ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Interpelláció
dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrhoz
Visszásságok a lakáscélú támogatások szociálpolitikai kedvezményei
gyakorlatában
Tisztelt Miniszter Úr!
1996. február 13-án azonos címmel kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz,
amelyben azt a problémát vetettem föl, hogy mi van abban az esetben, ha a
szociálpolitikai kedvezményt élvezõ házaspár valamilyen önhibáján kívül esõ ok
miatt nem tudta teljesíteni vállalását, de határidõn túl megszületett az ígért
gyermek. Ez esetben természetesen helyes lenne, ha az idõközben kölcsönné
átalakított szociálpolitikai kedvezményt vissza lehetne állítani.
Akar László államtitkár úr válaszolt kérdésemre. Tájékoztatott arról, hogy
"ebben a széles összefüggésrendszerben kell majd igazán az egész problémakört
alaposan végiggondolnunk és ennek keretében kell majd visszatérnünk a
szociálpolitikai kedvezményezés fenntartandó rendszerére, illetõleg arra is,
hogy a meglévõ kedvezmények tekintetében hogyan járjunk el a továbbiakban...
arra tennék ígéretet, hogy rövidesen a szélesebb összefüggésrendszer keretében
erre a problémakörre is valamilyen módon visszatérünk."
Ez a válasz természetesen kielégített és megnyugtatott, hogy a kérdés rövid
idõn belül rendeleti megoldást nyer.
A Magyar Közlöny 1996. évi 56. számában jelent meg a 96/1996 (VII.10.) sz.
Kormányrendelet. Sajnálatos, hogy ez meg sem említi a kérdésemben
megfogalmazott visszásságok orvoslását. Ezek után telefonon érdeklõdtem a PM
Lakáspolitikai Fõosztályán, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy a kormány
lakáspolitikai koncepciója a Határozatok Tárában fog megjelenni, de ez sem
tartalmazza a határidõn túl született gyermek miatt kölcsönné alakított
szociálpolitikai kedvezmény visszaállítását.
Mindezek alapján kénytelen voltam ezen interpelláció elõterjesztésére, mert az
talán csak egy egyszerû mulasztás vagy félrevezetés, hogy a parlamentben
elhangzott ígéretét a tárca nem teljesíti, ettõl lényegesen súlyosabb azonban,
hogy néhány rendkívül méltánytalan helyzetbe került család helyzetének,
problémájának a megoldására se mutatnak hajlandóságot.
A fiatal házasok már megérték a GYES és a GYED korlátozását, csökkentését, a
kormány választási ígéreteivel ellentétes döntése eredményeként, most úgy
látszik, hogy azoknak a helyzete is tovább súlyosbodik, akik mindezek ellenére
gyermeket vállalnak, biztosítják a jövõ nemzedékét, csupán egyetlen egy
"bûnük" van, hogy a szociálpolitikai kedvezmény megelõlegezésekor vállalt
gyermekük méltányolható egészségügyi okból a vállalt határidõn túl születik
meg.
Kérdezem ezek után újra a tárca képviselõjét, Miniszter urat, hogy érzékelik-e
felelõsségüket a tekintetben, hogy egy rossz döntésük következtében tovább nõ
a meg nem született gyermekek száma, és ha érzik ezen felelõsségüket,
kívánják-e a jelenlegi, rendkívül hátrányos szabályozást megváltoztatni, és ha
igen, pontosan mikor.
Tisztelettel és nagy érdeklõdéssel várom Miniszter úr válaszát, elsõsorban a
rendkívül hátrányos helyzetbe került fiatal családosok nevében.
Dr. Tóth Tihamér
MDNP
Budapest, 1996. szeptember 19.