1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3092.. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a társasági adóról és az osztalékadóról

Elõadó: Dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

Budapest, 1996. szeptember

1996. évi ..... törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a

vállalkozások kedvezõ mûködési feltételeinek elõsegítése, továbbá az Európai

Közösségekhez való társulásból következõ szempontok érvényesítése érdekében az

Országgyûlés a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról a következõ

törvényt alkotja:

ELSÕ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Alapelvek

1.

(1) A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy

azt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl (továbbiakban: vállalkozási

tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és az osztalékadó

kötelezettségnek - a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos elõírására

tekintettel - e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel

az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltakra is.

(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését

eredményezõ szabály, adóelõny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban

alkalmazható, illetõleg érvényesíthetõ, amennyiben az annak alapjául szolgáló

jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az

adóelõny célját. Az alkalmazhatóságot, illetõleg az érvényesíthetõséget annak

kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az

állapítható meg, hogy annak célja csak adóelõny az egyik fél vagy a felek

számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minõsül

a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelõny

nem érvényesíthetõ.

3 Ha e törvény ugyanazon jogcímen többféle módon teszi lehetõvé költség,

ráfordítás figyelembevételét, az adózás elõtti eredmény csökkentését, vagy

adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet élni,

kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri

elszámolás lehetõségére.

(4) Amennyiben a Magyar Köztársaság által kötött és hatályban lévõ

nemzetközi szerzõdés e törvény tárgyát képezõ, vagy annak megfelelõ adóval

kapcsolatban eltérõ rendelkezéseket tartalmaz, a nemzetközi szerzõdés

elõírásai az irányadóak azzal, hogy az nem eredményezhet e törvény

rendelkezéseiben meghatározottakhoz képest kiterjesztõ adókötelezettséget.

A társasági adó és az osztalékadó alanya

2.

(1) A társasági adó alanya a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy.

(2) Belföldi illetõségû adózó a belföldi személyek közül

a) a gazdasági társaság,

b) a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,

c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az

egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,

d) az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivõi iroda, a magánszemélyek jogi

személyiséggel rendelkezõ munkaközössége, az erdõbirtokossági társulat,

e) a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (továbbiakban: MRP),

f) a közhasznú társaság, a vízitársulat,

g) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,

az egyház, a lakásszövetkezet (ideértve az alapítvány, a közalapítvány, a

társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház alapszabályában, illetve

alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is),

ha az adóévben - törvényben és a gazdálkodási rendjét megállapító

jogszabályban meghatározott - vállalkozási tevékenységbõl bevételt ér el, vagy

e tevékenységhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást számol el, továbbá az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, ha kiegészítõ vállalkozási

tevékenységbõl bevételt ér el, vagy e tevékenységhez kapcsolódóan költséget,

ráfordítást számol el.

(3) Külföldi illetõségû adózó a külföldi személy, ha

a) belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet (továbbiakban:

külföldi vállalkozó, vagy

b belföldi személytõl, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétõl a

jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó ellenértéket kap

(továbbiakban: külföldi szervezet.

(4) Nem alanya a társasági adónak az 5. számú mellékletben felsorolt

szervezet.

(5) Az osztalékadó alanya

a) az osztalékban részesülõ belföldi személy a magánszemély kivételével (a

továbbiakban: belföldi illetõségû osztalékban részesülõ),

b) az osztalékban részesülõ külföldi személy (a továbbiakban: külföldi

illetõségû osztalékban részesülõ).

(6) A kifizetõre terjed ki az osztalékadóval kapcsolatos adókötelezettség

abban az esetben, ha az osztalékot nem pénzben nyújtja.

Teljes körû és korlátozott adókötelezettség

3.

(1) A belföldi illetõségû adózó és a belföldi illetõségû osztalékban

részesülõ adókötelezettsége a belföldrõl és a külföldrõl származó jövedelmére

egyaránt kiterjed teljes körû adókötelezettség.

(2) A külföldi illetõségû adózó és a külföldi illetõségû osztalékban

részesülõ adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett tevékenységbõl

származó és/vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó

jövedelmére terjed ki korlátozott adókötelezettség.

Fogalmak

4.

E törvény alkalmazásában

1. adóév: a naptári év vagy az az idõszak, amelyre az adókötelezettség

kiterjed;

2. adózó: a 2. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi

személy;

3. azonos munkakör: a 9001/1993. (SK. 1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996.

október 1-én hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint

azonosnak minõsülõ munkakör;

4. árbevétel:

a) a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele,

b) pénzintézetnél a kapott kamat és kamatjellegû bevétel, csökkentve a

fizetett kamattal és kamatjellegû kifizetéssel, továbbá az egyéb pénzintézeti

tevékenység bevétele, valamint a nem pénzintézeti tevékenység nettó

árbevétele,

c) biztosítónál a biztosítási bevételek összege, növelve az allokált

befektetési bevétellel, a biztosítástechnikai tartalékok

állománycsökkenésével, a nem biztosítási tevékenység bevételeivel és a kapott

kamatok és kamatjellegû bevételek összegével, valamint csökkentve a

viszontbiztosítónak átadott díjjal, a károk, szolgáltatások és a kárrendezések

költségeivel, ráfordításaival, a befektetésekbõl származó biztosítástechnikai

bevétellel és a biztosítástechnikai tartalékok állománynövekedésével,

d) értékpapír-forgalmazónál az értékpapír-forgalmazás bevétele, növelve a

kapott kamatok és kamatjellegû bevételek összegével, valamint csökkentve az

értékpapír-forgalmazás ráfordításaival;

5. behajthatatlan követelés: az elévült követelés; a csõd-, a felszámolási

eljárásban az egyezségi megállapodásban rögzített elengedett követelés; a

felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat

alapján várhatóan meg nem térülõ követelés; a felszámolási eljárás

befejezésével ki nem egyenlített követelés, módosítva a felszámolási eljárás

során már elszámolt összeggel; a jogszabályban behajthatatlan követelésként

elismert összeg; az a követelés, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn,

aki nem lelhetõ fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlõen

bizonyítja; az a követelés, amely a végrehajtás során nem, vagy csak részben

térült meg; az a követelés, amely dokumentumokkal, számítással igazoltan csak

veszteséggel, aránytalan költségráfordítással érvényesíthetõ; kivéve az

elõzõleg felsorolt követelésekbõl azt, amelyre a pénzintézet, az értékpapír

forgalmazó kockázati céltartalékot képezett;

6. belföld: a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad- és a

tranzit területet is;

7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy,

jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, személyi egyesülés, egyéb

szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi

illetõségûnek minõsülõ magánszemély;

8. beruházás értéke: a tárgyi eszköz számviteli törvény szerinti beszerzési,

elõállítási értéke;

9. beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházást üzembe

helyezõ; a beruházás megkezdésének napja: az építési, szerelési naplóba

történõ elsõ bejegyzés vagy a beruházás célját szolgáló elsõ gép, berendezés,

jármû átvételének napja; a beruházási és a térségi adókedvezmény

vonatkozásában

a) gép:a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) Ipari Termékek

Jegyzéke (a továbbiakban: ITJ) 32-tõl - 39-ig és a 42-es termékszám alá

tartozó gép és berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett

munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés,

b) épület: a végleges rendeltetéssel megvalósított ingatlan, amely a

talajjal való egybeépítés (az alapozás) vagy a talaj természetes állapotának,

természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre, a

talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el,

ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelõ használatra alkalmatlanná

válik; az épülethez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csatornázási

vezetékek, fûtési, szellõzõ, légüdítõ berendezések és felvonók, amelyek az

épület szerkezeteibe beépítve a használhatóságot és ellátást biztosítják; az

ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az épülethez tartoznak, ha azok

használhatóságának biztosítása, ellátása mellett technológiai célokat is

szolgálnak, vagy már meglévõ épületbe késõbb kerülnek beépítésre,

c) kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (továbbiakban: ÉJ) az

544 termékjel alá sorolt épület,

d) termék-elõállítást szolgáló beruházás: az az épület és gépberuházás,

amelyet az üzembehelyezést követõen az adózó ipari vagy mezõgazdasági termék

elõállításához használ, s ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék

közvetlen költsége között jelenik meg,

e) infrastruktúrális beruházás: a vasúti, közúti, vízi áru- és személy-

szállításhoz, ivóvíztermeléshez és- szolgáltatáshoz, szennyvíz- és

hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához

közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházás (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41,

ÉJ 53, ÉJ 61, ÉJ 55-bõl, ÉJ 71-bõl, ÉJ 91-bõl, ITJ 32-tõl 39-ig, ITJ 42);

10. célszervezet: a megváltozott munkaképességû dolgozókat foglalkoztató, a

pénzügyminiszter által a népjóléti miniszterrel egyetértésben a teljes

adóévre ilyennek kijelölt belföldi személy;

11. ellenõrzött külföldi társaság: az a külföldi személy,

a) amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy

jövedelmére jogszabály nem ír elõ társasági adó vagy annak megfelelõ

adókötelezettséget, vagy az adóévre elõírt adómérték legfeljebb 10 százalék,

kivéve ha a székhely szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos

egyezménye van a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásáról

(a továbbiakban: egyezmény), és

b) amelynek az alapítói vagyonából az adóévben a belföldi illetõségû adózó

közvetlenül vagy közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át

és az adóév utolsó napján, legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik;

12. elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenység: kizárólag a külföldi

személy részére végzett olyan tevékenység, amely nem tartozik a külföldi

személy társasági szerzõdésben meghatározott tevékenységi körébe, de az abban

meghatározott tevékenységek végzését segíti, készíti elõ;

13. elõleg: a kifizetett összeg (átadott ellenérték), amely idõben megelõzi

a szolgáltatás nyújtásának megkezdését, illetve a dolog átadását azzal, hogy

összege nem haladhatja meg a jogügylet (megállapodás) szerinti ellenértéket;

14. elsõ kötelezettségvállalás idõpontja: az a nap, amikor az adózó a

vállalkozási tevékenységgel - beleértve a megalakulást is - kapcsolatos elsõ

jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi;

15. építkezés befejezésének napja: a használatbavételi, fennmaradási

engedély jogerõre emelkedésének a napja;

16. építkezés kezdetének napja: az építési, szerelési naplóba történõ elsõ

bejegyzés;

17. független képviselõ: az adózótól gazdaságilag és jogilag független

személy, amely/aki a szokásos üzletmenete szerint jár el, amikor az adózót

képviseli; nem számít szokásos üzletmenetnek, ha a képviselõ olyan

tevékenységet is végez, amely az adózó tevékenységi körébe tartozik; nem

független a képviselõ, ha üzleti tevékenységét az adózó részletes utasítása,

vagy átfogó ellenõrzése mellett végzi, vagy ha a kockázatot az adózó és nem a

képviselõ viseli;

18. ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden

dolog;

19. ipari park: infrastruktúrával ellátott, jogszabályban meghatározott

feltételekkel ipari vállalkozási célra kialakított, behatárolt terület, amely

pályázati úton "ipari park" minõsítést kap;

20. jogdíj:

a) a szabadalomnak, a védett eljárásnak, a védjegynek, illetve hasonló

jognak,

b) a know-hownak, az üzleti titoknak,

c) az irodalmi, a mûvészeti vagy a tudományos mûvek szerzõi jogának,

valamint a szerzõi joggal szomszédos jogoknak

használatáért, hasznosításáért, felhasználásáért vagy a használati jogáért

kapott ellenérték;

21. jövedelem: az e törvényben az adó alapjaként meghatározott összeg;

22. jövedelemszerzés helye:

a) vállalkozási tevékenységbõl származó jövedelem esetében az a hely, ahol

a jövedelmet szerzõ telephelye található; ha azonban a vállalkozást nem

telephelyen folytatják, akkor - kivéve a b)-f) pontokban meghatározott

jövedelmeket - az a hely, ahol a vállalkozást folytató belföldi illetõséggel

bír,

b) kamatjövedelem esetében - a c) pontban foglalt kivétellel - az a hely,

ahol a kölcsön szerzõdés szerinti igénybevevõje belföldi illetõséggel bír,

illetve ahol a kölcsönt a szerzõdés szerint igénybevevõ telephely adóköteles,

c) kötvény utáni kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kötvényt

kibocsátó belföldi illetõséggel bír,

d) elõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért

(kiállításokért) járó díj esetében az a hely, ahol a tevékenységet végzik,

e) jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat fizetõ belföldi illetõséggel

bír, illetve ahol a jogdíjat fizetõ telephely adóköteles,

f) osztalék esetében az a hely, ahol az osztalékot nyújtó személy belföldi

illetõséggel bír;

23. kapcsolt vállalkozás: az egymással szerzõdéses kapcsolatban állóknál,

ha

a) az egyik adózó, a másik adózót érintõen,

b) az adózó az adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személyt

érintõen,

c) az adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személy az adózót

érintõen,

közvetlenül vagy közvetve részt vesz az irányításban, ellenõrzésben vagy

közvetlenül, illetve közvetve 25 százaléknál nagyobb mértékû szavazati joggal

rendelkezik a döntések meghozatalakor, vagy a jegyzett tõkébõl 25 százalékot

meghaladó részesedéssel bír, illetve

d) ugyanazon adózó(k) más adózók,

e) ugyanazon adózó(k) adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi

személyek,

f) ugyanazon, adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személyek az

adózó(k)

irányításában, ellenõrzésében, közvetlenül vagy közvetve részt vesz(nek)

vagy együttesen, közvetlenül, illetve közvetve, a jegyzett tõkébõl 25

százalékot meghaladó részesedéssel bír(nak), vagy 25 százaléknál nagyobb

mértékû szavazati joggal rendelkeznek legalább az egyik felet érintõ

döntésekben;

g) az a)-f) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában az irányításban,

ellenõrzésben való részvételt jelent közkereseti társaságnál és betéti

társaságnál az üzletvezetésben, egyesülésnél és közös vállalatnál az

igazgatótanácsban, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetésben,

részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóságban való részvétel;

leányvállalatnál az igazgatót, minden más esetben a képviseletre jogosultat

kell az irányításban, ellenõrzésben résztvevõnek tekinteni, azzal, hogy a

feltételek meghatározásához magánszemélyek esetében a Polgári Törvénykönyvben

meghatározott közeli hozzátartozók szavazati jogát, részesedését együtt kell

figyelembe venni;

24. kiemelt térség: a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott

foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelõzõ

év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot;

25. közhasznú tevékenység bevétele: a 4. számú melléklet C fejezetében

meghatározott tevékenységbõl származó bevételnek az a része, amely a közhasznú

társaságnak a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelõs szervvel -

helyi önkormányzattal, társadalombiztosítási önkormányzattal vagy a

költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül

önálló költségvetéssel rendelkezõ intézménnyel - folyamatos szolgáltatás

teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj

változtatásának feltételeit is tartalmazó szerzõdés alapján folytatott

tevékenységébõl származik;

26. KSH besorolás: az 1995. december 31. napján érvényes statisztikai

besorolási rend;

27. külföldi személy: a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi

személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, személyi egyesülés,

egyéb szervezet;

28. külföldön tevékenységet végzõ: az a belföldön bejegyzett, belföldi

székhellyel rendelkezõ, megszakítás nélkül száz százalékig külföldi

tulajdonban lévõ korlátolt felelõsségû társaság, részvénytársaság, amely az

adóévben folyamatosan megfelel az a)-e) pontokban megjelölt valamennyi

feltételnek, azaz

a) rendelkezik a pénzügyminiszter vámszabadterületi társaságokat megilletõ

kedvezményeket biztosító - 1992. december 31. napját követõen megadott -

engedélyével, vagy amelyet 1996. december 31. napjáig a pénzügyminiszter, ezt

követõen az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatósága

a feltételek együttes fennállására tekintettel nyilvántartásba vett,

b) kizárólag külföldi kereskedelmi tevékenységet végez és/vagy

külföldön, külföldi személynek nyújt - a KSH Szolgáltatások Jegyzéke (a

továbbiakban: SZJ) alapján pénzügyi szolgáltatásnak nem minõsülõ -

szolgáltatást,

c) belföldi államigazgatási és bírósági eljárásaiban kizárólag belföldi

ügyvédeket foglalkoztat, valamint külön-külön számítva, a társaság vezetõ

tisztségviselõinek, felügyelõ bizottsága tagjainak és az alkalmazottainak

többsége belföldi magánszemély, továbbá könyvvizsgálati kötelezettségének

belföldön bejegyzett könyvvizsgáló által tesz eleget,

d) a mûködéséhez szükséges bankszámláját belföldön vezeti,

e) sem a társaságnak, sem a tulajdonosainak nincs belföldi gazdasági

társaságban, szövetkezetben érdekeltsége, illetve belföldön képviseletet nem

tart fenn, valamint sem közvetlen, sem közvetett tulajdonosai között nincs

belföldi személy;

29. osztalék:

a) a belföldi vagy külföldi személy adózott eredményébõl a tag, a

tulajdonos részesedése,

b) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, - a

jogszabály vagy államközi megállapodás alapján nyújtott vissza nem térítendõ

támogatás kivételével - továbbá az elengedett kötelezettség (ideértve a más

által átvállalt tartozás összegét is),

c) a befektetés jogutód nélküli megszûnés miatti kivonásakor a

vagyonfelosztási javaslat szerint, átalakuláskor a vagyonmérleg szerint a

befektetés számvitelben kimutatott nyilvántartási, könyv szerinti értékét (a

továbbiakban: könyv szerinti érték) meghaladóan realizált vagyoni részesedés,

továbbá a jegyzett tõke leszállításakor kivont vagyoni értéknek a megszûnt

befektetés ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó része,

d) az adózott eredménybõl a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeg;

30. osztalékelõleg: az osztalékra jogosult adózónak a várható osztalékra

tekintettel kifizetett, a kifizetõnél követelésként nyilvántartásba vett

összeg;

31. reprezentációs költség: az üzleti vendéglátás keretében biztosított

étel, ital, és az ezen felül nyújtott szolgáltatás, az üzleti ajándék,

továbbá az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez

kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, a taggyûlésen, közgyûlésen,

igazgatósági, felügyelõ bizottsági értekezleten felmerült költségek általános

forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül;

32. személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt

olyan gépjármû, amely a vezetõvel együtt legfeljebb nyolc felnõtt személy

szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemû, a dízelüzemû,

az elektromos üzemû, a gázüzemû személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró

lakóautó; személygépkocsinak minõsül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-

ot meg nem haladó megengedett együttes tömegû olyan gépjármû (nagy rakodóterû

személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettõnél több utas

szállítására alkalmas, de kézzel egyszerûen oldható ülésrögzítése révén a

teherszállításra bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve

azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan mûszaki

átalakítással került sor;

33. telephely:

a) olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol

és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet

folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal,

hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét,

a fiókot, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat,

az üzemet, a mûhelyt, a bányát, a kõolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti

erõforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt,

b) az építkezés vagy az összeszerelõ tevékenység (a továbbiakban együtt:

építkezés) helye - ideértve az ezen tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti

tevékenységet is - abban az esetben, ha idõtartama (folyamatosan vagy

megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési

területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló

szerzõdésen alapulnak vagy különbözõ személyek adták a megrendeléseket; a

gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képezõ építkezések egy

építkezési területnek minõsülnek,

c) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni

belföldön lévõ természeti erõforrás közvetlen hasznosítása esetén,

d) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni ingatlan

és természeti erõforrás térítés ellenében történõ hasznosítása, ingatlanhoz és

természeti erõforráshoz kapcsolódó vagyoni értékû jog térítés ellenében

történõ átadása, értékesítése, apportálása (továbbiakban: ingatlan

hasznosítása) esetén,

e) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell

tekinteni - kivéve, ha csak a g) pontban említett tevékenységet végzi - azon

tevékenységek esetében, amelyeket más külföldi vagy belföldi személy a

külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerzõdést

köthet belföldön - és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy

termékkészletet tart fenn, amelybõl rendszeresen szállít a külföldi személy

nevében,

f telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni az elõzõ rendelkezések

korlátozása nélkül a külföldi személy nevében biztosítási tevékenységet végzõt

- a viszontbiztosítás és a g) pontban foglaltak kivételével -, ha a belföldön

felmerülõ kockázatokra köt biztosítást,

g nem minõsül telephelynek:

1. a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására,

bemutatására használt létesítmény,

2. a külföldi személy, árujának illetve termékének kizárólag tárolás,

bemutatás, belföldi személy általi feldolgozás céljából történõ készletezése,

3. létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történõ áru-,

illetve termékbeszerzési, valamint információgyûjtési célú fenntartása,

4. a létesítménynek kizárólag egyéb elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû

tevékenység folytatása céljából való fenntartása,

5. a független képviselõ (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység,

amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el;

34. természeti erõforrás: a környezet védelmének általános szabályairól

szóló törvényben meghatározott fogalom;

35. üzletvezetés helye: az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra

berendezkedett;

36. vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási

egység.

MÁSODIK RÉSZ

A TÁRSASÁGI ADÓ

II. FEJEZET

A társasági adókötelezettség

5. §

1 A vállalkozási tevékenységet folytató adózót a jövedelme után e törvény

elõírása szerint társasági adókötelezettség terheli.

(2) A társasági adókötelezettség - a (4) és (5) bekezdésben foglaltak

figyelembevételével - a vállalkozási tevékenység érdekében tett elsõ

kötelezettségvállalás idõpontjában, átalakulás esetén az átalakulás napjától

kezdõdik, és az adózó jogutód nélküli megszûnésének, az e törvény hatálya

alóli kikerülésének, átalakulás esetén az átalakulásának a napjáig tart. A

cégbírósági bejegyzés hiánya nem érinti az adókötelezettséget.

(3) Ha a számviteli törvény szerinti éves beszámolót, egyszerûsített éves

beszámolót, egyszerûsített mérleget a naptári év utolsó napjával nem kell

elkészíteni, akkor az adózás elõtti eredményt és az adót az adóév utolsó

napjára elkészített könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani és

bevallani. Ilyen esetben

a) a cégbírósági bejegyzést,

b) a cégbírósági bejegyzés elmaradását,

c) a végelszámolás befejezését

követõen utólag - az egyes adóévekre külön-külön - elkészített éves beszámoló,

egyszerûsített éves beszámoló, egyszerûsített mérleg (a továbbiakban:

beszámoló) alapján - a bevallással érintett idõszakban hatályos elõírások

szerint - megállapított tényleges adó, valamint a könyvviteli zárlat alapján

megállapított adó különbözetét az adózó, a különbözet bevallásával

egyidejûleg, befizeti vagy visszaigényli.

(4) A külföldi vállalkozónak belföldön végzett építkezés esetén az

adókötelezettséget elsõ ízben abban az évben kell teljesítenie, amikor az

építkezés idõtartama meghaladja a három hónapot, illetve az építkezés

telephellyé minõsítéséhez az egyezményben meghatározott idõtartamot. Ilyenkor

a külföldi vállalkozó elsõ adóéve az építkezés kezdetének a napjával kezdõdik.

(5) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában szereplõ személy adókötelezettsége

abban az adóévben áll fenn, amely adóévben vállalkozási tevékenységbõl

bevételt ér el, költséget, ráfordítást számol el.

(6) A társasági adóbevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. A

beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítõ adózó a társasági

adóbevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az adóév utolsó napján

érvényes - devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra.

A társasági adóalap megállapítása

6.i§

(1) A társasági adó alapja belföldi illetõségû adózó esetében az adózás

elõtti eredmény, módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban

foglaltakkal.

(2) Az adózás elõtti eredmény

a) kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a beszámoló részét képezõ

eredménykimutatásban kimutatott összeg,

b) egyszeres könyvvitelt vezetõ adózónál a pénzforgalmi nyilvántartás

alapján kimutatott eredmény (az adóévi árbevétel és bevétel, valamint az

adóévi költségek és ráfordítások különbsége).

(3) Az adózás elõtti eredményt könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az

adózó mindaddig, amíg a beszámoló készítésére nem kötelezett, ideértve a

jogelõd nélkül létrejött adózót is, ha a cégbírósági bejegyzése véglegesen

elmarad, vagy ha az adóhatóság a nyilvántartásból törli.

(4) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,

az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a

célszervezet, a kizárólag készfizetõ kezességvállalást folytató

részvénytársaság, az MRP, a közhasznú társaság, a vízitársulat és a külföldön

tevékenységet végzõ esetében az (1) - (3) bekezdés rendelkezéseit a 9-14. §

figyelembevételével kell alkalmazni.

(5) Az az adózó, amely forintról konvertibilis devizára vagy konvertibilis

devizáról forintra történõ könyvvezetésre tér át, az adó meghatározásához

szükséges adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az áttérés napján

érvényes - devizaárfolyamán számítja át.

Az adóalap megállapításakor csökkentõ jogcímek

7. §

(1) Az adózás elõtti eredményt csökkenti:

a) a korábbi adóévek elhatárolt veszteségébõl - a 18. § és 30. §-ban

foglaltakat figyelembe véve - az adózó döntése szerinti összeg,

b) az adóévet megelõzõ évben a 8. § (1) bekezdésének a) pontja alapján

adózás elõtti eredményt növelõ tételként számításba vett összeg,

c) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a bányászatról és a villamos energia

termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekben, továbbá a

környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása

alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi

kötelezettségek fedezetére az adóévben ráfordításként elszámolt céltartaléknak

az adóévet megelõzõ évben ráfordításként elszámolt céltartalékot meghaladó

összege,

d) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a számviteli törvény elõírásai

alapján terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírásként elszámolt,

de legfeljebb az 1. és 2. számú mellékletben meghatározott módon és

mértékekkel számított összeg, továbbá az immateriális javak, a tárgyi

eszközök értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök

megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a számviteli törvény elõírása

alapján megállapított beszerzési értéknek az adóalapnál elszámolt

értékcsökkenési leírással csökkentett összege (a továbbiakban: számított

nyilvántartási érték), egyszeres könyvvitelt vezetõ adózónál az 1. és 2. számú

mellékletben meghatározott módon és mértékkel számított értékcsökkenési leírás

összege,

e) a vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál

bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó által a vállalkozási övezetté

minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett

tárgyi eszközök - kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt -

beszerzési értéke abban az esetben, ha az adózó nem veszi igénybe a 23. §

szerinti adókedvezményt,

f) az eszközcsoportonként (készletek, befektetések, értékpapírok bontásban)

nyilvántartott értékvesztésbõl az adóévben a (2)i bekezdés figyelembevételével

a felhasználásra arányosan jutó összeg, vagy - az adózó döntése szerint az

eszközcsoport egészére egyedi nyilvántartás vállalása mellett - az eszközhöz

tartozóan nyilvántartott értékvesztés az eszköz a nyilvántartásból való

kikerülésekor,

g) a bevételként elszámolt kapott (realizált) osztalék, kivéve az

ellenõrzött külföldi társaságtól kapott osztalékot,

h) az érték nélkül, vagy megváltási áron nyilvántartott termõföld és erdõ

értékesítésébõl származó ellenérték,

i) az iskolai rendszerû szakképzésben közremûködõ adózónál tanulónként

minden megkezdett hónap után

1. havi 3000 forint, ha az adózó a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati

képzését az iskolával kötött megállapodás alapján végzi, illetõleg

2. havi 6000 forint, ha az adózó a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati

képzését jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján látja el,

j) a (3) bekezdésben meghatározott, korábban munkanélküli személy után a

foglalkoztatásának ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett

társadalombiztosítási járulék, a járulék költségkénti elszámolásán túl, azzal,

hogy az adózó akkor járhat el e rendelkezés szerint, ha a korábban

munkanélküli magánszemély alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon

belül azonos munkakörben foglalkoztatott más munkavállaló munkaviszonyát

rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli magánszemély

az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban,

k) a szövetkezetnél a termõföldért kapott kárpótlási jegy névértékének és

címletértékének különbözete, abban az esetben, ha a szövetkezet a kárpótlási

jegyet állami tulajdon megvásárlására fordította,

l) erre jogszabályban feljogosított mûvészeti szervezet gondozásában

kibocsátott mûvészeti szakvéleményben mûvészeti értékûnek elismert

képzõmûvészeti alkotás beszerzésére fordított összeg, de legfeljebb az adóévi

beruházások értékének 2 ezreléke,

m) a szövetkezet által az üzletrész-tulajdonostól visszavásárolt üzletrész

bevonása esetén - a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény

hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény

szerinti az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig - a névértéknek

a visszavásárlási árat meghaladó összegébõl a fel nem osztható szövetkezeti

vagyon növelésére fordított rész,

n) a ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségbõl a behajthatatlan

követelés, továbbá korábban az adózás elõtti eredménynél csökkentõ tételként

el nem ismert, ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségre befolyt,

bevételként elszámolt összeg,

o) a társasházi közös tulajdonban álló ingatlanrészek hasznosításából

származó, közös bevételbõl való részesedés címén a társasháztól kapott

bevétel,

p) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek b) pontja

szerinti átszámítási különbözet összege,

r) a bírságnak, továbbá az adózás rendjérõl és a társadalombiztosításról

szóló törvényekben elõírt jogkövetkezménynek az elengedése miatt az adóévben

bevételként elszámolt, az elõzõ adóévekben az adózás elõtti eredményt növelõ

tételként figyelembe vett összeg,

s) az egyszeres könyvvitelt vezetõnél - a tárgyi eszköz, immateriális javak

vagy értékpapír beszerzése érdekében adott elõleget kivéve - a fizetett

elõleg, továbbá a korábban az adózás elõtti eredmény növeléseként figyelembe

vett kapott elõleg a bevételkénti elszámoláskor,

t) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben felmerült, a

számviteli törvény elõírásai szerint a kutatási-kísérleti fejlesztés saját

közvetlen költségeként elszámolt összeg - csökkentve a ráesõ kapott támogatás

összegével - 20 százaléka függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés

aktivált értékeként - állományba vették vagy sem.

(2) Nyilvántartott értékvesztés az elõzõ adóévekben elszámolt, az adó

alapjánál csökkentésként még figyelembe nem vett értékvesztés halmozott

összege, amelybõl az adózás elõtti eredmény csökkentéseként a felhasználással

arányos rész számolható el a következõ képlet szerint:

«INVALID_FIELD: Object»

ahol:

E= elszámolható értékvesztés,

N= nyilvántartott értékvesztés,

F= a könyvviteli nyilvántartással egyezõ nyitó érték és az adóévi beszerzés,

elõállítás, befektetés együttes összegének, valamint a záró értéknek a

különbözete,

I= a könyvviteli nyilvántartással egyezõ nyitó érték és az adóévi beszerzés,

elõállítás, befektetés együttes összege.

(3) Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül

megelõzõen

a) legalább hat hónapig a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ által

nyilvántartott munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló

törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális

ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló

támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a

munkaügyi központtal továbbra is együttmûködött,

azzal, hogy az a) - c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából

azt az idõtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi, gyermekágyi

segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az elõzetes

letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás, büntetés idõtartamát, valamint a

sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött

idõt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti idõtartamot) figyelmen

kívül kell hagyni.

Az adóalap megállapításakor növelõ jogcímek

8. §

(1) Az adózás elõtti eredményt növeli:

a) a számviteli törvény 27.i§ (1) és (2) bekezdése alapján az adóévben

ráfordításként elszámolt céltartaléknak az e § (2) bekezdése szerinti elismert

mértékét meghaladó része,

b) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a számviteli törvény 46. § (3) és

(4) bekezdése szerint költségként elszámolt értékcsökkenési leírás összege, a

tárgyi eszköz, az immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor a könyv

szerinti érték, továbbá ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor,

hiányakor ráfordításként elszámolt összeg,

c) a számviteli törvény 39.i§-ának (1) és (3)-(4) bekezdéseiben foglalt

értékelési szabályok szerint a mérleg fordulónapján meglévõ eszközök után az

adóévre ráfordításként elszámolt értékvesztés összege,

d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás elõtti eredmény

csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és

tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a

vállalkozási, a bevételszerzõ tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú

mellékletben foglaltakra,

e) a jogerõs határozatban megállapított bírság, továbbá az adózás rendjérõl,

továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti

jogkövetkezményekbõl adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összege,

kivéve, ha önellenõrzéshez kapcsolódik,

f) a megváltási áron nyilvántartott termõföld és erdõ értékesítésekor a

könyv szerinti érték,

g) a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény 3. §-a (3) bekezdésében

meghatározott, valamint 30. § (2) bekezdésében felsorolt szerencsejátékokat

szervezõ bármely gazdálkodó szervezetnél az egyes szerencsejátékok közvetlen

és közvetett költségének és a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény 38.

§-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott költségnek a

különbsége, ha az elõbbi a nagyobb,

h) a hitelezési veszteség címen ráfordításként elszámolt összeg, kivéve azt

a hitelezési veszteségként elszámolt követelést, amelyre a pénzintézet, az

értékpapír forgalmazó kockázati céltartalékot képzett,

i) gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a jogutódnál a

saját tõke növekményének megfelelõ, - vagyonmérleg szerinti - átértékelési

különbözet, amelyet több jogutód esetén olyan arányban kell megosztani,

amilyen arányban a vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból

részesednek; az átértékelési különbözettel az átalakulás évében és az azt

követõ két adóévben, egyenlõ részletekben kell az adózás elõtti eredményt

növelni; ha a társaság, a szövetkezet a megjelölt idõszakon belül megszûnik, a

társasági adóalapnál még számításba nem vett teljes összeget a megszûnéskor

kell a társasági adó alapjához hozzászámítania,

j) a kapott kölcsön kamatának a saját tõke négyszeresét meghaladó

kölcsönrészre jutó arányos része, ha az adózó a vele kapcsolt vállalkozásban

lévõtõl - kivéve a pénzintézetet - kap kölcsönt azzal, hogy saját tõke alatt

az adóévet megelõzõ évi beszámolóban, illetve a nyitómérlegben kimutatott -

értékelési tartalék nélküli - saját tõkét, annál az adózónál, amely az adózás

elõtti eredményét könyvviteli zárlat alapján állapítja meg, a társasági

szerzõdésben, alapszabályban, alapító okiratban, a tulajdonosok közötti

megállapodásban meghatározott, az alapító által tartósan rendelkezésre

bocsátott forrást, rögzített jegyzett tõkét; kölcsön alatt az adóévben az

említett kapcsolt vállalkozásban lévõ felé fennálló kölcsön napi átlagos

állományát kell érteni,

k) a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem adózott

reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,

l) egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõlegként kapott összeg, továbbá a

korábban adott, az adózás elõtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett

elõleg a költségkénti elszámoláskor,

m) az ellenõrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga

alapján megállapított - nyereségébõl az adózót a részesedése alapján megilletõ

összeg,

n) a visszafizetési kötelezettség nélkül adott, ráfordításként elszámolt

támogatás, juttatás, tartozásátvállalás, elengedett követelés, továbbá az

utólag adott, nem számlázott engedmény - ide nem értve az adásvételi

szerzõdésen alapuló, az abban elõre rögzített feltételekkel adott engedmény

szerzõdés szerinti összegét - kivéve, ha a támogatás, juttatás

na) belföldi székhelyû alapítványnak, közalapítványnak, vagy közérdekû

kötelezettségvállalás céljára történt, feltéve, hogy

1. az alapítvány, a közalapítvány, illetve a közérdekû kötelezettségvállalás

betegségmegelõzõ és gyógyító, szociális, egészségügyi, tudományos, kutatási,

környezetvédelmi, mûemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási,

sport, vallási és hitéleti célt, gyermek és ifjúsági célt, az állampolgári

jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregekkel és a hátrányos

helyzetûekkel, illetõleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel,

valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos elõbbi célok megvalósítását,

a menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elõsegítését szolgálja,

továbbá

2. az alapítványnak, a közalapítványnak, illetõleg a közérdekû

kötelezettségvállalási célra átadott pénzeszközzel összefüggõ jogügylet

vonatkozó dokumentumai (alapító okirat, tájékoztatók, reklámok, stb.) és

körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján még

közvetve sem állapítható meg, hogy az átadott összeg nem szolgálja, vagy

látszólag szolgálja az 1. pontban felsorolt célokat, azaz csak az adózás

elõtti eredmény csökkentéssel elérhetõ vagyoni elõnyt jelent az adományozónak,

az adományozó tulajdonosának, a vezetõ tisztségviselõknek, a felügyelõ

bizottság és az igazgatóság tagjainak, a könyvvizsgálónak, valamint ezen

személyek és a magánszemély tulajdonosok közeli hozzátartozóinak,

nb) állami vállalat, részben vagy egészben állami tulajdonban lévõ társaság

privatizációjának, valamint a tulajdonukban lévõ vagyonrészek értékesítésének

MRP keretében történõ teljesülése esetén, az MRP szervezet alapcéljának

megvalósítása érdekében, a szervezet hiteltörlesztési kötelezettsége

idõszakában történt,

nc) a Mûsorszolgáltatási Alapnak közérdekû kötelezettségvállalásként,

továbbá a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti

közmûsorszolgálati mûsor, mûsorszám támogatására (szponzorálására) történt,

o) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek a) pontja

szerinti átszámítási különbözet összege.

(2) A céltartalék elismert mértéke a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a

követelések, az elõlegként és kölcsönként adott összegek miatt várható

veszteségek fedezetére, a számviteli törvény 27. §-ának (1) bekezdése alapján

az adóévben ráfordításként elszámolt céltartalék, de legfeljebb az adóév

utolsó napján fennálló, elõzõekben felsorolt követelések összegének

a) 90-180 napos késedelem esetén 2 százaléka,

b) 181-360 napos késedelem esetén 5 százaléka,

c) 360 napon túli késedelem esetén 25 százaléka.

(3) Az (1) bekezdés na) pontjában felsorolt jogcímeken említett tételek

együttes összegébõl legfeljebb az adózás elõtti eredmény 20 százalékával nem

kell az adózás elõtti eredményt növelni.

(4) Az (1) bekezdés nb) pontjában említett támogatásként, juttatásként,

kizárólag állami tulajdonban lévõ vagyon elidegenítése esetén az átutalt

összeget; állami és nem állami vagyonrészek együttes elidegenítése esetén az

átutalt összegbõl az állami tulajdoni hányadnak megfelelõ arányos részt;

részben vagy egészben állami tulajdonban lévõ társasági vagyonrész

elidegenítése esetén az átutalt összegbõl, a társaságban lévõ állami tulajdoni

hányadnak megfelelõ arányos részt; de bármely esetben legfeljebb az adózás

elõtti eredmény 20 százalékának megfelelõ összeget lehet figyelembe venni.

Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az

egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár

adóalapjának megállapítása

9. §

(1) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,

az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár

adóalapja a számviteli törvény, valamint a beszámoló készítési és

könyvvezetési kötelezettségükre vonatkozó jogszabály elõírásai szerint

megállapított adózás elõtti eredmény, egyszeres könyvvitelt vezetõk esetében a

pénzforgalmi könyvvitel szerinti vállalkozási tevékenység eredménye,

módosítva a (2) - (5) bekezdésben foglaltakkal.

(2) Csökkenteni kell az adózás elõtti eredményt

a) a vállalkozási tevékenység célját szolgáló beruházások értéke alapján a

7. § (1) bekezdése l) pontjának elõírása szerint;

b) a 7. § (1) bekezdésének a), b), g), r) pontjai szerint meghatározott

értékekkel;

c) a 7. § (1) bekezdésének d), e), f), i), j), n), o) és t) pontja, továbbá

a (2) és (3) bekezdése alapján megállapított értékbõl a vállalkozási

tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhetõ, illetõleg a vállalkozási

tevékenység bevételével arányos összeggel.

(3) Növelni kell az adózás elõtti eredményt

a) a 8. § (1) bekezdés a), e), j), m) pontja és (2) bekezdése szerint

meghatározott értékekkel;

b) a 8. § (1) bekezdés b), c), d), h), k), n) pontja, valamint a 8. § (3),

(4) bekezdései alapján megállapított értékbõl a vállalkozási tevékenységhez

közvetlenül hozzárendelhetõ, illetõleg a vállalkozási tevékenység bevételével

arányos összeggel.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve kell alkalmazni a

17. §, a 19. §, a 29. §, és a 30. § rendelkezéseit.

(5) Az egyház a vállalkozási tevékenységbõl elért nyereségnek (adózás

elõtti eredmény) azzal a részével is csökkentheti az adó alapját, amelyet a

kulturális, nevelési, oktatási, felsõoktatási, szociális, egészségügyi,

gyermek- és ifjúságvédelmi, sport, tudományos és mûemlékvédelmi tevékenység,

továbbá a hitéleti célú ingatlanfenntartás bevételt meghaladó költsége,

ráfordítása fedezetére használ fel.

A célszervezet adóalapja

10. §

(1) A célszervezet adóalapja az adóévi és a (6) bekezdés szerint

nyilvántartott adómentesen képzõdött eredménytartalékból az eredmény

kiegészítésére bevont eredménybõl a tagok, tulajdonosok részére megállapított

osztalék, módosítva a (2)-(5) bekezdésben foglaltakkal.

(2) Csökkenteni kell a megállapított osztalékot a 7. § (1) bekezdés r) és t)

pontjában meghatározott összeggel.

(3) Növelni kell a megállapított osztalékot a 8. § (1) bekezdésének d), e),

j), k), m) pontjában meghatározott tételekkel.

(4) A célszervezet jogutód nélküli megszûnése esetén, valamint abban az

adóévben, amelyben a célszervezeti kijelölést visszavonták, az adó alapja a

számviteli törvény elõírásai alapján megállapított adózás elõtti eredmény,

módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban foglaltakkal és

növelve az adómentesen képzõdött - a (6) bekezdés szerint nyilvántartott -

eredménytartalék összegével.

(5) A célszervezet átalakulása esetén a jogutódnak - ha nem minõsül

célszervezetnek - meg kell növelnie az adó alapját a jogelõdnél adómentesen

képzõdött eredménytartalék összegével.

(6) A célszervezetnek az adózottan és az adómentesen képzõdött

eredménytartalékról külön nyilvántartást kell vezetnie. Ennek során adózottan

képzõdött eredménytartaléknak kell tekinteni az 1992. évi nyitómérlegben

szereplõ eredménytartalékot, továbbá azt az eredménytartalékot, amely abban az

adóévben képzõdött, amelyben az adózó nem minõsült célszervezetnek. Az 1992.

évi eredménytartalék akkor minõsül adózottan képzettnek, ha a célszervezet

osztalékot nem állapított meg. Az 1993. évtõl képzett eredménytartalékot - ha

az adózó célszervezetnek minõsült - adómentesen képzettnek kell tekinteni. Az

eredménytartalék állományának csökkenését a megelõzõ évi nyilvántartás alapján

számított arányt figyelembe véve kell megosztani az adózottan és adómentesen

képzett eredménytartalék között.

A kizárólag készfizetõ kezességvállalást folytató

részvénytársaság adóalapja

11. §

(1) A külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban

meghatározott feltételeknek megfelelõen mûködõ, kizárólag készfizetõ

kezességvállalást folytató részvénytársaság az adó alapját - a (2) bekezdés

szerint - megszûnéskor állapítja meg.

(2) Az adó alapja a kötelezettség teljesítését követõen fennmaradó összes

vagyon és az alapítók hozzájárulásának különbsége.

Az MRP adóalapja

12. §

(1) Az MRP adóalapja a számviteli törvény, valamint az MRP

beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló

jogszabály rendelkezései alapján kimutatott tárgyévi eredmény, módosítva a

(2) és a (3) bekezdésben foglaltakkal.

(2) A tárgyévi eredményt csökkenti a saját erõ címén a résztvevõk által

befizetett összeg, a résztvevõket foglalkoztató társaság által átutalt

összeg, a résztvevõk egyéb befizetései, más magánszemély és jogi személy

befizetése, a 7. §-ban, és megszûnéskor a 17. § (1) bekezdésében, az

egyszeres könyvvitelrõl a kettõs könyvvitelre való áttéréskor a 17. § (3)

bekezdésében az adózás elõtti eredmény csökkentéseként meghatározott jogcímek

szerinti összeg.

(3) A tárgyévi eredményt növeli a 8. §-ban, és megszûnéskor a 17. § (1)

bekezdésében, egyszeres könyvvitelrõl a kettõs könyvvitelre való áttéréskor a

17. § (3) bekezdésében az adózás elõtti eredmény növeléseként meghatározott

jogcímek szerinti összeg.

A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja

13. §

(1) A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja a 6. § elõírásai

alapján megállapított adózás elõtti eredmény, módosítva a 7. § (1) bekezdés a)

- g), i), j), l), n) - r), t) pontjaiban, a 8. § (1) bekezdés a) - e), h) -

k), m), o) pontjaiban, továbbá a 17. §, a 19. §, a 29. § és a 30. §-ban

foglaltakkal, továbbá növelve

a) a visszafizetési kötelezettség nélkül pénzben nyújtott támogatással,

juttatással, tartozásátvállalással, elengedett követeléssel, továbbá az utólag

adott, nem számlázott engedménnyel, ide nem értve az adásvételi szerzõdésen

alapuló, az abban elõre rögzített feltételekkel adott engedmény szerzõdés

szerinti összegét,

b) közhasznú társaság esetében jogutód nélküli megszûnéskor, továbbá

átalakulással történõ megszûnéskor a jogutódnál - akkor, ha a jogutód nem

közhasznú társaság - a saját tõke (2) bekezdés szerint meghatározott adómentes

növekményével.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásához a közhasznú társaság, a

saját tõke évenkénti változását és annak záróállományát köteles megbontani

adózott és adómentesen képzett részekre. A saját tõke adóévi változásából az

adómentesen képzõdött rész javára (terhére) jutó értéket az adóévi közhasznú

tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított arányával számítva

kell meghatározni.

A külföldön tevékenységet végzõ adóalapja

14. §

A külföldön tevékenységet végzõ adóalapja az adóévet megelõzõ évi éves

beszámolóban, ennek hiányában a nyitó mérlegben kimutatott saját tõke, ezek

hiányában a társasági szerzõdésben, alapító okiratban meghatározott jegyzett

tõke.

A külföldi vállalkozó adóalapja

15. §

(1) A külföldi vállalkozó a belföldi telephelynek betudható árbevétele,

bevétele és az ezekhez kapcsolódó felmerült költsége, ráfordítása

különbözeteként - a 18. § szerint elhatárolt veszteséget is figyelembe véve

- határozza meg az adó alapját, de ha ez kisebb mint az elszámolt költség 12

százaléka, ez utóbbit kell az adó alapjának tekintenie. Az árbevétel, a

bevétel, a költség és a ráfordítás számbavételénél a számviteli törvény

eredménykimutatásra és az eszközök értékelésére elõírt rendelkezései szerint

kell eljárni függetlenül attól, hogy a külföldi vállalkozó nem alanya a

számviteli törvénynek.

(2) Az árbevétel, bevétel és a költség, ráfordítás kimutatásánál úgy kell

eljárni, mintha a telephely a tevékenységét önálló - a külföldi személytõl

független - vállalkozásként fejtette volna ki.

(3) Telephelynek betudható árbevétel, bevétel a telephely útján kifejtett

vállalkozási tevékenységgel összefüggésben elért árbevétel, bevétel tekintet

nélkül a származás helyére. A telephely közvetítésével elért - a telephely

árbevételeként, bevételeként meg nem jelenített - árbevétel, bevétel 5

százaléka, mint jutalék, minden esetben a telephelynek betudható

árbevételnek, bevételnek minõsül.

(4) A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként,

ráfordításaként - a (5)-(7) bekezdésben foglalt kivétellel - az árbevétel,

bevétel megszerzése érdekében felmerült, az adóévet terhelõ, bizonylatolt

összeget számolhatja el, tekintet nélkül a felmerülés helyére. Értékcsökkenési

leírásként a telephely által végzett tevékenységet szolgáló, ott üzemeltetett

tárgyi eszköz értéke alapján az 1. és 2. számú melléklet szerint megállapított

mérték vehetõ figyelembe. A külföldi vállalkozónál felmerült üzletvezetési és

általános ügyviteli költségbõl, ráfordításból - a külföldön felmerült adót

kivéve - a telephelyre arányosan jutó összeg érvényesíthetõ, azzal, hogy ez az

arány nem haladhatja meg a telephelynek betudható bevételnek, árbevételnek a

külföldi vállalkozó összes bevételéhez, árbevételéhez viszonyított arányát.

(5) Az adóalap megállapításakor költségként, ráfordításként nem vehetõ

figyelembe

a) a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított belföldi adóhiány, egyéb

belföldi jogszabály megsértésébõl keletkezõ jogerõs befizetési kötelezettség

(adó, bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot,

b) a kötelezettség nélkül adott ajándék nyilvántartási értéke, a pénzbeli

támogatás, továbbá a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem

adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,

c) a társasági adó.

(6) Ingatlan hasznosítása esetén - a (7) bekezdésben foglaltakat kivéve - a

telephelynek betudható árbevétel: az ellenérték, a telephelynek betudható

költség: a továbbszámlázott üzemeltetési költség, az 1. és 2. számú melléklet

szerint megállapított értékcsökkenési leírás, a javítási és a karbantartási

költség, a telephelynek betudható ráfordítás: a beszerzési ár részét nem

képezõ adók, hozzájárulások bevallott összege, valamint az ingatlan

beszerzéséhez és felújításához felvett hitel beszerzési árba be nem számító,

adóévben esedékes kamata.

(7) Ingatlan értékesítése, apportálása esetén a telephelynek betudható

árbevétel az ellenérték, a telephelynek betudható költség a megszerzésre - az

1. és 2. számú melléklet szerint elszámolt értékcsökkenési leírással

csökkentve - igazoltan fordított összeg.

(8) A külföldi vállalkozó az árbevételérõl, bevételérõl és az ehhez

kapcsolódó, elismert költségérõl, ráfordításáról a számviteli törvény kettõs

könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint forintban köteles nyilvántartást

vezetni. A külföldi pénznemben keletkezett árbevételt, bevételt, költséget,

ráfordítást a számviteli törvény elõírásai alapján kell forintra átszámítani.

A külföldi szervezet adóalapja

16. §

(1) Külföldi szervezet adóalapjaként a részére belföldi személy, valamint a

külföldi vállalkozó belföldi telephelye által kifizetett, a jövedelemszerzés

helye alapján belföldrõl származónak minõsülõ következõ bevételeket kell - a

(2) bekezdésben foglaltak kivételével - figyelembe venni:

a) nyújtott hitel (kölcsön) kamata,

b) kötvény kamata,

c) belföldön végzett elõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért

(kiállításokért) járó díj,

d) jogdíj.

(2) Az adóalap meghatározásánál bevételként nem kell figyelembe venni a

Magyar Köztársaság és a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamatot, a

belföldön bejegyzett pénzintézet által fizetett kamatot, ide nem értve, ha a

pénzintézet megbízás alapján lebonyolító tevékenységet folytat.

(3) A külföldi pénznemben keletkezett bevételeket a Magyar Nemzeti Bank

hivatalos - pénzügyi teljesítés napján érvényes - devizaárfolyamán kell

forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar

Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az Adó és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal

által a Magyar Közlönyben közzétett, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a

forintra történõ átszámításkor figyelembe venni.

A társasági adóalap módosításának különös szabályai

17. §

(1) Az adózónak jogutód nélküli megszûnésekor

a) a számviteli törvény 39. §-ának (1), valamint (3) és (4) bekezdése

alapján az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztéssel, valamint a

nyilvántartott értékvesztés összegével az adózás elõtti eredményét

csökkentenie kell,

b) egyszeres könyvvitel alkalmazása esetén - az egyéb módosító tételeket is

figyelembe véve - az adózás elõtti eredményét növelnie kell a megszûnésig

keletkezett, a számviteli törvény elõírása szerint a pénzügyi rendezéskor

bevételnek minõsülõ, megszûnésig be nem folyt (a követelések között

nyilvántartott) összeggel, továbbá a vásárolt készletek záróállományával -

függetlenül attól, hogy az adózó a meglévõ készlet ellenértékét kiegyenlítette

vagy sem - és a fizetett elõleg összegével; csökkentenie kell a számviteli

törvény szerint a pénzügyi rendezéskor költségnek, ráfordításnak minõsülõ, a

megszûnésig ki nem egyenlített tartozással és a kapott elõleggel,

c) kettõs könyvvitel vezetése esetén az adózás elõtti eredményét növelnie

kell azzal az összeggel, amellyel a tárgyi eszköz és az immateriális javak

könyv szerinti értéke meghaladja a számított nyilvántartási értéket,

csökkenteni kell azzal az összeggel, amellyel a számított nyilvántartási érték

a könyv szerinti értéket meghaladja.

(2) Az adózó átalakulásakor

a) a jogutód a jogelõdnél nyilvántartott értékvesztéssel növelt összeget

mutatja ki ezen a címen; több jogutód esetén a jogelõdnél nyilvántartott

értékvesztést a vagyonmérleg alapján megosztott, az értékvesztés alapját

képezõ készletek, befektetések, értékpapírok arányában meg kell bontani,

b) a jogelõdnek módosítania kell az adózás elõtti eredményét az (1)

bekezdés c) pontja szerinti összeggel.

(3) Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésrõl a kettõs könyvvezetésre tér

át, az áttérés évében

a) az egyszerûsített mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékébõl a

kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás

elõtti eredményét növelnie kell,

b) a kapott elõleg címen az elõzõ adóévi adóbevallásában figyelembe vett,

az adóévben kötelezettségként kimutatott összeggel csökkentenie, a fizetett

elõleg címen figyelembe vett, az adóévben követelésként kimutatott összeggel

növelnie kell az adózás elõtti eredményét.

(4) Az adózónak, ha a kettõs könyvvezetésrõl az egyszeres könyvvezetésre

tér át, az áttérés évében

a) a mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem

beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás elõtti eredményét

csökkentenie kell,

b) az elõzõ évi beszámolóban a kötelezettségek között kimutatott (kapott)

elõleggel növelnie, a vásárolt készletek, illetve a követelések között

kimutatott (adott) elõleggel csökkentenie kell az adózás elõtti eredményét.

(5) Az egyéni cégbõl átalakult adózó, ha átalakulását megelõzõen a személyi

jövedelemadó törvény hatálya alá tartozott, a (3) bekezdésben foglaltak

alkalmazása mellett

a) az átalakulás idõpontjáig keletkezett és addig nem rendezett elhatárolt

veszteséggel a 18. §-ban foglaltak szerint csökkentheti az adózás elõtti

eredményét, azzal, hogy az öt éves idõtartamot a keletkezés idõpontjától kell

számítania,

b) az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott saját tõke növekményével a 8.

§ (1) bekezdésének i) pontja szerint növeli az adózás elõtti eredményét.

(6) A felszámolási eljárás hitelezõkkel történt egyezség alapján való

megszûnése esetén az adózónak, az eljárás befejezõ napjára elkészített

vagyonmérlegében szereplõ saját tõke és a felszámolás kezdõ napját megelõzõ

napra készített beszámolójában szereplõ saját tõke különbözetével, az eljárás

befejezése évérõl készített adóbevallásában

a) növelnie kell az adózás elõtti eredményét, ha a felszámolás idõszaka

alatt a saját tõke növekedett,

b) csökkentenie kell az adózás elõtti eredményét, ha a felszámolás idõszaka

alatt a saját tõke csökkent.

(7) Jogutód nélküli megszûnésnek minõsül, ha az adózó - az átalakulás miatti

megszûnést kivéve - bármely okból kikerül e törvény hatálya alól, továbbá,

ha a székhelyét külföldre helyezi át.

(8) Nem minõsül megszûnésnek, ha az adózó forintról devizára, devizáról

forintra történõ könyvvezetésre tér át, valamint ha a 2. § (2) bekezdés g)

pontjában meghatározott belföldi személy azért nem minõsül adózónak, mert nem

ér el a vállalkozási tevékenységbõl bevételt, vagy nem számol el ehhez

kapcsolódóan költséget, ráfordítást.

Veszteségelhatárolás

18.i§

(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív (a továbbiakban:

elhatárolt veszteség), ezzel az összeggel az adózó a következõ öt adóévben - a

(2)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve - döntése szerinti

megosztásban csökkentheti az adózás elõtti eredményét.

(2) A jogelõd nélkül létrejött adózó a vállalkozási tevékenység megkezdése

évének és az azt követõ két adóévnek az elhatárolt veszteségébõl - kivéve a

számviteli törvény szerint aktiválható alapítási, átszervezési költséget - az

(1) bekezdésben megjelölt idõtartam alatt figyelembe nem vett résszel az

ötödik adóévet követõen is csökkentheti az adózás elõtti eredményét.

(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi adóévekrõl áthozott

elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt

veszteségek levonásánál a korábbi adóévekrõl áthozott veszteségeket kell

elõször figyelembe venni.

(4) A mezõgazdasági ágazatba sorolt adózó az elhatárolt veszteséget az

adóévet megelõzõ két adóévben befizetett adójának önellenõrzéssel való

módosításával is rendezheti, oly módon, hogy a megelõzõ két adóév adózás

elõtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem

él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két adóév

terhére, a fennmaradó részre az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt veszteségelhatárolást pénzintézet nem

alkalmazhatja.

(6) Ha a privatizációs lízingszerzõdés idõtartama alatt az adózónál

vagyonvesztés történik vagy a törlesztés meghiúsul és az állam nevében

szerzõdõ azonnali hatállyal nem mondja fel a szerzõdést, a vagyonvesztés vagy

a törlesztés meghiúsulása évében az adózó az (1) - (2) bekezdésben foglalt

veszteségelhatárolást nem alkalmazhatja.

(7) Jogutódlás melletti megszûnés esetén a jogelõdnél keletkezett és az

adózás elõtti eredmény csökkentéseként még figyelembe nem vett, elhatárolt

veszteségre - az (1) bekezdés szerinti idõtartamba a jogelõdnél eltelt idõt is

beszámítva - az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók, feltéve, hogy a

jogutódnál nem szerez(nek) 50 százalékot meghaladó részesedést olyan

tulajdonos(ok), amely(ek) az átalakulás idõpontjában az átalakulásban

érintett adózó(k)nak nem volt(ak) tulajdonosa(i). Ezzel a lehetõséggel a

jogutód(ok) utoljára abban az adóévben élhet(nek), amelyben megfelelt(ek) az

új tulajdonos(ok) részesedésére elõírt feltételnek. Több jogutód esetén az

elhatárolt veszteséget olyan arányban kell megosztani, amilyen arányban a

vagyonmérleg alapján a jogutód(ok) az átértékelt vagyonból részesednek.

(8) Az (1) bekezdés rendelkezése a vállalkozási tevékenység megkezdésének

évét követõ harmadik adóévben, és az azt követõ adóévekben keletkezett

negatív adóalapra az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az

adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások

együttes értékének 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,

ha a feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges beruházás üzembehelyezésének

elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.

(9) E § alkalmazásában a külföldi vállalkozó nem minõsül jogelõd nélkül

létrejött adózónak.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

19.i§

(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti szerzõdésekben -

ideértve a gazdasági tevékenységgel összefüggõ szaktanácsadást és a mûszaki-

gazdasági szolgáltatást, valamint a kölcsönt és a hitelt is - (általános

forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket

alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható

körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, a

szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével

a) az adózók kölcsönös nyilatkozat alapján az adóbevallásban módosíthatják,

b) az adóhatóság az ellenõrzés során módosítja,

az adózás elõtti eredményt.

(2) A szokásos piaci árat a következõ módszerek valamelyikével kell

meghatározni:

a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az

ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy

szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;

b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár a

terméknek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történõ

értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és

aszokásos haszonnal;

c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az

önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;

d) az adózó által kialakított egyéb módszer alapján, ha az adózó

bizonyítja, hogy a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem

határozható meg és az egyéb módszer az adott esetben megfelelõbb.

(3) A szokásos piaci ár alkalmazásánál - mivel a körülmények nem

összehasonlíthatóak - az egymás között érvényesített árak eltérhetnek azon

ellenértéktõl, amelyet egyébként független felek esetén alkalmaznának,

amennyiben a méretüknél fogva piaci hátrányban lévõ adózók közös beszerzés és

értékesítés érdekében kapcsolt vállalkozásokat hoznak létre, és e kapcsolt

vállalkozások közötti tartós szerzõdések révén a versenyhátrány megszüntetését

kívánják elérni.

(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet

végzõ független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

(5) E § alkalmazásában terméknek minõsülnek az értékpapírok és az

immateriális javak is.

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

III. FEJEZET

A társasági adó mértéke

20. §

(1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív

adóalap 18 százaléka.

(2) A külföldön tevékenységet végzõ esetében a társasági adó

a) 10 millió forintot meg nem haladó adóalap esetén annak 1 százaléka,

b) 10 millió forintot meghaladó adóalap esetén 100 ezer forint és a 10

millió forint feletti adóalap 0,5 százaléka együttesen.

Adómentesség

21. §

(1) Nem kell az adót megfizetnie

a) az olyan alapítványnak, közalapítványnak, amely az adományozók

részére adózás elõtti eredménycsökkentésre jogosító igazolást adhat ki, a

társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a

lakásszövetkezetnek, ha a - gazdálkodására vonatkozó külön jogszabályok

elõírása szerint és a 4. számú mellékletben foglaltakat figyelembevéve

nyilvántartott - vállalkozási tevékenységébõl elért bevétele nem haladja meg

az adóévben elért összes bevételének 10 százalékát, de legfeljebb 10 millió

forintot,

b) a közhasznú társaságnak és a vízitársulatnak a támogatásként,

juttatásként véglegesen átadott pénzeszköz összegével, valamint a térítés

nélkül átadott eszköz számított nyilvántartási értékével csökkentett adóalap

olyan része után, amelyet a közhasznú társaságnál a közhasznú tevékenységbõl

elért bevétel, vízitársulatnál a közfeladatként végzett tevékenységbõl elért

bevétel képvisel az összes bevételen belül,

c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, amennyiben a pénztár

kiegészítõ vállalkozási tevékenységbõl származó bevétele nem haladja meg a

pénztár összes bevételének a 20 százalékát.

(2) A közhasznú társaság és a vízitársulat az adókedvezményeket az

adómentességgel csökkentett társasági adó arányában érvényesítheti.

(3) A közhasznú társaság, jogutód nélküli megszûnésekor, az (1) bekezdés b)

pontjának rendelkezéseit nem alkalmazhatja.

Beruházási adókedvezmények

22. §

(1) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelõ összegû beruházási

adókedvezményt vehet igénybe az 1995. december 31-ét követõen megkezdett,

legalább 1 milliárd forint értékû, termék-elõállítást szolgáló beruházás

üzembe helyezésének évét követõ 5 adóév közül azokban az adóévekben,

a) amelyekben a megelõzõ adóévhez viszonyítva az export árbevételét 25

százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy

b) amely évekre számítva olyan értékû export árbevételt ér el, amelyet az a)

pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el

kellett volna érnie.

(2) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelõ összegû beruházási

adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követõen megkezdett,

legalább 1 milliárd forint értékû, kereskedelmi szálláshely létesítését

szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követõ 5 adóév közül azokban az

adóévekben,

a) amelyekben a megelõzõ adóévhez viszonyítva az árbevételét 25 százalékkal,

de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy

b) amely évekre számítva olyan értékû árbevételt ér el, amelyet az a)

pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el

kellett volna érnie.

(3) A kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel vagy

cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó

az adónak a (4) bekezdés szerint megállapított teljes összegét beruházási

adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1995. december 31-ét

követõen megkezdett és az üzembe helyezést követõen ott üzemeltetett

a) termék-elõállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követõ 5

adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben export vagy KSH besorolási rend

alapján mezõgazdasági tevékenységbõl származó árbevételét a megelõzõ adóévhez

viszonyítva

aa) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1

százalékkal növeli,

ab) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás

értéke 5 százalékával megegyezõ összeggel növeli,

b) kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe

helyezésének évét követõ 5 adóévben.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott adókedvezmény az adónak a beruházás

üzemeltetési helye szerinti, a beruházás megkezdésekor kiemelt térségnek,

vállalkozási övezetnek minõsülõ térségben (övezetben) folytatott

termékelõállító és kereskedelmi szálláshely szolgáltató tevékenységbõl

származó árbevételnek az összes árbevételhez viszonyított arányával számított

összege.

(5) Az (1) - (3) bekezdésekben meghatározott adókedvezmény utoljára a 2002.

évi adóalap utáni adóból vehetõ igénybe.

(6) Nem élhet az (1)-(5) bekezdésben meghatározott adókedvezménnyel az az

adózó, amelynek a kormány a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény

1994. évben hatályos rendelkezése alapján adókedvezmény igénybevételét

engedélyezte, kivéve ha ez utóbbi jogáról az adóhatóságnak 1997. március 31-

éig írásban tett bejelentéssel lemondott.

Térségi adókedvezmények

23. §

(1) A beruházás értéke hat százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet

igénybe az üzembehelyezés évében

a) a kiemelt térségben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál

bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a székhelyen, telephelyen üzembe

helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,

b) a vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál

bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a székhelyen, telephelyen üzembe

helyezett és ott üzemeltetett gép és épület értéke után.

(2) A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az adózó által

üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastruktúrális beruházás értéke hat

százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet igénybe az adózó az üzembe

helyezés évében.

(3) A (1)-(2) bekezdés alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi

pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha az adózó a gép, épület vagy

infrastruktúrális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés

napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi.

(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben üzembe

helyezett, korábban még használatba nem vett gép, infrastruktúrális beruházás

értéke alapján, a vállalkozási övezetben a vállalkozási övezetté minõsítést

követõen üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, épület,

infrastruktúrális beruházás értéke alapján vehetõ igénybe, ha annak

értékcsökkenési leírását az adózó a 2. számú melléklet rendelkezései szerint

számolja el.

(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap

utáni adóból vehetõ igénybe.

Az adókedvezmények igénybevételének szabályai

24. §

(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 22. § (3)

bekezdése és a 30. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100

százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 30. §

(5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.

(2) A 22. § (3) bekezdése alapján igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett

adóból - legfeljebb annak 70 százalékáig - érvényesíthet adókedvezményt az

adózó a 22. § (1) és (2) bekezdésében, a 23. §-ban, a 30. § (5) bekezdés c)

pontjában foglaltak szerint, valamint az az adózó, amely a 30. § (5) bekezdés

a) és d) pontja alapján az adóévben 100 százaléknál kisebb mértékû

adókedvezményre jogosult.

(3) A 4. § 28. pontja szerinti külföldön tevékenységet végzõ nem vehet

igénybe adókedvezményt.

(4) Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehetõ igénybe.

A fizetendõ adó

25. §

A fizetendõ adó a 20. § szerint megállapított társasági adó, csökkentve az

adókedvezményekkel és a 29. § rendelkezésének figyelembevételével a külföldön

megfizetett társasági adóval (annak megfelelõ jövedelemadóval).

ELJÁRÁSI ÉS ADÓELÕLEG FIZETÉSI SZABÁLYOK

IV. FEJEZET

A külföldi szervezet adókötelezettségének teljesítése

26. §

(1) A külföldi szervezet esetében a 20. § szerinti mértékkel számított

társasági adót a kifizetõ, illetve a külföldi vállalkozó belföldi telephelye

levonással állapítja meg, fizeti meg és errõl igazolást ad a külföldi

szervezet részére.

(2) A külföldi szervezet az (1) bekezdés szerint levont és befizetett

társasági adóból az egyezmény alapján õt megilletõ visszatérítést, az

illetõsége szerinti ország adóügyekben illetékes hatóságától kapott, az

illetõségét igazoló, hitelesített, magyar nyelvû dokumentum, továbbá a levont

adóról kapott igazolás alapján az adóhatóságtól visszaigényli.

Az adóelõleg bevallásának és fizetésének szabályai

27. §

(1) Az adózónak - a (3), az (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével -

az adóévet megelõzõ adóévrõl szóló adóbevallással egyidejûleg az adóév július

1-jétõl az ezt követõ év június 30-áig terjedõ idõszakra a társasági

adóelõleget is be kell vallania, az esedékességi idõre esõ összeget is

feltüntetve.

(2) Az adóelõleg

a) az adóévet megelõzõ teljes évben változatlan formában mûködõ adózónál az

elõzõ adóévi fizetendõ adó összege,

b) az adóévet megelõzõ évben jogelõd nélkül vagy átalakulással létrejött

adózónál az elõzõ adóév fizetendõ adójának a mûködés naptári napjai alapján

egész évre számított összege.

(3) Az adóévben átalakulással létrejött adózó az átalakulás napjától

számított 30 napon belül köteles a jogelõd által az adóévre bevallott

adóelõlegbõl számított (az átalakulás formájától függõen: azzal egyezõ,

összesített, megosztott) adóelõleget bevallani, és ennek alapján köteles, a

bevallás esedékességének napjától az adóévet követõ év június 30-áig

adóelõleget fizetni. E rendelkezés alkalmazásában a részleges átalakulással

érintett szövetkezetnek a jogutódra vonatkozó elõírások szerint kell eljárnia.

(4) A külföldi vállalkozó esetében az adóelõleg alapja az elõzõ adóévre

fizetett adó, ha az elõzõ adóéve a naptári évtõl eltért, a mûködése naptári

napjai alapján egész évre számított összeg.

(5) A könyvvezetés pénznemének évközbeni változtatása a bevallott

adóelõleget nem érinti.

(6) Megszûnésekor az adózónak nem kell adóelõleget bevallania.

(7) Az adóelõleg a (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel

a) havonta, egyenlõ részletekben esedékes, ha a bevallott adó meghaladja a

3 millió forintot;

b) negyedévente, egyenlõ részletekben esedékes, ha a bevallott adó

legfeljebb 3 millió forint.

(8) A mezõgazdasági és erdõgazdálkodási ágazatba sorolt adózónál

a) az adóév elsõ negyedévében az éves adóelõleg 10 százaléka, a második

negyedévében 20 százaléka, a harmadik negyedévében 30 százaléka, a negyedik

negyedévében 40 százaléka esedékes, ha a bevallott adó legfeljebb 3 millió

forint,

b) az adóév elsõ negyedévében az éves adóelõleg 3,3 százaléka, a második

negyedévében 6,6 százaléka, a harmadik negyedévében 10 százaléka, a negyedik

negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha a bevallott adó meghaladja a

3 millió forintot.

(9) A külföldi vállalkozónál az adóelõleg negyedévente egyenlõ részletekben

esedékes.

(10) Az adóelõleget az adózónak - kivéve, ha külföldi vállalkozó, vagy

egyszeres könyvvitelt vezetõ - az adóévi várható fizetendõ adó összegére ki

kell egészítenie.

(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia a 2. § (2)

bekezdés e), f) és g) pontjában felsorolt adózónak, továbbá a külföldön

tevékenységet végzõnek és a külföldi szervezetnek.

HARMADIK RÉSZ

OSZTALÉKADÓ

V. FEJEZET

28. §

(1) A kapott (realizált) osztalék után az osztalékban részesülõ 20 százalék

mértékû osztalékadót köteles fizetni.

(2) Mentes az osztalékadó alól az e törvény hatálya alá tartozó belföldi

illetõségû osztalékban részesülõ.

(3) Az osztalékból a kifizetõ a kifizetés napján állapítja meg, vonja le az

osztalékadót és azt az adózás rendjérõl szóló törvény elõírása szerint

bevallja és megfizeti. A kifizetõ az adó levonásáról az osztalékban

részesülõnek igazolást ad.

(4) A kifizetõ állapítja meg az osztalékadót, és azt az adózás rendjérõl

szóló törvény elõírása szerint bevallja és megfizeti, abban az esetben is, ha

az osztalék teljesítése nem pénzben történik. Ilyen esetben a kifizetõ az

osztalék összegérõl és a megállapított adóról igazolást ad az osztalékban

részesülõnek, és a megfizetett osztalékadót a könyveiben a követelések

között tartja nyilván.

(5) Nem kell az osztalékadót a kifizetõnek megállapítania, megfizetnie,

levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetõségû

osztalékban részesülõ belföldön, már mûködõ gazdasági társaság - ideértve az

osztalékot fizetõ gazdasági társaságot is - jegyzett tõkéjének az emelésére

fordít, vagy amellyel belföldön újonnan alakuló gazdasági társaság

alapításában vesz részt, feltéve hogy a külföldi illetõségû osztalékban

részesülõ rendelkezése alapján a kifizetõ azt közvetlenül erre a célra

utalja, adja át.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott osztalék után az osztalékadó fizetési

kötelezettség

a) a jegyzett tõke csökkentésére hozott döntés alapján, vagy

b) a jegyzett tõkének megfelelõ részvény, üzletrész értékesítésekor,

vagy

c) a társaság megszûnésekor

válik esedékessé.

(7) A kifizetõnek le kell vonnia az osztalékadót a belföldi illetõségû

osztalékban részesülõnek fizetett osztalék azon részébõl, amely készpénzben

került kifizetésre, vagy amelyet nem a belföldi illetõségû osztalékban

részesülõ belföldi pénzintézetnél vezetett bankszámlájára utal.

(8) A kifizetõ a (4) bekezdés alapján megfizetett osztalékadónak arra a

részére, amely meghaladja a külföldi illetõségû osztalékban részesülõt az

egyezmény alapján terhelõ osztalékadót, a külföldi illetõségét igazoló - az

illetõsége szerinti ország adóhatóságától származó - okirat benyújtásával az

adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt terjeszthet elõ.

(9) A külföldi illetõségû osztalékban részesülõ állapítja meg, vallja be és

fizeti meg az osztalékadót, ha az osztalékhoz nem kifizetõtõl jut hozzá.

(10) Az osztalékelõlegre az osztalékra elõírt rendelkezéseket kell

alkalmazni azzal, hogy az osztalékelõlegbõl levont adónak és az osztalék

adójának különbözetét, az osztalék jóváhagyásakor a kifizetõ az adóhatóságnak

megfizeti vagy tõle visszaigényli, és egyidejûleg elszámol az osztalékban

részesülõvel.

NEGYEDIK RÉSZ

A KETTÕS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE

VI. FEJEZET

29. §

(1) A belföldi illetõségû adózónak a külföldön ténylegesen megfizetett

(levont) és a számviteli elõírások szerint ráfordításként elszámolt társasági

adóval (annak megfelelõ jövedelemadóval) növelnie kell a társasági adó

alapját.

(2) A társasági adó megállapításakor

a) az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön

adóztatható jövedelmet, ha az egyezmény így rendelkezik,

b) egyezmény hiányában, vagy ha az egyezmény az adó beszámításáról

rendelkezik, levonható a társasági adóból adóvisszatartás formájában a

külföldön megfizetett adó.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerint levont összeg nem haladhatja meg az

adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak azt a hányadát, amennyit a

külföldi jövedelem az adóalapban képvisel.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldrõl származó jövedelmet e

törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldrõl

származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel

összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldrõl származó

jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhetõ költségeket, adózás

elõtti eredményt növelõ, csökkentõ tételeket.

ÖTÖDIK RÉSZ

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

VII. FEJEZET

30. §

(1) A társasági adóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény

(a továbbiakban: Ta tv.) következõ rendelkezéseit változatlan feltételek

mellett alkalmazni kell, ha a gazdasági esemény 1996. december 31-éig

megtörtént:

a) a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés d) pontja, valamint az 5. § (4)-(5) bekezdése

az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontjának figyelembevételével,

b) a 4. § (3) bekezdés j) pontja, valamint az 5. § (12) bekezdése, az 1994.

évi LXXXIII. törvény 13. § (3) bekezdésének figyelembevételével, azzal, hogy

a lízingszerzõdés lejárat elõtti megszüntetése esetén növelni kell az

adóalapot a lízingszerzõdéshez kapcsolódó idõbeli elhatárolás ráfordításként

elszámolt összegével, ha azt az adózónak nem térítették meg,

c) a 4. § (3) bekezdés s) pontja és az 5. § (9) bekezdése,

d) a 19. § (16) bekezdése.

(2) A Ta tv. 6. §-ának elõírásai szerint elhatárolt veszteség az adózás

elõtti eredménybõl az elhatárolás idõpontjában érvényes feltételek szerint

írható le.

(3) A Ta tv. 5. § (3) bekezdése szerinti 1997. január 1-jén nyilvántartott

értékvesztésnek az adózás elõtti eredménybõl való levonására e törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy, ha az adózó valamely

eszközcsoportot érintõen az eszközönkénti nyilvántartás alapján él a

levonással, akkor az eszközcsoport 1997. január 1-jén nyilvántartott

értékvesztését 3 adóév alatt egyenlõ részletekben vonhatja le az adózás

elõtti eredménybõl.

(4) A Ta tv. 5. §-a (11) bekezdése alapján adómentesként nyilvántartott

saját tõke az 1997. év január 1-jei állomány nyitó értéke.

(5) A Ta tv. vonatkozó rendelkezései alapján adókedvezményt a társasági

adóból a következõ feltételekkel lehet érvényesíteni:

a) a 12. §, a 3. § 4., 5., 6., 7., 16. és 17. pontja változatlan

feltételekkel érvényesíthetõ, figyelemmel e törvény 24. §-ának

rendelkezéseire,

b) a 14/B. § és a 14/C. § rendelkezését az eredeti feltételek szerint lehet

alkalmazni, figyelemmel az 1994. évi LXXXIII. törvény 13. § (5) bekezdés b)

pontjának, az 1996. évi ... törvény ... §-ának, valamint e törvény 24. §-ának

rendelkezéseire,

c) a 13. § (1) bekezdését az 1996. december 31-éig megkötött hitelszerzõdés

alapján elszámolt kamatra alkalmazni lehet, figyelemmel az 1993. évi IC.

törvény 16. § (1) bekezdés d) pontjára, az 1995. évi CVI. törvény 18. § (3)

bekezdésére, valamint az e törvény 24. §-ának rendelkezéseire,

d) az 1993. évi IC. törvény 11. §-ával törvénybe iktatott 14/A. § (2) és

(3) bekezdése alapján a kormány által egyedileg engedélyezett adókedvezmény az

engedélyben és a 190/1994. (XII.31.) Kormányrendeletben foglaltak szerint

vehetõ igénybe, figyelemmel e törvény 24. §-ának rendelkezéseire.

(6) Az 1997. évben június 30-áig jogerõs fizetési meghagyás alapján kell az

adóelõleget teljesíteni, illetve június 1-je elõtti átalakulás esetén a 27. §

(3) bekezdésében foglaltak alkalmazásakor a jogelõd jogerõs fizetési

meghagyása alapján kell a jogutódnak az adóelõleget bevallania.

(7) Az 1996. évi fizetendõ adó alapján történõ adóelõleg bevallásakor, az

1996. évi fizetendõ adót csökkenteni kell a - kiegészítõ adóból igénybevett

kedvezményekkel csökkentett - kiegészítõ adóval, és növelni az így

megállapított összeg 20 százalékával.

(8) Nem kell a 28. § alapján osztalékadót megállapítani

a) a jegyzett tõke leszállítása miatt, ha a jegyzett tõke emelése az 1995.

vagy 1996. évi adózott eredménybõl történt, feltéve, hogy arról a döntést

1997. május 31-éig meghozták és a jegyzett tõke emelését - ha jogszabály

kötelezõvé teszi - 1997. június 30-áig bejelentették a cégbíróságon, továbbá

feltéve, hogy a jegyzett tõke leszállítására nem kerül sor a döntés, illetve

- bejegyzési kötelezettség esetén - a bejegyzés évét követõ 3 naptári éven

belül,

b) az 1997. és az 1998. évi adózott eredmény elszámolásakor megállapított

osztaléknak arra a részére, amelynek a forrása az 1995. elõtti adóévekben

keletkezett eredménytartalék,

c) a jegyzett tõke 1997. és 1998. évi leszállításakor, vagy a befektetésnek

1997. és 1998. évi megszûnés miatti kivonásakor, az osztaléknak arra a

részére, amely az 1995. elõtti adóévekben keletkezett.

(9) Az e törvény 5. § (6) bekezdésének rendelkezését - az 1996. évben

évközben benyújtott adóbevallást kivéve - az 1996. évrõl benyújtott

adóbevallásnál is alkalmazni kell.

(10) A 8. § (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásakor, a Ta tv. 4. § (3)

bekezdés t) pontja szerinti elõírások alapján, az 1993. január 1-jétõl 1996.

december 31-éig nyújtott kölcsönt is figyelembe kell venni.

(11) Az 1997. adóévben az adózó az adózás elõtti eredményét csökkentheti a

számviteli törvény 45. § (14) bekezdése alapján bevételként elszámolt

céltartaléknak az 1996. évi adózás elõtti eredmény csökkentéseként a Ta tv. 5.

§ (1) bekezdése alapján számításba vett összeget meghaladó részével.

(12) Az egyszeres könyvvitelt vezetõ 1997. évben csökkentheti a társasági

adó alapját az 1996. december 31-ére készített egyszerûsített mérlegben

kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem beruházási célra

beszerzett készlet értékével.

(13) Ahol a törvény a társasági adókötelezettséggel összefüggésben korábbi

évekre utaló rendelkezést tartalmaz, ott ez alatt értelemszerûen a Ta. tv.

elõírásait is érteni kell.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

VIII. FEJEZET

31. §

(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a

(2) bekezdésben foglaltak kivételével - elsõ ízben az 1997. évi adóalap

megállapítására és az 1997. évi társasági- és osztalékadó kötelezettségre kell

alkalmazni.

(2) Az 1996. évi eredménybõl jóváhagyott - egyszeres könyvvitelt vezetõnél

pedig az 1996. évben kifizetett - osztalék után a Ta. tv. 9. §-a alapján

kiegészítõ adót kell megállapítani. Nem kell az egyéni vállalkozónak az 1996.

évben hatályos Ta. tv. 9. §-a (3) bekezdés d) pontja alapján kiegészítõ adót

fizetnie, ha 1997. január 1. napjától a tevékenysége megszüntetése nélkül,

egyéni vállalkozóként a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti

adózást alkalmazza.

(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi a 4. § 11/a) pontjában

foglaltaknak megfelelõ országok nevét.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény;

b) a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény

26. § (3)-(5) bekezdése;

c) az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggõ

jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 6. § (2) és (3)

bekezdése, valamint 7. § (1) és (2) bekezdései;

d) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló

1992. évi LXXIII. törvény;

e) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény és a társasági

adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1993. évi LIII.

törvény 2. és 3. §-a;

f) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI.

törvény 73. § (1), (3) és (4) bekezdése;

g) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló

1993. évi IC. törvény;

h) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 84. § (1)

bekezdésének o) és p) pontja;

i) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló

1994. évi LXXXIII. törvény;

j) a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésérõl szóló 1994. évi CIV.

törvény 65. §-a;

k) a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról és

kiegészítésérõl szóló 1995. évi XX. törvény 8. §-a;

l) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló

1995. évi XLVIII. törvény 6. §-a;

m) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló

1995. évi CVI. törvény a 19. § kivételével;

n) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 157. § (1)

bekezdése;

o) a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló 1995. évi CXXI.

törvény módosításáról szóló 1996. évi ... törvény ... § -a.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a (2) és (3) bekezdése

helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) E törvény hatálybalépése után a társasági adóról és az osztalékadóról

szóló 1996. évi ... törvény 4. §-ának 28. pontjában meghatározott, külföldön

tevékenységet végzõ - a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan -

devizakülföldinek minõsül attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott 4. §

28. pontjában - az adókedvezmény igénybevételéhez - elõírt valamennyi feltétel

egyidejû teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.

(3) A (2) bekezdésben említett devizakülföldi a devizabelföldiek bérét és

egyéb juttatását csak felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán

elhelyezett konvertibilis fizetõeszköz átváltásából származó forint terhére

fizetheti ki."

b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló

1991. évi IV. törvény 41/A § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

/(1) A megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatási

rehabilitációjának elõsegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás

fizetésére köteles:/

"a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi .........

törvény 2. §-a (2) bekezdésének a) - d) pontjában meghatározott adózó, "

c) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény

73. § (2) bekezdése a következõk szerint módosul:

"(2) A nem természetes személy támogató által a pénztárnak juttatott pénzbeli

és nem pénzbeli adomány olyan közérdekû kötelezettségvállalásnak minõsül,

amely megfelel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi ....

törvény 8. § (1) bekezdés n) pontja szerinti feltételeknek és a 3. számú

melléklet 5. b) pontja szerinti kivételnek."

d) ahol jogszabály a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvényt említi,

ott az alatt ezt a törvényt kell érteni.

1. számú melléklet

az 1996. évi ................ törvényhez

Az értékcsökkenési leírás szabályairól

1. E törvény alkalmazásakor az adóalapnál a számviteli törvény szerint

elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírást, de

legfeljebb a 2. számú mellékletben meghatározott leírási kulcsok jegyzéke

alapján és az e melléklet szabályainak alkalmazásával megállapított összeget

lehet érvényesíteni. Ha a mellékletek ugyanazon eszközre több szabályt is

tartalmaznak, akkor az adózót a módszerek között választási lehetõség illeti

meg.

2. Értékcsökkenési leírást az üzembehelyezés napjától a megsemmisülés, a

hiány feltárás, a selejtezés, illetve értékesítés, apportálás (ideértve az

átalakulást is) napjáig (a továbbiakban: állománycsökkenés) lehet elszámolni.

Ha az üzembehelyezés, illetve az állománycsökkenés az adóévben évközben

valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét arányosan kell

kiszámítani arra az idõszakra, ameddig az adott adóévben az eszköz állományban

volt.

3. Az értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköz megszerzésével,

elõállításával, bõvítésével, felújításával kapcsolatban felmerült költségeket.

4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, az erdõ,

a képzõmûvészeti alkotás beszerzési ára, elõállítási költsége után, kivéve az

5/b) pontban foglaltakat, a hulladék tárolásra igénybevett földterületet,

telket és a meliorációt. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a

telek beszerzési értékét el kell különíteni.

5. A számviteli törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenési

leírás érvényesíthetõ

a) az immateriális javaknál,

b) a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél,

c) az ipari park közmûnek minõsülõ - út, víz- és csatornaellátás,

energiaellátás, távközlés célját szolgáló - tárgyi eszközeinél,

d) a bányászatban a kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek,

építmények, speciális gépek, berendezések, felszerelések, a föld alatti

bányatérségek és építmények, valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és

az igénybevett földterület esetében,

e) a százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti, valamint a

2. számú melléklet IV. fejezetének a) pontja szerinti 33 százalékos kulcs alá

sorolt tárgyi eszközök esetében.

6. Az 1995. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem

vett, ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés

esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ.

7. A bérbeadó eszközei között kimutatott, bérbeadott épület, építmény és

ültetvény esetében 10 százalék, minden egyéb bérbeadott tárgyi eszköz után

30 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet a bérbeadó.

8. A vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál

bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a vállalkozási övezetté minõsítést

követõen ott üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett épület

esetében 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást érvényesíthet.

9. Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adózó a számított nyilvántartási értéket

értékcsökkenési leírásként számolja el az immateriális javak, az

üzembehelyezett tárgyi eszközök

a) értékesítése, selejtezése, megsemmisülése, hiánya esetén;

b) más gazdasági társaságba apportként történõ bevitelekor;

c) térítés nélküli átadása esetén, ha

ca) az átadást jogszabály írja elõ;

cb) az átadás a 8. § (1) bekezdésének n) pontjában említett célokra és

feltételekkel történt, olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott

rendelkezés alapján figyelembe vett összeggel együttvéve sem az adózás elõtti

eredmény húsz százalékát;

cc) az átadás magánszemély részére történt és az a személyi jövedelemadóról

szóló törvény alapján természetbeni juttatásnak minõsül;

cd) az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kis értékû

ajándéknak minõsül;

ce) az átadott saját elõállítású tárgyi eszköz a szokásos üzleti

kapcsolatban mintakollekciónak minõsül.

10. Terven felüli értékcsökkenési leírást a számviteli törvény alapján

elszámolt összegben lehet érvényesíteni

a) a vagyoni értékû jog esetében akkor, ha a szerzõdés módosulása miatt a

jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthetõ,

b) kísérleti fejlesztés esetén akkor, ha a befejezett kísérleti fejlesztés

révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, megszüntetik vagy az

eredménytelen lesz.

11. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a vállalkozási övezetben

székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel

rendelkezõ adózó által a vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe

helyezett, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök

- kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt - beszerzési értéke

után, ha az adózó a tárgyi eszköz beszerzési értékét a 7. § (1) bekezdés e)

pontja alapján egyösszegben elszámolta.

2. számú melléklet

az 1996. évi ............... törvényhez

Leírási kulcsok jegyzéke

I. ÉPÜLETEK

Az épület jellege leírási kulcs %

1. Hosszú élettartamú szerkezetbõl 2,0

2. Közepes élettartamú szerkezetbõl 3,0

3. Rövid élettartamú szerkezetbõl 6,0

A felsorolt csoportokon belül az épületek mûszaki ismérvek szerinti

besorolása:

A csoport meg-nevezése Felmenõ (függõleges) teherhordó Kitöltõ (nem teherhordó) falazat Vízszintes te-herhordó szer-kezet

szerkezet (közbensõ és tetõfödém, ill.

egyesített te-herhordó tér-

elhatároló tetõ-szerkezet)

Hosszú élettartamú szerkezet Beton- és vas-beton-, égetett Tégla, blokk, panel öntött Elõregyártott és monolit vas-beton

tégla-, kõ, kohósalak- és acél- falazat, fém-lemez, üveg-beton és acéltartók közötti kitöltõ elem,

szerkezet profil-üveg valamint boltozott födém

Közepes élettartamú szerke-zet Könnyûacél- és egyéb fémszer- Azbeszt, mûanyag és egyéb Fagerendás (borí-tott és sûrû-

kezet, gázszilikát szerkezet, függönyfal gerendás), mátrai födém, könnyû

bauxit-beton szerkezet, tufa- és acél-födém, ill. egyesített acél

salak-blokk szerkezet, fûrészelt tetõszerkezet könnyû kitöltõ

faszer-kezet, vályogfal szigetelt elemekkel

alapokon

Rövid élettartamú szerkezet Szerfás és deszka-szerkezet Deszkafal, lemez-keretbe sajtolt Szerfás tapasz-tott és egyéb

vályog-vert falszerkezet, lapfal egyszerû fal-födém

ideiglenes tégla-falazat

Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentõ

alapján kell meghatározni.

Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az

épülettõl függetlenül, a gépeknél megadott leírási kulcsokkal is el lehet

számolni.

Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket

kiszolgáló vezetékek leírását az épülettõl függetlenül, a gépeknél, illetve

vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.

II. ÉPÍTMÉNYEK

Az építmény jellege leírási kulcs %

Ipari építmény 2,0

Mezõgazdasági építmény 3,0

Melioráció 10,0

Mezõgazdasági tevékenységet végzõ adózónál a bekötõ- és 5,0

üzemi út

Közforgalmi vasút és kiegészítõ építményei, ideértve az 4,0

iparvágányokat is

Egyéb vasúti építmény (elõvárosi vasút, közúti 7,0

villamosvasút, metróvasúti pálya stb.)

Vízi építmény 2,0

Híd 4,0

Elektromos vezeték, ideértve a távközlési hálózat vezetékeit 8,0

is

Kõolaj- és földgázvezeték, gázvezeték 6,0

Gõz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték 4,0

Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezeték 25,0

Egyéb, minden más vezeték 3,0

Alagút és földalatti építmény (a bányászati építmény 1,0

kivételével)

Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0

Hulladéktároló 20,0

Minden egyéb építmény 2,0

ebbõl: a szemétégetõ 15,0

Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a

fogyasztás, vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során

keletkezõ olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a

hulladék tulajdonosa, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül vissza

a keletkezéséhez vezetõ tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik.

A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre

értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni.

Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseirõl szóló jogszabály

alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthetõ beruházás.

III. ÜLTETVÉNY

Ültetvény csoportok leírási kulcs %

1.csoport: alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy

szilva, szõlõ, szõlõanyatelep, mandula, mogyoró 6,0

2. csoport: õszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke

komló, gyümölcsanyatelep 10,0

3. csoport: spárga, málna, szeder, torma 15,0

4. csoport: dió, gesztenye 4,0

Az ültetvények támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, s

ezért az ültetvénnyel azonos leírási kulccsal kell elszámolni. Az ültetvény

kerítése viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minõsül.

IV. GÉPEK, BERENDEZÉSEK, FELSZERELÉSEK, JÁRMÛVEK

a) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök

1. Szerszámgépekbõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések:

ITJ 34-bõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések

2. Irányítástechnikai és általános rendeltetésû számítástechnikai gépek,

berendezések:

ITJ 48

3. Ipari robotok:

ITJ 35-81-1

4. Mérõmûszerekbõl, irányítástechnikai készülékekbõl az átviteltechnikai, az

ipari különleges vizsgálómûszerek és a komplex elven mûködõ különleges mérõ

és vizsgáló berendezések:

ITJ 47-58, 47-86 és 47-88

5. Ügyviteltechnikai eszközök:

ITJ 46-7

6. Napkollektor:

ITJ 25-94-bõl

7. Fluidágyas szénportüzelésû berendezések, valamint mezõgazdasági és

erdõgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelõ hõfejlesztõ

berendezések:

ITJ 32-39-bõl

8. Hulladékmegsemmisítõ, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések:

ITJ 33-81

9. Szennyvíz-, élõvíztisztító és fertõtlenítõ készülékek és berendezések:

ITJ 33-83

10. Szennyezõanyag leválasztását, szûrését szolgáló berendezések:

ITJ 36-11-bõl és a 36-13-ból, az ITJ 69-99-45

11. Elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerû közegbõl

szennyezõanyag leválasztást szolgáló szûrõk, porleválasztók, és abszorpciós

gáztisztítók:

ITJ 36-14, és a 36-19-bõl, 36-34-bõl, 36-35-bõl

12. Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:

ITJ 46-2

b) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök

Jármûvek

ITJ 41

c) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök

Minden egyéb - az a)-b) pontban fel nem sorolt tárgyi eszköz.

3. számú melléklet

Az 1996. ...............évi törvényhez

Jellemzõen elõforduló, nem a vállalkozás érdekében felmerülõ költségek,

ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem számít a vállalkozási,

a bevételszerzõ tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak -

kivéve, ha az a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni

juttatásnak minõsül - különösen:

1. az adózó által 1996. december 31. napját követõen

a) 6 millió forintot meghaladó beszerzési értéken használatba vett, üzembe

helyezett személygépkocsi javítási, karbantartási költségébõl, biztosítási

díjából a kötelezõ gépjármûfelelõsség-biztosítás kivételével, továbbá a terv

szerinti értékcsökkenési leírásból a 6 millió forintot meghaladó értékkel

arányos összeg,

b) személygépkocsihoz kiegészítésként (külön számlával) beszerzett tartozék,

kiegészítõ értéke és ezek beszerelési, javítási költsége, kivéve, ha a

tartozék, a kiegészítõ a személygépkocsi eredeti beszerzési árában szereplõ

felszerelés cseréjét szolgálja;

2. a számla általános forgalmi adó nélküli értékének a 20 százaléka, ha a

külön jogszabályban meghatározott értéket meghaladó kiadást igazoló számla,

egyszerûsített számla (számlát helyettesítõ okmány) szerint az ellenérték

kifizetése készpénzben történt, azzal, hogy ezt a rendelkezést az említett

külön jogszabály hatálybalépését követõ 180. naptól teljesített kifizetésekre

kell alkalmazni. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a számla,

egyszerûsített számla kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve -

magánszemély;

3. tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítése, apportálása esetén az

ellenértéket meghaladó számított nyilvántartási érték, készlet értékesítése,

apportálása esetén az ellenértéket meghaladó könyv szerinti érték, ha a

bevételként elszámolt összeg kevesebb a könyv szerinti érték 50 százalékánál.

Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó az értékesítést a szokásos

üzleti tevékenységeként végzi.

4. az értékpapírnak a beszerzéstõl számított két éven belüli elidegenítése

esetén - ideértve az apportot is - az elszámolt árfolyamveszteségnek, egyéb

ráfordításnak az a része, amely abból keletkezett, hogy az értékpapír

beszerzési és/vagy eladási ára a gazdasági esemény megtörténtekor a 19. §

szerint meghatározott szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladó mértékben

eltért. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó csõd- vagy

felszámolási eljárás alatt álló részvénytársaság által kibocsátott részvényt

értékesít a szokásos piaci ár alatt, feltéve, hogy a részvény legkésõbb a

csõd- vagy felszámolási eljárás kezdõ napját megelõzõ 180. napon került az

adózó tulajdonába;

5. a térítés nélkül átadott eszköz (immateriális javak, tárgyi eszköz,

befektetett pénzügyi eszköznek minõsülõ részesedés, értékpapír és forgóeszköz)

könyv szerinti értéke, immateriális javak és tárgyi eszközök esetében

számított nyilvántartási értéke, a nyújtott szolgáltatás általános forgalmi

adó alapot képezõ összege, továbbá a térítés nélküli átadás,

szolgáltatásnyújtás miatt felmerült, ráfordításként elszámolt általános

forgalmi adó azzal, hogy ezekkel az értékekkel nem kell az adózás elõtti

eredményt növelni, ha

a) az átadás jogszabály elõírása alapján történt, ideértve azt is, ha a

térítés nélküli átadás a közmû (út, víz- és csatorna, energiaszolgáltatási,

távközlési létesítmény) üzemeltetésre történõ átadásával együtt valósul meg,

b) az átadás a 8. § (1) bekezdésének na) pontjában említett célokra és

feltételekkel történt olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott

rendelkezés alapján ráfordításként figyelembe vett összeggel együttvéve sem

az ott meghatározott értéket,

c) az átadott eszköz az általános forgalmi adóról szóló törvény elõírása

szerint kis értékû ajándéknak minõsül,

d) az átadott saját elõállítású eszköz a szokásos üzleti kapcsolatban

mintakollekciónak minõsül;

6. a továbbképzés címen felmerült költség, kivéve a munkaviszonyban álló, a

személyesen közremûködõ tag és a választott tisztségviselõ továbbképzésének

költségét;

7. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó

szolgáltatás ellenértéke, ha az alapjául szolgáló írásbeli szerzõdésbõl,

megállapodásból, a szolgáltatás jellege és tartalma, valamint - igazolás

hiányában - a szerzõdés tényleges teljesülése nem állapítható meg. Az adóévben

ugyanazon személytõl ugyanazon jogcímen igénybevett szolgáltatások

ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;

8. a 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékû tárgyi eszköz selejtezése

miatt ráfordításként - egyszeres könyvvitelt vezetõnél értékcsökkenési

leírásként - elszámolt nyilvántartási érték, ha a selejtezés ténye

dokumentumokkal hitelt érdemlõen nincs alátámasztva;

9. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazás, a szállás díja, külföldi

kiküldetés esetén az utazás, a szállás, a lakás bérleti díja címén felmerült

összeg, továbbá az errõl szóló kormányrendelet szerint a magánszemélynél

naponta számított, igazolás nélkül elismert költség, ha az utazásra vonatkozó

dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél,

tartózkodási idõ, a tényleges szakmai és szabadidõprogram aránya stb.) valós

tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak

látszólagosan hivatali, üzleti.

4. számú melléklet

az 1996. évi .......... törvényhez

Az alapítványnál, a közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a

köztestületnél, a lakásszövetkezetnél, a közhasznú társaságnál végzett

kedvezményezett tevékenységrõl

A

Alapítványnál, közalapítványnál, társadalmi szervezetnél és köztestületnél

végzett kedvezményezett tevékenységek

Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy

ezt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem minõsül

vállalkozási tevékenységnek

1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a

pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam

által kibocsátott értékpapír hozama;

2. a kizárólag az alapítványi, a közalapítványi célú, illetve a társadalmi

szervezet, köztestület célja szerinti tevékenységet szolgáló immateriális

javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítése;

3. a következõ tevékenységek végzése

SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken

végzett szolgáltatások

SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása

SZJ 012200 Különleges rendeltetésû erdõk és területek gondozása

SZJ 0813 Diákotthoni, kollégiumi ellátás

SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés

SZJ 14215 Mûemlékvédelem

SZJ 142312 Környezeti elemek, környezet- és egészségkárosító tényezõk

mérése, vizsgálata, elemzése

SZJ 1441-bõl Munkaerõ-közvetítés, - kölcsönzés és kapcsolódó tanácsadás,

amennyiben a szolgáltatás igénybe vevõje munkanélküli

SZJ 16 Oktatás

Kivéve:

SZJ 1633 Felsõfokú továbbképzés

SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás

SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás,

vizsgáztatás

SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás

SZJ 165900 Oktatást kiegészítõ egyéb szolgáltatás

SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény 16/A.

§ (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások, az ott

meghatározott feltételekkel

SZJ 1713 Szociális ellátás

SZJ 181 Szennyvíz- és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás

SZJ 19 Szórakoztató kulturális és sport szolgáltatás

kivéve:

SZJ 191500 Hangfelvétel készítés

SZJ 191623 Könnyûzenei hangverseny

SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei, táncmûvészeti

és vegyes elõadás

SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás

SZJ 195 Egyéb pihenõ - szórakoztató szolgáltatás

4. az üdültetés (SZJ 08143), ha a szervezett - kedvezményes - üdültetési

célt szolgáló létesítményt gyermek és ifjúsági, illetve a munkavállalók

üdültetését biztosító alapítvány, közalapítvány üzemelteti, ideértve az

egészségkárosodottak, fogyatékosok, munkanélküliek üdültetését is;

5. az alapítvány, a közalapítvány a társadalmi szervezet és a köztestület

cél szerinti tevékenysége, függetlenül attól, hogy a tevékenységet a 3. és 4.

pont tartalmazza vagy nem.

B

Lakásszövetkezet kedvezményezett tevékenysége

Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy

ezt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem minõsül

vállalkozási tevékenységnek

1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a

pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam

által kibocsátott értékpapír hozama;

2. a belsõ szolgáltatás.

C

Közhasznú társaság által végzett kedvezményezett tevékenységek

SZJ 01111-bõl Növénytermesztési és kertészeti szolgáltatásból a

nemzeti génvagyon részét képezõ növényfajták

génmegõrzése, a génmegõrzés technológiájának

fejlesztése: vonal- és fajtagyûjtemény, törzsállomány,

illetve törzsültetvény (kivéve: nemesítõi

munkagyûjtemény)

SZJ 01112-bõl Állattenyésztési szolgáltatásból õshonos állatfajták

tartása, génmegõrzése

SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken

végzett szolgáltatások

SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása

SZJ 012200 Különleges rendeltetésû erdõk és területek gondozása

SZJ 0442 Nyersanyag visszanyerése hulladékból

SZJ 054200 Megújuló energiahordozók (nap, szél, vegyi stb.

energiákat hasznosító) járulékos szolgáltatásai

SZJ 055110 Ivóvízszolgáltatás

SZJ 09121 Helyi, kötöttpályás személyszállítás

kivéve: SZJ 091215 Libegõvel, siklóval stb. történõ

személyszállítás

SZJ 09122 Menetrendszerû közúti, távolsági személy-szállítás

SZJ 09124 Menetrendszerû közúti, helyi személy-szállítás

SZJ 111-bõl Saját vagy bérelt ingatlan hasznosításából saját vagy

bérelt mûemléki ingatlan hasznosítása

SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés

SZJ 142120 Település és tájtervezés

SZJ 14215 Mûemlékvédelem

SZJ 142160 Területfejlesztés- és rendezési tervezés

SZJ 142275 Környezetvédelmi szakmai tervezés, szakértés

SZJ 142312 Környezeti elemek (föld, levegõ, víz, zaj, rezgés stb.)

környezet-és egészségkárosító tényezõk mérése,

vizsgálata, elemzése

SZJ 1441-bõl Munkaerõ-közvetítés, -kölcsönzés és kapcsolódó

tanácsadás, amennyiben a szolgáltatás igénybe vevõje

munkanélküli

SZJ 16 Oktatás

kivéve:

SZJ 1633 Felsõfokú továbbképzés

SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás

SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás,

vizsgáztatás

SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás

SZJ 165900 Oktatást kiegészítõ egyéb szolgáltatás

SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény

16/A. § (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások

az ott meghatározott feltételekkel

SZJ 1713 Szociális ellátás

SZJ 19 Szórakoztató, kulturális és sport

szolgáltatás

kivéve:

SZJ 191500 Hangfelvétel készítés

SZJ 191623 Könnyûzenei hangverseny

SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei,

táncmûvészeti és vegyes elõadás

SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás

SZJ 195 Egyéb pihenõ - szórakoztató szolgáltatás

A közforgalom számára megnyitott út-, híd-, alagút fejlesztéséhez,

fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek

SZJ 06200 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás

SZJ 09412 Közutak, hidak, alagutak üzemeltetése

SZJ 1230 Adatfeldolgozás

SZJ 1240 Adatbanki szolgáltatás

SZJ 1421 Építészeti, építõmérnöki szolgáltatás és az ehhez kapcsolódó

mûszaki tanácsadás

SZJ 1422 Szakmai tervezés, tanácsadás

SZJ 1423 Mûszaki tesztelés és elemzés

SZJ 144980 Mûszaki-gazdasági dokumentálás

SZJ 1641 Szakmai oktatás

SZJ 192000 Hírügynökségi tevékenység

Az ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek

SZJ 042120 Gépek és berendezések technológiai szerelése

SZJ 043200 Gépek és berendezések javítása

SZJ 061000 Építõmesteri munkák, épületfenntartás és- korszerûsítés

SZJ 062000 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás

SZJ 063 Építési szakipari fenntartási szolgáltatás

SZJ 064100 Villanyszerelés

SZJ 064200 Vízvezetékszerelés

SZJ 064400 Fûtési, hûtési és más klimatikus rendszerek szerelése

SZJ 064900 Egyéb szerelõipari és épületgépészeti szolgáltatás

SZJ 069 Egyéb építõipari szolgáltatás

SZJ 091260 Közúti teherszállítás

SZJ 092220 Belvízi teherszállítás

5. számú melléklet

Az 1996. évi .....törvényhez

A társasági adóalanynak nem minõsülõ szervezetek

1. a Magyar Nemzeti Bank,

2. az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási

vállalat és a fogvatartottak foglalkoztatását végzõ jogutódja,

3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített

közhasznú társaság,

4. a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság,

5. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú

Társaság,

6. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság,

7. a jogszabályban meghatározott közszolgálati mûsorszolgáltatók,

8. a felszámolás kezdõ napjától a felszámolási eljárás alatt állók.

INDOKOLÁS

a társasági adóról és az osztalékadóról

szóló 1996. évi ... törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A Javaslat az 1992. évben hatályba léptetett társasági adóról szóló törvény

rendszerét megtartva, azt továbbfejlesztve, új törvényben fogalmazza meg a

társas vállalkozások jövedelemadózási szabályait és új adónemként -

forrásadóként - osztalékadót ír elõ a magánszemélyeket kivéve valamennyi

osztalékkedvezményezett számára.

A Javaslat öt részbõl áll. Az elsõ rész az általános rendelkezéseket, a

második rész a társasági adóra, a harmadik az osztalékadóra vonatkozó

elõírásokat tartalmazza. A negyedik részben fogalmazódnak meg a kettõs

adóztatás elkerülésére vonatkozó elõírások, végül az ötödik rész az átmeneti

és a hatályba léptetõ rendelkezéseket tartalmazza.

A Javaslat a gazdaságpolitikai célokkal - az infláció fokozatos

csökkentésével, a gazdasági növekedés fenntartásával - összhangban határozza

meg a társas vállalkozások jövedelemadózásának szabályait, és e szempontokat

figyelembe véve írja elõ az osztalékadózás feltételeit. E célok érdekében a

Javaslat a vállalkozások számára

- semleges adókörnyezetet kíván teremteni,

- a vállalkozási szférában maradó jövedelem adóterhét mérsékelõ megoldásokat

fogalmaz meg,

- a külföldi befektetõk gazdaságban való részvételét és mûködését biztosító

szabályokat alkot a semlegesség és az egyenlõ elbánás érvényesítésével.

A semleges adókörnyezet jelenti egyrészt a kedvezõ (18 százalékos) adókulcsot

és egyidejûleg e mértéknek a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó

vállalkozásokra történõ érvényesítését, másrészt a bevételek és a

ráfordítások azonos elvek szerinti meghatározását.

A tõkefelhalmozást a vállalkozásban (a vállalkozási szférában) maradó

jövedelem osztalékadó alóli mentesítése biztosítja.

A külföldi befektetõk jelenlétét a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló,

a nemzetközi gyakorlatban ismert szabályok alkalmazása segíti.

I.

Az általános rendelkezésekben a Javaslat megkülönböztet teljes körû és

korlátozott adókötelezettséget. A teljes körû adókötelezettséget - a

belföldön és külföldön végzett tevékenységbõl, belföldön vagy külföldön

befektetett vagyonból származó jövedelem adókötelezettségét - a belföldi

illetõségû adózókra állapítja meg. Ide tartozik a belföldi jogszabály

elõírása alapján létesített jogi személy és jogi személyiséggel nem

rendelkezõ gazdasági társaság, a szövetkezet, a jogi személyiségû

munkaközösség, az erdõbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, a szabadalmi

ügyvivõi iroda, az MRP szervezet, a közhasznú társaság és a vízitársulat.

Teljes körû adókötelezettséget ír elõ a Javaslat az alapítvány, a

közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a

lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, vagyis az ún.

nonprofit szervezetek számára is, ha az alapszabályban, alapító okiratban

meghatározott közcélú, közérdekû tevékenységen kívül, kiegészítõ jelleggel

olyan vállalkozási tevékenységet is végeznek, amely tevékenységet a Javaslat

az adott szervezetnél nem sorol a kedvezményezett tevékenységek közé.

A nonprofit szervezetekre javasolt megoldások alapvetõen nem térnek el az

1996. évben hatályos szabályoktól. A nonprofit törvény megalkotása és

hatálybalépése viszont érdemben érintheti e szervezetek adókötelezettségét és

az adománygyûjtés feltételeit. Ez elsõsorban abban nyilvánulhat meg, hogy a

kedvezményes adózás, adománygyûjtés, illetve ezek mértéke a - törvénnyel

létrehozott - Nonprofit Felügyelet által megállapított közhasznúsági foktól, a

nyilvánosság, az átláthatóság jellegétõl függõen majd eltérõ lehet.

Korlátozott adókötelezettséget ír elõ a Javaslat a külföldi illetõségû, azaz a

külföldi jogi elõírások alapján létesített jogi személyek, jogi személyiséggel

nem rendelkezõ társas cégek, személyi egyesülések, egyéb szervezetek számára a

magyarországi telephelyen folytatott vállalkozási tevékenységbõl elért,

telephelynek betudható jövedelem után. Ebben az esetben az adókötelezettség

független attól, hogy a telephely a jövedelmet belföldön vagy külföldön

végzett tevékenységbõl, belföldön vagy külföldön lévõ vagyon hasznosításából

érte el.

Végül korlátozott adókötelezettséget fogalmaz meg a Javaslat a külföldi

illetõségû társas cégek kamatból, jogdíjból, elõadói, mûvészeti és

sporttevékenységbõl, valamint bemutatókért járó díjból elért jövedelme után. A

korlátozott adókötelezettség ebben az esetben azt jelenti, hogy a felsorolt

jogcímen elért jövedelem után akkor áll fenn a társasági adókötelezettség, ha

a jövedelem forrása belföld és a kifizetõ belföldi, vagy a belföldön lévõ

telephely.

A Javaslat szerint nem alanyai a társasági adónak az 5. sz. mellékletben

felsorolt szervezetek.

II.

A Javaslatnak a társasági adókötelezettségre vonatkozó részei a - vállalkozási

tevékenységet társult formában, a tulajdonosoktól elkülönült vagyonnal

rendelkezõ szervezeti keretek között végzõ - vállalkozási jövedelem

adókötelezettségérõl, az adó alapjának a meghatározásáról, az adó mértékérõl,

az adómentességrõl, az adókedvezményekrõl, az adóelõleg- és az adófizetés

szabályairól rendelkeznek.

A társasági adó alapját a piacgazdaságú országok adótörvényei jellemzõen

kétféle módon határozzák meg. Az angolszász országokban a jövedelem levezetése

független a kereskedelmi mérlegben kimutatott - a tulajdonosok, a befektetõk

és a hitelezõk tájékoztatására szolgáló - eredménytõl. Az adóalap levezetését

az adótörvény határozza meg. Rendelkezik a számításba veendõ bevételekrõl, az

azokhoz tartozó költségek típusáról - és mértékérõl -, továbbá az adó

alapjának megállapítása során a bevételek és a költségek értékelésénél

alkalmazandó szabályokról.

A német modell a kereskedelmi mérlegre épít és az ott kimutatott eredmény

korrekciójával jut el az adó alapjához.

A Javaslat - az 1992. évtõl hatályos társasági adótörvény rendszerét

megtartva - a német megoldást követi. Az adóalapot a számviteli törvény

elõírása szerint kimutatott adózás elõtti eredménybõl kiindulva - azt

különbözõ tételekkel módosítva - vezeti le, melynek során figyelemmel van a

számviteli törvény 1997. évre tervezett módosítására is.

A Javaslat a vállalkozás fejlesztési forrásainak bõvítését a nemzetközi

összehasonlításban is alacsony adókulccsal, valamint az amortizáció

elszámolási szabályainak további liberalizálásával segíti. Emellett beruházás

és befektetésösztönzési célból, továbbá a hátrányos helyzetû régiók gazdasági

fejlõdésének elõsegítésére adókedvezményeket fogalmaz meg. A Javaslat

tekintettel van arra is, hogy az 1996. évben hatályos társasági adótörvény

több jogcímen lehetõséget adott adókedvezmény igénybevételére, amelyekkel a

vállalkozások számolnak döntéseik meghozatalakor. Ezeknek az igénybevételét a

Javaslat - az Alkotmány jogbiztonságra vonatkozó elõírását figyelembevéve - a

társasági adóról rendelkezõ részben és az átmeneti rendelkezések között

szabályozza.

III.

A Javaslat 20 százalék mértékû osztalékadót ír elõ az osztalékjövedelemre, ha

azt gazdasági társaságok, szövetkezetek és más intézményi befektetõk, továbbá

nem magánszemély külföldiek szerzik meg. (A magánszemélyek

osztalékjövedelmének adóztatásáról - e rendelkezésekkel összhangban - a

személyi jövedelemadó törvény rendelkezik.)

Ugyanakkor befektetésösztönzési és fejlesztésiforrás-bõvítési céllal a

belföldiek számára alanyi jogon adómentességet fogalmaz meg a Javaslat, s a

külföldi által realizált osztalék utáni adó megfizetése alól is mentességet

biztosít mindaddig, míg azt belföldön befektetésben tartja a külföldi.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belföldi által felvett osztalék

adómentességben részesül, vagyis az osztalék után mindaddig nem kell az

osztalékadót megfizetni, amíg ez a jövedelem nem kerül belföldi

magánszemélyhez vagy külföldi tulajdonoshoz.

Belföldi magánszemély esetében a befektetésösztönzés a személyi jövedelemadó

törvényben megfogalmazott eszközrendszerrel (befektetési adóhitel, a kamat

adóztatása, az árfolyamnyereség adózási szabályai, illetve a hosszútávú

biztosításokhoz kapcsolódó kedvezmények) valósul meg.

A külföldi befektetõk számára a Javaslat a nemzetközi egyezményekkel

összhangban, az egyezmény szerint a forrás országban érvényesíthetõ

osztalékadó alkalmazását írja elõ. A Magyarország által kötött hatályos

egyezményekben megfogalmazottak alapján ez jellemzõen 5-10 százalékos

adómértéket jelent.

Részletes indokolás

1. §-hoz

A Javaslat az 1. §-ban alapelveket fogalmaz meg, amelyekben

- hangsúlyozza, hogy az általános szabálytól eltérõ, kedvezményt jelentõ

elõírások a kedvezmény céljának megvalósulása mellett érvényesíthetõk,

azonban az adókikerülést szolgáló igénybevételük nem megengedett,

- kiemeli, hogy az adót csökkentõ kedvezményekkel (költségelszámolás, adóalap-

kedvezmény, adókedvezmény) - ugyanazon tételt érintõen - egy esetben lehet

élni, hacsak a Javaslat kifejezetten nem utal a halmozott igénybevétel

lehetõségére. Ilyen kivétel például a foglalkoztatott munkanélküli után

befizetett társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatás elsõ 12 hónapja

alatt, amellyel - amellett, hogy költségként kell elszámolni - az adóalap

külön is csökkenthetõ,

- megerõsíti, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezése "felülírja" a

Javaslat elõírásait. Ez azt jelenti, hogy ha a társasági adóról vagy az

osztalékadóról valamely - a Magyar Köztársaság által elfogadott - nemzetközi

egyezmény rendelkezést tartalmaz, s ez a rendelkezés az adózó számára

kedvezõen tér el a belföldi szabályoktól, úgy a nemzetközi egyezmény

elõírását kell alkalmazni. Nem jelenti a megfogalmazás ugyanakkor azt, hogy

ha a belföldi jogszabály nem ír elõ valamely jövedelemre adókötelezettséget,

vagy kedvezõbb adóztatásról rendelkezik, mint a nemzetközi egyezmény, akkor

a nemzetközi egyezmény szerinti - az adózó számára kedvezõtlenebb - elõírást

kellene érvényesíteni.

2-4. §-hoz

A 2. § az adó alanyait határozza meg külön a társasági adó [(1) - (3)

bekezdés] és külön az osztalékadó [(5)-(6) bekezdés] szempontjából. A

Javaslat a társasági adó alanyait adózóként az osztalékadó alanyait

osztalékban részesülõként nevesíti.

Megkülönbözteti a belföldi és a külföldi illetõségû adózót, valamint a

belföldi és a külföldi illetõségû osztalékban részesülõt. Az illetõség

megkülönböztetésének a teljes körû és korlátozott adókötelezettség

szempontjából van jelentõsége (3.§).

A 4. § a Javaslat késõbbi rendelkezéseiben használt fogalmakra ad

meghatározást, arra az esetre, ha az adózás rendjérõl szóló törvényben, a

számviteli törvényben vagy más jogszabályban nincs definíció, vagy ha a

fogalmat más jogszabályban (különösen a Polgári Törvénykönyvben, a gazdasági

társaságokról szóló törvényben) meghatározottól eltérõ tartalommal kell a

Javaslatban megfogalmazott rendelkezéseknél alkalmazni.

5. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza a társasági adókötelezettséget, továbbá az

adókötelezettség keletkezésének és megszûnésének idõpontját határozza meg.

Társasági adókötelezettséget a Javaslat a törvény hatálya alá tartozó belföldi

és külföldi személyek (továbbiakban: adózó) tágan értelmezett vállalkozási

tevékenységbõl származó jövedelmére ír elõ. Vállalkozási tevékenységként a

jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ gazdasági

tevékenységet jelöli meg.

Az adókötelezettség az elsõ kötelezettségvállalás idõpontjában - átalakulás

esetén (a jogutódnál) az átalakulás napjával - keletkezik. Az elsõ

kötelezettségvállalás napja az a nap, amikor az adózó a vállalkozási

tevékenységgel kapcsolatos elsõ jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi.

Az adókötelezettség befejezõdik a vállalkozás megszûnésének, átalakulás esetén

az átalakulás idõpontjának, és minden más esetben a törvény hatálya alóli

kikerülésnek a napján (pl. felszámolás alatt állóknál a felszámolás kezdõ

napján).

Eltérõ az adókötelezettség keletkezésének idõpontja a külföldi személy által

belföldön végzett építkezés esetén. Ha az építkezés idõtartama meghaladja a

három hónapot - nemzetközi egyezmény esetén az egyezményben elõírt idõtartamot

(jellemzõen 12 hónapot) -, az adókötelezettség visszamenõlegesen lép be az

építkezés kezdetének napjától.

Nincs összefüggés az adókötelezettség keletkezése és az adózó cégbírósági

bejegyzése között. Az adókötelezettség ugyanis a cégbírósági bejegyzés nélkül

is megkezdõdik, a be nem jegyzett adózók adókötelezettsége a cégbírósági

bejegyzés hiányától függetlenül fennáll.

A Javaslat rendelkezést tartalmaz azokra az esetekre is, amikor az adózó

számára a törvény nem ír elõ beszámolókészítési kötelezettséget. Ilyen eset

például, ha a cégbíróság az újonnan alakult vállalkozást a mérlegkészítés

idõszakáig nem jegyezte be, vagy ha a végelszámolás elkezdõdött, de még nem

fejezõdött be. Ilyenkor a naptári év végén könyvviteli zárlat alapján

megállapított adózás elõtti eredménybõl kiindulva kell az adóbevallási

kötelezettségnek eleget tenni. Az elõzõvel azonos az eljárási szabály a

jogelõd nélkül létrejött adózó cégbírósági bejegyzésének végleges

elmaradásakor is. A rendelkezéssel összefüggésben a Javaslat megfogalmazza mit

tekint adóévnek (a naptári évet vagy azt az idõszakot, amelyre az

adókötelezettség kiterjed; például az átalakulás évében a naptári év elsõ

napjától az átalakulást megelõzõ napig terjedõ idõszak egy adóév, s új adóév a

jogutódnál az átalakulás napjától a naptári év utolsó napjáig terjedõ

idõszak).

Az adókötelezettség megállapításához kapcsolódó eljárási szabály az is, hogy a

tényleges társasági adókötelezettséget a cégbírósági bejegyzést követõen

utólag, az egyes évekre külön-külön elkészített beszámoló alapján, meg kell

állapítani. A bejegyzés elutasítása esetén, átalakuláskor az átalakulás

napjától a bejegyzés megtagadásának a napjáig terjedõ idõszakra szintén az

egyes évekre külön-külön kell a beszámolót és ennek alapján a "végleges" adót

meghatározni. A könyvviteli zárlat és a beszámoló adatai alapján megállapított

adó különbözetét be kell vallani és pénzügyileg rendezni kell.

Ugyanúgy kell eljárni végelszámolás esetén is. Ilyenkor a végelszámolás alatt

könyvviteli zárlat alapján kell az eredményt megállapítani, s a végelszámolás

befejezésekor - akkor is, ha az megszûnés nélkül ér véget - beszámolót kell

készíteni, meg kell állapítani a társasági adót és el kell számolni az

adókülönbözettel. (Be kell vallani, be kell fizetni vagy vissza lehet

igényelni.)

6. §-hoz

A Javaslat e szakasza a belföldi illetõségû adózók adóalapját határozza meg

elõírva, hogy azt a számviteli törvény rendelkezései szerint megállapított

adózás elõtti eredménybõl kiindulva, ezt különbözõ tételekkel módosítva

kell megállapítani.

Ha az adózó a kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti könyveit a beszámoló

(éves beszámoló, egyszerûsített beszámoló) részeként elkészített

eredménykimutatás tartalmazza az adózás elõtti eredményt.

Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adózó az adózás elõtti eredményt - a

pénzforgalmi nyilvántartás alapján - az adóévi árbevétel és bevétel, valamint

az adóévi költségek és egyéb ráfordítások különbségeként mutatja ki. A

vásárolt készletek értéke - függetlenül attól, hogy azt az adóévben

felhasználták vagy nem - az adózás elõtti eredményt csökkenti. Lényeges

változás, hogy a jövõben a vásárolt készletek záró leltári értékével nem kell

módosítani az adóalapot. A vásárolt készletek értékét a költségek között el

kell számolni, ezért az adózás elõtti eredmény az ezzel csökkentett érték

lesz.

Az adóalap számszerûsítésekor az adózás elõtti eredményt módosítani kell a

Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-aiban megfogalmazott

csökkentõ, növelõ tételekkel.

Az általánostól eltér az adóalap megállapítása az alapítványnál, a

közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a köztestületnél, az egyháznál, a

lakásszövetkezetnél, a célszervezetnél, a kizárólag készfizetõ kezesség

vállalást folytató részvénytársaságnál, a Munkavállalói Résztulajdonosi

Program szervezeténél (MRP), a közhasznú társaságnál, a vízitársulatnál, a

külföldön tevékenységet végzõnél és a külföldi illetõségû adózónál.

7-8. §-hoz

A Javaslat e rendelkezéseiben

- a számviteli törvény liberálisabb szabályainak alkalmazását korlátozó, az

adóalap védelmét szolgáló elõírásokat fogalmaz meg (például: értékvesztés,

céltartalék, értékcsökkenési leírás),

- a kétszeres adózást vagy az adóelkerülést megakadályozó rendelkezéseket

tartalmaz a számviteli elszámolással összefüggésben (például: kapott

osztalék, végleges pénzeszközátadás),

- kedvezményt vagy szankciót jelentõ, illetve valamely nem kívánt

magatartástól való tartózkodásra késztetõ szabályokat ír elõ (például:

munkanélküliek foglalkoztatása, közérdekû adományok kedvezményezése, bírság,

büntetés figyelembevétele, a vállalkozás érdekében el nem ismert költségek

kezelése).

A Javaslat 7. §-ának elõírásai az adóalap megállapítása során a kiindulásul

szolgáló eredmény csökkentését teszik lehetõvé a következõk szerint:

1. A korábbi évek elhatárolt veszteségébõl - ami a negatív adóalappal egyezõ

érték - az adózó az adóévben a döntése szerinti összeget az eredménybõl -

legfeljebb annak mértékéig - levonhatja.

A Javaslat a 18. §-ban határozza meg azt az idõtartamot, ameddig a levonással

élni lehet, illetve azokat az eseteket, amelyekre a levonási lehetõség nem

érvényesíthetõ.

2. Az eredményt csökkenti a bizonytalanná váló követelésekre és a várható

kötelezettségekre - a számviteli törvény rendelkezése alapján - ráfordításként

elszámolt céltartalék.

Az elszámolhatóság mértékét azonban a Javaslat a határidõn túli követelések,

az elõlegként, a kölcsönként adott összegek megfizetésének napjához mért

késedelem idõtartama alapján határozza meg. A várható kötelezettségekre

(garanciális kötelezettség, korkedvezményes nyugdíj, végkielégítés) képzett

céltartalék levonhatóságát nem engedi meg. Kivétel ez alól a bányászatban, a

villamos energia ágazatban és a környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére

képzett céltartalék. Ebben az esetben a céltartalék elismert mértéke a

tárgyévben ráfordításként elszámolt összegnek az elõzõ adóévben e címen

képzett céltartalékot meghaladó része.

3. Az adóalapnál értékcsökkenési leírásként elszámolható mértéket a Javaslat a

számviteli törvényben megfogalmazott terv szerinti, valamint a vagyoni értékû

jog és a befejezett kísérleti fejlesztés terven felüli értékcsökkenési

leírásaként elszámolt, de maximum a Javaslat 1. és 2. számú mellékletében

meghatározott módon és mértékkel számított összegben határozza meg. A korlát

miatt elõfordulhat, hogy az immateriális javak, tárgyi eszközök

értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök megsemmisülésekor,

selejtezésekor, hiányakor az adótörvény szerinti nyilvántartási érték (amit a

Javaslat számított nyilvántartási értéknek nevez) több vagy kevesebb a

számviteli nyilvántartásokban kimutatott értéknél (amit könyvszerinti érték

kifejezéssel rövidít) ezért az eltéréssel módosítani kell az adóalapot. Ezt a

Javaslat két korrekcióval éri el: megengedi levonni az adóalapból az

adótörvény szerinti nyilvántartási értéket, de adóalapnövelést ír elõ a

számviteli nyilvántartási értékre. Ez a módosítás azért szükséges, hogy az

adózónál az elhasználódásig, az eszköz vállalkozásból való kivonásáig minden

esetben a tárgyi eszköz beszerzési értéke jelenjen meg eredménycsökkenésként.

A pénzforgalmi elszámolás sajátosságaiból adódik, hogy ezt a szabályt nem

kell kimondani az egyszeres könyvvitelt vezetõkre, ugyanis a számviteli

törvény is és az adótörvény is terv szerinti értékcsökkenési leírásként

kezeli az egyszeres könyvvitelt vezetõknél az immateriális javak, tárgyi

eszközök érékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök

megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a nyilvántartási értéket. Az

egyszeres könyvvitelt vezetõknél ezért a Javaslat nem is ír elõ kétszeres

korrekciót. Esetükben az adózás elõtti eredményt nem csökkenti az

értékcsökkenés, így csak levonási lehetõséget állapít meg számukra a Javaslat

az 1. és 2. számú melléklet szerinti mértékben .

4. A Javaslat - beruházásösztönzési céllal - lehetõséget ad arra, hogy a

vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkezõ adózó, ha új

gépet, berendezést, felszerelést, - személygépkocsi kivételével - jármûvet

helyez üzembe, a beszerzési értékkel - a használatbavételkor egyösszegben -

csökkentse az adóalapot. Ennek az elszámolásnak feltétele, hogy az adózó nem

él a gép értéke alapján a 6 százalékos mértékû adókedvezménnyel (23. §). Ez

nem jelenti azt, hogy így járhat el a számviteli elszámolásnál is. A

számviteli törvény alapján ugyanis az eszköz beszerzési értékét azokra az

évekre elosztva lehet évente értékcsökkenési leírást alkalmazni, amely években

az eszközt használni fogják. Ha az adózó ennek megfelel, akkor - bár az

adóalapnál már elszámolta az eszköz értékét - a számvitelben még nem nulla az

eszközérték, s reális leírást és reális elhasználódást feltételezve elveszti

az egyösszegû leírásból nyert elõnyét, ha az eszközt ezt követõen kivonja (pl.

értékesíti) a vállalkozásból.

5. A számviteli törvény rendelkezése szerint a készletek, a befektetések és

az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok esetében értékvesztést kell

elszámolni, ha a készlet piaci értéke a mérlegkészítéskor kisebb a könyv

szerinti értéknél, illetve ha a befektetés, az értékpapír a piac megítélése

alapján vesztett az értékébõl. Az értékvesztés az eredményt csökkenti. Az

adótörvény - az adóbevétel védelme érdekében - az értékvesztést csak a

felhasználással arányosan ismeri el. A Javaslat szerint az adózó dönthet

arról, hogy az eszközök értékvesztését csoportosan (készletek, befektetések,

értékpapírok), vagy egy-egy csoporton belül eszközönként tartja nyilván. Az

eszközönkénti nyilvántartás jelenthet egyedi eszközt vagy azonos típusú

eszközöket együtt (pl. valamennyi Pick részvényt vagy az egyes Pick

részvényeket külön-külön). Felhasználás a könyvviteli nyilvántartással egyezõ

nyitó érték, növelve az adóévi beszerzés, elõállítás, befektetés értékével és

csökkentve a záró értékkel.

6. A Javaslat a kétszeres adózás elkerülése érdekében megengedi az eredmény

csökkentését a bevételként elszámolt kapott osztalékkal, az ellenõrzött

külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével.

A Javaslat osztaléknak tekinti az adózott eredménybõl kapott, az eredmény

felhasználásáról hozott döntés alapján a tulajdonosoknak biztosított

jövedelmet.

Osztaléknak minõsül továbbá a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott

támogatás, juttatás, a más által átvállalt, bevételként elszámolt tartozás,

az elengedett követelés. A felsoroltak közé nem tartozik az állami

költségvetésbõl, az önkormányzattól a központi alapokból vagy államközi

megállapodás alapján visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás. Ez

a rendelkezés összefügg a számviteli törvény tervezett módosításával, amely

szerint a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott pénzeszközt - eltérõen

az 1996. december 31-éig hatályos elõírásoktól - bevételként kell elszámolni.

(Ezzel összefüggésben a visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénzeszköz

az eredményt csökkenti.)

Osztaléknak minõsül továbbá a cég megszûnésekor a vagyonfelosztási javaslat

szerint az adózót megilletõ vagyoni értéknek a befektetés nyilvántartási

értékét meghaladó része és a jegyzett tõke leszállításával kivont

vagyonnövekmény is.

Az osztalékra elõírt szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az

adózó az osztalékot nem készpénzben veszi fel, pl. jegyzett tõke

leszállításakor, jogutód nélküli megszûnéskor.

A külföldrõl kapott osztalékot az adóalapnál akkor nem lehet csökkentõ

tételként elszámolni, ha a külföldi személy (az osztalék fizetõje) a Javaslat

rendelkezése szerinti ellenõrzött külföldi társaságnak (4. § 11. pont)

minõsül.

Az a külföldi személy minõsül ellenõrzött külföldi társaságnak:

- amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy jövedelmére

jogszabály nem ír elõ társasági adó vagy annak megfelelõ

adókötelezettséget, vagy az adóévre elõírt adómérték legfeljebb 10 százalék

mértékû;

- amelynek a jegyzett tõkéjébõl az adóévben belföldi személy közvetlenül vagy

közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át, és az adóév

utolsó napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik.

Nem minõsül ellenõrzött külföldi társaságnak - akkor sem, ha alacsony az

adómérték - az a társaság, amelynek olyan országban van a székhelye, amely

országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettõs adóztatás

elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásáról.

Az ellenõrzött külföldi társaságtól kapott osztaléknak a belföldi

tulajdonosnál való megadóztatása (nem csökkenthetõ a kapott osztalékkal az

adóalap) az adóelkerülést hivatott megakadályozni.

A piacgazdaságokban az adókikerülést megakadályozó szabályozás során abból a

feltevésbõl indulnak ki, hogy független vállalkozások egymással piaci

feltételek szerint kötnek üzleteket. Ilyenkor adókikerülésrõl, a

jövedelmeknek az egyik adózótól a másik adózóhoz történõ átcsoportosításáról

nem lehet szó, hiszen ez nem áll egyik szereplõ érdekében sem. Adókikerülési

célzatú gazdasági konstrukciók kialakítása és ez alapján

jövedelemátcsoportosítás ennek következtében csak egymástól nem független

adózók között képzelhetõ el, és ezért itt indokolt az adóhatóság fokozott

figyelme.

Ezt felismerve épült be a Javaslatba a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó

transzferár szabály, amely minden kapcsolt vállalkozásra nézve alkalmazandó,

függetlenül attól, hogy az adott adózó mely adórendszer fennhatósága alá

tartozik. A problémát az alkalmazás nehézkessége okozza. A transzfer ügyek

általában bonyolultak és hosszadalmasak, sokszor rendkívüli nehézségeket okoz

annak bizonyítása, hogy a vállalkozások között alkalmazott árak nem szokásos

piaci árak. Legalább ilyen nehéz az adóalap módosításához a szokásos piaci ár

meghatározása. Érthetõ tehát az a törekvés, hogy lehetõség szerint s a

leginkább egyértelmûnek tekinthetõ ügyekben az eljárás egyszerûsödjék.

Ilyen - általában egyértelmûnek tekintett - eset az, amikor a kapcsolt

vállalkozások közül az egyik egy alacsony adómértéket alkalmazó országban

mûködik. Ilyenkor a transzfer ár vizsgálata helyett az alacsony adózású

országban lévõ vállalkozásnál felhalmozott jövedelmet a tulajdonos adóügyi

illetõsége szerinti ország megadóztatja, függetlenül attól, hogy az ilyen ki

nem osztott jövedelem az adózás általános nemzetközi szabályai szerint nem

lenne adóztatható.

A cél az, hogy ezáltal megakadályozzák az - egyébként a tulajdonos illetõsége

szerinti országban - adóköteles jövedelmek más országokban, kedvezõbb

adózási körülmények közötti felhalmozását és ezáltal az adó kikerülését.

Ennek a szabályozásnak része a Javaslat szerint a felosztott osztalék

adóalapkénti figyelembevétele is.

7. A mezõgazdasági célt szolgáló termõföld és az erdõ érték nélkül, vagy -

korábbi törvényekben meghatározott - igen alacsony értéken van nyilvántartva.

Értékesítéskor így irreálisan nagy nyereség keletkezik, amelynek adóztatása a

földek adásvételét akadályozhatja. Ezért a Javaslat az "elsõ értékesítésbõl"

származó eredményt nem vonja adó alá. A rendelkezés alkalmazása során

értékesítés mindaz a gazdasági esemény, amelyet a számviteli törvény az

értékesítés szabályai szerint számoltat el. Ide tartozik a csere és az apport

is.

8. A szakképzésben való részvételt ösztönzi a Javaslat azzal, hogy a

szakképzésben gyakorlati oktatást vállaló adózónál lehetõvé teszi az eredmény

csökkentését a foglalkoztatás ideje alatt. Tanulónként havi 3000 forint az

adóalap-csökkentési lehetõség abban az esetben, ha az adózó a szakképzõ

iskolai tanuló gyakorlati képzését az oktatási intézménnyel kötött

megállapodással, havi 6000 forint abban az esetben, ha jogszabályban

(szakképzési törvényben) meghatározott tanulószerzõdés alapján látja el.

9. A munkanélküliek alkalmazásának feltételeit könnyíti és ösztönzi a

Javaslatnak az az elõírása, amely az eredmény csökkentését engedi meg a

munkanélkülit foglalkoztató adózónál a munkanélküli bére után ténylegesen

befizetett társadalombiztosítási járulékkal. Ezzel a kedvezménnyel attól

függetlenül lehet élni, hogy egyébként a járulékot az adózó költségként

elszámolta.

10. A mezõgazdasági szövetkezetek a közös tulajdonban lévõ termõföldjeiket

törvényi rendelkezés alapján kötelesek "eladni" a kárpótlási jeggyel

rendelkezõknek, s a kapott kárpótlási jegyet címletértéken (a jegy

kibocsátáskori értéke) szerepeltetik a nyilvántartásaikban. Ugyanakkor, ha a

kapott kárpótlási jegyen a szövetkezet állami tulajdont vásárol, a kárpótlási

jegyet névértéken számítják be, ami a kamattal növelt érték.

A Javaslat figyelembe veszi, hogy a földértékesítés a szövetkezetek gazdasági

döntésétõl független, ezért a névérték és a címletérték különbségének

megfelelõ árfolyamnyereség adó alóli mentesítésérõl rendelkezik.

11. A képzõmûvészet közvetett támogatásaként, a mûalkotások vásárlásának

segítése céljából csökkenthetõ az adóalap a mûvészeti értékûnek minõsített

képzõmûvészeti alkotás beszerzésére fordított összeggel. Ezen a jogcímen az

adóalap-csökkentés korlátja a beruházási érték. A rendelkezés nem korlátozza

az adózók jogát abban, milyen képzõmûvészeti alkotást vásárolnak, de az

adóalap-csökkentés lehetõségét csak a mûvészeti értéket képviselõ alkotásokra

adja meg.

12. A szövetkezeti üzletrész tervezett megszüntetésének elõsegítése érdekében

- a Javaslat szerint - adóalap-kedvezménnyel élhet a szövetkezet a

visszavásárolt üzletrész bevonásakor elért nyereség (vagy annak egy része)

után, ha azt a fel nem osztható szövetkezeti vagyon növelésére fordítja. Ez

azt jelenti, hogy ez a nyereség tartósan a szövetkezeti tevékenység érdekében

hasznosul, osztalékként és más formában nem vonható ki.

A kedvezménynél nem kell különbséget tenni az üzletrész-tulajdonosok között

(nyugdíjas, kívülálló tag, stb.), valamennyi visszavásárolt és bevont

üzletrész esetében élni lehet vele. Megkötés viszont, hogy az adóalap-

csökkentés összegének a számszerûsítésekor az üzletrész névértéke címén a

szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépésérõl és az átmeneti

szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (átmeneti törvény) szerinti

vagyonnevesítés lezárásakor (a szövetkezet új típusú szövetkezetté

alakulásakor) véglegesített névérték vehetõ figyelembe, és az ehhez arányosan

számított vételárral csökkentett összeg vonható le az adóalapból. Nem

vonatkozik tehát a kedvezmény azokra a szövetkezetekre, amelyek 1992. évtõl

jogelõd nélkül alakultak, vagyis amely szövetkezeteknek nem kellett az

átmeneti törvény elõírásait alkalmazni. Nem vonatkozik a kedvezmény továbbá az

üzletrésznek arra a részére (és az ehhez tartozó vételárrészre), amelyet a

vagyonnevesítés lezárását követõen az adózás utáni eredménybõl létesített vagy

növelt a szövetkezet.

13. Az adóalap-csökkentésként elszámolható behajthatatlan követelést - az

adóalap védelme érdekében - a Javaslat konkrétan meghatározza. A

ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségbõl a következõ jogcímeken

felsorolt és elszámolt veszteség összegével lehet az eredményt csökkenteni:

- ha a követelés 5 évnél régebbi (elévült követelés),

- csõdeljárás, felszámolási eljárás keretében, valamint végelszámolás során

részben vagy teljesen meg nem térült, leírt követelés, amely összegbõl - ha

a felszámoló írásban közli, hogy várhatóan nem kerül kielégítésre - az

eljárás befejezése elõtt is lehet érvényesíteni,

- ha a kötelezett nem lelhetõ fel és ez hiteltérdemlõen bizonyított

(többszöri fizetési felszólítás eredménytelen, mert a címzett ismeretlen;

adóhatóság nem tartja nyilván a kötelezettet, stb.),

- ha a követelés végrehajtás keretében történõ rendezésekor csak részben

térül meg,

- ha a követelés érvényesítése drágább, mint a kimutatott követelés összege

és ez számítással alátámasztott.

Pénzintézetnél a követelés leírását - ha a követelésre kockázati céltartalékot

képzett - a Javaslat oly módon ismeri el "veszteségként", hogy a (részben,

egészben) kockázati céltartalékkal "biztosított" követelés leírásakor nem írja

elõ sem az adóalap növelését, sem a csökkentését. Ugyanezt lehetõvé teszi az

értékpapír-forgalmazónál is, ha törvény kockázati céltartalék képzést ír elõ

számára.

A Javaslat - azon túl, hogy meghatározza a behajthatatlan követelés címén

elszámolható összeget - a kétszeres adóztatás elkerülése érdekében -

megengedi az adóalap csökkentését a korábban csökkentõ tételként el nem ismert

hitelezési veszteségre befolyt, az adóévben bevételként elszámolt összeggel.

Ilyen lehet például, ha az adózó olyan követelést számolt el az egyik

adóévben, amely nem évült el és a következõ évben a kötelezett rendezi

tartozását.

14. A társasházak a közös tulajdonban lévõ helyiségek, földterületek

hasznosításából származó bevétel után a személyi jövedelemadó törvény

rendelkezései alapján teljesítik az adókötelezettséget akkor is, ha a

társasháznak nem magánszemély tagjai is vannak, vagy kizárólag nem

magánszemélyek a tagjai. A kétszeres adózás elkerülése végett a Javaslat

lehetõvé teszi a társasháztól kapott bevétel adóalapból való levonását.

15. A könyvvezetés és a beszámoló adatainak forintról devizára, illetve

devizáról forintra történõ áttérésekor az adózónál a számviteli törvényben

elõírt átszámítás miatt elszámolt negatív (árfolyam) különbözettel az adóalap

csökkenthetõ.

16. A kétszeres adózás elkerülését biztosítja a Javaslatnak az a rendelkezése,

amely megengedi az adóalap csökkentését a számviteli törvény elõírása szerint

bevételként kezelt, visszakapott, jóváírt bírsággal, egyéb jogkövetkezmények

alóli mentesítéssel. A korrekciós tétel elszámolásának feltétele, hogy az

adózó korábban adóalap-növelõ tételként számolta el a bírságot.

17. A Javaslat szerint 1997. január 1-jétõl az egyszeres könyvvitel szabályait

alkalmazóknak a kapott és az adott elõleget adózás szempontjából bevételnek,

ráfordításnak kell tekinteni. A számviteli törvény szerint ezeket a tételeket

a követelések és a tartozások között kell nyilvántartani mindaddig, míg az

elõleg alapjául szolgáló beszerzés, értékesítés, szolgáltatás nem teljesül

(amíg a végszámlát ki nem állítják). Az elõleget a teljesítéskor kell

költségként vagy bevételként elszámolni. A Javaslat a személyi jövedelemadó

szabályai szerint adózó egyéni vállalkozók jövedelem-nyilvántartásával való

azonosság biztosítása céljából írja elõ az adóalap csökkentését a fizetett

elõleggel, illetve teljesítéskor a kapott elõleggel.

18. A Javaslat szerint 1997. évtõl a kutatás és kísérleti fejlesztés címén az

adóévben felmerült és a számviteli törvény elõírásai szerint költségként

elszámolt összeg 20 százalékával az adózás elõtti eredmény csökkenthetõ, akkor

is ha a kutatás-kísérleti fejlesztés értékét az immateriális javak között

állományba veszi az adózó.

A Javaslat 8. §-a az adózás elõtti eredmény növelését eredményezõ elõírásokat

tartalmazza a következõk szerint:

1. A számviteli törvény az 1997. évtõl módosuló szabályai között céltartalék

képzését írja elõ a mérleg fordulónapján fennálló követelésekre a vevõk

fizetõképességének minõsítése alapján, valamint a jogszabályban elõírt -

késõbb esedékessé váló - garanciális kötelezettségre, a végkielégítésre, a

korkedvezményes nyugdíjra. Az adótörvény az adómentesen elszámolható

céltartalékképzést - az adóalap védelmének érdekében - korlátozza. A

korlátozás a követelések közül csak a határidõn túli követelések meghatározott

százalékát [8. § (2) bekezdés], a garanciális kötelezettségek közül a

környezetvédelem érdekében más törvényben (bányászati törvény, a villamos

energia termelésérõl, szállításáról, szolgáltatásáról szóló törvény, a

környezetvédelemrõl szóló törvény) elõírt rendelkezések szerint képzett

céltartalék növekményét engedi az adóalapnál érvényesíteni. Az ezt

meghaladóan, ráfordításként elszámolt céltartalékkal az adóalapot növelni

kell. Nem kell ugyanakkor az adóalapot növelni a számviteli törvény 27. § (3)

- (6) bekezdésében megfogalmazottak alapján képzett sajátos céltartalékokkal

(például: a pénzintézetek kockázati tartaléka, a biztosítástechnikai

tartalékok).

2. A Javaslat az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét -

fõszabályként - a számviteli rendelkezések alapján elszámolt terv szerinti

értékcsökkenési leírással egyezõen ismeri el, ugyanakkor leírási kulcsokat és

sajátos elszámolási szabályokat fogalmaz meg, amely alapján maximálja - a

költségként elszámolt értékeken belül - az elismert értékcsökkenési leírást.

Erre tekintettel azzal az összeggel, amelyet az adózó a számviteli törvény

rendelkezése szerint az adózás elõtti eredmény terhére elszámolt, az adóalapot

növelni kell.

Külön kezeli a Javaslat - a kettõs könyvvitelt vezetõknél - a tárgyi eszközök,

immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor, megsemmisülésekor,

selejtezésekor és hiányakor a számviteli törvény alapján ráfordításként

elszámolt - kivezetett - nyilvántartási értéket, amelyre elõírja az adóalap-

növelést. Ez a korrekció azzal függ össze, hogy a felsorolt gazdasági

események bekövetkezésekor az eszköz beszerzési értékébõl az adóalap

csökkentéseként még nem érvényesített nyilvántartási értékkel az eredményt

csökkenteni lehet.

3. A számviteli törvény rendelkezései alapján elszámolt értékvesztés

összegével az adóalapot növelni kell. A Javaslat a mérleg fordulónapján

meglévõ készletekre, befektetésekre és az egy évnél hosszabb lejáratú

értékpapírokra az adóévben elszámolt összes értékvesztés összegével egyezõen

írja elõ az adóalap növelését, összhangban azzal, hogy az értékvesztést csak a

felhasználással arányban, a felhasználásra jutóan engedi meg érvényesíteni.

4. A Javaslat az adóalap megállapításánál abból indul ki, hogy az adóztatandó

jövedelem meghatározásánál a vállalkozási és bevételszerzõ tevékenységgel és

jövedelemszerzéssel kapcsolatosan indokoltan felmerült, igazolt költségeket

lehet csak elszámolni. Nem minõsülnek ilyennek a 3. sz. mellékletben (a

részletezéseket a melléklethez fûzött indokolás tartalmazza) felsorolt címén

eredménycsökkenésként figyelembe vett tételek, és ezért ezekkel az eredményt

növelni kell.

5. A Javaslat nem teszi lehetõvé, hogy a bírságot, büntetést és az ezzel egy

tekintet alá esõ társadalombiztosítási járulék késedelmes fizetése miatti

pótlékot adómentesen számolhassa el az adózó, csökkentve ezzel a szankció

hatását. A költségként, ráfordításként elszámolt bírsággal, büntetéssel ezért

az eredményt meg kell növelni. Nem minõsül bírságnak a vállalkozások közötti

kapcsolatban felszámított késedelmi kamat, kötbér, s nem kell növelni az

adóalapot - késztetve ezzel az adó, a társadalombiztosítási kötelezettség

feltárására - az önellenõrzési pótlékkal.

6. A mesterségesen alacsony értékkel nyilvántartott termõföld és erdõ elsõ

értékesítése esetén az eladásból származó jövedelem nem adózik. A kétszeres

kedvezmény elkerülése végett a megváltási áron nyilvántartott termõföld, erdõ

értékesítésekor ráfordításként elszámolt nyilvántartási érték az adó alapját

növeli.

7. A szerencsejáték szervezésével foglalkozó adózónak, ha a közvetlen és a

közvetett költségei meghaladják a miniszteri rendeletekben meghatározott

értéket (lottó és totó esetében a fogyasztói ár 20 százalékát,

lóversenyfogadásnál a fogadásra feltett tétel teljes összegének 30 százalékát,

a bingójátéknál a játékszelvények árának 30 százalékát) - a tényleges

költségnek a számított költséget meghaladó részével növelnie kell az adóalapot

az adóalap védelme céljából.

8. Az adóelkerülés kizárása érdekében a hitelezési veszteségként - a

számviteli törvény rendelkezése alapján egyéb vagy rendkívüli ráfordításként -

elszámolt behajthatatlan követeléssel az adóalapot növelni kell. Ezt a

szabályt nem kell alkalmaznia a pénzintézetnek, értékpapír-forgalmazónak

akkor, ha a hitelezési veszteségként leírandó követelésre kockázati

céltartalékot képzett.

Ez a korrekció nem jelenti azt, hogy a társasági adót minden behajthatatlan

követelésre meg kell fizetni, hiszen a behajthatatlan követelést (4. § 5.

pont) a Javaslat elismeri eredménycsökkenésként.

9. Gazdasági társaságok és szövetkezetek átalakulásakor, ha az átalakulás

keretében a saját tõke felértékelésére sor kerül, a Javaslat rendelkezése

szerint az adózó az átértékelési különbözettel az átalakulást követõ három

adóévben, egyenlõ részletekben köteles az eredményt növelni. Ha a társaság a

megjelölt idõintervallumon belül jogutód nélkül megszûnik, az adóalapnál még

számításba nem vett teljes összeggel meg kell növelnie az eredményt.

A Javaslat arról is rendelkezik, hogy több jogutód esetén az átértékelési

vagyonkülönbözetet olyan arányban kell megbontani, amilyen arányban a

vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból részesednek.

A korrekciónak az az indoka, hogy a költségek között a jogutód a magasabb

eszközértéket fogja elszámolni. A három évre történõ megosztás közelít a

költségek felmerüléséhez.

10. A Javaslat - a nemzetközi gyakorlatot átvéve - a kamatként kimutatott,

úgynevezett rejtett osztalék kiszûrését szolgálja azzal, hogy a kapcsolt

vállalkozásnak minõsülõtõl (4.§ 23. pont) kapott hitel kamatának csak

meghatározott részét ismeri el ráfordításként. Az el nem ismert kamat a saját

tõke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre jutó kamattal azonos.

Saját tõkeként az elõzõ évi beszámolóban, illetve - újonnan alakulónál - a

nyitómérlegben kimutatott saját tõkét kell számbavenni, értékelési tartalék

nélkül. Ha az adózó könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az adózás elõtti

eredményt (vagyis nem rendelkezik beszámolóval), akkor a társasági

szerzõdésben, alapítói okiratban, alapszabályban rögzített jegyzett tõkéhez

kell a kölcsönt viszonyítania. A kölcsön összege a napi átlagos

kölcsönállomány összegével egyenlõ.

Ezt az elõírást az átmeneti rendelkezések alapján az 1993. évtõl kezdõdõen

nyújtott - és még fennálló - kölcsönökre is alkalmazni kell az 1993. és 1996.

években elõírt szabályok szerint, tekintettel arra, hogy (némi eltéréssel pl.

nem a kapcsolt vállalkozások között, hanem a 25 százalék részesedéssel bírókra

írta elõ a törvény a korrekciót) az 1996. december 31-éig hatályos társasági

adótörvény is adóztatta ezt a kamatot.

11. A Javaslat a reprezentációs költséget az árbevétel 0,5 százalékáig ismeri

el költségként. Ha ennél több az elszámolt költség, az elõírt mértéket

meghaladó összeggel az adóalapot növelni kell. A kétszeres adózás elkerülése

végett nem vonatkozik a korlátozás a reprezentációs költségnek arra a részére,

amely után az adózó természetbeni juttatás címen megfizette a (44 százalékos)

személyi jövedelemadót.

Az árbevételt a 4. § 4. pontja definiálja, amely alatt általában a számviteli

törvény szerinti értékesítés nettó árbevételét kell érteni. Pénzintézetnél,

biztosítóintézetnél és az értékpapír-forgalmazónál a tevékenység sajátosságát

figyelembe véve határozza meg a Javaslat az árbevételt.

12. Az egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõlegként kapott összeg, továbbá a

teljesítéskor a korábban adott elõleg növeli az adóalapot, ezzel biztosított,

hogy a társasági adóban és személyi jövedelemadóban adózó vállalkozások - ha

pénzforgalmi nyilvántartást vezetnek - azonosan (a pénzforgalmi elvnek

maradéktalanul eleget téve) állapítsák meg az adóztatandó jövedelmet.

13. Az adóalapot növeli a Javaslat 4. § 11. pontja szerint meghatározott

ellenõrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga alapján

megállapított - nyereségébõl az adózót a részesedése alapján megilletõ összeg.

Ez a rendelkezés a nyereségnek az adózás alóli kivonását kívánja

megakadályozni, melyet részletesebben a 7.§-hoz (a 6. pont alatt) adott

indokolás fejt ki.

14. A Javaslat a könyvvezetés, illetve a beszámoló adatainak forintról

devizára, illetve devizáról forintra történõ áttérésekor - a számviteli

törvény alapján - elszámolt átszámítási különbözetre (ha az nyereség) az

adóalap növelését írja elõ.

15. A számviteli törvény 1997. évtõl tervezett módosítása szerint a

kötelezettség nélkül adott támogatást, juttatást az átadó ráfordításként az

átvevõ bevételként számolja el. Az adótörvény a - megváltozott elszámolással

biztosított - "nyereségalakítás" elkerülése érdekében az eredeti állapotot

helyreállító korrekciót ír elõ, azaz az átadónál elõírja az eredmény

növelését, az átvevõnél pedig a csökkentését. Az átadónál elõírt

eredménynövelés alól azonban - ha a pénzeszközátadás közérdekû célokra történt

- kivételeket fogalmaz meg. Ilyen kivétel vonatkozik:

- a közérdekû kötelezettségvállalásra és az alapítvány céljára átadott

összegre, akkor, ha a közérdek megfelel a 8. § (1) bekezdés na) pontjában

felsoroltaknak és az adományozó közvetve sem jut vagyoni elõnyhöz;

- az MRP szervezetnek alapcélja megvalósítása érdekében, a hiteltörlesztés

idõszakában átadott összegre.

Abban az esetben, ha a felsorolt címeken - külön-külön - az adózás elõtti

eredmény 20 százalékát meghaladó összegû támogatást adott a vállalkozás, a

kedvezmény, az adómentesség csak az eredmény 20 százalékának megfelelõ

összegre vonatkozik. Ha e feletti a támogatás, akkor azzal az eredményt

növelni kell.

A Mûsorszolgáltatási Alapnak közérdekû kötelezettségvállalásként és a

rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közmûsorszolgálati mûsor

támogatására, szponzorálására adott juttatások adómentesen elszámolhatók, azaz

az átadott összeggel (korlátozás nélkül) nem kell az eredményt megnövelni.

9- 13. §-hoz

A Javaslatnak a 9 - 13. §-ai a belföldi illetõségû, teljes körû, de

feltételhez kötötten adóköteles vagy különleges kedvezményben, adómentességben

részesülõ adózók adóalapjának a meghatározásáról tartalmaznak

rendelkezéseket.

A 9. § az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,

az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár

adóalap-megállapításának szabályait fogalmazza meg. E szervezetek mindegyikére

jellemzõ, hogy

- csak abban az esetben terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha vállalkozási

tevékenységbõl bevételt érnek el vagy e tevékenység érdekében merül fel

ráfordításuk,

- e szervezetek esetében nem számít vállalkozási tevékenységnek a

szervezetükrõl szóló törvényben, (pl. kamarai törvény, a lelkiismereti és

vallásszabadságról szóló törvény, az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárakról szóló törvény), a gazdálkodásuk rendjérõl szóló

jogszabályokban (pl. az alapítvány, a társadalmi szervezet gazdálkodásáról

szóló kormányrendelet), valamint a Javaslat 4. számú mellékletének A

fejezetében felsorolt jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt

eredményezõ tevékenység.

Abban az esetben, ha e szervezetek a szûkített értelemben megfogalmazottak

szerint végeznek vállalkozási tevékenységet, úgy adóalapjukat a számviteli

törvény, továbbá a beszámolókészítési és a könyvvezetési kötelezettségükre

elõírt kormányrendelet szerint meghatározott adózás elõtti eredménybõl

kiindulva, a Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-át - a 9. §

elõírása szerint - alkalmazva kell levezetni.

Az adóalap növelésénél, csökkentésénél az az elv érvényesül, hogy kizárólag

az alapfeladatnak számító tevékenységhez tartozó gazdasági esemény eredménye

nem adózik, így nem kell ehhez tartozóan az eredményt módosítani. Az adóalap

meghatározásához korrekcióként számba venni csak olyan tételeket kell, amelyek

közvetlenül a vállalkozási tevékenységhez kapcsolhatók, illetve amelyek a

vállalkozási és az alaptevékenységhez egyaránt hozzárendelhetõek. Ez utóbbi

esetben a bevételek (alaptevékenység és vállalkozási tevékenység bevétele)

arányában megbontva kell az adóalap módosításánál figyelembe veendõ összeget

meghatározni.

Az egyháznál - az elõzõeken túl - a Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a

vállalkozási tevékenység eredményével vagy egy részével is csökkentse az

egyház az eredményét, ha meghatározott (kulturális, oktatási, szociális stb.)

alaptevékenysége ellátására, az e célt szolgáló bevételét meghaladóan merültek

fel költségei.

A 10. § a célszervezet adóalapjának megállapításáról rendelkezik. A

célszervezetre a 4. § 10. pontja ad meghatározást, amely szerint ilyen

szervezetnek a többségében megváltozott munkaképességûeket foglalkoztató,

ilyennek kijelölt szervezetek minõsülnek abban az adóévben amelyben a

kijelölés megszakítás nélkül fennáll. Ez azt jelenti, hogy abban az évben,

amelyben a kijelölés, visszavonás év közben teljesül nem a célszervezetre

elõírtak szerint kell adózniuk.

A Javaslat a célszervezeteknél - fõszabályként - az adómentesen képzõdött

eredménybõl jóváhagyott osztalékot tekinti adóalapnak néhány módosítással. A

célszervezet tehát csak akkor fizet társasági adót, ha a keletkezõ jövedelmet

nem a vállalkozás érdekében használja fel. Jelenti továbbá azt, hogy a

foglalkoztatottak teljesítményére tekintettel és a foglalkoztatás, a mûködés

fenntartása érdekében - más vállalkozáshoz mérve - kedvezõbb feltételeket

biztosít a Javaslat e cégeknél a fejlesztéshez.

A módosító tételek között a vállalkozási tevékenység érdekében el nem ismert

költséggel, ráfordítással, a bírsággal, büntetéssel és hasonló

kötelezettséggel, a kapcsolt vállalkozásban lévõtõl kapott jelentõsnek

minõsülõ kölcsön kamatával, a reprezentációs költség címén és az ellenõrzött

külföldi társaság fel nem osztott nyeresége címén számba vett jövedelemmel

kell az adóalapot növelni. A kétszeres adózás elkerülése végett a

célszervezetnél is csökkenteni lehet az adóalapot az elengedett, bevételként

elszámolt bírság, büntetés és hasonló kötelezettség összegével, valamint,

ösztönzési céllal, a kutatás-fejlesztés költségének 20 százalékával.

A célszervezetnek jogutód nélküli megszûnése esetén, a megszûnésre készített

beszámoló alapján, a célszervezeti kijelölés visszavonása esetén a visszavonás

adóévére vonatkozó adóbevallásában, az általános elõírások szerint kell

meghatároznia az adóalapot. Ilyenkor azonban - minden más korrekción felül -

az adóalapnak része a célszervezeti kijelölés éveiben adómentesen képzõdött

eredménytartalék összege is.

Nem tér ki a Javaslat arra, hogy az eredménytartalék osztalékra való bevonása

esetén hogyan kell eljárni, amibõl az következik, hogy az adózó dönti el,

melyik forrásból (adózott, adómentes) képzett eredménytartalék terhére

számolja el a felhasznált összeget.

A 11. § a készfizetõ kezesség vállalási tevékenységet végzõ részvénytársaság -

jelenleg a Hitelgarancia Rt. végez csak ilyen tevékenységet - adóalapjának

megállapításáról rendelkezik. A Javaslat szerint az ilyen részvénytársaságnak

az adóalapot csak akkor kell megállapítania - tehát csak akkor kell adót

fizetnie - ha megszûnik.

Megszûnéskor a részvénytársaság adóalapja a kötelezettség teljesítése után

fennmaradó vagyonnak az alapítók hozzájárulásának visszafizetése után

fennmaradó része. Az alapítók a vagyonnövekménybõl az adózást követõen

részesednek.

A 12. § az MRP szervezet adóalapját határozza meg. Az MRP szervezet - a

vonatkozó külön törvény elõírása szerint - a munkavállalói tulajdonszerzés

lebonyolítására alakul. Bevételei

- a munkavállalóknak (résztvevõk) a tulajdonosi részesedés megszerzésére

teljesített befizetése,

- annak a társaságnak a hozzájárulása, ahol az MRP szervezet megalakult,

- a résztvevõk, más jogi és magánszemélyek hozzájárulása,

- a szabad - hiteltörlesztésre, kamatfizetésre és a szervezet mûködési

költségeire fel nem használt - pénzeszköz hozama,

- az értékesíthetõ részesedések árfolyamnyeresége és

- a kapott osztalék.

Az MRP szervezet a társasági adónak 1996. december 31-éig nem alanya, az

alapítására vonatkozó törvény szerint kizárólag a tulajdonszerzéssel

kapcsolatos tevékenységet végezhet. Ez

- a részvények, üzletrészek megvásárlását,

- az ezzel összefüggõ nyilvántartást,

- a teljes egészében kifizetett és a résztvevõk nevére jóváírt részesedés

résztvevõk részére történõ kiadását,

- a tulajdonszerzéshez szükséges hitel felvételét és törlesztésének a

bonyolítását

jelenti.

Nem rendelkezik a külön törvény a szabad pénzeszközökkel való gazdálkodásról.

Ez a helyzet bizonytalanságot teremt az esetenként jelentõs nagyságrendû

források hasznosítását illetõen, s - a kapcsolódó adóalap-kedvezmény miatt - a

résztvevõket foglalkoztató társaság és az MRP szervezet közötti idõleges

forrásátcsoportosításra késztet. Ezért a Javaslat az MRP szervezetet a

társasági adó hatálya alá vonja azzal, hogy a kimutatott eredménybõl nem

tekinti adóalapnak a résztvevõk által befizetett saját erõt, a résztvevõket

foglalkoztató társaság által és más magán- és jogi személyek által (adózott

jövedelmükbõl) befizetett összeget. Egyebekben az általános elõírások szerint

kell az MRP szervezetnél az adóalapot megállapítani.

A 13. § a közhasznú társaságra és a vízitársulatra vonatkozó szabályokat

foglalja össze.

A közhasznú társaság a Polgári Törvénykönyv alapján, elsõdlegesen közhasznú

tevékenység végzésére, a vízitársulat a vízgazdálkodási törvény alapján, a

vízgazdálkodás területén közfeladat ellátására alakulhat. Jellemzõen nem

nyereségorientált szervezetként mûködnek.

Mind a két szervezetre vonatkozó elõírás, hogy vagyonszerzésre irányuló

vállalkozási tevékenységet csak kiegészítõ tevékenységként végezhetnek és

osztalékot folyamatos mûködésük során nem fizethetnek.

A vízitársulatra vonatkozó törvény ezentúl rendelkezik arról is, hogy

megszûnés esetén a vagyont a közfeladatnak megfelelõ célra kell fordítani.

A két szervezet mûködési feltételeinek hasonlósága miatt az adózási

szabályokat is indokolt közelíteni. Így mindkét szervezetre javasolt kedvezõ

adózási rendelkezés, hogy a közhasznú (közcélú) tevékenység arányában

mentesülnek az adó megfizetése alól (21.§).

Annak érdekében, hogy a vagyon a megjelölt közhasznú tevékenység, közfeladat

érdekében hasznosuljon e szervezeteknél, a Javaslat nem teszi lehetõvé

adómentesen a közcélú adományozást sem.

A közhasznú társaság esetében - miután lehetõségük van megszûnéssel vagy

átalakulással a kedvezményesen adózott vagyon profitorientált vállalkozásba

való átvitelére - külön rendelkezés lép be jogutód nélküli megszûnéskor és

átalakuláskor, ha a jogutód nem közhasznú társaság.

Ezekben az esetekben az adóalapot a saját tõke - közhasznú társasági mûködés

alatt keletkezett - adómentes növekményével is meg kell növelni, miután a

vagyon ettõl kezdve nem a közhasznú tevékenységet szolgálja.

A Javaslat rendelkezik az adómentes saját tõke nyilvántartására vonatkozó

szabályokról is. Eszerint az adózott eredményt (nyereséget, veszteséget) a

közhasznú tevékenység bevételének (4. § 25. pont) az összes bevételhez

viszonyított arányában - amilyen arányban mentesül a társaság az adó

megfizetése alól - kell megosztani adómentesen és adózottan képzõdött

részekre.

14. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza a külföldön tevékenységet végzõ (4. § 28. pont),

vagyis az ún off-shore cégek adóalapjának megállapítását írja elõ. A

választott megoldás - amely az eredménytõl független vetítési alapot határoz

meg - a nemzetközi gyakorlatban ismert. Az adóalap sajátos meghatározása nem

mentesíti ezeket az adózókat az éves beszámoló készítésének kötelezettsége

alól, hiszen, mint belföldön bejegyzett társaságok, a számviteli törvény

hatálya alá tartoznak.

15. §-hoz

A rendelkezés a külföldi vállalkozók adóalapjának megállapítására vonatkozó

szabályokat fogalmazza meg.

A Javaslat azokat a külföldi személyeket (külföldi jogszabály alapján

létrehozott, alakult jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas

cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet) kezeli külföldi vállalkozóként,

amelyek nem alapítanak belföldön társaságot, nem rendelkeznek - cégbíróságon -

bejegyzett belföldi székhellyel, (képviseletet kivéve) mindössze telephelyet

létesítenek és azon keresztül fejtenek ki vállalkozási tevékenységet.

A Javaslat az értelmezõ rendelkezések között definiálja - az OECD ajánlásokkal

összhangban - a telephely fogalmát.

Egyrészt ad egy általános meghatározást (vállalkozási tevékenység végzéséhez

használt állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés), ami mellett - a

teljesség igénye nélkül - konkrétan is nevesít néhány tipikus telephelyet,

valamint felsorolja azon létesítményeket, illetve tevékenységeket is, melyek

egyik esetben sem keletkeztetnek telephelyet. Tipikus telephely pl. az

üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a képviselet, a gyár, az üzem, a mûhely,

a bánya, a kõolaj- vagy földgázkút. A telephellyé válásnak nem feltétele az,

hogy a létesítmény a külföldi személy tulajdonában legyen, pl. a létesítmény

bérlése, haszonbérlése, lízing útján való hasznosítása vagy térítési díj

nélkül történõ használata egyaránt telephelyet keletkeztet.

Telephelynek minõsül az építkezés, ha idõtartama építkezési területenként

folyamatosan vagy megszakításokkal összesen legalább három hónapig tart. Azt,

hogy a három hónapos idõtartam szempontjából mely építkezéseket kell egy

építkezési területnek tekinteni a Javaslat tágan fogalmazza meg. Eszerint egy

építkezési területnek a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy

egységet képezõ építkezések minõsülnek.

A Javaslat nem ad minden elõforduló esetre konkrét szabályt, e meghatározáson

belül egyedileg kell elbírálni, hogy az építkezés telephellyé válik vagy sem.

A földrajzilag egy egységet képezõ építkezés akkor is egy építkezési

területnek minõsül, ha a külföldi személy különbözõ személyektõl kapott

megrendeléseket, illetve különbözõ személyekkel kötött építési szerzõdést.

Egy építkezési területet jelent, ha a külföldi személy idõrõl idõre

földrajzilag áthelyezve folytatja tevékenységét, de az építkezések üzletileg,

gazdaságilag egy egységet képeznek. Ennek tipikus esetét jelentik az

autópálya-, a vasútvonalépítések, melyek akkor is egy építkezési területnek

minõsülnek, ha a különbözõ szakaszokra különbözõ szerzõdések, megrendelések

vonatkoznak.

A Javaslat telephelyként kezeli és külföldi vállalkozóként adóztatja azokat a

külföldi személyeket, akik természeti erõforrások - ásványi anyagok, valamint

a föld, erdõk, tavak, folyók élõ és nem élõ erõforrásai - közvetlen

kiaknázása, vagy ingatlan és természeti erõforrások hasznosítása, vagy

ingatlan és természeti erõforrások értékesítése révén jutnak belföldrõl

jövedelemhez. (Tekintettel arra, hogy ingatlanhasznosítás, illetve

-értékesítés esetén nem indokolt a teljes körû költségelszámolás megengedése,

e két esetre a Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabályoktól

eltérõ elõírásokat fogalmaz meg.)

Elõbbieken túlmenõen telephelyet keletkeztet, ha egy - külföldi vagy belföldi

- személy a külföldi személy nevében belföldön szerzõdést köthet és e jogával

rendszeresen él, vagy áru-, illetve termékkészletet tart fenn, amelybõl

rendszeresen szállít a külföldi nevében.

Biztosítási tevékenységet végzõ külföldi személy esetén telephelyet

keletkeztet, ha a külföldi személy belföldi kockázatra köt biztosítást, de

nem telephely pl. ha külföldi országok között bonyolított áruszállítás

kockázatát biztosítja belföldi egy külföldi biztosítóval.

A Javaslat - valamennyi elõbbiekben felsorolttól függetlenül - nem kezeli

telephelyként, ha

- a külföldi személy csak úgynevezett elõkészítõ, illetve kisegítõ tevékenység

végzéséhez tart fenn belföldön létesítményt (4. § 12. pont),

- a külföldi személy olyan - tõle gazdaságilag és jogilag - független

képviselõ útján fejti ki belföldön tevékenységét, amelyet a képviselõ a

szokásos üzleti tevékenysége keretében, saját kockázatára, a külföldi

személy utasítása, átfogó ellenõrzése nélkül lát el és mellette nem végez a

külföldi személy hatáskörébe tartozó tevékenységeket,

- a létesítményt azért tartják fenn, hogy áru, illetve termék tárolására,

bemutatására szolgáljon, illetve ha a tevékenység - amit ott végeznek - a

külföldi személy számára történõ áru-, illetve termékbeszerzés,

információgyûjtés.

Ha a külföldi személy által belföldön használt létesítmény, illetve végzett

tevékenység az elõbbiek alapján telephelyet keletkeztet, a Javaslat elõírja a

külföldi vállalkozó számára a számviteli törvény eredménykimutatásra és a

kettõs könyvvitel szerinti nyilvántartásokra vonatkozó elõírásainak

alkalmazását. Az elõírást az indokolja, hogy a külföldi cégek a telephelyeken

sok esetben olyan széles körû vállalkozási tevékenységet folytatnak, ami

igényli a magasabb szintû nyilvántartások vezetését, emellett a külföldi cég -

az esetek többségében - az illetõsége szerinti országban kettõs könyvvitelt

vezet, amibõl kiindulva egyszerûbb a telephelynek betudható bevételeknek,

költségeknek is a kettõs könyvvitel szerinti kimutatása.

A Javaslat a külföldi vállalkozókra a belföldi adózókétól eltérõ, egyszerûbb

adóalap-megállapítási szabályt állapít meg. A külföldi vállalkozónak a

számviteli törvény eredménykimutatásra elõírt rendelkezései szerint kell a

telephelynek betudható árbevételeit, bevételeit és ráfordításait, költségeit

kimutatnia, és - fõ szabályként - ezek különbözeteként kell az adóalapot

meghatároznia. A Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabály mellett

tartalmaz egy minimális adóalapra vonatkozó elõírást is, amely akkor lép

életbe, ha a telephelyre az elõbbiek szerint kimutatott különbözet nem éri el

a telephely költségeként elszámolt összeg 12 százalékát, ilyenkor az elszámolt

költség 12 százalékát kell adóalapnak tekinteni. A vetítési alap nem

tartalmazza a - többnyire adó- és járulékfizetési kötelezettséget jelentõ -

ráfordításként elszámolt összeget. Ez az adóalap-meghatározás akkor

alkalmazható, ha a külföldi vállalkozó illetõsége szerinti országgal

Magyarország nem kötött egyezményt a kettõs adóztatás elkerülésére.

Az adóalap-megállapítás leírt szabályaiból következõen egyezmény esetén az

adóalap lehet pozitív és negatív értelmû, egyezmény hiányában csak pozitív

értelme lehet. Ez eldönti azt is, hogy mely telephely tud veszteséget

elhatárolni (18. §), amelynek késõbbi beszámítását a telephelynek betudható

nyereségbe a Javaslat - összhangban az egyezményekkel - lehetõvé teszi.

Ezt, és a többi - kizárólag külföldi vállalkozókra vonatkozó - speciális

rendelkezést a telephely és a külföldi személy közötti speciális pénzügyi

kapcsolat indokolja. Ez abból fakad, hogy külföldi vállalkozók esetén a

számlák mindig a külföldi személy és nem a telephely nevére szólnak, azaz

olyan esetekben, amikor nem egyértelmû a "telephelynek betudhatóság" ténye - a

bevételek nem a telephelyhez (a telephely számlájára) folynak be, vagy nem

belföldrõl származnak, a költségek nem belföldön merülnek fel - elsõsorban a

külföldi vállalkozó döntésétõl függ, hogy a bevételeket, illetve kiadásokat a

telephelyhez kapcsolódónak tekinti vagy sem. Az adóhatóság nehéz helyzetben

van a vállalkozó döntésétõl eltérõ álláspont képviseletét illetõen. Ezért a

Javaslat a következõ elõírásokat tartalmazza annak érdekében, hogy

- a telephelynek ténylegesen betudható bevételek minél teljeskörûbben

kimutatásra kerüljenek,

- megszûnjenek az indokolatlan költségelszámolások és költségként csak a

telephelyhez ténylegesen kapcsolódó költség kerüljön kimutatásra.

Általános szabályként megfogalmazásra került, hogy mit jelent a "telephelynek

betudhatóság" fogalma. A Javaslat telephelynek betudhatónak azt a bevételt,

árbevételt, illetve költséget, ráfordítást fogadja el, amely akkor keletkezett

volna, illetve merült volna fel, ha a telephely a tevékenységét önálló -

külföldi személytõl független - vállalkozásként fejtette volna ki.

Ennek az alapelvnek a megvalósítására a Javaslat a következõ elõírásokat

tartalmazza:

- elõírja, hogy a telephely mûködése révén elért - belföldrõl vagy

külföldrõl származó - valamennyi bevételt telephelynek betudható bevételként

kell kimutatni, függetlenül a származás helyétõl;

- azon árbevételek, bevételek egy részét (5 százaléka), melyek a telephely

közvetítõ tevékenysége révén keletkeztek, szintén a telephely bevételei

között kell kimutatni (ez az elõírás azokra a bevételekre vonatkozik,

amelyeket a külföldi vállalkozó nem jelenített meg a telephely útján

kifejtett tevékenységhez kapcsolódó bevételek között, ugyanakkor a telephely

aktív közremûködése révén ért el);

- telephelyhez kapcsolódó költségként, ráfordításként a telephely

bevételeinek megszerzése érdekében belföldön vagy külföldön felmerült

összeget lehet elszámolni.

A Javaslat a költségek közül külön rendelkezik az értékcsökkenési leírás 1. és

2. számú melléklet szerinti elszámolhatóságáról. A külön nevesítést az

indokolja, hogy az értékcsökkenési leírás elszámolhatóságával kapcsolatban

kétféle álláspont létezik: az egyik alapján a külföldi személy országában

(tulajdonosi alapon), a másik szerint a telephely szerinti országban (a

használat miatt) számolható el amortizáció. A Javaslat megengedi a telephely

költségei között elszámolni az amortizációt, mert az eszközök ugyan a külföldi

személy tulajdonában vannak, de a telephelyen folytatott tevékenység végzését

szolgálják.

A külföldi személynél felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli

költségbõl a telephelyre arányosan jutó összeg számolható el. A Javaslat

meghatározza, hogy ennél az arányosításnál a telephelyre kimutatott

bevételeknek, árbevételeknek a külföldi személy összes bevételéhez,

árbevételéhez viszonyított arányának megfelelõ értéket lehet figyelembe venni.

A külföldi vállalkozók költségelszámolását tiltó néhány elõírás a belföldi

adózókra vonatkozó rendelkezésekkel megegyezõ szabályokat tartalmaz azon

ráfordítások körében, melyek telephelyek esetén jellemzõen elõfordulnak. Így a

külföldi vállalkozó sem számolhatja el költségként az ellenõrzés alapján

megállapított jogerõs befizetési kötelezettségeket (adóhiány, bírság) az

önellenõrzési pótlék kivételével, a személyi jövedelemadóval nem adózott

reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó részét, a

társasági adót, valamint a támogatási céltól függetlenül, a kötelezettség

nélküli ajándék és pénzbeli támogatás összegét.

Mivel ingatlan hasznosítása, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog térítés

ellenében történõ átadása, valamint ingatlan értékesítése esetén nem indokolt

a teljes körû költségelszámolás megengedése, ezekre az esetekre a Javaslat

speciális adóalap-megállapítási szabályt fogalmaz meg.

Hasznosítás esetén az adó alapja az ellenérték csökkentve a telephelynek

betudható költségként elismert továbbszámlázott üzemeltetési költséggel, az

értékcsökkenési leírással, valamint a továbbszámlázott üzemeltetési költséggel

és egyéb - a telephelynek betudható - ráfordításokkal. Értékesítés esetén az

adó alapja az ellenérték és a megszerzésre fordított összeg különbözete,

melyet meg kell növelni a már elszámolt értékcsökkenési leírással.

Mivel a Javaslat az alapelvek között rendelkezik a nemzetközi egyezmények

elsõdlegességérõl, ha egyezmény a külföldi személyekre eltérõ szabályt

tartalmaz, akkor minden esetben az egyezmény elõírását kell alkalmazni azzal,

hogy az egyezmény elõírásából nem következhet e törvényen túli - plusz -

adókötelezettség.

16. §-hoz

A rendelkezés a belföldrõl telephely nélkül jövedelmet szerzõ külföldi

illetõségû adózók (külföldi jogszabály alapján létrejött jogi személyek, jogi

személyiséggel nem rendelkezõ társas cégek, személyi egyesülések, egyéb

szervezetek) adóalap-megállapítási szabályát fogalmazza meg, valamint

rendelkezik a külföldi pénznemben keletkezett bevételek átszámítási

szabályáról is.

Külföldi szervezet esetén kizárólag a Javaslatban felsorolt bevételtípusok

adókötelesek, az adóalap mindenkor a bevétellel egyezik meg, költségek

elszámolására nincs lehetõség.

Adóköteles bevétel a nyújtott hitel utáni kamat, a kötvény utáni kamat, a

belföldön végzett mûvészeti és sporttevékenységért járó díj és a jogdíj, de

valamennyi csak akkor, ha - az értelmezõ rendelkezések között található

"jövedelemszerzés helye" definíció alapján - a bevétel belföldrõl származónak

tekinthetõ, és ha belföldi személy vagy a külföldi vállalkozó belföldi

telephelye fizeti ki.

A Javaslat belföldi személyként a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi

személyt, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas céget, személyi

egyesülést, egyéb szervezetet, valamint a belföldi illetõségû magánszemélyt

határozza meg.

Ha a jövedelem belföldrõl származik, de nem belföldi személy fizeti ki,

adókötelezettség nem keletkezik.

Belföldrõl származik a bevétel, ha

- a kölcsön utáni kamat esetén a kölcsönt igénybevevõ, jogdíj esetén a

jogdíjat fizetõ belföldi illetõséggel bír, valamint telephelyként belföldön

adóköteles,

- kötvény utáni kamat esetén a kötvénykibocsátó belföldi illetõséggel bír,

- mûvészeti és sporttevékenységért járó díj esetén, ha a tevékenységet

belföldön végzik.

A Javaslat mentesíti az adó alól az MNB és a belföldön bejegyzett pénzintézet

által fizetett kamatot, kivéve ha a pénzintézet a kamatot csak lebonyolítóként

fizeti ki.

Külföldi szervezet esetén - csakúgy mint a külföldi vállalkozónál - nem kell

alkalmazni a Javaslat elõírását akkor, ha nemzetközi egyezmény attól eltérõen

rendelkezik.

17. §-hoz

A Javaslat e szakasza speciális szabályokat ír elõ a jogutód nélküli

megszûnésre, az átalakulásra, a könyvvezetés-változtatás esetére.

1. A jogutód nélküli megszûnéskor az adótörvény által biztosított és

megszerzett jogok, illetõleg kötelezettségek másra nem ruházhatók át, az

addigi mûködés során felhalmozott vagyoni értékek a tagok, tulajdonosok között

szétosztásra kerülnek. Ez kimeríti a felhasználás kategóriáját és indokolt,

hogy az adóalapnál még nem érvényesített értékvesztést az adózó elszámolhassa.

2. A számviteli elszámolás sajátossága miatt az egyszeres könyvvitelt vezetõ,

jogutód nélkül megszûnõ adózóra a Javaslat sajátos - csak ebben az esetben

fennálló - eredménynövelõ és -csökkentõ tételeket határoz meg, amelyeket az

adóalap levezetésekor figyelembe kell venni.

Ilyen növelõ tétel például a követelésként nyilvántartott (tehát, ha a vevõ

még nem egyenlítette ki az ellenértéket), a teljesítéskor bevételnek minõsülõ

összeg, mert amikor az ellenérték befolyik a vállalkozás már megszûnt és nem

lesz adóalany; a vásárolt készletek záróállománya, mert a költségek között

figyelembe vették, de a tevékenységhez nem használták fel; a fizetett elõleg,

mert adóalap-csökkentésként figyelembe kellett venni, de a teljesítés nem

történt meg.

Ilyen csökkentõ tétel az ellenérték kifizetésekor költségnek minõsülõ, de még

ki nem fizetett tartozás, mivel a kifizetéskor már nincs mivel szemben

érvényesíteni; a kapott elõleg, mert adóalap-növelésként figyelembe kellett

venni, de nem teljesült.

Ezen túl a Javaslat a tárgyi eszközök nyilvántartási értékének kivezetéséhez

kapcsolódóan eredménynövelõ, -csökkentõ tételt határoz meg annak függvényében,

hogy a számviteli törvény szerinti nyilvántartási érték vagy az adótörvény

szerinti nyilvántartási érték a nagyobb.

3. Átalakuláskor - vagyis jogutód melletti megszûnéskor - a jogelõdnél

nyilvántartott értékvesztést nem lehet elszámolni, azt induló értékvesztésként

a jogutód, jogutódok veszik figyelembe. Több jogutód esetén a vagyonmérleg

alapján kell a megosztást biztosítani. A jogelõdnél a tárgyi eszközök

nyilvántartási értékének elszámolását ugyanúgy kell figyelembe venni, mint a

jogutód nélküli megszûnéskor.

4. Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésrõl kettõs könyvvezetésre tér át a

vásárolt készlet értékébõl a pénzügyileg kiegyenlített tételekkel az adóalapot

növelnie kell, miután az egyszeres könyvvezetés alatt megtörtént a

költségkénti elszámolás, de a készletet a tényleges felhasználáskor a kettõs

könyvvitel elõírása szerint ismét elszámolják költségként. Külön szabályok

rendelkeznek az elõleg (adott/kapott) adóalapnál történõ figyelembevételérõl,

amiatt, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetõ azt az elõleg fizetésekor vette

számításba a költségek és bevételek között, a kettõs könyvvitelt vezetõ

viszont a számla alapján fogja elszámolni. Korrekció nélkül kétszeres adózás

vagy teljes adómentesség állna elõ.

5. Ha az adózó kettõs könyvvitelrõl áttér az egyszeres könyvvitelre a

mérlegben kimutatott, pénzügyileg kiegyenlített vásárolt készletek értékével

az adóalapot csökkentenie kell, miután a pénzügyi teljesítés megtörténte miatt

a költségkénti elszámolás csak így lehetséges.

A kötelezettségek között kimutatott elõleggel növelni, a tartozásként

kimutatott elõleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal, hogy az

egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõleg a kifizetéskor bevétel, illetve

költség.

6. A Javaslat rendelkezéseket fogalmaz meg arra az esetre is, ha a személyi

jövedelemadózás szabálya szerint adózó egyéni cég alakul át - az egyéni

vállalkozásról és a gazdasági társaságokról szóló törvények elõírása alapján -

jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági társasággá. Ez azt jelenti, hogy az

átalakulás napjától a törvény erejénél fogva a társasági adó szabályait kell

alkalmaznia. Az eltérõ nyilvántartás és adózás miatt szükségesek az áttérési

szabályok, amelyek rendezik azt, hogy

- az egyéni vállalkozóként keletkezett veszteségbõl még figyelembe nem vett

összeget a társaságként elért nyereséggel szemben el lehessen számolni,

hiszen a tevékenység végzése folyamatos,

- a költségként elszámolt, de meglévõ készletekkel még egyszer ne lehessen

csökkenteni az eredményt,

- az átalakulás keretében "keletkezett" vagyonnövekmény után - 3 évre

elosztva - adózzon a társaság, hasonlóan ahhoz, amikor társaság vagy

szövetkezet alakul át,

- a kötelezettségek között kimutatott elõleggel növelni, a tartozásként

nyilvántartott elõleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal,

hogy a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónál

az elõleg a kifizetéskor bevétel, illetve költség.

7. A Javaslatnak ez a szakasza rendelkezik arról, hogy felszámolási eljárás

idõtartama alatt realizált vagyonnövekmény, vagyonvesztés - ha a felszámolási

eljárást a vállalkozás megszûnése nélkül fejezik be, azaz, ha a vállalkozás

fennmarad - adóalapot képez (növelõ, csökkentõ tétel). Ilyenkor ugyanis az a

helyzet, hogy a felszámolás kezdetével a vállalkozás elszámolt az adóval. Ezt

követõen nem vonatkoznak rá a társasági adó szabályai, abból a megfontolásból,

hogy tevékenységét megszünteti, az eszközeit értékesíti, elszámol a

hitelezõkkel, s végül a tulajdonosokkal. Ha közben úgy alakul, hogy fennmarad

a cég, de a felszámolás idõszaka alatt nõtt a vagyona, nem indokolt, hogy ne

fizessen adót, s ez fordítva is fennáll.

18. §-hoz

A Javaslat - a piacgazdaságokban alkalmazott gyakorlathoz igazodva - a

keletkezett veszteségnek (amit a Javaslat a negatív adóalappal azonosít, és

elhatárolt veszteségként nevesít) öt év eredményével szembeni elszámolását

teszi lehetõvé. A veszteség évenkénti elszámolásának mértékét az adózó maga

határozhatja meg, az öt éven belül eltérõ részletekben való adóalap-csökkentés

mellett is dönthet. Az érdeke természetesen a minél gyorsabb "leírás".

Az általános 5 éves veszteségelhatárolási idõszak alól több kivételt állapít

meg a Javaslat:

- A vállalkozásalapítás és annak fennmaradása érdekében azok az adózók, akik

újonnan (jogelõd nélkül) jöttek létre, az alakulás és az alakulást követõ

két év (tehát összesen az elsõ három adóév) veszteségét korlátlan ideig

határolhatják el, kivéve az alapítási költségekbõl eredõ veszteséget, mivel

ezeknek veszteségkénti kimutatása a számviteli törvényben biztosított

aktiválással elkerülhetõ.

- Azoknak az adózóknak, akik a statisztikai ágazati besorolás szempontjából

mezõgazdasági ágazatba tartoznak, a tárgyévi veszteségük fedezetére nemcsak

a jövõbeni nyereség esetén van beszámítási lehetõségük, hanem az adóévet

megelõzõ két adóév befizetett társasági adója terhére is korrigálhatják az

adóalapjukat és önellenõrzéssel visszaigényelhetik a veszteségre jutó adót.

Abban az esetben, ha a megelõzõ két év adóalapja a veszteséget nem fedezi, a

nem fedezett rész erejéig a tárgyévet követõ években - az általános

szabályok szerint - élhetnek a veszteségelhatárolás lehetõségével, azaz a

fennmaradó összeget az ötödik év végéig számolhatják el.

- A Javaslat értelmében a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályokat - a

betétesek védelme érdekében - a pénzintézetek nem alkalmazhatják.

- Az az adózó, amelyet a tulajdonosok privatizációs lízingszerzõdéssel

vásároltak meg, annak az adóévnek a negatív adóalapját nem határolhatja el,

amely adóévben a társaságnál vagyonvesztés következett be, vagy a törlesztés

meghiúsult, feltéve, hogy az állam nevében szerzõdõ (az állam tulajdonosi

jogát gyakorló) ennek ellenére nem bontja fel a szerzõdést azonnali

hatállyal.

- A vállalkozási tevékenység megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az

azt követõ adóévekben keletkezõ veszteséget csak az az adózó határolhatja

el, akinek

a) az adóévi árbevétele az elszámolt költségek, ráfordítások 50 százalékát

eléri, vagy

b) az árbevétel a költségek, ráfordítások 50 százalékánál kisebb összeg, de

az adóhatóság engedélyt ad a veszteség elhatárolásához.

Az adóhatóság a hozzájárulást abban az esetben adhatja meg, ha a feltétel

azért nem teljesült, mert az adózónál elemi kár keletkezett, vagy a

tevékenység végzéséhez szükséges beruházás még nem fejezõdött be, így a

tevékenységét nem tudta elkezdeni.

Rendelkezik arról is a Javaslat - összhangban a nemzetközi adózási

gyakorlattal -, hogy jogutódlás melletti megszûnéskor a jogelõdnél

keletkezett, elhatárolt veszteséget a jogutód viheti tovább. Ennek azonban az

a feltétele, hogy a tulajdonosi kör jelentõsen ne változzon. Attól az évtõl

kezdve veszti el a jogutód az addig még le nem írt veszteség további

leírásának jogát, amikor az új tulajdonosok részesedése meghaladja az 50

százalékot.

A külföldi vállalkozó telephelye is élhet a veszteség elhatárolásával

(természetesen akkor, ha negatív az adóalapja valamely évben). A veszteség

elhatárolásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor a jogelõd nélküli

átalakulás a külföldi vállalkozó telephelye esetében nem értelmezhetõ, vagyis

a telephelyre az idõkorlát nélküli veszteség elhatárolás nem vonatkozik.

19. §-hoz

A rendelkezés a kapcsolt vállalkozások közötti szerzõdésekben alkalmazott árak

esetében az adóalap módosításának szabályait fogalmazza meg. Meghatározza

azokat a - nemzetközi elõírásokkal (OECD ajánlások) összhangban lévõ -

árképzési módszereket, amelyek ezen módosítások során alkalmazhatóak.

Az elõírás célja, hogy az adózás megítélése szempontjából a kapcsolt

vállalkozások közötti kereskedelmi, pénzügyi feltételek, csakúgy mint a

független vállalkozások üzletkötési feltételei, a piaci viszonyokat tükrözzék,

az egymás között alkalmazott árak ne térhessenek el a reális, a szokásos piaci

ártól. Ennek érdekében az adóhatóság - ellenõrzés során - vizsgálhatja az

egymással kapcsolt vállalkozásban lévõk közötti szerzõdésekben alkalmazott

árakat, és amennyiben az alkalmazott ár eltér - alacsonyabb vagy magasabb - a

szokásos piaci ártól, módosítja az adózók adóalapját. Az adóalap-módosítás

jogával a vállalkozások is élhetnek, azzal a feltétellel, hogy kölcsönös

nyilatkozat alapján ezt egyidejûleg minden érintett alkalmazza. Nyilatkozat

hiányában azért nincs lehetõség módosításra, mert ez adókikerüléshez vezetne.

Kapcsolt vállalkozásról kizárólag egymással szerzõdéses kapcsolatban álló

felek viszonylatában lehet szó, ideértve azt is, ha a felek

kölcsönszerzõdésben számítanak fel a szokásostól eltérõ kamatot. A "kapcsolt

minõsítéshez" nem szükséges, hogy mindkét (illetve valamennyi) fél adózó

legyen. A kapcsolt viszony adózó és adózónak nem minõsülõ (pl. természetes

személy) fél (felek) között is fennállhat, mindössze az a feltétel, hogy

legalább az egyik fél adózó legyen. Kapcsolt viszony az irányításban,

ellenõrzésben való közvetlen, illetve közvetett részvétel, vagy a közvetlen,

illetve közvetett szavazati jogok, vagy a jegyzett tõkében való közvetett,

illetve közvetlen részesedés meghatározott mértéke alapján jön létre.

Ha egy vállalkozás csak közvetett módon rendelkezik (harmadik vállalkozásban)

az elõírt mértékû szavazati joggal, illetve jegyzett tõkével, akkor a

közvetlen szavazati jogok, illetve a jegyzett tõkében való részesedés

arányának szorzata határozza meg, hogy - a harmadik vállalkozással is -

fennáll e a kapcsolt vállalkozás ténye. Például ha A adózó B adózónak 80

százalékban tulajdonosa, B pedig C-ben 50 százalékos részesedéssel bír, akkor

A adózó C adózót érintõen 40 százalék közvetett részesedéssel bír.

A kapcsolt vállalkozás eseteit (természetesen a szerzõdéses kapcsolatot

feltételezve) a 4. § 23. pont fogalmazza meg.

Fontos kitétel, hogy a szavazati jogok, részesedések arányának

meghatározásakor magánszemélyek esetében a Ptk. szerinti közeli tartozók

jogait össze kell adni. Ha pl. egy kft-ben egy magánszemélynek 20 százalék a

részesedése, a hozzátartozóké 30 százalék, akkor a kft. és a magányszemély

között szerzõdéses kapcsolat esetén fennáll a kapcsolt vállalkozás.

A Javaslat szokásos piaci árnak azt az árat tekinti, amelyet az egymástól

független - nem kapcsolt - felek összehasonlítható körülmények esetén

érvényesítenek vagy érvényesítenének.

Összehasonlíthatóak a körülmények, ha az összehasonlítani kívánt ügyletek

gazdasági jellemzõi lényegében megegyeznek, vagy ha a vizsgált ügyletek

esetleges eltérései nem befolyásolják lényegesen a körülményeket (pl. ár és

haszon), illetve megfelelõen pontos módosítások végezhetõk az esetleges

eltérések kiküszöbölésére.

A szokásos piaci ár meghatározására a Javaslat három konkrét módszert

tartalmaz, amelyek kötelezõ sorrendiség nélkül szabadon alkalmazhatók attól

függõen, melyik megközelítéssel lehet a reálisabb piaci árat meghatározni.

Az összehasonlító árak módszere különösen megbízható olyan esetben, ha egy

független vállalkozás árulja ugyanazt az árut (ugyanolyan fajtájú, minõségû,

mennyiségû árut), mint ami két kapcsolt vállalkozás között eladásra kerül

feltéve, hogy a független és a kapcsolt ügylet nagyjából ugyanazon idõben, a

termelési, értékesítési láncban ugyanazon a fokozaton, hasonló körülmények

között következik be, azaz ha a két ügylet gazdaságilag összehasonlítható

piacokon megy végbe.

A viszonteladási árak módszere akkor alkalmazható, ha a kapcsolt

vállalkozástól megvásárolt termék, szolgáltatás viszonteladásra kerül egy

független vállalkozásnak. Ebben az esetben a kapcsolt vállalkozások között

alkalmazott árat a viszonteladási ár viszonteladási költségekkel és szokásos

haszonnal csökkentett összegével kell összevetni. Ennél a módszernél a

szokásos haszon meghatározása döntõ. A Javaslat definíciója szerint szokásos

haszon az összehasonlítható tevékenységet végzõ független felek

összehasonlítható körülmények között elért haszna.

Ily módon szokásos haszon például

- ugyanannak a viszonteladónak a nem kapcsolt vállalkozástól vett és eladott

termékbõl, szolgáltatásból származó haszna,

- egy független vállalkozás összehasonlítható ügyletébõl származó haszon.

A költség és jövedelem módszer esetében a szokásos piaci árat az önköltség

szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni. Szokásos haszon

- a viszonteladási árak módszeréhez hasonlóan - pl. az összehasonlítható

ügyletben

- ugyanannak a vállalkozónak nem kapcsolt viszonylatban elért haszna, vagy

- egy független vállalkozó által elért haszon.

Ez a módszer elsõsorban ott alkalmazható, ahol félkész áruk kerülnek eladásra

kapcsolt vállalkozások között.

A Javaslat rendelkezése alapján, ha a felsorolt módszerek egyikével sem

közelíthetõ meg a reális ár, az adózó jogosult lesz a saját maga által

kialakított egyéb módszerrel is meghatározni a szokásos piaci árat. Ennek

azonban feltétele, annak bizonyítása, hogy a három (nevesített) módszernél a

választott módszerrel jobban közelíthetõ a reális ár.

A Javaslat kizárólag a versenyhátrány megszüntetése céljából teszi lehetõvé a

szokásos piaci ártól eltérõ ár alkalmazását. Ez az eset áll fenn, amikor a

méretüknél fogva piaci hátrányban lévõ vállalkozások hoznak létre olyan

kapcsolt vállalkozásokat, amelyek a közös beszerzés és értékesítés elõsegítése

érdekében tartós szerzõdéseket kötnek egymással.

20. §-hoz

A Javaslat a társasági adó mértékérõl rendelkezik és - a külföldön

tevékenységet végzõ kivételével - általános jelleggel mondja ki a társasági

adó 18 százalékos mértékét, amely egyébként megegyezik az elmúlt két

esztendõben alkalmazott adómértékkel. Ugyanakkor jogszabály - adott esetben

maga a Javaslat - ettõl eltérõen is rendelkezhet. Különös szabályt fogalmaz

meg a Javaslat a társasági adó mértékének megállapítására, a külföldön

tevékenységet végzõnél (off-shore cégeknél).

Az off-shore cégek adóztatásában a nemzetközi gyakorlatban általában két fõ

irányzat érvényesül. Ezek közül az egyik egy meglehetõsen alacsony mértékû

adókulcs alkalmazása, a másik - a Javaslatban is megfogalmazott megoldás - a

"kvázi" regisztrációs díjként mûködõ, a saját tõke arányában meghatározott

adómérték.

Az adómértékkel kapcsolatban az utóbbi idõben kerültek elõtérbe olyan

vállalkozói érdekek és igények, amelyek a korábbiakban - az adókedvezmények és

az adómentességek széles körére tekintettel - lényegesen kisebb hangsúlyt

kaptak.

A vállalkozói oldal elvárása az adóztatással szemben elsõsorban abban

nyilvánult meg, hogy a gazdasági tevékenység során képzõdött eredményt

alacsonyabb mértékû elvonás terhelje, amelyet a Javaslatban megfogalmazottak

kielégítenek.

21. §-hoz

A rendelkezés azon nonprofit szervezetek adómentességének szabályát fogalmazza

meg, amelyeknek alapfeladata elsõsorban a társadalmi közös szükségletek

kielégítése és olyan társadalmi igények teljesítése, melyeket az állam nem tud

felvállalni. A Javaslat nonprofit szervezetként kezeli és meghatározott

feltételekkel adómentességet állapít meg

- az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az

egyház, a lakásszövetkezet,

- a közhasznú társaság, a vízitársulat és

- az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár

számára.

Az elsõ csoportba tartozó szervezetek elsõsorban nem vállalkozási tevékenység

végzésére jönnek létre, és csak akkor terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha

vállalkozási tevékenységbõl bevételt érnek el, illetve ráfordítást számolnak

el.

A Javaslat szerint ezeknek a szervezeteknek csak akkor kell a társasági adót

megfizetni, ha a vállalkozási tevékenységbõl elért bevételük meghaladja az

adóévben elért összes bevételük 10 százalékát, vagy - ha ez kisebb - 10 millió

forintot.

Az esetükben vállalkozási tevékenységnek nem minõsülõ tevékenységeket a

Javaslat 4. számú mellékletének A fejezete, valamint a gazdálkodásukról szóló

külön jogszabályok határozzák meg.

A közhasznú társaságok és a vízitársulatok korlátozás nélkül alanyai a

társasági adónak, de figyelembe véve, hogy olyan szervezetekrõl van szó,

amelyek rendszeresen végeznek közhasznú tevékenységet, illetve közfeladatot,

meghatározott mértékû adómentességet fogalmaz meg számukra a Javaslat.

A Javaslat szerint az adóalap olyan hányada mentesül az adó alól, amilyen

arányt a közhasznú tevékenységbõl, illetve közfeladatból elért bevételük az

összes bevételen belül képvisel.

Az adómentesség nem vonatkozik az adóalapnak arra a részére, amely a

támogatásként, juttatásként átadott pénzeszközzel, valamint a térítés nélkül

átadott eszközök nyilvántartási értékével egyezik meg.

A közhasznú társaságok közhasznúnak minõsülõ - kedvezményezett - tevékenységi

listáját a 4. számú melléklet C. fejezete tartalmazza, a vízitársulatok

közfeladatát a vízgazdálkodásról szóló törvény fogalmazza meg.

A Javaslat elõírja, hogy ezen szervezetek adókedvezményeket csak olyan

arányban érvényesíthetnek, amilyen arányt az adómentességgel csökkentett

társasági adó a teljes összegû adóban képvisel.

A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a közhasznú társaság jogutód nélküli

megszûnésekor az adómentességet nem érvényesítheti, tekintettel arra, hogy

ilyenkor a tevékenységi körébe tartozó közfeladat ellátása is megszûnik.

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak - amelyek társadalombiztosítási és

más szociális ellátást kiegészítõ tevékenységet végeznek - a Javaslat szerint

akkor élveznek mentességet, ha a kiegészítõ vállalkozási tevékenységbõl

származó bevételük nem haladja meg összbevételük 20 százalékát.

Vállalkozási tevékenységük lehetséges maximális mértékét a kölcsönös biztosító

pénztárról szóló törvény 20 százalékban határozza meg. Amennyiben ezt az

arányt a vállalkozási tevékenység bevétele túllépi, a vállalkozási tevékenység

teljes adóalapja után (nemcsak a bevétel 20 százalékát meghaladó hányadra)

kell a pénztárnak megfizetnie a társasági adót, s a következõ évtõl - a

szervezeti törvény elõírása alapján - a tevékenységet szûkítenie kell vagy a

pénztártól független szervezetben kell folytatnia.

Ebbõl következõen - jogszerû mûködés mellett - a pénztár teljes

adómentességet élvez, viszont a kiegészítõ tevékenység engedélyezett mértékû

túllépése évében nem élhet adómentességgel.

22. §-hoz

Az export növelése, továbbá az idegenforgalom fejlesztésének elõsegítése

érdekében 5 évre, 50 százalékos mértékû adóvisszatartással élhetnek a 18

százalékos adóból azok a vállalkozások, amelyek 1996. évben termelési célt,

illetve 1997. évben elindított, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló

beruházást (épület és a mûködtetést szolgáló gép) kezdenek el. A kedvezmény

feltétele, hogy a beruházás együttes értéke legalább az 1 Mrd forintot elérje.

A kedvezményt a beruházás üzembehelyezését követõ évtõl lehet igénybe venni,

hiszen az ennek betudható exportnövelés - kereskedelmi szálláshely létesítése

esetén az árbevétel növekedése - csak ettõl kezdve reális.

A 15 százalék feletti munkanélküliségû településen (kiemelt térség) és a

vállalkozási övezetben megvalósított beruházás üzembehelyezését követõ évtõl

az adózó - az abban a körzetben, ahol a beruházást üzembe helyezte elért

árbevétellel arányosan - a 18 százalékos kulccsal számított adó 100 százalékát

visszatarthatja adókedvezményként 5 évig, ha a beruházás az export vagy a

mezõgazdasági termékértékesítés (a vállalkozási övezetben székhellyel,

telephellyel rendelkezõ vállalkozás esetében legalább egy százalékkal, kiemelt

térségben a beruházás bekerülési költsége 5 százalékának megfelelõ

növekedését) vagy a kereskedelmi szálláshely bõvítését eredményezte.

23. §-hoz

A beruházási költség 6 százalékának megfelelõ összegû adókedvezményt vehet

igénybe a kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel,

telephellyel rendelkezõ adózó, ha 1996. január 1-jét követõen

- kiemelt térségben új gépberuházást valósít meg,

- vállalkozási övezetben új gép-, és épületberuházást valósít meg, és ezen

eszközök beszerzési értékét a 2 számú melléklet normáinak figyelembe

vételével számolja el.

A beruházási költség 6 százalékának megfelelõ összegû adókedvezménnyel élhet

továbbá az az adózó amely kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben

infrastruktúrális beruházást valósít meg.

Az igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetni, ha a megvalósított

beruházások tulajdonjogát vagy használatát az adózó az üzembe helyezés

napjától számított 3 naptári éven belül átadja.

24. §-hoz

Az érvényben lévõ adókedvezmények igénybevételi lehetõségét meghatározó -

bizonyos esetekben korlátozó - rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat.

Rendelkezik azokról az adókedvezményekrõl, amelyeket az adózó a számított adó

mértékéig, illetve amelyeket együttesen a számított adó 70 százalékáig vehet

igénybe.

25. §-hoz

A Javaslat rendelkezése értelmében az adózó által a 18 százalékos kulccsal

megállapított fizetendõ adót - a külföldön megfizetett társasági adó (vagy

ennek megfelelõ tartalmú más jövedelemadó) és - meghatározott korlátok

figyelembevételével - az adókedvezmények mérsékelhetik (fizetendõ adó).

26. §-hoz

A Javaslat ebben a szakaszban a külföldi illetõségû, belföldön telephellyel

nem rendelkezõ adózó (külföldi szervezet) adófizetési kötelezettsége

teljesítésének módjára ír elõ eljárási szabályt.

A különbözõ országok gyakorlatában alkalmazott megoldáshoz hasonlóan a

Javaslat szerint is a kifizetõ vonja le az adóköteles jövedelembõl a

Javaslatban meghatározott adóalap után az elõírt mértékkel (18 százalék)

számított adót, amelyrõl igazolást ad a külföldinek.

Az adózás rendjérõl szóló törvény elõírása szerint bevallani is, befizetni is

a belföldi kifizetõnek kell a levont adót az illetékes adóhatóságnál.

Ugyanakkor a külföldi - ha nemzetközi egyezmény elõírása a 18 százalékos

mértéknél kisebb mértékû levonást enged csak meg (pl. kamat, jogdíj esetében)

- az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatóságától

kérheti vissza a különbözetet, a külföldi ország adóhatóságától kapott -

adóügyi illetõségét igazoló - okirat alapján. Az adókülönbözetet az adóhatóság

a bejelentéstõl számított 30 napon belül teljesíti a külföldi által megjelölt

belföldi forint számlára történõ utalással.

27. §-hoz

A Javaslat meghatározza az adóelõleg bevallásának és fizetésének legfontosabb

elveit. Itt elsõsorban azokról a szabályokról van szó, amelyek alapján az

adózó a tényleges fizetési kötelezettségét leginkább megközelítõ elõírás

szerint tesz eleget a vele szemben támasztott ezirányú követelménynek.

A Javaslat azokból a gyakorlati igényekbõl indul ki, hogy az adóelõleg-

fizetés

- a várható és tényleges adófizetési kötelezettség alapján, valamint a

költségvetési bevételek biztosításával összhangban történjék,

- vegye figyelembe az adózó gazdálkodási körülményeit,

- illeszkedjék a kapcsolódó jogszabályok rendelkezéséhez.

A Javaslat általános érvénnyel kimondja, hogy az adózónak kell az elõzõ adóévi

fizetendõ adó alapján az adóelõleget bevallania és meghatározott ütemezésben

megfizetnie. Ez a megoldás az eljárás és az adminisztráció egyszerûsítését

szolgálja.

Meghatározott adózói kör (az adóévet megelõzõ évben jogelõd nélkül vagy

átalakulással létrejött adózó, továbbá a külföldi vállalkozó) esetében a

Javaslat a mûködés naptári napjai alapján számított éves fizetési

kötelezettség elõírásával biztosítja a más adózókkal egyenlõ adózási

feltételeket.

Rendelkezik a Javaslat arról is, hogy az átalakulással - ami egyébként

jogrendszerünk általánosan ismert és alkalmazott jogintézménye, melynek

alapján az átalakulás során létrejövõ gazdasági társaság az átalakult

gazdasági társaság általános jogutódja - létrejött adózó a jogelõd társaság

által korábban már bevallott adóelõlegbõl számított adóelõleget vallja be

kötelezettségként és az adóévet követõ év június 30-áig ez alapján fizet

elõleget.

A forintról devizára, illetve devizáról forintra történõ évközbeni áttérés

esetére a Javaslat nem fogalmaz meg az általánostól eltérõ szabályt, ami

annyit jelent, hogy az áttéréstõl függetlenül az adóelõleg-fizetési

kötelezettségnek az áttérés elõtti idõre vonatkozó bevallás alapján, azzal

egyezõen kell eleget tenni.

Az adóelõleg-fizetés természetébõl adódóan megszûnéskor az adózót adóelõleg-

bevallási kötelezettség nem terheli, hiszen a megszûnést követõen véglegesen

el kell számolni az adóval.

A Javaslat a költségvetés likviditására és az adóbeszedés költségeire

figyelemmel, a bevallott adó nagyságrendjét az adóelõleg megfizetésének

ütemezésében is kifejezésre juttatja, és úgy rendelkezik, hogy a bevallott adó

3 millió forintos küszöbértékéig negyedévente - illetve ezen érték felett

havonta egyszer - egyenlõ részletekben kell az adóelõleget megfizetni.

A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az általános szabálytól

eltérõen kell az adóelõleget megfizetni. A mezõgazdasági és erdõgazdálkodási

ágazatba sorolt adózónál a jövedelem realizálását nagymértékben az adózó

gazdálkodásától független külsõ tényezõk befolyásolják. Itt elsõsorban a

szezonális hatás az, amely mindenképpen indokolja, hogy ezen adózói kör

kedvezõbb ütemezésben tehessen eleget kötelezettségének. A Javaslat szerint ez

esetben is indokolt figyelembe venni a bevallott adó mértékét. Ennek

megfelelõen - hasonlóan az általános részben megfogalmazottakhoz - itt is 3

millió forint az a küszöbérték, amely alapján havi vagy negyedéves adóelõleg

fizetõvé válik az adózó.

Számos körülmény közrejátszhat abban, hogy a tárgyévi fizetendõ adó jelentõs

mértékben eltér a bázisévi fizetendõ adótól. Ezért a Javaslat - kiemelve e

körbõl a külföldi vállalkozót, továbbá az egyszeres könyvvitelt vezetõt - az

adózó részére kötelezõ jelleggel elõírja, hogy az adóévi várható fizetendõ adó

összegére a már megfizetett adóelõleget egészítse ki.

A Javaslat szerint indokolt, s ennek értelmében megfelelõ lehetõséget biztosít

arra, hogy az úgynevezett nonprofit szervezetek, valamint a közhasznú társaság

és a vízitársulat, továbbá a külföldön tevékenységet végzõ és a külföldi

szervezet - figyelemmel az eltérõ gazdálkodási rendjükre, a mûködésükre külön

jogszabályokban meghatározott egyéb elõírásokra, az adózásukat érintõ

különleges feltételekre - az adóelõleg bevallásának és fizetésének szabályait

ne alkalmazza.

28. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza - a magánszemélyeket kivéve - a jogi személy, a

jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás, az intézményi befektetõ

számára ír elõ 20 százalék mértékû osztalékadó-fizetési kötelezettséget.

Befektetésösztönzési céllal egyúttal rendelkezik arról, hogy az osztalékadó

alól a belföldi társaságok, intézményi befektetõk adómentességben

részesülnek. Az osztalékadót tehát abban az esetben kell megfizetni, ha az

osztalék kedvezményezettje külföldi illetõségû és a kapott osztalékot nem

fekteti be Magyarországon.

Arra az esetre, ha az osztalékadó-fizetési kötelezettség fennáll, a Javaslat

azt írja elõ, hogy az adót a kifizetõ vonja le. Ilyen eset, ha a külföldi

illetõségû nem fekteti be a neki járó osztalékot Magyarországon.

Különös rendelkezésként azonban - a készpénzforgalom visszaszorítása érdekében

- le kell vonni a kifizetõnek az adót akkor is, ha az osztalék kifizetése

belföldi illetõségûnek, de nem (belföldi pénzintézet által vezetett) számlára

történõ átutalással történik. Természetesen, mivel a magánszemélynek fizetett

osztalékra a Javaslat rendelkezései nem vonatkoznak, ez az elõírás a

magánszemélynek fizetett osztalékra nem értelmezhetõ. ( A magánszemélynek

fizetett osztalék adókötelezettségérõl a személyi jövedelemadó törvény

rendelkezik.)

Különös rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat arra az esetre is, ha

a) az osztalék kivétele nem pénzben történik, ami akkor lehetséges, ha a

társaság megszûnésekor a vagyont természetben osztják szét, vagy

követeléselengedés, tartozásátvállalás esete áll fenn, illetve ha

b) a tulajdonos, kifizetõnek nem minõsülõ által jut az osztalékhoz, ami

akkor következhet be, ha a külföldi illetõségû, másik külföldinek vagy

magánszemélynek értékesíti azt a tulajdonosi részesedését, amelyet az

osztalékból, az osztalékadó megfizetése nélkül fektetett be Magyarországon.

Az a) esetben az adót a kifizetõnek kell megfizetnie, amelyet a külfölditõl

és az adóhatóságtól követelhet vissza. A b) esetben a külföldi köteles

bevallani és megfizetni az osztalékadót.

A Javaslat rendelkezéseibõl következõen elõállhat olyan helyzet, amikor a

levont vagy a kifizetõ által a kedvezményezett helyett megfizetett

osztalékadó vagy annak egy része "visszajár". Ezekre az esetekre a Javaslat

azt írja elõ, hogy az igazolások alapján az adó, az adókülönbözet az

adóhatóságtól igényelhetõ vissza. Ilyen eset, ha a belföldi illetõségûtõl

azért vonta le a kifizetõ az adót, mert nem banki átutalással történt a

kifizetés, illetve külföldi illetõségû esetében akkor, ha az egyezmény 20

százaléknál kisebb mértékû adót enged meg, de a levont vagy a kifizetõ

által a külföldi helyett megfizetett adó 20 százaléknak felelt meg.

Végül a Javaslat rendelkezik arról, hogy osztalékelõleg esetében (4.§ 27.

pont), annak kifizetésekor ugyanúgy kell eljárni a kifizetõnek, mintha

osztalékot fizetett volna. A kedvezményezett személy viszont még nem jogosult

az adónak, adókülönbözetnek az adóhatóságtól való visszaigénylésére, arra csak

az osztalékelõleg osztalékká válásakor van mód, azután, hogy az elõleggel való

elszámolás megtörtént.

29. §-hoz

A rendelkezés a kettõs adóztatás elkerülését szolgálja, azaz biztosítja, hogy

a külföldön egyszer már adózott jövedelem kétszer ne adózzon. A Javaslat

eljárási szabályt ad arra az esetre, ha az érintett országok a kettõs

adóztatás elkerülésére egyezményt kötöttek, illetve arra is, ha nincs ilyen

egyezményük. Egyezmény esetén az abban foglaltaknak megfelelõen elõírja a

Javaslat, hogy az adózó a külföldön adóztatható jövedelemmel módosítsa

(csökkentse, ha a külföldi jövedelem nyereség, növelje meg, ha az veszteség)

az adóalapot, vagy számítsa be a külföldön megfizetett adót. Egyezmény

hiányában ugyancsak az adóvisszatartás módszerének az alkalmazásáról

rendelkezik.

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen az adó beszámítása csak olyan mértékben

lehetséges, ami megfelel a külföldi jövedelemnek az adóalap egészéhez

viszonyított arányának.

A Javaslat kimondja, hogy a külföldrõl származó jövedelmet - a külföldi

adóalaprészt - a belföldi számviteli és adó jogszabály elõírása szerint kell

meghatározni, melynek során a külföldi jövedelemhez közvetlenül nem rendelhetõ

költségeket, közvetlenül hozzá nem rendelhetõ adóalap-növelõ és -csökkentõ

tételeket, a külföldrõl származó árbevétel (bevétel) arányában kell

megosztani.

30. §-hoz

1. A Javaslat (1) bekezdése a többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény

azon rendelkezéseit tartalmazza, amelyeket változatlan feltételek mellett kell

alkalmazni 1997. január 1-jét követõen is, amennyiben a gazdasági esemény

1996. december 31-éig megtörtént. Ezek a következõk:

a) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése d) pontjának rendelkezése

szerint az adóalapot meg kellett növelni azzal a fel nem számított kamattal,

amelyrõl a vállalkozás a magánszemély 1992. és 1993. években részére

nyújtott kamatmentes vagy a jegybanki alapkamatnál, illetõleg a törvényes

kamatnál alacsonyabb kamat mellett, kölcsön formájában lemondott. Az

adóévben esedékes kamatkülönbözetet a kölcsönszerzõdés megkötésekor érvényes

jegybanki alapkamat alapján, illetve - ha a kölcsönt nyújtó nem gazdálkodó

szervezet - a törvényes kamat (Polgári törvénykönyv 232. §-ának (2)

bekezdése) és a fizetett kamat különbségeként kellett az adóévben fennálló

kölcsönre meghatározni. Nem kellett a kamatkülönbözettel az adóalapot

növelni, ha a kölcsönt jogszabály alapján lakásszerzéshez, állami tulajdon

megvásárlásához, vagy olyan célra nyújtották, amelynek kamatához vagy

törlesztõ részletéhez a költségvetés támogatást nyújtott, vagy ha a

kölcsönnyújtáshoz szükséges forrást az MNB kedvezményes kamat mellett

biztosította a pénzintézetnek. Ezeken túl nem kellett a kamatkülönbözettel

az adóalapot növelnie a forgalmazónak, ha az áru értékesítése során

kamatmentes kölcsönt nyújtott a vásárlónak.

Az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdésének b) pontja e rendelkezéseket

hatályon kívül helyezte azzal, hogy az 1994. január 1-je elõtt megkötött

szerzõdésekre a szerzõdés lejártáig, azaz a kölcsön teljes visszafizetéséig

alkalmazni kell azokat. E módosítást az tette szükségessé, hogy az 1993.

december 31-e után megkötött kölcsönszerzõdések esetében a kölcsönt nyújtót

- a magánszemélynek kedvezményesen vagy kamat nélkül nyújtott kölcsön fel

nem számított kamata után - 44 százalékos személyi jövedelemadó fizetési

kötelezettség terheli, amelyet költségként számol el. Mindezekre tekintettel

az ilyen (1994. évtõl megkötött szerzõdésen alapuló) kölcsön miatt a

társasági adóalapot már nem kell növelni.

b) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése j) pontjának rendelkezése

adóalap-növelést ír elõ a bérbevevõnél a futamidõ alatti teljes bérleti díj

meghatározott összege feletti részére, ha a meghatározott összegnél az adózó

az adott évben ténylegesen magasabb ráfordítással számolt. Az adómentesen

elszámolható összeg az 1992. január 1-je és 1994. december 31-e között

megkötött szerzõdéseknél az általános forgalmi adó nélküli bérleti díj 13

százaléka ingatlan esetén és évi 36 százaléka minden egyéb tárgyi eszköz

esetén.

Az 1994. évi LXXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése és a 13. § (3) bekezdése

alapján az 1995 január 1-je után kötött szerzõdéseknél az általános forgalmi

adó nélküli bérleti díj (ide értve az egyéb járulékos szolgáltatások

ellenértékét is) ingatlan esetén havi 1,1 százaléka, egyéb tárgyi eszköznél

havi 3 százaléka elismert költség az adóalapnál. Az import lízingre eltérõ

rendelkezést is tartalmaz a törvény. A Javaslat ugyan 1997. évtõl a

lízinghez kapcsolódóan nem tartalmaz adóalap-módosító rendelkezéseket, az

1996. december 31-éig hatályos elõírások alapján eljárók számára viszont

fenntartja a szerzõdés lejártáig a korábbi elõírások alkalmazását,

kiegészítve azzal, hogy ha a lízingszerzõdés a határidõ elõtt megszûnik,

akkor az idõbeli elhatárolást csak abban az esetben lehet adómentes

ráfordításként érvényesíteni, ha az megtérült az adózónál.

c) Gazdasági társaság és szövetkezet 1992. augusztus 28-ától az 1992. évi

LV. törvénynek a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekrõl szóló

törvényt módosító rendelkezései alapján alakulhat át. Az e törvényben

elõírtak végrehajtásaként, ha az átalakulás a vagyon felértékelésével jár,

akkor a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése

s) pontja az adó alapjának az átértékelési különbözettel - három év alatt,

egyenlõ részletekben - történõ megnövelését írja elõ. A rendelkezést az

1993. június 24-e elõtt átalakult társaságoknak, szövetkezeteknek nem volt

kötelezõ alkalmazni, választhatták a korábbi eljárást, miszerint az

átalakuló szervezet módosítja az adóalapot és nem a jogutód. Ugyanez a pont

rendelkezik arról is, hogy a forintról devizára, illetve devizáról forintra

történõ áttéréskor elszámolt pozitív átszámítási különbözettel szintén három

év alatt és egyenlõ részletekben kell növelni az adóalapot. A

jogfolytonosság követelményét érvényesítve tartalmazza a Javaslat (1)

bekezdésének c) pontja az eredeti feltételek szerinti adóalap-növelést.

d) Az 1995. évi CVI. törvény 16. §-ával törvénybe iktatott 1991. évi LXXXVI.

törvény 19. § (16) bekezdése a külföldi vállalkozó esetében a pénzforgalmi

szemléletû adóalap megállapításáról a kettõs könyvvitel szabályai szerint

kimutatott adóalapra történõ áttéréssel összefüggésben rendelkezik. A

külföldi vállalkozó az 1995. évi teljesítés 1996. január 1-je utáni pénzügyi

rendezése esetén, a teljesítésbõl befolyt bevétel és a felmerült pénzügyi

kiadás különbözetével módosítja az adóalapját.

2. A Javaslat (2) bekezdése - a jogbiztonság követelményének megfelelõen -

lehetõvé teszi, hogy a vállalkozók a többször módosított 1991. évi LXXXVI.

törvény 6. §-ának rendelkezései szerint - az e törvény hatálybalépését

megelõzõen - elhatárolt veszteséget az adóalapból az eredeti feltételek

szerint írhassák le.

3. A Javaslat 7. § (1) bekezdés f) pontja lehetõséget ad az adózó számára,

hogy az értékvesztést - a korábbi eszközcsoportonkénti helyett - 1997. január

1-jétõl egyedileg tartsa nyilván, számolja el. A Javaslat ezen szakaszának

rendelkezése szerint, ha az adózó az értékvesztés eszközhöz tartozó

nyilvántartását választja, akkor az 1997. január 1-jén nyilvántartott

értékvesztésnek azon eszközökre jutó részével, amelyek a nyilvántartásában

ebben az idõpontban nem szerepelnek, három év alatt egyenlõ részletekben

csökkentheti az adóalapot.

4. A Javaslat (4) bekezdése közhasznú társaságok esetében az adómentesen

nyilvántartott saját tõke értékét határozza meg. A társaságnak 1997. január 1-

je elõtt is meg kellett bontani a saját tõke évenkénti változását és annak

záró állományát adómentesen és adózottan képzõdött részre. A megbontás alapja

az adóévi közhasznú tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított

aránya. Mindezekre tekintettel az adómentesen nyilvántartott saját tõke az

1997. év január 1-jei adómentesen nyilvántartott állomány nyitó értéke, ami

természetesen megegyezik az 1996. december 31-ei adómentesen nyilvántartott

záró állomány értékével.

5. Az (5) bekezdés a Javaslat által megszüntetett adókedvezmények -

fokozatosság és megszerzett jog alapján történõ - további igénybevételének

szabályait fogalmazza meg.

A Javaslat a társasági adóból a következõ adókedvezményeket engedi

érvényesíteni:

a) A külföldi részvétellel mûködõ társaságok 10 éves idõtartamra

meghirdetett adókedvezményére 1993. december 31-éig lehetett jogot szerezni.

A Javaslat - amennyiben a jogszerzés az említett idõpontig megtörtént -

változatlan feltételekkel lehetõvé teszi a kedvezmény igénybevételét.

b) A kárpótlási utalvány térítés nélküli visszaadásához kapcsolódó

adókedvezmény változatlanul érvényesíthetõ. Ehhez két korábbi rendelkezés

tartozik. Az egyik az 1994. december 31-ig visszaadott kárpótlási utalvány

alapján járó adókedvezmény még nem érvényesített részének - utoljára az

1999. évi adóból - igénybevételi lehetõsége. A másik elõírás - amely az

1996. évi költségvetési törvényt módosító törvény részeként épült be a

társasági adótörvénybe - az 1995. évtõl visszaadott utalványok alapján ad

lehetõséget a visszaadás évében és az azt követõ öt évben

adóvisszatartásra.

c) A beruházási és egyes exportot finanszírozó hitelkamat kedvezménye

lejárati idõ nélkül lett meghirdetve. Az adóteher-csökkentés miatt ez a

kedvezmény 1997. évre megszûnik, de a jogbiztonságra tekintettel az 1996.

december 31-éig megkötött hitelszerzõdés alapján elszámolt kamatra megengedi

a Javaslat a hitel lejártáig az érvényesítését.

d) A Kormány által egyedileg engedélyezett beruházási adókedvezmények

(törvényben meghirdetett maximális idõtartamuk 10 év) az engedélyekben és

ezen adókedvezményekrõl szóló kormányrendeletben [190/1994. (XII.31.)

Kormányrendelet] meghatározott idõpontig és feltételekkel változatlanul

érvényesíthetõk.

6. A Javaslat (6) bekezdésének rendelkezése az adóelõleg-fizetés rendszerének

megváltoztatásával kapcsolatos. A Javaslat elõírása szerint az adóelõleg-

fizetés az adózó által bevallott adóelõleg alapján történik, szemben a korábbi

jogerõs fizetési meghagyás alapján történõ adóelõleg-fizetéssel. Az

adóelõlegrõl benyújtott elsõ bevallás határideje 1997. május 31., viszont a

bevallott adóelõleg alapján 1997. július 1-jétõl 1998. június 30-áig kell az

adózónak az adóelõleget fizetnie. Az átmeneti idõszak kezelése érdekében 1997.

június 30-áig a jogerõs fizetési meghagyás alapján kell teljesíteni az

adóelõleg-fizetési kötelezettséget, amely az elõleg összegére és a befizetés

idõpontjára is értendõ.

7. A Javaslat (7) bekezdése az 1996. évi fizetendõ adó alapján történõ

adóelõleg-bevallásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az átmeneti idõszak

szabályozását egyrészt a fizetendõ adó kategóriájának 1997. január 1-je

elõtti, illetve utáni eltérõ tartalma (1997. január 1-je elõtt ez a 18

százalékos számított adó és a 23 százalékos kiegészítõ adó együttes összegét

jelentette, 1997. január 1-je után viszont csak a 18 százalékos társasági

adóra vonatkozik) és ezzel összefüggésben a túlzott mértékû adóelõleg-

megállapítás elkerülése, másrészt egy 20 százalékos átlagos nyereségnövekedés

prognosztizálása indokolja.

8. A Javaslat (8) bekezdése megteremti a jogfolytonosságot a jegyzett tõke

növelésével összefüggésben felmerülõ kiegészítõ adófizetési kötelezettség és a

helyébe lépõ osztalékadó-fizetési kötelezettség között. Ennek a rendelkezésnek

a részeként rendelkezik a Javaslat a jegyzett tõke emelésének,

leszállításának az adóvonzatáról, illetve az 1995. év elõtt keletkezett

eredménybõl teljesített osztalék átmeneti adómentességérõl.

a) az 1996. december 31-éig hatályos társasági adótörvény a kiegészítõ adó

megfizetése alóli mentességgel honorálta az adózás utáni eredménybõl

megvalósított, a cégbíróságnál bejegyzett jegyzett tõke emelését, ha a

bejegyzés évét követõ 3 naptári éven belül a jegyzett tõke leszállítására

nem került sor. A jogfolytonosság követelményére, továbbá arra tekintettel,

hogy az 1996. évi adókötelezettségre még a többször módosított 1991. évi

LXXXVI. törvény rendelkezései alkalmazandók, abban az esetben mentesül a

társaság a jegyzett tõke leszállítása miatti osztalékadó fizetési

kötelezettség alól, ha

- a jegyzett tõke emelése az 1995. vagy az 1996. évi adózott eredménybõl

történt,

- a jegyzett tõke emelésérõl a döntést 1997. május 31-éig meghozták és azt, ha

erre más törvény kötelezettséget ír elõ, 1997. június 30-áig bejelentették

a cégbíróságnak,

- a döntést, bejegyzési kötelezettség (kft-re, rt-re vonatkozik) esetén a

bejegyzést követõ három naptári éven belül a jegyzett tõkét nem szállítják

le.

b) A társasági adó mértéke 1995. elõtt 40 (1994-ben 36) százalék volt, ami

azt jelenti, hogy az adózott eredmény az 1995. évinél magasabb adóteherrel

képzõdött. Erre tekintettel átmeneti idõre - az 1997. és 1998. évekre -

mentességet biztosít a Javaslat az osztaléknak arra a részére, amelynek az

1995. elõtti eredmény a forrása. Ilyen osztalékmegállapítás akkor

lehetséges, ha

- az adóévi eredmény felhasználása mellett - betartva a számviteli törvény

elõírását, mely szerint az eredménytartalék osztalék kiegészítésére vonható

be - sor kerül eredménytartalék-bevonásra,

- az osztalékot a jegyzett tõke leszállításával, vagy a vagyonnak a társaság

megszûnése útján realizálja a tulajdonos. Ilyen esetben a vagyonnövekménynek

az 1995. elõtt keletkezett részére vonatkozik a mentesség.

9. A Javaslat (9) bekezdésének rendelkezése összefügg a számviteli törvény

1995. évi módosításával, amely lehetõvé teszi a vállalkozások számára, hogy

beszámolójukat és könyvvezetésüket külföldi pénznemben készítsék el, amelyhez

kapcsolódóan - az 1996. évben hatályos rendelkezések szerint - a társasági

adóbevallást magyar nyelven, de konvertibilis devizában kell elkészíteni és

beadni. A Javaslat visszamenõleges hatállyal módosítja ezt a rendelkezést,

vagyis már az 1996. évrõl benyújtandó társasági adóbevallást is magyar

nyelven és forintban kell a vállalkozásoknak elkészíteni, ezért az

adóbevallás valamennyi adatát forintra át kell számítani. A Javaslat

meghatározza az átszámítás során alkalmazandó árfolyamokat. Tekintettel a

Javaslat 1997. január 1-jei hatálybalépésére ez a visszamenõleges hatály nem

vonatkozik az 1996. évben megszûnõ vállalkozások adóbevallására.

10. A Javaslat (10) bekezdése az alultõkésítéssel kapcsolatos, amely akkor áll

fenn, ha a megfelelõ gazdálkodáshoz szükséges források nem elegendõek és a

saját tõkéhez viszonyítva jelentõs külsõ forrás bevonására van szükség. Abban

az esetben, ha ezt a külsõ forrást a 25 százaléknál nagyobb részesedéssel bíró

tulajdonosok bocsátották a vállalkozás rendelkezésére, akkor - az 1996. évben

hatályos társasági adótörvény elõírása szerint - az ilyen kölcsönnek a

vállalkozás saját tõkéjének négyszeresét meghaladó részéhez tartozó kamattal

az adóalapot növelni kell. A korrekciót az 1992. december 31-e után nyújtott

kölcsönre kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat 8. § (1)

bekezdésének j) pontja szintén tartalmazza az alultõkésítés miatti adóalap-

korrekciót, ezért annak alkalmazásakor figyelembe kell venni a törvény

hatálybalépéséig nyújtott - azaz 1993. január 1-je és 1996. december 31-e

közötti - kölcsönöket is. Természetesen csak akkor kell a korrekcióval élni,

ha a kamatot a korábbi szabályok szerint is figyelembe kellett venni.

11. A Javaslat (11) bekezdése a jogfolytonosságot biztosítja a céltartalék

adóalap-korrekcióként történõ elszámolása tekintetében, mivel 1997. január 1-

jétõl a céltartalék társasági adóban való érvényesítésének szabályai

megváltoznak.

12. A (12) bekezdés az egyszeres könyvvitelt vezetõknek ír elõ átmeneti

rendelkezést a vásárolt készlet értékének az adóalapnál való elszámolásáról.

A korrekciót az indokolja, hogy a készletérték eredményben való

figyelembevétele a Javaslat szerint eltér az 1996. év végéig érvényes

elõírásoktól. (1996. december 31-éig a készletek értéke nem csökkentette az

eredményt, 1997. évtõl a Javaslat szerint csökkenti.) A rendelkezés lényege,

hogy az 1997. év nyitókészlet értékével az egyszeres könyvvitelt vezetõ 1997.

évben csökkentheti az adóalapot.

31. §-hoz

A 31. § a Javaslat hatálybalépésérõl és ezzel egyidejûleg az újraszabályozás

folytán szükséges - törvényi szintû - jogszabályok hatályon kívül helyezésérõl

rendelkezik.

Emellett a Javaslat elõírja, hogy a vállalkozás 1996. évi adózott eredményébõl

jóváhagyott (fizetett) osztalékot, részesedést kiegészítõ adófizetési

kötelezettség terheli. Ennek a szabályozásnak a záró rendelkezések közé

történõ beiktatását az indokolja, hogy az 1996-os év eredményének

felosztásáról az érdekeltek legkorábban 1997-ben dönthetnek.

A Javaslat (2) bekezdésének további rendelkezése azzal a változással

kapcsolatos, hogy a társasági adótörvény elõírása következtében 1997. január

1-jétõl az egyéni vállalkozó nem tartozhat a társasági adóról és az

osztalékadóról szóló törvény hatálya alá. Az 1996. december 31-éig hatályos

társasági adótörvény rendelkezése szerint az egyéni vállalkozónak az 1995.

január 1-jétõl keletkezett (halmozott) adózás utáni eredményének a

nyilvántartás szerint fel nem használt összege után, a megszûnés napjára

készített adóbevallásban kiegészítõ adót kell megállapítania, hiszen ekkor a

jövedelem kikerül a vállalkozásból. Az 1996. évben hatályos társasági adó

törvény az adófizetést arra az esetre is elõírja, ha az egyéni vállalkozó

átjelentkezik a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá. A Javaslat arra

tekintettel, hogy az egyéni vállalkozót törvény kötelezi az adózási rendszerek

között áttérésre, abban az esetben, ha a tevékenységét nem szünteti meg,

mentes a kiegészítõ adó megfizetése alól. Kiegészítõ adó-fizetési

kötelezettség tehát csak azokat az egyéni vállalkozókat terheli, akik a

tevékenységüket megszüntetik. (Az adómentesen "továbbvitt" eredménytartalék

adózásáról a továbbiakban a személyi jövedelemadóról szóló törvény

rendelkezik.)

A Javaslat tartalmában nem változtat a 31. § (5) bekezdésben foglalt

jogszabályok rendelkezésein, csupán az összhangot teremti meg a hatályba lépõ

törvénnyel.

1. és 2. számú melléklethez

A melléklet az adóalapnál elismert értékcsökkenési leírásra vonatkozó eljárási

szabályokat és speciális leírási lehetõségeket fogalmaz meg. A fõ szabály,

hogy az adóalapnál a számviteli törvény szerinti tervezett és terven felüli

értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ, ha az nem több a 2. sz. melléklet

szerinti leírási kulcsok alapján, illetve az 1. sz. melléklet speciális

szabályai szerint meghatározott összegnél. 1997. január 1-je után valamennyi

meglévõ eszközre a Javaslatban foglaltakat kell alkalmazni.

A Javaslat az 1. számú mellékletben alapelveket rögzít. Elõírja, hogy

értékcsökkenést mettõl-meddig lehet elszámolni, megfogalmazza, hogy az

elszámolt értékcsökkenés nem lehet több, mint az eszköz megszerzésével,

elõállításával, bõvítésével kapcsolatosan felmerült költség. Felsorolja azokat

az el nem használódó eszközöket (pl. föld, képzõmûvészeti alkotás) amelyek

után nem lehet értékcsökkenési leírást érvényesíteni.

A Javaslatnak az amortizáció elszámolására vonatkozó speciális szabályai a

következõk:

1. A számviteli törvény szerinti amortizáció számolható el az adóalapnál is az

immateriális javaknál, a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél,

az ipari parkban lévõ közmûnek minõsülõ tárgyi eszközök után, a bányászatban a

kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek, építmények, speciális gépek,

berendezések, felszerelések, a föld alatti bányatérségek és építmények,

valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és az igénybevett földterület

esetében, a százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti (ide

tartozik a számviteli törvény elõírása szerint a használatbavételkor

egyösszegben leírható eszköz is, amely 1997. évtõl a

30 000 Ft-ot meg nem haladó értékû eszközöknél alkalmazható), valamint a 33

százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközöknél.

2. A Javaslat változatlanul lehetõséget ad arra, hogy meghatározott gépeknél,

berendezéseknél, ha új eszközként elõször helyezik üzembe, a norma szerinti

leírás helyett maximum 30 százalék amortizációt számoljon el az adózó egy

évre. A vállalkozási övezetben üzembe helyezett új gépek értéke után pedig

gyorsított - 10 százalék - amortizáció érvényesíthetõ.

3. A bérbeadott gépeknél, berendezéseknél, felszereléseknél, jármûveknél,

épületeknél, építménynél és ültetvénynél az általánosnál magasabb amortizáció

számolható el.

4. Terven felüli értékcsökkenési leírás két jogcímen érvényesíthetõ az

adóalapnál: a vagyonértékû jogok esetében, ha a szerzõdés módosulása miatt a

jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthetõ, illetve a kutatás-

fejlesztés esetében, ha az eredményeként megvalósuló tevékenységet

korlátozzák, megszüntetik vagy a kutatás eredménytelen lesz.

5. Az egyszeres könyvvitelt vezetõkre vonatkozóan a Javaslat rendelkezik

arról, hogy értékesítés, apportálás, selejtezés, hiány, megsemmisülés esetén

az adótörvény szerinti nyilvántartási értéket értékcsökkenési leírásként kell

elszámolni. Ugyanígy lehet eljárni a térítés nélkül átadott eszköz esetén is,

- ha az átadást jogszabály írja elõ,

- ha az átadás természetbeni juttatásnak minõsül, s így a személyi

jövedelemadó törvény rendelkezik az ezzel összefüggõ adózásról,

- ha az eszköz kisértékû ajándéknak minõsül az általános forgalmi adó törvény

szerint,

- ha az átadott saját elõállítású eszköz mintakollekciónak minõsül,

- ha az átadás alapítványnak vagy közérdekû célra történt, s az adomány

(pénzbeni és természetbeni együtt) az adózás elõtti eredmény 20 százalékánál

nem több.

3. számú melléklethez

A 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eredményt növelni kell azokkal a

költségekkel, ráfordításokkal, amelyek nem a vállalkozás érdekében merültek

fel. A melléklet a jellemzõen ilyennek minõsülõ költségeket, ráfordításokat

sorolja fel.

Különösen ilyen költségek a Javaslat szerint a következõk:

a) az adózónál használata vett személygépkocsinál (fogalmát a Javaslat 4. §

32. pontja határozza meg), ha a gépkocsi beszerzési ára a 6 millió forintot

meghaladja, a 6 millió forintot meghaladó rész arányában számított összeg,

olyan költségek esetében (pl. amortizáció), amelyek a beszerzési ártól

függnek;

b) a készpénzben történõ fizetések korlátozására külön jogszabály rendelkezik

majd arról, hogy az abban meghatározott összeget (500 ezer forintot)

meghaladó számlát kizárólag banki átutalással lehet rendezni. Ez a

jogszabály a tervek szerint 1997. január 1-jén lép hatályba. Az adótörvények

- köztük a társasági adótörvény és az osztalékadóról szóló törvény is -

ehhez kapcsolódva fél éves türelmi idõvel szankciót léptetnek életbe. E

szankció szerint, ha az említett értékhatárt meghaladó összegben számlázott

ellenértéket készpénzzel egyenlítik ki, az érték 20 százaléka az adó alapját

növeli;

c) a tárgyi eszköz, immateriális dolog, készlet és értékpapír

értékesítésével, az eszközök térítés nélküli átadásával való adóalap-

elszámolást korlátozza az a rendelkezés, amely szerint az értékesítésig le

nem írt beszerzési költségnek a kapott ellenértéket meghaladó része nem

érvényesíthetõ abban az esetben ha a kapott ellenérték kevesebb a még le nem

írt (nyilvántartott) érték 50 százalékánál, vagyis ha aránytalanul

alacsony áron történt az elidegenítés;

d) a szolgáltatás ellenértéke - az ilyen módon való jövedelem kivonás

szûkítése érdekében - akkor ha

- a szolgáltatás értéke ügyletenként, illetve ugyanazon fél által folyamatosan

nyújtott szolgáltatásnál az adóév egészében, meghaladja a 200 000 forintot

és

- a szolgáltatás jellege, tartalma, teljesítése nem állapítható meg, kizárólag

az ellenértékrõl kiállított számla áll a megrendelõ rendelkezésére;

e) az értékpapír ügyletekbõl származó árfolyamveszteség (apport esetén az

elszámolt ráfordítás) akkor nem érvényesíthetõ, ha

- a vásárlás és értékesítés között nem telt el legalább 2 év, valamint az

ügylet nem minõsül természetbeni juttatásnak, továbbá a vételi/vagy eladási

ár a szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladóan eltér, és

- az ügylet tárgyát képezõ részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely

nem áll csõd-, felszámolási eljárás alatt vagy,

- az ügylet tárgyát képezõ részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely

csõd-, felszámolási eljárás alatt áll, de az értékpapírt

árfolyamveszteséggel értékesítõ adózó azt az eljárás kihirdetését megelõzõ

180. napnál késõbb szerezte;

f) a hivatali, üzleti (belföldi, külföldi) utazásokkal kapcsolatos költségek

akkor nem érvényesíthetõk, ha a körülmények (reklám, az utazási programban

a nem szakmai rész meghatározó aránya) arra utalnak, hogy az utazás csak

látszólag üzleti célú.

Az adóalapnak a tárgyi eszköz nem valós, nem kellõen dokumentált selejtezéssel

való csökkentését kívánja megakadályozni a Javaslatnak a selejtezés

feltételeire utaló rendelkezése.

Eleje Honlap