A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
H/3122.. számú
országgyûlési határozati javaslat
a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl,
az együttmûködésrõl és a jószomszédságról szóló,
Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt Szerzõdés
megerõsítésérõl
Elôadó: Kovács László
külügyminiszter
Budapest, 1996. szeptember
Az Országgyûlés
..../1996. .... sz. határozata
a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl,
az együttmûködésrõl és a jószomszédságról szóló,
Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt Szerzõdés
megerõsítésérõl
Az Országgyûlés a Kormány elõterjesztésére
1.) megerõsíti a Magyar Köztársaság és Románia között a
megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jószomszédságról
szóló, Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt
Szerzõdést;
2.) felkéri a köztársasági elnököt a megerõsítõ okirat
kiállítására.
Budapest, 1996.
I n d o k l á s
A Magyar Köztársaság és Románia között a
megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jószomszédságról
szóló Szerzõdés 1996. szeptember 16-án, Temesvárott
került aláírásra miniszterelnöki szinten.
Mint ismeretes a Szerzõdés létrehozását közel négy
éves folyamatos szakértõi és politikai elõkészítõ munka
elõzte meg.
A két állam kormányának közös erõfeszítéseként
létrejött nemzetközi Szerzõdés a magyar-román
kapcsolatrendszer egészét az európai értékeknek
megfelelõ rendelkezésekkel fogja át, megteremti egy
bizalmatlansággal, feszültségekkel és viszályokkal
terhes sok évtizedes korszak lezárásának lehetõségét.
Ez az elsõ olyan átfogó megállapodás, amely kifejezi,
hogy a Magyar Köztársaság és Románia kapcsolataikat a
történelmi megbékélés, a kölcsönös tolerancia és az
együttmûködés szerzõdéses alapjaira kívánják helyezni.
Tükrözi a Szerzõdõ Felek azon szándékát, hogy népeik
békében kívánnak élni egymással, országaik biztonsága,
a kelet-közép-európai térség stabilitása érdekében.
Lehetõséget nyújt arra, hogy új fejezet kezdõdjék a két
ország, illetve népeik viszonyának történetében.
A Szerzõdés rögzíti a határok sérthetetlenségének,
valamint a területi követelések elutasításának az
elvét. Átfogó keretet ad a kapcsolatok bõvítésére,
megfelelõ alapot nyújt a rendszeres kétoldalú politikai
párbeszédhez, az együttmûködés fejlesztéséhez a
gazdaság, a kultúra és a társadalmi élet minden fontos
területén.
A Szerzõdés jelentõs elõrelépés a nemzeti
kisebbségek jogainak védelme terén is. A nemzeti
kisebbségekkel kapcsolatban kialakult nemzetközi
normák, illetve számos európai országban megvalósult
gyakorlat szerint biztosítja e kisebbségek jogainak
védelmét. Fontos eleme, hogy jogi kötelezettségként
alkalmazandó normaként emeli be a három legfontosabb,
kisebbségvédelemmel foglalkozó politikai dokumentumot.
A Szerzõdés aláírása, a mindkét Szerzõdõ Fél által
történõ ratifikálást követõ hatályba lépése nem egy
folyamat végének, hanem egy új szakasz kezdetének
tekinthetõ.
A Szerzõdést - annak 24. cikkére tekintettel - meg
kell erõsíteni, s az a megerõsítõ okiratok
kicserélésének napján lép hatályba.
A Szerzõdés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai
szempontjából kiemelkedõ fontosságú, ezért azt az
Alkotmány 19. cikke 3. bekezdés f.) pontja alapján az
Országgyûlésnek kell megerõsítenie.
S Z E R Z Õ D É S
a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl,
az
együttmûködésrõl és a jószomszédságról
A Magyar Köztársaság és Románia,
- meggyõzõdve arról, hogy a két ország közötti
jószomszédság, a kölcsönös tisztelet és az
együttmûködés megfelel Magyarország és Románia
alapvetõ érdekeinek;
- megerõsítve az emberi jogok, az alapvetõ
szabadságjogok, a demokrácia, a humanizmus és a
jogállamiság iránti elkötelezettségüket és kifejezve
azon meggyõzõdésüket, hogy azok érvényesítése és
tartalmi gazdagítása a szabadság, az igazságosság és a
béke alapját képezi;
- áthatva attól a közös törekvéstõl, hogy Európa
valamennyi állam és nép javára a béke, a biztonság és
az együttmûködés egységes kontinensévé váljon és
eltökélten arra, hogy olyan kapcsolatok fejlesztéséért
tevékenykedjenek, melyek lehetõvé teszik e célok
megvalósítását;
- elismerve, hogy a nemzeti kisebbségek azon állam
társadalmának integráns részét képezik, ahol élnek,
továbbá tekintetbe véve, hogy védelmük az emberi jogok
nemzetközi védelmének részét képezi és mint ilyen, a
nemzetközi együttmûködés tárgya, valamint hogy az ezen
a területen való együttmûködésük normalizálása fontos
hozzájárulást jelent a stabilitáshoz és megértéshez
Európában, valamint a demokrácia országaikban való
erõsítéséhez és az európai és euro-atlanti
struktúrákba való integrálódásukhoz
- megerõsítve elkötelezettségüket, hogy az Egyesült
Nemzetek Alapokmányában, a Helsinki Záróokmányban, az
Új Európáról szóló Párizsi Chartában, valamint az
Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet egyéb
dokumentumaiban foglalt célok és elvek
megvalósításáért tevékenykednek;
- meggyõzõdve arról, hogy az Európában és a két
országban bekövetkezett visszafordíthatatlan
változások új távlatokat nyitnak kétoldalú
kapcsolataikban;
a következõkben állapodtak meg:
1. cikk
(1) A Magyar Köztársaság és Románia (a továbbiakban:
"a Szerzõdõ Felek") kapcsolataikat a bizalomra, az
együttmûködésre és a kölcsönös tiszteletre alapozzák.
(2) A Szerzõdõ Felek kölcsönös kapcsolataikban,
ugyanúgy, mint más államokkal fennálló
kapcsolataikban, tiszteletben tartják az Egyesült
Nemzetek Alapokmányában, a Helsinki Záróokmányban, az
Új Európáról szóló Párizsi Chartában és az Európai
Biztonsági és Együttmûködési Szervezet más
dokumentumaiban foglalt elveket, illetõleg a
nemzetközi jog egyéb általánosan elfogadott elveit és
normáit.
2. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek azon munkálkodnak, hogy Európa
egésze békés, az államok demokratikus és a jog
felsõbbségén alapuló közösségévé váljon és
hozzájárulnak e térség biztonságának megõrzéséhez és
megszilárdításához, az együttmûködésen alapuló béke és
biztonság garantáláshoz, az Európai Biztonsági és
Együttmûködési Szervezet keretében vállalt
kötelezettségeknek megfelelõen.
(2) A Szerzõdõ Felek az európai béke és biztonság
megszilárdítása érdekében támogatják az európai
fegyveres erõk és fegyverzetek korlátozását és
csökkentését célzó folyamatok továbbvitelét a védelmi
szükségleteknek megfelelõ szintig. Támogatják továbbá
új bizalomerõsítõ és biztonságnövelõ intézkedések
kidolgozását és arra törekednek, hogy kétoldalú
kapcsolataik keretében is hasonló jellegû lépéseket
tegyenek.
3. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek megerõsítik, hogy kölcsönös
kapcsolatukban tartózkodnak a másik Szerzõdõ Fél
területi integritása vagy politikai függetlensége
ellen irányuló erõszakkal való fenyegetéstõl vagy
annak alkalmazásától, valamint bármely más, az
Egyesült Nemzetek céljaival és a Helsinki Záróokmány
elveivel összeegyeztethetetlen cselekedetektõl.
Úgyszintén tartózkodnak az ilyen akciók támogatásától
és harmadik fél számára sem teszik lehetõvé, hogy
területüket a másik Szerzõdõ Fél elleni hasonló
cselekmények elkövetésére felhasználja.
(2) A Szerzõdõ Felek a közöttük felmerülõ vitás
kérdéseket kizárólag békés eszközökkel oldják meg.
4. cikk
A Szerzõdõ Felek, a nemzetközi jog elveivel és
normáival, valamint a Helsinki Záróokmány alapelveivel
összhangban megerõsítik, hogy tiszteletben tartják
közös határuk sérthetetlenségét és a másik Fél
területi integritását. Úgyszintén megerõsítik, hogy
egymással szemben területi követelésük nincsen és
ilyet a jövõben sem támasztanak.
5. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek e Szerzõdés céljainak
megvalósítása érdekében a kölcsönös érdeklõdésre
számot tartó minden területen megteremtik az
együttmûködés megfelelõ kereteit.
(2) A Szerzõdõ Felek e Szerzõdés végrehajtásában
kiemelt helyet biztosítanak a törvényhozó és
végrehajtó szervek együttmûködésének és kapcsolatai
bõvítésének.
(3) Különbözõ szinteken rendszeres eszmecseréket
folytatnak annak érdekében, hogy biztosítsák kétoldalú
kapcsolataik további fejlesztését és elmélyítését,
valamint a nemzetközi kérdésekre vonatkozó nézeteik
kölcsönös megismerését. Ennek során évente legalább
egyszer sor kerül a miniszterelnökök találkozójára, és
a külügyminiszterek is évente legalább egy alkalommal
áttekintik e Szerzõdés végrehajtását.
(4) A különbözõ egyéb minisztériumok és központi
szervek vezetõinek rendszeres találkozójáról a
közöttük kötendõ megállapodások rendelkeznek.
6. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek támogatják az európai
együttmûködési mechanizmusok továbbfejlesztését és
következetes alkalmazását annak érdekében, hogy a
térség békéjének és biztonságának megõrzéséhez és
megszilárdításához ezzel is aktívan hozzájáruljanak.
(2) Ha a Szerzõdõ Felek egyikének véleménye szerint
olyan helyzet állna elõ, amely veszélyeztetheti a
nemzetközi békét és biztonságot, avagy saját
legfontosabb biztonsági érdekeit, úgy ez a Szerzõdõ
Fél javasolhatja a másik Szerzõdõ Félnek, hogy közösen
vizsgálják meg a feszültség enyhítése vagy a kialakult
helyzet felszámolása érdekében teendõ lépéseket,
figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Alapokmányában
foglalt, valamint az európai együttmûködés keretében
rendelkezésre álló elveket és mechanizmusokat.
(3) A Szerzõdõ Felek különbözõ szinteken rendszeres
konzultációkat folytatnak a biztonság és a védelem
kölcsönös érdeklõdésre számot tartó kérdéseirõl.
Bármelyikük kérésére tájékoztatják egymást a
biztonságra és leszerelésre vonatkozó azon nemzetközi
kötelezettségeik teljesítésérõl, amelyek olyan
dokumentumokon alapulnak, melyeknek mindkét fél
részese.
(4) A két Szerzõdõ Fél katonai intézményei közötti
együttmûködés külön megállapodás alapján valósul meg.
7. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek bõvítik kapcsolataikat és
együttmûködésüket a nemzetközi szervezetekben,
beleértve a regionális és szubregionális
szervezeteket. Kölcsönösen támogatják egymás
integrációs erõfeszítéseit az Európai Unióba, a NATO-
ba és a Nyugat-Európai Unióba.
(2) A Szerzõdõ Felek más érdekelt európai országokkal
egyetértésben együttmûködnek regionális és
szubregionális projektek és egyéb együttmûködési
formák megvalósításában, hogy elõsegítsék a gazdasági,
ipari, mezõgazdasági, ökológiai, szállítási,
hírközlési és egyéb közös érdeklõdésre számot tartó
területeken az azokban résztvevõ országok fejlõdésének
gyorsítását. Bátorítják a közvetlenül érdekeltek
részvételét ezen együttmûködési formák és projektek
megvalósításában, összhangban a Szerzõdõ Felek belsõ
jogszabályaival.
8. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek a nemzetközi kereskedelmi
gyakorlat és normák alapján fejlesztik gazdasági
együttmûködésüket és kölcsönösen elõnyös
kereskedelmüket a gazdasági élet minden területén.
(2) E célból belsõ jogszabályaikkal és egyéb
nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban ösztönzik a
két állam gazdasági alanyai közötti közvetlen
kapcsolatokat és együttmûködést, valamint azon
munkálkodnak, hogy elõnyös feltételeket biztosítsanak
mindkét Szerzõdõ Fél természetes és jogi személyei
számára, hogy a másik Szerzõdõ Fél területén
vállalkozói, kereskedelmi és más gazdasági
tevékenységet fejthessenek ki.
(3) A Szerzõdõ Felek ugyancsak bátorítják és
elõsegítik a kölcsönös tõkebefektetéseket és
szavatolják azok védelmét.
(4) A Szerzõdõ Felek kiemelt figyelmet fordítanak az
országos és egymáshoz kapcsolódó infrastruktúráik,
beleértve az energiarendszereik, közlekedési és
távközlési hálózataik összehangolt, a nemzetközi
szabványoknak megfelelõ fejlesztésében való
együttmûködésre.
9. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek támogatják a kölcsönösen elõnyös
és hatékony együttmûködést az alap- és alkalmazott
kutatások területén, különös tekintettel a modern
technikára és technológiára.
(2) A Szerzõdõ Felek bátorítják a két ország
tudósainak és kutatóinak közvetlen kapcsolatait és
közös kezdeményezéseit, a tudományos kutatóintézetek,
valamint az ezen a területen mûködõ könyvtárak és más
intézmények együttmûködését.
10. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek kétoldalú, szubregionális vagy
regionális szinten együttmûködnek a területüket érintõ
szennyezés megelõzése, csökkentése és kiküszöbölése,
valamint ökológiai biztonságuk feltételeinek javítása
érdekében.
(2) Környezeti katasztrófa vagy ilyen
következményekkel fenyegetõ baleset vagy annak
veszélye esetén a kialakult helyzetrõl és a
foganatosított rendkívüli intézkedésekrõl a Szerzõdõ
Felek haladéktalanul tájékoztatják egymást.
11. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek kiterjesztik együttmûködésüket
egymás között és más Duna-menti államokkal, szem elõtt
tartva a dunai hajózás fejlesztését, a parti államok
együttmûködését minden közös érdeklõdésre számot tartó
területen, továbbá a Duna szennyezõdésének
megakadályozását, csökkentését és ellenõrzését.
(2) A Szerzõdõ Felek együttmûködnek továbbá a
határvizekkel kapcsolatos, a két ország közös
érdeklõdésére számot tartó kérdésekben, azon két- és
többoldalú szerzõdések alapján, amelyeknek a Szerzõdõ
Felek részesei, vagy részesei lesznek.
12. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek fejlesztik együttmûködésüket a
kultúra, a tudomány és az oktatás területén.
(2) A Szerzõdõ Felek támogatják a kulturális cserék
fejlesztését a két ország intézményei,
alkotószövetségei, nem kormányzati szervezetei és
társulásai, továbbá természetes személyei között és e
célból kormányközi és tárcaközi megállapodásokat és
munkaterveket kötnek.
(3) A Szerzõdõ Felek fejlesztik és támogatják az
együttmûködést közvetlen megállapodások alapján is a
két ország egyetemei, más oktatási intézményei és
tudományos kutatóintézetei és -központjai között,
valamint tanulók, diákok, oktatók és tudományos
kutatók cseréjét. Nagy fontosságot tulajdonítanak a
szakemberek oktatása és továbbképzése terén való
együttmûködésnek, és kijelentik, hogy készek annak
bõvítésére és elmélyítésére.
(4) A Szerzõdõ Felek bátorítják a közvetlen
együttmûködést és cserét a levéltárak, könyvtárak és
múzeumok között, valamint biztosítják a másik ország
kutatói és más személyei részére az ezekben az
intézményekben található forrásanyagok
hozzáférhetõségét, az adott országban érvényes belsõ
rendelkezésekkel összhangban.
(5) A Szerzõdõ Felek megteszik a szükséges
intézkedéseket, hogy a két ország illetékes hatóságai
megvizsgálják a diplomák elismerésének kérdését
megfelelõ megállapodás megkötése céljából e területen.
(6) Mindkét Szerzõdõ Fél bátorítja a másik ország
nyelvének oktatását az egyetemeken, iskolákban és más
intézményekben, s e célból támogatást nyújtanak a
tanárok képzéséhez és az oktatás megszervezéséhez.
(7) A Szerzõdõ Felek támogatják kulturális
központjaik tevékenységét és teljes mértékben
kihasználják azokat a lehetõségeket, amelyeket ezen
központok nyújtanak a kölcsönös kulturális cserék
fejlesztésére, összhangban a vonatkozó kétoldalú
megállapodással.
(8) Az ebben a cikkben megállapított célok
megvalósítása, valamint a kétoldalú együttmûködés
intézményes kereteinek fejlesztése érdekében a
Szerzõdõ Felek azon munkálkodnak, hogy a kultúra, az
oktatás és a tudomány területére vonatkozó
együttmûködésrõl új egyezményt, valamint megfelelõ más
megállapodásokat kössenek.
13. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek együttmûködnek kulturális
örökségük megõrzése és a két nép számára történõ
kölcsönös megismertetése érdekében.
(2) A Szerzõdõ Felek azon munkálkodnak, hogy
védelmezzék a területükön található azon történelmi és
kulturális emlékmûveket, emlékhelyeket, írásos és
tárgyi emlékeket, amelyek a másik Szerzõdõ Fél
történelmét és kultúráját idézik fel és támogatják
ezek megõrzését, valamint belsõ jogszabályaikkal
összhangban megkönnyítik ezek hozzáférhetõségét.
14. cikk
A Szerzõdõ Felek elõsegítik az országaik eltérõ
etnikai, vallási, kulturális és nyelvi eredetû
állampolgárai közötti tolerancia és megértés légkörét.
Elítélik az idegengyûlölet, a faji, etnikai és vallási
alapú gyûlölet, diszkrimináció és elõítéletek
mindenfajta megnyilvánulását és hatékony intézkedéseket
tesznek ezek bármiféle megnyilvánulásának megelõzésére.
15. cikk
(1) a) A Szerzõdõ Felek vállalják, hogy a
területükön élõ nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak és kötelezettségeinek szabályozása
során az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek
védelmérõl szóló keretegyezményét alkalmazzák, hacsak
belsõ jogrendjük nem tartalmaz a nemzeti kisebbségekhez
tartozó személyek vonatkozásában kedvezõbb
rendelkezéseket.
b) A fenti bekezdésben foglaltakat nem érintve, a
Szerzõdõ Felek, a magyarországi román kisebbség,
valamint a romániai magyar kisebbség etnikai,
kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme és
fejlesztése céljából jogi kötelezettségként alkalmazzák
az ezen személyek jogait meghatározó elõírásokat, úgy,
ahogy azokat az Egyesült Nemzetek Szervezete, az
Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet és az
Európa Tanács vonatkozó, a jelen Szerzõdés
Mellékletében felsorolt dokumentumai tartalmazzák.
(2) A Szerzõdõ Felek ennek megfelelõen megerõsítik,
hogy az elõzõ bekezdésben említett személyeknek
egyénileg, vagy csoportjuk más tagjaival együtt
gyakorolva joguk van etnikai, kulturális, nyelvi és
vallási identitásuk szabad kifejezésére, megõrzésére,
fejlesztésére. Ennek megfelelõen joguk van saját
oktatási, kulturális, vallási intézmények, szervezetek,
egyesületek létrehozásához és fenntartásához, amelyek
Tnkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulásért, valamint
köztámogatásért folyamodhatnak a belsõ jogszabályokkal
összhangban.
(3) A Szerzõdõ Felek tiszteletben tartják a romániai
magyar és a magyarországi román kisebbséghez tartozó
személyek azon jogát, hogy anyanyelvüket szabadon
használhassák a magánéletben és a nyilvánosság elõtt,
szóban és írásban egyaránt. Megteszik a szükséges
intézkedéseket, hogy ezek a személyek anyanyelvüket
megtanulhassák és megfelelõ lehetõségük legyen ezen a
nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei
között minden szinten és formában, szükségleteiknek
megfelelõen. A Szerzõdõ Felek biztosítani fogják azokat
a feltételeket, amelyek lehetõvé teszik az anyanyelv
használatát is a helyi közigazgatási és bírói
hatóságokkal való kapcsolataikban, összhangban a belsõ
jogszabályokkal és a két Fél által aláírt nemzetközi
kötelezettségekkel. E személyeknek joguk van arra, hogy
vezeték- és keresztnevüket anyanyelvükön használhassák,
és ezt hivatalosan el fogják ismerni. Azon területeken,
ahol jelentõs számban élnek az illetõ kisebbségekhez
tartozó személyek, mindkét fél lehetõvé teszi, hogy a
kisebbségek nyelvén is kifüggesztésre kerüljenek a
hagyományos helyi elnevezések, utcanevek és más, a
nyilvánosságnak szánt földrajzi feliratok.
(4) A Szerzõdõ Felek tiszteletben tartják a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek jogát arra, hogy
anyanyelvükön hozzájussanak az információkhoz és az
elektronikus és nyomtatott információ-hordozókhoz,
valamint szabadon cseréljenek és terjesszenek
információkat. A Szerzõdõ Felek jogrendszereik keretei
között lehetõvé teszik számukra, hogy saját médiumokat
hozzanak létre és mûködtessenek.
(5) A Szerzõdõ Felek biztosítani fogják a
kisebbségekhez tartozó személyek számára a jogot, hogy
egyénileg, vagy pártjaik vagy szervezeteik révén
ténylegesen részt vegyenek a politikai, gazdasági,
társadalmi és kulturális életben és a központi és helyi
közhatalmi és közigazgatási szervekbe beválasztott
képviselõik révén az országos vagy helyi érdekû
kérdések megoldásában. Mindkét Szerzõdõ Fél, az ezen
személyek nemzeti önazonossága védelmével és
érvényesítésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó
döntéshozatalban, kikéri e személyek szervezeteinek,
politikai pártjainak vagy szövetségeinek véleményét a
törvényben elõírt demokratikus döntéshozatali
eljárásnak megfelelõen.
(6) A Szerzõdõ Felek tiszteletben tartják a nemzeti
kisebbségek kulturális és történelmi örökségét és
támogatják erõfeszítéseiket a kisebbségi kultúrát és
történelmet õrzõ mûemlékek, emlékhelyek megõrzésére,
valamint megfelelõ intézkedéseket tesznek, hogy a
vegyes lakosságú vidékeken az állampolgárok
megismerkedhessenek a magyar, illetve a román
kulturális értékekkel.
(7) A Szerzõdõ Felek tiszteletben tartják, hogy a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
szabad kapcsolatot tartani egymással és a határokon
túl más államok polgáraival, továbbá részt venni
nemzeti és nemzetközi nem-kormányzati szervezetek
tevékenységében.
(8) A Szerzõdõ Felek egyetértenek abban, hogy az ezen
cikkben említett jogok alkalmazása során bármely, a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személynek, csakúgy,
mint az illetõ állam bármely más állampolgárának,
tiszteletben kell tartania a nemzeti törvényeket és
mások jogait. Ezen személyek ugyanazokkal az
állampolgári jogokkal és kötelezettségekkel
rendelkeznek, mint azon ország többi állampolgára,
amelyben élnek.
(9) A Szerzõdõ Felek, az általános integrációs
politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem
érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó
személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó
politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják
ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami
az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá
az olyan intézkedésektõl, amelyek a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók
lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak,
hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk 1.
bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és
normákból következõ jogait és szabadságjogait.
(10) A Szerzõdõ Felek elõsegítik egymás számára, hogy
figyelemmel kísérjék az ebben a cikkben foglaltak
megvalósulását. E célból a jelen Szerzõdés 5. cikkében
említett rendszeres konzultációk keretében
megvizsgálják a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos
kétoldalú együttmûködésük kérdéseit is, amelyek e
Szerzõdés alkalmazásából adódnak és létrehoznak egy
kormányközi szakértõi bizottságot. Együttmûködnek az
Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet és az
Európa Tanács azon mechanizmusainak megfelelõ
mûködtetésében, amelyek a nemzeti kisebbségek
védelmével kapcsolatos, ezen szervezetek
dokumentumaiban található, általuk vállalt
kötelezettségek teljesítését ellenõrzik.
(11) A Szerzõdõ Felek együttmûködnek a nemzeti
kisebbségek védelme nemzetközi jogi kereteinek
továbbfejlesztésében. Egyetértenek abban, hogy a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak
továbbfejlesztésével kapcsolatos azon nemzetközi
dokumentumok rendelkezéseit, amelyekre nézve a jövõben
kötelezettséget vállalnak, e Szerzõdés részeként
fogják alkalmazni.
(12) Az ebben a cikkben foglalt
kötelezettségvállalások egyike sem értelmezhetõ oly
módon, hogy feljogosítana az Egyesült Nemzetek
Alapokmányának céljaival és elveivel, egyéb nemzetközi
jogi kötelezettségekkel, vagy a Helsinki Záróokmány és
az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet
Párizsi Chartájának rendelkezéseivel ellentétes
bárminemû tevékenység folytatására vagy cselekedet
végrehajtására, az államok területi integritása elvét
is beleértve.
16. cikk
A Szerzõdõ Felek fejlesztik az együttmûködést a
tömegtájékoztatás területén. Megkönnyítik az országaik
társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és
tudományos életére vonatkozó információk szabad
áramlását és támogatnak minden olyan erõfeszítést,
amely egymás kölcsönös, tárgyilagos megismerésére és
megértésére, az elõítéletek meghaladására irányul.
17. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek fejlesztik és támogatják az
együttmûködést az egészségvédelem és az orvostudományi
kutatások területén.
(2) A Szerzõdõ Felek szorgalmazzák továbbá az
együttmûködést a társadalombiztosítás és a szociális
védelem területén az egyik Szerzõdõ Félnek a másik
Szerzõdõ Fél területén tartózkodó állampolgárai
érdekében, és megvizsgálják e célból megállapodások
kötésének lehetõségét.
18. cikk
A Szerzõdõ Felek támogatják a közvetlen
kapcsolatok bõvítését a politikai szervezetek,
szakszervezetek, egyházak és vallási közösségek,
alapítványok, a nõi, ifjúsági, sport- és más jellegû
szervezetek között.
19. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek támogatják és elõsegítik az
állampolgáraik közötti közvetlen kapcsolatokat.
(2) A Szerzõdõ Felek bõvítik konzuli kapcsolataikat
és egyszerûsítik a határátkelést és a vámvizsgálatot,
beleértve új határátkelõhelyek megnyitását és meglévõk
bõvítését a lehetõségek függvényében, annak érdekében,
hogy megkönnyítsék a személyi és az áruforgalmat. E
célból megfelelõ megállapodásokat kötnek.
20. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek az érvényben lévõ szerzõdésekkel
összhangban kölcsönös jogsegélyben részesítik egymást
a polgári jogi, családi jogi és büntetõjogi ügyekben,
és külön megállapodás alapján fejlesztik a rendõri
szerveik közötti együttmûködést.
(2) A Szerzõdõ Felek együttmûködnek a szervezett
bûnözés megelõzésében és leküzdésében, különös
tekintettel a terrorizmusra, a kábítószerek illegális
forgalmára, a légi kalózkodásra, a csempészetre,
valamint a kulturális, történelmi, muzeális javak,
értékek illegális forgalmára. Kifejezik továbbá
készségüket arra, hogy ezeken a területeken nemzetközi
keretekben is együttmûködjenek.
21. cikk
(1) A Szerzõdõ Felek közvetlen konzultációk és
tárgyalások útján oldják meg az ennek a Szerzõdésnek az
értelmezésébõl vagy alkalmazásából következõ minden
vitájukat. Azt követõen, hogy mindkét Szerzõdõ Fél
részesévé válik egy, a viták békés rendezésére
vonatkozó nemzetközi többoldalú szerzõdésnek, az ebben
a cikkben említett azon viták, amelyek észszerû idõn
belül közvetlen konzultációk és tárgyalások útján nem
oldhatók meg, a fent említett nemzetközi többoldalú
szerzõdésben rögzített eljárásoknak megfelelõen
kerülnek rendezésre azzal a feltétellel, hogy az ezen
többoldalú szerzõdésben vállalt kötelezettségek az
ilyen jellegû vitákra is vonatkozzanak.
(2) A Szerzõdõ Felek arra törekszenek, hogy amikor
csak szükséges, kétoldalú szerzõdéseikbe olyan
elõírásokat iktassanak be, amelyek alapján az ezen
szerzõdések értelmezésével vagy alkalmazásával
kapcsolatos vitákat a rendelkezésre álló vitarendezési
mechanizmusoknak vetik alá.
22. cikk
Ez a Szerzõdés nem irányul harmadik államok ellen
és nem érinti a Szerzõdõ Felek valamelyikének más
államokkal kötött két- és sokoldalú szerzõdéseibõl
eredõ jogait és kötelezettségeit.
23. cikk
Ezt a Szerzõdést tíz évre kötik. Érvényessége ezt
követõen automatikusan meghosszabbodik újabb ötéves
idõszakokra, amennyiben a Szerzõdõ Felek egyike sem
értesíti írásban a másik Szerzõdõ Felet legalább egy
évvel a Szerzõdés mindenkori érvényességének lejárta
elõtt felmondási szándékáról.
24. cikk
Ezt a Szerzõdést mindkét Szerzõdõ Fél alkotmányos
elõírásaival összhangban meg kell erõsíteni és az a
megerõsítõ okiratok kicserélésének napján lép
hatályba. A Szerzõdõ Felek megállapítják, hogy a
Bukarestben, 1972. február 24-én aláírt "Barátsági,
Együttmûködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerzõdés
a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista
Köztársaság között" hatályát vesztette.
25. cikk
Ez a Szerzõdés az Egyesült Nemzetek Szervezete
Titkárságán az Alapokmány 102. cikkének megfelelõen
nyilvántartásba vétetik.
Készült Temesvárott, az 1996. év szeptember
havának 16. napján, két eredeti példányban, mindegyik
magyar és román nyelven, mindkét szöveg egyaránt
hiteles.
A Magyar Köztársaság
Románia
nevében
nevében
Melléklet
Azon dokumentumok listája, melyekre a
Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl,
az együttmûködésrõl és a jószomszédságról szóló Szerzõdés
15. cikkének (1) b) bekezdése vonatkozik
1. Az Európai Biztonsági és Együttmûködési
Szervezet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai
találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentuma;
2. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlésének a nemzeti
vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó
személyek jogairól szóló, 1992. december 18-án kelt
Nyilatkozata (47/135. számú határozat);
3. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201
(1993) sz. ajánlása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez
kapcsolódó, a nemzeti kisebbségek jogairól szóló
kiegészítõ jegyzõkönyvrõl.*
* A Szerzõdõ Felek egyetértenek abban, hogy az 1201-
es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra és nem
kötelezi a Feleket arra, hogy az említett személyek
számára biztosítsák a jogot az etnikai alapú területi
autonómia speciális státuszára.
A/RES/47/135
AZ ENSZ KÖZGYÛLÉS 47/135 SZ. HATÁROZATA
1992.DECEMBER 18.
Nyilatkozat a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi
Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól
A Közgyûlés
Újfent megerõsítve, hogy az Egyesült Nemzetek egyik,
Alapokmányában kinyilvánított fõ célja a nemzetközi
együttmûködés megvalósítása az emberi jogok és az alapvetõ
szabadságjogok tiszteletben tartásának mindenki számára,
történõ elõmozdítása és ösztönzése terén, fajra, nemre,
nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül,
Megállapítva a nemzetközi emberi jogi egyezmények még
hatékonyabb végrehajtásának fontosságát a nemzeti, vagy
etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó
személyek jogai vonatkozásában,
Üdvözölve az emberi jogi egyezmények végrehajtását
ellenõrzõ testületek részérõl megnyilvánuló fokozott
figyelmet a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés
kiküszöbölése és védelmük iránt,
Tudatában lévén a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya 27. Cikke rendelkezéseinek az etnikai,
vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogaira
vonatkozóan,
1/ Lásd a 2200 A (XXI) sz. határozatot a mellékletben
Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzeteknek egyre
fontosabb szerepet kell játszania a kisebbségek védelme
terén,
Figyelembe véve az Egyesült Nemzetek rendszerén belül
eddig végzett munkát különösképpen az Emberi Jogok
Bizottsága, valamint a Diszkrimináció elleni és
Kisebbségvédelmi Albizottság vonatkozó mechanizmusai
révén a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi
kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elõmozdítása és
védelme terén,
Elismerve regionális és szubregionális keretek között e
tekintetben elért fontos eredményeket, melyek fontos
ösztönzõ forrásként szolgálhatnak az Egyesült Nemzetek
jövõbeni tevékenységéhez,
Hangsúlyozva annak szükségességét, hogy mindennemû
hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítsák mindenki
számára az emberi jogok és alapvetõ szabadságok teljes
körû élvezetét és gyakorlását, valamint kiemelve ebben a
tekintetben a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi
Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól szóló
Nyilatkozat-tervezet fontosságát,
Emlékeztetve az 1991. december 17-én hozott 46/115. számú
határozatára, valamint megemlítve az Emberi Jogok
Bizottsága 1992. február 21-én hozott 1992/16. számú
határozatát (2/), mellyel a Bizottság jóváhagyta a Nemzeti
vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó
Személyek Jogairól szóló Nyilatkozat-tervezet szövegét,
és a Gazdasági és Szociális Tanács 1992. július 20-án
hozott 1992/4. számú határozatát, mellyel a Tanács
javasolta azt elfogadásra és további intézkedésre a
Közgyûlésnek,
Tanulmányozva a Fõtitkár átiratát, /3/
2/ Lásd Gazdasági és Szociális Tanács 1992-es Hivatalos
Jegyzõkönyvének 2. számú Kiegészítése (E/1992/22). II.
fejezet A pontját.
2/ A/47/501
1. Elfogadja a Nyilatkozatot a Nemzeti vagy Etnikai,
Vallási vagy Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek
Jogairól, melynek szövegét ezen határozat melléklete
tartalmazza;
2. Felkéri a Fõtitkárt, hogy biztosítsa a Nyilatkozat
lehetõ legszélesebb körben történõ terjesztését és hogy a
Nyilatkozat szövegét építse be az Emberi Jogok: Nemzetközi
Dokumentumok Gyûjteménye következõ kiadásába;
3. Felhívja az Egyesült Nemzetek szervezeteit és
ügynökségeit, valamint a kormányközi és nem-kormányzati
szervezeteket, hogy fokozzák erõfeszítéseiket a
Nyilatkozattal kapcsolatos információk terjesztése és
megértésének elõsegítése érdekében;
4. Felhívja az Egyesült Nemzetek illetékes szerveit és
testületeit, beleértve az emberi jogi egyezmények
végrehajtását ellenõrzõ szakértõi testületeket, valamint
az Emberi Jogok Bizottsága Diszkrimináció elleni és
Kisebbségvédelmi Albizottsága képviselõit, hogy
mandátumuk keretében kellõ mértékben vegyék figyelembe a
Nyilatkozatot;
5. Felkéri a Fõtitkárt, hogy tanulmányozza a Nyilatkozat
hatékony elõmozdítása megfelelõ módozatait és tegyen
erre vonatkozólag javaslatokat;
6. Felkéri továbbá a fõtitkárt, hogy 49. ülésszakon tegyen
jelentést a Közgyûlésnek a jelen határozat végrehajtásáról
az "Emberi Jogi Kérdések" címû napirendi pont keretében.
MELLÉKLET
Nyilatkozat a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi
Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól
A Közgyûlés,
Újfent megerõsítve, hogy az Egyesült Nemzetek egyik
alapvetõ célja, az Alapokmányban kinyilvánítottak szerint,
az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok mindenki
számára, történõ tiszteletben tartásának elõmozdítása és
ösztönzése fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való
tekintet nélkül,
Ismételten hitet téve az alapvetõ emberi jogok, az
emberi lény méltósága és értéke, a férfiak és nõk,
valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,
Kifejezve óhaját, hogy elõmozdítsa ENSZ Alapokmányában, az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, (4/), A Népirtás
Bûntettének Megelõzésérõl és Megbüntetésérõl szóló
Egyezményben, (5/) a Faji Megkülönböztetés Valamennyi
Formájának Kiküszöbölésérõl szóló Nemzetközi Egyezményben
(6), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányában (1/), a Gazdasági, Szociális és
Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (1/), a
Valláson vagy Hiten Alapuló Türelmetlenség és
Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöbölésérõl
szóló Nyilatkozatban (7/), a Gyermek Jogairól szóló
Egyezményben (8/), valamint egyéb, idevonatkozó nemzetközi
dokumentumokban, melyeket egyetemes vagy regionális
szinten fogadtak el, és az Egyesült Nemzetek egyes
tagállamai között megkötött egyezményekben foglalt elvek
megvalósítását,
Ösztönzést merítve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya 27. cikkének az etnikai, vallási és
nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló
rendelkezéseibõl,
Tekintetbe véve, hogy a nemzeti, vagy etnikai, vallási és
nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogainak
elõmozdítása és védelme hozzájárul azon államok politikai
és társadalmi stabilitásához, amelyekben élnek.
4/ 217 A(III) sz. Határozat
5/ 260 A (III) sz. Határozat melléklet
6/ 2106 A (XX) sz. Határozat melléklet
7/ 36/55 sz. Határozat
8/ 44/25 sz. Határozat melléklet
Kihangsúlyozva, hogy a nemzeti vagy etnikai, vallási és
nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogainak
folyamatos elõmozdítása és érvényesítése a társadalom
egésze fejlõdésének szerves részeként és a jogállamon
alapuló demokratikus keretekbe illeszkedõen hozzájárul a
népek és államok közötti barátság és együttmûködés
erõsítéséhez,
Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzeteknek egyre
fontosabb szerepet kell játszania a kisebbségek védelme
terén,
Szem elõtt tartva az Egyesült Nemzetek rendszerén belül
eddig végzett munkát, különösképpen az Emberi Jogok
Bizottsága, a Diszkrimináció Elleni és Kisebbségvédelmi
Albizottság, valamint a Nemzetközi Emberi Jogi
Egyezségokmányok és más vonatkozó nemzetközi emberi jogi
szerzõdések végrehajtásának ellenõrzésére létrehozott
szakértõi testületek tevékenységét, a nemzeti vagy
etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak elõmozdítása és védelme érdekében,
Számításba véve a kormányközi és nem-kormányzati
szervezetek által végzett fontos munkát a kisebbségek
védelmében, valamint a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy
nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogainak
elõmozdítása és védelme terén,
Elismerve annak szükségességét, hogy a nemzeti vagy
etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó
személyek jogai vonatkozásában biztosítsák a nemzetközi
emberi jogi egyezmények még hatékonyabb végrehajtását,
Kihirdeti az alábbi Nyilatkozatot a Nemzeti, vagy Etnikai,
Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek
Jogairól:
1. Cikk
1. Az államok védeni fogják a területükön élõ
kisebbségek létét, valamint nemzeti vagy etnikai,
kulturális, vallási és nyelvi identitását és ösztönözni
ezen identitás támogatásának feltételeit.
2. Az államok megfelelõ törvényhozási és egyéb
intézkedéseket fogadnak el ezen célok elérése érdekében.
2. Cikk
1. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi
kisebbségekhez tartozó személyeknek (a továbbiakban:
kisebbségekhez tartozó személyek) joguk van saját
kultúrájuk élvezetéhez, saját vallásuk gyakorlásához és
saját nyelvük használatához a közéletben és a magánéletben
egyaránt, szabadon, és beavatkozás vagy bármiféle
megkülönböztetés nélkül.
2. A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
érdemi módon részt venni a kulturális-, a vallási- , a
társadalmi- és a közéletben.
3. A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
érdemben részt venni országos és az esettõl függõen,
regionális szinten hozott döntésekben, melyek azon
kisebbségekre vonatkoznak, amelyhez tartoznak, vagy azon
a régiókra, ahol élnek, oly módon, amely nem ellentétes a
belsõ jogi szabályozással.
4. A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
létrehozni és mûködtetni saját egyesületeiket.
5. A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van,
csoportjuk más tagjaival és más kisebbségekhez tartozó
személyekkel, továbbá, a határokon átívelõen, más
államok polgáraival, akikhez õket nemzeti vagy etnikai,
vallási vagy nyelvi kötelékek fûzik, bármiféle
megkülönböztetés nélkül, szabad és békés kapcsolatokat
kialakítani és fenntartani.
3. cikk
1. A kisebbségekhez tartozó személyek jogaikat,
beleértbe jelen Nyilatkozatban foglaltakat is, egyénileg
vagy csoportjuk más tagjaival közösségben is
gyakorolhatják, bármiféle megkülönböztetés nélkül.
2. Nem érhet hátrány egyetlen kisebbséghez tartozó
személyt sem a jelen Nyilatkozatban foglalt jogok
gyakorlásából vagy nem gyakorlásából adódóan.
4. Cikk
1. Az államoknak intézkedéseket kell hozni, ahol ez
szükséges, annak biztosítása érdekében, hogy a
kisebbségekhez tartozó személyek teljes mértékben és
tényleges módon gyakorolhassák emberi jogaikat és alapvetõ
szabadságjogaikat, bármiféle megkülönböztetés nélkül és a
törvény elõtti teljes egyenlõségben.
2. Az államoknak intézkedéseket kell tenni olyan kedvezõ
feltételek megteremtésére, hogy a kisebbségekhez tartozó
személyek kifejezésre juttathassák saját
jellegzetességeiket, fejleszthessék kultúrájukat,
nyelvüket, vallásukat, hagyományaikat és szokásaikat,
kivéve azon eseteket, amikor bizonyos szokások sértik
az ország törvényeit és ellentétesek a nemzetközi
normákkal.
3. Az államoknak kellõ intézkedéseket szükséges hozniuk
annak érdekében, hogy ahol csak lehetséges, a
kisebbségekhez tartozó személyek megfelelõ lehetõségeket
kapjanak saját anyanyelvük tanulására, vagy az
anyanyelven történõ oktatásra.
4. Az államoknak, ahol ez célszerû, intézkedéseket kell
hozniuk az oktatás területén annak érdekében, hogy
ösztönözzék a területükön élõ kisebbségek történelmének,
hagyományainak, nyelvének és kultúrájának ismeretét. A
kisebbségekhez tartozó személyeknek kellõ lehetõségekkel
kell rendelkezniük a társadalom egészére vonatkozó
ismeretek megszerzésére.
5. Az államoknak fontolóra kell venniük megfelelõ
intézkedések megtételét arra nézve, hogy a kisebbségekhez
tartozó személyek teljes mértékben részt vehessenek
országuk gazdasági elõrehaladásában és fejlõdésében.
5. Cikk
1. Az országos politika és programok tervezése és
végrehajtása során kellõ mértékben figyelembe kell venni
a kisebbségekhez tartozó személyek törvényes érdekeit.
2. Az államok közötti együttmûködési és segítségnyújtási
programokat a kisebbségekhez tartozó személyek törvényes
érdekei kellõ figyelembe vételével kell megtervezni és
végrehajtani.
6. Cikk
Az államoknak együtt kell mûködniük a kisebbségekhez
tartozó személyekkel kapcsolatos kérdésekben, egyebek
között információ- és tapasztalatcsere útján, a kölcsönös
megértés és bizalom elõmozdítása érdekében.
7. Cikk
Az államoknak együtt kell mûködniük annak érdekében, hogy
elõsegítsék a jelen Nyilatkozatban foglalt jogok
tiszteletben tartását.
8. Cikk
1. A jelen Nyilatkozatban foglaltak közül semmi sem
jelenthet akadályt az államok nemzetközi
kötelezettségeinek teljesítésében, a kisebbségekhez
tartozó személyek vonatkozásában. Ezen túlmenõen, az
államoknak jóhiszemûen kell teljesíteniük azon nemzetközi
szerzõdések és egyezmények keretében vállalt
kötelezettségeiket és kötelezettségvállalásaikat,
melyeknek részesei.
2. A jelen Nyilatkozatban foglalt jogok gyakorlása nem
jelenthet korlátokat abból a szempontból, hogy mindenki
élvezze az egyetemesen elismert emberi jogokat és alapvetõ
szabadságjogokat.
3. Az államok részrõl hozott, a jelen Nyilatkozatban
foglalt jogok hatékony érvényesülését célzó intézkedések
nem tekinthetõk prima facie ellentéteseknek az Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt egyenlõség
elvével.
4. Jelen Nyilatkozatban foglaltakból semmi sem
értelmezhetõ úgy, hogy megengedne bárminemû tevékenységet,
amely ellentétes az Egyesült Nemzetek céljaival és
elveivel, beleértve az államok szuverén egyenlõségét,
területi integritását és politikai függetlenségét.
9. Cikk
Az Egyesült Nemzetek rendszere szakosított szervezeteinek
és intézményeinek a saját hatáskörükbe tartozó területeken
hozzá kell járulniuk a jelen Nyilatkozatban foglalt jogok
és elvek teljeskörû érvényesítéséhez.
Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet
Emberi Dimenziós Konferencia Koppenhágai Találkozójának
dokumentuma
IV.
30. A résztvevõ államok elismerik, hogy a nemzeti
kisebbségekre vonatkozó kérdések kielégítõ módon csak
olyan demokratikus politikai viszonyrendszer keretei
között oldhatók meg, amely a jogállamiságon és mûködõ
független igazságszolgáltatáson alapul. E keretek
garantálják az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok
teljeskörû tiszteletben tartását, valamennyi állampolgár
egyenlõ jogait és státuszát, minden törvényes érdekük és
törekvésük szabad kifejezését, a politikai pluralizmust,
a társadalmon belüli toleranciát, valamint azon
jogszabályok végrehajtását, amelyek hatékonyan
korlátozzák a kormányzati hatalommal való visszaélést.
Elismerik továbbá a nem-kormányzati szervezetek, beleértve
a politikai pártok, szakszervezetek, emberi jogi
szervezetek és vallási csoportok, fontos szerepét a
tolerancia, a kulturális sokszínûség elõmozdításában és a
nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések megoldásában.
Megerõsítik továbbá, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak- melyek az egyetemesen elismert emberi
jogok részét képezik- tiszteletben tartása a béke, az
igazságosság, a stabilitás és a demokrácia lényegi
tényezõje a résztvevõ államokban.
31. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk
van emberi jogaik és alapvetõ szabadságjogaik teljeskörû
és hatékony gyakorlásához, bármiféle megkülönböztetés
nélkül és a törvény elõtti teljes egyenlõség tiszteletben
tartásával.
A résztvevõ államok - ahol ez szükséges - különleges
intézkedéseket fogadnak el, annak érdekében, hogy a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek biztosítsák a
többi állampolgárral való teljeskörû egyenlõséget az
emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok gyakorlása és
élvezete terén.
32. A nemzeti kisebbséghez tartozás a személy egyéni
választása, s az ilyen választás gyakorlásából semmiféle
hátrány nem származhat.
A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
arra, hogy szabadon kifejezzék, megõrizzék és fejlesszék
etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat,
minden tekintetben fenntartsák és fejlesszék kultúrájukat,
az akaratuk elleni bármiféle asszimilációs kísérlettõl
mentesen. Joguk van különösen:
32.1. anyanyelvük szabad használatához a magánéletben és a
közéletben egyaránt;
32.2. saját oktatási, kulturális és vallási intézményeik,
szervezeteik vagy egyesületeik létrehozásához és
mûködtetéséhez, amelyek igényt tarthatnak önkéntes
pénzügyi és egyéb hozzájárulásokra, valamint
köztámogatásra a belsõ jogszabályokkal összhangban;
32.3. vallásuk hirdetéséhez és gyakorlásához, beleértve a
vallási anyagok beszerzését, birtoklását és használatát,
valamint, hogy vallási oktatási tevékenységüket
anyanyelvükön végezzék;
32.4. akadálytalan kapcsolatok kiépítéséhez és
fenntartásához az országon belül egymás között, valamint a
határokon átívelõ kapcsolatokhoz más országok
állampolgáraival, akikkel közös etnikai vagy nemzeti
származásuk, kulturális örökségük vagy vallásos hitük;
32.5. az anyanyelvükön történõ információ terjesztéséhez,
az ahhoz való hozzájutáshoz és annak cseréjéhez;
32.6. országukon belül szervezetek és egyesületek
alakításához és mûködtetéséhez, valamint a nem-kormányközi
nemzetközi szervezetekben való részvételhez;
A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaikat
egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival közösségben
gyakorolhatják és élvezhetik. Egy nemzeti kisebbséghez
tartozó személy számára semmilyen hátrány nem származhat
valamely ilyen jog gyakorlásából vagy nem-gyakorlásából
adódóan;
33. A résztvevõ államok védik a területükön élõ nemzeti
kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási
identitását és megteremtik ezen identitás támogatásának
feltételeit. Ebbõl a célból megteszik a szükséges
intézkedéseket, a megfelelõ konzultációkat követõen,
beleértve az ilyen kisebbségek szervezeteivel és
egyesületeivel való kapcsolatokat, az egyes államok
döntéshozatali eljárásaival összhangban;
Bármely ilyen intézkedésnek összhangban kell lennie az
egyenlõség és diszkriminációmentesség elveivel, az
érintett résztvevõ állam többi állampolgára
vonatkozásában;
34. A résztvevõ államok törekednek annak biztosítására,
hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek -
függetlenül az érintett állam hivatalos nyelve vagy
nyelvei megtanulásának szükségességétõl, - megfelelõ
lehetõsége legyen az anyanyelvük oktatására, illetve az
anyanyelvükön történõ oktatásra, valamint - ahol
lehetséges és szükséges - anyanyelvük közhatóságok elõtti
használatára, a vonatkozó belsõ jogszabályokkal
összhangban.
A történelem és kultúra oktatási intézményekben történõ
tanítása keretében figyelembe veszik a nemzeti
kisebbségek történelmét és kultúráját is.
35. A résztvevõ államok tiszteletben tartják a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek jogát a közügyekben való
hatékony részvételhez, beleértve az ilyen kisebbségek
identitásának védelmére és támogatására vonatkozó
ügyekben való részvételt.
A résztvevõ államok rámutatnak egyes nemzeti kisebbségek
etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának
védelme, és támogatása feltételeinek megteremtése
érdekében kifejtett azon erõfeszítésekre, amelyek révén e
célok elérésének egyik lehetséges eszközeként az ilyen
kisebbségek speciális történelmi és területi
körülményeinek megfelelõ helyi vagy autonóm közigazgatást
hoznak létre az érintett állam által követett politikával
összhangban.
36. A résztvevõ államok elismerik a közöttük egyre növekvõ
alkotó együttmûködés különleges fontosságát a nemzeti
kisebbségekre vonatkozó kérdésekben. Az ilyen
együttmûködés célja, hogy elõmozdítsa a kölcsönös
megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi
kapcsolatokat, a nemzetközi békét, biztonságot és
igazságosságot.
Minden résztvevõ állam elõmozdítja a kölcsönös tisztelet,
megértés, együttmûködés és szolidaritás légkörét a
területén élõ valamennyi személy között etnikai vagy
nemzeti származás vagy vallás szerinti különbségtétel
nélkül, valamint ösztönzi a problémáknak a jogállam elvein
alapuló párbeszéd általi megoldását.
37. Ezen kötelezettségvállalások egyike sem értelmezhetõ
úgy, hogy az bármilyen módon feljogosítana az ENSZ
Alapokmánya céljaival és elveivel, egyéb nemzetközi jogi
kötelezettségekkel vagy a Záróokmány rendelkezéseivel
ellentétes bármifajta tevékenységben való részvételre vagy
ilyen cselekmény végrehajtására, beleértve az államok
területi integritásának elvét is.
38. A résztvevõ államok a nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak védelmére és elõmozdítására irányuló
erõfeszítéseik során teljes mértékben tiszteletben
tartják a meglévõ emberi jogi egyezményekbõl és egyéb
idevágó nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ jogi
kötelezettségeiket, és amennyiben eddig nem tették volna
meg, megfontolás tárgyává teszik a megfelelõ
egyezményekhez történõ csatlakozást, beleértve az egyéni
panaszmechanizmus igénybevételének jogáról rendelkezõket
is.
39. A résztvevõ államok szorosan együttmûködnek az
illetékes nemzetközi szervezetekben, amelyeknek tagjai,
beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és adott
esetben az Európa Tanácsot, szem elõtt tartva azoknak a
nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések tekintetében
folyamatban lévõ munkáját.
Megvizsgálják egy szakértõi tanácskozás összehívását a
nemzeti kisebbségek kérdésének alapos megvitatása
céljából.
Az 1201 (1993) sz. Ajánlás
az Emberi Jogok Európai Egyezménye nemzeti kisebbségek
jogairól szóló kiegészítõ Jegyzõkönyvérõl (Európa Tanács)
*
Szövegjavaslat az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok
Védelmérõl szóló Egyezmény nemzeti kisebbségekkel
foglalkozó kiegészítõ jegyzõkönyvére
Preambulum
Az Európa Tanács jelen kiegészítõ jegyzõkönyvet aláíró
tagállamai,
1. tekintettel arra, hogy a népek és kultúrák termékenyítõ
változatossága az európai civilizáció gazdagságának és
életerejének egyik fõ forrása;
2. tekintettel a nemzeti kisebbségek jelentõs
hozzájárulására Európa államai kulturális sokféleségéhez
és dinamizmusához;
3. tekintettel arra, hogy egy államon belül kizárólag a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak
elismerése, és ezen jogok nemzetközi védelme képes
tartósan véget vetni az etnikai összetûzéseknek és ily
módon szavatolni az igazságot, a demokráciát, a
stabilitást és a békét;
4. tekintettel arra, hogy olyan jogokról van szó,
amelyeket bárki akár önállóan vagy másokkal közösen
gyakorolhat;
5. tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak
nemzetközi védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének
lényegi eleme, és ilyenformán a nemzetközi együttmûködés
tárgyát képezi;
megállapodtak a következõkben:
1. rész - Meghatározás
1. cikk
A jelen egyezményben1 meghatározott célok tekintetében a
"nemzeti kisebbség" kifejezés olyan személyek csoportját
jelöli egy államon belül, akik:
a) az adott államon belül laknak és annak állampolgárai;
b) hosszú idõ óta szilárd és tartós kapcsolatokat
tartanak fenn az adott állammal;
c) etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi tekintetben
sajátságos vonásokat mutatnak,
d) elégséges mértékben számszerûsíthetõ népességet tesznek
ki, bár számbelileg kevesebben vannak, mint az érintett
állam, vagy ezen állam egy területének többi lakosa,
e) az a szándék vezérli õket, hogy együtt õrizzék meg
azt, ami közös identitásukat-beleértve kultúrájukat,
hagyományaikat, vallásukat, vagy nyelvüket- alkotja;
2. rész - Általános elvek
2. cikk
1. A nemzeti kisebbséghez való tartozás szabad személyes
választás kérdése.
2. Az ilyen hovatartozás vállalásából vagy elutasításából
semmilyen hátrány sem származhat.
3. cikk
1. Valamennyi személynek aki nemzeti kisebbséghez
tartozik, joga van teljes szabadságban kifejezni,
megõrizni és fejleszteni vallási, etnikai, nyelvi és/vagy
kulturális identitását anélkül, hogy akarata ellenére
bármiféle asszimilációs kísérletnek lenne kitéve.
2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó valamennyi személy
egyénileg vagy másokkal együtt gyakorolhatja és élvezheti
jogait.
4. cikk
A nemzeti kisebbségekhez tartozó minden személy egyenlõ a
törvény elõtt. Tilos a nemzeti kisebbséghez tartozáson
alapuló bármiféle hátrányos megkülönböztetés.
5. cikk
Tilos a nemzeti kisebbség számára hátrányos szándékos
változtatás azon terület demográfiai összetételében, ahol
ez a kisebbség lakik.
3. rész - Anyagi jogok
6. cikk
A nemzeti kisebbségekhez tartozó minden személynek joguk
van létrehozni saját szervezeteiket, beleértve a
politikai pártokat is.
7. cikk
1. A nemzeti kisebbségekhez tartozó minden személyek joga
van szabadon használni anyanyelvét a magán-, és a
közéletben egyaránt, mind szóban, mind pedig írásban. Ez a
jog a kiadványokban és az audiovizuális médiákban történõ
nyelvhasználatra is vonatkozik.
2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó valamennyi személynek
joga van vezeték- és keresztnevét saját anyanyelvén
használni és joga van vezeték- és keresztnevei hivatalos
elismertetéséhez.
3. Azokon a területeken, ahol jelentõs létszámú nemzeti
kisebbség él, a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek
joguk van anyanyelvüket használni a közigazgatási
hatóságokkal való kapcsolataikban és a bíróságok és
törvényes hatóságok elõtti eljárásokban.
4. Azokon a területeken, ahol jelentõs létszámú nemzeti
kisebbség él, az ezen nemzeti kisebbséghez tartozó
személyeknek joguk van saját nyelvükön feltüntetni a helyi
elnevezéseket, jelzéseket, feliratokat és a közönség
számára látható más hasonló információkat. Ez nem fosztja
meg a hatóságokat azon joguktól, hogy a fent említett
információkat a hivatalos nyelven vagy az államnyelveken
feltüntessék.
8. cikk
1. A nemzeti kisebbséghez tartozó valamennyi személynek
joga van, hogy megtanulja saját anyanyelvét és anyanyelvén
részesüljön oktatásban megfelelõ számú, a kisebbség
földrajzi eloszlásának megfelelõen elhelyezkedõ iskolában
és állami oktatási és szakképzõ intézményben.
2. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van
saját iskoláik és oktatási és szakképzõ intézményeik
létrehozásához és mûködtetéséhez az állam jogrendszerének
keretei között.
9. cikk
A jelen jegyzõkönyv által védett jogok megsértése
felmerülésének esetén a nemzeti kisebbséghez tartozó
minden személy vagy a kisebbséget képviselõ bármely
szervezet hatékony jogorvoslattal élhet az állami
hatóságok felé.
10. cikk
A nemzeti kisebbséghez tartozó minden személyek joga van -
az állam területi integritásának kellõ tiszteletben
tartása mellett - szabad és akadálytalan kapcsolatokat
fenntartani más ország állampolgáraival, akikkel közösek a
kisebbség etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságai vagy
azonos kulturális identitása.
11. cikk
Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó
személyek többségben vannak, joguk van ahhoz, hogy
megfelelõ helyi vagy autonóm közigazgatási hatóságokkal
rendelkezzenek, vagy a sajátos történelmi és területi
helyzethez illõ különleges státusuk legyen, az állam
belsõ jogszabályaival összhangban.
4. rész - A jegyzõkönyv végrehajtása
12. cikk
1. A jelen jegyzõkönyv egyetlen rendelkezése sem
értelmezhetõ úgy, hogy az korlátozza vagy csorbítja a
nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni, vagy egy
nemzeti kisebbség akármely, a szerzõdõ állam
jogrendjében, vagy olyan nemzetközi megállapodásban
rögzített kollektív jogát, amelynek az érintett állam
részese.
2. A kizárólag az etnikai csoportok védelme, megfelelõ
fejlõdésük elõsegítése céljából, és annak biztosítása
érdekében hozott intézkedések, hogy a népesség többi
részéhez képest egyenlõ jogokban és bánásmódban
részesüljenek közigazgatási, politikai, gazdasági,
társadalmi és kulturális téren és egyéb területeken, nem
tekinthetõk diszkriminációnak.
13. cikk
A jelen jegyzõkönyvben felsorolt jogok és szabadságjogok
gyakorlása teljes mértékben megilleti azon személyeket
is, akik az állam egészének többségéhez tartoznak, de az
állam valamely vagy több részén kisebbséget alkotnak.
14. cikk
A jelen jegyzõkönyvben felsorolt jogok és szabadságjogok
gyakorlása nem jelenti az állampolgári feladatok és
kötelezettségek korlátozását. Azonban e jogok és
szabadságjogok gyakorlása csak olyan formalitásoknak,
feltételeknek, korlátozásoknak és büntetéseknek vethetõ
alá, amelyeket törvény ír elõ, és egy demokratikus
társadalomban szükségesek a nemzetbiztonság, a területi
integritás vagy a közbiztonság, rendbontás vagy
bûncselekmény megelõzése, az egészség vagy az erkölcs
védelme illetve mások jogainak és szabadságjogainak
védelme érdekében.
5. rész - Zárórendelkezések
15. cikk
Az Egyezmény 15. Cikke alapján semmilyen eltérés nem
engedhetõ meg a jelen jegyzõkönyv rendelkezéseitõl, kivéve
ez utóbbi 10. Cikkében foglaltakat.
16. cikk
A jelen jegyzõkönyv rendelkezéseihez az Egyezmény 64.
Cikke alapján nem fûzhetõ fenntartás.
17. cikk
A jelen jegyzõkönyv 1-10. Cikkeinek rendelkezéseit a
részes államok az Egyezmény további cikkeinek tekintik,
és az Egyezmény összes rendelkezései ennek megfelelõen
alkalmazandók.
18. cikk
A jelen jegyzõkönyv aláírásra nyitva áll az Európa Tanács
azon tagállamai számára, amelyek az Egyezmény aláírói. A
jegyzõkönyv megerõsítést, elfogadást vagy jóváhagyást
igényel. Az Európa Tanács tagállama csak akkor erõsítheti
meg, fogadhatja el vagy hagyhatja jóvá a jegyzõkönyvet, ha
egyidejûleg megerõsíti vagy korábban megerõsítette az
Egyezményt. A megerõsítési, elfogadási vagy jóváhagyási
okmányokat az Európa Tanács fõtitkáránál kell letétbe
helyezni.
19. cikk
1. A jelen jegyzõkönyv az azon idõpontot követõ hónap elsõ
napján lép hatályba, amikor az Európa Tanács öt tagállama
a 18. Cikk rendelkezéseinek megfelelõen kifejezte
beleegyezését a jegyzõkönyvben rögzített kötelezettségek
vállalása tekintetében.
2. Azon tagállamok tekintetében, amelyek ezt követõen
fejezik ki beleegyezésüket a jegyzõkönyvben rögzített
kötelezettségek vállalásába, a jegyzõkönyv a
megerõsítésrõl, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló
okmány letétbe helyezésének idõpontját követõ hónap elsõ
napján lép hatályba.
20. cikk
Az Európa Tanács Fõtitkára értesíti a Tanács tagállamait
a) minden aláírásról,
b) minden megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat
letétbe helyezésérõl,
c) a jelen jegyzõkönyv minden egyes hatályba lépési
dátumáról,
d) a jelen jegyzõkönyvet érintõ minden egyéb lépésrõl,
értesítésérõl vagy közlésrõl,
Melynek hiteléül a kellõképpen meghatalmazott
alulírottak aláírták a jegyzõkönyvet.
Készült Strasbourgban, ................napján, angol és
francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen
példányban, amelyet az Európa Tanács levéltárában
helyeznek letétbe. Az Európa Tanács Fõtitkára az Európa
Tanács minden tagállamának megküldi az okmány hitelesített
másolatát.
_______________________________
1 - az 'Egyezmény" megjelölés ebben a szövegben az emberi
jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményre
utal.