ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Képviselõi önálló indítvány!
Országgyûlési határozati javaslat
a fogyasztóvédelem tárgyában
Elõzmények
A gyártók, forgalmazók, illetve fogyasztók a piacgazdaságot meghatározó
elemei
Az áruk és szolgáltatások cseréje a piacon történik, annak viszonyai
között, az adott korra jellemzö szabályozás szerint. A piac müködési
szabályait megsértök ellen minden korban szigorú felelösségrevonást
alkalmaztak.
Az ipar fejlödésével a piacra kerülö termékek minöségének
ellenörzésére, a fogyasztót érö - a termék használatbavétele közbeni -
károsodások megelözésére az ipari országokban, így Magyarországon is, már a
múlt században létrehozták a szükséges minöségellenörzö intézményeket.
A piaci viszonyok továbbfejlödésével létrejöttek a multinacionális
vállalkozások, gazdasági integrációk és megjelent a gazdaság
liberalizálásának igénye is. Ezek a folyamatok eredményezték az állam
nagymértékü kivonulását a gazdaságból. Ezen folyamat eredményeként
tudatosodott az a gondolat, hogy az állam nem hagyhatja magára a
fogyasztót, intézményesen köteles róla gondoskodni. Ezt a felismerést az
ENSZ is 1985. évi határozatával megerösítette.
Fogyasztóvédelem nélkül nem lehet piacgazdaságot müködtetni. A
fogyasztóvédelem rendszere meg kell, hogy feleljen az adott ország
gazdasági fejlettségének és egyben tartalmaznia kell az alábbi
feltételeket:
- a fogyasztók döntéshozatalában a nem reklámszerü segítségnyújtást,
- gyártók, forgalmazók és fogyasztók érdekeinek egyeztetése,
közelítése,
- fogyasztók védelme a gyártók, forgalmazók gazdasági túlsúlya ellen,
- fogyasztók élet-, egészség-, vagyoni biztonságának védelme,
- fogyasztók védelméhez a jogi háttér folyamatos biztosítása,
karbantartása,
- fogyasztók tájékoztatása, korszerü ismeretanyaggal történö ellátása.
A mai magyar fogyasztóvédelem helyzetét nem lehet vizsgálni az Európa
egy részét érintö 1945 után bekövetkezett politikai, gazdasági,
társadalmi - szovjet mintájú - modell és annak fogyasztóvédelmi
vetületének áttekintése nélkül.
Az 1945 után Magyarországon bevezetett gazdasági struktúra a
piacgazdasággal ellentétes centralizált irányítási gyakorlat szerint
alakult, s így minden információt szolgáltató tevékenység belsö
szolgáltató és nem a társadalom számára hasznos közszolgáltató célt
szolgált.
Igy természetszerüleg a megszakított folyamatos piacgazdasági fejlödés
által létrehozott újabb változások sem épülhettek be a magyar
fogyasztóvédelmi gondolkodásba. ezen eredmények torzítatlan formában csak
a szabad választások utáni kormány gazdaságpolitikájában
bontakozhattak ki ismét.
Magyarországon az 10945-1950-es évek elejéig szervezett fogyasztói
érdekvédelemröl nem beszélhettünk. ezt a hiányt 1946-tól folyamatosan a
kereskedelem egyes részterületeire vonatkozó rendeletekkel pótolták. Ilyen
volt pl. a kötelezö árfeltüntetés, az árak maximálása, az
áruvisszatartás elleni intézkedés. A forint büntetöjogi védelme
érdekében rendelet született az árdrágítás, üzérkedés, árcsalás
büncselekménye ellen.
Az ötvenes évek elsö fele után kezdtek ráébredni egy szocialista típusú
ellátó-szolgáltató-, és a fogyasztó- viszonylat szükségességére.
Ez a szocialista védelem nem terjedt ki a társadalmi érdekviszonyok
egészére, hanem csak annak nagyon szük területén, a belkereskedelemben
törekedtek a gazdasági érdekek és a lakossági érdekek összehangolására, ezen
keresztül pedig a szocialista típusú fogyasztói érdekvédelem
megteremtésére.
Ennek a korszaknak legjellemzöbb vonása, hogy a többi életviszonyhoz
hasonlóan a belkereskedelmi tevékenységet is a legapróbb részletekig
szabályozták.
Az 1963. évben kiadott elsö belkereskedelmi jogszabály-gyüjteményig
nagyszámú jogszabály tartalmazta a fogyasztói érdekvédelmi elöírásokat ez az
elsö jogszabály-gyüjtemény 1480 oldalas volt, és a benne szereplö
jogszabályoknak legalább egyharmada valamilyen módon összefüggött a
vásárlók érdekvédelmével. A szabályozás aprólékos és gyakran
indokolatlanul túlzott volt, nem adva teret és lehetöséget az önálló
szakmai munkának és a jó kezdeményezéseknek (pl. tételes meghatározta az
egyes üzletekben árusítható áruk listáját.)
A hatvanas években megindult folyamat a gazdasági élet átalakítását
tüzte ki célul, mely az 10968. évi "új" gazdasági mechanizmusban
csúcsosodott ki, és alapvetö változást hozott a fogyasztói érdekvédelem terén
is.
Bár még mindig kizárólag a belkereskedelem és a vásárlók viszonyára
szükült le a fogyasztóvédelem, de a szemléletváltozás szembetünö. A
hatályos joganyag megváltozott tartalmában és mennyiségében.
Az 1973. évi belkereskedelmi jogszabály-gyüjtemény már csak 518 oldalas
volt, a jogszabályok szelleme szabadabb lett, a szakmai szabályok már csak
szük körben öltöttek jogszabályi formát, nagyobb teret engedtek az önálló
kereskedelmi munkának. A fogyasztóvédelmi érdekvédelemhez kapcsolódó
jogszabályi változások, az formák bevezetése, vállalati gazdálkodással
kapcsolatos feladatok kiemelése, a fogyasztói érdekvédelmi
ellenörzések társadalmi bázisának megteremtése, szabálysértési kódex
megalkotása, mely a fogyasztói érdekek sérelmének megtorlását tette lehetövé.
Ez a joganyag több- kevesebb módosulással a nyolcvanas évek közepéig, egy
része asz 1990. évig hatályban maradt.
A belkereskedelem újabb szabályozása - köztük A fogyasztói érdekvédelem
szabályai - az 1978. évben törvényi szinten nyertek szabályozást. A
gazdaságban az 1980-as évben megindult változások a belkereskedelmet sem
hagyták érintetlenül. Sor került a belkereskedelem szervezeti
korszerüsítésére, új üzemeltetési formák bevezetésére, a
magánkereskedelem állampolgári joggá tételére. ezek az eredmények csak a
kereskedelemre vonatkoztak és tartósnak sem bizonyultak.
Alapvetö problémaként megmaradt a fogyasztócentrikus érdekvédelem, a
gazdaság teljes vertikumában (ipar-
mezögazdaság-élelmiszeripar-szolgáltatások terén) nem alakult ki, és a
kereskedelem viselte az elözö ágazatok hibáit is.
Ilyen elözmények után kellett a szabadonválasztott kormánynak a
fogyasztóvédelmet új alapokra helyezni és megteremteni az Európai
Közösség felé teendö készületekhez a szabad utat.
Ehhez a régi, kisebb hatáskörü fogyasztói érdekvédelmi intézményeknek,
az országos Kereskedelmi és Piaci Felügyelöségnek megszüntetése után
egyidejüleg létrehozták a Fogyasztóvédelmi Föfelügyelöséget
(továbbiakban: FVF) az 1991. évi XX. törvénnyel.
Az FVF jogot kapott az európai szintet megcélzó hazai fogyasztóvédelmi
szervezet kiépítéséhez, valamint a megfelelö európai
partnerszervezetekkel történö közvetlen kapcsolatfelvételre.
Az elsö kihívás hazánk felé az volt, hogy a fogyasztóvédelmi modellek
közül választani kellett, melyiket követi, amelyhez a fogyasztóvédelem
nemzeti rendszerének alkalmazkodnia kell, figyelemmel az ország
speciális piaci- közgazdasági adottságaira.
- Állami fogyasztóvédelem (skandináv országok), ahol állami hivatalok
foglalkoznak a fogyasztóvédelemmel. Lapokban áruteszteket ismertetnek,
tanácsadó irodákat müködtetnek és a társadalmi szervek is állami
támogatással müködnek. elöny: a fogyasztóvédelem minden polgár
rendelkezésére áll. Hátrány: nem lehet az államtól független a
fogyasztóvédelmi politika.
- Magángazdasági fogyasztóvédelem (Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia),
ahol a fogyasztóvédelem független az államtól, társadalmi szervek végzik
a tevékenységet, s egy pénzügyi forrásból tartják fenn magukat.
A döntésekbe ezen szervezeteket az állam mindig bevonja. Elönye: hogy a
fogyasztói politika és a gazdasági állami befolyástól mentes.
- Szociális együttmüködési modell (Németország, Ausztria), ahol állami
támogatással müködik és a munkában részt vesz egyaránt a fogyasztó, a
gyártó, a forgalmazó, tudományos élet képviselöje és az állam, söt
Ausztriában még a szakszervezetek is részt vesznek a feladatok
megoldásában. Elöny: a piac valamennyi résztvevöje jelen van.
Hátrány: a döntés senkitöl sem független.
A hazai fogyasztóvédelmi jogalkotás jelenleg a klasszikus kontinentális
modellt követi, amely a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó
rendelkezésen alapul és kiegészül az államigazgatási és
büntetötörvények részletes rendelkezéseivel Az FVF kezdeti eredményeit jelzi
az 1993-ban Madridban elsöként elnyert Kereskedelmi Presztizs Nagydíj.
A fogyasztóvédelem helyzete jelenleg azonban még átmeneti, mivel még
indig nem készült el a fogyasztói törvény, melynek figyelembe kellene vennie
a hazai joghagyományt, az ENSZ ajánlását és az Európai Közösség
jogrendszerét.
A fogyasztóvédelemmel összefüggö új jogalkotási folyamat vontatottan
halad.
A szakmai területeken az Európai Közösség hasonló testületeivel a
kapcsolatfelvételek, megbeszélések ugyan eddig több eredményre
vezettek, azonban a közeli és távolabbi jövöben az alábbi fontosabb
kérdések várnak tisztázásra és megoldásra:
- fogyasztóvédelmi törvény megalkotása,
- fogyasztóvédelmi szemlélet oktatása az iskolákban, óvodákban,
- fogyasztók rendszeres tájékoztatása, árucikk ismertetök nagy
példányszámú terjesztése,
- kereskedelemben dolgozók szakmai szintjének növelése, akár müködési
engedély kiadás, illetve felülvizsgálat szigorítása árán is,
- a bírságok tételeinek megemelése szabálytalanság esetén,
- általánossá kell tenni gyártó - eladó - vevö kölcsönös tiszteletét, a
jó minöségü áru megkövetelését, a hatóságok egységes határozott
fellépését és tudatos áruismerettel bíró vásárlói szemlélet
kialakítását. ez utóbbi természetesen az általános társadalmi morál erös
javulásának is függvénye.
Javaslatok:
- Legyen az országgyülésnek intézményesített fogyasztóvédelmi
képviselete,
- a fogyasztóvédelmi szervezetek ne különbözö szakmai felügyelet alá
tartozzanak, mert így nincs egységes koncepció,
- a különbözö tárcák hangolják össze a fogyasztóvédelmi jellegü
rendeleteiket,
- a fogyasztóvédelmi tájékoztatás, oktatás, képzés kerüljön elötérbe,
- felsö szintü intézkedés szükséges a Fogyasztóvédelmi Felügyelöség
hatáskörének bövítésére =(Nem vizsgálhatja jelenleg a szolgáltató
szektor egy részét, pl. posta, bank, biztosítás stb.)
- hazai jogszabályok felülvizsgálata az EK direktívákat figyelembe
véve,
- támogatni kell a fogyasztóvédelemmel foglalkozó önszervezödö
egyesüléseket,
- ki kell dolgozni a tárcák közti fogyasztóvédelmi intézkedési tervet a
Fogyasztóvédelmi Föfelügyelöség közremüködésével, a közvetlen
együttmüködés érdekében (IKM, BM, PM, FM, MKM, egészségügyi
szolgálatok, közszolgálati rádió, TV),
- az 1990-es évek végére müködni kell az európai elvárásoknak megfelelö
jogi és intézményi rendszernek a fogyasztóvédelem területén.
Budapest, 1996. június 05.
Dr. Györiványi Sándor
FKGP