1

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2599.. számú

TÖRVENYJAVASLAT

az

épített környezet alakításáról és védelmérõl

Elõadó: Dr.Baja Ferenc

Budapest,1996. május

1996. évi...........törvény

az épített környezet alakításáról és védelmérõl

Az Országgyûlés az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos

alapvetõ követelményekrõl, eszközökrõl, jogokról és kötelezettségekrõl,

továbbá az ezekkel kapcsolatos feladatokról, hatáskörökrõl és hatósági

jogkörökrõl a Magyar Köztársaság Alkotmányának 7o/D.§-ának (2) bekezdése,

illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII.

törvény alapján a következõ törvényt alkotja.

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1.§

(1) A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme

körébe tartozóan:

a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban:

településrendezés),

b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés),

c) az épületek, mûtárgyak és más építményfajták (a továbbiakban együtt:

építmények) építési elõírásainak kialakítására,

d) az építmények építészeti-mûszaki tervezésére (a továbbiakban:

építészeti-mûszaki tervezés),

e) az építmények kivitelezésére,

f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek

minõségi követelményeinek kialakítására,

g) az építészeti örökség védelmére,

h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra,

i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, mûszaki fejlesztésre és ezek

eredményének alkalmazására,

j) az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos állami és önkormányzati

feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá

k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására,

alkalmazásuk ellenõrzésére és érvényre juttatására

(a továbbiakban együtt: építésügy).

(2) E törvényt a sajátos építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló

építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel,

kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel

kell alkalmazni.

Fogalommeghatározások

2.§

E törvény alkalmazásában:

1. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a

mezõgazdasági, az erdõmûvelésre, illetõleg a különleges (pl: bánya, vízmeder,

hulladéktelep) célra szolgáló része.

2. Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a

beépített, illetve a további beépítés céljára kijelölt területrésze.

3. Belterület: a település közigazgatási területének összefüggõ, beépítésre

szánt, illetve beépítésre nem szánt területeket tartalmazó, legalább 5 ha

kiterjedésû része.

4. Épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként

létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely

elsõdlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését

szolgálja.

5. Építési telek: az a telek, amelynek rendeltetése a beépítés, az építési

szabályoknak megfelelõen kialakított és köz- vagy magánútról gépjármûvel

közvetlenül megközelíthetõ. A mezõgazdasági célra szolgáló telek nem minõsül

építési telekké azáltal, hogy azon a tulajdonos a terület rendeltetésének

megfelelõ építményeket, továbbá lakóházat is épít.

6. Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal

jellegû építmények elhelyezésére szolgál.

7. Építmény (az épület, mûtárgy és egyéb építmény): a rendeltetésére,

szerkezeti megoldására és anyagára tekintet nélkül minden olyan helyhezkötött

mûszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes

állapotának megváltoztatásával, beépítésével jön létre.

8. Épület: olyan terepszint felett látható építmény - a gáz- és

folyadéktárolók kivételével - amely szerkezeteivel teret (helyiséget) határol

el (zár körül) meghatározott rendeltetés céljára.

9. Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak

megfelelõen megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet.

1o. Helyi közút: az út és mûtárgyai, valamint tartozékai a közúti

közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 47. § h), j) és k) pontjai szerint.

11. Közterület: minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló

(közhasználatra szolgáló) terület, amelyet a rendeltetésének megfelelõen bárki

használhat és az ingatlannyilvántartás ekként tart nyilván. A nem állami vagy

önkormányzati tulajdonú ingatlanoknak a közhasználat céljára - errõl szóló

külön szerzõdésben - átadott területrészére a közterületre vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a

közhasználatból eredõen a közlekedés biztosítása (utak), a pihenõ és

emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közmûvek

elhelyezése.

12. Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem

minõsülõ, elsõsorban mezõgazdasági, erdõmûvelési, illetõleg különleges (pl:

bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.

13. Önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési

koncepció): a települési érdekek érvényre juttatása céljából a település

fejlõdésének alapvetõ lehetõségeit és irányait meghatározó, a település

természeti adottságaira, gazdasági, szociális-egészségügyi és pénzügyi

szempontjaira épülõ településfejlesztési elhatározások.

14. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minõsülõ közlekedési, hírközlési

közmû- és energiaellátási, vízi-, a bányamûveléssel kapcsolatos, továbbá az

atomenergia alkalmazására szolgáló építmények.

15. Szabályozási terv: az a településrendezési terv, amely a település

közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a

környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos

sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító

építési elõírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja.

16. Szabályozási keretterv: a fõváros területének felhasználásával és

beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,

valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket

megállapító fõvárosi építési keretszabályzat térképen, rajzi formában ábrázolt

fõvárosi településrendezési terv.

17. Telek: meghatározott rendeltetésre szolgáló, egy helyrajzi számon

nyilvántartásba vett földrészlet.

18. Telekegyesítés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek egy telekké

történõ összevonása.

19. Telekfelosztás: a telek új telkekre történõ osztása.

2o. Telekhatárrendezés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek közös

határvonalának megváltoztatása.

21. Telekcsoport újraosztása: a szomszédos telkek csoportjának összevonása és

egyidejûleg a helyi építési szabályzatban és településrendezési tervben

meghatározott rendeltetés céljára szolgáló új telkekként történõ felosztása.

22. Telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület

(közút, tér, közpark), vagy részben beépítésre nem szánt (külterület) határol.

23. Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási

keretterv és a szabályozási terv.

24. Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza

a település alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait,

ennek megfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település

mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét

meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.

Általános követelmények

3.§

(1) Az épített környezet alakítását és védelmét:

a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-

mûszaki tervek alapján,

b) a jogszabályokban elõírt építészeti, mûszaki, biztonsági, egészségügyi,

rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi

követelményekkel összhangban, valamint

c) a résztvevõk - építtetõk, tervezõk és kivitelezõk - együttmûködésével

kell megvalósítani.

(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekû intézkedéseket

és döntéseket megelõzõen, illetõleg azok végrehajtása során biztosítani kell a

nyílvánosságot és a közösségi ellenõrzés lehetõségét az e törvényben és más

jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt

állampolgárok, szervezetek megfelelõ tájékoztatásáról, és lehetõséget kell

adni részükre vélemény-nyílvánításra és javaslattételre.

Az állam építésügyi feladatai

4.§

(1) Az építésügy központi irányítása, összehangolása és ellenõrzése az állam

feladata.

(2) Az Országgyûlés az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi

feladatainak ellátása körében gondoskodik:

a) az épített környezet alakítását és védelmét segítõ tervezési rendszer

és gazdasági szabályozók kialakításáról,

b) az építésügy állami intézményrendszerének kialakításáról és

mûködtetésérõl,

c) az építésügy központi feladataihoz szükséges költségvetési eszközök

biztosításáról.

(3) A Kormány az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi feladatainak

ellátása körében gondoskodik:

a) az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító - a

nemzetközi elõírásokkal összhangban álló - jogszabályok megállapításáról,

továbbá azok folyamatos korszerûsítésérõl,

b) a nemzetközi egyezményekbõl fakadó állami feladatok ellátásáról,

c) az országos kutatási, mûszaki fejlesztési programok kialakításáról és

érvényrejuttatásáról.

(4) A Kormány az építésügy központi irányítását a környezetvédelmi és

területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja.

5.§

(1) A miniszter a központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenõrzési

feladatkörében:

a) gondoskodik az építésügyre vonatkozó törvények és kormányrendeletek

szakmai elõkészítésérõl, ellátja a hatáskörébe tartozó jogi szabályozási

feladatokat;

b) feladatkörében ellátja az építésügyi tevékenységek szakmai felügyeletét

és ellenõrzését;

c) elõsegíti az építészeti kultúra fejlesztését,

d) ellátja az építésügyi hatóságok szakmai irányítását.

(2) Egyes sajátos építményfajtákra vonatkozó szabályozási kérdésekben az

illetékes miniszter a miniszterrel együttesen jár el.

(3) A település, a települési környezet, illetve az építészeti örökség védelme

szempontjából nagy jelentõségû településrendezési, építészeti-mûszaki tervek

szakszerûségének és magas színvonalának elõsegítése érdekében, továbbá a

településrendezési, építészeti-mûszaki, környezetalakítási és egyéb fontos

építésügyi célok, valamint a jogszabályok összehangolt érvényre juttatásának

ellenõrzése céljából a miniszter tervtanácsokat hozhat létre.

A helyi önkormányzatok építésügyi feladatai

6.§

(1) A települési (fõvárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik

építésügyi feladata különösen:

a) a jogszabályok keretein belül - a Fõvárosban a fõvárosi keretszabályt

és szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési

feladatkör ellátása,

b) a helyi építészeti örökség védelme,

c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör

gyakorlása,

d) az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és

személyi feltételek biztosítása.

(2) A fõvárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fõvárosi

kerület közigazgatási területét érintõ

a) építési keretszabály megállapítása,

b) szabályozási keretterv jóváhagyása,

c) az e törvényben szabályozottak szerint a (1) bekezdés b)-d) pontjaiban

említett feladatkör, továbbá

d) az e törvényben szabályozottak szerint az építésfelügyeleti feladatok

ellátása.

(3) A települési önkormányzat és szervei - a fõvárosban a fõvárosi és a

kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint

- a településrendezési feladatát:

a) a helyi építési szabályzat megállapításával, valamint a

településrendezési tervek elkészíttetésével és azok jóváhagyásával,

továbbá

b) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával

c) az e törvényben szabályozottak szerint az építésügyi hatósági jogkör

gyakorlásával

látja el.

(4) Ha az országos érdekbõl szükséges, törvény a települési önkormányzatot

kötelezheti, hogy meghatározott határidõre gondoskodjon a helyi építési

szabályzat, illetõleg a településrendezési tervek elkészítésérõl,

felülvizsgálásáról, módosításáról és azok megállapításáról, illetve

jóváhagyásáról. Ilyen esetben a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról az

éves központi költségvetésben e célra biztosított keret felhasználásával a

Kormány gondoskodik.

(5) A helyi önkormányzat építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit - az

építésügyi hatósági tevékenység körébe tartozók kivételével - szakirányú

felsõfokú képesítéssel rendelkezõ fõépítész (a továbbiakban: fõépítész)

készíti elõ.

II. FEJEZET

A TELEPÜLÉSRENDEZÉS

A településrendezés célja, feladata és eszközei

7.§

(1) A településrendezés célja a települések területfelhasználásának és

infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének

szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelme,

továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek

összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása,

valamint az erõforrások kíméletes hasznosításának elõsegítése.

(2) A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek

felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával

a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlõdésének térbeli-

fizikai kereteit;

b) a település adottságait és lehetõségeit hatékonyan kihasználva

elõsegítse annak mûködõképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való

csökkentése mellett;

c) biztosítsa a település (településrészek) megõrzésre érdemes,

jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti arculatának

védelmét.

(3) A településrendezés eszközei:

a) az önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési

koncepció), melyeket a 2.§ 13. pontban meghatározottak szerint a

települési önkormányzat képviselõtestülete határozattal állapít meg;

b) a településszerkezeti terv, melyet a településfejlesztési döntések

alapján a települési önkormányzat képviselõtestülete dolgoztat ki és

határozattal állapít meg (2.§ 24. pont);

c) a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, melyet a

településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat

képviselõtestülete dolgoztat ki és rendelettel állapít meg (2.§ 9. és 15.

pont).

8.§

A településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek

megfelelõ felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó

környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve

a) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának

általános követelményeit,

b) a népesség demográfiai fejlõdését, a lakosság lakásszükségletét, a

kedvezõtlen lakossági összetétel kialakulásának elkerülését,

c) a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a

családok, a fiatalok, az idõsek, a korlátozott képességûek igényeire, az

oktatás, a sport, a szabadidõ és az üdülés, valamint a társadalmi

szervezetek, egyházak mûködési feltételeinek lehetõségeire,

d) a megõrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentõségû

településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és

továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát

(rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak

mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza,

e) a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép

formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegõ, a

talaj, a klíma és az élõvilág védelmére,

f) a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a

munkahelyek megõrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mezõ-

és az erdõgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás,

különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékeltávolítás és -

elhelyezés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a

nyersanyaglelõhelyek biztosítását,

g) a honvédelem és a polgári védelem érdekeit,

h) a területtel és a termõfölddel való takarékos gazdálkodást,

j) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának

elõsegítését és fokozott védelmét.

A településrendezés általános szabályai

9.§

(1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos

településrendezési szakmai elõírások figyelembevételével kell elkészíteni.

(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása

során:

a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek

vélemény-nyilvánítási lehetõségét biztosítani kell, ennek érdekében a

helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni elkészítésük

elhatározását, amelynek keretében

aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,

ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy

az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket

tehessenek;

b) az államigazgatási szerveket, valamint - a keretszabályokat és

keretszabályozási terveket illetõen - az érintett helyi önkormányzatokat

az elõkészítésbe be kell vonni, hogy állásfoglalásukban ismertessék a

település fejlõdése és építési rendje szempontjából jelentõs terveiket és

intézkedéseiket, valamint ezek idõbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe

tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;

c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkezõ

hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel

kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható

változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és

igényeit.

(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a

megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt a polgármesternek (fõpolgármesternek)

véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási és

az érintett érdekképviseleti szervekkel és társadalmi szervezetekkel, amelyek

45 napon belül adhatnak írásos véleményt.

(4) Az eltérõ vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek

(fõpolgármesternek) egyeztetõ tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az

idõpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a

tárgyalás elõtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztetõ tárgyalásról

jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott

és el nem fogadott véleményt, azok indokolásával együtt.

(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt

nem adott, és az egyeztetõ tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelõ

véleményezõnek kell tekinteni.

(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a

terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt - azok magyarázatával

együtt - a polgármesternek (fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben

szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje

alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie

szakmai véleményezés céljából a miniszternek.

(7) A megállapított helyi építési szabályzatot, valamint a jóváhagyott

településrendezési terveket a polgármesternek (fõpolgármesternek) meg kell

küldenie azok egyeztetésében résztvett államigazgatási, érdekképviseleti

szerveknek és társadalmi szervezeteknek.

(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat,

a településrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.

(9) A településrendezési tervek készítése során a települést érintõ

jóváhagyott országos és térségi területrendezési terv rendelkezéseit érvényre

kell juttatni.

A településszerkezeti terv

1o.§

(1) A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának,

védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes

területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki

infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli

kialakítását és elrendezését, az országos és a térségi érdek, a szomszédos,

vagy a más módon érdekelt többi település alapvetõ jogainak és rendezési

terveinek figyelembevételével, a környezet állapotának javítása vagy legalább

szintentartása mellett.

(2) A települési önkormányzatnak a településszerkezeti tervet a törvény

hatályba- lépésétõl számítva

a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem

rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, öt év alatt,

b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már

rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, a

településfejlesztési döntések változásakor, de legkésõbb tíz éven belül

kell megalkotnia.

(3) A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tíz

évenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új

terv elkészítésérõl kell gondoskodnia.

(4) A településszerkezeti tervet a 9.§ elõírásain túlmenõen a szomszédos

települési, a fõváros esetében a fõvárosi kerületi önkormányzatokkal is

egyeztetni kell.

11.§

(1) A településszerkezeti terv rajzi és szöveges munkarészekbõl áll.

(2) A településszerkezeti tervet a település nagyságának megfelelõ méretarányú

térképen kell ábrázolni.

(3) A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket,

a beépítésre szánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a

közterületeket, azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védõ

területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra ítélt területrészeket, a

meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat.

(4) A (3) bekezdésben említett egyes területeken belül fel kell tüntetni a

terület felhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket,

különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és

csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közmûves

szennyvízelvezetéssel ellátatlan területet, továbbá a külön jogszabályok

alapján elõírt minden olyan egyéb tényezõt, amely a terület felhasználását

vagy beépítését befolyásolja.

A szabályozási terv

12.§

(1) A szabályozási terv a település közigazgatási területére, vagy külön-külön

annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet.

(2) Szabályozási tervet kell készíteni minden esetben:

a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl:

rehabilitációs) területekre, illetõleg

b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti

örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl:

kiemelt üdülõterület, gyógyhely) területekre, valamint

c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének

biztosítása egyébként szükségessé teszi.

(3) A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel

összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti

tervet elõzetesen módosítani kell.

(4) A szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokat

tartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy annak

megállapításai az egyes telkekre, építési területekre és közterületekre

egyértelmûen értelmezhetõek legyenek.

(5) A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:

a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),

b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az

azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását,

c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek

elkülönítését,

d) a közterületeken belül a különbözõ célokat szolgáló területeket

(közút, köztér, közpark stb.),

e) a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési

telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat,

f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett,

valamint a védõ területeket, továbbá építményeket,

g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,

h) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett

területrészek lehatárolását.

(6) A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt

kell alkalmazni.

A helyi építési szabályzat

13.§

(1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési

önkormányzatnak az országos szabályoktól eltérõ, a település közigazgatási

területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti,

táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos

helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési

szabályzatban kell megállapítania.

(2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:

a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),

b) a beépítésre szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes

területrészek (övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának,

beépítésének feltételeit és szabályait,

c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az

azokon történõ építés feltételeit és szabályait,

d) a különbözõ célú közterületek felhasználásának és az azokon történõ

építés feltételeit és szabályait, továbbá

e) a helyi építészeti értékvédelemmel,

f) a védett és a védõ területekkel, valamint

g) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával

érintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos

elõírásokat.

(3) A helyi építési szabályzat a település teljes közigazgatási területére

vagy szükség szerint külön-külön annak egyes - legalább telektömb nagyságú -

területrészeire készülhet.

(4) A települési önkormányzatnak a helyi építési szabályzatot a törvény

hatálybalépésétõl számítva:

a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem

rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, egy éven belül,

b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már

rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, hat éven belül,

rendelettel kell megállapítania.

(5) Helyi építési szabályzatot kell készíteni - a (4) bekezdésben foglaltaktól

függetlenül is

a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl.

rehabilitációs) területekre,

b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti

örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl.

kiemelt üdülõterület, gyógyhelyek) területekre, valamint

c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének

biztosítása egyébként szükségessé teszi.

A fõvárosra vonatkozó sajátos rendelkezések

14.§

(1) A fõvárosban a helyi építési szabályzatra és a településrendezési tervekre

vonatkozó rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A Fõvárosi Önkormányzat a fõváros területének felhasználásával és

beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,

valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket

fõvárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.

(3) A fõvárosi kerületi önkormányzatnak - a fõvárosi építési keretszabályzat

keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot

kell megállapítania.

(4) A fõvárosi településrendezési tervek:

a) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõváros településszerkezeti

terve,

b) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõváros szabályozási

keretterve, valamint

c) a fõvárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi

szabályozási terv.

(5) A fõváros szabályozási kerettervében kell meghatározni a fõváros egészét,

vagy több kerületét érintõ, a fõvárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe

tartozó szabályozási elemeket, különösen

a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),

b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az

azokon belüli egyes területrészek lehatárolását,

c) a fõváros mûködéséhez szükséges közterületek és az egyéb területek

elkülönítését,

d) a fõvárosi önkormányzat tulajdonában lévõ közterületeken belül a

különbözõ célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark stb.),

e) a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõ területeket, továbbá

építményeket,

f) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,

g) a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek

lehatárolását.

(6) A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintõ, a fõváros szabályozási

kerettervében szereplõ szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés

szükségessége esetén a fõváros szabályozási kerettervét elõzetesen módosítani

kell.

Több település közös rendezése

15.§

(1) Több települési önkormányzat az összefüggõ településrendezési feladatait

közösen is megoldhatja. Az érintettek ilyen esetben közös helyi építési

szabályzatot és közös településrendezési terveket is készíthetnek.

(2) A közös helyi építési szabályzatnak és településrendezési terveknek az

egyes településekre vonatkozó részeit az érintett települési önkormányzatok

képviselõtestületei állapítják meg. A véleményezési eljárás lefolytatásáról az

önkormányzatok megállapodásában meghatározott település polgármestere köteles

gondoskodni.

(3) A közös helyi építési szabályzatra és közös településrendezési tervekre

egyebekben a 7-14.§ rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

A településtervezés

16.§

(1) Településtervezési tevékenységet szakirányú egyetemi végzettséggel és

jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel (a továbbiakban együtt:

településtervezési jogosultság) rendelkezõ személy végezhet.

(2) A településrendezési terv készítõje a tervezés során birtokába jutott

adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik

személynek nem adhatja át.

(3) A településtervezésre jogosult személyeket névjegyzékbe kell foglalni.

A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító

sajátos jogintézmények

17.§

A településrendezési feladatok megvalósítását a következõ sajátos

jogintézmények biztosítják:

a) építésjogi követelmények,

b) tilalmak,

c) telekalakítás,

d) elõvásárlási jog,

e) kisajátítás,

f) helyi közút céljára történõ lejegyzés,

g) útépítési és közmûvesítési hozzájárulás,

h) településrendezési kötelezések,

i) kártalanítási szabályok.

Építésjogi követelmények

18.§

(1) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetõleg szabályozási

tervvel rendelkezõ területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok

megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv

elõírásainak megfelelõen szabad.

(2) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetõleg szabályozási

tervvel nem rendelkezõ területen e törvény, valamint az egyéb jogszabályok

megtartásával és akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés

mértéke és módja illeszkedik a meglévõ környezethez.

19.§

(1) Belterületen - beépítésre szánt területen - épület csak építési telken

helyezhetõ el.

(2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévõ építményt

átalakítani, bõvíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni

csak akkor szabad, ha az

a) a terület rendeltetésszerû használatát szolgálja,

b) közérdeket nem sért, különösen

aa) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti

értékei védelmének érdekeit,

ab) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást,

ac) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerû

felhasználását,

ad) a megfelelõ megközelítés biztosított, illetõleg biztosítható,

továbbá

c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát

veszik igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül

nem idegeníthetõk el, illetve

külterületen, ha az

d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület célját

szolgálja, amennyiben

da) gazdaságát egyeneságbeli rokonának adja át,

db) a területen lakóépület a gazdaság átadása elõtt is építhetõ

volt,

dc) azt a gazdaság meglévõ építményeinek közvetlen közelében építik

fel,

e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges

védelmi igény miatt, illetõleg a környezetére kifejtett hatása miatt

beépítésre szánt területen nem helyezhetõ el,

f) közösségi építmény, vagy köztárgy.

Tilalmak

2o.§

(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti,

környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében az érintett területre

változtatási, telekalakítási, illetõleg építési tilalom (a továbbiakban

együtt: tilalom) rendelhetõ el.

(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és idõtartamra kell

korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének

alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.

(3) A tilalom nem terjed ki az elrendelése elõtt engedélyezett építési, a

javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más munkákra, továbbá

a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet

és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ kármegelõzési,

kárelhárítási tevékenységekre.

(4) A tilalmat - az azt elrendelõ megkeresésére - az ingatlannyilvántartásba

be kell jegyezni. A bejegyzés elmaradása a tilalom hatályát nem érinti.

(5) A tilalomból eredõ kárért a tulajdonost kártalanítás illeti meg.

21.§

(1) A helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv elõkészítésének

idõszakára az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel

változtatási tilalmat írhat elõ.

(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelõ önkormányzati rendelet

másként nem rendekezik - három év eltelte után megszûnik. Ha az elrendelés

feltétele továbbra is fennáll, a tilalom határideje legfeljebb egy esetben egy

évvel meghosszabbítható.

(3) A tilalmat - a változtatási tilalom kivételével - az elsõ fokú építésügyi

hatóság az érintettekre vonatkozóan határozattal rendeli el. A határozatban

meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényre juttatását a tilalom

szolgálja, idõtartamát, továbbá azt, akinek vagy aminek az érdekében a

tilalmat elrendelik.

(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében

törvényben meghatározott esetekben az arra hatáskörrel rendelkezõ

államigazgatási szerv is rendelhet el határozattal telekalakítási, illetõleg

építési tilalmat.

22.§

(1) A változtatási tilalom alá esõ területen telket alakítani, új építményt

létesíteni, meglévõ építményt átalakítani, bõvíteni, továbbá elbontani,

illetõleg más értéknövelõ változtatást végrehajtani nem szabad.

(2) Az építési tilalom alá esõ területen

a) a jövõbeni rendeltetésnek megfelelõ területelõkészítõ építési munkák,

b) a bontási munkák,

c) az építészeti örökség védelme, a régészet, illetõleg a környezet- vagy

a természetvédelem érdekében szükséges építési munkák,

d) a meglévõ építménynek a terület jövõbeni rendeltetésének megfelelõ

átalakításával, korszerûsítésével, bõvítésével kapcsolatos építési munkák,

továbbá

e) a meglévõ lakóépület új, önálló lakást nem eredményezõ átalakítása,

bõvítése

kivételével más építési munkát végezni nem szabad.

Telekalakítás

23.§

(1) Telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének

megfelelõ használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme és

megközelíthetõsége a jogszabályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen.

(2) A telekalakítást az építésügyi hatóság engedélyezi.

(3) A telekalakítási terv készítése során:

a) a telekalakítással érintett területen a fennálló állapotról térképet és

jegyzéket kell készíteni, melyben rögzíteni kell a telkek adatait

(tulajdonosa, fekvése, nagysága, bejegyzett használati módja, bejegyzett

építési jogok és korlátozások),

b) az érintett tulajdonosokkal való tárgyalás után a telekalakítás utáni

állapotot rögzítõ térképet és a kialakuló telkekrõl jegyzéket kell

készíteni, melynek tartalmaznia kell a kialakuló telkek adatait

(ingatlannyilvántartási adatok, a telek tulajdonosát érintõ jogok és

korlátozások, az elõírt kötelezettségek és az azok teljesítéséhez nyújtott

pénzbeli szolgáltatás stb).

(4) A telekalakítással kapcsolatos telekalakítási terv készíttetése, továbbá a

felmerülõ költségek a telekalakítás kezdeményezõjét terhelik.

24.§

(1) A telekalakítás lehet:

a) telekcsoport újraosztása (2.§ 21. pont),

b) telekfelosztás (2.§ 19. pont),

c) telekegyesítés és (2.§ 18. pont),

d) telekhatárrendezés (2.§ 2o. pont).

(2) A telkek csoportjának újraosztása során egyesíteni kell az érintett

telkeket, amennyiben közterület kialakítása szükséges, úgy azt a területbõl ki

kell venni, majd a fennmaradt területet a területre vonatkozó elõírásoknak

megfelelõ telkekre kell felosztani.

(3) Az építésügyi hatóság a telekalakítás kezdeményezõjét - a helyi építési

szabályzatnak és a szabályozási tervnek megfelelõen, a telekalakítás miatt

szükséges mértékig - utak és közmûvek létesítésére vagy a létesítés

költségeinek viselésére kötelezheti.

(4) Ha a telekalakítás folytán a telek területe csökkent, a tulajdonost e

telekrészért kártalanítani kell, ha a telek területe növekedett, a tulajdonos

köteles e telekrész értékét megfizetni a polgári jog szabályai szerint.

Elõvásárlási jog

25.§

(1) A települési önkormányzatot elõvásárlási jog illeti meg az építési

szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok

megvalósítához szükséges ingatlanok esetében.

(2) A települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása

érdekében a beépítetlen telkekre, illetõleg az olyan területekre, ahol

településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlõdés

biztosítása azt megkívánja, építési szabályzat és településrendezési terv

hiányában is állapíthat meg elõvásárlási jogot. Az errõl szóló rendeletben meg

kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat felhasználni

kívánja.

(3) A fõvárosban a fõvárosi vagy azt a kerületi önkormányzatot illeti meg az

elõvásárlás joga, amely a megosztott feladatkör alapján az adott

településrendezési cél megvalósítója.

(4) Az (1) - (3) bekezdés szerinti elõvásárlási jogot az

ingatlannyilvántartásba is be kell jegyezni.

(5) Az önkormányzat (1) - (4) bekezdésében szabályozott elõvásárlási joga - a

mûemléki ingatlant kivéve - a más jogszabályon, illetve szerzõdésen alapuló

elõvásárlási jogot megelõzi.

(6) Ha az önkormányzat az elõvásárlási joga gyakorlásáról a megkeresésétõl

számított harminc napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthetõ.

Kisajátítás

26.§

A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekbõl szükséges

ingatlanok az arra vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott esetekben és

módon sajátíthatók ki.

Helyi közút céljára történõ lejegyzés

27.§

(1) Ha a helyi építési szabályzat, illetõleg szabályozási terv szerint a helyi

közút létesítése, bõvítése vagy szabályozása az érintett tulajdonosok

érdekében szükséges, az építésügyi hatóság az ingatlannak - a helyi közút

céljára szükséges - legfeljebb egyötöd részét kisajátítási eljárás nélkül az

illetékes települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti,

amihez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.

(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védõ területek esetében

csak az érdekelt szakhatóságok elõzetes egyetértésével végezhetõ.

(3) Ha a lejegyzésre az érdekeltek kérelmére indított telekalakítási

eljárásban, vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján kerül

sor, és az érdekeltek a kártalanítási igényükrõl lemondanak, a lejegyzésért

nem jár kártalanítás.

(4) Az ingatlannak a helyi közút céljára lejegyzett részéért nem jár

kártalanítás, ha azon építmény vagy építményrész nincs. Ha a tulajdonost a

lejegyzés miatt kár éri, kártalanítani kell. Kártalanítás jár továbbá a

lejegyzett területért, ha a helyi közút kialakítása a lejegyzésrõl szóló

határozat jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított három éven belül

nem történik meg.

(5) Ha az ingatlannak a helyi közút céljára szükséges részén építmény vagy

építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a

kártalanításról az érdekeltek megállapodtak.

(6) Ha a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelõ

használatra alkalmatlanná válik, a tulajdonos kérelmére az egész telket

igénybe kell venni. Ilyen esetben az egész telekért kártalanítás jár.

(7) A helyi közút céljára történõ igénybevétel esetén - ha kártalanítás jár -

a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni.

(8) A helyi közút kialakítása során feleslegessé vált területet az érintett

ingatlantulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet

korábban az (1) bekezdés szerint jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak

térítés nélkül vissza kell adni.

Útépítési és közmûvesítési hozzájárulás

28.§

(1) A helyi építési szabályzatban, illetõleg a szabályozási tervben a

területre elõírt helyi közutakat és a közmûveket legkésõbb az általuk

kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell építeni. E kötelezettség

teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a

települési - a fõvárosban megosztott feladatkörüknek megfelelõen a fõvárosi,

illetve a fõvárosi kerületi - önkormányzat feladata.

(2) Ha a helyi közutat, illetõleg közmûvet a települési önkormányzat létesíti,

annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira

háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az érintett ingatlanok

tekintetében a települési önkormányzat rendelettel szabályozza. Amennyiben a

helyi közút céljára szükséges területet az önkormányzat korábban a 27.§

szerint lejegyezte, úgy a hozzájárulás mértékébe a lejegyzett telekrész

értékét be kell számítani.

(3) A fõvárosban a (2) bekezdésben említett szabályozásra - megosztott

hatáskörüknek megfelelõen - a fõvárosi, illetve a fõvárosi kerületi

önkormányzat rendelkezik hatáskörrel. A hozzájárulás olyan arányban illeti meg

a fõvárosi és a kerületi önkormányzatot, amilyen arányban a helyi közút

kialakításával kapcsolatos költségeket viselték.

Településrendezési kötelezések

29.§

(1) Településrendezési kötelezettség körében

a) beépítési kötelezettség,

b) helyrehozatali kötelezettség és

c) beültetési kötelezettség

rendelhetõ el.

(2) A helyi építési szabályzat a tervszerû telekgazdálkodás, a beépítés helyes

sorrendje és a településkép elõnyösebb kialakítása érdekében a beépítetlen

építési telkekre meghatározott idõn belüli beépítési kötelezettséget

állapíthat meg (a továbbiakban: beépítési kötelezettség). Ha a tulajdonos a

beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, kérheti az önkormányzattól az

építési telek megvételét. Ha az önkormányzat a telket a kérelem benyújtásától

számított három éven belül nem tudja megvenni, a beépítési kötelezettséget meg

kell szüntetni.

(3) A helyi építési szabályzat a településkép javítása érdekében az azt rontó

állapotú épületek meghatározott idõn belüli helyrehozatali kötelezettségét

írhatja elõ. Az önkormányzat e kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást

nyújthat.

(4) A helyi építési szabályzat a közérdekû környezetalakítás céljából az

ingatlan növényzettel történõ meghatározott módon és idõn belüli beültetési

kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzet pótlás stb.) írhatja elõ. Ha e

kötelezettség teljesítése az ingatlan rendeltetésszerû használatához szükséges

mértéket meghaladó ráfordítást igényel, az önkormányzatnak a tulajdonos

költségeit rendeletben meghatározott mértékben kell megtérítenie.

(5) A (2) - (4) bekezdésben meghatározott kötelezettségrõl a helyi építési

szabályzat alapján az építésügyi hatóság intézkedik.

Kártalanítási szabályok

3o.§

(1) Ha valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan

korábbi rendeltetését, használati módját meg kell változtatni, és ebbõl a

tulajdonosnak, haszonélvezõnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezõt

kártalanítás illeti meg.

(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint

megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új

forgalmi értéke közötti különbözet.

(3) Ha az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezõje használati jogának gyakorlása

során, az érvényes építési szabályzat és szabályozási terv elõírásaiban bízva,

a használati lehetõségek megvalósítása érdekében elõkészületeket tett, és azok

a ráfordítások az építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv

megváltoztatása következtében értéküket vesztik, részére kártalanítás jár.

(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetõleg a

szabályozási terv valamely késõbb megvalósítandó közérdekû célban határozza

meg, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a

közérdekû cél kedvezményezettjétõl, illetõleg ennek hiányában a települési

önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó

megállapodás az erre irányuló kérelemtõl számított három éven belül nem jön

létre, az ingatlant ki kell sajátítani.

(5) Ha az ingatlan korábbi rendeltetéséhez fûzõdõ jogok keletkezésétõl

számított három éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy

megszüntetésére, a kártalanítás azonnal követelhetõ.

(6) Ha a három évnél hosszabb tilalom alá esõ - a tilalom elrendelése elõtt

felosztható, illetõleg beépíthetõ - ingatlant nem sajátították ki, vagy a

tulajdonos nem kap csereingatlant, vagy pedig a tilalmat idõközben nem

szüntetik meg, három év eltelte után a tulajdonos részére a negyedik évtõl

kezdõdõen - kérelmére - évenként korlátozási kártalanítást kell fizetni. Ez a

fizetési kötelezettség a természeti veszélyeztetettségbõl eredõ kár

megelõzése, továbbá a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom

esetére nem vonatkozik. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme

érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre

vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.

(7) A korlátozási kártalanítás évi mértéke a használat, illetõleg a

hasznosítás lehetõségének a korlátozásából eredõ kár összegének arányos része,

legfeljebb azonban az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 5%-a. Az évenként

kifizetett kártalanítás az ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási

kártalanításba, csereingatlan adása esetén pedig annak értékébe nem számítható

be.

(8) A korlátozási kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a

településrendezési intézkedés történt.

(9) A korlátozási kártalanításról - a felek megállapodásának hiányában - a

bíróság dönt.

III. FEJEZET

AZ ÉPÍTÉSI FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSA

Az építményekkel szemben támasztott általános követelmények

31.§

(1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell:

a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények

rendeltetésszerû és biztonságos használhatóságát,

b) az építmény közszolgálati (tûzoltó, mentõ stb.) jármûvel történõ

megközelíthetõségét,

c) a zöldfelület védelmét, a természetvédelem sajátos követelményeit és

érdekeit,

d) a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek

részére a biztonságos megközelíthetõséget;

e) a rendeltetésszerû telekhasználatot.

(2) Az építmény kialakítása során érvényre kell juttatni az országos építési

szakmai követelményeket, különösen:

a) az értékes táj- és településkép, építészeti - beépítési jellegzetesség

és látvány védelmét, továbbá

b) a kedvezõ tájolás,

c) a mechanikai ellenállás és stabilitás,

d) a tûzbiztonság,

e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem,

f) a használati biztonság,

g) a zaj és rezgés elleni védelem,

h) az energiatakarékosság és hõvédelem

követelményeit.

(3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól - külön

jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható.

(4) Az építmény kialakítása során biztosítani kell:

a) a rendszeres karbantartás lehetõségét,

b) hogy az építmény rendeltetésszerû használatával járó környezeti

terhelés az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint

c) a mozgásukban korlátozott személyek részére a közhasználatú építmények

esetében a biztonságos használhatóságot.

Az építészeti-mûszaki tervezés

32.§

(1) Az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, átalakításához,

bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez,

lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének építési munkával járó

megváltoztatásához jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségû

építészeti-mûszaki terv szükséges.

(2) Az építészeti-mûszaki tervek készítése jogszabályban meghatározott

szakirányú egyetemi vagy fõiskolai képesítéshez és külön feltételekhez (a

továbbiakban együtt: tervezési jogosultság) kötött tevékenység.

(3) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult csak

olyan tervezési munkát végezhet, amire minõsítése alapján jogosult, és

amelynek megoldására a szakmai felkészültsége alapján képes.

(4) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult

személyeket névjegyzékbe kell felvenni.

(5) A településrendezés, az építmények és együtteseik, az építési szerkezetek

és módok, valamint a belsõépítészet és a kertépítés tervezésére -

jogszabályban meghatározott esetekben és módon - tervpályázatot lehet kiírni.

(6) A tervpályázat az (5) bekezdésben felsorolt építészeti-mûszaki tervezési

feladatok több változatú elõkészítésére szolgáló sajátos tervezési

versenyforma, amelynek célja a mûszaki, városképi, építészeti, gazdaságossági

szempontból legkedvezõbb tervkoncepció kiválasztása és - jogszabályban

meghatározott esetekben - a tervezõi megbízás szakmai feltételeinek elõzetes

tisztázása.

(7) A közbeszerzésekrõl szóló törvény hatálya alá esõ - (5) bekezdésben

meghatározott - építési beruházás esetében

a) az építési engedélyezési tervdokumentáció elõkészítésére - jogszabály

elõírásai szerint - tervpályázatot kell kiírni,

b) az eredményes tervpályázatot követõen, annak eredményét figyelembe

véve, az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére tervezési

szerzõdést kell kötni.

(8) Jogszabály egyéb esetben is elrendelheti tervpályázat kiírásának

kötelezettségét.

(9) Az építészeti-mûszaki terv - külön törvény alapján - szerzõi jogvédelem

alatt áll.

33.§

(1) A tervezõ felelõs:

a) az építészeti-mûszaki tervezésre vonatkozó minõségi, biztonsági és

szakmai szabályok, építési elõírások betartásáért, továbbá

b) az általa készített építészeti-mûszaki tervek szakszerûségéért.

(2) A tervezõ köteles az altervezõk munkáját összehangolni és az általuk

szolgáltatott munkarészeket egyeztetni.

Az építési munkák építésügyi hatósági engedélyezése

34.§

(1) Telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez,

átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához,

korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez,

fennmaradásához, vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban

együtt: építési munka) a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi

hatóság engedélye szükséges.

(2) Az építésügyi hatósági engedély feltételekhez köthetõ.

(3) Az engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles

helyszíni szemlét tartani.

(4) Az építésügyi hatóság az engedélyezési eljárás során köteles érvényt

szerezni a jogszabályokban foglaltaknak és az építészeti-mûszaki szakszerûség

követelményeinek. Köteles továbbá biztosítani az eljárással érintettek és az

eljárásban érdekeltek jogos érdekeinek védelmét.

(5) Az építésügyi hatósági engedélyezéskor az érdemi határozatot a kérelem

elõterjesztésétõl számított 60 napon belül meg kell hozni.

(6) Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban a külön jogszabályban

meghatározott szakhatóságok és más szervek, valamint külön jogszabály szerint

névjegyzékbe vett mûszaki szakértõk mûködnek közre.

35.§

(1) Az ügyfél az építésügyi hatóság engedélyének megkérése elõtt - a

beépítési, építészeti, mûemléki, településképi, természet- és

környezetvédelmi, valamint a mûszaki követelmények elõzetes tisztázása

céljából - elvi engedélyt kérhet. Jogszabály az elvi engedély kérését

kötelezõvé teheti.

(2) Az elvi engedély a közremûködõ szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az

elvi engedély jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül

kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során köti azokban a

kérdésekben, amelyekrõl rendelkezett. Az elvi engedély érvényét veszti, ha

jogerõre emelkedésétõl és végrehajthatóvá válásától számított egy év alatt nem

kér az építtetõ építésügyi hatósági engedélyt. Az engedély érvénye egy ízben

legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az általános érvényû és a helyi

jogszabályok, valamint a kötelezõ hatósági elõírások idõközben nem változtak

meg. Az elvi engedély alapján építési munka nem végezhetõ.

36.§

Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha

a) a tervezett építés a 18-19.§-okban, a 31.§-ban elõírt, illetve a külön

jogszabályban kötelezõvé tett nemzeti szabvány szerinti követelményeknek

megfelel,

b) a tervezett építés az egyes építmények és területek védettségét

elrendelõ vagy azokra különleges feltételeket megállapító jogszabályoknak,

az elõzetes hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági

követelményeknek és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt

eseti elõírásoknak megfelel,

c) az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a

környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének

megfelelõ mértéket meghaladná, az állékonyságot, az életet és egészséget,

a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon

sértené,

d) az építmény rendeltetésszerû használhatóságához szükséges járulékos

építmények, illetõleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a

közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmû- és

energiaellátás megvalósítása biztosított,

e) a tervezõként megjelölt szerv, illetõleg személy jogosult volt az

építészeti mûszaki tervezésre.

37.§

(1) Az építésügyi hatóság engedélye egyben - az engedélybe foglalt

szakhatósági elõírások vonatkozásában - szakhatósági engedély is, amely

azonban nem menti fel az építtetõt a külön jogszabályok szerint szükséges más

hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.

(2) Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári

jogi igényt nem dönt el.

Az építés

38.§

(1) Építési munkát - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - csak a jogerõs

és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó jóváhagyott -

engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint

jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített mûszaki

megvalósítási terveknek megfelelõen szabad végezni.

(2) A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtõl csak az

építésügyi hatóság újabb elõzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve, ha az

eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka.

39.§

(1) Építõipari kivitelezési tevékenység akkor folytatható, ha

a) az építõipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató

(továbbiakban: kivitelezõ) tevékenységi körében szerepel, illetve

b) az építés mûszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelõ és

jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkezõ

felelõs mûszaki vezetõ irányítja.

(2) Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban

elõírt szakmai feltételekkel rendelkezik.

(3) Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintõ, javító, karbantartó,

felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelõ szakmunkás képesítéssel

rendelkezõ személy felelõs mûszaki vezetõ nélkül is végezhet.

(4) Akinek az építõipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel - a

(2) és (3) bekezdés figyelembevételével - csak saját céljára végezhet építési

munkát.

4o.§

(1) A kivitelezõ felelõs a megvalósított építmény rendeltetésszerû és

biztonságos használhatóságáért, valamint az építtetõ által rendelkezésére

bocsátott jogerõs és végrehajtható építési engedélyben és a jóváhagyott

engedélyezési tervekben elõírtak biztosításáért.

(2) A felelõs mûszaki vezetõ felelõs az építménynek - a jogerõs és

végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek,

illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelõ -

megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi

és biztonsági elõírások megtartásáért és a munkálatok végzésének

szakszerûségéért.

(3) A kivitelezõ - jogszabályban meghatározott esetben és módon - köteles

építési naplót vezetni, abban a napi munkát rögzíteni, a naplót állandóan a

munka helyszínén tartani és azt hatósági ellenõrzéskor, illetve mûszaki

ellenõr kérésére rendelkezésre bocsátani.

(4) Az építtetõ az építési-szerelési munka szakszerû végzésének folyamatos

figyelemmel kísérésére, ellenõrzésére helyszíni képviselõjeként, jogszabályban

meghatározottak szerint mûszaki ellenõrt bízhat meg.

41.§

(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelõség

igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy

beépíteni.

(2) A hazai megfelelõség igazolás annak az írásos megerõsítése, hogy az

anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a:

a) nemzeti szabványokban,

b) ágazati mûszaki szabályzatokban és elõírásokban,

c) építõipari mûszaki engedélyekben, valamint

d) a 31.§ (2) bekezdés c)-h) pontjaiban

elõírt követelményeket.

(3) A hazai megfelelõség igazolás alapját megfelelõsségi vizsgálatok képezik.

(4) Hazai megfelelõség igazolás lehet:

a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelõségi nyilatkozat,

b) független tanúsító szerv által kiadott tanúsító irat.

42.§

(1) Ha az építési munka végzése során természeti érték, építészeti, vagy

régészeti emlék, illetõleg építménnyel kapcsolatos képzõmûvészeti alkotás

kerül elõ, a kivitelezõ köteles azt az építésügyi hatósághoz, valamint más

hatáskörrel rendelkezõ hatósághoz haladéktalanul bejelenteni és a lelõhelyet a

hatósági intézkedésig érintetlenül hagyni.

(2) Az építési munka végzése során biztosítani kell, hogy a keletkezõ

környezetterhelés, igénybevétel a külön jogszabályban meghatározott és

megengedett mértéken belül maradjon.

43.§

(1) Az építtetõ felelõs azért, hogy az építmény rendeltetésszerû és

biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési,

fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg.

(2) Az építésügyi hatóság által meghatározott idõtartamon belül az építmény

környezetébõl az építtetõnek és a kivitelezõnek az építési tevékenység során

keletkezett építési hulladékot, maradék építõanyagot és építési

segédeszközöket el kell szállíttatnia, a környezetet és a terep felszínét az

eredeti, illetve engedélyezett állapotában kell átadnia, a környezetben

okozott károkat meg kell szüntetnie.

Az építmény használatbavétele

44.§

(1) Az építtetõnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési

engedélyt kellett kérni - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -, annak

használatbavétele elõtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A

kérelemhez a felelõs mûszaki vezetõ, továbbá jogszabályban meghatározott

esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot

mûködtetõ közüzemek és a kéményseprõ nyilatkozatát kell csatolni arról, hogy

az építmény a jogerõs építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott

engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerû és biztonságos használatra

alkalmas.

(2) A használatbavételi engedélyt meg kell adni, ha az építményt, vagy egy

részét - építési engedélyhez kötött építési munka esetén - az engedélynek

megfelelõen, rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas módon

építették meg.

(3) Ha az építmény vagy egy része rendeltetésszerû használatra nem alkalmas,

vagy az építési munka elvégzése következtében idegen ingatlanban az

állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot

veszélyeztetõ állapot keletkezett, az építésügyi hatóság az építmény

használatbavételét megtiltja, vagy építésügyi hatósági kötelezés keretében a

hibák, hiányosságok megszüntetésétõl teszi függõvé. A használatbavételi

engedély megadása feltételekhez köthetõ, az engedélyben kikötések tehetõk.

(4) Az (1) bekezdésben elõírt használatbavételi engedély hiányában az

építményt nem szabad használni.

Az építésügyi hatósági ellenõrzés

45.§

(1) Az elsõfokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka

végzését a helyszínen ellenõrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:

a) a jogerõs és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó

jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,

b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelõ, továbbá

a szakmai és biztonsági elõírások megtartásával történõ megvalósulását,

c) az építési munka végzését irányító felelõs mûszaki vezetõnek az elõírt

szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelõségét,

d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és

vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.

(2) Az elsõfokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén

túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza az építési engedély nélkül, vagy

attól eltérõen, és építési engedélyhez nem kötött építési munka esetében az

általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban:

szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ

építményhasználatot.

(3) Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - az építési munka végzése

során legalább az építmény helyének kitûzésekor és az építési folyamat

befejezésekor - kell végezni.

(4) Az építésügyi hatósági ellenõrzést végzõ az építési munka folytatását a

helyszínen - legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul,

vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és

vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik. Ez idõ alatt az építésügyi

hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetésérõl vagy folytatásáról.

Döntés hiányában az építési munka tovább folytatható.

(5) Az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában - az

építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendõrség, a közterület-felügyelet,

továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közremûködnek.

(6) A tulajdonos, haszonélvezõ és a használó, valamint az építtetõ és a

kivitelezõ a hatósági ellenõrzést tûrni kötelesek.

Az építésfelügyeleti ellenõrzés

46.§

(1) Az építésfelügyeleti ellenõrzési tevékenység célja annak a megállapítása,

hogy:

a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések),

módszerek és eljárások minõségi követelményeire és alkalmazására vonatkozó

jogszabályokat, szabványokat és engedélyeket az építési munka végzése

során megtartották-e,

b) az építmények, építési termékek használat során vagy egyébként

kialakult állapota megfelel-e a rájuk vonatkozó - az állékonyságot, az

életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot szolgáló -

követelményeknek.

(2) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat jogszabályban meghatározottak

szerint

a) a közigazgatási hivatal vezetõje,

b) a sajátos építményfajták tekintetében az arra vonatkozó külön

jogszabályokban meghatározott államigazgatási szerv

látja el.

(3) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokban a szükséges vizsgálatok

elvégzésére külön jogszabályban meghatározottak szerint jogosult

szakintézmények mûködnek közre.

(4) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv

jogszabálysértés megállapítása esetén köteles a szabálytalan állapot

megszüntetését határozattal elrendelni, illetõleg az intézkedések megtételét

az arra jogosult szervnél kezdeményezni.

Az építésügyi hatósági kötelezés

47.§

(1) Az építésügyi hatóság elrendelheti:

a) az építési munka megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását,

illetõleg a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá

tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelõ munkamûveletek

elvégzését;

b) a mûszaki követelményeknek meg nem felelõ építési termékek

kicserélését;

c) az építmény, építményrész felújítását, ha az a településképet rontja,

vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak

végrehajtása, illetõleg az építészeti örökség védelmének érdekei

megkövetelik,

d) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a

telken a településkép elõnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme

céljából szükséges kertépítési munkák elvégzését.

(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelni:

a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, -

amennyiben ez nem lehetséges - a lebontását vagy az újraépítését, ha a

kivitelezés szabálytalanul, illetõleg az állékonyságot, az életet és

egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik;

b) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha

azt rendeltetésszerû és biztonságos használatra nem alkalmas módon

építették meg, vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet

és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ állapot

keletkezett,

c) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését,

illetõleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását,

felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az

állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot

veszélyezteti.

(3) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlannyilvántartásba az (1)-(2)

bekezdés szerint elrendelt jogerõs és végrehajtható kötelezettséget be kell

jegyezni.

Az építmény fennmaradásának engedélyezése

48.§

(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi

hatóság az építményre, építményrészre - az építtetõ vagy a tulajdonos kérelme

alapján - fennmaradási engedélyt adhat, ha a 18-19.§-okban és a 31.§-ban

meghatározott feltételek fennállnak, vagy megteremthetõk.

(2) Fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett

kiadható akkor is, ha:

a) az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehetõ, vagy

b) a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, vagy a hatóság

által meghatározott határidõn belül elhárítható.

(3) Az építésügyi hatóság az építtetõt - kérelem hiányában - a fennmaradási

engedély iránti kérelem benyújtására felhívhatja, vagy az eljárást hivatalból

az építtetõ költségére lefolytathatja.

(4) A fennmaradási engedély - építésügyi bírság kiszabása, illetõleg az (1)-

(2) bekezdés szerinti szükségszerû átalakítás kötelezettségének és

határidejének egyidejû megállapítása mellett - meghatározott idõre szóló,

visszavonásig érvényes (határozatlan idõre szóló), vagy végleges jellegû

lehet.

(5) A fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi

engedély is. Az építményrészre vonatkozó fennmaradási engedély megadásával

egyidõben az építésügyi hatóságnak rendelkeznie kell az építmény befejezésére

vonatkozó továbbépítésrõl is. Az építmény építési munkáinak teljes befejezése

után a 44.§ elõírásai szerinti használatbavételi engedélyezési eljárást kell

lefolytatni.

(6) A meghatározott idõ elteltét, illetõleg az engedély visszavonását követõen

az építményt, építményrészt az engedélyesnek kártalanítási igény nélkül le

kell bontania. Ugyanúgy akkor is, ha a fennmaradási engedélyben elõírt

átalakítási kötelezettséget nem teljesítették. Az átalakítási kötelezettség

elmulasztása esetén az építésügyi hatóság a lebontást elrendeli.

(7) Ha a szabálytalanul megépített építményre, építményrészre fennmaradási

engedély nem adható, az építésügyi hatóság köteles elrendelni a szabályossá

tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését, vagy ha a kötelezett a

munkálatok elvégzését nem vállalja, a lebontását.

(8) Az építésügyi hatóság az (1)-(7) bekezdés alapján a szabálytalanság

tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésõbb azonban az építés

befejezésétõl - ha ez nem állapítható meg - az építmény használatbavételétõl

számított tíz éven belül intézkedhet. Új eljárás lefolytatása esetén az egy

éves idõtartam kezdetét az új eljárás lefolytatását elrendelõ jogerõs

határozat keltétõl kell számítani.

Az építésügyi bírság

49.§

(1) Ha a szabálytalan építési munka végzésére fennmaradási engedély adható,

ezzel egyidejûleg az építésügyi bírságot is ki kell kiszabni. Az építésügyi

bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült építménynek,

építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az

építésügyi bírságot az építésügyi hatóság a 48.§ (4) bek. szerinti

határozatában elõírt határidõben kell megfizetni.

(2) Ha az építtetõ a szabálytalanul megépített építményt, építményrészt a

kiszabott építésügyi bírság megfizetésére elõírt határidõ lejárta elõtt

lebontja, vagy a szabálytalanságot megszünteti, az építésügyi hatóság a

bírságot elengedi. Egyéb esetekben a kiszabott építésügyi bírság nem engedhetõ

el.

5o.§

(1) Az épített környezet alakításának és védelmének pénzügyi eszközökkel

történõ támogatására, így különösen:

a) a településrendezési feladatok támogatására,

b) minõségügyi-, építésfelügyeleti-, építésügyi hatósági ellenõrzésre, az

ezzel kapcsolatos feladatok támogatására, az ellenõrzések hatékonyságának

és színvonalának emelésére,

c) hatósági végrehajtások elvégzésére, illetve pénzügyi fedezetük

pályázati úton történõ megelõlegezésére,

d) a helyi építészeti örökség védetté nyilvánításával és védelmével

kapcsolatos önkormányzati kiadások pályázati úton történõ támogatására,

e) az építészeti örökség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények

végrehajtására, támogatására,

f) az építészeti értékek bemutatásának elõsegítésére

a Központi Környezetvédelmi Alapban (a továbbiakban: Alap) - az Alapról, annak

kezelésérõl és felhasználásának részletes szabályairól szóló külön törvény

szerint - pénzügyi forrás áll rendelkezésre.

(2) Az építésügyi bírságból az Alapba befolyt bevételek 3o%-a az érintett

építmény helye szerinti települési önkormányzatot, 3o%-a pedig az elsõfokon

eljáró építésügyi hatóságokat illeti meg. Amennyiben az építésügyi hatósági

eljárásban a másodfokú hatóság is eljár, úgy az elsõ fokú építésügyi hatóságot

megilletõ 3o%-ból 15% a másodfokon eljáró építésügyi hatóságot illeti meg.

(3) Az érintett építmény, építményrész helye szerinti települési

önkormányzattal szemben kiszabott építésügyi bírságból befolyt bevételbõl a

települési önkormányzatot illetõ rész (3o%) is az Alapot illeti.

(4) A (2) bekezdés szerint az önkormányzatot illetõ bevétel az (1) bekezdésben

említett építésügyi célokkal összhangban használható fel.

51.§

(1) Az építésügyi hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére - ha

jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a

szabálytalan építési munkát az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával más

végeztette, a munkálatok elvégzésére a tulajdonost és az építtetõt együttesen

kell kötelezni. A tulajdonos kötelezése esetén a tulajdonos személyében beálló

változással a személyére szólóan megállapított kötelezettség az ingatlan

mindenkori tulajdonosát terheli.

(2) Ha az építési munka végzése során, vagy annak következtében az

állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot

veszélyeztetõ állapot keletkezett, az ezzel kapcsolatban szükségessé vált

munkálatok elvégzésére az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen a kivitelezõt

is kötelezni kell.

(3) Az építésügyi hatóság azt, aki az elrendelt munkálatok elvégzését

akadályozza, a munkálatok tûrésére kötelezheti.

(4) Az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségei - ha jogszabály

eltérõen nem rendelkezik, - a kötelezettet terhelik.

Az építésügyi hatóság

52.§

(1) Az építésügyi hatósági jogkört elsõ fokon - a (2) bekezdésben foglalt

kivétellel, továbbá ha törvény, vagy ennek felhatalmazása alapján

kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik, - a települési (fõvárosi kerületi)

önkormányzat jegyzõje látja el.

(2) A elvi építési, az építési, a használatbavételi és a fennmaradási

engedélyezési, továbbá az ezekkel összefüggõ ellenõrzési és kötelezési

ügyekben elsõ fokon kormányrendeletben meghatározott települési (fõvárosi

kerületi) önkormányzat jegyzõje jár el.

(3) Az építésügyi hatósági jogkört másodfokon a területileg illetékes megyei

(fõvárosi) közigazgatási hivatal gyakorolja.

(4) A sajátos építményfajták, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építmények

és területek tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó

külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják.

53.§

(1) Az építésügyi hatósági engedélyezési, ellenõrzési és kötelezési

eljárásokban, továbbá az építésfelügyeleti ellenõrzés során az államigazgatási

eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel és

eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Elvi építési, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezéssel

kapcsolatos hatósági, továbbá az építésügyi hatósági ellenõrzési és kötelezési

ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és végrehajtását, továbbá az

építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú

egyetemi vagy fõiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább

szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott más

szakmai feltételekkel rendelkezõ személy végezheti.

IV. FEJEZET

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET FENNTARTÁSA, HASZNÁLATA ÉS ÉRTÉKEINEK VÉDELME

Az épített környezet fenntartása és használata

54.§

(1) Az épített környezet elemeit: az építési telkeket és területeket,

építményeket, építményrészeket, építmény-együtteseket, burkolt és

zöldfelületeket - a jó mûszaki állapot folyamatos fenntartása mellett - csak a

rendeltetésüknek, a rájuk vonatkozó hatósági elõírásoknak és engedélyeknek

megfelelõ célra és módon szabad használni. Közterület használatára vonatkozóan

jogszabály ettõl eltérõen rendelkezhet.

(2) A tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a

jogszabályokban meghatározott esetekben és módon idõszakonként

felülvizsgáltatni és a jó mûszaki állapothoz szükséges munkálatokat

elvégeztetni.

(3) Az építménynek, építményrésznek a használatbavételi, illetve a

fennmaradási engedélytõl, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstõl eltérõ

használatához - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, - az építésügyi

hatóság engedélye szükséges. A használat változtatását az új használatra való

alkalmasság igazolásával, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az

építmény, építményrész és környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell

alátámasztani.

55.§

(1) A településkép védelme érdekében az építésügyi hatóság:

a) az egy épületben lévõ valamennyi üzlethelyiség homlokzatának, továbbá a

kirakatszekrényeknek és feliratoknak, hirdetõberendezéseknek összehangolt

építészeti-mûszaki tervezését, illetve kivitelezését, valamint

b) az épület külsõ helyreállítását, homlokzatszínezését és az építmény

elõnyösebb építészeti megjelenését szolgáló egyéb munkákat

is elrendelhet.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelésének feltételeit a

települési - fõvárosban a kerületi - önkormányzat rendeletben szabályozza.

(3) Ha az építmény, építményrész átalakítása a településkép elõnyösebb

kialakítása szempontjából vagy településrendezési okokból vált szükségessé, az

átalakítás költségei, továbbá az építmény használatának az átalakítás miatt

történt korlátozásából eredõ károk megtérítése - a munkálatok elvégzése

folytán bekövetkezett értékemelkedés levonásával - a települési önkormányzatot

terheli.

(4) Ha a településkép elõnyösebb kialakítása céljából vagy településrendezési

okokból az építmény, építményrész lebontása vált szükségessé, a tulajdonost a

kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell.

Az építészeti örökség védelme

56.§

(1) Az építészeti örökséghez tartoznak a mûemlékek, az épületegyüttesek és a

kulturtájak. Az építészeti örökség megfelelõ fenntartása és megóvása közérdek.

(2) Az építészeti örökség kiemelkedõ értékû elemeit nemzetközi (egyetemes),

országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni

(védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni.

(3) A nemzetközi építészeti örökség - a "Világörökség jegyzék"-ben

nyilvántartott - kiemelkedõ, egyetemes értékû elemeit a vonatkozó nemzetközi

egyezményeknek is megfelelõen kell fenntartani, megõrizni, használni és

bemutatni.

(4) A Kormány a Világörökséggel kapcsolatos feladatait a miniszter útján, a

miniszter által létrehozott Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága

közremûködésével látja el.

(5) Az országos építészeti örökség - a mûemléki, természetvédelmi és egyéb

védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedõ, nemzeti értékû

elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg.

57.§

(1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56.§

szerint nem részesülnek országos védelemben, de a sajátos megjelenésüknél,

jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a

térség, illetõleg a település szempontjából kiemelkedõek, hagyományt õriznek,

az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a

helyi építészeti örökség részét képezik.

(2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté

nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, õrzése, védelmének biztosítása a

települési önkormányzat feladata.

(3) A helyi védetté nyílvánításról vagy annak megszüntetésérõl, továbbá a

védettséggel összefüggõ korlátozásokról és kötelezettségekrõl a települési -

fõvárosban a fõvárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek

között a kerületi - önkormányzat rendeletben dönt.

V.

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Nyilvántartások

58.§

(1) Az építésügyi hatóságok, települési jegyzõk (fõjegyzõk), közmûvezetékek

kezelõi, közalapítványok, kamarák és más, jogszabályban erre felhatalmazott

szervek az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges azon

területi, társadalmi, környezeti, természeti és mûszaki adatokról, amelyek a

településrendezéshez és a -tervezéshez, az építésügyi hatósági tevékenységhez

feltétlenül szükségesek, jogszabályban meghatározott hatósági

nyilvántartásokat vezetnek.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatósági nyílvántartásnak minõsül:

a) a települések közigazgatási területét ábrázoló földmérési alaptérképek

(bel- és külterület ábrázolásával),

b) a telekalakítási engedélyek mellékletét képezõ tervek,

c) a belterületi közmûnyílvántartás,

d) az építménynyílvántartás,

e) az átnézeti nyílvántartási térkép,

f) a külterületen lévõ nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények

nyílvántartása,

g) a tervezõi, vezetõ tervezõi, szakértõi, mûszaki ellenõri névjegyzék

vezetése,

h) a lakásépítéssel, megszûnéssel kapcsolatos nyílvántartás,

i) a hatósági, építésfelügyeleti ellenõrzések jegyzõkönyveinek

nyílvántartása,

j) az építésügyi hatósági eljárások következtében szükségessé vált

pénzösszeg behajtásának nyílvántartása,

k) a bauxitcementtel épült építmények nyílvántartása,

l) az egyéb jogszabályban nevesített, az (1) bekezdés körébe tartozó

nyílvántartások.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett nyílvántartások a személyes adatok

védelmérõl és a közérdekû adatok nyílvántartásáról szóló 1992. évi LXIII.

törvény rendelkezéseinek megfelelõen az alábbi személyes adatokat

tartalmazhatják:

a) név,

b) lakcím,

c) személyigazolvány száma.

(4) Az adatbázisok megteremtéséhez és folyamatos fenntartásához minden

természetes és jogi személy köteles a tulajdonával összefüggõ adatokat

szolgáltatni, kivéve azokat, amelyek jogszabállyal rendszeresített

nyilvántartásból megismerhetõk.

(5) A (2) bekezdésben megnevezett nyílvántartásokban a személyes adatokat el

kell különíteni. A személyes adatokat csak az erre jogszabályban

felhatalmazottakkal, illetve az érintett hozzájárulásával rendelkezõkkel lehet

közölni.

A törvény hatálybalépése és átmeneti rendelkezések

59.§

(1) Ez a törvény a kihírdetését követõ 18o. napon lép hatályba, egyidejûleg

a) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény,

b) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ

1985. évi 10. törvényerejû rendelet és az 1994. évi XXXVIII. törvény,

c) az egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kivûl

helyezésérõl és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 41. és 43-

46.§-a,

d) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes

törvények módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 2.§-a,

e) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbizottak,

valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl

szóló 1991. évi XX. törvény 74-83.§-a,

f) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott

30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 88/1990. (VI.

30.) MT rendelet 2. sz. melléklete, a 25/1992. (I. 28.) Korm. rendelet, a

44/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet és a 44/1995. (V. 30.) Korm. rendelet

hatályukat vesztik.

(2) A törvény hatálybalépésekor:

a) már elkészült, de még jóvá nem hagyott településrendezési tervek

tartalmi követelményeire továbbra is a korábbi jogszabályok rendelkezései

az irányadóak, a jóváhagyásukról azonban legkésõbb a törvény hatályba

lépését követõ egy éven belül e törvény rendelkezései szerint kell

gondoskodni,

b) már jóváhagyott településrendezési terveket a módosításukig, illetõleg

a helyükbe lépõ új tervek elkészültéig változatlanul alkalmazni kell,

c) meglévõ települési belterületekre e törvénynek a beépített és a

beépítésre szánt, illetõleg a külterületekre a beépítésre nem szánt

területekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni,

d) még fennálló építési tilalmakra és a velük kapcsolatos korlátozási

kártalanításra továbbra is az 1964. évi III. törvény 13.§-ának (2)-(6)

bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) A helyi önkormányzati rendeleteket - a (2) bekezdésben foglalt

kivételekkel - felül kell vizsgálni, és a törvény hatálybalépését követõ egy

éven belül gondoskodni kell az e törvénnyel és az e törvényen alapuló

jogszabályokkal ellentétes rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl.

(4) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ, elsõfokú határozattal már

elbírált építésügyi hatósági ügyekben a korábbi jogszabályok rendelkezéseit

kell alkalmazni.

6o.§

(1) Ahol jogszabály

a) általános rendezési tervet említ, azon településszerkezeti tervet,

b) alaptervet, részletes rendezési tervet említ, azon helyi építési

szabályzatot és szabályozási tervet,

c) a településrendezés vonatkozásában "államigazgatás" kifejezést használ,

ott "közigazgatás" kifejezést

kell érteni.

(2) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. sz. törvényerejû rendelet 23.§-a a

következõ, (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi bekezdés

számozása (1) bekezdésre változik:

"(2) A kisajátítás esetében annak, akinek az érdekében a kisajátítás

történik, kötelezettséget kell vállalnia, hogy az ingatlant meghatározott

határidõn belül a kisajátítás céljára felhasználja.

(3) Amennyiben a kisajátítás célja nem valósul meg az ingatlan korábbi

tulajdonosát elõvásárlási jog illeti meg."

61.§

(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy:

a) az 52.§ (2) bekezdésében meghatározott települési (fõvárosi kerületi)

jegyzõk illetékességi területét és mûködési rendjét

b) az építési mûszaki ellenõri tevékenység gyakorlásának részletes

szabályait,

c) a településrendezéssel és az építményekkel kapcsolatos országos szakmai

követelményeket és azoktól helyi építési szabályzatban való eltérés

lehetõségét,

d) a mûszaki szakértõi, az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység

gyakorlásának általános szabályait rendelettel állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a miniszer arra, hogy:

a) a telekalakítás részletes szakmai szabályait,

b) az építészeti-mûszaki tervek tartalmi követelményeit,

c) a településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság

részletes szabályait,

d) az építõipari kivitelezési tevékenység gyakorlásának részletes szakmai

szabályait,

e) az építésügyi hatósági ellenõrzés részletes szakmai szabályait,

f) az építésfelügyeleti ellenõrzés részletes szabályait,

g) az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályait,

h) a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályait,

i) az építésügyi hatósági engedélyezési és kötelezési eljárások részletes

szabályait,

j) az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések mûszaki

követelményeinek és megfelelõség-igazolásának részletes szabályait,

k) a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága mûködésének rendjét,

l) a helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályait,

m) az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges

nyilvántartások, adatszolgáltatások (adatbázisok és információs

rendszerek) létesítésének és mûködésének feltételeit,

n) településrendezési, építészeti-mûszaki tervtanácsokra vonatkozó

szabályokat,

o) az építésügy körébe tartozó szakértõi tevékenység gyakorlásának

részletes szabályait

rendelettel állapítsa meg.

(3) Azoknak a nemzeti szabványoknak, amelyeknek alkalmazása kötelezõ, a

szakmailag illetékes miniszter jogszabállyal meghatározott idõre, egészben

vagy részben kötelezõ alkalmazását írhatja elõ.

INDOKLÁS

az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló

1996. évi ... törvény tervezetéhez

I. Általános rendelkezések

Az 1-3.§-hoz

Az épített környezet védelme az építési törvény új szabályozási területe. A

korábbi "igazgatási jellegû" szabályozástól eltérõen döntõ változást jelent,

hogy a törvénytervezet (a továbbiakban: T.) rendezõ elveként - összhangban a

környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma

került bevezetésre, s történelmileg elõször kötõdik össze a környezet ügye és

az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy

valósulhat meg, ha az értékvédõ szemlélet a törvény egészét áthatja.

Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma,

illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került

meghatározásra, szükséges a T. szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek

egyértelmû és deklaratív felsorolása.

Ugyanitt pontosítja a T. az építésügy fogalmát is, amennyiben ez az épített

környezet alakítására és védelmére vonatkozó legszélesebb körû szabályozások

és jogalkalmazások összessége.

A T. az épített környezet egészét átfogja, azzal a jogtechnikailag és

szakmailag elkerülhetetlen szûkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmû-

és energiaellátási, vízi és bányamüveléssel kapcsolatos (ún. sajátos)

építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló építmények és területek

tekintetében a T.-t a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell

alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és

kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak. Amennyiben azok az építmény

vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó

külön jogszabály, úgy a T. rendelkezéseit kell rájuk alkalmazni.

A fogalommeghatározásokkal a T. régi hiányt pótol. Ezek a fogalmak az épített

környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes

használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövõbeni szabályozás

nélkülözhetetlen feltétele.

A T. ugyancsak teljesen új vonása, hogy megfogalmazza azokat a legáltalánosabb

követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a

településrendezéstõl a konkrét építésig - következetesen biztosítani

szükséges.

A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a

környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények

figyelembevételét; a környezeti, mûszaki, használati, biztonsági és

értékvédelmi elõírások betartását és az eljárások, illetõleg intézkedések

teljes nyílvánosságát és közösségi ellenõrizhetõségét emeli ki.

A 4-6.§-hoz

Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé teszi, hogy a T.

egyértelmûen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati

szervezetek feladatait.

Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó

általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány a környezetvédelmi és

területfejlesztési miniszter útján látja el. A T. - a jelenlegi

jogszabályokkal összhangban - ezt erõsíti meg, hangsúlyozva, hogy az ún.

sajátos építményfajták tekintetében, illetõleg az építés, mint ipari-gazdasági

tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentõs feladataik vannak.

Itt jelennek meg új tényezõként a feladatok irányításában és végrehajtásában

szintén résztvevõ centrális alárendeltségû területi szervek, melyek jelenleg

területi fõépítészi szervezet formájában mûködnek.

Az önkormányzatok e T. hatálya alá tartozó feladatait - a helyi

önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. tv-nyel, illetve a fõvárosi

és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. tv-

nyel (a továbbiakban: Ötv.) összhangban - a T. pontosítja, részletezi,

egyértelmûvé teszi.

A T. végrehajtása során számolni kell azzal a lehetõséggel, hogy a helyi

építési szabályokat és a településrendezési terveket nem közvetlenül a

település érdekébõl, hanem általánosabb (országos) közérdekbõl kell

elkészíteni, felülvizsgálni, módosítani, de elõfordulhat, hogy a település

érdekében való módosításhoz is a kormányszervek határozottabb kezdeményezésére

van szükség, ezért a T. felhatalmazást ad arra, hogy ilyen esetekben a

település kötelezhetõ legyen azok felülvizsgálatára, szükség szerinti

módosítására.

II. A településrendezés

7-8.§-hoz

A T. az országban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások által

megkövetelt igények és elvárások szerint a településrendezés egész területén

(témakörében) megfelelõ jogi szabályozást kíván adni.

A T. igen tömören - sok esetben csak az elvet, irányt vagy célt megjelölve

- foglalja össze rendelkezéseit. A rendelkezések általában keretjellegûek,

melyek lehetõséget és felhatalmazást adnak a részletek országos vagy helyi

(települési önkormányzati) rendeletekkel való szabályozására.

A T. tárgyanyagának egyes részeirõl más törvényeink és egyéb

jogszabályaink is szólnak, tehát meg kell találni az illetõ részekre nézve a

kellõ összhang biztosítását, vagy éppen azt, hogy melyik jogszabály vagy annak

egyes rendelkezései milyen értelemben tekintendõk hatályban állónak.

Az említett megváltozott körülmények indokolják, mint irányító beavatkozás

közérdekû szükségessége, a településrendezés céljának, feladatának (témájának)

és jogi szabályozásának meghatározását.

A T. egységesen és kötelezõen megállapítja a településrendezés, a helyi

építési szabályzat, a településrendezési tervek és a településrendezés

megvalósulását biztosító sajátos jogintézményi kifejezéseket.

A településrendezés igen sokirányú tevékenység gyûjtõfogalma, mely

lényegében a település területének megfelelõ felhasználását és az ezzel

kapcsolatos építkezést, ezek révén a kedvezõ településszerkezet és

településkép kialakítását, továbbá a település mûködõképességét biztosító

feladatok megvalósítását jelenti.

A településrendezés törvényi szintû szabályozására azért van szükség, hogy

az egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen,

továbbá, hogy a fejlõdés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a

T. törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a

jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékeit biztosítani.

Az emberi élet egyik elkerülhetetlen velejárója az építés, melynek során

az ember erõteljesen beavatkozik a természetes környezet viszonyaiba. A

településrendezés célja, hogy a benne meghatározott rendszer és módok szerint

alakuljon ki az építéssel a település. A T. szabályozni kívánja a

településrendezési viszonyokban az ingatlanok tulajdonosainak, használóinak, a

településrendezési tevékenységet végzõ szervezeteknek a magatartását.

A T. a tulajdonhoz való jog biztosítása mellett megfogalmazza a tulajdon

társadalmi funkciójának elvét: a tulajdon a tulajdonos számára nem csak

jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is a tekintetben, hogy a tulajdon

használata a közjót, a közérdeket kell, hogy szolgálja. A T. ezért részletesen

elõírja, hogy a településrendezési tevékenység során mely elvárásoknak kell

kötelezõen megfelelni, és miként kell azok biztosítása érdekében eljárni.

A településrendezés csak akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha

a település egész területére kiterjedõ, alaposan átgondolt

településfejlesztési döntésre (elhatározásra) támaszkodik, amely a település

fejlõdése szempontjából figyelembevehetõ minden tényezõvel számol. A település

külterületének gazdasági vagy más rendeltetés szerinti tagozását és az

esetleges késõbbi fejlõdés irányát, valamint a belterületen létesíteni kívánt

jelentõsebb fejlesztéseket, így a településrendezés "programját" a

megvalósításuk várható ütemezésével együtt településfejlesztési döntésekben

(településfejlesztési koncepció) kell megállapítani.

A településfejlesztési döntések a település jövõbeni fejlesztésének

elgondolását, illetve az ezzel összefüggõ prioritásokat foglalja magába (mit,

mikor). Ez elsõsorban nem mûszaki, hanem településpolitikai dokumentum,

amelynek kialakításánál - a széleskörûen értelmezett - természeti adottságok

mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontoknak van döntõ

szerepük.

A településfejlesztési döntések kidolgozása és megállapítása - összhangban

az Ötv.-el - a települési önkormányzat képviselõtestületének feladata.

A településrendezés feladata a településfejlesztési döntések megvalósítása

érdekében a legmegfelelõbb mûszaki megoldások kimunkálása /hol, hogyan/ és

tervi megfogalmazása. A településrendezéshez szükséges követelmények közül

azokat, amelyek rajzban nem fejezhetõk ki vagy nem alkalmasak arra, helyi

építési szabályzatba kell foglalni.

A T. elõírja, hogy a településrendezési feladatát - a helyi

önkormányzatokról szóló törvény alapján - a települési önkormányzatoknak a

településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a

településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények

alapján kell ellátniuk.

A T. meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon

belüli összefüggéseket.

9.§-hoz

A bekövetkezett változások megkövetelik a településrendezés során az

érintett területen jelentkezõ állampolgári és egyéb érdekek átfogó

figyelembevételét. A T. ezért elõírja a településrendezés folyamatába az

érdekeltek kétlépcsõs megoldással történõ bevonását. A "korai", illetõleg a

"formai" részvétel lehetõséget ad az érintettek számára településük

fejlõdésének, rendezésének tényleges és érdemi alakítására. A

településrendezési gyakorlatnak a településfelújítás, a belsõ fejlõdés felé

történõ fordulásával a korábbinál erõsebben kell a kialakult összefüggésekhez

nyúlni, ez a körülmény is az érintettek erõteljesebb együttmûködését követeli

meg.

A T. a tulajdonjogból vezeti le az építéshez való jogot. A tulajdonjog

egyik legfontosabb részjogosítványa, hogy a tulajdonos a tulajdonát a

rendeltetésének megfelelõen szabadon használhatja. Ez azt jelenti, hogy

önmagában a földtulajdon joga nem foglalja magában az építéshez való jogot, az

csak a jog (törvény vagy helyi rendelet) által beépíthetõnek nyilvánított

ingatlan tulajdonosát illeti meg, ezért az említett jog meg is határozza

mindazokat a követelményeket, amelyek a beépítés feltételei.

1o-11.§-hoz

A T. minden települést kötelez arra, hogy meghatározott idõn belül

elkészítse a település igazgatási területének távlati felhasználására, a

település térszerkezetének kialakítására vonatkozó településszerkezeti tervét.

A településszerkezeti terv alapvetõ feladata, hogy a település teljes

igazgatási területére, annak környezeti, természeti, táji és mûszaki

adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthetõ településfejlesztési

célokból és településpolitikai prioritásokból adódó földhasználatok fajtáira a

település elõrelátható szükségleteinek megfelelõen meghatározza az

alapelveket. Így elsõsorban a bel- és külterületet, a beépítésre szánt és a

beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat.

A T.szerint a településszerkezeti tervet - az Ötv. rendelkezéseinek

megfelelõen - a települési önkormányzat képviselõtestülete hagyja jóvá.

A T. a település területszerkezetét, -felhasználását meghatározó

önkormányzati határozatot "elõkészítõ településrendezési eszköznek" tekinti. E

sajátosságából következik, hogy megállapításai mindenekelõtt magára a

települési önkormányzatra, és nem alapvetõen az állampolgárra nézve kötelezõ

erejûek jogi tekintetben. A határozat az ingatlanok korábbi használatához

fûzõdõ építési jogokat nem érinti (Így például egy eddig mezõgazdasági

termelésre használt területnek a településszerkezeti tervben beépítésre szánt

területként való megjelenítésébõl még nem adódik a tulajdonos számára építési

jog, mivel e terv az egyes ingatlanok beépíthetõvé nyilvánítását nem teszi még

lehetõvé.).

12.§-hoz

A T. a szabályozási tervet az építési szabályzat - rajzi kiegészítéseként

- határozza meg, amely a település teljes területére vagy annak egyes részeire

készülhet. A T. elõírja, mely esetekben kötelezõ a szabályozási terv

készítése, hogy az a jóváhagyott településszerkezeti tervvel ellentétes ne

legyen.

A T. a beépítés feltételeit (a telkek méretét, beépítési módját,

beépítettségét, kötelezõ beépítési vonalát és az épületek homlokzatmagasságát)

a szabályozási tervbe - ezzel a helyi építési szabályzatba - rendeli

meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben az egyetemes

érdekeknek és a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (és nem a

magánfelek akaratának vagy érdekének). Mindez nem zárhatja ki azonban a

magánfelek kezdeményezéseinek a közérdekkel összeegyeztethetõ érvényesülését:

ezért írja elõ a T. a településrendezés nyilvánosságát.

A szabályozási terv feladatából következõen annak léptékét úgy kell

megválasztani, hogy megállapításai az egyes telkekre nézve követhetõek

legyenek.

13.§-hoz

A T. elõírja, hogy az építés rendjét településenként helyi építési

szabályzattal kell biztosítani. A helyi építési szabályzat a település

területén (területein) az építés rendjét biztosító, jogilag kötelezõ

megállapításokat tartalmazza a megengedhetõ építési hasznosításra vonatkozóan.

A T. a helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatáskörérõl szóló 1991.

évi XX. tv. alapján a helyi települési önkormányzat képviselõtestületének

lehetõséget biztosít, hogy a helyi, területi sajátosságoknak megfelelõen

szabályozza az építés helyi viszonyait.

A 14.§-hoz

A T. - tekintettel a fõváros kétszintû önkormányzatiságára, összhangban az

Ötv-vel - e vonatkozásban sajátos rendelkezéseket állapít meg.

A 18-19.§-hoz

A T. "építésjogi szempontok"-ra vonatkozó elõírásai általános szabályként

rögzítik, hogy hol, miként és mit lehet építeni. A T. három esetcsoportot

különböztet meg. Az építés alapvetõ feltétele az építésre kialakított telek,

terület megléte (építési telek). A telkek minõsítése és beépítési

feltételeinek meghatározása az országos jogszabályokban, a településrendezés

helyi jogi eszközeiben történik, így ebbõl következõen helyi építési

szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkezõ területen csak az azokban

foglaltaknak megfelelõ építés lehetséges. Az átmeneti idõszakban elõfordulhat

azonban, hogy nincs a területre vonatkozóan sem helyi építési szabályzat, sem

szabályozási terv, ilyen esetekre nézve a T. általános törvényi szintû

szabályozást ad, megkülönböztetve a már beépült területet és a külterületet.

A 2o-22.§-hoz

A T. a korábban használt "telekalakítási és építési tilalom" fogalma

mellett bevezeti a "változtatási tilalom" fogalmát, melynek lényege továbbra

is a kitûzött településrendezési célok megvalósíthatóságának biztosítása.

Lényeges különbség, hogy a változtatási tilalommal terhelt ingatlanon

semmiféle értéknövelõ változtatás (erre utal a név is) nem hajtható végre, nem

csak a telekalakítással és építéssel járó változtatás. Fontos, hogy a tilalmat

a települési önkormányzat képviselõtestületének rendeletben kell

megállapítania, és hogy a tilalomból eredõ kárért a tulajdonost kártalanítania

kell, továbbá, hogy az 3 év eltelte után a törvény erejénél fogva

automatikusan hatályát veszti.

A 23-24.§-hoz

A T. telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új

rendelkezéseket nem tartalmaznak.

A rendezett település, az emberhez méltó települési környezet biztosítása

szükségessé teszi, hogy az építés csak meghatározott követelményeknek

megfelelõen legyen lehetséges, ezért a T. meghatározza ezen követelményeket.

Az egyes telkek, területek tulajdonjoga tehát nem jelenti azok beépítésének

alanyi jogát is, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a

tulajdonosokat.

A követelmények, elsõsorban a közúti kapcsolat és a közmûvek megléte, az

érintett terület elõkészítését igénylik, ami ebbõl eredõen a települési

önkormányzat számára jelent feladatot.

A 25.§-hoz

A T. az elõvásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési

önkormányzat számára a T. biztosítja a közérdekû célok megvalósítása érdekében

az "általános" elõvásárlási jogot, továbbá lehetõséget teremt

felhatalmazásával, hogy a képviselõtestület saját rendeletében "különös"

(konkrét) elõvásárlási jogot állapítson meg. A T. meghatározza az elõvásárlási

jog gyakorlásának szabályait.

A 26-27.§-hoz

A kisajátításról az 1976. évi 24. törvényerejû rendelet rendelkezik, mely

meghatározza, milyen célokra van kisajátításnak helye és milyen eljárással. A

T. a meglévõ kisajátítási jog rendszerét nem bontja meg, csak kiegészíti a

településrendezési feladatok megvalósítása érdekében történõ alkalmazását.

A T. az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút megvalósítása

érdekében lehetõvé teszi kisajátítás jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a

telekbõl az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Fontos megjegyezni, hogy

ez a lehetõség a (nem a tulajdonosok érdekét szolgáló) közút (pl. autópálya)

kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható.

A T. az egyenlõ közteherviselés elve alapján lehetõséget ad a települési

önkormányzat számára, hogy az útkialakítás elõnyeit élvezõ, de az ahhoz

szükséges terület érdekében telekigénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett

tulajdonosokat helyi adó formájában pénzbeli hozzájárulásra kötelezze, mely

összegbõl az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a

lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.

A T. elõírja, hogy a teleknek igénybevett legfeljebb 1/5 részéért is jár

kártalanítás, ha az út az igénybevételtõl számított 3 éven belül nem kerül

kialakításra.

A 28.§-hoz

A T. a rendezett, emberhez méltó igényeknek megfelelõ települési környezet

biztosítása érdekében elõírja, hogy az építés feltétele az egyes telkek,

területek közúttal és közmûvekkel történõ ellátásának biztosítása. Tekintettel

arra, hogy az "építési feltételek" megállapítása a településrendezési tervben,

helyi építési szabályzatban történik, amely így a települési önkormányzat

feladata és jogköre, a T. indokoltnak tartja, hogy e feltételek biztosítása,

ha jogszabály arra mást nem kötelez, az önkormányzat kötelezettsége legyen.

A T. lehetõséget ad az önkormányzat számára, hogy a közút és a

közmûvesítés költségeit, mivel azok elsõsorban az érintett tulajdonosok

érdekét szolgálják, közmûvesítési hozzájárulásként részben vagy egészben az

érintett tulajdonosokra átháríthassa. A tulajdonosok közötti költségfelosztás

szabályait a T. szerinti alapelvek figyelembevételével az önkormányzat saját

helyi rendeletében állapítja meg.

A T. elõírja, hogy a közút és a közmûvek elõrelátható megvalósulásának

biztosítása nélkül nem lehet építési engedélyt adni.

A 29.§-hoz

Bizonyos esetekben a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok

soron kívüli, gyors megvalósítását. A T. ezért lehetõséget ad, hogy ilyen

esetben a települési önkormányzat beépítési, helyrehozatali vagy beültetési

kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatában. Tekintettel arra,

hogy a kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érintik, azok

elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelõ támogatási eszközökrõl is

gondoskodnia szükséges .

A 3o.§-hoz

A T. differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az

esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az

ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebbõl a

tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás

illeti meg.

A T. meghatározza a kártalanítás feltételeit és mértékét, továbbá

indokoltnak tartja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználását annak

megállapításától 3 éven belül változtatják meg, úgy a kártalanítás feltétel

nélkül követelhetõ legyen.

A kártalanítást a kedvezményezett köteles megfizetni. A kártalanítás a

felek megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.

III. Az építési folyamat szabályozása

A 31.§-hoz

Az építmények elhelyezése és kialakítása során a T. olyan új

követelményrendszert állít fel, amelyik összhangban van a hazai gyakorlattal,

a környezet-, a természetvédelem, valamint az építészeti értékek védelmének

újszerû követelményeivel, és harmonizál az európai szabályozással. A 31.§ (2)

c)-h) pontokban felsorolt hat ún. lényeges követelmény az Európai Közösség

89/1o6 számú vonatkozó Direktívájának (törvényének) általános körû átvétele.

Ezen követelmények kötelezõ figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele,

egyben alapja az építési mûszaki szabályozás egész kialakuló hazai

rendszerének.

A T. ezen paragrafusaiban felsorolt általános követelmények elõírása azért

fontos, mert ezeket sem a vállalkozási szerzõdések, sem a különbözõ hatósági

engedélyek tételesen nem tartalmazhatják, ugyanakkor betartásukat a társadalom

érdekeinek védelme megköveteli az építési tevékenység résztvevõitõl. A T.-ben

elõírtak a megrendelõ-tervezõ-kivitelezõ célirányos együttmûködését is

elõsegítik.

A 32-33.§-hoz

Az elmúlt évtizedek gyakorlata az építés és az építészet fogalmának

összemosására törekedett. A két fogalom közötti különbség megszûntetésének

egyik sajátos eszköze volt az "építéstervezés" fogalmának bevezetése. Az

építészeti-mûszaki tervezés, valamint a mérnöki-mûszaki tervezés - mint az

épített környezet igény-oldalát megjelenítõ tényezõ - fogalmának tisztázása és

természetes funkciójának helyreállítása - összhangban a kamarai törvénnyel - e

törvény feladata. Az "építészeti-mûszaki tervezés" és a "mérnöki-mûszaki

tervezés" megkülönböztetése még akkor is fontos, ha a két terület esetenként

átfedésben jelenik meg.

A különbség a létrehozandó mûnek az épített vagy táji környezetben

betöltött funkciójában érhetõ tetten. Az építmények (mint egybefüggõ

teherhordó és egyéb szerkezetek) minden esetben mérnöki-mûszaki

teljesítményként is minõsítendõk, ám ilyen értelmû megfelelõségük nem ad

automatikusan garanciát arra, hogy az épített környezetet gazdagító, minõségét

emelõ, kultúrahordozó alkotásról van-e szó. Az épített környezet óriási anyagi

és kulturális értéke és az abba való beavatkozás általában

visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-mûszaki tervezés

jogosultsághoz kötése közérdekbõl indokolt. Fontos eleme a törvénynek a

jogosultság rendje, hogy minden tevékenységet, amely befolyásolja az épített

környezetet, csak arra jogosult végezhet. A tervezõ munkájáért anyagi és

erkölcsi felelõsséggel tartozik, a megbízó érdekét képviseli, és egyidejûleg

felelõsséggel tartozik az épített környezet kultúrája iránt, beleértve annak

múltját és jövõjét. Az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság

megszerzésének, megõrzésének, elvesztésének szabályozása részleteiben a

szakmai szervezetek (kamarák) feladata. A jogosulatlan, kontár tevékenység

ellenõrzése és szankcionálása a hatóság kötelessége. A szerzõi jog az

építészeti-mûszaki tervezés területén az érvényes szerzõi jogi törvény (1969.

évi III. tv.) szerint is fennáll, és az alkotó munka megbecsülését,

ösztönzését, valamint védelmét hivatott kifejezésre juttatni. Az építmények

tervezése és vállalkozásba adása szempontjából alapvetõen új vonása a

törvénynek a tervezés, illetve az építés vállalkozásként való felfogása és a

vállalkozásra vonatkozó általános szabályok adaptálása a folyamatban

résztvevõk kapcsolatának, jogainak és kötelezettségeinek ilyen alapon való

szabályozása. Új építmények tervezése során felmerülõ konkrét

területfelhasználási, beépítési, építészeti, kert- és tájtervezési,

funkcionális stb. problémák megoldását segíti szakmailag a tervpályázat

(építészeti, településrendezési), melyet jogszabályban meghatározott esetekben

és módon kötelezõ kiírni.

A 34.§-hoz

Az építési engedélyezési eljárás célja, hogy az épített környezet

alakításával kapcsolatos tevékenységek jog- és szakszerûségét biztosítsa. Az

építés engedélyezése komoly szakértelmet igénylõ, számos szakhatóság

(esetenként szakértõ) bevonását megkívánó, az érdekeltek jogos érdekeinek

összehangolását is szolgáló, döntéseiben - megvalósulás esetén - gyakorlatilag

visszafordíthatatlan, felelõsségteljes államigazgatási eljárásforma. Indokolt

ezért, hogy a T. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló

törvény (Áe) 15.§-ban kapott felhatalmazással élve az érdemi határozat

meghozatalára a kérelem elõterjesztésétõl, illetve az eljárás hivatalból

történõ megindításától számított legfeljebb 60 napot biztosítson. Az

építésügyi hatósági engedély kiadása elõtti helyszíni szemle kötelezõvé tétele

jelentõs többletfeladat a hatóság számára. Azonban az így nyerhetõ

tapasztalatok magának a hatóságnak adnak biztosítékot a helyes döntés

kialakításához és ez a szomszédjogok védelme szempontjából is nagyon fontos.

A 35-37.§-hoz

Az építési engedélyezési eljárás elõtt (az ingatlan megszerzése vagy

értékesítése elõtt) az ingatlan felhasználhatóságát segíti elõ a beépítési,

építészeti, településképi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségügyi,

tûzvédelmi, valamint más mûszaki követelményeket tisztázó elvi engedély.

Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az elsõfokú építésügyi

hatóság többek között köteles meggyõzõdni arról is, hogy a tervezett építkezés

megfelel-e az országos és a helyi építési szabályzat, szabályozási terv

elõírásainak, valamint az építmények elhelyezése és kialakítása kielégíti-e az

általános érvényû alapvetõ követelményeket.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv.

42.§ (1) bekezdése és 62.§ (3) bekezdése alapján az építésügyi hatóság

engedélye, illetve döntést tartalmazó határozata egyben szakhatósági engedély,

vélemény is, mivel a szakhatóságnak az állásfoglalása csak az érdemi határozat

elleni fellebbezésben támadható meg.

E jogszabályhely (azzal, hogy külön nem tér ki rá) eltörölte az építési

jogosultság igazolásának az építési engedélyezési eljárás során kötelezõ

vizsgálatát. Az építési engedély ugyanis egy olyan mûszaki jogosítvány, amely

az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el, és nem

mentesít más "jogosítványok" megszerzésének kötelezettsége alól. Az

állampolgároknak a tulajdonukkal kapcsolatos jogait az Alkotmány és a Ptk.

szabályozza, a tulajdonjogot érintõ vitás kérdések csak polgári peres úton

jogorvosolhatóak. Az építési jogosultság igazolásának vizsgálata mellõzésével

az építésügyi igazgatás jelentõs mértékben "tehermentesülne" a felesleges

eljárási lépésektõl (pl. eljárás felfüggesztése jogerõs bírói ítéletig, elvi

engedélyezések jognyilatkozat pótláshoz stb). Az állampolgárok (tulajdonosok,

építtetõk) saját felelõsségévé válik - az épitési engedélyezési eljárástól

függetlenül - az ingatlannal való rendelkezési jog megszerzése. Az építtetõ a

jogerõs és végrehajtható építési engedéllyel - annak megszerzése után - csak

akkor élhet, ha az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulását ehhez

megszerezte. Ennek be nem tartása polgári jogi következményeket (pl. az

építkezés bírói úton történõ leállítása stb.) von maga után.

A 38-41.§-hoz

Az építés, mint iparûzés, annyiban igényel sajátos szabályozást,

amennyiben a termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a

közvetlenül érdekelt felek magánjogi megállapodásának függvénye. Közérdek

tehát, hogy az építési tevékenység végzése a rendezési terveknek és az

építésügyi szabályoknak megfelelõen, jó minõségben történjék, s a nemzeti

vagyon részét képezõ, ingatlanállomány megóvása megfelelõ színvonalú legyen. A

közösség és vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tûzvédelem,

higiénia stb.) elengedhetetlen. Az építési tevékenységet (új létesítmény

létrehozása, meglévõ fenntartása, bõvítése, átalakítása, bontása stb.)

vállalkozási szerzõdés alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelezõ

hajthat végre, aki e tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az

építési tevékenység végrehajtásához az építtetõ szabadon választhatja meg a

kivitelezõket azok közül, akik megfelelõ hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez

a piaci gazdálkodás alapvetõ feltétele is. A magán pénzforrásokból építkezõ

szabadon dönthet általában abban is, hogy a résztvevõket bizalmi alapon vagy

versenyeztetés-pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken

megvalósuló (amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az

önkormányzat finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekrõl szóló

törvény elõírásai alapján versenykötelezettséghez köthetõ.

A T. egyértelmûvé teszi, hogy az építés felelõsség és szakértelem kérdése

is egyúttal, ezért e tevékenység felelõs szakmai irányítását (felelõs mûszaki

vezetõ) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem

érinti a kivitelezõ (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait,

kötelezettségeit és felelõsségét.

A T. új elemként visszaállítja a mûszaki ellenõr alkalmazásának

lehetõségét, meghatározza feladatait, illetve alkalmazásának szakmai

feltételeit.

Az 45-46.§-hoz

Az építési tevékenység ellenõrzését, ezzel a közérdek érvényrejuttatását

elsõsorban a hatósági ellenõrzési feladatok ellátásával kell biztosítani. Az

állampolgárok építési fegyelmét, kulturáját leginkább az építési tevékenység

ellenõrzésével - szükség szerint szankcionálással - lehet befolyásolni.

Ott, ahol az ellenõrzés megfelelõ gyakoriságú, megfelelõen következetes, és

a végrehajtás minden esetben nyomon követhetõ és megvalósul, ott az

állampolgárok építési jogbiztonsága, fegyelme, a szomszédjogok és közösségi

érdekek biztosítása, érvényrejuttatása is megfelelõ. Az építmények, építési

termékek használat során bekövetkezett állapotváltozásainak minõségi

ellenõrzését hívatott az építésfelügyelet elvégezni.

Az 47-49.§-hoz

Új eleme a T.-nek, hogy a fennmaradási engedély kiadásával kapcsolatos -

sokszor és joggal kifogásolt - mérlegelési jogkört csökkenti (de nem törli

el), s csak olyan esetben teszi lehetõvé, amikor az egyébként engedély nélkül

vagy attól eltérõen megépült építmény önmagában szabályos (azaz megfelel az

általános és szakmai követelményeknek), vagy azzá tehetõ, s ilyen módon

építési engedély is kiadható lett volna rá, illetve a szabálytalansággal

okozott érdeksérelem jelentéktelen.

Ez az elõírás erõsíti a jogbiztonságot, egyidejûleg csökkenti a környezet

minden mértéken felüli rombolásának korábbi lehetõségét és sajnálatos

gyakorlatát.

Az 5o.§-hoz

Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos e

jogszabályhelyen felsorolt lényeges feladatok végrehajtását pénzügyi

eszközökkel kívánja a Kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap

pénzügyi forrásából.

Az 51.§-hoz

A szabálytalan építkezéseket az eddiginél jobban érvényesülõ kivitelezõi

felelõsség megállapításával kívánja csökkenteni a T.. Lehetõvé teszi, hogy - a

jelenlegi gyakorlattól eltérõen - az építési engedély nélküli, illetve

engedélytõl eltérõen és az építési szabályokat sértõ módon megépített

építmények esetében szükségessé váló munkálatok elvégzésére, illetve a bontás

elrendelésére az építtetõ mellett a kivitelezõt is kötelezni lehet (õ erre

anyagi okokból is gyorsabban reagál). Új eleme a T.-nek az is, hogy az

építésügyi hatóság jogkörét - a tûrésre kötelezés terén - kibõvíti.

Az 52.§-hoz

Az építésügyi hatósági tevékenység nem egyéb, mint az épített környezet

alakítására és védelmére megállapított szakmai szabályok érvényesítése az

egyedi eljárásokban, függetlenül attól, hogy az ügyfél állami szerv,

önkormányzat, jogi vagy magánszemély. Az építésügyi hatóságoknak - függetlenül

jogi vagy intézményi beilleszkedésüktõl az államszervezeti struktúrába, csakis

a hatalmi szervek által hozott döntések (jogszabályok) alapján, a szakmai

érték és érdekviszonyok érvényesítésével, az egyedi hatósági ügyekben adható

hatáskör.

Az építésügyi hatóságok magas szintû szakmai felkészültségének és

befolyásmentes döntési poziciójának biztosítása ugyanakkor elsõrendû közérdek.

Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere - települési önkormányzati

jegyzõhöz utalása - sem szakmai szempontból, sem kizárási

(összeférhetetlenségi) okokból nem tartható. Ilyen számú építésügyi hatóságot

megfelelõ számú, felkészült szakemberekkel belátható idõn belül nem lehet

ellátni.

Rendkívüli jogbizonytalanságot és szakszerûtlenséget okoz az a mai

joggyakorlat is, amely a kizárási okok kiküszöbölésére a település saját

tulajdonát, vagy érdekeltségét érintõ ügyeknek - közigazgatási hivatali

döntéssel - más települési önkormányzathoz történõ utalásáról intézkedik.

A T. a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatását kezdeményezi és erre

az alábbiakat javasolja:

Az építésügyi hatósági jogkör elsõ fokon mindvégig megmarad az

önkormányzati szférában, azzal az eltéréssel a mai rendszertõl, hogy

telekalakítási, építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési,

valamint az ezekkel kapcsolatos ellenõrzési és kötelezési ügyekben nem minden

település kap építésügyi hatósági jogkört, hanem csak a törvény mellékletében

felsorolt székhelyû és illetékességi körû, mintegy 120-150 település (város és

megyei jogú város).

A másodfokú jogkört a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal látja el.

A 53.§-hoz

Nagyon fontos új eleme a törvénynek az is, hogy a közérdekkel összhangban

rögzíti az építésügyi hatósági ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és

végrehajtását végzõ ügyintézõk alkalmazásának szakmai feltételeit.

Fontos az is, hogy a korábbi rendeleti szintû szabályt törvényi szintre

emeli, s ezáltal kizárja a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.

tv. 4.§-a szerinti helyi mérlegelési, felmentési jogkör gyakorlását.

IV. Az épített környezet fenntartása, használata és értékeinek védelme

A 54-57.§-hoz

Az építészeti örökség, az épített környezet értékeinek védelme a T. új

szabályozási területe. Az értékvédõ, értékmegõrzõ és továbbfejlesztõ szemlélet

a törvény egészét áthatja. Tekintettel azonban az értékvédelem szerteágazó

összefüggésrendszerére, az új szemléletû megközelítés igényére, egyes fogalmak

meghatározásának szükségességére, a T. egy egész fejezetet szentel az

értékvédelem témakörének.

A T. megkülönbözteti az országos jelentõségû kulturális értékeket - ezek

a mûemlékek - és a helyi építészeti örökség részét képezõ, helyi védelem alatt

álló területeket és építményeket.

A mûemlékek védelmének részletes szabályozásával - szakmai okokból - külön

törvénytervezet foglalkozik.

A helyi védelem gyakorlása alapvetõen helyi közügy, amely ugyanakkor nem

nélkülözheti a jogszabályi megalapozást és szakmai megerõsítést.

V. Vegyes- és záró rendelkezések

A 58.§-hoz

A T. a jelenleg hatályos 1964. évi III. törvényhez képest a nyílvántartási

és adatszolgáltatási kötelezettség lényeges kiterjesztését javasolja (ezért

már új elemnek értékelhetõ) a településrendezés, az építésügyi igazgatás és a

környezeti értékek védelme terén, az ezekkel összefüggõ tevékenységek

ellátásához szükséges módon és mértékben.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyílvántartásáról

szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen törvényi szinten

került meghatározásra a hatósági nyílvántartások és a bennük kezelhetõ

személyes adatok fajtája, illetve a nyílvántartásokat vezetõ szervek és

szervezetek.

Eleje Honlap