MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2666.. számú
Törvényjavaslat
a munkaügyi ellenõrzésrõl
elõadó: Kiss Péter
munkaügyi miniszter
Budapest, 1996. június
1996. évi ... törvény
a munkaügyi ellenõrzésrõl
E törvény célja, hogy az Alkotmányban megfogalmazott elvek alapján a
foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított kötelességek
megtartása állami ellenõrzésének tárgyát, személyi és szervezeti kereteit, az
eljárás rendjét, valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit
meghatározza.
Mindezek érdekében - különös tekintettel a jogszabályi feltételeknek meg
nem felelô foglalkoztatás, illetve munkavállalás visszaszorítására, valamint a
munkavállalók és érdekképviseleti szervei jogainak védelmére - az Országgyûlés
a munkaügyi ellenõrzésrõl a következõ törvényt alkotja.
1. §
(1) E törvény hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre,
valamint jogi személynek nem minõsülõ gazdasági társaságra (a továbbiakban:
foglalkoztató), aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony
keretében alkalmaz.
(2) E törvény alkalmazása szempontjából - a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minõsül minden olyan
jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték
fejében végzett munka.
(3) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik
a) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott
vállalkozási szerzõdés (389-415.§), valamint megbízási szerzõdés (474-487.§)
alapján végzett munka, továbbá
b) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben szabályozott
közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közremûködése,
valamint a korlátolt felelõsségû társaság tagjának munkavégzésben
megnyilvánuló mellékszolgáltatása.
(4) A felügyelô jogosult a foglalkoztató és a részére munkát végzô
személy közötti jogviszony minôsítésére. Ha a foglalkoztatásra irányuló
jogviszony minôsítésével kapcsolatban vita merül fel, a foglalkoztatónak kell
bizonyítania, hogy a részére végzett munka a (3) bekezdés szerinti
jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.
(5) Az ágazati miniszter eltérô szabályokat állapíthat meg a fegyveres
erôknél, rendvédelmi szerveknél, illetve nemzetbiztonsági szolgálatoknál e
törvény 3. §-ának alkalmazására és a feladatok ellátására önálló szervezetet
hozhat létre.
2. §.
(1) A munkaügyi ellenôrzést - a (2) bekezdésben, valamint az 1. § (5)
bekezdésben foglalt kivétellel - a munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII.
törvény 17. § (4) bekezdésében meghatározott megyei (fôvárosi) felügyelôségek
dolgozói (a továbbiakban: felügyelô) látják el.
(2) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya alá tartozó
bányavállalkozók és bányaüzemek, illetve a bányahatóság felügyelete alá
tartozó tevékenységek tekintetében a munkaügyi ellenôrzést a Magyar Bányászati
Hivatal és területi szervei, a bányakapitányságok dolgozói (a továbbiakban:
felügyelô) látják el.
3. §
(1) A munkaügyi ellenõrzés kiterjed
a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony
létesítésével összefüggõ munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek,
b) a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a
továbbiakban: Mt.) 5. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos
megkülönböztetés tilalmának,
c) a nõk, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességûek
foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,
d) a munkaidõre, a pihenõidõre, a rendkívüli munkavégzésre (az Mt.
126-129. §), valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív
szerzõdésben rögzített rendelkezések,
e) a jogszabályban megállapított munkabér összegére, és jogszabályban
vagy kollektív szerzõdésben rögzített mértékére vonatkozó, valamint a munkabér
védelmét szolgáló rendelkezések,
f) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszûnésével összefüggõ - a
munkavállalót megilletõ - igazolások kiállításának és kiadásának,
g) a külföldi munkavállalók alkalmazási feltételeire vonatkozó
rendelkezések,
h) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából
szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggô munkáltatói
kötelességek,
i) a választott szakszervezeti tisztséget betöltõ munkavállalónak, az
üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselônek a
munkajogi védelmére, valamint kedvezményére vonatkozó szabályok,
j) a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggô
munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok
betartására.
(2) A munkaügyi ellenôrzést a felügyelõ hivatalból, az (1) bekezdés b),
h), i), j) pontjaiban foglalt esetekben, valamint az e) pontban a munkabérnek
a kollektív szerzõdésben rögzített mértéke tekintetében bejelentésre folytatja
le.
4. §
(1) A felügyelõ a foglalkoztatónál külön engedély és elõzetes bejelentési
kötelesség nélkül ellenõrzést tarthat.
(2) Az ellenõrzés során a felügyelõ jogosult
a) belépni az ellenõrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre,
akadályoztatása esetén a rendôrség igénybevételére,
b) az ellenõrzéshez szükséges nyilvántartások megtekintésére, azokról
másolatok készítésére,
c) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatok alakszerûségének vizsgálatára,
d) az ellenõrzés során az ellenõrzéssel összefüggésben hang- és
képfelvétel készítésére,
e) a munkahelyen tartózkodó személyektôl az ellenôrzéshez szükséges
felvilágosítás kérésére, valamint személyi azonosságuk igazoltatással történõ
megállapítására,
f) a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) használatára.
5. §
(1) A felügyelõ köteles az ellenõrzés során tudomására jutott üzemi,
üzleti, állam, illetve szolgálati titkot, valamint a foglalkoztatóra vonatkozó
információkat megõrizni. Ezen túlmenõen - törvény eltérõ rendelkezése
hiányában - nem közölhet harmadik személlyel olyan adatot, amely az
ellenõrzéssel összefüggésben jutott tudomására.
(2) A munkaügyi ellenôrzést végzô szerv a munkáltató nyilvántartásairól
készült másolatot, valamint az ellenôrzés során készített hang- és
képfelvételt csak ellenôrzési tevékenységével összefüggésben használhatja fel,
és a dokumentumokat köteles az eljárás jogerôs befejezését követô három éven
belül megsemmisíteni.
6. §
(1) A felügyelõ az ellenõrzés során tapasztalt szabálytalanságok
megszüntetése érdekében
a) jogosult felhívni a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra
vonatkozó szabályok megtartására,
b) kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott határidõn
belül történõ megszüntetésére,
c) megtilthatja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a
foglalkoztatás jogszabályba ütközik és a sérelem rövid határidõn belül nem
orvosolható,
d) szabálysértési eljárást folytathat le a külön jogszabályban
meghatározott szabálysértést megvalósító személlyel szemben,
e) külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki,
f) kötelezheti a foglalkoztatót a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.)
7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére.
(2) A felügyelõ az (1) bekezdés c) pontjában foglalt határozatának az
azonnali végrehajtását is elrendelheti.
7. §
(1) Az ellenõrzést lefolytató felügyelõ írásbeli javaslata alapján az
illetékes megyei (fõvárosi) felügyelôség vezetôje a foglalkoztatóval szemben
munkaügyi bírság kiszabására jogosult, ha a 3. § (1) bekezdésében foglaltak
megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is
kiszabható a 3. § (1) bekezdésének b), h), i), j) pontjaiban foglaltak
megsértése esetén.
(2) Munkaügyi bírságra tett javaslat esetén a felügyelõ az ellenõrzés
megállapításait írásban megküldi a foglalkoztató vezetõjének, aki arra nyolc
napon belül észrevételt tehet.
(3) A munkaügyi bírság mértéke
a) az elsõ alkalommal, egy jogszabályi rendelkezés megsértése esetén
50.000 Ft-tól 1.000.000 Ft-ig,
b) több jogszabályi rendelkezés megsértése, valamint a korábbi bírságot
kiszabó határozat jogerôre emelkedésétôl számított három éven belüli újabb
jogsértés esetén 50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet.
(4) A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni
különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot idõtartamát,
az okozott hátrány nagyságát, valamint az érintett munkavállalók számát.
(5) A munkaügyi bírságot kiszabó szerv a hozzá befolyt bírság 60%-át a
Munkaerõpiaci Alap kezelésérõl szóló jogszabályban foglaltak szerint átutalja
a Munkaerôpiaci Alap számlájára.
(6) A felügyelô az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a
munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett szabálysértési
eljárást is lefolytathat.
(7) Egy ellenôrzés során ugyanazon jogszabályi rendelkezés megsértéséért
a munkaügyi felügyelô szabálysértési eljárást nem folytathat le, rendbírságot
nem szabhat ki, ha az illetékes megyei (fôvárosi) felügyelôség vezetôjének
munkaügyi bírság kiszabására tett javaslatot, és ennek alapján munkaügyi
bírság kiszabására kerül sor.
8. §
A felügyelõ - kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le -, valamint
az illetékes megyei (fõvárosi) felügyelôség vezetõje az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint jár el.
9. §
(1) E törvény kihirdetését követô 30 napon belül lép hatályba,
rendelkezéseit a hatályba lépést követõen indult ügyekben kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen munkaügyi bírság kiszabása csak az e
törvény hatályba lépése után elkövetett jogszabálysértés esetén lehetséges.
(3) E törvény alkalmazásában
a) munkahelyen a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 5.
pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve a bedolgozó munkavégzés céljára
szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított
lakóhelyiséget,
b) munkabéren a jogszabály alapján járó illetményt, illetménypótlékot,
illetménykiegészítést és tizenharmadik havi illetményt, valamint a bírák, az
ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és
javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvényben foglalt javadalmazást
is érteni kell.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) az Flt. 51. § (2) bekezdésének d)-e) pontjai hatályukat vesztik
b) az Flt. 51. § (4) bekezdésének e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés
lép:
[(4) A (2) bekezdésben meghatározott ellenôrzés tapasztalatai alapján a
munkaügyi központ köteles a szükséges intézkedéseket megtenni, így különösen]
"e) rendbírságot kiszabni."
c) az Mt. 203. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint
d) a munkaügyi ellenôrzésrôl szóló 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet és
a módosításáról szóló 132/1991. (X. 17.) Korm. rendelet és a 69/1996. (V. 15.)
Korm. rendelet
hatályát veszti.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
1. A feketegazdaság visszasuorítására irányuló jogalkotási feladatok
kormányzati koordinációjáról szóló 2119/1995. (V.3.) Korm. htározat a
jogalkotási feladatok összehangolt elõkészítését írta elõ. Ennek megfelelõen a
Kormány az 1091/1995. (IX.27.) Korm. határozatában rögzítette a feketegazdaság
elleni jogalkotási feladatok konkrét cselekvési programját, Ennek egyik
lényeges területe az ún, feketefoglalkoztatás, illetve munkavállalás, így a
Kormány által meghatározott komplex feladatkör közvetlenül érinti a munkaügyi
ellenõrzés intézményrendszerét.
Az 1992-ben hatályba lépett munkajogi tárgyú szabályok - követve a
piacgazdaság követelményeit - a korábbiakhoz képest alapjaiban változtatták
meg a foglalkoztatás jogi kereteit. A legtöbb munkavállalót érintõ Munka
Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szabályozási elve szerint a jogalkotó csak
az alapvetõ munkafeltételeket - ún. minimálstandardokat - rögzíti, és a