1
Magyar Köztársaság
Kormánya
T/2842.. számú
törvényjavaslat
a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról
Elõadó: dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
1996. szeptember
1996. évi ...... törvény
a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról
BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit
kell alkalmazni:
) a Magyar Köztársaság területén végzett, e törvényben meghatározott
pénzügyi szolgáltatási, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási és
bankképviseleti tevékenységre, valamint betétbiztosításra,
) a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ hitelintézet
által külföldön alapított hitelintézet, pénzügyi vállalkozás e
törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységének c) pont
szerinti felügyeletére,
) a magyar hatóság által ellátott - e törvényben meghatározott -
felügyeleti tevékenységre.
2. §
(1) E törvény rendelkezései nem terjednek ki:
) az 1. számú mellékletben felsorolt pénzügyi intézményeknek a Magyar
Köztársaság területén folytatott tevékenységére;
) a betétnek nem minõsülõ, visszafizetendõ pénzeszközöknek a Magyar
Állam és a helyi önkormányzatok által a nyilvánosságtól történõ -
külön törvényben szabályozott - gyûjtésére;
) a pénzletét-kezelésre, ha annak üzletszerû végzésérõl külön
jogszabály rendelkezik;
) a postai pénzforgalmi közvetítõ tevékenységre;
) a nemzetközi postautalvány mûködtetésére.
(2) E törvény rendelkezései nem terjednek ki:
) az elkülönített állami pénzalapokra,
) a Magyar Nemzeti Bankra (a továbbiakban: MNB),
) a Magyar Államkincstárra,
) a Kincstári Vagyoni Igazgatóságra,
) az elszámolóházra,
) kizárólag garanciavállalással foglalkozó, e törvény hatályba lépése
elõtt nem gazdasági társaságként mûködõ jogi személyre.
(3) Az értékpapír-forgalmazó alapítására, a pénzügyi intézmény által
végzett értékpapír-forgalmazási tevékenységek engedélyezésére, az ilyen
tevékenységeket végzõ pénzügyi intézmények mûködésére és felügyeletére - e
tevékenységek tekintetében - Az értékpapírok forgalmazásáról és az értékpapír
tõzsdérõl szóló 1996. évi .........törvény (a továbbiakban Épt:)
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) A befektetési alapkezelõ alapítására, a pénzügyi intézmény által
végzett befektetési alap kezelésre, valamint befektetési alap letétkezelésre a
befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(5) Az árutõzsde tag alapítására, a pénzügyi intézmény által az
árutõzsdén végzett tevékenységre az árutõzsdérõl és az árutõzsdei ügyletrõl
szóló 1994. évi XXXIX. törvény szabályait kell alkalmazni.
A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatás
3. §
(1) Pénzügyi szolgáltatás a következõ tevékenységek üzletszerû végzése
forintban, illetõleg devizában, valutában:
) betét és más visszafizetendõ pénzeszköz nyilvánosságtól történõ
gyûjtése;
) pénzkölcsön (hitel, kölcsön, követelések megelõlegezése,
megvásárlása, valamint leszámítolása, a továbbiakban: kölcsön)
nyújtása;
) pénzügyi lízing;
) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;
) készpénz-helyettesítõ fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel
kapcsolatos szolgáltatás nyújtása;
) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári
kötelezettség vállalása;
) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -,
váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történõ
kereskedelmi tevékenység;
5. értékpapír,
értékpapírkibocsátás szervezése, illetõleg az azzal kapcsolatos
szolgáltatások nyújtása, ideértve a jegyzési garancia vállalását is;
) i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység);
j) portfóliókezelés és tanácsadás;
) l)befektetési alap letétkezelés;
m) értékpapír letéti õrzés, valamint értékpapír-letétkezelés;
) n)letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;
) o)hitel referencia szolgáltatás;
) p)q)önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történõ
vagyonkezelés.
(2) Kiegészítõ pénzügyi szolgáltatás a következõ tevékenységek üzletszerû
végzése forintban, illetve devizában:
) pénzváltási tevékenység;
tanácsadás vállalkozásoknak a tõkeszerkezettel, valamint az ezzel
összefüggõ kérdésekkel kapcsolatban, továbbá tanácsadás és
szolgáltatások nyújtása vállalkozások beolvadásával, egyesülésével,
összeolvadásával és megvásárlásával kapcsolatban;
) c) az elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ elektronikus átutalási
rendszerek mûködtetése (elszámolás-forgalmi ügylet);
) d)pénzfeldolgozási tevékenység;
) e)arany pénzérme kereskedelem;
) r)pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt tevékenységek üzletszerûen csak
engedéllyel végezhetõk.
(4) Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag az Állami Pénz- és
Tõkepiaci BankfFelügyeletnek (továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján
kiadott engedélyével végezhetõk az (1) bekezdés a)-dd) és f)-lq) és r)
pontjaibanb) és e) meghatározott pénzügyi szolgáltatások, valamint a (2)
bekezdés e) pontjában meghatározott kiegészítõ pénzügyi szolgáltatás.
(5) Pénzügyi szolgáltatásnak devizában, valutában való végzését, valamint
az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet és a (2) bekezdésének re) pontjában meghatározott kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a Felügyelet az MNB elõzetes véleményének
kikérésével engedélyezi.
(6) Az (1) bekezdés e) pontjában, valamint a (2) bekezdés a)-d) pontjában
meg és c)-d)határozott tevékenységet az MNB engedélyezi, illetve az ilyen
engedélyt az MNB vonja vissza.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott tevékenységek végzésének
engedélyezésérõl az MNB a Felügyeletet értesíti. A Felügyelet az értesítés
alapján a jogi személyt nyilvántartásba veszi.
(8) Törvény korlátozott rendeltetésû pénzforgalmi számla vezetését (3. §
(1) bekezdésének d) pontja), a váltóval saját számlára vagy bizományosként
történõ kereskedelmi tevékenységet (3. § (1) bekezdésének g) pontja), továbbá
az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelést (3. §
(1) bekezdésének l) pontja) más jogi személy részére is lehetõvé teheti.
A pénzügyi intézmény
4. §
(1) Pénzügyi intézmény a hitelintézet (5. §), illetve a pénzügyi
vállalkozás (6. §).
(2) A 3. § (1) bekezdésében meghatározott pénzügyi szolgáltatást - a
pénzügyi szolgáltatás közvetítése (3. § (1) bekezdésének h) pontja)
kivételével - kizárólag pénzügyi intézmény végezhet.
(3) A pénzügyi intézmény, ha törvény másként nem rendelkezik, pénzügyi
szolgáltatáson kívül üzletszerûen kizárólag:
) kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást,
) a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995.
évi XCVI. törvényben,valamint az árutõzsdérõl és az árutõzsdei
ügyletekrõl szóló 1994. évi XXXIX. törvényben, valamint az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról
és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi .....törvényben
(továbbiakban: Épt.) foglalt feltételekkel biztosítási ügynöki,
árutõzsde-ügynöki, illetve befektetési szolgáltatási, kiegészítõ
befektetési szolgáltatási tevékenységet,
) arany kereskedelmi ügyletet, valamint
) részvénykönyv vezetést
folytathat.
A hitelintézet
5. §
(1) Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyûjt és egyéb
pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez.
(2) Kizárólag hitelintézet jogosult betét (3. § (1) bekezdésének a)
pontja), valamint - a saját tõkéjét meghaladó mértékben - más visszafizetendõ
pénzeszköz nyilvánosságtól való gyûjtésére.
(3) A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti
hitelintézet (takarék-, illetõleg hitelszövetkezet) lehet.
(4) A bank az a hitelintézet, amely a 3. § (1) bekezdésének a) és d)
pontjában meghatározott tevékenységet üzletszerûen végzi. Kizárólag bank
kaphat engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének
végzésére.
(5) A szakosított hitelintézet - a 3.§ (1) bekezdés k) és r) pontjaiban
meghatározott tevékenységek kivételével, külön a rá vonatkozó külön törvényi
szabályozásnak (illetve e törvény XXXI. fejezetének) megfelelõen - jogosult a
pénzügyi szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységének meghatározott körének végzésére, azzal, hogy nem kaphat
engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének
végzésére.
(6) A szövetkezeti hitelintézet
) a 3. § (1) bekezdésének a)-e-i), h) és j) pontjában, z milletve a 3.
§ (2) bekezdésének a) pontjában, valamint
) - kizárólag saját számlára - a 3. § (1) bekezdésének g) pontjában
meghatározott tevékenységeket végezhet.
(7) A hitelszövetkezet az (6) bekezdésben meghatározott tevékenységeket - a
pénzváltás kivételével - csak saját tagjai körében végezheti.
A pénzügyi vállalkozás
6. §
(1) A pénzügyi vállalkozás az a pénzügyi intézmény, amely - az 5. § (2)
bekezdésében meghatározott tevékenység kivételével -,külön jogszabályban
meghatározott feltételekkel,
d egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez.
(2) A 3. § (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott tevékenységet csak
pénzügyi vállalkozás, kizárólagos tevékenységként végezheti.
Értelmezõ rendelkezések
7. §
Az értelmezõ rendelkezéseket a 2. számú melléklet tartalmazza.
I. RÉSZ
A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK ENGEDÉLYEZÉSE
I. fejezet
Általános szabályok
Szervezeti szabályok
8. §
(1) Bank és szakosított hitelintézet kizárólag részvénytársaságként, egyéb
pénzügyi intézmény részvénytársaságként vagy szövetkezetként mûködhet.
(2) A részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi intézményre a gazdasági
társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.), a
szövetkezeti formában mûködõ pénzügyi intézményre a szövetkezetekrõl szóló
1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Szt.) rendelkezéseit az e törvényben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Pénzügyi szolgáltatás közvetítését (3. § (1) bekezdés h) pontja),
valamint kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást pénzügyi intézménynek nem minõsülõ,
jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági társaság vagy szövetkezet is
végezhet.
A jegyzett tõke legkisebb összege
9. §
(1) Bank legalább kétmilliárd forint jegyzett tõkével alapítható.
(2) Szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozással
meghatározott jegyzett tõkével alapítható.
(3) Szövetkezeti hitelintézet legalább százmillió forint jegyzett tõkével
alapítható.
(4) Pénzügyi vállalkozás legalább húszmillió forint jegyzett tõkével
alapítható.
10. §
(1) A pénzügyi intézmény alapításához a jegyzett tõkét pénzben kell
befizetni. A jegyzett tõkét kizárólag olyan magyarországi székhelyû
hitelintézetnél lehet befizetni, amely nem vesz részt az alapításban.
(2) A részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi intézmény új részvények
jegyzésével történõ alaptõke emelését kizárólag pénzbeli hozzájárulással lehet
végrehajtani.
(23) A pénzügyi intézmény saját kibocsátású részvényeinek értékesítése
esetén halasztott fizetést illetõleg visszavásárlási kötelezettséget
érvényesen nem köthet ki.
A befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonosok
11. §
A pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonosa csak
olyan személy lehet,
) aki (amely) független a pénzügyi intézmény óvatos, körültekintõ és
megbízható (a továbbiakban együtt: prudens) mûködését veszélyeztetõ
befolyástól, és biztosítani képes a pénzügyi intézmény megbízható,
gondos tulajdonosi irányítását és ellenõrzését, valamint
) akinek (amelynek) üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete
átlátható és ezáltal nem zárja ki a pénzügyi intézmény fölötti
hatékony felügyelet gyakorlását.
12. §
(1) A hitelintézet jegyzett tõkéjében egy tulajdonosnak sem a közvetlen és
közvetett tulajdoni hányada, sem az általa gyakorolt szavazati jog mértéke - a
más hitelintézet, a biztosító intézet, a befektetési társaság, az Országos
Betétbiztosítási Alap a 104. § (1) bekezdésben meghatározott cél érdekében
történõ tulajdonszerzése, illetve a (2) bekezdésben meghatározott esetek
kivételével - nem lehet több tizenöt százaléknál.
(2) A Magyar Állam tulajdoni hányada az (1) bekezdés szerinti arányt
meghaladhatja
) meghatározott pénzügyi szolgáltatás végzésének állam által történõ
biztosítása érdekében;
) olyan hitelintézetben, amelynek piaci részesedése a lakossági
betétgyûjtés, a lakossági hitelezés, a vállalkozások, illetve a helyi
önkormányzatok pénzforgalmi számlavezetése, hitelezése területén a
huszonöt százalékot eléri;
) - hároméves átmeneti idõre - olyan esetben, amikor egy hitelintézet
fizetésképtelensége az ország vagy valamely nagyobb régió gazdasági
érdekeit vagy a bankrendszer megbízható mûködését súlyosan
veszélyeztetné és a fizetésképtelenség, illetve a felszámolás másként
nem hárítható el.
(3) A feladatkörében eljáró önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alap
- a Felügyelettel egyeztetett módon - az (1) bekezdés szerinti arányt
meghaladó tulajdoni hányadot (szövetkezeti hitelintézet esetében részesedést)
szerezhet a hitelintézetben, annak érdekében, hogy
) a Felügyelet által alkalmazható kivételes intézkedés, illetve
) a betétek befagyása
elkerülhetõ legyen.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában hitelintézetnek, biztosító intézetnek,
befektetési társaságnak minõsül az a jogi személy is, amely a székhely ország
joga szerint hitelintézetnek, biztosító intézetnek, befektetési társaságnak
tekintendõ.
Személyi és tárgyi feltételek
13. §
(1) A pénzügyi szolgáltatási tevékenység csak
) jogszabálynak megfelelõ számviteli rend, valamint nyilvántartási
rend,
) a prudens mûködésnek megfelelõ belsõ szabályzat,
) a pénzügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges, külön jogszabályban
meghatározott személyi feltételek,
) a tevékenység végzésére alkalmas technikai, informatikai, mûszaki,
biztonsági felszereltség, helyiség,
) ellenõrzési eljárások és rendszerek, valamint vagyonbiztosítás
(továbbiakban együtt: személyi és tárgyi feltételek) megléte esetén
kezdhetõ meg, illetve folytatható.
(2) A pénzügyi intézmény csak olyan helyiségben mûködhet, amely a szakmai-
érdekképviseleti szervezetek által ajánlott és a Felügyelet által jóváhagyott
biztonsági és ügyfélszolgálati követelményeknek megfelel.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat székhely-, telephely- és
fiókváltozás esetén, valamint a pénzügyi szolgáltatási tevékenység
módosításakor is biztosítani kell.
II. fejezet
Engedélyezési eljárás
Engedély szükségessége
14. §
A Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet
) alapításához;
) egyesüléséhez (beolvadás, összeolvadás), szétválásához;
) alapszabályának módosításához (20. §);
) részvényei befolyásoló részesedést biztosító hányadának
megszerzéséhez, illetõleg a befolyásoló részesedés e törvényben
meghatározott mértéket elérõ növeléséhez;
) igazgatóságának, felügyelõ bizottságának elnökévé vagy tagjává
történõ megválasztáshoz, vagy ügyvezetõjének történõ kinevezéshez,
szövetkezeti hitelintézet esetén az igazgatóság elnökévé, illetve a
felügyelõ bizottság elnökévé, ügyvezetõjévé történõ megválasztásához;
) mûködésének megkezdéséhez;
) tevékenységi körének módosításához;, további pénzügyi szolgáltatási
tevékenység végzéséhez,
) pénzügyi szolgáltatási tevékenységének más, pénzügyi szolgáltatás
közvetítésére jogosult (a továbbiakban: ügynök) igénybevételével
történõ végzéséhez;
) fiókjának, képviseletének, - a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII.
törvény (a továbbiakban: Szmt.) szerinti - leányvállalalatának
(hitelintézet, pénzügyi vállalkozás vagy egyéb vállalkozás) külföldön
történõ létesítéséhez;
) devizakülföldinek minõsülõ vállalkozásban történõ befolyásoló
részesedés szerzéséhez;
k) betétállományának és pénzeszköz visszafizetésére irányuló szerzõdés-
állományának átruházásához (a továbbiakban: betétállomány-átruházás),
) mûködésének megszüntetéséhez.
15. §
(1) A Felügyelet engedélye szükséges a pénzügyi vállalkozás
) alapításához,
) tevékenységi körének módosításához,
) átalakulásához, egyesüléséhez (beolvadás, összeolvadás),
szétválásához, valamint
) az igazgatóság elnökének, illetõleg a felügyelõ bizottság elnökének
megválasztásához.
(2) A pénzügyi vállalkozás alapítására adott engedély a tevékenységi kör
megállapításához, illetõleg a tevékenység megkezdéséhez szükséges engedélyt is
tartalmazza.
16. §
A 3. § (2) bekezdésének er) pontjában meghatározott kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatás végzésére a pénzügyi vállalkozás a 3. § (4) és (5) bekezdése
szerinti engedélyt akkor kaphatja meg, ha igazolja, hogy:
) legalább húszmillió forint készpénzbõl álló jegyzett tõkével
rendelkezik,
) kizárólag névreszóló részvényekkel rendelkezõ részvénytársaságként
mûködik és tulajdonosai között hitelintézet sem közvetlen, sem
közvetett tulajdonosként nem szerepel,
) megfelel a külön jogszabályban megállapított személyi és tárgyi
feltételeknek.
Az alapítási engedély iránti kérelem
17. §
(1) A pénzügyi intézmény alapítási engedély iránti kérelméhez mellékelni
kell:
) az alapítani tervezett pénzügyi intézmény - típusának, tevékenységi
körének egyértelmû meghatározását tartalmazó - alapító okiratát;
) a tervezett mûködési terület (országos kiterjedésû vagy meghatározott
területi egységre korlátozott) meghatározását tartalmazó iratot;
) hitelintézet esetében a 9. §-ban meghatározott jegyzet tõke ötven
százalékának, pénzügyi vállalkozás esetében a 9. §-ban meghatározott
jegyzett tõke teljes összegének az alapítók által történõ tényleges
befizetésére és rendelkezésre állására vonatkozó igazolást;
) a szervezeti felépítésének, az irányítási, döntési és ellenõrzés
rendjének bemutatását, ha ezeket az alapító okirat részletesen nem
tartalmazza;
) külföldi székhelyû kérelmezõ esetében nyilatkozatot a kérelmezõ
kézbesítési megbízottjáról, aki csak Magyarországon bejegyzett
ügyvéd, illetve (társas) ügyvédi iroda, vagy a kérelmezõ
magyarországi bankképviselete lehet;
) pénzügyi vállalkozás esetében annak igazolását, hogy a vállalkozás
rendelkezik a pénzügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges személyi és
tárgyi feltételekkel, valamint a 18. § (2) bekezdés e)-f), h) és k)-
l) pontjában foglaltakat.
(2) Ha az alapítók között olyan személy szerepel, aki (amely) az alapítás
alatt lévõ pénzügyi intézményben befolyásoló részesedést kíván szerezni, az
(1) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez mellékelni
kell
) a cég alapító okiratát,
) a cég három hónapnál nem régebbi cégkivonatát, külföldi cég esetében
az eredeti cégkivonatot és annak hiteles magyar nyelvû fordítását,
vagy igazolást arról, hogy a céget a vállalati (gazdasági)
nyilvántartásba bejegyezték,
) a cégben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ személy 3. számú
mellékletben meghatározott azonosító adatait, illetõleg a büntetlen
elõéletére vonatkozó igazolást,
) természetes személy büntetlen elõéletére vonatkozó igazolást,
) harminc napnál nem régebbi igazolást arra vonatkozóan, hogy az
alapításban részt vevõ személynek az adóhatósággal, vámhatósággal,
illetve a társadalombiztosítási szervvel szemben tartozása nincs,
) nyilatkozatot az erre vonatkozó okirati bizonyítékkal együtt arra,
hogy a jegyzett tõke befizetéséhez szükséges összeg az alapításban
résztvevõ személy törvényes jövedelmébõl származik,
) hitelintézet esetén a gazdasági társaság elõzõ három naptári évre,
pénzügyi vállalkozás esetén egy naptári évre vonatkozó, könyvvizsgáló
által hitelesített mérlegét és eredmény-kimutatását,
) nyilatkozatot arról, hogy milyen - az Szmt. szerinti - függõ és
jövõbeni kötelezettségei vannak,
) ügyfélcsoporthoz tartozó alapító esetén az alapító tulajdonosi
szerkezetének, valamint azon körülmények részletes leírását, amelyek
miatt az alapító kapcsolatban álló személyek csoportjához tartozónak
minõsül, továbbá az irányító vállalat elõzõ évre vonatkozó
konszolidált éves beszámolóját, ha az irányító vállalat csoport
konszolidált beszámoló készítésére kötelezett,
) a kérelemben érintett személyek teljes bizonyító erejû magánokiratban
foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárulnak az
engedély iránti kérelemhez mellékelt iratban foglaltak valódiságának
a Felügyelet által megkeresett szervek útján történõ ellenõrzéséhez.
(3) Ha az alapítók között befolyásoló részesedést szerezni kívánó külföldi
székhelyû pénzügyi intézmény, biztosító intézet vagy befektetési társaság van,
az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül az engedély iránti kérelemhez be kell
nyújtani a székhely szerinti ország illetékes felügyeleti hatóságának
igazolását, illetõleg nyilatkozatát arról, hogy a vállalkozás a prudens
tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat betartva mûködik.
(4) Alapítási engedély alapján a hitelintézet a banküzem létesítésével
kapcsolatos tevékenységet végezhet.
A tevékenységi (mûködési) engedély iránti kérelem
18. §
(1) A hitelintézet mûködésének - pénzügyi szolgáltatási tevékenységének -
megkezdéséhez a Felügyelet engedélye szükséges.
(2) A hitelintézetnek a tevékenységi engedély megadása iránti kérelméhez a
következõket kell a Felügyelethez benyújtani:
) a jegyzett tõkének a 10. § (1) bekezdése szerinti teljes befizetésére
vonatkozó igazolást,
) az a) pont szerinti összeg teljes vagy részleges felhasználása esetén
igazolást, illetõleg nyilatkozatot arról, hogy a felhasználás az
alapítás, illetõleg a mûködés megkezdése érdekében történt,
) a hitelintézet jegyzett tõkéjében legalább öt százalékos
részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkezõ tulajdonos
azonosítására alkalmas adatokat,
) a középtávú - az elsõ három évre vonatkozó - üzleti tervet, a
mûködéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására
vonatkozó tényeket,
) a folytatni kívánt tevékenységekre vonatkozó általános szerzõdési
feltételt és üzletszabályzatot,
) nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a tevékenységét mikor kívánja
megkezdeni,
) az Országos Betétbiztosítási Alap nyilatkozatát vagy -
hitelszövetkezet esetében - valamelyik önkéntes betét-, illetve
intézményvédelmi alap nyilatkozatát arról, hogy a kérelmezõt felveszi
tagjai közé,
) nyilatkozatot arról, hogy a jogszabályban meghatározott, illetõleg
jogszabályon alapuló adatszolgáltatások teljesítésére felkészült,
valamint az adatszolgáltatáshoz felhasznált számítógépes programok
tesztfuttatási eredményeit,
) számviteli politikájának, részletes számviteli rendszerének
tervezetét,
) bank és szakosított hitelintézet esetében a hitelintézetek közötti
országos elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ átutalási
rendszerhez való közvetlen csatlakozásról szóló nyilatkozatot és a
csatlakozást biztosító informatikai rendszer könyvvizsgálói
igazolását, szövetkezeti hitelintézet esetében az elõbb említett
iratokat vagy a közvetve történõ csatlakozás elfogadásáról adott
nyilatkozatot,
) devizában végzett pénzforgalmi szolgáltatás esetén a nemzetközi
elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ valamely átutalási
rendszerhez közvetlenül vagy közvetett formában történõ
csatlakozásról szóló nyilatkozatot,
) a természetes személy hiteladósokat nem érintõ, a hitelintézetek
által létrehozott és mûködtetett - a természetes személy
hiteladósokat nem érintõ - a Felügyelet által elismert központi
hitelinformációs rendszerhez történõ csatlakozási nyilatkozatot,
továbbá
) szövetkezeti hitelintézet esetén a 216. §-ban meghatározott
integrációs szervezet nyilatkozatát arról, hogy a kérelmezõt tagjai
közé felveszi.
(3) Már mûködõ pénzügyi intézmény, illetve befektetési vállalkozás
tevékenységi körének pénzügyi szolgáltatással történõ bõvítésére vonatkozó
engedély iránti kérelméhez köteles benyújtani a tevékenység végzéséhez
szükséges személyi és tárgyi feltételek meglétét bizonyító igazolást, valamint
a (2) bekezdés e)-f), h), és k)-l) pontjában foglaltakat.
19. §
A 14. § h) pontjában meghatározott esetben az engedély iránti kérelemhez be
kell nyújtani az írásbeli szerzõdést, amely azt a szerzõdési kikötést is
tartalmazza, hogy a Felügyelet, illetõleg a hitelintézet korlátozás nélkül
ellenõrizheti az ügynök a megbízás tárgyát képezõ tevékenységgel kapcsolatos
gazdálkodását és üzleti könyveit.
Az alapszabály módosításának engedélyezése
20. §
A Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézetek alapszabályának
módosításához a következõ esetekben:
) a cég nevének és székhelyének megváltoztatása,
) a tevékenységi kör módosítása,
) a jegyzett tõke leszállítása,
) részvényfajta megváltoztatása, új részvényfajta kibocsátása, vagy a
korábban kibocsátott részvények típusainak módosítása,
) az igazgatóság jogkörének módosítása,
) átváltoztatható vagy elõvásárlási jogot biztosító kötvény kibocsátása
és az azokra vonatkozó szabályok módosítása,
) részvényre vonatkozó elõvásárlási jog alapítása és megváltoztatása.
Átalakítás, egyesülés és szétválás engedélyezése
21. §
Hitelintézet más típusú hitelintézetté történõ átalakítása esetén az
alapításra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
22. §
(1) Részvénytársasági formában mûködõ hitelintézet csak részvénytársasági
formában mûködõ hitelintézettel, szövetkezeti formában mûködõ hitelintézet
csak szövetkezeti formában mûködõ hitelintézettel egyesülhet.
(2) Pénzügyi vállalkozás hitelintézettel, pénzügyi vállalkozással vagy
befektetési vállalkozással, hitelintézet csak hitelintézettel egyesülhet.
(3) Hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás egyesülés esetén az
engedélyezésre irányuló kérelemhez be kell nyújtani:
) az átalakulási tervet,
) a könyvvizsgáló által hitelesített:
1. vagyon-mérleg tervezetet,
2. a kötelezettségek és a követelések állományát,
) a 18. §-ban meghatározott mindazon iratot, amely a végezni kívánt
tevékenységi kör engedélyezéséhez szükséges,
) hitelintézetek egyesülése esetén olyan adatokat, amelyekbõl a 74. §
(2) bekezdésében foglalt feltétel fennállása megállapítható.
23. §
A Felügyeletnek a pénzügyi intézmények egyesüléséhez adott engedélye nem
pótolja a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét. A Gazdasági Versenyhivatal az
érdemi határozatot harminc napon belül hozza meg.
24. §
Pénzügyi intézmények összeolvadása esetén a Felügyelet az alapítás és a
mûködés megkezdésének engedélyezésével kapcsolatos határozatot egy eljárásban
is meghozhatja.
25. §
(1) Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások szétválására az alapításra
vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.
(2) Az alapszabály módosításának engedélyezése iránti eljárásban e
törvénynek az alapítás és mûködés engedélyezésére megállapított szabályait
kell alkalmazni.
Az engedély megadása
26. §
Az engedélyezési eljárás során a Felügyelet a kérelemmel összefüggõ és
rendelkezésére álló okiratokat és információkat köteles gondosan mérlegelni és
meggyõzõdni arról, hogy az engedély kiadása nem ütközik jogszabályba. A
Felügyelet a tevékenységi engedélyezési eljárás során az egyes engedélyezési
feltételek meglétét a helyszínen is megvizsgálja.
Az engedély iránti kérelem elutasítása
27. §
(1) A Felügyelet az alapítás iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmezõ
) az engedélyezési eljárásban megtévesztõ vagy valótlan adatot közöl,
) által alapítani kívánt pénzügyi intézmény nem felel meg a jegyzett
tõkére, a társasági formára, a tulajdonlásra, illetõleg az irányító
testületekre vonatkozó törvényi követelményeknek,
) devizakülföldi és nincs kézbesítési megbízottja.
(2) A tevékenységi engedély iránti kérelmet a Felügyelet elutasíthatja, ha
a kérelmezõ
) esetében az (1) bekezdésben említett valamely elutasítási ok fennáll,
) a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezik,
) üzleti terve, az engedély iránti kérelemhez mellékelt egyéb irat,
továbbá a Felügyelet rendelkezésére álló bármely okirat, adat, vagy
információ alapján megállapítható, hogy a kérelmezõ nem tud
megfelelni a prudens mûködésre vonatkozó jogszabályi elõírásoknak.
Az alapítási engedély érvényességének határideje
28. §
A hitelintézet alapítását engedélyezõ határozat érvényét veszti, ha a
tevékenységi engedély iránti kérelmet a határozat kézhezvételétõl számított
hat hónapon belül a hitelintézet nem nyújtja be a Felügyelethez. A határidõ
elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.
Az engedély visszavonása, visszaadása
29. §
(1) A Felügyelet az engedélyt visszavonhatja, ha
) az engedélyt a Felügyelet megtévesztésével vagy más jogszabálysértõ
módon szerezték meg,
) a pénzügyi intézmény - törvény által - tiltott tevékenységet folytat,
) a pénzügyi vállalkozás az alapítási engedély, illetõleg a
hitelintézet a tevékenységi engedély kézhezvételétõl számított
tizenkét hónapon belül a tevékenységét nem kezdi meg,
) a pénzügyi vállalkozás tizenkét hónapon keresztül nem - vagy csak
jelentéktelen mértékben - folytat pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet,
) a pénzügyi intézmény már nem felel meg e törvény vagy - a prudens
mûködésre vonatkozó - más jogszabályban foglalt rendelkezéseknek,
) a pénzügyi intézmény több alkalommal súlyosan megsértette a
számvitelre, a független és megbízható irányításra, illetve
ellenõrzésre vonatkozó, továbbá az e törvényben, valamint a prudens
mûködésre vonatkozó más jogszabályokban, illetve a Felügyelet
határozataiban foglalt elõírásokat,
) olyan körülmény áll fenn, amely miatt a pénzügyi intézmény mûködése
súlyosan veszélyezteti vagy sérti a betétesek vagy más ügyfelek
érdekeit, akadályozhatja a pénzforgalmat, illetve a pénz- és tõkepiac
megfelelõ mûködését,
) a pénzügyi intézmény alapítási, vagy tevékenységi engedélyét - 31. §-
nak megfelelõen - visszaadja.
(2) A pénzügyi intézménynek nem minõsülõ gazdálkodó szervezet engedélyét a
Felügyelet az (1) bekezdésben foglaltak megfelelõ alkalmazásával vonhatja
vissza.
30. §
(1) A Felügyelet a hitelintézet tevékenységi engedélyét - a 29. §-ban
felsorolt eseteken felül - akkor is visszavonhatja, ha a hitelintézet
) tevékenységét hat hónapnál hosszabb idõre beszüntette,
) esetében fennáll a veszélye annak, hogy nem tud eleget tenni
kötelezettségeinek,
) nem tud eleget tenni kötelezettségeinek,
) az Országos Betétbiztosítási Alappal fennálló tagsági jogviszonya
kizárással megszûnt vagy más, betét-, illetve intézményvédelmi
alapban fennálló tagsággal együttjáró kötelezettségének nem tesz
eleget.
(2) A Felügyelet az engedély visszavonásával egyidejûleg
) kezdeményezi a hitelintézet felszámolását,
) kezdeményezheti a pénzügyi vállalkozás felszámolását.
(3) Hitelintézet tevékenységi engedélyét a Felügyelet a pénzügyminiszter és
az MNB elnökének jóváhagyásával vonhatja vissza.
31. §
A pénzügyi intézmény a tevékenységi engedélyét a Felügyeletnek akkor
adhatja vissza, ha bizonyítja, hogy pénzügyi szolgáltatásokból származó
kötelezettsége nincs. A Felügyelet meghatározhatja azokat a feltételeket és
elõírásokat, amelyek teljesítéséig a pénzügyi intézmény mûködését - az arra
vonatkozó szabályok szerint - köteles folytatni.
Közös rendelkezések
32. §
Az engedély iránti kérelem alapjául meghatározott iratokat három példányban
kell benyújtani. Idegen nyelvû kérelem esetén mellékelni kell a benyújtott
iratok hiteles magyar nyelvû fordítását is. Az iratok benyújtásától el lehet
tekinteni, ha azok tartalmáról a Felügyeletnek hivatalos tudomása van.
III. fejezet
A bankképviseletre vonatkozó sajátos szabályok
33. §
(1) A bankképviselet kapcsolatot tarthat személyekkel és szervezetekkel, a
jogszabályok keretei között adatokat és információkat szolgáltathat a
képviselt hitelintézetrõl, valamint elõsegítheti annak szolgáltatás-nyújtását
és ügyfeleivel való kapcsolattartását, de üzletszerû tevékenységet nem
folytathat.
(2) A magyarországi székhellyel nyilvántartott bankképviselet jogi személy,
amelyet a cégjegyzékbe be kell jegyezni.
34. §
A Felügyelet engedélye szükséges külföldi székhelyû hitelintézet
bankképviseletének Magyarországon történõ létesítését a Felügyeletnek be kell
jelenteni. , valamint A Felügyelet engedélye szükséges magyarországi
székhelyû hitelintézet bankképviseletének külföldön történõ létesítéséhez és a
bankképviselet mûködésének megkezdéséhez.
35. §
(1) Magyarországi székhellyel rendelkezõ hitelintézet külföldi
képviseletének létesítésére irányuló engedély iránti kérelemnek tartalmaznia
kell:
) a bankképviselet megnevezését a képviseleti jellegre való utalással,
) a végezni kívánt tevékenységek részletes megjelölését,
) a mûködés tervezett idõtartamát,
) az alkalmazni kívánt érdemi ügyintézõk számát és szakmai
önéletrajzát,
) a bankképviselet vezetõjének nevét és szakmai önéletrajzát.
(2) Külföldi hitelintézet magyarországi bankképviseletének létesítésére
irányuló kérelem bejelentés esetén a engedélykérelembejelentésnek - az (1)
bekezdésben felsoroltakon felül - tartalmaznia kell a kérelmezõbejelentõ
illetékes felügyeleti hatóságától származó
) képviselet-létesítésre vonatkozó engedélyt, illetõleg hozzájáruló
nyilatkozatot vagy tudomásulvételt,
) nyilatkozatot, amely szerint a képviselet vezetõjének személyére
nézve kizáró okot nem állapított meg.
36. §
(1) A bankképviselet vezetõje felelõs az e törvényben a bankképviseletre
meghatározott rendelkezések betartásáért.
(2) A bankképviselet öt munkanapon belül köteles bejelenteni a
Felügyeletnek a bankképviselet áthelyezését vagy megszüntetését, illetve a
képviseletet ellátó személy megváltozást.
II. RÉSZ
A HITELINTÉZETEK ÉS PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁSOK TULAJDONJOGÁNAK GYAKORLÁSA,
IRÁNYÍTÁS ÉS ELLENÕRZÉS
IV. fejezet
A tulajdonjog gyakorlásának szabályai
A befolyásoló részesedés megszerzése vagy módosítása
37. §
(1) Köteles a Felügyelettõl - a szerzõdéskötést megelõzõen - a engedélyt
kérni, aki a pénzügyi intézményben
) befolyásoló részesedést kíván szerezni, vagy
) befolyásoló részesedését úgy kívánja módosítani, hogy a tulajdoni
részesedése vagy szavazati joga elérje a tizenöt, harminchárom,
ötven, vagy a hetvenöt százalékos határértéket.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott engedély iránti kérelemhez a
kérelmezõnek be kell nyújtani 17. § (2)-(3) bekezdésben meghatározott
iratokat.
(3) A pénzügyi intézmény tulajdonosa a tulajdonjoghoz, illetõleg a
szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó elõnyöket biztosító
megállapodást csak a Felügyelet engedélyével köthet.
(4) Aki olyan vállalkozásban, amely pénzügyi intézményben befolyásoló
részesedéssel rendelkezik, többségi részesedést kíván szerezni, köteles - a
szerzõdéskötést megelõzõen - a Felügyelettõl engedélyt kérni.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemnek tartalmaznia
kell:
) a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ
vállalkozás megnevezését,
) a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ
vállalkozásból a kérelmezõ birtokában lévõ részesedés megjelölését,
) a megszerezni kívánt részesedés arányát,
) a tulajdonszerzésre, illetõleg a szavazati joghoz kapcsolódó,
jelentõs elõnyöket biztosító megállapodásra tett szerzõdéses
ajánlatot,
) a kérelmezõnél vezetõ tisztségviselõi beosztásban lévõ személy
tekintetében a 44. § (4) bekezdésében foglalt kizáró ok megítéléséhez
szükséges tényeket.
(6) Az engedélyt kérõ, illetõleg a tulajdonos
) a befolyásoló részesedésbõl eredõ engedélyeztetni kívánt szavazati
jogát, illetõleg
) a tulajdonszerzéshez, illetõleg a szavazati joghoz kapcsolódó,
engedélyeztetni kívánt elõnyöket biztosító megállapodásból származó
jogokat
az engedély iránti kérelemnek a Felügyelet által történt kézhezvételétõl
számított kilencvenedik nap elteltétõl gyakorolhatja, kivéve ha a Felügyelet a
39-40. §-ban meghatározott jogával él.
38. §
(1) A pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ személy
köteles a Felügyeletnek a szerzõdéskötést megelõzõen két nappal bejelenteni,
ha
) befolyásoló részesedését teljes egészében meg kívánja szüntetni, vagy
) tulajdoni részarányát, vagy az elõnyt biztosító szerzõdését úgy
kívánja módosítani, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga a
tizenöt, harminchárom, ötven, vagy a hetvenöt százalékos határérték
alá csökkenjen.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy két napon belül köteles a
Felügyeletnek bejelenteni, ha új vezetõ állású személyt választott.
(3) A bejelentésnek - az (1) bekezdés b) pontja esetében - tartalmaznia
kell a fennmaradó tulajdoni részesedést, a szavazati jog mértékét vagy a
jelentõs elõnyt biztosító szerzõdés módosítását is.
39. §
(1) A Felügyelet a 37. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott engedély iránti
kérelem benyújtásától számított kilencven napon belül megtagadja a pénzügyi
intézményben történõ befolyásoló részesedés megszerzésére, illetõleg
felemelésére irányuló vagy jelentõs elõnyt biztosító szerzõdés megkötésére
vonatkozó engedély megadását, ha a kérelmezõ (ideértve tulajdonosának vagy
vezetõ tisztségviselõjének)
) tevékenysége, illetve a pénzügyi intézményre gyakorolt befolyása
veszélyezteti a pénzügyi intézmény független, megbízható és
körültekintõ tulajdonosi irányítását,
) üzleti tevékenységének, illetõleg kapcsolatainak jellege, vagy a más
vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni
részesedésének szerkezete olyan, hogy a felügyeleti tevékenységet
akadályozza.
(2) Az engedélyt kérõ személy, vagy tulajdonosának, vezetõ
tisztségviselõjének tevékenysége, illetve a pénzügyi intézményre gyakorolt
befolyása különösen akkor veszélyezteti a pénzügyi intézmény független,
megbízható és körültekintõ tulajdonosi irányítását, ha
) pénzügyi, gazdasági helyzete az ajánlat tárgyát képezõ
részesedésszerzés nagyságához viszonyítva nem minõsíthetõ
megfelelõnek,
) nem bizonyítható a részesedés szerzéshez felhasznált pénzeszközök
eredetének törvényessége, vagy a pénzeszközök tulajdonosaként
megjelölt személy adatainak valódisága,
) nem teljesíti a Felügyelet által a hitelintézet számára a
helyreállítási tervben megállapított feltételeket,
) szavazati jogának gyakorlását a Felügyelet - a bejelentést megelõzõ
öt éven belül - felfüggesztette,
) természetes személy esetén a 44. § (4) bekezdésében foglalt kizáró
okok megítéléséhez szükséges tényeket.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott tény, illetõleg körülmény
ellenõrzése érdekében a Felügyelet bármelyik érdekelt féltõl törvény
felhatalmazása alapján kezelhetõ adatot, illetve tájékoztatást kérhet.
(4) Ha a tulajdonszerzésre irányuló szerzõdés engedélyezésének feltételei
már nem állnak fenn, a Felügyelet a jogellenes állapot megszüntetéséig,
illetve a feltételek meglétének ismételt igazolásáig a tulajdonos szavazati
jogának gyakorlását felfüggeszti.
(5) A Felügyelet engedélye nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatalnak
az irányítás megszerzéséhez szükséges engedélyét.
40. §
Az elõírt engedély iránti kérelem benyújtásának elmulasztása, a kérelem
elutasítása, az elõírt bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetõleg az
adatszolgáltatás megtagadása esetén a részesedésszerzésre vagy az elõny
biztosítására irányuló szerzõdésbõl származó szavazati jogok gyakorlását a
Felügyelet a megfelelõ törvényes feltételek biztosításáig megtilthatja.
41. §
(1) A szerzõdéskötést követõ harminc napon belül írásban köteles értesíteni
a Felügyeletet, aki a pénzügyi intézményben
) befolyásoló részesedést szerzett,
) befolyásoló részesedését úgy módosította, hogy
1. a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga eléri a tizenöt,
harminchárom, ötven, vagy a hetvenöt százalékos határértéket, vagy
2. tulajdoni részesedése vagy szavazati joga már nem éri el a
tizenöt-, harminchárom-, ötven-, vagy a hetvenöt százalékos
határértéket, vagy
) a tulajdonjoghoz, illetõleg a szavazati joghoz kapcsolódó, jelentõs
elõnyöket biztosító megállapodást kötött, vagy az ilyen megállapodást
módosította.
(2) A pénzügyi intézmény öt munkanapon belül köteles a Felügyeletet írásban
tájékoztatni, ha tudomást szerez a 12. § és a 37-38. §-okban meghatározott
arányú részesedés megszerzésérõl, elidegenítésérõl, illetve módosulásáról.
V. fejezet
A tulajdonosokra, a vezetõ testületek tagjaira és a vezetõ állású személyekre
vonatkozó követelmények
42. §
A részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi intézmény részvényei - a
szavazati jogot nem biztosító elsõbbségi részvények kivételével - kizárólag
névre szóló részvények lehetnek.
43. §
(1) A pénzügyi intézmény igazgatósága a névre szóló részvényekrõl olyan
részvénykönyvet köteles vezetni, amely legalább a következõ adatokat
tartalmazza:
) a részvénytulajdonosok nevét, természetes személy esetén lakcímét,
anyja nevét, állampolgárságát, jogi személy vagy jogi személyiséggel
nem rendelkezõ gazdasági társaság esetén pedig székhelyét,
) ha a részvénynek több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok és a
közös képviselõ a) pontban meghatározott adatait,
) a részvény kódját és névértékét,
) a részvény fajtáját,
) a részvényvásárlás idõpontját,
) a részvényvásárlás részvénykönyvbe történõ bejegyzésének idõpontját,
) a felülbélyegzés idõpontját,
) a részvény bevonásának és megsemmisítésének idõpontját,
) a tulajdonszerzéssel összefüggõ felügyeleti határozat ügyszámát és
idõpontját.
(2) A részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy abból visszamenõlegesen is
megállapítható legyen mindennemû változtatás, módosítás, törlés vagy javítás,
illetõleg az adatot bejegyzõ személye, valamint a bejegyzés jogalapja és
idõpontja.
(3) A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a legalább öt
százalékot elérõ tulajdonosok által a pénzügyi intézményben birtokolt - a 4.
számú melléklet szerint számított - közvetett tulajdonának azonosításra
alkalmas adatait is.
Közös szabályok
44. §
(1) A Felügyelet elõzetes engedélyével választható meg, illetõleg nevezhetõ
ki:
) a banknál és szakosított hitelintézetnél vezetõ állású személy,
a szövetkezeti hitelintézetnél az igazgatóság és a felügyelõ bizottság
elnöke, illetõleg az ügyvezetõ
) c) a pénzügyi vállalkozásnál az igazgatóság és a felügyelõ bizottság
elnöke.
(2) Ha a Felügyelet a kérelem kézhezvételét követõ harminc napon belül a
kérelmet nem utasítja el, az engedélyt megadottnak kell tekinteni.
(3) A Felügyelet - az (1) bekezdésnek megfelelõen a (4)-(5) bekezdésben
foglaltakra figyelemmel - a megválasztásra, illetõleg kinevezésre csak olyan
természetes személy esetében adhat engedélyt, aki szakmai hozzáértése,
vezetõi, illetõleg üzleti gyakorlata alapján a rendelkezésre álló adatok,
illetve információk szerint alkalmas a pénzügyi intézmény független,
megbízható és körültekintõ irányítására és ellenõrzésére, tevékenysége az
intézmény hasznára lesz, s egyéb vállalt funkciói nem akadályozzák feladatai
teljesítésében.
(4) Vezetõállású személynek nem választható meg, továbbá ilyenként nem
foglalkoztatható az, aki:
) befolyásoló részesedéssel rendelkezik (vagy rendelkezett), illetõleg
vezetõ állású személy (vagy az volt) egy olyan pénzügyi intézményben
1. amely esetében a fizetésképtelenséget csak a Felügyelet által
alkalmazott kivételes intézkedésekkel lehet elkerülni vagy
2. amelyet a tevékenységi engedély visszavonása miatt fel kellett
számolni
és akinek személyes felelõsségét e helyzet kialakulásáért jogerõs
határozat megállapította,
) súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény vagy más, a banküzemre
vagy a pénzügyi intézmény gazdálkodására vonatkozó jogszabály
elõírásait és emiatt vele szemben a Felügyelet, más hatóság vagy
bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerõs határozatban bírságot
alkalmazott,
) büntetett elõéletû.
(5) Hitelintézetnél nem lehet vezetõ állású személy a felügyelõ bizottsági
tag kivételével a (4) bekezdésében foglaltakon túl az sem, aki
) nem rendelkezik legalább három évi - a banki vagy vállalati
gazdálkodás, illetve az államigazgatás pénzügyi, illetve gazdasági
területén szerzett - vezetõi gyakorlattal,
) más pénzügyi intézménynél könyvvizsgáló,
) olyan tisztséget tölt be, amely tisztség ellátása korlátozhatja
szakmai feladatainak ellátását.
(6) Az (5) bekezdés b) pontjában foglalt tilalom nem terjed ki a
bankcsoportnál alkalmazott vezetõ állású személyre a bankcsoporthoz tartozó
pénzügyi intézmények vonatkozásában.
(7) Ha a szövetkezeti hitelintézet más pénzügyi intézményben közvetlenül
vagy közvetve tulajdonos, az (5) bekezdés b) pontjában foglalt tilalmat nem
kell alkalmazni.
VI. fejezet
Felelõsségi és képviseleti szabályok
45. §
A pénzügyi intézmény igazgatóságának, felügyelõ bizottságának vezetõi és
tagjai felelõsek azért, hogy a pénzügyi intézmény az engedélyezett
tevékenységeket az e törvényben és a külön jogszabályokban foglalt
elõírásoknak megfelelõen végezze.
46. §
A vezetõ állású személy és a pénzügyi intézmény alkalmazottja mindenkor - e
beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelõ - elvárható
gondossággal és szakértelemmel, a pénzügyi intézmény és az ügyfelek érdekeinek
figyelembe vételével, a jogszabályok szerint köteles eljárni.
47. §
(1) Hitelintézet esetében cégjegyzésre - ideértve a bankszámla feletti
rendelkezést is - és a hitelintézet nevében a pénzügyi szolgáltatási
tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra külsõ igazgatósági tag (63.
§ (2) bekezdése) csak az egyik belsõ igazgatósági taggal (62. § (2) bekezdése)
vagy két belsõ igazgatósági tag, illetve két ügyvezetõ együttesen jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott két belsõ igazgatósági tag, illetve a
két ügyvezetõ együttes aláírási jogosultsága - a hitelintézet igazgatósága
által jóváhagyott belsõ szabályzatban rögzített eljárási rend szerint -
együttes aláírási jogosultságként átruházható. A hitelintézet ügyfelének
kérésére be kell mutatni a hitelintézet nevében kötelezettséget vállalók
aláírási jogosultságát tartalmazó belsõ szabályzatot.
48. §
A vezetõ állású személy, illetõleg a pénzügyi intézmény könyvvizsgálója
köteles két napon belül bejelenteni a Felügyeletnek, ha
) a pénzügyi intézmény szükséghelyzetbe kerül, illetõleg fennáll a
veszélye annak, hogy nem tud eleget tenni a pénzügyi szolgáltatási
tevékenységbõl származó kötelezettségeinek, nem tud megfelelni e
törvény és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok, valamint a
Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény (továbbiakban: MNB
tv.), a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a
jegybanki rendelkezések elõírásainak,
) a pénzügyi intézmény nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek
vagy
) bekövetkezett a pénzügyi intézmény alapítási, illetõleg tevékenységi
engedélye visszavonásának a 29. §-ban meghatározott oka.
VII.fejezet
Titoktartás
Üzleti titok
49. §
(1) Üzleti titok minden olyan, a pénzügyi intézmény tevékenységéhez
kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához
a pénzügyi intézménynek méltányolható érdeke fûzõdik és amelyet a pénzügyi
intézmény üzleti titokká minõsített, illetve amelynek titokban tartása
érdekében a pénzügyi intézmény a szükséges intézkedéseket megtette.
(2) A pénzügyi intézmény tulajdonosa, a pénzügyi intézményben részesedést
szerezni kívánó személy, a vezetõ állású személy, valamint a pénzügyi
intézmény alkalmazottja köteles a pénzügyi intézmény mûködésével kapcsolatban
tudomására jutott üzleti titkot - idõbeli korlátozás nélkül - megtartani.
(3) A (2) bekezdésben elõírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a
feladatkörében eljáró
) Felügyelettel,
) Országos Betétbiztosítási Alappal, önkéntes betét- és
intézményvédelmi alappal,
) MNB-vel,
) nemzetbiztonsági szolgálattal,
) Állami Számvevõszékkel,
) Gazdasági Versenyhivatallal,
) a központi költségvetési pénzeszközök felhasználásának
szabályszerûségét és célszerûségét ellenõrzõ Kormányzati Ellenõrzési
Irodával
szemben.
(4) A (2) bekezdésben elõírt titoktartási kötelezettség az eljárás alapját
képezõ ügyre vonatkozóan nem áll fenn a feladatkörében eljáró
) nyomozóhatósággal, ügyészséggel szemben a folyamatban lévõ
büntetõeljárás keretében,
) a büntetõ-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben, továbbá
a csõd-, illetve felszámolási eljárás keretében a bírósággal szemben.
Banktitok
50. §
(1) Banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekrõl a pénzügyi intézmény
rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél
személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,
gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi
intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a
pénzügyi intézménnyel kötött szerzõdéseire vonatkozik.
(2) E törvény banktitokra vonatkozó rendelkezései szempontjából a pénzügyi
intézmény ügyfelének kell tekinteni mindenkit, aki (amely) a pénzügyi
intézménytõl pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe.
51. §
(1) Banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha
) a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselõje a rá
vonatkozó kiszolgáltatható banktitok-kört pontosan megjelölve
közokiratba, vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba foglaltan
kéri, vagy erre felhatalmazást ad,
) e törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést
ad,
) a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló
követelése eladásához vagy lejárt követélése érvényesítéséhez
szükségessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok
megtartásának kötelezettsége nem áll fenn
) a feladatkörében eljáró Országos Betétbiztosítási Alappal, MNB-vel,
Állami Számvevõszékkel, Gazdasági Versenyhivatallal, a Felügyelettel,
az önkéntes intézményvédelmi és betétbiztosítási alapokkal,a a
központi költségvetési pénzeszközök felhasználásának
szabályszerûségét és célszerûségét ellenõrzõ Kormányzati Ellenõrzési
Irodával,
) a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzõvel, valamint a feladatkörében
eljáró gyámhatósággal,
) a csõdeljárás, felszámolási eljárás, bírósági végrehajtási eljárás,
illetve végelszámolás ügyében eljáró vagyonfelügyelõvel,
felszámolóval, végrehajtóval, illetve végelszámolóval,
) a folyamatban lévõ büntetõ eljárás keretében eljáró, valamint a
feljelentés kiegészítését végzõ nyomozóhatósággal, ügyészséggel,
) a büntetõ-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben, továbbá
a csõd-, illetve felszámolási eljárás keretében a bírósággal,
) a külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a
titkosszolgálati eszközök alkalmazására, titkos információgyûjtésre
felhatalmazott szervvel,
) a fõigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott
feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálattal,
) a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló
1992. évi LXXXIX. törvény 17. § (5) bekezdésében meghatározott
esetben a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel,
i) az adó-, vám-, és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének
ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható
okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró
adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel
szemben
e szerveknek a pénzügyi intézményhez intézett írásbeli megkeresése esetén.
(3) A banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben
sem, ha az adóhatóság nemzetközi szerzõdés alapján, külföldi hatóság írásbeli
megkeresésének teljesítése érdekében írásban kér adatot a pénzügyi
intézménytõl.
(4) Az írásbeli megkeresésben meg kell jelölni azt az ügyfelet vagy
bankszámlát, akirõl vagy amelyrõl a (2) bekezdésben megjelölt szerv vagy
hatóság a banktitok kiadását kéri, valamint a kért adatok fajtáját és az
adatkérés célját.
(5) A (2) és (3) bekezdés szerint adatkérésre jogosult a rendelkezésére
bocsátott adatokat kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyet az
adatkéréskor megjelölt.
(6) A pénzügyi intézmény az (1)-(3) bekezdésekben, valamint az 52. §-ban
foglalt esetekben az adatok kiszolgáltatását - titoktartási kötelezettségére
hivatkozva - nem tagadhatja meg.
52. §
A pénzügyi intézmény a nyomozóhatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat és az
ügyészség írásbeli megkeresésére haladéktalanul köteles kiszolgáltatni a kért
adatot a nála vezetett bankszámláról és az általa lebonyolított ügyletrõl, ha
adat merül fel arra, hogy a bankszámla vagy az ügylet
) kábítószer-kereskedelemmel
) terrorizmussal,
) illegális fegyverkereskedelemmel,
) pénzmosással,
) szervezett bûnözéssel
van összefüggésben.
53. §
(1) Az 51. § (2) bekezdésének d), és f)-g) pontjai, valamint az 52. §
alapján történõ adatátadásról a pénzügyi intézmény az érintett ügyfelet nem
tájékoztathatja.
(2) Az adatkérõ az (1) bekezdésben említett esetek kivételével az ügyfelet
az adatkérésrõl köteles tájékoztatni.
54. §
(1) Nem jelenti a banktitok sérelmét
) az olyan összesített adatok szolgáltatása, amelybõl az egyes ügyfelek
személye vagy üzleti adata nem állapítható meg,
) az ügyfél pénzforgalmi bankszámlájának elnevezésére és számára
vonatkozó adatszolgáltatás,
) ba hitelintézet és befektetési társaság részérõl az általuk
létrehozott és mûködtetett - a természetes személy hiteladósokat nem
érintõ - az általuk létrehozott és mûködtetett - a természetes
személy hiteladósokat nem érintõ - központi hitelintézeti
hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerbõl a pénzügyi
intézményeknek a (2)-(4) bekezdés szerinti, valamint a rendszer
szabályainak megfelelõ adatszolgáltatás,
) ca pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi
vagy egyéb szakértõnek történõ adatátadás,
) a pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a
pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ
tulajdonosnak vagy az ilyen részesedést szerezni kívánó személy
(társaság), illetve az ilyen tulajdonos vagy esetleges jövõbeni
tulajdonos által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy más
szakértõnek történõ, a pénzügyi intézmény eszközeire vonatkozó
adatátadás,
) a bíróság megkeresése esetén a peres fél számlája felett
rendelkezésre jogosultak aláírásmintájának bemutatása,
) a Felügyelet által - a banktitokra vonatkozó szabályok betartásával -
a hitelintézetekrõl egyedi azonosításra alkalmas adatok szolgáltatása
. statisztikai célra a Központi Statisztikai Hivatal,
. a nemzetgazdasági folyamatok elemzése, illetve a központi
költségvetés tervezése céljából a Pénzügyminisztérium
részére.
(2) A hitelnyilvántartás az adósnak a hitelintézettel és befektetési
társasággal kötött hitel- és hiteljellegû szerzõdéseire vonatkozóan kizárólag
hitelintézettõl, illetve befektetési társaságtól kapott adatot tarthat nyilván
és adhat át az érintett adósnak, valamint hitelintézetnek, továbbá a
befektetési társaságnak.
(3) Az adattovábbítás tényérõl a hitelnyilvántartásnak és az
adatszolgáltató hitelintézetnek nyilvántartást kell vezetnie.
(4) Az adatkérõ hitelintézet részére az érintett adósra vonatkozó adatokon
kívül egyéb adat nem szolgáltatható ki.
Az üzleti titok és a banktitok közös szabályai
55. §
(1) Aki üzleti vagy banktitok birtokába jut, köteles azt idõbeli korlátozás
nélkül megtartani.
(2) A titoktartási kötelezettség alapján az üzleti, illetõleg a banktitok
körébe tartozó tény, információ, megoldás vagy adat, az e törvényben
meghatározott körön kívül a pénzügyi intézmény, illetve az ügyfél
felhatalmazása nélkül nem adható ki harmadik személynek és feladatkörön kívül
nem használható fel.
(3) Aki üzleti titok vagy banktitok birtokába jut, nem használhatja fel
arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy
közvetett módon elõnyt szerezzen, továbbá hogy a pénzügyi intézménynek vagy az
intézmény ügyfeleinek hátrányt okozzon.
VIII. fejezet
Összeférhetetlenségi szabályok
56. §
A vezetõ állású személy köteles a Felügyeletnek haladéktalanul bejelenteni,
ha:
) egy másik pénzügyi intézménynél igazgatósági taggá vagy felügyelõ
bizottsági taggá választják vagy ilyen tisztségét megszünteti,
) egy vállalkozásban befolyásoló részesedést vagy szavazati jogot
szerez vagy az ilyen részesedését megszünteti.
57. §
(1) A vezetõ állású személy és az üzleti döntésre felhatalmazott
alkalmazott nem vehet részt a - pénzügyi intézmény által történõ -
kötelezettség vállalásra vonatkozó döntés elõkészítésében és meghozatalában,
ha annál az ügyfélnél, amely részére a kockázatvállalás történik,
) vezetõ állást tölt be, illetõleg
) befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
(2) A vezetõ állású személy, a pénzügyi intézmény alkalmazottja, megbízott
szakértõje nem vehet részt olyan döntés elõkészítésében, illetõleg olyan
döntésben, amelyhez saját magának, közeli hozzátartozójának vagy a közvetlen
és közvetett tulajdonában álló vállalkozásnak üzleti érdeke fûzõdik.
(3) A vezetõ állású személy nem vállalhat szerzõdéses kötelezettséget,
illetõleg nem köthet adásvételi szerzõdést azzal a pénzügyi intézménnyel,
amelyben igazgatósági vagy felügyelõ bizottsági tag, illetõleg ügyvezetõ,
kivéve ha a szerzõdés megkötéséhez - elõzetesen - az igazgatóság egyhangú
szavazással hozzájárult.
(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést kell megfelelõen alkalmazni a
bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézményben igazgatósági, felügyelõ
bizottsági illetõleg ügyvezetõi tisztséget vagy állást betöltõ vezetõ állású
személyre, ha a bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézménnyel kíván szerzõdést
kötni. Ebben az esetben a szerzõdéskötéshez a szerzõdõ pénzügyi intézmény és -
ha az nem azonos a bankholding vállalattal - a bankholding vállalat
igazgatóságának elõzetes egyetértése szükséges.
A belsõ információval kapcsolatos ügylet tilalma
58. §
(1) Belsõ információ a pénzügyi intézmény vagy ügyfele pénzügyi, gazdasági
vagy jogi helyzetével, vagy ezek várható változásával összefüggõ -
nyilvánosságra még nem került olyan információ, amely nyilvánosságra kerülése
esetén - a pénzügyi intézmény vagy ügyfele megítélésének jelentõs
befolyásolására alkalmas.
(2) E szabály alkalmazása szempontjából belsõ információval rendelkezõ
személynek minõsül:
) a vezetõ állású személy, valamint az a személy, akit e törvény,
illetõleg a pénzügyi intézmény belsõ szabályozása vezetõnek vagy
vezetõ tisztségviselõnek minõsít,
) az a hatósági, szakértõi tevékenységet ellátó személy, aki a belsõ
információhoz a pénzügyi intézménnyel kapcsolatos tevékenysége során
hozzájut,
) az a)-b) pontokban felsorolt személyek közeli hozzátartozója,
valamint
) az a személy, aki belsõ információhoz hozzájutott.
59. §
(1) Az 58. § (2) bekezdésében meghatározott személy munkakörét vagy az
annak révén birtokába jutott - a pénzügyi intézmény mûködésével és a
hitelintézet, valamint a pénzügyi vállalkozás ügyfeleivel kapcsolatos - belsõ
információt nem használhatja fel és nem adhatja át azért, hogy annak révén
saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon elõnyt
szerezzen, vagy a pénzügyi intézménynek, illetõleg ezek ügyfelének hátrányt
okozzon.
(2) Tilos a belsõ információ felhasználásával vagy az 58. § (2)
bekezdésében meghatározott személlyel a belsõ információval érintett körben
olyan ügyletet kötni, olyan ügyletkötésre megbízást vagy befektetési tanácsot
adni, amelynek alapján a 58. § (2) bekezdésében meghatározott személy vagy
közeli hozzátartozója, illetve harmadik személy bármilyen vagyoni elõnyhöz
jut, illetve amely más személynek kárt okoz.
Belsõ hitel
60. §
(1) Hitelintézet, ide nem értve a hitelszövetkezetet - a (2)-(3) bekezdés
kivételével - nem nyújthat kölcsönt, illetve nem vállalhat kötelezettséget
) a hitelintézet igazgatósági tagja, felügyelõ bizottsági tagja,
ügyvezetõje, valamint könyvvizsgálója,
) az a) pontban megjelölt személy közeli hozzátartozója,
) az a)-b) pontokban megjelölt személy által ellenõrzött vállalkozás
részére, vagy
d) az a)-b) pontokban megjelölt személy által ellenõrzött
vállalkozás harmadik személy részére történõ értékesítéséhez.
(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdés szerinti korlátozást:
) a hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlához kapcsolódó
hitelkeretre a belsõ szabályzatban meghatározott mértékig,
) a munkáltató által adott fizetési elõleg vagy lakás-, illetve más
szociális célú kölcsön esetében.
(3) A hitelintézet az (1) bekezdésben meghatározott személy részére, csak
az igazgatóság jelenlévõ tagjainak több mint kétharmados többséggel hozott
döntése alapján - az igazgatóság által jóváhagyott szabályzat szerint - a (2)
bekezdésben meghatározottakon túlmenõen kizárólag lakossági kölcsönt nyújthat,
amelyekrõl elkülönített nyilvántartást vezet. Az igazgatóság döntésének
tartalmaznia kell a kamat- és törlesztés feltételeit is.
Kapcsolódó hitel
61. §
(1) A hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonos vagy
olyan vállalkozás részére, amelyben a hitelintézet vagy a hitelintézet
tulajdonosa, igazgatósági tagja, felügyelõ bizottsági tagja, ügyvezetõje,
illetve ezek közeli hozzátartozója befolyásoló részesedéssel rendelkezik, a
hitelintézet által nyújtott hitelek és vállalt kötelezettségek összege nem
érheti el a hitelintézet szavatoló tõkéjének tizenöt százalékát.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik
) a bankholding vállalat által a bankcsoporthoz tartozó vállalkozás
részére nyújtott hitelre és vállalt kötelezettségre,
) a hitelintézet tulajdonában lévõ azon pénzügyi, illetve járulékos
vállalkozások részére nyújtott kölcsönökre, amelyben a hitelintézet
ellenõrzõ részesedéssel rendelkezik, valamint
) állampapír vásárlására, ha a hitelintézetben az állam befolyásoló
részesedéssel rendelkezik.
(3) A hitelintézet az (1) bekezdésben meghatározott kockázatvállalásáról az
igazgatóság jelenlévõ tagjainak több mint kétharmados többségével dönt, az
igazgatóság által jóváhagyott szabályzat alapján. A hitelintézet az (1)
bekezdésben meghatározott kockázatvállalásokról elkülönített nyilvántartást
köteles vezetni.
(4) A kölcsönnyújtásról a (3) bekezdés alapján hozott döntésnek
tartalmaznia kell a kamat- és törlesztési feltételeket is.
(5) A hitelintézet az (1) bekezdésben foglalt korlátozást akkor lépheti
túl, ha a túllépések összegével csökkentett szavatoló tõkével számítva is
képes megfelelni a nyolcszázalékos tõkemegfelelési mutató fenntartására
vonatkozó, valamint a szavatoló tõkéhez rendelt más korlátozó elõírásnak.
IX. fejezet
A pénzügyi intézmények irányítása
Irányító és ellenõrzõ testületek
62. §
(1) Pénzügyi intézmény igazgatóságának tagja csak természetes személy
lehet.
(2) A hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan tagnak kell lennie,
aki a hitelintézettel munkaviszonyban áll (a továbbiakban: belsõ tag).
(3) A szövetkezeti hitelintézet igazgatóságában legalább egy belsõ tagnak
kell lennie.
63. §
(1) A hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak
kell lennie, akik magyar állampolgárok, a devizajogszabályok alapján
devizabelföldinek minõsülnek és - legalább egy éve - állandó belföldi
lakóhellyel rendelkeznek.
(2) A hitelintézet igazgatóságában a - hitelintézettel vagy a hitelintézet
ellenõrzése alatt álló vállalkozással - munkaviszonyban nem álló (a
továbbiakban: külsõ) tagok számának meg kell haladnia a belsõ tagok számát. Az
igazgatóság nem hozhat érvényes döntést, ha az ülésen jelen lévõ, szavazni
jogosult külsõ tagok száma kevesebb, mint a belsõ tagoké.
(3) Belsõ igazgatósági taggá a hitelintézet ügyvezetõi
választhatóak. Nem lehet igazgatósági tag, aki a hitelintézetnél vagy a
bankcsoporthoz tartozó bármely pénzügyi intézménynél az elõzõ három évben
könyvvizsgáló volt.
(4) A belsõ igazgatósági tagok munkaviszonyának megszûnése esetén az
igazgatósági tagság egyidejûleg megszûnik.
64. §
Pénzügyi intézmény esetében az igazgatóság gyakorolja az ügyvezetõkkel
kapcsolatban a munkáltatói jogokat.
65. §
(1) A pénzügyi intézmény igazgatóságának üléseirõl jegyzõkönyvet kell
vezetni. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell:
) az igazgatósági ülés helyét és idejét,
) a jelenlévõ igazgatósági tagok nevét,
) az elhangzott indítványokat,
) a meghozott döntéseket, illetve e döntések elleni tiltakozásokat.
(2) Az igazgatóság tagja kérheti véleményének szó szerinti felvételét a
jegyzõkönyvbe.
(3) A jegyzõkönyvet az ülés elnöke és két jelenlévõ további igazgatósági
tag írja alá. A jegyzõkönyvet valamennyi igazgatósági tagnak meg kell küldeni.
(4) Távbeszélõn, telefaxon, telexen és más hasonló módon az igazgatóság
csak akkor hozhat érvényes határozatot az alapszabályban meghatározott
idõtartamon belül, ha az igazgatósági tagok - alapszabályban meghatározott
hányada - szavazatát teljes bizonyító erejû magánokiratba foglalja és megküldi
a pénzügyi intézmény székhelyére.
66. §
(1) A felügyelõ bizottság tagja csak természetes személy lehet.
(2) A felügyelõ bizottság legalább három, legfeljebb kilenc tagból álló
testület, amelynek tagjai a pénzügyi intézménnyel nem állhatnak
munkaviszonyban.
(3) A felügyelõ bizottság feladata különösen:
) gondoskodás arról, hogy a pénzügyi intézmény rendelkezzen átfogó és
az eredményes mûködésre alkalmas ellenõrzési rendszerrel,
) javaslattétel a közgyûlés számára a megválasztandó könyvvizsgáló
személyére és díjazására,
) a pénzügyi intézmény éves és közbensõ pénzügyi jelentéseinek
ellenõrzése,
) a belsõ ellenõrzés irányítása,
) a belsõ ellenõrzés által végzett vizsgálatok megállapításai alapján
ajánlások és javaslatok kidolgozása,
) a belsõ ellenõrök és a választott könyvvizsgáló közötti
információáramlás biztosítása.
(4) A felügyelõ bizottság elõzetes egyetértése szükséges a belsõ
ellenõrzési szervezet vezetõi és alkalmazottai munkaviszonyának létesítésével,
megszüntetésével kapcsolatos döntések meghozatalához, valamint díjazásuk
megállapításához.
(5) A felügyelõ bizottság elnöke - a bizottsági ülést követõ tíz napon
belül - köteles a Felügyeletnek megküldeni azokat a jegyzõkönyveket,
elõterjesztéseket, illetõleg jelentéseket, amelyek a felügyelõ bizottság által
tárgyalt olyan napirendi pontra vonatkoznak, amelynek tárgya a pénzügyi
intézmény belsõ szabályzatainak súlyos megsértése vagy az irányításban,
vezetésben észlelt súlyos szabálytalanság.
67. §
(1) A bank és a szakosított hitelintézet köteles a felügyelõ bizottság
irányítása alá tartozó belsõ ellenõrzési szervezetet mûködtetni.
(2) A szövetkezeti hitelintézet köteles legalább egy belsõ ellenõrt
foglalkoztatni. A szövetkezeti hitelintézetek, ha írásban megállapodnak arról,
hogy a belsõ ellenõr kölcsönös foglalkoztatása ellen nem emelnek kifogást,
ugyanazon személyt is foglalkoztathatják belsõ ellenõrként.
(3) A hitelintézetnél mûködõ belsõ ellenõrzési szervezet (belsõ ellenõr)
feladata a hitelintézet
) belsõ szabályzatnak megfelelõ mûködésének, valamint
) pénzügyi szolgáltatási tevékenységének a törvényesség, a biztonság,
az áttekinthetõség szempontjából történõ
vizsgálata.
(4) A belsõ ellenõrzés a jelentését megküldi mind a felügyelõ bizottságnak,
mind az igazgatóságnak.
68. §
(1) Hitelintézetnél ügyvezetõnek az nevezhetõ ki, aki
) megfelel a vezetõ állású személyekre vonatkozó, a 44. §-ban
meghatározott általános követelményeknek;
) akinek személyét a megválasztás, illetve a kinevezés tervezett életbe
lépésének idõpontját harminc nappal megelõzõen a Felügyeletnek - az
elõzetes engedély megszerzése érdekében - bejelentették és a
Felügyelet az engedélyt megadta vagy a 44. § (1) bekezdése szerint a
Felügyelet az engedély kiadását nem tagadta meg;
) rendelkezik
. szakirányú felsõfokú iskolai végzettséggel és legalább négyéves,
hitelintézetnél szerzett vezetõi gyakorlattal,
. szakirányú felsõfokú iskolai végzettséggel és legalább ötéves, az
MNB-nél, a Felügyeletnél, az Országos Betétbiztosítási Alapnál
vagy önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapnál szerzett
vezetõi gyakorlattal,
. szakirányú felsõfokú végzettséggel és - vállalkozásnál vagy az
államigazgatásban - gazdasági területen szerzett legalább hat
éves szakirányú vezetõi gyakorlattal vagy
. nem szakirányú felsõfokú iskolai végzettséggel, de azonos típusú
vagy hasonló méretû pénzügyi intézménynél, befektetési
társaságnál szerzett legalább hatéves szakirányú vezetõi
gyakorlattal.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a
kinevezni tervezett személy szakmai önéletrajzát, valamint az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó okiratokat vagy azok hiteles
másolatait.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjának 1.-3. alpontja alkalmazásában szakirányú
felsõfokú iskolai végzettségûnek minõsül, aki közgazdasági, jogi, pénzügyi és
számviteli, vagy külkereskedelmi végzettséget igazoló egyetemi diplomával,
illetve fõiskolai oklevéllel, illetõleg könyvvizsgálói, vagy felsõfokú,
illetõleg posztgraduális bankszakmai képesítéssel rendelkezik.
69. §
Hitelintézet ügyvezetését legalább két ügyvezetõnek kell ellátnia.
III. RÉSZ
A BANKÜZEM PRUDENS MÛKÖDÉSE
X. fejezet
Általános szabályok
70. §
A hitelintézet a prudens mûködésre vonatkozó elõírások betartásával úgy
köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan
fenntartsa azonnali fizetõképességét (likviditását) és mindenkori
fizetõképességét (szolvenciáját).
XI. fejezet
A tõkére vonatkozó szabályok
Saját tõke
71. §
(1) A hitelintézet saját tõkéjének összege nem lehet kevesebb a 9. §-ban -
az engedélyezés feltételeként - elõírt legkisebb jegyzett tõke összegénél.
(2) Ha a hitelintézet saját tõkéjének összege az (1) bekezdésben elõírt
legalacsonyabb szint alá csökken, a Felügyelet legfeljebb tizennyolc hónapra
meghatározott idõt biztosíthat a hitelintézet számára a saját tõke elõírt
szintre történõ feltöltésére.
Jegyzett tõke
721. §
(1) Ha a hitelintézet saját tõke összege a jegyzett tõke összege alá
csökken, a Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát a közgyûlés
összehívására.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a közgyûlés dönt arról, hogy a
hitelintézet jegyzett tõkéjét leszállítja vagy a befolyásoló részesedéssel
rendelkezõ tulajdonosok alaptõke emeléssel gondoskodnak arról, hogy a
hitelintézet saját tõkéjének összege legalább a jegyzett tõkére elõírt
mértéknek megfelelõen helyreálljon.
A jegyzett tõke leszállítása
732. §
(1) A hitelintézet jegyzett tõkéjének leszállítása esetén, ha a
hitelintézet tõkemegfelelése a jegyzett tõke leszállított értéke tekintetében
is eléri vagy meghaladja a 76. § (2) bekezdésében elõírt mértéket, a vele
szemben fennálló követeléseket a Gt. 312. §-a szempontjából biztosítékkal
ellátottnak kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a hitelintézet jegyzett tõkéjének
leszállítását kimondó közgyûlési határozatot kétszer egymás után legalább
tizenöt napos idõközzel kell az igazgatóságnak az alapszabályban megjelölt
módon közzétenni. A jegyzett tõke leszállítás közzétételének igazolását
követõen a cégbíróság kérelemre a jegyzett tõke leszállítását bejegyzi.
(3) Ha a hitelintézet jegyzett tõkéjének leszállítására sor kerül és a
saját tõke elemei között negatív érték szerepel, akkor elsõdlegesen a negatív
értéket kell elszámolni, a tulajdonosok csak a fennmaradó összeggel
rendelkezhetnek.
Saját tõke
73.§
(1) A hitelintézet saját tõkéjének összege nem lehet kevesebb a 9.§-ban -
az engedélyezés feltételeként - elõírt legkisebb jegyzett tõke összegénél.
(2) Ha a hitelintézet saját tõkéjének összege az (1) bekezdésben elõírt
legalacsonyabb szint alá csökken, a Felügyelet - a 163.§-ban foglaltak
figyelembevételével, de legfeljebb tizennyolc hónapra - meghatározott idõt
biztosíthat a hitelintézet számára a saját tõke elõírt szintre történõ
feltöltésére.
Szavatoló tõke
74. §
(1) A hitelintézet szavatoló tõkéjének nagyságát a 5. számú melléklet
alapján kell megállapítani.
(2) Hitelintézetek egyesülése esetén az általános jogutód, illetõleg az
átvevõ hitelintézet szavatoló tõkéje nem lehet kevesebb, mint az egyesülõ
hitelintézetek egyesülés elõtti szavatoló tõkéjének összege.
Általános tartalékképzés
75. §
(1) A hitelintézetnek az adózott eredményébõl az osztalék, illetve a
részesedés kifizetése elõtt általános tartalékot kell képeznie.
(2) A hitelintézet a tárgyévi adózott eredmény tíz százalékát köteles
általános tartalékba helyezni.
(3) A hitelintézetet kérelmére a Felügyelet az általános tartalékképzés
alól mentesítheti, ha tõkemegfelelési mutatója tizenkét százalék felett van és
nincs negatív eredménytartaléka.
(4) A hitelintézet osztalékot, illetõleg részesedést csak akkor fizethet,
ha az adott naptári évben a (2) bekezdés szerint általános tartalékot képzett
vagy ha a felügyelet az általános tartalékképzés alól mentesítette.
(5) A hitelintézet az általános tartalékot csak a tevékenységébõl eredõ
veszteségek rendezésére használhatja fel.
(6) A hitelintézet a rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános
tartalékba részben vagy egészben átcsoportosíthatja.
A hitelintézetek tõkemegfelelése
76. §
(1) A hitelintézetnek - a mindenkori fizetõképesség (szolvencia)
fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetõsége érdekében - az általa
végzett pénzügyi és befektetési szolgáltatás kockázatának mindenkor (minden
mérési idõpontban) megfelelõ nagyságú szavatoló tõkével kell rendelkeznie,
amely nem lehet kevesebb a 9. §-ban - az engedélyezés feltételeként - elõírt
legkisebb jegyzett tõke összegénél.
(2) A hitelintézetnek legalább nyolc százalékos - jogszabályban
meghatározott módon számított - tõkemegfelelési mutatót kell folyamatosan
fenntartania.
XII. fejezet
A kockázatvállalás korlátozása, ügyleti szabályok
Kockázatvállalás
77. §
(1) A hitelintézet köteles - a kihelyezések és kötelezettségvállalások
megalapozottságát, áttekinthetõségét, a kockázatok felmérésének ellenõrzését
és csökkentését lehetõvé tevõ - belsõ szabályzatot kidolgozni és alkalmazni.
(2) Hitelintézet kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban
köthet. A szóban kötött pénzpiaci mûveleteknél az ügyletkötést írásban vissza
kell igazolni.
78. §
(1) A hitelintézetnek a kihelyezésrõl történõ döntés elõtt meg kell
gyõzõdnie a szükséges fedezetek, illetõleg biztosítékok meglétérõl, valós
értékérõl és érvényesíthetõségérõl. A döntés alapjául szolgáló iratokat az
ügyletre vonatkozó szerzõdéshez, illetõleg a leszámítolt váltóhoz kell
csatolni.
(2) A hitelintézet nem fogadhat el olyan biztosítékot, amelyet
) az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául
adott, ide nem értve a jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat,
) jelzálogjog esetén a biztosíték értékének hetven százalékát meghaladó
mértékben már lekötöttek.
(3) A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el:
) a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítõ
értékpapírt,
) bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott,
tagsági jogokat megtestesítõ értékpapírt,
) a hitelintézet vagy a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény
tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság részvényét,
) olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az
adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, illetve amelyikben az
adósnak befolyásoló részesedése van.
(4) A kockázatvállalást tartalmazó szerzõdés tartama alatt a hitelintézet
köteles rendszeresen figyelemmel kísérni és dokumentálni a szerzõdésben
foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági
helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat.
Nagykockázat vállalásának korlátozása
79. §
(1) Nagykockázat vállalásának minõsül az a kockázatvállalás, amikor egy
ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága
külön-külön, vagy együttesen a hitelintézet szavatoló tõkéjének tíztizenöt
százalékát meghaladja.
(2) Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben a hitelintézet által
vállalt kockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet
szavatoló tõkéjének huszonöt százalékát.
(3) A hitelintézet által vállalt nagykockázat együttes összege nem lehet
több, mint a hitelintézet szavatoló tõkéjének nyolcszorosa.
(4) A 2. számú melléklet III. 10/c. pontjában foglalt kötelezettségeket -
az (5) bekezdés kivételével - ötven százalékos értéken kell figyelembe venni.
(5) A hitelintézet által kötött határidõs ügyleteket jogszabályban
meghatározott kockázati súlyokkal korrigálva kell figyelembe venni.
80. §
(1) A 79. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem kell
alkalmazni
) a központi költségvetéssel (államkincstárral), a külön törvényben
szabályozott, elkülönített állami pénzalapokkal, az MNB-vel, és az
Országos Betétbiztosítási Alappal szemben fennálló követelésekre,
) a kockázatvállalásnak a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság
által a központi költségvetés készfizetõ kezességvállalása mellett
nyújtott garanciaügyleteivel fedezett részére,
) a kockázatvállalásnak a Hitelgarancia Részvénytársaság készfizetõ
kezességével fedezett részére,
) a központi költségvetés készfizetõ kezességével biztosított
kockázatvállalásra,
) az óvadékként lekötött összeg vagy óvadékul adott betétokirat,
állampapír, illetve az MNB által kibocsátott hitelviszonyt
megtestesítõ értékpapír által fedezett kockázatvállalásra,
) a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság politikai és
árfolyamkockázatok biztosításával fedezett exporthitel szerzõdéseknél
a biztosítási kárfizetés mértékéig, abban az esetben, ha az
exportokmányok a bankra engedményezettek, és az ügylet kapcsán csak
politikai és árfolyamkockázat merül fel, valamint
) azon tételek esetében, amelyeknek megfelelõ összeget - az 5. számú
melléklet elõírásainak megfelelõen - a szavatoló tõke számítása során
a szavatoló tõkébõl le kell vonni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt biztosítékokat a hitelintézet köteles
elkülönítetten nyilvántartani.
81. §
(1) A nagykockázat vállalásának számításakor a hitelintézetet megilletõ
fedezeteket, valamint az ügyfélnek, illetve vele kapcsolatban álló ügyfelek
csoportjának a hitelintézettel szembeni követelését - a 80. §-ban
meghatározottak kivételével - levonni nem lehet.
(2) A hitelintézet szabályzatában meg kell határozni a nagykockázat
vállalásra vonatkozó kérelem elbírálásának, illetve a nagykockázat vállalásra
vonatkozó döntés meghozatalának, elkülönített nyilvántartásának és rendszeres
figyelésének rendjét.
Tulajdonszerzéshez kapcsolódó kockázatvállalás korlátozása
82. §
(1) A hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, amelynek
célja, hogy az ügyfél, a hitelintézet által kibocsátott, tagsági jogot
megtestesítõ értékpapírt vagy alárendelt kölcsöntõkének minõsülõ értékpapírt
vásároljon.
(2) A hitelintézet tagsági jogot megtestesítõ értékpapír, illetve üzletrész
vásárlása céljára nem nyújthat a megvásárolni kívánt értékpapír azok
vételárának ötven százalékáigt meghaladó nyújthat kölcsönt.
(3) Ha a hitelintézet olyan vállalkozás által kibocsátott értékpapír vagy
olyan vállalkozás üzletrészének megszerzéséhez nyújt kölcsönt, amellyel
szemben már kockázatot vállalt, köteles az ügyféllel szembeni
kockázatvállalásnál figyelembe venni az ilyen módon jelentkezõ közvetett
kockázatvállalást is.
(4) Nem nyújtható kölcsön a hitelintézet saját kibocsátású részvényének
megszerzéséhez, sem pedig olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez,
amelyben a hitelintézet befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
Befektetések korlátozása
83. §
(1) Hitelintézet a szavatoló tõkéjének tizenöt százalékát meghaladó
közvetlen és közvetett tulajdoni hányadot - más pénzügyi intézmény,
befektetési vállalkozás, biztosító részvénytársaság, illetve a járulékos
vállalkozás kivételével - egy vállalkozásban sem szerezhet, illetve nem
tarthat birtokában.
(2) A hitelintézet a vállalkozás jegyzett tõkéjének ötvenegy százalékát
meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányadot - más pénzügyi intézmény,
befektetési vállalkozás, biztosító részvénytársaság, illetve a járulékos
vállalkozás kivételével - egy vállalkozásban sem szerezhet, illetve nem
tarthat birtokában.
(3) A hitelintézetnek a más pénzügyi intézményen, befektetési
vállalkozáson, biztosító részvénytársaságon, valamint járulékos vállalkozáson
kívüli egyéb vállalkozásokban meglévõ befolyásoló részesedéseinek teljes
összege nem haladhatja meg a szavatoló tõkéjének hatvan százalékát.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti korlátozásoknál nem kell figyelembe venni
a hitelintézet tulajdonába csak átmenetileg, a szerzés idõpontjától számított
legfeljebb hároméves idõtartamra, pénzügyi szolgáltatásból származó
veszteségmérséklés céljából, illetõleg hitel-tulajdonrész csereügylet vagy
felszámolás következtében került - elkülönítetten nyilvántartott és
elkülönítetten kezelt, rendszeresen minõsített - tulajdoni hányadokat.
(5) A hitelintézet az (1)-(3) bekezdésben foglalt korlátokat túllépheti,
feltéve, hogy a túllépések összegével csökkentett szavatoló tõkével számolva
is képes megfelelni a nyolc százalékos tõkemegfelelési mutató fenntartására
vonatkozó, valamint a szavatoló tõkéhez rendelt más korlátozó elõírásnak.
Ingatlanbefektetések korlátozása
84. §
(1) A hitelintézet összes - a közvetlen banküzemi célt szolgáló és a (2)
bekezdésen kívüli - ingatlanba történõ befektetése nem haladhatja meg a
szavatoló tõkéje öt százalékát.
(2) A hitelintézetnek tevékenysége során
) a 83. § (4) bekezdése szerinti hitel-ingatlan csereügylet,
) a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról
szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 56. § (2)
bekezdése, és
) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
alapján megszerzett ingatlanokat három éven belül el kell idegenítenie.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában közvetlen banküzemi célt szolgál az az
ingatlan vagy ingatlanrész, amely a hitelintézet saját üzletviteléhez, illetve
zavartalan mûködéséhez nélkülözhetetlen, vagy alkalmazottainak jóléti
szolgáltatásokkal való ellátásához szükséges, és amelyrõl a hitelintézet külön
nyilvántartást vezet.
Egyes bBefektetésekre vonatkozó egyéb korlátozásoka
85. §
(1) A hitelintézet - nettó értéken számított - összes befektetése nem
haladhatja meg szavatoló tõkéjének száz százalékát.
(2) A hitelintézet nem szerezhet részesedést, illetõleg nem létesíthet
tagsági viszonyt olyan vállalkozásban, amelynek tartozásaiért a részesedés
mértékére való tekintet nélkül a hitelintézetre tulajdonosként korlátlan
felelõsség hárulhat.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott befektetésnél nem kell figyelembe
venni
) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve
elhárítása érdekében a hitelintézet tulajdonába került befektetést,
ha az három évet meg nem haladóan van a hitelintézet tulajdonában,
illetve birtokában,
) a Hitelgarancia Részvénytársaságban alapítása során, illetve ezt
követõen az abban történt részesedésszerzést,
) az állampapírt,
) a hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírt, valamint
) azt a tételt, amelynek megfelelõ összeget a szavatoló tõke számítása
során a tõkébõl levonták,
ha azt az egyéb befektetésektõl elkülönítve tartják nyilván és elkülönítve
kezelik.
Eszközök minõsítése
86. §
(1) A hitelintézet rendszeresen köteles eszközeit (befektetett pénzügyi
eszközeit, követeléseit, értékpapírjait, illetve pénzeszközeit és készleteit)
vállalt kötelezettségeit, valamint egyéb kihelyezéseit értékelni és
minõsíteni.
(2) A hitelintézet - a hatályos jogszabályok és a szokásos banküzemi
gyakorlat keretei között - köteles mindent megtenni az esedékes, illetve
lejárt követelése behajtására.
Kockázati céltartalékképzés
87. §
(1) A hitelintézet a tevékenységével együttjáró valamennyi feltárható és
minõsíthetõ hitelezési, kamat-, árfolyam-, befektetési, ország- és egyéb
kockázat fedezetére, a hitelintézet által - az e törvényben, valamint a
kormányrendeletben elõírt - kockázati céltartalékot köteles képezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen a hitelintézetnek a
kockázatvállalással összefüggõ, elõre nem látható, illetõleg elõre nem
meghatározható lehetséges veszteségeinek fedezetére - a korrigált
mérlegfõösszeg 1,25 százalékáig - általános kockázati céltartalékot kell
képeznie, amelyet a kockázati céltartalékok között, elkülönítetten kell
nyilvántartani.
(3) A hitelintézet a kockázati céltartalékot, ideértve az általános
kockázati céltartalékot is, ráfordításként történõ elszámolással képzi. A
kockázatvállalásból származó veszteség és a behajthatatlan követelés leírására
elõször a kockázati céltartalékot, illetõleg az általános kockázati
céltartalékot kell felhasználni.
XIII. fejezet
A likviditás biztosítása
Forrásgyûjtés
88. §
Hitelintézet visszafizetendõ pénzeszközöknek a nyilvánosságtól történõ
gyûjtése érdekében - betét elfogadásán kívül - kizárólag kötvényt és letéti
jegyet bocsáthat ki.
A lejárati összhang és az azonnali fizetõképesség biztosítása
89. §
(1) A hitelintézet folyamatosan köteles biztosítani azonnali
fizetõképességét (továbbiakban: likviditás). Forrásgyûjtését és
eszközkihelyezését likviditása folyamatos fenntartása mellett köteles végezni.
(2) A hitelintézetnek az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét -
tevékenységének jellegére, terjedelmére és kockázataira figyelemmel -
követelései és kötelezettségei lejárati idõpontjainak és összegeinek megfelelõ
összhangjával kell biztosítania.
(3) A hitelintézet köteles az (1) bekezdésben meghatározott likviditás
biztosítására vonatkozó belsõ szabályzatot és tervet készíteni.
XIV. fejezet
A bankcsoport összevont alapú felügyelete
A bankcsoport
90. §
(1) A bankholding vállalat akkor köteles e fejezet rendelkezéseit
teljesíteni, ha:
) belföldi székhelyû és
) nem leányvállalata egy belföldi székhelyû hitelintézetnek.
(2) A bankholding vállalat köteles úgy irányítani és összehangolni az
ellenõrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások
tevékenységét, hogy mind a bankcsoporttagok, mind a bankholding vállalat
számára külön-külön és együttesen is biztosított legyen a prudens mûködés.
(3) A bankholding vállalat felelõs a bankcsoporthoz tartozó pénzügyi
intézmények tõkemegfeleléséért, valamint a prudens tevékenység végzésére
vonatkozó elõírások csoportszintû betartásáért.
(4) A bankholding vállalat igazgatósága az ellenõrzött pénzügyi intézmény
vezetésére vonatkozóan az V. fejezetben, valamint a (3) bekezdésben foglalt
rendelkezésekben foglaltak végrehajtása érdekében utasíthatja az ellenõrzött
pénzügyi intézmény igazgatóságát, amely köteles az utasítást végrehajtani.
Az összevont felügyelet terjedelme
91. §
(1) Az összevont felügyelet kiterjed:
) a bankholding vállalatra,
) a bankcsoporthoz tartozó vállalkozásra,
) az olyan pénzügyi intézményre és járulékos vállalkozásra, amely
jegyzett tõkéjének legalább húsz százaléka közvetlenül vagy közvetve
a bankcsoporthoz tartozó vállalkozás tulajdonában van,
) az olyan pénzügyi intézményre és járulékos társaságra, amely nem
tartozik a bankcsoporthoz, de amely olyan személy ellenõrzése alatt
áll, aki a bankcsoportot, vagy annak valamely hitelintézet tagját is
ellenõrzi.
(2) A Felügyelet jogosult ellenõrizni, hogy a bankcsoport tagjai külön-
külön és együttesen is megfelelnek-e a 92-96. §-ban foglalt rendelkezéseknek.
Bejegyzés
92. §
(1) A Felügyelet a bankcsoportokról nyilvántartást vezet.
(2) A bankholding vállalat köteles haladéktalanul kérni a Felügyelettõl a
bankcsoport létrejöttének, illetõleg a bankcsoportban bekövetkezett
módosulásoknak nyilvántartásba vételét.
(3) A nyilvántartásba való bejegyzés elõtt a Felügyelet ellenõrizheti a
bejegyzés iránti kérelemben foglalt adatokat, illetõleg információkat, és a
bejegyzést ennek alapján teljesíti.
(4) A bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézményeknek és járulékos
vállalkozásoknak okmányaikban fel kell tüntetniük, hogy melyik - a Felügyelet
által bejegyzett - bankcsoporthoz tartoznak.
Adatszolgáltatási követelmények
93. §
(1) Az összevont felügyelet ellátása érdekében a Felügyelet - rendszeresen
vagy esetenként - jelentést, adatot, illetõleg információt kérhet a 91. § (1)
bekezdésében megjelölt személyektõl, akik azt kötelesek a Felügyeletnek
megadni.
(2) A Felügyelet elõírhatja az (1) bekezdésben említett jelentés, adat,
illetõleg információ könyvvizsgálóval történõ hitelesíttetését.
(3) A 91. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában meghatározott - belföldön
bejegyzett - személy köteles - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a
bankholding vállalat részére megadni az összevont felügyelet ellátásához
szükséges jelentést, adatot, illetõleg információt.
(4) A bankholding vállalat az Szmt. szerint készített összevont
(konszolidált) - a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó - éves beszámolóját,
az üzleti jelentéssel együtt legkésõbb a tárgyévet követõ év szeptember 30-ig
köteles megküldeni a Felügyeletnek.
Ellenõrzés
94. §
(1) Az összevont felügyelet ellátása érdekében a Felügyelet ellenõrzést
végezhet a 91. § (1) bekezdésében meghatározott személyek körében.
(2) A pénzügyi intézménynek, illetve járulékos vállalkozásnak nem minõsülõ
vállalkozásnál a Felügyelet az (1) bekezdés szerinti ellenõrzést csak annak
megállapítása érdekében folytathatja, hogy megvizsgálja az összevonás céljából
átadott jelentés, adat és információ valódiságát, illetõleg pontosságát.
(3) A Felügyelet felkérheti más ország illetékes felügyeleti szervezetét,
hogy a 91. § (1) bekezdésében meghatározott személynél végezzen helyszíni
vizsgálatot, vagy mûködjön közre a helyszínen kívüli ellenõrzésben.
(4) A Felügyelet - más ország illetékes felügyeletének kérésére -
elvégezheti az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot, illetõleg hozzájárulhat,
hogy azokat a hozzájárulást kérõ felügyeleti szervezet, illetve egy kijelölt
könyvvizsgáló vagy egyéb szakértõ végezze el.
A bankcsoport összevont szavatoló tõkéjének kiszámítása
95. §
(1) A bankcsoport összevont szavatoló tõkéjét a bankholding vállalatnak
kell kiszámolnia, úgy, hogy a saját szavatoló tõkéjéhez az ellenõrzött
pénzügyi intézmény, valamint járulékos vállalkozás saját- vagy szavatoló
tõkéjének olyan hányadát kell hozzáadnia, amely megegyezik az általa az
ellenõrzött vállalkozásban közvetlenül és közvetve birtokolt tulajdoni,
illetve szavazati hányaddal.
(2) Ha a bankcsoportba tartozó ellenõrzött pénzügyi intézmény vagy
járulékos vállalkozás nem közli a 93. § (3) bekezdése szerinti adatokat, a
bankholding vállalat az összevont szavatoló tõke számítása során az erre az
ellenõrzött pénzügyi intézményre vagy járulékos vállalkozásra esõ, az (1)
bekezdés szerinti tõkehányadot nem veheti figyelembe.
A bankcsoport kockázatvállalása
96. §
Az azonos bankcsoporthoz tartozó hitelintézetekpénzügyi intézmények által
együttesen nyújtottvállalt kockázatokravállalásra is alkalmazni kell a 77-87.
§-ban foglalt korlátozásokat.
IV. RÉSZ
BETÉTBIZTOSÍTÁS ÉS INTÉZMÉNYVÉDELEM
XV. fejezet
Az Országos Betétbiztosítási Alap
97. §
(1) A hitelintézet - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel -
köteles az Országos Betétbiztosítási Alaphoz (a továbbiakban: Alap)
csatlakozni.
(2) Nem köteles az Alaphoz csatlakozni a meghatározott pénzügyi
szolgáltatás végzésének az állam által történõ biztosítása érdekében külön
törvénnyel létrehozott olyan hitelintézet, amelynek minden kötelezettségéért a
Magyar Állam kezességet vállal.
(3) Hitelszövetkezet nem csatlakozhat az Alaphoz.
98. §
(1) Az Alap feladata
) a 104. §-ban meghatározott, a betét befagyásának megelõzését célzó
intézkedések megtétele,
) a vele tagsági jogviszonyban álló hitelintézetnél elhelyezett betét
befagyása esetén a betétes részére a 101. §-ban meghatározott
kártalanítási összeg kifizetése, illetve
) az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján az
állam által egyes betétre vállalt kezesség vagy adott biztosítás
teljesítésével kapcsolatos feladatok térítés ellenében történõ
ellátása,
) a betétes tájékoztatása.
(2) Az Alap a betétestõl és más hitelezõtõl kapott megbízás alapján ellátja
a képviseletet az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében egyezségi
tárgyaláson, illetve a felszámolási eljárás során.
Az Alap által biztosított betétek
99. §.
(1) Az Alap által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.
(2) Az Alap által nyújtott biztosítás - a 100. §-ban meghatározott
kivételekkel - a betétek számától és pénznemétõl függetlenül kiterjed minden
olyan betétre, amelyet
) 1993. június 30-ig jogszabályban vállalt állami garancia, illetve
állami helytállás nélkül, valamint
) 1993. június 30-át követõen állami garancia nélkül
az Alapban tagsággal rendelkezõ hitelintézetnél helyeztek el.
(3) Az Alap által nyújtott biztosítás kiterjed az 1993. június 30-ig
sorozatban értékpapírszerûen kibocsátott vagy forgalomba hozott betéti
okiratra, tekintet nélkül annak elnevezésére.
(4) Az MNB által közzétett árfolyamlapon szereplõ külföldi pénznemben
elhelyezett betétet az Alap az elhelyezés pénznemében biztosítja.
100. §
(1) Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki:
) a költségvetési szerv,
) a tartósan száz százalékban állami tulajdonban lévõ gazdasági
társaság,
) az önkormányzat,
) a biztosító intézet, valamint az önkéntes biztosító pénztár,
) a befektetési alap,
) a Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap, valamint ezek
kezelõ szervezetei és igazgatási szervezetei,
) az elkülönített állami pénzalap,
) a pénzügyi intézmény,
) az MNB,
) a befektetési vállalkozás,
) a Befektetõ-védelmi Alap
) a hitelintézet vezetõ állású személye, a hitelintézet választott
könyvvizsgálója, továbbá a hitelintézet befolyásoló részesedéssel
rendelkezõ tulajdonosa és mindezen személyekkel közös háztartásban
élõ közeli hozzátartozói,
) az l) pontban említett személy befolyásoló részesedésével mûködõ
gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pontja) által elhelyezett
betéteire.
(2) Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki továbbá:
) az olyan betétekre, amelyekre a betétes a szerzõdés szerint, a
szerzõdéskötés idõpontjában elhelyezett azonos nagyságú és lekötési
idejû betétekhez képest jelentõsen magasabb kamatot vagy más vagyoni
elõnyt kap, valamint
) az olyan betétre, amelyrõl bíróság jogerõs ítélettel megállapította,
hogy az abban elhelyezett összeg pénzmosásból származik.
Az Alap által fizetett kártalanítás
101. §
(1) Az Alap a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét
tõke- és kamatösszegét személyenként és hitelintézetenként összevontan
legfeljebb egymillió forint összeghatárig fizeti ki kártalanításként.
Devizabetét esetén a devizában kifizetett kártalanítás összegének, valamint az
e bekezdés szerinti összeghatárnak a megállapítása - a kifizetés idõpontjától
függetlenül - a betét befagyása napján érvényes - az MNB által jegyzett
devizáknál - hivatalos deviza árfolyamon történik. Az MNB által nem jegyzett
devizákat a magyar hitelintézetek által közzétett legmagasabb és
legalacsonyabb, az adott pénznemre vonatkozó deviza eladási árfolyamok
számtani átlaga alapján kell számbavenni, ha ilyen nem áll rendelkezésre, a
betét befagyása napján a devizabetét kezelõ hitelintézet deviza eladási
árfolyamát kell figyelembe venni.
(2) Az Alap a befagyott tõkeösszeg után a kártalanításra jogosult személy
részére a 105. § (1) bekezdésében foglalt idõpontig járó, még nem tõkésített
és ki nem fizetett kamatot az (1) bekezdésben meghatározott összeghatárig, a
szerzõdés szerinti kamatlábbal, de legfeljebb a kamattérítés idõtartama alatt
alkalmazott - az idõvel súlyozott - átlagos jegybanki alapkamatlábbal
számítottan téríti meg.
(3) Devizabetétek esetén az Alap a szerzõdés szerinti kamatot, de
legfeljebb az öt - elõzõ évi mérlegfõösszege alapján - legnagyobb hazai
hitelintézet által, az azonos pénznemben jegyzett, azonos lekötési idejû
devizabetétek - szerzõdéskötés idõpontjában alkalmazott - kamatlábának
számtani átlaga alapján számított kamatot fizeti meg.
(4) Nyereménybetétek esetén a szerzõdés szerinti kamat alatt az a kamat
értendõ, amellyel a betétet elfogadó hitelintézet a kifizetés idõpontját
megelõzõ sorsolás idõpontja óta a nyereményalapot képezte. A kamatszámítás
szempontjából a lekötés idõpontjául a kifizetés idõpontját megelõzõ sorsolás
idõpontját kell figyelembe venni.
(5) A betétes az (1)-(3) bekezdés szerinti kártalanítást meghaladó
kifizetésre az Alappal szemben semmilyen jogcímen nem tarthat igényt.
(6) Közös betét esetén a (1) bekezdésben meghatározott kártalanítási
összeghatárt a kártalanításra jogosult minden személy esetén külön kell
számításba venni. A kártalanítási összeg számítása szempontjából - eltérõ
szerzõdési kikötés hiányában - a betét összege a betéteseket azonos arányban
illeti meg.
(7) Hitelintézetek egyesülése esetén az (1) bekezdés szerinti összeghatár
szempontjából továbbra is külön betétnek minõsülnek egyazon betétesnek az
egyesülés idõpontja elõtt az összeolvadó, beolvadó vagy átvevõ hitelintézetnél
elhelyezett betétei megszûnésükig,
(8) A betétállomány átruházása esetén az (1) bekezdés szerinti összeghatár
szempontjából, a (7) bekezdésnek a beolvadásra vonatkozó szabályait kell
megfelelõen alkalmazni.
102. §
(1) Az Alap által biztosított betétek esetében a hitelintézet és a betétes
között beszámításnak akkor van helye, ha a betétesnek a hitelintézettel
szemben hitel vagy más ügylettel kapcsolatos lejárt vagy a betét kifizetéséig
lejáró tartozása is van. A hitelintézet köteles a beszámítási igényét az
Alappal közölni és igényének jogosságát hitelt érdemlõ módon bizonyítani. A
hitelintézet köteles okirattal igazolni, hogy a betétest (az adóst) a
beszámítási igényérõl tájékoztatta. Az Alap bizonyításig felfüggeszti az adott
betétre történõ kifizetést. Ha a beszámításra sor kerül, akkor az Alap a 101.
§ szerinti összegbõl hitelintézetet megilletõ és részére átutalt összeg
levonása után fennmaradó összeget fizeti ki a betétes részére.
(2) A kártalanítás mértékének megállapítása során az ügyfélnek az Alap
tagjánál fennálló valamennyi befagyott követelését össze kell számítani. Ha az
Alap tagjának az ügyféllel szemben lejárt vagy a kártalanítás kifizetéséig
lejáró követelése van, azt a kártalanítás megállapítása során az ügyfél
követelésébe be kell számítani.
(3) Fedezetül szolgáló betét esetén az Alap akkor teljesít kifizetést, ha a
kártalanítási összeg felvételére való jogosultság a felek megegyezése vagy
bíróság, illetve hatóság jogerõs határozata alapján kétséget kizáróan
megállapítható.
103. §
(1) Az állam által 1993. június 30-át követõen biztosítani kívánt betétek
biztosítását az Alap - megegyezés szerinti térítés ellenében - átvállalhatja.
(2) Ha egy állami garanciával (kezességgel) fedezett betét elfogadására
felhatalmazott hitelintézetnél a betétek befagynak, a központi költségvetés a
betét befagyásától számított harminc napon belül megkezdi - a betétesek
kifizetésének ütemében - a garancia beváltásához szükséges pénzeszközöknek az
Alap rendelkezésére bocsátását. Ezt az összeget az Alap kizárólag az állami
garancia beváltásból származó fizetési kötelezettség teljesítésére
használhatja fel, amely kifizetéseket a Pénzügyminisztérium képviselõje a
hitelintézetnél a helyszínen ellenõrizheti.
(3) Az Alap az (1) és (2) bekezdés szerinti feladatot az állammal írásban
kötött szerzõdés alapján végezheti.
(4) Az állami garancia beváltása címén kifizetett összegek erejéig a
hitelintézettel szembeni követelés a betétesrõl az államra száll át. A
követelés átszállásával az állam a korábbi jogosult helyébe lép. Az állam a
követeléseit a felszámolási eljárásban jogosult érvényesíteni. A hitelintézet
felszámolása során az állam azon betétek tekintetében is jogosult hitelezõként
fellépni, amelyekbõl származó jogok még nem szálltak át az államra, ha az
állam garancia alapján egyébként fizetni köteles.
XVI. fejezet
Kártalanítás
A kártalanítás kifizetésének megelõzése
104. §
(1) Az Alap a kártalanítási összegek kifizetésén kívül más kötelezettséget
(hitelnyújtás, alárendelt kölcsön nyújtás, tulajdonrész szerzése
hitelintézetben, kezességvállalás, betétállomány átruházásához fedezetnyújtás
stb.) is vállalhat a Felügyelet által alkalmazott kivételes intézkedés (157-
168. §) kedvezõ hatásának elõsegítése és a betétek befagyásának elkerülése
érdekében az e §-ban meghatározott keretek között, a Felügyelettel egyeztetett
módon.
(2) Az Alap a betétek befagyásának elkerülése érdekében köteles azt a
megoldási módot választani, amely a betétesek és hitelintézetek, valamint a
központi költségvetés számára a legkisebb hosszú távú veszteséggel jár.
(3) Az Alap az (1) bekezdés szerinti kötelezettségeit kizárólag a szokásos
üzleti feltételek (kamat, díj, árfolyam) mellett vállalhatja.
(4) Az Alap köteles az (1) bekezdésben foglaltak szerinti kötelezettség
vállalását megfelelõ biztosítékkal fedezni. A hitelintézet felszámolása esetén
ezeket a biztosítékokat határidõben érvényesen kikötötteknek kell tekinteni
akkor is, ha Cstv. 57. §. (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott
feltételektõl eltérõen kötötték ki.
(5) A hitelintézet helyzetének rendezése érdekében az (1) bekezdés szerint
vállalt feltételes és feltétlen kötelezettségvállalások együttes összege nem
haladhatja meg a hitelintézetnél elhelyezett biztosított betétek után a 101. §
szerint kifizetendõ kártalanítások és az Alapnál ezek kifizetésével
kapcsolatban felmerült költségek várható összegét.
Kifizetés az Alapból
105. §
(1) Az Alap a betétek befagyását követõ legfeljebb harminc nap elteltével,
illetve felszámolási eljárás kezdeményezése esetén a bíróság felszámolást
elrendelõ végzésének közzététele után tizenöt napon belül - a két idõpont
közül a korábbiban - megkezdi a betétesek részére a kártalanítás kifizetését.
(2) Az Alap köteles legalább két országos napilapban közzétenni a betétesek
számára az igényérvényesítés legelsõ napját, a kifizetéssel megbízott
hitelintézet nevét, és az igényérvényesítés helyét (helyeit), valamint módját.
(3) Ha a kártalanításra jogosult a betéti szerzõdést és a jogosultság
igazolásához szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja és azok a (4) bekezdés
szerinti nyilvántartás adataival megegyeznek, az Alap köteles gondoskodni a
neki vagy az általa teljes bizonyító erejû magánokiratban meghatalmazott
személy részére járó kártalanítás haladéktalan kifizetésérõl.
(4) A betétet gyûjtõ hitelintézet a névre szóló betét esetén köteles a
betétes nevén kívül - a 3. számú mellékletben felsoroltak közül az Alap
elõírásai szerint - két további azonosító adatot nyilvántartani, a
kártalanításra való jogosultság egyértelmû megállapítása érdekében.
(5) A kifizetések teljesítése külföldi és belföldi hitelintézetnek adott
megbízás, a kártalanítási összeg más hitelintézethez betétként való
áthelyezése, postai átutalás, csekk kiállítása, vagy közvetlen kifizetés útján
történik. A száz forintnál kisebb összegû kártalanítás nem fizethetõ ki.
106. §
Az Alap a 101. § (1) bekezdése szerinti összeget a betét befagyásától a
kártalanítás kifizetéséig terjedõ idõszakra - de legfeljebb a kártalanítás
kifizetésének a 105. § (1) bekezdésében meghatározott idõpontjáig számított
kamattal növelve - fizeti ki, amely összeg azonban nem haladhatja meg a 101. §
(1) bekezdésében meghatározott mértéket.
A kifizetett betétkövetelések átszállása
107. §
(1) Ha az Alap a betéteseknek kártalanítást fizetett ki, a hitelintézettel
szembeni követelés - a kifizetett összeg erejéig - a betétesrõl az Alapra
száll át. A követelés átszállásával az Alap a korábbi jogosult helyébe lép. Az
Alap a felszámolási eljárásban az átszállt követeléseket jogosult
érvényesíteni.
(2) Az Alapból a kártalanításra jogosult személy részére történt bármilyen
kifizetés, illetve az Alap által a 104. § alapján vállalt kötelezettség
teljesítésébõl eredõ kifizetés esetén az érintett hitelintézet az Alap által
kifizetett összeget, és a kifizetéshez kapcsolódóan az Alapnál felmerült
költségeket köteles az Alapnak visszafizetni, illetõleg megfizetni. E
kötelezettség akkor is fennáll, ha a hitelintézet az Alapból kilépett vagy
onnan kizárták.
(3) Hitelintézet felszámolása során az Alap azon betétek tekintetében is
jogosult hitelezõként fellépni, amelyekbõl eredõ jogok még nem szálltak át az
Alapra, de amelyekért a 101. § szerint fizetni tartozik, ideértve a kifizetés
kapcsán felmerülõ költségeket is.
XVII. fejezet
Az Alap jogállása és szervezete
Az Alap jogállása
108. §
(1) Az Alap jogi személy.
(2) Az Alap székhelye: Budapest.
(3) Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után sem társasági adó,
sem helyi adó, sem illeték fizetésére nem kötelezhetõ.
(4) Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el és a 98. §-ban meghatározottól
eltérõ célra nem használhatók fel.
(5) Az Alap saját tõkéje nem osztható fel.
109. §
Az Alap pénzügyi-számviteli ellenõrzését az Állami Számvevõszék végzi.
Az Alap szervezete
110. §
(1) Az Alap irányító szerve az igazgatótanács.
(2) Az Alap igazgatótanácsának tagjai:
) a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára;
) az MNB alelnöke;
) a Felügyelet elnöke;
) a hitelintézetek érdekképviseleti szervezetei által kijelölt két
személy, továbbá
) az Alap ügyvezetõ igazgatója.
(3) Az igazgatótanácsi tag - az igazgatótanács jóváhagyásával - írásban
állandó helyettest nevezhet ki, aki a tag távollétében teljes döntési joggal
vesz részt az igazgatótanács ülésein.
(4) Az igazgatótanács ülése akkor határozatképes, ha tagjainak több mint
fele jelen van. Az igazgatótanács határozatait egyszerû szótöbbséggel hozza.
Szavazategyenlõség estén az elnök szavazata dönt. Az Alap által történõ
kötelezettség-vállaláshoz az igazgatótanács legalább négy tagjának igenlõ
szavazata szükséges.
(5) Az igazgatótanács tagjai közül évenként elnököt és alelnököt választ.
Nem választható elnökké és alelnökké az ügyvezetõ igazgató.
Az igazgatótanács feladata
111. §
(1) Az igazgatótanács
) irányítja és ellenõrzi az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
) elfogadja az Alap szabályzatait,
) meghatározza az Alap ügyvezetõjének és megbízottainak feladatait,
valamint megállapítja díjazásukat,
) dönt az egyes feladatokra esetileg létrehozott különleges bizottságok
összetételérõl,
) meghatározza az igazgatótanács üléseinek ügyrendjét, helyét,
idõpontját,
) meghatározza a hitelintézetek számára azoknak a különleges
jelzéseknek, tájékoztatóknak vagy más eszközöknek az alkalmazását,
amelyek alapján megállapítható, hogy a hitelintézeteknél elhelyezett
betétek biztosítva vannak,
) dönt az Alap feladatainak végrehajtásával kapcsolatos
intézkedésekrõl,
) meghatározza az Alap által e törvény értelmében teljesítendõ
kifizetések rendjét,
) dönt az Alap költségvetésérõl, ezen belül a mûködési költségeirõl,
) évente egyszer, legkésõbb a gazdasági év befejezését követõ év május
31. napjáig megállapítja az Alap éves beszámolóját, vagyoni helyzetét
és az ezekrõl szóló beszámolóját benyújtja az Állami Számvevõszéknek,
valamint megküldi a hitelintézeteknek,
) évente egyszer kialakítja az Alap díjpolitikáját az e törvényben
foglalt kereteken belül és azt ismerteti a hitelintézetekkel; a
díjpolitika alapján meghatározza tagjainak éves befizetési
kötelezettségét,
) dönt a kizárásokról,
) határoz a 121. § (6)-(8) bekezdése szerinti megemelt, illetve
rendkívüli díjfizetési kötelezettség elõírásairól,
) határoz a 104. § szerinti intézkedés szempontrendszerérõl,
) dönt a 104. §-ban meghatározott intézkedések alkalmazásáról,
) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.
(2) Az igazgatótanács feladatainak végrehajtása során igénybe veheti a
Felügyelet szolgáltatásait.
112. §
(1) Az igazgatótanács nevezi ki és menti fel az ügyvezetõ igazgatót,
valamint gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. Az igazgatótanács e
jogkörét - a kinevezés és felmentés kivételével - az igazgatótanács elnökére
átruházhatja.
(2) Az igazgatótanács ellenõrzi az Alap ügyvezetõ igazgatójának
tevékenységét.
Az Alap ügyvezetõ igazgatója és munkaszervezete
113. §
(1) Az Alap önálló munkaszervezettel rendelkezik.
(2) Az Alap tevékenységének operatív irányítását az ügyvezetõ igazgató
látja el. Az ügyvezetõ igazgató gyakorolja az Alap alkalmazottai felett a
munkáltatói jogokat.
(3) Az ügyvezetõ igazgató - az igazgatótanács egyetértésével - egyes
feladatok ellátására munkaviszonyon kívüli megbízást adhat ki, illetve
együttmûködési megállapodásokat köthet.
(4) Az Alap vezetõje és alkalmazottai tekintetében a Munka Törvénykönyvérõl
szóló 1992. évi XXII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
114. §
Az igazgatótanács feladatkörében eljárva a megbízásokat az e törvényben
meghatározott összeférhetetlenségi szabályok megfelelõ alkalmazásával adja ki.
Az Alap információ ellátása
115. §
(1) Az Alap a hitelintézettõl csak a tevékenysége ellátásához szükséges, a
Felügyeletnek vagy az MNB-nek rendelkezésére nem álló adatokat kérhet.
(2) Az Alap kérésére köteles
) a hitelintézet az e törvényben foglaltaknak megfelelõen az Alap által
meghatározott adatokból,
) a Felügyelet és az MNB a rendelkezésükre álló adatokból
a kért információt megadni.
(3) Az Alap a (2) bekezdésben meghatározott adatokat kizárólag feladatainak
ellátása érdekében használhatja fel.
(4) Ha az Alap a rendelkezésére álló adatokból megállapítja, hogy valamely
hitelintézetnél e törvény szerinti közremûködése szükségessé válhat,
megvizsgáltathatja a hitelintézet könyvelését, számláit és nyilvántartásait.
Az Alapnak a vizsgálat lefolytatásához a Felügyelet egyetértését be kell
szereznie.
(5) A (4) bekezdés szerinti vizsgálat során az Alap vagy az általa
megbízott személy betekinthet a hitelintézet könyveibe, számláiba,
nyilvántartásaiba, a hitelintézet vezetõ állású személyeitõl,
alkalmazottaitól, könyvvizsgálójától, vagy felszámolójától információt kérhet.
116. §
(1) Az Alappal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban,
megbízási jogviszonyban álló személy, valamint az igazgatótanács tagja a
feladata ellátásával kapcsolatban tudomására jutott banktitkot, üzleti titkot,
továbbá minden olyan adatot, tényt vagy körülményt, amelyet törvény elõírásai
szerint az Alap nem köteles más hatóságok, illetve a nyilvánosság számára
hozzáférhetõvé tenni szakmai titokként köteles megõrizni
(2) Az Alap által végzett ellenõrzés során az (1) bekezdésben meghatározott
személy hivatalos személynek minõsül.
117. §
Kártérítési igény az Alappal szemben a jogellenesen okozott kár miatt csak
akkor érvényesíthetõ, ha megállapítható, hogy az Alap eljárása vagy mulasztása
törvénysértõ volt és a bekövetkezett kárt ez idézte elõ.
Az Alap számlavezetése és pénzkezelése
118. §
(1) Az Alap pénzforgalmi számláját az MNB vezeti.
(2) Az Alap pénzforgalmi számláján jóváírandók az Alap összes
pénzbevételei, beleértve a mûködésbõl származó bevételeket is, ugyanakkor a
pénzforgalmi számlát meg kell terhelni a mûködéssel kapcsolatos
pénzkiadásokkal, a biztosítási jellegû tevékenységbõl eredõ, valamint a
betétek befagyásának megelõzésével kapcsolatos kifizetésekkel.
(3) Az Alap pénzeszközeit - a házipénztárt, a pénzforgalmi számlán tartott
likviditási tartalékot, valamint a kifizetések lebonyolítására vagy más, az
Alap mûködéséhez szükséges célra hitelintézethez átutalt összeget kivéve -
állampapírban kell tartani.
(4) Az Alap esetleges nyereségét kizárólag a saját tõkéjének növelésére
fordíthatja.
XVIII. fejezet
Az Alap forrásai
119. §
(1) Az Alap forrásai:
) a csatlakozási díj,
) hitelintézetek által teljesített rendszeres, illetve rendkívüli éves
befizetés;
) a Felügyelet által a hitelintézetektõl, ide nem értve a
hitelszövetkezeteket, a beszedett bírságok összegének nyolcvan
százaléka,
) az Alap által felvett kölcsön;
) egyéb bevétel.
(2) Az Alap - a 98. § (1) bekezdésének a)-b) pontja szerinti feladatok
ellátása érdekében - hitelt vehet fel:
) az MNB-tõl, illetve
) hitelintézettõl.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az Alap kérésére az MNB nyolc
napon belül kölcsönt nyújthat, illetõleg a Kormány - az Alap által a 98. § (1)
bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségei teljesítése érdekében felvett
kölcsönre - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 33. § (3)
bekezdésére tekintettel készfizetõ kezességet vállal.
(4) Az Alap a külföldi pénzemben vállalt biztosítás kifizetése érdekében az
MNB-tõl devizát vásárolhat, az Alap a devizát hitelintézettõl vagy magyar
hitelintézet közvetítésével külföldrõl vásárolhatja meg, ha az adott devizát
az MNB nem jegyzi.
Csatlakozási díj
120. §
Az Alaphoz csatlakozó, a Felügyelettõl betétgyûjtés végzésére engedélyt
kapott hitelintézet - az engedély kézhezvételét követõ harminc napon belül - a
jegyzett tõkéjének fél százalékával megegyezõ összeget köteles az Alapba
egyszeri csatlakozási díjként befizetni.
Éves díjfizetési kötelesség
121. §
(1) Az Alap tagjainak éves befizetési kötelezettségét úgy kell
megállapítani, hogy az figyelembe vegye a hitelintézetnél a tárgyévet megelõzõ
december 31-én fennálló, az Alap által a 99. § és 100. § szerint biztosított
betétek teljes összegét, illetve az Alap szabályzata által megállapított egyéb
szempontokat, különösen a hitelintézetnél elhelyezett betétek átlagos
nagyságát.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon megállapított éves befizetési
kötelezettség nem lehet magasabb, mint a tagintézetnél a tárgyévet megelõzõ
december 31-én meglévõ, az Alap által biztosított betétek és - a
hitelintézetek éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségérõl
szóló jogszabályok szerint - az Alap által biztosított betétek utáni passzív
idõbeli elhatárolások között feltüntetett kamatok együttes teljes állományának
két ezreléke.
(3) Az éves befizetés összegét a hitelintézet minden évben negyedéves
részletekben, legkésõbb a tárgynegyedév tizenötödik napjáig köteles befizetni
az Alap pénzforgalmi számlájára.
(4) A hitelintézet által fizetendõ díj összegének meghatározása azon
nyilatkozatok alapján történik, amelyeket a hitelintézet továbbít az Alapnak
az Alap szabályzatában meghatározott formában és idõpontban.
(5) A hitelintézet által a hitelintézeti tevékenység engedélyezésének évére
vonatkozóan fizetendõ díjat az általános szabályoknak megfelelõen a tárgyév
végi betétállomány alapján megállapított éves díj háromszázhatvanötödének és
az Alap által biztosított napok számának szorzata határozza meg.
(6) Ha az adott hitelintézet olyan - kockázatos - tevékenységet folytat,
amely a szabályzat szerint indokolja az emelést, az Alap növelheti a
hitelintézet által a tárgyév során fizetendõ díjat. Az emelés elõtt az Alap:
) véleményt kér a Felügyelettõl és az MNB-tõl;
) módot ad a hitelintézetnek észrevételei megtételére.
(7) A (6) bekezdés alapján felemelt éves díj nem lépheti túl a
hitelintézetnél a tárgyévet megelõzõ év december 31-én fennálló, biztosított
betétállomány három ezrelékét.
(8) Az Alap az általa a 119. § (1) bekezdésének d) pontja szerint felvett
kölcsön visszafizetése érdekében a hitelintézetek számára egységes elvek
szerint megállapított rendkívüli fizetési kötelezettséget írhat elõ, mely
fizetési kötelezettség mértékének és ütemezésének igazodnia kell a
kölcsöntörlesztési feltételekhez. A rendkívüli fizetési kötelezettség mértéke
nem haladhatja meg egyetlen hitelintézet esetében sem a (2) bekezdés szerint
megállapított díj mértékét.
(9) Ha a kölcsön igénybevételét szükségessé tevõ káresemény kapcsán az Alap
bevételre tesz szert, azt elsõsorban a fennálló kölcsöntartozás csökkentésére,
ezt követõen pedig a hitelintézeteket terhelõ rendkívüli fizetési
kötelezettség mérséklésére, illetõleg visszafizetésére kell fordítani.
(10) A hitelintézet a felszámolása kezdõ évében az e §-ban meghatározottak
szerint köteles éves díjat fizetni. A díj vetítési alapja a befizetést
megelõzõ negyedév átlagos biztosított betétállománya.
A díjfizetés elszámolása
122. §
A hitelintézet az Alapba befizetett összeget (ideértve a csatlakozási díjat
is) egyéb ráfordításként számolja el.
Csatlakozás az Alaphoz
123. §
(1) A hitelintézet a 18. §-ban szabályozott tevékenységi engedély iránti
kérelem benyújtásával egyidejûleg köteles a csatlakozásról szóló nyilatkozatot
az Alapnak megküldeni, és annak másolatát csatolni a tevékenységi engedély
iránti kérelemhez.
(2) A csatlakozási nyilatkozatot az Alap által közzétett formában kell
megtenni.
XIX. fejezet
Intézkedések, szankciók kezdeményezése, az Alappal fennálló tagsági viszony
megszüntetése
124. §
(1) Ha a hitelintézet:
) a 120-121. §-okban meghatározott fizetési kötelezettségét határidõre
nem teljesíti;
) üzletszabályzatában vagy a betétokiratokon az Alapban való tagságát
megtévesztõ módon tünteti fel, vagy harmadik személyeket tévesen
tájékoztat az Alap által biztosított betétekkel kapcsolatos lényeges
kérdésekrõl;
) a jogszabályba ütközõ módon hirdeti a betétbiztosítást;
) nyilvántartása nem teszi lehetõvé a betétesek kártalanítási
jogosultságának egyértelmû megállapítását,
az Alap felszólítja a hitelintézetet jogsértõ magatartás megszüntetésére és
egyidejûleg tájékoztatja a Felügyeletet.
(2) A felszólítást követõ harminc nap elteltével - ha a hitelintézet az (1)
bekezdés szerinti jogsértõ magatartást nem szüntette meg - az Alap
kezdeményezheti a Felügyeletnél a hitelintézettel szemben intézkedés, bírság
alkalmazását, vagy a hitelintézetet tagjai sorából kizárhatja. A felügyeleti
intézkedés kezdeményezésérõl egyidejûleg értesíti az MNB-t.
(3) Kizárás kezdeményezése esetén a hitelintézet tagsága az Alapban az
elõzetes felszólításban megjelölt határidõt követõen megszûnik kivéve, ha
) a hitelintézet meghozta az elõírásokhoz való alkalmazkodást vagy
szabálytalanság megszüntetését célzó intézkedéseket;
) a hitelintézet a szükséges intézkedések meghozatala érdekében az Alap
igazgatótanácsától - legfeljebb további hatvan napra - a határidõ
meghosszabbítását kéri.
125. §
A hitelintézetet az Alap azonnali hatállyal kizárja, ha a Felügyelet
határozata alapján a hitelintézet nem gyûjthet betétet.
126. §
(1) A hitelintézet kizárása vagy a tagsági jogviszony megszüntetése nem
érinti a tagság fennállása alatt a hitelintézetnél elhelyezett betétekre
vonatkozó biztosítást.
(2) Ha a hitelintézetet az Alapból kizárták, vagy tagsági jogviszonyát
megszüntették, a korábban teljesített befizetését nem igényelheti vissza. A
kizárás vagy a tagsági viszony megszüntetése nem érinti a kizárt
hitelintézetnek azt a kötelezettségét, hogy a biztosítás alá esõ betétek után
a 121. §-nak megfelelõen éves díjat fizessen.
127. §
Az Alap a 124. §-ban foglalt kizárás esetén - huszonnégy órán belül -
köteles írásban tájékoztatni a kizárás tényérõl és okáról a Felügyeletet és az
MNB-t. Az Alap errõl negyvennyolc órán belül legalább két országos napilapban
felhívást tesz közzé.
XX. fejezet
Önkéntes betét- és intézménybiztosítás
128. §
(1) A hitelintézetek önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi
alapot (továbbiakban: önkéntes alap) hozhatnak létre. Az önkéntes alap jogi
személy.
(2) Az önkéntes alap pénzeszközei nem vonhatók el és a létesítõ okiratban
meghatározottól eltérõ célra nem használhatók fel. Az önkéntes alapból kilépés
esetén kifizetés nem teljesíthetõ.
(3) Az önkéntes alap - a házipénztárt, a pénzforgalmi számlán tartott
likviditási tartalékot, valamint a kifizetések lebonyolítására vagy más, az
Alap mûködéséhez szükséges célra hitelintézethez átutalt összeget kivéve -
pénzeszközeit állampapírban kell tartani.
(4) A hitelintézet az önkéntes alapba befizetett összeget egyéb
ráfordításként számolhatja el.
(5) A Felügyelet által a hitelszövetkezetektõl beszedett bírságok
összegének nyolcvan százalékát a hitelszövetkezetek által létrehozott önkéntes
alapba kell befizetni.
129. §
(1) Az önkéntes alapot létesítõ okiratban meg kell határozni
) az alapítókat,
) az önkéntes alaphoz történõ csatlakozás és az önkéntes alapból
történõ kilépés rendjét,
) a befizetések megállapításának és teljesítésének módját,
) az önkéntes alap kezelõjét és az önkéntes alap kezelésének
szabályait,
) az önkéntes alapból történõ kifizetések rendjét.
(2) Az önkéntes alap létrehozásához és mûködésének megkezdéséhez a
Felügyelet jóváhagyása szükséges.
(3) Az intézményvédelmi alap a létesítõ okiratában meghatározott feladatai
ellátása érdekében jogosult - a tagintézettel, illetve annak tulajdonosával
kötött támogatási szerzõdés keretében - a tagintézet részére
) kezességet vállalni,
) tõkejuttatást adni, valamint
) kölcsönt nyújtani.
(4) Az önkéntes betétbiztosítási alapot felhasználó hitelintézetek a
pénzeszközök visszafizetéséig kamatként legalább a jegybanki alapkamatot
kötelesek téríteni. A kilépés az önkéntes betétbiztosítási alappal szembeni
visszafizetési kötelezettséget nem érinti.
130. §
Az önkéntes alap a betétek befagyása miatt, illetve a kifizetés elkerülése
érdekében tervezett intézkedéseirõl köteles tájékoztatni a Felügyeletet.
V. RÉSZ
A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK SZÁMVITELE ÉS KÖNYVVIZSGÁLATA
XXI. fejezet
Könyvvezetés
131. §
(1) A pénzügyi intézmény az üzletszerû tevékenységre vonatkozó
nyilvántartásait magyar nyelven - a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok
elõírásainak betartásával - a felügyeleti és a jegybanki ellenõrzésre is
alkalmas módon köteles vezetni.
(2) Az üzleti nyilvántartás és a belsõ ellenõrzési rendszer akkor
megfelelõ, ha lehetõvé teszi a gondos és megbízható vezetést, a pénzügyi
intézmény és a vezetõ állású személyek tevékenységének - a belsõ ellenõrzés,
illetõleg a könyvvizsgáló, valamint a tulajdonosok, a Felügyelet és az MNB
által történõ - ellenõrzését, továbbá, ha segíti a pénzügyi intézményt abban,
hogy eleget tegyen a jogszabályokban és a szerzõdésekben elõírt
kötelezettségeknek.
132. §
(1) A pénzügyi intézmény köteles az arra jogosult testület által elfogadott
- a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó - éves beszámolót, valamint az
adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot a Felügyeletnek a
tárgyévet követõ év május 31-ig, az összevont (konszolidált) éves beszámolót
szeptember 30-ig megküldeni.
(2) A kizárólag kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásokat végzõ jogi személy
könyvvezetésére és könyvvizsgálatára a 131-137. § rendelkezéseit nem kell
alkalmazni.
XXII. fejezet
Könyvvizsgálat
133. §
(1) Hitelintézet esetén - a Gt. 40. § (2) bekezdésében meghatározott
feltételeken túlmenõen - könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható
az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkezõ, bejegyzett könyvvizsgáló
(könyvvizsgálói társaság) részére megbízás, ha
) a könyvvizsgáló felelõsségbiztosítással rendelkezik,
) a Felügyelet az általa vezetett pénzügyi intézményi könyvvizsgálók
névjegyzékében a könyvvizsgálót nyilvántartásba vette,
) a könyvvizsgáló nem rendelkezik a hitelintézetben közvetlen vagy
közvetett tulajdonnal,
) a könyvvizsgálónak nincs a hitelintézettel szemben fennálló
kölcsöntartozása, valamint
) a befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonos a könyvvizsgáló
cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés c)-d) pontjaiban foglalt korlátozásokat a könyvvizsgáló
közvetlen hozzátartozójára is alkalmazni kell.
(3) A hitelintézet természetes személy könyvvizsgálójának megbízatása
legfeljebb öt évig tarthat és az nem hosszabbítható meg. A könyvvizsgálói
társaság által alkalmazott vagy megbízott könyvvizsgáló legfeljebb öt évig
láthat el könyvvizsgálói feladatokat ugyanannál a hitelintézetnél.
(4) Az (1) bekezdésben elõírtakon túlmenõen további követelmény a
hitelintézeti természetes személy könyvvizsgálóval szemben, hogy
) egyidejûleg legfeljebb öt hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói
feladatot, ide nem értve a szövetkezeti hitelintézeteket,
) egyidejûleg legfeljebb tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el
könyvvizsgálói feladatot.
) egy-egy hitelintézettõl származó jövedelme (bevétele) nem haladhatja
meg éves jövedelmének (bevételének) harminc százalékát.
(5) A hitelintézeti könyvvizsgáló társaságokkal szemben az (1) bekezdésben
foglaltakon túlmenõen további követelmény, hogy
) a könyvvizsgálói társaságon belül az (1) bekezdésben foglalt
követelményeknek megfelelõ könyvvizsgáló - egyidejûleg - legfeljebb
öt hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot, ide nem értve
a szövetkezeti hitelintézeteket,
) a könyvvizsgálói társaságon belül az (1) bekezdésben foglalt
követelményeknek megfelelõ könyvvizsgáló - egyidejûleg - legfeljebb
tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot,
) könyvvizsgálói társaság egy-egy hitelintézettõl származó bevétele nem
haladhatja meg éves nettó árbevételének tíz százalékát.
134. §
(1) A hitelintézet által választott könyvvizsgáló a vizsgálatának
eredményérõl köteles a pénzügyi intézménnyel egyidejûleg a Felügyeletet -
írásban - haladéktalanul tájékoztatni, ha olyan tényeket állapított meg,
amelynek alapján:
) a könyvvizsgálói záradék korlátozása vagy megtagadása válhat
szükségessé,
) bûncselekmény elkövetésére vagy a hitelintézet belsõ szabályzatának
súlyos megsértésére, illetõleg az elõzõekben említettek súlyos
veszélyére utaló körülményeket észlel,
) e törvény vagy más jogszabályok, illetve az MNB rendelkezéseiben
foglalt elõírások súlyos megsértésére utaló körülményeket észlel,
) a hitelintézet kötelezettségeinek teljesítését a rábízott vagyoni
értékek megõrzését nem látja biztosítottnak, vagy
) a hitelintézet belsõ ellenõrzési rendszereinek súlyos hiányosságait
vagy elégtelenségét állapítja meg,
) jelentõs véleménykülönbség alakult ki közte és a hitelintézet
vezetése között a hitelintézet fizetõképességét, jövedelmét,
adatszolgáltatását vagy könyvvezetését érintõ, a hitelintézet
mûködését lényegesen érintõ kérdésekben.
(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben is
) a könyvvizsgáló jogosult
1. a Felügyelettel konzultálni, illetõleg
2. a Felügyeletet a vizsgálat eredményérõl tájékoztatni,
) a Felügyelet jogosult a könyvvizsgálótól ennek megállapításairól
közvetlenül tájékoztatást kérni és kapni.
135. §
A Felügyelet a 151. § (3) bekezdésének k) pontjában meghatározott esetben
jogosult arra, hogy a hitelintézetet más, a 133. §-ban meghatározott
követelményeknek megfelelõ könyvvizsgáló választására kötelezze.
136. §
(1) A könyvvizsgálónak a hitelintézet éves beszámolójának vizsgálata
mellett az alábbiakat is meg kell vizsgálnia:
) az értékelés szakmai helyességét,
) az elõírt és szükséges értékhelyesbítések és leírások elvégzését,
) az elõírt és szükséges tartalékok képzésének megtörténtét,
) a szavatoló tõkére, a tõkemegfelelésre, folyamatos fizetõképességre,
valamint az egyes pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok
betartását,
) az eredményes, megbízható és független tulajdonlásra, illetõleg a
prudens mûködésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a
pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a
jegybanki rendelkezések, illetve felügyeleti és jegybanki határozatok
betartását, valamint
) a megfelelõ ellenõrzési rendszerek mûködését.
(2) A könyvvizsgálónak az (1) bekezdésben foglaltakra vonatkozó
megállapításait külön kiegészítõ jelentésben kell rögzítenie, és ezt az
igazgatóságnak, az ügyvezetõnek, a felügyelõ bizottság elnökének, a
Felügyeletnek, valamint az MNB-nek legkésõbb a tárgyévet követõ év május 31-ig
meg kell küldenie. A kiegészítõ jelentés szerkezetét külön jogszabály
állapítja meg.
137. §
(1) A hitelintézet köteles a könyvvizsgálóval - az éves beszámoló
könyvvizsgálatára - kötött szerzõdést és valamennyi, a könyvvizsgáló által az
éves beszámolóval kapcsolatban készített jelentést a Felügyelet számára
megküldeni.
(2) A Felügyelet jogosult a könyvvizsgáló jelentésének alapján - az éves
beszámoló jóváhagyása elõtt - a hitelintézet igazgatóságát kötelezni, hogy a
lényeges helytelen adatokat tartalmazó beszámolót vizsgáltassa felül,
helyesbítse és gondoskodjon a helyesbített adatok könyvvizsgálóval történõ
hitelesítésérõl.
(3) Ha az éves beszámoló jóváhagyását követõen jutott a Felügyelet
tudomására, hogy az éves beszámoló lényeges, helytelen adatot tartalmaz, a
Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát az adatok
felülvizsgáltatására, könyvvizsgálóval való hitelesíttetésére. A felülvizsgált
és könyvvizsgálóval hitelesített adatot - a közgyûlés elé történt beterjesztés
elõtt - a hitelintézet köteles a Felügyeletnek bemutatni.
VI. RÉSZ
A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK TEVÉKENYSÉGÉNEK FELÜGYELETE
XXIII. fejezet
A Felügyelet
138. §
(1) A Felügyelet hatáskörét és jogállását külön törvény határozza meg.
(2) A Felügyelet feladata:
) az engedélykérelmek és más beadványok elbírálása,
) vezeti az e törvényben elõírt nyilvántartásokat, ellenõrzi a pénzügyi
intézmények információ szolgáltatásának rendszerét és
adatszolgáltatását,
) ellenõrzi, illetve vizsgálja a pénzügyi, és kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet meghatározó szabályok érvényesülését,
) vizsgálja, elemzi és értékeli a pénzügyi intézmények prudens
mûködését, a betétek és más visszafizetendõ források biztonságát,
illetve a független és szakszerû irányítást, ellenõrzést és vezetést
veszélyeztetõ körülményeket,
) intézkedéseket hoz az észlelt szabálytalanságok megszüntetésére,
) kivételes intézkedéseket hoz a súlyos szabálytalanságok
megszüntetésére,
) bírságot alkalmaz a feltárt szabályszegés miatt,
) segíti az Alap igazgatótanácsának mûködését, a döntések elõkészítését
és végrehajtását.
A Felügyelet bevételei
139. §
(1) A Felügyelet bevételei:
) igazgatás-szolgáltatási díj,
) a felügyeleti díj,
) a felügyeleti bírság,
) egyéb bevételek.
(2) A pénzügyi intézmény és a 8. § (3) bekezdésében meghatározott,
pénzügyi intézménynek nem minõsülõ jogi személy felügyeleti díjat köteles
fizetni az egyéb ráfordítások terhére.
(3) A pénzügyi intézmények által fizetett éves felügyeleti díj a pénzügyi
intézmény mérlegfõösszegének háromtized ezreléke, kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatást nyújtó - pénzügyi intézménynek nem minõsülõ - vállalkozás által
fizetett éves felügyeleti díj évi hatvanenezer forint, melyet negyedéves
részletekben, a negyedévet követõ hónap tizenötödik munkanapjáig kell a
Felügyelet számlájára átutalni.
(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott díjakat a Felügyelet
csak mûködésének fedezetére használhatja fel.
(5) A Felügyelet által kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel húsz
százalékát a következõ célokra kell fordítani:
) bankszakemberek képzésére,
) a felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos tanulmányok készítésének és
közzétételének támogatására, valamint
) a betétesek, illetve más ügyfelek tájékoztatására.
(6) A Felügyelet által a hitelintézetekre - ide nem értve a
hitelszövetkezeteket - kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel
nyolcvan százalékát az Alapba kell befizetni. A hitelszövetkezetekre kirótt
felügyeleti bírságokból származó bevétel nyolcvan százalékát a
hitelszövetkezetek önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapjába kell
befizetni.
(7) A Felügyelet által nyújtott államigazgatási eljárások és szolgáltatások
igénybevételéért fizetendõ díjak körét és mértékét a pénzügyminiszter
rendeletben állapítja meg.Feladatok
139.§
(1) A felügyeleti hatáskör gyakorlásának célja a pénzügyi intézmények
ügyfelei érdekeinek védelme, a pénzügyi intézmények megbízható, gondos
tulajdonlásának, továbbá óvatos mûködésének, a pénz-, és tõkepiac zavartalan,
illetõleg eredményes mûkõdésének, valamint a tisztességes és szabályozott
piaci verseny elõsegítése.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célok érdekében a Felügyelet:
a) elbírálja az engedélykérelmeket és más beadványokat,
b) vezeti az e törvényben elõírt nyilvántartásokat, ellenõrzi a
hitelintézetek információ szolgáltatásának rendszerét és adattartalmát,
c) ellenõrzi, illetve vizsgálja a pénzügyi intézmények pénzügyi-, és
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységét meghatározó szabályok
érvényesülését,
d) vizsgálja, elemzi és értékeli a pénzügyi intézmények megbízható és
körültekintõ mûködését, a betétek és más visszafizetendõ források biztonságát,
illetve a független és szakszerû irányítást, ellenõrzést és vezetést
veszélyeztetõ körülményeket,
e) intézkedéseket hoz az észlelt szabálytalanságok megszüntetésére,
f) kivételes intézkedéseket hoz a súlyos szabálytalanságok
megszüntetésére,
g) bírságot alkalmaz a feltárt szabályszegés miatt,
h) segíti az Alap igazgatótanácsának mûködését, a döntések elõkészítését
és végrehajtását, továbbá
i) kezdeményezheti jogszabályok megalkotását.
A Felügyelet bevételei
140.§
(1) A pénzügyi intézmény és a 16.§-ban meghatározott pénzügyi
intézménynek nem minõsülõ jogi személy felügyeleti díjat köteles fizetni az
egyéb költségek terhére.
(2) A Felügyelet bevételei:
a) a felügyeleti díj,
b) a felügyeleti bírság,
c) egyéb bevételek.
(3) A felügyeleti díj
a) pénzügyi intézmény alapítása iránti kérelem esetén a jegyzett tõke
öttized ezreléke, de legalább százezer forint;
b) kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást nyújtó - pénzügyi intézménynek nem
minõsülõ - vállalkozás nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtásakor
tízezer forint;
c) az éves felügyeleti díj a pénzügyi intézmény mérlegfõösszegének
kéttized ezreléke, melyet negyedéves részletekben, a negyedévet követõ hónap
tizenötödik munkanapjáig kell a Felügyelet számlájára átutalni.
(4) A Felügyelet által kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel
húsz százalékát a következõ célokra kell fordítani:
a) elsõsorban a bankszakemberek képzésére, továbbá
b) a felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos tanulmányok készítésének és
közzétételének támogatására, valamint
c) a betétesek, illetve más ügyfelek tájékoztatására.
(5) A Felügyelet által a hitelintézetekre - ide nem értve a
hitelszövetkezeteket - kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel
nyolcvan százalékát az Alapba kell befizetni. A hitelszövetkezetekre kirótt
felügyeleti bírságokból származó bevétel nyolcvan százalékát a
hitelszövetkezetek önkéntes betét- és intézményvédelmi alapjába kell
befizetni.
XXIV. fejezet
A Felügyelet ellátásának eszközei
Engedélyezés
140. §
A Felügyelet a 3. §-ban és a 14-16. §-ban meghatározott engedélyt
határozott idõre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott tevékenységi
körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen belül
pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja.
141. §
(1) Ha a Felügyelet tudomást szerez arról, hogy egy meghatározott személy
engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet folytat, a tevékenység folytatóját felszólíthatja
a helyzet tisztázásához szükséges szerzõdés, okirat, jelentés, kimutatás,
könyvvizsgálati jelentés bemutatására, továbbá helyszíni ellenõrzést rendelhet
el minden olyan helyen, ahol a rendelkezésére álló adat alapján ilyen
tevékenység folyt, illetõleg folyik.
(2) Engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenység megállapítása esetén a Felügyelet
) bûncselekmény gyanúja esetén büntetõeljárást kezdeményez az illetékes
nyomozóhatóságnál,
) azonnali hatállyal megtiltja az engedély nélküli pénzügyi
szolgáltatási, illetve kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenység
végzését, továbbá
) pénzügyi intézmény esetében felügyeleti intézkedést hoz vagy
kivételes intézkedést rendel el, illetõleg pénzbírságot szab ki.
Adatszolgáltatás
142. §
(1) A hitelintézet igazgatósága köteles a Felügyeletnek és az MNB-nek
haladéktalanul - írásban - bejelenteni, ha
) az azonnali fizetésképtelenség (illikviditás) veszélye következett
be,
) szavatoló tõkéje huszonöt százalékot elérõ vagy meghaladó összegben
csökkent,
) fizetéseit megszüntette, illetõleg
) hitelintézeti mûködését - pénzügyi szolgáltatási tevékenységét-
megszüntette.
(2) A hitelintézet igazgatósága köteles a Felügyeletnek két munkanapon
belül - írásban - bejelenteni:
) a hitelintézet tevékenységi körét érintõ veszélyhelyzet - pl.
fizetésképtelenség (inszolvencia) - kialakulását,
) a jegyzett tõke felemelését vagy leszállítását,
) az egyes pénzügyi szolgáltatási tevékenységek szüneteltetését.
143. §
A pénzügyi intézmény és a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ egyéb
jogi személy - jogszabályban illetve jegybanki rendelkezésben elõírt
tartalommal, módon és formában, rendszeres idõközönként - köteles az MNB-nek
és a Felügyeletnek adatszolgáltatást teljesíteni.
144. §
A pénzügyi intézmény számára a Felügyelet - határozott idõre - az általa
meghatározott tartalommal és rendszerességgel történõ olyan (rendkívüli)
adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elõ, amelyet
) a likviditás,
) a szolvencia,
) a kockázatvállalás,
) a pénzügyi, és a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenység
szabályainak betartása,
) a szervezet mûködésének, valamint
) a belsõ ellenõrzés
rendszeres figyelemmel kíséréséhez, ellenõrzési feladatainak ellátása
érdekében szükségesnek tart.
145. §
A Felügyelet a pénzügyi intézménytõl, valamint pénzügyi intézménynek nem
minõsülõ kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személytõl
közbülsõ beszámoló, meghatározott formájú és tagolású kimutatás,
könyvvizsgálati jelentés bemutatását kérheti, továbbá a pénzügyi intézménytõl,
annak szerveitõl valamennyi üzleti ügyérõl felvilágosítást kérhet.
Helyszíni ellenõrzés
146. §
(1) A Felügyelet az e törvényben és más jogszabályokban foglalt, a
hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások alapítására, az eredményes,
megbízható és a - nemkívánatos - befolyástól mentes tulajdonlásra, a prudens
mûködésére vonatkozó szabályok, valamint a Felügyelet határozatainak
megtartását jogosult a helyszínen ellenõrizni.
(2) A pénzügyi intézmény, a bankképviselet, valamint a kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet végzõ személy köteles a Felügyelet számára a
helyszíni ellenõrzést lehetõvé tenni, illetõleg segíteni, biztosítva az üzleti
könyvek, jelentések ellenõrzését, valamint a vizsgálathoz szükséges adatokhoz,
információkhoz való hozzáférést.
(3) A Felügyelet - az általa összeállított vizsgálati terv szerint - minden
hitelintézetnél legalább két évenként köteles átfogó helyszíni ellenõrzést
tartani.
(4) A Felügyelet a pénzügyi intézmény vizsgálatával - versenyeztetési
szabályzata szerint - külsõ szakértõt is megbízhat. A szakértõnek szerepelnie
kell a Felügyelet által összeállított szakértõi névjegyzékben. A névjegyzékbe
az vehetõ fel, aki (illetve amely gazdasági társaság vagy ügyvédi iroda
legalább egy tagja, illetve az önkéntes betét- és intézményvédelmi alap
alkalmazottja) hitelintézeti könyvvizsgálók névjegyzékében szereplõ
könyvvizsgáló és legalább egy hitelintézeti referenciát fel tud mutatni.
(5) A Felügyelet által megbízólevéllel ellátott személy eljárása során
hivatalos személynek minõsül.
(6) A Felügyelet csak az ellenõrzési feladatainak ellátása érdekében
vizsgálhatja a pénzügyi intézmény ügyfelére vonatkozó adatokat.
147. §
(1) A Felügyelet által a szokásos - terv szerinti - helyszíni ellenõrzéshez
igénybevett szakértõ díja és költsége a Felügyeletet terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó rendkívüli helyszíni ellenõrzés
díját és költségeit a pénzügyi intézmény fizeti, ha az ellenõrzésre a pénzügyi
intézmény szolgáltatott okot.
148. §
(1) A Felügyelet feladatainak teljesítéséhez betekinthet a pénzügyi
intézmény, valamint pénzügyi intézménynek nem minõsülõ kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személy könyveibe, irataiba és adathordozóiba.
(2) A Felügyelet által kiküldött - helyszíni ellenõrzésre jogosult -
alkalmazott vagy megbízott az ellenõrzés lefolytatásához az üzletszerû
tevékenység ellenõrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat,
adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást,
nyilatkozatot kérhet, próbavásárlást végezhet.
149. §
A Felügyelet nevében eljáró vizsgáló, illetõleg ellenõrzést végzõ személy a
feltárt jogsértés vagy hiányosság megszüntetése érdekében felügyeleti
intézkedés megtételét, bírság kiszabását vagy kivételes intézkedés
alkalmazását kezdeményezheti a Felügyeletnél.
Az intézkedések, a kivételes intézkedések és a bírság alkalmazásának közös
szabályai
150. §
E törvény és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó egyéb
jogszabályok, illetve jegybanki rendelkezések, továbbá a Felügyelet
határozatai maradéktalan betartása, a jogsértések vagy hiányosságok megelõzése
illetõleg megszüntetése érdekében a Felügyelet a pénzügyi intézménnyel szemben
- az MNB egyidejû értesítése mellett - intézkedést, kivételes intézkedést és
bírságot alkalmazhat.
151. §
(1) A Felügyeletnek mérlegelnie kell az intézkedés szükségességét, ha a
pénzügyi intézmény, valamint pénzügyi intézménynek nem minõsülõ kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személy, illetõleg tulajdonosa
megsérti az e törvény, az eredményes, megbízható és független tulajdonlásra,
illetõleg a prudens mûködésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a
pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki
rendelkezések elõírásait és
) döntési, illetõleg eljárási szabályzatai nem felelnek meg az
elõírásoknak, illetõleg a mûködés során ezeket nem tartja be,
) számviteli, nyilvántartási, és ellenõrzési rendszere nem felel meg a
mindenkor hatályos jogszabályok rendelkezéseinek,
) határidõben nem tesz eleget a Felügyelettel, az MNB-vel, a
részvényeseivel, az Alappal szemben fennálló adatszolgáltatási,
jelentési, illetõleg tájékoztatási kötelezettségének,
) a könyvvizsgálójának tevékenysége nem felel meg a jogszabályi
rendelkezéseknek vagy késedelmesen, pontatlanul tájékoztatja az
igazgatóságot, felügyelõ bizottságot, illetve a Felügyeletet a
pénzügyi intézménynél tapasztalt jogszabálysértésekrõl,
hiányosságokról és egyéb - a prudens mûködését veszélyeztetõ -
problémákról,
) tõkemegfelelési mutatója alacsonyabb az e törvényben meghatározott
mértéknél,
) a kockázatvállalásra, a kockázatok megállapítására, elemzésére
értékelésére, és behatárolására, a kockázatvállalás ellenõrzésére, a
kockázatok kezelésére, továbbá csökkentésére vonatkozó szabályok
valamelyikét megsérti,
) elmulasztja a közgyûlésnek a Felügyelet intézkedéseirõl történõ
tájékoztatását, valamint ha a hitelintézet
) az azonnali fizetõképesség, illetõleg a források és az eszközök
lejárati összhangjának biztosítására vonatkozó elõírásokat nem tartja
be,
) nem tesz eleget tartalékképzési kötelezettségeinek.
(2) A Felügyeletnek e törvény, továbbá a prudens mûködésre vonatkozó
jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a
devizajogszabályok, továbbá a jegybanki rendelkezések elõírásainak jelentõs
megsértése esetén - a rendelkezésére álló adatokat és információkat mérlegelve
- meg kell tennie a szükséges intézkedést (153. §, 155-156. §), ha a pénzügyi
intézmény
) jogszabály által tiltott vagy részére nem engedélyezett tevékenységet
végez,
) mûködése során nem tud folyamatosan megfelelni egyes, az e törvényben
meghatározott engedélyezési feltételeknek,
) alultõkésített, vagyis tõkemegfelelési mutatója - több, mint
száznyolcvan napon keresztül - hat százaléknál alacsonyabb,
) osztalékot kíván fizetni vagy fizet olyan helyzetben, amikor
tõkemegfelelési mutatója nem érte el az elõírt mértéket, illetve az
adott évben általános tartalékát nem képezte meg,
) nem rendelkezik elégséges céltartalékkal és kimutatott
céltartalékképzési kötelezettsége miatt szavatoló tõkéjét
csökkentenie kell,
) a kockázatvállalásra vonatkozó szabályokat rendszeresen illetõleg
jelentõs mértékben megsérti (így pl. a megfelelõ gondosság és
körültekintés nélkül vállal kockázatokat),
) könyvvizsgálójának tevékenysége nem felel meg a jogszabályi
rendelkezéseknek, a könyvvizsgáló elmulasztja a hitelintézet
igazgatóságának, felügyelõ bizottságának, illetõleg a Felügyelet
tájékoztatását a hitelintézetnél tapasztalt jogszabálysértésekrõl,
hiányosságokról és egyéb - a hitelintézet prudens mûködését
veszélyeztetõ - problémákról,
) nem tud eleget tenni, vagy határidõben - ismétlõdõen - nem tesz
eleget, a Felügyelettel, az MNB-vel, a részvényeseivel, az Alappal
szemben fennálló adatszolgáltatási, jelentési, illetõleg
tájékoztatási kötelezettségének,
) akadályozza a Felügyeletet vagy a könyvvizsgálót tevékenységének
végzésében,
) az elõírt, illetõleg a szükséges szabályzatok, nyilvántartások,
informatikai, és ellenõrzési rendszerek nélkül mûködik,
) az elõírásoknak való meg nem felelés miatt a vele szemben alkalmazott
felügyeleti intézkedésben foglaltakat nem teljesíti,
) az (1) bekezdésben említett elõírásokat - a Felügyelet által
alkalmazott intézkedést, illetõleg bírságot megállapító határozat
jogerõre emelkedését követõ két éven belül - ismételten megsérti.
(3) A Felügyeletnek e törvény, továbbá a prudens mûködésre vonatkozó
jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a
devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések elõírásainak súlyos megsértése
esetén - a rendelkezésére álló adatokat és információkat mérlegelve - meg
kell tennie a szükséges intézkedéseket, illetõleg kivételes intézkedéseket
(157-160. §), ha a hitelintézet
) súlyosan alultõkésített, vagyis tõkemegfelelési mutatója - kilencven
napot meghaladóan - négy százaléknál alacsonyabb,
) osztalékot kíván fizetni vagy fizet olyan helyzetben, amikor
tõkemegfelelési mutatója nem éri el a négy százalékot,
) nem tesz eleget céltartalékképzési kötelezettségének illetõleg nem
rendelkezik elégséges céltartalékkal, illetve kimutatott
céltartalékképzési kötelezettsége miatt a tõkemegfelelési mutatója
négy százalék alá csökken ,
) az azonnali fizetõképesség, illetõleg a források és az eszközök
lejárati összhangjának biztosítására vonatkozó elõírások be nem
tartásával a hitelintézet likviditásának fenntartását súlyosan
veszélyezteti,
) a kockázatvállalásra vonatkozó szabályokat rendszeresen illetõleg
jelentõs mértékben megsérti és ezzel a hitelintézet likviditását,
fizetõképességét (szolvenciáját) illetõleg jövedelemtermelõ
képességét súlyosan veszélyezteti,
) jogszabály által tiltott vagy részére nem engedélyezett tevékenységet
folytat rendszeresen,
) mûködése során nem tud megfelelni az e törvényben meghatározott
engedélyezési feltételeknek,
) a szükséges számviteli, vezetõi információs, illetõleg belsõ
ellenõrzési rendszer nélkül mûködik, vagy e rendszerek nem teszik
lehetõvé a hitelintézet tényleges pénzügyi helyzetének
megállapítását,
) forrásgyûjtési tevékenysége során a piaci kamat mértékétõl jelentõsen
eltérõ kamatmértéket állapít meg, amely fokozott kockázatot jelent a
hitelintézet, illetve a betétesek számára,
) tiltott, vagy színlelt szerzõdéseket köt vagyoni elõny szerzése, vagy
a mérleg szerinti eredmény, illetõleg a tõkemegfelelési mutató
módosítása céljából,
) könyvvizsgálója elmulasztja a Felügyelet, a hitelintézet
igazgatóságának illetve felügyelõ bizottságának tájékoztatását a
hitelintézetnél tapasztalt súlyos jogszabálysértésekrõl,
hiányosságokról és egyéb - a hitelintézet prudens mûködését
veszélyeztetõ - problémákról,
) a (1) bekezdésben említett elõírásokat - a Felügyelet által a (2)
bekezdés alapján alkalmazott intézkedést, illetõleg bírságot
megállapító határozat jogerõre emelkedését követõ öt éven belül -
ismételten megsérti,
) az elõírások jelentõs megsértése miatt alkalmazott felügyeleti
intézkedésben foglaltakat nem teljesíti.
152. §
Az elõírások megsértése, illetõleg hiányosság megállapítása esetén a
Felügyeletnek a rendelkezésére álló adatok és információk elemzése, illetõleg
mérlegelése alapján, a szabály megsértésének, illetõleg a hiányosságnak
) a pénzügyi intézmény prudens mûködésére,
) a pénzügyi intézményre és ügyfeleire, illetve
) a pénzügyi intézményrendszer tagjaira
gyakorolt hatásának és veszélyességi fokának figyelembevételével kell
kiválasztania és alkalmaznia - az elõreláthatólag a legkisebb költséggel -, és
az elvárható legjobb eredménnyel járó - intézkedést, illetõleg kivételes
intézkedést.
Intézkedések
153. §
(1) Az elõírások megsértése, illetõleg hiányosság megállapítása esetén -
ha azok a pénzügyi intézmény prudens mûködését jelentõsen vagy súlyosan nem
veszélyeztetik - a Felügyelet a következõ intézkedéseket alkalmazza:
) a vezetõ állású személlyel folytatott tárgyalás keretében a pénzügyi
intézményt felhívhatja, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket
1. e törvény, illetõleg a prudens mûködésre vonatkozó jogszabályok
elõírásainak betartására, a feltárt hiányosságok megszüntetésére,
2. pénzügyi helyzetének megõrzésére, illetõleg javítására,
) javaslatot tehet a pénzügyi intézménynek
1. az alkalmazottak (vezetõk) szakmai továbbképzésére vagy megfelelõ
szakmai ismeretekkel rendelkezõ alkalmazottak (vezetõk) felvételére,
2. üzletszabályzat, illetve belsõ szabályzat meghatározott határidõn
belüli kidolgozására, vagy meghatározott szempontok szerinti
átdolgozására,
3. ügyvezetési módszereinek megváltoztatására,
) elõírhatja rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését,
) kötelezheti a pénzügyi intézményt intézkedési terv kidolgozására és
végrehajtására.,
(2) a 151. § (2) bekezdése szerinti esetekben - a Felügyelet a következõ
intézkedéseket alkalmazza:
) a pénzügyi intézményhez - egy vagy több - helyszíni ellenõrt
rendelhet ki.
) kötelezheti a pénzügyi intézményt
1. belsõ szabályzat kidolgozására, vagy meghatározott szempontok
szerinti átdolgozására, illetõleg alkalmazására,
2. az alkalmazottak (vezetõk) szakmai továbbképzésére, illetõleg
megfelelõ szakmai ismeretekkel rendelkezõ alkalmazottak (vezetõk)
felvételére,
3. az okozott kárért való felelõsség megállapítása érdekében
vizsgálat lefolytatására, és a felelõssel szembeni eljárás
kezdeményezésére,
4. a mûködési költségek csökkentésére,
5. megfelelõ nagyságú tartalékok képzésére,
6. az igazgatóság, illetõleg a felügyelõ bizottság összehívására,
továbbá meghatározott napirendi pontok megtárgyalására és
meghatározott döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel e
testületek figyelmét,
7. helyreállítási terv kidolgozására és végrehajtására,
8. más könyvvizsgáló választására,
) megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti
1. az osztalék kifizetését,
2. a vezetõ tisztségviselõk díjainak kifizetését,
3. a pénzügyi intézmény tulajdonosainak kölcsön felvételét,
illetõleg, hogy a hitelintézet részükre kockázatvállalással járó
szolgáltatást nyújtson,
4. a tulajdonosok és a vezetõ tisztségviselõk érdekeltségi körébe
tartozó vállalkozások részére a pénzügyi intézmény által történõ
kölcsön nyújtását,
5. a hitel-, vagy kölcsönszerzõdésekben foglalt határidõk
meghosszabbítását (prolongálását),
6. az egyes pénzügyi szolgáltatási tevékenységek vagy kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzését,
7. új fiókok megnyitását, új pénzügyi szolgáltatások megkezdését,
valamint egy pénzügyi szolgáltatáson belül új tevékenység (új
üzletág) megkezdését.
154. §
A Felügyelet által a 153. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kirendelt
helyszíni ellenõr jogosult
) a 146. § (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelõen bármely ellenõrzési
tevékenység ellátására;
) megfigyelõként részt venni és felszólalni az ügyvezetés, az
igazgatóság vagy a felügyelõ bizottság ülésén, illetve a közgyûlésen;
) konzultálni a pénzügyi intézmény könyvvizsgálójával.
155. §
(1) Ha a Felügyelet helyreállítási terv elfogadását is szükségesnek tartja,
annak kidolgozására legfeljebb harmincnapos határidõt engedélyezhet.
(2) Tõkeemelés szükségessége esetén a rendkívüli közgyûlés megtartására
további legfeljebb harmincnapos határidõ engedélyezhetõ. Ha a közgyûlés a
tõkeemelésrõl, illetõleg az alárendelt kölcsöntõke nyújtásáról határozott, e
határozat meghozatalától további legfeljebb tizenöt nap engedélyezhetõ a
tõkeösszeg befizetésére.
156. §
A Felügyelet a pénzügyi intézmény részére a helyreállítási tervben
foglaltak végrehajtása érdekében, meghatározott idõre, de legfeljebb egy évre
a 76. §-ban, valamint a 79-81. §-okban, valamint a 83-85. §-okban foglalt
kötelezettségek teljesítése alól felmentést adhat. Ezt a felmentést a
Felügyelet egy alkalommal, legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatja.
Kivételes intézkedések
157. §
(1) A 151. § (3) bekezdése szerinti esetekben - a Felügyelet a 153. § (2)
bekezdésében megjelölt intézkedéseken túlmenõen a következõ - a csõdeljárást
helyettesítõ - kivételes intézkedéseket alkalmazza:
) elõírhatja
1. a hitelintézet nem banküzemi célú eszközeinek eladását,
2. hogy a hitelintézet a Felügyelet által megállapított határidõn
belül és követelményeknek megfelelõen rendezze tõkeszerkezetét,
3. a hitelintézet által végzett pénzügyi szolgáltatásokra, a
hitelintézet által vállalt kockázatokra tekintettel a 76. §-ban
meghatározott mértéket meghaladó tõkemegfelelési mutató elérését,
illetõleg fenntartását,
) korlátozhatja illetõleg megtilthatja a hitelintézet számára
1. a tulajdonosok és a hitelintézet közötti ügyleteket,
2. a betétek és más visszafizetendõ források kifizetését,
3. a kötelezettségek vállalását,
) meghatározhatja a hitelintézet által kiköthetõ kamat legnagyobb
mértékét,
) kötelezheti az igazgatóságot a közgyûlés összehívására, továbbá
meghatározott napirendi pontok megtárgyalására és meghatározott
döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel e testületek
figyelmét, illetõleg
) felügyeleti biztost rendelhet ki a hitelintézethez.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kivételes intézkedésekkel egyidejûleg
a Felügyelet felszólíthatja a szükséges intézkedések megtételére a
hitelintézet
) részvénykönyvben, szövetkezeti hitelintézet esetén
tagnyilvántartásban, nyilvántartott tulajdonosai közül az öt
százalékot elérõ vagy meghaladó közvetlen tulajdoni hányaddal,
továbbá
) befolyásoló részesedéssel
rendelkezõ tulajdonosát.
(3) A Felügyelet a (2) bekezdés szerinti felszólítással egyidejûleg
értesíti a hitelintézet igazgatóságát, felügyelõ bizottságát, valamint
könyvvizsgálóját, és felszólítja az igazgatóságot a 153. § (2) bekezdésének b)
pontjában felsorolt egyes intézkedések haladéktalan megtételére. Ha ezt az
igazgatóság elmulasztja, az intézkedéseket a Felügyelet határozatban teszi
meg.
(4) Az (1) bekezdés b), c) és e) pontjaiban meghatározott kivételes
intézkedéseket - a b) pont 2. alpontjában foglaltak kivételével - a Felügyelet
határozott idõtartamra, de legfeljebb egy évre hozhatja meg. Ezt a határidõt a
Felügyelet egy alkalommal, legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatja.
(5) Az (1) bekezdés b) pontjának 2. alpontjában meghatározott intézkedést a
Felügyelet legfeljebb kilencven napra rendelheti el.
158. §
(1) A hitelintézet igazgatósága a 157. § (1) bekezdésében meghatározott
értesítés kézhezvételét követõen köteles haladéktalanul intézkedni aziránt,
hogy a tulajdonosok
) betéteit és a hitelintézettel szemben fennálló más követeléseit
zárolják,
) érdekeltségi körébe tartozó vállalkozások hitelezését felfüggesszék,
) részére kötelezettségvállalást tartalmazó pénzügyi szolgáltatás
nyújtását mellõzzék.
(2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt intézkedések megtörténtek, a
tulajdonosok (157. § (2) bekezdése) a hitelintézettel szemben beszámítással
nem élhetnek.
(3) A tulajdonosok csak akkor mentesülnek a 157. § (2) bekezdésében
szabályozott felszólításhoz fûzõdõ jogkövetkezmények alól, ha részvényeik
elidegenítését már a felszólítás kézhezvétele elõtt legalább hatvan nappal a
Felügyeletnek írásban bejelentették.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben felsorolt korlátozásokat a hitelintézet
igazgatósága addig tartja érvényben, amíg a tulajdonosok az intézkedések
megtételére szolgáló okot meg nem szüntetik, vagy a hitelintézet felszámolását
a bíróság el nem rendeli.
159. §
(1) Ha a hitelintézet nem tesz eleget a 157. § (1) bekezdésének d) pontja
szerinti felügyeleti intézkedésnek, a Felügyelet a cégbíróságnál
kezdeményezheti a hitelintézet közgyûlésének összehívását.
(2) A Felügyeletnek az (1) bekezdés szerinti kérelemben javaslatot kell
tennie a közgyûlés összehívásának helyére, idejére, napirendi pontjaira. Ebben
az esetben a Gt. 279. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés végrehajtásáról a
hitelintézet igazgatósága gondoskodik.
(3) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben a Gt. 273. § (2) bekezdése nem
alkalmazható. A közgyûlés összehívásáról a cégbíróság nyolc napon belül
határoz.
160. §
A Felügyelet a hatáskörébe tartozó pénzügyi intézmények tulajdonosainak
szavazati jogát meghatározott idõre, de legfeljebb egy évre a 157. § (1)
bekezdésben felsorolt intézkedések mellett felfüggesztheti, ha a tulajdonos
tevékenysége, illetve a pénzügyi intézményre gyakorolt befolyása a
rendelkezésre álló tények alapján veszélyezteti a pénzügyi intézmény
megbízható, biztonságos mûködését; ilyen esetben a határozatképesség
megállapításánál a korlátozással érintett szavazatokat figyelmen kívül kell
hagyni.
161. §
(1) A betétállomány és más visszafizetendõ pénzeszköz - az átadó és az
átvevõ hitelintézet közötti megállapodás alapján - a Felügyelet engedélyével
átruházható. Az állomány-átruházás során a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az állomány-átruházáshoz
nem szükséges a betétes szerzõdõ fél hozzájárulása. Az állomány-átruházással -
az engedély kézhezvételének idõpontjától - a betétállományt átvevõ
hitelintézet válik a szerzõdés alanyává.
(2) Az állomány-átruházás engedélyezése iránti kérelemnek tartalmaznia
kell:
) az átruházó és az átvevõ állományátadásra és - átvételre irányuló
jognyilatkozatát,
) az átruházandó állományhoz kapcsolódó eszközök, fedezetek
megjelölését,
) az állomány-átruházás idõpontját, ellenértékét,
) annak igazolását, hogy az átvevõ hitelintézet rendelkezik a saját
állományához tartozó minimális szavatoló tõkén túl az átvett
állományhoz szükséges minimális szavatoló tõkével.
(3) A szerzõdésállományt átvevõ hitelintézet - az engedélyezõ határozat
kézhezvételétõl számított harminc napon belül - írásban köteles az átadásról
minden érintett szerzõdõ felet értesíteni. Bemutatóra szóló betét vagy
értékpapír esetén az értesítést két országos napilapban hirdetményként kell
közzétenni.
(4) A Felügyelet az állomány-átruházás engedélyezését megtagadja, ha az
veszélyezteti az átvevõ, illetve az átadó hitelintézet által megkötött
betétszerzõdésekben vállalt kötelezettségek teljesítését
162. §
A Felügyelet a 153. §-ban, valamint a 157-160. §-ban meghatározott
intézkedéseket, illetõleg kivételes intézkedéseket - szükség szerint - külön-
külön vagy együttesen és ismételten is alkalmazhatja.
163. §
(1) A Felügyelet egy vagy több felügyeleti biztost rendelhet ki, különösen
akkor, ha:
) fennáll a kifizetések felfüggesztésének veszélye,
) a hitelintézet olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll a veszélye,
hogy a hitelintézet nem tud eleget tenni kötelezettségeinek,
) a hitelintézet igazgatósága nem tudja ellátni feladatát és ez
veszélyezteti a betétesek érdekeit,
) a hitelintézet számvitelében vagy a belsõ ellenõrzési rendszerében
feltárt hiányosságok oly mértékûek, hogy lehetetlenné vált a
hitelintézet valódi pénzügyi helyzetének értékelése.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti helyzet különösen akkor áll fenn, ha
a hitelintézet tõkemegfelelési mutatója két százalék alá csökken, valamint
) a Felügyelet kivételes intézkedése ellenére az igazgatóság a
közgyûlést nem hívja össze, vagy
) a tulajdonosok nem képesek, illetõleg nem hajlandók a hitelintézet
saját tõkéjét, illetve tõkemegfelelési mutatóját a jogszabályban
elõírt szintre felemelni, vagy
) a Felügyelet által jóváhagyott helyreállítási tervben foglaltakat
nem, vagy csak jelentõs késedelemmel, illetõleg eltérésekkel hajtják
végre.
164. §
(1) A felügyeleti biztos kirendelésérõl rendelkezõ határozat kézhezvételéig
a hitelintézet igazgatósági tagjainak a Gt. 32. §-a, valamint az Szt. 71. §-a
szerinti felelõssége fennmarad.
(2) Ha nincs lehetõség a hitelintézet ügyeinek átvételére, a felügyeleti
biztos közjegyzõ, illetõleg rendõrség közremûködését veheti igénybe.
165. §
(1) Felügyeleti biztos kirendelésének ideje alatt vezetõ állású személy a
Gt-ben, az Szt-ben és az alapszabályban rögzített feladatát, cégjegyzési jogát
nem gyakorolhatja. A kirendelés tartamára a felügyeleti biztos gyakorolja a
vezetõ állású személynek a törvényben és az alapszabályban megállapított
jogait.
(2) A felügyeleti biztos részére a Felügyelet más feladatot is
megállapíthat.
166. §
A felügyeleti biztos az e minõségében okozott kárért, ha a Felügyelettel
munkaviszonyban áll, a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban
áll, a Ptk. 350. §-a szerint felel.
167. §
A felügyeleti biztos nevét és lakóhelyét - bejegyzés és közzététel végett -
be kell jelenteni a cégbíróságnak.
168. §
(1) A hitelintézettel szemben fennálló a 157. § (1) bekezdésének b)
pontjában, illetõleg a 158. § (1) bekezdésének a) pontjában említett
követelések e törvény szempontjából nem minõsülnek befagyott betétnek.
(2) A 48. § szerinti bejelentésrõl, illetõleg a 157. § szerinti kivételes
intézkedések megtételének szükségességérõl a Felügyelet haladéktalanul
értesíti az Alapot. Az értesítés alapján az Alap jogosult a hitelintézettel,
illetve tulajdonosaival kötött szerzõdés alapján a 104. §-ban meghatározott
intézkedések megtételére.
XXV. fejezet
Bírságok
169. §
A Felügyelet a törvényben felsorolt intézkedések, illetõleg a kivételes
intézkedések mellett - egyidejûleg - bírságot is alkalmazhat. A bírság
megállapításakor a Felügyelet mérlegeli:
) a szabályszegéssel vagy a mulasztással elõidézett kockázat illetõleg
kár mértékét,
) a felelõs személyek által a Felügyelettel kapcsolatban tanúsított
együttmûködést,
) az intézkedéssel érintett személy jó-, illetve rosszhiszemûségét, az
általa a szabályszegéssel, vagy a mulasztással elért vagyoni elõnyt,
kárenyhítési hajlandóságát,
) az intézkedés alapjául szolgáló adatok, tények, információk
eltitkolását, illetve annak szándékát,
) a szabályok megsértésének ismétlõdését, illetõleg gyakoriságát.
170. §
(1) A pénzügyi szolgáltatásokra és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásokra
vonatkozó jogszabályok és jegybanki rendelkezések elõírásainak megsértése
esetén a Felügyelet bírságot szabhat ki.
(2) Bírság kiszabásának van helye azzal a hitelintézettel, illetõleg a
vezetõ állású személlyel szemben, amely az e törvényben, a Felügyelet
határozatában foglaltak teljesítését elmulasztja, késedelmesen vagy hiányosan
teljesíti.
(3) A hitelintézet terhére kiszabható bírság összege a 151. §-ban említett
esetekben, illetõleg a 153. § (1) bekezdésében felsorolt intézkedés mellett
alkalmazható bírság esetén a bírsággal érintett hitelintézet típusához e
törvényben megállapított minimális jegyzett tõke egytized százalékától egy
százalékáig, míg a 153. § (2) bekezdésében felsorolt intézkedések mellett
alkalmazható bírság esetén fél százaléktól két százalékig terjedhet.
(4) A hitelintézet terhére kiszabható bírság összege a 157. § (1)
bekezdésében felsorolt intézkedések mellett, valamint a 158. § (1)
bekezdésében elõirt kötelezettség elmulasztása esetén a bírsággal érintett
hitelintézet típusához e törvényben megállapított minimális jegyzett tõke egy
százalékától három százalékig terjedhet.
(5) A (4) bekezdésben említett esetekben, valamint a hitelintézet
mulasztása esetén a késedelembe esés napjától számított és a késedelem
napjainak számával felszorzott felügyeleti bírság kiszabásának van helye. A
bírság egy napi tételének megfelelõ összege ötvenezer forint.
171. §
A vezetõ állású személlyel szemben - ideértve a bankképviselet vezetõjét -
kiszabott bírság a bírsággal érintett személy megelõzõ évben tisztségével vagy
megbízatásával elért nettó jövedelmének tíz százalékától ötven százalékáig
terjedõ összeg lehet. Ilyen jövedelem hiányában a bírság összege százezer
forinttól egymillió forintig terjedhet.
172. §
Nem lehet bírságot kiszabni a mulasztásnak, jogsértésnek vagy
kötelezettségszegésnek a Felügyelet tudomására jutásától számított két éven
túl, de legkésõbb azok elkövetésétõl számított három éven túl.
173. §
Nem kötelezhetõ bírság megfizetésére az az igazgatósági tag, aki a bírság
alapját képezõ döntés meghozatala ellen tiltakozott és e tiltakozást az
ülésrõl készített jegyzõkönyvben rögzítették, továbbá aki a jegyzõkönyv
kézhezvételét követõ nyolc napon belül tiltakozását mind az igazgatóságnak,
mind a Felügyeletnek írásban bejelentette.
174. §
Pénzügyi vállalkozás vagy a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet
végzõ egyéb jogi személy tekintetében az e törvényben, valamint az e törvény
alapján kiadott egyéb jogszabályban megállapított kötelezettség megszegése
esetén a Felügyelet a 169-173. § szabályait a 175. §-ban szabályozott
eltérésekkel alkalmazza.
175. §
(1) Pénzügyi vállalkozással vagy a pénzügyi intézménynek nem minõsülõ
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzõ egyéb jogi személlyel
szemben kiszabható bírság összege kétszázezertõl kétmillió forintig terjedhet.
(2) Pénzügyi vállalkozás vagy a pénzügyi intézménynek nem minõsülõ
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzõ egyéb jogi személy
mulasztása esetén a késedelembe esés napjától számított és a késedelem
napjainak számával felszorzott felügyeleti bírság kiszabásának van helye. A
bírság egy napi tételének megfelelõ összege kétezertõl húszezer forintig
terjedhet.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott számítás szerinti bírság kiszabásának
van helye azzal a pénzügyi vállalkozással vagy a pénzügyi intézménynek nem
minõsülõ kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzõ egyéb jogi
személlyel szemben, amely a Felügyelet határozatában foglaltak teljesítését
elmulasztja, késedelmesen vagy hiányosan teljesíti.
(4) Pénzügyi vállalkozás vagy a pénzügyi intézménynek nem minõsülõ
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzõ egyéb jogi személy
mûködésére vonatkozó döntés elõkészítésével és a döntés meghozatalával
összefüggésben tevékenykedõ természetes személyek felróható magatartásának
megállapításakor a bírság a bírsággal érintett személy megelõzõ évben adott
tisztségébõl eredõen felvett nettó jövedelmének harmincöt százalékáig terjedõ
összeg lehet. Ilyen jövedelem hiányában a bírság összege százezer forinttól
egymillió forintig terjedhet.
176. §
Az MNB bírság kiszabását kezdeményezheti, ha a pénzügyi intézmény vagy a
pénzügyi intézménynek nem minõsülõ kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet végzõ egyéb jogi személy megsérti az MNB tv., a pénzforgalomról
szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések
elõírásait.
XXVI. fejezet
Felszámolási eljárás
Hitelintézet felszámolása
177. §
(1) Hitelintézet felszámolására a Cstv. rendelkezéseit az e törvényben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Hitelintézet felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a
Fõvárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik.
(3) A hitelintézet felszámolójának a bíróság csak a Felügyelet által
létrehozott közhasznú társaságot jelölheti ki.
(4) Az (3) bekezdés szerinti közhasznú társaságot kizárólag hitelintézet
felszámolására lehet kijelölni.
178. §
(1) A hitelintézet esetében a Cstv. II. fejezete nem alkalmazható.
Egyszerûsített felszámolási eljárás hitelintézet esetében nem alkalmazható.
(2) Hitelintézet esetén a felszámolási eljárásban az eljárás
felfüggesztésének nincs helye.
179. §
(1) Hitelintézet ellen a felszámolási eljárás megindítását - a (2) és (3)
bekezdésekben meghatározott esetekben - a Felügyelet vagy a Felügyelet
egyetértésével - önmaga ellen - a hitelintézet kezdeményezheti.
(2) A Felügyelet köteles a felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a
hitelintézet tevékenységi engedélyét visszavonta.
(3) A Felügyelet felszámolási eljárást kezdeményezhet a hitelintézet ellen,
ha
) 153. §-ban és 157. §-ban meghatározott intézkedések alkalmazása
ellenére a hitelintézet prudens mûködését nem sikerült biztosítani,
így különösen
1. a kivételes intézkedések meghozatala óta egy év eltelt anélkül,
hogy a fizetõképességet (szolvenciát), a likviditást, illetve a
jövedelmezõ és az elõírásoknak megfelelõ banküzemi tevékenységet
helyreállították volna, illetõleg
2. a hitelintézet nem hajtja végre a helyreállítási tervben
foglaltakat, illetõleg
3. a tulajdonosok nem biztosítják a hitelintézet számára az
elõírásoknak való megfeleléshez szükséges tõkét,
) a hitelintézet mûködését veszélyeztetõ helyzet legkisebb költséggel
járó megoldása a felszámolás.
(4) Ha a Felügyelet a tevékenységi engedély visszavonása miatt kezdeményezi
a felszámolási eljárás lefolytatását, azt a bíróság a hitelintézet
fizetésképtelenségének megállapítása nélkül köteles elrendelni.
180. §
(1) A bíróság a felszámolás iránti kérelemrõl a benyújtástól számított
nyolc napon belül határoz. A felszámolást elrendelõ végzés fellebbezésre
tekintet nélkül végrehajtható.
(2) Ha a bíróság a felszámolási eljárást a Felügyelet kérelmére indítja
meg, nem kell beszerezni a Cstv 8. § (1) bekezdésében meghatározott elõzetes
egyetértést.
181. §
(1) Ha a Felügyelet már a felszámolási eljárás iránti kérelem bejelentését
megelõzõen felügyeleti biztost rendelt ki, a megbízatás mindaddig tart, amíg a
bíróság a felszámolás elrendelésérõl szóló jogerõs határozatában a felszámolót
nem rendeli ki.
(2) A Felügyelet a felszámolási kérelem benyújtásától a felszámolást
elrendelõ végzés Cégközlönyben történõ megjelenéséig teljes körû kifizetési
tilalmat rendelhet el.
182. §
(1) A felszámolói díj összege nem haladhatja meg a felszámolás során az
eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések együttes
összegének 1,25 százalékát. Egyezség esetén a felszámoló díja nem lehet több a
vagyontárgyak nettó értékének 1,25 százalékánál.
(2) A felszámolóra a Cstv. 59. § (2)-(3) bekezdése nem alkalmazható.
183. §
(1) Hitelintézet felszámolása során a betételhelyezésbõl eredõ
követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjába kell sorolni; e
követelések egyenrangúak.
(2) A felszámolás során tartott egyezségi tárgyaláson az állam és az Alap
képviselõje - az általuk biztosított betétek tekintetében és értékében -
hitelezõként vesznek részt, jogosultak megtenni az egyezség létrejöttéhez
szükséges engedményeket.
184. §
(1) A felszámolási eljárás során a felszámoló, illetõleg az Alap
megindokolt kérelme alapján - a felszámolás alatt álló hitelintézet számára -
a Felügyelet a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körére ideiglenes
tevékenységi engedélyt adhat.
(2) A hitelintézet felszámolása során az egyezségi eljárásban az egyezség
jóváhagyásához a Felügyelet engedélye szükséges akkor, ha az egyezség
feltétele a hitelintézet további mûködése, hitelintézetként vagy pénzügyi
vállalkozásként.
(3) A felszámolás során a követelések beszámításának - a 102. § (1)
bekezdésében szabályozott esetet kivéve - csak akkor van helye, ha a
felszámolásra nem a hitelintézet fizetésképtelensége miatt került sor.
185. §
(1) A felszámolás elrendelését kimondó jogerõs végzést a cégbíróság
haladéktalanul és hivatalból jegyzi be.
(2) Hitelintézet végelszámolására csak akkor kerülhet sor, ha a mûködését
még nem kezdte meg.
XXVII. fejezet
A Felügyelet adatkezelése
186. §
(1) A Felügyelet a törvényben meghatározott hatáskör ellátásához szükséges
mértékben adatot kezelhet, ideértve az e törvényben meghatározott körben
kezelt személyes adatot is.
(2) A Felügyelet - határozattal - nyilvántartásba veszi a pénzügyi
intézmény, illetõleg a bankcsoport következõ adatait:
) név, székhely;
) tevékenységi kör;
) az alapítás pontos idõpontja;
) a jegyzett tõke nagysága;
) a befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonos;
) a vezetõ állású személy neve;
) a pénzügyi szolgáltatások megkezdésének idõpontja;
) a hitelintézet, valamint fiókja, leányvállalata, külföldi
bankképviselete létesítésének idõpontja és helye;
) az h) pontban felsoroltak vezetésével megbízott személyek neve;
) az a)-i) pontban felsorolt adatokban történt változásokat.
187. §
A Felügyelet határozattal nyilvántartásba veszi a külföldi hitelintézetek
bankképviseleteinek a következõ adatait:
) a képviselt hitelintézet neve, székhelye, tevékenységi köre, a
tevékenység végzésének helyére vonatkozó adatok;
) a bankképviselet alapításának, engedélyének idõpontja;
) a bankképviselet székhelye;
) a bankképviselet vezetõjének neve;
) a bankképviselet megnyitásának idõpontja;
) az a)-d) pontokban felsorolt adatokban történt változásokat.
188. §
Pénzügyi intézmény és bankképviselet mûködése megkezdésének, illetõleg
bankcsoport létrejöttének feltétele a Felügyelet által történõ
nyilvántartásbavétel.
189. §
A Felügyelet saját feladatai ellátására szolgáló adatot vagy információt
kizárólag az 51. § (2)-(3) bekezdésében megjelölt szerveknek - törvényben
meghatározott feladataik ellátásához szükséges mértékben - szolgáltathat.
190. §
(1) A Felügyelet az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához a 186-
187. §-ban meghatározott, valamint az általa elrendelt adatszolgáltatások
alapján nyilvántartja:
) a pénzügyi intézményeket, bankcsoportokat és bankképviseleteket,
) a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ vállalkozásokat,
) a pénzügyi intézmény tulajdonosait,
) a pénzügyi intézmény vezetõ állású személyeit,
) a könyvvizsgálót,
) a kérelmezõket,
(2) A nyilvántartás a 3. számú mellékletben megjelölt azonosító adatokon
túl a következõket tartalmazza:
) a befolyásoló részesedéssel összefüggésben a befolyásoló részesedés
arányát, valamint a befolyás gyakorlását biztosító szerzõdést,
) a vezetõ állású személy tisztségét, a betöltött munkakört, a megbízás
tárgyát, a jogviszony jellegét, a szakmai önéletrajzot, továbbá a
Felügyelet által alkalmazott, a nyilvántartottal kapcsolatos
intézkedéseket,
) az engedély kiadásával vagy visszaadásával kapcsolatos kérelem
tartalmát, továbbá a kérelem elbírálásához csatolt dokumentum
adatait,
) a hitelintézet belsõ szabályait, így különösen az alapszabályt, az
üzletszabályzatot, az adós vagy hitelminõsítési szabályzatot, a
fizetõképesség biztosítására vonatkozó szabályzatot, a belsõ
hitelszabályzatot,
) a pénzügyi intézmény éves beszámolóját, valamint az eredmény
felhasználására vonatkozó határozatot,
) a hitelintézet közgyûlésérõl, az igazgatóság és a felügyelõ
bizottsági ülésérõl készült jegyzõkönyveket,
) a panasz vagy közérdekû bejelentés esetén a panasztevõ által
megjelölt személyes adatokat és a panaszra okot adó eseményt és
pénzügyi intézményt,
) a szavatoló tõke és a tõkemegfelelés kiszámításának dokumentálását,
) a nagykockázat, belsõ hitel, kapcsolódó hitel, befektetési korlát és
kockázati céltartalék képzés ellenõrzéséhez szükséges adatokat.
(3) A (2) bekezdésben megjelölt célok érdekében a 3. számú mellékletben
felsoroltakon kívül a Felügyelet a pénzügyi intézmény ügyfelének következõ
személyes adatait kezelheti:
) az ügyfél hiteladatait,
) az ügyfél egyéb kockázati adatait,
) az ügyfél betétadatait,
) az ügyfél pénzügyi intézménnyel szembeni követelésre vonatkozó egyéb
adatait.
(4) A Felügyelet engedélye egyúttal a nyilvántartásba vételt is igazolja.
191. §
A Felügyelet az e törvény alapján birtokába került személyes adatokat öt
évig kezelheti.
XXVIII. fejezet
A Felügyelet eljárása
A Felügyelet határozatai
192. §
A Felügyelet határozatát az írásban benyújtott kérelem és az ahhoz csatolt
mellékletek, valamint a más szervek megkeresése és saját feladatköre ellátása
során tudomására jutott tények alapján - az e törvényben foglalt
rendelkezéseknek megfelelõen - hozza meg.
193. §
A tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátozására vonatkozó határozatot a
cégbíróság a Felügyelet értesítése alapján nyolc napon belül a cégjegyzék
utolsó rovatába bejegyzi.
Határidõk
194. §
(1) A Felügyelet az érdemi határozatot
) hitelintézet és szakosított hitelintézet alapítására, illetve
mûködésének megkezdésére irányuló engedély iránti kérelmek alapján
külön-külön három hónapon,
) az a) pont alá nem tartozó felügyeleti engedélyek megadására
vonatkozó kérelmek alapján három hónapon belül hozza meg, kivéve a
44. § (2) bekezdésében foglaltakat.
(2) Az eljárási határidõ a kérelem elõterjesztésétõl, illetve hiánypótlás
esetén az e törvény rendelkezéseinek megfelelõ kérelem, illetve a Felügyelet
által elõírt mellékletek hiánytalan benyújtásától számítandó.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott eljárási határidõ legfeljebb
egy alkalommal, és legfeljebb három hónappal meghosszabbítható.
Jogorvoslat
195. §
(1) A Felügyelet határozatának azonnali végrehajthatóságát - a bírságot
tartalmazó határozat kivételével - a pénz- és tõkepiac biztonságos mûködése,
illetve a betétesek védelme érdekében is elrendelheti.
(2) A Felügyelet határozatát felügyeleti jogkörben megváltoztatni,
módosítani vagy megsemmisíteni nem lehet, és ellene - a közigazgatási eljárás
keretében - fellebbezésnek nincs helye.
196. §
A Felügyelettel szemben - hatósági jogkörében hozott határozatai miatt -
kártérítési igény csak akkor érvényesíthetõ, ha megállapítható, hogy a
Felügyelet határozata vagy mulasztása törvénysértõ és a bekövetkezett kárt ez
idézte elõ.
197. §
A bíróság a tárgyaláson a Felügyelet által benyújtott és a határozat
megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó iratokat kizárólag
ismertetheti. A bíróság az ilyen iratokat zárt iratként kezeli, azokról
másolatokat nem adhat ki, az eljárás jogerõs befejezése után az iratokat a
Felügyeletnek visszaküldi.
Tájékoztatás
198. §
(1) A Felügyelet az általa kiadott engedélyekrõl, azok módosításáról vagy
visszavonásáról szóló határozatát, ideértve a 14. § c) pontja szerinti
engedélyét is, haladéktalanul megküldi a cégbíróságnak.
(2) A Felügyelet az engedély iránti kérelmet elutasító jogerõs határozatát
megküldi a cégbíróságnak.
VII. RÉSZ
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XXIX. fejezet
Fogyasztóvédelem
Az elnevezés védelme
199. §
(1) Cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen más módon a "hitelintézet",
"bank", "takarék", "takarékszövetkezet" vagy "hitelszövetkezet" elnevezést, e
fogalmak összetételeit, jelzõs alakját, továbbá rokonértelmû vagy idegen
nyelvû megfelelõjét csak a törvényben elõírtaknak megfelelõen engedélyezett
hitelintézet vagy bankképviselet szerepeltetheti. E korlátozások nem
vonatkoznak az MNB-re, továbbá a pénzügyi intézmények szakmai és
érdekképviseleti szervezeteire, valamint az e törvény hatálybalépése elõtt
alapított és engedélyezett hitelintézetekre.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak arra az esetre, ha
cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen más módon valamely személy a "bank",
kifejezést olyan összefüggésben használja, amely kizárja azt a látszatot, hogy
pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat.
200. §
Abban a kérdésben, hogy egy vállalkozás a 199. § alapján jogosult-e az ott
megjelölt elnevezés használatára, a Felügyelet határoz.
Hirdetés
201. §
(1) Hitelintézet - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -
fiatalkorúak körében betételhelyezésre, hitelfelvételre vagy egyéb pénzügyi
szolgáltatás igénybevételére felhívó hirdetési tevékenységet csak nyilvános
módon, legalább két országos napilap útján folytathat.
(2) Szövetkezeti hitelintézet az (1) bekezdés szerinti hirdetési
tevékenységet nyilvános módon legalább két napilap útján folytathat, amelybõl
az egyik országos napilap.
(3) A hitelintézet által közzétett hirdetésben egyértelmûen meg kell
határozni a betét, illetve a hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt
megtestesítõ értékpapír egy évre vonatkozó átlagkamatának, illetõleg
átlaghozamának mértékét.
(4) A pénzügyi intézmény hirdetésében sorsolást - nyereménybetétet kivéve -
nem reklámozhat.
(5) A pénzügyi intézmény nem küldhet ügyfelének közvetlen postai úton
reklámanyagot, ha ezt az ügyfél kifejezett rendelkezéssel kizárta.
(6) E § alkalmazásában hirdetés: a pénzügyi intézményre, bankképviseletre,
illetõleg a pénzügyi-, valamint a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységre vonatkozó, kereskedelmi úton történõ figyelemfelhívás, tekintet
nélkül arra, hogy az a sajtó vagy a posta útján, címke, kártya, matrica,
szórólap, hanglemez, katalógus, árjegyzék vagy egyéb nyomtatott (nyomott)
anyag szétosztásával, mozi-, televízió- vagy rádiómûsor elõadásával vagy bármi
más módon történik, ideértve az olyan hirdetést is, amely olyan cikkben,
mûsorban jelenik meg, amelynek nem a hirdetés az elsõdleges célja, ha a cikk,
illetve a mûsorrészlet a pénzügyi intézmény kezdeményezésére vagy
támogatásával jött létre.
Tiltott hirdetés
202. §
Tilos a betétbiztosításra, az Alapra, illetõleg az önkéntes betét-, és
intézményvédelmi alapra vonatkozó információkat hirdetés útján, a
betétállomány növelése céljából felhasználni.
Az ügyfelek tájékoztatása
203. §
(1) A pénzügyi intézmény egyértelmûen és közérthetõen köteles ügyfeleit,
illetve jövõbeni ügyfeleit a pénzügyi intézményt által nyújtott szolgáltatások
igénybevételének feltételeirõl, valamint e feltételek módosulásáról
tájékoztatni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást a pénzügyi intézmény
köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben könnyen hozzáférhetõ
helyen kifüggeszteni, valamint az ügyfél kívánságára azt ingyenesen az ügyfél
rendelkezésére bocsátani.
(3) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló
helyiségeiben hirdetményben közzé tenni
) üzletszabályzatait (általános szerzõdési feltételeit),
) az ügyfelek számára ajánlott pénzügyi, és kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatásokkal (ügyletekkel) kapcsolatos szerzõdési feltételeket,
) a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelõ egyéb
költségeket, a késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás
módszerét.
(4) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen
rendelkezésre bocsátani
) üzletszabályzatait, továbbá
) a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat.
A betétesek tájékoztatása
204. §
A hitelintézet köteles az Alappal kapcsolatos, a betétest érintõ lényeges
kérdésekrõl, így különösen az Alap által biztosított betéttípusokról, a
biztosítás mértékérõl, továbbá - a betétek befagyása, illetve a hitelintézet
felszámolása esetén - a 101. § (1) bekezdése szerinti kártalanítási kifizetés
feltételeikrõl, valamint a biztosítás igénybevételéhez szükséges eljárásról a
betétest közérthetõ formában tájékoztatni.
205. §
Az a hitelintézet, amelyet kizártak vagy amely az Alapból kilépett, köteles
errõl a betéteseit tájékoztatni és minden tájékoztatás szövegébõl törölni a
jelen törvény által elõírt minden, a betétbiztosításra vonatkozó megjelölést.
A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a betéttulajdonos jogait, illetõleg e
jogok érvényesítésének módját.
Idõszakos tájékoztatás
206. §
(1) Folyamatos szerzõdések (betétösszegek ismétlõdõ lekötésére szóló
szerzõdés) esetében a pénzügyi intézmény köteles az ügyfél részére
) legalább évente egy alkalommal, valamint
) a szerzõdés lejártakor
egyértelmû, közérthetõ és teljes körû írásbeli kimutatást (kivonatot)
küldeni.
(2) A számláról megküldött kimutatást - az üzletszabályzat vagy szerzõdés
eltérõ rendelkezése hiányában - elfogadottnak kell tekinteni, ha az ügyfél a
kézbesítéstõl számított hatvan napon belül írásban nem emelt kifogást; ez nem
érinti a követelés érvényesíthetõségét.
(3) Az ügyfél - saját költségére - a kérést megelõzõ öt évben végrehajtott
egyedi ügyletekrõl kimutatást kérhet. Az ilyen kimutatást a pénzügyi intézmény
legkésõbb kilencven napon belül köteles az ügyfélnek írásban megküldeni.
(4) A pénzforgalmi számláról bankszámla kivonat adásának módját,
rendszerességét jegybanki rendelkezés szabályozza.
Üzletszabályzat
207. §
A pénzügyi intézmény köteles a részére engedélyezett és általa rendszeresen
végzett tevékenységre vonatkozó általános szerzõdési feltételeit
üzletszabályzatba foglalni.
208. §
A betétügylet feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia
kell különösen
) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és
dátumát,
) a kamatszámítás, illetõleg az átlagkamat számítás módját, a kamat
megváltoztatásának lehetõségét,
) azt a legkisebb összeget, amelyet a hitelintézet betétként elfogad,
) azt a legrövidebb idõtartamot, amíg a betétet nem, illetve csak a
kamat, vagy annak egy része elvesztése árán lehet kivenni,
) a fizetendõ kamatból történõ - a hitelintézet által eszközölt -
esetleges levonásokat,
) a betét biztosítottságára vonatkozó információt,
) névre szóló betét esetében a hitelintézet által nyilvántartott
személyi azonosító adatok körét.
209. §
A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerzõdési feltételeit
magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább
) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és
dátumát,
) azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat,
) a kamatszámítás módját,
) az egyéb díjakat és költségeket,
) a szerzõdést biztosító mellékkötelezettségeket.
210. §
(1) A pénzügyi intézmény pénzügyi, és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásra
irányuló szerzõdést csak írásban köthet és a szerzõdés egy - eredeti -
példányát köteles az ügyfélnek átadni.
(2) A pénzügyi és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerzõdésben
egyértelmûen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget
vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit is.
(3) A kamatot, díjat vagy egyéb szerzõdési feltételt csak akkor lehet
egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezõtlenül módosítani, ha szerzõdés ezt -
külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve
körülmények esetére egyértelmûen lehetõvé teszi.
(4) Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintõ - az
ügyfelek számára kedvezõtlen - módosítását, a módosítás hatályba lépését
tizenöt nappal megelõzõen, hirdetményben közzé kell tenni.
211. §
(1) A hitelintézet - kivéve a hitelszövetkezetet - csak akkor köthet
betétszerzõdést (szolgáltathat ki betétokiratot), ha
) a betét e törvény szerint biztosítva van, vagy
) a 100. § alapján a betétre nem terjed ki az Alap által nyújtott
biztosítás, akkor a szerzõdésben (a betétokiraton) a következõ,
feltûnõen elhelyezett záradék szerepel:
"A jelen szerzõdés tárgyát képezõ betét a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi ...... törvény alapján nincs biztosítva".
(2) Ha az Alapban tagsággal rendelkezõ hitelintézet a 14. § (1)
bekezdésének h) pontja alapján más jogi személy útján végez betétügyletet, a
jogi személynek közölnie kell azt is, hogy mely hitelintézet megbízásából
történik a betét elfogadása.
(3) Az értékpapírszerû formában kiállított betétokiraton feltûnõen fel kell
tüntetni, hogy az alapjául szolgáló szerzõdés betétszerzõdés.
Fogyasztási kölcsön
212. §
(1) A fogyasztási kölcsönszerzõdésben egyértelmûen meg kell állapítani az
éves százalékban kifejezett teljes - induló - hiteldíjat.
(2) A hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendõ terhelésnek a
nyújtott fogyasztási kölcsön éves összegének százalékában kifejezett része. A
fogyasztási kölcsönért fizetendõ terhelés tartalmazza a kamatokat, folyósítási
jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan
fizetendõ - költséget.
(3) A teljes hiteldíj megállapításánál figyelembe kell venni a tõke
visszafizetése során csökkenõ kölcsönösszeget.
213. §
A hitelfelvevõ a szerzõdést megtámadhatja, ha a fogyasztási
kölcsönszerzõdés nem tartalmazza:
) a hiteldíj százalékos értékét,
) azoknak a feltételeknek, illetõleg körülményeknek a részletes
meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható,
) a hiteldíj számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges -
költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek
pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést
) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint
) a szerzõdéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások
megjelölését.
214. §
(1) Fogyasztási kölcsön esetében az ügyfél - a szerzõdés megszüntetése
érdekében - minden esetben élhet a határidõ (lejárat) elõtti teljesítés
(törlesztés) jogával.
(2) Ha a fogyasztó él az (1) bekezdésben meghatározott jogával, a hitelezõ
köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.
Bankszünnap
215. §
(1) A hitelintézet évenként legfeljebb két bankszünnapot tarthat. A
pénzügyi szolgáltatás meghatározott munkanapon történõ ilyen szüneteltetése
kiterjedhet
) a könyvelésre ( könyvelési szünnap), vagy
) a pénztári szolgálatra (pénztári szünnap),
) a könyvelésre és a pénztári szolgálatra (könyvelési és pénztári
szünnap).
(2) A hitelintézet a bankszünnapot - tizenöt nappal megelõzõen - legalább
két országos napilapban köteles meghirdetni, valamint a Felügyeletnek és az
MNB-nek bejelenteni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl a Felügyelet az MNB-vel
egyetértésben a hitelintézet kérelmére bankszünnap tartását rendeli el. Az
elrendelt bankszünnapok száma évenként három napnál nem lehet több.
XXX. fejezet
Szövetkezeti hitelintézet
216. §
A szövetkezeti hitelintézet köteles csatlakozni - a külön törvényben
meghatározott feltételeknek megfelelõ - olyan integrációs szervezethez,
amelynek központi szerve biztosítja a csatlakozott intézmények ellenõrzését,
illetõleg azonnali és folyamatos fizetõképességének fenntartását.
217. §
(1) Az a szövetkezeti hitelintézet, amelynek saját tõkéje nem éri el a
száz-millió forintot a 3.§ (1) bekezdésében felsorolt pénzügyi szolgáltatási
tevékenységek közül - amíg a saját tõke követelménynek meg nem felel - csak a
5.§ (5) bekezdésében meghatározott tevékenységeket végezheti.
(2) A (1) bekezdés szerinti szövetkezeti hitelintézet pénzügyi
szolgáltatási tevékenységét a következõk szerint végezheti:
a 79.§ (1) bekezdése szerinti nagy kockázatvállalásnak minõsül az a
kockázatvállalás, amely a hitelintézet szavatoló tõkéjének tizenkét
százalékát meghaladja;
) b) a 79. § (2) bekezdés szerinti nagy kockázatvállalás mértéke a
szavatoló tõkéjének húsz százalékát nem haladhatja meg;
) ca szövetkezeti hitelintézet által vállalt nagy kockázatok együttes
összege nem lehet több, mint a szövetkezeti hitelintézet szavatoló
tõkéjének hatszorosa.
(2) A (1) bekezdés a)-b) pontjában foglalt korlátozásokat csak a törvény
hatálybalépése után kötött szerzõdéseken alapuló kötelezettségvállalásokra
kell alkalmazni.
XXXI. fejezet
A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság
218. §
(1) A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság (a továbbiakban: MFB Rt.)
részvénytársasági formában mûködõ szakosított hitelintézet.
(2) Az MFB Rt-ben a Magyar Állam százszázalékos tulajdoni hányaddal
rendelkezik.
(3) Az MFB Rt.-t feladatkörének ellátásában a pénzügyminiszter vezetése
alatt álló tanácsadó testület segíti.
219. §
(1) Az MFB Rt. feladatkörében:
) elõsegíti a magyar gazdaság modernizációját, élénkítését;
) részt vesz a területfejlesztési törvényben meghatározott célok
érvényesítésében, ennek érdekében a regionális fejlesztési programok
keretében regionális fejlesztési hálózatot mûködtet, a
térségfejlesztési programokhoz kapcsolódóan hitelt nyújt,
) részt vesz nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetektõl történõ
forrásbevonás lebonyolításában,
) szerepet vállal az elkülönített állami pénzalapok, illetve cél-
elõirányzatok kezeléséhez kapcsolódó lebonyolítói tevékenységben.
(2) Az MFB Rt. alapszabályában meghatározott és a Felügyelet által
engedélyezett körben az alábbi pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket végezheti:
) betétek és más visszafizetendõ pénzeszközök - jogi személyektõl, jogi
személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságoktól továbbá egyéni
vállalkozóktól történõ - gyûjtése,
) pénzkölcsön (hitel, kölcsön, követelések megelõlegezése,
megvásárlása, valamint leszámítolása, a továbbiakban: kölcsön)
nyújtása,
) pénzügyi lízing,
) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása a pénzforgalmi-számlavezetés
kivételével,
) pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki tevékenység),
) kezesség és bankgarancia, valamint egyéb bankári kötelezettség
vállalása,
) hitelreferencia szolgáltatása,
) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás.
(3) Az MFB Rt. alapszabályában meghatározott és a Felügyelet által
engedélyezett körben az alábbi befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítõ
befektetési szolgáltatási tevékenységeket végezheti:
) bizományosi és kereskedelmi tevékenység (Épt. 4. § (1) bekezdésének
b) és c) pontja) az Épt. 5. §-ának b)-e) pontjaiban meghatározott
befektetési eszközök, valamint állampapír és zárt körben kibocsátott
értékpapír, tekintetében,
) portfolió kezelés (Épt. 4. § (1) bekezdésének d) pontja),
) tanácsadás vállalkozásoknak a tõkeszerkezettel kapcsolatban, továbbá
tanácsadás és szolgáltatás a vállalkozások egyesülésével,
szétválásával és a tulajdonosi szerkezet átalakításával kapcsolatban
(Épt. 4. § (2) bekezdésének c) pontja),
) befektetési tanácsadás (Épt. 4. § (2) bekezdésének e) pontja),
) értékpapír-számla vezetés (Épt. 4. § (2) bekezdésének g) pontja),
) ügyfélszámla vezetés (Épt. 4. § (2) bekezdésének h) pontja).
220. §
(1) Az MFB Rt. esetében a 79. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérõen a
szavatoló tõke huszonöt százalékát meghaladó kockázat minõsül nagykockázatnak.
(2) Az MFB Rt. által egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben vállalt
kockázatok együttes összege nem haladhatja meg az MFB Rt. szavatoló tõkéjének
harmincöt százalékát.
(3) A 79. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem kell
alkalmazni az MFB Rt. által a hitelintézetek számára nyújtott fejlesztési célú
közép- és hosszúlejáratú hitelek esetében.
(4) Az MFB Rt. esetén az átmeneti tõkerészvétel vállalása érdekében a 83. §
(1)-(3) bekezdésében, valamint a 85. § (1) bekezdésében foglalt korlátozásokat
nem kell figyelembe venni az Szmt. 23. § (4) bekezdése szerint elkülönítetten
nyilvántartott és kezelt, rendszeresen minõsített tulajdoni hányadok
vonatkozásában.
(5) Az MFB Rt. esetében a 61. § (1) bekezdésében foglalt a kapcsolódó
hitelekre vonatkozó korlátozást azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
olyan vállalkozás részére, amelyben az MFB Rt. befolyásoló részesedéssel
rendelkezik, a nyújtott hitel vagy vállalt kötelezettségek együttes összege
nem érheti el az MFB Rt. szavatoló tõkéjének harminc százalékát.
(6) Évente a költségvetési törvényben kell meghatározni a Kormány által a
központi költségvetési keret terhére, az MFB Rt. fejlesztési célú közép- és
hosszúlejáratú nemzetközi hitelfelvételbõl, illetve kötvénykibocsátásból eredõ
fizetési kötelezettségeinek teljesítéséért vállalt készfizetõ
kezességállományának felsõ határát.
XXXII. fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések
Hatálybalépés
221. §
(1) E törvény 1997. január 1-én lép hatályba azzal, hogy rendelkezései a
folyamatban lévõ ügyekben akkor alkalmazandók, ha azok az ügyfélre kedvezõbb
szabályt tartalmaznak. A Felügyelet által alkalmazott bírságolás esetén a
pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.
törvény (a továbbiakban Pit.) elõírásait kell alkalmazni mindazokban az
esetekben, amikor az annak alapjául szolgáló esemény teljes egészében e
törvény hatálybalépése elõtt következett be és az a Pit. alapján enyhébb
elbírálás alá esik. Az engedélyezési eljárások tekintetében folyamatban lévõ
ügynek kell tekinteni azt az eljárást, amelyben a kérelmet a hatálybalépés
elõtt - a Pit.-ben meghatározott módon és tartalommal - szabályszerûen
nyújtották be.
(2) E törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti:
) a Pit., a 103-106. §-ok kivételével,
) a Pit. módosításáról szóló 1993. évi XLVII. törvény, 1993. évi CXII.
törvény - a 43. § (1)-(3) bekezdése kivételével -, az 1996. évi XII.
törvény, valamint az 1995. évi L. törvény,
) a Pit. módosításáról és az Országos Betétbiztosítási Alap
létrehozásáról és mûködésének részletes szabályairól szóló 1993. évi
XXIV. törvény módosításáról szóló 1994. évi CI. törvény,
) a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXX.
törvény 80. §-a,
) a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar
Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII.
törvény (a továbbiakban: Eximbank tv.) 24/A. §-a, 29-31. §-a,
valamint 32. §-ának (2) bekezdése,
) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvények módosításáról
szóló 1995. évi XLVIII. törvény 128. §-ának (1) bekezdése,
) a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 109. §-a,
) az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és mûködésének
részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvény,
) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 31. §-ának (3) bekezdése, és
82. §-ának (2) bekezdése,
) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/B. § (3)
bekezdésének utolsó mondata,
) a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995.
évi C. törvény 211 §-ának (7) bekezdése.
(4) E törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvény 51/B. §-a, az elõtte lévõ cím, valamint az 1991.
évi LXVIII. törvény.
(5) A Kölcsönös Segítõ Takarékpénztárakról szóló 34/1957. (XI. 5.) PM
rendelet, valamint az azt módosító 9/1965. (VI. 15.) PM rendelet és 16/1966.
(X. 30.) PM rendelet 1997. december 31-én a hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
222. §
(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény hatálybalépésekor a 12.
§-ban meghatározott korlátot túllépõ tulajdoni hányaddal rendelkezõ tulajdonos
a megengedett arányt meghaladó tulajdoni hányadát 1999. december 31-ig köteles
elidegeníteni; 2000. január 1-jétõl semmilyen, e tulajdoni hányadával
kapcsolatos szavazati jogot nem gyakorolhat.
(2) 1999. december 31-ig nem kell alkalmazni:
) a 61. § (1) bekezdésében foglalt korlátozást a külön törvényben az
Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársasághoz rendelt
vagyon körébe tartozó vállalkozásnak nyújtott hitelre és vállalt
kötelezettségre, ha a hitelintézetben az állam befolyásoló
részesedéssel rendelkezik, továbbá
) a 79. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az Állami
Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság készfizetõ
kezességével biztosított kockázatvállalásra.
223. §
A hitelintézet a 87. § (2) bekezdése szerinti általános kockázati
céltartalékot legkésõbb a hatálybalépést követõ három éven belül,
fokozatosan, a következõképpen köteles képezni:
) 1997. december 31-ig legalább az 1997. évi korrigált mérlegfõösszege
1,25%-ának egyharmad részét,
) 1998. december 31-ig legalább az 1998. évi korrigált mérlegfõösszege
1,25%-ának kétharmad részét,
) 1999. december 31-ig legalább az 1999. évi korrigált mérlegfõösszege
1,25%-ának mértékében.
224. §
A Magyar Köztársaság területén külföldi székhelyû hitelintézet bankfiókot
külön törvény hatálybalépéséig nem nyithat.
225. §
(1) Ha a hatálybalépéskor a pénzügyi intézmény megválasztott vezetõje az
elõírt követelményeknek nem felel meg, megbízatásának lejártáig e tisztségét
betöltheti.
(2) Az (1) bekezdés alapján a 62. § (1) bekezdésétõl eltérõen legfeljebb a
pénzügyi intézmény 1998. évi közgyûléséig igazgatósági tagságot betöltõ jogi
személy tekintetében a 60. § (1) bekezdése szerinti korlátozást nem kell
alkalmazni
(3) A hatálybalépéskor mûködõ hitelintézet a 63. § (1)-(2) bekezdésében
meghatározott követelményeknek 1997. december 31-ig köteles megfelelni.
226. §
(1) A hatálybalépéskor már mûködõ, vagy a hatálybalépést követõen a 221. §
(1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett szövetkezeti
hitelintézet legalább egyik választott vezetõjének meg kell felelnie a 68. §-
ban meghatározott követelményeknek. E szabályt 1998. december 31-ig a
szövetkezeti hitelintézet választott vezetõje esetében nem kell alkalmazni, ha
a szövetkezeti hitelintézettel vagy választott vezetõjével szemben két éven
belül kivételes intézkedést vagy a Pit. 63., illetve 88. §-ában meghatározott
intézkedést a Felügyelet nem alkalmazott.
(2) Ha a Felügyelet a 157-168. §-ban meghatározott kivételes intézkedést
alkalmaz a szövetkezeti hitelintézettel vagy választott vezetõjével szemben,
akkor az (1) bekezdés szerinti felmentés szabályait a továbbiakban nem lehet
alkalmazni.
(3) A 216. §-ban foglalt kötelezettségének a szövetkezeti hitelintézet a
külön törvény hatályba lépését követõ egy éven belül köteles eleget tenni.
227. §
Az 51. § (2) bekezdésének i) pontjában meghatározott szervek - a
hatálybalépést követõ hatvan napon belül - kötelesek a hitelintézetekhez
intézett és a banktitok kiadására vonatkozó megkeresések elrendelésére,
nyilvántartására, és az adatkezelés rendjének meghatározására belsõ
szabályzatot kidolgozni. A belsõ szabályzatban rögzíteni kell azt is, hogy
mely, törvényben meghatározott feladat ellátása érdekében és milyen indok
alapján történhet az adatkérés.
228. §
(1) A hatálybalépéskor már mûködõ vagy a hatálybalépést követõen a 221. §
(1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett - az e törvényben
elõírt legkisebb jegyzett tõke összegével nem rendelkezõ - hitelintézet saját
tõkéje nem csökkenhet a hatálybalépés idõpontjában meglévõ jegyzett tõkéjének
összege alá.
(2) Az (1) bekezdésben említett hitelintézet saját tõkéjét 1998. december
31-ig kell az elõírt legkisebb szintre felemelni.
(3) A Pit. 5. §-ának (2) bekezdése, illetve 35. §-a szerinti szakosított
pénzintézet saját tõkéjét 1999. december 31-ig köteles egymilliárd forintra
felemelni és 2002. december 31-ig bankká vagy szakosított hitelintézetté
átalakulni. Tevékenységére és felügyeletére - az átalakulásig - e törvénynek a
bankra vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(4) A szövetkezeti hitelintézet saját tõkéjének legkésõbb 1999. december
31-ig el kell érnie a negyvenmillió forintot, 2001. december 31-ig a
százmillió forintot.
229. §
Ha a hitelintézet a törvény hatályba lépése elõtt kötött szerzõdések miatt
a 79. § (2)-(3) bekezdésében foglalt korlátozásokat nem tartja be - a felsõ
határértéket meghaladó összeget évente legalább húsz százalékkal csökkentve -,
legkésõbb 2001. december 31-éig kell az elõírt szintet elérnie.
230. §
(1) A hatálybalépéskor a 83.-85. §-ban meghatározott befektetési korlátot
túllépõ tulajdoni hányaddal rendelkezõ hitelintézet az elõírt arányt meghaladó
tulajdoni hányadát 1998. december 31-ig köteles elidegeníteni. Ha a 83. §
szerinti tulajdoni hányadát 1999. január 1-tõl nem idegeníti el, e tulajdoni
hányadával kapcsolatos szavazati jogot nem gyakorolhat.
(2) A Felügyelet az (1) bekezdésben meghatározott határidõt - kérelemre -
meghosszabbíthatja, ha a 83. § és 85. §-ban meghatározott befektetéseknek a
szavatoló tõkéhez viszonyított aránya csökkent.
231. §
A hitelintézet 1997. december 31-ig köteles a 77. §-ban foglaltaknak
megfelelõen belsõ szabályzatait elkészíteni.
232. §
(1) Ha a pénzügyi vállalkozás - e törvény hatálybalépéséig - az általa
végzett pénzintézeti tevékenységet a Felügyelethez a törvényi elõírásoknak
megfelelõen bejelentette, a nyilvántartásbavételt - a készpénz-helyettesítõ
fizetési eszközök kibocsátása és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása
kivételével - felügyeleti engedélynek kell tekinteni.
(2) A hatálybalépéskor már mûködõ vagy a hatálybalépést követõen a 221. §
(1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett pénzügyi
vállalkozás a 9. § (4) bekezdésében meghatározott jegyzett tõke elõírásnak
1998. december 31-ig köteles eleget tenni.
(3) Az a vállalkozás, amely a hatálybalépéskor nem az Állami Bankfelügyelet
által kiadott engedéllyel rendelkezik valamely, e törvényben meghatározott
pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenység
végzésére, engedélyét a törvény lépéstõl számított kilencven napon belül
köteles a Felügyelet részére megküldeni.
(4) A hatálybalépéskor már mûködõ vagy a hatálybalépést követõen a 221. §
(1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett pénzügyi
vállalkozás 1998. december 31-ig köteles eleget tenni az e törvényben a
pénzügyi vállalkozásra vonatkozó szabályoknak és ezt a Felügyelet által elõírt
módon igazolni. A törvényi elõírásoknak meg nem felelõ vállalkozás pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet 1999. január 1-tõl kezdõdõen nem végezhet.
(5) A hatálybalépéskor pénzváltási engedéllyel rendelkezõ egyéni vállalkozó
korábbi engedélye alapján a pénzváltási tevékenységet 1997. december 31-ig
folytathatja.
(6) Ha a hatálybalépéskor a hitelintézet - a Felügyelet engedélyével -
írásbeli szerzõdés alapján a 3. § (1) bekezdésében meghatározott pénzügyi
szolgáltatási tevékenységek végzésére vonatkozó jogosultságát más pénzügyi
intézmény vagy pénzügyi intézménynek nem minõsülõ jogi személy útján
gyakorolja, e jogosultságát 1997. december 31. után akkor gyakorolhatja, ha a
megbízott (bizományos)
) pénzügyi intézmény eleget tett az e törvényben meghatározott
követelményeknek,
) pénzügyi intézménynek nem minõsülõ jogi személy eleget tett a 19. §-
ban meghatározott követelménynek.
233. §
(1) Az 1993. június 30-át megelõzõen kötött betétszerzõdések alapján
elhelyezett - külön jogszabályban meghatározott állami garanciával
(helytállással) biztosított - betétekbe az 1993. június 30-át követõen
teljesített új befizetés e törvény rendelkezéseinek megfelelõen - az Alap
által - biztosított.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott betétekbõl a kifizetéseket minden
esetben a legrégebben befizetett összegbõl kell teljesíteni.
234. §
(1) A hatálybalépéskor részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi
intézmény részvényeit a 42. §-ban foglaltaknak megfelelõen 1998. június 30-ig
köteles névre szóló részvényekké átalakítani.
(2) A részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi intézmény igazgatósága a
részvénykönyv adatait a 43. §-ban foglaltak szerint 1998. június 30-ig köteles
kiegészíteni.
(3) A hatálybalépéskor már mûködõ vagy a hatálybalépést követõen a 221. §
(1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett hitelintézetek -
a szövetkezeti hitelintézetek kivételével - a 44. § (5) bekezdés b) pontjában
meghatározott követelményeknek 1998. január 1-ig kötelesek megfelelni.
(4) Az a természetes személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaság, amely a hatálybalépéskor kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkezik, 1998. december 31-ig
köteles e tevékenység végzésére jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági
társaságot létrehozni, vagy ilyen társasággá átalakulni.
(5) A hatálybalépést követõen a 221. § (5) bekezdésben említett jogszabály
alapján betét elfogadásra, hitelnyújtásra vonatkozó új szerzõdés nem köthetõ,
a már megkötött szerzõdésekre befizetett összegek visszafizetését legkésõbb a
hatálybalépést követõ háromszázhatvanötödik napon meg kell kezdeni.
235. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:
) a 3. § (1) bekezdésében meghatározott egyes szolgáltatások végzésére,
) ea kamat tõkésítésének lehetõségére,
) la betéti kamat számítására és közzétételére,
) ma teljes hiteldíj számítására és közzétételére, továbbá
) ia pénzügyi szolgáltatási tevékenységek folytatásához szükséges
személyi és tárgyi feltételekre
vonatkozó részletes szabályokat.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg:
) a tõkemegfelelési mutató és az egyes pénzügyi szolgáltatási
tevékenységekbõl származó kockázatoknak megfelelõ szavatoló tõke
szükséglet számítására,c) a különbözõ pénzügyi szolgáltatások,
illetõleg egyes eszközök, források, valamint mérlegen kívüli tételek
kockázatainak meghatározására,
) da kintlevõségek, befektetések a mérlegen kívüli tételek és a
fedezetek minõsítésének, illetõleg értékelésének szempontjaira,
) a rossznak minõsített követelések átstrukturálására,g) a sajátos
kockázatok fedezetére szolgáló céltartalékképzés szabályaira,
) haz azonnali fizetõképesség alapelveire és az esedékességi napok
nyilvántartási rendszereire,
) ja belsõ ügyintézésre, eljárásokra vonatkozó szabályzatok kötelezõ
tartalmára, ideérve a nyilvántartások vezetésére vonatkozó
elõírásokat is,
) ka belsõ ellenõrzési rendszerekre, illetõleg eljárásokra,
) na Felügyeletnek szolgáltatandó rendszeres jelentések tartalmára,
formájára, a jelentésadás módjára és idõpontjára,
) oa könyvvizsgálók által - a Felügyeletnek évente - a 136. § alapján
készítendõ külön kiegészítõ jelentés szerkezetére és tartalmára,
) pa hitelintézetek követelései és kötelezettségei lejárati
idõpontjainak összhangjával kapcsolatosan a lejárati szerkezetre,
) qa kockázatok megállapítására, elemzésére, értékelésére,
behatárolására, kezelésére és csökkentésére, a kockázatvállalás
ellenõrzésére,
) raz információs és ellenõrzési rendszerek megfelelõ mûködtetésére,
) sa deviza nyitott pozícióra,
) ta tõkemegfelelési és tõkeszükségleti követelményeknek konszolidált
módon való megfelelésre, továbbá
) az igazgatási-szolgáltatási díjra
vonatkozó részletes szabályokat.
Módosuló jogszabályok
236. §
Az Áe. 3. § (6) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a
társadalombiztosítási, az adó-, jövedéki- és vámigazgatási, az iparjogvédelmi
ügyekben, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a
versenykorlátozásról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekrõl és a
biztosítási tevékenységrõl, a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról,
az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapír-tõzsdérõl, valamint az atomenergiáról szóló törvényben
meghatározott ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem
rendelkezik."
237. §
Az Szt. 5. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"5. § Szövetkezetet legalább öt tag, oktatási intézményben mûködõ
szövetkezetet (a továbbiakban: iskolai szövetkezet), továbbá szövetkezeti
formában mûködõ pénzügyi intézményt legalább tizenöt tag alapíthat."
238. §
A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl
szóló 1989. évi 23. tvr. 16. § (4) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(4) Ha a bejegyzési kérelem valamely része a cég vagy a változás
bejegyzésével egyidejûleg azért nem teljesíthetõ, mert a cég tevékenységi
körének egy részéhez hatósági engedély beszerzése szükséges, a cégbíróság az
eljárást részben felfüggeszti, ha további okirat csatolása szükséges, a
cégbíróság az eljárást részben felfüggesztheti."
239. §
(1) Az Eximbank tv. 2. § (1) bekezdése c) pontjának 4. alpontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
[c/ Saját számlára vagy bizományosként (más számlájára) történõ adás-
vételi (kereskedelmi) tevékenység az alábbi körben]
"4. Átruházható értékpapírral végzett mûveletek, kivéve az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásról és az értékpapír-
tõzsdérõl szóló 1996. évi.... törvény (továbbiakban: Épt.) 24. §-ának (1)-(3)
bekezdése alapján nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírt (értékpapír-
ügylet),"
(2) Az Eximbank tv. 20. § (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi
.... törvény (a továbbiakban: Hpt.) 5. számú melléklet II. pontja 2.
alpontjában foglaltakat az Eximbankra nem kell alkalmazni."
(3) Az Eximbank tv. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"21. § (1) Az Eximbank esetében a Hpt. 79. § (1)-(2) bekezdésében
foglaltaktól eltérõen a szavatoló tõke huszonöt százalékát meghaladó kölcsön
minõsül nagykockázatnak.
(2) Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben az Eximbank által
vállalt kockázatok együttes összege nem haladhatja meg az Eximbank szavatoló
tõkéjének harmincöt százalékát.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben, valamint a Hpt. 79. § (1)-(3) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni - a Hpt. 80. § (1) bekezdésében
meghatározottakon túlmenõen - az Eximbank által a hitelintézetek számára
nyújtott exportcélú hiteleknél."
(4) Az Eximbank tv. 22. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"22. § A Hpt. 61. §-ában foglaltakat az Eximbanknak nem kell alkalmaznia."
(5) Az Eximbank tv. 24. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"24. § A Hpt. 51. §-ában foglalt titoktartási kötelezettség nem terjed ki
az 51. § (2) bekezdésben foglaltakon túlmenõen a központi költségvetés
készfizetõ kezességvállalása mellett befogadott ügyletek tekintetében
tulajdonosi jogok gyakorlója részére adott adatszolgáltatásra sem."
240. §
Az állam tulajdonában levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995.
évi XXXIX. törvény mellékletének a "Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv: Állami
Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt." részben a "Magyar Befektetési és
Fejlesztési Bank Rt. 25 % + 1 szavazat" szövegrész helyébe a "Magyar
Fejlesztési Bank Rt. 100 %" szövegrész lép.
241. §
(1) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg, ahol jogszabály
"pénzintézetet" említ a továbbiakban "hitelintézetet", ahol "pénzintézeti
tevékenységet" említ, a továbbiakban "pénzügyi szolgáltatási tevékenységet"
kell érteni.
(2) Ahol jogszabály "pénzintézeti tevékenységet is végzõ egyéb jogi
személy"-t említ, helyette "pénzügyi vállalkozást" kell érteni.
(3) Ahol jogszabály szakosított hitelintézetet említ, ott a külön
törvényben meghatározott szakosított hitelintézetet kell érteni.
(4) Ahol jogszabály a pénzintézeti törvényre utal, ezen a továbbiakban a
hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt kell érteni.
(5) Ahol e törvény jogszabályra utal, azon az 1997. január 1. után még
hatályban maradó bankfelügyeleti rendelkezéseket is érteni kell.
242. §
E törvény - a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december
16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl szóló 1994. évi I. törvény
alapján - az Európai Közösségek szabályaihoz való közeledés érdekében a 6.
számú mellékletben felsorolt irányelveket vette figyelembe.
1. számú melléklet
az 1996. évi......... törvényhez
A törvény hatálya alól kivett nemzetközi pénzügyi intézmények
1. Afrikai Fejlesztési Bank
2. Amerika-közi Fejlesztési Bank
3. Ázsiai Fejlesztési Bank
4. Európai Beruházási Bank
5. Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank
6. Északi Fejlesztési Bank
7. Karibi Fejlesztési Bank
8. Nemzetközi Beruházási Bank
9. Nemzetközi Pénzügyi Társaság
10. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank
11. Nemzetközi Valuta Alap
2. számú melléklet
az 1996. évi...........törvényhez
Értelmezõ rendelkezések
I. Pénzügyi szolgáltatások
1. Arany: a színarany (az arany, amelynek finomsága legalább 995/1000),
valamint - aranytartalmára tekintet nélkül - a rúdarany, az aranytömb.
2. Arany pénzérme: a forgalomban lévõ és a forgalomban nem lévõ arany
pénzérme.
3. Betét: a Ptk. szerinti betétszerzõdés vagy takarékbetét-szerzõdés alapján
fennálló tartozás, ideértve a bankszámlaszerzõdés alapján fennálló pozitív
számlaegyenleget is.
4. Betét és más, a nyilvánosságtól származó visszafizetendõ pénzeszköz (ide
nem értve a követelés eladásáért kapott pénzt és zártkörûen kibocsátott
kötvényt) gyûjtése: pénzeszközök egyedileg elõre meg nem határozott
személyektõl történõ üzletszerû gyûjtése olymódon, hogy azzal a betétgyûjtõ
tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt - kamattal, más elõny
biztosításával vagy anélkül - visszafizetni. Nem minõsül betétgyûjtésnek az
olyan jegy, kártya vagy egyéb tanúsítvány kibocsátása, amely kizárólag a
kibocsátó árujának, szolgáltatásának vásárlása, illetve igénybevétele során
fizetõeszközként használható.
5. Hitelreferencia szolgáltatások: bankinformáció díjazás ellenében történõ -
a banktitkot nem sértõ - nyújtása.
6. Készpénz-helyettesítõ fizetési eszköz: a hitelintézet által kibocsátott
fizetési eszköz (kártya, csekk, vagy egyéb dolog), amely birtokosa számára
lehetõvé teszi, hogy a kibocsátó hitelintézettel szemben fennálló valamely
pénzkövetelésével rendelkezzék, annak terhére készpénzt vegyen fel vagy
áruk, illetõleg szolgáltatások ellenértékét kiegyenlítse.
7. Letéti szolgáltatás (pénzletét kezelés): pénzösszegek az ügyfél
megbízásából, elkülönített letéti számlán kamatra vagy kamat nélkül történõ
elhelyezése és kezelése, külön jogszabályban rögzített feltételek szerint.
8. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelés: az
Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. tv. alapján
mûködõ pénztárak részére vagyonkezelési szolgáltatás nyújtása.
9. Pénzfeldolgozási tevékenység: bankjegyek és pénzérmék tételes
megszámlálása, valódiság és forgalomképesség szempontjából történõ
ellenõrzése, továbbá az újra forgalomba hozható bankjegykötegek és
pénzérme-tételek kialakítása.
10. Pénzforgalmi szolgáltatás: külön jogszabály és jegybanki rendelkezés
szerint a pénzforgalom körében nyújtott szolgáltatások összessége, ideértve
elsõsorban a pénzforgalmi számlavezetést, a fizetési megbízások
teljesítését, továbbá a nemzetközi fizetési forgalom lebonyolítását.
11. Pénzkölcsön nyújtása:
a) a hitelezõ és az adós között létesített hitel-, illetõleg
kölcsönszerzõdés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az
adós a szerzõdésben megállapított idõpontban - kamat ellenében, vagy
anélkül - köteles visszafizetni;
b) követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történõ
- megvásárlása, megelõlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást
is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés
esedékességének nyilvántartását és a kintlévõségek beszedését ki végzi.
Nem minõsül pénzkölcsön nyújtásának
a) a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal - esetileg -
adott kölcsön,
b) árura vagy szolgáltatásra vonatkozó adásvételi szerzõdéshez kapcsolódóan
a szerzõdõ felek által egymásnak adott elõleg, továbbá a halasztott
fizetésben való megállapodás, ide nem értve a hitelintézet által kötött
ilyen ügyleteket,
c) a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának
nyújtott kötvénykölcsön,
d) a biztosítóintézet által folytatott, a biztosító intézetekrõl és a
biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény 1. számú
melléklete a) részének 14. és 15. pontjaiban meghatározott
hitelbiztosítási, illetve kezességbiztosítási tevékenység,
e) az önkormányzat által adott kölcsön,
f) külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében
nyújtott zálogkölcsön.
12. Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan
vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékû jogot a lízingbevevõ
megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevõ
határozott idejû használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevõ
könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevõ
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási- és amortizációs
költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerzõdésben kikötött idõtartam
lejártával a lízingdíj teljes tõketörlesztõ és kamattörlesztõ részének,
valamint a szerzõdésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon õ
vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevõ
nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és
könyveibe. A felek a szerzõdésben kötik ki a lízingdíj tõkerészét - amely a
lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû jog szerzõdés szerinti árával
azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
13. Pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység): egy vagy több
meghatározott pénzügyi intézmény vagy bankcsoport javára folytatott
tevékenység, melynek célja a hitelintézet betétszerzési, illetõleg
pénzkölcsönzõ és egyéb szolgáltató tevékenységének elõsegítése.
14. Pénzügyi ügynöki tevékenység bankközi piacon: bankközi piaci résztvevõk
közötti forint-, illetve devizahitel-, és -betétügylet, deviza-adásvétel
közvetítése annak érdekében, hogy a hitelintézetek, továbbá más bankközi
piaci résztvevõk az erre irányuló jogügyleteket egymással közvetlenül
megkössék.
15. Pénzváltási tevékenység: külföldi fizetõeszközök adásvétele a törvényes
fizetési eszköz ellenében, valamint külföldi fizetési eszközök adásvétele
külföldi fizetési eszközök ellenében.
16. Széfszolgáltatás: az ügyféllel kötött megállapodás alapján, az
ügyfél számára - állandóan õrzött - helyiségben széf rendelkezésre
bocsátása, melybe értékeit az ügyfél maga helyezi el és veszi ki.
II. A XIV. Fejezethez kapcsolódó fogalom-meghatározások
1. Bankcsoport: a bankholding vállalat és az általa ellenõrzött (III.3. pont)
pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások összessége.
2. Bankholding vállalat: olyan hitelintézet, amely egy vagy több
hitelintézetet, továbbá más pénzügyi, illetõleg járulékos vállalkozást
ellenõriz (III.3. pont).
3. Járulékos vállalkozás: olyan vállalkozás, amely kizárólagosan vagy
elsõdlegesen egy vagy több hitelintézet vagy a bankcsoporthoz tartozó
hitelintézetek üzletszerû tevékenységét kiegészítõ tevékenységeket, így
különösen ingatlankezelést, adatfeldolgozást, pénzszállítást, biztonsági,
illetõleg kommunikációs szolgáltatást végez.
III. Egyéb meghatározások
1. Befektetés: az ingatlan, az ingó dolog, a vagyoni értékû jog, illetve a
vállalkozásokban fennálló részesedés (részvény, üzletrész, tagsági viszony
stb.), valamint a más pénzügyi vállalkozás részére nyújtott alárendelt
kölcsöntõke. Nem minõsül befektetésnek a hitelintézet által kereskedési
céllal vásárolt, a kereskedési könyvben nyilvántartott eszköz.
2. Befolyásoló részesedés: egy személy olyan közvetlen és közvetett tulajdona
egy vállalkozásban, illetõleg egy személy és egy vállalkozás között
létrejött olyan kapcsolat, amely alapján a személy
a) összességében a tulajdoni hányad, illetõleg a szavazati jogok legalább
tíz százalékát birtokolja,
b) a vállalkozás döntéshozó, ügyvezetõ vagy felügyelõ szervei, illetõleg
testületei tagjainak jelentõs részét kinevezheti vagy elmozdíthatja,
illetõleg
c) alapszabály, alapító okirat vagy szerzõdés alapján döntõ befolyást
gyakorolhat a vállalkozás mûködésére.
3. Ellenõrzõ részesedés: egy személy és egy vállalkozás között létrejött olyan
közvetlen vagy közvetett kapcsolat, amely alapján
a) a személy a vállalkozással, illetõleg a vállalkozás tulajdonosaival
kötött szerzõdés vagy tulajdoni részesedése alapján a szavazati jogok
többségével rendelkezik, illetõleg a vállalkozás döntéshozó, ügyvezetõ vagy
felügyelõ szervei, illetõleg testületei tagjainak többségét kinevezheti
vagy elmozdíthatja,
b) a pénzügyi, üzleti, szervezeti kapcsolat következtében a következõ
feltételek valamelyike fennáll
1. a nyereség átadása, vagy a veszteség viselése,
2. a vállalkozás irányításának más vállalkozás irányításával való
összehangolása valamely közös cél érdekében,
3. olyan mértékû szavazati, irányítási jog birtoklása, amely a tulajdoni
részesedés mértékét meghaladja,
c) a közös irányítás az igazgatóság, vagy egyéb vezetõ testületek - részben
vagy teljesen azonos - összetételén keresztül.
4. Ellenõrzött vállalkozás: olyan vállalkozás, amelyben egy személy ellenõrzõ
részesedéssel rendelkezik.
5. Fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak
megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez -
a természetes személy részére - nyújtott kölcsön, ha a kölcsönt a
természetes személy nem üzletszerû tevékenysége keretében veszi igénybe.
6. Jegyzett tõke: az Szmt. 26. §-ának (3) bekezdése szerint meghatározott
tõke.
7. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezõnek) az elfogadott
betét vagy az igénybevett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendõ, a
betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, idõarányosan
térítendõ (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék.
8. Korrigált mérlegfõösszeg: külön jogszabályban meghatározott, kockázati
tényezõk figyelembevételével súlyozott szorzószámok alapján kiszámított
eszközök és mérlegen kívüli tételek összege.
9. Közvetlen banküzemi célt szolgáló vállalkozás: egy vagy több hitelintézet
üzemviteléhez, zavartalan mûködéséhez nélkülözhetetlen fejlesztést,
beszerzést, értékesítést, ipari szolgáltatást és termék-elõállítást végzõ
vállalkozás.
10. Kockázat, illetõleg kockázatvállalás:
a) a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, a hitelviszonyt
megtestesítõ értékpapír megvásárlását is;
b) a váltó és csekk, valamint egyéb kötelezvény leszámítolása;
c) a hitelintézet által adott bankgarancia, bankkezesség és az egyéb
biztosíték, ideértve a hitelintézet bármilyen más, jövõbeni vagy függõ
kötelezettségét, vállalt garanciáját, kezességét, illetve az ezekre
nyújtott egyéb bankári biztosítékot is;
d) a hitelintézet által vállalt minden olyan kötelezettség, amellyel a
hitelintézet ellenszolgáltatás fejében átruházott pénzkövetelés
teljesítéséért jótáll, vagy vállalja, hogy a vevõ követelésére azt
visszavásárolja;
e) a hitelintézetnek bármely vállalkozásában szerzett részesedése,
függetlenül a részesedés birtoklásának idõtartamától;
f) a hitelintézet által megvásárolt pénzkövetelés, valamint
g) a pénzügyi lízing nyújtása.
11. Közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának b) pontjában
meghatározott személy.
12. Közvetett tulajdon: egy vállalkozás (a 4. számú melléklet alkalmazásában:
eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadának, illetõleg szavazatainak az
eredeti vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetõleg szavazatokkal
rendelkezõ más vállalkozás (a 4. számú melléklet alkalmazásában: köztes
vállalkozás) tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történõ
birtoklása vagy gyakorlása.
13. Lakossági kölcsön: a fogyasztási kölcsön, valamint a lakás, illetõleg
üdülõ vásárlására, építésére, felújítására, korszerûsítésére, továbbá
közmûfejlesztésre a természetes személy által igénybe vehetõ kölcsön.
14. Likvid eszköz: pénz, illetõleg az azonnal pénzzé tehetõ eszközök
összessége.
15. Mérlegfõösszeg: a számviteli jogszabályok által ilyenként meghatározott
összeg.
16. Nettó érték: kizárólag a 85. § (1) bekezdés alkalmazásában a befektetés
könyv szerinti bruttó értékének az értékcsökkenési leírással, illetõleg a
képzett kockázati céltartalékkal csökkentett összege.
17. Szavatoló tõke: a hitelintézetnek a számviteli jogszabályok által
meghatározott saját tõkéje és azok a források, amelyek a hitelintézettel
szemben fennálló követelések kielégítésébe tõkeként bevonhatók.
18. Személy: a természetes személy, a jogi személy, továbbá a jogi
személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság.
19. Tõkemegfelelési mutató: a fizetõképesség mérését szolgáló összetett
mutatószám, amelyet a szavatoló tõke összege (számláló) és a korrigált
mérlegfõösszeg (nevezõ) aránya fejez ki.
20. Ügyfélcsoport (kapcsolatban álló ügyfelek csoportja): két vagy több
ügyfél, akikkel szemben a pénzügyi intézmény (vagy a bankcsoport több
tagja) kockázatot vállalt és akik részére való kihelyezés egyetlen
kockázatnak minõsül, mert
a) az egyik ügyfél közvetve vagy közvetlenül - a Szmt. 8. §-a szerint -
ellenõrzést gyakorol a másik felett,
b) az ügyfelek olyan kapcsolatban állnak egymással, hogy ha az egyiknél
pénzügyi problémák merülnek fel, valószínûsíthetõ, hogy a másik is
visszafizetési nehézségekkel kénytelen számolni; ilyen kapcsolatnak számít
különösen a
1. kezesség, készfizetõ kezesség, garanciák és egyéb biztosíték,
2. jogszabályon vagy szerzõdésen alapuló korlátlan és egyetemleges
felelõsség,
3. közvetlen kereskedelmi függõség, amelyet rövidtávon nem lehet
megszüntetni, illetõleg más üzleti kapcsolattal helyettesíteni.
4. közeli hozzátartozói viszony közös háztartásban élõ hozzátartozók
esetén.
21. Ügyvezetõ: a pénzügyi intézmény vezetésére kinevezett, a hitelintézettel
vagy pénzügyi vállalkozással munkaviszonyban álló elsõ számú vezetõ,
valamint e vezetõ valamennyi helyettese.
22. Üzletszerû tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve
vagyonszerzés végett - elõre egyedileg meg nem határozott ügyletek
megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
23. Vállalkozás: a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság és az egyéni vállalkozás. Kétség
esetén a vállalkozás jelleget vélelmezni kell.
24. Veszteségmérséklõ tevékenység: a hitelintézet minden olyan - nem
üzletszerû - tevékenysége, melynek célja a kockázatvállalással kapcsolatos,
már megállapított veszteség csökkentése.
25. Vezetõ állású személy:
a) bank és szakosított hitelintézet esetén az igazgatóság, a felügyelõ
bizottság elnöke, tagja, és az ügyvezetõ;
b) szövetkezeti hitelintézet esetén az igazgatóság, a felügyelõ bizottság
elnöke és az ügyvezetõ.
IV. Kizárólag a IV. Részre vonatkozó fogalom-meghatározások
1. Betét: e melléklet I/3.. pontja szerinti betét, ide nem értve
a) a hitelintézetnél más hitelintézet által elhelyezett betétet,
b) az alárendelt kölcsöntõkét,
c) szövetkezeti hitelintézetnél a szövetkezeti tagi hozzájárulást.
2. Betétes: akinek a betét a nevére szól, vagy - kizárólag a nem névre szóló
betétek esetében - aki a betétokiratot felmutatja.
3. Rendelkezésre jogosult személy: aki a betét tulajdonosa, vagy, ha nem
tulajdonosa a betétnek, aki a tulajdonos rendelkezése alapján korlátozással
vagy anélkül rendelkezhet a betét fölött.
4. Kedvezményezett: a betét tulajdonosa vagy a betétes által
kedvezményezettként a hitelintézetnek írásban bejelentett személy.
5. Közös betét: az olyan betét, amelynek több tulajdonosa illetõleg
kedvezményezettje van (több személy nevére szól). A betétbiztosítás
szempontjából közös betétnek minõsülnek a társasházak, lakásszövetkezetek, az
építõközösségek, a gáz- és egyéb közmûépítõk közössége, valamint a
telefonhálózat bõvítésének céljából létrejött közösségek betétei is.
6. Kártalanításra jogosult személy: a betétes, ha pedig a betétes
kedvezményezettet jelentett be, akkor a kedvezményezett. Kivételt képeznek
azok a betétek, amelyek szerzõdéses feltételei ettõl eltérõ megállapodást
tartalmaznak. Nem minõsül kártalanításra jogosult személynek az a személy,
aki a betét tulajdonosának rendelkezése alapján rendelkezik a betét fölött a
betét befagyása pillanatában, de egyébként sem tulajdonosa, sem
kedvezményezettje a betétnek.
7. Befagyott betét: az olyan betét, amelyre a hitelintézet nem képes a
jogszabályi rendelkezések vagy a szerzõdéses kikötések szerinti esedékességet
követõ három munkanapon belül a kifizetést teljesíteni.
3. számú melléklet
az 1996. évi ........törvényhez
Az azonosító adatok
1. természetes személy személyazonosító és lakcím adatai: név, leánykori név,
anyja neve, születési hely, idõ, állampolgárság, lakcím, postacím, személyi
igazolvány (útlevél) száma.
2. a pénzügyi intézményt, céget azonosító adatok: a név, cím (székhely), a
cégbejegyzés száma, ideje, postacím, telefon, telefax, adószám.
4. számú melléklet
az 1996. évi ......... törvényhez
A közvetett tulajdon kiszámítása
E törvény alkalmazásában a közvetett tulajdon számításának szabályai:
1. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban
(2. számú melléklet III/12.. pont) fennálló tulajdoni hányadot meg kell
szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban vállalkozásban
(2. számú melléklet III/12.. pont) fennálló tulajdoni vagy szavazati
hányadával.
2. Természetes személy esetében a természetes személynek a közeli
hozzátartozóival együtt birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy
szavazati hányadokat egybe kell számítani.
3. A szavazati jogot a tulajdoni hányaddal azonos módon kell számításba
venni.
4. A közvetett tulajdont akkor nem kell figyelembe venni, ha
a) a köztes vállalkozásban a tulajdonos huszonöt százalékot el nem érõ
tulajdoni vagy szavazati hányaddal rendelkezik,
b) a köztes vállalkozásban a tulajdonos egynél több vállalkozáson keresztül
rendelkezik tulajdoni részesedéssel.
5. Bankban történõ tulajdonszerzés esetén az 4/b. pontban meghatározott
rendelkezést nem kell alkalmazni.
5. számú melléklet
az 1996. évi ........törvényhez
A szavatoló tõke
I. A szavatoló tõke elemei
1. A pénzügyi intézmény szavatoló tõkéje a következõ - alapvetõ és
járulékos - tõkeelemekbõl áll:
a) jegyzett tõke;
b) tõketartalék;
c) eredménytartalék;
d) mérleg szerinti eredmény;
e) általános tartalék;f) alárendelt kölcsöntõke;
gf) értékelési tartalék.
g) alárendelt kölcsöntõke;
[Az a)-e) alpontban foglaltak a továbbiakban együtt: alapvetõ tõkeelemek;
az f)-g) alpontban foglaltak a továbbiakban együtt: járulékos tõkeelemek].
2. A törvény alkalmazásában az 1. pont f) alpontjában foglalt alárendelt
kölcsöntõkének minõsül minden olyan kölcsön, amely kielégíti az alábbi
feltételeket:
a) ténylegesen rendelkezésre áll, és az igénybe vevõ pénzügyi intézmény
számára azonnal, jogvita vagy sortartási kötelezettség nélkül hozzáférhetõ,
továbbá az igénybe vevõ pénzügyi intézmény mérlegében szerepel;
b) az alárendelt kölcsöntõke nyújtására vonatkozó szerzõdés tartalmazza a
kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott
kölcsön bevonható a pénzügyi intézmény adósságának rendezésébe és a
kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a részvényesek
elõtti legutolsó helyen áll;
c) a kölcsön eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú, illetve - ha a
lejárat nincs meghatározva - a kölcsön csak a szerzõdésben rögzített,
legkevesebb öt év múlva mondható fel;
d) az alárendelt kölcsöntõke összegének a szavatoló tõkébe történõ
beszámítását legalább a visszafizetési idõpontot megelõzõ öt év során -
évente, fokozatosan - csökkenteni kell;
e) a hitel esetében tõketörlesztés az eredeti lejárat, vagy a szerzõdésben
kikötött felmondási idõ elõtt nem lehetséges.
3. Évközi szavatoló töke számítás esetén az évközi pozitív eredmény összege
szavatoló tõke elemként nem vehetõ figyelembe, az évközi negatív eredmény
összege a szavatoló tõkét csökkenti.
4. Értékelési tartalékként az Szmt. 41/A. § (3) bekezdése alapján képzett
tartalék 0,45-szörös tényezõvel módosított értéke vehetõ figyelembe.
5. Ha a közgyûlés a jegyzett tõke emelésérõl dönt, a megemelt összegû
jegyzett tõke a szavatoló tõkébe a közgyûlési határozat és a tõkemelés
összegének befizetését igazoló dokumentumok Felügyeletnek való
bemutatásától kezdõdõen számítható be. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni
visszaalakuló hitelintézet esetén is.
6. Ha a közgyûlés a jegyzett tõke leszállításáról dönt, a hitelintézetnek
a szavatoló tõke számítása során a jegyzett tõkét leszállított értéken kell
figyelembe venni.
II. A szavatoló tõke kiszámítása
1. A szavatoló tõke számítása során az alapvetõ tõkeelemek együttes
összegébõl le kell vonni:
a) a jegyzett tõke be nem fizetett összegét,
b) az Szmt. 22. § (3) bekezdésében meghatározott immateriális javak
értékét, a pénzügyi intézmény elhelyezését szolgáló vásárolt bérleti jog
Szmt. szerinti értékét kivéve,
c) a visszavásárolt saját részvény Szmt. szerinti értékét,
d) a más pénzügyi intézménybe, biztosítóba illetve befektetési
vállalkozásba nem pénzbeli hozzájárulásként befizetett összeget, vagy
pénzbeli hozzájárulásként befizetett összeget,
e) a más pénzügyi intézmény illetve befeketetési vállalkozás részére
nyújtott alárendelt kölcsöntõkét,
f) a kockázati céltartalék hiányát (ideértve a könyvvizsgáló vagy a
Felügyelet vizsgálata során feltárt céltartalék hiányt is), valamint
g) a 83. § (5) bekezdésében foglaltak miatt levonásra kerülõ egyes
befektetések összegét.
2. A szavatoló tõke számításánál a járulékos tõkeelemeket csak olyan
mértékig lehet figyelembe venni, amíg azok nem érik el az alapvetõ
tõkeelemek összegét.
A visszavásárlási kötelezettséggel eladott részvényekbõl szerzett tõkét a
szavatoló tõke számításánál figyelembe venni nem lehet.
6. számú melléklet
az 1996. évi ........törvényhez
Az Európai Uniónak a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
törvénytervezetben figyelembe vett Irányelvei:
1. a Tanács 1973. június 28-án kelt 73/183/EGK irányelve a bankok és más
pénzintézetek önálló tevékenységeivel összefüggõ, a letelepedés és a
szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó rendelkezés eltörlésérõl,
2. a Tanács 1977. december 12-én kelt 77/780/EGK elsõ irányelve a
hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintõ jogszabályok,
szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról,
3. a Tanács 1989. december 15-én kelt 89/646/EGK második irányelve a
hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintõ jogszabályok,
szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a
77/780/EGK irányelv módosításáról,
4. a Tanács 1991. június 10-én kelt 91/308/EGK irányelve a pénzügyi rendszer
pénzmosás céljára való felhasználásának megelõzésérõl,
5. az Európai Parlament és a Tanács 1994. május 30-án kelt 94/19/EGK irányelve
a betétbiztosító rendszerekrõl,
6. a Tanács 1989. április 17-én kelt 89/299/EGK irányelve a hitelintézetek
saját forrásairól,
7. a Tanács 1989. december 18-án 89/647/EGK kelt irányelve a hitelintézetek
folyamatos fizetõképességi mutatójáról,
8. a Tanács 1992. április 6-án kelt 92/30/EGK irányelve a hitelintézetek
összevont alapú felügyeletrõl,
9. a Tanács 1992. december 21-én kelt 92/121/EGK irányelve a hitelintézetek
nagykockázatainak megfigyelésérõl és ellenõrzésérõl,
10. a Tanács 1993. március 15-én kelt 93/6/EGK irányelve a befektetési
vállalatok és hitelintézetek tõkemegfelelésérõl,
11. a Tanács 1986. december 18-án kelt 86/635/EGK irányelve a bankok és más
pénzintézetek éves beszámolójáról és összevont beszámolójáról,
12. a Tanács 1986. december 22-én kelt 87/102/EGK irányelve a Tagállamok
fogyasztói kölcsönt érintõ jogszabályainak, szabályozásainak és
közigazgatási rendelkezéseinek közelítésérõl.
104
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi ......
törvény indokolása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
Az elmúlt évek egyértelmûen bebizonyították, hogy a piacgazdaságra való
áttérés következtében Magyarországon is a gazdasági fejlõdés egyik
kulcstényezõjévé vált egyrészt a pénz és tõkepiac fejlettségi szintje,
képessége a gazdaság egyéb szereplõinek finanszírozására, másrészt a pénz- és
tõkepiac résztvevõinek felügyelete, az ún. szürkezóna és feketegazdaság
visszaszorításának kérdése. E folyamat nagyjelentõségû résztvevõi a
hitelintézetek, melyek alaptevékenységük révén, az általuk gyûjtött források
leghatékonyabb kihelyezésével segítik elõ a gazdaság fejlõdését.
A kétszintû bankrendszer kialakulása óta eltelt közel egy évtized alatt
nemcsak kialakult, de meg is erõsödött a magyar bankszektor. A dinamikus
fejlõdés egyik jelentõs állomása volt a pénzintézetekre vonatkozó szabályozást
átfogóan rögzítõ, 1991. évi LXIX. törvény. E törvény az elmúlt idõszakban jól
töltötte be szerepét és amellett, hogy korszerûen szabályozta a pénzügyi
szektor e fontos területét, elõsegítette fejlõdését is. A folyamat
eredményeképpen megerõsödött az Állami Bankfelügyelet, amely európai
színvonalon látja el ennek a sok szempontból nagy körültekintést igénylõ
területnek a felügyeletét.
A jelen Javaslat (a továbbiakban: Javaslat) támaszkodhat a kialakult
intézményrendszerre, és a korábbi törvény alkalmazása nyomán kikristályosodott
joggyakorlatra, amelyek megõrzése a jövõ szempontjából is fontos célként
jelennek meg a Javaslatban. Ugyanakkor az új törvény megalkotását két kiemelt
szempont indokolja. Elsõként kell megemlíteni a pénzügyi intézményrendszer
jelentõs és sokrétû megváltozását, amely követi a nemzetközi gyakorlatot,
másik jelentõs tényezõ pedig az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU)
csatlakozás elõsegítése.
II.
A Javaslat alapvetõ szándéka szerint beépül az európai jogharmonizációs
programba. Ennek érdekében a Javaslat figyelembe veszi valamennyi, az Európai
Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévõ
direktíváit. Túl azon, hogy az Európai Unióhoz való jövõbeni csatlakozás
érdekében szükség van e normák alkalmazására, a szabályozás kidolgozásakor
azok alapulvételét indokolta még az is, hogy azok hosszú szabályozási fejlõdés
eredményei, s ezáltal az elért eredmények felhasználásával esetleg
elkerülhetõvé válnak azok a problémák, amelyek a szabályozás fejletlenségébõl
származhatnának. Szándékai szerint a Javaslat megteremti a Magyarországon
engedélyezett hitelintézetek nemzetközi tevékenységének jogi alapjait is,
egységes versenyhelyzetet kialakítva a külföldi és a hazai hitelintézetek
között.
A jogharmonizáció keretében a Javaslat fogalomrendszere követi az EU által
kialakított fogalomrendszert, mind a pénzügyi intézménytípusok, mind a
pénzügyi szolgáltatói tevékenységek vonatkozásában. Az EU-ban használatos
szabályozási rendszer értelemszerû átvételével megtörténik azoknak a korszerû
szabályozási eszközöknek a beiktatása, amelyek a pénzügyi intézmények
biztonságos tevékenységének alapjait képezik. A Javaslat számos olyan
rendelkezést tartalmaz, amely a hitelintézetek nemzetközi pénzügyi
szolgáltatói tevékenységére vonatkozó konszolidált felügyelet alapjait
teremtik meg, lehetõséget adva a Felügyelet számára, hogy a Magyarországon
bejegyzett hitelintézetek külföldön folytatott tevékenységeirõl
tájékozódhasson.
A Javaslat elsõ lépésként lehetõvé teszi a hitelintézetek számára, hogy
részt vehessenek az állampapírok, valamint a zárt kibocsátású vállalati
papírok piacán. E lépés után belátható idõn belül lehetõség nyílik a
hitelintézetek számára a nyilvános kibocsátású vállalati papírok piacán való
részvételre, ezzel a magyar bankrendszer - a Kormány döntésének megfelelõen -
univerzális bankrendszerré válik.
Az univerzális bankrendszer kialakításának koncepciója szervezeti oldalról
azt jelenti, hogy az Állami Bankfelügyeletet, valamint az Állami Értékpapír-
és Tõzsdefelügyeletet össze kell vonni, mert csak így teremthetõ meg a
széleskörû pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatást nyújtó hitelintézetek
átfogó felügyelete. Az összevonás nyomán, 1997. január 1-je után az egységes
Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: Felügyelet) fogja
ellátni a pénz- és tõkepiac területén mûködõ gazdálkodó szervezetek állami
felügyeletét. A Felügyelet jogállását külön törvény szabályozza, feladatait
azonban a két ún. "ágazati" törvény - így a pénzpiacot érintõ feladatait e
törvény - határozza meg. A Felügyelet létrehozása során a jogalkotó erõs,
politikai és más szûkebb szakmai érdekektõl mentes felügyeleti szervet kíván
létrehozni, amely hatékonyan reagál a pénz- és tõkepiac változásaira, és
megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a betétesek - mint
speciális fogyasztók - védelmét szolgálják, szem elõtt tartva a pénz- és
tõkepiac más szereplõinek, illetve magának a piacnak az érdekeit is.
A Javaslat jelentõsen szigorítja a hitelintézeti tulajdonosokra vonatkozó
elõírásokat. Ez egyrészt a tulajdonlásra vonatkozó szabályok erõsítését, így
többek között a maximális tulajdoni hányad mértékének csökkentését jelenti, de
ugyanakkor nagyobb felelõsséget is ír elõ a tulajdonos számára a hitelintézet
biztonságos tevékenységének a kialakításában. Ilyenek például a különbözõ
jelentéstételekre vonatkozó elõírások vagy a belsõ ellenõrzési szervezet
mûködtetésével kapcsolatos szabályok. A Javaslat számos elõírást tartalmaz
annak érdekében, hogy a tulajdonosok ne használhassák fel a hitelintézetet
saját maguk vagy vállalkozásaik finanszírozására. Ezekkel a szabályokkal
egyrészt megtörténik a tulajdonosi felelõsség szigorítása, ezáltal a
kiterjedtebb és hatékonyabb tulajdonosi kontroll kiépítésének követelménye is
egyértelmûvé válik, másrészt ezek a szabályok a tulajdonosi oldalról
jelentkezõ kockázatok csökkentésére törekszenek.
Jelentõs változást jelent a piacra lépés szabályainak szigorítása. Az eddigi
gyakorlat szerint ugyanis a Felügyelet a törvényi elõírások alapján csak az
engedélykérelem tartalmi követelményeinek való megfelelést és a minimális
jegyzett tõke meglétét vizsgálhatta. A Javaslat a Felügyelet számára a piacra
lépés elbírálásában a gondos mérlegelés és a felelõs döntéshozatal
kötelezettségét határozza meg. Ezáltal lehetõvé válik, hogy a piacra csak
olyan intézmények léphessenek, amelyekrõl valószínûsíthetõ, hogy képesek
lesznek a hosszú távú mûködésre, tevékenységükkel javítják a pénz és tõkepiac
szereplõinek kiszolgálását, valamint a versenyhelyzetet. A Javaslat
kétszeresére emeli a minimális jegyzett tõkére vonatkozó elõírásokat, amelyek
azonban reálértéken tényleges emelést nem jelentenek, gyakorlatilag az 1991-
ben megalkotott minimum elõírásokat korrigálják.
A piacralépés szigorításához kapcsolódóan jelentõsen megváltozik a pénzügyi
szolgáltatói tevékenységet nem hitelintézetként végzõ pénzügyi vállalkozások
vonatkozásában gyakorolt felügyeleti tevékenység. A Javaslat egyrészt
négyszeresére emeli az ilyen vállalkozásként való mûködés feltételéül szabott
minimális jegyzett tõke mértékét, másrészt a tevékenység megkezdését a
Felügyelet engedélyéhez köti. Felhatalmazza továbbá a Javaslat a Felügyeletet
a helyszíni ellenõrzések lefolytatására valamint a pénzügyi vállalkozásoktól
való rendszeres információkérésre. Mindezek az elõírások arra irányulnak, hogy
a pénzügyi vállalkozások tekintetében hatékony felügyelet teremtõdjön meg,
amely összességében a pénz és tõkepiaccal szembeni bizalom növekedésének
irányába hat, ezáltal a szabályozás a versenyegyenlõség irányába mozdul el.
A Javaslat megerõsíti a bankképviseletekre vonatkozó eddigi szabályokat. A
bankképviselet a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a továbbiakban sem
végezhet majd pénzügyi szolgáltatói tevékenységet, de a Felügyelet a
tevékenység megkezdésérõl tájékozódni kíván, ezért bankképviseleti tevékenység
megkezdése a Felügyelet által történõ nyilvántartásba vételhez lesz kötött.
A hitelintézetek tevékenységére vonatkozó prudenciális szabályok olyan
korlátokat fogalmaznak meg a hitelintézetek számára, amelyek a hosszú távú
biztonságos mûködés alapfeltételeit jelentik. A prudenciális szabályokat a
Javaslat alapvetõen nem változtatja meg, bár sor kerül néhány szabály, így
például az általános tartalék vagy a kockázati céltartalék számításának
módosítására.
Új elemnek minõsíthetõ a magyar szabályozásban a bankholdingra vonatkozó
elõírások megalkotása. Az eddigi szabályozás is tartalmazott ugyan elõírásokat
a pénzintézeti csoportra nézve, azok a szabályok azonban csak a pénzintézeti
formában mûködõ kapcsolt vállalkozások együttesére vonatkoztak. A Javaslat a
bankholding fogalmát ennél szélesebben határozza meg, és olyan szabályokat
rögzít, amelyek betartásának vizsgálatakor a holdingvállalat azon
vállalkozásait is figyelembe kell venni, amelyek nem pénzügyi intézményként
mûködnek. Ezeknek a szabályoknak az elõírásával teremtõdnek meg a konszolidált
(összevont) felügyelet alapjai, amelyben valamennyi kockázat összesítésre
kerül, amely a bankholdig tevékenysége során felmerül.
A Javaslat hatályon kívül helyezi az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló
törvényt és az arra vonatkozó szabályozást e Javaslatba illeszti be. A
Javaslat nagyobb lehetõséget ad az OBA számára arra, hogy az preventív módon
beavatkozzon a hitelintézetek mûködésébe, és a betéteseket ért kár, valamint a
kifizetendõ biztosítási összegek csökkentése érdekében anyagi kockázatokat
vállaljon a hitelintézet megmentésében.
A felügyeleti gyakorlat az elmúlt években egyértelmûen megmutatta, hogy a
hatékony felügyelethez a Felügyelet jogosítványainak és eszköztárának
bõvítésére van szükség. A Javaslat tartalmazza ezért azokat a fõbb
változásokat, amelyek azt segítik elõ, hogy a Felügyelet a jövõben preventív
és proaktív módon tevékenykedjen, vagyis a bankválságok kialakulásának
lehetõségeit tárja fel, intézkedjen annak elkerülése érdekében és ne csupán
utólagosan a válság tényét állapítsa meg. A felügyeleti jogosítványok
kiszélesítése sem jelenti azt, hogy a jövõben bankválságok kialakulása nem
fordulhat elõ, de a Felügyelet számára rendelkezésre álló eszközök csökkentik
ezen nem kívánt események bekövetkezésének valószínûségét.
Külön fejezet foglalkozik a Javaslaton belül a különbözõ fogyasztóvédelmi
elõírásokkal. Ilyen jellegû követelmények az eddigi szabályozásban is
megtalálhatók voltak, a Javaslat azonban jelentõsen bõvíti ezeknek a körét és
részletes szabályokat határoz meg az ügyfelek védelme érdekében a
hitelintézetek hitelezési, betétgyûjtési és számlavezetési tevékenységére
vonatkozóan. A szabályok többsége az ügyfél megfelelõ tájékoztatására és
kiszolgálására vonatkozik.
RESZLETES INDOKOLAS
az 1. §-hoz
A Javaslat megállapítja a nemzetközi szerzõdés primátusát azzal, hogy a
törvényt csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés másként nem
rendelkezik, s egyúttal tárgyi hatálya alá vonja a Magyar Köztársaság
területén végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységet,
valamint a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezõ hitelintézet
külföldön végzett pénzügyi szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységét, függetlenül attól, hogy azt
milyen formában mûködõ gazdasági társaság végzi. E törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni továbbá a magyar hatóság által ellátott, e törvényben
meghatározott, felügyeleti tevékenységre is.
Fontos változás, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a külföldi
bankfelügyeleti hatóság Magyarországon végzett felügyeleti tevékenységére,
aminek a következtében megteremtõdik az Európai Unióban kialakult felügyeleti
felelõsség megosztásának lehetõsége és a székhely szerinti ország felügyeleti
szerve elsõdleges felelõsségének meghatározása. A törvény hatálya kiterjed a
betétbiztosításra is, és a betétbiztosítási szabályoknak az e törvényben való
meghatározása egyidejûleg hatályon kívül helyezi az Országos Betétbiztosítási
Alapról szóló törvényt.
A nemzetközi banktevékenység felügyeletéhez szükséges, hogy a Felügyeletnek
meglegyen a megfelelõ felhatalmazása arra, hogy a Javaslat elõírásainak
betartását ellenõrizze abban az esetben is, ha a tevékenységet a hitelintézet
külföldön folytatja. A Javaslat ezzel a kiterjesztéssel egyben a lehetõséget
is megadja arra, hogy a Magyarországon bejegyzett hitelintézetek
tevékenységüket külföldön is folytathassák, amennyiben arra vonatkozóan külön
engedéllyel rendelkeznek, illetve ehhez kapcsolódóan kiterjeszti a felügyeleti
jogkört és arra is megadja a lehetõséget, hogy a Felügyelet az ilyen
tevékenységet az e törvényben meghatározott felügyeleti tevékenység körében
ellenõrizze. A Javaslat lehetõséget ad arra is, hogy nemzetközi szerzõdés más
rendelkezése esetén a Javaslat hatálya ne terjedjen ki az adott hitelintézet
Magyarországon végzett tevékenységére vagy a Magyarországon bejegyzett
hitelintézet külföldön végzett pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti
tevékenységére. Ilyen nemzetközi szerzõdés lehet például Magyarország EU
csatlakozási szerzõdése, hiszen az Unión belül a székhely szerinti ország
felügyeleti felelõssége alapján történik a hitelintézetek tevékenységének
szabályozása és felügyelete, vagyis a magyar hatóságnak egyben kötelessége is
lesz a Magyarországon bejegyzett székhelyû hitelintézetnek a más EU
országokban végzett tevékenységét felügyelni, míg az EU országbeli
hitelintézetek magyarországi tevékenységét az EU országbeli felügyeleti
hatóság fogja felügyelni.
a 2. §-hoz.
A 2. § részletesen megállapítja azt a személyi és tárgyi kört, amelyekre a
Javaslat rendelkezéseit nem kell alkalmazni. A személyi körbe tartozik a
Javaslat 1. számú mellékletében felsorolt pénzügyi intézményeknek a Magyar
Köztársaság területén folytatott tevékenysége, amelyek kivétele a Javaslat
hatálya alól megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és szokásoknak. A Javaslat
hatálya alá nem tartozó másik személyi kört a 2.§ (2) bekezdése nevesíti, így
ide tartoznak az elkülönített állami pénzalapok, a Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB), a Magyar Államkincstár, valamint a Kincstári Vagyoni
Igazgatóság, az elszámolóház, továbbá a kizárólag garanciavállalással
foglalkozó, a törvény hatályba lépése elõtt nem társasági formában mûködõ jogi
személyre (például alapítványra). A Javaslat tárgyi hatálya nem terjed ki a
betétnek nem minõsülõ, visszafizetendõ pénzeszközöknek a Magyar Állam és a
helyi önkormányzatok által nyilvánosságtól történõ - külön törvényekben
szabályozott - gyûjtésére, és a pénzletét kezelésre (pl. gyámi letét, ügyvédi
letét stb.), amennyiben ezekrõl külön jogszabály rendelkezik, valamint a
postaforgalmi közvetítõ tevékenységre és a nemzetközi postautalvány
mûködtetésére.
A Javaslat tárgyi hatálya alóli mentességet az államháztartás mûködéséhez
szükséges forrásgyûjtési tevékenység, illetve a mûködéshez kapcsolódó
pénzforgalom szabályai külön törvényben való meghatározottsága indokolja,
ezért arra a Javaslat rendelkezései nem terjednek ki, hiszen ezekre a
tevékenységekre egyébként sem alkalmazhatók a hitelintézet mûködésére
vonatkozó szabályok.
Az MNB az állam bankja és a bankok bankja szerepkörébõl adódóan végez olyan
tevékenységeket, amelyek tartalmilag megfelelnek az e Javaslatban definiált
pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, például vezeti a hitelintézetek
számláit, hitelt nyújt, váltót viszontleszámítol, de ezen tevékenységére a
Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény elõírásait kell alkalmazni.
A Javaslat hatálya nem terjed ki továbbá az elszámolóházra, noha egyes
tevékenységei megfelelnek a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek körében
felsorolt tevékenységeknek, mert az elszámolóház mûködésére az értékpapír
törvény részletes szabályokat állapít meg.
A kizárólag garanciavállalással foglalkozó nem társasági formában mûködõ
jogi személyekre sem terjed ki a Javaslat hatálya, ha az érintett személyek e
tevékenységüket már a törvény hatályba lépése elõtt folytatták.
a 3. §-hoz
Az európai jogharmonizációs program keretében, valamint a pénzügyi
szolgáltatások nemzetközi szinten való folytatásához és az egységes
versenyfeltételek megteremtéséhez feltétlenül szükséges, hogy a pénzügyi
szolgáltatások fogalma és tartalma e Javaslatban olyan módon kerüljenek
meghatározásra, amelyek megfelelnek az Európai Közösség 2. bankdirektívájában
(a Tanács 1989. december 15-én kelt 89/646/EGK második irányelve a
hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintõ jogszabályok,
szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a
77/780/EGK irányelv módosításáról) foglaltaknak és ezáltal a korszerû európai
banktörvényekben foglalt tevékenységek definícióinak.
A Javaslat a tevékenységek két típusát különbözteti meg. Az elhatárolás
ismérve az, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységeket, az ún.
pénzügyi szolgáltatásokat, - a pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki
tevékenység) kivételével - kizárólag pénzügyi intézménynek minõsülõ jogi
személyek végezhetik. Ide tartozik a betétek és más visszafizetendõ
pénzeszközök nyilvánosságtól történõ gyûjtése, a pénzkölcsön nyújtása, a
pénzügyi lízing, a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása, a
készpénzhelyettesítõ fizetési eszközök kibocsátása és az ezekkel kapcsololatos
szolgáltatások nyújtása, a kezesség vállalása, a bankgarancia és egyéb bankári
kötelezettség vállalása, a saját számlára vagy bizományosként valutával,
devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval és csekkel
történõ kereskedelmi tevékenység, pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki
tevékenység), befektetési alap letétkezelés, hitelreferencia szolgáltatások,
valamint a letéti szolgáltatás, a széf-szolgáltatás, és az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelés. Ezek a tevékenységek a
jellegükbõl és a kockázatukból adódóan megkövetelik, hogy azokat csak olyan
személyek végezhessék, akiknek tevékenységére részletes prudenciális és
felügyeleti elõírások vonatkoznak.
A tevékenységek másik típusába az ún. kiegészítõ pénzügyi szolgáltatások
tartoznak. Ezeket a tevékenységeket nem pénzügyi intézmények is végezhetik. A
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásokat - a bankközi piacon végzett pénzügyi
ügynöki tevékenység kivételével - az MNB engedélyével lehet végezni. Ezek a
tevékenységek ugyanis jelentõsen kötõdnek az egyéb, engedélyhez kötött
pénzügyi szolgáltatási tevékenységekhez, de ugyanígy szorosan kapcsolódhatnak
más tevékenységhez is (pl. szállodák esetében a pénzváltási tevékenység). Ezen
intézmények esetében, amennyiben kizárólag kiegészítõ pénzügyi szolgáltatói
tevékenységet végeznek, a szigorú bankbiztonsági elõírások alkalmazása nem
indokolt. Sajátos kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minõsül, a
pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon, mely tevékenység végzésének
engedélyezése a Felügyelet hatáskörébe tartozik, a Javaslat 16. § pedig
meghatározza az engedélykérelem alapvetõ feltételeit.
A tevékenységek végzésének engedélyezése a Felügyelet feladatai közé
tartozik alapvetõen, de az engedélyezés feladatainak egy részét az MNB látja
el. Azon tevékenységek körében azonban, amelyeket az MNB engedélyez, a
Felügyeletet az engedély megadásáról értesítenie kell, s az engedéllyel
rendelkezõket a Felügyelet nyilvántartásba veszi.
a 4. §-hoz
A Javaslat alapján pénzügyi szolgáltatás alapvetõen pénzügyi intézmény
végezhet, mely intézmény két csoportra osztható hitelintézetre és pénzügyi
vállalkozásra. Egyes szolgáltatásokat azonban nem pénzügyi intézmény is
végezhet, így a pénzügyi szolgáltatás közvetítését végzõ ügynök, a váltóval
bizományosi, illetve kereskedelmi tevékenységet, valamint önkéntes kölcsönös
biztosító pénztár részére vagyonkezelést végzõ befektetési vállalkozás. A
Javaslat meghatározza azt is, hogy pénzügyi intézmény milyen szolgáltatásokat
végezhet a pénzügyi szolgáltatási tevékenységén kívül. Ez azért szükséges,
mert a Javaslat alapvetõ koncepciója, hogy pénzügyi intézmény szorosan
pénzügyi szolgáltatási tevékenységeken kívül más tevékenységet ne
folytathasson. A Javaslat ezért felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek
kivételt képeznek az általános tiltás alól.
a 5. §-hoz
Betétgyûjtési tevékenységet Magyarországon kizárólag hitelintézet végezhet,
és kizárólag hitelintézet jogosult a saját tõkéjét meghaladó mértékben
visszafizetendõ pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyûjtésére. Kétségtelen
tény, hogy ez a hatályos szabályozáshoz képest szigorítás, de az elmúlt évek
tapasztalatai feltétlenül indokolják a Javaslatban foglalt korlátozást.
Pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyûjtésére nemcsak betétgyûjtés
formájában van lehetõség, hanem más módon, például kötvénykibocsátás útján is.
A Javaslat ezáltal nemcsak a betétesek, hanem más pénzeszköz tulajdonosok
részére is biztonságot kíván nyújtani azzal, hogy csak olyan intézmények
számára teszi lehetõvé saját tõkét meghaladó mértékû pénzeszközgyûjtést,
amelyek az e Javaslatban meghatározottak szerint felügyelet alá tartoznak,
rendszeres ellenõrzés alatt állnak, illetve olyan prudenciális szabályok
vonatkoznak rájuk, amelyek jelentõsen csökkentik a náluk elhelyezett
pénzeszközök kockázatát.
Az elmúlt évek gyakorlata megmutatta, hogy milyen veszélyes lehet a
betétesek, a befektetõk (a lakosság) számára, ha olyan vállalkozás gyûjt a
nyilvánosságtól különbözõ jogcímeken forrásokat, amely nem áll megfelelõ
szabályozás, illetve felügyelet alatt, de ennek ellenére tevékenységét külsõ
forrásból finanszírozza.
A pénzügyi szolgáltatások körének és fogalmának meghatározásához hasonlóan
az EU szabályozásban alkalmazott hitelintézet fogalmát is átvette a Javaslat.
A hitelintézet lehet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti
hitelintézet (takarék-, illetõleg hitelszövetkezet).
A Javaslat a hitelintézetek típusai között az általuk végezhetõ
tevékenységek szerint tesz különbséget.
A bank az a hitelintézet, amely üzletszerûen betétet gyûjt, valamint
pénzforgalmi szolgáltatást üzletszerûen nyújt, továbbá csak bank kaphat
engedélyt arra, hogy az összes pénzügyi szolgáltatási tevékenységet együttesen
végezhesse.
A szakosított hitelintézet, külön törvényi szabályozásnak megfelelõen
jogosult a pénzügyi szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységek meghatározott körének végzésére, de még törvényi felhatalmazás
alapján sem végezheti a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek teljes körét
együttesen.
A szövetkezeti hitelintézet széles körben folytathat pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet, azonban nem kaphat engedélyt kezesség és bankgarancia vállalás,
befektetési alap letétkezelés, hitelreferencia szolgáltatás, valamint önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelés folytatására, és
csak saját számlára folytathatja a 3. § (1) bekezdésének g) pontjában
meghatározott tevékenységet. Jogosult továbbá - engedély alapján - a
szövetkezeti hitelintézet pénzváltási tevékenység folytatására is.
A szövetkezeti hitelintézet sajátos formáját képezõ hitelszövetkezet, a
fentebb felsoroltakat csak saját tagjai körében végezheti, ide nem értve a
pénzváltási tevékenységet, amelyet tagjain kívül is folytathat.
6. §-hoz
A pénzügyi vállalkozásokat úgy határozza meg a Javaslat, hogy azon pénzügyi
intézmények tekintendõk pénzügyi vállalkozásnak, amelyek pénzügyi
szolgáltatásokat korlátozottan végezhetnek, mivel betétgyûjtésre és más
visszafizetendõ pénzeszközöknek nyilvánosságtól való gyûjtésére (saját tõkéjét
meghaladó mértékben) nincs jogi felhatalmazásuk. Sajátos pénzügyi
vállalkozásként jelenik meg a pénzügyi ügynöki tevékenységet végzõ
vállalkozás, mert e tevékenység csak pénzügyi vállalkozásként végezhetõ és
csak kizárólagos tevékenységként, tehát más tevékenység végzésére az e
tevékenységet végzõnek nincs lehetõsége.
a 7. §-hoz
Az értelmezõ rendelkezések nem a Javaslat szövegén belül, hanem külön
mellékletben kerülnek felsorolásra.
I. fejezet
a 8. §-hoz
A Javaslat a pénzügyi intézmények szervezeti mûködésének elõírásaira
részletes rendelkezéseket nem tartalmaz, de meghatározza azokat a szervezeti
típusokat, amelyekben az egyes pénzügyi intézmények mûködhetnek. Így pénzügyi
intézmény részvénytársaságként vagy szövetkezetként, bank és szakosított
hitelintézet kizárólag részvénytársaságként mûködhet. A részvénytársaságok,
valamint a szövetkezetek mûködésére a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi
VI. törvény, valamint a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni, ugyanakkor figyelembe kell venni azokat az
eltéréseket, amelyek e Javaslat rendelkezésébõl következnek. A pénzügyi
intézményekben a tevékenységük jellege folytán fennálló kockázatok
megkövetelik, hogy gazdasági társaságokra, illetve szövetkezetekre vonatkozó,
az általános szabályozáson túlmenõen speciális elõírásokat állapítson meg a
Javaslat. Ilyen eltérõ elõírás például a belsõ ellenõrzés meglétének kötelezõ
elõírása, és a belsõ ellenõrzés funkcióinak átláthatóbbá tétele, valamint a
felügyelõ bizottság egyes speciális feladatainak pontosítása.
Különleges szabályokat állapít meg a Javaslat a pénzügyi szolgáltatás
közvetítését végzõkkel, valamint a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõkkel
szemben, e tevékenységek végzéséhez ugyanis elégséges jogi személyiséggel
rendelkezõ gazdasági társasági forma is.
a 9. §-hoz
A pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzése megköveteli, hogy az adott
intézmény mûködéséhez megfelelõ minimális saját tõkével rendelkezzen. Ez azzal
jár, hogy az alapításkori minimális jegyzett tõke követelmény jóval meghaladja
a részvénytársaságtól vagy szövetkezettõl megkövetelt minimumot. A pénzügyi
szolgáltatások teljes körének végzésére jogosult bank legalább kettõ milliárd
forint jegyzett tõkével alapítható. Ez az elõírás a jelenlegi
tõkekövetelmények megkétszerezését jelenti. Az 1991-ben megalkotott hatályos
szabályozás egymilliárd forintos minimális alaptõke-követelményre vonatkozó
elõírása az infláció következtében körülbelül a jelenlegi kettõ milliárd
forintos jegyzett tõke követelmény elõírásnak felel meg.
Változik a szövetkezeti hitelintézetre vonatkozó tõkekövetelmény is,
ugyanis szövetkezeti hitelintézet legalább százmillió forint jegyzett tõkével
alapítható. A pénzügyi vállalkozások esetében a jelenlegi öt millió forintos
minimális jegyzett-tõke követelmény elõírás húsz millió forintra emelkedik. A
gyakorlat megmutatta, hogy egyrészt az öt millió forintos korlát túlságosan
alacsony szinten került meghatározásra, másrészt a pénzügyi vállalkozások a
jövõben szélesebb körben végezhetik majd tevékenységüket, ezért a minimális
jegyzett-tõke követelmény emelésére az inflációt meghaladó mértékben került
sor.
a 10.§-hoz
Az alapításkor történõ megfelelõ pénzeszközökkel való ellátáshoz és a
likviditás biztosításához szükséges, hogy a jegyzett tõke befizetése mindenkor
pénzben történjék, ami kizárja a tárgyi eszközök nem pénzbeli hozzájárulásként
történõ bevitelét, illetve az immateriális javakkal történõ jegyzett tõke
befizetést, vagy emelést. Az alapításhoz hasonlóan a tõkeemelésre is a fenti
elõírások vonatkoznak. Ezek a szabályok, kiegészülve a pénzbeli befizetések
eredetének vizsgálhatóságára vonatkozó elõírásokkal, elõsegítik, hogy a
hitelintézetek tõkéje csak olyan elemeket tartalmazzon, amelyek egy esetleges
válság esetén a betétesek és hitelezõk kielégítését lehetõvé teszik.
A jegyzett tõkét kizárólag olyan magyarországi hitelintézetnél lehet
befizetni, amely nem vesz részt az alapításban ezáltal jobban ellenõrizhetõ a
tõkeemeléshez szükséges pénz megléte, és annak forrása.
Ugyancsak a betétesek, illetve a befektetõk biztonságát hivatott szolgálni
az a szabály is, hogy a pénzügyi intézmény saját kibocsátású részvényeinek
értékesítése esetén halasztott fizetést vagy visszavásárlási kötelezettséget
érvényesen nem köthet ki.
a 11. §-hoz
A Javaslat a pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkezõ
tulajdonosaira nézve is szabályokat állapít meg, szabályozva azt a különleges
felelõsséget, amely egy pénzügyi intézmény tulajdonlásával jár. A Javaslat
szerint a pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonosa
csak olyan személy lehet, aki független a pénzügyi intézmény óvatos,
körültekintõ, biztonságos mûködését veszélyeztetõ befolyástól és biztosítani
képes a pénzügyi intézmény megbízható, gondos tulajdonosi irányítását és
ellenõrzését, valamint akinek üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi
szerkezete átlátható, ezzel nem zárja ki a pénzügyi intézmény feletti hatékony
felügyelet gyakorlását.
A pénzügyi intézmény és a tulajdonos közötti kapcsolat a Javaslat több
pontján is szabályozásra került. Az elõírások azt a célt szolgálják, hogy a
pénzügyi intézmény tulajdonosa semmilyen különleges elbánásban ne
részesülhessen a pénzügyi intézmény részérõl, s az semmilyen kedvezményt ne
biztosíthasson tulajdonosa számára, továbbá a tulajdonosok a pénzügyi
intézményt ne használhassák fel egyéb tevékenységeik finanszírozására és
mûködtetésére. Ezeknek az elveknek az ellenõrzéséhez szükséges a Felügyelet
számára, hogy a tulajdonos kapcsolatrendszere és a pénzügyi intézmény
tulajdonosi szerkezete átlátható legyen.
A magyar és a nemzetközi gyakorlat is egyértelmûen megmutatta, hogy a
pénzügyi intézmények mûködésének egyik legfontosabb veszélyforrása a
tulajdonosi ellenõrzés hiányossága, valamint az olyan tulajdonosi szándék,
amely az adott pénzügyi intézményt saját vállalata finanszírozására használja
a 12. §-hoz
Az elõzõekhez kapcsolódóan annak érdekében, hogy egy tulajdonos se
rendelkezhessen túlságosan nagy befolyással egy adott pénzügyi intézményben,
az egy tulajdonos közvetett és közvetlen tulajdonosi hányada, valamint az
általa gyakorolt szavazati jog mértéke tizenöt százalékban kerül
meghatározásra. A tulajdonlási korlát elõírásai alól kivételt képez a
hitelintézet, befektetési társaság, a részvénytársasági formában mûködõ
biztosító intézet, és az Országos Betétbiztosítási Alap.
Az Országos Betétbiztosítási Alap tulajdonosi korlátozásból való kizárását
indokolja, hogy ezen intézmények a pénzügyi intézményekben keletkezõ veszteség
minimalizálása érdekében, valamint a betétesek minél nagyobb kielégítési
hányada érdekében szerezhetnek a hitelintézetekben tulajdonjogot és annak
irányítását is átvehetik.
A részvénytársasági formában mûködõ biztosító intézet - bár más felügyeleti
szerv által - szintén felügyelt intézménynek minõsül, és ezen intézmény olyan
szolgáltatást végez, amelyet a pénzügyi szolgáltatói tevékenységet végzõk is,
ezáltal az ügyfél jobb kiszolgálása érhetõ el. A Javaslat tehát nem zárja ki a
különbözõ pénz és tõkepiachoz kapcsolódó tevékenységek összefonódását, de
azokat szigorúan elkülönített vállalkozásokban írja elõ végezni, mivel a
különbözõ jellegû tevékenységekhez különbözõ kockázatok kapcsolódnak, amelyek
keveredése ellehetetleníti a kockázatok tényleges megállapítását.
A Javaslat az állam számára általános jellegû felmentést a tizenöt
százalékos korlát alól nem ad, tehát az állam sem részesedhet egy
hitelintézetben tizenöt százaléknál magasabb mértékben. Ez alól az elõírás
abban az esetben van kivétel, ha külön törvény lehetõséget biztosít arra, hogy
meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet az állam az általa
közvetlenül tulajdonolt hitelintézettel végeztethessen, különös tekintettel
azokra a tevékenységekre, melyeknek mûködtetése az állam érdeke és amelyrõl
valószínûsíthetõ, hogy más piaci szereplõk a tevékenységhez fûzõdõ kockázatok
felvállalására nem képesek, illetve, ha egy-egy fontos részpiacon a
hitelintézet meghatározó jelentõséggel bír.
A privatizáció hatékonysága érdekében az állami tulajdonlás leépítésére
külön átmeneti rendelkezések vonatkoznak.
Figyelembevéve azt a tényt, hogy egy hitelintézet fizetésképtelensége az
általa gyûjtött idegen források magas állományának következtében a gazdaság
egészére nézve is kritikus következményekkel járhat, a Javaslat lehetõséget
biztosít arra, hogy amennyiben egy hitelintézet fizetésképtelensége az ország
vagy valamely nagyobb régió gazdasági érdekeit, vagy a bankrendszer megbízható
mûködését súlyosan veszélyeztetné, az állam az adott hitelintézetben
legfeljebb 3 éves átmeneti idõre a tizenöt százalékos tulajdoni részesedést
meghaladóan szerezhet tulajdoni hányadot. A válságba jutott bankok ilyen
állami kezelése más országokban is gyakorlat, adminisztratív menedzsment
elnevezéssel.
A Javaslat lehetõséget nyújt az önkéntes betét- és intézményvédelmi alap
számára, hogy feladatkörében eljárva, a Felügyelettel egyeztetve tizenöt
százalékot meghaladó tulajdoni hányadot, illetve részesedést szerezhessen a
hitelintézet jegyzett tõkéjében.
a 13. §-hoz
A hitelintézet megfelelõ színvonalú mûködtetéséhez nem elegendõ a megfelelõ
tõkével való ellátottság. A begyûjtött idegen források biztonságos
kezeléséhez, megfelelõ fizikai biztonsági, illetve informatikai követelmények
is tartoznak. Ennek érdekében a Javaslat elõírja, hogy a pénzügyi intézmény a
pénzügyi szolgáltatási tevékenységét csak a pénzügyi szolgáltatás nyújtásához
szükséges banktechnikai, bankinformatikai, mûszaki felszereltség, illetve
vagyonbiztosítás meglétének és a tevékenység végzésére alkalmas helyiségek
birtokában kezdheti meg, vagy folytathatja. A pénzügyi intézmények szakmai
érdekképviseleti szervezetei a bankbiztonság és az ügyfélszolgálati
követelmények vonatkozásában ajánlásokat dolgoznak ki, amelyeket a
Felügyeletnek bemutatnak. Pénzügyi intézmény csak olyan helyiségben mûködhet,
amely ezeknek az ajánlásoknak megfelelõen kialakított, kormányrendeletben
foglalt követelményeknek megfelel.
II. fejezet
a 14.-16. §-hoz
A Javaslat tételesen felsorolja azokat az aktusokat, illetve
tevékenységeket, amelyek érvényességéhez, illetve végzéséhez a Felügyelet
engedélye szükséges a hitelintézetek számára. E § elõírása alapján elkülönül
egymástól a hitelintézet alapításához és mûködési tevékenységének
megkezdéséhez kiadott engedély. Hitelintézetek egyesülésével, illetve
szétválásával új hitelintézet ill. hitelintézetek jönnek létre, amelyek
esetében szintén biztosítani kell, hogy azok azonos feltételek alapján
alakulhassanak meg. A hitelintézetek egyesülésére és szétválására ezért külön
szabályok vonatkoznak, amelyek teljesülését a Felügyelet ellenõrzi, az
egyesüléshez, illetve szétváláshoz az engedélyt csak abban az esetben adja
meg, ha ezek a feltételek teljesülnek.
A hitelintézet az alapszabályának módosításával olyan mûködésére vonatkozó
alapvetõ szabályokat változtathat meg, amelyek a hitelintézet
biztonságosságának mértékét, tehát az ügyfelek által elhelyezett pénzek
biztonságát jelentõs mértékben befolyásolhatják. Azt, hogy mely esetekben
szükséges a Felügyelet engedélye a hitelintézet alapszabályának módosításához,
a 20. § tartalmazza részletesen. A Javaslat a Felügyelet engedélyéhez köti
befolyásoló részesedés megszerzését, illetõleg növelését is. A hitelintézet
igazgatóságának, felügyelõ bizottságának elnökévé, vagy tagjává történõ
megválasztáshoz illetõleg ügyvezetõjének történõ kinevezéséhez szintén a
Felügyelet engedélye szükséges. Szövetkezeti hitelintézet esetén a Felügyelet
engedélye csak az igazgatóság, illetve a felügyelõ bizottság elnökévé, továbbá
az ügyvezetõvé történõ megválasztáshoz szükséges. Ez a megkülönböztetés az
eltérõ szervezeti jellegbõl adódik.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelõen arra lehetõséget biztosít a Javaslat
arra, hogy a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatási tevékenységét más pénzügyi
intézmény, vagy pénzügyi intézménynek nem minõsülõ jogi személy útján végezze,
ha az adott területen a hitelintézetnek nincs fiókja, vagy az adott
vállalkozás nagyobb gyakorlattal vagy jobb személyi kapacitással bír a
tevékenység végzéséhez. Ez esetben azonban a Felügyelethez az
engedélykérelemmel együtt be kell nyújtani azt az írásbeli szerzõdést is,
amely alapján a Felügyelet, illetõleg a hitelintézet korlátozás nélkül
ellenõrizheti a hitelintézet megbízottjának a megbízás tárgyával összefüggõ
gazdálkodását és üzleti könyveit.
A hitelintézetek válságkezelése során biztonsági okokból sor kerülhet a
hitelintézetnél elhelyezett betétállomány teljes egészének vagy egy részének
átruházására egy másik hitelintézet számára. A külföldi gyakorlat szerint a
betéteseknek a betétbiztosítás által garantált betéteit bankválság esetén
gyakran azonnal egy másik bankhoz irányítják, és ekkor a betétbiztosítási
összegek nagy része a gyakorlatban kifizetésre sem kerül, hanem változatlan
feltételekkel betétként a másik bankhoz kerül át. Az ilyen lépések
megtételéhez szintén a Felügyelet engedélye szükséges. A hitelintézet külföldi
vállalkozásai is felügyeleti engedélyhez kötöttek, tekintet nélkül arra, hogy
e vállalkozás pénzügyi intézmény, illetõleg pénzügyi intézménynek nem minõsülõ
szervezet keretében történik.
A Javaslat jelentõsen megváltoztatja az eddig nem pénzintézetként mûködõ,
de pénzintézeti tevékenységet végzõ egyéb jogi személyek felügyeleti szempontú
kezelését. A hatályos szabályozás regisztrációs aktusa helyett a Javaslat
szerint a Felügyelet engedélye szükséges a pénzügyi vállalkozások
alapításához, tevékenységi körének megváltoztatásához, átalakulásához,
egyesüléséhez és szétválásához. A Javaslat szerinti szabályozás a hatályos
szabályozáshoz képest versenysemlegesebb, hiszen a pénzügyi szolgáltatói
tevékenység végzését engedélyhez köti, függetlenül attól, hogy azt milyen
vállalkozási formában végzik. A pénzügyi vállalkozások feletti felügyeleti
szabályok további szigorítását jelenti, hogy a Javaslat a Felügyelet
engedélyének szükségességét írja elõ a pénzügyi vállalkozás igazgatósági és
felügyelõ bizottsági elnökének megválasztásához.
A Javaslat 16. §-a tartalmazza a pénzügyi ügynöki tevékenység bankközi
piacon való végzésének feltételeit. Ezt a pénzügyi vállalkozást csak önmagában
lehet végezni, hozzá nem kapcsolódhat sem más pénzügyi szolgáltatási
tevékenység, sem pedig kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenység, sem más
egyéb tevékenység. A tevékenység végzésének alapfeltétele a vállalkozás
húszmillió forint készpénzbõl álló jegyzettõ tõkével rendelkezzék, valamint
kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkezõ részvénytársaság legyen,
amelynek tulajdonosai között hitelintézet sem közvetlenül, sem közvetetten nem
szerepelhet. A tevékenység folytatásának részletes személyi és tárgyi
feltételeit külön kormányrendelet határozza meg.
a 17. §-hoz
Az alapítási engedélykérelemben a hitelintézetnek vagy a pénzügyi
vállalkozásnak fel kell tüntetni mindazokat az információkat, amelyek a piacra
lépés lehetõségének elbírálásához szükségesek. Annak érdekében, hogy ezeknek
az információknak a köre egyértelmûen behatárolva legyen, a Javaslat
részletesen felsorolja az alapítási engedély iránti kérelem kötelezõ kellékeit
és tartalmát. Ezek között szerepel az alapító okirat, a tervezett mûködési
terület pontos meghatározása, a jegyzett-tõke befizetésére vonatkozó
információk, valamint a szervezeti felépítésre, irányításra és döntésre
vonatkozó adatok illetve az ellenõrzés rendjének a bemutatása.
Hitelintézet esetében az alapítási engedély iránti kérelem beadásához
elégséges az elõírt jegyzett-tõke 50 százalékának befizetésérõl szóló
igazolás, míg pénzügyi vállalkozás esetében az alapítási engedély iránti
kérelem beadásakor már a teljes jegyzett-tõke befizetésérõl gondoskodni kell A
hitelintézetek megkülönböztetése ebbõl a szempontból azért szükséges, mert
rájuk lényegesen magasabb tõkekövetelmények vonatkoznak. és a tulajdonos
ezáltal lehetõséget kap arra, hogy a jegyzett-tõke másik 50 százalékát csak
abban az esetben fizesse be, amennyiben az alapítási engedélyt a hitelintézet
megkapta.
Pénzügyi vállalkozásra is elõírja a Javaslat, hogy tevékenységét csak akkor
kezdheti meg, amennyiben rendelkezik a megfelelõ személyi és tárgyi
feltételekkel. Az eddigi jogszabályok a pénzügyi vállalkozásra ilyen jellegû
kötelezettséget nem írtak elõ, ezáltal mind a verseny, mind a biztonságosság,
mind az ügyfelek kiszolgálása tekintetében egységesebb lesz a szabályozás a
pénzügyi vállalkozások és a hitelintézetek között. Ezen feltételek meglétének
igazolását az alapítási kérelemhez csatolni kell.
Részletes információ szolgáltatási kötelezettség vonatkozik azokra a
személyekre, akik az alapítás alatt lévõ pénzügyi intézményben befolyásoló
részesedést kívánnak szerezni. Ezek az információk annak elbírálásához
szükségesek, hogy a leendõ tulajdonos mennyiben képes a hitelintézetben a
szükséges tulajdonosi ellenõrzést elvégezni, illetve annak megállapításához,
hogy a tulajdonos hogyan képes menedzselni eddigi befektetéseit, és fennáll-e
annak a veszélye, hogy a tulajdonos a hitelintézetet az egyéb vállalkozásai
finanszírozására kívánja felhasználni.
Igazolni kell azt is, hogy a jegyzett tõke befizetéséhez szükséges összeg
az alapításban résztvevõ személy törvényes jövedelmébõl származik. Ennek
igazolása azért szükséges, hogy a befizetett jegyzett tõkérõl megállapítható
legyen annak forrása, így zárja ki a Javaslat, hogy a jegyzett tõke emelése
hitelintézet által folyósított hitelbõl, vagy különbözõ pénzügyi manõverek
útján történjék. Ennek megítéléséhez információk szükségesek a tulajdonos
jövedelmi és pénzügyi helyzetérõl, valamint arról, hogy milyen függõ és
jövõbeni kötelezettségei vannak, amelyek jelentõs hatást gyakorolhatnak a
pénzügyi helyzetének jövõbeni alakulására.
A kérelem benyújtásához szükséges az is, hogy a kérelemben érintett
személyek hozzájáruljanak a Felügyelet által az engedély megadásához
szükségesnek tartott mindennemû adat megszerzéséhez, valamint vizsgálat
lefolytatásához, beleértve az alapításhoz szükséges összeg eredetének, továbbá
az alapítók megbízhatóságának vizsgálatát is.
Amennyiben az alapítók között külföldi székhelyû vállalkozás is van, amely
a székhely szerinti ország joga alapján hitelintézetnek minõsül, további
információk benyújtása szükséges. Ennek elõírása azért fontos, mert a
nemzetközi gyakorlat megmutatta, hogy egy adott hitelintézet pénzügyi
problémái vagy esetleges csõdje jelentõs kihatással van az adott hitelintézet
külföldön alapított leány-hitelintézeteinek mûködésére is, annak ellenére,
hogy azok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. Az európai normák szerint
éppen ezért egy nemzetközi tevékenységû hitelintézet felügyeletét mindig a
székhely szerinti ország felügyeletének kell elvégeznie. Ennek érdekében az
Európai Unión belül egységes bankalapítási normákat állapítottak meg, és
harmonizálták a bankok mûködésére vonatkozó szabályrendszert is. Más országok
engedélyezési gyakorlatában is megszokott, hogy a hitelintézetek alapítási
engedélyének megadásakor részletesen tájékozódnak arról, hogy az anya
hitelintézet milyen felügyelet alatt mûködik, és a székhely szerinti ország
felügyelete hogyan járul hozzá az adott hitelintézet külföldön végzett
pénzügyi szolgáltatói tevékenységének ellenõrzéséhez.
A székhely szerinti ország bankfelügyeletének igazolnia kell azt is, hogy a
hitelintézet az adott országban lévõ prudenciális szabályokat figyelembe véve
tevékenykedik. A hitelintézet igazgatóságának vagy felügyelõ bizottságának
pedig nyilatkoznia kell arról, hogy hogyan fogja irányítani és ellenõrizni a
megalapítani tervezett magyarországi hitelintézetet. Ez ahhoz szükséges, hogy
elbírálható legyen a külföldön végzett pénzügyi szolgáltatói tevékenység
ellenõrzésére való képesség.
A külföldi székhelyû tulajdonosra vonatkozó további információ
szolgáltatási kötelezettségek nem hátrányos megkülönböztetést jelentenek,
hanem azt a célt szolgálják, hogy a Felügyelet megfelelõ információval
rendelkezzen a kérelem elbírálásához.
a 18. §-hoz
Hitelintézet mûködésének megkezdéséhez az alapítási engedély megadása nem
elegendõ. Ahhoz, hogy a hitelintézet a mûködését megkezdhesse, be kell
mutatnia a jegyzett tõke 100 szazalékos befizetésére vonatkozó igazolást
azzal, hogy a belõle történt felhasználás az alapítás, illetõleg a mûködés
megkezdését szolgálta, a fontosabb tulajdonosai azonosítására alkalmas
adatokat, az elsõ három évre vonatkozó üzleti tervét, a személyi és tárgyi
feltételek biztosítására vonatkozó tervét, általános szerzõdési feltételeinek
és üzletszabályzatának tervezetét, tevékenysége megkezdésének idõpontjára
vonatkozó nyilatkozatát. A Felügyelet a betét gyûjtésére vonatkozó engedélyt
csak az esetben adja meg, amennyiben az adott hitelintézet csatlakozik az
Országos Betétbiztosítási Alaphoz, ezért a mûködési engedély iránti kérelem
benyújtásakor az Országos Betétbiztosítási Alaphoz történt belépési
nyilatkozatot mellékelni kell. Hitelszövetkezet esetében azonban elégséges, ha
valamelyik önkéntes betét- illetve intézményvédelmi alaphoz csatlakozik.
Információkat kell szolgáltatni arról is, hogy az adott hitelintézet
közvetlenül vagy közvetve csatlakozni kíván a hitelintézetek közötti országos
elszámolás forgalom lebonyolítását végzõ átutalási rendszerhez, és az ehhez
szükséges informatikai hátteret biztosítani tudja. A technikai feltételek
igazolása azért szükséges, mert az elszámolásforgalmi rendszer megfelelõ
informatikai hálózatot és napi munkálatokat is igényel. A hitelintézetnek
nyilatkoznia kell továbbá, hogy a Felügyelet által elõírt adatszolgáltatások
teljesítésére felkészült, és be kell nyújtania a számviteli rendjére vonatkozó
szabályainak részletes tervezetét.
Bank és szakosított hitelintézet esetében arról is nyilatkoznia kell a
kérelmezõnek, hogy csatlakozott a hitelintézetek közötti országos elszámolás
forgalmat végzõ átutalási rendszerhez, szövetkezeti hitelintézet esetén a
közvetve való csatlakozást írja elõ a Javaslat. A csatlakozást biztosító
informatikai rendszerének hitelességét bizonyító iratokat is mellékelnie kell
a kérelemhez.
Devizában végzett pénzforgalmi szolgáltatás végzése esetén nemzetközi
elszámolásforgalom lebonyolítását végzõ elszámolás rendszerhez való
csatlakozásról szóló nyilatkozatot kell a kérelemmel együtt benyújtani.
Fontos - a megbízható mûködést elõsegítõ - a hitelinformációs rendszer
kialakítása, melyhez a hitelintézeteknek és a befektetési társaságoknak
csatlakozniuk kell. Az errõl szóló nyilatkozatot szintén a kérelemmel együtt
kell benyújtani.
A már mûködõ pénzügyi intézmények, illetve befektetési vállalkozások
tevékenységi körük módosítása során mindazon igazolásokat kötelesek a
Felügyelethez az engedély iránti kérelemmel egyidejûleg benyújtani, amelyekkel
igazolni lehet, hogy a kérelmezõ megfelel azoknak a további személyi és tárgyi
feltételeknek, amelyek az új tevékenység végzéséhez szükségesek.
a 19. §-hoz
Abban az esetben, amennyiben a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatói
tevékenységre vonatkozó jogosítványát nem kívánja önállóan gyakorolni, hanem
azt átruházza más jogi személyre, ezt csak a Felügyelet engedélyével teheti
meg. Az ehhez szükséges engedélykérelem tartalmi követelményeit tartalmazza a
19. § Eszerint a más jogi személy útján végzett pénzügyi szolgáltatói
tevékenység csak akkor engedélyezhetõ, amennyiben mind a Felügyelet, mind a
hitelintézet bármilyen korlátozás nélkül ellenõrizheti a megbízott
gazdálkodását és üzleti könyveit. Ezáltal megfelelõ információhoz jutnak
arról, hogy az adott vállalkozás a pénzügyi szolgáltató tevékenységet legalább
olyan hatékonysággal végzi, mintha azt a hitelintézet önállóan végezné, s
lehetõvé teszi annak megállapítását, hogy az adott vállalkozás tevékenysége
hitelintézetben rejlõ összes kockázatot növeli, vagy csökkenti.
a 20. §-hoz
A Felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet alapszabályának
módosításához, ha az a cég nevének és székhelyének megváltoztatásával jár
együtt, továbbá a tevékenységi körének módosításához, a jegyzett tõkéjének
leszállításához, részvényfajták megváltoztatásához, új részvényfajta
kibocsátásához vagy a korábban kibocsátott részvények típusainak
módosításához, az igazgatóság jogkörének módosításához, az átváltoztatható
vagy elõvásárlási jogot biztosító kötvény kibocsátásához, valamint az azokra
vonatkozó szabályok módosításához, a részvényre vonatkozó elõvásárlási jog
alapításához és annak megváltoztatásához.
a 21. §-hoz
A Javaslat lehetõséget biztosít arra, hogy hitelintézetek más típusú
hitelintézetté alakulhassanak át. Ilyen átalakulás esetén a hitelintézet
alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebben az esetben nem a
gazdasági társaságok szokásos szervezeti átalakulásáról van szó - ezért
használja a Javaslat az átalakítás kifejezést - hanem a hitelintézeti
típusokon belüli átalakításról.
a 22. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza az egyesülés feltételeit és
lehetõségeit. Részvénytársasági formában mûködõ hitelintézet csak ilyen
gazdasági társasági formában mûködõ hitelintézettel, szövetkezeti formában
mûködõ hitelintézet csak e formában mûködõ hitelintézettel egyesülhet. A
részvénytársaság szövetkezettel való egyesülésének kizárása azért szükséges,
mert a szövetkezeti vagyon a részvénytársaságba nem vihetõ át. A Javaslat
kizárja továbbá a hitelintézetnek pénzügyi vállalkozásba való beolvadását,
mivel a hitelintézet mûködési engedélyét pénzügyi vállalkozásba nem viheti át.
a 23. §-hoz
A pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl szóló 1991. évi LXIX.
törvény 1993-ban történt módosítása következtében a pénzügyi intézmények
versenyfelügyeletét a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A pénzügyi
intézmények egyesülésére ugyanúgy vonatkoznak a tisztességtelen piaci
magatartás tilalmára vonatkozó szabályok, mint bármely más gazdasági
vállalkozásra Magyarországon. Ezért a pénzügyi intézmények egyesüléséhez a
versenyfelügyeletet ellátó szervezet engedélye szükséges. A Gazdasági
Versenyhivatal az egyesülés tárgyában benyújtott kérelemrõl harminc napon
belül érdemi határozatot hoz.
a 24. §-hoz
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy összeolvadás esetén a Felügyelet az
alapítás és a mûködés megkezdésének engedélyezésével kapcsolatos határozatát
egy eljárásban is meghozhassa, ez a technikai elõírás a határozatok
meghozatalát gyorsítja fel.
a 25. §-hoz
Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások szétválása esetén a létrejött
külön pénzügyi intézményeket abból a szempontból kell megítélni, hogy azok
hogyan felelnek meg az alapítás általános szabályainak. Pénzügyi intézmények
szétválása esetén tehát a szétvált intézmény mûködési engedélyében szereplõ
tevékenységi körök a szétvált intézményekre nem vihetõk át, hanem azokra új
alapítási és mûködési engedélyt kell kérni az e Javaslatban foglalt elõírások
alapján.
a 26. §-hoz
A Javaslat a mérlegelési jogkört biztosít a Felügyelet számára, megteremtve
ezzel a felügyeleti tevékenység elsõ lépcsõfokának, vagyis a piacra lépés
szigorú kontrolljának a jövõben való jobb érvényesülését. A Javaslat arra is
feljogosítja a Felügyeletet, hogy az engedélyezési eljárás során a
kérelmezõnél helyszíni vizsgálatot folytasson le annak érdekében, hogy
meggyõzõdhessen az engedélykérelemben foglalt információk valóságtartalmáról,
vagy arról, hogy a kérelmezõ képes-e a kért tevékenységi kör végzésére.
a 27. §-hoz
Az engedélykérelem elutasításának két alapvetõ megoldását tartalmazza a 27.§.
Az elsõ esetben a Felügyeletnek el kell utasítani az engedélykérelmet, míg a
második esetben a Felügyelet számára mérlegelési jogkört biztosít a Javaslat.
Az alapítás iránti kérelmet a Javaslat alapján kell elutasítania a
Felügyeletnek érdemi vizsgálat nélkül, ha a kérelmezõ az engedélyezési
eljárásban megtévesztette a Felügyeletet azzal, hogy megtévesztõ vagy valótlan
adatot közölt, az alapítani kívánt pénzügyi intézmény nem felel meg a
Javaslatban foglalt törvényi követelményeknek (pl. nincs meg a jegyzett
tõkéhez szükséges összeg, más társasági formában alapították stb.), külföldi
kérelmezõ esetén pedig, ha nem rendelkezik kézbesítési megbízottal. A mûködési
engedély iránti kérelem elutasításában a Felügyeletet mérlegelési jogkör
illeti meg atekintetben, hogy elutasítsa-e a kérelmet. A Felügyelet döntésén
múlik tehát, hogy elutasítja-e a kérelmezõ mûködési engedély iránti kérelmét,
ha egyébként nem felelt meg az alapítási követelményeknek, nem rendelkezik a
szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetve a rendelkezésre álló
adatok, vagy más információk alapján megállapítható, hogy a kérelmezõ nem tud
megfelelni a prudenciális szabályoknak.
a 28. §-hoz
A hitelintézet alapítását engedélyezõ határozat érvényét veszti, ha a
mûködési engedély iránti kérelmet a határozat kézhezvételétõl számított hat
hónapon belül a kérelmezõ nem nyújtja be a Felügyeletnek. A határidõ
jogvesztõ, igazolási kérelemnek nincs helye. Ilyen esetben a kérelmezõnek új
alapítási engedélykérelmet kell kérnie, mert hat hónap alatt a kérelmezõ
körülményeiben olyan változások állhatnak be, amelyek a mûködési
engedélykérelem megadását alapvetõen befolyásolják.
a 29.-30.§-hoz
A Felügyeletnek lehetõséget biztosít a Javaslat arra, hogy a pénzügyi
intézménynek már kiadott engedélyt visszavonhassa. Ez rendkívül súlyos
szankciós lehetõség a Felügyelet számára, ezért a Javaslat pontosan rögzíti
azokat a lehetõségeket, amikor erre sor kerülhet. Így elsõsorban a Felügyelet
akkor vonhatja vissza a pénzügyi intézmény engedélyét, ha azt a Felügyelet
megtévesztésével vagy más jogszabálysértõ eszközzel szerezték meg, a pénzügyi
intézmény törvény által tiltott tevékenységet folytat, a pénzügyi vállalkozás
az alapítási engedély vagy - hitelintézet esetében - a mûködési engedély
kézhezvételétõl számított egy éven belül nem kezdi meg tevékenységét, a
pénzügyi vállalkozás egy éven keresztül nem, vagy jelentéktelen mértékben
folytatja pénzügyi szolgáltatási tevékenységét, a pénzügyi intézmény súlyosan
veszélyezteti ügyfelei érdekeit, illetve a pénz- és tõkepiac megfelelõ
mûködését stb. A hitelintézetek esetében a fentebb említetteken kívül a
Felügyelet akkor is visszavonhatja a hitelintézet engedélyét, ha az hat
hónapnál hosszabb idõre beszünteti tevékenységét, fennáll a veszélye - vagy
bekövetkezett az a lehetõség -, hogy nem tud eleget tenni kötelezettségeinek,
illetve az Országos Betétbiztosítási Alapból kizárják. A Felügyelet az
engedély visszavonásával egyidejûleg kezdeményezi a hitelintézet
felszámolását, pénzügyi vállalkozás esetében a Javaslat erre a Felügyeletnek
mérlegelési jogot biztosít. A hitelintézet mûködési engedélyének
visszavonásához szükséges a pénzügyminiszter, illetõleg az MNB elnökének a
jóváhagyása is. E rendelkezésre azért van szükség, mert a hitelintézet piacról
való kivezetése mélyrehatóan érintheti a gazdasági folyamatokat, különösen a
költségvetést költségvetést, illetve a monetáris politikát is , ezért az e
területért felelõs személyek jóváhagyása feltétlenül indokolt.
a 31. §-hoz
A Javaslat lehetõséget biztosít a pénzügyi intézménynek arra, hogy mûködési
engedélyét a Felügyeletnek visszaadja. Ez a lehetõség azonban nem jelent
kibúvót a pénzügyi intézménynek kötelezettségei teljesítése alól, mert
egyfelõl bizonyítania kell, hogy pénzügyi szolgáltatásokból származó
kötelezettsége nincs, másfelõl pedig a Felügyelet is meghatározza azokat a
feltételeket és elõírásokat, amelyek teljesítéséig a pénzügyi intézmény
köteles a jelen Javaslat szabályait alkalmazni.
a 32. §-hoz
A Felügyelethez három példányban kell az iratokat benyújtani, ha azok
idegen nyelvûek, akkor a hiteles magyar nyelvû fordításokkal együtt.
III. fejezet
a 33.-36. §-hoz
Amennyiben egy hitelintézet a késõbbiek során külföldön kívánja pénzügyi
szolgáltatási tevékenységét folytatni és a piacról megfelelõ információkat
akar szerezni, lehetõsége van arra, hogy az adott országban ne azonnal
hitelintézetet alapítson vagy fiókot nyisson, hanem bankképviseletet
létesítsen. A bankképviselet a jogszabályok keretei között adatokat és
információkat szolgáltathat a képviselt hitelintézetrõl a piaci szereplõk
számára, valamint elõsegítheti a szolgáltatás nyújtását és az ügyfelekkel való
kapcsolattartást, de üzleti tevékenységet nem folytathat. Ennek megfelelõen
nem végezhet pénzügyi szolgáltatási tevékenységet sem.
Külföldi hitelintézet által Magyarországon történõ bankképviselet
létesítéséhez az eddigi jogszabályok alapján is lehetõség volt, és az eddigi
nyilvántartásba vételi rendszeren a jelenlegi Javaslat sem változtat. Új
elõírást jelent azonban, hogy a magyarországi székhelyû, nyilvántartott
bankképviseletet a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Ezáltal a Magyarországon
létesített bankképviseletek listája és fontosabb adatai bárki számára
hozzáférhetõek lesznek. A bejelentéshez azonban mellékelni kell a bejelentõ
illetékes felügyeleti hatóságától származó, a képviselet létesítésére
vonatkozó engedélyét - vagy ha a hazai joga nem teszi engedélykötelessé e
tevékenységet -, hozzájáruló nyilatkozatát vagy tudomásulvételét. A
kérelmezõnek nyilatkoznia kell továbbá arról is, hogy az illetékes
bankfelügyeleti hatósága a képviselet vezetõjének személyére nézve kizáró okot
nem állapított meg.
A Felügyelet engedélye szükséges a magyarországi székhelyû hitelintézet
külföldön történõ bankképviseletének létesítéséhez, az engedély iránti kérelem
részletes feltételeit a Javaslat meghatározza.
A bankképviselet vezetõje felelõs a bankképviseletre vonatkozó törvényi
szabályok betartásáért. A bankképviselet áthelyezését, megszüntetését vagy a
képviseletet ellátó személyek körében beálló változást, a bankképviselet öt
munkanapon belül köteles a Felügyeletnek nyilvántartásba vétel végett
bejelenteni.
IV. fejezet
a 37. §-hoz
A Javaslat a befolyásoló részesedés szerzését, illetõleg a befolyásoló
részesedés olyan jellegû módosítását, amelynek következtében a tulajdoni
részesedéshez kötõdõ szavazati jog eléri a 15, 33, 50 vagy 75 százalékos - EU
elõírásokat követõ - határértéket, a Felügyelet engedélyéhez köti. A
részesedést szerezni kívánó még a szerzõdéskötést megelõzõen köteles a
Felügyelettõl az engedélyt megkérni. Ezek az elõírások azt segítik elõ, hogy
a Felügyelet mindenkor megfelelõ információkkal rendelkezzen az adott
hitelintézet tulajdonosi körérõl, egyértelmûen megállapítható legyen, hogy ki
és milyen befolyást gyakorolhat a hitelintézet mûködésére, ellenõrizhetõ
legyen a Javaslat egyes, a befolyásoló részesedés mértékéhez kötõdõ
szabályainak betartása.
Szintén ehhez kapcsolódik az az elõírás is, hogy a pénzügyi intézmény
tulajdonosa a tulajdonjoghoz illetõleg a szavazati joghoz kapcsolódó jelentõs
elõnyöket biztosító megállapodást kizárólag a Felügyelet engedélyével köthet.
Ezekkel az elõírásokkal a Felügyelet nemcsak információkat szerez az adott
hitelintézetek tulajdonosi körérõl, hanem közvetlen módon hathat abba az
irányba, hogy az adott pénzügyi intézményben ne alakulhasson ki olyan
tulajdonosi kör, amely a pénzügyi intézmény tevékenységét és a nála
elhelyezett idegen források biztonságát veszélyeztetné.
A befolyásoló részesedés szerzésére vonatkozó elõírásokat nemcsak a
közvetlen részesedés szerzésre kell alkalmazni, hanem a közvetett részesedés
szerzésre is, amikor a részesedést szerezni kívánó nem közvetlenül a pénzügyi
intézményben szerez részesedést, hanem egy, a pénzügyi intézményben már
részesedéssel bíró egyéb vállalkozásban. Ebben az esetben, ha ellenõrzõ
részesedésnek minõsül a részesedésszerzés, a szerzõdést megelõzõen szintén a
Felügyelettõl kell engedélyt kérni.
A Javaslat itt is felsorolja az engedélykérelem részletes tartalmát. A
tulajdonos a befolyásoló részesedésbõl eredõ, engedélyeztetni kívánt szavazati
jogát illetve a tulajdonszerzéséhez kapcsolódó jogokat az engedélykérelemnek a
Felügyelet által történt kézhezvételétõl számított 90. nap elteltétõl
gyakorolhatja, kivéve azt az esetet, ha 90 napon belül a Felügyelet az
engedélykérelmet egyértelmûen elutasítja. Ez az elõírás egyben azt is jelenti,
hogy a kérelmezõ a jogait csak arra a szavazati jogra vagy szerzõdésre
vonatkozóan nem gyakorolhatja, amelynek engedélyezésére a felügyeleti eljárás
folyamatban van.
a 38. §-hoz
A Javaslat nemcsak a befolyásoló részesedésszerzésére, hanem a befolyásoló
részesedés megszüntetésére is tartalmaz elõírásokat. Befolyásoló részesedés
eladása esetén a részesedést eladó az elidegenítésrõl szóló szerzõdéskötést
megelõzõ két napon belül a Felügyeletnek köteles azt bejelenteni, ha a
szerzõdés nyomán befolyásoló részesedése teljesen megszûnik, vagy a tulajdoni
részarány, illetve szavazati joga a 15, 32, 50 vagy 75 százalékos határérték
alá csökken, vagy új vezetõ állású személy, illetve vezetõ tisztségviselõ
kerül megválasztásra. Ezek az elõírások ugyanazon elvet követik, mint a
piacról való kilépés lehetõségének korlátozására vonatkozó szabályok, vagyis
ki akarják zárni annak a lehetõségét, hogy egy hitelintézeti tulajdonos
felismerve a hitelintézet válságos állapotát, a részesedésének eladásával
kimenekülhessen a tulajdonosi ellenõrzés elmulasztásából, vagy a válsághelyzet
kialakításában való tevékeny részvételbõl fakadó felelõsségrevonás alól.
a 39.-41. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza azokat az eseteket, amikor a
Felügyeletnek lehetõségei illetve kötelezettségei vannak arra, hogy megtagadja
a befolyásoló részesedés szerzésének engedélyezését. Az engedélykérelem
elutasításának alapvetõen két oka lehet. Az elsõ esetben a Felügyelet azt
állapítja meg, hogy a kérelmezõ tevékenysége veszélyeztetheti a pénzügyi
intézmény független, megbízható és körültekintõ tulajdonosi irányítását. Ilyen
esetek különösen, ha a kérelmezõ eddigi tevékenysége alapján megállapítható,
hogy olyan ügyleteket köt, amely a szokásos üzleti kockázatot meghaladó,
túlzott kockázatvállalási hajlamra utalnak, nem tisztázott megfelelõen a
részesedés szerzéséhez felhasznált pénzeszközök eredete, vagy a Felügyelet a
korábbiakban olyan intézkedéseket kényszerült hozni ellene, mely kétségessé
teszi a megfelelõ tulajdonosi irányításra való képességét.
Az engedélykérelem megtagadásának másik oka lehet a befolyásoló részesedést
szerezni kívánó személy tulajdoni részesedéseinek szerkezetének olyan mértékû
átláthatatlansága, amely a megfelelõ felügyeleti tevékenységet ellehetetleníti
vagy akadályozza.
Amennyiben a Felügyelet az engedélykérelmet elutasította, vagy a kötelezett
személy a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a szavazati jogok
gyakorlását a Felügyelet megtilthatja. Ha a többlet tulajdonszerzés oly módon
történt, hogy ahhoz a Felügyelet engedélye lett volna szükséges, de a
Felügyelet engedélyt nem adott, a szerzõdésre az érvénytelenség
jogkövetkezményét kell alkalmazni.
Ezek az elõírások a Felügyelet felelõsségét és hatáskörét jelentõs
mértékben kiterjesztik, és a jövõben nem csupán az lesz a Felügyelet
kötelessége, hogy vizsgálja, hogy az adott pénzügyi intézmény a Javaslatban,
illetve egyéb jogszabályokban elõírt prudenciális szabályoknak megfelel-e,
hanem azt is kontrollálnia kell, hogy milyen a tulajdonosi kör szerkezete. E
Javaslat szerint a Felügyelet felelõssége arra is ki fog terjedni, hogy a már
piacon levõ pénzügyi intézmény tulajdonosi szerkezete biztosítja-e azt, hogy
az adott pénzügyi intézmény ugyanolyan vagy még szigorúbb elbírálásban
részesítse a saját tulajdonosát, mint bármely más ügyfelét. A Felügyelet
engedélye azonban nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe
tartozó, az irányítás megszerzéséhez szükséges engedélyt.
Ezek a szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a jövõben pénzügyi
intézményben befolyásoló részesedést csak olyan személy szerezhessen, akirõl
nem feltételezhetõ, hogy az adott pénzügyi intézményt saját céljaira kívánja
felhasználni. A Javaslat szándéka szerint ezzel a jövõben jelentõsen
csökkenhet a tulajdonosi részesedéssel való visszaélés lehetõsége. Amennyiben
a kérelmezõ megkapta az engedélyt a befolyásoló részesedés megszerzésére vagy
a jelentõs elõnyt biztosító megállapodás kötéséhez, az engedélykérelemben
foglaltak érvényesítésekor a megtörtént eseményrõl köteles a Felügyeletet a
szerzõdést követõ 30 napon belül írásban értesíteni. Ezekkel az elõírásokkal a
Felügyelet mindenkor naprakész információkkal fog rendelkezni az adott
pénzügyi intézmény tulajdonosi körérõl, amely információ mind az adott
pénzügyi intézmény felügyeleti szempontú kezeléséhez, mind egy esetleges
válsághelyzet esetén szükséges intézkedések meghozatalának mérlegelésekor
elengedhetetlenül szükséges.
V. fejezet
a 42. §-hoz
A részvénytársasági formában mûködõ pénzügyi intézmény részvényei a
szavazati jogot nem biztosító elsõbbségi részvények kivételével kizárólag
névre szóló részvények lehetnek. A tulajdoni hányadok egyértelmû
megállapíthatóságának érdekében szükséges az, hogy a pénzügyi intézmény
részvényei kizárólag névreszóló részvények lehessenek. Az elsõbbségi
részvények azért képeznek kivételt ebbõl a körbõl, mert az elsõbbségi
részvények szavazati jogot nem biztosítanak, így azokkal a pénzügyi intézmény
mûködését közvetlenül befolyásolni nem lehet.
a 43. §-hoz
A Javaslat kötelezõen elõírja, hogy a pénzügyi intézmény igazgatósága a
pénzügyi intézmény által kibocsátott névre szóló részvényekrõl részvénykönyvet
köteles vezetni, és meghatározza a részvénykönyvben nyilvántartandó minimális
adatokat is. A részvénykönyvet úgy kell vezetni, hogy adatai visszamenõlegesen
is megállapíthatóak legyenek. Külön kimutatást kell vezetni továbbá azokról a
személyekrõl, melyek az adott pénzügyi intézményben legalább 5 százalékos,
vagy befolyásoló részesedéssel rendelkeznek és ezt a nyilvántartást olyan
módon kell vezetni, hogy abból egyértelmûen megállapítható legyen az is, hogy
ezek a személyek milyen közvetett tulajdonnal rendelkeznek az adott pénzügyi
intézményben.
A részvénykönyv vezetésével a pénzügyi intézmény igazgatósága maga is
tisztában lesz azzal, hogy kik azok a tulajdonosok, akik a pénzügyi intézmény
közgyûlésén szavazati joggal rendelkeznek, illetve a részvénykönyv
nyilvántartásai bármikor összevethetõvé válnak a felügyeleti nyilvántartásban
szereplõ tulajdonosokkal és pontosan rögzítik, hogy az egyes részvényekhez
milyen szavazati jogok kapcsolódnak.
a 44. §-hoz
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Javaslat a pénzügyi intézmények
vezetõire vonatkozó szabályozás kidolgozásakor számos fejlett pénz- és
tõkepiaccal rendelkezõ ország tapasztalataival is megegyezõen, a 77/780/EGK
irányelv 11. cikkelyében foglalt elõírást is alkalmazva, fokozottabb
követelményeket támaszt.
A tapasztalatok azt mutatták, mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlatban,
hogy a prudenciális szabályok, a kockázati limitek megtartása mellett a
pénzügyi intézmények biztonságos mûködését leginkább az biztosítja, ha
kompetens, felelõs és megfelelõ szakmai képzettséggel és tapasztalatokkal
rendelkezõ vezetõk irányítják. Ennek érdekében a Javaslat azon az elvi
állásponton van, hogy pénzügyi intézmény vezetõje a megválasztása, kinevezése
elõtt mérettessék meg a felügyeleti hatóság által, ne pedig utólag, amikor is
az általa vezetett intézménynél problémák, válsághelyzetek merülnek fel.
A Javaslat kiemelt fontosságúként kezeli a hitelintézetek vezetõit és
számukra speciális szabályokat állapít meg, így minimális vezetõi gyakorlatot
ír elõ számukra, illetve kizárja azon személyek alkalmazását, amelyeknél
összeférhetetlenség állapítható meg.
A Javaslat szerint pénzügyi intézménynél vezetõ állású személynek csak
olyan természetes személy választható, illetve nevezhetõ ki, akirõl okkal
feltételezhetõ, hogy alkalmas a pénzügyi intézmény független, megbízható és
körültekintõ irányítására és ellenõrzésére, tevékenysége az intézmény hasznára
lesz, s egyéb vállalt funkciói sem akadályozzák feladatai teljesítésében.
Ezeknek a feltételeknek a teljesüléséhez vizsgálni kell mind a jelölt iskolai
végzettségét mind pedig az eddig végzett szakmai tevékenységét. A büntetett
elõélet egyértelmûen kizáró ok a vezetõ állású személynek történõ
megválasztáshoz. A Javaslat felsorolja továbbá azokat az eseteket is, amikor
valamely személy vezetõvé való megválasztását egyértelmûen ki kell zárni. Ide
tartozik többek közt a befolyásoló részesedéssel rendelkezõ vezetõ állású
személy, akinek tevékenysége miatt korábban a Felügyelet kivételes intézkedést
alkalmazott a fizetésképtelenség elkerülése érdekében, vagy akinek
tevékenysége miatt fel kellett számolni a pénzügyi intézményt és a helyzet
kialakulásáért a felelõssége megállapítható. Nem nevezhetõ megbízhatónak - és
ezért vezetõ állású személynek sem választható meg - az aki súlyosan vagy
ismételten megsértette a jogszabályokat s emiatt vele szemben a Felügyelet,
vagy más hatóság, illetve bíróság 5 évnél nem régebben jogerõs határozatban
szankciót alkalmazott.
Természetesen az összeférhetetlenségi szabályokat nem kell alkalmazni abban
az esetben, mikor az illetõ személy összeférhetetlensége azért állna fenn,
mert egy bankholding két vagy több tagjánál tölt be vezetõ szerepet.
Bankholding esetében a csoport összehangolt mûködése érdekében elõnyös lehet,
ha egy személy a csoport minden tagjáról rendelkezik megfelelõ információval,
illetve a csoport több tagjánál rendelkezik döntési joggal, és ezáltal az
egész bankholding mûködésének hatékonyságát segíti elõ.
Figyelembe véve azt is, hogy a Javaslat a bankcsoport egészére nézve is
állapít meg szabályokat, ezeknek a szabályoknak a bankcsoport által való
betartása érdekében és a szabályok kontrollálásának elõsegítéseként, szintén
indokolt, hogy a bankcsoporton belül egy személy a csoport több tagjánál is
tölthessen be vezetõ tisztséget.
VI. fejezet
a 45.-46. §-hoz
A Javaslat a személyes felelõsség megállapítását javasolja a pénzügyi
intézmény igazgatóságának és felügyelõ bizottságának tagjai számára abban,
hogy a pénzügyi intézmény az engedélyezett tevékenységeket az e Javaslatban és
a külön jogszabályokban foglalt elõírásoknak megfelelõen végezze. Rögzítésre
kerül az is, hogy mind a vezetõ állású személy, mind a pénzügyi intézmény
alkalmazottja köteles mindenkor megfelelõ gondossággal és szakértelemmel a
hitelintézet és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével eljárni.
a 47. §-hoz
Hitelintézet esetében a cégjegyzési jognak különleges szerepe van,
figyelembevéve a pénzügyi intézménynél kezelt idegen források magas állományát
is. Ezért a Javaslat meghatározza, hogy hitelintézet esetében cégjegyzésre a
jogosultságot csak legalább két személy együttesen gyakorolhatja, és azok
közül is legalább az egyiknek belsõ igazgatósági tagnak kell lennie,
lehetõség van arra, is, hogy az ügyvezetõk gyakorolják a cégjegyzés jogát. A
cégjegyzési jog belsõ szabályzat alapján átruházható, hitelintézet ügyfelének
- kérésére - a hitelintézetek nevében kötelezettséget vállalók aláírási
jogosultságát tartalmazó belsõ szabályzatot be kell mutatni.
a 48. §-hoz
A Javaslat bejelentési kötelezettséget ír elõ a pénzügyi intézménynél a
vezetõ állású személyekre illetve könyvvizsgálókra nézve abban az esetben, ha
a pénzügyi intézmény valamilyen válsághelyzetbe kerül. A tájékoztatási
kötelezettség elõírása azért különösen fontos, mert a Felügyelet ennek alapján
képes idõben meghozni intézkedéseit. Adódhat ugyanis olyan eset, amikor a
pénzügyi intézmény válságos állapota a Felügyelet részére szolgáltatott
információk alapján nem állapítható meg, illetve a válsághelyzet
kialakulásának gyors idõtartama nem teszi lehetõvé a Felügyelet megfelelõ
tájékozódását.
Az ügyfelek érdeke mindenkor azt kívánja meg, hogy a Felügyelet a lehetõ
leghamarabb hozza meg intézkedéseit, a betéteseket ért kár minimalizálása
érdekében, ezt segíti elõ a Javaslat elõírása a bejelentési kötelezettség
rögzítésével. A felügyeleti intézkedések esetleges késésében ezáltal a
pénzügyi intézmény vezetõ állású személyei, illetve könyvvizsgálója is
felelõssé válnak.
VII. fejezet
a 49. §-hoz
A Javaslat kétfajta titok fogalmat rögzít, melyeket jól megkülönböztet
egymástól. Az egyik titokfogalom az üzleti titok, a másik pedig a banktitok. A
kettõ közötti különbség abban keresendõ, hogy míg az üzleti titok a pénzügyi
intézmény titka, addig a banktitok a pénzügyi intézménynél az ügyfélrõl
rendelkezésre álló adatokat tartalmazza, tehát ebben az esetben az ügyfél
titkáról van szó. A Javaslat szerint üzleti titok a pénzügyi intézmény
tevékenységéhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek
titokban maradásához a pénzügyi intézménynek méltányolható érdeke fûzõdik és
amelyet a pénzügyi intézmény üzleti titokká minõsített, illetve amelynek
titokban tartása érdekében pénzügyi intézmény a szükséges intézkedéseket
megtette.
Az üzleti titok megtartásának kötelezettsége nem csupán a pénzintézet
vezetõ állású személyére vonatkozik, hanem a pénzügyi intézmény tulajdonosára,
illetve az abban részesedést szerezni kívánó személyre, valamint a pénzügyi
intézmény alkalmazottjára is. Az üzleti titok megtartásának kötelezettsége
azonban nem hátráltathatja sem a felügyeleti tevékenységet, sem az különbözõ
állami szervek tevékenységét. Így az üzleti titoktartási kötelezettség nem áll
fenn a feladatkörében eljáró Felügyelettel, Országos Betétbiztosítási Alappal,
önkéntes betét- és intézményvédelmi alappal, MNB-vel, nemzetbiztonsági
szolgálattal, Állami Számvevõszékkel, Gazdasági Versenyhivatallal, - és
bizonyos korlátok között - a Kormányzati Ellenõrzési Irodával szemben. Az
eljárás alapját képezõ ügyre vonatkozóan az üzleti titok megtartási
kötelezettsége nem áll fenn a feladatkörében eljáró nyomozóhatósággal,
ügyészséggel szemben, a folyamatban lévõ büntetõeljárás keretében, illetõleg a
büntetõ-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben, továbbá a csõd-,
illetve felszámolási eljárás keretében a bírósággal szemben.
az 50.-55.§-hoz
A banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekrõl a pénzügyi intézmény
rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél
személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,
gazdálkodására, tulajdonosi üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi
intézmény által vezetett egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi
intézménnyel kötött szerzõdéseire vonatkozik.
A Javaslat szigorúan meghatározza tehát a banktitok fogalmát és azt is,
hogy kik juthatnak hozzá. A Javaslat összességében négy esetkörben teszi
lehetõvé a banktitoknak harmadik személy részére történõ kiszolgáltatását.
Az elsõ esetkörbe azok a lehetõségek tartoznak, amikor a pénzügyi intézmény
ügyfele vagy annak törvényes képviselõje a banktitok kiadását kéri vagy arra
felhatalmazást ad. Garanciális szabály, hogy ilyen esetben is pontosan meg
kell jelölni a kiszolgáltatható banktitokkört és a kérelmet közokiratba vagy
teljes bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni.
A második esetkör a pénzügyi intézmény számára ad lehetõséget a banktitok
feloldására, ha magának a pénzügyi intézménynek az érdeke szükségessé teszi
ezt abból a célból, hogy az ügyféllel szemben fennálló követelését
érvényesíthesse.
A harmadik esetkörbe tartoznak azok az esetek, amelyben maga a törvény ad
lehetõséget a banktitok megtartási kötelezettsége alóli felmentésre. A törvény
51.§-ának (2) bekezdése részletesen felsorolja ezeket, így a banktitok
megtartásának kötelezettsége nem áll fenn az Országos Betétbiztosítási Alap,
az MNB, az Állami Számvevõszék, a feladatkörében eljáró Felügyelet, az
intézményvédelmi és betétbiztosítási alapok, a versenyfelügyeleti eljárásban
eljáró Gazdasági Versenyhivatal, Kormányzati Ellenõrzési Iroda, a hagyatéki
ügyben eljáró közjegyzõ, feladatkörében eljáró gyámhatóság, a csõdeljárást,
felszámolási eljárást és bírósági eljárást végzõ vagyonfelügyelõ, felszámoló,
bírósági végrehajtó a folyamatban lévõ büntetõeljárás keretében eljáró,
valamint a feljelentés kiegészítését végzõ nyomozóhatóság, ügyészség, a
bíróság büntetõ, hagyatéki ügyekben, valamint csõd és felszámolási eljárása, a
titkosszolgálati eszközök alkalmazására felhatalmazott szervek, a
nemzetbiztonsági szolgálatok, az adó- és vámhatóság, valamint a
társadalombiztosítási szervek, a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási
ügyeiben a belügyminiszter, illetve a pénzügyminiszter esetében. Sajátos,
szigorúbb - s ezáltal gyorsabb - a banktitok feloldási lehetõsége abban az
esetben, ha adat merül fel arra, hogy a bankszámla vagy egy adott ügylet
kábítószerkereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel,
pénzmosással vagy szervezett bûnözéssel van összefüggésben. Ez a jogi
szabályozás megfelel a 91/308/EGK irányelvnek, amely a pénzügyi rendszer
pénzmosás céljára való felhasználásának megelõzésérõl szól. Ebben az esetben a
pénzügyi intézmény a megkeresésrõl, illetve az adatátadásról az érintett
ügyfelet nem tájékoztathatja (egyébként tájékoztatási kötelezettsége nem áll
fenn büntetõeljárás esetén, titkosszolgálati eszközök alkalmazásával végzett
információgyûjtés esetén, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat által
folytatott eljárás esetén sem), minden más esetben az ügyfelét az adatkérésrõl
tájékoztatnia kell. A Javaslat több garanciális szabályt is felállít a
banktitok kiadásának módjára. Írásban kell megkeresni a pénzügyi intézményt,
meg kell jelölni azt az ügyfelet vagy bankszámlát, amelyrõl a banktitok
kiadását kérik, a kért adatok fajtájával, valamint az adatkérés céljával. A
Javaslat - nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás elõsegítése céljából -
lehetõséget ad arra az adóhatóságnak, hogy külön nemzetközi szerzõdés alapján
külföldi hatóság írásbeli megkeresésének teljesítése érdekében írásban
kérhessen adatot a pénzügyi intézménytõl.
A banktitokhoz való hozzájutás negyedik esetköreiben - bár a banktitok
fogalma jelen esetben nem pontos -, a Javaslat kiemeli azokat az eseteket,
amelyek a törvényalkotó szerint nem minõsülnek a banktitok sérelmének, így
kiadásuk sem sérti a banktitkot. Nem jár a banktitok sérelmével az ügyfél
pénzforgalmi számlájának elnevezésére és számára vonatkozó adatszolgáltatás,
olyan összesített adatok szolgáltatása, amelybõl az egyes ügyfelek személye
vagy üzleti adata nem állapítható meg, a hitelintézet és a befektetési
társaság által létrehozott és mûködtetett, a hiteladósokra vonatkozó központi
hitelintézeti hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerbõl történõ
adatszolgáltatás (ez a rendszer természetes személy hiteladósokra nem
terjeszthetõ ki), a pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak,
jogi vagy egyéb szakértõnek történõ adatátadás, a pénzügyi intézmény
igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a pénzügyi intézményben befolyásoló
részesedéssel rendelkezõ tulajdonosnak vagy az ilyen részesedést kívánó
személynek, illetve az általa felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy más
szakértõnek történõ, a pénzügyi intézmény eszközeire vonatkozó adatátadás,
valamint bírósági megkeresés esetén a peres fél számlája felett rendelkezésre
jogosultak aláírásmintájának bemutatása. Ezekben az esetekben általában nem
állapítható meg a konkrét ügyfél adata, mert többségében összesített
adatszolgáltatásról van szó, illetve más, elsõsorban tulajdonosi vagy pénzügyi
intézményi érdek szól a banktitok ilyen irányú felhasználása mellett.
Mind az üzleti, mind pedig a banktitok birtokosa köteles a feladatkörében
vagy megbízásának teljesítése során birtokába került üzleti és banktitkot
megtartani idõbeli korlátozás nélkül, azt feladatkörén kívül nem használhatja
fel és törvényi felhatalmazás nélkül harmadik személynek nem adhatja ki. A
Javaslat szigorúan tiltja az üzleti titok külsõ személy részére való
kiszolgáltatását, illetve annak saját célú felhasználását annak érdekében,
hogy az illetõ személy azzal gazdasági elõnyt szerezzen, vagy a pénzügyi
intézménynek, illetve az intézmény ügyfeleinek hátrányt okozzon.
A hitelnyilvántartási rendszer a hitelintézetek és a befektetési társaságok
közötti adatcserét teszi lehetõvé adósaikról. Ez a rendszer egyfelõl elõsegíti
a rossz adósok nyilvántartását, másfelõl viszont garanciális szabály, hogy a
nyilvántartás a természetes személyekre nem terjedhet ki és az adatátadás is
szabályozott.
VIII. fejezet
az 56. §-hoz
Egy pénzügyi intézmény mûködése során jelentõs kockázati tényezõnek minõsül
az, hogy a pénzügyi intézmény vezetõ állású tisztségviselõje a pénzügyi
intézménynél elhelyezett pénzek fölött rendelkezési, illetve döntési jogkörrel
bírhat. Annak érdekében, hogy ezt a jogkörét ne használhassa fel olyan célra,
amellyel magának, vagy az általa tulajdonolt vállalkozásoknak gazdasági elõnyt
szerez, szükséges összeférhetetlenségre vonatkozó elõírásokat tartalmaznia a
Javaslatnak. A Javaslat által elõírt bejelentési kötelezettség egyben lehetõvé
teszi a Felügyelet számára, hogy a belsõ illetve kapcsolódó hitelezésre
vonatkozó prudenciális elõírások betartását ellenõrizhesse.
A vezetõ állású személy ezért köteles a Felügyeletnek haladéktalanul
bejelenteni, amennyiben egy másik pénzügyi intézménynél igazgatósági taggá,
vagy felügyeleti bizottsági taggá választják, vagy ilyen tisztségét
megszünteti, illetve amennyiben egy vállalkozásban befolyásoló részesedést,
vagy szavazati jogot szerez, vagy az ilyen részesedését megszünteti.
az 57. §-hoz
A Javaslat a pénzügyi intézmény vezetõ állású személyét illetve
alkalmazottját kizárja azon döntések meghozatalából és elõkészítésébõl,
amelyek a pénzügyi intézmény számára olyan ügyféllel kapcsolatos
kockázatvállalást jelentenek, amely az adott személy vagy közeli
hozzátartozója közvetlen vagy közvetett tulajdonában áll. A Javaslat
szabályozza továbbá a vezetõ állású személy szerzõdéses
kötelezettségvállalását, illetve adás-vételi szerzõdéskötését azzal a pénzügyi
intézménnyel, amelyben igazgatósági vagy felügyelõ bizottsági tag, illetve
ügyvezetõ. Ilyen szerzõdést vezetõ állású személy csak abban az esetben
köthet, amennyiben a szerzõdéskötéséhez elõzetesen az igazgatóság egyhangú
szavazással hozzájárult. Ugyanezt ezt az elõírást kell alkalmazni, ha a
szerzõdéskötés olyan vezetõ állású személy és pénzügyi intézmény között jönne
létre, amely pénzügyi intézmény és az a pénzügyi intézmény, amiben a személy
vezetõ állást tölt be, azonos bankholdingnak a tagja. Ezekben az esetekben a
szerzõdéskötéshez mind a pénzügyi intézmény, mind a bankholding vállalat
igazgatóságának elõzetes egyetértése szükséges.
az 58.-59. §-hoz
Pénzügyi intézmény mûködésével, illetve ellenõrzésével foglalkozó személyek
olyan információkhoz juthatnak, amelyek lévén saját maguk, vagy más személyek
számára közvetlen, vagy közvetett módon elõnyt szerezhetnek, vagy a
hitelintézetnek, a pénzügyi vállalkozásnak, illetve ezek ügyfelének hátrányt
okozhatnak. A Javaslat ezeket az információkat bennfentes információknak
nevezi, az ezen információk ismeretében végrehajtott ügyleteket pedig
bennfentes ügyleteknek. A Javaslat a bennfentes ügyletek szigorú tilalmát írja
elõ a versenysemlegesség és a pénzügyi szolgáltatói tevékenység tisztasága
érdekében.
A Javaslat elõírásainak alkalmazásában bennfentes személynek minõsül az a
vezetõ állású személy, vagy vezetõ tisztségviselõ, illetve az a hatósági
szakértõi tevékenységet ellátó személy, aki a bennfentes információhoz, a
pénzügyi intézménnyel kapcsolatos tevékenysége során hozzájut, valamint ezen
személyek közeli hozzátartozói, továbbá az is, akinek belsõ információt
átadtak vagy ahhoz egyéb módon hozzájutott.
a 60. §-hoz
Amennyiben a hitelintézet igazgatósági tagja, felügyelõ bizottsági tagja,
ügyvezetõje, valamint könyvvizsgálója, illetve ezen személyek közeli
hozzátartozója, vagy ezen személyek tulajdonában lévõ, vagy általuk
ellenõrzött vállalkozások a hitelintézethez hitelkérelmet nyújtanak be, a
hitelkérelem elbírálásának objektivitása nem biztosított. Ezen személyek ezért
a hitel megszerzésével jelentõs vagyoni elõnyökre tehetnek szert, amely egyben
a pénzügyi intézmény számára veszteséget jelent, vagy azt túlzott mértékû
kockázatvállalásnak teszi ki. A Javaslat ezért jelentõsen szigorít az eddigi
törvényi elõírásokon, megtiltja az ezen személyek részére, illetve ezen
személyek tulajdonában levõ, vagy általuk ellenõrzött vállalkozások részére a
hitelintézet által hitel nyújtását, illetve kötelezettség vállalását.
Ezáltal biztosított, hogy ezen személyek, illetve vállalkozások a pénzügyi
intézményben fennálló befolyásukat nem használhatják ki gazdasági elõny
szerzésére, hanem hitelt csak és kizárólag más hitelintézettõl kaphatnak. Ez
alól a szigorú belsõ hitelezési korlát alól három felmentés létezik: az egyik
a hitelintézet sajátos típusából, a másik a hitel jellegébõl, a harmadik pedig
a sajátos hitel jellegen túl garanciális szabályok rögzítésébõl adódik.
A hitelszövetkezet legfontosabb sajátossága, hogy tevékenységét kizárólag
saját tagjai körében végzi. Nem indokolt ezért ezen pénzügyi intézmények
fentiekben megnevezett személyeinek, illetve vállalkozásainak kizárása a
hitelezõi körbõl, amennyiben azok egyébként a hitelszövetkezet tagjának
minõsülnek.
A hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlához kapcsolódó hitelkeret,
valamint a munkáltató által adott fizetési elõleg, vagy más szociális célú
hitel folyósítását más belsõ szabályzatok is befolyásolják, amelyek nem adnak
lehetõséget az egyedi elbírálásra. Ezáltal ezen hitel típusok esetében a belsõ
hitel korlát alól felmentés adható.
A hitelintézet korábban meghatározott személyei részére a már korábban
ismertetett pénzforgalmi számlához kapcsolódó hitelkeret, valamint szociális
célú hitel folyósításán kívül kizárólag lakossági kölcsönt nyújthat.
Garanciális szempontból azonban ez a kölcsönnyújtás szigorú feltételekhez
kötött, mert az igazgatóság által jóváhagyott szabályzat szerint, a jelenlévõ
igazgatósági tagok több mint kétharmados többséggel hozott döntése alapján
nyújtható. Az így nyújtott kölcsönökrõl elkülönített nyilvántartást kell
vezetni és az igazgatóság döntésének magába kell foglalnia a kamat és
törlesztés feltételeirõl szóló döntést is.
a 61. §-hoz.
A Javaslat korlátozza továbbá a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel
rendelkezõ összes tulajdonos részére, vagy az azon vállalkozás részére,
amelyben a hitelintézet vagy a hitelintézet tulajdonosa, igazgatósági tagja,
felügyelõ bizottsági tagja, ügyvezetõje illetve ezek közeli hozzátartozója
részesedéssel rendelkezik, a nyújtott hitelek vagy kötelezettségvállalások
összegét. Ez az összeg nem érheti el a hitelintézet szavatoló tõkéjének 15
százalékát. Ez az elõírás azt hivatott biztosítani, hogy a hitelintézet az
általa begyûjtött idegen forrásokat valóban üzleti alapon helyezze ki és arról
objektív megítélési szempontok alapján döntsön.
A kapcsolódó hitelre vonatkozó korlátozások nem vonatkoznak azonban a
bankholding vállalatra, valamint a hitelintézet tulajdonában lévõ pénzügyi,
illetve járulékos vállalkozások részére nyújtott kölcsönökre.
A hitelintézet szavatoló tõkéjének tizenöt százalékát elérõ
kockázatvállalásáról az igazgatóság által jóváhagyott szabályzat alapján kell
az igazgatóság jelenlévõ tagjainak több mint kétharmados többséggel döntenie,
mely döntésekrõl elkülönített nyilvántartást is köteles vezetni az
igazgatóság. A kapcsolódó hitelkorlát túllépésére van lehetõség, ha a
hitelintézet a túllépés összegével csökkentett szavatoló tõkével számolva is
képes megfelelni a 8 százalékos tõkemegfelelési mutató fenntartására vonatkozó
szabályoknak, valamint a szavatoló tõkéhez rendelt más - korlátozó -
elõírásoknak.
IX. fejezet
a 62.-63. §-hoz
A Javaslat elõírja, hogy pénzügyi intézmény igazgatóságának tagja csak
természetes személy lehet. Ennek elõírása azért szükséges, mert amennyiben a
pénzügyi intézmény igazgatóságának tagja jogi személy is lehetne, abban az
esetben megtörténhetne az, hogy az adott jogi személyt az egyes igazgatósági
üléseken nem azonos személy fogja képviselni, és ezáltal nem képes eleget
tenni az igazgatósági tag számára e Javaslatban megállapított felelõsségnek és
feladatkörnek.
A Javaslat megkülönböztetést tesz az ún. belsõ és külsõ igazgatósági tagok
között. Belsõ igazgatósági tagnak azok minõsülnek, akik a hitelintézettel
munkaviszonyban állnak és ügyvezetõ igazgatóként tevékenykednek. Ezek az
igazgatók részt vesznek a hitelintézet napi munkájában, és egy-egy
részterületért felelõsséget vállalnak. A Javaslat elõírja, hogy a hitelintézet
igazgatóságának legalább két belsõ taggal kell rendelkeznie, akik tényleges
befolyással vannak a hitelintézet napi irányítására. A szövetkezeti
hitelintézet esetében a Javaslat lehetõvé teszi, hogy az igazgatóságnak csak
egy belsõ tagja legyen.
A Javaslat ezekkel az elõírásokkal arra törekszik, hogy a pénzügyi
intézmény legfõbb ügydöntõ szervében olyan személyek is jelen legyenek,
illetve hozzanak döntéseket, akik a pénzügyi intézmény napi mûködését ismerik,
abban részt vesznek, és ezáltal az igazgatóságot a döntés folyamatában
megfelelõen informálni tudják, rendelkeznek továbbá a döntéshez szükséges
információkkal és szakmai gyakorlattal.
Ezekhez a szabályokhoz kapcsolódnak a hitelintézet igazgatóságának
összetételére vonatkozó további szabályok, amelyek szerint a hitelintézet
igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak kell lenni, akik magyar
állampolgárok, a deviza jogszabályok alapján deviza belföldinek minõsülnek és
legalább egy éve állandó belföldi lakhellyel rendelkeznek. A hitelintézet
igazgatóságában a külsõ tagok számának mindenkor meg kell haladnia a belsõ
tagok számát. Ennek elõírása azért szükséges, mert az igazgatóságnak gyakran
kell hoznia olyan döntéseket, melyek az ügyvezetõ igazgatók tevékenységét
érintik, vagy annak káros megítélését tartalmazzák. Az ügyvezetõ igazgató nem
objektív döntése ezekben az esetekben nem biztosított, ezért az objektivitást
a külsõ tagoknak kell biztosítaniuk. A külsõ tagok nem függnek az igazgatóság
döntésétõl, illetve végrehajtásukról nem nekik kell gondoskodniuk, ezért
képesek az adott helyzetben az objektív döntés meghozatalára.
A belsõ igazgatósági tagok munkaviszonyának megszûnése esetén az
igazgatósági tagságuk egyidejûleg megszûnik. Erre az elõírásra azért van
szükség, mivel a belsõ igazgatósági tagok igazgatósági tagsága
munkaviszonyukból adódik, ezért annak megszûnése esetén a továbbiakban belsõ
igazgatóként nem tevékenykedhetnek.
a 64. §-hoz
A gazdasági társaságok igazgatóságaira vonatkozóan a gazdasági
társaságokról szóló törvény, valamint a számviteli törvény állapít meg jogokat
és kötelezettségeket. Pénzügyi intézmény esetében a sajátos tevékenységi
jellegbõl adódóan szükséges, hogy e Javaslat az általános elõírásokhoz képest
továbbiakat állapítson meg, nevezetesen gyakorolja az ügyvezetõkkel
kapcsolatos munkáltatói jogokat.
a 65. §-hoz
A pénzügyi intézmények igazgatóságának ülésein rendszeresen születnek olyan
döntések, amelyek jelentõsen befolyásolják az adott pénzügyi intézmény vagyoni
helyzetét. Ezért szükséges, hogy a pénzügyi intézmény igazgatóságának
üléseirõl mindenkor írásos jegyzõkönyv készüljön, amely rögzíti azt, hogy kik
vettek részt az adott döntésben, illetve kik tiltakoztak a döntés ellen.
Amennyiben az igazgatóság bármely tagjának külön véleménye van, azt a
jegyzõkönyvben rögzítheti. Ezáltal az egyes döntések következményeiben a
döntést hozók felelõssége egyértelmûen megállapítható lesz, és a döntésben
résztvevõk felelõsségre vonhatóvá válnak.
A jegyzõkönyv biztosítja azt is, hogy az igazgatósági döntések
egyértelmûbbek és pontosabban végrehajthatók legyenek. A Javaslat lehetõvé
teszi továbbá, hogy az igazgatósági tagok modern távközlési eszközök
igénybevételével is kifejezhessék akaratukat - feltételezve ezzel, hogy az
igazgatóság tagjainak nem mindig kell együtt meghozniuk a döntést - így
lehetõvé válik távbeszélõn, faxon, telexen, avagy más hasonló eszközzel is az
igazgatósági tagok szavazása azzal a megkötöttséggel, hogy ilyen esetekben az
alapszabályban meghatározott idõtartamon belül a szavazatot teljes bizonyító
erejû magánokiratba kell foglalni és azt a pénzügyi intézmény székhelyére
megküldeni.
a 66. §-hoz
A Javaslat a pénzügyi intézmény felügyelõ bizottságára vonatkozóan is
speciális szabályokat állapít meg. Szintén rögzítésre kerül, hogy a felügyelõ
bizottság tagja csak természetes személy lehet. A felügyelõ bizottság legalább
három, de maximum kilenc tagból állhat, és tagjai a hitelintézettel nem
állhatnak munkaviszonyban. A felügyelõ bizottság feladatait a Javaslat
részletesen felsorolja és ezek között is kiemelten állapítja meg a
hitelintézet belsõ ellenõrzési rendszerével, valamint a külsõ könyvvizsgáló
foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat.
A hitelintézet mûködése során a felügyelõ bizottságnak kell biztosítania
azt a teljes körû objektivitást, amely alkalmas a hitelintézet valós vagyoni
helyzetének megállapítására, valamint amely alapján képessé válik az
igazgatóság munkájának, valamint a hitelintézet ügyvezetõje tevékenységének
megítélésére. A felügyelõ bizottság ezen funkciójának érdekében Javaslatot
tesz a külsõ könyvvizsgáló személyének kijelölésére és díjazására, a pénzügyi
intézmény éves és közbensõ pénzügyi ellenõrzésére, a belsõ ellenõrzés
irányítására, valamint a belsõ ellenõrök által végzett vizsgálatai alapján
Javaslatok kidolgozására és a belsõ ellenõrök, valamint a választott
könyvvizsgálók közötti koordináció megvalósítására. Ezeket a feladatokat
azonban a Javaslat nem kimerítõ felsorolásnak tekinti, hanem csak egy
példálózó felsorolásnak, amely bõvíthetõ az adott pénzügyi intézmény
szervezeti felépítésének megfelelõen.
A belsõ ellenõrzés objektivitásának és a hitelintézeti ügyvezetõktõl való
függetlenségének biztosítása érdekében szükséges, hogy a belsõ ellenõrzés
szakmai irányítását a felügyelõ bizottság lássa el. Ezáltal a belsõ ellenõrzés
az általa feltárt hiányosságokat és javaslatait nem csupán a hitelintézet
ügyvezetése számára jelenti, hanem a felügyelõ bizottságnak is. A felügyelõ
bizottság ezen információk alapján pedig felelõsségre vonhatja a hitelintézet
ügyvezetõjét, illetve javaslatokat dolgozhat, illetve dolgoztathat ki a belsõ
ellenõrzés által feltárt hiányosságok kiküszöbölésére. A felügyelõ bizottság
egyben ellátja a belsõ ellenõrök és a választott könyvvizsgáló közötti
kapcsolattartás biztosítását, amely mind a belsõ ellenõrök, mind a választott
könyvvizsgáló munkájának hatékonyságát növeli.
A belsõ ellenõrzési szervezet vezetõje és alkalmazottai - bár a
hitelintézettel munkaviszonyban állnak és a munkáltatói jogokat felettük a
hitelintézet ügyvezetõi gyakorolják - objektivitásának biztosítása érdekében a
belsõ ellenõri szervezet vezetõjére és alkalmazottaira vonatkozó munkáltatói
döntések meghozatalához a Javaslat a felügyelõ bizottság elõzetes egyetértését
teszi szükségessé. A Javaslat a felügyelõ bizottság elnökének feladatává teszi
azt is, hogy az megküldje a Felügyelet számára mindazokat a jegyzõkönyveket és
elõterjesztéseket vagy jelentéseket, amelyek tárgya a pénzügyi intézmény belsõ
szabályzatainak súlyos megsértése vagy az irányításban észlelt súlyos
szabálytalanság volt, és a felügyelõ bizottság elõtt megtárgyalásra került.
a 67. §-hoz
A Javaslat az eddigi gyakorlatnak megfelelõen továbbra is kötelezõvé teszi
a bankok és a szakosított hitelintézetek számára a felügyelõ bizottság szakmai
irányítása alá tartozó belsõ ellenõrzési szervezet létrehozását és
mûködtetését. A szövetkezeti hitelintézetek számára a Javaslat lehetõvé teszi,
hogy a belsõ ellenõrzési funkciót egy személy láthassa el, illetve azt, hogy
több szövetkezeti hitelintézet ugyanazt a személyt bízza meg belsõ
ellenõrként. Ez esetben azonban, ezek a szövetkezeti hitelintézetek kötelesek
írásban megállapodni atekintetben, hogy a belsõ ellenõr kölcsönös
foglalkoztatása ellen nem emelnek kifogást.
A szövetkezeti hitelintézetek kedvezõbb megkülönböztetését az indokolja,
hogy ezeknek a hitelintézeteknek az aktivitása jóval alacsonyabb, mint az
általános felhatalmazású hitelintézeteké, ezért a belsõ ellenõrzési funkció
munkája is sokkal kevesebb. A Javaslat meghatározza a belsõ ellenõrzési
szervezet feladatát is, amely szerint az kizárólag a hitelintézet belsõ
szabályzatoknak megfelelõ mûködésének, valamint a pénzügyi szolgáltatási
tevékenységnek a törvényesség, a biztonság, az áttekinthetõség és célszerûség
szempontjából történõ vizsgálatára terjed ki. Mivel a belsõ ellenõrzési
szervezet a felügyelõ bizottság szakmai irányítása alatt áll, ezért
jelentéseit köteles megküldeni a felügyelõ bizottság részére, valamint az
igazgatóságnak.
a 68. §-hoz
A 68. § a hitelintézet vezetésére vonatkozó, már korábban megállapított
szabályokat egészíti ki a hitelintézet ügyvezetõjére vonatkozó szabályokkal. A
hitelintézet vezetésére kinevezett, a hitelintézettel munkaviszonyban álló
elsõ számú vezetõ, valamint e vezetõ valamennyi helyettese minõsül
ügyvezetõnek. Az ügyvezetõre ugyanúgy vonatkoznak a vezetõ állású személyekre
korábban meghatározott követelmények, de ezek további szigorúbb
követelményekkel egészülnek ki. Az ügyvezetõ megválasztása, illetve kinevezése
csak abban az esetben léphet életbe, amennyiben azt 30 nappal megelõzõen a
Felügyeletnek bejelentették és a Felügyelet azt bejegyezte. A vezetõ állású
személyekre vonatkozó követelmények az ügyvezetõ tekintetében egyrészt
szigorúbbak, másrészt megkövetelik a korábbi vezetõi gyakorlatot is.
a 69. §-hoz
A hitelintézet ügyvezetése olyan komplex munkát igényelõ feladat, amelyben
több hatáskör, illetve döntési jogkör összpontosul. A hitelintézet folyamatos
mûködésének fenntartása érdekében szükséges, hogy a hitelintézet ügyvezetését
legalább 2 ügyvezetõ lássa el. Ez a szabályozás megfelel a fejlett
bankrendszerrel rendelkezõ országokban alkalmazott ún. "négy szem" elvének.
X. fejezet
a 70. §-hoz
A Javaslat megállapítja a hitelintézet felelõsségét, a rábízott idegen
források és a saját források kihelyezésének vonatkozásában. Megkülönbözteti
továbbá egymástól az azonnali fizetõképesség, azaz a likviditás és a
fizetõképesség, azaz a szolvencia fogalmát. Az azonnali fizetõképesség ebben a
vonatkozásban azt jelenti, hogy a hitelintézetnek képesnek kell lennie a vele
szemben jogosan felmerült követelésnek eleget tenni, míg a szolvencia
fenntartása a saját vagyon megõrzését jelenti, vagyis azt, hogy hitelintézet
eszközeinek értéke mindenkor meg kell haladja a kötelezettségeinek értékét.
XI. fejezet
a 71. §-hoz
A hitelintézetek jelentõs mennyiségû idegen forrást vonnak be mûködésük
során, forrásaik összetételében viszonylag kevés saját tõke található, ezért a
saját tõkéhez viszonyítva magasabb üzleti aktivitás a saját tõke összegét
lényegesen érintõ veszteségeket eredményezhet. Figyelembe véve azt, hogy
ezekre a veszteségekre a hitelintézeteknél a teljes mérlegfõöszeghez képest
csak alacsony összegû saját tõke áll rendelkezésre, a Javaslat szerint
mindenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a hitelintézet a veszteségek
következtében ne veszítse el saját tõkéjét. Ha a hitelintézet saját tõkéjének
összege az elõírt jegyzett tõke alá csökken a Felügyelet mérlegelési jogkörébe
tartozik, hogy tizennyolc hónapos határidõt biztosítson a hitelintézet számára
a saját tõke elõírt szintre történõ feltöltése érdekében.
a 72. §-hoz
Ha a hitelintézet saját tõkéjének összege a jegyzett tõke összege alá
csökken, a Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát a közgyûlés
összehívására.
A rendezés érdekében a Javaslat kétféle megoldási lehetõséget biztosít:
egyrészt sor kerülhet a hitelintézet jegyzett tõkéjének leszállítására,
másrészt pedig a befolyásoló részesedéssel rendelkezõ tulajdonosok
gondoskodhatnak arról, hogy alaptõkeemeléssel a hitelintézet saját tõkéjének
összege megfelelõen helyre álljon.
a 73. §-hoz
A gazdasági társaságok tõkéjének leszállítására vonatkozóan a gazdasági
társaságokról szóló törvény tartalmaz elõírásokat. A hitelintézetek speciális
tevékenysége következtében azonban az általános elõírásoktól itt is
eltéréseket tartalmaz a Javaslat. A gazdasági társaságokról szóló törvény
kimondja, hogy a jegyzett tõke leszállítása esetén a hitelezõk számára
biztosítékot kell adni. A hitelintézetek esetében ez a gyakorlatban nem
érvényesíthetõ az ügyfelek magas számának következtében. Ezért a Javaslat
megállapítja, hogy amennyiben a hitelintézet tõkemegfelelése a jegyzett tõke
leszállított értéke esetében is eléri a számára megállapított minimális
tõkemegfelelési mutatót, akkor a vele szemben fennálló követelést a gazdasági
társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 312. §-a szempontjából biztosítékkal
ellátottnak kell tekinteni, vagyis a jegyzett tõke leszállítását végre lehet
hajtani.
A hitelintézetek mûködése során a saját tõke mértéke és a jegyzett tõke
mértéke lényegesen eltérhet egymástól Az eltérést egyrészt a számvitelrõl
szóló 1991. évi XVIII. törvény által meghatározott tõketartalékra, az
eredménytartalékra, az értékelési tartalékra és a mérleg szerinti eredményre
vonatkozó elõírások adják, másrészt az e Javaslatban meghatározott általános
tartalék képzési kötelezettség is különbséget jelent a saját tõke és a
jegyzett tõke között. A saját tõke inkább jelzi a hitelintézet tényleges
vagyoni helyzetét, mint a jegyzett tõke, hiszen mindenkor tartalmazza a
kimutatott veszteségek értékét, valamint a mûködés során felhalmozott
többletvagyon értékét is. Ezért nem elegendõ, hogy a Javaslat a minimális
jegyzett tõkére vonatkozóan szabályokat állapított meg, de szükség van arra
is, hogy a hitelintézet tényleges vagyoni helyzetére vonatkozóan és a saját
tõke minimális mértékére szabályt állapítson meg.
Ennek megfelelõen a hitelintézet saját tõkéjének összege nem lehet kevesebb
az elõírt legkisebb jegyzett tõke összegénél. Amennyiben mégis ez alá a szint
alá csökken a saját tõke (vagyis tõkevesztés következett be), a Felügyelet
indokolt esetben meghatározott idõt biztosíthat a hitelintézet számára a saját
tõke elõírt szintre történõ feltöltésére. Erre csak abban az esetben kerül
sor, amennyiben a Felügyelet megfelelõ biztosítékot lát arra, hogy a saját
tõke csökkenése a meghatározott idõtartam alatt megáll, vagy pedig a
tõkecsökkenés tõkeemeléssel korrigálásra kerül.
a 74. §-hoz
A hitelintézetek esetében a számviteli saját tõke fogalmon túlmenõen
szükséges, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon az a tõkemennyiség, amely a
hitelintézetnél bekövetkezett esetleges veszteségek számára fedezetül szolgál.
Ennek meghatározása a szavatoló tõke számítás, amelynek során a saját tõkébõl
figyelmen kívül kell hagyni azokat az elemeket, amelyek tényleges fedezetet
nem jelentenek a veszteségekre, illetve az egyes, a hitelintézet
portfoliójában meglévõ kockázatok szempontjából módosítják a saját tõke
értékét. A hitelintézet szavatoló tõkéjét a Javaslat 5. sz. mellékletében
foglalt meghatározások alapján kell kiszámítani.
A szavatoló tõke meghatározása azért is alapvetõ fontosságú a
hitelintézetek esetében, mert a legfontosabb tevékenységi korlátozások a
szavatoló tõke mértékéhez kötõdnek.
A hitelintézetek beolvadása, vagy összeolvadása esetén a létrejött
általános jogutód, illetõleg az átvevõ hitelintézet szavatoló tõkéje nem lehet
kevesebb, mint az egyesülõ hitelintézetek szavatoló tõkéjének összege az
egyesülés elõtt.
a 75. §-hoz
A hatályos szabályozás kötelezõvé tette a bankok számára a mérlegfõösszeg
és a vállalt kötelezettségek meghatározott aránya alapján az adózott
eredménybõl történõ általános tartalék képzést.
Az általános tartalék kettõs célt szolgál: egyrészt tartalékul szolgál
azokra a veszteségekre, amelyekre a megképzett kockázati céltartalék már nem
elegendõ és ezáltal erõsíti a hitelintézet tõkepozícióját, másrészt pedig
biztosítékot szolgáltat arra, hogy a hitelintézet több éven keresztül való
mûködése során hullámzó jövedelmezõség kiegyenlítésre kerüljön.
Az általános tartalék képzése azonban egyben azt is jelenti, hogy a
tulajdonosok ennyivel kevesebb osztalékhoz juthatnak hozzá, ezáltal a bank
kevésbé jelent vonzó befektetési lehetõséget, vagyis a bank az általános
tartalék képzésében csak korlátozottan érdekelt. Az eddigi gyakorlat szerint
ezért elõfordulhatott, hogy a bankok az általános tartalék képzési
kötelezettségüknek nem tettek eleget, ugyanakkor osztalékot fizettek
eredményükbõl.
A Javaslat megtiltja azt a hitelintézetek számára osztalék fizetését ha az
általános tartalékot még nem képezték meg. Az általános tartalék mértékét
ezentúl nem a mérlegfõösszeg és a vállalt kötelezettség arányában kell
kiszámítani, hanem a mindenkori éves adózott eredmény 10 százalékát kell az
általános tartalékba helyezni, addig amíg az ily módon képzett általános
tartalék nem éri el a hitelintézet saját tõkéjének összegét. Ebben az esetben
azért nem szükséges a további általános tartalékképzés, mert a hitelintézetek
tõkepozíciójának meghatározó elemének a továbbiakban is a jegyzett tõkének
kell lennie.
Az általános tartalékképzés alól a Felügyelet felmentést adhat abban az
esetben, ha a hitelintézet tõkemegfelelési mutatója 12 százalék felett van. A
12 százalékos tõkemegfelelési mutató azt is jelenti, hogy a hitelintézet
szilárd tõkepozícióval rendelkezik, ezért a további tõkeerõsítés alól
átmenetileg mentesíthetõ.
A 12 százalék feletti tõkemegfelelési mutató azonban nem jelenti az
általános tartalékképzés alóli automatikus mentesítést. A Felügyelet csak
abban az esetben adhat felmentést, ha a hitelintézet szilárd tõkepozícióját
tartósnak ítéli.
A hitelintézeteknél a számviteli szabályok szerint képzett
eredménytartalék, illetve az e Javaslat elõírásai alapján képzett általános
tartalék hasonló célt szolgál, az eddigi elõírások alapján azonban nem volt
lehetõség arra, hogy a hitelintézetnél meglévõ eredmény tartalék fedezhesse az
esetleges általános tartalékhiányt. A Javaslat ezért megteremti annak a
lehetõségét, hogy a hitelintézet az eredménytartalékot az általános tartalékba
részben vagy egészében átcsoportosíthassa.
Ez a hitelintézet tõkepozícióját nem érinti, mivel mind az eredménytartalék
mind az általános tartalék egyben saját tõke elemnek, illetve szavatoló tõke
elemnek is minõsülnek.
a 76. §-hoz
A tõkemegfelelési mutatót, amely a hitelintézetek portfoliójában fennálló
kockázatokat és a hitelintézet rendelkezésére álló tõkét viszonyítja egymáshoz
a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság dolgozta ki, s jelenleg a világ minden
fejlett pénz és tõkepiaci szabályozással rendelkezõ országában használatos,
mint a hitelintézetek kockázatosságának mérésére szolgáló mutatószám. Az
Európai Unión belül a hitelintézetek tõkemegfelelését külön erre vonatkozó EU
direktíva szabályozza, annak érdekében, hogy az egyes tagországok
tõkemegfelelési elõírásai hasonlóak legyenek és ezáltal egységes
versenyhelyzet teremtõdjön valamennyi országban mûködõ hitelintézet számára.
A hatályos pénzintézeti törvény ezt a tõkemegfelelési mutatószámot vette át
a magyar szabályozásba és beiktatta a magyar jogrendszerbe a nemzetközileg
elfogadott 8 százalékos minimális tõkemegfelelési követelményt is. A
tõkemegfelelési mutató számítása olyan részletes szabályokat követel meg,
melyek törvényi szintû szabályozása nem indokolt, sõt kerülendõ, a Javaslat a
Kormány hatáskörébe utalja, hogy a tõkemegfelelési mutató számításáról
rendeletet tegyen közzé.
Gyakorlati tapasztalatok igazolták, hogy a tõkemegfelelési mutató alkalmas
a hitelintézeti kockázatok és a tõkepozíciók komplex egybevetésére és
megfelelõ módon képes jelezni a hitelintézeteknél bekövetkezõ veszélyeket.
XII. fejezet
a 77. §-hoz
A hitelintézetek az aktív bankügyleteik során kihelyezik azokat a
forrásokat, melyeket betét vagy más idegen forrás formájában a nyilvánosságtól
begyûjtöttek. A források kihelyezésével a hitelintézetek - a legkörültekintõbb
eljárás mellett is - mások pénzét kockáztatják, ezért alapvetõ fontosságú,
hogy a kihelyezés gyakorlatát, illetve az egyéb kockázatvállalások szabályait
a hitelintézetek olyan belsõ szabályzatok szerint végezzék, amelyek
biztosítják a kihelyezések és a kötelezettségvállalások megalapozottságát és
áttekinthetõségét. A belsõ szabályzatok kidolgozása azért is fontos, hogy a
hitelintézet képes legyen a hitelekhez kapcsolódó kockázatok felmérésére, s
ehhez kapcsolódóan megfelelõ limiteket tudjon kidolgozni és alkalmazni
mûködése során.
A Javaslat ezért elõírja a hitelintézetek számára, hogy a kihelyezési és a
kötelezettségvállalási tevékenységére megfelelõ belsõ szabályzatokat dolgozzon
ki és alkalmazzon.
A hatályos szabályozás szerint a Felügyelet már eddig is elõírta a
hitelintézetek számára bizonyos szabályzatok kidolgozását. Ez az elõírás
azonban ezáltal törvényszintre emelkedik.
A Javaslat elõírja továbbá, hogy hitelintézet kockázatvállalással járó
ügyletet kizárólag írásban köthet.
Az írásbeli szerzõdéskötést az eddigi elõírások is kötelezõvé tették, de
azok csak a hitelezési gyakorlatra vonatkoztak. A Javaslat a mostani
változással ezt a kötelezõ elõírást kiterjeszti valamennyi kockázatvállalással
járó ügyletre.
a 78. §-hoz
A Javaslat szerint a hitelintézetnek a kihelyezéssel járó kockázatok
mérséklése érdekében két lehetõsége van: egyrészt a leendõ adós pénzügyi
helyzetének, az eddigi kapcsolat, illetve a jövõre vonatkozó elképzelések
függvényében fel kell mérni az adós jövõbeni hitel, illetve kamat törlesztõ
képességét, másrészt a kockázat további csökkentése érdekében a hitelintézet
az ügylet mögé biztosítékot, vagy fedezetet követelhet meg. A Javaslat a
hitelezési tevékenység biztonságosságának fokozása érdekében részletesen
tartalmazza a fedezet elfogadásának szabályait is.
A Javaslat elõírja a hitelintézetnek, hogy a kihelyezésrõl történõ döntés
elõtt meg kell gyõzõdniük a szükséges fedezetek illetve biztosítékok
meglétérõl, valós értékérõl, érvényesíthetõségérõl, és ezeket megfelelõen
dokumentálniuk kell. Nem fogadhat el a hitelintézet olyan biztosítékot,
amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott,
ide nem értve a jelzálogot, amelynek esetén a kizáró tényezõt az jelenti, ha
az adott ingatlant az értékének 70 százalékát meghaladó mértékben már
lekötötték.
Ezek az elõírások megkövetelik a hitelintézettõl a fedezet elfogadása elõtt
annak vizsgálatát, hogy a fedezetet nem kötötték-e le esetleg más jogügylet
biztosítékául, illetve jelzálog esetén milyen egyéb jelzálog bejegyzések
vonatkoztak az adott ingatlanra.
A Javaslat megtiltja a hitelintézetek számára olyan értékpapír fedezet
elfogadását, amely az adott hitelintézetben tagsági jogokat biztosít, vagy
ugyanahhoz a bankholdinghoz tartozó másik pénzügyi intézményben biztosít
tagsági jogokat, vagy a hitelintézet, illetve a bankholdinghoz tartozó másik
pénzügyi intézmény tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság részvénye.
Ezekre a korlátozásokra azért van szükség, mert ha a bankholding
kockázatvállalását konszolidált szinten vizsgáljuk, ezek a biztosítékok nem
jelentenek valódi fedezetet, hiszen a bankholding egészében vizsgált
kockázatokat nem csökkentik.
A Javaslat kötelezõvé teszi a hitelintézetek számára az ún.
hitelutógondozás végzését, vagyis a hitelintézet nem csupán a kihelyezés
idõtartama elõtt köteles vizsgálni a kockázatok alakulását, hanem a
kockázatvállalást tartalmazó szerzõdések idõtartama alatt folyamatosan
ellenõriznie kell a kockázatvállaláshoz kapcsolódó kockázatok mértékét.
a 79. §-hoz
A Javaslat az eddigi nagyhitel fogalom helyett az Európai Unióban
használatos alapelvnek megfelelõ nagykockázat vállalás fogalmát vezeti be. Ez
az elv kimondja, hogy egy adott ügyféllel kapcsolatosan irreleváns, hogy a
hitelintézetnek követelése, befektetése vagy valamilyen kötelezettség
vállalása áll fent, kockázat koncentráció vizsgálata szempontjából ezek a
tételek ugyanis hasonló módon viselkednek, vagyis ha az ügyféllel
kapcsolatosan probléma merül fel, az mindenképpen érinti a hitelintézetet,
függetlenül attól, hogy kockázat vállalására milyen formában áll fenn. Ezért a
Javaslat a kockázat koncentráció szempontjából nem tesz különbséget a
kockázatvállalás formája szerint.
A Javaslat ezért egyrészt a hitelintézet szavatoló tõkéjének 10
százalékában definiálja a nagykockázat vállalás fogalmát, másrészt két limitet
állapít meg a nagy kockázatvállalás mértékére. E szerint az egy ügyféllel vagy
egymással kapcsolatban álló ügyfelekkel szemben a hitelintézet által vállalt
kockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló
tõkéjének 25 százalékát. A Javaslat tartalmaz elõírásokat a hitelintézetek
által vállalt nagykockázatok együttes összegére is, amelyeket a hitelintézet
szavatoló tõkéjének 8-szorosában állapítja meg. Ezeknek a szabályoknak a
kidolgozása alapvetõen az Európai Unió nagy kockázatvállalásokra vonatkozó
direktíváján alapszik.
a 80.-81. §-hoz
Az Európai Unióban alkalmazott direktíva (92/121/EGK irányelv a
hitelintézetek nagy kockázatainak megfigyeléseirõl és ellenõrzésérõl) is
lehetõvé teszi a tagországok számára, hogy bizonyos tételeket mentesítsenek a
nagykockázat vállalási szabály alól. A Javaslat is tartalmaz ilyen
mentesítéseket és azokat a tételeket, amelyek kockázata a hitelintézet
szempontjából anulálható, illetve azokat a tételeket, amelyeket a hitelintézet
szavatoló tõkéjével teljes mértékben fedez, a nagykockázat vállalás
szempontjából nem kell figyelembe venni. A Javaslatban felsorolt eseteket
kivéve más esetekben az ügyfél által adott fedezeteket, illetve az ügyfeleknek
a hitelintézetekkel szembeni követelését a nagy kockázatvállalás szempontjából
figyelembe venni nem lehet.
A hitelintézetnek a kockázatvállalásokra vonatkozó szabályzatában vagy
szabályzataiban kiemelten kell kezelnie a nagykockázat vállalásokra vonatkozó
kérelmek elbírálásának, illetve a nagykockázat vállalásokra vonatkozó döntések
meghozatalának elkülönített nyilvántartásának és rendszeres figyelésének
rendjét. Ez azért szükséges, mivel ezek a szerzõdések a hitelintézet számára
kiemelt jelentõséggel bírnak és adott esetben akár a szavatoló tõke
egynegyedét jelentõ veszteséget is eredményezhetnek. Ezért szükséges, hogy
ezeknek a szerzõdéseknek, illetve az ehhez kapcsolódó tevékenységnek a
hitelintézet kiemelt fontosságot tulajdonítson mind az elbírálás és döntés,
mind az utógondozás folyamatában.
a 82. §-hoz
A Javaslat a hitelintézetek által végzett értékpapír ügyletek hitelezéséhez
két fontos elõírást kapcsol. Egyrészt a hitelintézet nem vállalhat kockázatot
olyan ügyletért, vagyis nem nyújthat hozzá hitelt, illetve nem vállalhat ahhoz
kapcsolódó kötelezettséget, amelynek célja, hogy az ügyfél a hitelintézet
által kibocsátott tagsági jogokat megtestesítõ értékpapírokat vagy alárendelt
kölcsöntõkének minõsülõ értékpapírokat vásároljon. Ezáltal ugyanis a
hitelintézet tõkeemelésére, vagy a szavatoló tõke növelésére szolgáló pénz
befizetés nem jelent valóságos tõkenövelést a hitelezõ számára, hiszen
mindössze a betéteket konvertálja át befektetéssé, de az átkonvertálás
ellenére a betéteket vissza kell fizetni. Az ilyen tõkeemelés tehát nem
elégíti ki a tõkeemelésre vonatkozó alapelveket.
Függetlenül attól, hogy a hitelintézet maga bocsátotta-e ki az értékpapírt,
nem nyújthat tagsági jogokat megtestesítõ értékpapír vásárlás céljára a
megvásárolni kívánt értékpapír árának 50 százalékát meghaladó kölcsönt. Ez az
elõírás azonban nem zárja ki azt, hogy több hitelintézet nyújtson a
megvásárolni kívánt értékpapír árának 50 százalékát meghaladó módon kölcsönt
egy adott értékpapír vásárláshoz.
a 83. §-hoz
A Javaslat a kockázatvállalásokon belül a befektetésekre vonatkozóan külön
is tartalmaz szabályokat. A hitelintézetekben rejlõ kockázatok pontos
felmérése érdekében ugyanis mindenkor figyelembe kell venni az adott
hitelintézet befektetéseit is. Fontos elõírás, hogy a hitelintézetnek
alapvetõen csak olyan vállalkozásokban lehet befektetése, amelyek a pénzügyi
szolgáltatói tevékenységéhez kapcsolódnak, ezért hitelintézet a szavatoló
tõkéjének 15 százalékát meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányaddal
más pénzügyi intézmény biztosító részvénytársaság, illetve a közvetlen
banküzemi célt szolgáló vállalkozások kivételével egy vállalkozásban nem
rendelkezhet. Ez az elõírás azt hivatott biztosítani, hogy hitelintézet komoly
befektetést csak olyan vállalkozásba tegyen, mely ügyfeleinek jobb
kiszolgálását biztosítja.
A más pénzügyi intézmény, biztosító részvénytársaság, illetve a közvetlen
banküzemi célt szolgáló vállalkozások kivételével a hitelintézetnek nem lehet
az adott vállalkozásban a jegyzett tõke 25 százalékát meghaladó tulajdoni
hányada és az összes ilyen vállalkozásokban meglévõ befolyásoló részesedésének
teljes összege nem haladhatja meg a szavatoló tõkéjének 60 százalékát.
Ezek a elõírások abból az elvbõl indulnak ki, hogy a hitelintézetek
alapvetõ feladata a pénzügyi szolgáltatói tevékenységek végzése. Ettõl
egyrészt idegen, másrészt a hitelintézet szakértelme nem megfelelõen
biztosított, az azon vállalkozásokban való részvételnél, amelyek nem
kapcsolódnak közvetlenül a pénzügyi szolgáltatói tevékenységhez.
A hitelintézet tulajdonába kerülhet a tagsági jogot megtestesítõ értékpapír
olyan módon is, hogy az valamilyen korábban kötött ügylet fedezetéül szolgált,
illetve azt a hitelintézet valamilyen az ügyféllel szembeni követelésért
kapta. Ebben az esetben az ilyen befektetések megszerzése egyértelmûen a
veszteség mérséklésére szolgál, ezért bármilyen mértékû korlátozásuk jelentõs
hatást gyakorolna a hitelintézetek jövedelmezõségi pozíciójára. A Javaslat
ezért lehetõvé teszi a hitelintézeteknek, hogy ezeket a tulajdonrészeket
figyelmen kívül hagyhassák a befektetési limitek kiszámításánál.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azokat a befektetéseket, amelyek
nem átmenetileg, hanem 3 évet meghaladóan kerültek ily módon a pénzintézet
tulajdonába.
A Javaslat lehetõséget biztosított továbbá a hitelintézetek számára arra
is, hogy amennyiben szilárd tõke pozícióval rendelkeznek, s az ilyen
befektetéseiket teljes mértékben szavatoló tõkével fedezni tudják, ennek
következtében mind a tõkemegfelelési, mind az egyéb szavatoló tõkéhez kötött
elõírásoknak képesek megfelelni, a befektetési korlátokat túlléphessék. Ebben
az esetben azonban a befektetési korlát túllépést a szavatoló tõkébõl le kell
vonni és a hitelintézetnek ezek után is meg kell tudni felelnie valamennyi
tõkéhez kötött elõírásnak.
a 84. §-hoz
A Javaslat külön elõírásokat tartalmaz a hitelintézetek
ingatlanbefektetéseire. Az ingatlanbefektetés ugyanis, kivéve a közvetlen
banküzemi célt szolgáló ingatlan befektetéseket, (pl. a hitelintézet
székhelyének, illetve fiókjának minõsülõ ingatlanokat) nem tartoznak a
pénzügyi szolgáltatói tevékenység keretébe. A Javaslat szerint a hitelintézet
egyéb módon csak akkor szerezhet ingatlant, ha az valamilyen ügylet fedezetéül
szolgált, vagy felszámolási eljárás útján jutott a hitelintézet birtokába.
Ezeket a befektetéseket azonban a hitelintézetnek meghatározott idõn belül el
kell idegenítenie.
a 85. §-hoz
A Javaslat a hitelintézet összes befektetései vonatkozásában a hitelintézet
szavatoló tõkéjének 100 százalékában állapítja meg a korlátot. A befektetések
ilyen szigorú korlátozására azért van szükség, mert a befektetés alapvetõen
nem pénzügyi szolgáltatói tevékenység és a befektetések hozama az adózott
eredményt befolyásolja, tehát nem szolgálhat a pénzintézetnél elhelyezett
betétek fedezetéül. A Javaslat beiktatja továbbá annak tilalmát, hogy a
hitelintézet részesedést szerezzen illetõleg tagsági viszonyt létesítsen olyan
vállalkozásban, amelynek tartozásaiért a hitelintézetre tulajdonosként
korlátlan felelõsség hárulhat. Nem lehet a hitelintézetnek részesedése ezért
például közös vállalatban, hiszen ez esetben a közös vállalat által végzett
tevékenység kockázata a hitelintézet ügyfelei tekintetében ugyanolyan
veszélyes tényezõt jelent, mintha a hitelintézet azt önmaga végezte volna. Az
ilyen vállalkozás által végzett tevékenységre viszont nem vonatkoznak az e
Javaslatban elõírt bankbiztonsági elõírások.
A Javaslat ezért ezzel az elõírással azt a lehetõséget vonja meg a
hitelintézetektõl, hogy a hitelintézetekben meglevõ kockázatokat olyan
vállalkozásokban csoportosíthassák át, amelyekre a szigorúbb prudenciális
elõírások nem vonatkoznak.
A Javaslat az összes befektetések vonatkozásában is tartalmaz bizonyos
mentesítéseket, amelyek közül az egyik legfontosabb változás, hogy ezentúl a
kötvények a befektetési limitek vonatkozásában nem minõsülnek befektetésnek,
annak ellenére, hogy azok az adott vállalkozást hosszú távon szolgálják. A
szabály módosításának legfõbb oka, hogy a kötvények alapvetõen hitelezési
jogviszonyt testesítenek meg, így a befektetési korlátok alól kikerülnek és
csak a nagykockázat vállalások között kerülnek számításba.
A befektetési korlátok számításakor nem kell figyelembe venni azokat a
tételeket sem, amelyeket a szavatoló tõke számítás során egyébként már a
tõkébõl levontak. Ennek megfelelõen nem tartozik például a 100 százalékos
befektetési korlát alá a pénzintézeti befektetés, amely a szavatoló tõke
számítás során levonásra kerül, vagyis amelyet a hitelintézet 100 százalékos
mértékben tõkével fedez. Ugyanez vonatkozik azokra a befektetési korlát
túllépésekre, amelyeket a hitelintézet megfelelõ szavatoló tõkével fedezni
tudott.
a 86. §-hoz
Annak érdekében, hogy a hitelintézet által felvállalt kockázatok
rendszeresen összesítésre kerüljenek, illetve az utánuk képzendõ céltartalék
szükséges mértéke megállapítható legyen, szükséges, hogy a hitelintézet
rendszeresen értékelje és minõsítse eszközeit, vállalt kötelezettségeit,
valamint egyéb kihelyezéseit, ezáltal azok tényleges értéke megállapítható
legyen. A minõsítés részletes szabályaira vonatkozóan elõírásokat a Javaslat
nem állapít meg, hanem azt külön kormányrendelet hatáskörébe utalja, amely
megfelel az eddigi gyakorlatnak is.
a 87. §-hoz
A Javaslat a prudenciális szabályok között megkülönböztetett figyelmet
szentel a kockázati céltartalék képzés szabályainak.
A kockázati céltartalék pontos mértékének megállapítása a hitelintézetek
számára azért különösen fontos, mert ezáltal megtörténik eszközeik és vállalt
kötelezettségeik tényleges értéken való meghatározása, kimutatásra kerülnek
azok a veszteségek, amelyek a hitelintézet tevékenysége következtében már
bekövetkeztek, de kimutatásra egyébként még nem kerülnének. A kockázati
céltartalék elnevezésébõl adódóan is mindig egyedi mérlegtételhez vagy
mérlegen kívüli tételhez kötõdik, ezáltal beazonosítható az, hogy az adott
kockázati céltartalékot milyen követelés vagy mérlegen kívüli vállalt
kötelezettség után képezték. Kockázati céltartalék képzés szempontjából a
hitelezési, a kamat, az árfolyam, a befektetési, az ország valamint egyéb
kockázatokat kell figyelembe venni.
A kockázati céltartalék mértékére vonatkozóan szintén a Javaslat
felhatalmazása folytán kiadandó kormányrendelet tartalmaz további elõírásokat.
A hitelintézet tevékenysége során azonban gyakran merülhetnek fel olyan
veszteségek, amelyek nem köthetõk egyedi mérlegtételhez (ilyen például a
különbözõ koncentrációkból adódó veszteség), vagy pedig elõre nem láthatóak,
illetve elõre nem meghatározhatók. Az ilyen veszteségek fedezésére a kockázati
céltartalékképzés módszere nem megfelelõ, mert ezen veszteségek esetében az
egyedi tételhez való beazonosítás nem történhet meg.
A Javaslat ezért bevezeti az általános kockázati céltartalék képzési
kötelezettséget, amely az ilyen általános jellegû kockázatok fedezetéül
szolgál és amelyet a korrigált mérlegfõösszeg 1,25 százaléka erejéig kell
képezni. A hitelintézet számára az általános kockázati céltartalék képzése
költséget jelent, ami azt jelenti, hogy tõkeelemként figyelembe nem vehetõ,
ugyanakkor a veszteség és a behajthatatlan követelés leírására kockázati
céltartalékkal együtt felhasználható.
A különbözõ tartalékképzések rendszere a hitelintézetnél azt a célt
szolgálja, hogy a hitelintézet csak olyan jövedelmet mutathasson ki, amelynek
mértéke megfelel a tevékenységébõl származó tényleges jövedelmezõségnek,
vagyis nem tartalmaz olyan jövedelmi elemeket, amelyek realizálódása még nem
történt meg, vagy kétséges, továbbá biztosítva legyen, hogy a jövedelme
kimutatásakor figyelembe vételre kerültek mindazok a veszteségek, amelyek a
hitelintézet tevékenységébõl származtak. A kockázati céltartalék, illetve az
általános kockázati céltartalék megképzése során az az elv került
figyelembevételre, hogy a pénzügyi szolgáltatói tevékenységnek természetes
velejárója az, hogy a pénzügyi vállalkozás kockázatokat vállal föl. A
kockázatok felvállalásából adódóan azonban az is természetszerû, hogy
veszteségek keletkezhetnek, és bár a hitelintézetnek törekednie kell ezen
veszteségek minimalizálására, azok teljes mértékben nem zárhatók ki.
Az ilyen veszteségek keletkezése mindaddig nem jelent különösebb problémát
a pénzügyi intézmény számára, ameddig azt megfelelõ jövedelemmel vagy tõkével
fedezni tudja. A Javaslat ezen elõírásai ennek a veszteség fedezésnek az
alapjait teremtik meg.
XIII. fejezet
88. §-hoz
A Javaslat elõírja a hitelintézetek számára, hogy visszafizetendõ
pénzeszközöknek a nyilvánosságtól történõ gyûjtése érdekében betét elfogadásán
kívül kizárólag kötvényt vagy letéti jegyet bocsáthatnak ki. Az eddigi
gyakorlat alapján ugyanis a bankok olyan pénzügyi eszközöket is felhasználtak
forrásgyûjtés céljából, amelyek értékpapírnak a hatályos jogszabályok alapján
nem minõsültek, és a betétbiztosítás szempontjából való figyelembevételük sem
volt egyértelmû, mivel betétszerzõdés általában nem állt mögöttük. A Javaslat
ezen elõírásával a hitelintézetek számára forrásgyûjtésre kizárólag a betét
elfogadást, a kötvény, illetve a letéti jegy kibocsátást teszi lehetõvé.
Ezáltal a hitelintézetek forrásgyûjtési tevékenysége megfelelõ jogi
alapokra kerül és elkerülhetõek lesznek a forrásgyûjtés módjának eltérõ
megítélésébõl származható jogviták.
a 89. §-hoz
A hitelintézetek mûködése során alapvetõ követelmény, hogy a hitelintézet a
vele szemben támasztott követeléseknek eleget tudjon tenni. Az azonnali
fizetõképesség biztosítása a hitelintézet követeléseinek és kötelezettségeinek
naprakész nyilvántartását igényli, hiszen azok különbözõ lejárati idõpontban
és összegekben jelennek meg.
A hitelintézetek a lejárati transzformációból vagyis a náluk rövid távra
elhelyezett források hosszabb távra való kihelyezésébõl jelentõs jövedelmet
képesek realizálni. Az ilyen tevékenység azonban egyben azzal is jár, hogy
veszélybe kerülhet az azonnali fizetõképesség biztosítása. A Javaslat lehetõvé
teszi a hitelintézetek számára az ilyen jellegû lejárati transzformáció
végzését, azonban a Kormány hatáskörébe utalja, hogy a lejárati szerkezettel
kapcsolatosan követelményeket írjon elõ a hitelintézetek számára. A
hitelintézet az azonnali fizetõképesség biztosítása érdekében köteles belsõ
szabályzatot és tervet készíteni.
XIV. fejezet
90. §-hoz
A Javaslat az eddig használt pénzintézeti csoport fogalom helyett bevezeti
a bankholding fogalmát. Ez a fogalom meghatározás és a rávonatkozó szabályozás
megfelel a 92/30/EGK irányelvének, amely a hitelintézetek összevont alapú
felügyeletérõl rendelkezik. Az új fogalom jelentõs bõvítést eredményez, és már
nem csupán a valamilyen okból összetartozó pénzintézetek csoportját jelöli,
hanem magában foglalja mindazokat a járulékos vállalkozásokat is, amelyek
pénzügyi szolgáltatói tevékenységet nem folytatnak, de az adott vállalkozási
csoporthoz tartoznak.
A pénz- és tõkepiacon fennálló összefonódások következtében ugyanis gyakran
elõfordulhat, hogy hitelintézet biztosító intézetet vagy értékpapír-
forgalmazót tulajdonol, illetve hogy ezek az intézmények azonos tulajdonosi
körhöz tartoznak. Tekintettel arra, hogy a bankholding vállalat által
tulajdonolt vállalkozásokon belül a kockázatok egyébként átcsoportosíthatóak
lennének és ezáltal lehetõvé válna a bankbiztonságra vonatkozó szabályok
kijátszása, a Javaslat szigorú elõírásokat állapít meg a bankholdingok
egészére vonatkozóan is.
A Javaslat értelmezõ rendelkezései között meghatározza, hogy bankholding
vállalat csak hitelintézet lehet. A Javaslat a bankholding vállalatra nézve
akkor ír elõ kötelezõen végrehajtandó rendelkezéseket, amennyiben annak
székhelye belföldön van bejegyezve, és nem leányvállalata egy magyarországi
székhelyû pénzügyi hitelintézetnek. A bankholding vállalatra nézve a Javaslat
alapvetõen azt a kötelezettséget állapítja meg, hogy a bankholding vállalat
köteles úgy irányítani és összehangolni az ellenõrzése alatt álló pénzügyi
intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy mind a
holdingtagok, mind a holdingvállalat számára külön-külön és együttesen is
biztosított legyen az óvatos, körültekintõ és biztonságos mûködés. Ez azt
jelenti, hogy a Javaslat felelõsséget állapít meg a bankholding vállalatra
nézve az egyes holdingtagok irányítását illetõen, illetve az egész bankholding
összehangolt mûködésére.
A Javaslat egyben eszközt is biztosít a bankholding vállalatnak annak
érdekében hogy eleget tudjon tenni a Javaslatban megállapított felelõsségnek,
Így utasíthatja az ellenõrzött pénzügyi intézmény igazgatóságát olyan
döntések meghozatalára illetõleg végrehajtására, amelyekkel mind az
ellenõrzött pénzügyi intézmény biztonsági elõírásoknak való megfelelését, mind
a bankholding egészének biztonsági megfelelését érintik. Az ilyen utasításokat
az ellenõrzött pénzügyi intézmény köteles végrehajtani.
a 91. §-hoz
A Javaslat a Felügyelet számára elõírja az összevont (konszolidált)
felügyelet végzésének kötelezettségét, amely kiterjed a bankholding-
vállalatokra, a bankholdinghoz tartozó vállalkozásokra, az olyan pénzügyi
intézményekre és járulékos vállalkozásokra, amelyek jegyzett-tõkéjének
legalább 20 százaléka közvetlenül, vagy közvetve a bankholdinghoz tartozó
vállalkozás tulajdonába van, illetve az olyan pénzügyi intézményekre és
járulékos társaságokra, amelyek nem tartoznak a bankholdinghoz, de amelyek
olyan személy ellenõrzése alatt állnak, aki a bankcsoportot vagy annak
valamely hitelintézet tagját is ellenõrzik.
A Javaslat ezen elõírásaival azt kívánja biztosítani, hogy a bankholdingok
esetében az összevont felügyelet jelentse mindazon kockázatoknak az
ellenõrzését, mely a bankholding pénzügyi pozícióját, és amely ezáltal a
bankholdinghoz tartozó hitelintézet pénzügyi pozícióját és ezen keresztül a
nála elhelyezett betétek biztonságosságának mértékét érintheti.
Tekintettel arra, hogy a külföldön bejegyzett székhelyû bankholding
felügyeleti ellenõrzése megfelelõ információk és eszközök hiányában nem
biztosítható, a Javaslat lehetõséget ad a Felügyelet számára arra, hogy más
országok felügyeleti feladatait ellátó szervezeteivel együttmûködési
megállapodást kössön a bankholdingok felügyeletéhez kapcsolódó felügyeleti
feladatok megosztásáról. Ennek a lehetõségnek várhatóan akkor lesz nagyobb
jelentõsége, amikor Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, amelyen belül
a hitelintézet székhelye szerinti ország felügyeletének elve mûködik, vagyis
egy hitelintézetet mindig annak az országnak a felügyeletének kell
ellenõriznie, ahol a hitelintézet be van jegyezve.
a 92.-93. §-hoz
A felügyeleti tevékenység hatékony ellátásának érdekében a Javaslat a
Felügyelet hatáskörébe utalja a bankholdingokról való nyilvántartás vezetését,
amelyekben a bankholding vállalat alapvetõ adatai, illetve az általa
tulajdonolt intézmények felsorolása található. A Javaslat kötelezõen
megállapítja, hogy a bankholdingok a létrejöttüket követõen haladéktalanul
kérni kötelesek a felügyeleti nyilvántartásba való bejegyzést. A Javaslat a
Felügyelet számára lehetõséget ad az összevont felügyeleti funkció
ellátásához, mind a nem helyszíni, vagyis az információ átadásán alapuló
ellenõrzés lefolytatására, mind helyszíni ellenõrzések végzésére bankholding
vállalatnál illetve a hozzá tartozó pénzügyi intézményeknél.
A Felügyelet a bankholding-vállalat, illetve a hozzátartozó pénzügyi
intézmények tevékenységérõl rendszeresen, vagy esetenként információt kérhet
és elõírhatja, hogy az ily módon átadott információt az adatszolgáltató
könyvvizsgálóval hitelesítesse. Bankholding-vállalat a számviteli elõírásoknak
megfelelõen évente konszolidált beszámolót köteles készíteni, amelyet
könyvvizsgálóval hitelesíttetni köteles. Ezt az éves beszámolóját, valamint
üzleti jelentését legkésõbb a tárgyévet követõen szeptember 30-ig köteles
megküldeni a Felügyelet számára. A Felügyelet ezekbõl a jelentésekbõl
alapvetõen azt ellenõrizheti, hogy a bankholding-vállalat egésze, illetve a
bankholdinghoz tartozó pénzügyi intézmények hogyan felelnek meg e Javaslat
biztonsági elõírásainak, illetve hogy a bankholdinghoz tartozó hitelintézet
törvényi elõírásoknak való megfelelésénél milyen, a bankholding-tagságból
következõ további kockázatokkal kell számolni.
a 94. §-hoz
A Javaslat szerint az összevont felügyelet megfelelõ ellátásához azonban
nem elegendõ az információ szolgáltatáson alapuló vizsgálatok végzése. Az
adatszolgáltatás során a Felügyelet tudomására jutott tény, vagy más helyrõl
származó információ helyszíni ellenõrzés végzését indokolhatja, amely során
megtörténik az átadott jelentések, adatok és információk valódiságának illetve
pontosságának ellenõrzése.
Amennyiben az összevont felügyelet külföldön végrehajtandó helyszíni
ellenõrzést követelne meg, a Javaslat lehetõséget ad a Felügyelet számára,
hogy más ország illetékes felügyeleti szervét vagy kijelölt könyvvizsgálót,
illetve egyéb szakértõt kérjen fel a helyszíni ellenõrzés lefolytatására, vagy
abban való közremûködésre. Ezáltal egyrészt jelentõsen lecsökkenthetõ az adott
vizsgálat lefolytatásának a költsége, másrészt pedig biztosított, hogy a
vizsgálatot végzõ az adott ország szabályozását is ismerõ szakértõ legyen.
a 95. §-hoz
Bankholding esetében a bankbiztonsági elõírások megtartásának vizsgálatakor
alapvetõ fontossága van a bankholding szinten számított szavatoló tõke
megállapításának, amelynek számítási módjára vonatkozóan a Javaslat ad
elõírásokat. A bankholding a holding szinten számított szavatoló tõke
számításakor az általa tulajdonolt vállalkozások saját, vagy szavatolt
tõkéjének olyan hányadát számíthatja hozzá, amely megegyezik az általa az
ellenõrzött vállalkozásban közvetlenül és közvetve birtokolt tulajdoni illetve
szavazati hányadnak.
Ennél az elõírásnál figyelembe kell venni azt is, hogy amennyiben a
bankholding vállalat hitelintézet, akkor a szavatoló tõke számítása során a
más pénzügyi intézményekbe való befektetései a saját szavatoló tõkéjébõl már
eleve levonásra kerülnek. Ez az elõírás tehát nem jelenti a tõke duplázódását
a bankholding-vállalat csoporton belül, hanem elõsegíti a ténylegesen
rendelkezésre álló szavatoló tõke mértékének meghatározását. A bankholding
vállalat az általa tulajdonolt intézmény szavatoló tõkéjét saját szavatoló
tõkéjéhez csak akkor számíthatja hozzá, amennyiben az általa tulajdonolt
intézménytõl erre vonatkozóan egyértelmû és megbízható információval
rendelkezik.
a 96. §-hoz
A Javaslat a bankholdinghoz tartozó hitelintézetek számára együttesen is
kötelezõvé teszi a kockázatvállalásra, az értékpapír ügylet hitelezésére, a
befektetésekre, a kapcsolódó hitelre, az eszközök minõsítésére, a kockázati
céltartalék képzésére vonatkozó szabályokat. Itt az összevont elõírás
elsõsorban azért szükséges, mert létezhet olyan eset, elsõsorban a különbözõ
koncentrációkból adódóan, mikor a bankholding vállalathoz tartozó
hitelintézetek külön-külön megfelelnek a jogszabályi elõírásoknak, de
bankholding szinten már nem.
XV. fejezet
a 97. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltatói tevékenység alapvetõen a
bizalmon alapszik, a bizalom erõsítése érdekében a fejlett országokban
különféle betétbiztosítási rendszereket vezettek be. Ezek célja (küldetése,
funkciója) az, hogy a betétes által a hitelintézeteknél elhelyezett betétek
bizonyos összeghatárig biztosítottak legyenek, azaz a hitelintézet
megoldhatatlan likviditási problémái esetén visszafizetésük garantált legyen.
A volt szocialista országok közül elsõként Magyarországon került sor a
betétbiztosítási rendszer kialakítására, amikor 1993-ban külön törvény
létrehozta az Országos Betétbiztosítási Alapot. Több ország gyakorlatában a
betétbiztosítási intézmény és a bankfelügyelet ellátó szerv szoros
kapcsolatban tevékenykedik. Az eddigi betétbiztosítási gyakorlat is azt
mutatta, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap és a Felügyelet
együttmûködését erõsíteni kell, különös tekintettel arra, hogy a Felügyelet
hatósági jogköre és az Alap pénzügyi forrása együtt jobb hatásfokkal képes
növelni a betétek biztonságát. Az e Javaslatban az Országos Betétbiztosítási
Alapra meghatározott elõírások alapvetõen az eddig hatályos, OBÁ-ra
vonatkozó törvény rendelkezésein alapulnak, de közel a három év mûködési
tapasztalatai is felhasználásra kerültek. Az OBÁ-ra vonatkozó szabályok
korábbi kidolgozása során is és a Javaslatban is felhasználásra került az
Európai Parlament és a Tanács 1994. május 30-án kelt, a betétbiztosító
rendszerekrõl szóló 94/19/EGK irányelve.
Az Országos Betétbiztosítási Alap alapvetõen a hitelintézetek befizetésébõl
mûködik és a hitelintézetnél elhelyezett betétek ezen keresztül közvetetten a
hitelintézet tevékenységének biztonsági alapjait teremti meg. A hitelintézetek
kötelesek az Országos Betétbiztosítási Alaphoz csatlakozni, amely csatlakozás
maga után vonja az egyszeri csatlakozási, majd az éves rendszeres biztosítási
díj fizetését, adatszolgáltatási kötelezettséget. Cserébe azt a szolgáltatást
nyújtja, hogy a betétesek által a hitelintézeteknél elhelyezett betétek 1
millió Ft összeghatárig az OBA által biztosítva vannak.
Nem köteles az Alaphoz csatlakozni az olyan hitelintézet, amelyet
meghatározott pénzügyi szolgáltatás végzésére külön törvénnyel hoznak létre, s
amelynek kötelezettségeiért a magyar állam kezességet vállal.
Hitelszövetkezetnek az Alaphoz való csatlakozását a Javaslat azért zárja ki,
mivel a hitelszövetkezet kizárólag a hitelszövetkezeti tagoktól fogadhat el
betétet, így a hitelszövetkezeti betétes kockázata nem jelenti az összes
magyarországi betétessel való közös kockázati csoportba tartozást. Nem zárja
ki ugyanakkor a Javaslat azt, hogy a Magyarországon mûködõ hitelszövetkezetek
önkéntes betétbiztosítási alapot hozzanak létre a náluk elhelyezett betétek
kockázatának csökkentése érdekében.
a 98. §-hoz
A Javaslat meghatározza az Alap feladatát, amely elsõdlegesen a betétesek
részére való kártalanítási összeg kifizetésére; a betéteseket fenyegetõ
veszteség csökkentésére, elhárítására irányuló megelõzõ intézkedések
meghozatalára, továbbá az állami kezesség beváltásában való közremûködésre, a
felszámolási eljárásban való részvételre, végül a betétesek tájékoztatására
terjed ki. Az Alap a betétesektõl és más hitelezõktõl kapott megbízás alapján
ellátja a képviseletet az egyezségi tárgyaláson, illetve a felszámolási
eljárás során.
a 99. §-hoz
A Javaslat nevesíti, a 104. § pedig részletezi az Alapnak a betétek
befagyásának megelõzését célzó feladatait. Ezt az a tapasztalat indokolja,
hogy az esetek többségében mind az OBA, mind a betétesek számára elõnyösebb -
az OBA részérõl pénzügyi terhek vállalása árán is - a betétek befagyásának és
a hitelintézet felszámolásának elkerülése.
A Javaslat meghatározza, hogy az Alap által nyújtott biztosítás továbbra is
csak a névre szóló betétek esetében alkalmazható, a kártalanításra való
jogosultság szigorúan kötõdik ahhoz, hogy a betétes kiléte a betét
befagyásának pillanatában egyértelmûen megállapítható legyen. A Javaslat nem
változtat azon az elõíráson sem, hogy a biztosítás az 1993. június 30-ig
jogszabályban vállalt állami garancia, illetve állami helytállás nélkül,
valamint az 1993. június 30-át követõen állami garanciavállalás nélkül az OBA-
ban tagsággal rendelkezõ hitelintézeteknél elhelyezett betétekre vonatkozik.
a 100. §-hoz
A Javaslat tartalmazza szervezetek és személyek felsorolását, amelynek
betéteire a biztosítás nem terjed ki. A korlátozás indoka, hogy ezen
szervektõl elvárható a gondos betételhelyezés, valamint olyan személyeket
kellene kártalanítani e korlátozás hiányában, akik kapcsolatba hozhatók a
hitelintézet csõdjével, illetve a pénzmosásból származik betétjük.
a 101. §-hoz
A Javaslat az Alap által kártalanításra jogosult betétes részére a
befagyott tõke és kamat összegére vonatkozó kifizetési összeghatárt továbbra
is 1 millió Ft-ban állapítja meg. Devizabetét esetén két megoldást tartalmaz a
Javaslat attól függõen, hogy az MNB jegyzi-e vagy sem a betét alapjául
szolgáló devizát. Az elsõ esetben a betét befagyásának napján az MNB által
megállapított deviza eladási árfolyamon történik a kártalanítás, míg a második
esetben a magyar hitelintézetek által közzétett legmagasabb és legalacsonyabb,
az adott pénznemre vonatkozó devizaeladási árfolyamok számtani átlagát kell
figyelembe venni, ha ilyen nincs, akkor a deviza betétet kezelõ hitelintézet
deviza eladási árfolyama irányadó a kártalanítási összeg megállapítására. A
Javaslat elõírásai szerint a forintbetétek esetében a kártalanítás szerzõdéses
kamatösszegét, de legfeljebb az átlagos jegybanki kamatlábat kell kifizetni,
míg devizabetétek esetében a szerzõdés szerinti kamatot, de legfeljebb az öt
legnagyobb hazai hitelintézet által jegyzett kamatláb számtani átlaga alapján
megállapított kamatot fizeti meg az OBA.
Az (5) bekezdés alapján egyazon betét biztosítottságának mértéke növelhetõ
azáltal, hogy a betétnek több tulajdonosa van. Ebben az esetben ugyanis az 1
millió forintos összeghatár a közös betét minden egyes tulajdonosára külön-
külön érvényes.
Ha egy betétes két vagy több hitelintézetnél helyezett el betétet és a
hitelintézetek egyesülnek - vagy a betéteket az egyik hitelintézet átruházza
egy másikra -, emiatt a betétes biztosításának mértéke nem csökkenhet. Ennek
érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy hitelintézetek egyesülése, illetve
a betétek átruházása esetén az ilyen betétek továbbra is úgy minõsülnek,
mintha azokat különbözõ hitelintézeteknél helyezték volna el.
A betétesnek az Alap által történõ kártalanítása nem jelenti azt, hogy az
OBA által meg nem térített, a hitelintézettel szemben fennálló tõke- és
kamatkövetelése megszûnne, hanem azokat a hitelintézettel szemben a
felszámolási eljárás során továbbra is érvényesítheti. Ezek a további
követelések azonban a kielégítési sorrendet is figyelembe véve csak, a
felszámoló által megállapított kielégítési hányad mértékében (ami 0 vagy akár
100 százalék is lehet) érvényesíthetõk. Az Alappal szembeni kártalanítási
igényekre egyébként az elévülés általános és különös szabályai érvényesek.
a 102. §-hoz
A Javaslat megteremti a biztosított betétek vonatkozásában - az 1 millió
forintos kártalanítási összeghatáron belül - a hitelintézet és a betétes
közötti beszámítás lehetõségét abban az esetben, ha a befagyott betét
tulajdonosának a hitelintézettel szemben hitel vagy más ügylettel kapcsolatos,
esedékes, vagy a betét kifizetéséig esedékessé váló tartozása van. Ezúton
elérhetõ, hogy a hitelintézet az õt jogszerûen megilletõ követetésekhez minden
külön eljárás nélkül hozzájusson.
a 103. §-hoz
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy az Alap közremûködjön az állam által
1993. június 30-át követõen védeni kívánt betétek biztosításában. Az állam
megbízhatja továbbá az Alapot azzal, hogy az állami kezesség beváltásból
származó fizetési kötelezettségét - a szükséges fedezet rendelkezésre
bocsátásával - helyette teljesítse. Mindez szabályozottabbá, ellenõrizhetõbbé
teszi az állam garanciális kötelezettségeinek teljesítését anélkül, hogy az
ilyen kifizetések bonyolítására külön szervezetet kellene létrehozni.
XVI. fejezet
104. §-hoz
Hitelintézetek válsága esetén elõfordulhat, hogy mind a betétesek
összessége, mind az Alap számára pénzügyileg is kedvezõbb elkerülni a betétek
befagyását és az azonnali nyílt felszámolást, a betét befagyással együttjáró
botrány, pánikhangulat, valamint az eszközök kényszerértékesítésébõl adódó
veszteség miatt. Ezért indokolt az Alap felruházása olyan jogosítvánnyal, hogy
a betétek befagyásának elkerülése, ezáltal a betétesek veszteségének
csökkentése, vagy elhárítása érdekében - szigorúan a legkisebb költség elvét
követve - például hitelt vagy alárendelt kölcsönt nyújthasson, kezességet
vállalhasson, tulajdonrészt szerezhessen hitelintézetben, vagy fedezetet
nyújthasson a betétállománynak egy biztonságos hitelintézetre való
átruházásához a Felügyelettel egyeztetett módon.
Az ilyen módon vállalt feltételes és feltétlen kötelezettségvállalások
együttes összege azonban nem haladhatja meg a hitelintézetnél elhelyezett
biztosított betétek után kifizetendõ kártalanítás várható összegét. Erre a
korlátozásra azért van szükség, hogy az Alap maga ne kockáztassa túlzott
mértékben a hitelintézetek által biztosítási díjként hozzá befizetett
összegeket, azaz a kártalanítási kifizetést helyettesítõ kötelezettségvállalás
ne lehessen nagyobb, mint a betétesek kártalanításával járó pénzkifizetés.
a 105.-106. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a kártalanítási összeg a betétesek számára történõ
kifizetésének tájékoztatási és technikai szabályait, továbbá egyértelmûsíti,
hogy a kártalanításra való jogosultság elismerésének elõfeltétele az, hogy a
betétes által szolgáltatott azonosító adatok megegyezzenek a hitelintézetnél
nyilvántartott adatokkal.
a 107. §-hoz
Ha az Alap a betétesek számára kártalanítási összeget fizetett ki, akkor a
hitelintézettel szembeni követelés - a kifizetett összeg erejéig - a
betétesrõl az Alapra száll át. Ezáltal az Alap a felszámolási eljárás során
hozzájuthat az általa kifizetett összeghez, illetve annak egy részéhez, ami
csökkenti az Alap veszteségét. Az OBA által kezelt pénzalapok védelmét
szolgálja az is, hogy ily módon az Alapnak a hitelintézettel szembeni
követelései a kielégítési sorrend szempontjából elõnyös helyet foglalnak el.
XVII. fejezet
a 108-109. §-hoz
A Javaslat meghatározza az Alap jogállását, valamint adózási kedvezményeit,
amelyek biztosítása az intézmény non-profit jellegébõl adódik. Az Alap
pénzügyi-számviteli ellenõrzését az Állami Számvevõszék végzi.
a 110. §-hoz
Az Alapot az igazgatótanács irányítja, amelynek az MNB elnöke, a
Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, a Felügyelet elnöke, a
hitelintézetek érdekképviseleti szervezete által kijelölt két személy, továbbá
az Alap ügyvezetõ igazgatója a tagja, távollétükben pedig mindezen személyek
kijelölt helyettese. Az Alap által történõ pénzügyi kötelezettségvállaláshoz
az Igazgató Tanács legalább négy tagjának szavazata szükséges, egyéb
döntésekhez elég az egyszerû szavazati többség.
a 111. §-hoz
A Javaslat meghatározza az igazgatótanács hatáskörébe utalt feladatokat,
döntési jogokat és a feladatai ellátását segítõ, együttmûködõ partnerei közül
nevesíti a Felügyeletet. A Felügyelet különösen az információs rendszere,
elemzõ, probléma-felismerõ képessége révén tudja elõsegíteni az OBA feladatai
ellátását.
a 112.-113. §-hoz
Az Alap igazgatótanácsa nevezi ki az ügyvezetõ igazgatót és gyakorolja
felette a munkáltatói jogokat. Az Alap munkaszervezetének élén az ügyvezetõ
igazgató áll, aki gyakorolja az alkalmazottak feletti munkáltatói jogokat.
a 114.-117. §-hoz
Az Alap a biztosítási díj mértékének megállapításához rendszeresen
információkat kérhet a hitelintézetektõl. Ezek az információk azonban csak
olyanok lehetnek, melyeket a hitelintézet a Felügyelet, vagy az MNB számára
nem közöl. Ez az elõírás a hitelintézeteket mentesíti a párhuzamos
adatszolgáltatási kötelezettség alól.
A Javaslat az Alap alkalmazottai, tisztségviselõi, megbízottai, valamint
az igazgatótanács tagjai számára elõírja a banki és üzleti titok
megõrzésének kötelezettségét. Az Alap tisztségviselõire és alkalmazottaira
hasonló összeférhetetlenségi és kártérítési felelõsségi szabályok vonatkoznak,
mint a Felügyelet dolgozóira.
A Javaslat korlátozza az Alappal szemben érvényesíthetõ kártérítési igényt,
amely csak akkor érvényesíthetõ, ha az Alap törvénysértõ eljárása közvetlenül
vezetett a kár bekövetkezéséhez.
a 118. §-hoz
A Javaslat lehetõvé teszi az Alap számára, hogy a betétesek részére történõ
kifizetések teljesítése érdekében belföldi, illetve külföldi hitelintézeteknél
is nyithasson bankszámlát. Az Alap pénzforgalmi számláját az MNB vezeti,
pénzeszközeit pedig kockázatmentes állampapírban kell tartania.
XVIII. fejezet
a 119. §-hoz
Az Alap forrásai a csatlakozási díj, a hitelintézetek által teljesített
rendszeres, illetve rendkívüli éves befizetés, a Felügyelet által beszedett
bírságok összegének 80 százaléka, az Alap által felvett hitel, illetve
kibocsátott kötvény, valamint az egyéb - pl. kamat - bevételek.
A Javaslat szabályozza az Alap által történõ hitelfelvételt, amelyre abban
az esetben kerülhet sor, ha az Alap rendelkezésre álló pénzeszközei nem
elegendõek a betétesekkel szembeni kötelezettségei maradéktalan
teljesítéséhez. Az Alap az MNB-tõl vagy hitelintézettõl vehet fel hitelt.
Annak érdekében, hogy az Alap a kölcsönforráshoz minél alacsonyabb
kamatozással juthasson, a Javaslat elõírja, hogy a Kormány kezességet vállal,
ha azt az Alap kéri. Az Alap külföldi pénznemben vállalt biztosítás kifizetése
érdekében devizát vásárolhat.
a 120. §-hoz
A Javaslat az Alaphoz való csatlakozási díjat továbbra is a jegyzett tõke
fél százalékában állapítja meg. Ez abból a feltételezésbõl indul ki, hogy a
tevékenység megkezdésének idõpontjában a hitelintézet méretére vonatkozó
mutatóként a jegyzett tõke használható.
a 121.-122. §-hoz
A Javaslat a hitelintézetek éves rendszeres díjfizetési kötelezettségeinek
megállapítását - meghatározott keretek között - az Alap hatáskörébe utalja. A
díj mértéke az Alap által biztosított betétek és az ugyancsak biztosított - a
passzív idõbeli elhatárolások között szerepeltetett - kamatok együttes teljes
állományának a két ezreléke évente. A Javaslat azonban lehetõséget ad az Alap
számára arra, hogy ha valamely hitelintézetrõl megállapítható, hogy az
különösen kockázatos tevékenységet folytat, akkor az általánosnál magasabb
éves díjat állapítson meg részére. Ez esetben sem lehet azonban magasabb az
éves díj, mint a biztosított betétállomány három ezreléke.
Az Alap mûködése során adódhat olyan eset, amikor egy vagy több
hitelintézet fizetésképtelensége az Alapot olyan kártérítés kifizetésére
kötelezi, amelyet az Alap önerõbõl nem képes teljesíteni és ezért hitelt kell
felvennie. Ilyen esetben a Javaslat lehetõséget ad az Alap számára arra, hogy
a hitelintézetekre egységesen - azaz a normál díj szempontrendszerét követve -
rendkívüli fizetési kötelezettséget írjon elõ. A hitelintézetek számára fontos
garanciális szabály azonban, hogy ez a rendkívüli kötelezettség nem haladhatja
meg a normál éves díj kétszeresét.
A hitelintézetek által az Alapba befizetett összegek költségnek minõsülnek,
azaz adózatlan forrásból teljesíthetõk.
a 123.§-hoz
Az Alaphoz való csatlakozási nyilatkozatot az Alap által közzétett formában
kell megtenni, és az Alapnak, másolatát pedig a Felügyeletnek - a mûködési
engedély iránti kérelemhez mellékelve - benyújtani.
XIX. fejezet
a 124.-127. §-hoz
A hitelintézet az Alap tagjainak sorából kizárható, ha fizetési
kötelezettségét határidõre nem teljesíti, üzletszabályzatában az Alapban való
tagságát megtévesztõ módon tünteti fel, tévesen tájékoztat az Alap által
biztosított betétekkel kapcsolatos lényeges kérdésekrõl, jogszabályba ütközõ
módon hirdeti a betétbiztosítást, vagy nyilvántartása nem teszi lehetõvé a
betétesek kártalanítási jogosultságának egyértelmû megállapítását. A
hitelintézetnek a betétbiztosítással kapcsolatos kötelezettségei megsértése
esetén az Alap kezdeményezheti felügyeleti szankciók alkalmazását.
A hitelintézetet az Alap azonnali hatállyal kizárja, ha a Felügyelet
határozata alapján a hitelintézet nem gyûjthet tovább betéteket. Az Alapból
való kizárás nem vonja maga után a betétesek érdekeinek csorbulását, mert az
alapvetõen nem a betétesek biztosítottsága ellen irányul, hanem a
hitelintézetre nézve jelent súlyos szankciót, mert az Alapból való kizárással
egyidejûleg a Felügyelet megvonja a betétgyûjtési tevékenységre való
jogosultságát.
Az Alap huszonnégy órán belül köteles írásban tájékoztatni a Felügyeletet,
illetve a MNB-t, ha a hitelintézet kizárására a 124. §-ban rögzített kizárási
okok miatt került sor. A betétesek széles körének tájékoztatását szolgálja a
Javaslat azon rendelkezése, mely szerint a kizárás tényérõl az Alap a kizárást
követõ negyvennyolc órán belül két országos napilapban felhívást tesz közzé.
XX. fejezet
128.-130.§
A Javaslat lehetõvé teszi a hitelintézetek számára önkéntes
betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapok létrehozását. Az önkéntes
alap nagy önállóságot élvez, így pénzeszközei nem vonhatók el és a létesítõ
okiratban meghatározott célon kívül másra nem fordítható. Az önkéntes alap
pénzeszközeit csak készpénzben, vagy állampapírban tarthatja. Az alap
forrásait képezi a befizetett összegeken kívül - melyek egyéb ráfordításként
számolhatók el - a Felügyelet által a hitelszövetkezetektõl beszedett bírságok
80 százaléka is, ha az önkéntes alapot hitelszövetkezetek hozták létre. A
Javaslat rögzíti az önkéntes alapot létesítõ okirat tartalmi kellékeit.
Az önkéntes alap létrehozásához és megkezdéséhez felügyeleti jóváhagyás
kell és az alap köteles tájékoztatni a Felügyeletet, ha betétek befagyása
miatt, illetve kifizetés elkerülése érdekében intézkedéseket kell
foganatosítania.
XXI. fejezet
a 131. §-hoz
A Javaslat a pénzügyi intézményekre a vállalkozások számvitelére vonatkozó
elõírásokon túlmenõen kötelezõvé teszi azt is, hogy nyilvántartásait a
felügyeleti és a jegybanki ellenõrzése is alkalmas módon vezesse. Az ilyen
nyilvántartás vezetés teszi lehetõvé ugyanis az egyes bankbiztonsági elõírások
betartásának ellenõrzését, amelyekkel a pénzügyi intézmény ellenõrizni tudja,
hogy eleget tett a jogszabály elõírásának, és a felügyeleti hatóságok is
vizsgálni képesek a jogszabályok betartatását.
Ez a követelmény kiegészül azzal is, hogy a nyilvántartásokat magyar
nyelven kell vezetni. Különösen a vegyes tulajdonban lévõ bankok esetében
fordul elõ gyakran, hogy nyilvántartásaikat nem magyar nyelven vezetik, ami az
ellenõrzõ munkát jelentõsen hátráltatja.
a 132.§-hoz
A Javaslat elõírja a pénzügyi intézmények számára, hogy könyvvizsgálói
záradékot is tartalmazó éves beszámolójukat az üzleti jelentéssel együttesen
két országos napilapban tegyék közzé. Ennek elõírása azért szükséges, hogy a
pénzügyi intézmények ügyfelei megfelelõen tájékozódhassanak arról, hogy milyen
annak a pénzügyi intézménynek a helyzete, amelynél betétet kívánnak
elhelyezni, vagy amelynél már betétet helyeztek el. Az éves beszámoló
közzétételének elõírásai ezért az ügyfelek minél jobb tájékozódását igyekszik
elõsegíteni. A Javaslat a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettségét
legkésõbb a tárgyévet követõ szeptember 30-ig teszi kötelezõvé.
XXII. fejezet
a 133. §-hoz
Hitelintézetek könyvvizsgálata esetén a könyvvizsgálónak jóval nagyobb
felelõssége, mint egy gazdasági vállalkozás könyvvizsgálójának. A
könyvvizsgálónak egyrészt szélesebb körû ellenõrzést kell folytatnia a
hitelesítõ záradék megadásához, mert a hitelintézetek mérete általában
meghaladja a gazdasági vállalkozásokét. Másrészt azonban a hitelintézeteknél
elhelyezett idegen források kockázatosságának mértékének megítéléséhez az
adott pénzügyi intézmény nyilvánosság számára készített jelentései alapvetõ
fontosságúak.
Hitelintézeteknél végzett könyvvizsgálati munka hatékonyságának javítása
érdekében a Javaslat megállapítja, hogy hitelintézetnél könyvvizsgálati
tevékenységet csak az a könyvvizsgáló végezhet, akit a Felügyelet az általa
vezetett könyvvizsgálói névjegyzékbe hitelintézeti könyvvizsgálói minõsítéssel
nyilvántartásba vett. Ez az elõírás azt hivatott biztosítani, hogy
hitelintézet minõsítését olyan könyvvizsgáló végezze, aki ahhoz megfelelõ
szakmai gyakorlattal és iskolai végzettséggel rendelkezik, és akirõl
valószínûsíthetõ, hogy a könyvvizsgálati munkát megfelelõ gondossággal fogja
elvégezni.
A Javaslat továbbá szigorú elõírásokat tartalmaz a könyvvizsgáló
függetlenségének megõrzésére és ezért részletesen meghatározza, hogy milyen
összeférhetetlenségi okok léphetnek fel a könyvvizsgáló tekintetében, amelyek
az adott pénzügyi intézménynél való könyvvizsgálatát kizárják, illetve
csökkentik a könyvvizsgáló függetlenségét. A Javaslat kötelezi a pénzügyi
intézményt arra, hogy legalább öt évente köteles legyen új természetes személy
könyvvizsgálót megválasztani.
A pénzügyi intézménynél a könyvvizsgáló ötévenkénti cseréjének kötelezõvé
tételére azért van szükség, mert a tapasztalatok szerint az új
könyvvizsgálónak mindig nagyobb az érdekeltsége abban, hogy rámutasson az
adott pénzügyi intézménynél meglévõ hiányosságokra, szabálytalanságokra. A
Javaslat azonban csak a természetes személyre vonatkozó változtatást írja elõ,
azt nem zárja ki, hogy a pénzügyi intézmény ugyanazon a könyvvizsgáló cégen
belül egy másik könyvvizsgálót bízzon meg.
Amennyiben a könyvvizsgáló jövedelme túlzottan egy pénzügyi intézménytõl
függ, akkor az a függetlenség csorbulását jelenti, hiszen a könyvvizsgáló
abban is érdekeltté válik, hogy a jövõre vonatkozóan meghosszabbítsák a
szerzõdéseket. Az ilyen, elsõsorban gazdasági jellegû függõséget zárja ki a
Javaslat azzal az elõírással, hogy a hitelintézeti természetes személy
könyvvizsgáló esetében az egy hitelintézettõl vagy egy szövetkezeti
hitelintézettõl való jövedelme nem haladhatja meg a teljes jövedelmének 30
százalékát. Ennek az elõírásnak a vizsgálatánál nem csak a mérleg
hitelesítésével kapcsolatos munkálatokból származó jövedelmet kell figyelembe
venni, hanem a hitelintézettel kötött egyéb megbízási szerzõdésekbõl származó
bevételt is.
A hitelintézetek esetében a könyvvizsgálói feladatnak való megfelelés sok
munkát és idõt igényel, ennek következtében a könyvvizsgáló csak akkor képes
megfelelni a követelményeknek, amennyiben megfelelõ ideje jut a hitelintézet
átvizsgálására. A Javaslat ezért korlátozza az egy természetes személy
könyvvizsgáló által felvállalható auditori munkákat. Az elõírás szerint egy
természetes személy könyvvizsgáló maximum öt hitelintézetnél és legfeljebb tíz
szövetkezeti hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot. Ugyanez a
szabály érvényes a könyvvizsgálói társaságokon belül mûködõ könyvvizsgálókra
is. A könyvvizsgálói társaság egy-egy hitelintézettõl származó bevétele nem
haladhatja meg éves nettó árbevételének 10 százalékát.
a 134. §-hoz
A Javaslat megállapítja a könyvvizsgáló felelõsségét abban, hogy az a
vizsgálat eredményérõl köteles mind a hitelintézetet, mind a Felügyeletet
írásban haladéktalanul tájékoztatni az (1) bekezdésben felsorolt esetek
bármelyikében. A Javaslat ezáltal jelentõsen megváltoztatja a könyvvizsgáló és
a bank kapcsolatát, és az nem csupán a bank év végi eredményeinek és
beszámolóinak a hitelesítésére terjed ki, hanem az év közi tevékenység
folyamatos figyelemmel kísérésére is. A jelentési kötelezettség elõírása pedig
azért szükséges, hogy ezáltal a Felügyelet értesüljön azokról az eseményekrõl,
amelyek bankfelügyeleti intézkedés meghozatalát eredményezhetik.
a 135. §-hoz
Annak érdekében, hogy a könyvvizsgáló tájékoztatási kötelezettsége a
felügyeleti tevékenységet megfelelõen segítse, a Javaslat lehetõséget ad a
Felügyeletnek arra, hogy a hitelintézetet kötelezhesse más könyvvizsgáló
választására, amennyiben megítélése szerint az addigi könyvvizsgáló nem járt
el megfelelõ gondossággal.
a 136. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza azokat a vizsgálati szempontokat,
amelyeket a könyvvizsgálónak a hitelintézet éves beszámolójának vizsgálatakor
figyelembe kell vennie. A könyvvizsgálónak az ezen vizsgálati szempontok
alapján elvégzett munkájáról szóló jelentését meg kell küldeni az igazgatóság,
az ügyvezetõk, a felügyelõ bizottság elnöke, a Felügyelet valamint az MNB
részére, legkésõbb a tárgyévet követõ év május 31-ig. A Javaslat ezen
túlmenõen elõírja a könyvvizsgáló számára a nemzetközi gyakorlatban is
használatos un. hosszú auditori jelentés készítését. Ez a hosszú formátumú
jelentés tartalmazná azoknak a vizsgálatoknak a bemutatását, amelyeket a
könyvvizsgáló a hitelesítési záradék megadásához folytatott le. A Javaslat
elõírásai szerint ennek a könyvvizsgálói jelentésnek az elkészítése a
hitelintézet és a könyvvizsgáló között kötött szerzõdésnek a része lesz,
ezáltal a megbízást a hitelintézet adja ki.
a 137. §-hoz
A Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elõ a hitelintézetre nézve a
könyvvizsgálóval kötött szerzõdéseknek és a könyvvizsgáló által készített
jelentéseknek kapcsolatosan a Felügyelet számára való megküldésre. A
könyvvizsgálói munka során ugyanis bevett gyakorlat, hogy a hitelesítési
záradék megadásán túlmenõen a könyvvizsgáló a fõbb megállapításairól a bank
vezetését az úgynevezett vezetõi levélben tájékoztatja.
Ezek alapján az információk alapján a Felügyelet az éves beszámoló
jóváhagyása elõtt a hitelintézet igazgatóságát kötelezheti a könyvvizsgálat
terjedelmének és tartalmának megváltoztatására, valamint az éves beszámoló
adatainak helyesbítésére. A Javaslat elõírásai szerint a hitelintézet
igazgatósága a közgyûlési jóváhagyás után is kötelezhetõ az adatok
felülvizsgálatára, ez esetben a módosítást ismételten a közgyûlés elé kell
terjeszteni. A Javaslat ezen elõírásai azt a célt szolgálják, hogy a
Felügyeletnek egyrészt megfelelõ információja legyen egy külsõ független
szakértõ által végzett vizsgálat eredményérõl, másrészt információt kap a
könyvvizsgálói munka színvonaláról, megfelelõségérõl és annak eredményeinek
megbízhatóságáról. Mindezek a szabályok nem korlátozzák a könyvvizsgáló
függetlenségét, hanem annak érdekében kerültek megalkotásra, hogy a
könyvvizsgálati munka minél jobban szolgálja a pénzügyi intézményeknél
elhelyezett idegen források biztonságát.
XXIII. fejezet
a 138. §-hoz
Az egységes Felügyelet megteremtésének érdekében összevonásra kerülõ Állami
Bankfelügyelet, valamint az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet
jogutódjaként létrejövõ Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet jogállásáról és
hatáskörérõl külön törvény rendelkezik.
A Javaslat a Felügyelet feladatává teszi, az engedély kérelmek és más
beadványok elbírálását, a törvényben elõírt nyilvántartások vezetését, a
pénzügyi intézmények információ szolgáltatási rendszerének és
adatszolgáltatásának ellenõrzését, a pénzügyi-, illetõleg a kigészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet meghatározó szabályok ellenõrzését, illetve
érvényesülését, a pénzügyi intézmények prudens mûködésének ellenõrzését az
észlelt szabálytalanságok, illetve súlyos szabálytalanság esetén intézkedések,
illetve kivételes intézkedések meghozatalát, bírságoltást a feltárt
szabályszegések miatt, valamint az Alap igazgatótanácsának mûködésének
segítését.
a 139. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza a Felügyelet bevételeit, amely
igazgatás-szolgáltatási díjból, felügyeleti díjból, felügyeleti bírságból,
illetve egyéb bevételekbõl állnak. A pénzügyi intézmények, illetõleg pénzügyi
intézménynek nem minõsülõ jogi személyek egyéb ráfordításaik terhére kötelesek
felügyeleti díjat fizetni. Az igazgatás-szolgáltatási díj egyszeri alkalommal
fizetendõ az engedélyezési, illetõleg a nyilvántartásba vétel iránti kérelem
benyújtásakor. A felügyeleti díjat a pénzügyi intézménynek, illetõleg a
pénzügyi intézménynek nem minõsülõ vállalkozásnak folyamatosan kell fizetnie
negyedéves részletekben, a negyedévet követõ hónap 15. munkanapjáig. Az
igazgatási-szolgáltatási díjat és az éves felügyeleti díjat a Felügyelet
számlájára kell átutalni. A Felügyelet az igazgatási-szolgáltatási díjat,
valamint az éves felügyeleti díjat csak mûködésének fedezetére használhatja
fel. A Felügyelethez e módon befolyó díjak sajátos felügyeleti bevételnek
minõsülnek, céljuk a Felügyelet és ezen keresztül a pénzügyi szolgáltató
szféra színvonalas mûködésének megalapozása, ezért szükséges annak külön
rögzítése, hogy csak a Felügyelet mûködéséhez használható fel. A pénzügyi
intézmények által fizetett éves felügyeleti díj mértéke a pénzügyi intézmény
mérlegfõösszegének háromtized ezreléke, a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatás
nyújtó vállalkozások pedig éves felügyeleti díjként ötvenezer forintot
fizetnek a Felügyeletnek.
A Felügyelet bírságból származó bevételeinek húsz százaléka marad a
Felügyeletnél, amelyet bankszakember képzésre, a felügyeleti tevékenységek
kapcsolatos tanulmányok készítésének és közzétételének támogatására, valamint
a betétesek, illetve más ügyfelek tájékoztatására kell fordítani. A
felügyeleti bírságok nyolcvan százalékát az OBÁ-nak, illetve a
hitelszövetkezetek önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapjának kell
befizetni.
a 140. §-hoz
A Felügyelet engedélyeit határozott idõre, feltételhez kötötten,
korlátozott tevékenységgel, területi korlátozással, illetve pénzügyi
szolgáltatási tevékenységen belül üzletági vagy termék korlátozással is
megadhatja. A Felügyelet jogosult arra, hogy az általa kiadott engedélyt
visszavonhassa, módosíthassa vagy megváltoztathassa, ha ennek törvényi
feltételei fennállnak.
a 141.§-hoz
A Felügyelet jogosult az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási,
illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatóval szemben
fellépni. E személyt a Felügyelet felszólíthatja a helyzet tisztázásához
szükséges minden okirat bemutatására, illetve helyszíni ellenõrzést rendelhet
el. Amennyiben a Felügyelet megállapítja, hogy az engedély nélküli a
tevékenység folytatása megalapozza a bûncselekmény gyanúját büntetõeljárást
kezdeményez, ha ennek feltételei nem állnak fenn, intézkedést vagy kivételes
intézkedést rendel el, illetve bírságot szab ki, enyhébb esetekben eltilthatja
az engedély nélküli tevékenység végzõjét ettõl a magatartástól.
a 142.-145. §-hoz
Az eddig hatályos törvény elõírásai szerint azok a jogi személyek, akik
pénzintézeti tevékenységet folytatnak, de tevékenységüket nem pénzintézetként
végezték, a Felügyelet számára csak korlátozottan szolgáltattak információt. A
Javaslat elõírásai a jelentési kötelezettséget a hitelintézeteken túlmenõen
kiterjesztik a pénzügyi vállalkozásokra is, ezáltal a nem helyszíni
(információ szolgáltatáson alapuló) felügyeleti ellenõrzés a pénzügyi
vállalkozások tekintetében sokkal hatékonyabban tud mûködni, mint eddig,
amikor is a Felügyelet csak az ilyen tevékenységet végzõ személy alapadatait
tarthatta nyilván.
A pénzügyi intézmények adatszolgáltatása kiterjed a likviditás, a
szolvencia, a kockázatvállalás, a pénzügyi és a kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenység szabályainak betartása, a szervezet mûködésének
valamint a belsõ ellenõrzés rendszeres figyelemmel kíséréséhez szükséges
információkra. A pénzügyi intézményeknek a Felügyelet számára a külön
kormányrendeletben elõírt tartalommal, módon és formában kell a jelentést
megadniuk.
A Javaslat a kormányrendeletben foglalt rendszeres jelentési
kötelezettségen túlmenõen további jelentési kötelezettségeket állapít meg a
hitelintézet igazgatóságára valamint a hitelintézettel munkaviszonyban álló
elsõ számú vezetõjére nézve. Ez a jelentési kötelezettség a Javaslatban
felsorolt olyan eseményekre terjed ki, amelyek esetenként fordulnak elõ, ezért
nem képezhetik egy rendszeres beszámolónak a részét.
A Javaslat a hitelintézet igazgatóságára nézve kötelezõvé teszi a
Felügyeletnek és a MNB-nek történõ haladéktalan bejelentést, abban az esetben,
amennyiben az azonnali fizetésképtelenség veszélye áll fenn, valamint ha a
szavatoló tõkéje 25 százalékot elérõ, vagy meghaladó összegben csökkent, vagy
fizetéseit megszüntette, vagy hitelintézeti mûködését megszüntette. Ezeknek az
eseményeknek a haladéktalan bejelentése azért szükséges, mert a hozzájuk
kapcsolódó felügyeleti intézkedéseket is haladéktalanul kell megtenni.
Tekintettel arra, hogy ezek az események a pénz és tõkepiac, valamint a
gazdasági egészére nézve is jelentõs hatásokat gyakorolhatnak szükséges, hogy
az igazgatóság ezeket az eseményeket ne csak a Felügyelet, hanem az számára is
jelentse, annak érdekében, hogy az MNB is meghozhassa az ezekhez az
eseményekhez kapcsolódó jegybanki intézkedéseit, így például kötelezõ tartalék
felszabadítását, vagy kényszerhitel folyósítását.
A Javaslat a hitelintézet igazgatóságára nézve két munkanapon belüli
bejelentési kötelezettséget ír elõ azokban az esetekben, amikor a hitelintézet
tevékenységi körét érintõ veszélyhelyzet alakul ki, a jegyzett tõke felemelése
vagy leszállítása következik be, a vezetõ állású személyek, a felügyeleti
bizottság tagjai, az ügyvezetõk, valamint a fõkönyvelõ illetve a hitelintézet
által megbízott könyvvizsgáló személyében valamilyen változás következik be,
vagy ha a hitelintézet valamely pénzügyi szolgáltatási tevékenységét, vagy
tevékenységeit szünetelteti.
Pénzügyi intézmény és a kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ egyéb jogi
személy rendszeres adatszolgáltatásra is köteles az MNB-nek és a
Felügyeletnek. A Javaslat lehetõséget ad a Felügyelet számára, hogy határozott
idõre rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettséget írjon elõ, amely elõsegíti
ellenõrzési feladatainak alaposabb ellátását, különösen abban az esetben, ha a
pénzügyi intézmény mûködésében problémák jelentkeznek.
a 146. §-hoz
A felügyeleti tevékenység két alappillére a helyszíni, illetve a nem
helyszíni ellenõrzés. A nem helyszíni ellenõrzés szabályait a hitelintézetekre
elõírt különbözõ jelentési kötelezettségek alkotják. A felügyeleti hatékonyság
növelése érdekében azonban szükséges, hogy a pénzügyi intézmények jelentéseit
a Felügyelet a helyszínen ellenõrizhesse, valamint a helyszínen
tájékozódhasson a pénzügyi intézmény gyakorlati napi mûködésérõl és
feltárhassa az abból adódó veszélyeket. Ebbõl következõen, a Javaslat
meghatározása szerint a helyszíni ellenõrzés alapvetõen prudens szabályok,
valamint a Felügyelet határozatainak megtartásának vizsgálatára terjed ki, de
tartalmazza az eredményes, megbízható és a befolyástól mentes tulajdonlásra
vonatkozó elõírásoknak az ellenõrzését is. A helyszíni ellenõrzés kiterjed
továbbá a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások alapítására, tevékenységi
kör módosítására.
A pénzügyi intézmény, a bankképviselet, valamint a kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet végzõ személy köteles a Felügyeletet a helyszíni
ellenõrzési munkájában segíteni és a szükséges dokumentumokhoz, információkhoz
való hozzáférést biztosítani. A Javaslat lehetõvé teszi a Felügyelet számára,
hogy helyszíni ellenõrzési feladatokkal könyvvizsgálót, vagy más szakértõt
bízzon meg. A megbízott szakértõnek szerepelnie kell a Felügyelet által
összeállított szakértõi névjegyzékben, melybe az vehetõ fel, aki azon kívül,
hogy szerepel a hitelintézeti könyvvizsgálói névjegyzékben, legalább egy
hitelintézetnél referenciát is fel tud mutatni. A külsõ szakértõ megbízásának
módjára vonatkozóan a Felügyeletnek versenyeztetési szabályzatot kell
kidolgoznia, ami azt a célt szolgálja, hogy a megbízást az a szakértõ kaphassa
meg, aki a legjobb minõségben képes a vizsgálatot elvégezni, úgy, hogy egyben
annak költségei is kedvezõek. A Felügyelet által megbízó levéllel ellátott
személy eljárása során hivatalos személynek minõsül és ennek megfelelõen
büntetõjogi védelemben részesül.
A Javaslat kötelezõvé teszi a Felügyelet számára, hogy minden
hitelintézetnél legalább kétévenként átfogó ellenõrzést tartson.
A Javaslat a Felügyelet számára a pénzügyi intézmény ügyfelére vonatkozó
adatok vizsgálatát csak abban az esetben teszi lehetõvé, amennyiben az az
elõzõekben megjelölt vizsgálati célok megítéléséhez szükséges.
a 147. §-hoz
A Felügyelet saját felügyeleti elveinek és módszereinek meghatározása és
közzététele során meghatározza azt, hogy milyen idõszakon belül látja
szükségesnek a pénzügyi intézmények teljes körû helyszíni vizsgálatának
lefolytatását. Az ilyen idõszakonként lefolytatott teljes körû helyszíni
vizsgálat terv szerinti ellenõrzésnek minõsül és az ilyen ellenõrzéshez
igénybevett szakértõ díját és költségét a Felügyelet fizeti. Amennyiben
azonban a pénzügyi intézmény tevékenysége során olyan tevékenységet folytat,
vagy olyan eseményt idéz elõ, ami a tervtõl eltérõ, rendkívüli ellenõrzés
lefolytatását teszi szükségessé (pl. tõkéje jelentõsen lecsökken, valamely
üzletága túlságosan kockázatossá válik stb.), akkor a rendkívüli ellenõrzés
díját és költségeit a pénzügyi intézmény fizeti.
Ez az elõírás megteremti azt a helyzetet, hogy azok a pénzügyi intézmények,
amelyek magasabb kockázat mellett mûködnek, és ennek következtében ezekkel
kapcsolatosan a Felügyeletnek több munkája van, a Felügyelet költségeinek
fedezéséhez is nagyobb arányban járuljanak hozzá.
a 148. §-hoz
A Javaslat meghatározza a Felügyelet valamint a Felügyelet által kiküldött
helyszíni ellenõrzésre jogosult alkalmazott, vagy megbízott dokumentumokhoz
illetve információkhoz való hozzáférési lehetõségeit.
a 149. §-hoz
A Javaslat szerint, ha a helyszíni ellenõrzést nem a Felügyelet maga, vagy
megbízott alkalmazottja végzi, hanem arra külsõ szakértõt vagy könyvvizsgálót
kér fel, az ellenõrzést végzõ személy jogosult arra, hogy az ellenõrzés
eredményeirõl ne csak jelentést készítsen a Felügyelet számára, hanem
felügyeleti intézkedés megtételét, bírság kiszabását, kivételes intézkedés
alkalmazását kezdeményezze a Felügyeletnél. Ezt a rendelkezést az indokolja,
hogy az intézkedésre a Javaslatot az a személy tegye meg, aki az adott
témakörben a helyszíni vizsgálat alapján a legjobban tájékozott a helyzet
súlyosságában, és az ehhez kapcsolódó felügyeleti intézkedés szükségességében.
a 150.-153. §-hoz
A Javaslat lehetõséget ad a Felügyelet számára, hogy e Javaslat és a
pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó egyéb jogszabályokban, illetve
jegybanki rendelkezésben is a Felügyelet határozataiban foglaltak maradéktalan
betartása, illetõleg a jogsértések és a hiányosságok megelõzése, megszûntetése
érdekében a pénzügyi intézményekkel szemben intézkedéseket, kivételes
intézkedéseket és szankciókat alkalmazhasson. Ezek a jogosultságok jelentik a
felügyeleti eszköztárat, vagyis azokat az eszközöket, amelyekkel a Felügyelet
kényszerítheti a pénzügyi intézményeket a jogkövetõ megtartására, ezáltal
biztosítva a pénzügyi intézményekre bízott idegen források biztonságát,
illetve a pénzügyi szolgáltatási tevékenység tisztaságát.
A Javaslat részletesen meghatározza a Felügyelet által hozható
intézkedéseket, kivételes intézkedéseket és szankciókat. A Javaslat
részletesen meghatározza azokat az eseményeket, amikor a Felügyeletnek
mérlegelési jogkörrel egybekötve van intézkedési lehetõsége. Ez esetben tehát
a Felügyelet nincs a Javaslat által kötelezve az intézkedés meghozatalára,
hanem annak meghozatalát, illetve az intézkedés mértékét saját hatáskörben
dönti el. A Javaslat felsorolja továbbá azokat az eseményeket is, amikor a
Felügyeletnek mérlegelési jogköre nincs, hanem az adott pénzügyi intézménnyel
szemben intézkedéseket meghozni köteles. Ezen esetek részletes felsorolása
azért szükséges, hogy a Felügyelet intézkedéseit, kivételes intézkedései,
illetve az általa hozott szankciók jogi megalapozottsága mindenkor biztosított
legyen, a meghozott felügyeleti intézkedések ne legyenek megkérdõjelezhetõek.
A Javaslat tartalmazza az intézkedések, valamint a kivételes intézkedések
részletes szabályait. A Javaslat a Felügyelet által hozható intézkedéseket két
csoportba foglalja.
Az elsõ csoportba azok az intézkedések tartoznak, amelyeket a Felügyelet
akkor hoz meg, amennyiben az elõírások megsértését és hiányosságot állapít meg
a hitelintézeteknél, de azok a hitelintézet óvatos, körültekintõ és megbízható
mûködését jelentõsen vagy súlyosan nem veszélyeztetik. Ezek az intézkedések
felhívó jellegûek, vagy javaslattevõk, rendkívüli adatszolgáltatási
kötelezettségre, illetve intézkedési terv kidolgozására irányulhatnak.
Ha a jogszabályok, illetve más elõírások megsértése, a hitelintézet óvatos,
körültekintõ vagy megbízható mûködését jelentõsen veszélyeztetik, a Felügyelet
szigorúbb intézkedéseket is foganatosíthat, így többek között egy vagy több
helyszíni ellenõrt rendelhet ki, kötelezheti a hitelintézetet belsõ szabályzat
kidolgozására, belsõ vizsgálat lefolytatására, a mûködési költségek
csökkentésére, a megfelelõ nagyságú tartalékok képzésére, más könyvvizsgáló
választására, megtilthatja osztalék kifizetését, a hitelintézet
tulajdonosainak hitelfelvételét, vagy új fiókok megnyitását, illetve új
pénzügyi szolgáltatások megkezdését. Ezekkel az intézkedésekkel a Felügyelet
már jelentõsen befolyásolja az adott hitelintézet tevékenységét, és ezzel abba
az irányba hat, hogy a hitelintézet kockázatosságának mértéke csökkenjen.
a 154. §-hoz
A Javaslat meghatározza azt, hogy a Felügyelet által kirendelt helyszíni
ellenõr ellenõrzési tevékenysége során mire jogosult. A helyszíni ellenõrt
megilleti a Felügyelet számára e Javaslatban megállapított bármely ellenõrzési
jogosítvány, így megfigyelõként részt vehet és felszólalhat az ügyvezetés és
az igazgatóság, vagy a felügyelõ bizottság ülésén, illetve a közgyûlésen,
továbbá konzultálhat a hitelintézet könyvvizsgálójával. A helyszíni ellenõr
azonban nem vesz részt semmilyen döntéshozásban és ennek következtében nincs
felelõssége abban, hogy az ügyvezetõ és az igazgatóság vagy a felügyelõ
bizottság, illetve a közgyûlés milyen döntéseket hoz.
a 155. §-hoz
A Javaslat szerint, ha a Felügyelet tõkeemelés szükségességét állapítja
meg, a rendkívüli közgyûlés megtartására legfeljebb 30 napos határidõt
engedélyezhet. A határidõ megállapítása azért szükséges, mivel figyelembe kell
venni a rendkívüli közgyûlés megtartására vonatkozó, a gazdasági társaságokról
szóló törvényben foglalt elõírásokat is.
a 156. §-hoz
A Javaslat a Felügyelet számára lehetõséget ad a hitelintézet
helyreállítási tervében foglaltak végrehajthatóvá tétele érdekében, hogy
meghatározott idõre, de legfeljebb egy évre a tõkemegfelelési,
kockázatvállalási valamint a különbözõ befektetési elõírások alól felmentést
adjon. A Felügyelet felmentést csak akkor adhat, ha biztosított, hogy a
hitelintézet a meghatározott idõszak alatt ezen elõírások teljesítésére
képessé válik. A felmentést a Felügyelet egy alkalommal, legfeljebb hat
hónapra meghosszabbíthatja.
a 157. §-hoz
A Javaslat szerint, ha a Felügyelet az elõírások súlyos megsértését,
illetõleg súlyos hiányosságot állapít meg és azok a hitelintézet prudens
mûködését veszélyeztetik, a Felügyelet a csõdeljárást helyettesítõ kivételes
intézkedéseket alkalmazhat. Ezek a kivételes intézkedések a Felügyelet
válságkezelõ tevékenységét szabályozzák, ha a hitelintézet ügyfeleivel szemben
fennálló kötelezettségek teljesítése és a rábízott vagyoni, értékeinek
biztonsága veszélybe kerül. Ilyen esetekben a Felügyelet többek között
elõírhatja a hitelintézet nem banküzemi célú eszközeinek eladását, a
tõkeszerkezet rendezését, a törvényi minimumnál magasabb értékben
meghatározott tõkemegfelelési mutató elérését, illetve fenntartását,
korlátozhatja vagy megtilthatja a betétek és más visszafizetendõ források
kifizetését vagy kötelezettségek vállalását, meghatározhatja a hitelintézet
által fizetendõ kamat legnagyobb mértékét, illetve felügyeleti biztost
rendelhet ki a hitelintézethez.
A Felügyelet a kivételes intézkedések meghozatalával egyidejûleg
felszólíthatja a szükséges intézkedések megtételére a hitelintézet meghatározó
tulajdonosait. A betétek és más visszafizetendõ források kifizetését a
Felügyelet legfeljebb 90 napra rendelheti el. A kivételes intézkedéseket a
Felügyelet mindenkor annak érdekében hozza, hogy a hitelintézet betétesei,
illetve hitelezõi lehetõség szerint ne szenvedjenek veszteséget vagy a
veszteség minimalizálására törekszenek. A Felügyeletnek ezen kivételes
intézkedések meghozatalakor azonban nem az egyes betétesek veszteségeit kell
figyelembe vennie, hanem valamennyi betétes együttes érdekét.
a 158. §-hoz
A Javaslat szerint, a kivételes intézkedések alkalmazása esetén indokolt
egyúttal a tulajdonosok jogainak korlátozása is a Felügyelet által. A Javaslat
a hitelintézet igazgatóságának kötelezettségévé teszi, hogy a kivételes
intézkedések bevezetésérõl szóló felügyeleti értesítés kézhezvételét követõen
haladéktalanul intézkedjék a tulajdonosok betéteinek és a hitelintézettel
szemben fennálló követeléseinek zárolása, érdekeltségi körükbe tartozó
vállalkozások hitelezésének felfüggesztése, a részükre kötelezettségvállalást
tartalmazó pénzügyi szolgáltatás nyújtásának beszüntetése iránt. Ezen
intézkedések megtörténte után a tulajdonosok nem élhetnek a hitelintézettel
szemben a beszámítás lehetõségével. A tulajdonosok csak akkor mentesülhetnek a
kivételes intézkedések megtételére felszólító felügyeleti határozatban foglalt
jogkövetkezmények alól, ha részvényeik elidegenítését a Felügyeletnek a
felszólítás kézhezvétele elõtt legalább hatvan nappal írásban bejelentették. A
tulajdonosokkal szemben meghatározott korlátozásokat a hitelintézet
igazgatóságának kell érvényben tartani mindaddig, amíg a tulajdonosok meg nem
szüntetik a kivételes intézkedésre szolgáló okokat, vagy pedig a bíróság el
nem rendeli a hitelintézet felszámolását.
a 159. §-hoz
A Javaslat szerint, ha a Felügyelet kötelezte az igazgatóságot a közgyûlés
összehívására, de az igazgatóság ennek a felszólításnak nem tett eleget, a
Felügyelet a cégbíróságnál kezdeményezi a hitelintézet közgyûlésének
összehívását, amelynek napirendi pontjai az éves beszámoló helyesbítése, a
jegyzett tõke emelése, illetve alárendelt kölcsöntõke nyújtása, a részvényesek
felügyeleti tájékoztatása valamint vezetõ tisztségviselõk, felügyelõ
bizottsági tagok, könyvvizsgáló megválasztása illetve visszahívása lehetnek.
Ha a Felügyelet a hitelintézetet a közgyûlés összehívására kötelezi, a
közgyûlés összehívásáról a cégbíróság nyolc napon belül határoz. A közgyûlés
ilyen jellegû összehívására elsõsorban akkor van szükség, amikor a
hitelintézet igazgatósága a Felügyelet által elrendelt lépéseket nem tette
meg, és errõl a Felügyelet tájékoztatni kívánja a részvényeseket azzal a
céllal, hogy a szükséges intézkedéseket õk hozzák meg, vagy az adott döntés
meghozatalára csak a közgyûlés jogosult.
a 160. §-hoz
Amennyiben a Felügyelet megállapítja vagy valószínûsíti, hogy a
tulajdonosok az adott válsághelyzet kezelése során nem a tõlük elvárható
gondossággal járnak el, és döntéseikkel a hitelintézet betéteseinek, illetve
hitelezõinek érdekeit nem szolgálják, és nekik okozott veszteségek
minimalizálására nem törekszenek, a Felügyelet a pénzügyi intézmények
tulajdonosainak szavazati jogát a 157.§ (1) bekezdésben felsorolt intézkedések
alkalmazása mellett legfeljebb egy évre felfüggesztheti. A szavazati jog
felfüggesztése csak kivételes esetekben alkalmazható. A gyakorlatban azonban
már a felügyeleti eszközként való megjelentetése is elég ahhoz, hogy
elõsegítse a tulajdonosi intézkedések kikényszerítését. Különösen fontos
eszközt jelent olyan bankválságok kezelése esetén, amikor a válság ténye
alapvetõen a tulajdonos helytelen vagy szándékos magatartásából származik.
a 161. §-hoz
Betétállományok átruházására hitelintézetek között alapvetõen azokban az
esetekben kerülhet sor, ha a hitelintézet az adott területrõl vagy piacról
való kivonulásról dönt, vagy ha a hitelintézetnél olyan válsághelyzet lép fel,
amely valószínûsíti, vagy már meg is indította a biztosított betétek
kifizetésére vonatkozó folyamatot. Ilyenkor az egyik hitelintézet a
betétállományát, vagy annak egy részét másik hitelintézet részére az
átruházandó állományhoz kapcsolódó eszközökkel együtt átadhatja a Felügyelet
engedélyével. A betétállomány átruházása válsághelyzet esetén a biztosított
betétek kifizetésének módját könnyíti meg, és lehetõséget ad az ügyfél számára
arra, hogy a biztosított összeget akár fel se vegye, hanem azt továbbra is
betétként tartsa az átvevõ banknál.
A betétállomány átruházása esetében a Ptk. tartozás átvállalásra vonatkozó
szabályai nem alkalmazhatók, mert az ügyfelek nagy száma miatt valamennyi
betétes engedélyének beszerzése technikailag nehezen lebonyolítható, és túl
hosszú idõt vesz igénybe. Ezért a Javaslat elõírásai szerint az ilyen állomány
átruházáshoz nem szükséges a betétes szerzõdõ fél hozzájárulása, hanem a
betétes érdekeit ezen esetben a Felügyelet védi, és az engedély megadásával
vagy megtagadásával dönt arról, hogy az átvevõ hitelintézetnél az elhelyezett
betétek mennyire vannak biztonságban.
A Javaslat tartalmazza az állomány átruházásának engedélyezése iránti
kérelem tartalmi követelményeit, amelynek többek között azt is tartalmaznia
kell, hogy az átvevõ hitelintézet rendelkezik a saját betétállománya által
meghatározott üzleti aktivitáshoz szükséges minimális szavatolótõkén túl az
átvett betétállomány okozta üzleti aktivitás növekedéshez szükséges minimális
szavatolótõkével is.
A betétesek kiértesítését ezek után a betétállományt átvevõ hitelintézet
végzi, akik az értesítés után dönthetnek arról, hogy betéteiket továbbra is
fenntartják-e az átvevõ hitelintézetnél, vagy azt felveszik. Végsõ soron ez a
döntési lehetõség jelenti egyben a betétes hozzájárulásának megkérését az
ügylet lebonyolításához.
a 162. §-hoz
A Felügyelet mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy milyen intézkedéseket,
illetve kivételes intézkedéseket alkalmaz. Ezen intézkedések elrendelhetõk
külön-külön, együttesen, illetõleg ismételten is annak függvényében, hogy a
Felügyelet az intézkedés, illetõleg kivételes intézkedés alapjául szolgáló
cselekményt miként minõsíti.
a 163.-168. §-hoz
A Javaslat szerint a felügyeleti eszköztár fontos eleme a felügyeleti
biztos, vagy biztosok kirendelése. A felügyeleti biztos kirendelésének
elsõsorban akkor van helye, ha fennáll a kifizetések felfüggesztésének
veszélye, a hitelintézet olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll a veszélye,
hogy a hitelintézet nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, a hitelintézet
igazgatósága nem tudja ellátni feladatát és ez veszélyezteti a betétesek
érdekeit, vagy a hitelintézet számvitelében vagy a belsõ ellenõrzési
rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékûek, hogy lehetetlenné vált a
hitelintézet valódi pénzügyi helyzetének értékelése.
A felügyeleti biztos a kirendelése után átveszi a hitelintézet irányítását
és a hitelintézet vezetõ állású személyei a gazdasági társaságokról szóló
törvényben, a számviteli törvényben, illetve az alapszabályban rögzített
feladataikat, valamint cégjegyzési jogukat nem gyakorolhatják. A felügyeleti
biztos felelõssége a helyszínre érkezés idõpillanatától kezdve él. A
felügyeleti biztost kirendelés esetén a cégbíróságnak a cégjegyzékbe be kell
jegyeznie, egyidejûleg az igazgatósági tagoknak a cégjegyzékbõl való törlése
iránt intézkednie kell.
A felügyeleti biztos kirendelését a Felügyelet elsõsorban abban az esetben
rendeli el, ha valószínûsíthetõ, hogy a hitelintézet vezetõi felelõsek a
hitelintézetben kialakult helyzetért, és a hitelintézetet a válságból
kivezetni nem képesek, vagy jelenlétük és intézkedési, valamint döntés
jogosultságaik fenntartása a késõbbiekben veszélyezteti a felelõsség
egyértelmû megállapítását. A felügyeleti biztos vagy biztosok átveszik a
hitelintézet irányítását és a döntésekhez fûzõdõ felelõsséget és a válság
mértékének függvényében vagy válságmenedzserként mûködnek, vagyis a
hitelintézet válságból való kivezetése irányában tevékenykednek, vagy pedig az
a feladatuk, hogy a hitelintézetben meglévõ vagyont a felszámolási eljárás
megindításának és befejezésének idõpontjáig megõrizzék.
XXV. fejezet
a 169.-170. §-hoz
A Javaslat megkülönbözteti a hitelintézetekkel szemben hozott felügyeleti
intézkedéseket, illetve a felügyeleti bírságok rendszerét. A bírság kiszabható
mind a hitelintézettel, mind a hitelintézet vezetõ állású személyével szemben,
amennyiben az e Javaslatban, illetve a Felügyelet határozatában,
intézkedésében, vagy a felügyeleti megállapodásban foglaltak teljesítését
elmulasztja. A bírság megállapításához a Javaslat a Felügyelethez mérlegelési
jogkört rendel, amelynek során figyelembe vehetõ a felelõs személyek által
tanúsított együttmûködés mértéke, a jó, illetve rosszhiszemûség, a tények
eltitkolása vagy annak szándéka, illetve a szabályok megsértésének ismétlõdése
vagy gyakorisága. A Javaslat a hitelintézet terhére kiszabható bírságot a
szankciót kiváltó ok súlyosságának függvényében a hitelintézet típusához
megállapított minimális jegyzett-tõke 0,1 százalékától 3 százalékáig állapítja
meg. Mulasztásos szabályszegés okán a Felügyelet napi ötvenezer forint
bírságot szabhat ki, amelyet a késedelmi napok számával kell felszorozni.
a 171.-172. §-hoz
A vezetõ állású személlyel szemben kiszabott bírság mértékének megállapítása
a Felügyelet jogkörébe tartozik, annak a Javaslat a maximumát határozza csak
meg, a bírság megállapításának módját nem. A vezetõ állású személlyel szemben
kiszabható bírság a bírsággal érintett személy megelõzõ évben a tisztségével
vagy megbízatásával összefüggésben elért nettó jövedelmének 10-50 százalékáig
terjedõ összeg lehet. Ilyen jövedelem hiányában a bírság összege százezer
forinttól egymillió forintig terjedhet. A bírság kiszabásának lehetõségét a
Javaslat idõben korlátozza, a mulasztás, jogsértés, vagy kötelezettség szegés
elkövetésétõl számított három éven belülre, illetve Felügyelet tudomására
jutásától számított két éven belülre.
a 173. §-hoz
A Javaslat egyértelmûen védi azt az igazgatósági tagot, aki az igazgatósági
döntés meghozatala során a döntés ellen határozottan tiltakozott, a
tiltakozást az igazgatósági ülésrõl készített jegyzõkönyvben rögzítettek, vagy
pedig aki a döntés meghozatalát követõ 8 napon belül tiltakozását a
Felügyeletnek és az Igazgatóságnak írásban egyaránt bejelentette. Ezekben az
esetekben az Igazgatósági tag az Igazgatóság egészének döntése miatt bírság
megfizetésére nem kötelezhetõ.
a 174-175. §-hoz
Az eddig hatályos elõírásokhoz képest jelentõs változást jelent, hogy a
Felügyelet nem csupán a hitelintézetek vonatkozásában, hanem pénzügyi
vállalkozások esetében is szankció kiszabására jogosult. A pénzügyi
vállalkozással szemben kiszabható bírság összege 200 ezertõl 2 millió Ft-ig
terjedhet. A Javaslat a pénzügyi vállalkozások esetében is lehetõvé teszi,
hogy a pénzügyi vállalkozáson túlmenõen a pénzügyi vállalkozás mûködésével
összefüggõen tevékenykedõ természetes személyek szintén bírságolhatóak
legyenek. A Javaslat szankcionálásra vonatkozó elõírásai egyértelmûen a
pénzügyi intézmények jogkövetését segítik elõ, különösen az e Javaslatban,
illetve a kapcsolódó jogszabályokban meghatározott elõírások vonatkozásában. A
Javaslat a pénzügyi vállalkozás vagy a kiegészítõ pénzügyi vállalkozási
tevékenységet végzõ egyéb jogi személy döntéshozójára is bírság kiszabását
teszi lehetõvé, melynek mértéke nettó jövedelmének harmincöt százalékáig
terjedhet. Amennyiben a jövedelem nem határozható meg, a bírság összege
százezer forinttól egymillió forintig terjedhet.
a 176. §-hoz
A Javaslat lehetõséget ad az MNB-nek arra, hogy a Felügyeletnél bírság
kiszabását kezdeményezze azzal a pénzügyi intézménnyel vagy kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végzõ egyéb jogi személlyel szemben,
amely megsérti a jegybanktörvényben, a pénzforgalomról és devizáról szóló
jogszabályokban, illetve a jegybanki rendelkezésekben foglalt elõírásokat.
XXVI. fejezet
a 177.-178. §-hoz
A hitelintézetek felszámolási eljárásának lefolytatása speciális
szakértelmet és gyakorlatot követel meg, mivel a nem kellõ szakértelemmel
lefolytatott felszámolási eljárás jelentõsen csökkentheti az ügyfelek
kielégítési hányadát. A Javaslat ezért megállapítja, hogy hitelintézet
felszámolására kizárólag a Felügyelet által létrehozott közhasznú társaság
jogosult. Ez a közhasznú társaság más tevékenységet nem végezhet, kizárólag
hitelintézet felszámolására lehet kijelölni.
A közhasznú társaság kizárólag annak érdekében jár el, hogy az ügyfelek
kielégítési hányada minél magasabb, a betétesek vesztesége minél alacsonyabb
legyen. A hitelintézetek felszámolása számos olyan sajátosságot tartalmaz,
amely miatt a csõdtörvény elõírásait nem lehet, vagy csak meghatározott
eltérésekkel lehet alkalmazni. Ezeket az eltéréseket tartalmazza a XXVI.
fejezet. A hitelintézet felszámolásakor a csõdtörvény 2. fejezete nem
alkalmazható és a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs
helye.
Függetlenül attól, hogy a hitelintézet székhelye hol található, a
hitelintézet felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fõvárosi
Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Erre szintén azért van
szükség, mert a hitelintézetek felszámolása megköveteli a szakmai gyakorlatot
és ezt a Javaslat azáltal kívánja biztosítani, hogy hitelintézetek
felszámolását kizárólag egy megnevezett bíróság végezhesse.
a 179.-180. §-hoz
Hitelintézet ellen a felszámolási eljárás megindítását csak a Felügyelet
vagy a Felügyelet egyetértésével önmaga ellen a hitelintézet kezdeményezheti.
A hitelintézet betétesei és hitelezõi tehát nem indíthatják meg a felszámolási
eljárást a hitelintézet ellen abban az esetben sem, ha a hitelintézet nem
képes eleget tenni kötelezettségeinek. A Javaslat elõírja a Felügyelet
kötelezettségét a felszámolási eljárás kezdeményezésében, amennyiben a
Felügyelet a hitelintézet mûködési engedélyét visszavonta. A Felügyelet a
felszámolási eljárást azokban az esetekben kezdeményezheti a hitelintézet
ellen, ha annak prudens mûködése nem biztosított, vagy pedig az adott esetben
a betétesek veszteségének csökkentése azt indokolja.
A bíróság nem vizsgálja a hitelintézet fizetésképtelenségét, amennyiben a
Felügyelet a mûködési engedély visszavonása miatt kezdeményezte a felszámolási
eljárás lefolytatását.
a 181. §-hoz
Amennyiben a Felügyelet a felszámolási eljárás iránti kérelem bejelentését
megelõzõen felügyeleti biztost rendel ki a hitelintézethez, a felügyeleti
biztosok megbízatása addig tart, amíg a bíróság a felszámolás elrendelésérõl
szóló jogerõs határozatában a felszámolót, vagyis a Felügyelet által alapított
közhasznú társaságot nem rendeli ki. A Javaslat a hitelintézetek felszámolási
folyamatának felgyorsítását azzal kívánja elõsegíteni, hogy egyrészt a
bíróságnak a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásától
számított 8 napon belül határozati kényszert ír elõ, és a felszámolást
elrendelõ végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatályát kizárja, meghatározza
a felszámoló egyetlen lehetséges személyét és meghatározza azt a bíróságot is,
aki a hitelintézet felszámolási eljárásának megindítására jogosult.
Amennyiben a Felügyelet a felszámolási kérelmet benyújtotta a Fõvárosi
Bírósághoz, a felszámolást elrendelõ végzés megjelenéséig teljes körû
kifizetési tilalmat rendelhet el a hitelintézetnél ezáltal is védve a
hitelintézetben lévõ, a betétesek kielégítésére szolgáló eszközértéket.
Hitelintézet jogutód nélküli megszûnése kizárólag felszámolási eljárás
lefolytatásával lehetséges.
a 182.-183. §-hoz
A Javaslat az ügyfelek minél magasabb kielégítési hányadát azzal is
elõsegíti, hogy megállapítja a felszámolói díj összegét, mégpedig jóval
alacsonyabb értékben, mint más vállalkozások felszámolása esetén, ezzel is
dekralálva a felszámoló társaság közhasznú jellegét. Hitelintézet felszámolása
esetén a betételhelyezésbõl eredõ követelések egyenrangúak, azok között
sorrendiség nem állapítható meg.
a 184.-185. §-hoz
A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a felszámolás alatt álló hitelintézet
számára a Felügyelet a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körére ideiglenes
mûködési engedélyt adhasson ki. Ez jelentõsen megkönnyíti többek között a
biztosított betétek kifizetését és a hitelintézet tulajdonában álló eszközök
értékének megóvását. Amennyiben a hitelintézet felszámolása során a felek
egyezségben állapodnak meg, és az egyezségnek feltétele a hitelintézet további
mûködése hitelintézetként vagy pénzügyi vállalkozásként, akkor az egyezség
jóváhagyásához a Felügyelet engedélye is szükséges. A Javaslat kizárja azt,
hogy a felszámolás során a követelések beszámíthatóak legyenek, kivéve azt az
esetet, amennyiben a felszámolásra nem a hitelintézet fizetésképtelensége
miatt került sor.
XXVII. fejezet
a 186. §-hoz
A Javaslat meghatározza azoknak az adatoknak a körét, amelyekrõl a
Felügyelet nyilvántartást köteles vezetni és bizonyos jogok gyakorlását a
felügyeleti nyilvántartásban való szerepléshez köt. A Felügyelet számára a
Javaslat lehetõvé teszi a törvényben meghatározott körben történõ személyes
adatkezelést is. A Felügyelet határozattal veszi nyilvántartásba a pénzügyi
intézmény, illetve a bankcsoport e §-ban meghatározott adatait. Ide tartozik
ezen intézmények neve, székhelye, tevékenységi köre, az alapítás pontos
idõpontja, a jegyzett tõke nagysága, a befolyásoló részesedéssel rendelkezõ
tulajdonosok, vezetõ állású személyek neve, a cégjegyzésre jogosult személyek
neve, a pénzügyi szolgáltatások megkezdésének idõpontja, a hitelintézet
bankfiókja, leányvállalata, külföldi bankképviselete létesítésének idõpontja
és helye, az ezek vezetésével megbízott személyek neve, illetve a felsorolt
adatokban történt változások.
A nyilvántartásra azért van szükség, hogy a pénzügyi intézmény alapvetõ
adatai mindenkor a Felügyelet rendelkezésére álljanak, illetve a Felügyelet
tudomással bírjon azokról a személyekrõl, akik a pénzügyi intézményben,
illetve a bankholdingban döntési jogkörrel rendelkeznek, vagy annak
tevékenységére befolyással bírnak. Ennek megfelelõen a pénzügyi intézmény
igazgatósági tagja, felügyelõ bizottsági tagja és a pénzügyi intézménnyel
munkaviszonyban álló vezetõ állású személy továbbá a befolyásoló részesedéssel
rendelkezõ tulajdonos jogosítványait, csak a nyilvántartásba való bejegyzést
követõen gyakorolhatja.
a 187.-188. §-hoz
Szintén határozattal veszi nyilvántartásba a Felügyelet, a külföldi
hitelintézetek bankképviseletének fõbb adatait, így különösen a képviselet
hitelintézetre vonatkozó adatokat, a bankképviselet adatait, és a
bankképviselet vezetõjének nevét. A Felügyelet által történõ nyilvántartásba
vétel nem pótolja a cégbírósági bejegyzést, de a pénzügyi intézmény és
bankképviselet mûködésének megkezdésének, illetve a bankholding létrejöttének
feltétele a Felügyelet által történõ nyilvántartásba vétel.
a 189. §-hoz
A Javaslat elõírásai szerint a Felügyelet nyilvántartásait elsõsorban saját
feladatainak ellátására használhatja és azok nem minõsülnek nyilvánosnak. A
Felügyelet kiszolgáltathatja azonban ezeket az adatokat a törvényben megjelölt
egyéb szerveknek, de csak azok törrvényben meghatározott feladatainak
ellátásához szükséges mértékben.
a 190.-191. §-hoz
A Javaslat meghatározza továbbá, hogy a Felügyelet a 186-187. §-okban
meghatározott adatokon túlmenõen is további adatokat tarthat nyilván. A
Javaslat részletesen meghatározza azoknak az adatoknak a körét, amelyeket a
Felügyelet nyilvántarthat ezáltal, a Felügyelet adatnyilvántartása megfelel az
adatvédelmi törvényben elõírtaknak. A Felügyelet által vezetett
nyilvántartásból való törlésre hivatalból, vagy az érintett személy kérelmére
kerülhet sor. A felügyeleti engedély magába foglalja a nyilvántartásba vételt
is, így az engedéllyel rendelkezõknek nem kell külön nyilvántartásba vételt is
kérni. A Felügyelet birtokába került személyes adatokat öt évig kezelheti.
XXVIII. fejezet
a 192.-193. §-hoz
A Felügyelet eljárására a Javaslatban foglalt eltérésekkel az
államigazgatási eljárás általános szabályai vonatkoznak. A Felügyelet
határozatát az írásban benyújtott kérelem, valamint az ahhoz csatolt
mellékletek, más szervek megkeresése, továbbá saját feladata ellátása során
tudomására jutott tények alapján hozza meg. A Javaslat a tulajdonosi jogok
gyakorlásának korlátozására vonatkozó határozat bejegyzésével kapcsolatban
kötelezettséget állapít meg a cégbíróság számára, amelynek a Felügyelet
értesítése alapján nyolc napon belül az errõl szóló határozatot a cégjegyzék
utolsó rovatába be kell jegyeznie.
a 194. §-hoz
A Felügyelet eljárására a Javaslat az államigazgatási eljárás általános
szabályaitól eltérõ határidõket állapít meg. A hitelintézet, szakosított
hitelintézet alapítására, illetve mûködésének megkezdésére irányuló
engedélykérelmek külön-külön 3 hónapon (mely egy alkalommal további 3 hónappal
meghosszabbítható), az egyéb felügyeleti engedélyek megadására vonatkozó
kérelmek esetében pedig 3 hónapon belüli elbírálását írja elõ a Javaslat. Az
államigazgatási szervekre megállapított általános szabályoktól való eltérésre
azért van szükség, mert az alapítás, illetve mûködési engedély kiadását, az e
Javaslatban meghatározottak alapján megfelelõ gondossággal kell a
Felügyeletnek elvégeznie, amihez a szükséges iratok beszerzése különösen
külföldi bankfelügyeleti szervek vagy hitelintézetek megkeresése esetében az
eljárás idõtartamát jelentõsen meghosszabbíthatja. Az eljárási határidõ a
kérelem elõterjesztésétõl, illetve hiánypótlás esetén a megfelelõen
elõterjesztett kérelem benyújtásától számít.
a 195.-198. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a Felügyelet határozatának azonnali
végrehajthatóságáról, tekintve, hogy a pénz- és tõkepiac biztonságos mûködése,
illetve a betétesek érdeke ezt adott esetben szükségessé teheti. Bírságot
tartalmazó határozat azonban nem lehet azonnal végrehajtható. A Felügyelet
határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, az közigazgatási bíróság elõtt
támadható meg. A Javaslat szûkíti a Felügyelettel szembeni kártérítési igény
érvényesíthetõségét a többi államigazgatási szervhez képest. A Felügyelettel
szemben kártérítési igény csak akkor évényesíthetõ, ha a Felügyelet határozata
vagy mulasztása törvénysértõ volt és a bekövetkezet kárt ez idézte elõ.
Tekintettel arra, hogy a Felügyelet határozata banktitkot is tartalmazhat a
Javaslat elõírja az eljáró bíróság számára, hogy ezen iratokat kizárólag
ismertetheti, továbbá ezen iratokat zárt iratként kell kezelnie, azokról
másolatot nem lehet kiadni. A Felügyelet az általa kiadott engedélyekrõl, azok
módosításáról vagy visszavonásáról szóló határozatát megküldi a cégbíróságnak,
csakúgy mint az engedély iránti kérelmet elutasító jogerõs határozatát.
XXIX. fejezet
a 199.-202. §-hoz
A Javaslat jelentõsen kibõvíti az eddigi alkalmazott fogyasztóvédelmi
elõírások körét. Ezek az elõírások egyértelmûen azt a célt szolgálják, hogy a
pénzügyi intézmények ügyfelei ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. A
fogyasztóvédelem egyik fontos eszköze az elnevezés védelmére vonatkozó
elõírás, amely kimondja azt, hogy cég nevében, hirdetésekben, vagy bármilyen
más módon a hitelintézet, bank, takarékszövetkezet, vagy hitelszövetkezetet
elnevezõ fogalmak összetételeit jelzõs alakját, továbbá a rokoni értelmû, vagy
idegen nyelvû megfelelõjét csak a törvényben elõírtaknak megfelelõen
engedélyezett hitelintézet vagy bankképviselet szerepeltetheti, illetve ezen
vállalkozások is csak a felügyeleti engedélyben meghatározott típusra utaló
elnevezést szerepeltethetnek címnevükben. Ennek elõírása azt a célt szolgálja,
hogy amennyiben az ügyfél valamilyen vállalkozás cégnevében ezeket az
elnevezéseket látja, bizonyos lehessen abban, hogy az ilyen vállalkozások
betartják a pénzügyi intézményekre vonatkozó jogszabályokat, illetve megfelelõ
felügyelet alatt állnak. A Javaslat ez alól az elõírás alól akkor tesz
kivételt, ha ezeket az elnevezéseket az adott vállalkozások, vagy személyek
olyan összefüggésben használják, amely kizárja azt a látszatot, hogy pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet folytatnak. A Felügyelet határoz abban a
kérdésben, hogy egy adott vállalkozás jogosult-e olyan elnevezések
használatára, amelyek védelem alá esnek.
A Javaslat kiemelten védi a fiatalkorúakat és a körükben betételhelyezésre,
hitelfelvételre, egyéb pénzügyi szolgáltatás igénybevételére felhívó hirdetési
tevékenységre vonatkozóan elõírja, hogy ilyen hirdetési tevékenységet
nyilvános módon csak legalább két országos napilap útján folytathat a
hitelintézet. A különbözõ magas kamathozamokkal kecsegtetés kizárása miatt a
Javaslat elõírja a hitelintézetek számára, hogy betétgyûjtésre vonatkozó
hirdetéseikben közzé kell tenniük a betét egy naptári évre vonatkozó
átlagkamatának illetõleg átlaghozamának mértékét is. A Javaslat lehetõséget ad
továbbá az ügyfél számára, hogy kifejezett rendelkezéssel kizárja annak
lehetõségét, hogy a pénzügyi intézmény számára közvetlen postai úton
reklámanyagot küldjön.
A Javaslat szigorúan megtiltja a hitelintézetek számára, hogy a
betétbiztosításra, az Alapra illetõleg az önkéntes betét- és intézményvédelmi
alapra vonatkozó információkat hirdetés útján a betétállomány növelése
céljából felhasználhassák. A Javaslat részletesen szabályozza a hitelintézetek
tájékoztatási kötelezettségét az ügyfelek vonatkozásában, ezek között is
kiemelten a betétesek tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget. A pénzügyi
intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre bocsátani az
üzletszabályzatait, továbbá az egyéb a jogszabály által nyilvánosságra hozni
rendelt adatokat. A Javaslat részletesen meghatározza továbbá a pénzügyi
intézményeknek az ügyfelekkel szemben fennálló kötelezettségeit mind a
számlavezetés, mind a betétgyûjtés, mind a hitelnyújtás esetében.
a 203.-211. §-hoz
A Javaslat külön szól a betétesek tájékoztatásáról is, mely különösen a
hitelintézet és az OBA kapcsolataira vonatkozó tájékoztatást szabályozza. A
hitelintézet megítélése tekintetében ugyanis nagy jelentõséggel bír az a tény,
hogy az OBA biztosítja e betéteit vagy sem. Ezért a hitelintézet köteles
tájékoztatni betéteseit arról, hogy az Alapból kilépett, kizárták és így a
betétbiztosításra vonatkozó szabályok továbbiakban a betéteseik náluk
elhelyezett betéteikre nem érvényesek.
A fogyasztók érdekeit szolgálja a folyamatos tájékoztatási kötelezettség
elõírása a pénzügyi intézmény részére, mely keretében a pénzügyi intézmény
köteles ügyfelét évente legalább egyszer, valamint a szerzõdés lejártakor
tájékoztatni. A pénzügyi intézmény köteles általános szerzõdési feltételeit
üzletszabályzatba foglalni és azt az ügyfelei részére nyilvános helyen
elhelyezni. A pénzügyi intézmény és ügyfeleinek szerzõdéskötésére vonatkozóan
is részletes szabályokat tartalmaz a Javaslat, ezzel is elõsegítvén az ügyfél
érdekeinek védelmét.
a 212.-214. §-hoz
A fogyasztóvédelmi elõírásokon belül a Javaslat kiemelten foglalkozik a
fogyasztási kölcsönnel. Elõírja, hogy fogyasztási kölcsön esetén a
hitelintézetnek ki kell számítania a teljes hiteldíjat, ami tartalmazza a
kamaton túlmenõen a különbözõ jutalékokat és költségeket is. Ezáltal az ügyfél
jobban tájékozódik az általa kért hitel tényleges költségeirõl, és a
hitelintézetek által különbözõ feltételekkel ajánlott hitelek költségei
összehasonlíthatóvá válnak. A Javaslat elõírja továbbá a hitel egyéb
feltételeirõl való tájékoztatási kötelezettséget azzal, hogy részletesen
felsorolja azokat az információkat, amelyeket a kölcsönszerzõdésnek
minimálisan az ügyfél érdekében tartalmaznia kell. A Javaslat lehetõséget ad
továbbá az ügyfél számára, hogy az minden esetben éljen az elõtörlesztési
lehetõséggel.
a 215. §-hoz
A hitelintézet évenként összesen legfeljebb öt bankszünnapot tarthat,
melybõl kettõ saját elhatározásából eredhet, hármat pedig a Felügyelet
rendelhet el az MNB-vel egyetértésben a hitelintézet kérelmére. A hitelintézet
saját hatáskörében könyvelési szünnapot, pénztári szünnapot, illetve
könyvelési és pénztári szünnapot tarthat, ha azt tizenöt nappal megelõzõen,
legalább két országos napilapban meghirdette és a Felügyeletnek, valamint a
MNB-nek bejelentette. A további három bankszünnap tartását a Felügyelet
kérelmére rendeli el a Felügyelet, egyetértésben a MNB-vel.
XXX. fejezet
a 216.-217. §-hoz
A szövetkezeti hitelintézet köteles csatlakozni - külön törvényben
meghatározott - olyan integrációs szervezethez, amely biztosítja a
csatlakozott intézmény ellenõrzését, illetõleg az azonnali és folyamatos
fizetõképességének fenntartását. E kötelezettség a külön törvény hatályba
lépését követõ egy éven belül terheli a szövetkezeti hitelintézetet. Ennek
alapjául az EU országok tapasztalatai szolgálnak. Ott a szövetkezeti
hitelintézetek az 50-60-as években nyerték el mai formájukat. Több évtized
szerves fejlõdésének eredményeként integrált szövetkezeti bankhálózatok jöttek
létre. Magyarországon a takarékszövetkezetek integrációs törekvései állami
közremûködéssel a 90-es évek elején kezdõdtek. Tekintettel arra, hogy a
bankbiztonsági és méretgazdaságossági követelmények elkerülhetetlenné teszik a
szövetkezeti hitelintézetek összefogását, a Javaslat szükségesnek tartja ezen
integrációk kialakulásának elõmozdítását, azzal, hogy az integrációkra
vonatkozóan külön törvény kerül megalkotásra. Az a szövetkezetei hitelintézet,
amelynek saját tõkéje százmillió forint alatt maradt, korlátozottan végezhet
pénzügyi szolgáltatási tevékenységet.
XXXI. fejezet
a 218.-220. §-hoz
A Javaslat a befektetési bankra vonatkozó szabályozást megszünteti. Az eddig
létrejött egyetlen hazai fogalmak szerinti befektetési bank a Magyar
Fejlesztési és Befektetési Bank Rt. volt. Erre a hitelintézetre állami
érdekbõl továbbra is szükség van, ezért a Javaslat létrehozta a Magyar
Fejlesztési Bankot, amely szakosított hitelintézetként fog mûködni. A Javaslat
meghatározza azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyet ez a hitelintézet
végezhet, továbbá felmentéseket tartalmaz a nagykockázat vállalási és a
befektetési korlátok alól. Ezeket a felmentéseket az MFB Rt. speciális
feladata és az ebbõl származó mûködési sajátosságok indokolják.
XXXII. fejezet
a 221. §-hoz
A Javaslat számos olyan új elõírást tartalmaz, ami a hitelintézetek
mûködését alapvetõen befolyásolja, ezért a szabályoknak való megfelelésre
átmeneti idõt szükséges adni. Egyfajta általános halasztást ad a Javaslat
azáltal, hogy nem a kihirdetését követõen, hanem csak 1997. január 1-tõl lép
hatályba. A pénzügyi intézmények, valamint a magyar társadalom széles rétegei
megismerhetik a Javaslat elõírásait, alkalmazkodhatnak ahhoz, felkészülhetnek
a megváltozott követelményeknek való megfelelésre.
A Javaslat a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévõ felügyeleti
engedélyezési eljárásokra az ügyfél számára kedvezõbb rendelkezések
alkalmazását rendeli el. A visszaélések megakadályozása érdekében garanciális
szabályként rögzíti, hogy folyamatban lévõ ügynek azt az ügyet kell tekinteni,
ha az ügyfél az kérelmet a hatályos törvényben meghatározott mellékletekkel
együtt, szabályszerûen terjesztette elõ.
A Javaslat szerint más felügyeleti eljárásokban a törvény hatálybalépését
követõen az új szabályokat kell alkalmazni.
a 222. §-hoz
A Javaslat a hitelintézeti tulajdonosok számára 1999. december 31-ig
biztosít átmeneti idõt a jegyzett tõke 15 százalékos maximális részesedésre
vonatkozó elõírásának való megfelelésre, ezáltal megadja a lehetõséget arra,
hogy a tulajdonosok ne kényszerüljenek hitelintézeti tulajdonaikat gyorsan
értékesíteni, mivel így árfolyamveszteséget szenvedhetnének el. A tulajdoni
korlát a Javaslatban meghatározott mértékének túllépésére külön törvény
rendelkezése alapján biztosított a lehetõség.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság tulajdonában álló
vállalkozásoknak a hitelintézet által nyújtott hitelekre és vállalt
kötelezettségekre nem terjednek ki a kapcsolódó hitel korlátozások, ha a
hitelintézetben az állam befolyásoló részesedéssel rendelkezik
a 223. §-hoz
A Javaslat részletesen szabályozza a kockázati céltartalék képzésének
fokozatosságát, így a piac szereplõio felkészülhetnek a fontos prudenicális
szabály betartására.
a 224. §-hoz
A Javaslat továbbra sem engedélyezi külföldi székhelyû hitelintézetek
számára a Magyarországon történõ fióknyitást. A külföldi hitelintézetek
fiókjának nyitása azért nem indokolt jelenleg, mert az egyrészt túlságosan
magas versenykövetelményeket jelentene a hazai hitelintézetek számára, hiszen
a fiók létrehozására külön tõkeelhelyezés nélkül is sor kerülhet, másrészt
pedig jelenleg nem adottak a fiókok tevékenységének felügyeletét szolgáló
nemzetközi megállapodások. A jogharmonizációs program keretében természetesen
külön figyelemmel kell lenni a külföldi székhelyû hitelintézetek fióknyitási
lehetõségére, hiszen az Európai Unió országain belül a fióknyitás
korlátozására nincs lehetõség, ezért az Európai Unióhoz való csatlakozás
esetén a fiókok nyitására vonatkozó korlátozást fel kell oldani.
a 225.-229. §-hoz
A Javaslat átmeneti szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy a pénzügyi
intézmények eleget tudjanak tenni a Javaslatban szereplõ prudenciális
szabályoknak. A Javaslat rögzíti a pénzügyi intézmények választott vezetõire
vonatkozó átmeneti szabályokat, valamint a saját tõke felemelésére vonatkozó
kötelezettségek teljesítésének idõpontját, továbbá a belsõ szabályzatok
megalkotásának kötelezettségét stb.
a 230. §-hoz
Amennyiben a hitelintézet a törvény hatálybalépésekor a befektetésekre, az
ingatlan befektetésekre, valamint az egyes tartós befektetések korlátozására
vonatkozó szabályoknak megfelelni nem képes, akkor ezen korlátok átlépéseit
okozó tulajdoni hányadait legkésõbb 1998. december 31-ig köteles
elidegeníteni. A Javaslat lehetõséget ad továbbá a Felügyelet számára, hogy a
befektetésekre vonatkozó átmeneti idõket a hitelintézet kérelmére indokolt
esetben meghosszabbíthassa, amennyiben egyértelmûen megmutatkozott az, hogy
ezen befektetések tekintetében a csökkenõ tendencia elindult és bár hosszabb
idõ-tartam alatt , de a hitelintézet képes lesz megfelelni a törvényi
elõírásoknak.
a 231. §-hoz
A Javaslat a hitelintézetek számára 1997. december 31-ig ad átmeneti
idõszakot az e Javaslatban meghatározott különbözõ belsõ szabályzatoknak a
kidolgozására. Ez viszonylag rövid határidõnek tûnik, de figyelembe kell venni
azt is, hogy az eddigi törvényben elõírt kötelezettségek, valamint a
felügyeleti rendelkezések tartalma alapján a hitelintézetek már eddig is
kötelezve voltak bizonyos belsõ szabályzatok elkészítésére.
a 232.-234. §-hoz
A Javaslat átmeneti idõt biztosít a törvény hatálybalépésekor már mûködõ
pénzügyi vállalkozások számára is. Amennyiben a pénzügyi vállalkozás a korábbi
törvényi elõírásoknak megfelelõen tevékenységét a Felügyelethez bejelentette,
akkor azt felügyeleti szempontból oly módon kell kezelni, mintha a Felügyelet
kiadta volna rá az engedélyt. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a pénzügyi
vállalkozásokra vonatkozó minimális jegyzett-tõke mértékét a négyszeresére
emelte, a Javaslat a pénzügyi vállalkozások számára is átmeneti idõt
engedélyez a jegyzett-tõke elõírásnak való megfelelésre, és 1998. december 31-
ig engedi azt az átmeneti idõszakot, amíg a pénzügyi vállalkozások egyrészt
feltölthetik saját jegyzett-tõkéjüket, másrészt képessé válnak megfelelni a
Javaslat egyéb elõírásainak. A Javaslat a korábban a pénzintézeti
tevékenységet végzõ egyéb jogi személyként emlegetett vállalkozásokat a
továbbiakban pénzügyi vállalkozásként kezeli.
A Javaslat szerint az 1993. június 30-át megelõzõen kötött betétszerzõdések
alapján elhelyezett betétekbe a jelzett idõpontot követõen teljesített új
befizetés az Országos Betétbiztosítási Alap által továbbra is biztosított.
A törvény hatálybalépésekor már mûködõ, vagy a kedvezõbb elbírálás okán
engedélyezett hitelintézet a Javaslat 44. § (5) bekezdés b) pontjában
meghatározott követelményeknek 1998. január 1-éig köteles eleget tenni.
a 235. §-hoz
A Javaslat tartalmazza azokat az alapvetõ elõírásokat, amelyek a
hitelintézetek biztonságos mûködésének szabályozásához szükségesek. A Javaslat
lehetõséget biztosít a Kormány, illetve a pénzügyminiszter számára, hogy az e
Javaslatban rögzített szabályok részletes elõírásait megállapíthassa, illetve
meghatározott szabályozási témakörökben további, a bankbiztonságra vonatkozó
szabályokat állapítson meg és azokat kormányrendeletben közzé tehesse. A
Javaslat által biztosított szabályozási jogkörök többsége az 1991-ben hatályba
lépett pénzintézeti törvény elõírásai alapján a Felügyelet szabályozási
jogosítványai közé tartozott. Ennek megfelelõen a Javaslatban felsorolt
szabályozási témakörök többségében felügyeleti rendelkezések már kiadásra
kerültek. A felügyeleti rendelkezések által teljesített szabályozási
feladatokat a Kormány, illetve a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja.
a 236.-240. §-hoz
A Javaslat ezen része tartalmazza azon jogszabályokat, amelyek megváltoztatása
szükséges a Javaslatban foglaltak megvalósításához. Így például módosul az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3.
§ (6) bekezdése, a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény több pontja, a
szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény 5. §-a.