ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
KÉPVISELÕI ÖNÁLLÓ INDÍTVÁNY!
1996 évi .......... törvény
a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló
1978. évi IV. törvény módosításáról
1.§
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 40.§-a helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"40.§ (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart.
(2) Életfogytig tartó szabadságvesztés csak azzal szemben szabható ki, aki
a bûncselekmény elkövetésekor huszadik életévét betöltötte.
(3) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama egy nap,
leghosszabb tartama huszonöt év; halmazati vagy összbüntetés esetén
harminc év."
2. §
A Btk. 47/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"47/A § Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt nem bocsátható
feltételes szabadságra."
3. §
A Btk. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés
hátralevõ részével, de legalább egy év."
4. §
A Btk. 69. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép
"69. § Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az újabb életfogytig vagy
határozottideig tartó szabadságvesztés és a közérdekû munka nem hajtható
végre."
5. §
A Btk. 84. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"84. § Életfogytig tartó szabadságvesztést kivételesen és csak akkor
lehet kiszabni, ha - a bûncselekmény és az elkövetõ kiemelkedõ
társadalomra veszélyességére, a bûnösség különösen magas fokára
figyelemmel - a társadalom védelme csak e büntetés alkalmazásával
biztosítható."
6. §
A Btk. 139. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"139. § (1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra
irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erõszakkal vagy
ezzel fenyegetve - különösen fegyveres erõ igénybevételével -
megváltoztassa, bûntettet követ el, és öt évtõl huszonöt évig terjedõ vagy
életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
7. §
A Btk. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés öt évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha a rombolás különösen súlyos hátránnyal jár."
8. §
A Btk. 144. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején,
d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével
követik el."
9. §
A Btk. 146. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"146. § (1) Aki háború idején a Magyar Köztársaság katonai erejének
gyengítése céljából az ellenséggel érintkezésbe bocsátkozik, annak
segítséget nyújt vagy a saját, illetõleg a szövetséges fegyveres erõnek
hátrányt okoz, bûntettet követ el, és tíz évtõl huszonöt évig terjedõ
vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.
10. §
A Btk. 155. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
" 155. § (1) Aki valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes
vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagját megöli,
b) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt
vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
c) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a
születések meggátolása,
d) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bûntettet követ el, és tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig
tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.
11. §
A Btk. 158. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmény halált
okoz."
12. §
A Btk. 160. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"160. § Az a katonai parancsnok, aki a hadviselés nemzetközi jogi
szabályainak megsértésével
a) olyan hadmûveletet folytat, amely súlyos kárt okoz a polgári
lakosság életében, egészségében vagy javaiban, a nemzetközileg védett
kulturális javakban, a veszélyes erõket tartalmazó létesítményekben,
b) védelem nélküli helyiség, vagy fegyvermentes övezet ellen indít
támadást,
bûntettet követ el, és tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig
tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
13. §
A Btk. 163. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Aki a hadikövetet vagy a kísérõjét megöli, tíz évtõl huszonöt évig
terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
14. §
A Btk. 166. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ, vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha az emberölést
a) elõre kitervelten,
b) nyereségvágyból vagy
c) más aljas indokból, illetõleg célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetõleg
emiatt,
f) több emberen,
g) sok ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesõként
követik el."
15. §
A Btk. 175/A. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A büntetés öt évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha az emberrablást
a) különösen súlyos hátrányt;
b) halált okozva
követik el.
(4) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít."
16. §
A Btk. 261. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ, vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha a terrorcselekményt
a) halált vagy különösen súlyos hátrányt okozva,
b) háború idején
követik el."
17. §
A Btk. 262. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha a bûncselekmény egy vagy több ember halálát okozza."
18. §
A Btk. 343. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) Tíz évtõl huszonöt évig terjedõ, vagy életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendõ, aki a (2) bekezdés a)-c) pontjában
meghatározott módon külföldre szökik, vagy a szökést háború idején követi
el."
19. §
A Btk. 346. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"346. § (1) Aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése
alól kivonja magát, testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy
megtévesztõ magatartást tanúsít, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig
terjedõ szabadságvesztéssel, háború idején tíz évtõl huszonöt évig
terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
20. §
A Btk. 347. §.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"347. §. Aki a katonai szolgálat teljesítését megtagadja, bûntettet követ
el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel, háború idején tíz
évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel
büntetendõ."
21. §
A Btk. 348. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A büntetés bûntett miatt tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy
életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt harchelyzetben
követik el és abból különösen nagy hátrány származik."
22. §
A Btk. 352. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendõ
a) a kezdeményezõ, a szervezõ és a vezetõ, ha a zendülés különösen
súlyos következménnyel jár,
b) a résztvevõ, ha a zendülés során elkövetett cselekménye halált
okoz vagy egyéb különösen súlyos következménnyel jár.
(4) Háború idején a büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig
terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén, valamint harchelyzetben
az (1) bekezdés esetén is tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy
életfogytig tartó szabadságvesztés."
23. §
A Btk. 354. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Aki háborúban a harci parancsot nem teljesíti, tíz évtõl huszonöt
évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
24. §
A Btk. 355. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) A büntetés tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó
szabadságvesztés, ha
a) a bûncselekmény szándékos emberölést is megvalósít,
b) a bûncselekményt harchelyzetben követik el."
25. §
A Btk. 363. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha a bûncselekmény a szolgálatra különösen nagy hátránnyal jár, a
büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, háború idején tíz
évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés."
26. §
A Btk. 364. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"364. § Aki harchelyzetben, parancsnoki kötelességének megszegésével
a) az alárendelt katonákat az ellenségnek megadja vagy elfogni
engedi,
b) a rábízott fontos harcállást, berendezést, harceszközt, vagy más
hadianyagot kényszerítõ szükség nélkül megsemmisíti, vagy az
ellenségnek használható állapotban átengedi,
c) nem fejti ki az ellenséggel szemben azt az ellenállást, amelyre
képes,
bûntettet követ el, és tíz évtõl huszonöt évig terjedõ vagy életfogytig
tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
27. §
A Btk. 365. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"365. § Aki háborúban harci kötelességének teljesítése alól
a) szolgálati helyének önkényes elhagyásával, elrejtõzéssel vagy
megfutamodással,
b) harcképtelenség szándékos elõidézésével vagy megtévesztõ
magatartással,
c) harceszköze elhagyásával, megrongálásával vagy alkalmazásának
elmulasztásával,
d) az ellenségnek önkéntes megadással,
e) szolgálati kötelességének egyéb súlyos megszegésével
kivonja magát, bûntettet követ el, és tíz évtõl] huszonöt évig terjedõ
vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ."
MÓDOSULÓ JOGSZABÁLYOK
28. §
(1) A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerõre
emelésérõl szóló 1945. évi VII. törvény 12. §-ának c) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(A 11. § 1-6. pontjaiban felsorolt cselekményekre fõbüntetésként a
következõ büntetéseket kell alkalmazni:)
c) tíz évtõl huszonöt évig terjedõ szabadságvesztés."
(2) A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerõre
emelésérõl szóló 1945. évi VII. törvény 14. §-ának c) pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"(A 13. § 1-7. pontjában felsorolt cselekményekre fõbüntetésként a
következõ büntetéseket lehet alkalmazni:)
c) öt évtõl huszonöt évig terjedõ szabadságvesztés.
29. §
Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes
bûncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1993. évi XC. törvény 1.§ (2)
bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(Az (1) bekezdésben felsorolt bûncselekmények büntetési tétele a Btk. 2.
§-ára figyelemmel)
a) a szándékos emberölés tényállása esetében - az 1878. évi V.
törvény 278. és 279. §-ára (BHÖ 349. és 351. pontja), a Btk. 166. §-
ának (1) és (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetésre tekintettel -
öt évtõl tizenöt évig, illetõleg tíz évtõl huszonöt évig terjedõ
vagy életfogytig tartó szabadságvesztés;
30. §
A honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 230. § (1) bekezdés c) pontja
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(Rendeletben megállapított esetben:)
c) a rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bûncselekmények büntetési
tétele életfogytig tartó vagy tíztõl-huszonöt évig terjedõ
szabadságvesztés. Kivételes esetben a büntetési tétel csökkenthetõ."
31. §
Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 15. napján lép hatályba,
ezzel egyidejûleg a Btk. 48/A § -a és a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I.
törvény 360. §-a hatályát veszti.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság 23/1990 (X.31.) AB. határozatával a Büntetõ Törvénykönyv
halálbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit alkotmányellenesnek találta és az
erre vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság e döntése következtében is szükségessé vált jelentõs
módosításokat az 1993. évi XVII. törvény iktatta a Btk-ba és e módosítások óta
a büntetések és intézkedések rendszere stabillá vált.
A halálbüntetés - álláspontunk szerint helyesen történt - megszüntetésével
azonban nem csak a fõbüntetések egyik formája szûnt meg, de lényegében egy
büntetési fokozat is kiesett a büntetõjog rendszerébõl.
Az elmúlt évek eseményei, így különösen a bûnözés, ezen belül is az élet
elleni bûncselekmények rohamos növekedése, az ilyen bûncselekmények
felderítési mutatóinak a romlása egyre inkább felszínre hozta, hogy egy újabb
büntetési fokozat mennyire hiányzik a Büntetõ Törvénykönyvbõl. Az
alkotmányozás során pedig újra fellángolt a vita a halálbüntetés - akár
ideiglenesen történõ - visszaállításáról is.
Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság még 1990-ben kifejtett érvei ma is
helytállóak és ma már nemzetközi szerzõdések sem teszik lehetõvé a
halálbüntetés visszaállítását, azonban mindenképpen indokolt, - nem
utolsósorban a fent említett okokkal összefüggõ társadalmi igény miatt is -
hogy a Btk. szankciórendszere a jelenleginél szigorúbb legyen.
Szükségesnek tartjuk ezért, hogy a szabadságvesztések közül az életfogytig
tartó szabadságvesztés a jelenlegi, lényegében maximum 25 évig tartó
szabadságvesztésrõl, valóban a szabadlábra helyezés lehetõségét kizáró
életfogytig tartó szabadságvesztésre módosuljon.
Az életfogytig tartó szabadságvesztést az 1971. évi 28. sz. tvr.
"elevenítette" fel, azzal a céllal, hogy áthidalja a halálbüntetés és a
határozott ideig tartó szabadságvesztés között fennálló nagy távolságot. Az
életfogytig tartó szabadságvesztés jogpolitikai célja tehát más volt 1971-ben
mint amit ma megtestesít. Az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozása a
halálbüntetéshez igazodott, nem mint a legsúlyosabb büntetés került
szabályozásra. Ehhez képest a halálbüntetés kiiktatásával az életfogytig tartó
szabadságvesztés úgy lépett elõ a legsúlyosabb büntetéssé, hogy korábbi - már
említett - áthidaló jellegébõl adódó sajátosságait megõrizte. A társadalmi
közfelfogás ennek megfelelõen az életfogytig tartó szabadságvesztést,
elnevezése ellenére, nem is tekinti ilyennek, hanem jogi tartalmának is
megfelelõen egy 25 évig tartó határozott idejû szabadságvesztésként fogja fel.
Ez a társadalmi, illetve az ehhez kapcsolódó bûnelkövetõi felfogása az oka
részben annak is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnek, mint
legsúlyosabb büntetésnek nincs kellõ visszatartó ereje a legsúlyosabb
bûncselekmények elkövetõivel szemben.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenlegi szabályozása ugyanakkor nem ad
kellõ mérlegelési lehetõséget az ítélkezõ bíróságok számára sem.
A javaslat - fentiekre is figyelemmel - meg kívánja teremteni azt az
összhangot a Btk-n belül, amelynek hiányát a halálbüntetés megszûnése okozott.
Ennek megfelelõen az életfogytig tartó szabadságvesztés - most már valóban
elnevezésének megfelelõen - azt jelentené, hogy az ilyen büntetés kizárja az
elitélt - akár csak feltételes módon történõ - szabadlábra helyezésének
lehetõségét, vagyis ez a büntetés valóban az elítélt élete fogytáig tartana. A
büntetésnek ez a formája a jelenleginél lényegesen súlyosabb büntetést
jelentene, ezzel összefüggésben várható, hogy a nagyobb fenyegetettség
mégiscsak nagyobb visszatartó erõvel bírna. Az életfogytig tartó
szabadságvesztésnek ez a formája lényegében ugyanolyan speciális prevenciót
jelentene mint a halálbüntetés, de a halálbüntetéssel szemben mégis sokkal
több garanciális lehetõséget is nyújtana, mert bár (a halálbüntetéshez
némileg hasonlóan) az elítélt élete végéig tart, de egyrészt kizárja a bírói
tévedés megváltoztathatatlanságát. Másrészt a javaslat nem zárja ki azt sem,
hogy az elítélt kegyelem folytán mégis egy reménybeli idõben szabadlábra
kerüljön. Ez a szabadlábra helyezés azonban a jelenlegivel szemben nem lenne
garantált az eltelt idõ függvényében, hanem egyéni mérlegeléstõl függne.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés továbbra is megõrizné kivételes és
vagylagos jellegét. Ez a vagylagos jelleg teszi szükségessé, hogy számos
bûncselekmény büntetési tétele is módosuljon. Azzal ugyanis, hogy az
életfogytig tartó szabadságvesztés lényegében a megszûnt halálbüntetés, mint
legsúlyosabb büntetési tétel helyébe lép, a vagylagos büntetési tételeknél
olyan jelentõs távolság keletkezne amely indokolatlan. A javaslat ezért az
életfogytig tartó szabadságvesztésekkel is büntetendõ bûncselekmények esetében
egy újabb határozott ideig tartó szabadságvesztési kategóriát kíván beiktatni
amelynek felsõ határa az eddigi tizenöt év helyett, huszonöt év. A javaslat a
büntetési tételek alsó határán viszont nem kíván változtatni, és a Büntetõ
Törvénykönyv egészében rendszertani változást nem eredményez.
A huszonöt évig tartó szabadságvesztés mint büntetési tétel lényegében a
jelenlegi életfogytig tartó szabadságvesztés helyébe lépne, hiszen a hatályos
szabályozás az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes
szabadlábra helyezés legtávolabbi idõpontjaként ezt a határidõt tartalmazza.
A javaslat lényege tehát úgy összegezhetõ, hogy a megszûnt halálbüntetés
helyett egy új büntetési tétel az életfogytig tartó szabadságvesztés, még a
jelenlegi életfogytig tartó szabadságvesztés helyett egy határozott ideig -
huszonöt évig - tartó szabadságvesztés kerül beiktatásra.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat az életfogytig tartó szabadságvesztés kivételes jellegét azzal is
hangsúlyozni kívánja, hogy annak kiszabási lehetõségét - hasonlóan a
halálbüntetés korábbi szabályozásához - csak akkor teszi lehetõvé, ha az
elkövetõ a bûncselekmény elkövetésekor már a húszéves életkort betöltötte.(A
javaslat egyébként a fiatalkorúakra vonatkozó most hatályos szabályozáson nem
kíván változtatni).
A huszonöt évig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetõvé tételével
szükséges, hogy a halmazati és összbüntetések felsõ határa is megemelésre
kerüljön a jelenlegi húsz évrõl legalább harmincra.
A 2. §-hoz
A javaslat nem csak hatályon kívül kívánja helyezni azokat szabályokat,
amelyek lehetõvé teszik a életfogytig tartó szabadságvesztés esetében is a
feltételes szabadságra bocsátást, hanem kategorikusan tiltani is kívánja az
életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra
bocsátást.
A 3. §-hoz
A javaslat az általános indokolásnak megfelelõen értelemszerûen megszünteti az
életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a feltételes szabadság
lehetõségét, ennek megfelelõen a 48. § módosítása is szükséges.
A 4. §-hoz
Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a határozott ideig tartó
szabadságvesztést és a közérdekû munkát eddig sem lehetett végrehajtani, most
ez a két büntetés értelemszerûen kiegészül az életfogytig tartó
szabadságvesztéssel.
Az 5. §-hoz
A javaslat visszaemeli a 84. § korábban hatályon kívül helyezett szövegét,
immár az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkoztatva. Ez a szabályozás
is arra hivatott hogy, kiemelje az életfogytig tartó szabadságvesztés
kivételes jellegét.
A 6-27. §-okhoz
A javaslat a Btk. általános részében történt változtatásokat a különös rész
egyes tényállásaiban is megfelelõen tükrözi. Az életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendõ szabadságvesztések körét a javaslat továbbra
sem bõvíti, az életfogytig tartó szabadságvesztés vagylagos jellege továbbra
is megmarad, oly módon, hogy az eddig vagylagosan maximum tizenöt év
szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmények büntetési tétele huszonöt évre
emelkedik, függetlenül az ehhez kapcsolódó büntetési tétel alsó határától.
A 28-30 . §-okhoz
A javaslat a Btk. módosítása miatti más törvényekben szükségessé váló
változtatásokat is tartalmazza.
dr. Szájer József
FIDESZ-Magyar Polgári Párt