 1964. évi III. törvényhez képest a nyílvántartási
és adatszolgáltatási kötelezettség lényeges kiterjesztését javasolja (ezért
már új elemnek értékelhetõ) a településrendezés, az építésügyi igazgatás és a
környezeti értékek védelme terén, az ezekkel összefüggõ tevékenységek
ellátásához szükséges módon és mértékben.
A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyílvántartásáról
szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen törvényi szinten
került meghatározásra a hatósági nyílvántartások és a bennük kezelhetõ
személyes adatok fajtája, illetve a nyílvántartásokat vezetõ szervek és
szervezetek.