1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3092.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a társasági adóról és az osztalékadóról
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. szeptember
1996. évi ..... törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a
vállalkozások kedvezõ mûködési feltételeinek elõsegítése, továbbá az Európai
Közösségekhez való társulásból következõ szempontok érvényesítése érdekében az
Országgyûlés a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról a következõ
törvényt alkotja:
ELSÕ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Alapelvek
1.
(1) A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy
azt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl (továbbiakban: vállalkozási
tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és az osztalékadó
kötelezettségnek - a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos elõírására
tekintettel - e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel
az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltakra is.
(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését
eredményezõ szabály, adóelõny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban
alkalmazható, illetõleg érvényesíthetõ, amennyiben az annak alapjául szolgáló
jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az
adóelõny célját. Az alkalmazhatóságot, illetõleg az érvényesíthetõséget annak
kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az
állapítható meg, hogy annak célja csak adóelõny az egyik fél vagy a felek
számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minõsül
a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelõny
nem érvényesíthetõ.
3 Ha e törvény ugyanazon jogcímen többféle módon teszi lehetõvé költség,
ráfordítás figyelembevételét, az adózás elõtti eredmény csökkentését, vagy
adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet élni,
kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri
elszámolás lehetõségére.
(4) Amennyiben a Magyar Köztársaság által kötött és hatályban lévõ
nemzetközi szerzõdés e törvény tárgyát képezõ, vagy annak megfelelõ adóval
kapcsolatban eltérõ rendelkezéseket tartalmaz, a nemzetközi szerzõdés
elõírásai az irányadóak azzal, hogy az nem eredményezhet e törvény
rendelkezéseiben meghatározottakhoz képest kiterjesztõ adókötelezettséget.
A társasági adó és az osztalékadó alanya
2.
(1) A társasági adó alanya a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetõségû adózó a belföldi személyek közül
a) a gazdasági társaság,
b) a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,
c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az
egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,
d) az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivõi iroda, a magánszemélyek jogi
személyiséggel rendelkezõ munkaközössége, az erdõbirtokossági társulat,
e) a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (továbbiakban: MRP),
f) a közhasznú társaság, a vízitársulat,
g) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,
az egyház, a lakásszövetkezet (ideértve az alapítvány, a közalapítvány, a
társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház alapszabályában, illetve
alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is),
ha az adóévben - törvényben és a gazdálkodási rendjét megállapító
jogszabályban meghatározott - vállalkozási tevékenységbõl bevételt ér el, vagy
e tevékenységhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást számol el, továbbá az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, ha kiegészítõ vállalkozási
tevékenységbõl bevételt ér el, vagy e tevékenységhez kapcsolódóan költséget,
ráfordítást számol el.
(3) Külföldi illetõségû adózó a külföldi személy, ha
a) belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet (továbbiakban:
külföldi vállalkozó, vagy
b belföldi személytõl, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétõl a
jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó ellenértéket kap
(továbbiakban: külföldi szervezet.
(4) Nem alanya a társasági adónak az 5. számú mellékletben felsorolt
szervezet.
(5) Az osztalékadó alanya
a) az osztalékban részesülõ belföldi személy a magánszemély kivételével (a
továbbiakban: belföldi illetõségû osztalékban részesülõ),
b) az osztalékban részesülõ külföldi személy (a továbbiakban: külföldi
illetõségû osztalékban részesülõ).
(6) A kifizetõre terjed ki az osztalékadóval kapcsolatos adókötelezettség
abban az esetben, ha az osztalékot nem pénzben nyújtja.
Teljes körû és korlátozott adókötelezettség
3.
(1) A belföldi illetõségû adózó és a belföldi illetõségû osztalékban
részesülõ adókötelezettsége a belföldrõl és a külföldrõl származó jövedelmére
egyaránt kiterjed teljes körû adókötelezettség.
(2) A külföldi illetõségû adózó és a külföldi illetõségû osztalékban
részesülõ adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett tevékenységbõl
származó és/vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó
jövedelmére terjed ki korlátozott adókötelezettség.
Fogalmak
4.
E törvény alkalmazásában
1. adóév: a naptári év vagy az az idõszak, amelyre az adókötelezettség
kiterjed;
2. adózó: a 2. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi
személy;
3. azonos munkakör: a 9001/1993. (SK. 1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996.
október 1-én hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint
azonosnak minõsülõ munkakör;
4. árbevétel:
a) a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele,
b) pénzintézetnél a kapott kamat és kamatjellegû bevétel, csökkentve a
fizetett kamattal és kamatjellegû kifizetéssel, továbbá az egyéb pénzintézeti
tevékenység bevétele, valamint a nem pénzintézeti tevékenység nettó
árbevétele,
c) biztosítónál a biztosítási bevételek összege, növelve az allokált
befektetési bevétellel, a biztosítástechnikai tartalékok
állománycsökkenésével, a nem biztosítási tevékenység bevételeivel és a kapott
kamatok és kamatjellegû bevételek összegével, valamint csökkentve a
viszontbiztosítónak átadott díjjal, a károk, szolgáltatások és a kárrendezések
költségeivel, ráfordításaival, a befektetésekbõl származó biztosítástechnikai
bevétellel és a biztosítástechnikai tartalékok állománynövekedésével,
d) értékpapír-forgalmazónál az értékpapír-forgalmazás bevétele, növelve a
kapott kamatok és kamatjellegû bevételek összegével, valamint csökkentve az
értékpapír-forgalmazás ráfordításaival;
5. behajthatatlan követelés: az elévült követelés; a csõd-, a felszámolási
eljárásban az egyezségi megállapodásban rögzített elengedett követelés; a
felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat
alapján várhatóan meg nem térülõ követelés; a felszámolási eljárás
befejezésével ki nem egyenlített követelés, módosítva a felszámolási eljárás
során már elszámolt összeggel; a jogszabályban behajthatatlan követelésként
elismert összeg; az a követelés, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn,
aki nem lelhetõ fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlõen
bizonyítja; az a követelés, amely a végrehajtás során nem, vagy csak részben
térült meg; az a követelés, amely dokumentumokkal, számítással igazoltan csak
veszteséggel, aránytalan költségráfordítással érvényesíthetõ; kivéve az
elõzõleg felsorolt követelésekbõl azt, amelyre a pénzintézet, az értékpapír
forgalmazó kockázati céltartalékot képezett;
6. belföld: a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad- és a
tranzit területet is;
7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy,
jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, személyi egyesülés, egyéb
szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi
illetõségûnek minõsülõ magánszemély;
8. beruházás értéke: a tárgyi eszköz számviteli törvény szerinti beszerzési,
elõállítási értéke;
9. beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházást üzembe
helyezõ; a beruházás megkezdésének napja: az építési, szerelési naplóba
történõ elsõ bejegyzés vagy a beruházás célját szolgáló elsõ gép, berendezés,
jármû átvételének napja; a beruházási és a térségi adókedvezmény
vonatkozásában
a) gép:a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) Ipari Termékek
Jegyzéke (a továbbiakban: ITJ) 32-tõl - 39-ig és a 42-es termékszám alá
tartozó gép és berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett
munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés,
b) épület: a végleges rendeltetéssel megvalósított ingatlan, amely a
talajjal való egybeépítés (az alapozás) vagy a talaj természetes állapotának,
természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre, a
talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el,
ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelõ használatra alkalmatlanná
válik; az épülethez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csatornázási
vezetékek, fûtési, szellõzõ, légüdítõ berendezések és felvonók, amelyek az
épület szerkezeteibe beépítve a használhatóságot és ellátást biztosítják; az
ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az épülethez tartoznak, ha azok
használhatóságának biztosítása, ellátása mellett technológiai célokat is
szolgálnak, vagy már meglévõ épületbe késõbb kerülnek beépítésre,
c) kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (továbbiakban: ÉJ) az
544 termékjel alá sorolt épület,
d) termék-elõállítást szolgáló beruházás: az az épület és gépberuházás,
amelyet az üzembehelyezést követõen az adózó ipari vagy mezõgazdasági termék
elõállításához használ, s ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék
közvetlen költsége között jelenik meg,
e) infrastruktúrális beruházás: a vasúti, közúti, vízi áru- és személy-
szállításhoz, ivóvíztermeléshez és- szolgáltatáshoz, szennyvíz- és
hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához
közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházás (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41,
ÉJ 53, ÉJ 61, ÉJ 55-bõl, ÉJ 71-bõl, ÉJ 91-bõl, ITJ 32-tõl 39-ig, ITJ 42);
10. célszervezet: a megváltozott munkaképességû dolgozókat foglalkoztató, a
pénzügyminiszter által a népjóléti miniszterrel egyetértésben a teljes
adóévre ilyennek kijelölt belföldi személy;
11. ellenõrzött külföldi társaság: az a külföldi személy,
a) amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy
jövedelmére jogszabály nem ír elõ társasági adó vagy annak megfelelõ
adókötelezettséget, vagy az adóévre elõírt adómérték legfeljebb 10 százalék,
kivéve ha a székhely szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos
egyezménye van a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásáról
(a továbbiakban: egyezmény), és
b) amelynek az alapítói vagyonából az adóévben a belföldi illetõségû adózó
közvetlenül vagy közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át
és az adóév utolsó napján, legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik;
12. elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenység: kizárólag a külföldi
személy részére végzett olyan tevékenység, amely nem tartozik a külföldi
személy társasági szerzõdésben meghatározott tevékenységi körébe, de az abban
meghatározott tevékenységek végzését segíti, készíti elõ;
13. elõleg: a kifizetett összeg (átadott ellenérték), amely idõben megelõzi
a szolgáltatás nyújtásának megkezdését, illetve a dolog átadását azzal, hogy
összege nem haladhatja meg a jogügylet (megállapodás) szerinti ellenértéket;
14. elsõ kötelezettségvállalás idõpontja: az a nap, amikor az adózó a
vállalkozási tevékenységgel - beleértve a megalakulást is - kapcsolatos elsõ
jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi;
15. építkezés befejezésének napja: a használatbavételi, fennmaradási
engedély jogerõre emelkedésének a napja;
16. építkezés kezdetének napja: az építési, szerelési naplóba történõ elsõ
bejegyzés;
17. független képviselõ: az adózótól gazdaságilag és jogilag független
személy, amely/aki a szokásos üzletmenete szerint jár el, amikor az adózót
képviseli; nem számít szokásos üzletmenetnek, ha a képviselõ olyan
tevékenységet is végez, amely az adózó tevékenységi körébe tartozik; nem
független a képviselõ, ha üzleti tevékenységét az adózó részletes utasítása,
vagy átfogó ellenõrzése mellett végzi, vagy ha a kockázatot az adózó és nem a
képviselõ viseli;
18. ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden
dolog;
19. ipari park: infrastruktúrával ellátott, jogszabályban meghatározott
feltételekkel ipari vállalkozási célra kialakított, behatárolt terület, amely
pályázati úton "ipari park" minõsítést kap;
20. jogdíj:
a) a szabadalomnak, a védett eljárásnak, a védjegynek, illetve hasonló
jognak,
b) a know-hownak, az üzleti titoknak,
c) az irodalmi, a mûvészeti vagy a tudományos mûvek szerzõi jogának,
valamint a szerzõi joggal szomszédos jogoknak
használatáért, hasznosításáért, felhasználásáért vagy a használati jogáért
kapott ellenérték;
21. jövedelem: az e törvényben az adó alapjaként meghatározott összeg;
22. jövedelemszerzés helye:
a) vállalkozási tevékenységbõl származó jövedelem esetében az a hely, ahol
a jövedelmet szerzõ telephelye található; ha azonban a vállalkozást nem
telephelyen folytatják, akkor - kivéve a b)-f) pontokban meghatározott
jövedelmeket - az a hely, ahol a vállalkozást folytató belföldi illetõséggel
bír,
b) kamatjövedelem esetében - a c) pontban foglalt kivétellel - az a hely,
ahol a kölcsön szerzõdés szerinti igénybevevõje belföldi illetõséggel bír,
illetve ahol a kölcsönt a szerzõdés szerint igénybevevõ telephely adóköteles,
c) kötvény utáni kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kötvényt
kibocsátó belföldi illetõséggel bír,
d) elõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért
(kiállításokért) járó díj esetében az a hely, ahol a tevékenységet végzik,
e) jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat fizetõ belföldi illetõséggel
bír, illetve ahol a jogdíjat fizetõ telephely adóköteles,
f) osztalék esetében az a hely, ahol az osztalékot nyújtó személy belföldi
illetõséggel bír;
23. kapcsolt vállalkozás: az egymással szerzõdéses kapcsolatban állóknál,
ha
a) az egyik adózó, a másik adózót érintõen,
b) az adózó az adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személyt
érintõen,
c) az adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személy az adózót
érintõen,
közvetlenül vagy közvetve részt vesz az irányításban, ellenõrzésben vagy
közvetlenül, illetve közvetve 25 százaléknál nagyobb mértékû szavazati joggal
rendelkezik a döntések meghozatalakor, vagy a jegyzett tõkébõl 25 százalékot
meghaladó részesedéssel bír, illetve
d) ugyanazon adózó(k) más adózók,
e) ugyanazon adózó(k) adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi
személyek,
f) ugyanazon, adózónak nem minõsülõ belföldi vagy külföldi személyek az
adózó(k)
irányításában, ellenõrzésében, közvetlenül vagy közvetve részt vesz(nek)
vagy együttesen, közvetlenül, illetve közvetve, a jegyzett tõkébõl 25
százalékot meghaladó részesedéssel bír(nak), vagy 25 százaléknál nagyobb
mértékû szavazati joggal rendelkeznek legalább az egyik felet érintõ
döntésekben;
g) az a)-f) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában az irányításban,
ellenõrzésben való részvételt jelent közkereseti társaságnál és betéti
társaságnál az üzletvezetésben, egyesülésnél és közös vállalatnál az
igazgatótanácsban, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetésben,
részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóságban való részvétel;
leányvállalatnál az igazgatót, minden más esetben a képviseletre jogosultat
kell az irányításban, ellenõrzésben résztvevõnek tekinteni, azzal, hogy a
feltételek meghatározásához magánszemélyek esetében a Polgári Törvénykönyvben
meghatározott közeli hozzátartozók szavazati jogát, részesedését együtt kell
figyelembe venni;
24. kiemelt térség: a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott
foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelõzõ
év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot;
25. közhasznú tevékenység bevétele: a 4. számú melléklet C fejezetében
meghatározott tevékenységbõl származó bevételnek az a része, amely a közhasznú
társaságnak a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelõs szervvel -
helyi önkormányzattal, társadalombiztosítási önkormányzattal vagy a
költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül
önálló költségvetéssel rendelkezõ intézménnyel - folyamatos szolgáltatás
teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj
változtatásának feltételeit is tartalmazó szerzõdés alapján folytatott
tevékenységébõl származik;
26. KSH besorolás: az 1995. december 31. napján érvényes statisztikai
besorolási rend;
27. külföldi személy: a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi
személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, személyi egyesülés,
egyéb szervezet;
28. külföldön tevékenységet végzõ: az a belföldön bejegyzett, belföldi
székhellyel rendelkezõ, megszakítás nélkül száz százalékig külföldi
tulajdonban lévõ korlátolt felelõsségû társaság, részvénytársaság, amely az
adóévben folyamatosan megfelel az a)-e) pontokban megjelölt valamennyi
feltételnek, azaz
a) rendelkezik a pénzügyminiszter vámszabadterületi társaságokat megilletõ
kedvezményeket biztosító - 1992. december 31. napját követõen megadott -
engedélyével, vagy amelyet 1996. december 31. napjáig a pénzügyminiszter, ezt
követõen az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatósága
a feltételek együttes fennállására tekintettel nyilvántartásba vett,
b) kizárólag külföldi kereskedelmi tevékenységet végez és/vagy
külföldön, külföldi személynek nyújt - a KSH Szolgáltatások Jegyzéke (a
továbbiakban: SZJ) alapján pénzügyi szolgáltatásnak nem minõsülõ -
szolgáltatást,
c) belföldi államigazgatási és bírósági eljárásaiban kizárólag belföldi
ügyvédeket foglalkoztat, valamint külön-külön számítva, a társaság vezetõ
tisztségviselõinek, felügyelõ bizottsága tagjainak és az alkalmazottainak
többsége belföldi magánszemély, továbbá könyvvizsgálati kötelezettségének
belföldön bejegyzett könyvvizsgáló által tesz eleget,
d) a mûködéséhez szükséges bankszámláját belföldön vezeti,
e) sem a társaságnak, sem a tulajdonosainak nincs belföldi gazdasági
társaságban, szövetkezetben érdekeltsége, illetve belföldön képviseletet nem
tart fenn, valamint sem közvetlen, sem közvetett tulajdonosai között nincs
belföldi személy;
29. osztalék:
a) a belföldi vagy külföldi személy adózott eredményébõl a tag, a
tulajdonos részesedése,
b) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, - a
jogszabály vagy államközi megállapodás alapján nyújtott vissza nem térítendõ
támogatás kivételével - továbbá az elengedett kötelezettség (ideértve a más
által átvállalt tartozás összegét is),
c) a befektetés jogutód nélküli megszûnés miatti kivonásakor a
vagyonfelosztási javaslat szerint, átalakuláskor a vagyonmérleg szerint a
befektetés számvitelben kimutatott nyilvántartási, könyv szerinti értékét (a
továbbiakban: könyv szerinti érték) meghaladóan realizált vagyoni részesedés,
továbbá a jegyzett tõke leszállításakor kivont vagyoni értéknek a megszûnt
befektetés ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó része,
d) az adózott eredménybõl a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeg;
30. osztalékelõleg: az osztalékra jogosult adózónak a várható osztalékra
tekintettel kifizetett, a kifizetõnél követelésként nyilvántartásba vett
összeg;
31. reprezentációs költség: az üzleti vendéglátás keretében biztosított
étel, ital, és az ezen felül nyújtott szolgáltatás, az üzleti ajándék,
továbbá az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez
kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, a taggyûlésen, közgyûlésen,
igazgatósági, felügyelõ bizottsági értekezleten felmerült költségek általános
forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül;
32. személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt
olyan gépjármû, amely a vezetõvel együtt legfeljebb nyolc felnõtt személy
szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemû, a dízelüzemû,
az elektromos üzemû, a gázüzemû személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró
lakóautó; személygépkocsinak minõsül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-
ot meg nem haladó megengedett együttes tömegû olyan gépjármû (nagy rakodóterû
személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettõnél több utas
szállítására alkalmas, de kézzel egyszerûen oldható ülésrögzítése révén a
teherszállításra bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve
azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan mûszaki
átalakítással került sor;
33. telephely:
a) olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol
és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet
folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal,
hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét,
a fiókot, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat,
az üzemet, a mûhelyt, a bányát, a kõolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti
erõforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt,
b) az építkezés vagy az összeszerelõ tevékenység (a továbbiakban együtt:
építkezés) helye - ideértve az ezen tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti
tevékenységet is - abban az esetben, ha idõtartama (folyamatosan vagy
megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési
területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló
szerzõdésen alapulnak vagy különbözõ személyek adták a megrendeléseket; a
gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képezõ építkezések egy
építkezési területnek minõsülnek,
c) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni
belföldön lévõ természeti erõforrás közvetlen hasznosítása esetén,
d) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni ingatlan
és természeti erõforrás térítés ellenében történõ hasznosítása, ingatlanhoz és
természeti erõforráshoz kapcsolódó vagyoni értékû jog térítés ellenében
történõ átadása, értékesítése, apportálása (továbbiakban: ingatlan
hasznosítása) esetén,
e) a külföldi személyt telephellyel rendelkezõnek kell
tekinteni - kivéve, ha csak a g) pontban említett tevékenységet végzi - azon
tevékenységek esetében, amelyeket más külföldi vagy belföldi személy a
külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerzõdést
köthet belföldön - és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy
termékkészletet tart fenn, amelybõl rendszeresen szállít a külföldi személy
nevében,
f telephellyel rendelkezõnek kell tekinteni az elõzõ rendelkezések
korlátozása nélkül a külföldi személy nevében biztosítási tevékenységet végzõt
- a viszontbiztosítás és a g) pontban foglaltak kivételével -, ha a belföldön
felmerülõ kockázatokra köt biztosítást,
g nem minõsül telephelynek:
1. a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására,
bemutatására használt létesítmény,
2. a külföldi személy, árujának illetve termékének kizárólag tárolás,
bemutatás, belföldi személy általi feldolgozás céljából történõ készletezése,
3. létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történõ áru-,
illetve termékbeszerzési, valamint információgyûjtési célú fenntartása,
4. a létesítménynek kizárólag egyéb elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû
tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
5. a független képviselõ (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység,
amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el;
34. természeti erõforrás: a környezet védelmének általános szabályairól
szóló törvényben meghatározott fogalom;
35. üzletvezetés helye: az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra
berendezkedett;
36. vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási
egység.
MÁSODIK RÉSZ
A TÁRSASÁGI ADÓ
II. FEJEZET
A társasági adókötelezettség
5. §
1 A vállalkozási tevékenységet folytató adózót a jövedelme után e törvény
elõírása szerint társasági adókötelezettség terheli.
(2) A társasági adókötelezettség - a (4) és (5) bekezdésben foglaltak
figyelembevételével - a vállalkozási tevékenység érdekében tett elsõ
kötelezettségvállalás idõpontjában, átalakulás esetén az átalakulás napjától
kezdõdik, és az adózó jogutód nélküli megszûnésének, az e törvény hatálya
alóli kikerülésének, átalakulás esetén az átalakulásának a napjáig tart. A
cégbírósági bejegyzés hiánya nem érinti az adókötelezettséget.
(3) Ha a számviteli törvény szerinti éves beszámolót, egyszerûsített éves
beszámolót, egyszerûsített mérleget a naptári év utolsó napjával nem kell
elkészíteni, akkor az adózás elõtti eredményt és az adót az adóév utolsó
napjára elkészített könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani és
bevallani. Ilyen esetben
a) a cégbírósági bejegyzést,
b) a cégbírósági bejegyzés elmaradását,
c) a végelszámolás befejezését
követõen utólag - az egyes adóévekre külön-külön - elkészített éves beszámoló,
egyszerûsített éves beszámoló, egyszerûsített mérleg (a továbbiakban:
beszámoló) alapján - a bevallással érintett idõszakban hatályos elõírások
szerint - megállapított tényleges adó, valamint a könyvviteli zárlat alapján
megállapított adó különbözetét az adózó, a különbözet bevallásával
egyidejûleg, befizeti vagy visszaigényli.
(4) A külföldi vállalkozónak belföldön végzett építkezés esetén az
adókötelezettséget elsõ ízben abban az évben kell teljesítenie, amikor az
építkezés idõtartama meghaladja a három hónapot, illetve az építkezés
telephellyé minõsítéséhez az egyezményben meghatározott idõtartamot. Ilyenkor
a külföldi vállalkozó elsõ adóéve az építkezés kezdetének a napjával kezdõdik.
(5) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában szereplõ személy adókötelezettsége
abban az adóévben áll fenn, amely adóévben vállalkozási tevékenységbõl
bevételt ér el, költséget, ráfordítást számol el.
(6) A társasági adóbevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. A
beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítõ adózó a társasági
adóbevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az adóév utolsó napján
érvényes - devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra.
A társasági adóalap megállapítása
6.i§
(1) A társasági adó alapja belföldi illetõségû adózó esetében az adózás
elõtti eredmény, módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban
foglaltakkal.
(2) Az adózás elõtti eredmény
a) kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a beszámoló részét képezõ
eredménykimutatásban kimutatott összeg,
b) egyszeres könyvvitelt vezetõ adózónál a pénzforgalmi nyilvántartás
alapján kimutatott eredmény (az adóévi árbevétel és bevétel, valamint az
adóévi költségek és ráfordítások különbsége).
(3) Az adózás elõtti eredményt könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az
adózó mindaddig, amíg a beszámoló készítésére nem kötelezett, ideértve a
jogelõd nélkül létrejött adózót is, ha a cégbírósági bejegyzése véglegesen
elmarad, vagy ha az adóhatóság a nyilvántartásból törli.
(4) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,
az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a
célszervezet, a kizárólag készfizetõ kezességvállalást folytató
részvénytársaság, az MRP, a közhasznú társaság, a vízitársulat és a külföldön
tevékenységet végzõ esetében az (1) - (3) bekezdés rendelkezéseit a 9-14. §
figyelembevételével kell alkalmazni.
(5) Az az adózó, amely forintról konvertibilis devizára vagy konvertibilis
devizáról forintra történõ könyvvezetésre tér át, az adó meghatározásához
szükséges adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az áttérés napján
érvényes - devizaárfolyamán számítja át.
Az adóalap megállapításakor csökkentõ jogcímek
7. §
(1) Az adózás elõtti eredményt csökkenti:
a) a korábbi adóévek elhatárolt veszteségébõl - a 18. § és 30. §-ban
foglaltakat figyelembe véve - az adózó döntése szerinti összeg,
b) az adóévet megelõzõ évben a 8. § (1) bekezdésének a) pontja alapján
adózás elõtti eredményt növelõ tételként számításba vett összeg,
c) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a bányászatról és a villamos energia
termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekben, továbbá a
környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása
alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi
kötelezettségek fedezetére az adóévben ráfordításként elszámolt céltartaléknak
az adóévet megelõzõ évben ráfordításként elszámolt céltartalékot meghaladó
összege,
d) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a számviteli törvény elõírásai
alapján terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírásként elszámolt,
de legfeljebb az 1. és 2. számú mellékletben meghatározott módon és
mértékekkel számított összeg, továbbá az immateriális javak, a tárgyi
eszközök értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök
megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a számviteli törvény elõírása
alapján megállapított beszerzési értéknek az adóalapnál elszámolt
értékcsökkenési leírással csökkentett összege (a továbbiakban: számított
nyilvántartási érték), egyszeres könyvvitelt vezetõ adózónál az 1. és 2. számú
mellékletben meghatározott módon és mértékkel számított értékcsökkenési leírás
összege,
e) a vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó által a vállalkozási övezetté
minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett
tárgyi eszközök - kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt -
beszerzési értéke abban az esetben, ha az adózó nem veszi igénybe a 23. §
szerinti adókedvezményt,
f) az eszközcsoportonként (készletek, befektetések, értékpapírok bontásban)
nyilvántartott értékvesztésbõl az adóévben a (2)i bekezdés figyelembevételével
a felhasználásra arányosan jutó összeg, vagy - az adózó döntése szerint az
eszközcsoport egészére egyedi nyilvántartás vállalása mellett - az eszközhöz
tartozóan nyilvántartott értékvesztés az eszköz a nyilvántartásból való
kikerülésekor,
g) a bevételként elszámolt kapott (realizált) osztalék, kivéve az
ellenõrzött külföldi társaságtól kapott osztalékot,
h) az érték nélkül, vagy megváltási áron nyilvántartott termõföld és erdõ
értékesítésébõl származó ellenérték,
i) az iskolai rendszerû szakképzésben közremûködõ adózónál tanulónként
minden megkezdett hónap után
1. havi 3000 forint, ha az adózó a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati
képzését az iskolával kötött megállapodás alapján végzi, illetõleg
2. havi 6000 forint, ha az adózó a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati
képzését jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján látja el,
j) a (3) bekezdésben meghatározott, korábban munkanélküli személy után a
foglalkoztatásának ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett
társadalombiztosítási járulék, a járulék költségkénti elszámolásán túl, azzal,
hogy az adózó akkor járhat el e rendelkezés szerint, ha a korábban
munkanélküli magánszemély alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon
belül azonos munkakörben foglalkoztatott más munkavállaló munkaviszonyát
rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli magánszemély
az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban,
k) a szövetkezetnél a termõföldért kapott kárpótlási jegy névértékének és
címletértékének különbözete, abban az esetben, ha a szövetkezet a kárpótlási
jegyet állami tulajdon megvásárlására fordította,
l) erre jogszabályban feljogosított mûvészeti szervezet gondozásában
kibocsátott mûvészeti szakvéleményben mûvészeti értékûnek elismert
képzõmûvészeti alkotás beszerzésére fordított összeg, de legfeljebb az adóévi
beruházások értékének 2 ezreléke,
m) a szövetkezet által az üzletrész-tulajdonostól visszavásárolt üzletrész
bevonása esetén - a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény
hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény
szerinti az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig - a névértéknek
a visszavásárlási árat meghaladó összegébõl a fel nem osztható szövetkezeti
vagyon növelésére fordított rész,
n) a ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségbõl a behajthatatlan
követelés, továbbá korábban az adózás elõtti eredménynél csökkentõ tételként
el nem ismert, ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségre befolyt,
bevételként elszámolt összeg,
o) a társasházi közös tulajdonban álló ingatlanrészek hasznosításából
származó, közös bevételbõl való részesedés címén a társasháztól kapott
bevétel,
p) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek b) pontja
szerinti átszámítási különbözet összege,
r) a bírságnak, továbbá az adózás rendjérõl és a társadalombiztosításról
szóló törvényekben elõírt jogkövetkezménynek az elengedése miatt az adóévben
bevételként elszámolt, az elõzõ adóévekben az adózás elõtti eredményt növelõ
tételként figyelembe vett összeg,
s) az egyszeres könyvvitelt vezetõnél - a tárgyi eszköz, immateriális javak
vagy értékpapír beszerzése érdekében adott elõleget kivéve - a fizetett
elõleg, továbbá a korábban az adózás elõtti eredmény növeléseként figyelembe
vett kapott elõleg a bevételkénti elszámoláskor,
t) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben felmerült, a
számviteli törvény elõírásai szerint a kutatási-kísérleti fejlesztés saját
közvetlen költségeként elszámolt összeg - csökkentve a ráesõ kapott támogatás
összegével - 20 százaléka függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés
aktivált értékeként - állományba vették vagy sem.
(2) Nyilvántartott értékvesztés az elõzõ adóévekben elszámolt, az adó
alapjánál csökkentésként még figyelembe nem vett értékvesztés halmozott
összege, amelybõl az adózás elõtti eredmény csökkentéseként a felhasználással
arányos rész számolható el a következõ képlet szerint:
«INVALID_FIELD: Object»
ahol:
E= elszámolható értékvesztés,
N= nyilvántartott értékvesztés,
F= a könyvviteli nyilvántartással egyezõ nyitó érték és az adóévi beszerzés,
elõállítás, befektetés együttes összegének, valamint a záró értéknek a
különbözete,
I= a könyvviteli nyilvántartással egyezõ nyitó érték és az adóévi beszerzés,
elõállítás, befektetés együttes összege.
(3) Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül
megelõzõen
a) legalább hat hónapig a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ által
nyilvántartott munkanélküli volt, vagy
b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában részesült, vagy
c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a
munkaügyi központtal továbbra is együttmûködött,
azzal, hogy az a) - c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából
azt az idõtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi, gyermekágyi
segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az elõzetes
letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás, büntetés idõtartamát, valamint a
sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött
idõt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti idõtartamot) figyelmen
kívül kell hagyni.
Az adóalap megállapításakor növelõ jogcímek
8. §
(1) Az adózás elõtti eredményt növeli:
a) a számviteli törvény 27.i§ (1) és (2) bekezdése alapján az adóévben
ráfordításként elszámolt céltartaléknak az e § (2) bekezdése szerinti elismert
mértékét meghaladó része,
b) a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a számviteli törvény 46. § (3) és
(4) bekezdése szerint költségként elszámolt értékcsökkenési leírás összege, a
tárgyi eszköz, az immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor a könyv
szerinti érték, továbbá ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor,
hiányakor ráfordításként elszámolt összeg,
c) a számviteli törvény 39.i§-ának (1) és (3)-(4) bekezdéseiben foglalt
értékelési szabályok szerint a mérleg fordulónapján meglévõ eszközök után az
adóévre ráfordításként elszámolt értékvesztés összege,
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás elõtti eredmény
csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és
tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a
vállalkozási, a bevételszerzõ tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú
mellékletben foglaltakra,
e) a jogerõs határozatban megállapított bírság, továbbá az adózás rendjérõl,
továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti
jogkövetkezményekbõl adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összege,
kivéve, ha önellenõrzéshez kapcsolódik,
f) a megváltási áron nyilvántartott termõföld és erdõ értékesítésekor a
könyv szerinti érték,
g) a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény 3. §-a (3) bekezdésében
meghatározott, valamint 30. § (2) bekezdésében felsorolt szerencsejátékokat
szervezõ bármely gazdálkodó szervezetnél az egyes szerencsejátékok közvetlen
és közvetett költségének és a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény 38.
§-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott költségnek a
különbsége, ha az elõbbi a nagyobb,
h) a hitelezési veszteség címen ráfordításként elszámolt összeg, kivéve azt
a hitelezési veszteségként elszámolt követelést, amelyre a pénzintézet, az
értékpapír forgalmazó kockázati céltartalékot képzett,
i) gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a jogutódnál a
saját tõke növekményének megfelelõ, - vagyonmérleg szerinti - átértékelési
különbözet, amelyet több jogutód esetén olyan arányban kell megosztani,
amilyen arányban a vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból
részesednek; az átértékelési különbözettel az átalakulás évében és az azt
követõ két adóévben, egyenlõ részletekben kell az adózás elõtti eredményt
növelni; ha a társaság, a szövetkezet a megjelölt idõszakon belül megszûnik, a
társasági adóalapnál még számításba nem vett teljes összeget a megszûnéskor
kell a társasági adó alapjához hozzászámítania,
j) a kapott kölcsön kamatának a saját tõke négyszeresét meghaladó
kölcsönrészre jutó arányos része, ha az adózó a vele kapcsolt vállalkozásban
lévõtõl - kivéve a pénzintézetet - kap kölcsönt azzal, hogy saját tõke alatt
az adóévet megelõzõ évi beszámolóban, illetve a nyitómérlegben kimutatott -
értékelési tartalék nélküli - saját tõkét, annál az adózónál, amely az adózás
elõtti eredményét könyvviteli zárlat alapján állapítja meg, a társasági
szerzõdésben, alapszabályban, alapító okiratban, a tulajdonosok közötti
megállapodásban meghatározott, az alapító által tartósan rendelkezésre
bocsátott forrást, rögzített jegyzett tõkét; kölcsön alatt az adóévben az
említett kapcsolt vállalkozásban lévõ felé fennálló kölcsön napi átlagos
állományát kell érteni,
k) a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem adózott
reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,
l) egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõlegként kapott összeg, továbbá a
korábban adott, az adózás elõtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett
elõleg a költségkénti elszámoláskor,
m) az ellenõrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga
alapján megállapított - nyereségébõl az adózót a részesedése alapján megilletõ
összeg,
n) a visszafizetési kötelezettség nélkül adott, ráfordításként elszámolt
támogatás, juttatás, tartozásátvállalás, elengedett követelés, továbbá az
utólag adott, nem számlázott engedmény - ide nem értve az adásvételi
szerzõdésen alapuló, az abban elõre rögzített feltételekkel adott engedmény
szerzõdés szerinti összegét - kivéve, ha a támogatás, juttatás
na) belföldi székhelyû alapítványnak, közalapítványnak, vagy közérdekû
kötelezettségvállalás céljára történt, feltéve, hogy
1. az alapítvány, a közalapítvány, illetve a közérdekû kötelezettségvállalás
betegségmegelõzõ és gyógyító, szociális, egészségügyi, tudományos, kutatási,
környezetvédelmi, mûemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási,
sport, vallási és hitéleti célt, gyermek és ifjúsági célt, az állampolgári
jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregekkel és a hátrányos
helyzetûekkel, illetõleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel,
valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos elõbbi célok megvalósítását,
a menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elõsegítését szolgálja,
továbbá
2. az alapítványnak, a közalapítványnak, illetõleg a közérdekû
kötelezettségvállalási célra átadott pénzeszközzel összefüggõ jogügylet
vonatkozó dokumentumai (alapító okirat, tájékoztatók, reklámok, stb.) és
körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján még
közvetve sem állapítható meg, hogy az átadott összeg nem szolgálja, vagy
látszólag szolgálja az 1. pontban felsorolt célokat, azaz csak az adózás
elõtti eredmény csökkentéssel elérhetõ vagyoni elõnyt jelent az adományozónak,
az adományozó tulajdonosának, a vezetõ tisztségviselõknek, a felügyelõ
bizottság és az igazgatóság tagjainak, a könyvvizsgálónak, valamint ezen
személyek és a magánszemély tulajdonosok közeli hozzátartozóinak,
nb) állami vállalat, részben vagy egészben állami tulajdonban lévõ társaság
privatizációjának, valamint a tulajdonukban lévõ vagyonrészek értékesítésének
MRP keretében történõ teljesülése esetén, az MRP szervezet alapcéljának
megvalósítása érdekében, a szervezet hiteltörlesztési kötelezettsége
idõszakában történt,
nc) a Mûsorszolgáltatási Alapnak közérdekû kötelezettségvállalásként,
továbbá a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti
közmûsorszolgálati mûsor, mûsorszám támogatására (szponzorálására) történt,
o) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek a) pontja
szerinti átszámítási különbözet összege.
(2) A céltartalék elismert mértéke a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a
követelések, az elõlegként és kölcsönként adott összegek miatt várható
veszteségek fedezetére, a számviteli törvény 27. §-ának (1) bekezdése alapján
az adóévben ráfordításként elszámolt céltartalék, de legfeljebb az adóév
utolsó napján fennálló, elõzõekben felsorolt követelések összegének
a) 90-180 napos késedelem esetén 2 százaléka,
b) 181-360 napos késedelem esetén 5 százaléka,
c) 360 napon túli késedelem esetén 25 százaléka.
(3) Az (1) bekezdés na) pontjában felsorolt jogcímeken említett tételek
együttes összegébõl legfeljebb az adózás elõtti eredmény 20 százalékával nem
kell az adózás elõtti eredményt növelni.
(4) Az (1) bekezdés nb) pontjában említett támogatásként, juttatásként,
kizárólag állami tulajdonban lévõ vagyon elidegenítése esetén az átutalt
összeget; állami és nem állami vagyonrészek együttes elidegenítése esetén az
átutalt összegbõl az állami tulajdoni hányadnak megfelelõ arányos részt;
részben vagy egészben állami tulajdonban lévõ társasági vagyonrész
elidegenítése esetén az átutalt összegbõl, a társaságban lévõ állami tulajdoni
hányadnak megfelelõ arányos részt; de bármely esetben legfeljebb az adózás
elõtti eredmény 20 százalékának megfelelõ összeget lehet figyelembe venni.
Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az
egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
adóalapjának megállapítása
9. §
(1) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,
az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
adóalapja a számviteli törvény, valamint a beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségükre vonatkozó jogszabály elõírásai szerint
megállapított adózás elõtti eredmény, egyszeres könyvvitelt vezetõk esetében a
pénzforgalmi könyvvitel szerinti vállalkozási tevékenység eredménye,
módosítva a (2) - (5) bekezdésben foglaltakkal.
(2) Csökkenteni kell az adózás elõtti eredményt
a) a vállalkozási tevékenység célját szolgáló beruházások értéke alapján a
7. § (1) bekezdése l) pontjának elõírása szerint;
b) a 7. § (1) bekezdésének a), b), g), r) pontjai szerint meghatározott
értékekkel;
c) a 7. § (1) bekezdésének d), e), f), i), j), n), o) és t) pontja, továbbá
a (2) és (3) bekezdése alapján megállapított értékbõl a vállalkozási
tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhetõ, illetõleg a vállalkozási
tevékenység bevételével arányos összeggel.
(3) Növelni kell az adózás elõtti eredményt
a) a 8. § (1) bekezdés a), e), j), m) pontja és (2) bekezdése szerint
meghatározott értékekkel;
b) a 8. § (1) bekezdés b), c), d), h), k), n) pontja, valamint a 8. § (3),
(4) bekezdései alapján megállapított értékbõl a vállalkozási tevékenységhez
közvetlenül hozzárendelhetõ, illetõleg a vállalkozási tevékenység bevételével
arányos összeggel.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve kell alkalmazni a
17. §, a 19. §, a 29. §, és a 30. § rendelkezéseit.
(5) Az egyház a vállalkozási tevékenységbõl elért nyereségnek (adózás
elõtti eredmény) azzal a részével is csökkentheti az adó alapját, amelyet a
kulturális, nevelési, oktatási, felsõoktatási, szociális, egészségügyi,
gyermek- és ifjúságvédelmi, sport, tudományos és mûemlékvédelmi tevékenység,
továbbá a hitéleti célú ingatlanfenntartás bevételt meghaladó költsége,
ráfordítása fedezetére használ fel.
A célszervezet adóalapja
10. §
(1) A célszervezet adóalapja az adóévi és a (6) bekezdés szerint
nyilvántartott adómentesen képzõdött eredménytartalékból az eredmény
kiegészítésére bevont eredménybõl a tagok, tulajdonosok részére megállapított
osztalék, módosítva a (2)-(5) bekezdésben foglaltakkal.
(2) Csökkenteni kell a megállapított osztalékot a 7. § (1) bekezdés r) és t)
pontjában meghatározott összeggel.
(3) Növelni kell a megállapított osztalékot a 8. § (1) bekezdésének d), e),
j), k), m) pontjában meghatározott tételekkel.
(4) A célszervezet jogutód nélküli megszûnése esetén, valamint abban az
adóévben, amelyben a célszervezeti kijelölést visszavonták, az adó alapja a
számviteli törvény elõírásai alapján megállapított adózás elõtti eredmény,
módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban foglaltakkal és
növelve az adómentesen képzõdött - a (6) bekezdés szerint nyilvántartott -
eredménytartalék összegével.
(5) A célszervezet átalakulása esetén a jogutódnak - ha nem minõsül
célszervezetnek - meg kell növelnie az adó alapját a jogelõdnél adómentesen
képzõdött eredménytartalék összegével.
(6) A célszervezetnek az adózottan és az adómentesen képzõdött
eredménytartalékról külön nyilvántartást kell vezetnie. Ennek során adózottan
képzõdött eredménytartaléknak kell tekinteni az 1992. évi nyitómérlegben
szereplõ eredménytartalékot, továbbá azt az eredménytartalékot, amely abban az
adóévben képzõdött, amelyben az adózó nem minõsült célszervezetnek. Az 1992.
évi eredménytartalék akkor minõsül adózottan képzettnek, ha a célszervezet
osztalékot nem állapított meg. Az 1993. évtõl képzett eredménytartalékot - ha
az adózó célszervezetnek minõsült - adómentesen képzettnek kell tekinteni. Az
eredménytartalék állományának csökkenését a megelõzõ évi nyilvántartás alapján
számított arányt figyelembe véve kell megosztani az adózottan és adómentesen
képzett eredménytartalék között.
A kizárólag készfizetõ kezességvállalást folytató
részvénytársaság adóalapja
11. §
(1) A külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban
meghatározott feltételeknek megfelelõen mûködõ, kizárólag készfizetõ
kezességvállalást folytató részvénytársaság az adó alapját - a (2) bekezdés
szerint - megszûnéskor állapítja meg.
(2) Az adó alapja a kötelezettség teljesítését követõen fennmaradó összes
vagyon és az alapítók hozzájárulásának különbsége.
Az MRP adóalapja
12. §
(1) Az MRP adóalapja a számviteli törvény, valamint az MRP
beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló
jogszabály rendelkezései alapján kimutatott tárgyévi eredmény, módosítva a
(2) és a (3) bekezdésben foglaltakkal.
(2) A tárgyévi eredményt csökkenti a saját erõ címén a résztvevõk által
befizetett összeg, a résztvevõket foglalkoztató társaság által átutalt
összeg, a résztvevõk egyéb befizetései, más magánszemély és jogi személy
befizetése, a 7. §-ban, és megszûnéskor a 17. § (1) bekezdésében, az
egyszeres könyvvitelrõl a kettõs könyvvitelre való áttéréskor a 17. § (3)
bekezdésében az adózás elõtti eredmény csökkentéseként meghatározott jogcímek
szerinti összeg.
(3) A tárgyévi eredményt növeli a 8. §-ban, és megszûnéskor a 17. § (1)
bekezdésében, egyszeres könyvvitelrõl a kettõs könyvvitelre való áttéréskor a
17. § (3) bekezdésében az adózás elõtti eredmény növeléseként meghatározott
jogcímek szerinti összeg.
A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja
13. §
(1) A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja a 6. § elõírásai
alapján megállapított adózás elõtti eredmény, módosítva a 7. § (1) bekezdés a)
- g), i), j), l), n) - r), t) pontjaiban, a 8. § (1) bekezdés a) - e), h) -
k), m), o) pontjaiban, továbbá a 17. §, a 19. §, a 29. § és a 30. §-ban
foglaltakkal, továbbá növelve
a) a visszafizetési kötelezettség nélkül pénzben nyújtott támogatással,
juttatással, tartozásátvállalással, elengedett követeléssel, továbbá az utólag
adott, nem számlázott engedménnyel, ide nem értve az adásvételi szerzõdésen
alapuló, az abban elõre rögzített feltételekkel adott engedmény szerzõdés
szerinti összegét,
b) közhasznú társaság esetében jogutód nélküli megszûnéskor, továbbá
átalakulással történõ megszûnéskor a jogutódnál - akkor, ha a jogutód nem
közhasznú társaság - a saját tõke (2) bekezdés szerint meghatározott adómentes
növekményével.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásához a közhasznú társaság, a
saját tõke évenkénti változását és annak záróállományát köteles megbontani
adózott és adómentesen képzett részekre. A saját tõke adóévi változásából az
adómentesen képzõdött rész javára (terhére) jutó értéket az adóévi közhasznú
tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított arányával számítva
kell meghatározni.
A külföldön tevékenységet végzõ adóalapja
14. §
A külföldön tevékenységet végzõ adóalapja az adóévet megelõzõ évi éves
beszámolóban, ennek hiányában a nyitó mérlegben kimutatott saját tõke, ezek
hiányában a társasági szerzõdésben, alapító okiratban meghatározott jegyzett
tõke.
A külföldi vállalkozó adóalapja
15. §
(1) A külföldi vállalkozó a belföldi telephelynek betudható árbevétele,
bevétele és az ezekhez kapcsolódó felmerült költsége, ráfordítása
különbözeteként - a 18. § szerint elhatárolt veszteséget is figyelembe véve
- határozza meg az adó alapját, de ha ez kisebb mint az elszámolt költség 12
százaléka, ez utóbbit kell az adó alapjának tekintenie. Az árbevétel, a
bevétel, a költség és a ráfordítás számbavételénél a számviteli törvény
eredménykimutatásra és az eszközök értékelésére elõírt rendelkezései szerint
kell eljárni függetlenül attól, hogy a külföldi vállalkozó nem alanya a
számviteli törvénynek.
(2) Az árbevétel, bevétel és a költség, ráfordítás kimutatásánál úgy kell
eljárni, mintha a telephely a tevékenységét önálló - a külföldi személytõl
független - vállalkozásként fejtette volna ki.
(3) Telephelynek betudható árbevétel, bevétel a telephely útján kifejtett
vállalkozási tevékenységgel összefüggésben elért árbevétel, bevétel tekintet
nélkül a származás helyére. A telephely közvetítésével elért - a telephely
árbevételeként, bevételeként meg nem jelenített - árbevétel, bevétel 5
százaléka, mint jutalék, minden esetben a telephelynek betudható
árbevételnek, bevételnek minõsül.
(4) A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként,
ráfordításaként - a (5)-(7) bekezdésben foglalt kivétellel - az árbevétel,
bevétel megszerzése érdekében felmerült, az adóévet terhelõ, bizonylatolt
összeget számolhatja el, tekintet nélkül a felmerülés helyére. Értékcsökkenési
leírásként a telephely által végzett tevékenységet szolgáló, ott üzemeltetett
tárgyi eszköz értéke alapján az 1. és 2. számú melléklet szerint megállapított
mérték vehetõ figyelembe. A külföldi vállalkozónál felmerült üzletvezetési és
általános ügyviteli költségbõl, ráfordításból - a külföldön felmerült adót
kivéve - a telephelyre arányosan jutó összeg érvényesíthetõ, azzal, hogy ez az
arány nem haladhatja meg a telephelynek betudható bevételnek, árbevételnek a
külföldi vállalkozó összes bevételéhez, árbevételéhez viszonyított arányát.
(5) Az adóalap megállapításakor költségként, ráfordításként nem vehetõ
figyelembe
a) a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított belföldi adóhiány, egyéb
belföldi jogszabály megsértésébõl keletkezõ jogerõs befizetési kötelezettség
(adó, bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot,
b) a kötelezettség nélkül adott ajándék nyilvántartási értéke, a pénzbeli
támogatás, továbbá a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem
adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,
c) a társasági adó.
(6) Ingatlan hasznosítása esetén - a (7) bekezdésben foglaltakat kivéve - a
telephelynek betudható árbevétel: az ellenérték, a telephelynek betudható
költség: a továbbszámlázott üzemeltetési költség, az 1. és 2. számú melléklet
szerint megállapított értékcsökkenési leírás, a javítási és a karbantartási
költség, a telephelynek betudható ráfordítás: a beszerzési ár részét nem
képezõ adók, hozzájárulások bevallott összege, valamint az ingatlan
beszerzéséhez és felújításához felvett hitel beszerzési árba be nem számító,
adóévben esedékes kamata.
(7) Ingatlan értékesítése, apportálása esetén a telephelynek betudható
árbevétel az ellenérték, a telephelynek betudható költség a megszerzésre - az
1. és 2. számú melléklet szerint elszámolt értékcsökkenési leírással
csökkentve - igazoltan fordított összeg.
(8) A külföldi vállalkozó az árbevételérõl, bevételérõl és az ehhez
kapcsolódó, elismert költségérõl, ráfordításáról a számviteli törvény kettõs
könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint forintban köteles nyilvántartást
vezetni. A külföldi pénznemben keletkezett árbevételt, bevételt, költséget,
ráfordítást a számviteli törvény elõírásai alapján kell forintra átszámítani.
A külföldi szervezet adóalapja
16. §
(1) Külföldi szervezet adóalapjaként a részére belföldi személy, valamint a
külföldi vállalkozó belföldi telephelye által kifizetett, a jövedelemszerzés
helye alapján belföldrõl származónak minõsülõ következõ bevételeket kell - a
(2) bekezdésben foglaltak kivételével - figyelembe venni:
a) nyújtott hitel (kölcsön) kamata,
b) kötvény kamata,
c) belföldön végzett elõadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért
(kiállításokért) járó díj,
d) jogdíj.
(2) Az adóalap meghatározásánál bevételként nem kell figyelembe venni a
Magyar Köztársaság és a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamatot, a
belföldön bejegyzett pénzintézet által fizetett kamatot, ide nem értve, ha a
pénzintézet megbízás alapján lebonyolító tevékenységet folytat.
(3) A külföldi pénznemben keletkezett bevételeket a Magyar Nemzeti Bank
hivatalos - pénzügyi teljesítés napján érvényes - devizaárfolyamán kell
forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar
Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az Adó és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal
által a Magyar Közlönyben közzétett, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a
forintra történõ átszámításkor figyelembe venni.
A társasági adóalap módosításának különös szabályai
17. §
(1) Az adózónak jogutód nélküli megszûnésekor
a) a számviteli törvény 39. §-ának (1), valamint (3) és (4) bekezdése
alapján az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztéssel, valamint a
nyilvántartott értékvesztés összegével az adózás elõtti eredményét
csökkentenie kell,
b) egyszeres könyvvitel alkalmazása esetén - az egyéb módosító tételeket is
figyelembe véve - az adózás elõtti eredményét növelnie kell a megszûnésig
keletkezett, a számviteli törvény elõírása szerint a pénzügyi rendezéskor
bevételnek minõsülõ, megszûnésig be nem folyt (a követelések között
nyilvántartott) összeggel, továbbá a vásárolt készletek záróállományával -
függetlenül attól, hogy az adózó a meglévõ készlet ellenértékét kiegyenlítette
vagy sem - és a fizetett elõleg összegével; csökkentenie kell a számviteli
törvény szerint a pénzügyi rendezéskor költségnek, ráfordításnak minõsülõ, a
megszûnésig ki nem egyenlített tartozással és a kapott elõleggel,
c) kettõs könyvvitel vezetése esetén az adózás elõtti eredményét növelnie
kell azzal az összeggel, amellyel a tárgyi eszköz és az immateriális javak
könyv szerinti értéke meghaladja a számított nyilvántartási értéket,
csökkenteni kell azzal az összeggel, amellyel a számított nyilvántartási érték
a könyv szerinti értéket meghaladja.
(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogutód a jogelõdnél nyilvántartott értékvesztéssel növelt összeget
mutatja ki ezen a címen; több jogutód esetén a jogelõdnél nyilvántartott
értékvesztést a vagyonmérleg alapján megosztott, az értékvesztés alapját
képezõ készletek, befektetések, értékpapírok arányában meg kell bontani,
b) a jogelõdnek módosítania kell az adózás elõtti eredményét az (1)
bekezdés c) pontja szerinti összeggel.
(3) Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésrõl a kettõs könyvvezetésre tér
át, az áttérés évében
a) az egyszerûsített mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékébõl a
kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás
elõtti eredményét növelnie kell,
b) a kapott elõleg címen az elõzõ adóévi adóbevallásában figyelembe vett,
az adóévben kötelezettségként kimutatott összeggel csökkentenie, a fizetett
elõleg címen figyelembe vett, az adóévben követelésként kimutatott összeggel
növelnie kell az adózás elõtti eredményét.
(4) Az adózónak, ha a kettõs könyvvezetésrõl az egyszeres könyvvezetésre
tér át, az áttérés évében
a) a mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem
beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás elõtti eredményét
csökkentenie kell,
b) az elõzõ évi beszámolóban a kötelezettségek között kimutatott (kapott)
elõleggel növelnie, a vásárolt készletek, illetve a követelések között
kimutatott (adott) elõleggel csökkentenie kell az adózás elõtti eredményét.
(5) Az egyéni cégbõl átalakult adózó, ha átalakulását megelõzõen a személyi
jövedelemadó törvény hatálya alá tartozott, a (3) bekezdésben foglaltak
alkalmazása mellett
a) az átalakulás idõpontjáig keletkezett és addig nem rendezett elhatárolt
veszteséggel a 18. §-ban foglaltak szerint csökkentheti az adózás elõtti
eredményét, azzal, hogy az öt éves idõtartamot a keletkezés idõpontjától kell
számítania,
b) az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott saját tõke növekményével a 8.
§ (1) bekezdésének i) pontja szerint növeli az adózás elõtti eredményét.
(6) A felszámolási eljárás hitelezõkkel történt egyezség alapján való
megszûnése esetén az adózónak, az eljárás befejezõ napjára elkészített
vagyonmérlegében szereplõ saját tõke és a felszámolás kezdõ napját megelõzõ
napra készített beszámolójában szereplõ saját tõke különbözetével, az eljárás
befejezése évérõl készített adóbevallásában
a) növelnie kell az adózás elõtti eredményét, ha a felszámolás idõszaka
alatt a saját tõke növekedett,
b) csökkentenie kell az adózás elõtti eredményét, ha a felszámolás idõszaka
alatt a saját tõke csökkent.
(7) Jogutód nélküli megszûnésnek minõsül, ha az adózó - az átalakulás miatti
megszûnést kivéve - bármely okból kikerül e törvény hatálya alól, továbbá,
ha a székhelyét külföldre helyezi át.
(8) Nem minõsül megszûnésnek, ha az adózó forintról devizára, devizáról
forintra történõ könyvvezetésre tér át, valamint ha a 2. § (2) bekezdés g)
pontjában meghatározott belföldi személy azért nem minõsül adózónak, mert nem
ér el a vállalkozási tevékenységbõl bevételt, vagy nem számol el ehhez
kapcsolódóan költséget, ráfordítást.
Veszteségelhatárolás
18.i§
(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív (a továbbiakban:
elhatárolt veszteség), ezzel az összeggel az adózó a következõ öt adóévben - a
(2)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve - döntése szerinti
megosztásban csökkentheti az adózás elõtti eredményét.
(2) A jogelõd nélkül létrejött adózó a vállalkozási tevékenység megkezdése
évének és az azt követõ két adóévnek az elhatárolt veszteségébõl - kivéve a
számviteli törvény szerint aktiválható alapítási, átszervezési költséget - az
(1) bekezdésben megjelölt idõtartam alatt figyelembe nem vett résszel az
ötödik adóévet követõen is csökkentheti az adózás elõtti eredményét.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi adóévekrõl áthozott
elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt
veszteségek levonásánál a korábbi adóévekrõl áthozott veszteségeket kell
elõször figyelembe venni.
(4) A mezõgazdasági ágazatba sorolt adózó az elhatárolt veszteséget az
adóévet megelõzõ két adóévben befizetett adójának önellenõrzéssel való
módosításával is rendezheti, oly módon, hogy a megelõzõ két adóév adózás
elõtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem
él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két adóév
terhére, a fennmaradó részre az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.
(5) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt veszteségelhatárolást pénzintézet nem
alkalmazhatja.
(6) Ha a privatizációs lízingszerzõdés idõtartama alatt az adózónál
vagyonvesztés történik vagy a törlesztés meghiúsul és az állam nevében
szerzõdõ azonnali hatállyal nem mondja fel a szerzõdést, a vagyonvesztés vagy
a törlesztés meghiúsulása évében az adózó az (1) - (2) bekezdésben foglalt
veszteségelhatárolást nem alkalmazhatja.
(7) Jogutódlás melletti megszûnés esetén a jogelõdnél keletkezett és az
adózás elõtti eredmény csökkentéseként még figyelembe nem vett, elhatárolt
veszteségre - az (1) bekezdés szerinti idõtartamba a jogelõdnél eltelt idõt is
beszámítva - az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók, feltéve, hogy a
jogutódnál nem szerez(nek) 50 százalékot meghaladó részesedést olyan
tulajdonos(ok), amely(ek) az átalakulás idõpontjában az átalakulásban
érintett adózó(k)nak nem volt(ak) tulajdonosa(i). Ezzel a lehetõséggel a
jogutód(ok) utoljára abban az adóévben élhet(nek), amelyben megfelelt(ek) az
új tulajdonos(ok) részesedésére elõírt feltételnek. Több jogutód esetén az
elhatárolt veszteséget olyan arányban kell megosztani, amilyen arányban a
vagyonmérleg alapján a jogutód(ok) az átértékelt vagyonból részesednek.
(8) Az (1) bekezdés rendelkezése a vállalkozási tevékenység megkezdésének
évét követõ harmadik adóévben, és az azt követõ adóévekben keletkezett
negatív adóalapra az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az
adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások
együttes értékének 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,
ha a feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges beruházás üzembehelyezésének
elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
(9) E § alkalmazásában a külföldi vállalkozó nem minõsül jogelõd nélkül
létrejött adózónak.
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása
19.i§
(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti szerzõdésekben -
ideértve a gazdasági tevékenységgel összefüggõ szaktanácsadást és a mûszaki-
gazdasági szolgáltatást, valamint a kölcsönt és a hitelt is - (általános
forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket
alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható
körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, a
szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével
a) az adózók kölcsönös nyilatkozat alapján az adóbevallásban módosíthatják,
b) az adóhatóság az ellenõrzés során módosítja,
az adózás elõtti eredményt.
(2) A szokásos piaci árat a következõ módszerek valamelyikével kell
meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az
ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy
szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár a
terméknek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történõ
értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és
aszokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az
önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) az adózó által kialakított egyéb módszer alapján, ha az adózó
bizonyítja, hogy a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem
határozható meg és az egyéb módszer az adott esetben megfelelõbb.
(3) A szokásos piaci ár alkalmazásánál - mivel a körülmények nem
összehasonlíthatóak - az egymás között érvényesített árak eltérhetnek azon
ellenértéktõl, amelyet egyébként független felek esetén alkalmaznának,
amennyiben a méretüknél fogva piaci hátrányban lévõ adózók közös beszerzés és
értékesítés érdekében kapcsolt vállalkozásokat hoznak létre, és e kapcsolt
vállalkozások közötti tartós szerzõdések révén a versenyhátrány megszüntetését
kívánják elérni.
(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet
végzõ független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) E § alkalmazásában terméknek minõsülnek az értékpapírok és az
immateriális javak is.
AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
III. FEJEZET
A társasági adó mértéke
20. §
(1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív
adóalap 18 százaléka.
(2) A külföldön tevékenységet végzõ esetében a társasági adó
a) 10 millió forintot meg nem haladó adóalap esetén annak 1 százaléka,
b) 10 millió forintot meghaladó adóalap esetén 100 ezer forint és a 10
millió forint feletti adóalap 0,5 százaléka együttesen.
Adómentesség
21. §
(1) Nem kell az adót megfizetnie
a) az olyan alapítványnak, közalapítványnak, amely az adományozók
részére adózás elõtti eredménycsökkentésre jogosító igazolást adhat ki, a
társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a
lakásszövetkezetnek, ha a - gazdálkodására vonatkozó külön jogszabályok
elõírása szerint és a 4. számú mellékletben foglaltakat figyelembevéve
nyilvántartott - vállalkozási tevékenységébõl elért bevétele nem haladja meg
az adóévben elért összes bevételének 10 százalékát, de legfeljebb 10 millió
forintot,
b) a közhasznú társaságnak és a vízitársulatnak a támogatásként,
juttatásként véglegesen átadott pénzeszköz összegével, valamint a térítés
nélkül átadott eszköz számított nyilvántartási értékével csökkentett adóalap
olyan része után, amelyet a közhasznú társaságnál a közhasznú tevékenységbõl
elért bevétel, vízitársulatnál a közfeladatként végzett tevékenységbõl elért
bevétel képvisel az összes bevételen belül,
c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, amennyiben a pénztár
kiegészítõ vállalkozási tevékenységbõl származó bevétele nem haladja meg a
pénztár összes bevételének a 20 százalékát.
(2) A közhasznú társaság és a vízitársulat az adókedvezményeket az
adómentességgel csökkentett társasági adó arányában érvényesítheti.
(3) A közhasznú társaság, jogutód nélküli megszûnésekor, az (1) bekezdés b)
pontjának rendelkezéseit nem alkalmazhatja.
Beruházási adókedvezmények
22. §
(1) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelõ összegû beruházási
adókedvezményt vehet igénybe az 1995. december 31-ét követõen megkezdett,
legalább 1 milliárd forint értékû, termék-elõállítást szolgáló beruházás
üzembe helyezésének évét követõ 5 adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelõzõ adóévhez viszonyítva az export árbevételét 25
százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékû export árbevételt ér el, amelyet az a)
pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el
kellett volna érnie.
(2) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelõ összegû beruházási
adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követõen megkezdett,
legalább 1 milliárd forint értékû, kereskedelmi szálláshely létesítését
szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követõ 5 adóév közül azokban az
adóévekben,
a) amelyekben a megelõzõ adóévhez viszonyítva az árbevételét 25 százalékkal,
de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékû árbevételt ér el, amelyet az a)
pontban elõírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el
kellett volna érnie.
(3) A kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel vagy
cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó
az adónak a (4) bekezdés szerint megállapított teljes összegét beruházási
adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1995. december 31-ét
követõen megkezdett és az üzembe helyezést követõen ott üzemeltetett
a) termék-elõállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követõ 5
adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben export vagy KSH besorolási rend
alapján mezõgazdasági tevékenységbõl származó árbevételét a megelõzõ adóévhez
viszonyítva
aa) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1
százalékkal növeli,
ab) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás
értéke 5 százalékával megegyezõ összeggel növeli,
b) kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe
helyezésének évét követõ 5 adóévben.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott adókedvezmény az adónak a beruházás
üzemeltetési helye szerinti, a beruházás megkezdésekor kiemelt térségnek,
vállalkozási övezetnek minõsülõ térségben (övezetben) folytatott
termékelõállító és kereskedelmi szálláshely szolgáltató tevékenységbõl
származó árbevételnek az összes árbevételhez viszonyított arányával számított
összege.
(5) Az (1) - (3) bekezdésekben meghatározott adókedvezmény utoljára a 2002.
évi adóalap utáni adóból vehetõ igénybe.
(6) Nem élhet az (1)-(5) bekezdésben meghatározott adókedvezménnyel az az
adózó, amelynek a kormány a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény
1994. évben hatályos rendelkezése alapján adókedvezmény igénybevételét
engedélyezte, kivéve ha ez utóbbi jogáról az adóhatóságnak 1997. március 31-
éig írásban tett bejelentéssel lemondott.
Térségi adókedvezmények
23. §
(1) A beruházás értéke hat százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet
igénybe az üzembehelyezés évében
a) a kiemelt térségben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a székhelyen, telephelyen üzembe
helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,
b) a vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a székhelyen, telephelyen üzembe
helyezett és ott üzemeltetett gép és épület értéke után.
(2) A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az adózó által
üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastruktúrális beruházás értéke hat
százalékának megfelelõ adókedvezményt vehet igénybe az adózó az üzembe
helyezés évében.
(3) A (1)-(2) bekezdés alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi
pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha az adózó a gép, épület vagy
infrastruktúrális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés
napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi.
(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben üzembe
helyezett, korábban még használatba nem vett gép, infrastruktúrális beruházás
értéke alapján, a vállalkozási övezetben a vállalkozási övezetté minõsítést
követõen üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, épület,
infrastruktúrális beruházás értéke alapján vehetõ igénybe, ha annak
értékcsökkenési leírását az adózó a 2. számú melléklet rendelkezései szerint
számolja el.
(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap
utáni adóból vehetõ igénybe.
Az adókedvezmények igénybevételének szabályai
24. §
(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 22. § (3)
bekezdése és a 30. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100
százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 30. §
(5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.
(2) A 22. § (3) bekezdése alapján igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett
adóból - legfeljebb annak 70 százalékáig - érvényesíthet adókedvezményt az
adózó a 22. § (1) és (2) bekezdésében, a 23. §-ban, a 30. § (5) bekezdés c)
pontjában foglaltak szerint, valamint az az adózó, amely a 30. § (5) bekezdés
a) és d) pontja alapján az adóévben 100 százaléknál kisebb mértékû
adókedvezményre jogosult.
(3) A 4. § 28. pontja szerinti külföldön tevékenységet végzõ nem vehet
igénybe adókedvezményt.
(4) Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehetõ igénybe.
A fizetendõ adó
25. §
A fizetendõ adó a 20. § szerint megállapított társasági adó, csökkentve az
adókedvezményekkel és a 29. § rendelkezésének figyelembevételével a külföldön
megfizetett társasági adóval (annak megfelelõ jövedelemadóval).
ELJÁRÁSI ÉS ADÓELÕLEG FIZETÉSI SZABÁLYOK
IV. FEJEZET
A külföldi szervezet adókötelezettségének teljesítése
26. §
(1) A külföldi szervezet esetében a 20. § szerinti mértékkel számított
társasági adót a kifizetõ, illetve a külföldi vállalkozó belföldi telephelye
levonással állapítja meg, fizeti meg és errõl igazolást ad a külföldi
szervezet részére.
(2) A külföldi szervezet az (1) bekezdés szerint levont és befizetett
társasági adóból az egyezmény alapján õt megilletõ visszatérítést, az
illetõsége szerinti ország adóügyekben illetékes hatóságától kapott, az
illetõségét igazoló, hitelesített, magyar nyelvû dokumentum, továbbá a levont
adóról kapott igazolás alapján az adóhatóságtól visszaigényli.
Az adóelõleg bevallásának és fizetésének szabályai
27. §
(1) Az adózónak - a (3), az (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével -
az adóévet megelõzõ adóévrõl szóló adóbevallással egyidejûleg az adóév július
1-jétõl az ezt követõ év június 30-áig terjedõ idõszakra a társasági
adóelõleget is be kell vallania, az esedékességi idõre esõ összeget is
feltüntetve.
(2) Az adóelõleg
a) az adóévet megelõzõ teljes évben változatlan formában mûködõ adózónál az
elõzõ adóévi fizetendõ adó összege,
b) az adóévet megelõzõ évben jogelõd nélkül vagy átalakulással létrejött
adózónál az elõzõ adóév fizetendõ adójának a mûködés naptári napjai alapján
egész évre számított összege.
(3) Az adóévben átalakulással létrejött adózó az átalakulás napjától
számított 30 napon belül köteles a jogelõd által az adóévre bevallott
adóelõlegbõl számított (az átalakulás formájától függõen: azzal egyezõ,
összesített, megosztott) adóelõleget bevallani, és ennek alapján köteles, a
bevallás esedékességének napjától az adóévet követõ év június 30-áig
adóelõleget fizetni. E rendelkezés alkalmazásában a részleges átalakulással
érintett szövetkezetnek a jogutódra vonatkozó elõírások szerint kell eljárnia.
(4) A külföldi vállalkozó esetében az adóelõleg alapja az elõzõ adóévre
fizetett adó, ha az elõzõ adóéve a naptári évtõl eltért, a mûködése naptári
napjai alapján egész évre számított összeg.
(5) A könyvvezetés pénznemének évközbeni változtatása a bevallott
adóelõleget nem érinti.
(6) Megszûnésekor az adózónak nem kell adóelõleget bevallania.
(7) Az adóelõleg a (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel
a) havonta, egyenlõ részletekben esedékes, ha a bevallott adó meghaladja a
3 millió forintot;
b) negyedévente, egyenlõ részletekben esedékes, ha a bevallott adó
legfeljebb 3 millió forint.
(8) A mezõgazdasági és erdõgazdálkodási ágazatba sorolt adózónál
a) az adóév elsõ negyedévében az éves adóelõleg 10 százaléka, a második
negyedévében 20 százaléka, a harmadik negyedévében 30 százaléka, a negyedik
negyedévében 40 százaléka esedékes, ha a bevallott adó legfeljebb 3 millió
forint,
b) az adóév elsõ negyedévében az éves adóelõleg 3,3 százaléka, a második
negyedévében 6,6 százaléka, a harmadik negyedévében 10 százaléka, a negyedik
negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha a bevallott adó meghaladja a
3 millió forintot.
(9) A külföldi vállalkozónál az adóelõleg negyedévente egyenlõ részletekben
esedékes.
(10) Az adóelõleget az adózónak - kivéve, ha külföldi vállalkozó, vagy
egyszeres könyvvitelt vezetõ - az adóévi várható fizetendõ adó összegére ki
kell egészítenie.
(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia a 2. § (2)
bekezdés e), f) és g) pontjában felsorolt adózónak, továbbá a külföldön
tevékenységet végzõnek és a külföldi szervezetnek.
HARMADIK RÉSZ
OSZTALÉKADÓ
V. FEJEZET
28. §
(1) A kapott (realizált) osztalék után az osztalékban részesülõ 20 százalék
mértékû osztalékadót köteles fizetni.
(2) Mentes az osztalékadó alól az e törvény hatálya alá tartozó belföldi
illetõségû osztalékban részesülõ.
(3) Az osztalékból a kifizetõ a kifizetés napján állapítja meg, vonja le az
osztalékadót és azt az adózás rendjérõl szóló törvény elõírása szerint
bevallja és megfizeti. A kifizetõ az adó levonásáról az osztalékban
részesülõnek igazolást ad.
(4) A kifizetõ állapítja meg az osztalékadót, és azt az adózás rendjérõl
szóló törvény elõírása szerint bevallja és megfizeti, abban az esetben is, ha
az osztalék teljesítése nem pénzben történik. Ilyen esetben a kifizetõ az
osztalék összegérõl és a megállapított adóról igazolást ad az osztalékban
részesülõnek, és a megfizetett osztalékadót a könyveiben a követelések
között tartja nyilván.
(5) Nem kell az osztalékadót a kifizetõnek megállapítania, megfizetnie,
levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetõségû
osztalékban részesülõ belföldön, már mûködõ gazdasági társaság - ideértve az
osztalékot fizetõ gazdasági társaságot is - jegyzett tõkéjének az emelésére
fordít, vagy amellyel belföldön újonnan alakuló gazdasági társaság
alapításában vesz részt, feltéve hogy a külföldi illetõségû osztalékban
részesülõ rendelkezése alapján a kifizetõ azt közvetlenül erre a célra
utalja, adja át.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott osztalék után az osztalékadó fizetési
kötelezettség
a) a jegyzett tõke csökkentésére hozott döntés alapján, vagy
b) a jegyzett tõkének megfelelõ részvény, üzletrész értékesítésekor,
vagy
c) a társaság megszûnésekor
válik esedékessé.
(7) A kifizetõnek le kell vonnia az osztalékadót a belföldi illetõségû
osztalékban részesülõnek fizetett osztalék azon részébõl, amely készpénzben
került kifizetésre, vagy amelyet nem a belföldi illetõségû osztalékban
részesülõ belföldi pénzintézetnél vezetett bankszámlájára utal.
(8) A kifizetõ a (4) bekezdés alapján megfizetett osztalékadónak arra a
részére, amely meghaladja a külföldi illetõségû osztalékban részesülõt az
egyezmény alapján terhelõ osztalékadót, a külföldi illetõségét igazoló - az
illetõsége szerinti ország adóhatóságától származó - okirat benyújtásával az
adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt terjeszthet elõ.
(9) A külföldi illetõségû osztalékban részesülõ állapítja meg, vallja be és
fizeti meg az osztalékadót, ha az osztalékhoz nem kifizetõtõl jut hozzá.
(10) Az osztalékelõlegre az osztalékra elõírt rendelkezéseket kell
alkalmazni azzal, hogy az osztalékelõlegbõl levont adónak és az osztalék
adójának különbözetét, az osztalék jóváhagyásakor a kifizetõ az adóhatóságnak
megfizeti vagy tõle visszaigényli, és egyidejûleg elszámol az osztalékban
részesülõvel.
NEGYEDIK RÉSZ
A KETTÕS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE
VI. FEJEZET
29. §
(1) A belföldi illetõségû adózónak a külföldön ténylegesen megfizetett
(levont) és a számviteli elõírások szerint ráfordításként elszámolt társasági
adóval (annak megfelelõ jövedelemadóval) növelnie kell a társasági adó
alapját.
(2) A társasági adó megállapításakor
a) az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön
adóztatható jövedelmet, ha az egyezmény így rendelkezik,
b) egyezmény hiányában, vagy ha az egyezmény az adó beszámításáról
rendelkezik, levonható a társasági adóból adóvisszatartás formájában a
külföldön megfizetett adó.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerint levont összeg nem haladhatja meg az
adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak azt a hányadát, amennyit a
külföldi jövedelem az adóalapban képvisel.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldrõl származó jövedelmet e
törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldrõl
származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel
összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldrõl származó
jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhetõ költségeket, adózás
elõtti eredményt növelõ, csökkentõ tételeket.
ÖTÖDIK RÉSZ
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
VII. FEJEZET
30. §
(1) A társasági adóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény
(a továbbiakban: Ta tv.) következõ rendelkezéseit változatlan feltételek
mellett alkalmazni kell, ha a gazdasági esemény 1996. december 31-éig
megtörtént:
a) a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés d) pontja, valamint az 5. § (4)-(5) bekezdése
az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontjának figyelembevételével,
b) a 4. § (3) bekezdés j) pontja, valamint az 5. § (12) bekezdése, az 1994.
évi LXXXIII. törvény 13. § (3) bekezdésének figyelembevételével, azzal, hogy
a lízingszerzõdés lejárat elõtti megszüntetése esetén növelni kell az
adóalapot a lízingszerzõdéshez kapcsolódó idõbeli elhatárolás ráfordításként
elszámolt összegével, ha azt az adózónak nem térítették meg,
c) a 4. § (3) bekezdés s) pontja és az 5. § (9) bekezdése,
d) a 19. § (16) bekezdése.
(2) A Ta tv. 6. §-ának elõírásai szerint elhatárolt veszteség az adózás
elõtti eredménybõl az elhatárolás idõpontjában érvényes feltételek szerint
írható le.
(3) A Ta tv. 5. § (3) bekezdése szerinti 1997. január 1-jén nyilvántartott
értékvesztésnek az adózás elõtti eredménybõl való levonására e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy, ha az adózó valamely
eszközcsoportot érintõen az eszközönkénti nyilvántartás alapján él a
levonással, akkor az eszközcsoport 1997. január 1-jén nyilvántartott
értékvesztését 3 adóév alatt egyenlõ részletekben vonhatja le az adózás
elõtti eredménybõl.
(4) A Ta tv. 5. §-a (11) bekezdése alapján adómentesként nyilvántartott
saját tõke az 1997. év január 1-jei állomány nyitó értéke.
(5) A Ta tv. vonatkozó rendelkezései alapján adókedvezményt a társasági
adóból a következõ feltételekkel lehet érvényesíteni:
a) a 12. §, a 3. § 4., 5., 6., 7., 16. és 17. pontja változatlan
feltételekkel érvényesíthetõ, figyelemmel e törvény 24. §-ának
rendelkezéseire,
b) a 14/B. § és a 14/C. § rendelkezését az eredeti feltételek szerint lehet
alkalmazni, figyelemmel az 1994. évi LXXXIII. törvény 13. § (5) bekezdés b)
pontjának, az 1996. évi ... törvény ... §-ának, valamint e törvény 24. §-ának
rendelkezéseire,
c) a 13. § (1) bekezdését az 1996. december 31-éig megkötött hitelszerzõdés
alapján elszámolt kamatra alkalmazni lehet, figyelemmel az 1993. évi IC.
törvény 16. § (1) bekezdés d) pontjára, az 1995. évi CVI. törvény 18. § (3)
bekezdésére, valamint az e törvény 24. §-ának rendelkezéseire,
d) az 1993. évi IC. törvény 11. §-ával törvénybe iktatott 14/A. § (2) és
(3) bekezdése alapján a kormány által egyedileg engedélyezett adókedvezmény az
engedélyben és a 190/1994. (XII.31.) Kormányrendeletben foglaltak szerint
vehetõ igénybe, figyelemmel e törvény 24. §-ának rendelkezéseire.
(6) Az 1997. évben június 30-áig jogerõs fizetési meghagyás alapján kell az
adóelõleget teljesíteni, illetve június 1-je elõtti átalakulás esetén a 27. §
(3) bekezdésében foglaltak alkalmazásakor a jogelõd jogerõs fizetési
meghagyása alapján kell a jogutódnak az adóelõleget bevallania.
(7) Az 1996. évi fizetendõ adó alapján történõ adóelõleg bevallásakor, az
1996. évi fizetendõ adót csökkenteni kell a - kiegészítõ adóból igénybevett
kedvezményekkel csökkentett - kiegészítõ adóval, és növelni az így
megállapított összeg 20 százalékával.
(8) Nem kell a 28. § alapján osztalékadót megállapítani
a) a jegyzett tõke leszállítása miatt, ha a jegyzett tõke emelése az 1995.
vagy 1996. évi adózott eredménybõl történt, feltéve, hogy arról a döntést
1997. május 31-éig meghozták és a jegyzett tõke emelését - ha jogszabály
kötelezõvé teszi - 1997. június 30-áig bejelentették a cégbíróságon, továbbá
feltéve, hogy a jegyzett tõke leszállítására nem kerül sor a döntés, illetve
- bejegyzési kötelezettség esetén - a bejegyzés évét követõ 3 naptári éven
belül,
b) az 1997. és az 1998. évi adózott eredmény elszámolásakor megállapított
osztaléknak arra a részére, amelynek a forrása az 1995. elõtti adóévekben
keletkezett eredménytartalék,
c) a jegyzett tõke 1997. és 1998. évi leszállításakor, vagy a befektetésnek
1997. és 1998. évi megszûnés miatti kivonásakor, az osztaléknak arra a
részére, amely az 1995. elõtti adóévekben keletkezett.
(9) Az e törvény 5. § (6) bekezdésének rendelkezését - az 1996. évben
évközben benyújtott adóbevallást kivéve - az 1996. évrõl benyújtott
adóbevallásnál is alkalmazni kell.
(10) A 8. § (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásakor, a Ta tv. 4. § (3)
bekezdés t) pontja szerinti elõírások alapján, az 1993. január 1-jétõl 1996.
december 31-éig nyújtott kölcsönt is figyelembe kell venni.
(11) Az 1997. adóévben az adózó az adózás elõtti eredményét csökkentheti a
számviteli törvény 45. § (14) bekezdése alapján bevételként elszámolt
céltartaléknak az 1996. évi adózás elõtti eredmény csökkentéseként a Ta tv. 5.
§ (1) bekezdése alapján számításba vett összeget meghaladó részével.
(12) Az egyszeres könyvvitelt vezetõ 1997. évben csökkentheti a társasági
adó alapját az 1996. december 31-ére készített egyszerûsített mérlegben
kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem beruházási célra
beszerzett készlet értékével.
(13) Ahol a törvény a társasági adókötelezettséggel összefüggésben korábbi
évekre utaló rendelkezést tartalmaz, ott ez alatt értelemszerûen a Ta. tv.
elõírásait is érteni kell.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
VIII. FEJEZET
31. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a
(2) bekezdésben foglaltak kivételével - elsõ ízben az 1997. évi adóalap
megállapítására és az 1997. évi társasági- és osztalékadó kötelezettségre kell
alkalmazni.
(2) Az 1996. évi eredménybõl jóváhagyott - egyszeres könyvvitelt vezetõnél
pedig az 1996. évben kifizetett - osztalék után a Ta. tv. 9. §-a alapján
kiegészítõ adót kell megállapítani. Nem kell az egyéni vállalkozónak az 1996.
évben hatályos Ta. tv. 9. §-a (3) bekezdés d) pontja alapján kiegészítõ adót
fizetnie, ha 1997. január 1. napjától a tevékenysége megszüntetése nélkül,
egyéni vállalkozóként a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti
adózást alkalmazza.
(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi a 4. § 11/a) pontjában
foglaltaknak megfelelõ országok nevét.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti
a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény;
b) a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény
26. § (3)-(5) bekezdése;
c) az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggõ
jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 6. § (2) és (3)
bekezdése, valamint 7. § (1) és (2) bekezdései;
d) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló
1992. évi LXXIII. törvény;
e) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény és a társasági
adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1993. évi LIII.
törvény 2. és 3. §-a;
f) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI.
törvény 73. § (1), (3) és (4) bekezdése;
g) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló
1993. évi IC. törvény;
h) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 84. § (1)
bekezdésének o) és p) pontja;
i) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló
1994. évi LXXXIII. törvény;
j) a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésérõl szóló 1994. évi CIV.
törvény 65. §-a;
k) a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról és
kiegészítésérõl szóló 1995. évi XX. törvény 8. §-a;
l) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló
1995. évi XLVIII. törvény 6. §-a;
m) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló
1995. évi CVI. törvény a 19. § kivételével;
n) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 157. § (1)
bekezdése;
o) a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló 1995. évi CXXI.
törvény módosításáról szóló 1996. évi ... törvény ... § -a.
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a (2) és (3) bekezdése
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) E törvény hatálybalépése után a társasági adóról és az osztalékadóról
szóló 1996. évi ... törvény 4. §-ának 28. pontjában meghatározott, külföldön
tevékenységet végzõ - a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan -
devizakülföldinek minõsül attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott 4. §
28. pontjában - az adókedvezmény igénybevételéhez - elõírt valamennyi feltétel
egyidejû teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(3) A (2) bekezdésben említett devizakülföldi a devizabelföldiek bérét és
egyéb juttatását csak felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán
elhelyezett konvertibilis fizetõeszköz átváltásából származó forint terhére
fizetheti ki."
b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény 41/A § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/(1) A megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatási
rehabilitációjának elõsegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás
fizetésére köteles:/
"a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi .........
törvény 2. §-a (2) bekezdésének a) - d) pontjában meghatározott adózó, "
c) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
73. § (2) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(2) A nem természetes személy támogató által a pénztárnak juttatott pénzbeli
és nem pénzbeli adomány olyan közérdekû kötelezettségvállalásnak minõsül,
amely megfelel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi ....
törvény 8. § (1) bekezdés n) pontja szerinti feltételeknek és a 3. számú
melléklet 5. b) pontja szerinti kivételnek."
d) ahol jogszabály a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvényt említi,
ott az alatt ezt a törvényt kell érteni.
1. számú melléklet
az 1996. évi ................ törvényhez
Az értékcsökkenési leírás szabályairól
1. E törvény alkalmazásakor az adóalapnál a számviteli törvény szerint
elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírást, de
legfeljebb a 2. számú mellékletben meghatározott leírási kulcsok jegyzéke
alapján és az e melléklet szabályainak alkalmazásával megállapított összeget
lehet érvényesíteni. Ha a mellékletek ugyanazon eszközre több szabályt is
tartalmaznak, akkor az adózót a módszerek között választási lehetõség illeti
meg.
2. Értékcsökkenési leírást az üzembehelyezés napjától a megsemmisülés, a
hiány feltárás, a selejtezés, illetve értékesítés, apportálás (ideértve az
átalakulást is) napjáig (a továbbiakban: állománycsökkenés) lehet elszámolni.
Ha az üzembehelyezés, illetve az állománycsökkenés az adóévben évközben
valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét arányosan kell
kiszámítani arra az idõszakra, ameddig az adott adóévben az eszköz állományban
volt.
3. Az értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköz megszerzésével,
elõállításával, bõvítésével, felújításával kapcsolatban felmerült költségeket.
4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, az erdõ,
a képzõmûvészeti alkotás beszerzési ára, elõállítási költsége után, kivéve az
5/b) pontban foglaltakat, a hulladék tárolásra igénybevett földterületet,
telket és a meliorációt. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a
telek beszerzési értékét el kell különíteni.
5. A számviteli törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenési
leírás érvényesíthetõ
a) az immateriális javaknál,
b) a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél,
c) az ipari park közmûnek minõsülõ - út, víz- és csatornaellátás,
energiaellátás, távközlés célját szolgáló - tárgyi eszközeinél,
d) a bányászatban a kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek,
építmények, speciális gépek, berendezések, felszerelések, a föld alatti
bányatérségek és építmények, valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és
az igénybevett földterület esetében,
e) a százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti, valamint a
2. számú melléklet IV. fejezetének a) pontja szerinti 33 százalékos kulcs alá
sorolt tárgyi eszközök esetében.
6. Az 1995. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem
vett, ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés
esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ.
7. A bérbeadó eszközei között kimutatott, bérbeadott épület, építmény és
ültetvény esetében 10 százalék, minden egyéb bérbeadott tárgyi eszköz után
30 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet a bérbeadó.
8. A vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál
bejelentett telephellyel rendelkezõ adózó a vállalkozási övezetté minõsítést
követõen ott üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett épület
esetében 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
9. Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adózó a számított nyilvántartási értéket
értékcsökkenési leírásként számolja el az immateriális javak, az
üzembehelyezett tárgyi eszközök
a) értékesítése, selejtezése, megsemmisülése, hiánya esetén;
b) más gazdasági társaságba apportként történõ bevitelekor;
c) térítés nélküli átadása esetén, ha
ca) az átadást jogszabály írja elõ;
cb) az átadás a 8. § (1) bekezdésének n) pontjában említett célokra és
feltételekkel történt, olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott
rendelkezés alapján figyelembe vett összeggel együttvéve sem az adózás elõtti
eredmény húsz százalékát;
cc) az átadás magánszemély részére történt és az a személyi jövedelemadóról
szóló törvény alapján természetbeni juttatásnak minõsül;
cd) az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kis értékû
ajándéknak minõsül;
ce) az átadott saját elõállítású tárgyi eszköz a szokásos üzleti
kapcsolatban mintakollekciónak minõsül.
10. Terven felüli értékcsökkenési leírást a számviteli törvény alapján
elszámolt összegben lehet érvényesíteni
a) a vagyoni értékû jog esetében akkor, ha a szerzõdés módosulása miatt a
jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthetõ,
b) kísérleti fejlesztés esetén akkor, ha a befejezett kísérleti fejlesztés
révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, megszüntetik vagy az
eredménytelen lesz.
11. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a vállalkozási övezetben
székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel
rendelkezõ adózó által a vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe
helyezett, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök
- kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt - beszerzési értéke
után, ha az adózó a tárgyi eszköz beszerzési értékét a 7. § (1) bekezdés e)
pontja alapján egyösszegben elszámolta.
2. számú melléklet
az 1996. évi ............... törvényhez
Leírási kulcsok jegyzéke
I. ÉPÜLETEK
Az épület jellege leírási kulcs %
1. Hosszú élettartamú szerkezetbõl 2,0
2. Közepes élettartamú szerkezetbõl 3,0
3. Rövid élettartamú szerkezetbõl 6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek mûszaki ismérvek szerinti
besorolása:
A csoport meg-nevezése Felmenõ (függõleges) teherhordó Kitöltõ (nem teherhordó) falazat Vízszintes te-herhordó szer-kezet
szerkezet (közbensõ és tetõfödém, ill.
egyesített te-herhordó tér-
elhatároló tetõ-szerkezet)
Hosszú élettartamú szerkezet Beton- és vas-beton-, égetett Tégla, blokk, panel öntött Elõregyártott és monolit vas-beton
tégla-, kõ, kohósalak- és acél- falazat, fém-lemez, üveg-beton és acéltartók közötti kitöltõ elem,
szerkezet profil-üveg valamint boltozott födém
Közepes élettartamú szerke-zet Könnyûacél- és egyéb fémszer- Azbeszt, mûanyag és egyéb Fagerendás (borí-tott és sûrû-
kezet, gázszilikát szerkezet, függönyfal gerendás), mátrai födém, könnyû
bauxit-beton szerkezet, tufa- és acél-födém, ill. egyesített acél
salak-blokk szerkezet, fûrészelt tetõszerkezet könnyû kitöltõ
faszer-kezet, vályogfal szigetelt elemekkel
alapokon
Rövid élettartamú szerkezet Szerfás és deszka-szerkezet Deszkafal, lemez-keretbe sajtolt Szerfás tapasz-tott és egyéb
vályog-vert falszerkezet, lapfal egyszerû fal-födém
ideiglenes tégla-falazat
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentõ
alapján kell meghatározni.
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az
épülettõl függetlenül, a gépeknél megadott leírási kulcsokkal is el lehet
számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket
kiszolgáló vezetékek leírását az épülettõl függetlenül, a gépeknél, illetve
vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
II. ÉPÍTMÉNYEK
Az építmény jellege leírási kulcs %
Ipari építmény 2,0
Mezõgazdasági építmény 3,0
Melioráció 10,0
Mezõgazdasági tevékenységet végzõ adózónál a bekötõ- és 5,0
üzemi út
Közforgalmi vasút és kiegészítõ építményei, ideértve az 4,0
iparvágányokat is
Egyéb vasúti építmény (elõvárosi vasút, közúti 7,0
villamosvasút, metróvasúti pálya stb.)
Vízi építmény 2,0
Híd 4,0
Elektromos vezeték, ideértve a távközlési hálózat vezetékeit 8,0
is
Kõolaj- és földgázvezeték, gázvezeték 6,0
Gõz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték 4,0
Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezeték 25,0
Egyéb, minden más vezeték 3,0
Alagút és földalatti építmény (a bányászati építmény 1,0
kivételével)
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0
Hulladéktároló 20,0
Minden egyéb építmény 2,0
ebbõl: a szemétégetõ 15,0
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a
fogyasztás, vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során
keletkezõ olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a
hulladék tulajdonosa, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül vissza
a keletkezéséhez vezetõ tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik.
A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre
értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni.
Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseirõl szóló jogszabály
alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthetõ beruházás.
III. ÜLTETVÉNY
Ültetvény csoportok leírási kulcs %
1.csoport: alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy
szilva, szõlõ, szõlõanyatelep, mandula, mogyoró 6,0
2. csoport: õszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke
komló, gyümölcsanyatelep 10,0
3. csoport: spárga, málna, szeder, torma 15,0
4. csoport: dió, gesztenye 4,0
Az ültetvények támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, s
ezért az ültetvénnyel azonos leírási kulccsal kell elszámolni. Az ültetvény
kerítése viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minõsül.
IV. GÉPEK, BERENDEZÉSEK, FELSZERELÉSEK, JÁRMÛVEK
a) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
1. Szerszámgépekbõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések:
ITJ 34-bõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések
2. Irányítástechnikai és általános rendeltetésû számítástechnikai gépek,
berendezések:
ITJ 48
3. Ipari robotok:
ITJ 35-81-1
4. Mérõmûszerekbõl, irányítástechnikai készülékekbõl az átviteltechnikai, az
ipari különleges vizsgálómûszerek és a komplex elven mûködõ különleges mérõ
és vizsgáló berendezések:
ITJ 47-58, 47-86 és 47-88
5. Ügyviteltechnikai eszközök:
ITJ 46-7
6. Napkollektor:
ITJ 25-94-bõl
7. Fluidágyas szénportüzelésû berendezések, valamint mezõgazdasági és
erdõgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelõ hõfejlesztõ
berendezések:
ITJ 32-39-bõl
8. Hulladékmegsemmisítõ, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések:
ITJ 33-81
9. Szennyvíz-, élõvíztisztító és fertõtlenítõ készülékek és berendezések:
ITJ 33-83
10. Szennyezõanyag leválasztását, szûrését szolgáló berendezések:
ITJ 36-11-bõl és a 36-13-ból, az ITJ 69-99-45
11. Elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerû közegbõl
szennyezõanyag leválasztást szolgáló szûrõk, porleválasztók, és abszorpciós
gáztisztítók:
ITJ 36-14, és a 36-19-bõl, 36-34-bõl, 36-35-bõl
12. Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:
ITJ 46-2
b) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
Jármûvek
ITJ 41
c) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
Minden egyéb - az a)-b) pontban fel nem sorolt tárgyi eszköz.
3. számú melléklet
Az 1996. ...............évi törvényhez
Jellemzõen elõforduló, nem a vállalkozás érdekében felmerülõ költségek,
ráfordítások
A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem számít a vállalkozási,
a bevételszerzõ tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak -
kivéve, ha az a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni
juttatásnak minõsül - különösen:
1. az adózó által 1996. december 31. napját követõen
a) 6 millió forintot meghaladó beszerzési értéken használatba vett, üzembe
helyezett személygépkocsi javítási, karbantartási költségébõl, biztosítási
díjából a kötelezõ gépjármûfelelõsség-biztosítás kivételével, továbbá a terv
szerinti értékcsökkenési leírásból a 6 millió forintot meghaladó értékkel
arányos összeg,
b) személygépkocsihoz kiegészítésként (külön számlával) beszerzett tartozék,
kiegészítõ értéke és ezek beszerelési, javítási költsége, kivéve, ha a
tartozék, a kiegészítõ a személygépkocsi eredeti beszerzési árában szereplõ
felszerelés cseréjét szolgálja;
2. a számla általános forgalmi adó nélküli értékének a 20 százaléka, ha a
külön jogszabályban meghatározott értéket meghaladó kiadást igazoló számla,
egyszerûsített számla (számlát helyettesítõ okmány) szerint az ellenérték
kifizetése készpénzben történt, azzal, hogy ezt a rendelkezést az említett
külön jogszabály hatálybalépését követõ 180. naptól teljesített kifizetésekre
kell alkalmazni. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a számla,
egyszerûsített számla kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve -
magánszemély;
3. tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítése, apportálása esetén az
ellenértéket meghaladó számított nyilvántartási érték, készlet értékesítése,
apportálása esetén az ellenértéket meghaladó könyv szerinti érték, ha a
bevételként elszámolt összeg kevesebb a könyv szerinti érték 50 százalékánál.
Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó az értékesítést a szokásos
üzleti tevékenységeként végzi.
4. az értékpapírnak a beszerzéstõl számított két éven belüli elidegenítése
esetén - ideértve az apportot is - az elszámolt árfolyamveszteségnek, egyéb
ráfordításnak az a része, amely abból keletkezett, hogy az értékpapír
beszerzési és/vagy eladási ára a gazdasági esemény megtörténtekor a 19. §
szerint meghatározott szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladó mértékben
eltért. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó csõd- vagy
felszámolási eljárás alatt álló részvénytársaság által kibocsátott részvényt
értékesít a szokásos piaci ár alatt, feltéve, hogy a részvény legkésõbb a
csõd- vagy felszámolási eljárás kezdõ napját megelõzõ 180. napon került az
adózó tulajdonába;
5. a térítés nélkül átadott eszköz (immateriális javak, tárgyi eszköz,
befektetett pénzügyi eszköznek minõsülõ részesedés, értékpapír és forgóeszköz)
könyv szerinti értéke, immateriális javak és tárgyi eszközök esetében
számított nyilvántartási értéke, a nyújtott szolgáltatás általános forgalmi
adó alapot képezõ összege, továbbá a térítés nélküli átadás,
szolgáltatásnyújtás miatt felmerült, ráfordításként elszámolt általános
forgalmi adó azzal, hogy ezekkel az értékekkel nem kell az adózás elõtti
eredményt növelni, ha
a) az átadás jogszabály elõírása alapján történt, ideértve azt is, ha a
térítés nélküli átadás a közmû (út, víz- és csatorna, energiaszolgáltatási,
távközlési létesítmény) üzemeltetésre történõ átadásával együtt valósul meg,
b) az átadás a 8. § (1) bekezdésének na) pontjában említett célokra és
feltételekkel történt olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott
rendelkezés alapján ráfordításként figyelembe vett összeggel együttvéve sem
az ott meghatározott értéket,
c) az átadott eszköz az általános forgalmi adóról szóló törvény elõírása
szerint kis értékû ajándéknak minõsül,
d) az átadott saját elõállítású eszköz a szokásos üzleti kapcsolatban
mintakollekciónak minõsül;
6. a továbbképzés címen felmerült költség, kivéve a munkaviszonyban álló, a
személyesen közremûködõ tag és a választott tisztségviselõ továbbképzésének
költségét;
7. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó
szolgáltatás ellenértéke, ha az alapjául szolgáló írásbeli szerzõdésbõl,
megállapodásból, a szolgáltatás jellege és tartalma, valamint - igazolás
hiányában - a szerzõdés tényleges teljesülése nem állapítható meg. Az adóévben
ugyanazon személytõl ugyanazon jogcímen igénybevett szolgáltatások
ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;
8. a 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékû tárgyi eszköz selejtezése
miatt ráfordításként - egyszeres könyvvitelt vezetõnél értékcsökkenési
leírásként - elszámolt nyilvántartási érték, ha a selejtezés ténye
dokumentumokkal hitelt érdemlõen nincs alátámasztva;
9. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazás, a szállás díja, külföldi
kiküldetés esetén az utazás, a szállás, a lakás bérleti díja címén felmerült
összeg, továbbá az errõl szóló kormányrendelet szerint a magánszemélynél
naponta számított, igazolás nélkül elismert költség, ha az utazásra vonatkozó
dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél,
tartózkodási idõ, a tényleges szakmai és szabadidõprogram aránya stb.) valós
tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak
látszólagosan hivatali, üzleti.
4. számú melléklet
az 1996. évi .......... törvényhez
Az alapítványnál, a közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a
köztestületnél, a lakásszövetkezetnél, a közhasznú társaságnál végzett
kedvezményezett tevékenységrõl
A
Alapítványnál, közalapítványnál, társadalmi szervezetnél és köztestületnél
végzett kedvezményezett tevékenységek
Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy
ezt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem minõsül
vállalkozási tevékenységnek
1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a
pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam
által kibocsátott értékpapír hozama;
2. a kizárólag az alapítványi, a közalapítványi célú, illetve a társadalmi
szervezet, köztestület célja szerinti tevékenységet szolgáló immateriális
javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítése;
3. a következõ tevékenységek végzése
SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken
végzett szolgáltatások
SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása
SZJ 012200 Különleges rendeltetésû erdõk és területek gondozása
SZJ 0813 Diákotthoni, kollégiumi ellátás
SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés
SZJ 14215 Mûemlékvédelem
SZJ 142312 Környezeti elemek, környezet- és egészségkárosító tényezõk
mérése, vizsgálata, elemzése
SZJ 1441-bõl Munkaerõ-közvetítés, - kölcsönzés és kapcsolódó tanácsadás,
amennyiben a szolgáltatás igénybe vevõje munkanélküli
SZJ 16 Oktatás
Kivéve:
SZJ 1633 Felsõfokú továbbképzés
SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás
SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás,
vizsgáztatás
SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás
SZJ 165900 Oktatást kiegészítõ egyéb szolgáltatás
SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény 16/A.
§ (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások, az ott
meghatározott feltételekkel
SZJ 1713 Szociális ellátás
SZJ 181 Szennyvíz- és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás
SZJ 19 Szórakoztató kulturális és sport szolgáltatás
kivéve:
SZJ 191500 Hangfelvétel készítés
SZJ 191623 Könnyûzenei hangverseny
SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei, táncmûvészeti
és vegyes elõadás
SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás
SZJ 195 Egyéb pihenõ - szórakoztató szolgáltatás
4. az üdültetés (SZJ 08143), ha a szervezett - kedvezményes - üdültetési
célt szolgáló létesítményt gyermek és ifjúsági, illetve a munkavállalók
üdültetését biztosító alapítvány, közalapítvány üzemelteti, ideértve az
egészségkárosodottak, fogyatékosok, munkanélküliek üdültetését is;
5. az alapítvány, a közalapítvány a társadalmi szervezet és a köztestület
cél szerinti tevékenysége, függetlenül attól, hogy a tevékenységet a 3. és 4.
pont tartalmazza vagy nem.
B
Lakásszövetkezet kedvezményezett tevékenysége
Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy
ezt eredményezõ gazdasági tevékenységbõl e törvény alkalmazásában nem minõsül
vállalkozási tevékenységnek
1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a
pénzintézettõl, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam
által kibocsátott értékpapír hozama;
2. a belsõ szolgáltatás.
C
Közhasznú társaság által végzett kedvezményezett tevékenységek
SZJ 01111-bõl Növénytermesztési és kertészeti szolgáltatásból a
nemzeti génvagyon részét képezõ növényfajták
génmegõrzése, a génmegõrzés technológiájának
fejlesztése: vonal- és fajtagyûjtemény, törzsállomány,
illetve törzsültetvény (kivéve: nemesítõi
munkagyûjtemény)
SZJ 01112-bõl Állattenyésztési szolgáltatásból õshonos állatfajták
tartása, génmegõrzése
SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken
végzett szolgáltatások
SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása
SZJ 012200 Különleges rendeltetésû erdõk és területek gondozása
SZJ 0442 Nyersanyag visszanyerése hulladékból
SZJ 054200 Megújuló energiahordozók (nap, szél, vegyi stb.
energiákat hasznosító) járulékos szolgáltatásai
SZJ 055110 Ivóvízszolgáltatás
SZJ 09121 Helyi, kötöttpályás személyszállítás
kivéve: SZJ 091215 Libegõvel, siklóval stb. történõ
személyszállítás
SZJ 09122 Menetrendszerû közúti, távolsági személy-szállítás
SZJ 09124 Menetrendszerû közúti, helyi személy-szállítás
SZJ 111-bõl Saját vagy bérelt ingatlan hasznosításából saját vagy
bérelt mûemléki ingatlan hasznosítása
SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés
SZJ 142120 Település és tájtervezés
SZJ 14215 Mûemlékvédelem
SZJ 142160 Területfejlesztés- és rendezési tervezés
SZJ 142275 Környezetvédelmi szakmai tervezés, szakértés
SZJ 142312 Környezeti elemek (föld, levegõ, víz, zaj, rezgés stb.)
környezet-és egészségkárosító tényezõk mérése,
vizsgálata, elemzése
SZJ 1441-bõl Munkaerõ-közvetítés, -kölcsönzés és kapcsolódó
tanácsadás, amennyiben a szolgáltatás igénybe vevõje
munkanélküli
SZJ 16 Oktatás
kivéve:
SZJ 1633 Felsõfokú továbbképzés
SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás
SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás,
vizsgáztatás
SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás
SZJ 165900 Oktatást kiegészítõ egyéb szolgáltatás
SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény
16/A. § (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások
az ott meghatározott feltételekkel
SZJ 1713 Szociális ellátás
SZJ 19 Szórakoztató, kulturális és sport
szolgáltatás
kivéve:
SZJ 191500 Hangfelvétel készítés
SZJ 191623 Könnyûzenei hangverseny
SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei,
táncmûvészeti és vegyes elõadás
SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás
SZJ 195 Egyéb pihenõ - szórakoztató szolgáltatás
A közforgalom számára megnyitott út-, híd-, alagút fejlesztéséhez,
fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek
SZJ 06200 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás
SZJ 09412 Közutak, hidak, alagutak üzemeltetése
SZJ 1230 Adatfeldolgozás
SZJ 1240 Adatbanki szolgáltatás
SZJ 1421 Építészeti, építõmérnöki szolgáltatás és az ehhez kapcsolódó
mûszaki tanácsadás
SZJ 1422 Szakmai tervezés, tanácsadás
SZJ 1423 Mûszaki tesztelés és elemzés
SZJ 144980 Mûszaki-gazdasági dokumentálás
SZJ 1641 Szakmai oktatás
SZJ 192000 Hírügynökségi tevékenység
Az ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek
SZJ 042120 Gépek és berendezések technológiai szerelése
SZJ 043200 Gépek és berendezések javítása
SZJ 061000 Építõmesteri munkák, épületfenntartás és- korszerûsítés
SZJ 062000 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás
SZJ 063 Építési szakipari fenntartási szolgáltatás
SZJ 064100 Villanyszerelés
SZJ 064200 Vízvezetékszerelés
SZJ 064400 Fûtési, hûtési és más klimatikus rendszerek szerelése
SZJ 064900 Egyéb szerelõipari és épületgépészeti szolgáltatás
SZJ 069 Egyéb építõipari szolgáltatás
SZJ 091260 Közúti teherszállítás
SZJ 092220 Belvízi teherszállítás
5. számú melléklet
Az 1996. évi .....törvényhez
A társasági adóalanynak nem minõsülõ szervezetek
1. a Magyar Nemzeti Bank,
2. az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási
vállalat és a fogvatartottak foglalkoztatását végzõ jogutódja,
3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített
közhasznú társaság,
4. a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság,
5. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú
Társaság,
6. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság,
7. a jogszabályban meghatározott közszolgálati mûsorszolgáltatók,
8. a felszámolás kezdõ napjától a felszámolási eljárás alatt állók.
INDOKOLÁS
a társasági adóról és az osztalékadóról
szóló 1996. évi ... törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A Javaslat az 1992. évben hatályba léptetett társasági adóról szóló törvény
rendszerét megtartva, azt továbbfejlesztve, új törvényben fogalmazza meg a
társas vállalkozások jövedelemadózási szabályait és új adónemként -
forrásadóként - osztalékadót ír elõ a magánszemélyeket kivéve valamennyi
osztalékkedvezményezett számára.
A Javaslat öt részbõl áll. Az elsõ rész az általános rendelkezéseket, a
második rész a társasági adóra, a harmadik az osztalékadóra vonatkozó
elõírásokat tartalmazza. A negyedik részben fogalmazódnak meg a kettõs
adóztatás elkerülésére vonatkozó elõírások, végül az ötödik rész az átmeneti
és a hatályba léptetõ rendelkezéseket tartalmazza.
A Javaslat a gazdaságpolitikai célokkal - az infláció fokozatos
csökkentésével, a gazdasági növekedés fenntartásával - összhangban határozza
meg a társas vállalkozások jövedelemadózásának szabályait, és e szempontokat
figyelembe véve írja elõ az osztalékadózás feltételeit. E célok érdekében a
Javaslat a vállalkozások számára
- semleges adókörnyezetet kíván teremteni,
- a vállalkozási szférában maradó jövedelem adóterhét mérsékelõ megoldásokat
fogalmaz meg,
- a külföldi befektetõk gazdaságban való részvételét és mûködését biztosító
szabályokat alkot a semlegesség és az egyenlõ elbánás érvényesítésével.
A semleges adókörnyezet jelenti egyrészt a kedvezõ (18 százalékos) adókulcsot
és egyidejûleg e mértéknek a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó
vállalkozásokra történõ érvényesítését, másrészt a bevételek és a
ráfordítások azonos elvek szerinti meghatározását.
A tõkefelhalmozást a vállalkozásban (a vállalkozási szférában) maradó
jövedelem osztalékadó alóli mentesítése biztosítja.
A külföldi befektetõk jelenlétét a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló,
a nemzetközi gyakorlatban ismert szabályok alkalmazása segíti.
I.
Az általános rendelkezésekben a Javaslat megkülönböztet teljes körû és
korlátozott adókötelezettséget. A teljes körû adókötelezettséget - a
belföldön és külföldön végzett tevékenységbõl, belföldön vagy külföldön
befektetett vagyonból származó jövedelem adókötelezettségét - a belföldi
illetõségû adózókra állapítja meg. Ide tartozik a belföldi jogszabály
elõírása alapján létesített jogi személy és jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdasági társaság, a szövetkezet, a jogi személyiségû
munkaközösség, az erdõbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, a szabadalmi
ügyvivõi iroda, az MRP szervezet, a közhasznú társaság és a vízitársulat.
Teljes körû adókötelezettséget ír elõ a Javaslat az alapítvány, a
közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a
lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, vagyis az ún.
nonprofit szervezetek számára is, ha az alapszabályban, alapító okiratban
meghatározott közcélú, közérdekû tevékenységen kívül, kiegészítõ jelleggel
olyan vállalkozási tevékenységet is végeznek, amely tevékenységet a Javaslat
az adott szervezetnél nem sorol a kedvezményezett tevékenységek közé.
A nonprofit szervezetekre javasolt megoldások alapvetõen nem térnek el az
1996. évben hatályos szabályoktól. A nonprofit törvény megalkotása és
hatálybalépése viszont érdemben érintheti e szervezetek adókötelezettségét és
az adománygyûjtés feltételeit. Ez elsõsorban abban nyilvánulhat meg, hogy a
kedvezményes adózás, adománygyûjtés, illetve ezek mértéke a - törvénnyel
létrehozott - Nonprofit Felügyelet által megállapított közhasznúsági foktól, a
nyilvánosság, az átláthatóság jellegétõl függõen majd eltérõ lehet.
Korlátozott adókötelezettséget ír elõ a Javaslat a külföldi illetõségû, azaz a
külföldi jogi elõírások alapján létesített jogi személyek, jogi személyiséggel
nem rendelkezõ társas cégek, személyi egyesülések, egyéb szervezetek számára a
magyarországi telephelyen folytatott vállalkozási tevékenységbõl elért,
telephelynek betudható jövedelem után. Ebben az esetben az adókötelezettség
független attól, hogy a telephely a jövedelmet belföldön vagy külföldön
végzett tevékenységbõl, belföldön vagy külföldön lévõ vagyon hasznosításából
érte el.
Végül korlátozott adókötelezettséget fogalmaz meg a Javaslat a külföldi
illetõségû társas cégek kamatból, jogdíjból, elõadói, mûvészeti és
sporttevékenységbõl, valamint bemutatókért járó díjból elért jövedelme után. A
korlátozott adókötelezettség ebben az esetben azt jelenti, hogy a felsorolt
jogcímen elért jövedelem után akkor áll fenn a társasági adókötelezettség, ha
a jövedelem forrása belföld és a kifizetõ belföldi, vagy a belföldön lévõ
telephely.
A Javaslat szerint nem alanyai a társasági adónak az 5. sz. mellékletben
felsorolt szervezetek.
II.
A Javaslatnak a társasági adókötelezettségre vonatkozó részei a - vállalkozási
tevékenységet társult formában, a tulajdonosoktól elkülönült vagyonnal
rendelkezõ szervezeti keretek között végzõ - vállalkozási jövedelem
adókötelezettségérõl, az adó alapjának a meghatározásáról, az adó mértékérõl,
az adómentességrõl, az adókedvezményekrõl, az adóelõleg- és az adófizetés
szabályairól rendelkeznek.
A társasági adó alapját a piacgazdaságú országok adótörvényei jellemzõen
kétféle módon határozzák meg. Az angolszász országokban a jövedelem levezetése
független a kereskedelmi mérlegben kimutatott - a tulajdonosok, a befektetõk
és a hitelezõk tájékoztatására szolgáló - eredménytõl. Az adóalap levezetését
az adótörvény határozza meg. Rendelkezik a számításba veendõ bevételekrõl, az
azokhoz tartozó költségek típusáról - és mértékérõl -, továbbá az adó
alapjának megállapítása során a bevételek és a költségek értékelésénél
alkalmazandó szabályokról.
A német modell a kereskedelmi mérlegre épít és az ott kimutatott eredmény
korrekciójával jut el az adó alapjához.
A Javaslat - az 1992. évtõl hatályos társasági adótörvény rendszerét
megtartva - a német megoldást követi. Az adóalapot a számviteli törvény
elõírása szerint kimutatott adózás elõtti eredménybõl kiindulva - azt
különbözõ tételekkel módosítva - vezeti le, melynek során figyelemmel van a
számviteli törvény 1997. évre tervezett módosítására is.
A Javaslat a vállalkozás fejlesztési forrásainak bõvítését a nemzetközi
összehasonlításban is alacsony adókulccsal, valamint az amortizáció
elszámolási szabályainak további liberalizálásával segíti. Emellett beruházás
és befektetésösztönzési célból, továbbá a hátrányos helyzetû régiók gazdasági
fejlõdésének elõsegítésére adókedvezményeket fogalmaz meg. A Javaslat
tekintettel van arra is, hogy az 1996. évben hatályos társasági adótörvény
több jogcímen lehetõséget adott adókedvezmény igénybevételére, amelyekkel a
vállalkozások számolnak döntéseik meghozatalakor. Ezeknek az igénybevételét a
Javaslat - az Alkotmány jogbiztonságra vonatkozó elõírását figyelembevéve - a
társasági adóról rendelkezõ részben és az átmeneti rendelkezések között
szabályozza.
III.
A Javaslat 20 százalék mértékû osztalékadót ír elõ az osztalékjövedelemre, ha
azt gazdasági társaságok, szövetkezetek és más intézményi befektetõk, továbbá
nem magánszemély külföldiek szerzik meg. (A magánszemélyek
osztalékjövedelmének adóztatásáról - e rendelkezésekkel összhangban - a
személyi jövedelemadó törvény rendelkezik.)
Ugyanakkor befektetésösztönzési és fejlesztésiforrás-bõvítési céllal a
belföldiek számára alanyi jogon adómentességet fogalmaz meg a Javaslat, s a
külföldi által realizált osztalék utáni adó megfizetése alól is mentességet
biztosít mindaddig, míg azt belföldön befektetésben tartja a külföldi.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belföldi által felvett osztalék
adómentességben részesül, vagyis az osztalék után mindaddig nem kell az
osztalékadót megfizetni, amíg ez a jövedelem nem kerül belföldi
magánszemélyhez vagy külföldi tulajdonoshoz.
Belföldi magánszemély esetében a befektetésösztönzés a személyi jövedelemadó
törvényben megfogalmazott eszközrendszerrel (befektetési adóhitel, a kamat
adóztatása, az árfolyamnyereség adózási szabályai, illetve a hosszútávú
biztosításokhoz kapcsolódó kedvezmények) valósul meg.
A külföldi befektetõk számára a Javaslat a nemzetközi egyezményekkel
összhangban, az egyezmény szerint a forrás országban érvényesíthetõ
osztalékadó alkalmazását írja elõ. A Magyarország által kötött hatályos
egyezményekben megfogalmazottak alapján ez jellemzõen 5-10 százalékos
adómértéket jelent.
Részletes indokolás
1. §-hoz
A Javaslat az 1. §-ban alapelveket fogalmaz meg, amelyekben
- hangsúlyozza, hogy az általános szabálytól eltérõ, kedvezményt jelentõ
elõírások a kedvezmény céljának megvalósulása mellett érvényesíthetõk,
azonban az adókikerülést szolgáló igénybevételük nem megengedett,
- kiemeli, hogy az adót csökkentõ kedvezményekkel (költségelszámolás, adóalap-
kedvezmény, adókedvezmény) - ugyanazon tételt érintõen - egy esetben lehet
élni, hacsak a Javaslat kifejezetten nem utal a halmozott igénybevétel
lehetõségére. Ilyen kivétel például a foglalkoztatott munkanélküli után
befizetett társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatás elsõ 12 hónapja
alatt, amellyel - amellett, hogy költségként kell elszámolni - az adóalap
külön is csökkenthetõ,
- megerõsíti, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezése "felülírja" a
Javaslat elõírásait. Ez azt jelenti, hogy ha a társasági adóról vagy az
osztalékadóról valamely - a Magyar Köztársaság által elfogadott - nemzetközi
egyezmény rendelkezést tartalmaz, s ez a rendelkezés az adózó számára
kedvezõen tér el a belföldi szabályoktól, úgy a nemzetközi egyezmény
elõírását kell alkalmazni. Nem jelenti a megfogalmazás ugyanakkor azt, hogy
ha a belföldi jogszabály nem ír elõ valamely jövedelemre adókötelezettséget,
vagy kedvezõbb adóztatásról rendelkezik, mint a nemzetközi egyezmény, akkor
a nemzetközi egyezmény szerinti - az adózó számára kedvezõtlenebb - elõírást
kellene érvényesíteni.
2-4. §-hoz
A 2. § az adó alanyait határozza meg külön a társasági adó [(1) - (3)
bekezdés] és külön az osztalékadó [(5)-(6) bekezdés] szempontjából. A
Javaslat a társasági adó alanyait adózóként az osztalékadó alanyait
osztalékban részesülõként nevesíti.
Megkülönbözteti a belföldi és a külföldi illetõségû adózót, valamint a
belföldi és a külföldi illetõségû osztalékban részesülõt. Az illetõség
megkülönböztetésének a teljes körû és korlátozott adókötelezettség
szempontjából van jelentõsége (3.§).
A 4. § a Javaslat késõbbi rendelkezéseiben használt fogalmakra ad
meghatározást, arra az esetre, ha az adózás rendjérõl szóló törvényben, a
számviteli törvényben vagy más jogszabályban nincs definíció, vagy ha a
fogalmat más jogszabályban (különösen a Polgári Törvénykönyvben, a gazdasági
társaságokról szóló törvényben) meghatározottól eltérõ tartalommal kell a
Javaslatban megfogalmazott rendelkezéseknél alkalmazni.
5. §-hoz
A Javaslatnak ez a szakasza a társasági adókötelezettséget, továbbá az
adókötelezettség keletkezésének és megszûnésének idõpontját határozza meg.
Társasági adókötelezettséget a Javaslat a törvény hatálya alá tartozó belföldi
és külföldi személyek (továbbiakban: adózó) tágan értelmezett vállalkozási
tevékenységbõl származó jövedelmére ír elõ. Vállalkozási tevékenységként a
jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ gazdasági
tevékenységet jelöli meg.
Az adókötelezettség az elsõ kötelezettségvállalás idõpontjában - átalakulás
esetén (a jogutódnál) az átalakulás napjával - keletkezik. Az elsõ
kötelezettségvállalás napja az a nap, amikor az adózó a vállalkozási
tevékenységgel kapcsolatos elsõ jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi.
Az adókötelezettség befejezõdik a vállalkozás megszûnésének, átalakulás esetén
az átalakulás idõpontjának, és minden más esetben a törvény hatálya alóli
kikerülésnek a napján (pl. felszámolás alatt állóknál a felszámolás kezdõ
napján).
Eltérõ az adókötelezettség keletkezésének idõpontja a külföldi személy által
belföldön végzett építkezés esetén. Ha az építkezés idõtartama meghaladja a
három hónapot - nemzetközi egyezmény esetén az egyezményben elõírt idõtartamot
(jellemzõen 12 hónapot) -, az adókötelezettség visszamenõlegesen lép be az
építkezés kezdetének napjától.
Nincs összefüggés az adókötelezettség keletkezése és az adózó cégbírósági
bejegyzése között. Az adókötelezettség ugyanis a cégbírósági bejegyzés nélkül
is megkezdõdik, a be nem jegyzett adózók adókötelezettsége a cégbírósági
bejegyzés hiányától függetlenül fennáll.
A Javaslat rendelkezést tartalmaz azokra az esetekre is, amikor az adózó
számára a törvény nem ír elõ beszámolókészítési kötelezettséget. Ilyen eset
például, ha a cégbíróság az újonnan alakult vállalkozást a mérlegkészítés
idõszakáig nem jegyezte be, vagy ha a végelszámolás elkezdõdött, de még nem
fejezõdött be. Ilyenkor a naptári év végén könyvviteli zárlat alapján
megállapított adózás elõtti eredménybõl kiindulva kell az adóbevallási
kötelezettségnek eleget tenni. Az elõzõvel azonos az eljárási szabály a
jogelõd nélkül létrejött adózó cégbírósági bejegyzésének végleges
elmaradásakor is. A rendelkezéssel összefüggésben a Javaslat megfogalmazza mit
tekint adóévnek (a naptári évet vagy azt az idõszakot, amelyre az
adókötelezettség kiterjed; például az átalakulás évében a naptári év elsõ
napjától az átalakulást megelõzõ napig terjedõ idõszak egy adóév, s új adóév a
jogutódnál az átalakulás napjától a naptári év utolsó napjáig terjedõ
idõszak).
Az adókötelezettség megállapításához kapcsolódó eljárási szabály az is, hogy a
tényleges társasági adókötelezettséget a cégbírósági bejegyzést követõen
utólag, az egyes évekre külön-külön elkészített beszámoló alapján, meg kell
állapítani. A bejegyzés elutasítása esetén, átalakuláskor az átalakulás
napjától a bejegyzés megtagadásának a napjáig terjedõ idõszakra szintén az
egyes évekre külön-külön kell a beszámolót és ennek alapján a "végleges" adót
meghatározni. A könyvviteli zárlat és a beszámoló adatai alapján megállapított
adó különbözetét be kell vallani és pénzügyileg rendezni kell.
Ugyanúgy kell eljárni végelszámolás esetén is. Ilyenkor a végelszámolás alatt
könyvviteli zárlat alapján kell az eredményt megállapítani, s a végelszámolás
befejezésekor - akkor is, ha az megszûnés nélkül ér véget - beszámolót kell
készíteni, meg kell állapítani a társasági adót és el kell számolni az
adókülönbözettel. (Be kell vallani, be kell fizetni vagy vissza lehet
igényelni.)
6. §-hoz
A Javaslat e szakasza a belföldi illetõségû adózók adóalapját határozza meg
elõírva, hogy azt a számviteli törvény rendelkezései szerint megállapított
adózás elõtti eredménybõl kiindulva, ezt különbözõ tételekkel módosítva
kell megállapítani.
Ha az adózó a kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti könyveit a beszámoló
(éves beszámoló, egyszerûsített beszámoló) részeként elkészített
eredménykimutatás tartalmazza az adózás elõtti eredményt.
Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adózó az adózás elõtti eredményt - a
pénzforgalmi nyilvántartás alapján - az adóévi árbevétel és bevétel, valamint
az adóévi költségek és egyéb ráfordítások különbségeként mutatja ki. A
vásárolt készletek értéke - függetlenül attól, hogy azt az adóévben
felhasználták vagy nem - az adózás elõtti eredményt csökkenti. Lényeges
változás, hogy a jövõben a vásárolt készletek záró leltári értékével nem kell
módosítani az adóalapot. A vásárolt készletek értékét a költségek között el
kell számolni, ezért az adózás elõtti eredmény az ezzel csökkentett érték
lesz.
Az adóalap számszerûsítésekor az adózás elõtti eredményt módosítani kell a
Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-aiban megfogalmazott
csökkentõ, növelõ tételekkel.
Az általánostól eltér az adóalap megállapítása az alapítványnál, a
közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a köztestületnél, az egyháznál, a
lakásszövetkezetnél, a célszervezetnél, a kizárólag készfizetõ kezesség
vállalást folytató részvénytársaságnál, a Munkavállalói Résztulajdonosi
Program szervezeténél (MRP), a közhasznú társaságnál, a vízitársulatnál, a
külföldön tevékenységet végzõnél és a külföldi illetõségû adózónál.
7-8. §-hoz
A Javaslat e rendelkezéseiben
- a számviteli törvény liberálisabb szabályainak alkalmazását korlátozó, az
adóalap védelmét szolgáló elõírásokat fogalmaz meg (például: értékvesztés,
céltartalék, értékcsökkenési leírás),
- a kétszeres adózást vagy az adóelkerülést megakadályozó rendelkezéseket
tartalmaz a számviteli elszámolással összefüggésben (például: kapott
osztalék, végleges pénzeszközátadás),
- kedvezményt vagy szankciót jelentõ, illetve valamely nem kívánt
magatartástól való tartózkodásra késztetõ szabályokat ír elõ (például:
munkanélküliek foglalkoztatása, közérdekû adományok kedvezményezése, bírság,
büntetés figyelembevétele, a vállalkozás érdekében el nem ismert költségek
kezelése).
A Javaslat 7. §-ának elõírásai az adóalap megállapítása során a kiindulásul
szolgáló eredmény csökkentését teszik lehetõvé a következõk szerint:
1. A korábbi évek elhatárolt veszteségébõl - ami a negatív adóalappal egyezõ
érték - az adózó az adóévben a döntése szerinti összeget az eredménybõl -
legfeljebb annak mértékéig - levonhatja.
A Javaslat a 18. §-ban határozza meg azt az idõtartamot, ameddig a levonással
élni lehet, illetve azokat az eseteket, amelyekre a levonási lehetõség nem
érvényesíthetõ.
2. Az eredményt csökkenti a bizonytalanná váló követelésekre és a várható
kötelezettségekre - a számviteli törvény rendelkezése alapján - ráfordításként
elszámolt céltartalék.
Az elszámolhatóság mértékét azonban a Javaslat a határidõn túli követelések,
az elõlegként, a kölcsönként adott összegek megfizetésének napjához mért
késedelem idõtartama alapján határozza meg. A várható kötelezettségekre
(garanciális kötelezettség, korkedvezményes nyugdíj, végkielégítés) képzett
céltartalék levonhatóságát nem engedi meg. Kivétel ez alól a bányászatban, a
villamos energia ágazatban és a környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére
képzett céltartalék. Ebben az esetben a céltartalék elismert mértéke a
tárgyévben ráfordításként elszámolt összegnek az elõzõ adóévben e címen
képzett céltartalékot meghaladó része.
3. Az adóalapnál értékcsökkenési leírásként elszámolható mértéket a Javaslat a
számviteli törvényben megfogalmazott terv szerinti, valamint a vagyoni értékû
jog és a befejezett kísérleti fejlesztés terven felüli értékcsökkenési
leírásaként elszámolt, de maximum a Javaslat 1. és 2. számú mellékletében
meghatározott módon és mértékkel számított összegben határozza meg. A korlát
miatt elõfordulhat, hogy az immateriális javak, tárgyi eszközök
értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök megsemmisülésekor,
selejtezésekor, hiányakor az adótörvény szerinti nyilvántartási érték (amit a
Javaslat számított nyilvántartási értéknek nevez) több vagy kevesebb a
számviteli nyilvántartásokban kimutatott értéknél (amit könyvszerinti érték
kifejezéssel rövidít) ezért az eltéréssel módosítani kell az adóalapot. Ezt a
Javaslat két korrekcióval éri el: megengedi levonni az adóalapból az
adótörvény szerinti nyilvántartási értéket, de adóalapnövelést ír elõ a
számviteli nyilvántartási értékre. Ez a módosítás azért szükséges, hogy az
adózónál az elhasználódásig, az eszköz vállalkozásból való kivonásáig minden
esetben a tárgyi eszköz beszerzési értéke jelenjen meg eredménycsökkenésként.
A pénzforgalmi elszámolás sajátosságaiból adódik, hogy ezt a szabályt nem
kell kimondani az egyszeres könyvvitelt vezetõkre, ugyanis a számviteli
törvény is és az adótörvény is terv szerinti értékcsökkenési leírásként
kezeli az egyszeres könyvvitelt vezetõknél az immateriális javak, tárgyi
eszközök érékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök
megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a nyilvántartási értéket. Az
egyszeres könyvvitelt vezetõknél ezért a Javaslat nem is ír elõ kétszeres
korrekciót. Esetükben az adózás elõtti eredményt nem csökkenti az
értékcsökkenés, így csak levonási lehetõséget állapít meg számukra a Javaslat
az 1. és 2. számú melléklet szerinti mértékben .
4. A Javaslat - beruházásösztönzési céllal - lehetõséget ad arra, hogy a
vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkezõ adózó, ha új
gépet, berendezést, felszerelést, - személygépkocsi kivételével - jármûvet
helyez üzembe, a beszerzési értékkel - a használatbavételkor egyösszegben -
csökkentse az adóalapot. Ennek az elszámolásnak feltétele, hogy az adózó nem
él a gép értéke alapján a 6 százalékos mértékû adókedvezménnyel (23. §). Ez
nem jelenti azt, hogy így járhat el a számviteli elszámolásnál is. A
számviteli törvény alapján ugyanis az eszköz beszerzési értékét azokra az
évekre elosztva lehet évente értékcsökkenési leírást alkalmazni, amely években
az eszközt használni fogják. Ha az adózó ennek megfelel, akkor - bár az
adóalapnál már elszámolta az eszköz értékét - a számvitelben még nem nulla az
eszközérték, s reális leírást és reális elhasználódást feltételezve elveszti
az egyösszegû leírásból nyert elõnyét, ha az eszközt ezt követõen kivonja (pl.
értékesíti) a vállalkozásból.
5. A számviteli törvény rendelkezése szerint a készletek, a befektetések és
az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok esetében értékvesztést kell
elszámolni, ha a készlet piaci értéke a mérlegkészítéskor kisebb a könyv
szerinti értéknél, illetve ha a befektetés, az értékpapír a piac megítélése
alapján vesztett az értékébõl. Az értékvesztés az eredményt csökkenti. Az
adótörvény - az adóbevétel védelme érdekében - az értékvesztést csak a
felhasználással arányosan ismeri el. A Javaslat szerint az adózó dönthet
arról, hogy az eszközök értékvesztését csoportosan (készletek, befektetések,
értékpapírok), vagy egy-egy csoporton belül eszközönként tartja nyilván. Az
eszközönkénti nyilvántartás jelenthet egyedi eszközt vagy azonos típusú
eszközöket együtt (pl. valamennyi Pick részvényt vagy az egyes Pick
részvényeket külön-külön). Felhasználás a könyvviteli nyilvántartással egyezõ
nyitó érték, növelve az adóévi beszerzés, elõállítás, befektetés értékével és
csökkentve a záró értékkel.
6. A Javaslat a kétszeres adózás elkerülése érdekében megengedi az eredmény
csökkentését a bevételként elszámolt kapott osztalékkal, az ellenõrzött
külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével.
A Javaslat osztaléknak tekinti az adózott eredménybõl kapott, az eredmény
felhasználásáról hozott döntés alapján a tulajdonosoknak biztosított
jövedelmet.
Osztaléknak minõsül továbbá a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott
támogatás, juttatás, a más által átvállalt, bevételként elszámolt tartozás,
az elengedett követelés. A felsoroltak közé nem tartozik az állami
költségvetésbõl, az önkormányzattól a központi alapokból vagy államközi
megállapodás alapján visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás. Ez
a rendelkezés összefügg a számviteli törvény tervezett módosításával, amely
szerint a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott pénzeszközt - eltérõen
az 1996. december 31-éig hatályos elõírásoktól - bevételként kell elszámolni.
(Ezzel összefüggésben a visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénzeszköz
az eredményt csökkenti.)
Osztaléknak minõsül továbbá a cég megszûnésekor a vagyonfelosztási javaslat
szerint az adózót megilletõ vagyoni értéknek a befektetés nyilvántartási
értékét meghaladó része és a jegyzett tõke leszállításával kivont
vagyonnövekmény is.
Az osztalékra elõírt szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az
adózó az osztalékot nem készpénzben veszi fel, pl. jegyzett tõke
leszállításakor, jogutód nélküli megszûnéskor.
A külföldrõl kapott osztalékot az adóalapnál akkor nem lehet csökkentõ
tételként elszámolni, ha a külföldi személy (az osztalék fizetõje) a Javaslat
rendelkezése szerinti ellenõrzött külföldi társaságnak (4. § 11. pont)
minõsül.
Az a külföldi személy minõsül ellenõrzött külföldi társaságnak:
- amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy jövedelmére
jogszabály nem ír elõ társasági adó vagy annak megfelelõ
adókötelezettséget, vagy az adóévre elõírt adómérték legfeljebb 10 százalék
mértékû;
- amelynek a jegyzett tõkéjébõl az adóévben belföldi személy közvetlenül vagy
közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át, és az adóév
utolsó napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik.
Nem minõsül ellenõrzött külföldi társaságnak - akkor sem, ha alacsony az
adómérték - az a társaság, amelynek olyan országban van a székhelye, amely
országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettõs adóztatás
elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásáról.
Az ellenõrzött külföldi társaságtól kapott osztaléknak a belföldi
tulajdonosnál való megadóztatása (nem csökkenthetõ a kapott osztalékkal az
adóalap) az adóelkerülést hivatott megakadályozni.
A piacgazdaságokban az adókikerülést megakadályozó szabályozás során abból a
feltevésbõl indulnak ki, hogy független vállalkozások egymással piaci
feltételek szerint kötnek üzleteket. Ilyenkor adókikerülésrõl, a
jövedelmeknek az egyik adózótól a másik adózóhoz történõ átcsoportosításáról
nem lehet szó, hiszen ez nem áll egyik szereplõ érdekében sem. Adókikerülési
célzatú gazdasági konstrukciók kialakítása és ez alapján
jövedelemátcsoportosítás ennek következtében csak egymástól nem független
adózók között képzelhetõ el, és ezért itt indokolt az adóhatóság fokozott
figyelme.
Ezt felismerve épült be a Javaslatba a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó
transzferár szabály, amely minden kapcsolt vállalkozásra nézve alkalmazandó,
függetlenül attól, hogy az adott adózó mely adórendszer fennhatósága alá
tartozik. A problémát az alkalmazás nehézkessége okozza. A transzfer ügyek
általában bonyolultak és hosszadalmasak, sokszor rendkívüli nehézségeket okoz
annak bizonyítása, hogy a vállalkozások között alkalmazott árak nem szokásos
piaci árak. Legalább ilyen nehéz az adóalap módosításához a szokásos piaci ár
meghatározása. Érthetõ tehát az a törekvés, hogy lehetõség szerint s a
leginkább egyértelmûnek tekinthetõ ügyekben az eljárás egyszerûsödjék.
Ilyen - általában egyértelmûnek tekintett - eset az, amikor a kapcsolt
vállalkozások közül az egyik egy alacsony adómértéket alkalmazó országban
mûködik. Ilyenkor a transzfer ár vizsgálata helyett az alacsony adózású
országban lévõ vállalkozásnál felhalmozott jövedelmet a tulajdonos adóügyi
illetõsége szerinti ország megadóztatja, függetlenül attól, hogy az ilyen ki
nem osztott jövedelem az adózás általános nemzetközi szabályai szerint nem
lenne adóztatható.
A cél az, hogy ezáltal megakadályozzák az - egyébként a tulajdonos illetõsége
szerinti országban - adóköteles jövedelmek más országokban, kedvezõbb
adózási körülmények közötti felhalmozását és ezáltal az adó kikerülését.
Ennek a szabályozásnak része a Javaslat szerint a felosztott osztalék
adóalapkénti figyelembevétele is.
7. A mezõgazdasági célt szolgáló termõföld és az erdõ érték nélkül, vagy -
korábbi törvényekben meghatározott - igen alacsony értéken van nyilvántartva.
Értékesítéskor így irreálisan nagy nyereség keletkezik, amelynek adóztatása a
földek adásvételét akadályozhatja. Ezért a Javaslat az "elsõ értékesítésbõl"
származó eredményt nem vonja adó alá. A rendelkezés alkalmazása során
értékesítés mindaz a gazdasági esemény, amelyet a számviteli törvény az
értékesítés szabályai szerint számoltat el. Ide tartozik a csere és az apport
is.
8. A szakképzésben való részvételt ösztönzi a Javaslat azzal, hogy a
szakképzésben gyakorlati oktatást vállaló adózónál lehetõvé teszi az eredmény
csökkentését a foglalkoztatás ideje alatt. Tanulónként havi 3000 forint az
adóalap-csökkentési lehetõség abban az esetben, ha az adózó a szakképzõ
iskolai tanuló gyakorlati képzését az oktatási intézménnyel kötött
megállapodással, havi 6000 forint abban az esetben, ha jogszabályban
(szakképzési törvényben) meghatározott tanulószerzõdés alapján látja el.
9. A munkanélküliek alkalmazásának feltételeit könnyíti és ösztönzi a
Javaslatnak az az elõírása, amely az eredmény csökkentését engedi meg a
munkanélkülit foglalkoztató adózónál a munkanélküli bére után ténylegesen
befizetett társadalombiztosítási járulékkal. Ezzel a kedvezménnyel attól
függetlenül lehet élni, hogy egyébként a járulékot az adózó költségként
elszámolta.
10. A mezõgazdasági szövetkezetek a közös tulajdonban lévõ termõföldjeiket
törvényi rendelkezés alapján kötelesek "eladni" a kárpótlási jeggyel
rendelkezõknek, s a kapott kárpótlási jegyet címletértéken (a jegy
kibocsátáskori értéke) szerepeltetik a nyilvántartásaikban. Ugyanakkor, ha a
kapott kárpótlási jegyen a szövetkezet állami tulajdont vásárol, a kárpótlási
jegyet névértéken számítják be, ami a kamattal növelt érték.
A Javaslat figyelembe veszi, hogy a földértékesítés a szövetkezetek gazdasági
döntésétõl független, ezért a névérték és a címletérték különbségének
megfelelõ árfolyamnyereség adó alóli mentesítésérõl rendelkezik.
11. A képzõmûvészet közvetett támogatásaként, a mûalkotások vásárlásának
segítése céljából csökkenthetõ az adóalap a mûvészeti értékûnek minõsített
képzõmûvészeti alkotás beszerzésére fordított összeggel. Ezen a jogcímen az
adóalap-csökkentés korlátja a beruházási érték. A rendelkezés nem korlátozza
az adózók jogát abban, milyen képzõmûvészeti alkotást vásárolnak, de az
adóalap-csökkentés lehetõségét csak a mûvészeti értéket képviselõ alkotásokra
adja meg.
12. A szövetkezeti üzletrész tervezett megszüntetésének elõsegítése érdekében
- a Javaslat szerint - adóalap-kedvezménnyel élhet a szövetkezet a
visszavásárolt üzletrész bevonásakor elért nyereség (vagy annak egy része)
után, ha azt a fel nem osztható szövetkezeti vagyon növelésére fordítja. Ez
azt jelenti, hogy ez a nyereség tartósan a szövetkezeti tevékenység érdekében
hasznosul, osztalékként és más formában nem vonható ki.
A kedvezménynél nem kell különbséget tenni az üzletrész-tulajdonosok között
(nyugdíjas, kívülálló tag, stb.), valamennyi visszavásárolt és bevont
üzletrész esetében élni lehet vele. Megkötés viszont, hogy az adóalap-
csökkentés összegének a számszerûsítésekor az üzletrész névértéke címén a
szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépésérõl és az átmeneti
szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (átmeneti törvény) szerinti
vagyonnevesítés lezárásakor (a szövetkezet új típusú szövetkezetté
alakulásakor) véglegesített névérték vehetõ figyelembe, és az ehhez arányosan
számított vételárral csökkentett összeg vonható le az adóalapból. Nem
vonatkozik tehát a kedvezmény azokra a szövetkezetekre, amelyek 1992. évtõl
jogelõd nélkül alakultak, vagyis amely szövetkezeteknek nem kellett az
átmeneti törvény elõírásait alkalmazni. Nem vonatkozik a kedvezmény továbbá az
üzletrésznek arra a részére (és az ehhez tartozó vételárrészre), amelyet a
vagyonnevesítés lezárását követõen az adózás utáni eredménybõl létesített vagy
növelt a szövetkezet.
13. Az adóalap-csökkentésként elszámolható behajthatatlan követelést - az
adóalap védelme érdekében - a Javaslat konkrétan meghatározza. A
ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségbõl a következõ jogcímeken
felsorolt és elszámolt veszteség összegével lehet az eredményt csökkenteni:
- ha a követelés 5 évnél régebbi (elévült követelés),
- csõdeljárás, felszámolási eljárás keretében, valamint végelszámolás során
részben vagy teljesen meg nem térült, leírt követelés, amely összegbõl - ha
a felszámoló írásban közli, hogy várhatóan nem kerül kielégítésre - az
eljárás befejezése elõtt is lehet érvényesíteni,
- ha a kötelezett nem lelhetõ fel és ez hiteltérdemlõen bizonyított
(többszöri fizetési felszólítás eredménytelen, mert a címzett ismeretlen;
adóhatóság nem tartja nyilván a kötelezettet, stb.),
- ha a követelés végrehajtás keretében történõ rendezésekor csak részben
térül meg,
- ha a követelés érvényesítése drágább, mint a kimutatott követelés összege
és ez számítással alátámasztott.
Pénzintézetnél a követelés leírását - ha a követelésre kockázati céltartalékot
képzett - a Javaslat oly módon ismeri el "veszteségként", hogy a (részben,
egészben) kockázati céltartalékkal "biztosított" követelés leírásakor nem írja
elõ sem az adóalap növelését, sem a csökkentését. Ugyanezt lehetõvé teszi az
értékpapír-forgalmazónál is, ha törvény kockázati céltartalék képzést ír elõ
számára.
A Javaslat - azon túl, hogy meghatározza a behajthatatlan követelés címén
elszámolható összeget - a kétszeres adóztatás elkerülése érdekében -
megengedi az adóalap csökkentését a korábban csökkentõ tételként el nem ismert
hitelezési veszteségre befolyt, az adóévben bevételként elszámolt összeggel.
Ilyen lehet például, ha az adózó olyan követelést számolt el az egyik
adóévben, amely nem évült el és a következõ évben a kötelezett rendezi
tartozását.
14. A társasházak a közös tulajdonban lévõ helyiségek, földterületek
hasznosításából származó bevétel után a személyi jövedelemadó törvény
rendelkezései alapján teljesítik az adókötelezettséget akkor is, ha a
társasháznak nem magánszemély tagjai is vannak, vagy kizárólag nem
magánszemélyek a tagjai. A kétszeres adózás elkerülése végett a Javaslat
lehetõvé teszi a társasháztól kapott bevétel adóalapból való levonását.
15. A könyvvezetés és a beszámoló adatainak forintról devizára, illetve
devizáról forintra történõ áttérésekor az adózónál a számviteli törvényben
elõírt átszámítás miatt elszámolt negatív (árfolyam) különbözettel az adóalap
csökkenthetõ.
16. A kétszeres adózás elkerülését biztosítja a Javaslatnak az a rendelkezése,
amely megengedi az adóalap csökkentését a számviteli törvény elõírása szerint
bevételként kezelt, visszakapott, jóváírt bírsággal, egyéb jogkövetkezmények
alóli mentesítéssel. A korrekciós tétel elszámolásának feltétele, hogy az
adózó korábban adóalap-növelõ tételként számolta el a bírságot.
17. A Javaslat szerint 1997. január 1-jétõl az egyszeres könyvvitel szabályait
alkalmazóknak a kapott és az adott elõleget adózás szempontjából bevételnek,
ráfordításnak kell tekinteni. A számviteli törvény szerint ezeket a tételeket
a követelések és a tartozások között kell nyilvántartani mindaddig, míg az
elõleg alapjául szolgáló beszerzés, értékesítés, szolgáltatás nem teljesül
(amíg a végszámlát ki nem állítják). Az elõleget a teljesítéskor kell
költségként vagy bevételként elszámolni. A Javaslat a személyi jövedelemadó
szabályai szerint adózó egyéni vállalkozók jövedelem-nyilvántartásával való
azonosság biztosítása céljából írja elõ az adóalap csökkentését a fizetett
elõleggel, illetve teljesítéskor a kapott elõleggel.
18. A Javaslat szerint 1997. évtõl a kutatás és kísérleti fejlesztés címén az
adóévben felmerült és a számviteli törvény elõírásai szerint költségként
elszámolt összeg 20 százalékával az adózás elõtti eredmény csökkenthetõ, akkor
is ha a kutatás-kísérleti fejlesztés értékét az immateriális javak között
állományba veszi az adózó.
A Javaslat 8. §-a az adózás elõtti eredmény növelését eredményezõ elõírásokat
tartalmazza a következõk szerint:
1. A számviteli törvény az 1997. évtõl módosuló szabályai között céltartalék
képzését írja elõ a mérleg fordulónapján fennálló követelésekre a vevõk
fizetõképességének minõsítése alapján, valamint a jogszabályban elõírt -
késõbb esedékessé váló - garanciális kötelezettségre, a végkielégítésre, a
korkedvezményes nyugdíjra. Az adótörvény az adómentesen elszámolható
céltartalékképzést - az adóalap védelmének érdekében - korlátozza. A
korlátozás a követelések közül csak a határidõn túli követelések meghatározott
százalékát [8. § (2) bekezdés], a garanciális kötelezettségek közül a
környezetvédelem érdekében más törvényben (bányászati törvény, a villamos
energia termelésérõl, szállításáról, szolgáltatásáról szóló törvény, a
környezetvédelemrõl szóló törvény) elõírt rendelkezések szerint képzett
céltartalék növekményét engedi az adóalapnál érvényesíteni. Az ezt
meghaladóan, ráfordításként elszámolt céltartalékkal az adóalapot növelni
kell. Nem kell ugyanakkor az adóalapot növelni a számviteli törvény 27. § (3)
- (6) bekezdésében megfogalmazottak alapján képzett sajátos céltartalékokkal
(például: a pénzintézetek kockázati tartaléka, a biztosítástechnikai
tartalékok).
2. A Javaslat az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét -
fõszabályként - a számviteli rendelkezések alapján elszámolt terv szerinti
értékcsökkenési leírással egyezõen ismeri el, ugyanakkor leírási kulcsokat és
sajátos elszámolási szabályokat fogalmaz meg, amely alapján maximálja - a
költségként elszámolt értékeken belül - az elismert értékcsökkenési leírást.
Erre tekintettel azzal az összeggel, amelyet az adózó a számviteli törvény
rendelkezése szerint az adózás elõtti eredmény terhére elszámolt, az adóalapot
növelni kell.
Külön kezeli a Javaslat - a kettõs könyvvitelt vezetõknél - a tárgyi eszközök,
immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor, megsemmisülésekor,
selejtezésekor és hiányakor a számviteli törvény alapján ráfordításként
elszámolt - kivezetett - nyilvántartási értéket, amelyre elõírja az adóalap-
növelést. Ez a korrekció azzal függ össze, hogy a felsorolt gazdasági
események bekövetkezésekor az eszköz beszerzési értékébõl az adóalap
csökkentéseként még nem érvényesített nyilvántartási értékkel az eredményt
csökkenteni lehet.
3. A számviteli törvény rendelkezései alapján elszámolt értékvesztés
összegével az adóalapot növelni kell. A Javaslat a mérleg fordulónapján
meglévõ készletekre, befektetésekre és az egy évnél hosszabb lejáratú
értékpapírokra az adóévben elszámolt összes értékvesztés összegével egyezõen
írja elõ az adóalap növelését, összhangban azzal, hogy az értékvesztést csak a
felhasználással arányban, a felhasználásra jutóan engedi meg érvényesíteni.
4. A Javaslat az adóalap megállapításánál abból indul ki, hogy az adóztatandó
jövedelem meghatározásánál a vállalkozási és bevételszerzõ tevékenységgel és
jövedelemszerzéssel kapcsolatosan indokoltan felmerült, igazolt költségeket
lehet csak elszámolni. Nem minõsülnek ilyennek a 3. sz. mellékletben (a
részletezéseket a melléklethez fûzött indokolás tartalmazza) felsorolt címén
eredménycsökkenésként figyelembe vett tételek, és ezért ezekkel az eredményt
növelni kell.
5. A Javaslat nem teszi lehetõvé, hogy a bírságot, büntetést és az ezzel egy
tekintet alá esõ társadalombiztosítási járulék késedelmes fizetése miatti
pótlékot adómentesen számolhassa el az adózó, csökkentve ezzel a szankció
hatását. A költségként, ráfordításként elszámolt bírsággal, büntetéssel ezért
az eredményt meg kell növelni. Nem minõsül bírságnak a vállalkozások közötti
kapcsolatban felszámított késedelmi kamat, kötbér, s nem kell növelni az
adóalapot - késztetve ezzel az adó, a társadalombiztosítási kötelezettség
feltárására - az önellenõrzési pótlékkal.
6. A mesterségesen alacsony értékkel nyilvántartott termõföld és erdõ elsõ
értékesítése esetén az eladásból származó jövedelem nem adózik. A kétszeres
kedvezmény elkerülése végett a megváltási áron nyilvántartott termõföld, erdõ
értékesítésekor ráfordításként elszámolt nyilvántartási érték az adó alapját
növeli.
7. A szerencsejáték szervezésével foglalkozó adózónak, ha a közvetlen és a
közvetett költségei meghaladják a miniszteri rendeletekben meghatározott
értéket (lottó és totó esetében a fogyasztói ár 20 százalékát,
lóversenyfogadásnál a fogadásra feltett tétel teljes összegének 30 százalékát,
a bingójátéknál a játékszelvények árának 30 százalékát) - a tényleges
költségnek a számított költséget meghaladó részével növelnie kell az adóalapot
az adóalap védelme céljából.
8. Az adóelkerülés kizárása érdekében a hitelezési veszteségként - a
számviteli törvény rendelkezése alapján egyéb vagy rendkívüli ráfordításként -
elszámolt behajthatatlan követeléssel az adóalapot növelni kell. Ezt a
szabályt nem kell alkalmaznia a pénzintézetnek, értékpapír-forgalmazónak
akkor, ha a hitelezési veszteségként leírandó követelésre kockázati
céltartalékot képzett.
Ez a korrekció nem jelenti azt, hogy a társasági adót minden behajthatatlan
követelésre meg kell fizetni, hiszen a behajthatatlan követelést (4. § 5.
pont) a Javaslat elismeri eredménycsökkenésként.
9. Gazdasági társaságok és szövetkezetek átalakulásakor, ha az átalakulás
keretében a saját tõke felértékelésére sor kerül, a Javaslat rendelkezése
szerint az adózó az átértékelési különbözettel az átalakulást követõ három
adóévben, egyenlõ részletekben köteles az eredményt növelni. Ha a társaság a
megjelölt idõintervallumon belül jogutód nélkül megszûnik, az adóalapnál még
számításba nem vett teljes összeggel meg kell növelnie az eredményt.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy több jogutód esetén az átértékelési
vagyonkülönbözetet olyan arányban kell megbontani, amilyen arányban a
vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból részesednek.
A korrekciónak az az indoka, hogy a költségek között a jogutód a magasabb
eszközértéket fogja elszámolni. A három évre történõ megosztás közelít a
költségek felmerüléséhez.
10. A Javaslat - a nemzetközi gyakorlatot átvéve - a kamatként kimutatott,
úgynevezett rejtett osztalék kiszûrését szolgálja azzal, hogy a kapcsolt
vállalkozásnak minõsülõtõl (4.§ 23. pont) kapott hitel kamatának csak
meghatározott részét ismeri el ráfordításként. Az el nem ismert kamat a saját
tõke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre jutó kamattal azonos.
Saját tõkeként az elõzõ évi beszámolóban, illetve - újonnan alakulónál - a
nyitómérlegben kimutatott saját tõkét kell számbavenni, értékelési tartalék
nélkül. Ha az adózó könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az adózás elõtti
eredményt (vagyis nem rendelkezik beszámolóval), akkor a társasági
szerzõdésben, alapítói okiratban, alapszabályban rögzített jegyzett tõkéhez
kell a kölcsönt viszonyítania. A kölcsön összege a napi átlagos
kölcsönállomány összegével egyenlõ.
Ezt az elõírást az átmeneti rendelkezések alapján az 1993. évtõl kezdõdõen
nyújtott - és még fennálló - kölcsönökre is alkalmazni kell az 1993. és 1996.
években elõírt szabályok szerint, tekintettel arra, hogy (némi eltéréssel pl.
nem a kapcsolt vállalkozások között, hanem a 25 százalék részesedéssel bírókra
írta elõ a törvény a korrekciót) az 1996. december 31-éig hatályos társasági
adótörvény is adóztatta ezt a kamatot.
11. A Javaslat a reprezentációs költséget az árbevétel 0,5 százalékáig ismeri
el költségként. Ha ennél több az elszámolt költség, az elõírt mértéket
meghaladó összeggel az adóalapot növelni kell. A kétszeres adózás elkerülése
végett nem vonatkozik a korlátozás a reprezentációs költségnek arra a részére,
amely után az adózó természetbeni juttatás címen megfizette a (44 százalékos)
személyi jövedelemadót.
Az árbevételt a 4. § 4. pontja definiálja, amely alatt általában a számviteli
törvény szerinti értékesítés nettó árbevételét kell érteni. Pénzintézetnél,
biztosítóintézetnél és az értékpapír-forgalmazónál a tevékenység sajátosságát
figyelembe véve határozza meg a Javaslat az árbevételt.
12. Az egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõlegként kapott összeg, továbbá a
teljesítéskor a korábban adott elõleg növeli az adóalapot, ezzel biztosított,
hogy a társasági adóban és személyi jövedelemadóban adózó vállalkozások - ha
pénzforgalmi nyilvántartást vezetnek - azonosan (a pénzforgalmi elvnek
maradéktalanul eleget téve) állapítsák meg az adóztatandó jövedelmet.
13. Az adóalapot növeli a Javaslat 4. § 11. pontja szerint meghatározott
ellenõrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga alapján
megállapított - nyereségébõl az adózót a részesedése alapján megilletõ összeg.
Ez a rendelkezés a nyereségnek az adózás alóli kivonását kívánja
megakadályozni, melyet részletesebben a 7.§-hoz (a 6. pont alatt) adott
indokolás fejt ki.
14. A Javaslat a könyvvezetés, illetve a beszámoló adatainak forintról
devizára, illetve devizáról forintra történõ áttérésekor - a számviteli
törvény alapján - elszámolt átszámítási különbözetre (ha az nyereség) az
adóalap növelését írja elõ.
15. A számviteli törvény 1997. évtõl tervezett módosítása szerint a
kötelezettség nélkül adott támogatást, juttatást az átadó ráfordításként az
átvevõ bevételként számolja el. Az adótörvény a - megváltozott elszámolással
biztosított - "nyereségalakítás" elkerülése érdekében az eredeti állapotot
helyreállító korrekciót ír elõ, azaz az átadónál elõírja az eredmény
növelését, az átvevõnél pedig a csökkentését. Az átadónál elõírt
eredménynövelés alól azonban - ha a pénzeszközátadás közérdekû célokra történt
- kivételeket fogalmaz meg. Ilyen kivétel vonatkozik:
- a közérdekû kötelezettségvállalásra és az alapítvány céljára átadott
összegre, akkor, ha a közérdek megfelel a 8. § (1) bekezdés na) pontjában
felsoroltaknak és az adományozó közvetve sem jut vagyoni elõnyhöz;
- az MRP szervezetnek alapcélja megvalósítása érdekében, a hiteltörlesztés
idõszakában átadott összegre.
Abban az esetben, ha a felsorolt címeken - külön-külön - az adózás elõtti
eredmény 20 százalékát meghaladó összegû támogatást adott a vállalkozás, a
kedvezmény, az adómentesség csak az eredmény 20 százalékának megfelelõ
összegre vonatkozik. Ha e feletti a támogatás, akkor azzal az eredményt
növelni kell.
A Mûsorszolgáltatási Alapnak közérdekû kötelezettségvállalásként és a
rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közmûsorszolgálati mûsor
támogatására, szponzorálására adott juttatások adómentesen elszámolhatók, azaz
az átadott összeggel (korlátozás nélkül) nem kell az eredményt megnövelni.
9- 13. §-hoz
A Javaslatnak a 9 - 13. §-ai a belföldi illetõségû, teljes körû, de
feltételhez kötötten adóköteles vagy különleges kedvezményben, adómentességben
részesülõ adózók adóalapjának a meghatározásáról tartalmaznak
rendelkezéseket.
A 9. § az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület,
az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
adóalap-megállapításának szabályait fogalmazza meg. E szervezetek mindegyikére
jellemzõ, hogy
- csak abban az esetben terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha vállalkozási
tevékenységbõl bevételt érnek el vagy e tevékenység érdekében merül fel
ráfordításuk,
- e szervezetek esetében nem számít vállalkozási tevékenységnek a
szervezetükrõl szóló törvényben, (pl. kamarai törvény, a lelkiismereti és
vallásszabadságról szóló törvény, az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárakról szóló törvény), a gazdálkodásuk rendjérõl szóló
jogszabályokban (pl. az alapítvány, a társadalmi szervezet gazdálkodásáról
szóló kormányrendelet), valamint a Javaslat 4. számú mellékletének A
fejezetében felsorolt jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt
eredményezõ tevékenység.
Abban az esetben, ha e szervezetek a szûkített értelemben megfogalmazottak
szerint végeznek vállalkozási tevékenységet, úgy adóalapjukat a számviteli
törvény, továbbá a beszámolókészítési és a könyvvezetési kötelezettségükre
elõírt kormányrendelet szerint meghatározott adózás elõtti eredménybõl
kiindulva, a Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-át - a 9. §
elõírása szerint - alkalmazva kell levezetni.
Az adóalap növelésénél, csökkentésénél az az elv érvényesül, hogy kizárólag
az alapfeladatnak számító tevékenységhez tartozó gazdasági esemény eredménye
nem adózik, így nem kell ehhez tartozóan az eredményt módosítani. Az adóalap
meghatározásához korrekcióként számba venni csak olyan tételeket kell, amelyek
közvetlenül a vállalkozási tevékenységhez kapcsolhatók, illetve amelyek a
vállalkozási és az alaptevékenységhez egyaránt hozzárendelhetõek. Ez utóbbi
esetben a bevételek (alaptevékenység és vállalkozási tevékenység bevétele)
arányában megbontva kell az adóalap módosításánál figyelembe veendõ összeget
meghatározni.
Az egyháznál - az elõzõeken túl - a Javaslat lehetõséget ad arra, hogy a
vállalkozási tevékenység eredményével vagy egy részével is csökkentse az
egyház az eredményét, ha meghatározott (kulturális, oktatási, szociális stb.)
alaptevékenysége ellátására, az e célt szolgáló bevételét meghaladóan merültek
fel költségei.
A 10. § a célszervezet adóalapjának megállapításáról rendelkezik. A
célszervezetre a 4. § 10. pontja ad meghatározást, amely szerint ilyen
szervezetnek a többségében megváltozott munkaképességûeket foglalkoztató,
ilyennek kijelölt szervezetek minõsülnek abban az adóévben amelyben a
kijelölés megszakítás nélkül fennáll. Ez azt jelenti, hogy abban az évben,
amelyben a kijelölés, visszavonás év közben teljesül nem a célszervezetre
elõírtak szerint kell adózniuk.
A Javaslat a célszervezeteknél - fõszabályként - az adómentesen képzõdött
eredménybõl jóváhagyott osztalékot tekinti adóalapnak néhány módosítással. A
célszervezet tehát csak akkor fizet társasági adót, ha a keletkezõ jövedelmet
nem a vállalkozás érdekében használja fel. Jelenti továbbá azt, hogy a
foglalkoztatottak teljesítményére tekintettel és a foglalkoztatás, a mûködés
fenntartása érdekében - más vállalkozáshoz mérve - kedvezõbb feltételeket
biztosít a Javaslat e cégeknél a fejlesztéshez.
A módosító tételek között a vállalkozási tevékenység érdekében el nem ismert
költséggel, ráfordítással, a bírsággal, büntetéssel és hasonló
kötelezettséggel, a kapcsolt vállalkozásban lévõtõl kapott jelentõsnek
minõsülõ kölcsön kamatával, a reprezentációs költség címén és az ellenõrzött
külföldi társaság fel nem osztott nyeresége címén számba vett jövedelemmel
kell az adóalapot növelni. A kétszeres adózás elkerülése végett a
célszervezetnél is csökkenteni lehet az adóalapot az elengedett, bevételként
elszámolt bírság, büntetés és hasonló kötelezettség összegével, valamint,
ösztönzési céllal, a kutatás-fejlesztés költségének 20 százalékával.
A célszervezetnek jogutód nélküli megszûnése esetén, a megszûnésre készített
beszámoló alapján, a célszervezeti kijelölés visszavonása esetén a visszavonás
adóévére vonatkozó adóbevallásában, az általános elõírások szerint kell
meghatároznia az adóalapot. Ilyenkor azonban - minden más korrekción felül -
az adóalapnak része a célszervezeti kijelölés éveiben adómentesen képzõdött
eredménytartalék összege is.
Nem tér ki a Javaslat arra, hogy az eredménytartalék osztalékra való bevonása
esetén hogyan kell eljárni, amibõl az következik, hogy az adózó dönti el,
melyik forrásból (adózott, adómentes) képzett eredménytartalék terhére
számolja el a felhasznált összeget.
A 11. § a készfizetõ kezesség vállalási tevékenységet végzõ részvénytársaság -
jelenleg a Hitelgarancia Rt. végez csak ilyen tevékenységet - adóalapjának
megállapításáról rendelkezik. A Javaslat szerint az ilyen részvénytársaságnak
az adóalapot csak akkor kell megállapítania - tehát csak akkor kell adót
fizetnie - ha megszûnik.
Megszûnéskor a részvénytársaság adóalapja a kötelezettség teljesítése után
fennmaradó vagyonnak az alapítók hozzájárulásának visszafizetése után
fennmaradó része. Az alapítók a vagyonnövekménybõl az adózást követõen
részesednek.
A 12. § az MRP szervezet adóalapját határozza meg. Az MRP szervezet - a
vonatkozó külön törvény elõírása szerint - a munkavállalói tulajdonszerzés
lebonyolítására alakul. Bevételei
- a munkavállalóknak (résztvevõk) a tulajdonosi részesedés megszerzésére
teljesített befizetése,
- annak a társaságnak a hozzájárulása, ahol az MRP szervezet megalakult,
- a résztvevõk, más jogi és magánszemélyek hozzájárulása,
- a szabad - hiteltörlesztésre, kamatfizetésre és a szervezet mûködési
költségeire fel nem használt - pénzeszköz hozama,
- az értékesíthetõ részesedések árfolyamnyeresége és
- a kapott osztalék.
Az MRP szervezet a társasági adónak 1996. december 31-éig nem alanya, az
alapítására vonatkozó törvény szerint kizárólag a tulajdonszerzéssel
kapcsolatos tevékenységet végezhet. Ez
- a részvények, üzletrészek megvásárlását,
- az ezzel összefüggõ nyilvántartást,
- a teljes egészében kifizetett és a résztvevõk nevére jóváírt részesedés
résztvevõk részére történõ kiadását,
- a tulajdonszerzéshez szükséges hitel felvételét és törlesztésének a
bonyolítását
jelenti.
Nem rendelkezik a külön törvény a szabad pénzeszközökkel való gazdálkodásról.
Ez a helyzet bizonytalanságot teremt az esetenként jelentõs nagyságrendû
források hasznosítását illetõen, s - a kapcsolódó adóalap-kedvezmény miatt - a
résztvevõket foglalkoztató társaság és az MRP szervezet közötti idõleges
forrásátcsoportosításra késztet. Ezért a Javaslat az MRP szervezetet a
társasági adó hatálya alá vonja azzal, hogy a kimutatott eredménybõl nem
tekinti adóalapnak a résztvevõk által befizetett saját erõt, a résztvevõket
foglalkoztató társaság által és más magán- és jogi személyek által (adózott
jövedelmükbõl) befizetett összeget. Egyebekben az általános elõírások szerint
kell az MRP szervezetnél az adóalapot megállapítani.
A 13. § a közhasznú társaságra és a vízitársulatra vonatkozó szabályokat
foglalja össze.
A közhasznú társaság a Polgári Törvénykönyv alapján, elsõdlegesen közhasznú
tevékenység végzésére, a vízitársulat a vízgazdálkodási törvény alapján, a
vízgazdálkodás területén közfeladat ellátására alakulhat. Jellemzõen nem
nyereségorientált szervezetként mûködnek.
Mind a két szervezetre vonatkozó elõírás, hogy vagyonszerzésre irányuló
vállalkozási tevékenységet csak kiegészítõ tevékenységként végezhetnek és
osztalékot folyamatos mûködésük során nem fizethetnek.
A vízitársulatra vonatkozó törvény ezentúl rendelkezik arról is, hogy
megszûnés esetén a vagyont a közfeladatnak megfelelõ célra kell fordítani.
A két szervezet mûködési feltételeinek hasonlósága miatt az adózási
szabályokat is indokolt közelíteni. Így mindkét szervezetre javasolt kedvezõ
adózási rendelkezés, hogy a közhasznú (közcélú) tevékenység arányában
mentesülnek az adó megfizetése alól (21.§).
Annak érdekében, hogy a vagyon a megjelölt közhasznú tevékenység, közfeladat
érdekében hasznosuljon e szervezeteknél, a Javaslat nem teszi lehetõvé
adómentesen a közcélú adományozást sem.
A közhasznú társaság esetében - miután lehetõségük van megszûnéssel vagy
átalakulással a kedvezményesen adózott vagyon profitorientált vállalkozásba
való átvitelére - külön rendelkezés lép be jogutód nélküli megszûnéskor és
átalakuláskor, ha a jogutód nem közhasznú társaság.
Ezekben az esetekben az adóalapot a saját tõke - közhasznú társasági mûködés
alatt keletkezett - adómentes növekményével is meg kell növelni, miután a
vagyon ettõl kezdve nem a közhasznú tevékenységet szolgálja.
A Javaslat rendelkezik az adómentes saját tõke nyilvántartására vonatkozó
szabályokról is. Eszerint az adózott eredményt (nyereséget, veszteséget) a
közhasznú tevékenység bevételének (4. § 25. pont) az összes bevételhez
viszonyított arányában - amilyen arányban mentesül a társaság az adó
megfizetése alól - kell megosztani adómentesen és adózottan képzõdött
részekre.
14. §-hoz
A Javaslatnak ez a szakasza a külföldön tevékenységet végzõ (4. § 28. pont),
vagyis az ún off-shore cégek adóalapjának megállapítását írja elõ. A
választott megoldás - amely az eredménytõl független vetítési alapot határoz
meg - a nemzetközi gyakorlatban ismert. Az adóalap sajátos meghatározása nem
mentesíti ezeket az adózókat az éves beszámoló készítésének kötelezettsége
alól, hiszen, mint belföldön bejegyzett társaságok, a számviteli törvény
hatálya alá tartoznak.
15. §-hoz
A rendelkezés a külföldi vállalkozók adóalapjának megállapítására vonatkozó
szabályokat fogalmazza meg.
A Javaslat azokat a külföldi személyeket (külföldi jogszabály alapján
létrehozott, alakult jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas
cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet) kezeli külföldi vállalkozóként,
amelyek nem alapítanak belföldön társaságot, nem rendelkeznek - cégbíróságon -
bejegyzett belföldi székhellyel, (képviseletet kivéve) mindössze telephelyet
létesítenek és azon keresztül fejtenek ki vállalkozási tevékenységet.
A Javaslat az értelmezõ rendelkezések között definiálja - az OECD ajánlásokkal
összhangban - a telephely fogalmát.
Egyrészt ad egy általános meghatározást (vállalkozási tevékenység végzéséhez
használt állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés), ami mellett - a
teljesség igénye nélkül - konkrétan is nevesít néhány tipikus telephelyet,
valamint felsorolja azon létesítményeket, illetve tevékenységeket is, melyek
egyik esetben sem keletkeztetnek telephelyet. Tipikus telephely pl. az
üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a képviselet, a gyár, az üzem, a mûhely,
a bánya, a kõolaj- vagy földgázkút. A telephellyé válásnak nem feltétele az,
hogy a létesítmény a külföldi személy tulajdonában legyen, pl. a létesítmény
bérlése, haszonbérlése, lízing útján való hasznosítása vagy térítési díj
nélkül történõ használata egyaránt telephelyet keletkeztet.
Telephelynek minõsül az építkezés, ha idõtartama építkezési területenként
folyamatosan vagy megszakításokkal összesen legalább három hónapig tart. Azt,
hogy a három hónapos idõtartam szempontjából mely építkezéseket kell egy
építkezési területnek tekinteni a Javaslat tágan fogalmazza meg. Eszerint egy
építkezési területnek a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy
egységet képezõ építkezések minõsülnek.
A Javaslat nem ad minden elõforduló esetre konkrét szabályt, e meghatározáson
belül egyedileg kell elbírálni, hogy az építkezés telephellyé válik vagy sem.
A földrajzilag egy egységet képezõ építkezés akkor is egy építkezési
területnek minõsül, ha a külföldi személy különbözõ személyektõl kapott
megrendeléseket, illetve különbözõ személyekkel kötött építési szerzõdést.
Egy építkezési területet jelent, ha a külföldi személy idõrõl idõre
földrajzilag áthelyezve folytatja tevékenységét, de az építkezések üzletileg,
gazdaságilag egy egységet képeznek. Ennek tipikus esetét jelentik az
autópálya-, a vasútvonalépítések, melyek akkor is egy építkezési területnek
minõsülnek, ha a különbözõ szakaszokra különbözõ szerzõdések, megrendelések
vonatkoznak.
A Javaslat telephelyként kezeli és külföldi vállalkozóként adóztatja azokat a
külföldi személyeket, akik természeti erõforrások - ásványi anyagok, valamint
a föld, erdõk, tavak, folyók élõ és nem élõ erõforrásai - közvetlen
kiaknázása, vagy ingatlan és természeti erõforrások hasznosítása, vagy
ingatlan és természeti erõforrások értékesítése révén jutnak belföldrõl
jövedelemhez. (Tekintettel arra, hogy ingatlanhasznosítás, illetve
-értékesítés esetén nem indokolt a teljes körû költségelszámolás megengedése,
e két esetre a Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabályoktól
eltérõ elõírásokat fogalmaz meg.)
Elõbbieken túlmenõen telephelyet keletkeztet, ha egy - külföldi vagy belföldi
- személy a külföldi személy nevében belföldön szerzõdést köthet és e jogával
rendszeresen él, vagy áru-, illetve termékkészletet tart fenn, amelybõl
rendszeresen szállít a külföldi nevében.
Biztosítási tevékenységet végzõ külföldi személy esetén telephelyet
keletkeztet, ha a külföldi személy belföldi kockázatra köt biztosítást, de
nem telephely pl. ha külföldi országok között bonyolított áruszállítás
kockázatát biztosítja belföldi egy külföldi biztosítóval.
A Javaslat - valamennyi elõbbiekben felsorolttól függetlenül - nem kezeli
telephelyként, ha
- a külföldi személy csak úgynevezett elõkészítõ, illetve kisegítõ tevékenység
végzéséhez tart fenn belföldön létesítményt (4. § 12. pont),
- a külföldi személy olyan - tõle gazdaságilag és jogilag - független
képviselõ útján fejti ki belföldön tevékenységét, amelyet a képviselõ a
szokásos üzleti tevékenysége keretében, saját kockázatára, a külföldi
személy utasítása, átfogó ellenõrzése nélkül lát el és mellette nem végez a
külföldi személy hatáskörébe tartozó tevékenységeket,
- a létesítményt azért tartják fenn, hogy áru, illetve termék tárolására,
bemutatására szolgáljon, illetve ha a tevékenység - amit ott végeznek - a
külföldi személy számára történõ áru-, illetve termékbeszerzés,
információgyûjtés.
Ha a külföldi személy által belföldön használt létesítmény, illetve végzett
tevékenység az elõbbiek alapján telephelyet keletkeztet, a Javaslat elõírja a
külföldi vállalkozó számára a számviteli törvény eredménykimutatásra és a
kettõs könyvvitel szerinti nyilvántartásokra vonatkozó elõírásainak
alkalmazását. Az elõírást az indokolja, hogy a külföldi cégek a telephelyeken
sok esetben olyan széles körû vállalkozási tevékenységet folytatnak, ami
igényli a magasabb szintû nyilvántartások vezetését, emellett a külföldi cég -
az esetek többségében - az illetõsége szerinti országban kettõs könyvvitelt
vezet, amibõl kiindulva egyszerûbb a telephelynek betudható bevételeknek,
költségeknek is a kettõs könyvvitel szerinti kimutatása.
A Javaslat a külföldi vállalkozókra a belföldi adózókétól eltérõ, egyszerûbb
adóalap-megállapítási szabályt állapít meg. A külföldi vállalkozónak a
számviteli törvény eredménykimutatásra elõírt rendelkezései szerint kell a
telephelynek betudható árbevételeit, bevételeit és ráfordításait, költségeit
kimutatnia, és - fõ szabályként - ezek különbözeteként kell az adóalapot
meghatároznia. A Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabály mellett
tartalmaz egy minimális adóalapra vonatkozó elõírást is, amely akkor lép
életbe, ha a telephelyre az elõbbiek szerint kimutatott különbözet nem éri el
a telephely költségeként elszámolt összeg 12 százalékát, ilyenkor az elszámolt
költség 12 százalékát kell adóalapnak tekinteni. A vetítési alap nem
tartalmazza a - többnyire adó- és járulékfizetési kötelezettséget jelentõ -
ráfordításként elszámolt összeget. Ez az adóalap-meghatározás akkor
alkalmazható, ha a külföldi vállalkozó illetõsége szerinti országgal
Magyarország nem kötött egyezményt a kettõs adóztatás elkerülésére.
Az adóalap-megállapítás leírt szabályaiból következõen egyezmény esetén az
adóalap lehet pozitív és negatív értelmû, egyezmény hiányában csak pozitív
értelme lehet. Ez eldönti azt is, hogy mely telephely tud veszteséget
elhatárolni (18. §), amelynek késõbbi beszámítását a telephelynek betudható
nyereségbe a Javaslat - összhangban az egyezményekkel - lehetõvé teszi.
Ezt, és a többi - kizárólag külföldi vállalkozókra vonatkozó - speciális
rendelkezést a telephely és a külföldi személy közötti speciális pénzügyi
kapcsolat indokolja. Ez abból fakad, hogy külföldi vállalkozók esetén a
számlák mindig a külföldi személy és nem a telephely nevére szólnak, azaz
olyan esetekben, amikor nem egyértelmû a "telephelynek betudhatóság" ténye - a
bevételek nem a telephelyhez (a telephely számlájára) folynak be, vagy nem
belföldrõl származnak, a költségek nem belföldön merülnek fel - elsõsorban a
külföldi vállalkozó döntésétõl függ, hogy a bevételeket, illetve kiadásokat a
telephelyhez kapcsolódónak tekinti vagy sem. Az adóhatóság nehéz helyzetben
van a vállalkozó döntésétõl eltérõ álláspont képviseletét illetõen. Ezért a
Javaslat a következõ elõírásokat tartalmazza annak érdekében, hogy
- a telephelynek ténylegesen betudható bevételek minél teljeskörûbben
kimutatásra kerüljenek,
- megszûnjenek az indokolatlan költségelszámolások és költségként csak a
telephelyhez ténylegesen kapcsolódó költség kerüljön kimutatásra.
Általános szabályként megfogalmazásra került, hogy mit jelent a "telephelynek
betudhatóság" fogalma. A Javaslat telephelynek betudhatónak azt a bevételt,
árbevételt, illetve költséget, ráfordítást fogadja el, amely akkor keletkezett
volna, illetve merült volna fel, ha a telephely a tevékenységét önálló -
külföldi személytõl független - vállalkozásként fejtette volna ki.
Ennek az alapelvnek a megvalósítására a Javaslat a következõ elõírásokat
tartalmazza:
- elõírja, hogy a telephely mûködése révén elért - belföldrõl vagy
külföldrõl származó - valamennyi bevételt telephelynek betudható bevételként
kell kimutatni, függetlenül a származás helyétõl;
- azon árbevételek, bevételek egy részét (5 százaléka), melyek a telephely
közvetítõ tevékenysége révén keletkeztek, szintén a telephely bevételei
között kell kimutatni (ez az elõírás azokra a bevételekre vonatkozik,
amelyeket a külföldi vállalkozó nem jelenített meg a telephely útján
kifejtett tevékenységhez kapcsolódó bevételek között, ugyanakkor a telephely
aktív közremûködése révén ért el);
- telephelyhez kapcsolódó költségként, ráfordításként a telephely
bevételeinek megszerzése érdekében belföldön vagy külföldön felmerült
összeget lehet elszámolni.
A Javaslat a költségek közül külön rendelkezik az értékcsökkenési leírás 1. és
2. számú melléklet szerinti elszámolhatóságáról. A külön nevesítést az
indokolja, hogy az értékcsökkenési leírás elszámolhatóságával kapcsolatban
kétféle álláspont létezik: az egyik alapján a külföldi személy országában
(tulajdonosi alapon), a másik szerint a telephely szerinti országban (a
használat miatt) számolható el amortizáció. A Javaslat megengedi a telephely
költségei között elszámolni az amortizációt, mert az eszközök ugyan a külföldi
személy tulajdonában vannak, de a telephelyen folytatott tevékenység végzését
szolgálják.
A külföldi személynél felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli
költségbõl a telephelyre arányosan jutó összeg számolható el. A Javaslat
meghatározza, hogy ennél az arányosításnál a telephelyre kimutatott
bevételeknek, árbevételeknek a külföldi személy összes bevételéhez,
árbevételéhez viszonyított arányának megfelelõ értéket lehet figyelembe venni.
A külföldi vállalkozók költségelszámolását tiltó néhány elõírás a belföldi
adózókra vonatkozó rendelkezésekkel megegyezõ szabályokat tartalmaz azon
ráfordítások körében, melyek telephelyek esetén jellemzõen elõfordulnak. Így a
külföldi vállalkozó sem számolhatja el költségként az ellenõrzés alapján
megállapított jogerõs befizetési kötelezettségeket (adóhiány, bírság) az
önellenõrzési pótlék kivételével, a személyi jövedelemadóval nem adózott
reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó részét, a
társasági adót, valamint a támogatási céltól függetlenül, a kötelezettség
nélküli ajándék és pénzbeli támogatás összegét.
Mivel ingatlan hasznosítása, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog térítés
ellenében történõ átadása, valamint ingatlan értékesítése esetén nem indokolt
a teljes körû költségelszámolás megengedése, ezekre az esetekre a Javaslat
speciális adóalap-megállapítási szabályt fogalmaz meg.
Hasznosítás esetén az adó alapja az ellenérték csökkentve a telephelynek
betudható költségként elismert továbbszámlázott üzemeltetési költséggel, az
értékcsökkenési leírással, valamint a továbbszámlázott üzemeltetési költséggel
és egyéb - a telephelynek betudható - ráfordításokkal. Értékesítés esetén az
adó alapja az ellenérték és a megszerzésre fordított összeg különbözete,
melyet meg kell növelni a már elszámolt értékcsökkenési leírással.
Mivel a Javaslat az alapelvek között rendelkezik a nemzetközi egyezmények
elsõdlegességérõl, ha egyezmény a külföldi személyekre eltérõ szabályt
tartalmaz, akkor minden esetben az egyezmény elõírását kell alkalmazni azzal,
hogy az egyezmény elõírásából nem következhet e törvényen túli - plusz -
adókötelezettség.
16. §-hoz
A rendelkezés a belföldrõl telephely nélkül jövedelmet szerzõ külföldi
illetõségû adózók (külföldi jogszabály alapján létrejött jogi személyek, jogi
személyiséggel nem rendelkezõ társas cégek, személyi egyesülések, egyéb
szervezetek) adóalap-megállapítási szabályát fogalmazza meg, valamint
rendelkezik a külföldi pénznemben keletkezett bevételek átszámítási
szabályáról is.
Külföldi szervezet esetén kizárólag a Javaslatban felsorolt bevételtípusok
adókötelesek, az adóalap mindenkor a bevétellel egyezik meg, költségek
elszámolására nincs lehetõség.
Adóköteles bevétel a nyújtott hitel utáni kamat, a kötvény utáni kamat, a
belföldön végzett mûvészeti és sporttevékenységért járó díj és a jogdíj, de
valamennyi csak akkor, ha - az értelmezõ rendelkezések között található
"jövedelemszerzés helye" definíció alapján - a bevétel belföldrõl származónak
tekinthetõ, és ha belföldi személy vagy a külföldi vállalkozó belföldi
telephelye fizeti ki.
A Javaslat belföldi személyként a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi
személyt, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas céget, személyi
egyesülést, egyéb szervezetet, valamint a belföldi illetõségû magánszemélyt
határozza meg.
Ha a jövedelem belföldrõl származik, de nem belföldi személy fizeti ki,
adókötelezettség nem keletkezik.
Belföldrõl származik a bevétel, ha
- a kölcsön utáni kamat esetén a kölcsönt igénybevevõ, jogdíj esetén a
jogdíjat fizetõ belföldi illetõséggel bír, valamint telephelyként belföldön
adóköteles,
- kötvény utáni kamat esetén a kötvénykibocsátó belföldi illetõséggel bír,
- mûvészeti és sporttevékenységért járó díj esetén, ha a tevékenységet
belföldön végzik.
A Javaslat mentesíti az adó alól az MNB és a belföldön bejegyzett pénzintézet
által fizetett kamatot, kivéve ha a pénzintézet a kamatot csak lebonyolítóként
fizeti ki.
Külföldi szervezet esetén - csakúgy mint a külföldi vállalkozónál - nem kell
alkalmazni a Javaslat elõírását akkor, ha nemzetközi egyezmény attól eltérõen
rendelkezik.
17. §-hoz
A Javaslat e szakasza speciális szabályokat ír elõ a jogutód nélküli
megszûnésre, az átalakulásra, a könyvvezetés-változtatás esetére.
1. A jogutód nélküli megszûnéskor az adótörvény által biztosított és
megszerzett jogok, illetõleg kötelezettségek másra nem ruházhatók át, az
addigi mûködés során felhalmozott vagyoni értékek a tagok, tulajdonosok között
szétosztásra kerülnek. Ez kimeríti a felhasználás kategóriáját és indokolt,
hogy az adóalapnál még nem érvényesített értékvesztést az adózó elszámolhassa.
2. A számviteli elszámolás sajátossága miatt az egyszeres könyvvitelt vezetõ,
jogutód nélkül megszûnõ adózóra a Javaslat sajátos - csak ebben az esetben
fennálló - eredménynövelõ és -csökkentõ tételeket határoz meg, amelyeket az
adóalap levezetésekor figyelembe kell venni.
Ilyen növelõ tétel például a követelésként nyilvántartott (tehát, ha a vevõ
még nem egyenlítette ki az ellenértéket), a teljesítéskor bevételnek minõsülõ
összeg, mert amikor az ellenérték befolyik a vállalkozás már megszûnt és nem
lesz adóalany; a vásárolt készletek záróállománya, mert a költségek között
figyelembe vették, de a tevékenységhez nem használták fel; a fizetett elõleg,
mert adóalap-csökkentésként figyelembe kellett venni, de a teljesítés nem
történt meg.
Ilyen csökkentõ tétel az ellenérték kifizetésekor költségnek minõsülõ, de még
ki nem fizetett tartozás, mivel a kifizetéskor már nincs mivel szemben
érvényesíteni; a kapott elõleg, mert adóalap-növelésként figyelembe kellett
venni, de nem teljesült.
Ezen túl a Javaslat a tárgyi eszközök nyilvántartási értékének kivezetéséhez
kapcsolódóan eredménynövelõ, -csökkentõ tételt határoz meg annak függvényében,
hogy a számviteli törvény szerinti nyilvántartási érték vagy az adótörvény
szerinti nyilvántartási érték a nagyobb.
3. Átalakuláskor - vagyis jogutód melletti megszûnéskor - a jogelõdnél
nyilvántartott értékvesztést nem lehet elszámolni, azt induló értékvesztésként
a jogutód, jogutódok veszik figyelembe. Több jogutód esetén a vagyonmérleg
alapján kell a megosztást biztosítani. A jogelõdnél a tárgyi eszközök
nyilvántartási értékének elszámolását ugyanúgy kell figyelembe venni, mint a
jogutód nélküli megszûnéskor.
4. Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésrõl kettõs könyvvezetésre tér át a
vásárolt készlet értékébõl a pénzügyileg kiegyenlített tételekkel az adóalapot
növelnie kell, miután az egyszeres könyvvezetés alatt megtörtént a
költségkénti elszámolás, de a készletet a tényleges felhasználáskor a kettõs
könyvvitel elõírása szerint ismét elszámolják költségként. Külön szabályok
rendelkeznek az elõleg (adott/kapott) adóalapnál történõ figyelembevételérõl,
amiatt, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetõ azt az elõleg fizetésekor vette
számításba a költségek és bevételek között, a kettõs könyvvitelt vezetõ
viszont a számla alapján fogja elszámolni. Korrekció nélkül kétszeres adózás
vagy teljes adómentesség állna elõ.
5. Ha az adózó kettõs könyvvitelrõl áttér az egyszeres könyvvitelre a
mérlegben kimutatott, pénzügyileg kiegyenlített vásárolt készletek értékével
az adóalapot csökkentenie kell, miután a pénzügyi teljesítés megtörténte miatt
a költségkénti elszámolás csak így lehetséges.
A kötelezettségek között kimutatott elõleggel növelni, a tartozásként
kimutatott elõleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal, hogy az
egyszeres könyvvitelt vezetõnél az elõleg a kifizetéskor bevétel, illetve
költség.
6. A Javaslat rendelkezéseket fogalmaz meg arra az esetre is, ha a személyi
jövedelemadózás szabálya szerint adózó egyéni cég alakul át - az egyéni
vállalkozásról és a gazdasági társaságokról szóló törvények elõírása alapján -
jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági társasággá. Ez azt jelenti, hogy az
átalakulás napjától a törvény erejénél fogva a társasági adó szabályait kell
alkalmaznia. Az eltérõ nyilvántartás és adózás miatt szükségesek az áttérési
szabályok, amelyek rendezik azt, hogy
- az egyéni vállalkozóként keletkezett veszteségbõl még figyelembe nem vett
összeget a társaságként elért nyereséggel szemben el lehessen számolni,
hiszen a tevékenység végzése folyamatos,
- a költségként elszámolt, de meglévõ készletekkel még egyszer ne lehessen
csökkenteni az eredményt,
- az átalakulás keretében "keletkezett" vagyonnövekmény után - 3 évre
elosztva - adózzon a társaság, hasonlóan ahhoz, amikor társaság vagy
szövetkezet alakul át,
- a kötelezettségek között kimutatott elõleggel növelni, a tartozásként
nyilvántartott elõleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal,
hogy a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónál
az elõleg a kifizetéskor bevétel, illetve költség.
7. A Javaslatnak ez a szakasza rendelkezik arról, hogy felszámolási eljárás
idõtartama alatt realizált vagyonnövekmény, vagyonvesztés - ha a felszámolási
eljárást a vállalkozás megszûnése nélkül fejezik be, azaz, ha a vállalkozás
fennmarad - adóalapot képez (növelõ, csökkentõ tétel). Ilyenkor ugyanis az a
helyzet, hogy a felszámolás kezdetével a vállalkozás elszámolt az adóval. Ezt
követõen nem vonatkoznak rá a társasági adó szabályai, abból a megfontolásból,
hogy tevékenységét megszünteti, az eszközeit értékesíti, elszámol a
hitelezõkkel, s végül a tulajdonosokkal. Ha közben úgy alakul, hogy fennmarad
a cég, de a felszámolás idõszaka alatt nõtt a vagyona, nem indokolt, hogy ne
fizessen adót, s ez fordítva is fennáll.
18. §-hoz
A Javaslat - a piacgazdaságokban alkalmazott gyakorlathoz igazodva - a
keletkezett veszteségnek (amit a Javaslat a negatív adóalappal azonosít, és
elhatárolt veszteségként nevesít) öt év eredményével szembeni elszámolását
teszi lehetõvé. A veszteség évenkénti elszámolásának mértékét az adózó maga
határozhatja meg, az öt éven belül eltérõ részletekben való adóalap-csökkentés
mellett is dönthet. Az érdeke természetesen a minél gyorsabb "leírás".
Az általános 5 éves veszteségelhatárolási idõszak alól több kivételt állapít
meg a Javaslat:
- A vállalkozásalapítás és annak fennmaradása érdekében azok az adózók, akik
újonnan (jogelõd nélkül) jöttek létre, az alakulás és az alakulást követõ
két év (tehát összesen az elsõ három adóév) veszteségét korlátlan ideig
határolhatják el, kivéve az alapítási költségekbõl eredõ veszteséget, mivel
ezeknek veszteségkénti kimutatása a számviteli törvényben biztosított
aktiválással elkerülhetõ.
- Azoknak az adózóknak, akik a statisztikai ágazati besorolás szempontjából
mezõgazdasági ágazatba tartoznak, a tárgyévi veszteségük fedezetére nemcsak
a jövõbeni nyereség esetén van beszámítási lehetõségük, hanem az adóévet
megelõzõ két adóév befizetett társasági adója terhére is korrigálhatják az
adóalapjukat és önellenõrzéssel visszaigényelhetik a veszteségre jutó adót.
Abban az esetben, ha a megelõzõ két év adóalapja a veszteséget nem fedezi, a
nem fedezett rész erejéig a tárgyévet követõ években - az általános
szabályok szerint - élhetnek a veszteségelhatárolás lehetõségével, azaz a
fennmaradó összeget az ötödik év végéig számolhatják el.
- A Javaslat értelmében a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályokat - a
betétesek védelme érdekében - a pénzintézetek nem alkalmazhatják.
- Az az adózó, amelyet a tulajdonosok privatizációs lízingszerzõdéssel
vásároltak meg, annak az adóévnek a negatív adóalapját nem határolhatja el,
amely adóévben a társaságnál vagyonvesztés következett be, vagy a törlesztés
meghiúsult, feltéve, hogy az állam nevében szerzõdõ (az állam tulajdonosi
jogát gyakorló) ennek ellenére nem bontja fel a szerzõdést azonnali
hatállyal.
- A vállalkozási tevékenység megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az
azt követõ adóévekben keletkezõ veszteséget csak az az adózó határolhatja
el, akinek
a) az adóévi árbevétele az elszámolt költségek, ráfordítások 50 százalékát
eléri, vagy
b) az árbevétel a költségek, ráfordítások 50 százalékánál kisebb összeg, de
az adóhatóság engedélyt ad a veszteség elhatárolásához.
Az adóhatóság a hozzájárulást abban az esetben adhatja meg, ha a feltétel
azért nem teljesült, mert az adózónál elemi kár keletkezett, vagy a
tevékenység végzéséhez szükséges beruházás még nem fejezõdött be, így a
tevékenységét nem tudta elkezdeni.
Rendelkezik arról is a Javaslat - összhangban a nemzetközi adózási
gyakorlattal -, hogy jogutódlás melletti megszûnéskor a jogelõdnél
keletkezett, elhatárolt veszteséget a jogutód viheti tovább. Ennek azonban az
a feltétele, hogy a tulajdonosi kör jelentõsen ne változzon. Attól az évtõl
kezdve veszti el a jogutód az addig még le nem írt veszteség további
leírásának jogát, amikor az új tulajdonosok részesedése meghaladja az 50
százalékot.
A külföldi vállalkozó telephelye is élhet a veszteség elhatárolásával
(természetesen akkor, ha negatív az adóalapja valamely évben). A veszteség
elhatárolásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor a jogelõd nélküli
átalakulás a külföldi vállalkozó telephelye esetében nem értelmezhetõ, vagyis
a telephelyre az idõkorlát nélküli veszteség elhatárolás nem vonatkozik.
19. §-hoz
A rendelkezés a kapcsolt vállalkozások közötti szerzõdésekben alkalmazott árak
esetében az adóalap módosításának szabályait fogalmazza meg. Meghatározza
azokat a - nemzetközi elõírásokkal (OECD ajánlások) összhangban lévõ -
árképzési módszereket, amelyek ezen módosítások során alkalmazhatóak.
Az elõírás célja, hogy az adózás megítélése szempontjából a kapcsolt
vállalkozások közötti kereskedelmi, pénzügyi feltételek, csakúgy mint a
független vállalkozások üzletkötési feltételei, a piaci viszonyokat tükrözzék,
az egymás között alkalmazott árak ne térhessenek el a reális, a szokásos piaci
ártól. Ennek érdekében az adóhatóság - ellenõrzés során - vizsgálhatja az
egymással kapcsolt vállalkozásban lévõk közötti szerzõdésekben alkalmazott
árakat, és amennyiben az alkalmazott ár eltér - alacsonyabb vagy magasabb - a
szokásos piaci ártól, módosítja az adózók adóalapját. Az adóalap-módosítás
jogával a vállalkozások is élhetnek, azzal a feltétellel, hogy kölcsönös
nyilatkozat alapján ezt egyidejûleg minden érintett alkalmazza. Nyilatkozat
hiányában azért nincs lehetõség módosításra, mert ez adókikerüléshez vezetne.
Kapcsolt vállalkozásról kizárólag egymással szerzõdéses kapcsolatban álló
felek viszonylatában lehet szó, ideértve azt is, ha a felek
kölcsönszerzõdésben számítanak fel a szokásostól eltérõ kamatot. A "kapcsolt
minõsítéshez" nem szükséges, hogy mindkét (illetve valamennyi) fél adózó
legyen. A kapcsolt viszony adózó és adózónak nem minõsülõ (pl. természetes
személy) fél (felek) között is fennállhat, mindössze az a feltétel, hogy
legalább az egyik fél adózó legyen. Kapcsolt viszony az irányításban,
ellenõrzésben való közvetlen, illetve közvetett részvétel, vagy a közvetlen,
illetve közvetett szavazati jogok, vagy a jegyzett tõkében való közvetett,
illetve közvetlen részesedés meghatározott mértéke alapján jön létre.
Ha egy vállalkozás csak közvetett módon rendelkezik (harmadik vállalkozásban)
az elõírt mértékû szavazati joggal, illetve jegyzett tõkével, akkor a
közvetlen szavazati jogok, illetve a jegyzett tõkében való részesedés
arányának szorzata határozza meg, hogy - a harmadik vállalkozással is -
fennáll e a kapcsolt vállalkozás ténye. Például ha A adózó B adózónak 80
százalékban tulajdonosa, B pedig C-ben 50 százalékos részesedéssel bír, akkor
A adózó C adózót érintõen 40 százalék közvetett részesedéssel bír.
A kapcsolt vállalkozás eseteit (természetesen a szerzõdéses kapcsolatot
feltételezve) a 4. § 23. pont fogalmazza meg.
Fontos kitétel, hogy a szavazati jogok, részesedések arányának
meghatározásakor magánszemélyek esetében a Ptk. szerinti közeli tartozók
jogait össze kell adni. Ha pl. egy kft-ben egy magánszemélynek 20 százalék a
részesedése, a hozzátartozóké 30 százalék, akkor a kft. és a magányszemély
között szerzõdéses kapcsolat esetén fennáll a kapcsolt vállalkozás.
A Javaslat szokásos piaci árnak azt az árat tekinti, amelyet az egymástól
független - nem kapcsolt - felek összehasonlítható körülmények esetén
érvényesítenek vagy érvényesítenének.
Összehasonlíthatóak a körülmények, ha az összehasonlítani kívánt ügyletek
gazdasági jellemzõi lényegében megegyeznek, vagy ha a vizsgált ügyletek
esetleges eltérései nem befolyásolják lényegesen a körülményeket (pl. ár és
haszon), illetve megfelelõen pontos módosítások végezhetõk az esetleges
eltérések kiküszöbölésére.
A szokásos piaci ár meghatározására a Javaslat három konkrét módszert
tartalmaz, amelyek kötelezõ sorrendiség nélkül szabadon alkalmazhatók attól
függõen, melyik megközelítéssel lehet a reálisabb piaci árat meghatározni.
Az összehasonlító árak módszere különösen megbízható olyan esetben, ha egy
független vállalkozás árulja ugyanazt az árut (ugyanolyan fajtájú, minõségû,
mennyiségû árut), mint ami két kapcsolt vállalkozás között eladásra kerül
feltéve, hogy a független és a kapcsolt ügylet nagyjából ugyanazon idõben, a
termelési, értékesítési láncban ugyanazon a fokozaton, hasonló körülmények
között következik be, azaz ha a két ügylet gazdaságilag összehasonlítható
piacokon megy végbe.
A viszonteladási árak módszere akkor alkalmazható, ha a kapcsolt
vállalkozástól megvásárolt termék, szolgáltatás viszonteladásra kerül egy
független vállalkozásnak. Ebben az esetben a kapcsolt vállalkozások között
alkalmazott árat a viszonteladási ár viszonteladási költségekkel és szokásos
haszonnal csökkentett összegével kell összevetni. Ennél a módszernél a
szokásos haszon meghatározása döntõ. A Javaslat definíciója szerint szokásos
haszon az összehasonlítható tevékenységet végzõ független felek
összehasonlítható körülmények között elért haszna.
Ily módon szokásos haszon például
- ugyanannak a viszonteladónak a nem kapcsolt vállalkozástól vett és eladott
termékbõl, szolgáltatásból származó haszna,
- egy független vállalkozás összehasonlítható ügyletébõl származó haszon.
A költség és jövedelem módszer esetében a szokásos piaci árat az önköltség
szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni. Szokásos haszon
- a viszonteladási árak módszeréhez hasonlóan - pl. az összehasonlítható
ügyletben
- ugyanannak a vállalkozónak nem kapcsolt viszonylatban elért haszna, vagy
- egy független vállalkozó által elért haszon.
Ez a módszer elsõsorban ott alkalmazható, ahol félkész áruk kerülnek eladásra
kapcsolt vállalkozások között.
A Javaslat rendelkezése alapján, ha a felsorolt módszerek egyikével sem
közelíthetõ meg a reális ár, az adózó jogosult lesz a saját maga által
kialakított egyéb módszerrel is meghatározni a szokásos piaci árat. Ennek
azonban feltétele, annak bizonyítása, hogy a három (nevesített) módszernél a
választott módszerrel jobban közelíthetõ a reális ár.
A Javaslat kizárólag a versenyhátrány megszüntetése céljából teszi lehetõvé a
szokásos piaci ártól eltérõ ár alkalmazását. Ez az eset áll fenn, amikor a
méretüknél fogva piaci hátrányban lévõ vállalkozások hoznak létre olyan
kapcsolt vállalkozásokat, amelyek a közös beszerzés és értékesítés elõsegítése
érdekében tartós szerzõdéseket kötnek egymással.
20. §-hoz
A Javaslat a társasági adó mértékérõl rendelkezik és - a külföldön
tevékenységet végzõ kivételével - általános jelleggel mondja ki a társasági
adó 18 százalékos mértékét, amely egyébként megegyezik az elmúlt két
esztendõben alkalmazott adómértékkel. Ugyanakkor jogszabály - adott esetben
maga a Javaslat - ettõl eltérõen is rendelkezhet. Különös szabályt fogalmaz
meg a Javaslat a társasági adó mértékének megállapítására, a külföldön
tevékenységet végzõnél (off-shore cégeknél).
Az off-shore cégek adóztatásában a nemzetközi gyakorlatban általában két fõ
irányzat érvényesül. Ezek közül az egyik egy meglehetõsen alacsony mértékû
adókulcs alkalmazása, a másik - a Javaslatban is megfogalmazott megoldás - a
"kvázi" regisztrációs díjként mûködõ, a saját tõke arányában meghatározott
adómérték.
Az adómértékkel kapcsolatban az utóbbi idõben kerültek elõtérbe olyan
vállalkozói érdekek és igények, amelyek a korábbiakban - az adókedvezmények és
az adómentességek széles körére tekintettel - lényegesen kisebb hangsúlyt
kaptak.
A vállalkozói oldal elvárása az adóztatással szemben elsõsorban abban
nyilvánult meg, hogy a gazdasági tevékenység során képzõdött eredményt
alacsonyabb mértékû elvonás terhelje, amelyet a Javaslatban megfogalmazottak
kielégítenek.
21. §-hoz
A rendelkezés azon nonprofit szervezetek adómentességének szabályát fogalmazza
meg, amelyeknek alapfeladata elsõsorban a társadalmi közös szükségletek
kielégítése és olyan társadalmi igények teljesítése, melyeket az állam nem tud
felvállalni. A Javaslat nonprofit szervezetként kezeli és meghatározott
feltételekkel adómentességet állapít meg
- az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az
egyház, a lakásszövetkezet,
- a közhasznú társaság, a vízitársulat és
- az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
számára.
Az elsõ csoportba tartozó szervezetek elsõsorban nem vállalkozási tevékenység
végzésére jönnek létre, és csak akkor terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha
vállalkozási tevékenységbõl bevételt érnek el, illetve ráfordítást számolnak
el.
A Javaslat szerint ezeknek a szervezeteknek csak akkor kell a társasági adót
megfizetni, ha a vállalkozási tevékenységbõl elért bevételük meghaladja az
adóévben elért összes bevételük 10 százalékát, vagy - ha ez kisebb - 10 millió
forintot.
Az esetükben vállalkozási tevékenységnek nem minõsülõ tevékenységeket a
Javaslat 4. számú mellékletének A fejezete, valamint a gazdálkodásukról szóló
külön jogszabályok határozzák meg.
A közhasznú társaságok és a vízitársulatok korlátozás nélkül alanyai a
társasági adónak, de figyelembe véve, hogy olyan szervezetekrõl van szó,
amelyek rendszeresen végeznek közhasznú tevékenységet, illetve közfeladatot,
meghatározott mértékû adómentességet fogalmaz meg számukra a Javaslat.
A Javaslat szerint az adóalap olyan hányada mentesül az adó alól, amilyen
arányt a közhasznú tevékenységbõl, illetve közfeladatból elért bevételük az
összes bevételen belül képvisel.
Az adómentesség nem vonatkozik az adóalapnak arra a részére, amely a
támogatásként, juttatásként átadott pénzeszközzel, valamint a térítés nélkül
átadott eszközök nyilvántartási értékével egyezik meg.
A közhasznú társaságok közhasznúnak minõsülõ - kedvezményezett - tevékenységi
listáját a 4. számú melléklet C. fejezete tartalmazza, a vízitársulatok
közfeladatát a vízgazdálkodásról szóló törvény fogalmazza meg.
A Javaslat elõírja, hogy ezen szervezetek adókedvezményeket csak olyan
arányban érvényesíthetnek, amilyen arányt az adómentességgel csökkentett
társasági adó a teljes összegû adóban képvisel.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a közhasznú társaság jogutód nélküli
megszûnésekor az adómentességet nem érvényesítheti, tekintettel arra, hogy
ilyenkor a tevékenységi körébe tartozó közfeladat ellátása is megszûnik.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak - amelyek társadalombiztosítási és
más szociális ellátást kiegészítõ tevékenységet végeznek - a Javaslat szerint
akkor élveznek mentességet, ha a kiegészítõ vállalkozási tevékenységbõl
származó bevételük nem haladja meg összbevételük 20 százalékát.
Vállalkozási tevékenységük lehetséges maximális mértékét a kölcsönös biztosító
pénztárról szóló törvény 20 százalékban határozza meg. Amennyiben ezt az
arányt a vállalkozási tevékenység bevétele túllépi, a vállalkozási tevékenység
teljes adóalapja után (nemcsak a bevétel 20 százalékát meghaladó hányadra)
kell a pénztárnak megfizetnie a társasági adót, s a következõ évtõl - a
szervezeti törvény elõírása alapján - a tevékenységet szûkítenie kell vagy a
pénztártól független szervezetben kell folytatnia.
Ebbõl következõen - jogszerû mûködés mellett - a pénztár teljes
adómentességet élvez, viszont a kiegészítõ tevékenység engedélyezett mértékû
túllépése évében nem élhet adómentességgel.
22. §-hoz
Az export növelése, továbbá az idegenforgalom fejlesztésének elõsegítése
érdekében 5 évre, 50 százalékos mértékû adóvisszatartással élhetnek a 18
százalékos adóból azok a vállalkozások, amelyek 1996. évben termelési célt,
illetve 1997. évben elindított, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló
beruházást (épület és a mûködtetést szolgáló gép) kezdenek el. A kedvezmény
feltétele, hogy a beruházás együttes értéke legalább az 1 Mrd forintot elérje.
A kedvezményt a beruházás üzembehelyezését követõ évtõl lehet igénybe venni,
hiszen az ennek betudható exportnövelés - kereskedelmi szálláshely létesítése
esetén az árbevétel növekedése - csak ettõl kezdve reális.
A 15 százalék feletti munkanélküliségû településen (kiemelt térség) és a
vállalkozási övezetben megvalósított beruházás üzembehelyezését követõ évtõl
az adózó - az abban a körzetben, ahol a beruházást üzembe helyezte elért
árbevétellel arányosan - a 18 százalékos kulccsal számított adó 100 százalékát
visszatarthatja adókedvezményként 5 évig, ha a beruházás az export vagy a
mezõgazdasági termékértékesítés (a vállalkozási övezetben székhellyel,
telephellyel rendelkezõ vállalkozás esetében legalább egy százalékkal, kiemelt
térségben a beruházás bekerülési költsége 5 százalékának megfelelõ
növekedését) vagy a kereskedelmi szálláshely bõvítését eredményezte.
23. §-hoz
A beruházási költség 6 százalékának megfelelõ összegû adókedvezményt vehet
igénybe a kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel,
telephellyel rendelkezõ adózó, ha 1996. január 1-jét követõen
- kiemelt térségben új gépberuházást valósít meg,
- vállalkozási övezetben új gép-, és épületberuházást valósít meg, és ezen
eszközök beszerzési értékét a 2 számú melléklet normáinak figyelembe
vételével számolja el.
A beruházási költség 6 százalékának megfelelõ összegû adókedvezménnyel élhet
továbbá az az adózó amely kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben
infrastruktúrális beruházást valósít meg.
Az igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetni, ha a megvalósított
beruházások tulajdonjogát vagy használatát az adózó az üzembe helyezés
napjától számított 3 naptári éven belül átadja.
24. §-hoz
Az érvényben lévõ adókedvezmények igénybevételi lehetõségét meghatározó -
bizonyos esetekben korlátozó - rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat.
Rendelkezik azokról az adókedvezményekrõl, amelyeket az adózó a számított adó
mértékéig, illetve amelyeket együttesen a számított adó 70 százalékáig vehet
igénybe.
25. §-hoz
A Javaslat rendelkezése értelmében az adózó által a 18 százalékos kulccsal
megállapított fizetendõ adót - a külföldön megfizetett társasági adó (vagy
ennek megfelelõ tartalmú más jövedelemadó) és - meghatározott korlátok
figyelembevételével - az adókedvezmények mérsékelhetik (fizetendõ adó).
26. §-hoz
A Javaslat ebben a szakaszban a külföldi illetõségû, belföldön telephellyel
nem rendelkezõ adózó (külföldi szervezet) adófizetési kötelezettsége
teljesítésének módjára ír elõ eljárási szabályt.
A különbözõ országok gyakorlatában alkalmazott megoldáshoz hasonlóan a
Javaslat szerint is a kifizetõ vonja le az adóköteles jövedelembõl a
Javaslatban meghatározott adóalap után az elõírt mértékkel (18 százalék)
számított adót, amelyrõl igazolást ad a külföldinek.
Az adózás rendjérõl szóló törvény elõírása szerint bevallani is, befizetni is
a belföldi kifizetõnek kell a levont adót az illetékes adóhatóságnál.
Ugyanakkor a külföldi - ha nemzetközi egyezmény elõírása a 18 százalékos
mértéknél kisebb mértékû levonást enged csak meg (pl. kamat, jogdíj esetében)
- az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatóságától
kérheti vissza a különbözetet, a külföldi ország adóhatóságától kapott -
adóügyi illetõségét igazoló - okirat alapján. Az adókülönbözetet az adóhatóság
a bejelentéstõl számított 30 napon belül teljesíti a külföldi által megjelölt
belföldi forint számlára történõ utalással.
27. §-hoz
A Javaslat meghatározza az adóelõleg bevallásának és fizetésének legfontosabb
elveit. Itt elsõsorban azokról a szabályokról van szó, amelyek alapján az
adózó a tényleges fizetési kötelezettségét leginkább megközelítõ elõírás
szerint tesz eleget a vele szemben támasztott ezirányú követelménynek.
A Javaslat azokból a gyakorlati igényekbõl indul ki, hogy az adóelõleg-
fizetés
- a várható és tényleges adófizetési kötelezettség alapján, valamint a
költségvetési bevételek biztosításával összhangban történjék,
- vegye figyelembe az adózó gazdálkodási körülményeit,
- illeszkedjék a kapcsolódó jogszabályok rendelkezéséhez.
A Javaslat általános érvénnyel kimondja, hogy az adózónak kell az elõzõ adóévi
fizetendõ adó alapján az adóelõleget bevallania és meghatározott ütemezésben
megfizetnie. Ez a megoldás az eljárás és az adminisztráció egyszerûsítését
szolgálja.
Meghatározott adózói kör (az adóévet megelõzõ évben jogelõd nélkül vagy
átalakulással létrejött adózó, továbbá a külföldi vállalkozó) esetében a
Javaslat a mûködés naptári napjai alapján számított éves fizetési
kötelezettség elõírásával biztosítja a más adózókkal egyenlõ adózási
feltételeket.
Rendelkezik a Javaslat arról is, hogy az átalakulással - ami egyébként
jogrendszerünk általánosan ismert és alkalmazott jogintézménye, melynek
alapján az átalakulás során létrejövõ gazdasági társaság az átalakult
gazdasági társaság általános jogutódja - létrejött adózó a jogelõd társaság
által korábban már bevallott adóelõlegbõl számított adóelõleget vallja be
kötelezettségként és az adóévet követõ év június 30-áig ez alapján fizet
elõleget.
A forintról devizára, illetve devizáról forintra történõ évközbeni áttérés
esetére a Javaslat nem fogalmaz meg az általánostól eltérõ szabályt, ami
annyit jelent, hogy az áttéréstõl függetlenül az adóelõleg-fizetési
kötelezettségnek az áttérés elõtti idõre vonatkozó bevallás alapján, azzal
egyezõen kell eleget tenni.
Az adóelõleg-fizetés természetébõl adódóan megszûnéskor az adózót adóelõleg-
bevallási kötelezettség nem terheli, hiszen a megszûnést követõen véglegesen
el kell számolni az adóval.
A Javaslat a költségvetés likviditására és az adóbeszedés költségeire
figyelemmel, a bevallott adó nagyságrendjét az adóelõleg megfizetésének
ütemezésében is kifejezésre juttatja, és úgy rendelkezik, hogy a bevallott adó
3 millió forintos küszöbértékéig negyedévente - illetve ezen érték felett
havonta egyszer - egyenlõ részletekben kell az adóelõleget megfizetni.
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az általános szabálytól
eltérõen kell az adóelõleget megfizetni. A mezõgazdasági és erdõgazdálkodási
ágazatba sorolt adózónál a jövedelem realizálását nagymértékben az adózó
gazdálkodásától független külsõ tényezõk befolyásolják. Itt elsõsorban a
szezonális hatás az, amely mindenképpen indokolja, hogy ezen adózói kör
kedvezõbb ütemezésben tehessen eleget kötelezettségének. A Javaslat szerint ez
esetben is indokolt figyelembe venni a bevallott adó mértékét. Ennek
megfelelõen - hasonlóan az általános részben megfogalmazottakhoz - itt is 3
millió forint az a küszöbérték, amely alapján havi vagy negyedéves adóelõleg
fizetõvé válik az adózó.
Számos körülmény közrejátszhat abban, hogy a tárgyévi fizetendõ adó jelentõs
mértékben eltér a bázisévi fizetendõ adótól. Ezért a Javaslat - kiemelve e
körbõl a külföldi vállalkozót, továbbá az egyszeres könyvvitelt vezetõt - az
adózó részére kötelezõ jelleggel elõírja, hogy az adóévi várható fizetendõ adó
összegére a már megfizetett adóelõleget egészítse ki.
A Javaslat szerint indokolt, s ennek értelmében megfelelõ lehetõséget biztosít
arra, hogy az úgynevezett nonprofit szervezetek, valamint a közhasznú társaság
és a vízitársulat, továbbá a külföldön tevékenységet végzõ és a külföldi
szervezet - figyelemmel az eltérõ gazdálkodási rendjükre, a mûködésükre külön
jogszabályokban meghatározott egyéb elõírásokra, az adózásukat érintõ
különleges feltételekre - az adóelõleg bevallásának és fizetésének szabályait
ne alkalmazza.
28. §-hoz
A Javaslatnak ez a szakasza - a magánszemélyeket kivéve - a jogi személy, a
jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás, az intézményi befektetõ
számára ír elõ 20 százalék mértékû osztalékadó-fizetési kötelezettséget.
Befektetésösztönzési céllal egyúttal rendelkezik arról, hogy az osztalékadó
alól a belföldi társaságok, intézményi befektetõk adómentességben
részesülnek. Az osztalékadót tehát abban az esetben kell megfizetni, ha az
osztalék kedvezményezettje külföldi illetõségû és a kapott osztalékot nem
fekteti be Magyarországon.
Arra az esetre, ha az osztalékadó-fizetési kötelezettség fennáll, a Javaslat
azt írja elõ, hogy az adót a kifizetõ vonja le. Ilyen eset, ha a külföldi
illetõségû nem fekteti be a neki járó osztalékot Magyarországon.
Különös rendelkezésként azonban - a készpénzforgalom visszaszorítása érdekében
- le kell vonni a kifizetõnek az adót akkor is, ha az osztalék kifizetése
belföldi illetõségûnek, de nem (belföldi pénzintézet által vezetett) számlára
történõ átutalással történik. Természetesen, mivel a magánszemélynek fizetett
osztalékra a Javaslat rendelkezései nem vonatkoznak, ez az elõírás a
magánszemélynek fizetett osztalékra nem értelmezhetõ. ( A magánszemélynek
fizetett osztalék adókötelezettségérõl a személyi jövedelemadó törvény
rendelkezik.)
Különös rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat arra az esetre is, ha
a) az osztalék kivétele nem pénzben történik, ami akkor lehetséges, ha a
társaság megszûnésekor a vagyont természetben osztják szét, vagy
követeléselengedés, tartozásátvállalás esete áll fenn, illetve ha
b) a tulajdonos, kifizetõnek nem minõsülõ által jut az osztalékhoz, ami
akkor következhet be, ha a külföldi illetõségû, másik külföldinek vagy
magánszemélynek értékesíti azt a tulajdonosi részesedését, amelyet az
osztalékból, az osztalékadó megfizetése nélkül fektetett be Magyarországon.
Az a) esetben az adót a kifizetõnek kell megfizetnie, amelyet a külfölditõl
és az adóhatóságtól követelhet vissza. A b) esetben a külföldi köteles
bevallani és megfizetni az osztalékadót.
A Javaslat rendelkezéseibõl következõen elõállhat olyan helyzet, amikor a
levont vagy a kifizetõ által a kedvezményezett helyett megfizetett
osztalékadó vagy annak egy része "visszajár". Ezekre az esetekre a Javaslat
azt írja elõ, hogy az igazolások alapján az adó, az adókülönbözet az
adóhatóságtól igényelhetõ vissza. Ilyen eset, ha a belföldi illetõségûtõl
azért vonta le a kifizetõ az adót, mert nem banki átutalással történt a
kifizetés, illetve külföldi illetõségû esetében akkor, ha az egyezmény 20
százaléknál kisebb mértékû adót enged meg, de a levont vagy a kifizetõ
által a külföldi helyett megfizetett adó 20 százaléknak felelt meg.
Végül a Javaslat rendelkezik arról, hogy osztalékelõleg esetében (4.§ 27.
pont), annak kifizetésekor ugyanúgy kell eljárni a kifizetõnek, mintha
osztalékot fizetett volna. A kedvezményezett személy viszont még nem jogosult
az adónak, adókülönbözetnek az adóhatóságtól való visszaigénylésére, arra csak
az osztalékelõleg osztalékká válásakor van mód, azután, hogy az elõleggel való
elszámolás megtörtént.
29. §-hoz
A rendelkezés a kettõs adóztatás elkerülését szolgálja, azaz biztosítja, hogy
a külföldön egyszer már adózott jövedelem kétszer ne adózzon. A Javaslat
eljárási szabályt ad arra az esetre, ha az érintett országok a kettõs
adóztatás elkerülésére egyezményt kötöttek, illetve arra is, ha nincs ilyen
egyezményük. Egyezmény esetén az abban foglaltaknak megfelelõen elõírja a
Javaslat, hogy az adózó a külföldön adóztatható jövedelemmel módosítsa
(csökkentse, ha a külföldi jövedelem nyereség, növelje meg, ha az veszteség)
az adóalapot, vagy számítsa be a külföldön megfizetett adót. Egyezmény
hiányában ugyancsak az adóvisszatartás módszerének az alkalmazásáról
rendelkezik.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen az adó beszámítása csak olyan mértékben
lehetséges, ami megfelel a külföldi jövedelemnek az adóalap egészéhez
viszonyított arányának.
A Javaslat kimondja, hogy a külföldrõl származó jövedelmet - a külföldi
adóalaprészt - a belföldi számviteli és adó jogszabály elõírása szerint kell
meghatározni, melynek során a külföldi jövedelemhez közvetlenül nem rendelhetõ
költségeket, közvetlenül hozzá nem rendelhetõ adóalap-növelõ és -csökkentõ
tételeket, a külföldrõl származó árbevétel (bevétel) arányában kell
megosztani.
30. §-hoz
1. A Javaslat (1) bekezdése a többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény
azon rendelkezéseit tartalmazza, amelyeket változatlan feltételek mellett kell
alkalmazni 1997. január 1-jét követõen is, amennyiben a gazdasági esemény
1996. december 31-éig megtörtént. Ezek a következõk:
a) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése d) pontjának rendelkezése
szerint az adóalapot meg kellett növelni azzal a fel nem számított kamattal,
amelyrõl a vállalkozás a magánszemély 1992. és 1993. években részére
nyújtott kamatmentes vagy a jegybanki alapkamatnál, illetõleg a törvényes
kamatnál alacsonyabb kamat mellett, kölcsön formájában lemondott. Az
adóévben esedékes kamatkülönbözetet a kölcsönszerzõdés megkötésekor érvényes
jegybanki alapkamat alapján, illetve - ha a kölcsönt nyújtó nem gazdálkodó
szervezet - a törvényes kamat (Polgári törvénykönyv 232. §-ának (2)
bekezdése) és a fizetett kamat különbségeként kellett az adóévben fennálló
kölcsönre meghatározni. Nem kellett a kamatkülönbözettel az adóalapot
növelni, ha a kölcsönt jogszabály alapján lakásszerzéshez, állami tulajdon
megvásárlásához, vagy olyan célra nyújtották, amelynek kamatához vagy
törlesztõ részletéhez a költségvetés támogatást nyújtott, vagy ha a
kölcsönnyújtáshoz szükséges forrást az MNB kedvezményes kamat mellett
biztosította a pénzintézetnek. Ezeken túl nem kellett a kamatkülönbözettel
az adóalapot növelnie a forgalmazónak, ha az áru értékesítése során
kamatmentes kölcsönt nyújtott a vásárlónak.
Az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdésének b) pontja e rendelkezéseket
hatályon kívül helyezte azzal, hogy az 1994. január 1-je elõtt megkötött
szerzõdésekre a szerzõdés lejártáig, azaz a kölcsön teljes visszafizetéséig
alkalmazni kell azokat. E módosítást az tette szükségessé, hogy az 1993.
december 31-e után megkötött kölcsönszerzõdések esetében a kölcsönt nyújtót
- a magánszemélynek kedvezményesen vagy kamat nélkül nyújtott kölcsön fel
nem számított kamata után - 44 százalékos személyi jövedelemadó fizetési
kötelezettség terheli, amelyet költségként számol el. Mindezekre tekintettel
az ilyen (1994. évtõl megkötött szerzõdésen alapuló) kölcsön miatt a
társasági adóalapot már nem kell növelni.
b) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése j) pontjának rendelkezése
adóalap-növelést ír elõ a bérbevevõnél a futamidõ alatti teljes bérleti díj
meghatározott összege feletti részére, ha a meghatározott összegnél az adózó
az adott évben ténylegesen magasabb ráfordítással számolt. Az adómentesen
elszámolható összeg az 1992. január 1-je és 1994. december 31-e között
megkötött szerzõdéseknél az általános forgalmi adó nélküli bérleti díj 13
százaléka ingatlan esetén és évi 36 százaléka minden egyéb tárgyi eszköz
esetén.
Az 1994. évi LXXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése és a 13. § (3) bekezdése
alapján az 1995 január 1-je után kötött szerzõdéseknél az általános forgalmi
adó nélküli bérleti díj (ide értve az egyéb járulékos szolgáltatások
ellenértékét is) ingatlan esetén havi 1,1 százaléka, egyéb tárgyi eszköznél
havi 3 százaléka elismert költség az adóalapnál. Az import lízingre eltérõ
rendelkezést is tartalmaz a törvény. A Javaslat ugyan 1997. évtõl a
lízinghez kapcsolódóan nem tartalmaz adóalap-módosító rendelkezéseket, az
1996. december 31-éig hatályos elõírások alapján eljárók számára viszont
fenntartja a szerzõdés lejártáig a korábbi elõírások alkalmazását,
kiegészítve azzal, hogy ha a lízingszerzõdés a határidõ elõtt megszûnik,
akkor az idõbeli elhatárolást csak abban az esetben lehet adómentes
ráfordításként érvényesíteni, ha az megtérült az adózónál.
c) Gazdasági társaság és szövetkezet 1992. augusztus 28-ától az 1992. évi
LV. törvénynek a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekrõl szóló
törvényt módosító rendelkezései alapján alakulhat át. Az e törvényben
elõírtak végrehajtásaként, ha az átalakulás a vagyon felértékelésével jár,
akkor a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése
s) pontja az adó alapjának az átértékelési különbözettel - három év alatt,
egyenlõ részletekben - történõ megnövelését írja elõ. A rendelkezést az
1993. június 24-e elõtt átalakult társaságoknak, szövetkezeteknek nem volt
kötelezõ alkalmazni, választhatták a korábbi eljárást, miszerint az
átalakuló szervezet módosítja az adóalapot és nem a jogutód. Ugyanez a pont
rendelkezik arról is, hogy a forintról devizára, illetve devizáról forintra
történõ áttéréskor elszámolt pozitív átszámítási különbözettel szintén három
év alatt és egyenlõ részletekben kell növelni az adóalapot. A
jogfolytonosság követelményét érvényesítve tartalmazza a Javaslat (1)
bekezdésének c) pontja az eredeti feltételek szerinti adóalap-növelést.
d) Az 1995. évi CVI. törvény 16. §-ával törvénybe iktatott 1991. évi LXXXVI.
törvény 19. § (16) bekezdése a külföldi vállalkozó esetében a pénzforgalmi
szemléletû adóalap megállapításáról a kettõs könyvvitel szabályai szerint
kimutatott adóalapra történõ áttéréssel összefüggésben rendelkezik. A
külföldi vállalkozó az 1995. évi teljesítés 1996. január 1-je utáni pénzügyi
rendezése esetén, a teljesítésbõl befolyt bevétel és a felmerült pénzügyi
kiadás különbözetével módosítja az adóalapját.
2. A Javaslat (2) bekezdése - a jogbiztonság követelményének megfelelõen -
lehetõvé teszi, hogy a vállalkozók a többször módosított 1991. évi LXXXVI.
törvény 6. §-ának rendelkezései szerint - az e törvény hatálybalépését
megelõzõen - elhatárolt veszteséget az adóalapból az eredeti feltételek
szerint írhassák le.
3. A Javaslat 7. § (1) bekezdés f) pontja lehetõséget ad az adózó számára,
hogy az értékvesztést - a korábbi eszközcsoportonkénti helyett - 1997. január
1-jétõl egyedileg tartsa nyilván, számolja el. A Javaslat ezen szakaszának
rendelkezése szerint, ha az adózó az értékvesztés eszközhöz tartozó
nyilvántartását választja, akkor az 1997. január 1-jén nyilvántartott
értékvesztésnek azon eszközökre jutó részével, amelyek a nyilvántartásában
ebben az idõpontban nem szerepelnek, három év alatt egyenlõ részletekben
csökkentheti az adóalapot.
4. A Javaslat (4) bekezdése közhasznú társaságok esetében az adómentesen
nyilvántartott saját tõke értékét határozza meg. A társaságnak 1997. január 1-
je elõtt is meg kellett bontani a saját tõke évenkénti változását és annak
záró állományát adómentesen és adózottan képzõdött részre. A megbontás alapja
az adóévi közhasznú tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított
aránya. Mindezekre tekintettel az adómentesen nyilvántartott saját tõke az
1997. év január 1-jei adómentesen nyilvántartott állomány nyitó értéke, ami
természetesen megegyezik az 1996. december 31-ei adómentesen nyilvántartott
záró állomány értékével.
5. Az (5) bekezdés a Javaslat által megszüntetett adókedvezmények -
fokozatosság és megszerzett jog alapján történõ - további igénybevételének
szabályait fogalmazza meg.
A Javaslat a társasági adóból a következõ adókedvezményeket engedi
érvényesíteni:
a) A külföldi részvétellel mûködõ társaságok 10 éves idõtartamra
meghirdetett adókedvezményére 1993. december 31-éig lehetett jogot szerezni.
A Javaslat - amennyiben a jogszerzés az említett idõpontig megtörtént -
változatlan feltételekkel lehetõvé teszi a kedvezmény igénybevételét.
b) A kárpótlási utalvány térítés nélküli visszaadásához kapcsolódó
adókedvezmény változatlanul érvényesíthetõ. Ehhez két korábbi rendelkezés
tartozik. Az egyik az 1994. december 31-ig visszaadott kárpótlási utalvány
alapján járó adókedvezmény még nem érvényesített részének - utoljára az
1999. évi adóból - igénybevételi lehetõsége. A másik elõírás - amely az
1996. évi költségvetési törvényt módosító törvény részeként épült be a
társasági adótörvénybe - az 1995. évtõl visszaadott utalványok alapján ad
lehetõséget a visszaadás évében és az azt követõ öt évben
adóvisszatartásra.
c) A beruházási és egyes exportot finanszírozó hitelkamat kedvezménye
lejárati idõ nélkül lett meghirdetve. Az adóteher-csökkentés miatt ez a
kedvezmény 1997. évre megszûnik, de a jogbiztonságra tekintettel az 1996.
december 31-éig megkötött hitelszerzõdés alapján elszámolt kamatra megengedi
a Javaslat a hitel lejártáig az érvényesítését.
d) A Kormány által egyedileg engedélyezett beruházási adókedvezmények
(törvényben meghirdetett maximális idõtartamuk 10 év) az engedélyekben és
ezen adókedvezményekrõl szóló kormányrendeletben [190/1994. (XII.31.)
Kormányrendelet] meghatározott idõpontig és feltételekkel változatlanul
érvényesíthetõk.
6. A Javaslat (6) bekezdésének rendelkezése az adóelõleg-fizetés rendszerének
megváltoztatásával kapcsolatos. A Javaslat elõírása szerint az adóelõleg-
fizetés az adózó által bevallott adóelõleg alapján történik, szemben a korábbi
jogerõs fizetési meghagyás alapján történõ adóelõleg-fizetéssel. Az
adóelõlegrõl benyújtott elsõ bevallás határideje 1997. május 31., viszont a
bevallott adóelõleg alapján 1997. július 1-jétõl 1998. június 30-áig kell az
adózónak az adóelõleget fizetnie. Az átmeneti idõszak kezelése érdekében 1997.
június 30-áig a jogerõs fizetési meghagyás alapján kell teljesíteni az
adóelõleg-fizetési kötelezettséget, amely az elõleg összegére és a befizetés
idõpontjára is értendõ.
7. A Javaslat (7) bekezdése az 1996. évi fizetendõ adó alapján történõ
adóelõleg-bevallásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az átmeneti idõszak
szabályozását egyrészt a fizetendõ adó kategóriájának 1997. január 1-je
elõtti, illetve utáni eltérõ tartalma (1997. január 1-je elõtt ez a 18
százalékos számított adó és a 23 százalékos kiegészítõ adó együttes összegét
jelentette, 1997. január 1-je után viszont csak a 18 százalékos társasági
adóra vonatkozik) és ezzel összefüggésben a túlzott mértékû adóelõleg-
megállapítás elkerülése, másrészt egy 20 százalékos átlagos nyereségnövekedés
prognosztizálása indokolja.
8. A Javaslat (8) bekezdése megteremti a jogfolytonosságot a jegyzett tõke
növelésével összefüggésben felmerülõ kiegészítõ adófizetési kötelezettség és a
helyébe lépõ osztalékadó-fizetési kötelezettség között. Ennek a rendelkezésnek
a részeként rendelkezik a Javaslat a jegyzett tõke emelésének,
leszállításának az adóvonzatáról, illetve az 1995. év elõtt keletkezett
eredménybõl teljesített osztalék átmeneti adómentességérõl.
a) az 1996. december 31-éig hatályos társasági adótörvény a kiegészítõ adó
megfizetése alóli mentességgel honorálta az adózás utáni eredménybõl
megvalósított, a cégbíróságnál bejegyzett jegyzett tõke emelését, ha a
bejegyzés évét követõ 3 naptári éven belül a jegyzett tõke leszállítására
nem került sor. A jogfolytonosság követelményére, továbbá arra tekintettel,
hogy az 1996. évi adókötelezettségre még a többször módosított 1991. évi
LXXXVI. törvény rendelkezései alkalmazandók, abban az esetben mentesül a
társaság a jegyzett tõke leszállítása miatti osztalékadó fizetési
kötelezettség alól, ha
- a jegyzett tõke emelése az 1995. vagy az 1996. évi adózott eredménybõl
történt,
- a jegyzett tõke emelésérõl a döntést 1997. május 31-éig meghozták és azt, ha
erre más törvény kötelezettséget ír elõ, 1997. június 30-áig bejelentették
a cégbíróságnak,
- a döntést, bejegyzési kötelezettség (kft-re, rt-re vonatkozik) esetén a
bejegyzést követõ három naptári éven belül a jegyzett tõkét nem szállítják
le.
b) A társasági adó mértéke 1995. elõtt 40 (1994-ben 36) százalék volt, ami
azt jelenti, hogy az adózott eredmény az 1995. évinél magasabb adóteherrel
képzõdött. Erre tekintettel átmeneti idõre - az 1997. és 1998. évekre -
mentességet biztosít a Javaslat az osztaléknak arra a részére, amelynek az
1995. elõtti eredmény a forrása. Ilyen osztalékmegállapítás akkor
lehetséges, ha
- az adóévi eredmény felhasználása mellett - betartva a számviteli törvény
elõírását, mely szerint az eredménytartalék osztalék kiegészítésére vonható
be - sor kerül eredménytartalék-bevonásra,
- az osztalékot a jegyzett tõke leszállításával, vagy a vagyonnak a társaság
megszûnése útján realizálja a tulajdonos. Ilyen esetben a vagyonnövekménynek
az 1995. elõtt keletkezett részére vonatkozik a mentesség.
9. A Javaslat (9) bekezdésének rendelkezése összefügg a számviteli törvény
1995. évi módosításával, amely lehetõvé teszi a vállalkozások számára, hogy
beszámolójukat és könyvvezetésüket külföldi pénznemben készítsék el, amelyhez
kapcsolódóan - az 1996. évben hatályos rendelkezések szerint - a társasági
adóbevallást magyar nyelven, de konvertibilis devizában kell elkészíteni és
beadni. A Javaslat visszamenõleges hatállyal módosítja ezt a rendelkezést,
vagyis már az 1996. évrõl benyújtandó társasági adóbevallást is magyar
nyelven és forintban kell a vállalkozásoknak elkészíteni, ezért az
adóbevallás valamennyi adatát forintra át kell számítani. A Javaslat
meghatározza az átszámítás során alkalmazandó árfolyamokat. Tekintettel a
Javaslat 1997. január 1-jei hatálybalépésére ez a visszamenõleges hatály nem
vonatkozik az 1996. évben megszûnõ vállalkozások adóbevallására.
10. A Javaslat (10) bekezdése az alultõkésítéssel kapcsolatos, amely akkor áll
fenn, ha a megfelelõ gazdálkodáshoz szükséges források nem elegendõek és a
saját tõkéhez viszonyítva jelentõs külsõ forrás bevonására van szükség. Abban
az esetben, ha ezt a külsõ forrást a 25 százaléknál nagyobb részesedéssel bíró
tulajdonosok bocsátották a vállalkozás rendelkezésére, akkor - az 1996. évben
hatályos társasági adótörvény elõírása szerint - az ilyen kölcsönnek a
vállalkozás saját tõkéjének négyszeresét meghaladó részéhez tartozó kamattal
az adóalapot növelni kell. A korrekciót az 1992. december 31-e után nyújtott
kölcsönre kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat 8. § (1)
bekezdésének j) pontja szintén tartalmazza az alultõkésítés miatti adóalap-
korrekciót, ezért annak alkalmazásakor figyelembe kell venni a törvény
hatálybalépéséig nyújtott - azaz 1993. január 1-je és 1996. december 31-e
közötti - kölcsönöket is. Természetesen csak akkor kell a korrekcióval élni,
ha a kamatot a korábbi szabályok szerint is figyelembe kellett venni.
11. A Javaslat (11) bekezdése a jogfolytonosságot biztosítja a céltartalék
adóalap-korrekcióként történõ elszámolása tekintetében, mivel 1997. január 1-
jétõl a céltartalék társasági adóban való érvényesítésének szabályai
megváltoznak.
12. A (12) bekezdés az egyszeres könyvvitelt vezetõknek ír elõ átmeneti
rendelkezést a vásárolt készlet értékének az adóalapnál való elszámolásáról.
A korrekciót az indokolja, hogy a készletérték eredményben való
figyelembevétele a Javaslat szerint eltér az 1996. év végéig érvényes
elõírásoktól. (1996. december 31-éig a készletek értéke nem csökkentette az
eredményt, 1997. évtõl a Javaslat szerint csökkenti.) A rendelkezés lényege,
hogy az 1997. év nyitókészlet értékével az egyszeres könyvvitelt vezetõ 1997.
évben csökkentheti az adóalapot.
31. §-hoz
A 31. § a Javaslat hatálybalépésérõl és ezzel egyidejûleg az újraszabályozás
folytán szükséges - törvényi szintû - jogszabályok hatályon kívül helyezésérõl
rendelkezik.
Emellett a Javaslat elõírja, hogy a vállalkozás 1996. évi adózott eredményébõl
jóváhagyott (fizetett) osztalékot, részesedést kiegészítõ adófizetési
kötelezettség terheli. Ennek a szabályozásnak a záró rendelkezések közé
történõ beiktatását az indokolja, hogy az 1996-os év eredményének
felosztásáról az érdekeltek legkorábban 1997-ben dönthetnek.
A Javaslat (2) bekezdésének további rendelkezése azzal a változással
kapcsolatos, hogy a társasági adótörvény elõírása következtében 1997. január
1-jétõl az egyéni vállalkozó nem tartozhat a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló törvény hatálya alá. Az 1996. december 31-éig hatályos
társasági adótörvény rendelkezése szerint az egyéni vállalkozónak az 1995.
január 1-jétõl keletkezett (halmozott) adózás utáni eredményének a
nyilvántartás szerint fel nem használt összege után, a megszûnés napjára
készített adóbevallásban kiegészítõ adót kell megállapítania, hiszen ekkor a
jövedelem kikerül a vállalkozásból. Az 1996. évben hatályos társasági adó
törvény az adófizetést arra az esetre is elõírja, ha az egyéni vállalkozó
átjelentkezik a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá. A Javaslat arra
tekintettel, hogy az egyéni vállalkozót törvény kötelezi az adózási rendszerek
között áttérésre, abban az esetben, ha a tevékenységét nem szünteti meg,
mentes a kiegészítõ adó megfizetése alól. Kiegészítõ adó-fizetési
kötelezettség tehát csak azokat az egyéni vállalkozókat terheli, akik a
tevékenységüket megszüntetik. (Az adómentesen "továbbvitt" eredménytartalék
adózásáról a továbbiakban a személyi jövedelemadóról szóló törvény
rendelkezik.)
A Javaslat tartalmában nem változtat a 31. § (5) bekezdésben foglalt
jogszabályok rendelkezésein, csupán az összhangot teremti meg a hatályba lépõ
törvénnyel.
1. és 2. számú melléklethez
A melléklet az adóalapnál elismert értékcsökkenési leírásra vonatkozó eljárási
szabályokat és speciális leírási lehetõségeket fogalmaz meg. A fõ szabály,
hogy az adóalapnál a számviteli törvény szerinti tervezett és terven felüli
értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ, ha az nem több a 2. sz. melléklet
szerinti leírási kulcsok alapján, illetve az 1. sz. melléklet speciális
szabályai szerint meghatározott összegnél. 1997. január 1-je után valamennyi
meglévõ eszközre a Javaslatban foglaltakat kell alkalmazni.
A Javaslat az 1. számú mellékletben alapelveket rögzít. Elõírja, hogy
értékcsökkenést mettõl-meddig lehet elszámolni, megfogalmazza, hogy az
elszámolt értékcsökkenés nem lehet több, mint az eszköz megszerzésével,
elõállításával, bõvítésével kapcsolatosan felmerült költség. Felsorolja azokat
az el nem használódó eszközöket (pl. föld, képzõmûvészeti alkotás) amelyek
után nem lehet értékcsökkenési leírást érvényesíteni.
A Javaslatnak az amortizáció elszámolására vonatkozó speciális szabályai a
következõk:
1. A számviteli törvény szerinti amortizáció számolható el az adóalapnál is az
immateriális javaknál, a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél,
az ipari parkban lévõ közmûnek minõsülõ tárgyi eszközök után, a bányászatban a
kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek, építmények, speciális gépek,
berendezések, felszerelések, a föld alatti bányatérségek és építmények,
valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és az igénybevett földterület
esetében, a százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási érték alatti (ide
tartozik a számviteli törvény elõírása szerint a használatbavételkor
egyösszegben leírható eszköz is, amely 1997. évtõl a
30 000 Ft-ot meg nem haladó értékû eszközöknél alkalmazható), valamint a 33
százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközöknél.
2. A Javaslat változatlanul lehetõséget ad arra, hogy meghatározott gépeknél,
berendezéseknél, ha új eszközként elõször helyezik üzembe, a norma szerinti
leírás helyett maximum 30 százalék amortizációt számoljon el az adózó egy
évre. A vállalkozási övezetben üzembe helyezett új gépek értéke után pedig
gyorsított - 10 százalék - amortizáció érvényesíthetõ.
3. A bérbeadott gépeknél, berendezéseknél, felszereléseknél, jármûveknél,
épületeknél, építménynél és ültetvénynél az általánosnál magasabb amortizáció
számolható el.
4. Terven felüli értékcsökkenési leírás két jogcímen érvényesíthetõ az
adóalapnál: a vagyonértékû jogok esetében, ha a szerzõdés módosulása miatt a
jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthetõ, illetve a kutatás-
fejlesztés esetében, ha az eredményeként megvalósuló tevékenységet
korlátozzák, megszüntetik vagy a kutatás eredménytelen lesz.
5. Az egyszeres könyvvitelt vezetõkre vonatkozóan a Javaslat rendelkezik
arról, hogy értékesítés, apportálás, selejtezés, hiány, megsemmisülés esetén
az adótörvény szerinti nyilvántartási értéket értékcsökkenési leírásként kell
elszámolni. Ugyanígy lehet eljárni a térítés nélkül átadott eszköz esetén is,
- ha az átadást jogszabály írja elõ,
- ha az átadás természetbeni juttatásnak minõsül, s így a személyi
jövedelemadó törvény rendelkezik az ezzel összefüggõ adózásról,
- ha az eszköz kisértékû ajándéknak minõsül az általános forgalmi adó törvény
szerint,
- ha az átadott saját elõállítású eszköz mintakollekciónak minõsül,
- ha az átadás alapítványnak vagy közérdekû célra történt, s az adomány
(pénzbeni és természetbeni együtt) az adózás elõtti eredmény 20 százalékánál
nem több.
3. számú melléklethez
A 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eredményt növelni kell azokkal a
költségekkel, ráfordításokkal, amelyek nem a vállalkozás érdekében merültek
fel. A melléklet a jellemzõen ilyennek minõsülõ költségeket, ráfordításokat
sorolja fel.
Különösen ilyen költségek a Javaslat szerint a következõk:
a) az adózónál használata vett személygépkocsinál (fogalmát a Javaslat 4. §
32. pontja határozza meg), ha a gépkocsi beszerzési ára a 6 millió forintot
meghaladja, a 6 millió forintot meghaladó rész arányában számított összeg,
olyan költségek esetében (pl. amortizáció), amelyek a beszerzési ártól
függnek;
b) a készpénzben történõ fizetések korlátozására külön jogszabály rendelkezik
majd arról, hogy az abban meghatározott összeget (500 ezer forintot)
meghaladó számlát kizárólag banki átutalással lehet rendezni. Ez a
jogszabály a tervek szerint 1997. január 1-jén lép hatályba. Az adótörvények
- köztük a társasági adótörvény és az osztalékadóról szóló törvény is -
ehhez kapcsolódva fél éves türelmi idõvel szankciót léptetnek életbe. E
szankció szerint, ha az említett értékhatárt meghaladó összegben számlázott
ellenértéket készpénzzel egyenlítik ki, az érték 20 százaléka az adó alapját
növeli;
c) a tárgyi eszköz, immateriális dolog, készlet és értékpapír
értékesítésével, az eszközök térítés nélküli átadásával való adóalap-
elszámolást korlátozza az a rendelkezés, amely szerint az értékesítésig le
nem írt beszerzési költségnek a kapott ellenértéket meghaladó része nem
érvényesíthetõ abban az esetben ha a kapott ellenérték kevesebb a még le nem
írt (nyilvántartott) érték 50 százalékánál, vagyis ha aránytalanul
alacsony áron történt az elidegenítés;
d) a szolgáltatás ellenértéke - az ilyen módon való jövedelem kivonás
szûkítése érdekében - akkor ha
- a szolgáltatás értéke ügyletenként, illetve ugyanazon fél által folyamatosan
nyújtott szolgáltatásnál az adóév egészében, meghaladja a 200 000 forintot
és
- a szolgáltatás jellege, tartalma, teljesítése nem állapítható meg, kizárólag
az ellenértékrõl kiállított számla áll a megrendelõ rendelkezésére;
e) az értékpapír ügyletekbõl származó árfolyamveszteség (apport esetén az
elszámolt ráfordítás) akkor nem érvényesíthetõ, ha
- a vásárlás és értékesítés között nem telt el legalább 2 év, valamint az
ügylet nem minõsül természetbeni juttatásnak, továbbá a vételi/vagy eladási
ár a szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladóan eltér, és
- az ügylet tárgyát képezõ részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely
nem áll csõd-, felszámolási eljárás alatt vagy,
- az ügylet tárgyát képezõ részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely
csõd-, felszámolási eljárás alatt áll, de az értékpapírt
árfolyamveszteséggel értékesítõ adózó azt az eljárás kihirdetését megelõzõ
180. napnál késõbb szerezte;
f) a hivatali, üzleti (belföldi, külföldi) utazásokkal kapcsolatos költségek
akkor nem érvényesíthetõk, ha a körülmények (reklám, az utazási programban
a nem szakmai rész meghatározó aránya) arra utalnak, hogy az utazás csak
látszólag üzleti célú.
Az adóalapnak a tárgyi eszköz nem valós, nem kellõen dokumentált selejtezéssel
való csökkentését kívánja megakadályozni a Javaslatnak a selejtezés
feltételeire utaló rendelkezése.