1

Magyar Köztársaság Kormánya

T/3149.. számú

Törvényjavaslat

az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

módosításáról

Elõadó: dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

Budapest, 1996. szeptember hó

1996. évi .... törvény

az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény

módosításáról

1. § Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.)

3. §-ának (4) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A társadalombiztosítási alapokat - a társadalombiztosításról szóló törvény

szerint - megilletõ járulék tartozásokra és a vámtartozásra e törvényt az

adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható

visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni kell."

2. § Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az önkormányzati adóhatóság - ha az önkormányzat másként nem rendelkezik

- az adózót a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint tartja nyilván.

Amennyiben az adózó adóazonosító jellel nem rendelkezik, adóbevallásával

egyidejûleg köteles az adóazonosító jel megállapításához szükséges, a 12. §

(1) bekezdésében felsorolt adatokat közölni az önkormányzati adóhatósággal. Az

önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1)

bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem

rendelkezõ magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és errõl az

önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a

magánszemélyt errõl tájékoztatja."

3. § Az Art. 16. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg e § a következõ (9)-(10) bekezdésekkel egészül ki:

"(8) Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által

bejelentett adatok valótlanok, vagy hiányosak.

(9) Az adóhatóság törli a 11. § (1) bekezdése alapján bejelentkezett és

nyilvántartásba vett adózók közül azt,

a) aki (amely) az adószám kiadását követõ 2 hónapon belül a cégbejegyzés,

illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges

eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzõje által

kiállított okirattal nem igazolja,

b) akinek (amelynek) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói

igazolvány iránti kérelmét a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzõje

jogerõsen elutasította,

c) akinek (amelynek) a cégjegyzékbõl való törlését a cégbíróság jogerõs

végzésével elrendelte, illetõleg akinek vállalkozói igazolványát az

önkormányzat jegyzõje jogerõsen visszavonta, vagy aki a vállalkozói

igazolványát visszaadta,

d) aki bejelenti a tevékenységének megszüntetését vagy a tevékenység

folytatásához szükséges engedélyét visszavonják.

(10) A nyilvántartásból való törlésrõl az adóhatóság az adózót haladéktalanul,

a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzõjét a határozat jogerõre emelkedését

követõ 8 napon belül értesíti."

4. § Az Art. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kifizetõ más személy adóját akkor állapítja meg, ha ezt törvény

elõírja."

5. § Az Art. 20. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról és a

költségvetési támogatásról a magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha

általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett."

6. § (1) Az Art. 23. §-a (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép, egyidejûleg a következõ g) ponttal egészül ki:

[... az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie - a magánszemélynek a

jövedelemadóját kivéve - , ha]

"f) a cégbíróság a bejegyzés iránti kérelmet, illetve az egyéni vállalkozói

igazolvány iránti kérelmét az önkormányzat jegyzõje jogerõsen elutasította,

vállalkozói igazolványát az önkormányzat jegyzõje, vagy a tevékenység

folytatásához szükséges engedélyt az arra illetékes hatóság jogerõsen

visszavonta, továbbá a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói

igazolvány iránti kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani,

g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli

zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetét megállapítja."

(2) Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdésben említett határidõt - ha törvény másként nem rendelkezik

- a (3) bekezdés a) és b), továbbá e) és g) pontja esetében attól az

idõponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban elõírt zárómérleg,

vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló elkészítésére

jogszabály megállapít. A (3) bekezdés c) és d) pontjában a bevallás

benyújtására elõírt határidõt a megszûnés, illetõleg a kötelezettség

megszûnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás

benyújtására elõírt határidõt az adóhatóság nyilvántartásából való törlés

közlésének, illetve a cégbírósági végzés, az önkormányzat jegyzõje vagy a

tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának

jogerõre emelkedésétõl kell számítani."

7. § Az Art. 26. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat

hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet

vállal."

8. § Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adózót megilletõ költségvetési támogatás kiutalásának esedékességérõl

e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérõ rendelkezés hiányában a

költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított

30 napon belül kell kiutalni. A kiutalás napjának az számít, amikor az

adóhatóság bankszámláját az azt vezetõ pénzintézet megterhelte."

9. § Az Art. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A fizetési kötelezettséget a bankszámlával rendelkezõ adózónak átutalási

megbízással, bankszámlával (pénzforgalmi számlával) nem rendelkezõ adózónak

belföldi postautalvánnyal vagy folyószámlájáról történõ átutalással kell

teljesítenie."

10. § Az Art. 31. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések

lépnek:

"(1) Az adóelõleg-fizetési kötelezettséget az adózó önadózás útján teljesíti.

Törvény az adóelõleg-fizetési kötelezettség fizetési meghagyással történõ

megállapítását is elõírhatja. Ez esetben az adóhatóság az éves bevallás,

illetõleg a várható adó bejelentését követõ 30 napon belül fizetési

meghagyásban közli az elõleg összegét és a fizetés határidejét.

(2) Az adózó az adóelõleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha elõlegét az

elõzõ idõszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai

szerint adója nem éri el az elõzõ idõszak adatai alapján fizetendõ adóelõleg

összegét."

11. § (1) Az Art. 32. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg

a jelenlegi (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és számozása (4)

bekezdésre változik.

"(3) Az adózó a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés)

igénylésekor az erre a célre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról,

hogy a nyilatkozat idõpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál) vagy

társadalombiztosítási szervnél van-e esedékessé vált tartozása és az milyen

összegû.

(4) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megilletõ költségvetési

támogatást (adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést) az általa nyilvántartott

adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában

szereplõ - társadalombiztosítási alapokat, vámhatóságot, más adóhatóságot

megilletõ - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás

megfizetettnek minõsül. Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az

adózó kérelmére akkor mellõzheti, ha a költségvetési támogatás, az

adóvisszaigénylés, az adóvisszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási

tevékenységét ellehetetlenítené. A visszatartásról az adózót az adóhatóság

határozattal értesíti. Az adóhatóság a visszatartott összegbõl 8 napon belül

utalja át a nyilatkozatban szereplõ szervnek az adózóval szemben fennálló

követelését. Ha az igényelt költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés,

adóvisszatérítés) összege az adózót terhelõ tartozások mindegyikére nem nyújt

fedezetet, azt az adóhatóság elõször a nála nyilvántartott tartozás

kiegyenlítésére számolja el, a fennmaradó összeget pedig a követelések

arányában utalja át."

(2) Az Art. 32. §-a jelenlegi (4)-(5) bekezdésének számozása (5)-(6)

bekezdésre változik, a § a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, és

egyidejûleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdéseinek helyébe a következõ

rendelkezések lépnek és számozásuk (8)-(9) bekezdésre változik.

"(7) Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a

befizetõ a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az

adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs.

(8) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának

egyenlegérõl és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve,

hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig

értesítést ad ki.

(9) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (8) bekezdésben foglaltaktól

eltérõen az értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról

adóbevallását május 31-ig nyújthatja be."

12. § Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót,

adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó

helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenõrzésének megkezdését megelõzõen

feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a

jogszabálynak megfelelõen állapította meg vagy bevallása számítási hiba, vagy

más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében

hibás, bevallását önellenõrzéssel módosíthatja. Nem minõsül önellenõrzésnek,

ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja,

vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenõrzésnek,

ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetõséggel jogszerûen élt,

és ezt az önellenõrzéssel változtatná meg."

13. § Az Art. 45. §-ának (4) bekezdése a következõ n) ponttal egészül ki:

[(4) A 3. számú mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz

adatot szolgáltat:]

"n) az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást

kiállító szerv."

14. § (1) Az Art. 47. §-ának (1) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

[(1) Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha]

"d) a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére,

székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más

adózónak, - az õt terhelõ adókötelezettség jogszerû teljesítéséhez - vagy

állami szervnek, köztestületnek törvényben meghatározott feladata ellátásához

van szüksége."

(2) Az Art. 47. § (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a

titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényrõl, körülményrõl vagy

iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó

(vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetõvé

teszi vagy valószínûsíti."

15. § Az Art. 47. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(4) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról]

"d) az Állami Számvevõszéket, a Kormányzati Ellenõrzési Irodát, ha a

tájékoztatás az ellenõrzéshez,"

16. § (1) Az Art. 49. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdései helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi

költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások

behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - elsõ fokon az Adó- és

Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) területi szerve (elsõ

fokú állami adóhatóság) jár el.

(2) A Hivatal területi szervei

a) a fõvárosban

- a Hivatal Észak-budapesti igazgatósága a Budapest I., II., III., IV., V.

és XIII. kerületei,

- a Hivatal Kelet-budapesti igazgatósága a Budapest VI., VII., VIII., X.,

XIV., XV., XVI. és XVII. kerületei,

- a Hivatal Dél-budapesti igazgatósága a Budapest IX., XI., XII., XVIII.,

XIX., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerületei

tekintetében;

b) a megyékben a Hivatal megyei igazgatóságai;

c) Az e törvény 7. számú mellékletében meghatározott fõvárosi, Pest megyei

székhelyû jogi személyiséggel rendelkezõ adózókkal kapcsolatos adóztatási

feladatokat a Hivatal Pest megyei és fõvárosi kiemelt adózóinak igazgatósága

(a továbbiakban: kiemelt adózók igazgatósága) látja el.

(4) Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés

rendjének ellenõrzésével kapcsolatos ügyben elsõ fokon - ha törvény másként

nem rendelkezik - a fõvárosban Fõvárosi Illetékhivatal elnevezéssel a fõvárosi

önkormányzat fõjegyzõje, a megyékben megyei Illetékhivatal elnevezéssel a

megyei önkormányzat fõjegyzõje jár el."

(2) Az Art. 49. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A csõdeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a

végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megilletõ vám- és jövedéki

követelések, valamint a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot

megilletõ követelések tekintetében a hitelezõk képviselõjeként, illetõleg

végrehajtási eljárásban a végrehajtás foganatosítójaként - az illetékes

szervek külön megállapodása alapján - az állami adóhatóság jogosult eljárni.

Az állami adóhatóság az õt megilletõ követelések tekintetében képviselõként

(végrehajtóként) történõ eljárásra a társadalombiztosítási (vám-) követelések

behajtására jogosult szervet megbízhatja."

(3) Az Art. 49. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az állami adóhatóság az 51. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában

foglaltakkal összefüggésben jogosult az egyébként a hatáskörébe nem tartozó

pénzügyi kötelezettségek teljesítését is ellenõrizni."

17. § Az Art. 50. §-ának (3)-(4) és (6)-(7) bekezdései helyébe a következõ

rendelkezések lépnek:

"(3) Ha a vállalkozónak több telephelye van, az ellenõrzésre és az eljárásra

az elsõként bejelentett telephely szerinti elsõ fokú állami adóhatóság az

illetékes. A késõbb bejelentett telephely szerint illetékes elsõ fokú állami

adóhatóság is jogosult az adózó telephelyén - az egyes adó, költségvetési

támogatás alapja és összege megállapításának kivételével - az egyéb

adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal, költségvetési

támogatásokkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények elõzetes rögzítésére.

(4) A 49. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott igazgatóság helyszíni

ellenõrzést és eljárási cselekményt a fõváros egész területén, a kiemelt

adózók igazgatósága Pest megye és a fõváros egész területén végezhet."

"(6) A külföldi utas, a külföldön bejegyzett vállalkozás, továbbá a

diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá esõ

nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének

elbírálására, illetõleg a Magyar Köztársaság területén sem székhellyel, sem

telephellyel, sem állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel

nem rendelkezõ külföldi személy, továbbá a külföldön tevékenységet végzõ

társasági adóalany adóügyében az eljárásra - ha jogszabály másként nem

rendelkezik - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.

(7) A fegyveres erõk és fegyveres testületek, továbbá azok hivatásos és

továbbszolgáló állományú tagjai, polgári alkalmazottai adóügyeiben - a helyi

adók és az illetékügyek kivételével - az eljárásra kizárólag a Hivatal Észak-

budapesti Igazgatósága illetékes."

18. § Az Art. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ellenõrzést kell lefolytatni a vállalkozónál, ha felszámolását

(végelszámolását) rendelték el, a vállalkozó átalakulása, adókötelezettségének

megszûnése vagy más jogutód nélküli megszûnése esetén pedig akkor, ha az Adó-

és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnöke így rendelkezik. Kötelezõ az

ellenõrzést lefolytatni az Állami Számvevõszék felhívására és a

pénzügyminiszter utasítására, továbbá - helyi adó esetében - az önkormányzati

képviselõtestület határozata alapján."

19. § Az Art. az 56. § után a következõ 56/A §-sal egészül ki:

"56/A. § (1) Az általános megbízólevél alapján az adóhatóság alkalmazottja

jogosult az adókötelezettség teljesítésének ellenõrzése során a vállalkozási

tevékenységet folytató adózónál

a) próbavásárlásra,

b) leltárfelvételre,

c) adókötelezettségét érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálatára.

(2) Az általános megbízólevelet az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnöke

adja ki a megbízólevélre vonatkozó szabályok alapján azzal az eltéréssel, hogy

az nem tartalmazza az ellenõrzött személy azonosító adatait. Az általános

megbízólevél tartalmazza érvényességének idejét és az (1) bekezdés szerint

végezhetõ ellenõrzési cselekmények megjelölését.

(3) Az adóhatóság alkalmazottja az általános megbízólevéllel végzett

ellenõrzés megállapításait rögzíti és közli az ellenõrzött személlyel. Az

általános megbízólevél alapján végzett ellenõrzésre - a (2) bekezdésben

foglaltak kivételével - az e törvény VI. fejezetének rendelkezései az

irányadók."

20. § Az Art. a 60. § után a következõ 60/A. §-sal egészül ki:

"60/A. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó

vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem esõ, de

megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is

becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott

jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a

vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegû

jövedelemre volt szüksége.

(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az

összevonás alá esõ jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a

jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó

több évi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett

évek között a jövedelmet egyenlõ arányban megosztja, és az adót az egyes

években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá esõ

jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt

érdemlõ adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e törvény VI.

fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók."

21. § Az Art. 67. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet."

22. § (1) Az Art. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(3) Az önellenõrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50 %-ának, ismételt

önellenõrzés esetén 75 %-ának megfelelõ mértékben kell felszámítani a bevallás

benyújtására elõírt határidõ leteltét követõ elsõ naptól a helyesbítés

nyilvántartásba történõ feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója

esetén az önellenõrzési lap benyújtásának napjáig. Ha az önellenõrzés

pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját

az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenõrzése során hiánytalanul

megfizette, a fizetendõ pótlék mértéke 5000 forint, magánszemély esetén 1000

forint."

(2) Az Art. 70. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az önellenõrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhetõ, ha az adózó

tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként

megalapoznák - a 73. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a bírságmérséklést

is."

23. § Az Art. 71. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"71. § Az adózó az önellenõrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó,

illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási

bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett

költségvetési támogatás, továbbá az önellenõrzési pótlék megfizetésével az

önellenõrzés idõpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól."

24. § (1) Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e

törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50 %-a. Adóbírságot állapít meg

az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási,

adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra,

visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a

kiutalás elõtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul

igényelt összeg."

(2) Az Art. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után

az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó

szabályok szerint állapítja meg, kivéve ha az adóhiány az adózó jogszerûtlen

nyilatkozatának következménye."

25. § Az Art. 74. §-ának (13)-(14) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések

lépnek, egyidejûleg a jelenlegi (14)-(16) bekezdés számozása (15)-(17)

bekezdésre változik:

"(13) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek 100 ezer, más

adózók 200 ezer forintig terjedõ mulasztási bírsággal sújthatók, ha

a) a jogszabályokban elõírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiányával,

vagy azoknak az elõírásoktól eltérõ vezetésével,

b) hibás vagy valótlan adatszolgáltatással,

c) nyilatkozattétel elmulasztásával (tanúvallomás jogosulatlan

megtagadásával), vagy más módon az ellenõrzést akadályozzák,

d) a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés)

igénylésénél valótlan tartalmú nyilatkozatot tettek.

(14) Az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben

megállapított kötelezettségnek az (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott

megszegése esetén a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig

terjedõ mulasztási bírsággal sújthatja."

26. § Az Art. 74/B §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó az adóköteles tevékenység

célját szolgáló ugyanazon helyiségében (mûhely, üzlet, telep stb.) az elsõ

ellenõrzéstõl számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el

számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét, a 74. § (12) bekezdése szerinti

mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló

helyiséget 6, a harmadik alkalommal 10, a negyedik és minden további

alkalommal 20 napra lezárja, függetlenül attól, hogy a második és a további

ellenõrzések között milyen idõtartam telt el."

27. § Az Art. 76. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi

szöveg (1) bekezdésre módosul:

"(2) A magánszemély adózót, ha az adóigazgatási eljárásban nem személyesen jár

el, törvényes képviselõje, közokiratban vagy teljes bizonyító erejû

magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, továbbá

ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértõ, adótanácsadó, nem magánszemély adózót a rá

vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkezõ személy, továbbá

ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértõ, adótanácsadó képviselheti a jogszabály

szerinti megbízás alapján."

28. § Az Art. 77. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és

a § a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A nem belföldi illetõségû személy adófizetési kötelezettségének

külföldön történõ érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt a

pénzügyminiszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a pályázat nyertesét a

külön megállapodásban foglaltak szerint fizetendõ ellenérték, de legfeljebb a

beszedett adó nyolc százaléka illeti meg.

(4) Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált, a

nem belföldi illetõségû személy adóját megállapító határozatát a

pénzügyminiszter által kijelölt szervhez negyedévenként küldi meg."

29. § Az Art. 80. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a

(4)-(5) bekezdés számozása (5)-(6) bekezdésre változik.

"(4) A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, telephellyel,

székhellyel nem rendelkezõ adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése

alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelõzõen

azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során

adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér."

30. § (1) Az Art. 80/A. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel

egészül ki:

"A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy

a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;

b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása

szerint ellenõrzés, adóigazgatási eljárás, vagy bírósági eljárás;

c) a feltételes adómegállapítást érintõ jövõbeli jogszabályváltozás, illetõleg

a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatályba

lépésétõl, illetve idõpontjától kezdõdõen - a feltételes adómegállapítás nem

alkalmazható."

(2) Az Art. 80/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a 80/A. § a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az (1) - (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésének hiányán túl

nem teljesíthetõ a kérelem akkor sem, ha

a) az adózó a díjat hiánytalanul nem fizette meg;

b) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;

c) a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes

adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával;

d) az ügyben államigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban;

e) a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség;

f) a kérelembõl a hiánypótlás ellenére sem tûnnek ki az adómegállapítás

szempontjából jelentõs tények;

g) a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.

(5) Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75 %-

át vissza kell utalni."

31. § Az Art. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adóhatóság az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a (4)-(5) bekezdésben

foglaltak kivételével - más személy adóját nem engedheti el és nem

mérsékelheti."

32. § Az Art. 85. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy

hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság

határozata jogszabálysértõ, vagy határozathozatalra jogszabálysértõ módon nem

került sor. A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az utólagos

adómegállapítás korlátaira is figyelemmel a jogszabálysértõ határozatot

megváltoztatja, megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az

elsõ fokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság

a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasíthatja

el, ha a határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére nyitvaálló

határidõ még nem telt el, az adózó a határozat felülvizsgálatára jogosult

bíróságnál keresetlevelét elõterjesztette, továbbá az adózó a határozat

bírósági felülvizsgálatát nem kérte, bár erre a lehetõségre az adóhatóság a

figyelmét szabályszerûen felhívta, illetve a kérelem alapján a határozat

jogszabálysértõ volta nem valószínûsíthetõ."

33. § Az Art. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat az adózó fizetési

kötelezettségét megállapító jogerõs adóhatósági határozat, önadózás esetén a

fizetendõ adót (adóelõleget) tartalmazó adóbevallás, valamint a 93. §

alkalmazásában a behajtást kérõ megkeresése. Az okirat végrehajthatóságához

külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs

szükség."

34. § Az Art. 89. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adóhatóság és az adófizetésre kötelezett a végrehajtási eljárás során

a Pénzügyminisztérium, illetõleg az önkormányzat képviselõtestületének

hozzájárulásával az adófizetésre kötelezett vagyonából lefoglalt ingó vagy

ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelõi jogának az állam, vagy az önkormányzat

javára történõ átruházására - a kikiáltási árnak megfelelõ értékben -

egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat

ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplõ összegben a

központi költségvetést, illetõleg az önkormányzat költségvetését megilletõ

adótartozás megfizetettnek minõsül."

35. § (1) Az Art. 93. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül

ki:

"A behajtást kérõt az adóhatóság kötelezheti a 92. § (2) bekezdésében

meghatározott költségátalány megelõlegezésére."

(2) Az Art. 93. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén

kiegészített - adatok alapján, illetõleg a költségátalány megelõlegezése után

indítja meg."

36. § Az Art. 94. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított

feltételek hiányában is törölheti a 1000 forintot meg nem haladó adótartozást,

ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés

megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így

törölt tételekrõl az adóhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni."

37. § Az Art. 95. §-ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"(4) Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési

támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelõ késedelmi

pótlékot is elévültnek kell tekinteni."

38. § Az Art. 96. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az adóbevallás az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnöke által

közzétett módon elektronikus úton is teljesíthetõ."

Záró rendelkezések

39. § (1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg az Art.

1., 2., 3., 5. és 6. számú melléklete az e törvény 1-5. számú mellékleteivel

módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 6. számú melléklete szerinti

7. számú melléklettel.

(2) Az e törvény 2. számú mellékletének 2. pontjában foglalt rendelkezést

1997. július 1-jétõl kell alkalmazni, feltéve, hogy az adózó 1997. elsõ

félévében változatlan szervezeti formában mûködik.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Art. 23. §-ának

(5) bekezdése, a 63. § (1) bekezdésének a) pontja, és a 63. § (2) bekezdése,

74. § (8) bekezdésének b) pontja, a 74. §-ának (10) bekezdése és a 79. § (4)

bekezdése, az 1. számú melléklet II./4/a.) pontjának második mondata, az 1.

sz. melléklet II/4/c.) pontja, az 1991. évi XX. törvény 141-142. §-ai,

valamint az 1995. évi XC. törvény 3. §-ának (3) bekezdése.

(4) Az Art. 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a (8) bekezdés szövegrész

"(9) bekezdésének b) pontjá"-ra változik.

(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerõsen el

nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követõen az azt

megelõzõ idõszakra teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre

azzal, hogy ha az 1996. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra

összességében kevésbé terhes bírság, pótlék feltételeket határoztak meg, a

kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(6) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ

idõszakra teljesítendõ adómegállapítási, bevallási, adófizetési,

adóelõlegfizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási

kötelezettségét az 1996. december 31-én hatályos szabályok szerint kell

teljesítenie.

(7) Az az adózó, akinek a társasági adóelõleg fizetési kötelezettségét az

adóhatóság 1996. évben fizetési meghagyással állapította meg és 1997. július

1-jéig változatlan szervezeti formában mûködik, vagy 1997. elsõ félévében

átalakul, az átalakulást követõ 30. napig, az 1996. december 31-én hatályos

elõírások szerint fizeti meg az adóelõlegét.

(8) Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnöke, hogy az

adóbevallás elektronikus úton történõ teljesítésének feltételeit a Magyar

Közlönyben közzétegye.

Általános indokolás

Az eredményes és törvényes adóztatás jogi feltételrendszerét az adózás

rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény határozza meg. A törvény az elmúlt öt

és fél évben számos alkalommal módosult, alapvetõen olyan célegyüttes által

meghatározottan, mint

- az adóhatóság mozgásterének bõvítése,

- az adóhatóság információs bázisának szélesítése,

- a kötelezettségmulasztások jogkövetkezményeinek szigorítása,

- a kötelezettségek teljesítésének egyszerûsítése, és

- az anyagi jogi adótörvények változásainak követése.

A törvénymódosítási javaslat ( a továbbiakban: Javaslat ) ez évben sem követ

más célokat, és nem is kíván a megszokott rendszeren, illetõleg a már

kialakított adóhatósági jogosítványokon alapjaiban változtatni. A

tapasztalatok szerint ugyanis az adóztatás eredményessége, vagy

eredménytelensége nemcsak a kötelezettség érvényesítésére hivatott hatóság

jogi eszköztárának a függvénye. Legalább ilyen fontosak az adóigazgatási

szervezetrendszer személyi és tárgyi feltételei, az adóapparátus szakértelme,

stabilitása és morális intaktsága is.

A Kormány mindezeket mérlegelve - a lehetõségek határain belül - az adóhatóság

technikai és személyi feltételein óhajt javítani, a jogi eszköztár bõvítésének

lehetõségével csak akkor kíván élni, ha az adóhatóság a szakmai felkészültség

és a technikai fejlesztés lehetõségeit már kimerítette.

A fentieknek megfelelõen a törvényt olyan irányban kell számos helyen - kisebb

mértékben változtatni -, hogy kedvezõbbé váljanak a közterhek behajtásának

feltételei, növekedjék az adóhatóság ellenõrzéseit megalapozó információk

mennyisége és minõsége, javuljon az adóbevallási fegyelem, szûküljenek a

jogosulatlan adóvisszaigénylések lehetõségei. A jogkövetkezményrendszer legyen

egyfelõl kiterjedtebb, másfelõl egyszerûbben alkalmazható, és gyarapodjanak az

ún. másodlagos adójogi szankciók, elsõsorban azokkal szemben, akik durván -

több tízmillió forintot meghaladó adóhiányt eredményezõ módon - sértik meg az

elõírásokat, végül pedig az adóigazgatási eljárás szabályai váljanak

egyértelmûbbé, pontosabbá.

Részletes indokolás

1. §-hoz

A köztartozások (adó, vám, társadalombiztosítási járulék) eredményesebb

behajtása és így a kintlévõségek csökkentése érdekében a Javaslat módosítja az

Art. 32. §-át, amely egyebek között a költségvetési támogatások kiutalásának

rendjét szabályozza. E szerint az adóhatóság a költségvetési támogatás

kiutalását nemcsak azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylõnek az

adóhatóság nyilvántartása szerint tartozása van, hanem beszámíthatja a más

adóhatóságnál, vámhatóságnál, társadalombiztosítási szervnél fennálló

tartozást is.

Mindezekre tekintettel szükséges az Art. tárgyi hatályát negatív módon

meghatározó 3. § (4) bekezdésének a kiegészítése, mert csak így kerülhetõ el

az a szabályozási ellentmondás, hogy bár e törvény rendelkezéseit

társadalombiztosítási járulék, vám, illetõleg a vámeljárás keretében

megállapított termékimportot terhelõ adóügyekben nem kell alkalmazni, de a

Javaslat szerint módosuló 32. § mégis rendelkezéseket tartalmaz a törvény

hatálya alá egyébként nem tartozó köztartozásokra is.

2. §-hoz

Az Art. 16. §-ának (4) bekezdését az 1995. évi CX. törvény - 1997. január 1-

jei hatálybalépéssel - kiegészítette. A kiegészítés szerint, ha a

magánszemélynek adóazonosító jele még nincs, de az önkormányzati adóhatóságnál

adókötelezettsége keletkezik, és az önkormányzati adóhatóság az önkormányzat

döntése alapján az adózókat e jel segítségével kívánja nyilvántartani,

kezdeményezheti, hogy az állami adóhatóság állapítsa meg a magánszemély

adóazonosító jelét.

A Javaslat gyakorlati felvetések alapján módosítja a még hatályba sem lépett

rendelkezést, törvényi kötelezettségként írja elõ az érintett magánszemély

számára, hogy bevallásával egyidejûleg köteles megadni azokat a

személyazonosító adatokat, amelyekre az állami adóhatóságnak az adóazonosító

jel megállapításához szüksége van.

3. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai a bejelentkezési kötelezettség és a nyilvántartásba

vétel szabályozásánál elsõsorban azt a szempontot követik, hogy - lehetõség

szerint - ne lehessen gazdasági tevékenységet folytatni anélkül, hogy az

adóhatóság errõl ne értesülne.

A szabályozás azonban nem rendezi azokat a eseteket, amikor a vállalkozás -

saját elhatározásából vagy hatósági intézkedésre - tevékenységét megszünteti.

Minthogy a fluktuáció - megszûnés, átalakulás - aránya a vállalkozási körben

rendkívül magas, a szabályozási fogyatékosság következtében az adóhatóság

kénytelen olyanok adatait is tömegével nyilvántartani, akiknek érdemi

adókötelezettségük épp a tevékenység megszûnése folytán már nincs. A Javaslat

ezért kiegészíti az Art. 16. §-át azoknak az eseteknek a szabályozásával,

amelyek fennállása esetén az adóhatóság megtagadhatja az adózó legális

mûködésének elõfeltételeként meghatározott adószám kiadását, illetõleg

tételesen sorolja fel azokat az eseteket, amelyek bekövetkeztével az

adóhatóság köteles az adózót a nyilvántartásából törölni, és így a kiadott

adószámot visszavonni. Ezzel egyfelõl csökkennek az adóhatóság nyilvántartási

feladatai és költségei, másfelõl potenciálisan csökken azoknak az adózóknak a

száma, akik legális mûködést színlelve a birtokukban lévõ - az adóhatóság

számítógépes nyilvántartása szerint legális - adószámmal visszaélnek, és

valótlan tartalmú számlákat bocsátanak ki, kárt okozva ezzel a

költségvetésnek.

4. §-hoz

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény az osztalékadó

levonásával kibõvíti azt a személyi kört, amelynél elõfordulhat, hogy az adót

a kifizetéskor harmadik személy (a kifizetõ) vonja le és fizeti be az

adóhatósághoz. Az Art. 19. §-a az eddigi helyzetnek megfelelõen csak a

személyi jövedelemadó szempontjából rendezte a kifizetõ és a magánszemély

kapcsolatát. A Javaslat az inkonzisztencia kialakulásának megelõzése érdekében

a kifizetõi minõséget kiterjeszti más személyekre is. Az adózás rendjérõl

szóló törvényben a személy gyûjtõfogalom, magában foglalja a magánszemély

mellett a jogi személyiséggel rendelkezõ, illetve nem rendelkezõ szervezeteket

is.

5. §-hoz

A Javaslat az adózók és az adóhatóságok adminisztrációs terheinek csökkentése

érdekében mentesíti az éves összesítõ bevallás benyújtási kötelezettség

teljesítése alól azt a magánszemélyt is, aki nem vállalkozó és általános

forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, de az év során költségvetési

támogatást vett igénybe. A hatályos szabályozás szerint ugyanis jellemzõen

azok a mezõgazdasági termelést folytató személyek, akik kizárólag termelési

támogatás igénybevétele révén válnak az adóhatóság ügyfeleivé, valamennyi

adónemben éves adóbevallás benyújtására kötelezettek, függetlenül attól, hogy

adófizetési kötelezettségük volt-e az adóév során, vagy sem. A Javaslat e

felesleges, az adóhatóságnak is csak költséget okozó elõírás alól mentesíti az

adózót.

6. §-hoz

A Javaslat részben a 3. §-ban foglaltakkal összefüggésben, illetõleg az új

társasági adó elõírásai következtében kiegészíti az Art. 23. § (3) bekezdését

a soron kívüli adóbevallási kötelezettség új eseteivel. A vállalkozási

tevékenységüket megszüntetõ, illetve hatósági elõírások következtében erre

kényszerülõ adózókat az adóhatóság törli nyilvántartási rendszerébõl. Az

adókötelezettség megszûnése kiváltja, hogy a tevékenységet lezáró adóbevallást

ezek az adózók benyújtsák az adóhatósághoz.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szélesíti azoknak az

eseteknek a körét, amelyekben az adózók nem a számviteli törvény szerinti

beszámoló, hanem a könyvviteli zárlat alapján készítik el bevallásaikat, és

csak késõbb az alakulást, átalakulást "szentesítõ" cégbírósági végzés jogerõre

emelkedését követõen készítenek beszámolót és tudják megállapítani végleges

jelleggel az adójukat. A társasági adóról szóló törvény az adózókat a két

bevallásban megállapított adókülönbözet bevallására kötelezi. Az adózás

rendjérõl szóló törvény a beszámolókészítés számviteli törvényben

megállapított határidejéhez köti a soronkívüli adóbevallásra elõírt 30 napos

határidõt.

7. §-hoz

Az 1996. évi LX. törvény a köztartozások eredményesebb végrehajtása érdekében

egyebek között módosította az adózás rendjérõl szóló törvénynek a

tartozásátvállalást, kezességvállalást szabályozó 26. §-át. A módosítás

konkrét törvényi tényállás nélkül is két adózó nyilatkozata alapján az

adóhatóság jóváhagyásával teszi lehetõvé az adótartozásért a

kezességvállalást, illetõleg azt, hogy az egyik adózó vállalja más adózó

adótartozásának a megfizetését. Még az adóhatóság kellõ gondossága mellett sem

zárható ki, hogy az eljáró hatóság alkalmazottját megtévesszék és olyan

személyre szálljon át az adó megfizetésének kötelezettsége, aki azt

teljesíteni nem tudja és vagyonából az adótartozás nem is végrehajtható. Az

ilyen törekvések megelõzése érdekében a Javaslat kiegészíti az Art. 26. §-át

egy új (3) bekezdéssel, mely szerint, ha az adótartozást magára vállaló

személy az esedékességkor a fizetési kötelezettséget nem teljesíti, úgy azt az

adóhatóság az eredetileg kötelezett személytõl - mint sortartó kezestõl -

követelheti, mert a tartozás átvállalásához csak abban az esetben járulhat

hozzá, ha az eredeti kötelezett a tartozásáért kezességet vállal.

8. §-hoz

A Javaslat, ugyancsak a költségvetés bevételi érdekeit szem elõtt tartva

megváltoztatja a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó speciális - 15

napos - határidõt. Az új szabály a költségvetési támogatás kiutalási

határidejét az adóvisszatérítés, adóvisszaigénylés teljesítésére megállapított

30 nappal azonosan határozza meg. Ezzel a Javaslat lényegesen növeli az

elõzetes ellenõrzésre fordítható idõt, és így javítja annak az esélyét, hogy

az adóhatóság felfedje a jogosulatlanul elõterjesztett támogatás iránti

igényeket.

9. §-hoz

A készpénzforgalom csökkentése érdekében a Javaslat kiegészíti az Art. 28. §-

ának (1) bekezdését, amely az egyes adófizetésre kötelezett adózók

csoportjaira eltérõen megállapított adómegfizetési módokat szabályozza. A

bankszámla vezetésére nem kötelezett adózók is lehetõséget kapnak arra, hogy a

pénzintézetnél vezetett folyószámlájukról átutalási megbízással, majd késõbb -

ha az adóhatóság a feltételeket megteremti - akár bankkártyával is

rendezhessék adótartozásaikat.

10. §-hoz

A Javaslat a társasági adótörvényhez igazítva megváltoztatja az adóelõleg

fizetésre vonatkozó általános rendelkezéseket. A társasági adóelõleget ezentúl

önadózás útján kell az adózónak megállapítani, majd az éves bevallásában

feltüntetni és ennek megfelelõen kell vagy havonta, vagy negyedévenként a

befizetést teljesíteni. Így az elõlegkivetés intézménye csak a helyi adók két

adóneménél marad fenn. A változtatással lényegesen csökken az adóhatóság

adminisztrációs terhe és a százezres nagyságrendben eddig postázott fizetési

meghagyások elmaradásával jelentõs lesz a költségmegtakarítás is.

11. §-hoz

A Javaslat kiterjeszti az adóhatóság számára biztosított visszatartási jog

gyakorlásának lehetõségét. A hatályos szabályozás szerint az adóhatóság az

adózót megilletõ költségvetési támogatást visszatarthatja, ha az adózónak

általa nyilvántartott adótartozása van. A visszatartásról rendelkezõ határozat

jogerõre emelkedésével a költségvetési támogatás összegéig az adótartozás

megfizetettnek minõsül.

A Javaslat szerint a költségvetési támogatás igénylésekor az adózónak

nyilatkoznia kell arról, hogy más adóhatóságnál, vámhatóságnál,

társadalombiztosítási szervnél van-e és milyen összegû tartozása. Az

adóhatóság a költségvetési támogatást ezen tartozások fedezeteként tartja

vissza és utalja át a tartozást nyilvántartó szerv számára. Kivételesen

mellõzhetõ a visszatartási jog gyakorlása, ha a költségvetési támogatás

elmaradása az adózó gazdasági tevékenységének folytatását ellehetetlenítené. A

Javaslat szerinti megoldással megszûnik az az ellentmondásos helyzet, mely

szerint olyan adózók is részesülnek támogatásban, akik egyéb közteherviselési

kötelezettségüknek sem tesznek eleget.

A Javaslat kiegészíti az Art. elszámolási szabályát egy új (7) bekezdéssel és

rendezi az adóhatóság számlájára téves befizetéssel, átutalásokkal bekerülõ

összegek sorsát is. A Javaslat visszaállítja a korábbi szabályt, amely

tiltotta, hogy az adóhatóság a késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot

számítson fel. A "pótlékos pótlék" intézményének megszüntetése szükségtelenné

teszi, hogy az adóhatóság az adófolyószámla egyenlegérõl határozatnak minõsülõ

fizetési értesítést bocsásson ki. A Javaslat az erre vonatkozó szabályok

módosításával egyszerû, évenként meghatározott idõben teljesítendõ értesítési

kötelezettséget ír elõ az adóhatóság számára.

12. §-hoz

Az Art. hatályos 42. §-ának (1) bekezdése az önellenõrzés lehetõségét

lényegében tárgyi korlátozás nélkül engedi meg az önadózóknak. Ennek

eredményeként jelenleg már az adóhatóság által kezelhetetlen mennyiségû

önellenõrzést végeznek évente. A félmilliós nagyságrendû bevallás-korrekció

jelentõs részben visszaél a szabályozás adta tág lehetõségekkel, és nem ritkán

likviditási zavarok áthidalására, korábban befizetett adók visszaszerzésére

használják fel. Minthogy az ismételt önellenõrzés sem tilos a hatályos

szabályozás szerint, az ilyen "légbõl kapott" önellenõrzéseket újabbak

követik, amelyekkel az adózók visszafizetik a költségvetésnek a korábban

"hitelezett" összeget. Az sem helyes, hogy a szabályozás - a korábbi tévedések

kiigazításán túl - megengedi a célszerûségi megfontolásból elvégzett

önellenõrzést, amellyel az adózó utóbb akár több év elteltével is

megváltoztathatja például költségelszámolási rendjét vagy megváltoztatja

alternatív kedvezmények igénybevétele során hozott döntését.

Ahhoz, hogy az önellenõrzés eredeti funkcióját töltse be, a Javaslat tárgyi

korlátként csak arra az esetre engedi meg az önellenõrzést, ha az adózó adóját

vagy költségvetési támogatását a jogszabály rendelkezésétõl eltérõen

állapította meg (jogban való tévedés), vagy az adómegállapítás során vétett

számítási vagy más hiba folytán a bevallás a hibás. Ezzel, valamint az

önellenõrzéssel összefüggõ jogkövetkezmény megváltoztatásával lényegesen

kevesebb önellenõrzésre lehet majd számítani és így jelentõsen nõhet az

adóhatósági ellenõrzés alá vont önellenõrzések aránya is.

13. §-hoz

A személyi jövedelemadó fizetésre kötelezett magánszemélyek között igen magas

arányt képviselnek azok, akik kifizetõtõl és munkáltatótól szereznek

adóköteles jövedelmet. A kötelezettségteljesítés ellenõrizhetõsége érdekében

az Art. széles körben írja elõ a különbözõ szervezetek és hatóságok számára

olyan kontroll információk szolgáltatását, amelyek feldolgozása révén az

adózók kötelezettségteljesítése a hivatali helyiségben, egyszerûsített eljárás

keretében megoldható. Ennek jelenleg legfõbb akadálya az, hogy az adóhatóság

nem rendelkezik információkkal arról, hogy a legkülönbözõbb jogcímeken

igénybevett adókedvezmények mögött valóságos gazdasági események (befektetés,

biztosítási díj befizetése) húzódnak-e meg vagy sem. Az adókedvezményre

jogosító igazolások ugyanis a jelenlegi rendszerben az adózóknál találhatók

meg, így még egyszerûsített ellenõrzés esetében is kénytelen az adóhatóság

közvetlen személyes kapcsolatba lépni az adózókkal, ami az eljárást lassúvá,

az adózónak is kényelmetlenné és költségessé teszi.

Ennek megszüntetése érdekében a Javaslat kiterjeszti az adatszolgáltatási

kötelezettséget azokra a szervezetekre is, amelyek jövedelemadó kedvezmény

igénybevételére jogosító igazolást bocsátottak ki. Ezen adatok feldolgozását

követõen az adóhatóság elõtt megnyílik az út, hogy csak azokat vonja tényleges

ellenõrzés alá, akiknél a bevallás adókedvezményre vonatkozó bejegyzéseit a

szolgáltatott adatok nem támasztják alá.

14-15. §-hoz

Három ponton indokolt az Art. adótitokra vonatkozó rendelkezéseinek a

kiegészítése. Az általános forgalmi adó ellenõrzések tapasztalatai szerint

még mindig rendkívül sok olyan számla, számlát helyettesítõ okmány található

az ellenõrzött adóalanyoknál, amelynek kiállítója adóalanyként nem szerepel az

adóhatóság nyilvántartásában. Sok esetben ezeken az okiratokon valótlan

adószámokat tüntetnek fel, de igen gyakran elõfordul, hogy más adózók

adószámát adják meg saját adószámukként. Elsõsorban az elõzetes vizsgálatok

alkalmasak az ilyen okiratok kiszûrésére. Az adózók ilyen esetben azzal

védekeznek, hogy a teljesítést tanúsító számla tartalmáért nem az azt

felhasználó, hanem az azt kiállító felel, és a vevõ vagy a szolgáltatást

igénybe vevõ nincs abban a helyzetben, hogy a számla kötelezõ tartalmi

elemeiként szereplõ adatok valóságos voltáról meggyõzõdhessen.

A Javaslat ezért kimondja, hogy nem minõsül az adótitok sérelmének, ha az

adóhatóság a vállalkozási tevékenységet folytató adózó legalapvetõbb azonosító

adatait közli más olyan adózóval, akinek ezekre az adatokra adókötelezettsége

jogszerû teljesítéséhez van szüksége.

Régóta folyik vita a Központi Statisztikai Hivatal és a gazdasági kamarák

adatigényének kielégítésérõl. A Statisztikai Hivatalnak a vállalkozók alapvetõ

azonosító adataira a statisztikai törvényben meghatározott feladatainak

ellátásához van szüksége. A kamarák tagnyilvántartásuk létrehozásához és

megbízható kiegészítéséhez igénylik az adóhatóság meghatározott adatait. A

Javaslat lehetõvé teszi, hogy a vállalkozási tevékenységet folytató adózó

nevét (elnevezését), székhelyét, telephelyét, adószámát az adóhatóság állami

szervnek, köztestületnek kiadhatja, ha erre e szerveknek törvényben

meghatározott feladataik ellátásához van szüksége.

A vámtörvény, mely 1996. április 1-jén lépett hatályba kivonta az Art. tárgyi

hatálya alól a termékimportot terhelõ adókat és hatályon kívül helyezte a

megállapításukkal összefüggõ speciális rendelkezéseket. E szabályok az eljáró

vámhatóságokat ezekben az ügyekben adóhatósággá minõsítették, így az állami

adóhatóság és a vámhatóságok között ezen ügyekben az adatátadást és a

kommunikációt az Art. 47. §-ának (3) bekezdése biztosította. A vámtörvény

hatálybalépésével a termékimportra vonatkozó szabályozás is megváltozott,

ezért csak kiterjesztõ jogértelmezéssel lehetne magyarázni, hogy az állami

adóhatóság termékimportot terhelõ adóügyekben adatokat ad át az õt megkeresõ

vámhatóságnak. A Javaslat az egyértelmû jogi helyzet megteremtése érdekében

szövegpontosító kiegészítéseket tesz az Art. 47. §-ának (3) bekezdésébe és így

világossá válik, hogy az adóhatóság más adóhatóság mellett a vámhatóságnak is

jogosult egyébként adótitoknak minõsülõ adatok átadására, ha ezzel vámteher

megállapítását, illetõleg a megállapított vámtartozás behajthatóságának

ellenõrzését teszi lehetõvé.

1995-ben gondot okozott, hogy az államháztartásról szóló törvény

felhatalmazása alapján létrehozott Kormányzati Ellenõrzési Iroda nem jogosult

az adótitok körébe esõ adatok megismerésére, és így nem tudja a törvényben

meghatározott feladatait teljes körben ellátni, ezek között ugyanis szerepel a

közpénzek beszedésének és felhasználásának ellenõrzése is. A módosítás

eredményeként a Kormányzati Ellenõrzési Iroda hozzájuthat adóadatokhoz, ha

arra feladatai ellátása érdekében van szüksége.

16-17. §-hoz

Az 1995. évi Art. módosítás során a törvény (1995. évi CX. tv.) felhatalmazta

a Kormányt, hogy 1996. december 31-ig az állami adóhatóságra vonatkozóan a

törvénytõl eltérõ hatásköri és illetékességi szabályokat állapítson meg. A

felhatalmazást akkor az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal fõvárosi

szervének küszöbön álló átalakítása indokolta. Az átszervezés a Kormány

rendeletében meghatározottak szerint megtörtént, így az új szervezeti egységek

hatáskörét és illetékességi területét a Javaslat megállapítja.

A Javaslat az új szabályoknak az Art.-be illesztésével egyidejûleg kisebb

pontosításokat is végrehajt. Az illetékességre vonatkozó szabályokból elhagy

olyan szabályokat, melyek a jogfejlõdés következtében túlhaladottakká válnak,

mint például a vámszabadterületi társaságokra vonatkozó speciális

rendelkezést, illetõleg hiánypótlásként kizárólagos illetékességet állapít meg

azokra a külföldi személyekre, melyek a Magyar Köztársaság területén sem

székhellyel, sem telephellyel, sem állandó vagy ideiglenes lakóhellyel nem

rendelkeznek, de magyarországi bevételük, jövedelmük után õket (azokat)

Magyarországon adókötelezettség terheli.

Az illetékeztetési hatáskört a hatályos szabályozás - a helyi önkormányzatok

és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális

alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl szóló 1991. évi XX. törvény

141-142. §-ai - a fõvárosban a fõjegyzõhöz, a megyében a megyei jogú város

jegyzõjéhez telepítik. Az illetékbevétel a mindenkori költségvetési törvény

rendelkezései szerint megosztott bevétel, részesedik belõle a megállapító

városi önkormányzat, a megyei önkormányzat és a központi költségvetés is. E

szabályozás több tekintetben ellentmondásos. Egyfelõl a megyei jogú város

jegyzõjének illetékessége illeték ügyben az egész megyére kiterjed, másfelõl a

feladat ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek színvonala -

tekintettel arra, hogy ezeket a megyei jogú város biztosítja - rendkívül

eltérõ képet nyújt az ország különbözõ területein.

Az ellentmondás feloldása érdekében a Javaslat a többi adóhatósági hatáskörhöz

hasonlóan az Art.-be építi a hatásköri szabályokat, és az illetékhivatali

feladatok ellátását a területi jellegnek megfelelõen megyékben a megyei

önkormányzat fõjegyzõjéhez, a fõvárosban pedig változatlanul a fõvárosi

önkormányzat fõjegyzõjéhez telepíti. Figyelemmel arra, hogy számos jogszabály

utal az illetékhivatal elnevezésre, ezért a Javaslat e megnevezést a

továbbiakban is megõrzi. A hatáskör áttelepítéssel megteremtõdik az összhang a

bevételekbõl való részesedés és a feladatellátás finanszírozása között is,

figyelemmel arra, hogy a beszedett illeték bevételbõl a megyei önkormányzat

részesedik a legnagyobb arányban. A Javaslat egyidejûleg a hatásköri törvény

említett 141-142. §-ait hatályon kívül helyezi.

18. §-hoz

Az Art. 53. §-ának (4) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amelyeknél az

adóhatóságnak kötelezõ az ellenõrzést lefolytatni. A törvény ugyan ezen

ellenõrzések lefolytatására nem állapít meg szoros határidõt, de a

vállalkozások tömeges megszûnése, újrakezdése és ismételt megszûnése

gyakorlatilag teljesíthetetlen feladatot jelent az adóhatóság számára. A több

százezerre duzzadt "ellenõrzési hátralék" olyan választás elé állítja az

állami adóhatóságot, amelyben nem hozhat jó döntést. Amennyiben a megszûnõ

vállalkozások ellenõrzését elhanyagolja, megsérti a törvényt, ha pedig az

ellenõrzési kapacitásokat ezekre fordítja, akkor épp a mûködõ, költségvetési

szempontból igazán érdekes vállalkozásokra nem marad kapacitás. A Javaslat

ezért a kötelezõ ellenõrzést csak a felszámolással, illetõleg végelszámolással

történõ megszûnésekre korlátozza azzal, hogy a tevékenységüket más módon

megszüntetõ adózók - jellemzõen egyéni vállalkozók -, illetõleg a

jogutódlással történõ megszûnések esetén, az ellenõrzésre azokban az esetekben

kötelezõ sort keríteni, ha errõl az állami adóhatóság vezetõje rendelkezik.

19. §-hoz

A hatályos Art. szerint helyszíni ellenõrzést - a próbavásárlás kivételével -

csak az ellenõrzésre kijelölt adózó nevét (elnevezését), azonosító adatait is

tartalmazó megbízólevél felmutatását követõen lehet végezni. A próbavásárlás

esetében is szükség van névre szóló megbízólevélre, de ezt a dolog

természetébõl fakadóan az ellenõr csak a vásárlást követõen mutatja fel. E

szabályozásból következõen az adóhatóság alkalmazottai által a mindennapi élet

során tapasztalt adózói- vagy más jogsértések nem tárhatók fel, mert az

adóellenõr az adott pillanatban nem rendelkezik az adózóra vonatkozó konkrét

megbízólevéllel.

Az ellenõrzés eredményességének fokozása és az informáltság javítása érdekében

szükséges az adótisztviselõk meghatározott körét ún. általános megbízólevéllel

felruházni, amelynek alapján jogosultakká válnak elõre meg nem határozott

adózók esetében is tapasztalataik jegyzõkönyvezésére. A Javaslat szigorúan

körülhatárolja, hogy az általános megbízólevéllel milyen ellenõrzési

cselekményeket lehet végezni és az ellenõrzés eredményérõl milyen módon kell

az ellenõrnek jegyzõkönyvet készítenie és azt az általános szabályok szerint

az adózóval ismertetnie.

Az általános megbízólevélre vonatkozó speciális szabályokat az Art. új 56/A.

§-ában állapítja meg és garanciaként kimondja, hogy az e paragrafusban

említett sajátosságoktól eltekintve az általános érvényû megbízólevéllel

lefolytatott ellenõrzésekre egyebekben az Art. VI. fejezetében foglalt

szabályokat kell alkalmazni.

20. §-hoz

Az 1995. évi törvénymódosítás átalakította az Art. 60. §-át, amely az adó

alapjának becsléssel történõ megállapítását szabályozza. A törvénymódosítás

során kikerült a szabályok közül az adóalap becsléssel történõ

megállapításának az a speciális módszere, amikor az adóhatóság az adózó

kiemelkedõ vagyongyarapodását vizsgálja abból a szempontból, hogy annak

forrása lehetett-e adózott, vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett

jövedelem.

A közteherviselés arányosságának biztosítása érdekében szükség van az

eltitkolt jövedelem utólagos adóztatására, ha az ismert jövedelem nagyságánál

fogva nem lehetett a vagyongyarapodás forrása, mert a megszerzett vagyon

értéke és az adóhatóság által bizonyítottan más célra elköltött adózói

jövedelem a jövedelemfedezetet lényegesen meghaladja.

A Javaslat az elõbbiekben említett célok érdekében kiegészíti az Art.-t. A

szabályok közé építi a vagyonosodási vizsgálatnak nevezhetõ adóellenõrzési

módot. Minthogy a vagyongyarapodás forrásaként feltárt, eltitkolt jövedelemrõl

nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az az adómegállapításhoz való

jog elévülési idején belül mely év, évek adóalapja jogszerûtlen

"megrövidítésének" eredménye, ezért a Javaslat az egyes években hatályos

törvényekben meghatározott adómértékkel rendeli az adómegállapítást.

Garanciális okból a Javaslat lehetõvé teszi, hogy az adózó a bevallott

adóalaptól való eltérést hitelt érdemlõen igazolhassa. A becslést az

ellenõrzési eljárás keretében az általános szabályok szerint folytatja le az

adóhatóság, így az Art. ellenõrzési fejezetében foglalt adózói jogok ennél az

adóvizsgálatnál is gyakorolhatók.

21. §-hoz

A Javaslat 11. §-ának indokolásánál már említett okból visszaáll a késedelmi

pótlék utáni pótlékszámítás tilalma.

Az eredményes végrehajtás egyik alapfeltétele, hogy az adóhatóság

folyószámlarendszere gyorsan és megbízhatóan mutassa az adózó tartozását. Ezt

jelentõsen megnehezíti a pótlék pótlékolásának intézménye, különösen akkor, ha

utóbb önellenõrzés, vagy hatósági adómegállapítás hatására megváltozik a

tõketartozás összege, és az egész késedelmi pótlékszámítást, valamint annak

tõkésítését meg kell ismételni.

A pótléktartozásnak adótartozássá változtatása olyan anomáliák forrása is,

hogy a tõketartozás megszûnése megfizetés vagy elévülés következtében nincs

hatással a már tõkésített, pótlékalapnak minõsített tartozásra, amely így

önálló életet élve, hólabdaszerûen tovább növekszik.

Az adóhatóságok és az adózók kapcsolatát lényegesen javíthatja egy egyszerûbb,

könnyebben áttekinthetõ elszámolási rend, amelybe nem illeszthetõ be a

"pótlékos-pótlék", ezért ezt a Javaslat az Art. 67. § (2) bekezdésének

kiegészítésével megszünteti.

22-23. §-hoz

Az önellenõrzés jogintézményének - a törvény eredeti céljának megfelelõ -

visszaállítása érdekében a Javaslat 12. §-ánál tárgyalt korlátozás érvényre

juttatása érdekében indokolt az önellenõrzés jogkövetkezményeinek korrekciója

is. A Javaslat az ugyanazt az adóbevallást érintõ ismételt önellenõrzés esetén

az önellenõrzési pótlékot 50%-kal emelt mértékben állapítja meg, nehezítve

ezzel az indokolatlan vagy quasi hitelezési célú önellenõrzéseket.

Az önellenõrzésre vonatkozó szabályozás változásával összefüggésben indokolt

az önellenõrzési pótlék mérséklésére vonatkozó hatályos szabályozás

változtatása is. A hatályos szabályok szerint szabályszerûen befejezettnek az

önellenõrzés csak akkor tekinthetõ, ha az adózó annak minden elemét (feltárás,

nyilvántartásba vétel, bevallás, adó- és pótlékbefizetés) teljesítette. Ez a

megoldás a költségvetés bevételi érdekeit védi, azonban lehetetlen helyzetbe

hozza azokat az adózókat, akik megállapítják, hogy korábbi adóbevallásukban

tévedtek, és be is vallanák a többletkötelezettségüket, de - mert likviditási

helyzetük miatt az adó és a pótlék megfizetésére nem rendelkeznek fedezettel -

önellenõrzésüket az adóhatóság nem fogadja el és terhükre hátrányosabb

jogkövetkezmények mellett adóhiányt állapít meg, jóllehet az eltérést az adózó

tárta fel. Ezért a Javaslat változtatni kíván azon a szabályozási megoldáson,

hogy csak az önellenõrzési pótlék megfizetésével mentesül az adózó az egyéb

adójogi jogkövetkezmény alól. Ennek megfelelõen az önellenõrzési pótlék

mérséklésére akkor kerülhet sor, ha az adózó azt bizonyítja, hogy õ, valamint

eljáró alkalmazottja, képviselõje azzal a gondossággal járt el, amely

általában elvárható. A pótlékmérséklés tehát az adózó magatartásában

megnyilvánuló felróhatóság függvénye és független attól, hogy az adózó a

felszámított önellenõrzési pótlékot megfizette-e vagy sem.

A Javaslat az elõzõeknek megfelelõen átalakítva az Art. 71. §-át, az

önellenõrzés bevallására helyezi a hangsúlyt, mert ennek teljesülése mentesíti

az adózót a adóbírság és a mulasztási bírság alól. Ha pedig a feltárt

adókülönbözetet és a felszámított adópótlékot meg is fizeti, akkor mentesül a

késedelmi pótlék viselésének terhe alól is.

24. §-hoz

A hatályos Art. 72. §-ának (1) bekezdése adóbírsággal sújtja azt az adózót,

aki jogosulatlan költségvetési támogatásra irányuló igénylést vagy bevallást

nyújt be akkor is, ha a jogosulatlanságot az adóhatóság az elõzetes ellenõrzés

során feltárta és így a támogatás kiutalását megtagadta. A jogértelmezési

gyakorlat szerint a hatályos törvényszöveg nem alkalmazható arra az esetre, ha

az adózó önellenõrzéssel, vagy jogosulatlan adókedvezmény igénybevételével

például a személyi jövedelemadónál érvényesít adóvisszatérítési igényt. Ezért

ez esetben, a hibás bevallásért az adóhatóság nem adóbírságot, hanem csak

mulasztási bírságot szabhat ki. Az utóbbi években a költségvetést megkárosító

adózói magatartások a jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatások,

illetõleg jogosulatlan áfa-visszaigénylések mellett gyakran a személyi

jövedelemadó bevallásokba beállított jogtalan adókedvezmények hatásaként

kimutatott adóvisszatérítések benyújtásában nyilvánulnak meg. Szükség van a

jogkövetkezmény alkalmazásának lehetõségét kiterjeszteni ez utóbbiakra is.

Ezért a Javaslat kiegészíti a bírságolás lehetõségét arra az esetre is, ha a

jogosulatlan adóvisszatérítési kérelmet az adóhatóság elõzetes ellenõrzés

alapján elutasítja.

25. §-hoz

Az Art. 74. §-a tartalmazza azokat a magatartásokat, jellemzõen valamely

részadókötelezettség elmulasztását, vagy nem jogszerû teljesítését, amelyek

jogkövetkezményeként a törvény mulasztási bírság megállapítására jogosítja az

adóhatóságot. A Javaslat két módosítást, illetõleg kiegészítést épít a

hatályos szabályok közé.

Az elsõ módosítás az ellenõrzést akadályozó adózói magatartásokat tömöríti,

illetõleg az eddig is szankcionált adózói hibákat akkor rendeli büntetni, ha

azok eredményeként kimutatható az adóhatóság ellenõrzési tevékenységének

megnehezítése. A Javaslat változatlanul 100 ezer, illetõleg 200 ezer forintos

felsõ határral megállapított bírság tétel alá von egy új cselekményt, a

kiszélesített költségvetési támogatás visszatartási jog gyakorlásához elõírt

adózói nyilatkozattétel elmulasztását, vagy valótlan tartalmú nyilatkozat

tételét. Erre nyilvánvalóan azért van szükség, mert ennek hiányában a

költségvetési támogatás, vagy az adóvisszatérítés igénylõi nyilatkozataikat

kellõ körültekintés nélkül, vagy szándékosan nem a valóságos tartozásaikról

tennék meg. Évrõl évre elõfordul, hogy az adózók valamely adóelõny végleges,

vagy átmeneti megszerzése érdekében megsértik az egyes anyagi adótörvényekben

elõírt különféle eljárási kötelezettségeiket. Az Art. jogkövetkezmény-

rendszere ezeket eddig nem fogta át hiánytalanul.

Nem zárható ki a jövõre nézve sem, hogy speciális kérdésekben az anyagi jogi

törvények írjanak elõ valamely alaki jellegû kötelezettséget. (Pl. a személyi

jövedelemadó törvény elõírja, hogy az adózó az adójóváírás intézményével

kapcsolatban nyilatkozatot tegyen, vagy a kifizetõtõl származó önálló

tevékenységre tekintettel teljesített kifizetések felvételekor nyilatkozzon,

hogy tételes költségelszámolást, vagy diktált rezsit alkalmaz költségeinek

elszámolásakor.) Az ilyen jellegû, elõre meg nem határozható esetekben is

elõfordul, hogy az adózók nem a törvény szerint teljesítik kötelezettségeiket.

Ezért a mulasztási bírság tényállásokat szükséges kiegészíteni egy

kerettényállással, amely az adót, költségvetési támogatást megállapító

törvényekben elõírt kötelezettségek megszegõit rendeli büntetni. A bírság

felsõ határai a Javaslat szerint ez esetben is differenciáltak aszerint, hogy

a jogsértést magánszemély, vagy más adózó követi-e el.

26. §-hoz

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevételek eltitkolása érdekében az adózók

rendkívül nagy hányada nem tesz eleget számla-, egyszerûsített számla-,

valamint nyugtaadási kötelezettségének. Az ezzel kapcsolatban alkalmazható

adóhatósági intézkedést az Art. 74/B. §-a tartalmazza.

A jogsértõ magatartások eredményesebb visszaszorítása érdekében a Javaslat

szigorítja a jogkövetkezmény jellegû adóhatósági intézkedést, illetõleg

egyértelmûbbé teszi az alkalmazás feltételeit.

A hatályos szabályozás szerint akkor kerülhet sor üzlet, mûhely, telephely

stb. lezárására, ha két éven belül negyedik alkalommal "éri tetten" az adózót

az adóhatóság. A Javaslat az üzletbezárás lehetõségét az egy éven belüli

ismétlõdéshez köti, majd a második alkalmat követõ - idõben nem korlátozott -

újabb elkövetés már kiváltja a hosszabb tartamra történõ bezárás elrendelését.

A lezárás idõintervallumát ugyanakkor megduplázza a Javaslat. Ezzel olyan

kockázatot vállal a számlát, nyugtát nem adó adózó, amely már nem áll arányban

az eltitkolással elérhetõ adómegtakarítással, figyelemmel arra is, hogy a

vállalkozókra vonatkozó jövedelemadó elõírások jelentõsen mérséklik az adózók

adóterhét. A módosítás alapján folytatott ellenõrzések hatására a bevétel

eltitkolásának visszaszorulása várható, amely alapfeltétele a reálisabb

adóalapok megállapításának.

27. §-hoz

Eltérõ szabályozás hiányában, az adóigazgatási eljárásban is az

államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe.)

rendelkezései az irányadóak. Az Áe.-nek a képviseletre vonatkozó elõírásai

nem minden tekintetben elégítik ki az adóigazgatási eljárás - az adózó

alkotmányos alapjogait korlátozó jellegébõl fakadó - garanciális igényeit. Az

Áe. ugyanis nem szabályozza, hogy meghatalmazottként ki járhat el az ügyben. A

tapasztalatok szerint indokolt annak törvényi meghatározása, hogy ki lehet

meghatalmazott, és milyen alaki követelményeket kell a meghatalmazásnak

kielégítenie.

A Javaslat által az Art. 76. §-ába épített új szabály szerint a nem

személyesen eljáró magánszemély képviseletére - törvényes képviselõjén kívül -

más nagykorú személy is jogosult, de csak akkor, ha közokiratban, vagy teljes

bizonyító erejû magánokiratban foglalt meghatalmazással rendelkezik. Emellett

képviseletet olyan szervek, intézmények láthatnak el, amelyek szakszerûsége -

mûködésük állami felügyelete következtében - biztosított. Ezzel elejét lehet

venni annak, hogy különbözõ, nem képviselet ellátására alakult szervezetek,

lezárt adóügyekben is, a korábbi indokokat ismétlõ beadványokkal bombázzák a

hatóságokat.

28. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint külföldi személy adófizetési

kötelezettségét megállapító határozatot, illetõleg egyéb intézkedést az Áe.

szabályaitól eltérõen nem a Külügyminisztérium útján, hanem a pénzügyminiszter

által kijelölt szerv útján kell közölni az adózóval. Ez az elõírás,

figyelemmel arra, hogy a munka ellenértéke a költségvetést terheli, nem felel

meg a közbeszerzésrõl szóló törvény elõírásainak.

Ezért a Javaslat a kijelölést a közbeszerzési eljárás lefolytatásához köti és

kimondja, hogy az ellenérték az így beszedett adónak milyen hányada lehet. A

kijelölt szerv tevékenysége természetesen nem korlátozható a kiküldésre,

ugyanakkor magyar hatóság nem hatalmazható fel arra, hogy külföldön eljárási

cselekményeket foganatosítson. A Javaslat szerint a közbeszerzési eljárás

nyertese - valamely gazdasági társaság - külföldön a határozat érvényre

juttatása érdekében, jellemzõen külföldi jogi irodát, követelés behajtó

szervezetet keres meg, és bíz meg a feladat végrehajtásával. A beszedett

összeg meghatározott hányada fedezi a beszedés összes belföldön és külföldön

felmerült költségét.

29. §-hoz

A hatályos törvényi elõírás adóbevallás benyújtására kötelezi azt a külföldi

adózót, aki (amely) belföldön sem telephellyel, sem lakóhellyel, szokásos

tartózkodási hellyel nem rendelkezik és az adóév végét megelõzõen végleges

jelleggel hagyja el az ország területét. Ennek végrehajtása a gyakorlatban

gondot okoz, mert pl. nem állnak még rendelkezésre a társasági adó, illetõleg

a személyi jövedelemadó nyomtatványok. Ezért a Javaslat kiegészíti az Art. 80.

§-ában szabályozott soron kívüli adómegállapítás eseteit, és az adózó

bejelentési kötelezettsége alapján az adóhatóságra rója az adómegállapítás

feladatát és felelõsségét.

30. §-hoz

1996. január 1-jétõl hatályos az Art. 80/A §-a, amely a feltételes

adómegállapítást szabályozza. A jogintézmény alkalmazásának tapasztalatai

indokolják a törvényben meghatározott feltételrendszer pontosítását. A

Javaslat egyfelõl lényeges kérdésekrõl nyilatkozattételre kötelezi az adózót,

más oldalról további eseteket állapít meg, amelyek kizárják a feltételes

adómegállapítást. Az adómegállapításra alkalmatlan kérelmek elbírálása is

tetemes munkát jelent az ezzel foglalkozó apparátus számára. Ezért nem

indokolt az egész díj visszaadása, ha a feltételes adómegállapítás a

kérelmezõnek felróható okból hiúsul meg.

31. §-hoz

Az Art. adómérséklésre vonatkozó rendelkezése csak a magánszemély adózó

részére engedélyezi az adótartozás mérséklését, elengedését, ha annak

megfizetése létfeltételeit veszélyeztetné. A hatályos szabályozás csak az

állami adóhatóság számára tiltja meg, hogy a magánszemélyeken kívül más

személyek adótartozását - ide nem értve a bírságot és a pótlékot - mérsékelje,

vagy elengedje.

Jogbizonytalanság van a tekintetben, hogy - a helyi adók és az illetékek

kivételével - a központi elhatározású adók esetében, melyet az önkormányzati

adóhatóság érvényesít, van-e lehetõsége az adóhatóságnak, hogy a

magánszemélyeken kívül más személyek adótartozását mérsékelje. A szabályozási

következetlenséget a Javaslat az Art. 82. §-ának módosításával szünteti meg

világossá téve, hogy a magánszemélyeken kívül más adózók adótartozását sem az

állami, sem pedig az önkormányzati adóhatóság nem mérsékelheti.

32. §-hoz

Az adóigazgatási eljárás jogorvoslati rendjében rendkívüli jogorvoslati

eszközként szerepel a felettes szerv felügyeleti intézkedése, amellyel

hivatalból vagy kérelemre köteles az irányítása alatt álló adóhatóság jogsértõ

határozatát megváltoztatni vagy megsemmisíteni, illetõleg a hallgató

adóhatóságot az eljárás lefolytatására utasítani. A kérelemre is indítható

eljárás lehetõségével az adózó gyakorlatilag megkettõzi a jogorvoslati utat. A

közigazgatási határozat ellen a keresetlevél benyújtására nyitvaálló határidõn

belül megindítják a felettes közigazgatási szerv, immáron harmadik fok elõtt a

felügyeleti intézkedés megtételére irányuló eljárást is. Az eljáró bíróságok

ilyen esetben - élve a Pp. adta felhatalmazás lehetõségével - az egyébként sem

gyors eljárásokat a folyamatban lévõ közigazgatási eljárásra tekintettel

felfüggesztik. Ezért figyelemmel a teljes körû és korlátlan bírói kontrollra

is, célszerû a felügyeleti intézkedés iránti beadványok elõterjesztését

korlátozni. A Javaslat az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás jogát biztosítja

az adóhatóságnak, ha még nyitva áll a "rendes" jogorvoslat lehetõségeként

adott bírósági felülvizsgálat, vagy kényelemtõl, költségkíméléstõl vezetve azt

az adózó nem vette igénybe annak ellenére, hogy a lehetõségre a figyelmét

másodfokú határozatban felhívták. Ugyancsak indokolt az érdemi vizsgálat

mellõzése azokban az esetekben is, amikor a rendes jogorvoslati úton kívüli

beadványból világosan látszik, hogy az abban felsorakoztatott "sérelmek" nem

alapozhatják meg a határozat megváltoztatását vagy megsemmisítését.

33. §-hoz

A Javaslat az Art. 87. §-ának (2) bekezdését - figyelemmel a társasági

adóelõleg fizetés rendjének megváltozására - kiegészíti. A végrehajtható

okirat gyûjtõfogalmába beépíti a fizetendõ adóelõleget tartalmazó adóbevallást

is. A társasági adóelõleget 1997. július 1-jétõl az adózók nem az éves

adóbevallásuk alapján kiadott fizetési meghagyás szerint fizetik, hanem

önadózás útján az elõzõ évrõl beadott adóbevallásukban megjelölt összegnek

megfelelõen. A végrehajtható okirat fogalmának kiegészítésére azért van

szükség, mert a fizetendõ adóelõleg teljesítésének elmaradása esetén ennek

hiányában az adóhatóság nem tehetne kényszerintézkedéseket meg nem fizetett

adóelõleg behajtása érdekében.

34. §-hoz

A hatályos jogi szabályozás szerint a fizetésképtelen adózóval szemben vagyoni

kényszer alkalmazásának van helye. A törvényben meghatározott körön kívül lévõ

bármely ingatlan, ingó vagyontárgya lefoglalható és hatósági árverés útján

értékesíthetõ. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az adófizetésre

kötelezett lefoglalt vagyontárgyai között található olyan is, amely

természetben is szolgálhatná olyan feladat ellátást, amit a központi,

illetõleg az önkormányzati költségvetésbõl kellene finanszírozni. A

végrehajtást foganatosító azonban a hatályos szabályozás szerint nem vehet

részt ajánlattevõként az árverésen. A Javaslat ezért olyan kiegészítést épít

az Art. szövegébe, amely kellõ garanciák mellett lehetõvé teszi a kötelezett

és a hatóság közötti egyezség megkötését. Ilyen esetben a felajánlott

vagyontárgy forgalmi értéken állami, illetõleg önkormányzati tulajdonba

(kezelésbe) kerül és az adótartozást a hatóság a vagyontárgy értékével

csökkenti.

35. §-hoz

Az Art. 93. §-a rendezi azokat a szabályokat, amelyek alapján az adók módjára

behajtandó köztartozásokat megállapító szervek az adóhatósághoz fordulhatnak,

hogy az helyettük adóvégrehajtási eszközök alkalmazásával szedje be az

esedékessé vált, de meg nem fizetett köztartozást. Ez a munka az önkormányzati

adóhatóságok számára meglehetõsen nagy terhet jelent és igen gyakran a

tartozások behajthatatlansága következtében "feleslegesen" terheli az

önkormányzati költségvetést is. Ezért a Javaslat felhatalmazza az

önkormányzati adóhatóságot, hogy kötelezze a behajtást kérõt az Art. 92. § (2)

bekezdésében foglalt általány jelleggel felszámítható költségek elõlegezésére.

36. §-hoz

Az adótartozások eredményesebb behajtásának egyik elõfeltétele, hogy a

tartozásállományról az adóhatóság világos és a valóságos adatokat tartalmazó

nyilvántartást vezessen. A hátralékosok jelentõs hányada olyan kisösszegû,

jellemzõen ki nem egyenlített pótléktartozásból származó összegekkel terheli a

nyilvántartásokat, amelyek tényleges behajtása többe kerülne, mint a tartozás

összege. Ezért az Art. 94. §-ának (4) bekezdése a 100 forintot meg nem haladó

tartozások nyilvántartásból való törlését teszi lehetõvé anélkül, hogy az

adóhatóság a behajtást megkísérelné. Az ár- és értékviszonyok elmozdulása

következtében indokolt az összeghatárnak 1000 forintra történõ felemelése, s

így az adóhatósági erõket ténylegesen azokra a tartozásokra lehet

koncentrálni, amelyek rentábilisan szedhetõk be.

37. §-hoz

A késedelmi pótlék pótlékolásának az utóbbi két évben alkalmazott lehetõsége

eltérítette egymástól a tõketartozás s az azután felszámított pótléktartozás

elévülési idejét. A Javaslat visszaállítja azt a tilalmat, mely szerint a

késedelmi pótlék után, az év meghatározott napjától számítottan további

késedelmi pótlékot lehetne felszámítani. Így a késedelmi pótlék nem

"tõkésedik" és mindig az eredeti tõketartozáshoz kapcsolódva folyamatosan

számítható fel. Az átmenetileg hatályos "pótlékos pótlék" szabály miatt

szükséges kimondani, hogy a késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni,

ha az adóhatóság tõkekövetelése (adó, bírság, jogosulatlanul igénybevett

költségvetési támogatás) az elévülés miatt már nem hajtható be. Ennek a

követelménynek tesz eleget a Javaslat az elévülésre vonatkozó szabályozás

kiegészítésével.

38. §-hoz

A technikai fejlõdéssel lépést tartva indokolt biztosítani a törvényi

feltételeit annak, hogy az állami adóhatóság az adózók erre felkészült

csoportjánál kialakítsa a közvetlen számítógépes kapcsolat útján teljesíthetõ

adóbevallások feltételrendszerét. Minthogy ezek alapvetõen technikai jellegû

elõírások, közzétételükre az állami adóhatóság vezetõjét hatalmazza fel a

Javaslat.

39. §-hoz

A Javaslat záró- és átmeneti rendelkezései a hatálybalépés vonatkozásában - a

visszaható szabályozás tilalmára tekintettel - kimondják, hogy a törvény

eljárási típusú rendelkezéseit a hatálybalépést megelõzõ kötelezettségek

tekintetében is alkalmazni kell, de az alkalmazandó jogkövetkezmények nem

lehetnek súlyosabbak, mint a jogsértés elkövetésekor hatályos szabályok

szerint megállapítható legmagasabb mérték. A hatálybalépést megelõzõ idõszakra

vonatkozó, de már a hatálybalépést követõen teljesítendõ kötelezettségeket

pedig az adózók a hatálybalépést megelõzõ idõszak szabályai szerint

teljesítik.

1. számú melléklethez

A törvényen belüli inkonzisztenciák kialakulásának megakadályozása érdekében

szükséges az Art. 1. sz. melléklete II/1.. pontjának korrekciója. A Javaslat

10. §-ához fûzött indokolásban említettek szerint megváltozik a társasági

adóelõleg bevallás és fizetés rendje. Ezzel összefüggésben a havi és

negyedéves adóbevallási kötelezettség általános feltételeit megállapító

rendelkezésben az eddigiekben is kivételként említett "elõírt" társasági

adóelõleg bevallást - a társasági adóról szóló törvény módosításával

összhangban - társasági adó (elõleg) bevallásra kell változtatni, figyelemmel

arra, hogy megszûnik az adóhatóság által fizetési meghagyásban elõírt elõleg

intézménye.

2. számú melléklethez

A személyi jövedelemadó, illetõleg a társasági adó szabályaiban bekövetkezett

módosulásokra tekintettel szükséges az elõleg fizetési szabályokat

kiegészíteni, illetõleg módosítani, az osztalékadó bevezetése miatt pedig

annak befizetésére kell a törvényben határidõt megállapítani.

3. számú melléklethez

A Javaslat az Art. 3. számú mellékletét egy ponton módosítja, illetõleg

kiegészíti. A gépjármû adó esetében az évközi tulajdonos-változásnak - néhány

kivételtõl eltekintve - csak az adóévet követõ év elsõ napjától van az

adókötelezettséget érintõ hatása.

Ahhoz, hogy az adóhatóság a változásbevallásokat tudomásul vegye, és a

megszûnéseket átvezesse, korábban van szüksége a BM Adatfeldolgozó Hivatal

adatszolgáltatására. A Javaslat ezért a február 28-i idõpontot január 15-ére

változtatja.

Ahogyan errõl már a Javaslat 13. §-ának indokolásánál szó volt, szükséges a

kifizetõk adatszolgáltatási kötelezettségét kiegészíteni az adókedvezményre

(adómentességre) jogosító igazolás kiállításáról. A Javaslat az Art. 3. számú

mellékletének módosításával állapítja meg az adatszolgáltatási kötelezettség

részletes szabályait.

4. számú melléklethez

A Javaslat 4. számú melléklete módosítja az Art. 5. számú mellékletét.

Minthogy a társasági adótörvény szerint a külföldön bejegyzett vállalkozások

adóügyeiben a kizárólagos illetékességgel rendelkezõ adóhatóság jár el, és

ennek elnevezése megváltozott, a módosítás a szabályozásbéli összhangot

teremti meg. A bevezetett osztalékadó megállapítás, levonás igényli a külföldi

szervezeteknél egyébként is érvényesített levonásos adóztatási rend

kiegészítését.

5. számú melléklethez

A Javaslat a 5. számú mellékletben módosítja az Art. 6. számú mellékletét. Az

átalányadózás kiterjesztése, illetõleg a személyi jövedelemadó törvény

módosításával a tételes átalány bevezetése teszi szükségessé a változtatást.

6. számú melléklethez

A Javaslat 6. számú melléklete az Art.-t új 7. számú melléklettel egészíti ki.

A 7. számú melléklet a Javaslat 16. §-ához fûzött indokolás szerint a kiemelt

adózók igazgatóságához történõ besorolás feltételeit határozza meg. A

fõvárosban és Pest megyében a legjelentõsebb költségvetési kapcsolatokkal bíró

adózók adóztatása speciális felkészültséget kíván meg az adóhatóság

alkalmazottaitól, illetõleg e szervek ellenõrzése is alapvetõen más

adóhatósági tevékenységet feltételez, mint a kis-, vagy közép méretû

vállalkozásoké.

1. számú melléklet

az 1996. évi .... törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének I/3.. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"3. A havi és az évközi bevallás tartalmazza az általános forgalmi adónak a

20. § szerinti részletes adatait. A havi és az évközi bevallás benyújtására

kötelezett adózónak az adókról - az olyan adók kivételével, amelyekrõl havi

adóelõleg-bevallást kellett tennie - és a költségvetési támogatásokról a 2.

pont szerinti tartalommal éves, a fogyasztási adóról és a fogyasztói

árkiegészítésrõl negyedéves és éves összesítõ bevallást kell benyújtania.

Ugyancsak a 2. pont szerinti tartalommal kell éves bevallást tennie az olyan

adókról is, amelyekre adóelõleg-fizetési kötelezettsége volt."

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1/a.) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"a.) Az adózónak valamennyi adóról - a társasági adó (adóelõleg) kivételével -

és költségvetési támogatásról, ha az adóévet megelõzõ második évben a nettó

módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon

számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektõl általa levont

jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-

elõleg és jövedelemadó együttes összege

- a 6 millió forintot elérte

havonta,

- ha a 2 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie."

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/3/c) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"c) A társasági adóról, az osztalékadóról, továbbá a kettõs könyvvezetésre

kötelezett magánszemélynek a személyi jövedelemadójáról

az adóévet követõ év május 31-ig

kell bevallást tennie.

2. számú melléklet

az 1996. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidõk 1/A/c. pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

[A jövedelemadó-elõleget]

"c) a magánszemély, ha nem kifizetõtõl származó jövedelmet szerzett, vagy a

kifizetõ bármely ok miatt nem vonta le az adóelõlegét, az egyéni vállalkozó,

valamint a mezõgazdasági õstermelõ az adóelõleget negyedévenként,

a negyedévet követõ hó 12-ig

[fizeti meg].

2. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidõk 3/A/a) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lépõ:

[A) A társasági adó elõlege]

"a) Az adózó,

ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet

adóelõleget, akkor az adóelõleget

minden hónap 10-ig

ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint

negyedévenként fizet adóelõleget, akkor az adóelõleget

a negyedévet követõ hó 20-ig

fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi elõlegét a b) pontban elõírt

elõlegkiegészítéssel egyidejûleg kell teljesíteni."

3. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidõk 3/B/c.) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"c) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelõleg és az adóévre

megállapított társasági adó különbözetét, valamint a kifizetõ által az

adóévben tõle levont osztalékadót

az adóévet követõ év május 31-ig

fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza."

4. Az Art. 2. számú mellékletének I./Határidõk 3. pontja a következõ C)

ponttal egészül ki:

"C) Az osztalékadó

A kifizetõ az osztalékadót

a levonást követõ hó 10-ig

fizeti meg."

3. számú melléklet

az 1996. évi ... törvényhez

1. Az Art. 3. számú mellékletének G) - Hatósági adatszolgáltatás - 4.

pontjának bevezetõ rendelkezése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala minden év január 15-ig a január

elsejei állapotnak megfelelõ adatokat szolgáltat a gépjármûadó kivetésére

illetékes települési önkormányzati, a fõvárosban a kerületi önkormányzati

adóhatóságnak"

2. Az Art. 3. számú melléklete a következõ J) ponttal egészül ki, egyidejûleg

a jelenlegi M) pont jelölése K) pontra változik:

"J) ADOKEDVEZMENYRE JOGOSITO IGAZOLASOKROL ADATSZOLGALTATAS

A kifizetõ, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a

magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, adatot

szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet

követõ év január 31-ig az adózó illetékes állami adóhatóságához kell

teljesíteni."

4. számú melléklet

az 1996. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 5. számú mellékletének 2. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"2. A külföldi vállalkozó és a külföldi szervezet adóügyeiben az állami

adóhatóság Észak-budapesti Igazgatósága jár el."

2. Az Art. 5. számú mellékletének 7. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"A külföldi szervezet adóköteles bevétele után a belföldi személy a kifizetett

összegbõl az adót levonja, és

a kifizetést követõ hó 10-ig

fizeti meg.

A levont adót a belföldi személy a társasági adóbevallásában, amennyiben

társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon

az adóévet követõ év május 31-ig

vallja be."

3. Az Art. 5. számú melléklete a következõ 8-9. pontokkal egészül ki:

"8. Ha a külföldi szervezettõl a 7. pont alapján levont adó mértéke magasabb

mint a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló nemzetközi egyezmény alapján a

külföldi szervezetre vonatkozó adómérték, akkor a külföldi szervezet az

illetõsége szerinti ország adóhatóságától származó - illetõségét igazoló -

okirat, illetõleg a kifizetõ igazolása benyújtásával az e törvény 50. § (6)

bekezdésében meghatározott adóhatóságnál adóvisszatérítési igényt terjeszthet

elõ. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi szervezet által megjelölt

belföldi forintszámlára utalja át.

9. Ha a társasági adóról szóló törvény szerint a belföldi személy kifizetõt

nem terhelte osztalékadó levonási kötelezettség, vagy bármely okból az

osztalékból vagy a 7. pont szerinti adóköteles bevételbõl az adót nem vonta

le, a külföldi szervezet az adófizetési kötelezettség keletkezésétõl számított

30 napon belül az e törvény 50. § (6) bekezdésében meghatározott adóhatóságnál

adóbevallást nyújt be és ezzel egyidejûleg az adót megfizeti.

A külföldi szervezet az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettõs

adóztatás elkerülésérõl szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó

adómértéket és az illetõségét igazoló adóhatósági igazolást csatolja az

adóbevalláshoz."

5. számú melléklet

az 1996. évi .... törvényhez

Az Art. 6. számú mellékletének címe helyébe "Az átalányadót vagy a tételes

átalányadót fizetõk adózásának rendje" cím lép, továbbá a melléklet bevezetõ

mondata és 1. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót vagy

tételes átalányadót (továbbiakban együtt: átalányadó) fizetõk adózására a

törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

1. Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ, a mezõgazdasági kistermelõ

és a fizetõvendég-ellátással foglalkozó magánszemély az elõzõ évre

vonatkozó éves adóbevallásához fûzött - a határidõ letelte elõtt benyújtott

- nyilatkozatban jelentheti be az átalány választását a tárgyévre. A

mezõgazdasági kistermelõ az átalány választását akkor is az elõzõ évre

vonatkozó éves bevallás idõpontjáig jelentheti be, ha adóbevallásra nem

kötelezett."

3

6. számú melléklet

az 1996. évi ...... törvényhez

"7. számú melléklet

az 1990. évi XCI. törvényhez

A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók

A kiemelt adózók igazgatósága látja el

1. a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelõzõ év utolsó napján

csõdeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók

adóztatási feladatait, amelyeknek (akiknek) az adóévet megelõzõ második

évben a bevallás szerint

a) a nettó árbevétele a 4.500 millió forintot, vagy

b) a nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési

támogatással csökkentett összege a 300 millió forintot, vagy

c) a fogyasztási adója a 100 millió forintot, vagy

d) az általános forgalmi adó visszaigénylése a 300 millió forintot elérte;

2. a bankok és biztosítók adóztatási feladatait;

3. a 2. pontban nem említett pénzintézetek közül azon adózók adóztatási

feladatait, amelyeknél az adóévet megelõzõ második év nettó módon számított

összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 180

millió forintot elérte."

Eleje Honlap