1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2691.. számú

törvényjavaslat

az atomenergiáról

Elôadó: Dunai Imre

ipari és kereskedelmi miniszter

Budapest, 1996. június

1996. évi ..... törvény

az atomenergiáról

Az Országgyûlés

tekintettel arra, hogy az atomenergia békés célú alkalmazása az ipar, a

mezôgazdaság, az egészségügy és a tudományos kutatások számos területén

elôsegíti az emberiség életfeltételeinek javítását;

figyelembe véve azonban, hogy helytelen alkalmazása károsíthatja az ember

és az élôvilág egészségét, illetve a természeti környezetet;

annak érdekében, hogy az atomenergia alkalmazása által okozott kockázat

ne legyen nagyobb, mint más tevékenységek társadalmilag elfogadott kockázata,

és a biztonsági követelmények betartását megfelelô hazai szabályozás

biztosítsa;

a lakosságnak és a környezetnek az ionizáló sugárzás káros hatásai elleni

védelmérôl, az atomenergia alkalmazásának szabályozásáról, az ezzel összefüggô

engedélyezési eljárásról, e téren a hatóságok és az atomenergiát alkalmazók

alapvetô feladatairól, kötelezettségeirôl

a következô törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény hatálya

1. §

(1) A törvény hatálya az atomenergia alkalmazására, az azzal kapcsolatos

jogosultságokra és kötelezettségekre, az embereknek, valamint az élô és

élettelen környezetnek a természetes és mesterséges eredetû ionizáló sugárzás

káros hatásai elleni védelmére terjed ki.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki azon radioaktív anyagokkal, valamint

berendezésekkel kapcsolatos tevékenységekre, amelyek - a létrehozható ionizáló

sugárzás jellege és mértéke folytán - az emberi életre és egészségre, továbbá

az élô és élettelen környezetre nem minôsülnek veszélyesnek.

Fogalmak

2. §

E törvény alkalmazásában:

a) atomenergia alkalmazása:

aa) a radioaktív anyaggal, illetôleg nukleáris anyaggal kapcsolatos

tevékenység;

ab) az ionizáló sugárzást létrehozó, valamint az a) pont szerinti

alkalmazást szolgáló létesítményekkel, berendezésekkel összefüggô tevékenység;

b) atomenergia alkalmazója: aki az 1) pontban meghatározott

tevékenységet végez;

c) radioaktív anyag: a természetben elôforduló, vagy mesterségesen

elôállított bármely anyag, amelynek egy vagy több összetevôje ionizáló

sugárzást bocsát ki, valamint az ilyen anyagot tartalmazó készítmény;

d) nukleáris anyag: a radioaktív anyagok közül mindazok, amelyek

önfenntartó nukleáris láncreakcióra képesek, vagy képessé tehetôk, továbbá

ezek vegyületei, vagy az elemet, illetôleg vegyületét tartalmazó anyag,

különösen az urán, a tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az elôbbiek

közül egyet vagy többet tartalmaz, a bányászat, illetôleg az ércfeldolgozás

körébe tartozó ércek és érchulladékok kivételével;

e) ionizáló sugárzás: a közvetlenül vagy közvetve ionizáló

részecskékbôl, illetve fotonokból álló sugárzás;

f) nukleáris láncreakció: az atommaghasadások olyan sorozata, amelyet a

hasadási folyamat során felszabaduló neutronok tartanak fenn;

g) nukleáris létesítmény: az atomerômû, atomfûtômû, kutató és oktató

atomreaktor, továbbá minden más olyan létesítmény, amelyet az 1972. évi 9.

törvényerejû rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi

Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének

megakadályozásáról szóló szerzôdés szerinti biztosítékok alkalmazása tárgyában

kötött egyezmény 97. cikkének I. pontja határoz meg;

h) nukleáris rendszer, berendezés: a nukleáris létesítményeknek a

nukleáris biztonságra hatással lévô rendszerei, berendezései;

i) atomreaktor: olyan berendezés, amely szabályozott nukleáris

láncreakció megvalósítására alkalmas;

j) ionizáló sugárzást létrehozó berendezés: olyan berendezés, amely

külsô energia vagy radioaktív anyag felhasználásával ionizáló sugárzás

keltésére és kibocsátására alkalmas;

k) nukleáris üzemanyag: atomreaktor üzemanyaga, amely nukleáris anyagot

tartalmaz;

l) kiégett üzemanyag: atomreaktor besugárzott nukleáris üzemanyaga,

amely esetleges - az atomreaktoron kívüli - további felhasználása miatt nem

minôsül hulladéknak;

m) radioaktív hulladék: további felhasználásra már nem kerülô olyan

radioaktív anyag, amely sugárvédelmi jellemzôk alapján nem kezelhetô

közönséges hulladékként;

n) radioaktív hulladéktároló: a radioaktív hulladék végleges

elhelyezésére szolgáló létesítmény;

o) radioaktív hulladék átmeneti tárolója: a radioaktív hulladék

idôleges elhelyezésére szolgáló létesítmény;

p) atomerômû: olyan energia-átalakító létesítmény, amely nukleáris

láncreakció felhasználásával villamos energiát termel;

q) atomfûtômû: olyan energia-átalakító létesítmény, amely nukleáris

láncreakció felhasználásával hôt szolgáltat;

r) rendkívüli esemény: az atomenergia alkalmazását szolgáló

létesítményben, berendezésben, vagy radioaktív (nukleáris) anyaggal végzett

tevékenység során - bármilyen okból - bekövetkezô olyan esemény, amely a

biztonságot kedvezôtlenül befolyásolhatja, és emberek nem tervezett

sugárterhelését eredményezi vagy eredményezheti;

s) nukleáris veszélyhelyzet: rendkívüli esemény következtében elôálló

állapot, amelyben a lakosságot érintô következmények elhárítása vagy enyhítése

érdekében intézkedésekre van vagy lehet szükség;

t) engedélyes: az atomenergia alkalmazói közül, aki hatósági

engedéllyel engedélyköteles tevékenységet folytat;

u) SDR: Special Drawing Rights - a Nemzetközi Valuta Alap

(International Monetary Fund, IMF) által meghatározott nemzetközi elszámolási

egység.

Alapelvek

3. §

(1) A Magyar Köztársaság nemzetközi szerzôdésekben vállalt

kötelezettségeivel összhangban nem alkalmaz atomenergia felhasználásán alapuló

fegyvereket.

(2) A Magyar Köztársaság - a nemzetközi egyezményekkel

összhangban - támogatja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását

és elômozdítja a nukleáris leszerelést. A nukleáris anyagok és létesítmények

ellenôrzésével, a nukleáris export és import feltételeinek megállapításával

biztosítja, hogy az atomenergia békés célú hazai felhasználása ne

eredményezhesse nukleáris fegyverek további terjedését.

(3) A Magyar Köztársaság az atomenergia békés célú, biztonságos

alkalmazását nemzetközi szerzôdések keretében vállalt együttmûködéssel is

elôsegíti.

4. §

(1) Atomenergiát csak oly módon szabad alkalmazni, hogy az ne károsítsa

a társadalmilag elfogadható - más gazdasági tevékenységek során is

szükségszerûen vállalt - kockázati szinten felül az emberi életet, a jelenlegi

és a jövô nemzedékek egészségét, életfeltételeit, a környezetet és az anyagi

javakat.

(2) Az atomenergia alkalmazása során a biztonságnak minden más

szemponttal szemben elsôbbsége van.

(3) Az atomenergia alkalmazása során biztosítani kell azt, hogy

a) ne jöhessen létre ellenôrizetlen és szabályozatlan nukleáris

láncreakció;

b) ionizáló sugárzás vagy más ok folytán az atomenergia alkalmazása

körében a munkavállalókat, a lakosságot, a környezetet, illetôleg az anyagi

javakat a biztonság szempontjából elfogadhatatlan, az atomenergia

alkalmazásából származó egyéni és társadalmi elônyt felülmúló mértékû

károsodás ne érhesse;

c) a munkavállalóknak és a lakosságnak valamennyi forrásból származó

évi sugárterhelése ne haladja meg azt a dózis-határértéket, amelyet az erre

vonatkozó biztonsági elôírás - a tudomány legújabb, igazolt eredményeinek, a

nemzetközi és a hazai szakértôi szervezetek ajánlásainak figyelembevételével -

meghatároz; a sugárterhelést mindenkor az ésszerûen elérhetô legalacsonyabb

szintre kell csökkenteni, és ennek megfelelôen kell szabályozni a környezetbe

kibocsátható radioaktív anyagok - fizikai és kémiai vagy más jellemzôk szerint

meghatározott - maximális mennyiségét, koncentrációját és a kibocsátás módját;

d) a rendkívüli esemény kialakulása megelôzhetô, következménye

tervszerûen elhárítható, az esetleg kiszabaduló radioaktív anyag és ionizáló

sugárzás káros hatása a lehetô legkisebbre csökkenthetô legyen.

(4) A biztonság érdekében az emberi teljesítôképesség lehetôségeit és

korlátait a nukleáris létesítmények teljes élettartama alatt figyelembe kell

venni.

(5) Az atomenergia alkalmazója köteles gondoskodni arról, hogy

tevékenysége révén a radioaktív hulladékok keletkezése a gyakorlatilag

lehetséges legkisebb mértékû legyen.

(6) Az atomenergia alkalmazása során biztosítani kell a keletkezô

radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését oly módon,

hogy ne háruljon elfogadhatatlan teher a jövô generációkra.

(7) Az atomenergia biztonságos alkalmazását - beleértve a

nukleárisbaleset-elhárítást - és az ezzel összefüggô kutatási-fejlesztési

feladatok megoldását a tudomány és a technika fejlesztésével, a kutatómunka

összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások

eredményeinek gyakorlati alkalmazásával, valamint szakemberek képzésével,

továbbképzésével kell elôsegíteni. Az atomenergia biztonságos alkalmazását és

annak hatósági ellenôrzését szolgáló mûszaki megalapozó tevékenységek

finanszírozását a központi költségvetésbôl kell biztosítani.

(8) Az atomenergia alkalmazásával összefüggô alapvetô, tudományos,

technikai és egyéb ismereteket oktatni, valamint a közszolgálati hírközlés, a

közmûvelôdés útján az állampolgárokkal ismertetni kell.

5. §

(1) Az atomenergia alkalmazásának biztonsági követelményeit

- a tudomány eredményeinek és a nemzetközi tapasztalatoknak a

figyelembevételével - rendszeresen korszerûsíteni kell.

(2) Az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott

módon és rendszeres hatósági ellenôrzés mellett történhet. Az atomenergia

biztonságos alkalmazásának feltételeit az illetékes hatóságok a jogszabályok,

illetôleg a tudomány, valamint a technika eredményeinek folyamatos

figyelembevételével határozzák meg. E hatóságok függetlenek az atomenergia

alkalmazásának elômozdításában és fejlesztésében érdekelt közigazgatási

szervektôl.

II. Fejezet

Az atomenergia alkalmazásának

általános szabályai

Szabályozás és irányítás

6. §

(1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete

a Kormány feladata.

(2) Az e törvényben foglalt kormányzati feladatok végrehajtásáról a

Kormány az Országos Atomenergia Bizottság (a továbbiakban: OAB) és az Országos

Atomenergia Hivatal (a továbbiakban: OAH), valamint az érintett miniszterek

útján gondoskodik.

7. §

(1) Új nukleáris létesítmény létesítéséhez - a (2) bekezdésben foglaltak

kivételével -, meglévô nukleáris létesítmény tulajdonjogának megszerzéséhez és

a használat bármilyen jogcímen való átengedéséhez, radioaktív hulladéktároló

telephely kiválasztásához a Kormány elôzetes, elvi hozzájárulása szükséges.

(2) Új atomerômû létesítését elôkészítô tevékenység megkezdéséhez,

illetôleg meglévô atomerômû további atomreaktort tartalmazó egységgel való

bôvítéséhez az Országgyûlés elôzetes, elvi hozzájárulása szükséges.

8. §

(1) A OAB az atomenergia békés célú alkalmazása terén döntés-elôkészítô,

koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint

ellenôrzô feladatokat ellátó bizottság.

(2) Az OAH az atomenergia békés célú alkalmazása területén a Kormány

irányításával mûködô, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezô

központi közigazgatási szerv, amely elôzetesen véleményezi az atomenergia

alkalmazásával összefüggô jogszabályokat és hatósági elôírásokat.

(3) Az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggô kormányzati,

hatósági és nukleárisbaleset-elhárítási intézkedések tudományos

megalapozásának biztosítása érdekében az OAB és OAH munkáját Tudományos Tanács

segíti, amelynek tagjait az OAB elnöke nevezi ki.

(4) A Kormány az OAH feletti felügyeletét kijelölt tagja útján látja el,

aki egyben az OAB elnöke.

(5) Az OAB elnöke az atomenergia alkalmazásának biztonságáról évente

beszámol az Országgyûlésnek.

9. §

(1) A hatóság rendszeres ellenôrzések, elemzések és helyszíni

vizsgálatok lefolytatásával gyôzôdik meg arról, hogy az atomenergia

alkalmazását szolgáló létesítmények, berendezések mûszaki állapota, valamint

üzemeltetése megfelel a biztonsági követelményeknek és a hatósági

engedélyekben elôírtaknak.

(2) Az engedélyesnek és a hatóságnak a nukleáris létesítmények

biztonságát, a biztonsági követelmények teljesítését a létesítést és az üzembe

helyezést megelôzôen, valamint - figyelembe véve az üzemi tapasztalatokat és a

biztonsággal kapcsolatos új ismereteket - a teljes üzemidô alatt rendszeres

idôközönként teljes körûen elemeznie és értékelnie kell.

Az atomenergia alkalmazójának feladatai

10. §

(1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásáért, a biztonsági

követelmények betartásáért az atomenergia alkalmazója felelôs.

(2) Az engedélyes - tevékenységi körében - köteles az atomenergia

biztonságos alkalmazásához, a biztonság fenntartásához és fejlesztéséhez

szükséges mûszaki-technológiai, anyagi és személyi feltételeket biztosítani,

továbbá a sugárzási viszonyokat folyamatosan ellenôrizni.

(3) Az engedélyes - figyelembe véve üzemeltetési tapasztalatait és a

biztonsággal kapcsolatos új ismereteket - köteles folyamatos tevékenységet

végezni a biztonság növelésére.

11. §

(1) Az atomenergia alkalmazása körében csak olyan személy

foglalkoztatható, aki rendelkezik a külön jogszabályokban meghatározott

iskolai végzettséggel, szakképesítéssel és kielégíti a foglalkoztatás más

elôírt feltételeit, továbbá megfelel az elôírt egészségügyi követelményeknek.

(2) Nukleáris létesítményekkel, valamint nukleáris rendszerekkel és

berendezésekkel kapcsolatos tevékenységek körében csak megfelelô

minôségbiztosítási rendszerrel rendelkezô intézmények, szervezetek és a

Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetek

mûködhetnek.

III. Fejezet

Hatósági engedélyezés, ellenôrzés és felügyelet

Az engedélyezés általános rendje

12. §

(1) Az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységre vonatkozó

hatósági eljárásban - ha e törvény másként nem rendelkezik - az

államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Az elsô fokú ügyintézési határidô a 17. § (2) bekezdés a) pontja

szerinti nukleáris biztonsági engedélyezési eljárás esetén legfeljebb hat

hónapig meghosszabbítható.

13. §

Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban szükséges közmeghallgatás

tekintetében a külön jogszabályokban elôírtakat kell alkalmazni.

14. §

(1) Engedély határozott, vagy határozatlan idôre, valamint bizonyos

feltételekhez kötötten adható. A határozott idôre adott engedély kérelemre

meghosszabbítható.

(2) Az engedély érvényét veszti, ha

a) az abban meghatározott idôtartam lejár, vagy az engedélyben

meghatározott feltételek nem teljesültek;

b) a nukleáris berendezés, illetve a nukleáris létesítmény az

engedélyezett idôtartamon belül, az engedélyben meghatározottnál hosszabb

ideig folyamatosan üzemen kívül áll.

(3) A hatóság az engedélyt visszavonhatja vagy az engedély érvényességi

idejét korlátozhatja, ha az engedély megadása alapjául szolgáló biztonsági

körülmények megváltozását állapította meg.

(4) A 17. § (1) bekezdés szerinti hatóság az engedélyt visszavonhatja

vagy engedély érvényességi idejét korlátozhatja, ha a nukleáris

létesítménynek, vagy a nukleáris rendszernek és berendezésnek a nukleáris

biztonságot érintô átalakítását az átalakítási engedélyben foglaltaktól

eltérôen vagy engedély nélkül végezték el.

15. §

(1) Az engedély elôírásainak megtartását, illetôleg az atomenergia

alkalmazásának biztonságosságát az engedélyezô hatóság köteles rendszeresen

ellenôrizni, és az észlelt rendellenességek megszüntetése érdekében

haladéktalanul intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni.

(2) Az engedélyekrôl és az ellenôrzések eredményeirôl a hatóság

nyilvántartást vezet.

(3) A 17. § (1) bekezdése szerinti hatóság jogszabály, biztonsági

szabályzat megsértése, kötelezôen alkalmazandó szabvány vagy az elôzôek

alapján kiadott egyedi hatósági engedélyben foglaltak betartásának

elmulasztása esetén az engedélyest bírság megfizetésére kötelezheti.

(4) A bírság mértékérôl és a kiszabott bírságokból befolyt összeg

felhasználásáról külön jogszabály rendelkezik.

(5) Nem szabható ki bírság a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek a

hatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon, illetôleg attól a naptól

számított 2 éven túl, amely napon a kötelezettnek eleget kellett volna tennie

az e törvényben megállapított kötelezettségének.

16. §

(1) A nukleáris anyagokról, a radioaktív anyagokról és készítményekrôl

- ideértve a radioaktív hulladékokat is - központi nyilvántartást kell

vezetni, amelynek adatai statisztikai célokra is felhasználhatók.

(2) A nukleáris anyagok, a radioaktív anyagok és készítmények

nyilvántartásának szabályait külön jogszabályok állapítják meg.

(3) A központi nyilvántartáson kívül saját nyilvántartást és

üzemeltetési feljegyzést (dokumentációt) köteles vezetni az atomenergia minden

olyan alkalmazója, amely a törvény hatálya alá tartozó radioaktív vagy

nukleáris anyaggal külön jogszabályokban meghatározott tevékenységeket végez.

Az OAH hatásköre, a szakhatóságok közremûködése

a nukleáris létesítmények engedélyezési eljárásában

17. §

(1) Az Országos Atomenergia Hivatal alapvetô feladata az atomenergia

biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények

biztonságával, a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok

összehangolása, illetve ellátása.

(2) Az OAH hatáskörébe tartozik:

a) a nukleáris létesítmény telepítéséhez, létesítéséhez, bôvítéséhez,

üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, átalakításához, üzemen kívül

helyezéséhez, megszüntetéséhez szükséges nukleáris biztonsági engedélyezés;

b) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági ellenôrzése;

c) a nukleáris létesítményekkel összefüggô építmények hatósági

engedélyezése és ellenôrzése;

d) a nukleáris berendezés tekintetében a tervezéssel, gyártással,

szereléssel (beépítéssel), üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel, átalakítással

(javítással), külföldrôl való behozatallal, üzemen kívül helyezéssel,

leszereléssel kapcsolatos tevékenységek nukleáris biztonsági, valamint mûszaki

sugárvédelmi engedélyezése és ellenôrzése;

e) a 11. § (2) bekezdésében elôírt minôségbiztosítási rendszer

meglétének

ellenôrzése, vagy az általa kijelölt intézménnyel való ellenôriztetése;

f) a nukleáris anyagok - nemzetközi szerzôdésekben rögzített

elôírásokkal összhangban lévô - központi nyilvántartása és ellenôrzése;

g) a radioaktív anyagok és készítmények központi nyilvántartása, az

1991. évi XI. törvény 2. §-ának (3) bekezdése alapján a Magyar Honvédség

szervei és intézményei kivételével;

h) a nukleáris export és import elôzetes engedélyezése;

i) a radioaktív anyagok szállításának engedélyezése a veszélyes áruk

szállításáról szóló jogszabályok rendelkezései szerint;

j) a radioaktív anyagok csomagolásának jóváhagyása és ellenôrzése;

k) az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggô kutatási-

fejlesztési tevékenységek értékelése és összehangolása, valamint a 4. § (7)

bekezdésének figyelembevételével a hatósági ellenôrzést szolgáló mûszaki

megalapozó tevékenységek finanszírozása;

l) az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés

összehangolása, e területen az államközi és kormányközi egyezmények

elôkészítése és végrehajtásának megszervezése, a Nemzetközi Atomenergia

Ügynökséggel folytatott együttmûködés összefogása.

(3) Az OAH (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti engedélyezési

eljárásában minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban

meghatározott feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.

(4) Az engedélyek feltételeit meghatározó vizsgálatok elvégzésére a

hatóság más intézményt is kijelölhet.

(5) Az OAH jogosult bármely atomenergiát alkalmazónál

- hatáskörében - ellenôrzést folytatni.

18. §

Nukleáris létesítmény nukleáris biztonságát érintô hatósági ügyben,

amennyiben hatásköri összeütközés merül fel az OAH és más engedélyezésre vagy

ellenôrzésre jogosult hatóság között, akkor e jogvita eldöntéséig az OAH

jogosult és köteles eljárni.

19. §

(1) Ha az OAH engedélyének alapját képezô bármely szakhatósági

hozzájárulás érvényét veszti, akkor az illetékes szakhatóság a 17. § (2)

bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti OAH-engedély visszavonását

kezdeményezheti. Az OAH az ügyben a kezdeményezés kézhezvételétôl számított 30

napon belül hoz döntést.

(2) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti

engedélyezési eljárásában

a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján

érvényesíti a közbiztonságra és a belsô rendre, a tûzvédelemre, a rendészetre,

valamint a polgári védelemre és a nukleárisbaleset-elhárításra vonatkozó;

b) a földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján

érvényesíti az élelmiszer-, a növény- és állategészségügyi, továbbá a

talajvédelmi;

c) az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban kijelölt

szerv útján érvényesíti a földtani;

d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban

kijelölt szerv útján érvényesíti a vízhasznosítással, a vízbázisvédelemmel és

a vízkárelhárítással összefüggô;

e) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön

jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi,

természetvédelmi és vízminôségvédelmi;

f) a népjóléti miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján

érvényesíti az ionizáló sugárzással összefüggô egészségügyi és sugárvédelmi;

g) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti az általános

területrendezési és építészeti;

h) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati

technológiai

szempontokat.

(3) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti

engedélyezési eljárásában a benyújtott engedélykérelemhez csatolni kell a

jogszabályban elôírt egyéb hatósági engedélyeket, hozzájárulásokat.

A népjóléti miniszter hatásköre, a szakhatóságok közremûködése

a népjóléti miniszter által szabályozott engedélyezési eljárásban

20. §

(1) A népjóléti miniszter külön jogszabályban meghatározott szerv útján

látja el a 26. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével:

a) a radioaktív anyagok tulajdonjoga megszerzésének, elôállításának,

termelésének, birtoklásának, tárolásának, használatának, felhasználásának,

átalakításának, forgalmazásának engedélyezését és ellenôrzését;

b) az a) pont alatt felsorolt tevékenységeket szolgáló, nem nukleáris

létesítmény létesítésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének,

átalakításának, javításának, megszüntetésének engedélyezését és ellenôrzését;

c) az ionizáló sugárzást létrehozó berendezés tulajdonjoga

megszerzésének, átadásának, a használat bármilyen jogcímen való átengedésének,

elôállításának, üzemeltetésének, átalakításának és megszüntetésének

engedélyezését és ellenôrzését;

d) a radioaktív hulladéktároló telepítésének, létesítésének, üzembe

helyezésének, üzemeltetésének, átalakításának, lezárásának engedélyezését és

ellenôrzését;

e) az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben mûködô

sugárvédelmi szolgálat szervezetének és mûködésének felügyeletét;

f) az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes

sugáregészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági és foglalkoztatási

elôírások betartásának ellenôrzését;

g) a lakosság sugárvédelme érdekében az országos sugárzási helyzetre

vonatkozó adatok központi gyûjtését, feldolgozását, nyilvántartását és

értékelését, illetve nukleáris veszélyhelyzetben a döntések megalapozásában

való közremûködést;

h) a radioaktív anyagokkal és az ionizáló sugárzást kibocsátó

berendezésekkel kapcsolatos közegészségügyi, sugáregészségügyi feladatokat,

valamint a munkahelyi és környezeti sugárvédelmi normák és az atomenergia

alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes elôírások érvényesítésének

ellenôrzését.

(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásban

minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban meghatározott

feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.

21. §

A 20. § szerinti engedélyezési eljárásban

a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján

érvényesíti a közbiztonságra, a belsô rendre, a tûzvédelemre, a rendészetre,

valamint a polgári védelemre vonatkozó;

b) a földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján

érvényesíti az élelmiszerminôségi, a növény- és állategészségügyi, továbbá a

talajvédelmi;

c) az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban kijelölt

szerv útján érvényesíti a földtani;

d) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön

jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi,

természetvédelmi és vízminôségvédelmi;

e) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban

kijelölt szerv útján érvényesíti a közlekedési, szállítási, valamint a

vízhasznosítási és vízbázisvédelmi;

f) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti a

területrendezési és építészeti;

g) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati

technológiai

szempontokat.

Más közigazgatási szervek hatósági jogköre és feladata

az atomenergia alkalmazása körében

22. §

A belügyminiszter külön jogszabályban meghatározott szervek útján látja

el az atomenergia alkalmazásával összefüggô, a közbiztonság és belsô rend

biztosítását szolgáló rendészeti, tûzvédelmi, fizikai védelmi, polgári védelmi

és nukleárisbaleset-elhárítási feladatokat.

23. §

A földmûvelésügyi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja

el a talaj, a növényzet és az állatok, valamint a növényi és az állati eredetû

élelmiszertermékek radioaktivitásának ellenôrzését, szakvéleményezését, az

élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és

az igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat.

24. §

(1) Az ipari és kereskedelmi miniszter külön jogszabályban meghatározott

módon látja el az építôanyagok gyártásához felhasznált, illetve a külföldrôl

behozott alapanyagok, továbbá a kereskedelmi forgalomba kerülô építôanyagok és

egyéb termékek radioaktivitásának ellenôrzését.

(2) A külkereskedelemrôl szóló 1974. évi III. törvényben és végrehajtási

rendeleteiben szabályozott engedélyezési eljárásban a nukleáris export és

import engedélyezéséhez a 17. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti elôzetes

engedély szükséges.

25. §

A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön jogszabályban

meghatározott módon látja el a levegô, a szárazföldi és a vízi környezet

radioaktív szennyezésének ellenôrzését.

26. §

(1) A honvédelmi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja

el a honvédelmi ágazaton belül

a) a radioaktív anyagok kezelésének, valamint az e törvény hatálya alá

tartozó létesítmények és haditechnikai berendezések létrehozásának,

megszüntetésének ellenôrzését;

b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási,

háborús) sugáregészségügyi ellenôrzését.

(2) A Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) szervezeteire és

intézményeire vonatkozóan az MH Tisztiorvosi Szolgálata látja el a 20. § (1)

bekezdésének a)-c),

e)-f) és h) pontjaival kapcsolatos feladatokat.

27. §

Az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke külön jogszabályban meghatározott

módon látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggô mérôeszközökre

vonatkozó hatósági feladatokat.

28. §

A mûvelôdési és közoktatási miniszter

a) gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti

Alaptantervbe beépítésre kerüljön az atomenergia alkalmazásával összefüggô

alapvetô tudományos, technikai és sugárvédelmi ismeretek oktatási

kötelezettsége;

b) a szakmailag illetékes felsôoktatási intézményekkel együttmûködve,

az érintett miniszterek bevonásával - a felsôoktatásra vonatkozó jogszabályok

keretein belül - gondoskodik az atomenergia alkalmazása terén a felsôfokú

képzés, valamint továbbképzés szabályozásáról és feltételeinek

megteremtésérôl.

29. §

(1) A törvény 17-27. §-aiban írt szervek ellenôrzô vizsgálat

elvégzésével megbízhatnak olyan intézményt, amely a szükséges személyi és

tárgyi feltételekkel, illetôleg olyan személyt, aki megfelelô, speciális

szakképzettséggel rendelkezik.

(2) Az ellenôrzô vizsgálattal megbízott intézményt vagy személyt a

vizsgálat elvégzése során az ellenôrzésre jogosult szerv jogai illetik meg,

kivéve hogy intézkedési hatáskörrel nem rendelkezik.

Ôrzés és védelem

30. §

(1) Egyes nukleáris létesítmények, nukleáris anyagok, radioaktív anyagot

elôállító berendezések, továbbá radioaktív hulladék feldolgozására, átmeneti

tárolására vagy végleges elhelyezésére szolgáló létesítmények ôrzését az

engedélyesnek - külön jogszabályban foglaltak szerint - fegyveres biztonsági

ôrséggel kell biztosítania.

(2) A külön jogszabályban meghatározott - az (1) bekezdés szerinti -

létesítmények és berendezések védelmével kapcsolatban a nemzetbiztonsági

szolgálatok a feladataikat külön törvényi felhatalmazással látják el.

(3) A rendôrség a feladatai ellátása során, a külön jogszabályban

meghatározottak szerint ellenôrzi a közbiztonságra, a belsô rendre vonatkozó

rendelkezések megtartását, különösen a nukleáris létesítményeket, a radioaktív

és nukleáris anyag, készítmény felhasználását, használatát, nyilvántartását,

ezeknek a Magyar Köztársaság területén, valamint az országhatárokon át történô

szállítását, ôrzését, a védôberendezéseket, továbbá a radioaktív anyag és

hulladék végleges elhelyezését és az ezekre vonatkozó nyilvántartásokat.

(4) A rendôrség külön jogszabályban meghatározottak szerint szakhatósági

hozzájárulást ad ki a nukleáris létesítményekre, valamint a radioaktív

hulladék végleges elhelyezésére szolgáló létesítményekre.

(5) A rendôrség külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyt ad

ki a friss és kiégett nukleáris üzemanyagnak a Magyar Köztársaság területén,

valamint az országhatárokon át történô szállítására.

(6) A rendôrség nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezése, illetve szükség

szerint rendkívüli esemény esetén ellátja a hatáskörébe utalt rendvédelmi

feladatokat.

31. §

(1) Az atomenergia alkalmazójának kötelessége megakadályozni, hogy a

birtokában lévô radioaktív vagy nukleáris anyaghoz, a felügyelete alatt álló,

s az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményhez, berendezéshez

illetéktelen személy hozzáférhessen, azok a biztonságos ôrzés alól

kikerülhessenek, és meg nem engedett célokra felhasználhatók legyenek.

(2) Az atomenergia alkalmazója, ha tudomást szerez arról, hogy

radioaktív vagy nukleáris anyag, ionizáló sugárzást létrehozó berendezés

illetéktelen személy birtokába került vagy kerülhet, illetve egyéb

rendellenességet észlel, köteles azt a rendôrségnek és a nemzetbiztonsági

szolgálatoknak haladéktalanul bejelenteni.

32. §

Talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyag elhelyezésérôl

a Kormány által kijelölt szerv gondoskodik.

Az atomerômûre vonatkozó külön szabályok

33. §

Atomerômû létesítéséhez és jogszerû mûködéséhez az e törvény alapján

kiadásra kerülô nukleáris biztonsági hatósági engedélyeken kívül a Magyar

Energia Hivatalnak a villamos energia termelésérôl, szállításáról és

szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény alapján kiadott engedélyei is

szükségesek.

Idegen ingatlannal kapcsolatos jogok és kötelezettségek,

biztonsági övezet

34. §

(1) A nukleáris létesítmény vagy radioaktív hulladéktároló környezete

- ideértve annak felszín alatti részét és légterét is - biztonsági övezetté

jelölhetô ki a létesítmény, illetve annak környezete és az ott élô lakosság

védelme érdekében.

(2) A biztonsági övezetben telekalakítási, illetôleg építési tilalom,

bányászati, föld- és vízhasználati jog korlátozása, valamint egyéb használati

korlátozás rendelhetô el.

(3) A biztonsági övezet kijelölésére, továbbá a (2) bekezdésben említett

tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó követelményeket a Kormány rendeletben

állapítja meg.

35. §

(1) A biztonsági övezeten belül a telekalakítási és építési tilalmat,

valamint a használati korlátozást - a légtér-igénybevételi korlátozás

kivételével - az illetékes építésügyi hatóság, a bányászati jog korlátozását a

Magyar Bányászati Hivatal, a vízhasználat korlátozását a vízügyi hatóság

rendeli el. A biztonsági övezet fennállásának tényét, továbbá az ingatlanokra

elrendelt tilalmakat és korlátozásokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell

jegyezni.

(2) Ha a biztonsági övezetben elrendelt tilalom vagy korlátozás az

ingatlan rendeltetésszerû használatát megszünteti, vagy jelentôs mértékben

akadályozza, továbbá ha az atomenergia alkalmazását szolgáló, a biztonsági

övezetben telepítendô létesítmény biztonságos használata ezt szükségessé

teszi, az érintett terület kisajátításának van helye a kisajátításra vonatkozó

általános szabályok szerint.

36. §

(1) A biztonsági övezet kijelölése, továbbá a használati korlátozások

elrendelése során a mezôgazdasági rendeltetésû földek védelmérôl szóló

jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

(2) A biztonsági övezetben a légtér-igénybevételi korlátozást - a

létesítést engedélyezô hatóság által közölt feltételek alapján - külön

jogszabályban megjelölt légügyi hatóság rendeli el.

37. §

A biztonsági övezetben elrendelt tilalmak és korlátozások fenntartása,

valamint nukleáris létesítmény, illetve a radioaktív hulladéktároló

létesítése, továbbá a biztonsági övezetben ezen létesítményekkel

összefüggésben végzett munkálatok folytán keletkezett kárt meg kell téríteni.

Radioaktív hulladék, kiégett üzemanyag tárolása és elhelyezése

38. §

(1) Az atomenergia alkalmazására engedély csak akkor adható, ha

biztosított a keletkezô radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos

elhelyezése, azaz átmeneti tárolása vagy végleges elhelyezése.

(2) A radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag átmeneti tárolása és

végleges elhelyezése akkor tekinthetô biztonságosnak, ha

a) biztosított az emberi egészség és a környezet védelme e

tevékenységek teljes idôtartamára;

b) az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatás az

országhatárokon túl sem nagyobb a belföldön elfogadottnál.

39. §

Radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag átmeneti tárolására engedély

csak meghatározott idôre adható.

40. §

A radioaktív hulladék végleges elhelyezésével, valamint a kiégett

üzemanyag átmeneti tárolásával és végleges elhelyezésével, továbbá a nukleáris

létesítmény leszerelésével összefüggô feladatok elvégzésérôl a Kormány által

kijelölt szerv gondoskodik, amely - jogutód nélküli megszûnéséig - az

engedélyes is lehet.

41. §

A radioaktív hulladék végleges elhelyezésének, valamint a kiégett

üzemanyag átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének, továbbá a nukleáris

létesítmény leszerelésének költsége az engedélyest, költségvetési intézmény

esetén a központi költségvetést terheli.

IV. Fejezet

Intézkedések rendkívüli események megelôzésére és

következményeik elhárítására

42. §

Az atomenergia alkalmazója köteles azonnal megfelelô intézkedéseket tenni

abban az esetben, ha tevékenysége során rendkívüli esemény következett be, és

a munkavállalókra vagy a lakosságra ható ionizáló sugárzás szintje vagy a

radioaktív szennyezôdés mértéke, illetôleg a környezetbe kibocsátott

radioaktív anyagok mennyisége meghaladja vagy meghaladhatja a hatóságilag

engedélyezett értéket.

43. §

(1) A rendkívüli esemény megszüntetése, okainak kivizsgálása és ismételt

elôfordulásának megakadályozásához szükséges intézkedések megtétele

elsôdlegesen az atomenergia alkalmazójának feladata.

(2) A nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezésének megelôzése, a

bekövetkezett esemény következményeinek elhárítása vagy enyhítése, valamint az

eredeti, szabályos körülmények helyreállítása érdekében az atomenergia

alkalmazója köteles:

a) balesetelhárítási és intézkedési tervet kidolgozni és azt az

illetékes hatóságokkal jóváhagyatni;

b) a hatékony baleset-elhárítás személyi, tárgyi és szervezeti

feltételeit megteremteni és azok meglétérôl idôrôl-idôre, rendszeresen

meggyôzôdni;

c) a baleset-elhárításhoz szükséges külsô segítségnyújtás feltételeit

(milyenségét, mértékét és módját) az illetékes hatóságokkal és szervezetekkel

egyeztetve biztosítani.

44. §

A rendkívüli esemény elhárításához szükséges - az atomenergia

alkalmazójának lehetôségeit meghaladó - intézkedések megtétele a

balesetelhárítási és intézkedési tervben meghatározott intézmények, nukleáris

veszélyhelyzetben az elhárításért felelôs, külön jogszabályban meghatározott

hatóságok és szervezetek feladata.

45. §

(1) Az atomenergia alkalmazója minden rendkívüli eseményt, illetôleg

személyi sugársérüléssel járó balesetet - a hatósági elôírásoknak megfelelôen

- késedelem nélkül jelenteni köteles a területileg illetékes polgármesternek,

az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ)

területileg illetékes megyei, fôvárosi intézetének, a Magyar Honvédség

alakulatai és intézményei esetében az MH Tisztiorvosi Szolgálatának, a

rendôrségnek és az OAH-nak, továbbá a környezet szennyezôdése esetén a

környezetvédelmi felügyelôségnek és a megyei (fôvárosi) állategészségügyi és

élelmiszerellenôrzô állomásnak, termôföld-szennyezôdés esetén a megyei

(fôvárosi) növény-egészségügyi és talajvédelmi állomásnak, vízszennyezôdés

esetén a vízügyi igazgatóságnak, valamint tájékoztatás céljából a

nukleárisbaleset-elhárításra külön jogszabályok alapján kijelölt területi és

központi vezetô szerveknek.

(2) Ha a rendkívüli esemény levegôszennyezôdést is okoz, az atomenergia

alkalmazója az (1) bekezdésnek megfelelôen értesíti az Országos Meteorológiai

Szolgálatot is.

(3) Nukleáris létesítmények esetében a rendkívüli események jelentési

kötelezettségét - az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenôen - az OAH

határozza meg.

(4) A hatóságok a rendkívüli eseményrôl - ha azt nem az atomenergia

alkalmazója jelentette - kötelesek a többi illetékes hatóságot értesíteni.

46. §

Nukleáris veszélyhelyzetben a jelentéstételi kötelezettséget a

balesetelhárítási és intézkedési terv szabályozza.

47. §

(1) Az ÁNTSZ illetékes megyei (fôvárosi) intézete, vagy az

MH Tisztiorvosi Szolgálata a radioaktív szennyezôdés továbbterjedésének

megakadályozása és a sugársérülés elkerülése érdekében:

a) azt a személyt, aki radioaktív szennyezôdése folytán környezetét

közvetlenül szennyezheti, egészségügyi megfigyelés alá vonhatja;

b) elrendelheti személyek biztonságba helyezését, terület, ingatlan,

épület és más építmény, valamint anyagi javak szennyezés-mentesítését,

valamint ezek használatát (felhasználását) és forgalmát meghatározott vagy

határozatlan idôre korlátozhatja vagy megtilthatja;

c) elrendelheti a szennyezett anyagi javak megsemmisítését, élôállatok

esetében azok kényszervágását vagy kiirtását;

d) az építésügyi hatóságnál kezdeményezheti épület és más építmény, a

vízügyi hatóságnál a vízi létesítmény felújításának, helyreállításának,

átalakításának vagy lebontásának elrendelését.

(2) Az ÁNTSZ megyei (fôvárosi) intézete az (1) bekezdés b) és c)

pontjának alkalmazása során élelmiszer, dohányipari termék, mezôgazdasági

termény és termék, valamint élôállat tekintetében a megyei (fôvárosi)

állategészségügyi és élelmiszerellenôrzô állomással egyetértésben jár el.

(3) Az (1) bekezdés alapján hozott határozat - az egészséget, illetôleg

az emberi környezetet súlyosan fenyegetô veszély esetén - fellebbezésre való

tekintet nélkül végrehajtandó.

V. Fejezet

Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett

károkért való felelôsség és a károk megtérítése

48. §

(1) A nukleáris létesítmény engedélyese köteles az e törvényben

meghatározott atomkárt megtéríteni. Az engedélyes a felelôsség alól kizárólag

az e törvényben meghatározott esetekben mentesülhet.

(2) E törvény alkalmazásának szempontjából atomkárnak minôsül:

a) az emberélet elvesztése,

b) a személyek testi épségében és egészségében keletkezett minden kár,

c) minden anyagi kár,

d) az a)-c) pontok alattiakkal együttesen jelentkezô környezeti károk,

e) az a)-d) pontok alatti károk csökkentése, vagy elhárítása érdekében

ténylegesen végrehajtott, ésszerû és szükséges intézkedéssel

kapcsolatosan felmerült költségek,

amennyiben azokat a nukleáris üzemanyag, a nukleáris létesítményben lévô

radioaktív termék, hulladék, vagy a nukleáris létesítménybôl származó, abból

kiszállított, illetôleg oda küldött nukleáris anyag révén a létesítményben,

vagy a szállítás során bekövetkezett rendkívüli esemény (a továbbiakban:

nukleáris baleset) okozta.

(3) A környezeti kárért való kártérítés mértéke nem haladhatja meg a

környezet ésszerû mértékû helyreállításának költségeit.

(4) Nemzetközi szállítás esetében a felelôsség átszállásának helyét

szerzôdésben kell rögzíteni.

49. §

(1) A 48. §-ban meghatározott felelôsség alól kimentésnek helye nincs,

kivéve, ha az atomkár a létesítmény tevékenységi körén kívül esô,

elháríthatatlan külsô ok (fegyveres összeütközés, háború, polgárháború,

fegyveres felkelés, rendkívüli méretû természeti katasztrófa) által

közvetlenül kiváltott nukleáris baleset következménye.

(2) Az engedélyes részben vagy egészben mentesül a 48. §-ban

meghatározott felelôsség alól, ha bizonyítja, hogy a károsultat ért kár

részben vagy egészben a károsult súlyosan gondatlan, vagy kifejezetten a kár

elôidézésére irányuló, szándékos és elháríthatatlan cselekvésének vagy

mulasztásának a következménye.

50. §

Nem minôsül atomkárnak, s az engedélyes a Polgári Törvénykönyv szerint

köteles helytállni az olyan kárért, amely

a) a nukleáris létesítmény állagában vagy olyan vagyonban keletkezett,

amelyet e létesítmény telephelyén a létesítménnyel kapcsolatban használnak

vagy szándékoznak használni;

b) azon szállítóeszköz állagában keletkezett, amelyben az adott

nukleáris anyag a nukleáris baleset idején volt.

51. §

Az e törvényben foglalt kivételektôl eltekintve az atomkárokért való

felelôsség korlátozása vagy kizárása semmis.

52. §

(1) A nukleáris létesítmények közül az atomerômû, atomfûtômû és

nukleáris üzemanyagot elôállító, tároló illetve feldolgozó létesítmény

esetében az engedélyes feltétlen felelôsségének összege a létesítményben

történt nukleáris balesetenként nem haladhatja meg a 100 millió SDR-t; egyéb

nukleáris létesítményben, továbbá a nukleáris üzemanyag szállítása, illetve

tárolása során bekövetkezô nukleáris balesetenként az 5 millió SDR-t.

(2) A Magyar Állam az (1) bekezdésben meghatározott összegeket meghaladó

atomkárt megtéríti, a kártérítésre összesen fordítható összeg azonban ebben az

esetben sem haladhatja meg a 300 millió SDR-t.

(3) A kártérítés magyar hivatalos fizetôeszközben történik, az (1) és

(2) bekezdésekben rögzített SDR-ben kifejezett határértékek hivatalos

átváltása alapján.

53. §

(1) Ha a károkat e törvény alkalmazása szerinti nukleáris baleset és

egyéb esemény együttesen okozta, s az egyéb esemény által okozott kár teljes

bizonyossággal nem választható el az atomkártól, az egyéb esemény által

okozott kár is atomkárnak minôsül. Abban az esetben azonban, ha az atomkárt

nukleáris baleset és e fejezet hatálya alá nem tartozó ionizáló sugárzás

kibocsátása okozta, az ezen kibocsátásért felelôs személy a Polgári

Törvénykönyv 345. §-a alapján köteles helytállni.

(2) Ha az atomkárért több engedélyes egyetemlegesen felelôs, bármely

engedélyesre vonatkozó feltétlen felelôsség felsô határa nem haladhatja meg az

52. § szerint rájuk vonatkozó meghatározott összeget.

(3) Ha a rendkívüli esemény nukleáris anyagok szállítása során

következik be, akár egy szállítási eszközben, akár szállítás közbeni tárolás

során egy létesítményben, s az elôidézett atomkárért több engedélyes felelôs,

a feltétlen felelôsség teljes felsô határa nem haladhatja meg azt a

legmagasabb összeget, amely e törvény 52. §-a alapján az engedélyesek

valamelyikével szemben alkalmazandó.

(4) Az engedélyes által ugyanazon a telephelyen üzemeltetett két- vagy

több nukleáris létesítmény - e törvény kárfelelôsségi szabályainak alkalmazása

szempontjából - egy nukleáris létesítménynek minôsül.

54. §

(1) Az engedélyes köteles az 52. § (1) bekezdése szerinti kárfelelôsségi

összeg erejéig biztosításról, vagy más pénzügyi fedezetrôl gondoskodni.

Költségvetési intézmény esetében ennek forrását a központi költségvetés

biztosítja.

(2) A biztosító vagy a pénzügyi fedezetet nyújtó szervezet nem

szüntetheti meg, illetve függesztheti fel a biztosítást, illetve a pénzügyi

fedezetet, kivéve, ha a felmondást vagy a felfüggesztést legalább két hónappal

megelôzôen a OAH-hoz írásban bejelentette.

(3) Ha a biztosítás vagy pénzügyi fedezet nukleáris anyagok szállítására

vonatkozik, a szállítás idôtartama alatt a biztosítás, vagy a pénzügyi fedezet

nem szüntethetô meg, és nem függeszthetô fel.

55. §

(1) Az atomkárokért való kártérítési igények kizárólag az engedélyessel,

illetve a helyette pénzügyi fedezetet nyújtóval szemben érvényesíthetôk.

(2) Atomkár esetén az engedélyes csak akkor jogosult megtérítési

követelését érvényesíteni ha:

(a) ezt a jogát írásbeli szerzôdésben kifejezetten kikötötte;

(b) az atomkár szándékos károkozásra irányuló cselekmény, vagy mulasztás

eredménye, azzal a természetes személlyel szemben, aki ezt elkövette.

56. §

(1) Az 52. §-ban meghatározott feltétlen felelôsségért való helytállás

összege nem foglalja magában a kamatokat és azokat a költségeket, amelyeket a

bíróság az atomkárért való kártérítéssel összefüggésben állapít meg.

(2) Ha valószínûsíthetô, hogy a nukleáris baleset által okozott kár

meghaladja az 52. §-ban meghatározott összegeket - a Kormány döntése alapján,

további intézkedésig - a kárfedezeti összegnek csak meghatározott hányada

használható fel a károsultak kielégítésére.

(3) Ha a rendelkezésre álló kárfedezeti összeg nem elegendô valamennyi

károsult teljes kielégítésére, úgy a valamennyiüknek járó kártérítési összeg

arányosan csökken.

57. §

(1) A károsult kártérítési igényét három éves elévülési határidô alatt

érvényesítheti. Az elévülés attól a naptól kezdôdik, amelyen a károsult

tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztérôl és az

ezért felelôs engedélyes személyérôl.

(2) Az engedélyest az atomkárokért e törvényben meghatározott

felelôssége a nukleáris baleset bekövetkeztének idôpontjától számított tíz

évig terheli.

(3) Ha az atomkárt olyan rendkívüli esemény okozta, amellyel kapcsolatos

nukleáris anyag a rendkívüli esemény idôpontjában lopott, elveszett, kidobott,

vagy elhagyott volt, az (2) bekezdés szerinti határidôt a nukleáris baleset

idôpontjától kell számítani, de az nem haladhatja meg a felsorolt események

bekövetkeztének idôpontjától számított húsz évet.

(4) A (2) és (3) bekezdések szerinti határidôk elteltével a kárigény nem

érvényesíthetô.

58. §

E törvény nem érinti a Polgári Törvénykönyv szerinti felelôsségét

a) azon természetes személyeknek, akik károkozási szándékkal elkövetett

cselekményükkel vagy mulasztásukkal olyan atomkárt okoztak, amelyért az

engedélyes e törvény 49. §-ának (2) bekezdése és 50. §-a értelmében nem felel;

b) az engedélyesnek e törvény hatálya alá nem tartozó olyan esetekben,

amelyekért az engedélyes az e törvény 50. §-a szerint nem felelôs.

59. §

Nem jogosult az e törvény szerinti kártérítésre az, akinek ugyanazért az

atomkárért bármilyen más jogcímen teljes kárát megtérítették.

60. §

(1) E törvénynek az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos felelôsségi

és kártérítési szabályait kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a

Magyar Köztársaság területén mûködô valamely nukleáris létesítménnyel

kapcsolatos nukleáris baleset következtében az atomkár a Magyar Köztársaság

területén vagy valamely olyan külföldi állam területén, illetve egyéb

térségekben keletkezik, amelyekért való kártérítésre az engedélyes nemzetközi

szerzôdés alapján köteles.

(2) E törvény nem zárja ki, hogy az (1) bekezdésben említetteken kívül,

a viszonosság alapján egyéb esetekben is e törvény rendelkezéseinek

alkalmazására kerüljön sor.

61. §

E fejezet rendelkezéseit bármiféle, állampolgárságon, lakóhelyen vagy

tartózkodási helyen alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.

VI. Fejezet

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

62. §

(1) A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (továbbiakban: Alap) a radioaktív

hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és

végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, illetve

a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozását

biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló, az államháztartásról szóló 1992.

évi XXXVIII. törvény szerinti elkülönített állami pénzalap.

(2) Az Alappal a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét ellátó tagja

rendelkezik. Az Alap kezelôje az OAH.

63. §

(1) Az engedélyesek a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének,

valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, továbbá a

nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) költségeit az Alapba

történô befizetés útján kötelesek biztosítani.

(2) Nukleáris létesítmények esetében a befizetés mértékét úgy kell

megállapítani, hogy az teljes mértékben fedezze a létesítmény teljes üzemideje

alatt és a leszereléskor keletkezô radioaktív hulladékok végleges

elhelyezésével, valamint a kiégett fûtôelemek átmeneti és végleges

elhelyezésével, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésével felmerülô

valamennyi költséget.

(3) A befizetések mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg

az engedélyes által a (2) bekezdésben foglalt kötelezettség

figyelembevételével készített és az OAH, valamint - az atomerômû

vonatkozásában - a Magyar Energia Hivatal által véleményezett költségbecslés

alapján.

(4) Az engedélyesek befizetései az egyéb ráfordítások között számolhatók

el. Atomerômû esetén ezt a villamos energia ármeghatározásában figyelembe kell

venni.

(5) Az Alap bevételi forrását az (1)-(2) bekezdésekben foglalt

befizetések képezik.

64. §

(1) Az Alap gazdálkodására az államháztartásról szóló, többször

módosított 1992. évi XXXVIII. törvény elkülönített állami pénzalapokra

vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben foglalt eltérésekkel.

(2) A Kormány felhatalmazást kap, hogy az Alap értékállóságának

biztosítása érdekében a költségvetési törvény tervezése során a központi

költségvetés terhére az Alap elôzô évi átlagos állományára vetített, a

jegybanki alapkamat elôzô évi átlagával számított összeget irányozzon elô.

(3) A (2) bekezdésben foglalt összeget évente, január 31-ig kell az Alap

rendelkezésére bocsátani.

(4) Az Alap pénzeszközeit a kincstári egységes számlán elkülönítetten

kell nyilvántartani.

(5) Az Alap kezelôje a felhalmozott vagyont a 40. §-ban megjelölt szerv

útján, kizárólag a 62. § (1) bekezdésben megjelölt célokra fordíthatja.

VII. Fejezet

Záró rendelkezések

Vegyes és hatályba léptetô rendelkezések

65. §

(1) Az e törvény alapján indított kártérítési igények elbírálása a

Fôvárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.

(2) E törvény hatálya nem érinti az atomenergia alkalmazásával

kapcsolatos nemzetközi együttmûködésre vonatkozó, a Magyar Köztársaság által

elfogadott szerzôdésekbôl származó jogokat és kötelezettségeket.

66. §

(1) Ez a törvény - a 62-64. §-ok kivételével - a kihirdetését követô

hatodik hónap elsô napján lép hatályba, a 62-64. §-ok 1998. január 1-jén

lépnek hatályba.

(2) Egyidejûleg

a) hatályát veszti az atomenergiáról szóló 1980. évi I. törvény, az azt

módosító 1987. évi 15. törvényerejû rendelet; a törvény végrehajtásáról

rendelkezô 12/1980. (IV.5.) MT rendelet, az azt módosító 54/1987. (X.24.) MT

rendelet; a 75/1988. (X.31.) MT rendelet; a 104/1990. (XII.15.) Korm.

rendelet;

b) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi

IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, az

iparjogvédelmi és társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen

piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, az árak megállapításáról,

a biztosító intézetekrôl és a biztosítási tevékenységrôl, a hitelintézetekrôl

és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényekben meghatározott ügyekben, az

adó-, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben, továbbá az atomenergia alkalmazása

körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha

jogszabály másként nem rendelkezik."

c) a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között

a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzôdés

szerinti biztosítékok alkalmazásáról Bécsben, 1972. március 6-án aláírt

egyezmény kihirdetésérôl rendelkezô 1972. évi 9. törvényerejû rendelet 4. §-a

helyébe a következô rendelkezés lép:

"4. § E törvényerejû rendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia

Bizottság elnöke - az egyezmény 14. cikke tekintetében a honvédelmi

miniszterrel együttmûködve - gondoskodik."

Felhatalmazó rendelkezések

67. §

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:

a) az OAB és az OAH feladat- és hatáskörét, valamint az atomenergia

alkalmazása körében eljáró hatóságok fórumrendszerét;

b) azon radioaktív anyagoknak, valamint ionizáló sugárzást létrehozó

berendezéseknek a körét, amelyek alkalmazása - az általuk létrehozható

ionizáló sugárzás jellege és mértéke folytán - az emberi életre és egészségre,

az emberi környezetre nem minôsülnek veszélyesnek, és ezért nem tartoznak az

atomenergiáról szóló törvény hatálya alá;

c) az atomenergia alkalmazása körébe tartozó anyagok, berendezések

tulajdonjoga megszerzésének speciális feltételeit, birtoklásuk, üzemben

tartásuk bejelentésének rendjét;

d) a nukleáris létesítmények tekintetében

da) a biztonsági jelentések tartalmát;

db) a telepítésre, létesítésre, bôvítésre, üzembe helyezésre,

üzemeltetésre, átalakításra, üzemen kívül helyezésre, megszüntetésre vonatkozó

nukleáris biztonsági követelményeket;

dc) a nukleáris berendezés tervezésére, gyártására, szerelésére

(beépítésére), külföldrôl történô behozatalára, üzembe helyezésére,

üzemeltetésére, átalakítására (javítására), üzemen kívül helyezésére, valamint

leszerelésére vonatkozó nukleáris biztonsági követelményeket;

dd) a tervezést, létesítést, építést, gyártást, üzembe helyezést,

üzemeltetést és leszerelést végzô szervezetek minôségbiztosítási rendszerével

szemben támasztott követelményeket;

de) a munkavállalók foglalkoztatási elôírásait;

df) a nukleáris biztonsági és mûszaki sugárvédelmi hatósági tevékenység

szabályait;

dg) a létesítményekkel összefüggô építmények építéshatósági eljárásának

és ellenôrzésének rendjét, továbbá építészeti és épületgépészeti nukleáris

biztonsági követelményeit;

e) az atomenergia alkalmazóinak, valamint az illetékes hatóságoknak, az

érintett ágazati és területi szerveknek mind a nukleáris veszélyhelyzetre való

felkészüléssel és tervezéssel, mind a veszélyhelyzet elhárításával, továbbá a

lakosság hiteles és idôben történô tájékoztatásával összefüggô feladatait és

kötelezettségeit;

f) a radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag végleges elhelyezésére,

valamint a nukleáris létesítmények leszerelésére kijelölt szerv létrehozását

és tevékenységének pénzügyi forrását;

g) az atomkárfelelôsségre vonatkozó biztosítási vagy más pénzügyi

garanciák jellegét, feltételeit és összegét;

h) az atomenergia alkalmazása körében kötelezôen alkalmazandó

szabványokat;

i) a törvény 15. §-ában írt bírság mértékét, valamint a kirótt

bírságokból befolyt összeg felhasználásának módját;

j) a törvény 34. §-a szerinti biztonsági övezettel és a 35. §-a

szerinti kisajátítással kapcsolatos elôírásokat;

k) a talált illetve lefoglalt radioaktív, vagy nukleáris anyag

elhelyezése és kezelése rendjét;

l) a nukleáris exportnak és importnak a nemzetközi ellenôrzési

rendszerekkel összhangban lévô szabályait.

68. §

(1) Felhatalmazást kap az OAH felügyeletét ellátó miniszter, hogy az

érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg:

a) a nukleáris anyagok - nemzetközi szerzôdésekben rögzített

elôírásokkal összhangban lévô - nyilvántartása és ellenôrzése szabályait;

b) a radioaktív anyagok és készítmények nyilvántartása szabályait;

c) a radioaktív anyagok csomagolása engedélyezésének eljárásrendjét és

ellenôrzésének szabályait;

d) a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartásával összefüggô

igazgatási szolgáltatások igénybevételéért, továbbá az OAH hatósági

tevékenységéért, ezen belül a nukleáris biztonsági hatósági tevékenységért

fizetendô díjakat;

e) az OAH hatósági tevékenységéhez igénybe vett intézetek, intézmények

részére a szolgáltatásért járó díj fizetésének feltételeit;

f) a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap mûködésének szabályzatát és

eljárásrendjét.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben állapítsa

meg:

a) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalók és a lakosság

sugárterhelésére vonatkozó dózis-határértékeket, a személyeket érô külsô- és

belsô sugárterhelés ellenôrzésének rendjét, valamint a balesetelhárítási és

intézkedési tervekben figyelembe veendô beavatkozási szinteket, továbbá a

nukleáris baleset (katasztrófa) következményeinek felszámolásában résztvevôk

sugárterhelésére vonatkozó dózishatárértékeket;

b) az atomenergia alkalmazása körében használt berendezések, eszközök

sugárvédelmi minôsítését;

c) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalókra érvényes

sugáregészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági szabályokat, és az

atomenergia alkalmazása körében munkavállalók sugárvédelmi oktatása rendjét;

d) a közúti szállító eszközök sugárvédelmi követelményeit;

e) az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben az atomenergia

alkalmazásával összefüggô sugárvédelmi szabályokat és a sugárvédelmi

szolgálatok feladatára és mûködésére vonatkozó részletes elôírásokat;

f) az érintett miniszterekkel egyetértésben az országos sugárzási

helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenôrzésére vonatkozó szabályokat,

valamint az ellenôrzési eredmények központi adatgyûjtésének, feldolgozásának,

nyilvántartásának és értékelésének rendjét;

g) a radon- és radon leányelem-koncentrációk elfogadható szintjét lakó-

és középületekben, valamint az ipari és kereskedelmi miniszterrel, a

környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben, az

építôanyagok gyártásához felhasznált alapanyagok, a kereskedelmi forgalomba

kerülô építôanyagok, továbbá az építési területek felhasználhatóságának

sugárvédelmi szempontból való korlátozását;

h) az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben a külföldrôl

származó és kereskedelmi forgalomba kerülô termékek, illetve alapanyagok

radioaktivitásával kapcsolatos elôírások betartásának és ellenôrzésének

szabályait;

i) a radioaktív anyagok használati cikkekben való alkalmazásának

szabályait;

j) a gyógyászati eszközök és egészségügyi cikkek ionizáló sugárzással

végzett sterilizálásának szabályait;

k) a radioaktív anyagok birtoklása, elôállítása, termelése,

forgalmazása, tárolása, felhasználása, átalakítása, engedélyezési eljárását;

l) a k) pontban felsorolt tevékenységet szolgáló létesítmény vagy

berendezés létesítése, üzembe helyezése, üzemeltetése, átalakítása, javítása,

megszüntetése, leszerelése engedélyezési eljárását és ellenôrzésének rendjét;

m) az ionizáló sugárzást létrehozó berendezés elôállításához,

üzemeltetéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez szükséges engedélyezési

eljárást és az ellenôrzés rendjét;

n) a sugáregészségügyi készenléti szolgálat létesítésének és

fenntartásának szabályait;

o) a sugársérültek, vagy arra gyanús személyek egészségügyi ellátásának

szabályait;

p) a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges

elhelyezésének sugáregészségügyi szabályait;

q) az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben a bányászati és

földtani környezettel kapcsolatos sugáregészségügyi elôírásokat.

(3) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és területfejlesztési

miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az OAH felügyeletét ellátó

miniszterrel, a közlekedési hírközlési és vízügyi miniszterrel, valamint a

népjóléti miniszterrel egyetértésben

a) az atomenergia alkalmazása során a levegôbe és vízbe kibocsátható

radioaktív anyagok - fizikai és kémiai jellemzôktôl függô - maximális

mennyiségét és a kibocsátás más feltételeit, továbbá a levegô és a vízi

környezet radioaktív szennyezése ellenôrzésére irányadó szabályokat;

b) a vizek és a víztartó képzôdmények radioaktív és hôszennyezés elleni

védelmével kapcsolatos, a környezetvédelemre vonatkozó - általános

jogszabályokon túlmenô - speciális szabályokat.

(4) Felhatalmazást kap a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter,

hogy rendeletben állapítsa meg a nukleáris és radioaktív anyagok szállítása és

csomagolása követelményeit a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és

területfejlesztési miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, továbbá az OAH

felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben.

(5) Felhatalmazást kap a tevékenység jellege szerint érintett miniszter,

hogy az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben szabályozza az

atomenergia alkalmazása körében munkavállalók speciális szakmai képzését,

továbbképzését és az atomenergia alkalmazásával összefüggô tevékenységek

folytatására jogosultak körét.

(6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy

rendeletben állapítsa meg a nukleáris létesítmény, a radioaktív hulladék

elhelyezésére szolgáló létesítmény kiválasztott telephelye alkalmasságának

véleményezésénél, valamint mûszaki megtervezésénél figyelembe veendô földtani

követelményrendszert, és a Magyar Geológiai Szolgálat ezek alapján dönt a

szakhatósági hozzájárulás kérdésében.

(7) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a közbiztonság és a belsô

rend védelme érdekében - az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben

- rendeletben állapítsa meg

a) az atomenergia alkalmazásával összefüggô rendôrségi feladatokat, a

hatósági engedélyek kiadásához szükséges szakhatósági hozzájárulás

szempontjait, valamint az atomenergia alkalmazása körében foglalkoztatott

munkavállalókra vonatkozó speciális biztonsági követelményeket és azok tartós

fennállásának ellenôrzési rendjét;

b) a nukleáris anyagok és létesítmények tekintetében az ôrzés és

védelem ellátásának speciális módját.

(8) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy - a közlekedési,

hírközlési és vízügyi miniszterrel, továbbá az OAH felügyeletét ellátó

miniszterrel

egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a radioaktív, illetôleg nukleáris

anyagok szállításának rendôri ellenôrzési és biztosítási feladatait.

(9) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy

rendeletben állapítsa meg a radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló

bányatérségek, valamint egyéb földalatti térségek kiválasztásával,

üzemeltetésével kapcsolatos bányamûszaki és bányabiztonsági követelményeket.

(10) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy rendeletben

állapítsa meg

a) a radioaktív anyagok kezelése és ellenôrzése ágazati szabályait,

továbbá az e törvény hatálya alá tartozó létesítmények és haditechnikai

berendezések létrehozása és megszüntetése szabályait;

b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási,

háborús) sugáregészségügyi szabályait.

INDOKOLÁS

az atomenergiáról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A radioaktív anyagok és az ionizáló sugárzások, amelyek természetes és

állandó velejárói környezetünknek, széleskörûen elterjedtek az emberi

tevékenységben is. Az ionizáló sugárzás ma már nélkülözhetetlen az

egészségügyi ellátásban: a radiológia fontos módszere a kóros folyamatok

feltárásának, a sugárzással sterilizált egyszerhasználatos orvosi eszközök

jelentôs szerepet kapnak a betegségek elleni küzdelemben, a sugárterápia a

daganatos megbetegedések gyógykezelésének egyik alapvetô módja. A radioaktív

anyagok és az ionizáló sugárzások felhasználása az iparban, a mezôgazdaságban,

az orvostudományban és a kutatás számos területén a társadalom javát

szolgálja. Az ionizáló sugárzást eredményesen használják az élelmiszerek

tartósítására, a káros mikroorganizmusok elpusztítására. Az ipari radiográfia

mindennapos eljárássá vált a gépek és alkatrészek anyaghibáinak feltárásában,

az ebbôl eredô üzemzavarok megelôzésében. Az atomerômû nélkülözhetetlen a

villamos energia igények kielégítésében.

Az atomenergia fegyverként való felhasználása, vagy helytelen alkalmazása

súlyos veszélyekkel járhat. Ezért az atomenergia békés célú alkalmazása

mindenütt a világon sajátos problémák megoldását tette és teszi szükségessé a

jogszabályalkotás és a jogalkalmazás, valamint az államigazgatás területén.

Magyarországon az atomenergia alkalmazásának elterjedésével párhuzamosan

folyt a vonatkozó jogszabályok kiadása. A Paksi Atomerômû létesítése

szükségessé tette, hogy a korábbi szabályozás törvényi szintre emelkedjék, és

ennek megfelelôen került elfogadásra 1980-ban az atomenergiáról szóló törvény

és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet.

A hatályos törvényben és a végrehajtási rendeletben megfogalmazott

legfontosabb követelmények ma is érvényesek. Idôközben azonban számos változás

történt. A hazánkban végbement társadalmi-gazdasági átalakulás, az új

kormányzati rend, a tulajdonformák változása, az önkormányzatok megjelenése, a

nemzetközi kapcsolatok és kötelezettségek bôvülése, valamint az atomenergia

alkalmazásának biztonságára vonatkozó nemzetközi ajánlások és elvárások

egyaránt szükségessé tették az atomenergiával kapcsolatos jogszabályok

korszerûsítését.

Az elkészült törvényjavaslat fontos eleme az atomenergia békés célú

alkalmazása területén Magyarország részvételével létrejött többoldalú

nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek végrehajtása. Ezen túlmenôen

a törvényjavaslat figyelembe veszi a készülô és már elfogadott hazai

kapcsolódó jogszabályok elôírásait is (villamos energia törvény,

környezetvédelmi törvény, vízgazdálkodási törvény, nemzetbiztonsági törvény,

stb.).

Az új törvény az atomenergiáról és annak alkalmazásáról szól, mégsem

minôsíthetô pusztán energetikai törvénynek. Az "atomenergia" fogalom arra

utal, hogy mindazok a folyamatok amelyek a törvény által szabályozott

tevékenységek alapját képezik az atommagok energiaátalakulásaival járnak. A

törvény rendelkezései az atomerômûvön kívül kiterjednek valamennyi nukleáris

létesítményre, a radioaktív izotópok és készítmények elôállítására, valamint

ezek és az ionizáló sugárzások sokrétû - tudományos, ipari, mezôgazdasági,

orvosi - felhasználására, a sugárvédelemre, továbbá az atomsorompó rendszerrel

kapcsolatos hatósági tevékenységre, ezen belül a nukleáris export és import

szabályozására, azaz az atomenergia alkalmazásának teljes területére.

A tervezet összhangban van az Európai Unióval kapcsolatos piaci

integráció ajánlásait összefoglaló Fehér Könyv irányelveivel és figyelembe

veszi a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó

szabályait is. A jogszabályok összhangjának megteremtését megkönnyíti, hogy

hazánk részese az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött

valamennyi átfogó nemzetközi egyezménynek és a Nemzetközi Atomenergia

Ügynökség (NAÜ) keretében kidolgozott biztonsági ajánlások meghatározó

szerepet töltenek be a nemzetközi szabályozásokban mind az Unió

tagországaiban, mind Magyarországon is. Ezért az atomenergia alkalmazásával

kapcsolatos hazai jogszabályok már most is közelítenek az Európai Unió

országainak jogszabályaihoz. A csatlakozáshoz szükséges összhangot a tervezet

törvényi szinten biztosítja, illetve a részletesebb megfelelés a végrehajtási

jogszabályok kidolgozása során érvényesíthetô. Ez vonatkozik többek között az

ionizáló sugárzás biztonsági követelményeivel, a radioaktív szennyezôdéssel, a

radioaktív hulladékokkal, a radiológiai veszélyhelyzettel és tájékoztatással,

valamint a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatos irányelvekre.

Az Európai Unió országaiban a nukleáris fegyverek elterjedésének

megakadályozásáról szóló szerzôdés végrehajtásaként különleges ellenôrzési

rendszer mûködik az Európai Atomenergia Közösség, az EURATOM keretében,

amelynek Nukleáris Ellátási Ügynöksége különleges jogosultságokkal rendelkezik

a nukleáris anyagok kereskedelme területén is, valamennyi tagországra

kiterjedôen. Ezért a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával, a

nukleáris anyagok ellenôrzésével és szállításával kapcsolatos irányelvek hazai

érvényesítésére csak az Unióhoz való csatlakozásunkkor kerülhet sor. A

tervezet megfelelô kereteket biztosít az Európai Unióban e területeken

alkalmazott különleges követelmények teljesítéséhez és csatlakozásunkkor - a

szükséges jogszabályi változtatások során - a törvény módosítására már nem

lesz szükség.

Az új szabályozás a tudomány, a technika korszerû eredményeinek

figyelembevételével, a legújabb nemzetközi szabályozások, elvárások

átvételével növeli az atomenergia alkalmazóinak és a hatóságoknak a

felelôsségét, ugyanakkor fokozza a lakosság, valamint a munkavállalók

biztonságát.

Részletes indokolás

A preambulum egyfelôl rögzíti az atomenergia alkalmazásának jelentôségét

az emberiség életfeltételeinek javítása érdekében, ugyanakkor felhívja a

figyelmet az alkalmazás kockázatára is. Az atomenergia alkalmazásának

kockázata nem lehet nagyobb mint más, a társadalom anyagi szükségleteinek

kielégítésére szolgáló tevékenységek kockázata. A társadalmilag elfogadható

kockázat mindenkori mértékét a gyakorlat alakítja ki azzal, hogy a lakosság

körében például az üzemi, közlekedési, háztartási stb. balesetek, illetve a

környezetszennyezés okozta egészségi ártalmak milyen mértékét tartják

elfogadhatónak az adott mûszaki, gazdasági feltételek között. Az

atomenergetika jelenlegi kockázata sokkal kisebb az egyéb ipari technológiák

kockázatánál, a villamos energia fejlesztés más változatait is beleértve. A

környezetet is veszélyeztetô üzemzavarok valószínûsége, az állampolgárok

egyéni kockázata a ritka jelenségek (pl. közvetlen villámcsapás, repülôgép

rázuhanás, meteorit becsapódás) okozta balesetek kockázatának nagyságrendjébe

esik. Az atomenergia alkalmazásának biztonságát jogszabályokban rögzített

követelmények, valamint azok betartását és betartatását biztosító

engedélyezési és ellenôrzési rendszer határozzák meg.

1. §-hoz

A tervezet hatálya az atomenergia alkalmazására, valamint a természetes

és mesterséges eredetû ionizáló sugárzás elleni védelemre terjed ki. Az

atomenergia alkalmazására elôírt szigorú engedélyezési eljárást és hatósági

felügyeletet azonban szükségtelen kiterjeszteni az ionizáló sugárzást olyan

alacsony szinten kibocsátó termékekre (radioaktív anyagú világító festéket

tartalmazó óra, vagy mûszer, radioaktív anyagot tartalmazó füstérzékelô,

hegesztôpálca, ionizáló sugárzást kibocsátó világítótestek és közszükségleti

cikkek, stb.), amelyek az emberi életre és egészségre nem minôsülnek

veszélyesnek. Ezért a törvény szempontjából az ilyen termékekkel kapcsolatos

tevékenység nem tekintendô az atomenergia alkalmazásának. E termékek körét,

amely a tudományos és mûszaki fejlôdés eredményeként bôvülhet és módosulhat,

kormányrendelet állapítja meg az ionizáló sugárzás elleni védelem

követelményeinek figyelembevételével.

2. §-hoz

Korszerû fogalomegyüttes segíti a törvény alkalmazását, értelmezését. A

fogalmak nem tudományos megállapításokat kívánnak a törvény erejével

felruházni, hanem azokat a legfontosabb fogalmakat összegzik, amelyek a

hatósági jogalkalmazás szempontjából nélkülözhetetlenek. E fogalmak anyagokat,

létesítményeket, berendezéseket, tevékenységeket definiálnak.

3-5. §-hoz

A törvény az eddig bevált normák átvételével rögzíti az alapelveket.

Közöttük is kiemelten azt, hogy Magyarország csakis békés célú atomenergia-

alkalmazásban érdekelt. Garanciális szabályok rendelkeznek az atomenergia

alkalmazásának biztonságáról, illetve a vele kapcsolatos kockázatról, s e

kockázat csökkentésének hatósági és egyéb követelményeirôl, módjáról.

A szabályozás rögzíti a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott

és elfogadott kockázati megközelítésen alapuló nukleáris biztonsági

alapelveket, valamint az ionizáló sugárzások elleni védelem alapvetô

biztonsági szabályait, amelyeket a NAÜ az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági

Szervezetével, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az OECD Nukleáris Energia

Ügynökségével és az Egészségügyi Világszervezettel együttmûködve dolgozott ki

és fogadott el.

Az alapelvek között szerepel, hogy az atomenergia alkalmazását szolgáló

létesítmények, berendezések biztonságát az emberi tényezô figyelembevételével

kell vizsgálni és tervezni. Ez a 80-as években már nemzetközi elvárás volt, és

fontosságát a Csernobili Atomerômû balesete még jobban kiemelte.

A radioaktív hulladékokkal kapcsolatos alapelvek is a nemzetközileg elfogadott

követelményeket tükrözik. Ezek közé tartozik, hogy a jövô generációkra nem

lehet elfogadhatatlan terheket hárítani, a radioaktív hulladékok kezelését és

elhelyezését annak a generációnak kell megoldania, amelynek haszna volt a

hulladékok keletkezését elôidézô technológiák alkalmazásából.

6-9. §-hoz

Új nukleáris létesítmény létesítésének lehetôségéhez, meglévô nukleáris

létesítmény tulajdonjogának megszerzéséhez és a használat bármilyen jogcímen

történô átengedéséhez, radioaktív hulladéktároló telephelyének kiválasztásához

- mielôtt bármilyen érdemi intézkedés történt volna - a Kormány elôzetes elvi

hozzájárulása szükséges. Ez a hozzájárulás azonban nem pótolja a késôbbiek

során kötelezôen beszerzendô hatósági engedélyeket. E szabályt a nukleáris

létesítmények és a radioaktív hulladéktárolók kiemelkedô fontossága indokolja.

Új atomerômû létesítéséhez, vagy meglévô atomerômû bôvítéséhez az

Országgyûlés elôzetes elvi jóváhagyása is szükséges, amely nem pótolja a

jogszabályban elôírt hatósági engedélyeket.

Garanciális jelentôségû az is, hogy a tervezet szerint az atomenergia

biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete a Kormány feladata. A

kormányzati feladatok megvalósításában az Országos Atomenergia Bizottság

(OAB), az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), illetôleg a tárgykör szerint

érintett miniszterek - nagyrészt törvényben rendezett feladat- és

hatáskörükben - közremûködnek, illetve együttmûködnek. A tervezet - módosult

jogkörrel - fenntartani javasolja az OAB-t, mely a közigazgatás változó

rendjében is biztosíthatja a szükséges ágazatközi koordinációt és a

legmagasabb szintû szakmai-tudományos részvételt.

A tervezet megerôsíti, hogy - a nemzetközi rendnek megfelelôen - a

nukleáris biztonsági hatóságnak, az OAH-nak függetlennek kell lennie a

termelôi, tulajdonosi, szolgáltatói stb. érdekektôl. Emiatt a tervezet

rögzíti, hogy az OAH az atomenergia békés célú alkalmazása területén a Kormány

irányításával mûködô, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezô

központi közigazgatási szerv. A Kormány az OAH feletti felügyeletét kijelölt

tagja, tehát miniszter útján látja el, aki egyben az OAB elnöke tisztét is

betölti.

10-11. §-hoz

A tervezet részletesen tartalmazza az atomenergia alkalmazójának és ezen

belül az engedélyesnek a feladatait. Az engedélyes - tevékenységi körében -

köteles az atomenergia biztonságos alkalmazásához, a biztonság fenntartásához

és fejlesztéséhez szükséges tevékenység mûszaki-technológiai, anyagi és

személyi feltételeit biztosítani, továbbá a sugárzási viszonyokat ellenôrizni.

Az engedélyes tehát soha nem várhatja meg azt, hogy az engedélyezô hatóság

hívja fel a figyelmét az új biztonsági megoldásokra, ezt önmaga köteles

folyamatosan figyelemmel kísérni.

Nukleáris létesítményekkel kapcsolatos tevékenységnél a tervezet külön

elôírja a minôségbiztosítás szükségességét. Ennek részletes követelményeit a

Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris biztonsági szabályzataival

összhangban a végrehajtási rendeletek állapítják meg.

12-29. §-hoz

Fontos célkitûzése a tervezetnek a széttagolt hatósági rendszer

egyszerûsítése és továbbfejlesztése. Ennek során figyelembe veszi a Nemzetközi

Atomenergia Ügynökség gondozásában 1994-ben létrejött nukleáris biztonságról

szóló többoldalú államközi egyezmény (Nukleáris Biztonsági Konvenció)

elôírásait.

Korszerû, differenciált, átfogó szabályozás szól a közigazgatási

eljárások rendjérôl, a rendszeres hatósági ellenôrzések, elemzések és

helyszíni vizsgálatok szükségességérôl, a törvényben elôírt engedélyezések

szakmai-tartalmi követelményeirôl, valamint ezen eljárások - az általános

államigazgatási eljárási rendtôl indokoltan eltérô - néhány különleges

szabályáról.

A tervezet megerôsíti az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos

közmeghallgatás, a lakossági vélemények kikérésének, mérlegelésének,

figyelembe vételének egyéb jogszabályban írt, korszerû törvényi elôírásait. A

környezetvédelmi törvény e tekintetben irányadó rendelkezéseitôl jelen

törvényben nem indokolt eltérni.

Az elvi rendezés lényege, hogy a nukleáris létesítményekkel és

berendezésekkel, valamint a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartásával,

a nukleáris exporttal és importtal kapcsolatos engedélyezés és felügyelet az

OAH-hoz, az atomenergia alkalmazását szolgáló más berendezésekkel és

létesítményekkel, továbbá a sugárbiztonsággal és a radioaktív hulladékokkal

kapcsolatos engedélyezés, felügyelet pedig a Népjóléti Minisztériumhoz

tartozik. Hasonlóképpen a nukleáris biztonságra vonatkozó szabályozás az OAH

felügyeletét ellátó miniszter, a sugárbiztonsággal kapcsolatos szabályok

megállapítása pedig a népjóléti miniszter hatáskörét képezi.

A hatósági fórumrendszer fentebb vázolt két vonulatának az az elvi

alapja, hogy amelyik eljárásban az OAH az engedélyezô hatóság, ott a többi

közigazgatási szerv szakhatóságként mûködik közre. Ugyanez mondható el a

népjóléti miniszter és szervei engedélyezési eljárása tekintetében, amely

esetekben az összes többi érintett közigazgatási szerv szakhatóságként jár el.

Az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggésben - az

elôzôekben említetteken túl - több minisztériumnak és országos hatáskörû

szervnek is van közigazgatási feladata (22-28. §). A feladatok törvényben való

rögzítése megfelel annak a nemzetközi elvárásnak, hogy a hatósági feladatokat

és felelôsségi köröket magas szintû jogszabályokban részletesen meg kell

határozni. Ezt a Nukleáris Biztonsági Konvenció aláírásával és a parlament

általi megerôsítésével hazánk is vállalta. A tervezet hosszas egyeztetések

eredményeként olyan helyzetet tükröz, amelyben az egyes miniszterek feladat-

és hatásköre egyértelmûen elválasztásra kerül.

A hatósági fórumrendszert modellezve indokolt változtatni az OAB

jelenlegi kompetenciáján is. Míg a hatályos szabályozás szerint az atomerômû

létesítését, üzembe helyezését, üzemeltetését és megszüntetését a hatósági

engedélyek alapján az OAB, mint testület engedélyezi, addig az új szabályozás

szerint ezt a hatáskört az OAH venné át. A módosító rendelkezés jobban

megfelel a közigazgatási felelôsség és mûködés követelményének, s az eddiginél

gyorsabb, érdemibb megoldást is eredményezhet. Elvi változás továbbá, hogy

megszûnt az a korlátozás, amely szerint az atomenergiával kapcsolatos

létesítmények, anyagok és berendezések csak társadalmi tulajdonban állhatnak.

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló

szerzôdésben vállalt kötelezettségeink értelmében a nukleáris anyagok, s

köztük az atomerômûvi üzemanyagok tételes nyilvántartására és ellenôrzésére

országos rendszer mûködik, mely a NAÜ folyamatos ellenôrzése alatt áll.

Törvényi megalapozás szól - hasonló garanciális okból - a nukleáris export-

ellenôrzés nemzetközi normáinak hazai befogadásáról és ezzel összefüggésben az

OAH hatáskörének megerôsítésérôl.

Az engedélyesre kiszabható bírság nyomatékot ad a biztonsági elôírások

betartatásának, illetve kikényszerítésének.

30-32. §-hoz

A nukleáris létesítmények, a nukleáris anyagok, a radioaktív anyagot

elôállító berendezések, a radioaktív hulladék feldolgozására és elhelyezésére

szolgáló létesítmények különleges veszélyessége miatt, azok ôrzésére,

illegális kereskedelmének megakadályozására az általános rendészeti

szabályokat meghaladó ôrzési és védelmi elôírásokat kell alkalmazni. Ezen a

területen figyelemmel kell lenni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak külön

törvényben biztosított különleges jogállására is.

33. §-hoz

A villamos energia termelésérôl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló

1994. évi XLVIII. törvény kimondja, hogy atomerômû esetében a törvény

rendelkezéseit az atomenergiáról szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.

Ennek megfelelôen a tervezet is rendelkezik arról, hogy atomerômû

létesítéséhez és jogszerû mûködéséhez a nukleáris biztonsági hatósági

engedélyeken kívül a Magyar Energia Hivatal engedélyei is szükségesek.

34-37. §-hoz

A lakosságot közvetlenül érintô rendelkezések egyike az idegen

ingatlanokkal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket, a biztonsági övezet

közérdekû korlátozásának törvényi lehetôségét és annak polgári jogi

ellentételezését állapítja meg. Az ingatlan kisajátítására az arra vonatkozó

általános szabályok szerint kerülhet sor.

38-41. §-hoz

Jelentôsége miatt külön fejezet szól a radioaktív hulladékokkal, kiégett

üzemanyagokkal kapcsolatos szabályokról, melyek következetesen figyelembe

veszik a NAÜ keretében kidolgozott biztonsági elveket. Ezek az elvek az

atomenergia alkalmazásának elôfeltételeként megszabják a keletkezô radioaktív

hulladékok biztonságos kezelését és elhelyezését, s meghatározzák a

biztonságra vonatkozó követelményeket. A radioaktív hulladékokkal és a kiégett

nukleáris üzemanyaggal, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésével

(lebontásával) kapcsolatos feladatok finanszírozásának pénzügyi fedezetét az

engedélyesek rendszeres befizetéseibôl vagy más megfelelô forrásokból kell

biztosítani.

42-47. §-hoz

Értelemszerû, hogy az új atomtörvénynek is van a rendkívüli eseményekre

vonatkozó fejezete, amely azok megelôzésének és következményei elhárításának

módját, a hatóságok intézkedéseit és együttmûködési formáit határozza meg. Ez

összefügg azzal is, hogy hazánk 1986-ban aláírta a nukleáris baleset vagy

sugaras veszélyhelyzet esetén való gyors értesítésrôl és segítségnyújtásról

szóló egyezményeket. Nemzetközi egyezmény szól továbbá a nukleáris anyagok és

létesítmények ún. fizikai védelmérôl, mely jogi oltalmat jelenthet a lopás és

terrorveszély ellen. Ezek a korszerû vállalások beépültek a tervezet

szövegébe. A szabályozás az atomenergia alkalmazójának aktív tevékenységére

épít.

48-61. §-hoz

A hatályos atomtörvény elfogadása óta jelentôs fejlôdés következett be az

atomenergia alkalmazásával kapcsolatos felelôsség és kártérítés körében.

Magyarország 1989-ben csatlakozott az atomkárokért való polgári jogi

felelôsségrôl szóló bécsi egyezményhez, továbbá aláírta az OECD államok

kárfelelôsségi egyezményét és a bécsi egyezményt összekötô jegyzôkönyvet,

amely 1992-ben lépett hatályba. Az atomkárokért való felelôsség nemzetközi

szabályozásának felülvizsgálata jelenleg folyik. A törvény tervezete

figyelembe veszi a nukleáris kárfelelôsségi jog nemzetközi fejlôdési

tendenciáit. A szabályozás lényege, hogy az engedélyes, az üzemeltetô átfogó

és fôszabályként feltétlen felelôsséggel tartozik az atomkárokért. A

nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen ugyanakkor a kártérítés limitált. A

kárfelelôsség valódi érvényesíthetôségét kötelezô biztosítás vagy más,

megfelelôen biztosított pénzügyi fedezet szavatolja.

62-64. §-hoz

A tervezetben a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapra vonatkozó

rendelkezések azt célozzák, hogy idôvel megfelelô forrás álljon rendelkezésre

a radioaktív hulladékok és a kiégett üzemanyagok végleges elhelyezése, továbbá

a nukleáris létesítmények leszerelése (lebontása) finanszírozására. Az erre

szolgáló elkülönített állami pénzalap másra nem használható fel, továbbá

biztosítani kell kockázatmentes értékmegôrzését is.

65-66. §-hoz

Fontos rendelkezése a tervezetnek, hogy kimondja a Magyar Köztársaság

által elfogadott nemzetközi szerzôdések prioritását, ami az Európai Unióhoz és

az

OECD-hez való csatlakozásunkat, valamint a jogharmonizációt hatékonyan

elôsegíti.

67-68. §-hoz

A tervezetben megfogalmazott részletes felhatalmazások az idôt álló

törvényi rendelkezés és a változékonyabb végrehajtási joganyag együtthatását,

összhangját hivatottak biztosítani. Ezért úgy rendelkezik, hogy a törvény a

kihirdetését követô hatodik hónap elsô napján lép hatályba. A hat hónapos

idôköz - kellô felkészülés esetén - elegendô kell legyen a Kormány és a

végrehajtásban érintett miniszterek számára az alacsonyabb szintû és egymással

összhangban lévô, s már meglévô jogszabályok felülvizsgálatára, továbbá a

szükséges új jogszabályok alapos kidolgozására.

Eleje Honlap