1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3091.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
módosításáról
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. szeptember
1996. évi ..... törvény
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
1. §
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:
Szja tv.) 2. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Ha nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõen rendelkezik, annak
szabályait kell alkalmazni. Ilyen szerzõdés hiányában a viszonosság elvét
lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a
külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi
szerzõdésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre (adóelõleg-levonás,
adatszolgáltatás, nyilatkozattétel, bevallás stb.) e törvény szabályait
alkalmazni kell.
(6) A külföldrõl származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi
szerzõdések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell
megállapítani."
2. §
(1) A Szja tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"5. A kifizetõ fogalma alatt az adózás rendjérõl szóló törvényben ilyenként
meghatározottak azzal értendõk, hogy a kamat, az osztalék, az
árfolyamnyereség, a tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem
kifizetõjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen
kifizeti."
(2) A Szja tv. 3. §-ának 9. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"9. Szokásos piaci érték: az ügylet idõpontjában vagy az idõpontot magában
foglaló idõszakban ismert (az általános forgalmi adót is tartalmazó) ár,
amelyet a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szokásos
piaci árra vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni. Az értékpapír
szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonos-változása idõpontjában
érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követõen a
tulajdonos-változás idõpontját megelõzõ utolsó érvényes tõzsdei átlagár
(átlagárfolyam). A tõzsdén kívüli kereskedelemben az értékpapír tulajdonos-
változása idõpontjában érvényes ismert árat kell alapul venni."
(3) A Szja tv. 3. §-ának 15. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény,
valamint a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló törvény
alapján folyósított ellátás."
(4) A Szja tv. 3. §-ának 17., 18. és 19. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói
igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában
feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében, továbbá ettõl
függetlenül is
a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról
szóló minisztertanácsi rendelet alapján orvosi, klinikai,
szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális
magántevékenységet folytat;
b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelõzõ
jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedõnek minõsülõ
magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerzõdéses rendszerben
üzemeltetõ magánszemély;
c) az egyéni ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivõ;
d) a közjegyzõ;
e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági
végrehajtó;
f) a magánállatorvosi tevékenységet folytató magánszemély, ha e
tevékenységét nem munkaviszonyban és nem társas vállalkozás tagjaként
végzi;
A vállalkozói tevékenység kezdetének az egyéni vállalkozói igazolvány
megszerzésének napját, illetõleg a tevékenység folytatásához kiadott
engedély megszerzésének napját kell tekinteni.
18. Mezõgazdasági õstermelõ: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni
vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben
felsorolt termékek elõállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek
igazolására õstermelõi igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e
tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
a) Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végzõ magánszemély
rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt
eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének
felhasználása felett.
b) Õstermelõi igazolvány az õstermelõi tevékenységbõl származó bevételek
nyilvántartására alkalmas hitelesített igazolvány, a kormány
rendeletében meghatározott adattartalommal.
A mezõgazdasági õstermelõi tevékenység kezdetének az õstermelõi
igazolványban feltüntetett idõpontot kell tekinteni.
19. Mezõgazdasági kistermelõ: az a mezõgazdasági õstermelõ, akinek ezen
tevékenységébõl az adóévben elért bevétele a 3 millió forintot nem haladja
meg."
(5) A Szja tv. 3. §-ának 23. és 24. pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény, továbbá a fegyveres
szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény
alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a
korengedményes nyugdíjat, az elõnyugdíjat és az egyes nyugdíjak
felülvizsgálatáról, illetõleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetésérõl
szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is,
valamint a Magyar Köztársaság Mûvészeti Alapjának megszüntetésérõl és a
Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány létesítésérõl szóló kormányrendelet 1. §
(2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi
nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezõgazdasági szövetkezeti tagok
öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezõgazdasági szövetkezeti tag
özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt
összegû öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász
részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság,
valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minõsül a
külföldrõl származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti
helytállásért folyósított pótlék is.
24. Ösztöndíj: az a tanulói (hallgatói) juttatás, amelyet jogszabály alapján
a közoktatási, a szakképzési, a felsõoktatási intézmény vagy elkülönített
állami pénzalap vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési,
vagy a felsõoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a felsõoktatási
intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére
adott költségtérítést is, a szakképzõ iskolai tanulónak a jogszabályban
meghatározott tanulószerzõdés alapján nyújtott kötelezõ pénzbeli juttatást
is, valamint a szakképzõ iskolával tanulószerzõdés nélkül létesített
tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idõ befejezését követõ összefüggõ
szakmai gyakorlat idõtartamára nyújtott díjazás kötelezõ összegét is.
Ösztöndíjnak minõsül továbbá a felsõoktatási törvényben felsorolt
felsõoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerû elsõ
alapképzésben résztvevõ nappali tagozatos hallgatónak a képesítési
követelményekben meghatározott képzési idõ alatt a munkájáért az említett
intézménytõl kapott díjazása - a hallgató tandíja címén az adóévben
esedékes és befizetett összeg 50 százalékáig terjedõen -, amennyiben a
díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt,
amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll. "
(6) A Szja tv. 3. §-ának 26. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos
egészségkárosodással összefüggõ jogosultságról szóló jogszabályban említett
betegségben szenvedõnek minõsül, továbbá, aki rokkantsági járadékban
részesül. E pont alkalmazásában jogszabály alatt törvényt,
kormányrendeletet és a népjóléti miniszter rendeletét kell érteni."
(7) A Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"31. Vagyoni értékû jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a
haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakás és a helyiség
bérleti joga (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az
üdülõhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga."
(8) A Szja tv. 3. §-ának 33. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú
társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközössége,
az ügyvédi iroda, az erdõbirtokossági társulat."
(9) A Szja tv. 3. §-ának 43. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a következõ 44., 45., 46. és 47. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]
"43. Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül
megelõzõen
a) legalább 6 hónapig a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ által
nyilvántartott munkanélküli volt, vagy
b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és
szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek
jövedelempótló támogatásában részesült, vagy
c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de
a munkaügyi központtal továbbra is együttmûködött,
azzal, hogy az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából
azt az idõtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi-, gyermekágyi
segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az elõzetes
letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás büntetés idõtartamát, valamint a
sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött
idõt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti idõtartamot) figyelmen
kívül kell hagyni.
44. Azonos munkakör: a 9001/1993. (SK.1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996.
október 1-jén hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere
szerint azonosnak minõsülõ munkakör.
45. Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt
olyan gépjármû, amely a vezetõvel együtt legfeljebb nyolc felnõtt személy
szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemû, a
dízelüzemû, az elektromos üzemû, a gázüzemû személygépkocsi, a versenyautó,
az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minõsül továbbá az a vegyes
használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegû, olyan
gépjármû (nagy rakodóterû személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag
kialakítva kettõnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerûen
oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására
bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet
is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan mûszaki átalakítással
került sor.
46. Törvényben meghatározott mértékû végkielégítésnek minõsül a fegyveres
szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény
alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói
jutalom is.
47. Lízingnek minõsül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je
elõtt kötött olyan szerzõdés alapján, amely annak határozott idõre szóló,
de 365 napot meghaladó bérletérõl azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a
bérlõ a tulajdonjogot legkésõbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével,
illetõleg a szerzõdés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi
jogot biztosít."
3. §
A Szja tv. 4. §-a a következõ (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A magánszemélyek közös tulajdonában lévõ vagyontárgy hasznosításából,
átruházásából származó bevételt a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk
arányában - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell
megosztani.
(5) A házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó
vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevételt a házastársak
között egyenlõ arányban - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve -
kell megosztani, kivéve, ha a házastársak házassági szerzõdésben az egymás
közötti vagyoni viszonyaikról másként rendelkeztek. Ilyenkor ennek megfelelõ
arányban kell a bevételt figyelembe venni."
4. §
(1) A Szja tv. 5. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetõleg
nem pénzintézet által átváltott bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján
érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ebben
az esetben az adóelõleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és
az adatszolgáltatáshoz is az elõzõekben jelzett összeget kell figyelembe
venni.
(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos
deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelõzõ
hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra
történõ átszámításhoz figyelembe venni."
(2) A Szja tv. 5. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Külföldi kiküldetés esetén az erre tekintettel külföldi pénznemben kapott
bevételt és elismert költséget az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ
hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra
átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB
hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját
megelõzõ hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a
forintra történõ átszámításhoz figyelembe venni."
5. §
A Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem
kell figyelembe venni, továbbá a 0 százalékos adómérték alá esõ jövedelmet,
valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak)
értékesítésébõl származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer
forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizetõ megállapította és
levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az
utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségbõl származó jövedelmet. Be
kell vallani továbbá a föld bérbeadásából származó bevételt, ha az több, mint
évi 50 ezer forint, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását
választotta."
6. §
(1) A Szja tv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot
és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet
visszatéríti. Ez a nyilatkozat az adóbevallással egyenértékû."
(2) A Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni -
figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]
"a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem
önálló tevékenységbõl bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is,
ha kizárólag a munkáltatójától szerez osztalék, árfolyamnyereség címén
jövedelmet;"
(3) A Szja tv. 12. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép, egyidejûleg e bekezdés a következõ g) ponttal egészül ki:
[(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat
akkor, ha]
"e) a magánszemély eltartói kedvezményt a házastársával megosztva érvényesít;
f) a magánszemély olyan mezõgazdasági õstermelõ, akinek az e tevékenységébõl
származó bevétele az adóévben a 100 ezer forintot meghaladja;
g) a magánszemélynek az adóelõleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint
költség-különbözet vagy adóelõleg-különbözet alapján meghatározott adót kell
fizetnie."
7. §
A Szja tv. 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként
a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem
önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a
mezõgazdasági õstermelõ, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége,
a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerzõdés szerint
teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele
érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.
(2) Az önálló tevékenységbõl származó bevételbõl - kivéve, ha törvény másként
rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a
jövedelem.
(3) Önálló tevékenységbõl származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek
adózására e törvény választási lehetõséget ad és a magánszemély e fejezet
rendelkezéseinek alkalmazását választja.
(4) Az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek az
egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként
elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét) minõsül, amellyel szemben
költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthetõ."
8. §
A Szja tv. 17. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
[(3) Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál nem kell
figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket,
továbbá azt a bevételt,]
"a) amelybõl a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e
törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást
alkalmazza;"
9. §
A Szja tv. 18. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10
százalék költséghányad alkalmazásának idõszakában beszerzett tárgyi eszközök
beszerzési, elõállítási értékének erre az idõszakra jutó értékcsökkenési
leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell
tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelõzõ évekbõl
fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a 10 százalék költséghányad
alkalmazásának idõszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell
tekinteni."
10. §
(1) A Szja tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy
államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendõ
támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a
támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a
felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként."
(2) A Szja tv. 19. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Ha jogszabály vagy államközi megállapodás valamely vissza nem térítendõ
támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minõsít, akkor a
támogatás céljának teljesítésével összefüggõ, a támogatás összegéig felmerült
kiadások költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) vehetõk figyelembe."
11. §
A Szja tv. 20. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"20. § A magánszemély csökkentheti az erdõ véghasználattal érintett
faállományának értékesítésébõl származó bevételét a normatív erdõfelújítási
támogatási érték legfeljebb 30 százalékának megfelelõ - az Erdõfelügyelõség
által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett -összeggel. Az
erdõfelújítási kiadásainak fedezetére az erdõfelújítás kezdõ évét követõ négy
éven belül az Erdõfelügyelõség határozata alapján visszakapott összeget abban
az évben kell bevételként figyelembe vennie, amely évben az igazolt
kiadásokat költségként elszámolja. A fennmaradó összeg az erdõfelújítás kezdõ
évét követõ ötödik évben teljes egészében bevételnek számít."
12. §
A Szja tv. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"21. § (1) A mezõgazdasági õstermelõ, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e
tevékenységébõl származó bevételét a szakképzõ iskolával kötött megállapodás
alapján szakmai gyakorlati képzésben részt vevõ szakképzõ iskolai tanuló
képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességû alkalmazott
foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképzõ iskolai
tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerzõdés alapján
folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal
csökkentheti minden megkezdett hónap után.
(2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképzõ
iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban
munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztató mezõgazdasági õstermelõ (e
§ alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen
tevékenységébõl származó bevételét csökkentheti e személy után a
foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett
társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes
költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt.
(3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a
(2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli
személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül azonos
munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással
nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelõzõ
hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban."
13. §
A Szja tv. 22. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"22. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az
adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban
felmerült költséget az adóévben az e tevékenységébõl származó - a 21. §
rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig
számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt
veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a bevallásában -
figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a következõ öt adóév e
tevékenységébõl származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban
számolhatja el.
(2) A tevékenységét megkezdõ, tételes költségelszámolást alkalmazó
mezõgazdasági õstermelõ, a tevékenysége megkezdése évének és az azt követõ
két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt
veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt
veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell
elõször figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezése a mezõgazdasági õstermelõi tevékenység
megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben
elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha
az elhatárolt veszteség évében a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységbõl
származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság
az engedélyt akkor adja meg, ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez
szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem
teljesült.
(5) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az adóévben
elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is
rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két év
egyikében vagy mindkettõben megszerzett, e tevékenységébõl származó jövedelmét
csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is
legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a
veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év terhére, a fennmaradó
részre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.
(6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ az e
tevékenységébõl származó - a 21. § rendelkezései szerint csökkentett -
bevételébõl ezen bevétel 40 százalékát, legfeljebb azonban 1 200 000 forintot
átállási költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein
felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg -
választása szerint - ezt az átállási költséghányadot elszámolja."
14. §
A Szja tv. 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"23. § (1) A mezõgazdasági õstermelõnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó
mezõgazdasági kistermelõt is), ha az e tevékenységébõl származó bevétele az
évi 100 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételébõl jövedelmet nem
kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell
a jövedelmét meghatároznia.
(2) Az önálló tevékenységbõl származó, tételes költségelszámolással
megállapított jövedelembõl levonható az adott tevékenységgel kapcsolatos
érdekképviseleti szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj,
hozzájárulás."
15. §
A Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,
a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, és a társas vállalkozástól a
társas vállalkozás tevékenységében személyesen közremûködõ tagja az
üzemanyag fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap, a
munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármû használatára
tekintettel, feltéve, hogy a kapott összegrõl útnyilvántartással
(menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla
szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, a társas
vállalkozásnak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas
vállalkozás a saját kezelésében lévõ töltõállomáson biztosítja az
alkalmazottjának, tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag
felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;
b) amelyet a munkáltatótól a saját gépjármûvel történõ munkábajárás
költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a
magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság
figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek
további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az
elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell
tekinteni."
16. §
A Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységbõl származó bevétel
körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett
kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést
nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány a jóváíráskor, a
kifizetõ (de nem a munkáltató) által kötött olyan biztosítás adóévben
befizetett díja - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a
magánszemély, valamint a törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a kifizetõ
által átvállalt kötelezettség, a kifizetõ által elengedett tartozás."
17. §
A Szja tv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldrõl származó és külföldi
pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni,
hogy az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának
alapulvételével kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az
adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan
pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza
árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó
napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történõ
átszámításhoz figyelembe venni."
18. §
A Szja tv. 30. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0 - 250 000 Ft 20 %
250 001 - 300 000 Ft
50 000 Ft és a 250 000 Ft-on felüli rész 22 %-a
300 001 - 500 000 Ft
61 000 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész 31 %-a
500 001 - 700 000 Ft
123 000 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 35 %-a
700 001 Ft - 1 100 000 Ft
193 000 Ft és a 700 000 Ft-on felüli rész 39 %-a
1 100 001 Ft-tól
349 000 Ft és az 1 100 000 Ft-on felüli rész 42 %-a."
19. §
A Szja tv. 32. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"32. § (1) Amennyiben nemzetközi szerzõdésbõl vagy viszonosságból más nem
következik, illetõleg ezek hiányában, ha az összevont adóalapnak olyan
jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a
magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos
adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a
külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a
külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított
adót csökkenti. Ha az összevont adóalap kizárólag külföldön már adózott
jövedelembõl áll, az elõzõeket nem kell alkalmazni.
(2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az év utolsó napján
érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az
adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos
deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének
utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra
történõ átszámításhoz figyelembe venni."
20. §
A Szja tv. 33. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlõ az adóévben
megszerzett bér 18 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3600
forinttal.
(2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér
illette meg."
21. §
A Szja tv. 34. §-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg e § a következõ g) ponttal egészül ki:
[A számított adót csökkenti:]
"f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért,
továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb
évi 36 ezer forint és/vagy
g) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végzõ magánszemély e
tevékenységébõl származó jövedelme"
[összegének az adótábla szerint kiszámított adója.]
22. §
A Szja tv. 36. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsõoktatási intézmény
hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése (a továbbiakban együtt: tandíj)
címén megállapított összegnek a 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként az
adóévben 60 ezer (tanulmányi hónaponként 6 ezer) forint, a befizetésrõl a
hallgató és a befizetõ magánszemély nevére kiállított igazolás alapján annál a
magánszemélynél, akinek a neve az igazoláson befizetõként szerepel. Az
igazolást a felsõoktatási intézmény a befizetés évét követõ év január 31-éig
adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.
(2) E § rendelkezésének alkalmazásában felsõoktatási intézmény hallgatójának
minõsül a felsõoktatási törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben
hitelesített iskolai rendszerû elsõ alapképzésben résztvevõ magánszemély.
(3) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetõség a hallgató vagy a szülõje
(ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelõszülõt is) vagy a nagyszülõje
vagy a házastársa vagy a testvére közül azt illeti meg, akit a hallgató
kérésére az (1) bekezdésben említett igazoláson befizetõként feltüntettek."
23. §
A Szja tv. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(4) E § alkalmazásában a lakáscélú felhasználás fogalma kiegészül az (1)
bekezdésben említett megtakarításnak
a) a betétszerzõdés megkötésétõl számított egy éven túli, az összeg
felvételét követõ 30 napon belül történõ felhasználásával - a magánszemélyt
vagy lakást szerzõ hozzátartozóját terhelõ - pénzintézetnél fennálló
lakáscélú hitel törlesztésére is, amely esetben a (3) bekezdésben említett
igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a
törlesztésrõl szóló igazolását kell érteni;
b) a betét felvételét követõ 30 napon belül a felvett összegnek a
lakástakarékpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint
lakástakarékpénztárnál történõ elhelyezésével is, amely esetben a (3)
bekezdésben említett igazolás alatt a lakástakarékpénztárnak a
betételhelyezésrõl szóló igazolását kell érteni."
24. §
A Szja tv. 38. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után
pénzintézettel megkötött szerzõdésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel
adósaként szereplõ magánszemély(ek) által az adóévben a tõke és a kamat,
továbbá járulékos költség törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt
összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerzõdésben adósként
szereplõ magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint, azzal, hogy e
rendelkezés alkalmazásában
a) a lakáscélú felhasználás fogalma alatt a szerzõdéskötéskor hatályban lévõ
személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerinti
meghatározást kell érteni;
b) a lakástakarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés nem vehetõ
figyelembe."
25. §
A Szja tv. 39. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Tevékenységi kedvezmények
39. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást,
vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ e
tevékenységbõl származó éves jövedelme adójának, valamint ha tételes
költségelszámolást alkalmaz, a könyvelõi díjkedvezménynek az együttes összege,
de legfeljebb 100 ezer forint (õstermelõi adókedvezmény). Könyvelõi
díjkedvezmény címén a könyvelõnek fizetett, számlával igazolt díj vehetõ
figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezõgazdasági õstermelõi
tevékenységbõl származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az
õstermelõi tevékenységbõl származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy
meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és
nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató
magánszemély e tevékenységbõl származó jövedelmének 25 százaléka, de
legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet
folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni
vállalkozói tevékenységbõl származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a
találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom
tárgya, valamint szerzõi jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy
egyébként a szerzõi jogról szóló törvény védelemben részesíti."
26. §
A Szja tv. 40. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:
" Személyi és családi kedvezmények
40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos
magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ
napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1200 forint.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az eltartott személyek után
személyenként havi 1000 forint eltartói kedvezmény annál a magánszemélynél,
aki a saját háztartásában
a) három vagy több gyermeket tart el, e gyermekek jogán,
b) súlyosan fogyatékos gyermeket tart el, e gyermek jogán, akkor is, ha nincs
e jogosulttal együtt legalább három gyermeke,
c) az a) vagy b) pontban említett gyermek(ek)et tart el, a gyermekek jogán
járó kedvezményen túlmenõen, a vele együtt élõ házastársa jogán is,
feltéve, hogy a házastárs éves összevont adóalapja és bevallásra kötelezett
egyes külön adózó jövedelmeinek együttes összege nem haladja meg az adóév
utolsó napján érvényes öregségi nyugdíj havi legkisebb összegének
tizenkétszeresét.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában gyermek az, akire
tekintettel családi pótlékot folyósítanak, súlyosan fogyatékos gyermek az, aki
után a családi pótlékot a fogyatékos állapotára tekintettel folyósítják,
továbbá életkorától függetlenül az a rokkantsági járadékban részesülõ,
súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról a szülõ saját
háztartásában folyamatosan gondoskodik.
(4) Az eltartói kedvezmény a (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek
fennállása mellett is csak akkor illeti meg a magánszemélyt, ha a kedvezmény
érvényesítésekor a bizonylatokon, illetõleg az adóbevallásában az eltartott
adóazonosító számát feltünteti.
(5) Az eltartói kedvezményt - figyelemmel a (4) bekezdés rendelkezésére is -
az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot folyósítják, azonban azt
a közös háztartásban élõ eltartó házastársak az adóbevallásukban együttesen
tett nyilatkozatukkal egymás között megoszthatják, feltéve, hogy az
adóbevallásban egymás adóazonosító számát feltüntetik."
27. §
A Szja tv. 41. §-ának alcíme és e § (1) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Közcélú adományok kedvezménye
(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyû alapítvány, a
közalapítvány, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás céljára az adóévben
befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) -
kivéve az egyéni vállalkozó által a vállalkozói adóalap megállapításánál
levont közcélú adomány összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3)
bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek."
28. §
(1) A Szja tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kifizetõnek az általa kifizetett összevont adóalapot képezõ,
jövedelembõl - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 39 százalék
adóelõleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében
történik."
(2) A Szja tv. 46. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, vagy mezõgazdasági
õstermelõ, akkor az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegbõl a
kifizetõnek nem kell adóelõleget levonnia. A mezõgazdasági õstermelõ esetében
e szabály alkalmazásának feltétele, hogy a kifizetõ a kifizetett összeget az
õstermelõi igazolványba bejegyzi és arról az adóhatóságnak adatot szolgáltat.
(4) Nem kell adóelõleget levonni a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó
jövedelmekbõl.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során - az ott meghatározott
mértéktõl eltérõen - a kifizetõnek a (2) bekezdés figyelembevételével az
adótábla szerint kell adóelõleget levonnia, ha a magánszemély írásban
nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képezõ jövedelme
várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot, azzal, hogy ha az adóév
folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont
adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév
elejétõl kezdõdõen e jövedelmeket összesítenie kell és ennek alapján az
adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban
levont adóelõleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell
adóelõleg címén levonnia (göngyölítéses módszer)."
(3) A Szja tv. 46. §-a a következõ (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Ha a magánszemély a (2) bekezdés a) pontjában említett nyilatkozat
alapján és/vagy a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alkalmazásával kéri
bármely önálló tevékenységébõl származó bevételébõl az adóelõleg levonását,
akkor év végén az önálló tevékenysége bevételébõl a jövedelem megállapítására
vonatkozó rendelkezéseket azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy utóbb az
adóbevallásában egyetlen önálló tevékenységbõl származó jövedelme
megállapítására sem választhatja a 10 százalék költséghányad levonásának
módszerét.
(8) Ha a (2) és (7) bekezdés alkalmazása során a magánszemély önálló
tevékenységének bevételébõl az adóelõleg(ek) megállapításánál a magánszemély
nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban
elszámolt igazolt költséget, akkor az év során az adóelõleg(ek)
megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség
és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát
költség-különbözet címén külön adóként kell megfizetnie, amely összeget az
adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó
szabályok szerint kell befizetnie. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést
akkor, ha a költség-különbözet nem több az adóelõleg(ek) megállapításánál
figyelembe vett költség 5 százalékánál.
(9) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen a magánszemély részére a 6.
számú mellékletben felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegbõl
a) élõ állatok és állati termékek értékesítése esetén 4 százalék,
b) az egyéb õstermelõi termékek értékesítése esetén 12 százalék
adóelõleget kell a kifizetõnek levonnia akkor, ha a magánszemély nem igazolja,
hogy mezõgazdasági õstermelõ vagy egyéni vállalkozó."
29. §
A Szja tv. 47. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"47. § (1) A munkáltatónak az általa havonta kifizetett munkaviszonyból
származó rendszeres jövedelembõl az adott havi jövedelem tizenkétszerese
szerint várható számított adó egytizenketted részét kell adóelõlegként
figyelembe vennie.
(2) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik
rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak az adóelõleg megállapításához a
magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres
jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból
le kell vonnia a nyugdíjnak az adótábla szerint kiszámított adóját és az így
kapott összeget el kell osztania tizenkettõvel.
(3) Ha a magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet
szerez, akkor a munkáltatónak az adóelõleg-megállapításához az ilyen jövedelem
felvételét megelõzõ egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem
tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet, majd az így
kapott összeg szerint várható számított adót csökkentenie kell a
munkaviszonyból származó rendszeres havi jövedelem tizenkétszerese szerint
várható számított adó összegével.
(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem
rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelõleg-
megállapításához a havi nyugdíj és a megelõzõ egész havi rendszeres jövedelem
együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres
jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni
kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének
tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.
(5) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg levonásánál figyelembe veszi:
a) a súlyosan fogyatékos
magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot
véglegessége esetén azt elegendõ egyszer, annak megállapítását követõen
igazolni;
b) a bérfizetést megelõzõen az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás
és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által
történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt;
c) a gyermek jogán járó
eltartói kedvezményt annál a magánszemélynél, akinek nevére a családi
pótlékot fizetik;
d) a havi adójóváírást,
amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott
havi rendszeres és nem rendszeres bér 18 százaléka, de legfeljebb havi 3600
forint.
(6) Ha a munkáltató a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet egy
hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges munkaviszonyból
származó rendszeres jövedelem megállapítása után kell az adóelõleget
kiszámítania és levonnia. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az
ezen kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi elszámolásig
visszatarthatja.
(7) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre
történõ megszerzése esetén úgy kell eljárni, mintha a jövedelmet a
magánszemély havonként szerezte volna meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni
akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg
béremelést.
(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ
munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános
szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új
munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen
kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az
adóelõleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ
munkáltató(k) által már levont adóelõleggel.
(9) A bér kifizetõjének az adóelõleget az (1)-(7) bekezdések értelemszerû
alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.
(10) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles
társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres
erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki
illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a
következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el
kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított
összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után az
(5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és
annak annyiszor 365-öd részét kell adóelõlegként levonni és befizetni, ahány
napra a juttatás vonatkozott.
(11) A munkáltató, a bér kifizetõje a tõle származó jövedelem adóelõlegének
megállapításánál a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek és ezek adótábla
szerinti várható számított adójának levonását a (2) és a (4)-(7) bekezdések
értelemszerû alkalmazásával figyelembe veszi.
(12) E § értelemszerû alkalmazásával - ideértve az (5) bekezdésben foglaltakat
is - lehet az adóelõleget kiszámítani és levonni a társas vállalkozás, a
polgári jogi társaság magánszemély tagja esetében, annak nem önálló
tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl.
(13) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem különösen a jutalom, a
prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha
ezeket havonta számolják el -, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás,
a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési
hozzájárulás. A munkáltató egyéb munkaviszonyból származó jövedelmeket is nem
rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén
rendezendõ adókülönbözet összege nem növekszik.
(14) A munkáltató, a bér, továbbá a nem önálló tevékenységbõl származó bevétel
kifizetõje az adóhatóság által elõzetesen engedélyezett számítási rendszer
alapján jogosult az adóelõleget az e fejezetben meghatározott szabályoktól
eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az
alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E rendelkezést lehet alkalmazni az
összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ esetében is."
30. §
A Szja tv. 49. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"49. § (1) A mezõgazdasági kistermelõnek, ha nem alkalmaz átalányadózást,
illetõleg egyébként a mezõgazdasági õstermelõnek, továbbá annak az önálló
tevékenységet végzõ magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére
tekintettel kapott bevétele nem kifizetõtõl származik, az e tevékenységébõl
származó jövedelmébõl negyedévenként adóelõleget kell fizetnie. Az adóelõleg
összege legalább az év elejétõl keletkezett jövedelem adótábla szerinti
adójának és az év során már befizetett adóelõlegnek a különbözete. A
mezõgazdasági õstermelõ esetében az adóelõleg legalább az év elejétõl
keletkezett, mezõgazdasági õstermelõi tevékenységbõl származó jövedelem
adótábla szerinti adójának azon összege, amely az õstermelõi adókedvezmény és
az év során már befizetett adóelõleg együttes összegét meghaladja.
(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelõleget fizetnie az összevont adóalapba
beszámító jövedelme után a belföldi illetõségû magánszemélynek, ha abból a
kifizetõ bármely ok miatt nem vonta le az adóelõleget.
(3) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az (1)
bekezdésben említett adóelõleg kiszámításához az adóévben esedékes
értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos részét
figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét és azt a mezõgazdasági õstermelõi
tevékenységébõl származó, az adóévre áthozott elhatárolt veszteségének az
idõarányos részével csökkentheti.
(4) Nem kell az e § szerinti adóelõleget megfizetni, ha annak összege nem
haladja meg az 1000 forintot.
(5) A magánszemély az adóelõleget, a kifizetõ az általa levont adóelõleget az
adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.
(6) Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelõlegét legalább az év
elejétõl kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már ilyen
címen megfizetett adóelõlegnek a különbözeteként, az elszámolást követõen a
kifizetõre vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.
(7) Ha a magánszemély valamely jövedelme adóelõlegének megállapítására a
göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során az összevont
adóalapja a 700 ezer forintot meghaladja, akkor az említett értékhatár
túllépését követõ 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az
összeget, amennyivel az adóévben ezen idõpontig a kifizetõi adóelõleg-levonás
szabályai szerint kifizetett összes jövedelmének 39 százaléka meghaladja a
kifizetõ(k) által az adóév során ezen jövedelmekbõl levont adóelõleg(ek)
együttes összegét.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerinti adóelõleg-különbözetet az ott
említett idõpontig nem fizeti be, akkor a (7) bekezdés szerint számított
különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amely összeget az
adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó
szabályok szerint kell befizetnie."
31. §
A Szja tv. X. fejezetének címe helyébe a következõ cím lép, továbbá a törvény
a következõ 49/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
"A VALLALKOZOI SZEMELYI JÖVEDELEMADO, AZ ATALANYADOZAS ES A TETELES
ATALANYADOZAS
Az egyéni vállalkozó adózása
49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni
cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja
után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az
osztalékból származó jövedelembõl e törvény szerint elõírt adót fizet (a
továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni
vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános
forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az
általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást
választhat.
(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének
megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelõsségû társasággá alakul át,
az átalakulás napján e törvény és az adózás rendjérõl szóló törvény
rendelkezései szerint adóbevallást ad be, azzal, hogy az e fejezetben és a 10.
számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére elõírt szabályokat nem kell
alkalmaznia."
32. §
A Szja tv. a következõ 49/B. §-sal és alcímmel egészül ki:
"A vállalkozói személyi jövedelemadó
49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni
vállalkozó az e tevékenységébõl származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10.
számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói
bevételbõl - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés
rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg.
Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése
érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint
számolható el.
(2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell
egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében
felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell
elszámolni.
(3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott
vissza nem térítendõ támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló
tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követõen a vállalkozói
jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó vállalkozói bevételének
része, illetõleg az átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmazó egyéni
vállalkozó tevékenységének megszüntetésekor vállalkozói bevételnek minõsül az
az összeg, amelyet az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor - a
meglévõ készletekkel összefüggésben - az egyéni vállalkozói tevékenység
megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított, és az
átalányadózás, a tételes átalányadózás idõszakában adóalapot nem érintõ
bevételként nyilvántartott.
(5) Ha a külön jogszabályban meghatározott értéket meghaladó kiadást igazoló
számla (egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ okmány) szerint az
ellenérték kifizetése készpénzben történt, akkor - ha az egyéni vállalkozó
költségként elszámolta - a vállalkozói bevételt növelni kell a számlázott
összeg áfa nélküli értékének 20 százalékával. Nem kell ezt a rendelkezést
alkalmazni akkor, ha a számla kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve -
magánszemély.
(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt
vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthetõ:
a) a szakképzõ iskolával kötött megállapodás alapján szakmai gyakorlati
képzésben részt vevõ szakképzõ iskolai tanuló képzése, továbbá a legalább
50 százalékban csökkent munkaképességû alkalmazott foglalkoztatása esetén
személyenként havi 3000 forinttal, a szakképzõ iskolai tanulóval kötött,
jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján folytatott gyakorlati
képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal minden megkezdett hónap
után;
b) a sikeres szakmai vizsgát tett - az a) pontban említett - szakképzõ iskolai
tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli
személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb
12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az
egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el
az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli
személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül, azonos
munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes
felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az
alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;
c) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben költségként
elszámolt összeg 20 százalékával, feltéve, hogy az elszámolás nem
támogatásból származó bevétellel szemben történt azzal, hogy az elszámolt
összegbe nem értendõ bele a kutatás és kísérleti fejlesztés vásárolt
értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját elõállítású félkész vagy
késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett
munka számlával igazolt összege számít.
(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben
említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói
költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség -
figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következõk szerint
számolható el:
a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó - figyelemmel a b)-g) pontok
rendelkezéseire is - a következõ öt adóév vállalkozói bevételével szemben
döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
b) A tevékenységét megkezdõ egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének
és az azt követõ két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig
elszámolhatja.
c) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt
veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt
veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell
elõször figyelembe venni.
d) Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének
évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben elhatárolt
veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az
elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az
elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,
ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz
üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
e) A mezõgazdasági tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó az adóévben
elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is
rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két
év egyikében vagy mindkettõben megszerzett, mezõgazdasági tevékenységbõl
származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre
együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem
él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év
terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.
f) Ha az egyéni vállalkozónak mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmén
kívül más tevékenységébõl is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az
összes egyéni vállalkozói jövedelmébõl csak a mezõgazdasági tevékenység
arányában megállapított részre alkalmazhatja a e) pont rendelkezéseit. A
mezõgazdasági tevékenység arányát az ebbõl származó vállalkozói bevételnek
az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
g) E bekezdés alkalmazásában mezõgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben
felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha ezeket a
tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a
magánszemély.
(8) Az e § rendelkezése szerint megállapított jövedelembõl levonható:
a) az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervezet
fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;
b) legfeljebb annak húsz százalékáig terjedõ összegben, a közcélú adomány, a
VII. fejezetben említett, errõl szóló igazolás alapján és feltételek
teljesülése esetén.
(9) A (8) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve megállapított jövedelem
(vállalkozói adóalap) után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18
százalék.
(10) A vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig -
csökkentik a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és
feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint érvényesíthetõk a
vállalkozói adókedvezmények. Vállalkozói adókedvezményre jogosító ugyanazon
beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül - választás szerint - ugyanabban
az adóévben csak az egyik érvényesíthetõ.
(11) A (10) bekezdés rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással
alkalmazhatja, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30
százalékát meg kell fizetnie, kivéve, ha 100 százalékos adókedvezményre való
jogosultsága van.
(12) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni
vállalkozónak adóelõleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg)
és az adóévet követõen egyéni vállalkozói adóbevallás alapján kell
megfizetnie, oly módon, hogy a fizetendõ adó és a naptári évben befizetett
adóelõleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi
jövedelemadó bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint
számolja el.
(13) A vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg összege legalább az év
elejétõl keletkezett vállalkozói adóalap (9) bekezdés szerinti adója,
csökkentve a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerinti adókedvezményekkel és
az év során már befizetett adóelõleg különbözete. Az év elejétõl keletkezett
vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési
leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos része és az adóévre áthozott
veszteség idõarányos része vehetõ figyelembe."
33. §
A Szja tv. a következõ 49/C. §-sal és alcímmel egészül ki:
"A vállalkozói osztalékalap
49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói
jövedelembõl a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti
rendelkezésekre is - kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem
egyenlõ a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói
személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap
hiányában nullával.
(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:
a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha
azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett
tárgyi eszköz beszerzésével összefüggõ adózás utáni vállalkozói jövedelem
csökkentésének évétõl számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett
összegnek
aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,
ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66
százaléka,
ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33
százaléka,
ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;
b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint
elõírt összeg, ha a megszüntetés az ott elõírt idõhatáron belül történt,
továbbá a nyilvántartott pénztartalék.
(3) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a 12. számú mellékletben
foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz csökkenése.
(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó
esetében vállalkozói osztalékalapnak minõsül az átalányadózás, a tételes
átalányadózás megkezdésekor nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése,
valamint, ha a tevékenységét megszünteti, akkor a nyilvántartott pénztartalék.
(5) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követõen a vállalkozói
jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó pénztartalékának azt az
összeget kell tekinteni, amelyet az átalányadózásról, a tételes
átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra való áttérést
megelõzõ évrõl szóló adóbevallásában nyilvántartott.
(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)-(3) bekezdésben említett
tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthetõ:
a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékébõl az adóévben elszámolt
értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást
az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggõ
bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói
tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenõrzése során feltárt szabálytalanságok
következményeként kellett megfizetni;
c) a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz
növekményével.
(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó
jövedelemre e törvény szerint elõírt rendelkezések szerint kell megfizetni."
34. §
(1) A Szja tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a
bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen átalányadózást választhat a
következõ feltételek együttes fennállása esetén:
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelõzõ adóévben
1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés
szerinti tevékenységét,
2. a (2) bekezdés a)-h) pontjában említett tevékenység(ek)bõl, valamint az
üzletek mûködésérõl szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján
kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenység
keretében III. vagy annál alacsonyabb osztályba sorolt vendéglátóipari
tevékenység(ek)bõl származó egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió
forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az idõarányos részét) nem
haladta meg, vagy,
3. az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az
idõarányos részét) nem haladta meg, ha az üzletek mûködésérõl szóló
kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók
részére végzett kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett
jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói,
kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerõ automata
üzemeltetését) folytatott,
4. tárgyi eszköz beszerzési, elõállítási költségét egyösszegben nem számolta
el, ide nem értve a 20 ezer forint (1996. december 31-e utáni beszerzésnél
a 30 ezer forint) beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni
elszámolást;
b) az átalányadózás megkezdésétõl
1. az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben
felsorolt tevékenység(ek) szerepelnek, és egyéni vállalkozóként kizárólag
e tevékenysége(ke)t gyakorolja,
2. nem áll munkaviszonyban."
(2) A Szja tv. 50. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A mezõgazdasági kistermelõ a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása
helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat."
35. §
A Szja tv. 51. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10.
számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is
- veszi figyelembe. A jogszabály vagy államközi megállapodás alapján egyéni
vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendõ támogatás nem számít
az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendõ bevételbe. A
támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos
költségekrõl külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás
célja szerinti kiadásra a folyósítást követõ harmadik év végéig fel nem
használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói
bevételéhez.
(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét
megszüntette, akkor
a) figyelemmel a b) pont, a 49/B. § (4), 49/C. § (2) és az 54. §
rendelkezéseire is, az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére
vonatkozó szabályokat kell értelemszerûen alkalmazni;
b) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételre,
felmerülõ költségre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült
költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.
(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási
jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófõkönyv) bevételi adatait vezeti,
továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének
bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános
szabályok szerint köteles megõrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni
vállalkozót a kifizetõi minõségében, illetõleg más jogszabály elõírása szerint
reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint
adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetõleg nyugtaadási kötelezettség
alól.
(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést
megelõzõ év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni
vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévõ
készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot
nem érintõ bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz,
továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az
adóbevallásban évenként fel kell tüntetnie.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás
szerint adózó mezõgazdasági kistermelõnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2.
számú melléklet szerint kell figyelembe vennie."
36. §
(1) A Szja tv. 52. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait,
amíg a következõ feltételek együttesen fennállnak:]
"b) az egyéni vállalkozói bevétele az 50. § (1) bekezdésének 2. és 3.
pontjában említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetõleg
a 15 millió forintot;"
(2) A Szja tv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az
átalányadózásra való jogosultság megszûnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak
az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás
alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként
szükséges részletezõ nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság
megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat
elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de
tételenként egyösszegben feltüntetnie.
(5) Ha az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységébõl
származó bevétele a 3 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel
hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszûnik, akkor a Második rész
rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a
jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó
költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie."
37. §
(1) A Szja tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezõgazdasági
kistermelõnek a bevételébõl annak 80 százalékát, mint vélelmezett
költséghányadot levonva kell a jövedelmet megállapítania."
(2) A Szja tv. 53. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 12 százalékpont
vélelmezett költséghányad illeti meg az átalányadózás szerint adózó
mezõgazdasági kistermelõt a bevételének azon részébõl, amely élõ állatok és
állati termékek értékesítésébõl származik."
38. §
A Szja tv. 54. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell
tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás idõszakában beszerzett
tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének az átalányadózás
idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete
szerint. Az átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes elhatárolt
veszteségbõl az átalányadózás idõszakának minden évében 20-20 százalékot
elszámoltnak kell tekinteni."
39. §
A Szja tv. 56. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak és
mezõgazdasági kistermelõnek negyedévente adóelõleget kell fizetnie. A
befizetendõ adóelõleg összege az év elejétõl számított jövedelem utáni
átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-elõleg
különbözetével egyezik meg. Az adóelõlegnél alkalmazott adómérték az év során
addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik és annak
teljes összegére vonatkozik.
(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezõgazdasági
kistermelõ az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására
vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta,
illetõleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás
alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendõ adót az említett §-ok
rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság
hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti
adózásról szóló rendelkezések, illetõleg a Második rész rendelkezései szerint
kell az adót megállapítani."
40. §
A Szja tv. 57. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"57. § Az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, ha a magánszemély nem
teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét."
41. §
A Szja tv. a következõ 57/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
"Tételes átalányadózás
57/A. § (1) A fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a
személyszállító (SZJ 091250) egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem
szerinti adózás, illetõleg az átalányadózás szabályainak alkalmazása helyett,
valamint kormányrendeletben szabályozott fizetõvendéglátó tevékenységet
folytató magánszemély a bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen az 1997. és
az 1998. években e tevékenységeire tételes átalányadózást választhat a
következõ feltételek együttes fennállása esetén:
a) a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az elõzõekben felsorolt
tevékenység egyikét - a fodrász és kozmetikusi tevékenységet egyszemélyben
is - kizárólag egyedül, alkalmazott, szakképzésben részt vevõ tanuló,
segítõ családtag vagy más személy közremûködése nélkül folytatja;
b) a személyszállító tevékenységét saját tulajdonú vagy általa egyedül bérelt
(lízingbe vett) egy személygépkocsival folytatja;
c) a fizetõvendéglátó tevékenységet saját lakásában vagy üdülõjében
folytatja, azzal, hogy ha több lakástulajdonnal vagy üdülõvel rendelkezik,
akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha azok közül csak egyben
folytat fizetõvendéglátó tevékenységet;
d) az a)-b) pontban foglalt feltételek elõzetes meglétét az egyéni vállalkozó
székhelye (telephelye) szerint illetékes kamara igazolja.
(2) Az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás választását az elõzõ adóévre
vonatkozó adóbevallásához, a tevékenységét kezdõ egyéni vállalkozó az
adóhatósághoz történõ bejelentkezéshez fûzött nyilatkozatban - az illetékes
kamara igazolása számának feltüntetésével - jelentheti be.
(3) A tételes átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az
áttérést megelõzõ év december 31-ét alapul véve meg kell állapítania az egyéni
vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévõ
készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot
nem érintõ bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz,
továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az
adóbevallásában évenként fel kell tüntetnie.
(4) A tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra,
illetõleg az átalányadózásra január 1-jei hatállyal az elõzõ adóévrõl szóló
adóbevalláshoz fûzött nyilatkozatban lehet áttérni.
(5) A fizetõvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a
kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal
választhatja az átalányadózást."
42. §
A Szja tv. a következõ 57/B. §-sal egészül ki:
"57/B. § (1) A tételes átalányadó évi összege 1997-ben és 1998-ban, ha a
tevékenység
a) fodrászati, 100 ezer forint;
b) kozmetikai, 100 ezer forint;
c) fodrászati és kozmetikai együtt, 100 ezer forint;
d) személyszállító (magántaxis), 120 ezer forint;
e) fizetõvendéglátás, szobánként 24 ezer forint,
azzal, hogy ha a tevékenységét évközben kezdõ, a)-d) pontban említett egyéni
vállalkozó választja a tételes átalányadózást, vagy az egyéni vállalkozó a
tételes átalányadózás alkalmazásának idõszakában az egyéni vállalkozói
tevékenyégét megszünteti, az esedékes tételes átalányadó összegét napi
idõarányosítással kell megállapítani.
(2) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak
kell tekinteni, beleértve a korábban és a tételes átalányadózás idõszakában
beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének a tételes
átalányadózás idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú
melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelõzõ idõszakból
fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a tételes átalányadózás idõszakának
minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(3) Ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben elõírt feltétel
bármelyike hiányzott, akkor az adót a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról
szóló rendelkezések, illetve nem egyéni vállalkozó esetében a Második rész
rendelkezései szerint kell megállapítani.
(4) A tételes átalányadózás egyébként jogszerû választását követõen, az
alkalmazás bármely feltételének hiánya következményeként az éves tételes
átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával meg kell növelni.
(5) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély nem teljesíti a
számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét, az éves tételes átalányadó összegét
minden esetben annak 10 százalékával kell megnövelni, függetlenül a mulasztási
bírság megfizetésétõl."
43. §
A Szja tv. a következõ 57/C. §-sal egészül ki:
"57/C. § (1) A tételes átalányadót egyenlõ részletekben a negyedévet követõ hó
15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is, a tevékenység megszüntetése
esetén a megszüntetés napját követõ 15 napon belül kell megfizetni.
(2) A tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi
bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti iratot az e törvényben foglalt
szabályok szerint kell megõrizni. A tételes átalányadózás választása nem
mentesít a kifizetõi minõségben, illetõleg más jogszabály elõírása szerinti
bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá számla-, illetõleg
nyugtaadási kötelezettség alól.
(3) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét
megszüntette, akkor
a) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét,
felmerülõ költségét a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett
bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni, egyebekben,
b) figyelemmel az a) pont, a 49/B. § (4), 49/C. § (2) és az 57/B. § (2)
bekezdése rendelkezéseire is, az egyéni vállalkozói tevékenység
megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerûen alkalmazni.
(4) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó fizetõvendéglátó tevékenységet
folytató magánszemély e tevékenységét megszüntette, akkor a megszüntetést
követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét, felmerülõ költségét
a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett bevételnek, felmerült
költségnek kell tekinteni."
44. §
A Szja tv. 58. §-ának (4), (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerzõdés, számla,
nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy
esetében a csereszerzõdésben rögzített érték. Külföldrõl behozott ingó
vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául
szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra
átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az
ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban
megállapított érték, ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló
érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci
értéke.
(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint
nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke
20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és
az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig kell megfizetnie.
(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során
együttesen származó jövedelem adójának a 20 ezer forintot meg nem haladó
részét."
45. §
A Szja tv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je elõtt szerzett ingatlan,
valamint vagyoni értékû jog átruházásából származó ellenérték."
46. §
A Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerzõdés (okirat,
bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan,
illetve vagyoni értékû jog esetében a csereszerzõdésben rögzített érték, ezek
hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.
Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékû jogot
a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az
illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben
szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termõföld, erdõ mûvelési ágú
föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. §
(1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása
során vételárként szereplõ összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat
tulajdonában lévõ lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre
fordított értéknek a szerzõdésben szereplõ tényleges vételárat kell érteni."
47. §
A Szja tv. 63. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem
után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában
kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig kell
megfizetnie.
(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból
visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékû jog
átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési
kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerzõ hozzátartozója
részére a jövedelem megszerzésének idõpontját megelõzõ hat hónapon, és az azt
követõ 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési
kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak
minõsül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a
lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek
vásárlása csak akkor minõsül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély
az elõzõekben említett idõszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az
adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb
60 hónapra módosíthatja.
(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú
felhasználás adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg
adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése
elõtt történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában
érvényesíti.
(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz
benyújtott iktatott szerzõdés másolatával, a lakáshasználati jog és a
lakásbérleti jog megszerzését az errõl szóló szerzõdéssel, a lakásépítést,
lakásbõvítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni
az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejûleg. Ha a jövedelmet
hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerzõ hozzátartozó a lakásszerzési
kedvezmény érvényesítését követõ 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással
szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy
bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell
a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával."
48. §
A Szja tv. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási
jegyet kárpótoltként megszerzõ) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során
szerzett termõföldjének, erdõ mûvelési ágú földjének - ideértve, ha azt
mezõgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával
(is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti
rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától
számított egy éven belül mezõgazdasági mûvelésû külterületi termõföld
tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó
visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az
igazolt tulajdonjog-szerzés adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg
adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése elõtt
történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában
érvényesíti."
49. §
A Szja tv. a következõ 64/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
"Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem
64/A. § (1) Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékû jognak tartási,
életjáradéki, vagy öröklési szerzõdés keretében történõ átruházásából származó
jövedelem - ha az nem adómentes - után az adó mértéke 20 százalék, egyebekben
pedig az 58-62. § rendelkezéseit a (2)-(5) bekezdésben szabályozott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem megszerzési idõpontjának
ingatlan és vagyoni értékû jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési
tilalom földhivatali bejegyzése iránti kérelem benyújtásának idõpontját, ingó
dolog átruházása esetén a szerzõdés megkötésének idõpontját kell tekinteni.
(3) A jövedelem megállapítása a következõk szerint történik:
a) bevételnek a szerzõdésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni,
ennek hiányában
b) az illetékhivatal értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít
bevételnek
vagy
c) jövedelemként ingó vagyontárgy esetében az 58. § (4) bekezdés, ingatlan,
vagyoni értékû jog esetében a 62. § (1) bekezdés rendelkezése szerint
megállapított igazolt költségek egyharmad részét kell figyelembe venni.
(4) Az (1) bekezdésben említett adót a szerzõdõ felek közül a tartást, a
járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjérõl szóló törvénynek
a kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései
szerint, a jövedelem keletkezési idõpontját követõen.
(5) Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerzõdésben megállapodhat a
magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg, oly módon, hogy
az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet
az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt
kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidõig nem tesz
eleget, az ebbõl eredõ jogvitától függetlenül a kifizetõnek kell az adót
megfizetnie.
(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása helyett pénzben
folyósított életjáradékról szóló szerzõdés esetében - a szerzõdéskötés
idõpontjában - választható, hogy
a) az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem,
b) az a) pontban említett jövedelem megszerzésének idõpontját az általános
szabályok szerint kell figyelembe venni,
c) az adó mértéke 20 százalék,
d) az adót a jövedelembõl a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és
fizeti be az adóhatóságnak, azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a
jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania.
(7) Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt
a) tartási szerzõdés esetében a természetbeni juttatásokra,
b) életjáradék folyósítása esetén az adó 27 százalék, amelynek megfizetésére
(bevallására) az osztalékból származó jövedelem után e törvény szerint
fizetendõ adóra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a természetbeni juttatást
havonta kell nyújtottnak tekinteni."
50. §
(1) A Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában kamat:]
"d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a
felszámítás idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e
utáni kölcsönszerzõdés esetében a szerzõdéskötés idõpontjában érvényes
jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg,
figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;
e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása
során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -,
illetõleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás
idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e után
vásárolt értékpapír esetében az értékpapír megszerzésének idõpontjában
érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg,
figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;"
(2) A Szja tv. 65. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe
venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a
szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti
szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetõleg az ilyen
szövetkezetbõl csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet a tagjának fizet,
feltéve, hogy a d) és e) pontok szerinti jegybanki alapkamatot annak
legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a
tagjainak a jogszabályban elõírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan
hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem
képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez
(pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad."
51. §
(1) A Szja tv. 66. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem.
Osztaléknak minõsül
a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményébõl a vállalkozás magánszemély
tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel fizetett összeg;
b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény
alapján a jegyzett tõke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül
juttatott (jóváírt) értékpapír névértéke, továbbá a gazdasági társaságokról
szóló törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke
emelése keretében az értékpapír új névértékébõl az emelés összege.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következõk
szerint kell megállapítani:
a) az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész,
vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját
tõkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részébõl ezen
magánszemélyre jutó értéket;
b) az a) pontban meghatározott összegnek ki kell számítani az osztalék-
megállapítás évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese
szerinti részét;
c) a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegbõl a b) pontban
meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész
után 27 százalék az adó mértéke.
E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tõkéje az osztalék-
megállapítás évét megelõzõ adóévre vonatkozó számviteli beszámoló mérlegében
kimutatott saját tõke."
(2) A Szja tv. 66. §-a (4) és (5) bekezdésének helyébe a következõ
rendelkezés lép, egyidejûleg e § a következõ (6), (7) és (8) bekezdéssel
egészül ki:
"(4) Az osztalékelõleg adója 27 százalék, amelyet az (2), illetõleg (6)
bekezdés szerint megállapított adóval szemben, mint adóelõleget kell
elszámolni. Osztalékelõlegnek kell tekinteni a kifizetõ által az osztalékra
jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a
kifizetõnél - a levont adóval csökkentve - követelésként nyilvántartásba vett
összeget.
(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az osztaléknak minõsülõ
jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizetõ a legközelebbi
alkalommal kifizetett adóköteles jövedelembõl von le, vagy ha ez az adóévben
nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizetõ által adott igazolás alapján
az adott évrõl szóló bevallásának benyújtásával egyidejûleg fizeti meg azt.
Nem kell az elõbb említett esetben az adót megfizetni, ha törvényben
szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése azzal,
hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása
szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.
(6) Az ügyvédi iroda tagjának osztaléka után az adót a (2) bekezdés
rendelkezése helyett oly módon kell megállapítani, hogy az osztalékból az arra
jogosult tagnak az ügyvédi iroda által személyes közremûködés ellenértékeként
az osztalék megállapításának évét megelõzõ adóévben kifizetett összegbõl az
osztalék megállapítása évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat
kétszeresével számított részt meg nem haladó összeg után 20 százalék, az ezt
meghaladó összeg után 27 százalék az adó mértéke.
(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20
százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem
haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt
vállalkozói kivétnek az adóévet követõ év elsõ napján érvényes jegybanki
alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó
mértéke 27 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni
vállalkozónak legkésõbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására elõírt
határidõig kell megfizetnie.
(8) A külföldön is adóztatható osztalék esetében a (2)-(6) bekezdés szerint
kiszámított adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi
szerzõdés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az
osztalék fizetendõ adója nem lehet kevesebb 5 százaléknál."
52. §
A Szja tv. 67. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"67. § (1) Árfolyamnyereségnek minõsül az értékpapír elidegenítéséért kapott
bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó
része, kivéve, ha azt a törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minõsíti.
(2) Az értékpapír megszerzésére fordított összegnek - ha törvény másként nem
rendelkezik - az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett
vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ha e törvény rendelkezéseibõl az
értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, az
elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a
szokásos piaci értéket kell figyelembe venni. Kárpótlási jegy esetében az
eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a
kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell
figyelembe venni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az elõzõek
szerint nem állapítható meg, a bevétel 25 százaléka az árfolyamnyereség.
Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és
a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése keretében
felemelték és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az
árfolyamnyereség számítása szempontjából az eredeti szerzéskori érték
(vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névérték-növekmény együttes
összege minõsül megszerzésre fordított összegnek.
(3) Az árfolyamnyereségbõl származó bevétel - e törvény eltérõ rendelkezésének
hiányában - egésze jövedelem.
(4) A (3) bekezdés szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20
százalék.
(5) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja
le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és
az adott évrõl szóló adóbevallásának benyújtására elõírt határidõig kell
megfizetnie.
(6) A magánszemély az adóbevallásában az e § szerinti adófizetési
kötelezettségét csökkentheti a belföldön bejegyzett részvénytársaságok
nyilvánosan forgalmazott részvényei közül azon részvények
árfolyamveszteségének 20 százalékával, amelyeket értékpapír-forgalmazási
tevékenység folytatására jogosult társaság közremûködésével vásárolt
(jegyzett) és adott el, a következõk figyelembevételével. Az árfolyamveszteség
adójaként levont összeg nem haladhatja meg a belföldön bejegyzett
részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott, értékpapír-forgalmazási
tevékenység folytatására jogosult társaság közremûködésével vásárolt
(jegyzett) és értékesített részvények elidegenítése során az adóévben elért
árfolyamnyereség adóját. Az árfolyamveszteséget a kifizetõ igazolása alapján
lehet figyelembe venni és az adóbevallásban fel kell tüntetni.
Árfolyamveszteségnek minõsül - az (1)-(2) bekezdés értelemszerû alkalmazásával
- az értékpapír megszerzésére fordított összegnek az elidegenítésért kapott
ellenértéket meghaladó része.
(7) A magánszemély tõkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés
árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék."
53. §
A Szja tv. a következõ 67/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
"A tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem
67/A. § (1) Tõzsdei határidõs ügyletbõl származó bevételnek számít a
magánszemély nem egyéni vállalkozói minõségében kötött határidõs ügyletének
bevétele. A tõzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó
magánszemély opció kiírásból, vagy opció adásvételbõl származó bevételét kell
tekinteni.
(2) A tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem a bevételnek az
ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal csökkentett része. Az olyan
tõzsdei ügyletbõl származó jövedelmet, amely két határidõs ügyletbõl áll, és a
tõzsdei és az elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minõsül (a
továbbiakban: összetett tõzsdei ügylet) a következõk szerint kell
megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét
egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni, csökkentve az ügylettel
kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal. Amennyiben az összetett tõzsdei ügylet
egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tõzsdei ügylet
megszûnik, akkor az összetett tõzsdei ügylet jövedelmét erre az idõpontra
vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettõl az
idõponttól kezdve önálló tõzsdei határidõs ügyletnek kell tekinteni.
(3) A (2) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adó
mértéke 20 százalék.
(4) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja
le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és
az adott évrõl szóló adóbevallásának benyújtására elõírt határidõig kell
megfizetnie.
(5) A tõzsdei határidõs ügylet - ideértve az összetett tõzsdei ügyletet is -
esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja,
azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása elõtt keletkezett
és kifizetett nyereségbõl a kifizetõ visszatartja az adó fedezetét, amelyet az
utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít."
54. §
(1) A Szja tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Természetbeni juttatás a kifizetõ által a magánszemélynek - megjelenési
formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás
stb.) megszerzésére a kifizetõ kiadásának számla (számlát helyettesítõ okmány)
szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékébõl, a saját
elõállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen
költségbõl (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha
az elõzõek szerint igazolt értéktõl idõközben a használt termék értéke eltér -
, a szokásos piaci értékbõl az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetõnek
nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni
juttatásban részesülõ magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket
elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizetõ az e § szerinti
adót megfizette, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket
együttesen kell szerzési értéknek tekinteni."
(2) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:]
"a) a kifizetõ által harmadik személlyel kötött lízingszerzõdés alapján
megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet
késõbb magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal hogy a kifizetõ
által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a
lízingelés idõszakára jutó, a 11. számú mellékletben foglaltak szerint
meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a
magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;"
(3) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:
[(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:]
"c) a kifizetõ, mint szerzõdõ által kötött olyan biztosítás adóévben
megfizetett díja, amelynek biztosítottja(i) illetõleg kedvezményezettje(i) a
szerzõdésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek)."
55. §
(1) A Szja tv. 70. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban:
cégautó adó) havonta fizetendõ mértéke a következõ:
A személygépkocsi beszerzési ára A személygépkocsi beszerzésének évében és A személygépkocsi beszerzésének évét
(Ft) az azt követõ 1.-4. évben követõ 5. és további években
(Ft) (Ft)
1 - 500 000 3 000 1 500
500 001 - 1 000 000 4 000 2 000
1 000 001 - 2 000 000 6 000 3 000
2 000 001 - 3 000 000 8 000 4 000
3 000 001 - 4 000 000 10 000 5 000
4 000 001 - 5 000 000 12 000 6 000
5 000 000 felett 14 000 7 000
(4) A (3) bekezdés rendelkezésétõl eltérõen, ha az e § szerinti
adókötelezettség 1997. január 1-je elõtt kezdõdött, a cégautó adó havonta
fizetendõ mértéke a következõ:
A személygépkocsi beszerzési ára A személygépkocsi beszerzésének évében és A személygépkocsi beszerzésének évét
(Ft) az azt követõ 1.-4. évben követõ 5. és további években
(Ft) (Ft)
1-500 000 3 000 1 500
500 001-1 000 000 4 000 2 000
1 000 001-2 000 000 6 000 3 000
2 000 001 -3 000 000 8 000 4 000
3 000 001-4 000 000 10 000 5 000
4 000 001-5 000 000 12 000 6 000
5 000 001-6 000 000 14 000 7 000
6 000 001-8 000 000 18 000 9 000
8 000 001-10 000 000 22 000 11 000
10 000 001-13 000 000 28 000 14 000
13 000 001-16 000 000 34 000 17 000
16 000 000 felett 40 000 20 000
(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történõ
beszerzést - az a pénzösszeg, illetõleg annak megfelelõ más vagyoni érték,
amelyért a kifizetõ a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai
alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldrõl történõ beszerzés esetén - ide
nem értve külföldrõl lízing útján történõ beszerzést - beszerzési ár a
személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képezõ
összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetõleg a (10) bekezdés
alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevõ az adó fizetésére kötelezett,
akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt elõzõek szerinti
beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési
árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi
tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá
akkor, ha a beszerzési ár az elõzõek szerint nem állapítható meg, beszerzési
árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerûen végzõ vállalkozás
szakvéleménye szerinti - a beszerzés idõpontját is figyelembe vevõ - összeg
tekintendõ. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel
kapcsolatos általános forgalmi adó is. Az adókötelezettség megkezdését
követõen a beszerzési ár utóbb nem módosítható a késõbb beszerzett tartozékok
értékével."
(2) A Szja tv. 70. §-a (8) bekezdésének b), d) e) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép, egyidejûleg ez a bekezdés a következõ f) és g) ponttal
egészül ki:
[(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,]
"b) amelyet postaszolgáltatás (SZJ 09511), közmûhiba-elhárítás, kegyeleti
szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-
kereskedelemmel üzletszerûen foglalkozó kifizetõ kizárólag továbbértékesítési
céllal szerzett be, valamint, amelyet a társasvállalkozás taxi rendszerû
személyszállítás, gyakorlati gépjármûvezetõ-oktatás céljából üzemeltet;"
"d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az
egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló
kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi
tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelõzõ,
gyógyító, egészségkárosodást csökkentõ közegészségügyi, járványügyi és
egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizetõ magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy
a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt
adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és
közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevõ magánszemély
viseli;
f) amelyet az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni
vállalkozó üzemeltet;
g) amelyet a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó
üzemeltet, kivéve azon idõszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást,
lízing (bérleti) díjat számol el."
56. §
(1) A Szja tv. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A kifizetõ által kamatmentesen vagy a kölcsönnyújtás idõpontjában
érvényes jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (4)-(5)
bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelõ - hitel
(kölcsön, munkabérelõleg, pénzintézeti belsõ hitel) kamatának az elõzõekben
említett kamatmértékhez viszonyított - a teljes futamidõre számított -
különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A
kamatkülönbözet kiszámítása során a szerzõdés szerinti törlesztési ütemet
figyelembe véve, annak megfelelõen csökkenõ tõkére számított kamatot kell
alapul venni."
(2) A Szja tv. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44
százalék, melyet az (1) bekezdés esetében a kölcsön-nyújtás idõpontját, a (2)
bekezdés esetében az osztalékról döntést hozó testület határozatának napját
követõen az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont
jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetõnek kell
megfizetnie."
(3) A Szja tv. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján
folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belsõ
hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel,
valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által
azonos feltételek mellett igénybe vehetõ áruvásárlási kölcsön esetében,
továbbá az önkormányzat által jogszabály alapján, a (4) bekezdés a) pontjában
említett módon és feltételekkel a lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön
esetében."
57. §
A Szja tv. a következõ 72/A. §-sal és alcímmel egészül ki:
"Adómentes kifizetések korlátozása
72/A. § (1) Az önsegélyezõ feladatot is vállaló társadalmi szervezet,
önsegélyezõ egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha
érdekképviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról a
magánszemélynek vagy a társaságnak a jövedelme csökkentésére vagy
költségelszámolásra jogosító igazolást ad ki, akkor 44 százalék adót kell
fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett
összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-
bevétel és alapítványtól az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az
adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.
(2) Az alapítványnak 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek
adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli
vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettõl, más
alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett
bármely más bevételének együttes összegét."
58. §
A Szja tv. a 74. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Föld bérbeadásából származó jövedelem
"74. § (1) Ha a magánszemély föld bérbeadása címén bevételhez jut (ideértve a
földjáradékot is), akkor választhat, hogy
a) ezen jövedelme utáni adót a kifizetõ állapítja meg és vonja le, vagy
b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik
utána.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem
és az adó mértéke 20 százalék, amelyrõl a kifizetõ az adóhatóság részére
adatot szolgáltat, a magánszemélynek igazolást ad, akinek az ilyen jövedelmet
- ha az akár egy, akár több kifizetõtõl együttesen több, mint évi 50 ezer
forint - az adóbevallásában fel kell tüntetnie.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a
kifizetõnek az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására
vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie."
59. §
A Szja tv. 78. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott
termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal az
1995. december 31. napján érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni. A
besorolási rend ezt követõ (idõközi) változása az adókötelezettséget nem
változtatja meg."
60. §
A Szja tv. 80. §-a a következõ e) és f) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:]
"e) a mezõgazdasági
õstermelõi igazolvány kiadásával összefüggõ elõírásokat;
f) a tételes átalányadózás keretében folytatott fizetõvendéglátói
tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat."
61. §
A Szja tv. 82. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"82. § Az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi
a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos
üzemanyag árakat;
b) az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos
deviza árfolyamlapján, az USA dollárban megadott árfolyamokat."
62. §
(1) A Szja tv. 83. §-a (4) bekezdésének a) pontjának helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitõl
eltérõen, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételbõl - ide
nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a
megtérítését - levonható]
"a) költségvetési és önkormányzati forrásból történõ kifizetés esetén, ezen
bevétel
1. 90 százaléka az 1997. adóévben,
2. 70 százaléka az 1998. adóévben,
3. 50 százaléka az 1999. adóévben;"
(2) A Szja tv. 83. §-a (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehetõ pénztartalék kezelése céljából
az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást
vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett
összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos
állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és
jóváírására. Az APEH által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal
összefüggõ nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekrõl és a
pénzintézeti tevékenységekrõl szóló törvény hatálya alá."
ATMENETI RENDELKEZESEK
63. §
(1) A Szja tv. 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményt csak az
1997. január 1-je elõtt kötött szerzõdések esetében és utoljára a 2001.
adóévben lehet igénybe venni.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1997. január 1-je elõtt hatályos
rendelkezések szerint egyéni vállalkozónak, mezõgazdasági kistermelõnek
minõsülõ magánszemély által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetõleg
kistermelõi tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel 1997. január
1-je elõtt kötött hitelszerzõdés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1.
között üzleti célra, és az 1996. évben beruházási és forgóeszköz-
finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25
százaléka.
(3) Annak az egyéni vállalkozónak - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni
cégként -, aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, a társasági adóról
szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõen 1997. január 1-jétõl kezdõdõen
áttér a Szja tv. hatálya alá, a vállalkozói jövedelem szerinti adózás
alkalmazása esetén a következõk szerint kell eljárnia:
a) Ha az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetett, akkor az 1997. évi
vállalkozói személyi jövedelemadó alapja meghatározásánál:
1. az 1996. december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegében a vevõkkel
szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegek nem számítanak
vállalkozói bevételnek, a szállítókkal szembeni kötelezettségként
kimutatott értékre teljesített kifizetések nem számítanak vállalkozói
költségnek, a készlet záróállománya címén kimutatott összeg vállalkozói
költségnek minõsül;
2. vállalkozói bevételnek minõsül az 1996. évi társasági adóbevallásba
beállított, az adó alapjának levezetésekor csökkentõ tételként
érvényesített, az adózásban elismert mértékû céltartalék összege.
b) Ha az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor 1997.
évben vállalkozói költségnek minõsül az 1996. évrõl készített egyszerûsített
mérlegben a készletekre adott elõlegként, illetve a követelések között
elõlegként kimutatott összeg, továbbá a vásárolt készlet záró állományából a
ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével
csökkentett készletérték.
c) Az áttérésig elhatárolt, nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény
VI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
d) Ha a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre a jogot
megszerezte, akkor 1997. január 1-jét követõen a kedvezményt a társasági
adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával
érvényesítheti, azzal, hogy az ezen rendelkezések szerinti számított adó
alatt a vállalkozói személyi jövedelemadót kell érteni.
(4) A Szja tv.-nek az e törvény 33. §-ával megállapított új 49/C. § (1)
bekezdése, (6) bekezdésének a) pontja és (7) bekezdése helyett az e § (3)
bekezdésében említett egyéni vállalkozónak az 1997. adóévre a következõ
rendelkezést kell alkalmaznia:
1. A 49/C. § (1) bekezdése helyett:
"(1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelembõl
a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani. Az adózás
utáni vállalkozói jövedelem egyenlõ a vállalkozói adóalapnak a
kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása
után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával. Az
elõzõek szerinti összeget növeli
a) az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetõ esetében az 1996.
december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegben kimutatott
eredménytartalék;
b) az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében az 1996.
december 31-ei határnapra az egyszerûsített mérlegben kimutatott összes
eszközértéknek a követelések között nyilvántartott vevõk állományának,
valamint a rövid lejáratú kötelezettségek között nyilvántartott
szállítókat nem tartalmazó kötelezettségek állományának és a saját tõke
értékének levonásával számított összege."
2. A 49/C. § (6) bekezdésének a) pontja helyett:
"a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékébõl az adóévben elszámolt
értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást
az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el, továbbá az 1996. december 31-
én meglévõ tárgyi eszközök és nem anyagi javak (immateriális javak) nettó
értékével;"
3. A 49/C. § (7) bekezdése helyett:
"(7) A vállalkozói osztalékalap után az adó
a) az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetõ esetében legfeljebb az
1995. év elõtti adóévekben keletkezett eredménytartalék összegéig 10
százalék;
b) az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében az 1994.
évi egyszerûsített mérleg adatai alapján számított tartalék (1)
bekezdés b) pontja szerint módosított összegéig 10 százalék;
c) az a) vagy b) pontban meghatározott összeget meghaladó rész után az
osztalékból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint
megállapított összeg."
(5) Ha a (3) bekezdés szerinti áttéréssel az ott említett egyéni vállalkozó -
az elõírt feltételek teljesülése mellett - közvetlenül átalányadózást vagy
tételes átalányadózást választ, a (3) és (4) bekezdés rendelkezése helyett,
a) ha az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év
elõtti adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 10 százalék adót, az
1995-1996. adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 20 százalék adót
kell megfizetnie,
b) ha az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor az 1995.
év elõtti adóévekben keletkezett, a társasági adótörvény 9. §-ának (5)
bekezdése szerint meghatározott jövedelme után 10 százalék adót, az 1995-
1996. adóévekben keletkezett adózás utáni eredménye után 20 százalék adót
kell megfizetnie,
valamint a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre való
jogosultsága megszûnik.
(6) A Szja tv. 66. §-ának az e törvény 51. §-ával megállapított (2) és (6)
bekezdésében foglaltaktól eltérõen,
1. a) a kettõs könyvvitelt vezetõ esetében az 1995. év elõtti adóévekben
keletkezett eredménytartalékból,
b) az egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében az 1996. december 31-ei
határnapra az egyszerûsített mérlegben kimutatott összes eszközértéknek a
vevõk állományának, valamint a rövid lejáratú kötelezettségek között
nyilvántartott szállítókat nem tartalmazó kötelezettségek állományának és a
saját tõke értékének levonásával számított összegébõl
kifizetett osztalék után 1997. és 1998. évben az adó mértéke 10 százalék.
2. az 1995. és 1996. évben keletkezett, 18 százalékos adókulccsal adózott
eredménybõl 1997. év folyamán kifizetett osztalék után az adó mértéke 10
százalék, feltéve, hogy az osztalék forrását képezõ adózott eredmény után a
kifizetõ a társasági adóról szóló törvény által elõírt kiegészítõ adót
megfizette.
(7) A Szja tv. 46. §-ának az e törvény 28. §-ával megállapított (9) bekezdése
rendelkezésétõl eltérõen nem kell adóelõleget levonni az 1997. március 31-éig
a Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként
kifizetett összegbõl. Egyebekben e kifizetésekre a nem kifizetõtõl származó
bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
64. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-
(4) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1997. január 1-jétõl
megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni,
egyidejûleg a Szja tv. 1. és 5. számú melléklete e törvény 1. és 4. számú
mellékletével módosul, a Szja tv. 2., 3. és 6. számú melléklete helyébe e
törvény 2., 3. és 5. számú melléklete lép, továbbá a Szja tv. kiegészül az e
törvény 6.,7., 8. és 9. számú melléklete szerinti 10., 11., 12. és 13. számú
mellékletekkel.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti a Szja tv. 26. §
(4) bekezdése, a 48. § (4) bekezdése, a 83. § (3), (5) és (6) bekezdése, az
1. számú melléklet 1.6, a 4.11 és 8.17 pontja, valamint a 13. §-a elé a "Az
adófizetés" cím kerül, továbbá a Szja tv. 7. számú melléklete 8. pontjának
elsõ mondata kiegészül a következõ szövegrésszel: ", továbbá az elõre hozott
öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat."
(3) A Szja törvénynek az e törvény 32. §-ával megállapított új 49/B. §-ának
(5) bekezdése szerinti rendelkezést az ott említett külön jogszabály
hatálybalépését követõ 180. napot követõen kell alkalmazni.
(4) A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdése
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A Rendõrség által az együttmûködõ magánszemély részére az (1) bekezdés
alapján kifizetett összegbõl 20 százalék forrásadót kell levonni és befizetni
az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont
adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem
kell errõl személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély
részére igazolást kiadnia."
(5) A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-a
(3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) ... A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába
beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem kell errõl
személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély részére
igazolást kiadnia."
1. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
1. A Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3 pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[1. A szociális és más ellátások közül adómentes:]
"1.3 az állami szociális rendszer keretében, illetõleg a helyi önkormányzat,
továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott
szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott
átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és
munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a
rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére
jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a sorkatona
hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a
nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási
díj, valamint a megváltozott munkaképességû dolgozók rendszeres szociális,
átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi
szervezettõl az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére
folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyezõ feladatot is vállaló
társadalmi szervezet, önsegélyezõ egyesület által nyújtott szociális segély
azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyezõ feladat ellátásának
minõsül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat
kiegészítõ juttatások nyújtása;"
2. A Szja tv. 1. számú mellékletének 2. pontja a következõ 2.6 ponttal egészül
ki:
[2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:]
"2.6 a lakástakarékpénztárakról szóló külön törvény szerint nyújtott állami
támogatás."
3. A Szja tv. 1. számú mellékletének 4.5 és 4.6 pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:]
"4.5 a sorkatona, továbbá a katonai, a rendvédelmi felsõoktatási intézmények
ösztöndíjas hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári
szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye (ösztöndíja) és egyéb
pénzbeli juttatása, az önkormányzat által folyósított bevonulási segély, a
leszerelõ sorkatona egyszeri pénzjuttatása;
4.6 a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és
bronzéremhez, az életmentõ emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a
Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a
belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint
a vám- és pénzügyõrséget felügyelõ miniszterek, továbbá a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által adományozott
emléktárgy (dísztõr, gyûrû stb.) értékébõl a Kossuth-díjjal járó
pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékû összeg, azzal, hogy
kapcsolódó pénzjutalom alatt azt az összeget kell érteni, amelyet a díj (az
érem) tulajdonosának állami elismerésként adnak át;"
4. A Szja tv. 1. számú mellékletének 5.1 pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[5. Költségtérítés jellegû bevételek közül adómentes:]
"5.1 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja
helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá
a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerzõdéses
állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási
támogatás;"
5. A Szja tv. 1. számú mellékletének 7.1 és 7.4 pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[7. Egyéb indokkal adómentes:]
"7.1 a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy
öröklési szerzõdésbõl származó jövedelme;"
"7.4 a külföldi fizetõeszköznek forintra, illetõleg a forintnak külföldi
fizetõeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági
engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem, akkor, ha az
átváltás nem üzletszerû tevékenység keretében történik;"
6. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6, 8.11, 8.16 és 8.22 pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
[8. A természetbeni juttatások közül adómentes:]
"8.6 a gyermeknek (óvodásnak, tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló
törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az
ellátások keretében nyújtott tankönyv-támogatást, étkezési támogatást,
diákotthoni ellátást, továbbá a bölcsõdei, a mûvelõdési intézményi
szolgáltatás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás,
valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történõ elhelyezés, továbbá a
kifizetõ által mûködtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott
szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az
étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizetõ tulajdonát
képezõ, vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként
egynél több, a kifizetõvel munkaviszonyban lévõ olyan magánszemély
elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a
munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizetõ olyan
magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a
társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minõsülõ
esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;"
"8.11 a munkáltatói, a szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéskor a lakóhely
változása miatt a költözködéshez - jogszabály alapján - nyújtott
munkáltatói költségtérítés (utazási és szállítási költség, költözködési
átalány, lakás-helyreállítási költségátalány);"
"8.16 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott
igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton résztvevõ - 24
órás ügyeleti szolgálatot adó - tagjának a szolgálati feladattal
összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sor- és
tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézet
ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott
természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan
fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülõ
hajózó, a repülõ mûszaki, a búvár, a tûzszerész, az ejtõernyõs és a
békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és továbbszolgáló katonák
állománya;"
"8.22 az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból
nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás,
tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevõ kap, ideértve az
iskolai könyvjutalmat is;"
2. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"2. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapításához bevételként a
VI. fejezet rendelkezésein túlmenõen az e mellékletben meghatározottakat kell
figyelembe venni.
I. Jellemzõen elõforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek
elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben
kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az
árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru
szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett
tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a
továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték,
illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak
beszerzési, elõállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei
között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha
az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat,
ingatlant, vagyoni értékû jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi
célból használt, akkor az ebbõl származó jövedelem adózására egészében a
XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat;
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg,
valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén
kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);
6. az elõállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a
természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély
saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben
ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a
magánszemély bármely évben költséget számolt el (nem kell azonban ezt a
rendelkezést alkalmazni a mezõgazdasági õstermelõ saját maga és vele közös
háztartásban élõ hozzátartozója által elfogyasztott saját elõállítású
termékek értékére, legfeljebb azonban személyenként évi 50 ezer forint
összegre, tételes költségelszámolás esetén feltéve, hogy ezen termékek
elõzõek szerinti értékének arányában a mezõgazdasági õstermelõ a
bevételével szemben elszámolt költségeket csökkenti);
7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló
tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezõgazdasági õstermelõ egyösszegben
elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt
természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés idõpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a
visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben
elszámolta;
II. A mezõgazdasági õstermelõ tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet
(anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg
nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt
is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a
jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti
jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a
megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog
megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely
évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege
még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának
megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás
napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást
követõen befolyt összeg december 31-ei idõponttal.
A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ
bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az
említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható rész ezen
adóbevallás, illetõleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás
önellenõrzésével számolható el."
3. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"3. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekrõl
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó
általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat
kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét
tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben,
amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a
jogszabály alapján történõ költségtérítést is) szempontjából minõsíteni
szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak,
amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más
célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen
alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a
személygépkocsi.
A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül
összefüggõ kiadásokat, korlátozott mértékû átalányban értékcsökkenést,
valamint a mezõgazdasági õstermelõ:
a) a tárgyi eszközök és nem
anyagi javak értékcsökkenési leírását;
b) e tevékenységének elsõ
ízben történõ megkezdése elõtt - legfeljebb három évvel korábban -
beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és
árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt
kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a
tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a
legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi
javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
I. Jellemzõen elõforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban
említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy
családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:
1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére
(csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg
ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, elõállítására
fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen
tárgyi eszközök - a mezõgazdasági õstermelõ esetében a kizárólag üzemi célt
szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétõl
függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló
javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a jármûvek
esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3. az önálló tevékenységet végzõ magánszeméllyel munkaviszonyban álló
magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak
közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a
jogszabály, illetõleg a kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján
az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezõen terhelõ juttatás,
kifizetés;
4. a mezõgazdasági õstermelõnél a 16. életévét betöltött segítõ családtag
részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó
- összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítõ családtag legalább
heti 40 órában közremûködik (fõállású segítõ családtag) vagy, ha a
közremûködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy
egyebekben a fõállású segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában
alkalmazottnak minõsül;
5. a tevékenység után kötelezõen befizetett saját társadalombiztosítási
járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési
kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezõen fizetendõ
társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján)
fizetett társadalombiztosítási járulék összege;
6. a jogszabály alapján kötelezõen fizetett kamarai tagdíj;
7. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;
8. a mezõgazdasági õstermelõ által a bevétel, illetve az ehhez szükséges
feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati
élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a
mezõgazdasági õstermelõ e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
9. a mezõgazdasági õstermelõ által a tevékenységével kapcsolatban felvett
pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
10. az állami
költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett,
kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a
személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj,
perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;
11. az üzlet, a mûhely, a
gazdasági épület bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai
energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex
használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem
elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat
figyelembe venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3
stb.) alapulvételével;
12. a mezõgazdasági
õstermelõnél a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex
telephelyre történõ beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja,
azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható
el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely mûszakilag nem
elkülönített;
13. a mezõgazdasági
õstermelõnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közmûfejlesztési
hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel
csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló
berendezést a lakástól mûszakilag el nem különült telephelyre szerelik be,
költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a
magánszemélyként egyébként fizetendõ összeg különbözete számolható el;
14. a mûszaki leírás, a
tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett
összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
15. a mezõgazdasági
õstermelõnél az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védõruha, a
védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;
16. a gazdálkodó szervezet
részlegét jogszabályban meghatározott szerzõdéses rendszerben üzemeltetõ
egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerzõdés (megállapodás)
alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;
17. a mezõgazdasági
õstermelõnél reprezentáció címén a tevékenységébõl származó bevétel 0,5
százalékának megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint,
azzal, hogy reprezentációs költségnek minõsül az üzleti vendéglátás
keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott
szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami
ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi
megemlékezés költsége (általános forgalmi adó nélkül);
18. a hivatali, üzleti
utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az
utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az
errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül
elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az
esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés,
reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idõ, a tényleges szakmai
és szabadidõprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is
megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
19. az alkalmazottat
foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély - a
mezõgazdasági õstermelõ kivételével - az alkalmazott miatt a 18. pont
rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;
20. lízingdíj címén
kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak a 2. pontban említett üzemi
célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5.
pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az
egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ egy hónapjára
esõ összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan
esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez alapján számított
adóévi összeg;
21. a mezõgazdasági
õstermelõ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak
értékesítése esetén az értékesítés idõpontjáig még el nem számolt
értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként
elszámolhatja.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet
(a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésrõl rendelkezik, akkor a
ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban
meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség
azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell
tekinteni. Ilyen költségnek minõsül különösen
1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi
munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve,
hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem
számol el;
2. az országgyûlési képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítésérõl és
kedvezményeirõl szóló törvény szerint megállapított költségtérítés
összege;
3. az élelmezési költségtérítés a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítõ
dolgozó élelmezési költségtérítésérõl szóló minisztertanácsi rendelet,
továbbá a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény, valamint a
köztisztviselõk munkavégzésérõl, munka- és pihenõidejérõl, jutalmazásáról,
valamint juttatásairól szóló kormányrendelet és a fegyveres szervek
hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint;
4. a közúti gépjármûvek, az egyes mezõgazdasági, erdészeti és halászati
erõgépek üzemanyag és kenõanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható
mértékérõl szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag
fogyasztási norma;
5. a háziorvos, házi gyermekorvos esetében az egészségügy
társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló
kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;
6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata
miatt fizetett költségtérítés összegébõl az eseti belföldi kiküldetési
rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási
norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség
alapulvételével kifizetett összeg;
7. a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekrõl szóló kormányrendelet
szerint elszámolt kiadás;
8. a jármûvezetõ gyakorlati szakoktatók saját jármû üzemeltetésének
költségtérítésérõl szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehetõ
költségátalány.
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1. Kizárólag üzemi célt
szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök, nem anyagi javak után
értékcsökkenési leírást csak a mezõgazdasági õstermelõ számolhat el, az
egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok alkalmazásával.
2. A nem kizárólag üzemi
célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az
önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el
értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem
kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra
alkalmas megnevezését, beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási
értéket -, továbbá a beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját
tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is
legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett
nyilvántartásban szereplõ eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50
százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló
eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ
figyelembe ez az átalány.
IV. A jármûvek költsége
1. A mezõgazdasági
õstermelõ esetében a saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs
tulajdonát is - kizárólag üzemi célú jármû üzemanyag fogyasztási norma
szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal)
történõ igazolás alapján a jármû fenntartásának, javításának és
felújításának költsége számolható el, valamint a III. rész 1. pontjában
foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag
fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által
közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehetõ
figyelembe.
2. A saját tulajdonú nem
kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával
szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési
leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következõ
módon érvényesíthetõ: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves
bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának
a 10 százaléka vehetõ figyelembe, illetõleg a hivatkozott pontban
meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel
növelhetõ. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a
használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.
3. A saját tulajdonú
személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak
helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3
Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
4. A nem saját tulajdonú
kizárólag üzemi célra használt jármû esetében elszámolható az üzemi
használatra esõ
a) igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi
bérleti vagy lízing díja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb
költség, amennyiben az a szerzõdés alapján a bérbevevõt (lízingbe vevõt)
terheli.
5. A személygépkocsi
bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több
személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységbõl származó
bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem
számolhat el.
6. A költségelszámolás
bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú
melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése,
továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra
állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint
igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
7. A magánszemélynek az 1.
vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása
valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik.
Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más jármûveinek
költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes
személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási
módszert. A 4.-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni
költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem
választható a 3. pont szerinti elszámolás.
8. Az 5. pontban foglaltaktól eltérõen, a mezõgazdasági õstermelõ az
útnyilvántartás vezetése helyett, havi 500 kilométer utat számolhat el
személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti
figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától.
Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven
belül a tevékenység teljes idõtartamára - lehet alkalmazni.
9. A magánszemély a saját
tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre vonatkozó
szabályainak betartásával a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás
befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
V. A jövedelem
megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére,
felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a
jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt
nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi
szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb
jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék
stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó
adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként
elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a személyi jövedelemadó - kivéve a kifizetõi minõségben a mezõgazdasági
õstermelõ által nyújtott természetbeni juttatás, vagy kamatkedvezmény
címén juttatott jövedelem után befizetett személyi jövedelemadót -,
továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a
magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik, biztosítási díjak,
nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék címén megfizetett összeg;
6. a közcélú adomány;
7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az
önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek
esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem
felelnek meg."
4. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
1. A Szja tv. 5. számú mellékletének elsõ mondata helyébe a következõ mondat
lép:
"Az önálló tevékenységet végzõ magánszemélynek, az e mellékletben
meghatározott esetekben egyébként a magánszemélynek az adóköteles jövedelem
megállapításához évközben folyamatosan nyilvántartást kell vezetnie és azt a
vonatkozó éves adatok megállapításához a naptári év végén összesítenie kell. A
nyilvántartások a következõk:"
2. A Szja tv. 5. számú melléklete I. részének 1., 2. és 3. pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"I. Alapnyilvántartások
1. Pénztárkönyvet vagy naplófõkönyvet kell vezetni azon tevékenység(ek)re
vonatkozóan,
- amely(ek)re a magánszemély áfa-levonási jogot érvényesít, illetõleg
amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,
- amelye(ke)t a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,
- amely(ek)nél az elõzõektõl függetlenül az egyéni vállalkozó
alkalmazottat, segítõ családtagot foglalkoztat,
- amely(ek)re a magánszemély egyébként pénztárkönyv (naplófõkönyv)
vezetését választja.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha
alkalmazottat, segítõ családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti
költségei az elõzõ évben az évi 100 ezer forintot nem haladták meg és az
adóévben várhatóan az évi 100 ezer forintot nem haladják meg, valamint -
választása szerint - a tételes költségelszámolást alkalmazó, áfa levonási
jogot nem érvényesítõ mezõgazdasági õstermelõ a pénztárkönyvet
(naplófõkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti,
azzal, hogy az egyéni vállalkozói, illetõleg az õstermelõi tevékenységébõl
származó egyes bevételeibõl nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.
Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz, a pénztárkönyvet
(naplófõkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti,
feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.
A pénztárkönyvet (naplófõkönyvet) a használatbavételt megelõzõen az
adóhatóságnál hitelesíttetni kell.
Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófõkönyv) tartalmi
követelményei a következõk:
A bevételeket és kiadásokat idõrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban,
sorszámmal, dátummal havonta, legkésõbb a tárgyhónapot követõ hó 12-éig kell
bejegyezni. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat,
részletezõ nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.
A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó kulcsok szerinti
részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton
rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell
bevezetni.
A számlával, egyszerûsített számlával kísért értékesítések esetén be kell
jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése
esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.
A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével
lehet kiigazítani.
Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta - legkésõbb a
tárgyhónapot követõ 12 napon belül - összesítenie kell, az év utolsó napjával
pedig éves zárást kell készítenie.
A befizetett adóelõleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat
azonosító sorszámának feltüntetésével.
A nem egyéni válllakozói tevékenységbõl származó bevételeket az egyes
tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó
költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes
tevékenységbõl származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell
tüntetni a levont adóelõleget is.
Az okmányokat megfelelõ idõrendi sorrendben, mellékletként kezelve kell
megõrizni.
A pénztárkönyvi (naplófõkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhetõ, ha az
alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az elõzõek szerinti tartalmi
elõírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit
a pénztárkönyvben (naplófõkönyvben) rögzíteni kell.
A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófõkönyv), valamint a
forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók
el.
A pénztárkönyv legalább a következõ adatokat tartalmazza:
A bevételek oszlopának bontása:
- az adó alapjába beszámító bevételek;
- az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek);
- a fizetendõ általános forgalmi adó.
A kiadások oszlopának bontása:
- a költségnek minõsülõ kiadások, ezen belül:
- anyag, áru,
- az alkalmazottak bére és közterhei,
- vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó
esetében: vállalkozói kivét,
- egyéb kiadások;
- általános forgalmi adó (a számlákban elõzetesen felszámított);
- költségnek nem minõsülõ egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól,
megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adó,
adóelõleg, a befizetett bírság.
A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte
(dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló
tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes
költségelszámolással állapítja meg, de áfa levonási jogot nem érvényesít,
illetõleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat,
segítõ családtagot nem foglalkoztat, illetõleg, ha áfa levonási jogot nem
érvényesít a mezõgazdasági õstermelõ, választása szerint.
A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizetõ
megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes)
tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelõleggel nem csökkentett összegét és
a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat,
továbbá a levont adóelõleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell
meghatározni.
3. Bevételi nyilvántartást vezet
a) a mezõgazdasági õstermelõ a nem kifizetõtõl származó bevételeirõl, azzal,
hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minõsül az
õstermelõi igazolvány is;
b) az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a
bevételébõl költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.
ad a) A mezõgazdasági õstermelõnek a negyedév utolsó napján a nem
kifizetõtõl származó bevételeket egyösszegben kell bevezetnie az õstermelõi
igazolványba. Ezzel egyidejûleg kell az adóelõleg alapjául szolgáló
jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az
elszámolásnál készített feljegyzést az õstermelõi igazolvány mellékleteként
a bizonylatmegõrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az
átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezetõ mezõgazdasági
kistermelõnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élõ állatok és állati
termékek értékesítésébõl vagy más mezõgazdasági kistermelõi tevékenységébõl
származik.
ad b) A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizetõ
megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelõleggel nem
csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelõleget."
3. A Szja tv. 5. számú mellékletének II/3.., 4., 5. és 6. pontja helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"3. Tárgyi eszköz nyilvántartása
A mezõgazdasági õstermelõnek, az egyéni vállalkozónak, az e tevékenységéhez
használt saját tulajdonú tárgyi eszközérõl egyedi nyilvántartást kell
vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére,
elõállítására fordított kiadást költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból
állapítható meg a költségként érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási
szám,
- a megszerzés idõpontja,
- a használatbavétel idõpontja,
- a kiselejtezés idõpontja (a selejtezési jegyzõkönyv szerint),
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- a beszerzési ár, elõállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának
alapja),
- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt
összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),
- az elõzõ évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- a tárgyévi értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett
értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell
számolni.
4. Nem anyagi javak nyilvántartása
A mezõgazdasági õstermelõnek, az egyéni vállalkozónak a nem anyagi javakról
nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- a nem anyagi javak megnevezése,
- a megszerzés idõpontja,
- a használatbavétel idõpontja,
- a kiselejtezés idõpontja,
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- a beszerzési ár, elõállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának
alapja),
- az elõzõ évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- a tárgyévi értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
5. Tõkejövedelmek nyilvántartása
A magánszemélynek a tulajdonában lévõ értékpapírokról, továbbá a gazdasági
társaságban lévõ vagyoni részesedésérõl külön-külön nyilvántartást kell
vezetnie.
A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:
- az értékpapír vagy részesedés megnevezése,
- az értékpapír azonosító adatai,
- az értékpapír megszerzésének idõpontja,
- az értékpapír vásárlására fordított összeg,
- az adóellenõrzéshez szükséges, az értékpapír elõzõ tulajdonosának
azonosítására alkalmas adat,
- az értékpapír (üzletrész) névértéke,
- az értékpapír elidegenítésének idõpontja,
- az értékpapír új tulajdonosának megnevezése (névre szóló értékesítés
esetén),
- az értékpapír elidegenítésekor kapott ellenérték,
- az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség.
6. Munkabérek, más személyi jellegû kifizetések nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítõ családtag, más magánszemély számára
kifizetett összegekrõl, tartozásokról és követelésekrõl személyenkénti
nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek
adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások
nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-
köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó elõleget, nyugdíjjárulékot,
munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá
a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi
jövedelemadó elõleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év
végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához
szükséges.
A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplõ
adatokkal egyezõen szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel
kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell."
4. A Szja tv. 5. számú mellékletének II./10. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás
A magánszemély a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszközök és nem anyagi
javak selejtezésérõl nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia
kell
- a selejtezés, az áruromlás idõpontját,
- az áru, anyag stb. megnevezését,
- a kiselejtezett dolog, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és értékét."
5. A Szja tv. 5. számú mellékletének II./13. pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés
napján meglévõ vásárolt és saját termelésû készleteket leltározni kell a
következõ csoportosítás szerint:
- alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fûtõanyag),
- használatba nem vett eszközök (szerszám, mûszer, berendezés, felszerelés,
munkaruha, védõruha),
- áruk (kereskedelmi készletek),
- betétdíjas göngyöleg,
- alvállalkozói teljesítmények,
- saját termelésû készletek:
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizetõ magánszemélynek a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb
értékû (1991. december 31-éig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál
alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a
legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az elõzõ évieket a nyitó-
leltári értéken kell szerepeltetni;
- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-éig történõ
beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a
jármûvet) használt tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési árának 50
százalékos értékén kell szerepeltetni;
- a saját termelésû félkész- és készterméket (a magánszemély által
elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron -
az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében -
kell szerepeltetni.
Az áfát az általános szabályok szerint fizetõ magánszemély (a 4. számú
melléklet 1. pont elsõ mondata) a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb
értékû (1991. december 31-éig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál
alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a
legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron,
az elõzõ évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-éig történõ
beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a
jármûvet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50
százalékos értékén kell szerepeltetni;
- a saját termelésû félkész- és készterméket (a magánszemély által
elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron -
az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében -
kell szerepeltetni."
6. A Szja tv. 5. számú mellékletének III. része helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"III. Selejtezés
A 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékû tárgyi eszközök
kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzõkönyvet kell felvenni. A
selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan
azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés idõpontját, a selejtezést
megelõzõen 15 nappal az elsõ fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az
adóhatóság képviselõjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében
kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzõkönyvet aláírásukkal -
lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni."
7. A Szja tv. 5. számú mellékletének IV. része helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"IV. Az egyéni vállalkozói, illetõleg a mezõgazdasági õstermelõi tevékenység
megszüntetése
A tevékenység megszüntetését az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltak
szerint kell bejelenteni.
A tevékenység megszüntetését követõen befolyt bevétel, illetve felmerült
kiadás nyilvántartása:
a) Ha a bevétel a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva
álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév
bevételei között december 31-ei idõponttal kell szerepeltetni.
b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás)
kiegyenlítése a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló
határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-
ei idõponttal kell szerepeltetni.
c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására
nyitva álló határnapot követõen érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség,
akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységbõl származó
bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni."
5. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"6. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységekrõl
A mezõgazdasági õstermelõi tevékenységek a következõk:
a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29), az algát (METJ
91-50), a gyógynövényekbõl a virágként és dísznövényként értékesített
termékeket (METJ 91-24);
b) kertészeti termékek elõállítása, (METJ 92), kivéve a virágokat és a
dísznövényeket (METJ 92-4);
c) élõállatok tenyésztése és állati termékek elõállítása (METJ 93), kivéve
- a sportlovat (METJ 93-42-01),
- a versenylovat (METJ 93-42-02),
- az élõvadat (METJ 93-71),
- a lõtt vadat (METJ 93-72),
- a kutyát (METJ 93-82-01),
- a macskát (METJ 93-82-02),
- egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93-82-15-tõl a 93-82-20-ig),
- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),
- a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93-22-01-4, 93-22-01-5,
93-42-05, 93-56-06-03),
- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),
- a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93-7),
d) erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39) gyûjtése."
6. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"10. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet
rendelkezésein túlmenõen az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe
venni.
I. Jellemzõen elõforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek
elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben
kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az
árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru
szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett
tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a
továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték,
illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak
beszerzési, elõállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben
költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el,
azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékû jogot
idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebbõl
származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt
rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat (különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat);
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg,
valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén
kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is);
6. az elõállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a
természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély
saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben
ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a
magánszemély bármely évben költséget számolt el;
7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló
tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egyösszegben
elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt
természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés idõpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a
visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely
évben elszámolta;
9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a
felelõsségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási
szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az
egyéni vállalkozó költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok
alkalmazása során keletkezett bevételi többlet-különbözet.
II. Az egyéni vállalkozói
tevékenység megszüntetésével összefüggõ bevételek
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet
(anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg
nem haladó értékû tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és
gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a
jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti
jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a
megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog
megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely
évben elszámolta azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege
még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának
megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás
napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást
követõen befolyt összeg december 31-ei idõponttal.
A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ
bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az
említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható, illetõleg a le
nem vonható rész ezen adóbevallás önellenõrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések
Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott
elõleg a díjjegyzék elkészítésének idõpontjától számít bevételnek. Az e
bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen idõponttól vehetõk
figyelembe."
7. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"11. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
a vállalkozói költségek elszámolásáról
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a
vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e
törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó
általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat
kell alkalmaznia.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak,
amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más
célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen
alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a
személygépkocsi.
Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el
a) a vállalkozói kivétnek és közterheinek összegét;
b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggõ kiadásokat, az adott
elõleget;
c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
d) e tevékenységének megkezdése elõtt - legfeljebb három évvel korábban -
beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és
árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt
kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait
a tevékenységének kezdõ évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban
beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának
elszámolását megkezdheti.
I. Jellemzõen elõforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban
említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy
családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:
1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére
(csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg
ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, elõállítására
fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá
beszerzési értékétõl függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi
eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos
üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás,
azzal, hogy a jármûvek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell
alkalmazni;
3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban:
alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak
megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetõleg a
kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján az alkalmazottnak járó a
munkáltatót kötelezõen terhelõ, juttatás, kifizetés;
4. a 16. életévét betöltött segítõ családtag részére kifizetett - de
legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak
közterhei, feltéve, hogy a segítõ családtag legalább heti 40 órában
közremûködik (fõállású segítõ családtag) vagy, ha a közremûködés ideje
ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a fõállású
segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minõsül;
5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az
egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárba történõ munkáltatói hozzájárulás;
6. a tevékenység után kötelezõen befizetett saját társadalombiztosítási
járulék;
7. a jogszabály alapján kötelezõen fizetett kamarai tagdíj;
8. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;
9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében
kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja,
az életbiztosításnál feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett
igénybe adókedvezményt;
10. a vállalkozási
tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre)
kifizetett kamat;
11. az állami
költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett,
kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám,
vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;
12. az üzlet, a mûhely, a
gazdasági épület bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai
energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex
használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem
elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat
figyelembe venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3
stb.) alapulvételével;
13. a telefon, a rádió-
telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történõ beszerelése
esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és
beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az
esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye mûszakilag nem
elkülönített;
14. a telefonfejlesztési
hozzájárulás, továbbá a közmûfejlesztési hozzájárulásnak a helyi
önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy
ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól mûszakilag el
nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó
által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként
egyébként fizetendõ összeg különbözete számolható el;
15. a mûszaki leírás, a
tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett
összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
16. az 1. számú mellékletben
felsorolt munkaruha, védõruha, a védõeszköz, a munka-, baleset- és
környezetvédelmi berendezés költsége;
17. az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és
annak közterhei, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi
jövedelemadó;
18. reprezentáció címén az
egyéni vállalkozói tevékenységbõl származó bevétel 0,5 százalékának
megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy
reprezentációs költségnek minõsül az üzleti vendéglátás keretében
biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás
(szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez,
évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés
költsége (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül), kivéve
ez utóbbit, ha természetbeni juttatásként, a vonatkozó adó megfizetése
mellett számolja el az egyéni vállalkozó;
19. a hivatali, üzleti
utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az
utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az
errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül
elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az
esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés,
reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idõ, a tényleges szakmai
és szabadidõprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is
megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
20. ha az egyéni vállalkozó
alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19.
pont rendelkezései szerint kell eljárni;
21. lízingszerzõdés alapján
lízingdíj címén kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak kizárólag
üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III.
7.-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának
és az egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ egy
hónapjára esõ összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3
százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez
alapján számított adóévi összeg;
22. a kizárólag üzemi célt
szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az
értékesítés idõpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege
az értékesítéskor költségként elszámolható;
23. az egyéni vállalkozó a
3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekrõl szóló
rendelkezések megfelelõ alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül
költséget;
24. a kerekítési szabályok
alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként
elszámolható.
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet
rendelkezései szerint - figyelemmel a jármûvek költségeirõl szóló fejezetben
foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.
1. Fogalmak:
a) A tárgyi eszköz fogalma
Tárgyi eszköznek minõsül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek,
telkesítés, erdõ, ültetvény, épület, egyéb építmény, mûszaki berendezés,
gép, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan,
legalább egy éven túl - közvetlenül, vagy e törvényben meghatározott módon
közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.
aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a termõföld, a telek, a telkesítés,
az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az
üzemkörön kívüli ingatlanok.
Termõföld: a mezõgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen
címen kell kimutatni annak a termõföldnek az értékét, amelyekhez a
vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon
értékelt. Termõföld a szántóföld, az ültetvényterület, az erdõ, a nádas,
a gyepterület és a halastó területe.
Telek: ebben az ingatlan-csoportban kell kimutatni az olyan földterület
szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-
igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen,
telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától
elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába
tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minõsített tevékenység eredménye, amely a
talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait,
felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a
beruházásként elszámolt tereprendezési, terület-feltöltési, talajjavítási
és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem
tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a
telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyûjtõfogalma. Építmény: mindazon
végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegû
mûszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való
egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának,
természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre
(válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való
szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének
megfelelõ használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik
az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fûtés,
szellõzési, légüdítõ berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe
építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték
és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény
használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai
célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tértõl
épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és
ezzel az állandó, idõszakos vagy idényjellegû tartózkodás, az üzemi
termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési
formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között
az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a
szerzõdésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a
beszerzési, elõállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem
annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelõ hányada.
Egyéb építmény: minden épületnek nem minõsülõ építmény (pl. út, vasút,
kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa
elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek
törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerzõ
tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és
gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
ab) A mûszaki berendezés, a gép, a jármû fogalmába tartozik a
rendeltetésszerûen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet
közvetlenül szolgáló erõgép, erõmûvi berendezés, mûszer, szerszám,
szállítóeszköz, hírközlõ berendezés, számítástechnikai eszköz, jármû.
Az erõgép, az erõmûvi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a
szélerõgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gõzerõgép, a
gyors és lassú égésû motor, az áramfejlesztõ gépcsoport, az ipari kazán,
a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségû villamos
készülék, az erõsáramú egyenirányító.
A mûszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hûtõberendezés,
szivattyú, ventillátorok, kompresszor, préslég-szerszám, szerszámgép, a
termelési profilnak megfelelõ munkagép, mûszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlõ berendezések körébe tartozik általában a
vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelõ, daru,
rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a
híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli
hírközlõ eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minõsül az irányítástechnikai automatikai
folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális
számítógép egység stb.
Jármûnek minõsül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott
- közúti, vízi-, vasúti és légi közlekedési jármû.
ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármû forgalmába tartozik a
rendeltetésszerûen használatba vett - a mûszaki berendezések, gépek,
jármûvek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási
felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
ad) Beruházás (felújítás) a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját
vállalkozásban történõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe
helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ
beszállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás, üzembe helyezés,
vámkezelés, közvetítést stb.), továbbá mindaz a tevékenység, amely a
tárgyi eszköz beszerezéséhez egyedileg hozzákapcsolható, ideértve a hitel
igénybevételének költségeit, valamint az üzembe helyezésig felmerült
kamatot és a biztosítást is.
Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítése, rendeltetésének
megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggõ munka,
továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása,
pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka is.
b) A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltõ vagyoni értéket, vagyoni
jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékû jog,
az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan
- legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A
forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható,
vásárolható és értékesíthetõ, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
ba) A vagyoni értékû jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem
tulajdonból származó jogokat testesítenek meg.
bb) Üzleti vagy cégértéknek a megvásárolt társaságért, vállalatért
fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes
eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti
különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.
bc) A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet
tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülõ javak közül a szabadalom és az ipari
minta,
- a védjegy,
- a szerzõi jogvédelemben részesülõ dolog,
- a szoftver termék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, mûszaki-, gazdasági-, szellemi
szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülõ, de titkosság révén monopolizált javak
közül a know-how és a gyártási eljárás.
2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi
javak értékcsökkenésének elszámolása
a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok
jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott
tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy
naptári évben érvényesíthetõ leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon
tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között
választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertõl a
késõbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év elõtt megkezdett
értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes
elszámolásig.
b) Értékcsökkenési leírást a beszerzés, illetõleg az üzembe helyezés
napjától a kiselejtezés, vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig
lehet elszámolni. Ha a beszerzés, üzembehelyezés vagy az elidegenítés az
adóévben évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét
napi idõarányosítással kell kiszámítani.
c) Az értékcsökkenési leírás alapja: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak
beszerzési ára, saját elõállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások
által végzett munka számlával igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás
alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplõ
és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az
adózó az áfát nem vonhatja le. Ez utóbbi esetben az értékcsökkenési
leírás alapjába az áfa is beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség
(szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a
beszerzéssel összefüggõ közvetítõi költségek, a bizományi díj, a vám, az
adók - az áfa kivételével - az illeték stb.) a beszerzési ár részét
képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az
ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell - a h)
pontra is figyelemmel - irányadónak tekinteni. Ezt az összeget növelni
kell az értéknövelõ beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással,
feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.
d) A tárgyi eszköz bõvítésével, rendeltetésének megváltoztatásával,
átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült
költség az értékcsökkenési leírás alapját növeli.
e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú
mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetõleg
nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
f) A bányamûvelésre, a hulladék tárolásra igénybevett földterület, telek és
a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a
földterület, a telek, a telkesítés, az erdõ, a képzõmûvészeti alkotás
beszerzési ára, az elõállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi
eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell
különíteni.
g) A százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási értéket meg nem haladó,
valamint a 33 százalékos norma alá besorolt gépek, berendezések,
felszerelések esetében választható, hogy önmaga határozza meg a leírás
mértékét, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell
lennie.
h) Az 1995. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem
vett, ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés
esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ, kivéve, ha
e fejezet alapján magasabb kulcs alkalmazható.
i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a
vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott és belföldön elsõ ízben
üzembe helyezett tárgyi eszközök közül a gépek, berendezések,
felszerelések, jármûvek - kivéve a személygépkocsit - esetében egyösszegû,
épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást
érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minõsül
a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követõ
részletfizetéssel történõ vásárlása esetén - amennyiben a szerzõdés
szerint a vevõ legkésõbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt
követõen egy meghatározott idõtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevõ
egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának
egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást,
függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó
az elõzõek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait,
akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztõ részlet
összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem
része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.
3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai
a) Épületek
Az épület jellege évi leírási kulcs %
Hosszú élettartamú szerkezetbõl 2,0
Közepes élettartamú szerkezetbõl 3,0
Rövid élettartamú szerkezetbõl 6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek mûszaki ismérvek szerinti
besorolása:
Csoport Felmenõ (függõleges) teherhordó Kitöltõ (nem teherhordó) falazatok Vízszintes teherhordó szerkezetek
szerkezetek (közbensõ és tetõfödémek, ill.
egyesített teherhordó térelhatároló
tetõszerkezetek)
1. 2. 3. 4.
Hosszú élettartamú szerkezet Beton- és vasbeton-, égetett tégla-, Tégla, blokk, panel öntött falazat, Elõregyártott és monolit vasbeton
kõ, kohósalak- és acélszerkezet fémlemez, üvegbeton és profilüveg acéltartók közötti kitöltõ elem,
valamint boltozott födém
Közepes élettartamú szerkezet Könnyûacél- és egyéb fémszerkezet, Azbeszt, mûanyag és egyéb függönyfal Fagerendás (borított és
gázszilikát szerkezet, bauxit-beton sûrûgerendás), mátrai födém, könnyû
szerkezet, tufa- és salakblokk acélfödém, ill. egyesített acél
szerkezet, fûrészelt faszerkezet, tetõszerkezet könnyû kitöltõ
vályogfal, szigetelt alapokon elemekkel
Rövid élettartamú szerkezet Szerfás és deszkaszerkezet, vályogvert Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt lapfal Szerfás tapasztott és egyéb egyszerû
falszerkezet, ideiglenes téglafalazat falfödém
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentõ
alapján kell meghatározni.
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az
épülettõl elkülönülve is el lehet számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló
vezetékek leírását az épülettõl függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél
megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
b) Építmények
Építménycsoportok Évi leírási kulcs %
Ipari építmények 2,0
Mezõgazdasági építmények 3,0
Melioráció 10,0
Mezõgazdasági tevékenységet végzõ egyéni vállalkozónál a bekötõ és 5,0
üzemi út
Közforgalmi vasutak és kiegészítõ építményei, ideértve az 4,0
iparvágányokat is
Egyéb vasúti építmények (elõvárosi vasutak, közúti villamosvasutak, 7.0
metróvasúti pálya stb.)
Vízi építmények 2,0
Hidak 4,0
Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is 8,0
Kõolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek 6,0
Gõz-, forró víz- és termálvízvezetékek, földgáz távvezetékek 4,0
Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezetékek 25,0
Egyéb, minden más vezeték 3,0
Alagutak és földalatti építmények (a bányászati építmények 1,0
kivételével)
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0
Hulladéktároló 20,0
Minden egyéb építmény (kivéve a szemétégetõt) 2,0
A szemétégetõ 15,0
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a
fogyasztás vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során
keletkezõ olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a
hulladék tulajdonosa által, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül
vissza a keletkezéséhez vezetõ tevékenységbe és eredeti anyagként sem
értékesítik.
A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterület értékcsökkentést a
hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell elszámolni.
Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseirõl szóló jogszabály
alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthetõ beruházás.
c) Ültetvények
Ültetvény csoportok Évi leírási kulcs %
Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szõlõ, 6,0
szõlõanyatelep, mandula, mogyoró
Õszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke, komló, 10,0
gyümölcsanyatelep
Spárga, málna, szeder 15,0
Dió, gesztenye 4,0
Az ültetvény támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, amelyre az
ültetvénnyel azonos leírási kulcsot kell alkalmazni. Az ültetvény kerítése
viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minõsül.
d) Gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek
33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Szerszámgépekbõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések
- ITJ 34-bõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések
Irányítástechnikai és általános rendeltetésû számítástechnikai és általános
rendeltetésû számítástechnikai gépek, berendezések
- ITJ 48
Ipari robotok
- ITJ 35-81-1
Mérõmûszerekbõl, irányítástechnikai készülékekbõl az átvitel-technikai, az
ipari különleges vizsgálómûszerek és a komplex elven mûködõ különleges mérõ
és vizsgáló berendezések
- ITJ 47-58, 47-68 és 47-88
Ügyvitel-technikai eszközök
- ITJ 46-7
Napkollektor
- ITJ 25-94
Fluidágyas szénportüzelésû berendezések, valamint mezõgazdasági és
erdõgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelõ hõfejlesztõ
berendezések
- ITJ 32-39
Hulladékmegsemmisítõ, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések
- ITJ 33-8
Szennyvíz-, élõvíztisztító és fertõtlenítõ készülékek és berendezések
- ITJ 33-83
Szennyezõanyag leválasztását, szûrését szolgáló berendezések
- ITJ 36-11-bõl és a 36-13-ból
elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerû közegbõl
szennyezõanyag leválasztást szolgáló szûrõk, porleválasztók, és abszorpciós
gáztisztítók
- ITJ 36-14, 36-19-bõl, 36-34-bõl és a 36-35-bõl
Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:
- ITJ 46-2
20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Jármûvek
- ITJ 41
14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Minden egyéb - az a)-b) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.
e) Nem anyagi javak
A nem anyagi javak közül:
- a vagyoni értékû jog beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idõ alatt,
- az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idõ, legfeljebb 15 év
alatt,
lehet leírni.
A szellemi termék beszerzési vagy elõállítási költségét azokra az évekre
kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt elõreláthatóan használják. Ezt
az idõszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának
módját) a szellemi termék használatba vétele idõpontjában kell meghatározni,
a nyilvántartásokban feljegyezni.
4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a
személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés,
felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan
nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt
szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését,
beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a
beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját tartalmazza. Az
átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves
bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplõ
eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet.
Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak
egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.
b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre
vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére
valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3.
pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegébõl
- a bérbeadás idõszakára esõ idõarányos részt (naponta 365-öd részt);
- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét;
ha az elõzõ két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást
figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak
értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5. Nem számolható el
értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után,
amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egyösszegben, vagy
értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing
útján beszerzett eszköz után.
6. Elszámoltnak kell
tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a
magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi
javakat a jövedelemszerzõ tevékenységéhez használta és személyi
jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a
bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy
értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes
árbevétele volt.
III. A jármûvek költsége
1. A saját tulajdonú -
ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi célú
jármû üzemanyag fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának,
továbbá számlával (bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû
fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el,
valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési
leírás. Az üzemanyag fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség
címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt
üzemanyagár vehetõ figyelembe.
2. Az olyan személygépkocsi
esetében,
a) amely az egyéni
vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni
vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal
összefüggésben nem üzemelteti,
b) amely után a vállalkozói
jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint
a cégautó adót megfizette,
a költségek a - 3-4. pontban említettek kivételével - az 1. pont szerint
érvényesíthetõk, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete
nem számít a cégautó megfizetésének.
3. A 2. b) pontban említett
esetben
a) az 1996. december 31-e
után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió
forint vehetõ figyelembe; ebben az esetben az 1. pont szerinti más költség
- kivéve az üzemanyag-felhasználást - olyan arányban számolható el,
amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési (szokásos
piaci) értékében képvisel, feltéve, hogy az utóbbi a több;
b) nem számolható el
költségként (értékcsökkenési leírással sem) a kiadás akkor, ha a
személygépkocsinak a cégautó adó mértékét meghatározó beszerzési árán
felül merül fel olyan tartozékok és kiegészítõk késõbbi megfizetése,
és/vagy beszerzése, és/vagy javítása miatt, amelyeket a beszerzési ár
összegének megfelelõ felszereltség eredetileg nem tartalmazott.
4. A 3. pont szerint
megállapított értékcsökkenés és más költség éves összegét olyan arányban
lehet elszámolni, amilyen arányt a magánhasználat vélelmezése miatt fizetett
tényleges adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel.
5. A saját tulajdonú nem
kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával
szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési
leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti
elszámolás a következõ módon érvényesíthetõ: a II. fejezetben említett
nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb
egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehetõ figyelembe,
illetõleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként
elszámolt költség ezzel az összeggel növelhetõ. Egy adott személygépkocsi
értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe
ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el
az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6. Saját tulajdonú
személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak
helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3
Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7. A nem saját tulajdonú
kizárólag üzemi célra használt jármû (kivéve a személygépkocsit) esetében
elszámolható az üzemi használatra esõ
a) igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi
bérleti vagy lízing díja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb
költség, amennyiben azok a bérleti szerzõdés alapján a bérbevevõt
terhelik.
8. A személygépkocsi
bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több
személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1
százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem
számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban
említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetõleg a
vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont
rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerû alkalmazásával.
9. A költségelszámolás
bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú
melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése,
továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra
állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint
igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
10. Az egyéni vállalkozónak
az 1. és 6. pont szerinti költség-elszámolási módszerek közötti választása
valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik.
Amennyiben a személygépkocsi mellett más jármûveinek költségeit is
elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen
alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti
személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú
személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11. A 9. pontban foglaltaktól eltérõen, az egyéni vállalkozó az
útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el
átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti
figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától.
Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven
belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes idõtartamára - lehet
alkalmazni.
12. Az egyéni vállalkozó a
saját tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre
vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelezõ gépjármû
felelõsségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
IV. A jövedelem
megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére,
felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a
jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt
nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi
szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb
jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék
stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó
adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként
elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a
magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6. a közcélú adományok;
7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a
vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett
költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek
stb.) nem felelnek meg."
8. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"12. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
az egyéni vállalkozó pénztartalékolásáról
1. Az egyéni vállalkozó, ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást vagy
tételes átalányadózást,
a) az APEH által megnyitott kincstári pénztartalék-számlán az adóhatóság
által, vagy
b) számlavezetésre jogosult pénzintézetnél megnyitott pénztartalék-számlán
a pénzintézet által
nyilvántartott követelése éves átlagos állományának (a továbbiakban:
tartalékolt pénz) elõzõ évben (években) a tartalékolt pénz növekménye címén
már levont, az elõzõ adóév végén az egyéni vállalkozó adóbevallásában
feltüntetett összeget (a továbbiakban: pénztartalék) meghaladó
növekményével csökkentheti az adózott eredményét.
2. Az egyéni vállalkozónak, ha az adózott eredménybõl bármely évben (években)
tartalékolt pénz növekménye címén összege(ke)t vont le, a vállalkozói
osztalékalapot az adóévben tartalékolt pénzének a pénztartalékához képest
bekövetkezett csökkenésével, de legfeljebb a pénztartalék összegével kell
növelnie.
3. Az 1. a) pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni
vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon
a) kérje a pénztartalék-számlával összefüggõ nyilvántartásba-vételét;
b) elfogadja, hogy a pénztartalék-számlára legfeljebb havonta tíz
alkalommal fizet be vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem
kisebb összegben.
4. A tartalékolt pénzt az adóhatóság, illetõleg a pénzintézet által
kiállított igazolás alapján kell figyelembe venni, amelyet az adóévet
követõ január 31-éig kell kiadni az egyéni vállalkozónak. Az
igazoláshoz az adóévi tartalékolt pénz összegét oly módon kell
kiszámítani, hogy a számlára történõ befizetés(ek) jóváírása és az
onnan történõ felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban:
tartalékolási napok) számát szorozni kell az adott napokon a számlán
lévõ összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e
rész-összegeket összesíteni kell. A tartalékolási napok számának
megállapítása szempontjából fél-fél napnak kell tekinteni a
pénztartalék-számla javára történõ befizetés jóváírásának napját és a
megterhelés napját. A jóváírás tényétõl függetlenül jóváírási napnak
kell tekinteni az év elsõ napját, a megterhelés tényétõl függetlenül
megterhelés napjának kell tekinteni az év utolsó napját.
5. Pénzintézetnél nyitott pénztartalék-számlára az elsõ jóváírás napja 1997.
január 1.
6. Az egyéni vállalkozó a tartalékolt pénze felett - figyelemmel a 3. pontban
foglaltakra is - szabadon rendelkezhet, amely jogát személyesen
gyakorolhatja. Az adóhatóság az adóévet követõ év elsõ napján az elõzõ évi
tartalékolt pénz összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-
szeresével számított hányadát kamat címén a nála nyilvántartott
pénztartalék-számlán jóváírja.
7. A kamat címén jóváírt összeget az adóhatóság, illetõleg a pénzintézet
értesítése alapján egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe venni.
8. Az adóhatóság az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére
vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.
9. E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni az 1996. adóévre hatályos
rendelkezések szerint megnyitott pénztartalék számlára és pénztartalékra
is, azzal, hogy
a) az 1996. évre vonatkozó adóbevallást még az 1996-ban hatályos szabályok
szerint kell elkészíteni;
b) az 1996. évi egyéni vállalkozói bevételbõl pénztartalék címén levont
összeget külön nyilván kell tartani, mindaddig, ameddig a tartalékolt
pénz csökkenése (illetõleg emiatt a vállalkozói bevétel növelése) a
következõ évben (években) el nem éri ezt a nyilvántartott összeget;
c) a 2. pont rendelkezésétõl eltérõen a b) pont szerint nyilvántartott
összeg mértékéig nem a vállalkozói osztalékalapot kell növelni, hanem a
vállalkozói bevételt."
9. számú melléklet
az 1996. évi ....... törvényhez
"13. számú melléklet
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez
a vállalkozói adókedvezményekrõl
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a
vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói
adókedvezményekkel csökkentheti.
Fogalmak:
Kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (a továbbiakban: ÉJ) az 544
termékjel alá sorolt épület.
Gép: az 1996. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem
vett, az ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-tes termékszám alá tartozó gép és
berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett munkafolyamatot ellátó
technológiai berendezés.
Infrastrukturális beruházás: a vasúti, közúti, vízi - áru- és személy- -
szállításhoz, ivóvíztermeléshez és szolgáltatáshoz, szennyvíz- és
hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához
közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházások (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41,
ÉJ 53, ÉJ 61 és az ÉJ 55-bõl, ÉJ 71-bõl, ÉJ 91-bõl, ITJ 32-tõl 39-ig és az ITJ
42).
Kiemelt térség: az a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott
foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelõzõ
év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot.
Mezõgazdasági tevékenység: a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység,
továbbá más növénytermesztés.
Termék-elõállítást szolgáló beruházás: az az épület- és gépberuházás, amelyet
az üzembe helyezést követõen az egyéni vállalkozó ipari vagy mezõgazdasági
termék elõállításához használ.
Vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási
egység.
Beruházási adókedvezmények
1. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50
százalékának megfelelõ összegû beruházási adókedvezményt vehet igénybe az
1996. december 31-ét követõen megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékû,
termék-elõállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követõ öt
adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelõzõ adóévhez viszonyítva exportból származó bevételét
25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékû exportból származó bevételt ért el,
amelyet az a) pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos
teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
2. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50
százalékának megfelelõ összegû beruházási adókedvezményt vehet igénybe az
1996. december 31-ét követõen megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékû,
kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének
évét követõ öt adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelõzõ évhez viszonyítva vállalkozói bevételét 25
százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékû vállalkozói bevételt ért el, amelyet
az a) pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével
legalább el kellett volna érnie.
3. A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben telephellyel
rendelkezõ egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadójából a 4.
pont rendelkezése szerint megállapított teljes összeget beruházási
adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1996. december 31-
ét követõen megkezdett és az üzembe helyezést követõen ott üzemeltetett.
3.1 termék-elõállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét
követõ 5 adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben exportból vagy
mezõgazdasági tevékenységbõl származó vállalkozói bevételét a megelõzõ
adóévhez viszonyítva
a) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1
százalékkal növeli,
b) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás
értéke 5 százalékával megegyezõ összeggel növeli;
3.2 kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe
helyezésének évét követõ 5 adóévben.
4. A 3. pontban említett adókedvezmény összegét a vállalkozói személyi
jövedelemadó összegébõl a kiemelt térségnek, vállalkozási övezetnek minõsülõ
térségben (övezetben) folytatott termékelõállító és kereskedelmi
szálláshely-szolgáltató tevékenységbõl származó bevételnek az összes egyéni
vállalkozói bevételhez viszonyított arányával kell kiszámítani.
Térségi adókedvezmények
5. A beruházás értéke 6 százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet
igénybe az üzembe helyezés évében
a) a kiemelt térségben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a
telephelyén üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,
b) a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a
telephelyén üzembehelyezett és ott üzemeltetett gép és építmény értéke
után.
6. A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az egyéni vállalkozó
az általa üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastrukturális beruházás
értéke 6 százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet igénybe az üzembe
helyezés évében.
7. Az 5. és 6. pont alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal
növelten vissza kell fizetni, ha az egyéni vállalkozó a gép, építmény vagy
infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe
helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi.
8. Az 5. és 6. pont szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben 1996.
december 31-ét követõen üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett
gép, infrastrukturális beruházás értéke alapján, a vállalkozási övezetben a
vállalkozási övezetté minõsítést követõen üzembe helyezett, korábban még
használatba nem vett gép, építmény, infrastrukturális beruházás értéke
alapján vehetõ igénybe, ha az egyéni vállalkozó nem alkalmazta gép esetében
az egyösszegû, építmény esetében a 10 százalék leírási kulccsal számított
értékcsökkenési leírást.
Az e mellékletben szabályozott adókedvezmények utoljára a 2002. évi
vállalkozói személyi jövedelemadóból vehetõk igénybe."
INDOKOLÁS
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A személyi jövedelemadó 1997. évi módosítására vonatkozó javaslatok
kidolgozása során - a legfontosabb adópolitikai céloknak megfelelõen - a
lakossági jövedelmek adóterhelésének csökkentését, a keresõk-eltartottak
eltérõ arányából eredõ adóterhelésbeli különbségek enyhítését, valamint a
tõke- és munkajövedelmek adóterhelésében meglévõ aránytalanságok mérséklésének
követelményét kellett szem elõtt tartani. Az adópolitikával szembeni elvárások
mellett természetesen figyelemmel kell lenni az egyensúlyi követelményekre is.
A korábbinál széthúzottabb sávozású progresszív adótáblát tartalmaz a Javaslat
a 0-kulcsos sáv visszaállítása nélkül. A munkajövedelmek adóterhét adójóváírás
mérsékli, amelyet a bér arányában határoz meg a Javaslat összegszerû felsõ
korlát mellett. Olyan megoldás került a tervezetbe, amely a jogalkalmazók
számára nem jelent túlzott adminisztrációs terhet.
Az egyéni alapú személyi jövedelemadózásról az együttes adózás bármely
formájára való áttérés feltételei nem adottak. A Javaslat - méltányolva az
eltartottak figyelembevételére vonatkozó érveket - szûk körben lehetõvé teszi
az eltartottakra tekintettel az adóból visszatartható kedvezmény
igénybevételét.
A tõke- és munkajövedelmek adóterhelésének közelítése, az arányos
közteherviselés, illetve a tõkejövedelmek adóterhelésének kiegyenlítése
érdekében módosulnak az osztalék, az árfolyamnyereség, valamint az ingó- és
ingatlanértékesítésbõl származó jövedelem adóztatásának szabályai.
Az említett céloknak megfelelõen e jövedelmek után a jelenlegi 10 százalékkal
szemben 20 százalék lenne az adó. Az osztalék esetében ez - a társaságot
terhelõ adót is figyelembe véve - az összadóteher csökkenését jelenti, mivel a
társasági adóban a 23 százalékos kiegészítõ adó megszûnne. Tekintettel arra,
hogy 1994-ig a társasági adó mértéke lényegesen magasabb volt annál, mint amit
a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény tervezete 1997-re
javasol, a személyi jövedelemadóban átmeneti szabály biztosítaná a halmozott
adóterhelés elkerülését a korábbi évek eredményének terhére kifizetett
osztalék esetében.
A Javaslat - szem elõtt tartva a tõke- és munkajövedelmeket terhelõ adó
mértékének kiegyenlítésére vonatkozó elvárást - az osztaléknak a
tõkebefektetéssel arányban nem álló részére az általános mértéknél magasabb
(27 %-os) adót állapít meg.
A Javaslat a tõkefelhalmozás ösztönzése, a vállalkozások adózási feltételeinek
javítása, illetve adókörnyezetük semlegesebbé tétele érdekében az egyéni
vállalkozásoknál a bevételek és a költségek számbavételére, a jövedelem
kimutatására a pénzforgalmi szemléletben adózó társaságokkal harmonizáló
megoldást ad. Az egyéni vállalkozóknak a vállalkozás adózott jövedelmébõl
kivett jövedelmére a tõkejövedelmek adóztatási elvei érvényesülnek. A
jelenleginél szélesebb körben nyújt lehetõséget a Javaslat arra, hogy a
vállalkozás eredményébõl az annak céljára fordított részt kedvezõ adózási
feltételekkel tartalékolja a vállalkozó.
A jelenlegi átalányadó rendszer fennmaradása mellett, a lakossági fogyasztási
szolgáltatás egyes területein a tételes átalányadózás bevezetése szerepel a
Javaslatban.
A Javaslat további fontos eleme a mezõgazdasági õstermelõ (ezen belül évi 3
millió forint bevételig: mezõgazdasági kistermelõ) adóztatásának az
átalakítása. A kidolgozott javaslatok arra épülnek, hogy a mezõgazdasági
kistermelõk jelenlegi adókedvezményét nem megvonni, hanem át kell alakítani
olymódon, hogy e kedvezményeknek ne legyenek olyan további haszonélvezõi, akik
arra nem jogosultak, láthatóvá váljanak a jövedelemszerzés valós lehetõségei
és korlátai. A mezõgazdasági kistermelõk a tételes költségelszámolásra és az
átalányadóra épülõ adózási módszer között választhatnak. Minden mezõgazdasági
õstermelõ, aki nem alkalmaz átalányadózást, a tevékenységébõl származó
jövedelme utáni adót (legfeljebb azonban 100 ezer forintot) az összevont
jövedelmének adójából kedvezményként levonhatja.
Az egyéni vállalkozóra, valamint a mezõgazdasági õstermelõre vonatkozó
elgondolások új fogalomrendszer bevezetését indokolják, ezért szükséges a
törvény szerkezetének kisebb módosítása, valamint új mellékletekkel való
kiegészítése.
Fontos törvényhozási szempont, hogy a záró rendelkezések között két "2/3-os"
törvény is - adózási vonatkozásban - módosításra kerül, ezek: a rendõrségrõl
szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló
1995. évi CXXV. törvény. A változás lényege a szükséges szövegpontosításon
túlmenõen az, hogy az említett szervezetekkel együttmûködõ magánszemély
díjazása egységesen 20 százalékos forrásadó alá esne, jelenleg ugyanis a
rendõrségrõl szóló törvény a legmagasabb szja adókulcs alkalmazását írja elõ.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) hatályára
vonatkozó rendelkezések között a nemzetközi egyezmények elsõbbségére vonatkozó
szabályt módosítja, "egyezmény" helyett "szerzõdés"-re utal. A törvény
valamennyi rendelkezésében, ahol a "nemzetközi egyezmény" kifejezés szerepel,
annak helyébe "nemzetközi szerzõdés" kerül. A törvény 2. §-ának (5) bekezdését
a Javaslat kiegészíti azzal, hogy a szerzõdésekben nem szabályozott
kérdésekben a Szja törvényben foglaltakat kell alkalmazni.
a 2. §-hoz
A Javaslat az értelmezõ rendelkezéseket több ponton módosítja és új
rendelkezésekkel egészíti ki. Ezek a következõk.
Az adózás rendjérõl szóló törvényre (Art.) való hivatkozás átalakul olymódon,
hogy ez csak a kifizetõnél kerül nevesítetten említésre, utalva a személyi
jövedelemadó sajátosságaira is. Más fogalomnál a hivatkozás azért felesleges,
mert e nélkül is - eltérõ rendelkezés hiányában - az Art. fogalom-
meghatározása az irányadó.
Az adótörvények közötti összhangra törekvés indokolja a szokásos piaci érték
fogalmának pontosítását olymódon, hogy meghatározására a személyi
jövedelemadóról szóló törvényben is a társasági adóról és az osztalékadóról
szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A fogalom arra is utal, hogy az
általános forgalmi adóval növelten kell figyelembe venni a szokásos piaci
értéket.
A családi pótlékról szóló törvény módosítása teszi szükségessé azt, hogy a
családi pótlékon kívül a gyermekgondozási segélyt és az anyasági támogatást is
szabályozó, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1995. évi
XLVIII. törvénnyel módosított 1990. évi XXV. törvény alapján folyósított
ellátásokkal kiegészüljön a társadalombiztosítási ellátás fogalma.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénnyel történõ összehangolás
és a vállalkozók új típusú adóztatásának bevezetése indokolja az egyéni
vállalkozó fogalmának pontosítását és kiegészítését. A Javaslat az érintettek
egyértelmû körülhatárolásával határozza meg a fogalmat. Változás, hogy a
tevékenységét nem munkaviszony vagy nem társas vállalkozás tagjaként végzõ
magánállatorvos is egyéni vállalkozónak számít. A szabadalmi ügyvivõkrõl szóló
1995. évi XXXII. törvény rendelkezése alapján a szabadalmi ügyvivõ 1996.
január 1-jétõl egyéni vállalkozónak minõsül ugyan, azonban a rendelkezések
pontosítása céljából a Javaslat beilleszti a személyi jövedelemadó fogalom-
meghatározásába is.
A Javaslat egységes rendszerbe foglalja a mezõgazdasági õstermelõi
tevékenységet folytatók adóztatását. Ennek érdekében jeleníti meg új
fogalomként a mezõgazdasági õstermelõ fogalmát, azaz azt a 16 évnél idõsebb
magánszemélyt, aki a saját gazdaságában a törvény 6. számú mellékletében
felsorolt õstermelõi tevékenységet úgynevezett õstermelõi igazolvány
birtokában végzi.
Az õstermelõ fogalmán belül - az adózási módok közötti választási lehetõségek
bõvítését is hozzárendelve - kiemeli a Javaslat a mezõgazdasági kistermelõt.
Ebbe a körbe azok az õstermelõk tartoznak, akiknek éves árbevétele 3 millió
forintnál kevesebb.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
1996. évi XLIII. törvény megszületése indokolja, hogy a nyugdíj fogalmának
meghatározása kiegészüljön a hivatkozott törvény 182-192. §-ai alapján
folyósított nyugellátással is.
Az ösztöndíj fogalma kiegészül a szakképzõ iskola tanulójának a
tanulószerzõdés alapján, valamint a szakképzõ iskolával tanulószerzõdés nélkül
létesített tanulói jogviszony esetén a szakmai gyakorlat idejére folyósított
kötelezõ pénzbeli juttatással. Új elem továbbá az ösztöndíj fogalmában a
nappali tagozaton tanuló fõiskolai és egyetemi hallgatók részére a
felsõoktatási intézménytõl az intézményben végzett munkáért kapott juttatás
(pl. demonstrátori feladatok ellátásáért). Legfeljebb azonban az adóévben
befizetett tandíj felének megfelelõ rész adózhat az ösztöndíjjal azonosan.
A Javaslat az adókedvezmény igénybevételéhez kapcsolódóan pontosítja a
súlyosan fogyatékosnak tekintett magánszemélyek körét. Eszerint a kedvezmény
igénybevételére azok jogosultak, akiknek a károsodása a súlyos
egészségkárosodással összefüggõ jogosultságokról szóló jogszabályokban
említett állapotok, betegségek közé tartozik. Ezen kívül még azok is, akik
rokkantsági járadékban részesülnek. A súlyos fogyatékosság különbözõ eseteit
jelenleg a 164/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet, a 6/1971. (XII. 30.)
egészségügyi miniszteri rendelet, a 15/1990. (IV. 23.), a 15/1994. (IV.23.)
szociális és egészségügyi miniszteri rendelet minõsíti.
A vagyoni értékû jogok felsorolását - a jogalkalmazói tapasztalatokra
tekintettel - a Javaslat kiegészíti a helyiség bérleti jogával.
A társasági adótörvény 1996. évre vonatkozó rendelkezése szerint az egyéni
vállalkozónak 1997-tõl át kell jelentkeznie a személyi jövedelemadóról szóló
törvény hatálya alá. Ez az indoka annak, hogy a Javaslat kiveszi a társas
vállalkozás fogalmából a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó
egyéni vállalkozót.
A Javaslat kizárólag technikai szempontból, az értelmezõ rendelkezések külön
pontjaként határozza meg a "korábban munkanélküli magánszemély" fogalmát. A
változás indoka az, hogy az említett személy foglalkoztatásához kapcsolódó
bevétel-csökkentõ kedvezmény két törvényhelyen is szerepel (az egyéni
vállalkozón kívül, 1997-tõl a tételes költségelszámolást alkalmazó
mezõgazdasági õstermelõ is érvényesítheti).
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénnyel való összhang
megteremtését célozza a Javaslat azzal, hogy a munkanélküli személy
foglalkoztatásához kapcsolódó bevétel-csökkentõ kedvezmény
feltételrendszerében szereplõ "azonos munkakör" fogalmát - hasonlóan, mint a
társas vállalkozások esetében - a FEOR szerint kell értelmezni.
A személygépkocsi fogalmát korábban a cégautó adóról szóló rendelkezés
tartalmazta, de csak erre a tételes adóra vonatkozóan. Az egyéni vállalkozók
egészét érintõen változik azonban 1997-tõl a személygépkocsi használatához
kapcsolódó költségelszámolás és cégautó-adó fizetés (a személygépkocsi után
valamennyi egyéni vállalkozó elszámolhat értékcsökkenési leírást, ha a
cégautó-adót megfizeti). Emiatt a Javaslat a Szja törvény egészére kiterjedõ
érvénnyel - hasonlóan a társasági adóról szóló törvényhez és összhangban az
általános forgalmi adó rendszerével - általános jellegû, leíró módszerrel
határozza meg a személygépkocsi fogalmát.
A törvényben meghatározott mértékû végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseket a
fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében is alkalmazni kell a
szolgálati viszonyuk megszûnésével összefüggésben, a szolgálati viszonyról
szóló törvény alapján folyósított végkielégítésre, leszerelési segélyre és
továbbszolgálói jutalomra is. Jelenleg a törvény 26. §-ának (4) bekezdése szól
errõl, a szolgálati viszonyról szóló - idõközben már hatályon kívül helyezett
- törvényerejû rendeletre hivatkozva. A Szja törvény említett rendelkezése
hatályon kívül kerül. A Javaslat szerint az értelmezõ rendelkezések új 46.
pontjában mondja ki a törvény, hogy végkielégítésnek kell tekinteni az
említett jogcímeken folyósított összeget is. Ennek az adóelõleg megállapítása
és a végkielégítés évek közötti megosztására vonatkozó szabály alkalmazása
miatt van jelentõsége.
Új elem az értelmezõ rendelkezések között a lízing fogalma. A törvény
kizárólag a módosítás hatályba lépése (1997. január 1.) elõtt kötött
lízingszerzõdésekre tartja meg a lízingdíj költségkénti elszámolásról szóló -
egyébként nehézkesen alkalmazható - rendelkezéseket. A lízing fogalmának ezzel
a tartalommal történõ meghatározása azért szükséges, hogy a módosító törvény
hatályba lépése elõtt kötött lízingszerzõdések esetében továbbra is a korábbi
feltételekkel legyen mód a lízingdíj elszámolására. A késõbb kötött "lízing
típusú" szerzõdések esetében a részletfizetés, illetve a bérlet szabályait
kell alkalmazni, attól függõen, hogy a szerzõdésben szerepel-e a tulajdonjog
megszerzése.
a 3. §-hoz
A Javaslat a Szja törvény 4. §-át két új bekezdéssel egészíti ki. E
rendelkezések szerint a magánszemélyek közös tulajdonában lévõ vagyontárgy
hasznosításából, átruházásából származó jövedelmet a tulajdoni hányaduk aránya
szerint, a házassági vagyonközösség fennállása alatt pedig a közös vagyonhoz
tartozó vagyontárgyak elidegenítésébõl, hasznosításából származó jövedelmet -
összhangban a polgári jogi rendelkezésekkel - egyenlõ arányban kell figyelembe
venni. Ez utóbbinál kivételt képez az az eset, amikor a házastársak a vagyoni
viszonyaikról házassági szerzõdésben ettõl eltérõen rendelkeztek. Ekkor ennek
megfelelõ arányban kell az említett jövedelmet figyelembe venni.
a 4. §-hoz
A Magyar Nemzeti Bank nem teszi közzé hivatalosan a "valuta
középárfolyamokat", ezért a Javaslat a külföldi pénznemben keletkezett
bevételek és elismert költségek árfolyamhoz kötött átszámítási szabályait
olymódon pontosítja, hogy az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján szereplõ
pénznemek esetében az átszámításnál ezt a devizaárfolyamot kell alkalmazni.
Új rendelkezés, hogy a külföldi kiküldetésre tekintettel külföldi pénznemben
kapott "ellátmány" átszámítási szabályait is tartalmazza a Javaslat.
az 5. §-hoz
A Javaslat módosítja azon jövedelmek felsorolását, amelyeket a magánszemélynek
az adóbevallásában fel kell tüntetnie. A föld bérbeadásából származó
jövedelmet - ha az elkülönülten adózik - csak akkor kell bevallani, ha a
magánszemély az adóévben összesen 50 ezer forintnál nagyobb összegû bevételhez
jut ezen a címen.
a 6. §-hoz
A munkáltatói elszámolás minõsítésére vonatkozó szövegrész módosítását (a
"jogkövetkezmények" kifejezés elhagyását) az indokolja, hogy - eljárási
kérdésrõl lévén szó - errõl az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezik.
A Javaslat az adóbevallási kötelezettség nyilatkozattal nem helyettesíthetõ
eseteinek felsorolását - az 1997-tõl bevezetésre kerülõ új rendelkezésekre
tekintettel - módosítja és kiegészíti. Így adóbevallást kell adnia a
magánszemélynek akkor is, ha az eltartói kedvezményt a házastársával megosztva
érvényesíti, továbbá akkor is, ha mezõgazdasági õstermelõ és az adóévben
adóköteles jövedelme keletkezett, valamint, akkor is, ha az adóelõleg-
levonásnál a kifizetõnek tett nyilatkozatai okán költség-különbözet vagy
adóelõleg-különbözet címén meghatározott adót kell fizetnie.
a 7. §-hoz
A Javaslat az egyéni vállalkozóra vonatkozó új adózási szabályok változásával
és a mezõgazdasági õstermelõ fogalmának bevezetésével összefüggésben
pontosítja az önálló tevékenységbõl származó jövedelem fogalmát. Annak
érdekében, hogy az egyéni vállalkozók számára a társasági adótörvény szerint
adózó vállalkozások adózásával azonos adózási feltételek biztosíthatók
legyenek, az egyéni vállalkozói jövedelem adózására nem az önálló
tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó általános szabályokat kell
alkalmazni. Ez is indokolja a (2) bekezdés kiegészítését a törvény eltérõ
rendelkezésére való utalással. Több jövedelemtípus (pl. föld bérbeadásából,
kisösszegû kifizetésbõl származó jövedelem) esetében lehetõséget ad a törvény
arra, hogy a magánszemély eldöntse, mely szabályok szerint kíván adózni utána.
A Javaslat ezért kimondja, hogy - amennyiben az önálló tevékenység jövedelmére
vonatkozó szabályokat választja a magánszemély - a megszerzett bevétel e §-ok
hatálya alá tartozik.
A vállalkozások adózási feltételeinek összehangolására irányuló törekvés
indokolja, hogy az egyéni vállalkozó esetében is elkülönüljön a személyes
munka ellenértéke a vállalkozói adóalaptól és az osztalék jellegû vállalkozói
jövedelemtõl. Erre tekintettel a Javaslat bevezeti a személyesen végzett munka
címén költségként elszámolt "vállalkozói kivét" fogalmát, amely költség vagy
más levonás érvényesítésének lehetõsége nélkül közvetlenül önálló
tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül.
a 8. §-hoz
A Javaslat szerint 1997-tõl a mezõgazdasági kistermelõ is választhatja az
átalányadózást, továbbá a fizetõvendéglátó tevékenységbõl származó jövedelem
után is - errõl szóló kormányrendelet alapján - választható a tételes
átalányadó. Ezzel és az önálló tevékenységbõl származó jövedelem fogalmának
változásával összefüggésben módosul a rendelkezés olymódon, hogy az önálló
tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál az átalányadózás és a tételes
átalányadózás alá tartozó bevételt nem kell figyelembe venni.
a 9. §-hoz
Ha a magánszemély az önálló tevékenységébõl származó jövedelmét a 10 százalék
költséghányad módszerével számítja ki, akkor tárgyi eszközeinek
értékcsökkenési leírását arra az évre elszámoltnak kell tekinteni. Ha
korábban, a tételes költségelszámolás idõszakában veszteséget határolt el,
akkor a 10 százalék költséghányad szerinti adózás éveiben e veszteségbõl
évenként 20 százalékot kell elszámoltnak tekintenie. (Ez a rendelkezés a
mezõgazdasági õstermelõre vonatkozik, hiszen a 17-23. §-ok hatálya alá tartozó
önálló tevékenységet végzõk közül egyedül neki van lehetõsége értékcsökkenési
leírást elszámolni és veszteséget elhatárolni.)
a 10. §-hoz
A Javaslat az önálló tevékenységhez kapott vissza nem térítendõ támogatáshoz
kapcsolódó szabály kisebb pontosítását tartalmazza azzal, hogy az államközi
megállapodás mellett általánosan "jogszabály" alapján történõ támogatásról
rendelkezik.
Az önálló tevékenység végzéséhez jogszabály vagy államközi megállapodás
alapján adott, adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minõsülõ
vissza nem térítendõ támogatás összegéig felmerült kiadásokat a Javaslat nem
engedi költségként érvényesíteni.
a 11. §-hoz
Az erdõtulajdonosnak a faállomány értékesítésébõl származó bevétel egy részét
erdõfelújításra kell fordítania. Annak érdekében, hogy a bevétel keletkezése
és a költségek felmerülésének ideje közötti eltérés adójogi következménye ne
jelentsen aránytalan megterhelést az erdõtulajdonos számára, a Javaslat
szerint ennek az összegnek a 30 %-át nem kell a bevétel keletkezésének évében
az adóköteles jövedelem megállapításakor figyelembe venni. Az erdõfelújítás
céljára felhasznált és költségként elszámolt kiadások fedezeteként az elsõ
négy éven át ebbõl az elkülönített összegbõl visszakapott részt sem kell
bevételnek tekinteni. A fel nem használt rész az ötödik évben minõsül
bevételnek.
a 12-13. §-okhoz
A Javaslat szerint a mezõgazdasági õstermelõ alapvetõen az önálló
tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, de az egyéni vállalkozókat
egyébként megilletõ - szakmunkástanuló, csökkent munkaképességû vagy korábban
munkanélküli személy foglalkoztatásához kapcsolódó - bevétel-csökkentõ
kedvezményekkel és a veszteségelhatárolás lehetõségével állapíthatja meg
jövedelmét.
a 14. §-hoz
A kis összegû éves bevételt elérõ mezõgazdasági kistermelõ ebbõl származó
jövedelmének megadóztatása nem indokolt. A Javaslat lehetõséget ad arra, hogy
az évi 100 ezer Ft-ot meg nem haladó kistermelõi bevételt ne terhelje adó
(azonban ha a bevétel ennél több, akkor a jövedelem meghatározásánál már ezt
az összeget is figyelembe kell venni).
Az önálló tevékenységgel kapcsolatosan megfizetett érdekképviseleti tagdíjat,
hozzájárulást továbbra is a jövedelembõl levonhatónak tekinti a Javaslat.
a 15. §-hoz
Az egységes jogalkalmazás céljából kiegészíti a Javaslat az üzemanyag-
megtakarításhoz kapcsolódó rendelkezést. A módosítás értelmében a társas
vállalkozás tevékenységében személyesen közremûködõ tag által használt
gépjármû esetében is alkalmazható ez a rendelkezés, közelítve a jogszabályt a
gyakorlatban megfogalmazódott igényekhez.
a 16. §-hoz
A magánszemély nemcsak a munkáltatójától, hanem bármely más kifizetõtõl juthat
jövedelemhez olyan módon, hogy az átvállalja tõle tartozását, biztosítást köt
részére, vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba támogatói adományt juttat
részére. A Javaslat pontosító jelleggel egyértelmûen rögzíti, hogy e
jövedelmek is az egyéb jövedelmek közé tartoznak.
a 17. §-hoz
A Javaslat a 4. §-ában foglalt módosítással összhangban határozza meg az
összevont adóalap részét képezõ külföldrõl származó és külföldi pénznemben
megszerzett jövedelem átszámítási szabályát.
a 18. §-hoz
A javasolt adótábla megtartja a 20 %-os induló adókulcsot, azzal, hogy a
jövedelemsávok széthúzottak és a legfelsõ (42 %-os) adókulcs csupán 1,1 millió
forintnál kezdõdik. A középsõ sávokban kialakított adókulcs mértékek lehetõvé
teszik az adócsökkenés egyenletes eloszlását. Az adótábla és az adójóváírás
rendszere biztosítja azt, hogy a nettó jövedelem az adó-változásokkal
összefüggésben egyetlen jövedelemsávban se csökkenjen. Összességében -
elsõsorban az adótáblának betudhatóan - átlagosan 6 százalékkal csökken az adó
mértéke (az átlagos adóteher-csökkenés 1,5 százalékpont körüli).
a 19. §-hoz
A Javaslat a külföldön megfizetett adó beszámításának eseteire vonatkozó
pontosítást, valamint a (több helyen elõforduló) valuta árfolyamon történõ
átszámításról a devizaárfolyam alapulvételével történõ átszámítási módra való
áttérés miatti módosítást tartalmazza.
a 20. §-hoz
A Javaslat a bérjövedelemhez kapcsolódó adójóváírás új szabályát tartalmazza.
Az 1996. évben hatályos szabály helyett a számított adót a bér 18 %-a, de
legfeljebb havi 3600 forint csökkentheti adójóváírás címén. Az adójóváírás
azokra a hónapokra vehetõ igénybe, amely hónapokban a magánszemély bérnek
minõsülõ jövedelemre jogosult. Így például a táppénzben, munkanélküli
segélyben részesülõ magánszemélyt is megilleti a kedvezmény.
a 21. §-hoz
A Javaslat a Szja törvény 34. §-ára vonatkozóan tartalmaz pontosító
rendelkezéseket. Az új g) pont szerinti rendelkezés más törvényhelyrõl történõ
átrendezés eredménye, tartalmi változást nem jelent.
a 22. §-hoz
A Javaslat a tandíjfizetés terheinek mérséklése érdekében lehetõséget nyújt a
felsõoktatásról szóló törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben elsõ
alapképzésben résztvevõ hallgató részére a tandíj vagy az azt helyettesítõ
költségtérítés címén egy tanévre befizetett összeg 30 százalékának, legfeljebb
azonban évi 60 ezer forintnak adókedvezmény formájában való érvényesítésére. A
módosítás szerint a tandíj címén levonható adókedvezményt a hallgató vagy
közeli hozzátartozói közül a befizetõ magánszemély nevére kiállított igazolás
alapján az igazoláson befizetõként szereplõ magánszemély érvényesítheti.
a 23. §-hoz
A lakáscélú megtakarításokhoz fûzõdõ adókedvezményi rendelkezéseket a Javaslat
azzal pontosítja, hogy az értelmezõ rendelkezésekben foglaltakon (Szja tv. 3.
§ 27. pont) túlmenõen lakáscélú felhasználásnak minõsíti a pénzintézeteknél
fennálló lakáshitel tartozás törlesztése mellett a betét lakástakarék-
pénztárba történõ elhelyezését is.
a 24. §-hoz
Az egységes jogalkalmazás érdekében a Javaslat a lakáscélú hiteltörlesztés
kedvezményéhez kapcsolódó lakáscélú felhasználás fogalmát pontosítja. Mindig a
hitelszerzõdés megkötésekor érvényes jogszabályok szerinti lakáscélú
felhasználás esetén jár az adókedvezmény. A lakástakarék-pénztártól felvett
hitel törlesztése okán nem illeti meg adókedvezmény a magánszemélyt,
tekintettel a lakástakarék-pénztárakról szóló törvényben garantált állami
támogatásra.
a 25. §-hoz
A személyi jövedelemadó tevékenységi kedvezményei 1997. évtõl külön §-ba
kerülnek. Emiatt módosítja a Javaslat a 39. § alcímét "Tevékenységi
kedvezmények"-re. Változik a mezõgazdasági tevékenységhez kapcsolódó
adókedvezmény mértéke is.
A mezõgazdasági kistermelõre vonatkozó személyi jövedelemadó szabályok
átalakításával összefüggésben a Javaslat egyrészt megszünteti a mezõgazdasági
kistermelésbõl származó bevétel évi 1 millió forintig terjedõ adómentességét,
másrészt a mezõgazdasági õstermelõnek (nem csak a kistermelõnek) az e
tevékenységbõl származó jövedelme adójának összegéig, de legfeljebb 100 ezer
forintig terjedõ adókedvezményt biztosít. Ezt a kedvezményt a tételes
költségelszámolást és a 10 százalékos vélelmezett költséghányad szerinti
jövedelem-kimutatást alkalmazó õstermelõ egyaránt igénybe veheti. Az e réteg
számára újszerû bevallás-készítésre tekintettel adókedvezmény illeti meg a
tételes költség-elszámolást alkalmazó õstermelõt a könyvelõnek fizetett díj
után is (legfeljebb azonban a díj olyan hányada vonható le, amely megfelel az
õstermelõi jövedelem összevont adóalapban képviselt arányának). A két jogcímre
együttesen vonatkozik a 100 ezer forintos kedvezményi korlát.
A szellemi tevékenységbõl származó jövedelemhez kapcsolódó adókedvezmény nem
módosul, csupán formai változtatást tartalmaz a Javaslat.
a 26. §-hoz
A Javaslat "Személyi és családi kedvezmények"-re módosítja a Szja törvény 40.
§-ának alcímét.
A fogyatékos emberek hátrányos társadalmi, gazdasági helyzetének oldását,
esélyeik javítását célozza az a rendelkezés, amely szerint a súlyosan
fogyatékos magánszemély az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot
kezdõ napjának hónapjától havi 1200 forintot (évi 14 400 forintot) vonhat le
az adójából. A kedvezményre jogosító állapotot a törvény szerint az erre
vonatkozó jogszabályok szerint kell minõsíteni.
A Javaslat a családi helyzetbõl adódó adóterhelésbeli különbségek enyhítése
céljából új adókedvezményt vezet be a következõk szerint:
Az összevont adóalap adójából a családban eltartott személyek után
személyenként havi 1000 forint eltartói kedvezmény érvényesíthetõ annál a
magánszemélynél, aki a saját háztartásában
- három vagy több gyermeket tart el, a gyermekek után;
- súlyosan fogyatékos gyermeket tart el (ez esetben gyermeklétszámtól
függetlenül a fogyatékos gyermek jogán);
- az elõbbiek esetén a házastárs után is, ha a vele együttélõ házastárs
jövedelme egy meghatározott összeget - az adóév utolsó napján érvényes havi
legkisebb öregségi nyugdíj tizenkétszeresét - nem éri el.
Az adókedvezmény érvényesítésének szempontjából gyermeknek az minõsül, akire
tekintettel folyósítják a családi pótlékot, míg súlyosan fogyatékos gyermeknek
az minõsül, akinek a fogyatékos állapota miatt folyósítják a családi pótlékot,
továbbá életkortól függetlenül az a rokkantsági járadékban részesülõ súlyosan
fogyatékos magánszemély, akinek eltartásáról a szülõ saját háztartásában
folyamatosan gondoskodik.
Az eltartói kedvezményt az veheti figyelembe, akinek a nevére a családi
pótlékot folyósítják, azonban a közös háztartásban élõ házastársak - egymás
adóazonosító számának feltüntetésével - adóbevallásukban együttesen tett
nyilatkozatukkal ezt egymás között is megoszthatják, ha annak, aki a családi
pótlékot kapja, a megállapított adója nem elegendõ a kedvezmény
érvényesítéséhez.
a 27. §-hoz
Az alapítványi közérdekû kötelezettségvállalási befizetésekre vonatkozó
adókedvezmény feltételei és mértéke változatlan maradnak a Javaslat e §-a
csupán a módosítás miatt szükséges szövegpontosítást tartalmazza. A nonprofit
törvény késõbbi elfogadásakor a kedvezmény feltételrendszere felülvizsgálandó
az ismertté vált adóelkerülési technikák kivédése érdekében is.
a 28. §-hoz
Az önálló tevékenységet folytató magánszemély adóelõleg-fizetési (levonási)
szabályai részben a mezõgazdasági õstermelõre vonatkozó elõírások miatt,
részben az eddigi gyakorlati tapasztalatokra tekintettel módosulnak.
Az adótábla sávhatárainak és az adómértékeknek a változása miatt vált
szükségessé az önálló tevékenység jövedelmébõl levonandó általános jellegû
adóelõleg mértékének megváltoztatása (40 %-ról 39 %-ra). Az adótábla szerinti
adóelõleg mérték ún. göngyölítéses alkalmazására vonatkozó összeghatár pedig -
hasonló indokok alapján - évi 380 ezer forintról évi 700 ezer forintra
módosul.
A mezõgazdasági õstermelõ adóelõleg-levonás alóli mentességét a Javaslat az
õstermelõi igazolvány meglétéhez és az értékesítés adatainak abba való
bejegyzéséhez köti. Ha ilyen igazolvány bemutatása nélkül történik az
értékesítés, akkor a kifizetõnek az e paragrafusban meghatározott mértékû
adóelõleget kell levonnia (állatok, állati termékek értékesítésekor 4,
egyébként pedig 12 százalékot).
Az önálló tevékenység ellenértékének kifizetésekor a kifizetõ a magánszemély
költségnyilatkozata szerint állapítja meg a levonandó adóelõleg alapját. Ha az
adóelõleg megállapításával összefüggésben a magánszemély tételes
költségelszámolásról nyilatkozik, akkor az adóévi bevallásában már nem
alkalmazhatja a 10 százalék igazolás nélküli költséghányad levonásának
módszerét. Az adóelõleg évközi megállapításánál alkalmazott 10 százalékos
költséghányad azonban nem zárja ki azt, hogy a magánszemély az adóbevallásában
tételes költség-elszámolást alkalmazzon.
A költségvetés folyamatos finanszírozásának igénye indokolja, hogy beépül a
Javaslatba az évközi valótlan költségnyilatkozat következménye is. Ha a
magánszemélynek az önálló tevékenységébõl származó bevételével szemben az
adóelõleg alapjának megállapítása során figyelembe vett költsége az
adóbevallásban elszámolt költséget - bizonyos határon túl - meghaladja, a
különbség 12 százalékának megfelelõ adót kell megfizetnie, amelyet az
adóbevallásában is fel kell tüntetnie és az adó megfizetésére vonatkozó
szabályok szerint kell rendeznie.
a 29. §-hoz
Az adójóváírás rendszerének változásával összhangban módosítja a Javaslat a
munkáltatói adóelõleg-megállapítás hatályos rendelkezését. A várható adó
összegét továbbra is az adójóváírás figyelembevételével kell kiszámítani, ez
utóbbi azonban jelentõsen egyszerûsödik.
A Javaslat bõvíti az adóelõleg megállapításánál figyelembe vehetõ kedvezmények
körét a gyermek jogán járó eltartói adókedvezménnyel. Évközben ezt a
kedvezményt az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot folyósítják.
A házastárs jogán - miután éves jövedelmének nagysága elõzetesen nem
valószínûsíthetõ - a kedvezmény kizárólag év végén érvényesíthetõ.
a 30. §-hoz
A Javaslat a magánszemély és a kifizetõ adóelõleg megfizetésére vonatkozó
szabályokat módosítja, valamint további három bekezdéssel egészíti ki.
Ezek közül a legfontosabbak a következõk:
- Az átalányadót nem választó mezõgazdasági õstermelõnek a Javaslat az önálló
tevékenység általános szabályai szerinti negyedévenkénti - az elért
jövedelem alapján számított - adóelõleg-fizetési kötelezettséget ír elõ,
azzal, hogy a fizetendõ adóelõleg megállapítása során az éves 100 ezer
forintos õstermelõi kedvezményt - a jövedelem tételes költség-elszámolással
történõ megállapítása során pedig az amortizáció és az elhatárolt veszteség
idõarányos részét - figyelembe lehet venni.
- abban az esetben, amikor a belföldi illetõségû magánszemélytõl a kifizetõ
bármely ok miatt nem vonta le az egyébként szükséges adóelõleget, akkor ezen
- összevont adóalapba beszámító - jövedelem után az általános jellegû
negyedéves adóelõleg-fizetési szabály szerint kell az adóelõleget
megfizetnie a magánszemélynek.
- Az egyéni vállalkozói jövedelem utáni adózás átalakításával összefüggésben
az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét utáni adóelõlegét az év elejétõl
kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már megfizetett
adóelõlegnek a különbözeteként, az elszámolást követõen a kifizetõre
vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.
- A költségvetés bevételeinek folyamatossága érdekében az évközbeni adóelõleg-
nyilatkozat következményét tartalmazza az a rendelkezés, amely szerint, ha a
magánszemély valamely jövedelme utáni adóelõleg megállapítására a
göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, de az év során az összevont
adóalapja az erre jogosító összeghatárt (700 ezer forintot) meghaladja,
akkor az összeghatár túllépését követõ 15 napon belül az adóhatósághoz be
kell fizetnie azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen idõpontig
kifizetett összegekbõl a kifizetõk által a göngyölítéses módszer
alkalmazásával levont adóelõlegek együttes összege kisebb, mint az e
jövedelmekbõl egyébként levonandó 39 százalék. (Ha ugyanis nem a
göngyölítéses módszert választja a magánszemély, akkor minden ilyen
jövedelembõl 39 % adóelõleget kell a kifizetõnek levonnia az általános
szabály szerint.) Amennyiben nem fizeti be ezt az adóelõleg-különbözetet az
említett határidõig, akkor az adóelõleg-különbözet után az adóbevallásában
kell az évközi adómegtakarításának összege után 12 százalék adót fizetnie.
a 31. §-hoz
A vállalkozások jövedelmének adónem-semleges adóztatására vonatkozó
követelménynek megfelelõen az egyéni vállalkozó adóalapjának meghatározása
hasonló módon történik, mint a társasági adó szabályai szerint adózó,
pénzforgalmi szemléletû számvitelt vezetõ vállalkozásoké. Tekintettel arra,
hogy az egyéni vállalkozókra 1997. január 1-jétõl a számviteli törvény hatálya
nem terjedne ki, a rájuk vonatkozó bevétel- és költségelszámolási szabályokat
a Szja törvény mellékletei részletezik.
Az egyéni vállalkozók 1997. évtõl - meghatározott feltételek alapján -
háromféle jövedelemadózási módszer között választhatnak. Valamennyi egyéni
vállalkozó alkalmazhatja a társasági adó szabályozásához hasonló "kétlépcsõs"
adózást, ezt a Javaslat "vállalkozói személyi jövedelemadó" elnevezéssel
tartalmazza. Ennél lényegesen szûkebb vállalkozói kör jogosult az átalányadó
választására, itt azonban fontos új rendelkezés, hogy az átalányadó választási
lehetõsége kiterjed a mezõgazdasági kistermelõre is. A harmadik
adómegállapítási módszer a tételes átalány, amelyet a bevezetés évében csupán
a fodrász, kozmetikus, és a személyszállító (magántaxis) egyéni vállalkozó és
a külön errõl szóló kormányrendelet szerinti fizetõvendéglátó tevékenységet
folytató magánszemély alkalmazhat, azzal, hogy a tételes átalány két évre
rögzített összege magában foglalja a személyi jövedelemadó mellett az
általános forgalmi adót is.
a 32-33. §-hoz
Az egyéni vállalkozó adózásának szabályait az új 49/B. és 49/C. § tartalmazza.
A társasági adóhoz hasonlító módszer a vállalkozások versenysemleges adózási
környezetének kialakítását (is) hivatott elõsegíteni. Ennek lényege a
következõ:
Az egyéni vállalkozó az üzleti nyereségét a társasági adóban foglalt
szabályokhoz nagymértékben hasonló, de a személyi jövedelemadóban rögzített
rendelkezések alapján állapítja meg. Ennek során a vállalkozói költségek
között szerepel az egyéni vállalkozó személyes közremûködése címén elszámolt
összeg is, mint vállalkozói kivét. (Ez utóbbi egyébként önálló tevékenységbõl
származó jövedelemnek minõsül és így része a magánszemély összevont
adóalapjának.)
A vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalék.
A vállalkozói nyereség (jövedelem) kiszámításának a személyi jövedelemadóban
korábban már meglévõ szabályai többségében nem változnak, azonban új elemekkel
egészülnek ki.
- A jogszabály alapján nyújtott vissza nem térítendõ támogatás bevételkénti
elszámolási szabálya nem változik (azaz a költségkénti felhasználás
arányában kell évente bevételként elszámolni, a folyósítást követõ harmadik
év végén pedig a fel nem használt támogatás összege is bevételnek minõsül).
- A támogatásokkal összefüggésben új eleme a Javaslatnak az a rendelkezés,
amely szerint, ha jogszabály a támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem
számító tételnek minõsít, akkor az ebbõl az összegbõl fizetett kiadásokat
nem lehet költségként elszámolni.
- A szakmunkástanuló, csökkent munkaképességû alkalmazott foglalkoztatásához
továbbra is személyenkénti havi 3000 Ft bevétel-csökkentõ kedvezmény
kapcsolódik, míg a közvetlenül a tanulóval kötött szerzõdés alapján nyújtott
gyakorlati képzés esetén új kedvezményként havi 6000 Ft-tal csökkenthetõ a
bevétel.
- Változatlan a korábban munkanélküli személy foglalkoztatásához fûzõdõ
költségelszámolási kedvezmény.
- A bevétel-csökkentõ tételek között új elemként szerepel a kutatásra és
kísérleti fejlesztésre az adóévben költségként elszámolt összeg 20
százaléka, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel
szemben történt.
- Az adóelõleg-fizetés korábbi szabályai sem változnak, tehát a negyedévente
esedékes adóelõleg alapja az adóévben elért jövedelem, és az ez után
fizetendõ adóelõlegbõl levonandó az adott évben korábban befizetett
adóelõleg összege. Az adóelõleg számításánál továbbra is érvényesíthetõ az
értékcsökkenés és a veszteség-elszámolás idõarányos részének
figyelembevétele.
Az indokolatlanul magas készpénzforgalom csökkentését hivatott elõsegíteni az
a szabály, amely szerint, ha a vállalkozó a külön jogszabályban meghatározott
összegnél nagyobb értékû számlát készpénzzel egyenlít ki, akkor az általános
forgalmi adó nélküli számlaérték 20 százalékával meg kell növelnie a 18
százalékos adó alapját. (Az elképzelések szerint ügyletenként 1 millió
forintnál nagyobb ellenérték esetén.)
Az egyéni vállalkozók veszteség-elhatárolásának szabályai a társasági adót
fizetõ vállalkozásokra vonatkozó elõírásoknak megfelelõen alakulnak át. A
Javaslat szerint a tevékenység elsõ három évében keletkezõ veszteség korlátlan
ideig elhatárolható, azonban az ezt követõen keletkezett veszteség csak az
adóhatóság engedélyével határolható el abban az esetben, ha a vállalkozó
adóévi bevétele kevesebb, mint az elszámolt költségeinek a fele.
Új rendelkezés e körben, hogy az átalányadózást követõen a vállalkozói
jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó bevételét képezi az az
összeg, amelyet az átalányadó, tételes átalányadó megkezdésekor az ezt
megelõzõ év utolsó napján a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok
szerint készlet címén megállapított és azt követõen nyilvántartott.
Szintén új szabály, hogy a vállalkozói adóalap megállapításánál a közcélú
adományra fordított összeg a jövedelem 20 százalékáig terjedõen vonható le a
jövedelembõl.
A vállalkozói személyi jövedelemadó második eleme a vállalkozói osztalékalap
utáni adófizetési kötelezettség.
A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelembõl
kiindulva, különbözõ módosító tételeket figyelembe véve kell meghatározni. A
módosítások indoka az, hogy az egyéni vállalkozó az igazoltan a
vállalkozásában tartott, illetõleg annak érdekében az adóévben felhasznált
(elköltött) pénzeszköze után ebben a második "lépcsõben" ne adózzon. Ennek
megfelelõen az adózás utáni jövedelem csökkenthetõ az adóévben beszerzett,
elõállított tárgyi eszköz, nem anyagi javak után megkezdett értékcsökkenési
leírás esetében a 18 százalékos vállalkozói adóalap megállapításakor az elsõ
évben el nem számolható (csak a késõbbi évek során leírható) összeggel. Ezzel
a rendelkezéssel is összhangban, ha az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt
ellenszolgáltatás nélkül (ide nem értve az egyébként adóköteles természetbeni
juttatást) három éven belül elidegeníti, vagy egyéni vállalkozói tevékenységét
(három éven belül) megszünteti, akkor ezt - a korábban csökkentõ tételként
figyelembe vett - módosító tételt meghatározott módon adózás utáni vállalkozói
jövedelmet növelõ tételként kell az elidegenítés évében figyelembe vennie.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkenti az egyéni vállalkozói
tevékenységgel összefüggésben az adóévben megfizetett bírság, késedelmi pótlék
stb., amelyek a vállalkozói adóalapnál szintén nem számolhatók el költségként.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelem legfontosabb módosító tétele az egyéni
vállalkozó pénztartalék-állományának változása. Ha az elõzõ évi átlagos
állományhoz képest a pénztartalék-állomány nõ, akkor az adózás utáni
vállalkozói jövedelem ezen növekmény összegével csökkenthetõ, ha azonban a
tartalékolt pénz átlagos állománya csökken, akkor az osztalékalapot a
csökkenés összegével meg kell növelni.
A vállalkozás megszüntetésekor az osztalékalapot az akkor meglévõ
pénztartalék-állomány teljes összegével meg kell növelni. Érvényes ez az
átalány és a tételes átalány szerint adózó egyéni vállalkozóra is, ha a
tevékenységét megszünteti. Ez azt jelenti, hogy a törvény 49/C. §-a alapján
megállapított összeg után neki is fizetnie kell az osztalékalap után járó
adót.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelem elõzõek szerinti módosítása alapján
kialakított vállalkozói osztalékalap után az osztalékjövedelmekre vonatkozó
szabályok (66. §) szerint kell az adót megfizetni. Az osztalékalap azon része
után, amely a személyes kivét összegének a jegybanki alapkamat kétszeresével
számított részéig terjed, 20 százalék, az ezt meghaladó osztalékalap-rész után
27 százalék adót kell fizetni.
a 34-40. §-hoz
Az egyéni vállalkozói jövedelem utáni adózás egyszerûsítése céljából 1995.
évtõl bevezetett átalányadózás 1996. évben hatályos szabályait a Javaslat csak
kis részben módosítja. A változások többsége az egyéni vállalkozók
szempontjából pontosító jellegû.
Rendszerszerû változás azonban, hogy míg 1995. és 1996. évben csak az egyéni
vállalkozók meghatározott köre választhatta az átalányadózást, addig a
Javaslat szerint 1997-tõl a mezõgazdasági kistermelõk is alkalmazhatják ezt.
(Mezõgazdasági kistermelõnek tekintendõ a mezõgazdasági õstermelõ magánszemély
- aki õstermelõi igazolványt váltott ki -, feltéve, hogy õstermelõi
tevékenységébõl származó bevétele nem haladja meg az évi 3 millió forintot.)
A Javaslat a mezõgazdasági kistermelõ átalányadózási lehetõségének
bevezetésére tekintettel rendelkezik arról, hogy a mezõgazdasági kistermelõ -
ha õstermelõi igazolvány birtokában e tevékenységbõl származó bevétele nem
haladja meg az évi három millió forintot - jogosult az átalányadó
alkalmazására. Ha a bevételhatárt évközben túllépi, akkor a teljes adóévi
jövedelmét a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad
alkalmazásával kell megállapítania.
A Javaslat szerint, ha az átalányadózó egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói
tevékenységét megszünteti, akkor az átalányadózás megkezdésekor a megszûnés
szabályai szerint megállapított és nyilvántartott készletérték összegét
bevételként kell figyelembe kell vennie, továbbá az egyéni vállalkozói
tevékenység megszüntetését követõen szerzett bevételeket és esetlegesen
felmerült költségeket az önálló tevékenységbõl származó jövedelmekre vonatkozó
általános szabályok szerint kell elszámolnia. Az átalányadó választása esetén
ugyanis az elõzõ évi zárókészletet a megszûnés szabályai szerint kell
bevételként nyilvántartani mindaddig, amíg az egyéni vállalkozó átalányadózást
alkalmaz. Ez a bevétel azonban az átalányadózás évében (éveiben) nem növeli az
átalányadózás szempontjából figyelembe veendõ bevételt. Az átalányadózásra
való áttéréskor a fennálló pénztartalékot is nyilvántartásba kell venni és az
adóbevallásban fel kell tüntetni.
Az átalányadózás alkalmazásában a bevétel százalékában vélelmezett
jövedelemhányadok az egyéni vállalkozóknál nem változnak. Ennek megfelelõen
továbbra is a bevétel 20-13-7 százalékát kell az átalányadó alapjának
(vélelmezett jövedelemnek) tekinteni. A mezõgazdasági kistermelõ esetében a
Javaslat két jövedelemhányadot állapít meg. Az élõ állat és állati termékek
értékesítésébõl származó ellenérték esetén a bevétel 8 százaléka a jövedelem,
míg minden más õstermelõi termék értékesítése esetében 20 százalékos
jövedelemhányadot kell alapul venni.
Új rendelkezése a Javaslatnak az átalányadózónál (az egyéni vállalkozónál és a
mezõgazdasági kistermelõnél is), hogy ha az adóhatósági ellenõrzés számla-,
(nyugta)adási kötelezettség elmulasztását állapítja meg, akkor az adóév elsõ
napjára visszamenõleges hatállyal, annak valamennyi következményével elvész az
átalányadó alkalmazására való jogosultság.
a 41-43. §-hoz
A vállalkozók szûk körére (fodrász, kozmetikus és személyszállító) és a
fizetõvendéglátást folytató magánszemélyekre kiterjedõen a Javaslat 1997.
évtõl bevezeti a tételes átalányadót. Alkalmazásának feltétele, hogy az egyéni
vállalkozó a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az említett
tevékenységek valamelyikét (vagy a fodrász-kozmetikusi tevékenységet egy
személyben) egyedül folytatja, a magántaxis a tevékenységét saját tulajdonú
vagy általa egyedül bérelt egyetlen személygépkocsival végzi. A
fizetõvendéglátó tevékenység folytatásának feltételeirõl kormányrendelet
készül.
A tételes átalányadó választása vagy az elõzõ évi adóbevalláshoz csatolt
nyilatkozattal lehetséges vagy a kezdõ egyéni vállalkozó az adóhatósághoz
történõ bejelentkezésekor teheti meg ezt a nyilatkozatot (a székhely,
telephely szerint illetékes kamarai igazolást is csatolni kell a tevékenység
gyakorlásának körülményeirõl).
A tételes átalányadóra való áttérés esetén az elõzõ év végi készletre
vonatkozó bevétel-nyilvántartási szabályokat ugyanúgy kell alkalmazni, mint az
átalányadózásra való áttérés esetén.
Az egész évi tevékenység esetén a fodrásznál, kozmetikusnál (és a két
tevékenységet együtt végzõ egyéni vállalkozónál) az adó éves összege 100 ezer
forint, a magántaxisnál 120 ezer forint, a fizetõvendéglátással foglalkozó
magánszemély estében pedig szobánként 24 ezer forint. Törtév esetén (évközben
kezdõ vállalkozónál vagy a tevékenység megszüntetésekor) napi idõarányosítást
kell alkalmazni, kivéve a fizetõvendéglátó tevékenység utáni tételes
átalányadót.
A tételes átalányadózás esetén is - hasonlóan az átalányadóhoz - az adóév
összes költségét elszámoltnak kell tekinteni, ideértve az idõarányos
értékcsökkenést is. A tételes átalányadózás elõtt keletkezett veszteség
összegébõl a tételes átalányadó minden évében 20-20 százalékot kell
elszámoltnak tekinteni.
A tételes átalányadóra vonatkozó alapvetõ szabályok megszegése adózási
következményekkel jár. A Javaslat alapján az egyes szabályszegések esetén a
tételes átalányadó összegét 10-10 százalékkal kell külön-külön növelni.
A tételes átalányadót negyedévente, egyenlõ részletekben kell fizetni,
illetõleg a tevékenység megszüntetését követõ 15 napon belül kell a fennálló
különbözetet rendezni.
A tételes átalányadót alkalmazó egyéni vállalkozót könyvvezetési kötelezettség
nem terheli, de valamennyi bevételi és költségbizonylatát, továbbá más üzleti
dokumentumait köteles az elévülési idõn belül (5 évig) megõrizni. A tételes
átalányadózás ténye nem ad felmentést a más jogszabályokban elõírt bizonylat-
kiállítási, adatszolgáltatási stb. kötelezettség alól.
a 44. §-hoz
Az adópolitikai célok között szerepel a tõkejövedelmek adóterhének a
munkajövedelmek adóterhéhez való közelítése. A Javaslat erre tekintettel
tartalmazza az ingóságok értékesítésének jövedelme - mint a tõkejövedelmekhez
nagyon közeli jövedelemtípus - után fizetendõ adó mértékének 20 %-ra emelését.
Az ingóságok nem üzletszerû értékesítésébõl származó jövedelem utáni adó
megfizetése alól - az eddigi 10 ezer forint helyett 20 ezer forintig, vagyis
100 ezer forint jövedelemig - továbbra is mentesülne a magánszemély. A
Javaslat pontosítja az adó megfizetésérõl szóló rendelkezést is. A § (1)
bekezdése kiegészül az ajándékként kapott ingó dolog megszerzésére fordított
összeg megállapítására vonatkozó rendelkezéssel.
a 45-48. §-hoz
Az ingatlan, vagyoni értékû jog (továbbiakban együtt: ingatlan) átruházásából
származó jövedelem elkülönült adózási szabályai - az adó kulcsának változásán
kívül - csupán kismértékben módosulnak.
Az ingatlanértékesítésbõl származó jövedelemre vonatkozó adó mértékének 10 %-
ról 20 %-ra emelését tartalmazza a Javaslat, összhangban a tõkejövedelmek más
formáinak adómértékére javasolt változtatással, továbbá pontosítja az adó
megfizetésérõl szóló rendelkezést.
Változás továbbá, hogy a helyi önkormányzattól a bérlõ által megvásárolt lakás
szerzési értékének a ténylegesen fizetett összeget (nem pedig az ennél
magasabb forgalmi értéket) kell megszerzésre fordított összeg címén figyelembe
venni, ha ezt a lakást a magánszemély a késõbbiek folyamán elidegeníti.
A Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy az ingatlanértékesítés jövedelmének
lakáscélú felhasználásáról szóló igazolást az adóbevalláshoz nem kell
csatolni, hanem külön kell bemutatni, kiegészíti továbbá az adóhatóság által
elfogadható igazolások körét a fennmaradási engedéllyel. A lakásszerzési
kedvezményre való jogosultság elveszítése esetén (vagyis, ha az így vásárolt
lakást a tulajdonos a szerzéstõl számított 5 éven belül elidegeníti) az
igénybe vett kedvezmény alapjául szolgáló összeg az elidegenítés évében
adóköteles. Az errõl szóló rendelkezés (a számítás módszerének) pontosítása az
adómérték megváltozása miatt vált szükségessé.
a 49. §-hoz
Sajátos módja a jövedelemszerzésnek, hogy az ingatlannal, vagyoni értékû
joggal vagy értékes ingósággal rendelkezõ magánszemély életjáradék folyósítása
ellenében idegeníti el a tulajdonában lévõ vagyontárgyat, jellemzõen
ingatlant. Az ilyen formában megszerzett jövedelem adójogi megítélése
nehézségekbe ütközik a hatályos szabályok alapján. A Javaslat ezért új 64/A.
§-sal egészíti ki a törvényt, amely az említett jövedelem utáni
adókötelezettséget részletezi. Ezek az új rendelkezések nem érintik a
magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerzõdésbõl származó
jövedelmet, ez továbbra is adómentes marad.
Az adó mértéke - az ingó dolog, ingatlan, vagyoni értékû jog értékesítésébõl
származó jövedelemhez hasonlóan - 20 százalék.
Amennyiben a szerzõdés megállapítja az ellenértéket, akkor ezt kell bevételnek
tekinteni, amely a Szja törvény 58-62. § rendelkezései szerinti költségekkel
csökkenthetõ, és az így megállapított jövedelem után kell az adót megfizetni.
Ha az ellenérték nem állapítható meg, akkor az elidegenített vagyoni érték
megszerzésére a magánszemély által fordított összeg egyharmadát kell
jövedelemként figyelembe venni, vagy az illetékhivatal által megállapított
forgalmi érték számít bevételnek.
Az elõzõek szerint megállapított jövedelem utáni adó a kifizetõt terheli.
Amennyiben a szerzõdésben a kifizetõ és a magánszemély megállapodik arról,
hogy az adót a magánszemély a kifizetõ rendelkezésére bocsátja az adóévet
követõ év március 20-áig, a kifizetõnek nem kell a jövedelem keletkezésekor
(vagyis a szerzõdés megkötését, illetve a földhivatalba való benyújtását
követõen) megfizetnie az adót. Ebben az esetben azonban a kifizetõre hárul
annak kockázata, hogy a magánszemély mégsem adja át az említett határidõig az
adó fedezetéül szolgáló összeget. Ebben az esetben a kifizetõnek mindenképpen
(akkor is, ha nem kapja meg a magánszemélytõl az összeget) meg kell fizetnie
az adót.
Elõfordulhat, hogy az elõbbiek szerint túlságosan bonyolult az adóalap
megállapítása, vagy az adó egyösszegû megfizetését nem tudják vállalni a
felek. A Javaslat ezért lehetõséget nyújt arra, hogy a rendszeresen
folyósított pénzbeli járadékból - annak teljes összegét adóköteles
jövedelemnek tekintve - a kifizetéskor vonja le a 20 százalékos adót a
kifizetõ. Ebben az esetben a magánszemély adóbevallásában nem kell
szerepeltetni a jövedelmet.
Amennyiben a magánszemély tartását ellenérték nélkül vállalja bármely
kifizetõ, a tartás összege természetbeni juttatásnak minõsül, és az arra
vonatkozó szabályoknak megfelelõen kell a 44 százalékos adót megfizetnie
utána. Az ellenérték nélkül folyósított pénzbeli életjáradékból 27 százalék
adót kell levonnia a kifizetõnek.
az 50. §-hoz
A Szja törvény szerint kamatnak minõsülõ egyes jövedelmek 0 százalékos
adómértékéhez kapcsolódó - jegybanki alapkamathoz kötött - korlátot módosítja
a Javaslat e §-a, úgy, hogy az 1996. december 31. után kötött
kölcsönszerzõdések, vásárolt értékpapírok esetében az ügylet létrejöttekor
érvényes jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az
alapkamat változását nem kell követni.
az 51. §-hoz
Az osztalék fogalmának több elemét módosítja a Javaslat a következõk szerint.
Az egyéni vállalkozók 1997. január 1-jétõl már nem tartozhatnak a társasági
adóról szóló törvény hatálya alá, ezért a rájuk vonatkozó korábbi szabály
ebben a formában feleslegessé válik.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény lehetõvé teszi, hogy a
társas vállalkozás adózott eredményét a vagyoni részesedéstõl eltérõ arányban
osszák fel a tulajdonosok között. A Javaslat szerint ezért kikerül az osztalék
fogalmából a vagyoni betét arányára utaló szövegrész. Ezzel függ össze a
törvény 66. §-ának (2) bekezdése is, amely az osztalék utáni adó mértékére
vonatkozik. Ennek lényege, hogy az osztalékot csak meghatározott mértékig
terheli 20 %-os adó, míg az azt meghaladó osztalékjövedelem 27 %-kal adózik.
Az osztalékra vonatkozó összes adóteher (a 18 százalék és a 20 százalék
együttes hatása) a progresszív adótábla legmagasabb kulcsait nem éri el. A
jegybanki alapkamat kétszereséhez kötött korlát is még viszonylag tág határok
között teszi lehetõvé az osztalék alacsonyabb adóteher melletti kifizetését.
Az osztalékelõlegre vonatkozó rendelkezés - a megbontott mértékû osztalékadóra
tekintettel - a Javaslat szerint kiegészül az adómértékrõl és levonásának
módjáról szóló szabállyal. Ennek értelmében az osztalékelõlegként kifizetett
összegbõl a kifizetéskor 27 % adót kell levonni, amely a késõbb megállapítandó
osztalék adójába adóelõlegként beszámítható.
Az ügyvédi iroda - mint sajátos vállalkozási forma - által fizetett osztalék
esetében az adó alapját a Javaslat az ügyvédi iroda tagja részére a személyes
közremûködése címén kifizetett összeghez viszonyítja.
Az egyéni vállalkozók közül az osztalékalap utáni adó fizetésére elsõsorban a
vállalkozói személyi jövedelemadót fizetõk kötelezettek. Az egyéni vállalkozó
osztalékalapjának az a része adózik 20 %-kal, amely a progresszív adó alá
tartozó vállalkozói kivétnek a jegybanki alapkamat kétszeresével számított
részénél nem több. Az osztalékalap ezt meghaladó része után 27 %-os adót kell
fizetni. Így a vállalkozásból kivett jövedelem - bármelyik "csatornán"
keresztül vonja is ki a magánszemély - minden esetben hasonló adóterhet visel.
A külföldön is adóztatható osztalék esetében a kiszámított adót csökkenti a
külföldön már megfizetett adó. Nemzetközi egyezmény hiányában 5 százalék adót
minden esetben meg kell fizetni (akkor is, ha külföldön szintén adóköteles az
osztalék).
az 52. §-hoz
A személyi jövedelemadóztatás bevezetésétõl kezdve az értékpapírok adásvétele
eredményének csupán az egyik oldalát - az árfolyamnyereséget - ismerte el az
adótörvény. Kezdettõl fogva a teljes árfolyamnyereség adóköteles volt. A
nemzetközi gyakorlatban ez nagyon szigorú szabálynak minõsül, hiszen sok
országban lehetõség van az árfolyamveszteség meghatározott feltételek melletti
figyelembevételére. A Javaslat szerint erre nálunk is mód nyílik korlátozott
(ellenõrizhetõ) körben, a belföldi részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott
részvényei esetében, ha az adásvétel értékpapír-forgalmazási tevékenység
folytatására jogosult társaság közremûködésével történik. Ennek értelmében
ezen értékesített részvények nettó - árfolyamveszteségekkel csökkentett -
árfolyamnyeresége után kell adót fizetni. A kifizetõ forrásadó-levonási
kötelezettsége megmarad, a magánszemély év végén igényelheti vissza az
árfolyamveszteség miatti esetleges adókülönbözetet.
Az árfolyamnyereség utáni adó mértéke a Javaslat szerint 20 %.
A tõkeszámlán vezetett értékpapírok árfolyamnyeresége után továbbra sem kell
adózni.
az 53. §-hoz
A származékos tõzsdei ügyletek jövedelmének adózására vonatkozó szabályokat a
Javaslat külön §-ba rendezi, áttekinthetõbbé téve azokat. A származékos
tõzsdei ügyletekrõl a törvény új 67/A. §-a szól. Az eddig érvényes szabályokat
egyértelmûvé teszi a Javaslat azzal, hogy kimondja: az ügylet bevételének az
ügylet megkötéséhez szükséges járulékos költségek levonásával csökkentett
részét kell adóalapnak tekinteni. Új fogalommal, az összetett tõzsdei ügylet
(pl. csere-, spread, kosár ügylet) fogalmával egészül ki a rendelkezés. Az
összetett tõzsdei ügyletet alkotó részügyletek eredményét nem egymástól
függetlenül kell nézni, hanem szembe kell állítani õket egymással. A
származékos tõzsdei ügyletbõl származó jövedelem utáni adó mértéke 20
százalék.
az 54. §-hoz
Több ponton is szükségessé vált a természetbeni juttatás fogalmának
pontosítása, kiegészítése.
Így a Javaslat szerint számla hiányában a termék, szolgáltatás szerzési
értékének kifizetõ általi igazolására egyéb dokumentum (számlát helyettesítõ
okmány) is elfogadható.
A gyakorlatban gondot okozott a használt termék juttatásakor az adóalap
meghatározása. Eddig ugyanis a számla szerinti szerzési értéket kellett
figyelembe venni, amely azonban a használat során jelentõsen változhat
(csökkenhet). A javaslat szerint ilyen esetben a szokásos piaci értékbõl kell
kiindulni.
A természetbeni juttatásként kapott vagyoni érték eladásakor a megszerzésre
fordított értékként figyelembe veendõ összeg meghatározását is pontosítja a
Javaslat oly módon, hogy a szerzési érték ilyen esetben a megszerzésre
fordított vételár és a természetbeni juttatás címén megfizetett 44 %-os adó
alapjául szolgáló érték együttes összege.
Szintén a gyakorlatban felmerült kérdés a kifizetõ által kötött olyan
biztosítás - mint jövedelem - besorolása, amely esetében a biztosított
magánszemélyek név szerint elõre nem ismertek. A Javaslat az ilyen típusú
biztosítás díját a természetbeni juttatások közé sorolja.
az 55. §-hoz
Az egyéni vállalkozók adózási feltételeinek a társasági adóról szóló törvény
hatálya alá tartozó társas vállalkozások adózási körülményeihez való
közelítése indokolja, hogy valamennyi vállalkozási formára kiterjedjen az ún.
cégautó-adó is.
A Javaslat szerint az ún. cégautó utáni tételes adó az 1997-tõl üzembeállított
személygépkocsikra ötmillió forintos beszerzési ár felett változatlan. Az
ennél nagyobb értékû személygépkocsik utáni adó havi összege egységesen 14
ezer, illetve 7 ezer forint. Az utóbb beszerzett tartozékok címén a beszerzési
ár nem módosítható. Az 1997. január 1-je elõtt beszerzett személygépkocsik
utáni adó mértéke megegyezik az 1996-ban érvényes mértékkel. A Javaslat
szerint az adó alapjául szolgáló beszerzési ár késõbb ezek esetében sem
növelhetõ.
A taxi rendszerû személyszállítással, valamint az üzletszerû gyakorlati
gépjármûvezetõ-oktatással foglalkozók közül a társas vállalkozások mentesülnek
a cégautó-adó alól. Az ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozókra a
cégautó-adó egyéni vállalkozásokra vonatkozó általános szabályai érvényesek.
Bõvül a mentes kör az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
intézetei törvény által elõírt feladatainak ellátásához szükséges személyautók
használatával. Mivel az egyéni vállalkozók 1997-tõl kötelezõen a személyi
jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartoznak, a részükre bérbeadott
autó a jövõben ezen a címen nem mentesül az adó alól.
A Javaslat szerint az egyéni vállalkozó az adó alól mentesülhet arra az
idõszakra, amikor nem számol el költségként a személygépkocsira
értékcsökkenési leírást, lízing vagy bérleti díjat. Egyáltalán nem kell
cégautó-adót fizetnie az átalányadót, valamint a tételes átalányadót választó
egyéni vállalkozónak.
az 56. §-hoz
A kedvezõ kamatozású hitelek révén megszerzett, adókötelezettséget jelentõ
vagyoni elõnyt a Javaslat szerint a kölcsönnyújtás idõpontjában érvényes
jegybanki alapkamathoz kell viszonyítani a jelenleg érvényes fix mérték (20 %)
helyett. A jegybanki alapkamat információt nyújt a piaci kamatok változásáról,
ezért célszerû az adó alapját is ehhez igazodva meghatározni.
A települési önkormányzatok által kedvezményes kamattal vagy kamat nélkül a
106/1988. (XII. 16.) MT rendelet alapján nyújtott lakáscélú hitelek
kamatkedvezményére vonatkozóan a Javaslat rendelkezik az adó alóli
mentességrõl.
az 57. §-hoz
Az adóalap csökkentõ érdekképviseleti tagdíjból finanszírozott adómentes
szociális segély kombinációval megvalósuló adókikerülésre (és annak
esetlegesen "továbbfejlesztett" változataira) tekintettel került rögzítésre az
a rendelkezés, miszerint, ha az érdekképviseletek (ideértve az alapítványokat
is) meghatározott esetekben és mértékben adómentes jogcímen juttatnak vagyoni
értéket a magánszemélynek, akkor a meghatározott mértéken felüli juttatás után
44 %-os adót kell megfizetniük.
az 58. §-hoz
A földjáradék és a külterületi termõföld bérbeadásából származó jövedelem
adózási szabályai egységessé válnak oly módon, hogy a magánszemély az önálló
tevékenységbõl származó jövedelem adózási szabályait alkalmazhatja, vagy a
bevétel egészét jövedelemnek tekintve korlátozás nélkül 20 %-os forrásadó
levonásával adózhat.
az 59. §-hoz
A statisztikai besorolási rend irányadó idõpontjának változása miatt vált
szükségessé az erre vonatkozó rendelkezés módosítása.
a 60. §-hoz
Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a mezõgazdasági õstermelõi
igazolvánnyal kapcsolatos szabályokról rendelkezzék, továbbá, hogy rendeletben
határozza meg a fizetõvendéglátói tevékenységre vonatkozó eljárási
szabályokat.
a 61. §-hoz
Az APEH eddig is meglévõ közzétételi kötelezettségét a Javaslat pontosítja.
Eszerint az APEH a költségelszámolásnál figyelembe vehetõ üzemanyag-árakat és
az MNB által nem jegyzett pénznemek USA dollárban meghatározott árfolyamát a
Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben adja közre.
a 62. §-hoz
A költségvetési vagy önkormányzati forrásból finanszírozott külföldi
kiküldetésekre tekintettel folyósított összeg adóköteles részére vonatkozó
átmeneti rendelkezés módosítását tartalmazza a Javaslat e §-a.
a 63. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések több szabályozási területet érintenek. Az egyik a
lakáscélú megtakarítás utáni adókedvezmény igénybevételének a korlátját
tartalmazza, arra figyelemmel, hogy azt a megtakarítási formát a
lakástakarékpénztárakba történõ betételhelyezés lehetõsége váltja fel.
Itt kerül továbbá rendezésre az üzleti hitel utáni kamat fizetéséhez
kapcsolódó adókedvezmény megszünésével összefüggõ átmeneti szabály.
A rendelkezések egy csoportja az egyéni vállalkozókkal függ össze, nevezetesen
az 1996. év végéig a társasági adó hatálya alá tartozókkal, akik 1997-tõl
kötelezõen a személyi jövedelemadó hatókörébe kerülnek. Az egyszeres és a
kettõs könyvvitel szerinti elszámolásról az e törvény szerinti elszámolásra
való áttérés részletes szabályai e §-ban kerültek megfogalmazásra.
A rendelkezések másik csoportja az új társasági adószabályokhoz, különösen a
kiegészítõ adó megszûnéséhez kapcsolódik. Lényege, hogy a korábban
felhalmozott eredménytartalékból fizetett osztalék adójára 1997-98-ban
átmeneti könnyítést enged meg.
a 64. §-hoz
A Javaslat rendelkezései az 1997. január 1-jétõl megszerzett jövedelmekre és
keletkezett adókötelezettségekre vonatkoznak.
A Javaslat 1997. január elsejétõl több rendelkezést hatályon kívül helyez,
ezek közül a fontosabbak a következõk.
- a munkáltató által kötött biztosítás adóköteles díjának és az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulásnak az adóelõleg-
szabályát;
- a hatályos törvény 1996. évre vonatkozó egyes - egyébként eredetileg is csak
1996. évre vonatkozó - átmeneti rendelkezéseit (ezek: a külföldi alkalmazott
munkabérének speciális jövedelemszámítása; a szövetkezeti üzletrész
vásárlásához kapcsolódó adókedvezmény, és a külterületi termõföld
bérbeadásából származó jövedelem utáni forrásadó szabályok);
- a kistermelõi átalányt alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ évi 1 millió
forint bevételig terjedõ adómentességét;
- a munkáltató által nyújtott természetbeni vagy utalványos étkezés
biztosításához kapcsolódó adómentességet.
A záró rendelkezések két különleges, a parlamenti szavazáshoz 2/3-os
minõsített többséget igénylõ törvényt is módosítanak (a rendõrségrõl szóló
1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdését, valamint a
nemzetbiztonsági szolgálatokól szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-ának (3)
bekezdését - mindkettõ adózással kapcsolatos rendelkezés).
az 1. számú melléklethez
A Javaslat 1. számú melléklete a Szja tv. adómentességeket tartalmazó Szja 1.
számú mellékletét módosítja.
A jelentõsebb változások a következõk:
- A mozgáskorlátozottak jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatásával
bõvül az adómentes bevételek köre.
- A Javaslat kiegészíti a lakáshoz kapcsolódó adómentességek körét a
lakástakarék-pénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami
támogatással.
- A Javaslat szerint 1997-tõl az önkormányzat által folyósított bevonulási
segély is adómentes.
- A kitüntetésekhez kapcsolódó adómentes pénzjutalomról szóló rendelkezés
pontosítását tartalmazza a módosítás, amely szerint ezen meghatározás alatt
azt az összeget kell érteni, amelyet a kitüntetés tulajdonosának állami
elismerésként adnak át.
- A Javaslat a mezõgazdasági kistermelõre vonatkozó adószabályokkal
összhangban megszünteti az évi egymillió forintos bevételhatárhoz kapcsolt
adómentességet.
- A valuta- (deviza-) árfolyamnyereség adómentességérõl szóló szabály
kiegészül azzal a megszorítással, hogy csak akkor mentes ez a jövedelem, ha
az átváltást nem üzletszerûen végzi a magánszemély.
- Az adómentes oktatási szolgáltatások körét a közoktatásról szóló törvény
fogalomhasználatához igazodva módosítja a Javaslat.
- Megszûnik a Javaslat szerint a természetbeni étkeztetéshez kapcsolódó
adómentesség.
- A Javaslat a közoktatási ellátáshoz kapcsolódó adómentesség kisebb
pontosítását tartalmazza, amely szerint az iskolai teljesítmény alapján
adott könyvjutalom is adómentes.
A melléklet néhány, az egyéb jogszabályi változások miatt szükségessé váló
módosítást is tartalmaz.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat 2. számú melléklete a Szja tv. 2. számú mellékletét módosítja
azzal, hogy e melléklet az önálló tevékenységet végzõ magánszemély bevételének
részletes elszámolási szabályait tartalmazza.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat 3. számú melléklete a Szja tv. 3. számú mellékletét módosítja oly
módon, hogy az önálló tevékenységet végzõ magánszemély költség-elszámolási
szabályait tartalmazza. Külön kiemelést érdemel, hogy az önálló tevékenységet
folytatók közül kizárólag az õstermelõi tevékenységbõl származó bevétel
költségeinek elszámolása keretében lehetséges - az egyéni vállalkozókra
vonatkozó szabályok szerinti - az értékcsökkenési leírási szabályok
alkalmazása.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat 4. számú melléklete a Szja tv. adónyilvántartásokra vonatkozó 5.
számú mellékletét módosítja. A korrekció a jelenlegi könyvvezetési rendszert
alapjában nem módosítja, azonban a Szja tv-ben a Javaslat szerinti
jövedelemképzési változásokat figyelembe veszi, továbbá a szövegezés és a
fogalmak módosulásával összhangban van. Fontos kiemelni, hogy a mezõgazdasági
õstermelõ nyilvántartási kötelezettségét választhatóan - a legegyszerûbb
módszer lehetõségét megadva - szabályozza a Javaslat.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat 5. számú melléklete a Szja tv. mezõgazdasági kistermelõi
tevékenységrõl szóló 6. számú melléklete helyébe új - az õstermelõi
tevékenység meghatározását tartalmazó - mellékletet illeszt. Az õstermelõi
tevékenység körét a Javaslat szûkíti, ily módon nem tartozik e körbe a saját
termelésû alapanyag felhasználásával történõ egyes termékek (szárított dohány,
borféleségek) elõállítása.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat 6. számú melléklete az egyéni vállalkozó bevételének elszámolására
vonatkozó szabályokat (a Szja tv. új 10. számú mellékletét) tartalmazza. Az
önálló tevékenység bevételi szabályaitól való elhatárolást alapvetõen az
egyéni vállalkozói tevékenység sajátos jellege indokolja.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat 7. számú melléklete az egyéni vállalkozók költségelszámolási
szabályait a Szja tv. új 11. számú mellékletében részletezi. Kiemelést
érdemel, hogy a vállalkozások "adósemleges" helyzetének biztosítása érdekében
az értékcsökkenésre vonatkozó rendelkezések azonosak a társasági adóalanyokra
vonatkozó hasonló rendelkezésekkel.
a 8. számú melléklethez
A vállalkozói osztalékalap legfontosabb módosító tétele a tartalékolás,
amelynek szabályozását a Javaslat 8. számú mellékletével kiegészített Szja tv.
12. számú, új melléklete tartalmazza. A pénztartalék számlára vonatkozó
hatályos szabályokat a Javaslat két alapvetõ vonatkozásban enyhíti. Az egyik
változás az, hogy a Kincstárnál történõ számlavezetés lehetõsége mellett
pénzintézeti tartalékszámlán is lehet azonos feltételekkel tartalékolni a
pénzt. A másik érdemi változás az, hogy kimaradnak azok a szigorító szabályok,
amelyek a bevallott éves adóköteles jövedelem nagyságához kapcsolják a
pénztartalék-számla rendeltetésszerû mûködését.
a 9. számú melléklethez
A Javaslat 9. számú melléklete az egyéni vállalkozók adókedvezményeit
tartalmazó új melléklet, amely a Szja tv. 13. számú melléklete. Az egyéni
vállalkozók is igénybe vehetik a vállalkozói személyi jövedelemadóból azokat a
kedvezményeket, amelyeket a társasági adóról és az osztalékadóról szóló
törvény biztosít. Az adókedvezmények átvételét az egyéni vállalkozóknak a Szja
törvény hatálya alá történõ kötelezõ áttérése teszi szükségessé: nem indokolt,
hogy a törvény által elõírt adójogi változás hátrányos következményekkel
járjon a vállalkozó gazdálkodására.