ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
1
Interpelláció
"Marad- e a magyaroknak abból a földbõl, amelyért elõdeink életüket adták"
címmel
....... szám
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek.
alapján a Földmûvelésügyi Miniszter Úrhoz az alábbi
i n t e r p e l l á c i ó t
intézem:
Tisztelt Miniszter Úr!
Ismét a drága magyar földdel kapcsolatban interpellálok Önhöz. Néhány héttel
ezelõtt a részaránytulajdonosok problémájáról mondtam el azt a lehetetlen
helyzetet, ami ott uralkodik, most a földtulajdonszerzés másik változatáról
kívánok beszélni.
A Trianon után megcsonkított hazánk területe, amit jelenleg 93-94 ezer
négyzetkilométernek hiszünk magunkénak, már rég nem a valóságot tükrözi. A
Kormány semmit nem tesz a mindenki által ismert törvénytelen zsebszerzõdések
ellen, sõt szó van arról, hogy módosítani kell a Földtörvényt, hadd váljanak
legálissá ezek a hamis földvásárlások.
A fél Dunántúl termõföldje lassan már külföldiek, fõleg osztrákok, németek
kezébe kerül, annak ellenére, hogy a jelenlegi törvény tiltja az idegenek
földvásárlását. Nyugat-
Magyarországon már új földesúr uralkodik, aki 3-4 ezer hektár földhöz jutott a
112 millió forint értékben felvásárolt kárpótlási jegyért. Hogy lehet az, hogy
a törvényeink nem védenek meg bennünket ezektõl a földrablóktól?
Igaz a Bíróság már hozott egy "súlyos" ítéletet, miután négy törvény
megszegéséért 50 ezer forintra büntette az elõbb említett külföldi földesurat.
Nem tudom kifizette- e, de gondolhatja Miniszter Úr, milyen nehéz helyzetbe
kerülhetett a 3-4 ezer hektáros földesúr az 50 ezer forintos büntetés után!
Már évekkel ezelõtt szót emeltem az ellen, hogy Szentgyörgyvölgyön a
helybéliek elõl felvásárolják az egész határt, azóta is folytatódott tovább a
földrablás. Ilyen módszerekkel már megkaparintottak egy darabot
Magyarországból. Lassan már ott tartunk, hogy olyan egybefüggõ földterület
lesz osztrák kézben, hogy akár a határvonalat is megváltoztathatják.
Kihasználták az elszegényedett magyar embereket, akik kénytelenek voltak
eladni kárpótlási jegyüket, hogy egy kis pénzhez jussanak.
Kérdezem Miniszter Urat, meddig nézi még a Kormány tétlenül ezt a lehetetlen
helyzetet?
Meddig rabolhatják el idegenek bagóért a magyar földet, hogy utána cseléddé
tegyenek bennünket saját földünkön?
Várom Miniszter Úr elfogadható válaszát.
Budapest, 1996. szeptember 23.
Tisztelettel:
Czoma Kálmán s.k.
FKGP
országgyûlési képviselõ