ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Képviselõi önálló indítvány!
Országgyûlési határozati javaslat
a Szent Korona és drágaságai õrzésérõl és gondviselésérõl
Az ország- és államalapító Szent István koronájának és a hozzátartozó
drágaságoknak örzésére a magyar nemzet évszázadokon át féltõ
gondosságot fordított.
E gondoskodás folyományaképpen az Országgyülés az értéktárgyak
intézményes elhelyezésére és örzésére a következö országgyülési
határozatot hozta:
1.§
A magyar Szent Koronát és a hozzátartozó drágaságokat - a királyi
jogart, az országalmát, a koronázási palástot és a koronázási kardot -
(országos ékességek) a magyar Országgyülés épületében az erre a célra
rendelt páncélkamrában (Országház, 1055. Budapest Kossuth Lajos tér 1-
3.sz.) kell elhelyezni.
2.§
A koronázási és hozzátartozó drágaságok örzéséröl az államfö által
kijelölt hat magyar állampolgárságú, magyarországi lakos közül az
Országgyülés részéröl kiválasztott két koronaör állandó örszolgálattal
gondoskodik.
3.§
Az országos ékességek (1.§) örzésének, a koronaörök feladatainak és
azok ellátásának, az említett ékességek örzési helyükröl való
kivitelének, a páncélkamra felnyitásának, a koronának a vaspántozott
koronaládából történö kiemelésének szabályozásáról a Kormány rendeleti úton
intézkedik.
4.§
Jelen határozat a kihirdetéstöl számított 15. napon lép hatályba.
Budapest, 1996. június 05.
Dr. K. Csontos Miklós G.Nagyné dr. Maczó Ágnes
FKGP FKGP
INDOKOLÁS
A Szent Korona - több évszázados hagyományosan közjogi jelentösége
miatt - elhelyezéséröl és védelméröl az ország története során számos
alkalommal törvényekkel rendelkezett.
A Szent Koronát az elsö századokban a székesfehérvári székesegyházban a
káptalan tagjai örizték. Nagy Lajos idejében Visegrádra került.
Az 1464. II.tc. az elsö törvény, amely a koronaközjogi örzéséröl
általánosságban rendelkezik. A részletesebb szabályozást késöbbi
törvények tartalmazzák.
Az 1492. III.tc. külön kiemeli, hogy a koronát az országból semmi
fondorlattal kivinni nem szabad.
Az 1498. XXV. tc. mondja ki elöször, hogy a koronát ne föpapok, hanem
egyedül világi személyek örizzék.
Az 1500. XXIII. tc. ennek kiegészítéséül elrendeli, hogy a korona
örzésére a föpapok és bárók meg a többi országlakosok "két és nem több hü
világi urat válasszanak meg."
Az 1608. kor. utáni XVI.tc. mondta ki a szükségességét annak, hogy a
koronát külön háziörség örizze.
Az 1625. XXV. tc. pedig arról rendelkezik elsöízben kifejezetten, hogy a
király jelöl a koronaöri állásokra s az országgyülés választ.
Az 1638. I.tc. szerint a "két vallást" (i. az abban az idöben bevett
római katolikus és protestáns vallást) követök közül kell jelölni és
választani.
Az 1715. XXXVIII.tc. lehetövé teszi, hogy fenyegetö veszély vagy
szükség esetén a koronát a nádor tudtával ideiglenesen a pozsonyi várból
elszállítsák.
Az 1790. II.tc. szerint "valláskülönbség nélkül" kell a választást
megejteni. Ez azonban lényegében ugyanazt jelentette, amit az 1638. I.tc.
mond, mert az 1790. II.tc. idejében sem volt még az imént említett két
valláson kívül más bevett vallás.
Az 1900. VI.tc. Budát jelöli ki a korona örzési helyéül.
E törvény óta aztán egész 1928-ig törvényi alkotás idevonatkozólag nem
történt. Az idézett törvények nyomán kialakult gyakorlat szerint a király
mindegyik koronaöri állásra négy-négy, felerészben római katolikus,
felerészben protestáns vallású, született magyar honost jelölt, s ezek
közül az országgyülés (akkor a képviselöház és felsöház együttes ülésben két
férfit választ olyképp, hogy az egyik koronaör római katolikus, a másik
protestáns legyen.
A megválasztásukat, eskütételüket és a felmentésüket törvénybe
iktatják.
Ekkor felmerült már annak szükségessége, hogy a koronaöri hatáskör a
felelös miniszteri kormányzat elvével, a minisztérium hatáskörével
összhangzatosan rendeztessék. Az Országgyülés megalkotta az 1928. XXV.
tc-t a Szent Korona és drágaságainak gondviseléséröl.
E törvény részletesen szabályozza az ékességek örzésének módját, a
páncélkamra és a koronaláda felnyitását, a koronaörök tevékenységét, a
kulcsok birtokban tartását.
A Szent Korona és az említett ékességek jelenleg a Nemzeti Múzeumban
vannak.
Alkotmányunk 19.§-a értelmében a Magyar Köztársaság legföbb
államhatalmi, népképviseleti szerve az Országgyülés, a
népszuverenitásból eredö jogok gyakorlója.
Szent István koronája a magyar közjogi hagyományok folytán a magyar
nemzet egészének gondolati egyetértésével mintegy szemléltetett
kifejezése maradt a magyar államot alkotó, az országgyülés által
képviselt nemzetnek.
Ezért a Szent Korona és az országgyülési határozati javaslatban
említett ékességek méltó helye az Országgyülés. Az Országházban, a
törvényhozás épületében, pontosan körülírandó örzési rendszerrel kell annak
elhelyezését és örzését biztosítani.
Az ékességek örzéséröl, azoknak a páncélkamrából és a vaspántozott
koronaládából való kiemelésének lebonyolításáról, a kulcsok feletti
rendelkezésekröl és birtoklásáról kormányzati szinten történik
gondoskodás.