1

ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

T/2801..

Képviselõi önálló indítvány!

TÖRVÉNYJAVASLAT

AZ OLIMPIAI BAJNOKI JÁRADÉKRÓL

1. §.

Az a Magyarországon állandó lakással rendelkezõ magyar állampolgár, aki a

nyári vagy a téli olimpiai játékokon akár egyéni számban, akár csapattagként

elsõ helyezést ért el (olimpiai bajnok), 35. életévének betöltését követõ év

január 1-jétõl kezdõdõen élete végéig olimpiai bajnoki járadékra jogosult.

2. §.

Az olimpiai bajnoki járadék mértéke a bérbõl és fizetésbõl élõk elõzõ évi

átlagkeresetének megfelelõ összeg.

3. §.

Az olimpiai bajnok özvegye élete végéig a járadék fele részének megfelelõ

özvegyi járadékra jogosult, feltéve, hogy az olimpiai bajnok halálakor vele

közös háztartásban élt.

4. §.

E törvény 1997. január hó 1. napján lép hatályba.

INDOKOLÁS

az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

Az olimpiai gyõzelmek jelentõs vonzerõt gyakorolnak a társadalom,

különösen a fiatalság körében és ezáltal pozitív hatással vannak egy ország

sportéletének általános fejlõdésére. Másfelõl az olimpiai játékokat az egész

világon fokozott figyelem kíséri, ezért az olimpiai gyõzelem az olimpiai

bajnok országának, nemzetének elismertségét is növeli, a televízió által

megsokszorozott hatásfokkal. Egy-egy gyõzelem esetén az olimpiai bajnok

nemzeti lobogója, himnusza szinte a világ összes országában hosszú percekre

megjelenik a képernyõn, aminek "reklámértéke" felbecsülhetetlen.

Az olimpiai játékok gyõzteseinek teljesítményét a társadalom kezdettõl

fogva a közösség érdekében kifejtett szolgálatnak értékeli, ezért a

gyõzteseket mindenkor fokozott megbecsülés övezte. Az ókori olimpiák bajnokai

adómentességben részesültek, tiszteletükre szobrot emeltek, az államtól életük

végéig rendszeres ellátást kaptak, de a jelenkor bajnokainak eredményei,

teljesítményei is mind nagyobb elismerést nyernek. Állami kitüntetések, díjak,

pénzbeli jutalmak, a kisebb közösségek sokszor életre szóló adományai, de

számos országban az állam által garantált szociális ellátások (járadék,

nyugdíj-kiegészítés stb.) jelzik ezt az általános társadalmi megbecsülést.

Az olimpiák bajnokai hazánkban is eredményeik elismeréseként állami

kitüntetésekben és az 50-es évektõl kezdõdõen kisebb-nagyobb pénzjutalomban

részesültek, majd a 60-as évek végétõl - élsportolói pályafutásuk alatt, azt

elõsegítendõ - élsportolói juttatást kaptak. A pályafutásukat befejezett

sportolók azonban kikerültek az állam érdeklõdési körébõl, korábbi juttatásaik

megszûntek, a civil életbe való beilleszkedésüket lényegében nem segítették

elõ.

Az évek során számos volt élsportoló olimpiai bajnok anyagilag olyan

méltatlan helyzetbe került, amelyet mindenképpen orvosolni kellett. Ezért az

állami kitüntetések és kitüntetõ címek után járó nyugdíjkedvezményekrõl szóló

30/1985. (VI.22.) Korm.rend. 1988-ban történt módosítása révén az olimpiai

játékokon aranyérmet szerzett magyar állampolgárok nyugdíját havi 2500.-Ft-tal

kiegészítették. (Ezt a pótlékot az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról szóló

törvények megerõsítették, illetve a világbajnok sportolókra is

kiterjesztették.)

A most elõterjesztett javaslat nem szociális jellegû, nem az öregségükre

hátrányos helyzetbe került, kiemelkedõ teljesítményt nyújtó sportolót kívánja

segélyszerû nyugdíj-kiegészítésben részesíteni, hanem a sporttevékenységétõl

visszavonult olimpiai bajnoknak a társadalom számára nyújtott értékes

szolgálatát viszonozza azzal, hogy - külön ellenszolgáltatás nélkül - élete

végéig a bérbõl és fizetésbõl élõk átlagkeresetének megfelelõ összeget nyújtja

számára. A járadék ugyanakkor ellensúlyozni kívánja azt a hátrányt is, amit a

sportoló azáltal szenved el, hogy az életre készülés idõszakában energiái nagy

részét a sportra fordítja, aminek káros következményeivel a sportolók többsége

visszavonulásakor kerül szembe.

Az olimpiai bajnoki járadék az utánpótlásra is serkentõen hathat.

Aggasztó ugyanis mindaz, ami az utóbbi tíz esztendõben tapasztalható. Az

igazolt versenyzõk száma 37 %-kal, az utánpótláskorúaké 41 %-kal apadt. A

pályafutását befejezõ élvonalbeli sportolók száma évek óta folyamatosan

meghaladja a nemzetközi szintre jutó új tehetségek számát. A Központi

Sportiskola felvételi vizsgáira jelentkezõk száma 1986-tól 1994-ig 875-rõl 42

fõre esett vissza. A nemzetközi eredményességben ma még nem mutatkozik

látványos visszaesés, de az utánpótlás lemorzsolódása miatt mindez néhány év

múlva szükségszerûen bekövetkezik. A sikersportágak száma máris csökkenõ

tendenciát mutat, az olimpiai éremesélyesek kétharmada három sportágra

korlátozódik.

Az a perspektíva, hogy olimpiai bajnoki aranyérem esetén a visszavonuló

sportoló megélhetése mindenképpen biztosított, elõnyösen befolyásolhatja a

szülõk döntését, hogy támogassák tehetséges gyermekeik aktív sportolását.

Másfelõl a sikeres versenysportolók esetében elõfordul, hogy jelentõs

jövedelemmel járó külföldi szerzõdés miatt lemondanak egy adott olimpiára való

felkészülésrõl, amit nyilván nem tennének meg, amennyiben visszavonulásuk

esetére a biztos megélhetést nyújtó járadékban reménykedhetnének.

Jelenleg 139 Magyarországon élõ olimpiai bajnokunk van, közülük 16-an még

nem töltötték be a 35. életévüket. Ez annyit jelent, hogy a jövõ évi

költségvetést az olimpiai bajnoki járadék alig több mint 50 millió Ft-tal

terhelné, ami ésszerû mértékû és indokolt befektetés a társadalom részérõl,

hiszen várhatóan sokszorosan megtérül majd a jövõben. Másfelõl mindez

bizonyára találkozik az emberek többségének igazságérzetével is, hiszen a

mérhetõ, kimagasló teljesítményeket a társadalom elismeri és értékeli.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Ez a § rendelkezik a jogosultak körérõl, valamint a járadék fizetésének kezdõ

és végsõ idõpontjáról.

A 2. §-hoz

Ez a § a bérbõl és fizetésbõl élõk elõzõ évi átlagkeresetének megfelelõ

összegben határozza meg a járadék mértékét.

A 3. §-hoz

Ez a § az olimpiai bajnok özvegye részére a járadék fele összegének megfelelõ

mértékû özvegyi járadékra való jogosultságot állapít meg.

A 4. §-hoz

E § a törvény hatálybalépésérõl rendelkezik.

Budapest, 1996. július 3.

Dr. Kónya Imre

Eleje Honlap