1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/2691.. számú
törvényjavaslat
az atomenergiáról
Elôadó: Dunai Imre
ipari és kereskedelmi miniszter
Budapest, 1996. június
1996. évi ..... törvény
az atomenergiáról
Az Országgyûlés
tekintettel arra, hogy az atomenergia békés célú alkalmazása az ipar, a
mezôgazdaság, az egészségügy és a tudományos kutatások számos területén
elôsegíti az emberiség életfeltételeinek javítását;
figyelembe véve azonban, hogy helytelen alkalmazása károsíthatja az ember
és az élôvilág egészségét, illetve a természeti környezetet;
annak érdekében, hogy az atomenergia alkalmazása által okozott kockázat
ne legyen nagyobb, mint más tevékenységek társadalmilag elfogadott kockázata,
és a biztonsági követelmények betartását megfelelô hazai szabályozás
biztosítsa;
a lakosságnak és a környezetnek az ionizáló sugárzás káros hatásai elleni
védelmérôl, az atomenergia alkalmazásának szabályozásáról, az ezzel összefüggô
engedélyezési eljárásról, e téren a hatóságok és az atomenergiát alkalmazók
alapvetô feladatairól, kötelezettségeirôl
a következô törvényt alkotja:
I. Fejezet
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
1. §
(1) A törvény hatálya az atomenergia alkalmazására, az azzal kapcsolatos
jogosultságokra és kötelezettségekre, az embereknek, valamint az élô és
élettelen környezetnek a természetes és mesterséges eredetû ionizáló sugárzás
káros hatásai elleni védelmére terjed ki.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki azon radioaktív anyagokkal, valamint
berendezésekkel kapcsolatos tevékenységekre, amelyek - a létrehozható ionizáló
sugárzás jellege és mértéke folytán - az emberi életre és egészségre, továbbá
az élô és élettelen környezetre nem minôsülnek veszélyesnek.
Fogalmak
2. §
E törvény alkalmazásában:
a) atomenergia alkalmazása:
aa) a radioaktív anyaggal, illetôleg nukleáris anyaggal kapcsolatos
tevékenység;
ab) az ionizáló sugárzást létrehozó, valamint az a) pont szerinti
alkalmazást szolgáló létesítményekkel, berendezésekkel összefüggô tevékenység;
b) atomenergia alkalmazója: aki az 1) pontban meghatározott
tevékenységet végez;
c) radioaktív anyag: a természetben elôforduló, vagy mesterségesen
elôállított bármely anyag, amelynek egy vagy több összetevôje ionizáló
sugárzást bocsát ki, valamint az ilyen anyagot tartalmazó készítmény;
d) nukleáris anyag: a radioaktív anyagok közül mindazok, amelyek
önfenntartó nukleáris láncreakcióra képesek, vagy képessé tehetôk, továbbá
ezek vegyületei, vagy az elemet, illetôleg vegyületét tartalmazó anyag,
különösen az urán, a tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az elôbbiek
közül egyet vagy többet tartalmaz, a bányászat, illetôleg az ércfeldolgozás
körébe tartozó ércek és érchulladékok kivételével;
e) ionizáló sugárzás: a közvetlenül vagy közvetve ionizáló
részecskékbôl, illetve fotonokból álló sugárzás;
f) nukleáris láncreakció: az atommaghasadások olyan sorozata, amelyet a
hasadási folyamat során felszabaduló neutronok tartanak fenn;
g) nukleáris létesítmény: az atomerômû, atomfûtômû, kutató és oktató
atomreaktor, továbbá minden más olyan létesítmény, amelyet az 1972. évi 9.
törvényerejû rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének
megakadályozásáról szóló szerzôdés szerinti biztosítékok alkalmazása tárgyában
kötött egyezmény 97. cikkének I. pontja határoz meg;
h) nukleáris rendszer, berendezés: a nukleáris létesítményeknek a
nukleáris biztonságra hatással lévô rendszerei, berendezései;
i) atomreaktor: olyan berendezés, amely szabályozott nukleáris
láncreakció megvalósítására alkalmas;
j) ionizáló sugárzást létrehozó berendezés: olyan berendezés, amely
külsô energia vagy radioaktív anyag felhasználásával ionizáló sugárzás
keltésére és kibocsátására alkalmas;
k) nukleáris üzemanyag: atomreaktor üzemanyaga, amely nukleáris anyagot
tartalmaz;
l) kiégett üzemanyag: atomreaktor besugárzott nukleáris üzemanyaga,
amely esetleges - az atomreaktoron kívüli - további felhasználása miatt nem
minôsül hulladéknak;
m) radioaktív hulladék: további felhasználásra már nem kerülô olyan
radioaktív anyag, amely sugárvédelmi jellemzôk alapján nem kezelhetô
közönséges hulladékként;
n) radioaktív hulladéktároló: a radioaktív hulladék végleges
elhelyezésére szolgáló létesítmény;
o) radioaktív hulladék átmeneti tárolója: a radioaktív hulladék
idôleges elhelyezésére szolgáló létesítmény;
p) atomerômû: olyan energia-átalakító létesítmény, amely nukleáris
láncreakció felhasználásával villamos energiát termel;
q) atomfûtômû: olyan energia-átalakító létesítmény, amely nukleáris
láncreakció felhasználásával hôt szolgáltat;
r) rendkívüli esemény: az atomenergia alkalmazását szolgáló
létesítményben, berendezésben, vagy radioaktív (nukleáris) anyaggal végzett
tevékenység során - bármilyen okból - bekövetkezô olyan esemény, amely a
biztonságot kedvezôtlenül befolyásolhatja, és emberek nem tervezett
sugárterhelését eredményezi vagy eredményezheti;
s) nukleáris veszélyhelyzet: rendkívüli esemény következtében elôálló
állapot, amelyben a lakosságot érintô következmények elhárítása vagy enyhítése
érdekében intézkedésekre van vagy lehet szükség;
t) engedélyes: az atomenergia alkalmazói közül, aki hatósági
engedéllyel engedélyköteles tevékenységet folytat;
u) SDR: Special Drawing Rights - a Nemzetközi Valuta Alap
(International Monetary Fund, IMF) által meghatározott nemzetközi elszámolási
egység.
Alapelvek
3. §
(1) A Magyar Köztársaság nemzetközi szerzôdésekben vállalt
kötelezettségeivel összhangban nem alkalmaz atomenergia felhasználásán alapuló
fegyvereket.
(2) A Magyar Köztársaság - a nemzetközi egyezményekkel
összhangban - támogatja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását
és elômozdítja a nukleáris leszerelést. A nukleáris anyagok és létesítmények
ellenôrzésével, a nukleáris export és import feltételeinek megállapításával
biztosítja, hogy az atomenergia békés célú hazai felhasználása ne
eredményezhesse nukleáris fegyverek további terjedését.
(3) A Magyar Köztársaság az atomenergia békés célú, biztonságos
alkalmazását nemzetközi szerzôdések keretében vállalt együttmûködéssel is
elôsegíti.
4. §
(1) Atomenergiát csak oly módon szabad alkalmazni, hogy az ne károsítsa
a társadalmilag elfogadható - más gazdasági tevékenységek során is
szükségszerûen vállalt - kockázati szinten felül az emberi életet, a jelenlegi
és a jövô nemzedékek egészségét, életfeltételeit, a környezetet és az anyagi
javakat.
(2) Az atomenergia alkalmazása során a biztonságnak minden más
szemponttal szemben elsôbbsége van.
(3) Az atomenergia alkalmazása során biztosítani kell azt, hogy
a) ne jöhessen létre ellenôrizetlen és szabályozatlan nukleáris
láncreakció;
b) ionizáló sugárzás vagy más ok folytán az atomenergia alkalmazása
körében a munkavállalókat, a lakosságot, a környezetet, illetôleg az anyagi
javakat a biztonság szempontjából elfogadhatatlan, az atomenergia
alkalmazásából származó egyéni és társadalmi elônyt felülmúló mértékû
károsodás ne érhesse;
c) a munkavállalóknak és a lakosságnak valamennyi forrásból származó
évi sugárterhelése ne haladja meg azt a dózis-határértéket, amelyet az erre
vonatkozó biztonsági elôírás - a tudomány legújabb, igazolt eredményeinek, a
nemzetközi és a hazai szakértôi szervezetek ajánlásainak figyelembevételével -
meghatároz; a sugárterhelést mindenkor az ésszerûen elérhetô legalacsonyabb
szintre kell csökkenteni, és ennek megfelelôen kell szabályozni a környezetbe
kibocsátható radioaktív anyagok - fizikai és kémiai vagy más jellemzôk szerint
meghatározott - maximális mennyiségét, koncentrációját és a kibocsátás módját;
d) a rendkívüli esemény kialakulása megelôzhetô, következménye
tervszerûen elhárítható, az esetleg kiszabaduló radioaktív anyag és ionizáló
sugárzás káros hatása a lehetô legkisebbre csökkenthetô legyen.
(4) A biztonság érdekében az emberi teljesítôképesség lehetôségeit és
korlátait a nukleáris létesítmények teljes élettartama alatt figyelembe kell
venni.
(5) Az atomenergia alkalmazója köteles gondoskodni arról, hogy
tevékenysége révén a radioaktív hulladékok keletkezése a gyakorlatilag
lehetséges legkisebb mértékû legyen.
(6) Az atomenergia alkalmazása során biztosítani kell a keletkezô
radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését oly módon,
hogy ne háruljon elfogadhatatlan teher a jövô generációkra.
(7) Az atomenergia biztonságos alkalmazását - beleértve a
nukleárisbaleset-elhárítást - és az ezzel összefüggô kutatási-fejlesztési
feladatok megoldását a tudomány és a technika fejlesztésével, a kutatómunka
összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások
eredményeinek gyakorlati alkalmazásával, valamint szakemberek képzésével,
továbbképzésével kell elôsegíteni. Az atomenergia biztonságos alkalmazását és
annak hatósági ellenôrzését szolgáló mûszaki megalapozó tevékenységek
finanszírozását a központi költségvetésbôl kell biztosítani.
(8) Az atomenergia alkalmazásával összefüggô alapvetô, tudományos,
technikai és egyéb ismereteket oktatni, valamint a közszolgálati hírközlés, a
közmûvelôdés útján az állampolgárokkal ismertetni kell.
5. §
(1) Az atomenergia alkalmazásának biztonsági követelményeit
- a tudomány eredményeinek és a nemzetközi tapasztalatoknak a
figyelembevételével - rendszeresen korszerûsíteni kell.
(2) Az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott
módon és rendszeres hatósági ellenôrzés mellett történhet. Az atomenergia
biztonságos alkalmazásának feltételeit az illetékes hatóságok a jogszabályok,
illetôleg a tudomány, valamint a technika eredményeinek folyamatos
figyelembevételével határozzák meg. E hatóságok függetlenek az atomenergia
alkalmazásának elômozdításában és fejlesztésében érdekelt közigazgatási
szervektôl.
II. Fejezet
Az atomenergia alkalmazásának
általános szabályai
Szabályozás és irányítás
6. §
(1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete
a Kormány feladata.
(2) Az e törvényben foglalt kormányzati feladatok végrehajtásáról a
Kormány az Országos Atomenergia Bizottság (a továbbiakban: OAB) és az Országos
Atomenergia Hivatal (a továbbiakban: OAH), valamint az érintett miniszterek
útján gondoskodik.
7. §
(1) Új nukleáris létesítmény létesítéséhez - a (2) bekezdésben foglaltak
kivételével -, meglévô nukleáris létesítmény tulajdonjogának megszerzéséhez és
a használat bármilyen jogcímen való átengedéséhez, radioaktív hulladéktároló
telephely kiválasztásához a Kormány elôzetes, elvi hozzájárulása szükséges.
(2) Új atomerômû létesítését elôkészítô tevékenység megkezdéséhez,
illetôleg meglévô atomerômû további atomreaktort tartalmazó egységgel való
bôvítéséhez az Országgyûlés elôzetes, elvi hozzájárulása szükséges.
8. §
(1) A OAB az atomenergia békés célú alkalmazása terén döntés-elôkészítô,
koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint
ellenôrzô feladatokat ellátó bizottság.
(2) Az OAH az atomenergia békés célú alkalmazása területén a Kormány
irányításával mûködô, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezô
központi közigazgatási szerv, amely elôzetesen véleményezi az atomenergia
alkalmazásával összefüggô jogszabályokat és hatósági elôírásokat.
(3) Az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggô kormányzati,
hatósági és nukleárisbaleset-elhárítási intézkedések tudományos
megalapozásának biztosítása érdekében az OAB és OAH munkáját Tudományos Tanács
segíti, amelynek tagjait az OAB elnöke nevezi ki.
(4) A Kormány az OAH feletti felügyeletét kijelölt tagja útján látja el,
aki egyben az OAB elnöke.
(5) Az OAB elnöke az atomenergia alkalmazásának biztonságáról évente
beszámol az Országgyûlésnek.
9. §
(1) A hatóság rendszeres ellenôrzések, elemzések és helyszíni
vizsgálatok lefolytatásával gyôzôdik meg arról, hogy az atomenergia
alkalmazását szolgáló létesítmények, berendezések mûszaki állapota, valamint
üzemeltetése megfelel a biztonsági követelményeknek és a hatósági
engedélyekben elôírtaknak.
(2) Az engedélyesnek és a hatóságnak a nukleáris létesítmények
biztonságát, a biztonsági követelmények teljesítését a létesítést és az üzembe
helyezést megelôzôen, valamint - figyelembe véve az üzemi tapasztalatokat és a
biztonsággal kapcsolatos új ismereteket - a teljes üzemidô alatt rendszeres
idôközönként teljes körûen elemeznie és értékelnie kell.
Az atomenergia alkalmazójának feladatai
10. §
(1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásáért, a biztonsági
követelmények betartásáért az atomenergia alkalmazója felelôs.
(2) Az engedélyes - tevékenységi körében - köteles az atomenergia
biztonságos alkalmazásához, a biztonság fenntartásához és fejlesztéséhez
szükséges mûszaki-technológiai, anyagi és személyi feltételeket biztosítani,
továbbá a sugárzási viszonyokat folyamatosan ellenôrizni.
(3) Az engedélyes - figyelembe véve üzemeltetési tapasztalatait és a
biztonsággal kapcsolatos új ismereteket - köteles folyamatos tevékenységet
végezni a biztonság növelésére.
11. §
(1) Az atomenergia alkalmazása körében csak olyan személy
foglalkoztatható, aki rendelkezik a külön jogszabályokban meghatározott
iskolai végzettséggel, szakképesítéssel és kielégíti a foglalkoztatás más
elôírt feltételeit, továbbá megfelel az elôírt egészségügyi követelményeknek.
(2) Nukleáris létesítményekkel, valamint nukleáris rendszerekkel és
berendezésekkel kapcsolatos tevékenységek körében csak megfelelô
minôségbiztosítási rendszerrel rendelkezô intézmények, szervezetek és a
Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetek
mûködhetnek.
III. Fejezet
Hatósági engedélyezés, ellenôrzés és felügyelet
Az engedélyezés általános rendje
12. §
(1) Az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységre vonatkozó
hatósági eljárásban - ha e törvény másként nem rendelkezik - az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az elsô fokú ügyintézési határidô a 17. § (2) bekezdés a) pontja
szerinti nukleáris biztonsági engedélyezési eljárás esetén legfeljebb hat
hónapig meghosszabbítható.
13. §
Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban szükséges közmeghallgatás
tekintetében a külön jogszabályokban elôírtakat kell alkalmazni.
14. §
(1) Engedély határozott, vagy határozatlan idôre, valamint bizonyos
feltételekhez kötötten adható. A határozott idôre adott engedély kérelemre
meghosszabbítható.
(2) Az engedély érvényét veszti, ha
a) az abban meghatározott idôtartam lejár, vagy az engedélyben
meghatározott feltételek nem teljesültek;
b) a nukleáris berendezés, illetve a nukleáris létesítmény az
engedélyezett idôtartamon belül, az engedélyben meghatározottnál hosszabb
ideig folyamatosan üzemen kívül áll.
(3) A hatóság az engedélyt visszavonhatja vagy az engedély érvényességi
idejét korlátozhatja, ha az engedély megadása alapjául szolgáló biztonsági
körülmények megváltozását állapította meg.
(4) A 17. § (1) bekezdés szerinti hatóság az engedélyt visszavonhatja
vagy engedély érvényességi idejét korlátozhatja, ha a nukleáris
létesítménynek, vagy a nukleáris rendszernek és berendezésnek a nukleáris
biztonságot érintô átalakítását az átalakítási engedélyben foglaltaktól
eltérôen vagy engedély nélkül végezték el.
15. §
(1) Az engedély elôírásainak megtartását, illetôleg az atomenergia
alkalmazásának biztonságosságát az engedélyezô hatóság köteles rendszeresen
ellenôrizni, és az észlelt rendellenességek megszüntetése érdekében
haladéktalanul intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni.
(2) Az engedélyekrôl és az ellenôrzések eredményeirôl a hatóság
nyilvántartást vezet.
(3) A 17. § (1) bekezdése szerinti hatóság jogszabály, biztonsági
szabályzat megsértése, kötelezôen alkalmazandó szabvány vagy az elôzôek
alapján kiadott egyedi hatósági engedélyben foglaltak betartásának
elmulasztása esetén az engedélyest bírság megfizetésére kötelezheti.
(4) A bírság mértékérôl és a kiszabott bírságokból befolyt összeg
felhasználásáról külön jogszabály rendelkezik.
(5) Nem szabható ki bírság a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek a
hatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon, illetôleg attól a naptól
számított 2 éven túl, amely napon a kötelezettnek eleget kellett volna tennie
az e törvényben megállapított kötelezettségének.
16. §
(1) A nukleáris anyagokról, a radioaktív anyagokról és készítményekrôl
- ideértve a radioaktív hulladékokat is - központi nyilvántartást kell
vezetni, amelynek adatai statisztikai célokra is felhasználhatók.
(2) A nukleáris anyagok, a radioaktív anyagok és készítmények
nyilvántartásának szabályait külön jogszabályok állapítják meg.
(3) A központi nyilvántartáson kívül saját nyilvántartást és
üzemeltetési feljegyzést (dokumentációt) köteles vezetni az atomenergia minden
olyan alkalmazója, amely a törvény hatálya alá tartozó radioaktív vagy
nukleáris anyaggal külön jogszabályokban meghatározott tevékenységeket végez.
Az OAH hatásköre, a szakhatóságok közremûködése
a nukleáris létesítmények engedélyezési eljárásában
17. §
(1) Az Országos Atomenergia Hivatal alapvetô feladata az atomenergia
biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények
biztonságával, a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok
összehangolása, illetve ellátása.
(2) Az OAH hatáskörébe tartozik:
a) a nukleáris létesítmény telepítéséhez, létesítéséhez, bôvítéséhez,
üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, átalakításához, üzemen kívül
helyezéséhez, megszüntetéséhez szükséges nukleáris biztonsági engedélyezés;
b) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági ellenôrzése;
c) a nukleáris létesítményekkel összefüggô építmények hatósági
engedélyezése és ellenôrzése;
d) a nukleáris berendezés tekintetében a tervezéssel, gyártással,
szereléssel (beépítéssel), üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel, átalakítással
(javítással), külföldrôl való behozatallal, üzemen kívül helyezéssel,
leszereléssel kapcsolatos tevékenységek nukleáris biztonsági, valamint mûszaki
sugárvédelmi engedélyezése és ellenôrzése;
e) a 11. § (2) bekezdésében elôírt minôségbiztosítási rendszer
meglétének
ellenôrzése, vagy az általa kijelölt intézménnyel való ellenôriztetése;
f) a nukleáris anyagok - nemzetközi szerzôdésekben rögzített
elôírásokkal összhangban lévô - központi nyilvántartása és ellenôrzése;
g) a radioaktív anyagok és készítmények központi nyilvántartása, az
1991. évi XI. törvény 2. §-ának (3) bekezdése alapján a Magyar Honvédség
szervei és intézményei kivételével;
h) a nukleáris export és import elôzetes engedélyezése;
i) a radioaktív anyagok szállításának engedélyezése a veszélyes áruk
szállításáról szóló jogszabályok rendelkezései szerint;
j) a radioaktív anyagok csomagolásának jóváhagyása és ellenôrzése;
k) az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggô kutatási-
fejlesztési tevékenységek értékelése és összehangolása, valamint a 4. § (7)
bekezdésének figyelembevételével a hatósági ellenôrzést szolgáló mûszaki
megalapozó tevékenységek finanszírozása;
l) az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés
összehangolása, e területen az államközi és kormányközi egyezmények
elôkészítése és végrehajtásának megszervezése, a Nemzetközi Atomenergia
Ügynökséggel folytatott együttmûködés összefogása.
(3) Az OAH (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti engedélyezési
eljárásában minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban
meghatározott feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.
(4) Az engedélyek feltételeit meghatározó vizsgálatok elvégzésére a
hatóság más intézményt is kijelölhet.
(5) Az OAH jogosult bármely atomenergiát alkalmazónál
- hatáskörében - ellenôrzést folytatni.
18. §
Nukleáris létesítmény nukleáris biztonságát érintô hatósági ügyben,
amennyiben hatásköri összeütközés merül fel az OAH és más engedélyezésre vagy
ellenôrzésre jogosult hatóság között, akkor e jogvita eldöntéséig az OAH
jogosult és köteles eljárni.
19. §
(1) Ha az OAH engedélyének alapját képezô bármely szakhatósági
hozzájárulás érvényét veszti, akkor az illetékes szakhatóság a 17. § (2)
bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti OAH-engedély visszavonását
kezdeményezheti. Az OAH az ügyben a kezdeményezés kézhezvételétôl számított 30
napon belül hoz döntést.
(2) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti
engedélyezési eljárásában
a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján
érvényesíti a közbiztonságra és a belsô rendre, a tûzvédelemre, a rendészetre,
valamint a polgári védelemre és a nukleárisbaleset-elhárításra vonatkozó;
b) a földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján
érvényesíti az élelmiszer-, a növény- és állategészségügyi, továbbá a
talajvédelmi;
c) az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban kijelölt
szerv útján érvényesíti a földtani;
d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban
kijelölt szerv útján érvényesíti a vízhasznosítással, a vízbázisvédelemmel és
a vízkárelhárítással összefüggô;
e) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön
jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi,
természetvédelmi és vízminôségvédelmi;
f) a népjóléti miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján
érvényesíti az ionizáló sugárzással összefüggô egészségügyi és sugárvédelmi;
g) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti az általános
területrendezési és építészeti;
h) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati
technológiai
szempontokat.
(3) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti
engedélyezési eljárásában a benyújtott engedélykérelemhez csatolni kell a
jogszabályban elôírt egyéb hatósági engedélyeket, hozzájárulásokat.
A népjóléti miniszter hatásköre, a szakhatóságok közremûködése
a népjóléti miniszter által szabályozott engedélyezési eljárásban
20. §
(1) A népjóléti miniszter külön jogszabályban meghatározott szerv útján
látja el a 26. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével:
a) a radioaktív anyagok tulajdonjoga megszerzésének, elôállításának,
termelésének, birtoklásának, tárolásának, használatának, felhasználásának,
átalakításának, forgalmazásának engedélyezését és ellenôrzését;
b) az a) pont alatt felsorolt tevékenységeket szolgáló, nem nukleáris
létesítmény létesítésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének,
átalakításának, javításának, megszüntetésének engedélyezését és ellenôrzését;
c) az ionizáló sugárzást létrehozó berendezés tulajdonjoga
megszerzésének, átadásának, a használat bármilyen jogcímen való átengedésének,
elôállításának, üzemeltetésének, átalakításának és megszüntetésének
engedélyezését és ellenôrzését;
d) a radioaktív hulladéktároló telepítésének, létesítésének, üzembe
helyezésének, üzemeltetésének, átalakításának, lezárásának engedélyezését és
ellenôrzését;
e) az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben mûködô
sugárvédelmi szolgálat szervezetének és mûködésének felügyeletét;
f) az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes
sugáregészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági és foglalkoztatási
elôírások betartásának ellenôrzését;
g) a lakosság sugárvédelme érdekében az országos sugárzási helyzetre
vonatkozó adatok központi gyûjtését, feldolgozását, nyilvántartását és
értékelését, illetve nukleáris veszélyhelyzetben a döntések megalapozásában
való közremûködést;
h) a radioaktív anyagokkal és az ionizáló sugárzást kibocsátó
berendezésekkel kapcsolatos közegészségügyi, sugáregészségügyi feladatokat,
valamint a munkahelyi és környezeti sugárvédelmi normák és az atomenergia
alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes elôírások érvényesítésének
ellenôrzését.
(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásban
minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban meghatározott
feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.
21. §
A 20. § szerinti engedélyezési eljárásban
a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján
érvényesíti a közbiztonságra, a belsô rendre, a tûzvédelemre, a rendészetre,
valamint a polgári védelemre vonatkozó;
b) a földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján
érvényesíti az élelmiszerminôségi, a növény- és állategészségügyi, továbbá a
talajvédelmi;
c) az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban kijelölt
szerv útján érvényesíti a földtani;
d) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön
jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi,
természetvédelmi és vízminôségvédelmi;
e) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban
kijelölt szerv útján érvényesíti a közlekedési, szállítási, valamint a
vízhasznosítási és vízbázisvédelmi;
f) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti a
területrendezési és építészeti;
g) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati
technológiai
szempontokat.
Más közigazgatási szervek hatósági jogköre és feladata
az atomenergia alkalmazása körében
22. §
A belügyminiszter külön jogszabályban meghatározott szervek útján látja
el az atomenergia alkalmazásával összefüggô, a közbiztonság és belsô rend
biztosítását szolgáló rendészeti, tûzvédelmi, fizikai védelmi, polgári védelmi
és nukleárisbaleset-elhárítási feladatokat.
23. §
A földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja
el a talaj, a növényzet és az állatok, valamint a növényi és az állati eredetû
élelmiszertermékek radioaktivitásának ellenôrzését, szakvéleményezését, az
élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és
az igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat.
24. §
(1) Az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban meghatározott
módon látja el az építôanyagok gyártásához felhasznált, illetve a külföldrôl
behozott alapanyagok, továbbá a kereskedelmi forgalomba kerülô építôanyagok és
egyéb termékek radioaktivitásának ellenôrzését.
(2) A külkereskedelemrôl szóló 1974. évi III. törvényben és végrehajtási
rendeleteiben szabályozott engedélyezési eljárásban a nukleáris export és
import engedélyezéséhez a 17. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti elôzetes
engedély szükséges.
25. §
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön jogszabályban
meghatározott módon látja el a levegô, a szárazföldi és a vízi környezet
radioaktív szennyezésének ellenôrzését.
26. §
(1) A honvédelmi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja
el a honvédelmi ágazaton belül
a) a radioaktív anyagok kezelésének, valamint az e törvény hatálya alá
tartozó létesítmények és haditechnikai berendezések létrehozásának,
megszüntetésének ellenôrzését;
b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási,
háborús) sugáregészségügyi ellenôrzését.
(2) A Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) szervezeteire és
intézményeire vonatkozóan az MH Tisztiorvosi Szolgálata látja el a 20. § (1)
bekezdésének a)-c),
e)-f) és h) pontjaival kapcsolatos feladatokat.
27. §
Az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke külön jogszabályban meghatározott
módon látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggô mérôeszközökre
vonatkozó hatósági feladatokat.
28. §
A mûvelôdési és közoktatási miniszter
a) gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti
Alaptantervbe beépítésre kerüljön az atomenergia alkalmazásával összefüggô
alapvetô tudományos, technikai és sugárvédelmi ismeretek oktatási
kötelezettsége;
b) a szakmailag illetékes felsôoktatási intézményekkel együttmûködve,
az érintett miniszterek bevonásával - a felsôoktatásra vonatkozó jogszabályok
keretein belül - gondoskodik az atomenergia alkalmazása terén a felsôfokú
képzés, valamint továbbképzés szabályozásáról és feltételeinek
megteremtésérôl.
29. §
(1) A törvény 17-27. §-aiban írt szervek ellenôrzô vizsgálat
elvégzésével megbízhatnak olyan intézményt, amely a szükséges személyi és
tárgyi feltételekkel, illetôleg olyan személyt, aki megfelelô, speciális
szakképzettséggel rendelkezik.
(2) Az ellenôrzô vizsgálattal megbízott intézményt vagy személyt a
vizsgálat elvégzése során az ellenôrzésre jogosult szerv jogai illetik meg,
kivéve hogy intézkedési hatáskörrel nem rendelkezik.
Ôrzés és védelem
30. §
(1) Egyes nukleáris létesítmények, nukleáris anyagok, radioaktív anyagot
elôállító berendezések, továbbá radioaktív hulladék feldolgozására, átmeneti
tárolására vagy végleges elhelyezésére szolgáló létesítmények ôrzését az
engedélyesnek - külön jogszabályban foglaltak szerint - fegyveres biztonsági
ôrséggel kell biztosítania.
(2) A külön jogszabályban meghatározott - az (1) bekezdés szerinti -
létesítmények és berendezések védelmével kapcsolatban a nemzetbiztonsági
szolgálatok a feladataikat külön törvényi felhatalmazással látják el.
(3) A rendôrség a feladatai ellátása során, a külön jogszabályban
meghatározottak szerint ellenôrzi a közbiztonságra, a belsô rendre vonatkozó
rendelkezések megtartását, különösen a nukleáris létesítményeket, a radioaktív
és nukleáris anyag, készítmény felhasználását, használatát, nyilvántartását,
ezeknek a Magyar Köztársaság területén, valamint az országhatárokon át történô
szállítását, ôrzését, a védôberendezéseket, továbbá a radioaktív anyag és
hulladék végleges elhelyezését és az ezekre vonatkozó nyilvántartásokat.
(4) A rendôrség külön jogszabályban meghatározottak szerint szakhatósági
hozzájárulást ad ki a nukleáris létesítményekre, valamint a radioaktív
hulladék végleges elhelyezésére szolgáló létesítményekre.
(5) A rendôrség külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyt ad
ki a friss és kiégett nukleáris üzemanyagnak a Magyar Köztársaság területén,
valamint az országhatárokon át történô szállítására.
(6) A rendôrség nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezése, illetve szükség
szerint rendkívüli esemény esetén ellátja a hatáskörébe utalt rendvédelmi
feladatokat.
31. §
(1) Az atomenergia alkalmazójának kötelessége megakadályozni, hogy a
birtokában lévô radioaktív vagy nukleáris anyaghoz, a felügyelete alatt álló,
s az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményhez, berendezéshez
illetéktelen személy hozzáférhessen, azok a biztonságos ôrzés alól
kikerülhessenek, és meg nem engedett célokra felhasználhatók legyenek.
(2) Az atomenergia alkalmazója, ha tudomást szerez arról, hogy
radioaktív vagy nukleáris anyag, ionizáló sugárzást létrehozó berendezés
illetéktelen személy birtokába került vagy kerülhet, illetve egyéb
rendellenességet észlel, köteles azt a rendôrségnek és a nemzetbiztonsági
szolgálatoknak haladéktalanul bejelenteni.
32. §
Talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyag elhelyezésérôl
a Kormány által kijelölt szerv gondoskodik.
Az atomerômûre vonatkozó külön szabályok
33. §
Atomerômû létesítéséhez és jogszerû mûködéséhez az e törvény alapján
kiadásra kerülô nukleáris biztonsági hatósági engedélyeken kívül a Magyar
Energia Hivatalnak a villamos energia termelésérôl, szállításáról és
szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény alapján kiadott engedélyei is
szükségesek.
Idegen ingatlannal kapcsolatos jogok és kötelezettségek,
biztonsági övezet
34. §
(1) A nukleáris létesítmény vagy radioaktív hulladéktároló környezete
- ideértve annak felszín alatti részét és légterét is - biztonsági övezetté
jelölhetô ki a létesítmény, illetve annak környezete és az ott élô lakosság
védelme érdekében.
(2) A biztonsági övezetben telekalakítási, illetôleg építési tilalom,
bányászati, föld- és vízhasználati jog korlátozása, valamint egyéb használati
korlátozás rendelhetô el.
(3) A biztonsági övezet kijelölésére, továbbá a (2) bekezdésben említett
tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó követelményeket a Kormány rendeletben
állapítja meg.
35. §
(1) A biztonsági övezeten belül a telekalakítási és építési tilalmat,
valamint a használati korlátozást - a légtér-igénybevételi korlátozás
kivételével - az illetékes építésügyi hatóság, a bányászati jog korlátozását a
Magyar Bányászati Hivatal, a vízhasználat korlátozását a vízügyi hatóság
rendeli el. A biztonsági övezet fennállásának tényét, továbbá az ingatlanokra
elrendelt tilalmakat és korlátozásokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell
jegyezni.
(2) Ha a biztonsági övezetben elrendelt tilalom vagy korlátozás az
ingatlan rendeltetésszerû használatát megszünteti, vagy jelentôs mértékben
akadályozza, továbbá ha az atomenergia alkalmazását szolgáló, a biztonsági
övezetben telepítendô létesítmény biztonságos használata ezt szükségessé
teszi, az érintett terület kisajátításának van helye a kisajátításra vonatkozó
általános szabályok szerint.
36. §
(1) A biztonsági övezet kijelölése, továbbá a használati korlátozások
elrendelése során a mezôgazdasági rendeltetésû földek védelmérôl szóló
jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
(2) A biztonsági övezetben a légtér-igénybevételi korlátozást - a
létesítést engedélyezô hatóság által közölt feltételek alapján - külön
jogszabályban megjelölt légügyi hatóság rendeli el.
37. §
A biztonsági övezetben elrendelt tilalmak és korlátozások fenntartása,
valamint nukleáris létesítmény, illetve a radioaktív hulladéktároló
létesítése, továbbá a biztonsági övezetben ezen létesítményekkel
összefüggésben végzett munkálatok folytán keletkezett kárt meg kell téríteni.
Radioaktív hulladék, kiégett üzemanyag tárolása és elhelyezése
38. §
(1) Az atomenergia alkalmazására engedély csak akkor adható, ha
biztosított a keletkezô radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos
elhelyezése, azaz átmeneti tárolása vagy végleges elhelyezése.
(2) A radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag átmeneti tárolása és
végleges elhelyezése akkor tekinthetô biztonságosnak, ha
a) biztosított az emberi egészség és a környezet védelme e
tevékenységek teljes idôtartamára;
b) az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatás az
országhatárokon túl sem nagyobb a belföldön elfogadottnál.
39. §
Radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag átmeneti tárolására engedély
csak meghatározott idôre adható.
40. §
A radioaktív hulladék végleges elhelyezésével, valamint a kiégett
üzemanyag átmeneti tárolásával és végleges elhelyezésével, továbbá a nukleáris
létesítmény leszerelésével összefüggô feladatok elvégzésérôl a Kormány által
kijelölt szerv gondoskodik, amely - jogutód nélküli megszûnéséig - az
engedélyes is lehet.
41. §
A radioaktív hulladék végleges elhelyezésének, valamint a kiégett
üzemanyag átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének, továbbá a nukleáris
létesítmény leszerelésének költsége az engedélyest, költségvetési intézmény
esetén a központi költségvetést terheli.
IV. Fejezet
Intézkedések rendkívüli események megelôzésére és
következményeik elhárítására
42. §
Az atomenergia alkalmazója köteles azonnal megfelelô intézkedéseket tenni
abban az esetben, ha tevékenysége során rendkívüli esemény következett be, és
a munkavállalókra vagy a lakosságra ható ionizáló sugárzás szintje vagy a
radioaktív szennyezôdés mértéke, illetôleg a környezetbe kibocsátott
radioaktív anyagok mennyisége meghaladja vagy meghaladhatja a hatóságilag
engedélyezett értéket.
43. §
(1) A rendkívüli esemény megszüntetése, okainak kivizsgálása és ismételt
elôfordulásának megakadályozásához szükséges intézkedések megtétele
elsôdlegesen az atomenergia alkalmazójának feladata.
(2) A nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezésének megelôzése, a
bekövetkezett esemény következményeinek elhárítása vagy enyhítése, valamint az
eredeti, szabályos körülmények helyreállítása érdekében az atomenergia
alkalmazója köteles:
a) balesetelhárítási és intézkedési tervet kidolgozni és azt az
illetékes hatóságokkal jóváhagyatni;
b) a hatékony baleset-elhárítás személyi, tárgyi és szervezeti
feltételeit megteremteni és azok meglétérôl idôrôl-idôre, rendszeresen
meggyôzôdni;
c) a baleset-elhárításhoz szükséges külsô segítségnyújtás feltételeit
(milyenségét, mértékét és módját) az illetékes hatóságokkal és szervezetekkel
egyeztetve biztosítani.
44. §
A rendkívüli esemény elhárításához szükséges - az atomenergia
alkalmazójának lehetôségeit meghaladó - intézkedések megtétele a
balesetelhárítási és intézkedési tervben meghatározott intézmények, nukleáris
veszélyhelyzetben az elhárításért felelôs, külön jogszabályban meghatározott
hatóságok és szervezetek feladata.
45. §
(1) Az atomenergia alkalmazója minden rendkívüli eseményt, illetôleg
személyi sugársérüléssel járó balesetet - a hatósági elôírásoknak megfelelôen
- késedelem nélkül jelenteni köteles a területileg illetékes polgármesternek,
az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ)
területileg illetékes megyei, fôvárosi intézetének, a Magyar Honvédség
alakulatai és intézményei esetében az MH Tisztiorvosi Szolgálatának, a
rendôrségnek és az OAH-nak, továbbá a környezet szennyezôdése esetén a
környezetvédelmi felügyelôségnek és a megyei (fôvárosi) állategészségügyi és
élelmiszerellenôrzô állomásnak, termôföld-szennyezôdés esetén a megyei
(fôvárosi) növény-egészségügyi és talajvédelmi állomásnak, vízszennyezôdés
esetén a vízügyi igazgatóságnak, valamint tájékoztatás céljából a
nukleárisbaleset-elhárításra külön jogszabályok alapján kijelölt területi és
központi vezetô szerveknek.
(2) Ha a rendkívüli esemény levegôszennyezôdést is okoz, az atomenergia
alkalmazója az (1) bekezdésnek megfelelôen értesíti az Országos Meteorológiai
Szolgálatot is.
(3) Nukleáris létesítmények esetében a rendkívüli események jelentési
kötelezettségét - az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenôen - az OAH
határozza meg.
(4) A hatóságok a rendkívüli eseményrôl - ha azt nem az atomenergia
alkalmazója jelentette - kötelesek a többi illetékes hatóságot értesíteni.
46. §
Nukleáris veszélyhelyzetben a jelentéstételi kötelezettséget a
balesetelhárítási és intézkedési terv szabályozza.
47. §
(1) Az ÁNTSZ illetékes megyei (fôvárosi) intézete, vagy az
MH Tisztiorvosi Szolgálata a radioaktív szennyezôdés továbbterjedésének
megakadályozása és a sugársérülés elkerülése érdekében:
a) azt a személyt, aki radioaktív szennyezôdése folytán környezetét
közvetlenül szennyezheti, egészségügyi megfigyelés alá vonhatja;
b) elrendelheti személyek biztonságba helyezését, terület, ingatlan,
épület és más építmény, valamint anyagi javak szennyezés-mentesítését,
valamint ezek használatát (felhasználását) és forgalmát meghatározott vagy
határozatlan idôre korlátozhatja vagy megtilthatja;
c) elrendelheti a szennyezett anyagi javak megsemmisítését, élôállatok
esetében azok kényszervágását vagy kiirtását;
d) az építésügyi hatóságnál kezdeményezheti épület és más építmény, a
vízügyi hatóságnál a vízi létesítmény felújításának, helyreállításának,
átalakításának vagy lebontásának elrendelését.
(2) Az ÁNTSZ megyei (fôvárosi) intézete az (1) bekezdés b) és c)
pontjának alkalmazása során élelmiszer, dohányipari termék, mezôgazdasági
termény és termék, valamint élôállat tekintetében a megyei (fôvárosi)
állategészségügyi és élelmiszerellenôrzô állomással egyetértésben jár el.
(3) Az (1) bekezdés alapján hozott határozat - az egészséget, illetôleg
az emberi környezetet súlyosan fenyegetô veszély esetén - fellebbezésre való
tekintet nélkül végrehajtandó.
V. Fejezet
Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett
károkért való felelôsség és a károk megtérítése
48. §
(1) A nukleáris létesítmény engedélyese köteles az e törvényben
meghatározott atomkárt megtéríteni. Az engedélyes a felelôsség alól kizárólag
az e törvényben meghatározott esetekben mentesülhet.
(2) E törvény alkalmazásának szempontjából atomkárnak minôsül:
a) az emberélet elvesztése,
b) a személyek testi épségében és egészségében keletkezett minden kár,
c) minden anyagi kár,
d) az a)-c) pontok alattiakkal együttesen jelentkezô környezeti károk,
e) az a)-d) pontok alatti károk csökkentése, vagy elhárítása érdekében
ténylegesen végrehajtott, ésszerû és szükséges intézkedéssel
kapcsolatosan felmerült költségek,
amennyiben azokat a nukleáris üzemanyag, a nukleáris létesítményben lévô
radioaktív termék, hulladék, vagy a nukleáris létesítménybôl származó, abból
kiszállított, illetôleg oda küldött nukleáris anyag révén a létesítményben,
vagy a szállítás során bekövetkezett rendkívüli esemény (a továbbiakban:
nukleáris baleset) okozta.
(3) A környezeti kárért való kártérítés mértéke nem haladhatja meg a
környezet ésszerû mértékû helyreállításának költségeit.
(4) Nemzetközi szállítás esetében a felelôsség átszállásának helyét
szerzôdésben kell rögzíteni.
49. §
(1) A 48. §-ban meghatározott felelôsség alól kimentésnek helye nincs,
kivéve, ha az atomkár a létesítmény tevékenységi körén kívül esô,
elháríthatatlan külsô ok (fegyveres összeütközés, háború, polgárháború,
fegyveres felkelés, rendkívüli méretû természeti katasztrófa) által
közvetlenül kiváltott nukleáris baleset következménye.
(2) Az engedélyes részben vagy egészben mentesül a 48. §-ban
meghatározott felelôsség alól, ha bizonyítja, hogy a károsultat ért kár
részben vagy egészben a károsult súlyosan gondatlan, vagy kifejezetten a kár
elôidézésére irányuló, szándékos és elháríthatatlan cselekvésének vagy
mulasztásának a következménye.
50. §
Nem minôsül atomkárnak, s az engedélyes a Polgári Törvénykönyv szerint
köteles helytállni az olyan kárért, amely
a) a nukleáris létesítmény állagában vagy olyan vagyonban keletkezett,
amelyet e létesítmény telephelyén a létesítménnyel kapcsolatban használnak
vagy szándékoznak használni;
b) azon szállítóeszköz állagában keletkezett, amelyben az adott
nukleáris anyag a nukleáris baleset idején volt.
51. §
Az e törvényben foglalt kivételektôl eltekintve az atomkárokért való
felelôsség korlátozása vagy kizárása semmis.
52. §
(1) A nukleáris létesítmények közül az atomerômû, atomfûtômû és
nukleáris üzemanyagot elôállító, tároló illetve feldolgozó létesítmény
esetében az engedélyes feltétlen felelôsségének összege a létesítményben
történt nukleáris balesetenként nem haladhatja meg a 100 millió SDR-t; egyéb
nukleáris létesítményben, továbbá a nukleáris üzemanyag szállítása, illetve
tárolása során bekövetkezô nukleáris balesetenként az 5 millió SDR-t.
(2) A Magyar Állam az (1) bekezdésben meghatározott összegeket meghaladó
atomkárt megtéríti, a kártérítésre összesen fordítható összeg azonban ebben az
esetben sem haladhatja meg a 300 millió SDR-t.
(3) A kártérítés magyar hivatalos fizetôeszközben történik, az (1) és
(2) bekezdésekben rögzített SDR-ben kifejezett határértékek hivatalos
átváltása alapján.
53. §
(1) Ha a károkat e törvény alkalmazása szerinti nukleáris baleset és
egyéb esemény együttesen okozta, s az egyéb esemény által okozott kár teljes
bizonyossággal nem választható el az atomkártól, az egyéb esemény által
okozott kár is atomkárnak minôsül. Abban az esetben azonban, ha az atomkárt
nukleáris baleset és e fejezet hatálya alá nem tartozó ionizáló sugárzás
kibocsátása okozta, az ezen kibocsátásért felelôs személy a Polgári
Törvénykönyv 345. §-a alapján köteles helytállni.
(2) Ha az atomkárért több engedélyes egyetemlegesen felelôs, bármely
engedélyesre vonatkozó feltétlen felelôsség felsô határa nem haladhatja meg az
52. § szerint rájuk vonatkozó meghatározott összeget.
(3) Ha a rendkívüli esemény nukleáris anyagok szállítása során
következik be, akár egy szállítási eszközben, akár szállítás közbeni tárolás
során egy létesítményben, s az elôidézett atomkárért több engedélyes felelôs,
a feltétlen felelôsség teljes felsô határa nem haladhatja meg azt a
legmagasabb összeget, amely e törvény 52. §-a alapján az engedélyesek
valamelyikével szemben alkalmazandó.
(4) Az engedélyes által ugyanazon a telephelyen üzemeltetett két- vagy
több nukleáris létesítmény - e törvény kárfelelôsségi szabályainak alkalmazása
szempontjából - egy nukleáris létesítménynek minôsül.
54. §
(1) Az engedélyes köteles az 52. § (1) bekezdése szerinti kárfelelôsségi
összeg erejéig biztosításról, vagy más pénzügyi fedezetrôl gondoskodni.
Költségvetési intézmény esetében ennek forrását a központi költségvetés
biztosítja.
(2) A biztosító vagy a pénzügyi fedezetet nyújtó szervezet nem
szüntetheti meg, illetve függesztheti fel a biztosítást, illetve a pénzügyi
fedezetet, kivéve, ha a felmondást vagy a felfüggesztést legalább két hónappal
megelôzôen a OAH-hoz írásban bejelentette.
(3) Ha a biztosítás vagy pénzügyi fedezet nukleáris anyagok szállítására
vonatkozik, a szállítás idôtartama alatt a biztosítás, vagy a pénzügyi fedezet
nem szüntethetô meg, és nem függeszthetô fel.
55. §
(1) Az atomkárokért való kártérítési igények kizárólag az engedélyessel,
illetve a helyette pénzügyi fedezetet nyújtóval szemben érvényesíthetôk.
(2) Atomkár esetén az engedélyes csak akkor jogosult megtérítési
követelését érvényesíteni ha:
(a) ezt a jogát írásbeli szerzôdésben kifejezetten kikötötte;
(b) az atomkár szándékos károkozásra irányuló cselekmény, vagy mulasztás
eredménye, azzal a természetes személlyel szemben, aki ezt elkövette.
56. §
(1) Az 52. §-ban meghatározott feltétlen felelôsségért való helytállás
összege nem foglalja magában a kamatokat és azokat a költségeket, amelyeket a
bíróság az atomkárért való kártérítéssel összefüggésben állapít meg.
(2) Ha valószínûsíthetô, hogy a nukleáris baleset által okozott kár
meghaladja az 52. §-ban meghatározott összegeket - a Kormány döntése alapján,
további intézkedésig - a kárfedezeti összegnek csak meghatározott hányada
használható fel a károsultak kielégítésére.
(3) Ha a rendelkezésre álló kárfedezeti összeg nem elegendô valamennyi
károsult teljes kielégítésére, úgy a valamennyiüknek járó kártérítési összeg
arányosan csökken.
57. §
(1) A károsult kártérítési igényét három éves elévülési határidô alatt
érvényesítheti. Az elévülés attól a naptól kezdôdik, amelyen a károsult
tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztérôl és az
ezért felelôs engedélyes személyérôl.
(2) Az engedélyest az atomkárokért e törvényben meghatározott
felelôssége a nukleáris baleset bekövetkeztének idôpontjától számított tíz
évig terheli.
(3) Ha az atomkárt olyan rendkívüli esemény okozta, amellyel kapcsolatos
nukleáris anyag a rendkívüli esemény idôpontjában lopott, elveszett, kidobott,
vagy elhagyott volt, az (2) bekezdés szerinti határidôt a nukleáris baleset
idôpontjától kell számítani, de az nem haladhatja meg a felsorolt események
bekövetkeztének idôpontjától számított húsz évet.
(4) A (2) és (3) bekezdések szerinti határidôk elteltével a kárigény nem
érvényesíthetô.
58. §
E törvény nem érinti a Polgári Törvénykönyv szerinti felelôsségét
a) azon természetes személyeknek, akik károkozási szándékkal elkövetett
cselekményükkel vagy mulasztásukkal olyan atomkárt okoztak, amelyért az
engedélyes e törvény 49. §-ának (2) bekezdése és 50. §-a értelmében nem felel;
b) az engedélyesnek e törvény hatálya alá nem tartozó olyan esetekben,
amelyekért az engedélyes az e törvény 50. §-a szerint nem felelôs.
59. §
Nem jogosult az e törvény szerinti kártérítésre az, akinek ugyanazért az
atomkárért bármilyen más jogcímen teljes kárát megtérítették.
60. §
(1) E törvénynek az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos felelôsségi
és kártérítési szabályait kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a
Magyar Köztársaság területén mûködô valamely nukleáris létesítménnyel
kapcsolatos nukleáris baleset következtében az atomkár a Magyar Köztársaság
területén vagy valamely olyan külföldi állam területén, illetve egyéb
térségekben keletkezik, amelyekért való kártérítésre az engedélyes nemzetközi
szerzôdés alapján köteles.
(2) E törvény nem zárja ki, hogy az (1) bekezdésben említetteken kívül,
a viszonosság alapján egyéb esetekben is e törvény rendelkezéseinek
alkalmazására kerüljön sor.
61. §
E fejezet rendelkezéseit bármiféle, állampolgárságon, lakóhelyen vagy
tartózkodási helyen alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.
VI. Fejezet
A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
62. §
(1) A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (továbbiakban: Alap) a radioaktív
hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és
végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, illetve
a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozását
biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló, az államháztartásról szóló 1992.
évi XXXVIII. törvény szerinti elkülönített állami pénzalap.
(2) Az Alappal a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét ellátó tagja
rendelkezik. Az Alap kezelôje az OAH.
63. §
(1) Az engedélyesek a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének,
valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, továbbá a
nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) költségeit az Alapba
történô befizetés útján kötelesek biztosítani.
(2) Nukleáris létesítmények esetében a befizetés mértékét úgy kell
megállapítani, hogy az teljes mértékben fedezze a létesítmény teljes üzemideje
alatt és a leszereléskor keletkezô radioaktív hulladékok végleges
elhelyezésével, valamint a kiégett fûtôelemek átmeneti és végleges
elhelyezésével, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésével felmerülô
valamennyi költséget.
(3) A befizetések mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg
az engedélyes által a (2) bekezdésben foglalt kötelezettség
figyelembevételével készített és az OAH, valamint - az atomerômû
vonatkozásában - a Magyar Energia Hivatal által véleményezett költségbecslés
alapján.
(4) Az engedélyesek befizetései az egyéb ráfordítások között számolhatók
el. Atomerômû esetén ezt a villamos energia ármeghatározásában figyelembe kell
venni.
(5) Az Alap bevételi forrását az (1)-(2) bekezdésekben foglalt
befizetések képezik.
64. §
(1) Az Alap gazdálkodására az államháztartásról szóló, többször
módosított 1992. évi XXXVIII. törvény elkülönített állami pénzalapokra
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben foglalt eltérésekkel.
(2) A Kormány felhatalmazást kap, hogy az Alap értékállóságának
biztosítása érdekében a költségvetési törvény tervezése során a központi
költségvetés terhére az Alap elôzô évi átlagos állományára vetített, a
jegybanki alapkamat elôzô évi átlagával számított összeget irányozzon elô.
(3) A (2) bekezdésben foglalt összeget évente, január 31-ig kell az Alap
rendelkezésére bocsátani.
(4) Az Alap pénzeszközeit a kincstári egységes számlán elkülönítetten
kell nyilvántartani.
(5) Az Alap kezelôje a felhalmozott vagyont a 40. §-ban megjelölt szerv
útján, kizárólag a 62. § (1) bekezdésben megjelölt célokra fordíthatja.
VII. Fejezet
Záró rendelkezések
Vegyes és hatályba léptetô rendelkezések
65. §
(1) Az e törvény alapján indított kártérítési igények elbírálása a
Fôvárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.
(2) E törvény hatálya nem érinti az atomenergia alkalmazásával
kapcsolatos nemzetközi együttmûködésre vonatkozó, a Magyar Köztársaság által
elfogadott szerzôdésekbôl származó jogokat és kötelezettségeket.
66. §
(1) Ez a törvény - a 62-64. §-ok kivételével - a kihirdetését követô
hatodik hónap elsô napján lép hatályba, a 62-64. §-ok 1998. január 1-jén
lépnek hatályba.
(2) Egyidejûleg
a) hatályát veszti az atomenergiáról szóló 1980. évi I. törvény, az azt
módosító 1987. évi 15. törvényerejû rendelet; a törvény végrehajtásáról
rendelkezô 12/1980. (IV.5.) MT rendelet, az azt módosító 54/1987. (X.24.) MT
rendelet; a 75/1988. (X.31.) MT rendelet; a 104/1990. (XII.15.) Korm.
rendelet;
b) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi
IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, az
iparjogvédelmi és társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen
piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, az árak megállapításáról,
a biztosító intézetekrôl és a biztosítási tevékenységrôl, a hitelintézetekrôl
és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényekben meghatározott ügyekben, az
adó-, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben, továbbá az atomenergia alkalmazása
körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha
jogszabály másként nem rendelkezik."
c) a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között
a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzôdés
szerinti biztosítékok alkalmazásáról Bécsben, 1972. március 6-án aláírt
egyezmény kihirdetésérôl rendelkezô 1972. évi 9. törvényerejû rendelet 4. §-a
helyébe a következô rendelkezés lép:
"4. § E törvényerejû rendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia
Bizottság elnöke - az egyezmény 14. cikke tekintetében a honvédelmi
miniszterrel együttmûködve - gondoskodik."
Felhatalmazó rendelkezések
67. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a) az OAB és az OAH feladat- és hatáskörét, valamint az atomenergia
alkalmazása körében eljáró hatóságok fórumrendszerét;
b) azon radioaktív anyagoknak, valamint ionizáló sugárzást létrehozó
berendezéseknek a körét, amelyek alkalmazása - az általuk létrehozható
ionizáló sugárzás jellege és mértéke folytán - az emberi életre és egészségre,
az emberi környezetre nem minôsülnek veszélyesnek, és ezért nem tartoznak az
atomenergiáról szóló törvény hatálya alá;
c) az atomenergia alkalmazása körébe tartozó anyagok, berendezések
tulajdonjoga megszerzésének speciális feltételeit, birtoklásuk, üzemben
tartásuk bejelentésének rendjét;
d) a nukleáris létesítmények tekintetében
da) a biztonsági jelentések tartalmát;
db) a telepítésre, létesítésre, bôvítésre, üzembe helyezésre,
üzemeltetésre, átalakításra, üzemen kívül helyezésre, megszüntetésre vonatkozó
nukleáris biztonsági követelményeket;
dc) a nukleáris berendezés tervezésére, gyártására, szerelésére
(beépítésére), külföldrôl történô behozatalára, üzembe helyezésére,
üzemeltetésére, átalakítására (javítására), üzemen kívül helyezésére, valamint
leszerelésére vonatkozó nukleáris biztonsági követelményeket;
dd) a tervezést, létesítést, építést, gyártást, üzembe helyezést,
üzemeltetést és leszerelést végzô szervezetek minôségbiztosítási rendszerével
szemben támasztott követelményeket;
de) a munkavállalók foglalkoztatási elôírásait;
df) a nukleáris biztonsági és mûszaki sugárvédelmi hatósági tevékenység
szabályait;
dg) a létesítményekkel összefüggô építmények építéshatósági eljárásának
és ellenôrzésének rendjét, továbbá építészeti és épületgépészeti nukleáris
biztonsági követelményeit;
e) az atomenergia alkalmazóinak, valamint az illetékes hatóságoknak, az
érintett ágazati és területi szerveknek mind a nukleáris veszélyhelyzetre való
felkészüléssel és tervezéssel, mind a veszélyhelyzet elhárításával, továbbá a
lakosság hiteles és idôben történô tájékoztatásával összefüggô feladatait és
kötelezettségeit;
f) a radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag végleges elhelyezésére,
valamint a nukleáris létesítmények leszerelésére kijelölt szerv létrehozását
és tevékenységének pénzügyi forrását;
g) az atomkárfelelôsségre vonatkozó biztosítási vagy más pénzügyi
garanciák jellegét, feltételeit és összegét;
h) az atomenergia alkalmazása körében kötelezôen alkalmazandó
szabványokat;
i) a törvény 15. §-ában írt bírság mértékét, valamint a kirótt
bírságokból befolyt összeg felhasználásának módját;
j) a törvény 34. §-a szerinti biztonsági övezettel és a 35. §-a
szerinti kisajátítással kapcsolatos elôírásokat;
k) a talált illetve lefoglalt radioaktív, vagy nukleáris anyag
elhelyezése és kezelése rendjét;
l) a nukleáris exportnak és importnak a nemzetközi ellenôrzési
rendszerekkel összhangban lévô szabályait.
68. §
(1) Felhatalmazást kap az OAH felügyeletét ellátó miniszter, hogy az
érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg:
a) a nukleáris anyagok - nemzetközi szerzôdésekben rögzített
elôírásokkal összhangban lévô - nyilvántartása és ellenôrzése szabályait;
b) a radioaktív anyagok és készítmények nyilvántartása szabályait;
c) a radioaktív anyagok csomagolása engedélyezésének eljárásrendjét és
ellenôrzésének szabályait;
d) a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartásával összefüggô
igazgatási szolgáltatások igénybevételéért, továbbá az OAH hatósági
tevékenységéért, ezen belül a nukleáris biztonsági hatósági tevékenységért
fizetendô díjakat;
e) az OAH hatósági tevékenységéhez igénybe vett intézetek, intézmények
részére a szolgáltatásért járó díj fizetésének feltételeit;
f) a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap mûködésének szabályzatát és
eljárásrendjét.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg:
a) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalók és a lakosság
sugárterhelésére vonatkozó dózis-határértékeket, a személyeket érô külsô- és
belsô sugárterhelés ellenôrzésének rendjét, valamint a balesetelhárítási és
intézkedési tervekben figyelembe veendô beavatkozási szinteket, továbbá a
nukleáris baleset (katasztrófa) következményeinek felszámolásában résztvevôk
sugárterhelésére vonatkozó dózishatárértékeket;
b) az atomenergia alkalmazása körében használt berendezések, eszközök
sugárvédelmi minôsítését;
c) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalókra érvényes
sugáregészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági szabályokat, és az
atomenergia alkalmazása körében munkavállalók sugárvédelmi oktatása rendjét;
d) a közúti szállító eszközök sugárvédelmi követelményeit;
e) az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben az atomenergia
alkalmazásával összefüggô sugárvédelmi szabályokat és a sugárvédelmi
szolgálatok feladatára és mûködésére vonatkozó részletes elôírásokat;
f) az érintett miniszterekkel egyetértésben az országos sugárzási
helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenôrzésére vonatkozó szabályokat,
valamint az ellenôrzési eredmények központi adatgyûjtésének, feldolgozásának,
nyilvántartásának és értékelésének rendjét;
g) a radon- és radon leányelem-koncentrációk elfogadható szintjét lakó-
és középületekben, valamint az ipari és kereskedelmi miniszterrel, a
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben, az
építôanyagok gyártásához felhasznált alapanyagok, a kereskedelmi forgalomba
kerülô építôanyagok, továbbá az építési területek felhasználhatóságának
sugárvédelmi szempontból való korlátozását;
h) az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben a külföldrôl
származó és kereskedelmi forgalomba kerülô termékek, illetve alapanyagok
radioaktivitásával kapcsolatos elôírások betartásának és ellenôrzésének
szabályait;
i) a radioaktív anyagok használati cikkekben való alkalmazásának
szabályait;
j) a gyógyászati eszközök és egészségügyi cikkek ionizáló sugárzással
végzett sterilizálásának szabályait;
k) a radioaktív anyagok birtoklása, elôállítása, termelése,
forgalmazása, tárolása, felhasználása, átalakítása, engedélyezési eljárását;
l) a k) pontban felsorolt tevékenységet szolgáló létesítmény vagy
berendezés létesítése, üzembe helyezése, üzemeltetése, átalakítása, javítása,
megszüntetése, leszerelése engedélyezési eljárását és ellenôrzésének rendjét;
m) az ionizáló sugárzást létrehozó berendezés elôállításához,
üzemeltetéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez szükséges engedélyezési
eljárást és az ellenôrzés rendjét;
n) a sugáregészségügyi készenléti szolgálat létesítésének és
fenntartásának szabályait;
o) a sugársérültek, vagy arra gyanús személyek egészségügyi ellátásának
szabályait;
p) a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges
elhelyezésének sugáregészségügyi szabályait;
q) az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben a bányászati és
földtani környezettel kapcsolatos sugáregészségügyi elôírásokat.
(3) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és területfejlesztési
miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az OAH felügyeletét ellátó
miniszterrel, a közlekedési hírközlési és vízügyi miniszterrel, valamint a
népjóléti miniszterrel egyetértésben
a) az atomenergia alkalmazása során a levegôbe és vízbe kibocsátható
radioaktív anyagok - fizikai és kémiai jellemzôktôl függô - maximális
mennyiségét és a kibocsátás más feltételeit, továbbá a levegô és a vízi
környezet radioaktív szennyezése ellenôrzésére irányadó szabályokat;
b) a vizek és a víztartó képzôdmények radioaktív és hôszennyezés elleni
védelmével kapcsolatos, a környezetvédelemre vonatkozó - általános
jogszabályokon túlmenô - speciális szabályokat.
(4) Felhatalmazást kap a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter,
hogy rendeletben állapítsa meg a nukleáris és radioaktív anyagok szállítása és
csomagolása követelményeit a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, továbbá az OAH
felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben.
(5) Felhatalmazást kap a tevékenység jellege szerint érintett miniszter,
hogy az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben szabályozza az
atomenergia alkalmazása körében munkavállalók speciális szakmai képzését,
továbbképzését és az atomenergia alkalmazásával összefüggô tevékenységek
folytatására jogosultak körét.
(6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy
rendeletben állapítsa meg a nukleáris létesítmény, a radioaktív hulladék
elhelyezésére szolgáló létesítmény kiválasztott telephelye alkalmasságának
véleményezésénél, valamint mûszaki megtervezésénél figyelembe veendô földtani
követelményrendszert, és a Magyar Geológiai Szolgálat ezek alapján dönt a
szakhatósági hozzájárulás kérdésében.
(7) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a közbiztonság és a belsô
rend védelme érdekében - az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben
- rendeletben állapítsa meg
a) az atomenergia alkalmazásával összefüggô rendôrségi feladatokat, a
hatósági engedélyek kiadásához szükséges szakhatósági hozzájárulás
szempontjait, valamint az atomenergia alkalmazása körében foglalkoztatott
munkavállalókra vonatkozó speciális biztonsági követelményeket és azok tartós
fennállásának ellenôrzési rendjét;
b) a nukleáris anyagok és létesítmények tekintetében az ôrzés és
védelem ellátásának speciális módját.
(8) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy - a közlekedési,
hírközlési és vízügyi miniszterrel, továbbá az OAH felügyeletét ellátó
miniszterrel
egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a radioaktív, illetôleg nukleáris
anyagok szállításának rendôri ellenôrzési és biztosítási feladatait.
(9) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy
rendeletben állapítsa meg a radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló
bányatérségek, valamint egyéb földalatti térségek kiválasztásával,
üzemeltetésével kapcsolatos bányamûszaki és bányabiztonsági követelményeket.
(10) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy rendeletben
állapítsa meg
a) a radioaktív anyagok kezelése és ellenôrzése ágazati szabályait,
továbbá az e törvény hatálya alá tartozó létesítmények és haditechnikai
berendezések létrehozása és megszüntetése szabályait;
b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási,
háborús) sugáregészségügyi szabályait.
INDOKOLÁS
az atomenergiáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A radioaktív anyagok és az ionizáló sugárzások, amelyek természetes és
állandó velejárói környezetünknek, széleskörûen elterjedtek az emberi
tevékenységben is. Az ionizáló sugárzás ma már nélkülözhetetlen az
egészségügyi ellátásban: a radiológia fontos módszere a kóros folyamatok
feltárásának, a sugárzással sterilizált egyszerhasználatos orvosi eszközök
jelentôs szerepet kapnak a betegségek elleni küzdelemben, a sugárterápia a
daganatos megbetegedések gyógykezelésének egyik alapvetô módja. A radioaktív
anyagok és az ionizáló sugárzások felhasználása az iparban, a mezôgazdaságban,
az orvostudományban és a kutatás számos területén a társadalom javát
szolgálja. Az ionizáló sugárzást eredményesen használják az élelmiszerek
tartósítására, a káros mikroorganizmusok elpusztítására. Az ipari radiográfia
mindennapos eljárássá vált a gépek és alkatrészek anyaghibáinak feltárásában,
az ebbôl eredô üzemzavarok megelôzésében. Az atomerômû nélkülözhetetlen a
villamos energia igények kielégítésében.
Az atomenergia fegyverként való felhasználása, vagy helytelen alkalmazása
súlyos veszélyekkel járhat. Ezért az atomenergia békés célú alkalmazása
mindenütt a világon sajátos problémák megoldását tette és teszi szükségessé a
jogszabályalkotás és a jogalkalmazás, valamint az államigazgatás területén.
Magyarországon az atomenergia alkalmazásának elterjedésével párhuzamosan
folyt a vonatkozó jogszabályok kiadása. A Paksi Atomerômû létesítése
szükségessé tette, hogy a korábbi szabályozás törvényi szintre emelkedjék, és
ennek megfelelôen került elfogadásra 1980-ban az atomenergiáról szóló törvény
és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet.
A hatályos törvényben és a végrehajtási rendeletben megfogalmazott
legfontosabb követelmények ma is érvényesek. Idôközben azonban számos változás
történt. A hazánkban végbement társadalmi-gazdasági átalakulás, az új
kormányzati rend, a tulajdonformák változása, az önkormányzatok megjelenése, a
nemzetközi kapcsolatok és kötelezettségek bôvülése, valamint az atomenergia
alkalmazásának biztonságára vonatkozó nemzetközi ajánlások és elvárások
egyaránt szükségessé tették az atomenergiával kapcsolatos jogszabályok
korszerûsítését.
Az elkészült törvényjavaslat fontos eleme az atomenergia békés célú
alkalmazása területén Magyarország részvételével létrejött többoldalú
nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek végrehajtása. Ezen túlmenôen
a törvényjavaslat figyelembe veszi a készülô és már elfogadott hazai
kapcsolódó jogszabályok elôírásait is (villamos energia törvény,
környezetvédelmi törvény, vízgazdálkodási törvény, nemzetbiztonsági törvény,
stb.).
Az új törvény az atomenergiáról és annak alkalmazásáról szól, mégsem
minôsíthetô pusztán energetikai törvénynek. Az "atomenergia" fogalom arra
utal, hogy mindazok a folyamatok amelyek a törvény által szabályozott
tevékenységek alapját képezik az atommagok energiaátalakulásaival járnak. A
törvény rendelkezései az atomerômûvön kívül kiterjednek valamennyi nukleáris
létesítményre, a radioaktív izotópok és készítmények elôállítására, valamint
ezek és az ionizáló sugárzások sokrétû - tudományos, ipari, mezôgazdasági,
orvosi - felhasználására, a sugárvédelemre, továbbá az atomsorompó rendszerrel
kapcsolatos hatósági tevékenységre, ezen belül a nukleáris export és import
szabályozására, azaz az atomenergia alkalmazásának teljes területére.
A tervezet összhangban van az Európai Unióval kapcsolatos piaci
integráció ajánlásait összefoglaló Fehér Könyv irányelveivel és figyelembe
veszi a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó
szabályait is. A jogszabályok összhangjának megteremtését megkönnyíti, hogy
hazánk részese az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött
valamennyi átfogó nemzetközi egyezménynek és a Nemzetközi Atomenergia
Ügynökség (NAÜ) keretében kidolgozott biztonsági ajánlások meghatározó
szerepet töltenek be a nemzetközi szabályozásokban mind az Unió
tagországaiban, mind Magyarországon is. Ezért az atomenergia alkalmazásával
kapcsolatos hazai jogszabályok már most is közelítenek az Európai Unió
országainak jogszabályaihoz. A csatlakozáshoz szükséges összhangot a tervezet
törvényi szinten biztosítja, illetve a részletesebb megfelelés a végrehajtási
jogszabályok kidolgozása során érvényesíthetô. Ez vonatkozik többek között az
ionizáló sugárzás biztonsági követelményeivel, a radioaktív szennyezôdéssel, a
radioaktív hulladékokkal, a radiológiai veszélyhelyzettel és tájékoztatással,
valamint a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatos irányelvekre.
Az Európai Unió országaiban a nukleáris fegyverek elterjedésének
megakadályozásáról szóló szerzôdés végrehajtásaként különleges ellenôrzési
rendszer mûködik az Európai Atomenergia Közösség, az EURATOM keretében,
amelynek Nukleáris Ellátási Ügynöksége különleges jogosultságokkal rendelkezik
a nukleáris anyagok kereskedelme területén is, valamennyi tagországra
kiterjedôen. Ezért a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával, a
nukleáris anyagok ellenôrzésével és szállításával kapcsolatos irányelvek hazai
érvényesítésére csak az Unióhoz való csatlakozásunkkor kerülhet sor. A
tervezet megfelelô kereteket biztosít az Európai Unióban e területeken
alkalmazott különleges követelmények teljesítéséhez és csatlakozásunkkor - a
szükséges jogszabályi változtatások során - a törvény módosítására már nem
lesz szükség.
Az új szabályozás a tudomány, a technika korszerû eredményeinek
figyelembevételével, a legújabb nemzetközi szabályozások, elvárások
átvételével növeli az atomenergia alkalmazóinak és a hatóságoknak a
felelôsségét, ugyanakkor fokozza a lakosság, valamint a munkavállalók
biztonságát.
Részletes indokolás
A preambulum egyfelôl rögzíti az atomenergia alkalmazásának jelentôségét
az emberiség életfeltételeinek javítása érdekében, ugyanakkor felhívja a
figyelmet az alkalmazás kockázatára is. Az atomenergia alkalmazásának
kockázata nem lehet nagyobb mint más, a társadalom anyagi szükségleteinek
kielégítésére szolgáló tevékenységek kockázata. A társadalmilag elfogadható
kockázat mindenkori mértékét a gyakorlat alakítja ki azzal, hogy a lakosság
körében például az üzemi, közlekedési, háztartási stb. balesetek, illetve a
környezetszennyezés okozta egészségi ártalmak milyen mértékét tartják
elfogadhatónak az adott mûszaki, gazdasági feltételek között. Az
atomenergetika jelenlegi kockázata sokkal kisebb az egyéb ipari technológiák
kockázatánál, a villamos energia fejlesztés más változatait is beleértve. A
környezetet is veszélyeztetô üzemzavarok valószínûsége, az állampolgárok
egyéni kockázata a ritka jelenségek (pl. közvetlen villámcsapás, repülôgép
rázuhanás, meteorit becsapódás) okozta balesetek kockázatának nagyságrendjébe
esik. Az atomenergia alkalmazásának biztonságát jogszabályokban rögzített
követelmények, valamint azok betartását és betartatását biztosító
engedélyezési és ellenôrzési rendszer határozzák meg.
1. §-hoz
A tervezet hatálya az atomenergia alkalmazására, valamint a természetes
és mesterséges eredetû ionizáló sugárzás elleni védelemre terjed ki. Az
atomenergia alkalmazására elôírt szigorú engedélyezési eljárást és hatósági
felügyeletet azonban szükségtelen kiterjeszteni az ionizáló sugárzást olyan
alacsony szinten kibocsátó termékekre (radioaktív anyagú világító festéket
tartalmazó óra, vagy mûszer, radioaktív anyagot tartalmazó füstérzékelô,
hegesztôpálca, ionizáló sugárzást kibocsátó világítótestek és közszükségleti
cikkek, stb.), amelyek az emberi életre és egészségre nem minôsülnek
veszélyesnek. Ezért a törvény szempontjából az ilyen termékekkel kapcsolatos
tevékenység nem tekintendô az atomenergia alkalmazásának. E termékek körét,
amely a tudományos és mûszaki fejlôdés eredményeként bôvülhet és módosulhat,
kormányrendelet állapítja meg az ionizáló sugárzás elleni védelem
követelményeinek figyelembevételével.
2. §-hoz
Korszerû fogalomegyüttes segíti a törvény alkalmazását, értelmezését. A
fogalmak nem tudományos megállapításokat kívánnak a törvény erejével
felruházni, hanem azokat a legfontosabb fogalmakat összegzik, amelyek a
hatósági jogalkalmazás szempontjából nélkülözhetetlenek. E fogalmak anyagokat,
létesítményeket, berendezéseket, tevékenységeket definiálnak.
3-5. §-hoz
A törvény az eddig bevált normák átvételével rögzíti az alapelveket.
Közöttük is kiemelten azt, hogy Magyarország csakis békés célú atomenergia-
alkalmazásban érdekelt. Garanciális szabályok rendelkeznek az atomenergia
alkalmazásának biztonságáról, illetve a vele kapcsolatos kockázatról, s e
kockázat csökkentésének hatósági és egyéb követelményeirôl, módjáról.
A szabályozás rögzíti a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott
és elfogadott kockázati megközelítésen alapuló nukleáris biztonsági
alapelveket, valamint az ionizáló sugárzások elleni védelem alapvetô
biztonsági szabályait, amelyeket a NAÜ az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági
Szervezetével, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az OECD Nukleáris Energia
Ügynökségével és az Egészségügyi Világszervezettel együttmûködve dolgozott ki
és fogadott el.
Az alapelvek között szerepel, hogy az atomenergia alkalmazását szolgáló
létesítmények, berendezések biztonságát az emberi tényezô figyelembevételével
kell vizsgálni és tervezni. Ez a 80-as években már nemzetközi elvárás volt, és
fontosságát a Csernobili Atomerômû balesete még jobban kiemelte.
A radioaktív hulladékokkal kapcsolatos alapelvek is a nemzetközileg elfogadott
követelményeket tükrözik. Ezek közé tartozik, hogy a jövô generációkra nem
lehet elfogadhatatlan terheket hárítani, a radioaktív hulladékok kezelését és
elhelyezését annak a generációnak kell megoldania, amelynek haszna volt a
hulladékok keletkezését elôidézô technológiák alkalmazásából.
6-9. §-hoz
Új nukleáris létesítmény létesítésének lehetôségéhez, meglévô nukleáris
létesítmény tulajdonjogának megszerzéséhez és a használat bármilyen jogcímen
történô átengedéséhez, radioaktív hulladéktároló telephelyének kiválasztásához
- mielôtt bármilyen érdemi intézkedés történt volna - a Kormány elôzetes elvi
hozzájárulása szükséges. Ez a hozzájárulás azonban nem pótolja a késôbbiek
során kötelezôen beszerzendô hatósági engedélyeket. E szabályt a nukleáris
létesítmények és a radioaktív hulladéktárolók kiemelkedô fontossága indokolja.
Új atomerômû létesítéséhez, vagy meglévô atomerômû bôvítéséhez az
Országgyûlés elôzetes elvi jóváhagyása is szükséges, amely nem pótolja a
jogszabályban elôírt hatósági engedélyeket.
Garanciális jelentôségû az is, hogy a tervezet szerint az atomenergia
biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete a Kormány feladata. A
kormányzati feladatok megvalósításában az Országos Atomenergia Bizottság
(OAB), az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), illetôleg a tárgykör szerint
érintett miniszterek - nagyrészt törvényben rendezett feladat- és
hatáskörükben - közremûködnek, illetve együttmûködnek. A tervezet - módosult
jogkörrel - fenntartani javasolja az OAB-t, mely a közigazgatás változó
rendjében is biztosíthatja a szükséges ágazatközi koordinációt és a
legmagasabb szintû szakmai-tudományos részvételt.
A tervezet megerôsíti, hogy - a nemzetközi rendnek megfelelôen - a
nukleáris biztonsági hatóságnak, az OAH-nak függetlennek kell lennie a
termelôi, tulajdonosi, szolgáltatói stb. érdekektôl. Emiatt a tervezet
rögzíti, hogy az OAH az atomenergia békés célú alkalmazása területén a Kormány
irányításával mûködô, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezô
központi közigazgatási szerv. A Kormány az OAH feletti felügyeletét kijelölt
tagja, tehát miniszter útján látja el, aki egyben az OAB elnöke tisztét is
betölti.
10-11. §-hoz
A tervezet részletesen tartalmazza az atomenergia alkalmazójának és ezen
belül az engedélyesnek a feladatait. Az engedélyes - tevékenységi körében -
köteles az atomenergia biztonságos alkalmazásához, a biztonság fenntartásához
és fejlesztéséhez szükséges tevékenység mûszaki-technológiai, anyagi és
személyi feltételeit biztosítani, továbbá a sugárzási viszonyokat ellenôrizni.
Az engedélyes tehát soha nem várhatja meg azt, hogy az engedélyezô hatóság
hívja fel a figyelmét az új biztonsági megoldásokra, ezt önmaga köteles
folyamatosan figyelemmel kísérni.
Nukleáris létesítményekkel kapcsolatos tevékenységnél a tervezet külön
elôírja a minôségbiztosítás szükségességét. Ennek részletes követelményeit a
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris biztonsági szabályzataival
összhangban a végrehajtási rendeletek állapítják meg.
12-29. §-hoz
Fontos célkitûzése a tervezetnek a széttagolt hatósági rendszer
egyszerûsítése és továbbfejlesztése. Ennek során figyelembe veszi a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség gondozásában 1994-ben létrejött nukleáris biztonságról
szóló többoldalú államközi egyezmény (Nukleáris Biztonsági Konvenció)
elôírásait.
Korszerû, differenciált, átfogó szabályozás szól a közigazgatási
eljárások rendjérôl, a rendszeres hatósági ellenôrzések, elemzések és
helyszíni vizsgálatok szükségességérôl, a törvényben elôírt engedélyezések
szakmai-tartalmi követelményeirôl, valamint ezen eljárások - az általános
államigazgatási eljárási rendtôl indokoltan eltérô - néhány különleges
szabályáról.
A tervezet megerôsíti az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos
közmeghallgatás, a lakossági vélemények kikérésének, mérlegelésének,
figyelembe vételének egyéb jogszabályban írt, korszerû törvényi elôírásait. A
környezetvédelmi törvény e tekintetben irányadó rendelkezéseitôl jelen
törvényben nem indokolt eltérni.
Az elvi rendezés lényege, hogy a nukleáris létesítményekkel és
berendezésekkel, valamint a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartásával,
a nukleáris exporttal és importtal kapcsolatos engedélyezés és felügyelet az
OAH-hoz, az atomenergia alkalmazását szolgáló más berendezésekkel és
létesítményekkel, továbbá a sugárbiztonsággal és a radioaktív hulladékokkal
kapcsolatos engedélyezés, felügyelet pedig a Népjóléti Minisztériumhoz
tartozik. Hasonlóképpen a nukleáris biztonságra vonatkozó szabályozás az OAH
felügyeletét ellátó miniszter, a sugárbiztonsággal kapcsolatos szabályok
megállapítása pedig a népjóléti miniszter hatáskörét képezi.
A hatósági fórumrendszer fentebb vázolt két vonulatának az az elvi
alapja, hogy amelyik eljárásban az OAH az engedélyezô hatóság, ott a többi
közigazgatási szerv szakhatóságként mûködik közre. Ugyanez mondható el a
népjóléti miniszter és szervei engedélyezési eljárása tekintetében, amely
esetekben az összes többi érintett közigazgatási szerv szakhatóságként jár el.
Az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggésben - az
elôzôekben említetteken túl - több minisztériumnak és országos hatáskörû
szervnek is van közigazgatási feladata (22-28. §). A feladatok törvényben való
rögzítése megfelel annak a nemzetközi elvárásnak, hogy a hatósági feladatokat
és felelôsségi köröket magas szintû jogszabályokban részletesen meg kell
határozni. Ezt a Nukleáris Biztonsági Konvenció aláírásával és a parlament
általi megerôsítésével hazánk is vállalta. A tervezet hosszas egyeztetések
eredményeként olyan helyzetet tükröz, amelyben az egyes miniszterek feladat-
és hatásköre egyértelmûen elválasztásra kerül.
A hatósági fórumrendszert modellezve indokolt változtatni az OAB
jelenlegi kompetenciáján is. Míg a hatályos szabályozás szerint az atomerômû
létesítését, üzembe helyezését, üzemeltetését és megszüntetését a hatósági
engedélyek alapján az OAB, mint testület engedélyezi, addig az új szabályozás
szerint ezt a hatáskört az OAH venné át. A módosító rendelkezés jobban
megfelel a közigazgatási felelôsség és mûködés követelményének, s az eddiginél
gyorsabb, érdemibb megoldást is eredményezhet. Elvi változás továbbá, hogy
megszûnt az a korlátozás, amely szerint az atomenergiával kapcsolatos
létesítmények, anyagok és berendezések csak társadalmi tulajdonban állhatnak.
A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló
szerzôdésben vállalt kötelezettségeink értelmében a nukleáris anyagok, s
köztük az atomerômûvi üzemanyagok tételes nyilvántartására és ellenôrzésére
országos rendszer mûködik, mely a NAÜ folyamatos ellenôrzése alatt áll.
Törvényi megalapozás szól - hasonló garanciális okból - a nukleáris export-
ellenôrzés nemzetközi normáinak hazai befogadásáról és ezzel összefüggésben az
OAH hatáskörének megerôsítésérôl.
Az engedélyesre kiszabható bírság nyomatékot ad a biztonsági elôírások
betartatásának, illetve kikényszerítésének.
30-32. §-hoz
A nukleáris létesítmények, a nukleáris anyagok, a radioaktív anyagot
elôállító berendezések, a radioaktív hulladék feldolgozására és elhelyezésére
szolgáló létesítmények különleges veszélyessége miatt, azok ôrzésére,
illegális kereskedelmének megakadályozására az általános rendészeti
szabályokat meghaladó ôrzési és védelmi elôírásokat kell alkalmazni. Ezen a
területen figyelemmel kell lenni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak külön
törvényben biztosított különleges jogállására is.
33. §-hoz
A villamos energia termelésérôl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló
1994. évi XLVIII. törvény kimondja, hogy atomerômû esetében a törvény
rendelkezéseit az atomenergiáról szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
Ennek megfelelôen a tervezet is rendelkezik arról, hogy atomerômû
létesítéséhez és jogszerû mûködéséhez a nukleáris biztonsági hatósági
engedélyeken kívül a Magyar Energia Hivatal engedélyei is szükségesek.
34-37. §-hoz
A lakosságot közvetlenül érintô rendelkezések egyike az idegen
ingatlanokkal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket, a biztonsági övezet
közérdekû korlátozásának törvényi lehetôségét és annak polgári jogi
ellentételezését állapítja meg. Az ingatlan kisajátítására az arra vonatkozó
általános szabályok szerint kerülhet sor.
38-41. §-hoz
Jelentôsége miatt külön fejezet szól a radioaktív hulladékokkal, kiégett
üzemanyagokkal kapcsolatos szabályokról, melyek következetesen figyelembe
veszik a NAÜ keretében kidolgozott biztonsági elveket. Ezek az elvek az
atomenergia alkalmazásának elôfeltételeként megszabják a keletkezô radioaktív
hulladékok biztonságos kezelését és elhelyezését, s meghatározzák a
biztonságra vonatkozó követelményeket. A radioaktív hulladékokkal és a kiégett
nukleáris üzemanyaggal, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésével
(lebontásával) kapcsolatos feladatok finanszírozásának pénzügyi fedezetét az
engedélyesek rendszeres befizetéseibôl vagy más megfelelô forrásokból kell
biztosítani.
42-47. §-hoz
Értelemszerû, hogy az új atomtörvénynek is van a rendkívüli eseményekre
vonatkozó fejezete, amely azok megelôzésének és következményei elhárításának
módját, a hatóságok intézkedéseit és együttmûködési formáit határozza meg. Ez
összefügg azzal is, hogy hazánk 1986-ban aláírta a nukleáris baleset vagy
sugaras veszélyhelyzet esetén való gyors értesítésrôl és segítségnyújtásról
szóló egyezményeket. Nemzetközi egyezmény szól továbbá a nukleáris anyagok és
létesítmények ún. fizikai védelmérôl, mely jogi oltalmat jelenthet a lopás és
terrorveszély ellen. Ezek a korszerû vállalások beépültek a tervezet
szövegébe. A szabályozás az atomenergia alkalmazójának aktív tevékenységére
épít.
48-61. §-hoz
A hatályos atomtörvény elfogadása óta jelentôs fejlôdés következett be az
atomenergia alkalmazásával kapcsolatos felelôsség és kártérítés körében.
Magyarország 1989-ben csatlakozott az atomkárokért való polgári jogi
felelôsségrôl szóló bécsi egyezményhez, továbbá aláírta az OECD államok
kárfelelôsségi egyezményét és a bécsi egyezményt összekötô jegyzôkönyvet,
amely 1992-ben lépett hatályba. Az atomkárokért való felelôsség nemzetközi
szabályozásának felülvizsgálata jelenleg folyik. A törvény tervezete
figyelembe veszi a nukleáris kárfelelôsségi jog nemzetközi fejlôdési
tendenciáit. A szabályozás lényege, hogy az engedélyes, az üzemeltetô átfogó
és fôszabályként feltétlen felelôsséggel tartozik az atomkárokért. A
nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen ugyanakkor a kártérítés limitált. A
kárfelelôsség valódi érvényesíthetôségét kötelezô biztosítás vagy más,
megfelelôen biztosított pénzügyi fedezet szavatolja.
62-64. §-hoz
A tervezetben a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapra vonatkozó
rendelkezések azt célozzák, hogy idôvel megfelelô forrás álljon rendelkezésre
a radioaktív hulladékok és a kiégett üzemanyagok végleges elhelyezése, továbbá
a nukleáris létesítmények leszerelése (lebontása) finanszírozására. Az erre
szolgáló elkülönített állami pénzalap másra nem használható fel, továbbá
biztosítani kell kockázatmentes értékmegôrzését is.
65-66. §-hoz
Fontos rendelkezése a tervezetnek, hogy kimondja a Magyar Köztársaság
által elfogadott nemzetközi szerzôdések prioritását, ami az Európai Unióhoz és
az
OECD-hez való csatlakozásunkat, valamint a jogharmonizációt hatékonyan
elôsegíti.
67-68. §-hoz
A tervezetben megfogalmazott részletes felhatalmazások az idôt álló
törvényi rendelkezés és a változékonyabb végrehajtási joganyag együtthatását,
összhangját hivatottak biztosítani. Ezért úgy rendelkezik, hogy a törvény a
kihirdetését követô hatodik hónap elsô napján lép hatályba. A hat hónapos
idôköz - kellô felkészülés esetén - elegendô kell legyen a Kormány és a
végrehajtásban érintett miniszterek számára az alacsonyabb szintû és egymással
összhangban lévô, s már meglévô jogszabályok felülvizsgálatára, továbbá a
szükséges új jogszabályok alapos kidolgozására.