ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció!
Dr. Gál Zoltánnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az alábbi interpellációt kívánom benyújtani Magyar Bálint mûvelõdési és
közoktatási miniszterhez a következõ címen:
"Az ígéret ellenére továbbra is tankönyvmilliárdok kerülnek a szemétbe."
Üdvözlettel:
Budapest, 1996. szeptember 19.
INTERPELLÁCIÓ
Dr. Magyar Bálint mûvelõdési és közoktatási miniszterhez:
Az ígéret ellenére továbbra is tankönyvmilliárdok kerülnek a szemétbe.
Tisztelt Miniszter Úr!
1996. február 26-i, Miniszter úrhoz intézett interpellációmra adott válaszát a
tankönyvek újrahasználata ügyében elfogadtam, mert reméltem, hogy a válaszának
megfelelõen a közoktatási törvényben, valamint a minisztérium szemléletében
megfelelõ változásokat fog keresztülvinni.
Miniszter úr válaszában a következõket mondta: "Remélem, hogy a közoktatási
törvény módosítása, ami be fog következni ebben az évben, lehetõvé teszi azt,
hogy ez a kérdés hosszútávon megoldódjon, és ezentúl állami
tankönyvtámogatásban csak az olyan könyvek kapjanak támogatást - és
lehetõséget erre a támogatásra -, amelyek többször felhsználhatóak".
Sajnos a törvény nem felel meg ennek a kijelentésnek.
Szeretném megköszönni Miniszter úr udvarias levelét a közoktatási törvényhez
benyújtott módosító javaslataim elutasításával kapcsolatban. Tartalmilag
azonban az elutasítás indoklása alkalmas Miniszter úr személyének
lejáratására.
1. Az elutasítás egyik indoka, hogy nincs mindenhol iskolai könyvtár.
Lehetséges, hogy a több mint 3500 általános iskola egynémelyikében nincs
könyvtár, de ennek semmi köze a tankönyvújrahasználathoz, mert fizikai
értelemben ebbõl a szempontból nincs is a könyvtárra szükség. A gyerekek az
utolsó tanítási napon benthagyják az iskolai osztályukban a könyveket, aznap
vagy másnap pedig hazaviszik a következõ évi könyvet. Másrészt ez a fajta
megközelítés a tipikus esete a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" típusú
gondolkodásnak. Ismétlem, nincs jelentõsége annak, hogy van vagy nincs
könyvtár, de tegyük fel, hogy az iskolák felében nincs könyvtár. Akkor azok,
akiknél van, csak azért ne takarítsanak meg pénzt, könyvet, mert a többieknél
ez nem lehetséges! Tényleg Miniszter úr is úgy gondolja, hogy a levele
szerinti öt-tíz évig ez nem lehetséges? Szerencsére több száz iskolában nem
így gondolkodnak, ahol már most is jelentõs megtakarításokat értek el, ahol
remélem a minisztérium nem fogja megtiltani ebbõl az "egyenlõtlen" helyzetbõl
eredõ elõnyszerzést...
A könyvtár hiányára való hivatkozás elképesztõen alaptalan érv, az Ön elé tett
levél írójának durva tájékozatlanságát, egyben másirányú szándékát jelzi.
A másik indokot, a Nemzeti Alaptantervre való hivatkozást is csak azok
fogalmazhatják meg, akik forintmilliárdokat érintõ ellentétes érdekeik miatt
akadályozni akarják a tankönyvek többszöri használatát. Valóban teljessé a
NAT teljes bevezetésével tehetõ a tankönyvújra-használat, de addig is, mint
több száz példa bizonyítja, milliárdokat lehet megtakarítani a mai tankönyvek
arra alkalmas részével is.
Egészen érthetetlen számomra a minisztérium milliárdokat szemétbedobó
magatartása. Miniszter úr kérdezze meg ennek a felelõseit, hogy amíg nem volt
NAT a láthatáron, az elmúlt sok-sok évben, miért hagyták a könyvek kidobását,
ami tízmilliárdos nagyságrendet jelent! És mi volt az indokuk az elmúlt 10-20
évben?
Azok akik Ön elé tették a válaszlevelet, milliárdok elpazarlásáért felelõsek,
de a pénzt a szülõk, az önkormányzatok, az állam zsebébõl veszik ki.
Szeretném kérdezni Miniszter urat, mit kíván tenni azért, hogy ez az
értelmetlen pazarlás megszûnjön, és a minisztérium ezért felelõs alkalmazottai
megfelelõ helyre kerüljenek?
Vagy Ön is úgy gondolja, hogy ráérünk 2006-ig?
Mert eddig, az Ön ígérete ellenére, semmi sem történt!
Üdvözlettel:
Budapest, 1996. szeptember 19.