1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/2694..számú
J E L E N T É S
az Országgyûlésnek
a gyermekek és az ifjúság életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel
összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrõl az 1995. évben
Elõadó: Dr. Magyar Bálint
mûvelõdési és közoktatási
miniszter
Budapest, 1996. június
A Magyar Köztársaság Kormánya, a 106/1995. (XI.1.) OGY határozat alapján elsõ
ízben terjeszti elõ jelentését az Országgyûlésnek a gyermekek és az ifjúság
életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati
intézkedésekrõl. A jelentés ennek megfelelõen azon az egész társadalom számára
közismert tényen alapul, hogy a magyar lakosság helyzete - egy meglehetõsen
szûk réteget kivéve - az 1995. évben romlott. E megállapítás nem csupán az
élethelyzetet meghatározó gazdasági körülményekre érvényes, hanem - s bár
ebben az életszínvonal alakulásának meghatározó szerepe van - azokra a
társadalomlélektani folyamatokra is, amelyek számos területen közvetett hatást
fejtettek ki a gyermekekrõl és a fiatalokról kialakuló össztársadalmi
látleletre.
Az ifjúkor a gyermekkort a felnõttkortól elválasztó önálló életszakasszá vált,
amelyet alapvetõen meghatároz, hogy meghosszabbodott a képzésben eltöltött
idõ, késõbbre tolódott a munkavállalás, a családalapítás és a
családfenntartási kötelezettség.
A munkaerõpiaci szükségletek miatt elõtérbe került az általános mûveltségi
képzés minõségének és idõtartamának meghosszabbítása, a készség- és
képességfejlesztés, a nyelvi és informatikai kommunikációs kultúra
elsajátítása, az érettségit szerzõ és a felsõoktatásba felvett fiatalok
számának növelése.
Olyan, az oktatási rendszeren kívüli, de annak fejlesztésével összhangban
lévõ, rugalmas gyermek és ifjúsági szolgáltatórendszert és civil társadalmi
lehetõségeket kell tehát kialakítani, amelyek elõsegítik
- a marginalizálódó csoportok társadalmi integrációját, szociokulturális
hátrányaik csökkentését;
- az iskolai oktatásban és az iskolán kívül megszerzett tudás és képességek
gyakorlását, fejlesztését;
- a fiatalok autonómiáját: az információhoz jutás, a véleménynyilvánítás és az
önálló életkezdés feltételeinek fejlesztését;
- az európai integrációs folyamatban és a modernizációs program
megvalósításában való aktív részvételt.
A gazdasági-szociális problémák felsorolása elõtt fel kell hívni a figyelmet
arra, hogy az 1990 óta eltelt öt évben a fiatal korosztályoknak a
társadalomfejlesztésben és a társadalomszervezésben lehetséges, illetve
kívánatos szerepét a közgondolkodás változatlan szkepszissel ítéli meg. Ennek
következtében a magyar társadalomban tradicionális és reflexszerû generációs
konfliktusok mind szélesebb körben objektiválódnak elsõsorban a rendszertelen
és egészségtelen életmód, a deviáns magatartásformák, a drogfogyasztás, az
alkoholizálás, a dohányzás, a társadalomhoz való csatlakozás szélsõséges
megnyilvánulásai (rasszista, xenofób, szélsõséges politikai áramlatokhoz,
destruktív szubkulturális létformákba való menekülés) formájában.
Ugyancsak nem elhanyagolható körülmény, hogy a magyar társadalom a kilencvenes
évek közepére sem talált hathatós választ a felnövekvõ korosztályok szociális
és biológiai érése között immár két évtizede növekvõ fáziseltolódás
következményeinek ellensúlyozására. Sem az iskolarendszer, sem az egészségügy,
sem a gyermek- és ifjúságvédelem, sem az államhatalom (beleértve a rendõrséget
és az igazságszolgáltatást is) nem képes megbírkózni azzal, hogy a kilencvenes
évek gyermekei és fiataljai korábban lépnek be abba az életformába, amely
aktív szexuális tevékenységgel, az egész életre meghatározó magatartásformák
kialakulásával, szokások, életformák és életstílusok meggyökeresedésével jár -
kellõ társadalmi felelõsségtudat, normakövetési képesség, szolidaritás és
tolerancia jelenléte vagy kialakulása nélkül.
A Kormány programjában megfogalmazott gyermek- és ifjúságpolitikai célok
tekintetében az 1995. év elegendõ volt arra, hogy a gyermek- és ifjúsági
korosztályok problémáival kapcsolatos alapvetõ jogi, kormányzati-szervezeti
lépések, az aktuális helyzet elemzése feltételeinek megteremtése, valamint
néhány különösen válságos gyermek- és ifjúsági réteg teljes
ellehetetlenülésének megakadályozása megtörténjék.
Ugyanakkor a Kormány számos 1995. évi intézkedése nyomán olyan
intézkedéssorozatok indultak el, amelyek mind a jogalkotás, mind a
közigazgatás területén ugyan csak az 1996. évben ígérnek érzékelhetõ hatást,
gyökerük azonban a kormányprogram végrehajtására tett intézkedésekben ered.
A gazdaság makrofolyamatai 1995-ben sem befolyásolták a korábbiaknál
kedvezõbben a gyermekek és a fiatalok helyzetét. Az 1995. évben e
korosztályokhoz tartozók jelentõs részének helyzete nem javult, sõt bizonyos
mértékig és bizonyos területeken romlott. Ugyanakkor a korosztály egyes kis
létszámú csoportjai - éppen amiatt, hogy õk maguk vagy családjuk képes volt
szinte zökkenõmentesen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez -
elõnyösebb helyzetbe kerültek.
Mivel e korosztályok társadalmi jelenlétét egyre inkább meghatározza a
szellemi és tõketulajdon, tovább erõsödött a gyermek- és ifjúsági korosztályok
belsõ differenciáltsága - fokozottabb mértékben, mint az idõsebb korosztályok
esetében.
A többszörösen hátrányos rétegek, elsõsorban a bérbõl és fizetésbõl élõ
gyermekesek leszakadása, elszegényedése 1995-ben tovább folytatódott.
A rendszerváltást követõ ötödik évre a felerõsödõ és egyre nyilvánvalóbbá váló
anyagi-gazdasági differenciálódás eredményeként kirajzolódni látszik egyfelõl
egy a kedvezõ lehetõségekkel élni tudó, szûk, tõkeerõs réteg, másfelõl
növekszik a leszakadók, a mindennapi megélhetési gondokkal küzdõ, a
felemelkedési lehetõségektõl egyre inkább elzárt gyermek- és ifjúsági
csoportok aránya.
Számos kedvezõtlen jelenség - mint amilyen az ifjúsági munkanélküliség -
közvetlen kiváltója a gazdaság szerkezetében végbemenõ változás, de sok
vonatkozásban - mint a területi hátrányok, az iskolarendszer merevsége, a
szociális lakásépítés fokozatos megszûnése - már korábban is érzékelhetõ
tendenciák továbbélésérõl, a hirtelen romló életkörülmények között felerõsödõ
hatásáról van szó.
Növekvõ gondot okoz, hogy a családi keretek meglazulása miatt folyamatosan
növekszik azon gyermekek és fiatalok aránya, akiket nem a két szülõje nevel. A
tények arra utalnak, hogy a családi keretek felbomlásában komoly szerepet
játszottak a mind gyakoribbá váló családon belüli konfliktusok. Mindez
hosszabb távon is súlyosbodó társadalmi problémákat okozhat, hiszen fennáll a
veszélye annak, hogy a konfliktushoz vezetõ magatartásminták növekvõ mértékben
hagyományozódnak az újabb nemzedékekre.
Már az 1990-es népszámlálás adataiból kitûnik, hogy a 15-29 éves korosztály
súlya csökken a gazdaságilag aktív népességen belül, és egyre több közöttük az
eltartott, illetve a munkanélküli. A kilencvenes évek demográfiai
folyamatainak eredményeként az ifjúsági munkaerõ-kínálatban jelentõs növekedés
következett be, és bár a munkába lépõ korosztályok létszáma még alacsonyabb,
mint a nyugdíjazás miatt kilépõké, a fiatalok egy része nem tud elhelyezkedni,
munkanélkülivé válik. E probléma súlyát jól tükrözi az a tény, hogy évek óta a
munkanélküliek közel 40%-a harminc éven aluli. A legmagasabb munkanélküli ráta
a legfiatalabb, 15-19 éves korosztályt jellemzi, munkanélküliségük közel
háromszorosan az átlagosnak. Elhelyezkedési esélyeiket egyaránt csökkenti az
alacsony iskolai végzettség és a gyakorlat hiánya.
Az adatok azt mutatják, hogy visszaesett a fiatalok között azoknak az aránya,
akik képesek saját, illetve családi megtakarításukat nagy volumenû kiadásokra,
lakás- vagy személygépkocsi-vásárlásra fordítani. A támogatási szokások
területén sajátos polarizálódás megy végbe: a szülõk egy része belátja, hogy
gyermekei csak akkor képesek a mielõbbi önállósodásra, ha számukra biztosítják
az induláshoz szükséges anyagi támogatást. Õk alkotják azt a társadalmi kört,
amelyben a családok közötti támogatási rendszer meglehetõsen kiterjedt, ezzel
szemben azonban hasonló nagyságú az a kör, amelyben nem mûködik az ilyen
típusú együttmûködés.
Az elmúlt évtizedben a szülõktõl kapott anyagi és nem anyagi támogatások
tekintetében komoly visszaesés tapasztalható.
* * *
A Kormány a gyermek- és ifjúsági korosztályok élethelyzetének javítása
érdekében az 1995. évben az alábbi intézkedéseket tette.
Az 1994 decemberében létrehozott Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács
elfogadta a gyermeki és ifjúsági jogokkal és azok érvényesítésével kapcsolatos
jogi szabályozás középtávú koncepcióját; e koncepció alapján kodifikációs
munkabizottság keretében folyt, illetve folyik
- az Országgyûlés Alkotmányelõkészítõ Bizottsága által kidolgozandó
alkotmánykoncepcióban koherens gyermekjogi szabályozási részkoncepció
létrejöttének elõsegítése;
- az Igazságügyi Minisztériumban folyó alkotmány-elõkészítéshez koherens
gyermekjogi szabályozási részkoncepció csatolása;
- az alkotmányozási folyamat társadalmi kiterjesztése keretében a gyermeki
jogokra vonatkozó nem kormányzati javaslatok indukálása, feldolgozása és
beépítése területén;
- a gyermeki és ifjúsági jogokról, és e jogok érvényesülésérõl és
érvényesítésének feltételeirõl szóló törvény szabályozási koncepciójának és
tervezetének kidolgozása;
- az 1997. és 1998. évi költségvetési törvény gyermek- és ifjúsági célú
elõirányzataira vonatkozó javaslatok koordinált elõkészítése;
- közremûködés a nonprofit törvény, a társadalmi szervezetek állami
költségvetési támogatásáról szóló törvény, az államháztartás reformjával
összefüggõ jogi szabályozás, valamint a gyermek- és ifjúsági korosztályokat
érintõ egyéb törvényi és kormányszintû jogszabály elõkészítésében.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága létrejöttével egyidõben
megkezdte a tárgyalásokat a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetés
mechanizmusának kialakításáról a felhatalmazással rendelkezõ szervezetek
képviselõivel; ennek eredményeként 1995 januárjában létrejött a Gyermek és
Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács; ennek Kormányzati Tárgyalócsoportjában az
érdekegyeztetés elvi és gyakorlati követelményeinek megfelelõen vesz részt a
Honvédelmi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Munkaügyi
Minisztérium, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Népjóléti
Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal képviselõje;
a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács Titkársága mûködési feltételeit a
Miniszterelnöki Hivatal biztosítja. A Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ
Tanács a számára 1995 derekára kialakított jogszabályi háttér segítségével -
alkalmankénti mûködési zavaroktól természetesen nem mentesen - folyamatosan
eleget tett a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintõ állami lépések
kontrollját illetõ feladatainak.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága a kormányprogramban
meghatározottak szerint kidolgozta az állami gyermek- és ifjúságkutatás
rendszere kialakítására és mûködtetésére vonatkozó koncepciót, amelynek
megvalósításához elsõként megszülettek a gyermek- és ifjúsági statisztikai
rendszer alapelvei.
Az önkormányzati törvény módosításának és az 1995. évi költségvetési törvény
elõírásainak megfelelõen a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács a
Belügyminisztériummal együttmûködve lebonyolította az önkormányzati gyermek-
és ifjúsági célú támogatási pályázatot, amelynek során összesen 75 millió
forint támogatást kaptak a pályázó önkormányzatok.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács ajánlást készített az önkormányzatok
gyermek- és ifjúságügyi feladatainak ellátásához.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács - kellõ törvényhozási és társadalmi
kontroll mellett - megkezdte annak a jelentésnek az elõkészítését, amelyet a
Magyar Köztársaság akkori kormányának 1993-ban kellett volna benyújtania az
Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Gyermekjogi Egyezményben elismert jogok
érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrõl. (A jelentést a Kormány
1996 májusában benyújtotta az ENSZ fõtitkárának.)
A Kormány elõterjesztésére az Országgyûlés az 1995. évben alapvetõ, a
Gyermekjogi Egyezmény elõírásainak érvényesítését elõsegítõ módosításokat
fogadott el, amelyek a Családjogi Törvényt, a Büntetõ Törvénykönyvet, a
büntetõeljárásról szóló törvényt és a büntetés-végrehajtási szabályokat
érintették.
Az 1995. évi XXXI. törvény a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseihez igazította
a Családjogi Törvény szabályozását. Így kimondta, hogy a jogalkalmazónak,
illetve a szülõknek minden döntésük során elsõsorban a gyermek érdekeit
biztosítva kell eljárniuk. A Csjt. számos részletszabálya is változott ezen
alapelv jegyében. Új rendelkezés, hogy a szülõknek biztosítaniuk kell a
gyermek életkorának, fejlettségének megfelelõen azt, hogy a gyermek az õt
érintõ kérdésekben véleményét kifejthesse.
A fiatalkorúakat érintõ büntetõ jogszabályok 1995. évi módosítása helyzetük
sajátos jellege és fokozott kiszolgáltatottsága miatt megerõsíti a
büntetõeljárásban a fiatalkorúakra vonatkozó garanciális szabályokat. A
Gyermekjogi Egyezményre is figyelemmel az anyagi jogot érintõ módosítások azt
tûzik ki célul, hogy a fiatalkorú bûnelkövetõkkel szemben szabadságelvonással
járó szankciók (intézkedések, büntetések) alkalmazására valóban csak végsõ
esetben kerüljön sor. Amikor mégis elkerülhetetlen, hogy a fiatalkorút
kiemeljék környezetébõl, az alkalmazott szankció inkább javítóintézeti
nevelés, mint szabadságvesztés legyen. A büntetõeljárásról szóló törvény
módosítása a vádemelés elhalasztása jogintézményének bevezetésével már ügyészi
szakban lehetõvé teszi a bûncselekményt elkövetõ fiatalkorúval szemben az
eljárás befejezését.
A Kormány 1995. évi jogszabály-elõkészítési programjának megfelelõen
kidolgozta
- a gyermekek védelme és a gyámügyi igazgatás törvényi szabályozását, s ennek
megfelelõen az ezzel foglalkozó intézményrendszer korszerûsítését;
- a családi nevelést segítõ nem anyagi jellegû szolgáltatások és intézményes
támogatási rendszer (családsegítõ, családgondozó szolgálat) reformját;
- az ingyenes alapfokú oktatás hosszú távú programját, a középfokú képzés és a
felsõoktatás mennyiségi és minõségi fejlesztését;
- a közoktatásban résztvevõ gyermekek (diákok) iskolához fûzõdõ jogaival
kapcsolatos képviseleti, tanácsadó és jogorvoslati rendszer szabályozását és
kialakítását.
Ennek megfelelõen az 1996. évben az Országgyûlés elé kerül a közoktatásról, a
felsõoktatásról, a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló
törvény tervezete.
A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács állásfoglalása alapján a Kormány
jóváhagyta a pályakezdõ fiatalok munkábaállási, elhelyezkedési esélyeinek
növelését, az iskolából kikerült fiatalok munkához jutásának támogatását, a
fiatal munkavállalók munkajogi védelmét szolgáló aktív intézkedések tervét.
Az 1995. évben a kormányprogramban meghatározott, illetve azzal szoros
kapcsolatban álló központi kormányzati feladatok - az ifjúsági
kedvezményrendszer kialakításának kivételével - megkezdõdött. Egyes folyamatok
azonban 1996-ban realizálódtak, illetve realizálódnak:
- A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány jogi helyzetének stabilizálása,
s folytatódik anyagi helyzetének rendezése.
- A Gyermek és Ifjúsági Alap (1996. évi január hó 1. napjától Gyermek és
Ifjúsági Alapprogram) szervezetének létrehozása, támogatási rendszerének
elindítása.
- A zánkai gyermeküdülõ-centrum hasznosításának megoldása jelentõs társadalmi
kontroll alatt álló közhasznú társaság létrehozásával.
- Az Európai Unió által a társult országok számára megnyitott három nagy
program (SOCRATES, LEONARDO, Youth for Europe) magyarországi szervezése.
A Kormány 1995 õszén elfogadta és kibocsátotta a Nemzeti Alaptantervet,
amelyben valamennyi tárca érvényesítette azokat a nemzetközi normákban is
meghatározott tartalmi követelményeket, amelyek a közoktatás területén az
európai integrációhoz szükséges emberi erõforrások megteremtését szolgálják.
A kormányzat a gyermekegészségügy területén a szabad orvosválasztás
következtében várhatóan ellátatlanul maradó gyermekek számának növekedését a
védõnõi hálózat megerõsítésével és a területi ellátási kötelezettség
megtartásával kívánja megelõzni.
A honvédelmi kormányzat elõterjesztésére a katonai és rendvédelmi
felsõoktatásban résztvevõ fiatalok jogainak kiterjesztése érdekében az
Országgyûlés növelte az intézmények közötti átjárhatóságot és megnyitotta
azokat a polgári hallgatók elõtt.
A Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekek és
fiatalok oktatásában az 1995. évben jelentõs változások történtek. Nõtt a
nemzetiségi általános iskolák száma és az általános iskolai tanulók között a
nemzeti kisebbségi oktatásban résztvevõk aránya. A nemzetiségi középiskolák
tanulóinak száma megduplázódott, mindegyikük országos beiskolázású, kollégiumi
férõhelyekkel is rendelkezõ intézmény.
A nemzetközi ifjúsági együttmûködés kiemelkedõ területe az európai ifjúsági
kapcsolatok fejlesztése volt, amelynek eredményeként megalapozódott az európai
ifjúságpolitika sztenderdjeinek alkalmazása, s az európai integrációs
folyamatokban való részvételre történõ felkészülés.
1995 decemberében megnyílt az Európa Tanács elsõ közép-kelet-európai
intézménye, a Budapesti Európai Ifjúsági Központ, amely helyet ad az Európa
Tanács, az Európai Unió és a magyar kormány szervezésében zajló programoknak.
A központ épületét és annak felújítását (mintegy 400 millió forint értékben) a
Kormány biztosította, a mûködési költségeket, évi 160 millió forintot az
Európa Tanács biztosítja. Az új európai intézmény fontos szerepet tölt be az
európai integrációs folyamatban, a 18-26 éves fiatalok nyelvi és
interkulturális kommunikációs képzésében, az oktatási-kulturális szakemberek
és a politikusok együttmûködésében, s lehetõséget teremt a Magyarországról
alkotott kép differenciálására, az információk továbbítására és fogadására.
A Magyar Köztársaság és harminc ország között fennálló bilaterális kulturális,
oktatási és ifjúsági megállapodásokból eredõ feladatok szervezése és
finanszírozása centralizáltan, az ifjúsági cserekapcsolatok és tanulmányutak
szervezése és finanszírozása decentralizáltan történik. Az ezzel kapcsolatos
információgyûjtés és szolgáltatás, a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok
rendszerezése és fejlesztése, az európai integrációs folyamatban a fiatalok
részvételének szervezése érdekében a mûvelõdési és közoktatási miniszter 1995-
ben létrehozta a Mobilitás Ifjúsági Szolgálatot, amely egyben az Európai Unió
ifjúságpolitikai programjának magyarországi központja is.
Az ipari, a kereskedelmi, a közlekedési, a hírközlési, a vízügyi, a
környezetvédelmi és a területfejlesztési kormányzati munkában elsõsorban a
tárcák feladatkörének megfelelõ lépések történtek, többek között a
középiskolások szakmai és tanulmányi versenyeinek, az egyetemi és fõiskolai
hallgatók diplomakészítésének támogatása, a települések egészséges ivóvízzel
való ellátására irányuló beruházások megvalósítása, a csatornázás és a
szennyvíztisztítás fejlesztése.
Folytatódott a diáksport tartalmi korszerûsítése, számos új országos
tömegsportakció és rendezvény került bevezetésre, valamint kiterjedt a
sportvezetõ- és sportszervezõ-képzés.
A gyermek- és ifjúsági korosztályok számára a kormányzat költségvetési
lehetõségei között korlátozott források állnak rendelkezésre. Midõn
megkezdõdött a korosztály szervezeteinek támogatását szabályozó törvény
elõkészítése, a kormányzat számos egyéb területen is igyekezett a gyermekek és
a fiatalok életkörülményeit javító, de legalább szinten tartó forrásokat
biztosítani. A kormányzati költségvetési forrásokból a gyermek- és ifjúsági
korosztályok életkörülményeinek javítására - a tárcák alapfeladatain kívül -
fordított pénzeszközök összege mintegy 7 milliárd forint. (Ennek részletes
bontása csak az 1995. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény alapján
ismertethetõ.)