1
MAGYAR KÖZTARSASAG KORMANYA
T/3167.. számú
törvényjavaslat
a növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív
szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról
Elõadó: dr. Lakos László
Budapest, 1996. október
1996. évi ................... törvény
a növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív
szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról
Az Országgyûlés
felismerve, hogy a magas szinvonalú növénytermelés alapját jelentõ
genetikai anyagok megõrzéséhez, a megfelelõ minõségû vetõmag és
szaporítóanyag elõállításához és felhasználásához, a korszerû
fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fûzõdik,
annak érdekében, hogy a vetõmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok
megfeleljenek a hazai és a nemzetközi követelményeknek
a következõ törvényt alkotja.
I. fejezet
Általános rendelkezések
A törvény tárgya és hatálya
1. §
(1) E törvény a növénytermelés biológiai alapjainak megõrzése és
fejlesztése érdekében szabályozza a genetikai anyagok megõrzését, a
növényfajták állami elismerését, a fajtahasználatot, a fajtajogosultak, a
vetõmag és a vegetatív szaporítóanyag-termesztõk,-feldolgozók, forgalmazók és
-felhasználók jogait és kötelezettségeit, a vetõmagvak és vegetatív
szaporítóanyagok elõállításának, minõsítésének, forgalmazásának,
felhasználásának és ezek ellenõrzésének rendjét.
(2) A jogosulatlan fajtahasználat, valamint a vetõmag és a vegetatív
szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztõ, az eredetre, fajra,
fajtára, azonosságra, minõségére vonatkozó félrevezetõ adatok közlése, illetve
ilyen adatok alapján való forgalmazás tilos.
(3) A vetõmag és a vegetatív szaporítóanyag elõállítását, minõsítését és
forgalmazását az állam ellenõrzi.
2. §
A törvény hatálya kiterjed
a) a genetikai anyagok megõrzésére,
b) a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy- fûszer- és dísznövény-
fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, ezek vetõmagjának és vegetatív
szaporítóanyagának, továbbszaporítására, minõsítésére, forgalmazására és
felhasználására,
c) az a)-b) pontokban meghatározott tevékenységet folytató jogi
személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra (a
továbbiakban együtt: szervezet) és természetes személyekre.
Értelmezõ rendelkezések
3. §
E törvény alkalmazásában
1. Biológiai alapok: a törvény hatálya alá tartozó növényfajok, fajták,
vetõmagja, vegetatív szaporítóanyaga, továbbá az elõállításukat szolgáló
növényállományok, szaporítások.
2. Fajta: azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy
genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhetõ,
más populációtól megkülönböztethetõ, egynemû és tulajdonságaiban állandó
növények összessége.
3. Állami elismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek
eredményeként a növényfajta a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzésre kerül.
4. Nemzeti Fajtajegyzék: az állami elismerésben részesített fajták lényeges
adatait tartalmazó közhitelû nyilvántartás
5. Leíró Fajtajegyzék: a fajtahasználati információkat tartalmazó, szélesebb
körû összehasonlító fajtavizsgálatok alapján készített hivatalos jegyzék.
6. Ajánlott Fajták Jegyzéke: a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró
Fajtajegyzék alapján készített meghatározott termõhelyen termesztésre
ajánlott fajták jegyzéke.
7. Ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke: az állami
elismerésre bejelentett, ideiglenesen szaporításra engedélyezett fajták
jegyzéke
8. Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács: a növényfajtát állami
elismerésre javasoló szakértõi testület.
9. Nemesítõ: a növényfajtát elõállító természetes személy.
10. Fajtajogosult: a fajtával kizárólagosan rendelkezõ természetes személy
vagy szervezet.
11. Fajtabejelentõ: az a természetes személy vagy szervezet, aki a fajtát
állami elismerésre bejelenti.
12. Képviselõ: a fajtajogosult nevében, annak meghatalmazása alapján eljáró
belföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezõ természetes személy vagy
szervezet.
13. Fajtafenntartó: az a természetes személy, vagy szervezet aki (amely) a
fajta változatlan formában való megõrzését, fenntartását végzi, és
gondoskodik a szaporításához szükséges kiindulási anyag folyamatos
elõállításáról.
14. Fajtavizsgálat:
a) DUS vizsgálat (distinctness, uniformity, stability): az új fajta
állami elismeréséhez szükséges megkülönböztethetõség, egynemûség,
állandóság meglétének vizsgálata.
b) Gazdasági értékvizsgálat: a fajta gazdasági értékének megállapítására
irányuló vizsgálat. A gazdasági érték a növényfajta mennyiségi és minõségi
mutatókkal kifejezett termesztési értéke.
15. Vetõmag:
generatív szaporítóanyag, ideértve a vetõgumót és dughagymát is.
16. Vegetatív szaporítóanyag: ivartalan módon elõállított növényi részek,
ideértve az alanycsemetét (kertészeti növények) és a vadmagoncot (erdészeti
növények) is (a továbbiakban: szaporítóanyag).
17. Vetõmag-,
szaporítóanyag minõsítés: a hazai szabványok és az érvényben lévõ
nemzetközi elõírások szerinti, állami felügyelettel végzett ellenõrzési és
tanúsítási eljárás (certifikálás).
18. Vetõmag-,
szaporítóanyag forgalmazás: szaporítóanyag készletezés, bemutatás, eladásra
való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában.
19. Vetõmagszaporítási zárt körzet: a vetõmagelõállítás genetikai
tisztaságának megõrzése céljából a jogszabályban elõírt korlátozásokkal
elrendelt termelési körzet.
20. Védõtávolság:
a) elválasztó sáv: az a távolság, amely a vetõmag-elõállítás mechanikai
keveredésmentességét biztosítja.
b) szigetelési (izolációs) távolság: az a távolság, amely egyes
szántóföldi, erdészeti és kertészeti növényfajok vetõmagszaporítása során
biztosítja a termesztett növényfaj idegen beporzástól, valamint
növényegészségügyi fertõzéstõl mentes vetõmag, illetve vegetatív
szaporítóanyag elõállítását.
II. fejezet
A genetikai anyagok megõrzése és fenntartása
4. §
(1) A genetikai változatosság és a hazai mezõgazdaság genetikai
anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentõs növényfajok,
változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások fenntartása és
megõrzése nemzetgazdasági érdek és állami feladat.
(2) A genetikai tartalékként megõrzött növényanyagokat és az ezekre
vonatkozó teljes információt külön jogszabályban meghatározott feltételek
szerint nemesítési, oktatási és kutatási célra szabadon hozzáférhetõvé kell
tenni.
(3) Állami elismerésben részesített, illetve szabadalmi oltalommal védett
növényfajták esetében genetikai tartalékként csak olyan növényanyagokat lehet
a fajtajogosult, illetve a szabadalmas hozzájárulása nélkül szabadon
hozzáférhetõvé tenni, amelyeknél az állami elismerés, illetve szabadalmi
oltalom idõtartama lejárt.
(4) A genetikai anyagok megõrzésének, fenntartásának feltételeit és
részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
III. fejezet
A növényfajták állami elismerése
5. §
(1) Magyarországon csak olyan növényfaj és növényfajta termeszthetõ
árutermelés és forgalomba hozatal céljából, amely
a) állami elismerésben részesült,
b) ideiglenes szaporításra engedélyezett, vagy
c) export céltermeltetésre, kizárólag szaporítás céljából bejelentett.
(2) Az állami elismerés növényfajonkénti, valamint a növényfajon belüli
felhasználási cél szerinti feltételeit, továbbá az ideiglenes szaporítás
engedélyezési rendjét külön jogszabály határozza meg.
(3) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta meghatározott ideig,
legfeljebb az állami elismerés idõpontjáig kaphat ideiglenes szaporítási
engedélyt.
6. §
(1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthetõ, amely
a) más növényfajtától megkülönböztethetõ, egynemû, állandó,
b) bejegyezhetõ fajtanévvel rendelkezik, továbbá
c) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelõ
gazdasági értéke is van.
(2) A növényfajta
a) megkülönböztethetõ, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhetõ
tulajdonsága tekintetében határozottan eltér a közismert növényfajtáktól,
b) egynemû, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzõi azonosak,
c) állandó, ha az egymást követõ szaporítások után, vagy a szaporítási
ciklusok végén a lényeges fajtajellemzõk változatlanok.
(3) Bejegyezhetõ az a fajtanév, amely lehetõvé teszi a fajta kétséget
kizáró azonosítását és megfelel a vonatkozó külön elõírásoknak.
(4) Megfelelõ gazdasági érték: a fajta érték meghatározó tulajdonságainak
összessége, amelyek közül legalább egy lényeges gazdasági tulajdonságnak
jobbnak kell lennie, mint a már állami elismerésben részesített fajtáké.
7. §
(1) A növényfajtát a fajtajogosult jelentheti be állami elismerésre a
mezõgazdasági minõsítõ feladatokat ellátó intézetnek (a továbbiakban: minõsítõ
intézet). Ha a fajtajogosult külföldi, csak hazai képviselõ útján jelenthet be
növényfajtát állami elismerésre.
(2) A minõsítõ intézet, illetõleg a minõsítõ intézettel közszolgálati
jogviszonyban lévõ személy e jogviszonyának megszûnéséig, illetve az azt
követõ 3 évben, továbbá az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagja
nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.
8. §
A növényfajta állami elismerésre való bejelentésekor nyilatkozni kell
arról, hogy a bejelentett növényfajta genetikailag módosított szervezet-e és a
módosítás milyen célra irányult. A genetikailag módosított növényfajták
esetében a minõsítõ intézet csak a külön törvényben foglalt elõírások
teljesítését követõen kezdheti meg a kísérleti vizsgálatokat.
9. §
(1) Az állami elismeréshez szükséges vizsgálatokról a minõsítõ intézet
gondoskodik. A minõsítõ intézet a DUS vizsgálatok módszereit a vonatkozó
nemzetközi elõírások, a gazdasági értékvizsgálat módszereit pedig a minõsítõ
intézet által kidolgozott és az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács
által jóváhagyott metodika alapján határozza meg. Az egyes növényfajok
fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és
idõtartamát külön jogszabály határozza meg.
(2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban elõírt
vizsgálatának eredményeit a minõsítõ intézet a javaslatával együtt az Országos
Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elé terjeszti.
10. §
(1) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács szakágazatonkénti
szekciókból áll. Az egyes szekcióknak 15 tagja van. Az Országos Mezõgazdasági
Fajtaminõsítõ Tanács tagjai: a Magyar Agrárkamara, a terméktanácsok a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a szakmai érdekképviseletek, valamint az
agrárkutató és felsõoktatási intézmények, továbbá a Földmûvelésügyi
Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) és a minõsítõ intézet
képviselõi.
(2) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elnökét és titkárát a
földmûvelésügyi miniszter nevezi ki, a tagjait pedig az Országos Mezõgazdasági
és Fajtaminõsítõ Tanács elnöke bízza meg. Az Országos Mezõgazdasági
Fajtaminõsítõ Tanács titkársági feladatait a minõsítõ intézet látja el.
(3) Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagjainak névsorát a
minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.
11. §
(1) A növényfajták meghatározott idõtartamra szóló állami elismerésérõl,
annak meghosszabbításáról, illetve a lejárati idõpont elõtt a Nemzeti
Fajtajegyzékbõl való törlésérõl a minõsítõ intézet elõterjesztése alapján az
Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács javaslatára a minisztérium dönt.
(2) Az állami elismerés idõtartama szõlõ, gyümölcs és erdészeti
növényfajták esetében a megadástól számított 18. év végéig, egyéb növényfajták
esetében a megadástól számított 15. év végéig tart. Ez az idõtartam a
bejelentõ kérelmére meghosszabítható.
12. §
(1) A minõsítõ intézet az állami elismerésben részesített fajtákról
Nemzeti Fajtajegyzéket vezet.
(2) A Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákat a termelõi tájékoztatás
érdekében a minõsítõ intézet külön jogszabály alapján tovább vizsgálja és
Leíró Fajtajegyzékre veszi. A minõsítõ intézet a Nemzeti Fajtajegyzéket
évente, a Leíró Fajtajegyzéket pedig meghatározott idõközönként közzé teszi.
(3) A Magyar Agrárkamara és a terméktanácsok a Nemzeti Fajtajegyzékben
lévõ fajtákból a Leíró Fajtajegyzék alapján öszeállíthatják az egyes
termõhelyek természeti adottságainak megfelelõ Ajánlott Fajták Jegyzékét,
amelyet a Magyar Agrárkamara, illetve a terméktanácsok, illetve a Hegyközségek
Nemzeti Tanácsa tesznek közzé.
IV. fejezet
Növényfajták fenntartása,a fajtajogosult jogai és kötelezettségei
13. §
A fajták eredeti tulajdonságainak (DUS) és gazdasági értékének
megõrzésérõl fajtafenntartással kell gondoskodni. A fajtafenntartás
eredményességét a minõsítõ intézet ellenõrzi.
14. §
(1) A minõsítõ intézetnek az állami elismerési eljárás során vezetett
közhitelû nyilvántartásaiba a növényfajta állami elismerését, a fajta
bejelentõjét, a fajtajogosultat, illetve a képviselõt és - kérelemre - a
nemesítõ nevét is be kell jegyeznie.
(2) Aki saját jogon vagy képviselõje útján a tulajdonában lévõ
növényfajtát állami elismerésre bejelentette, a jogszabályok betartásával a
fajtával szabadon rendelkezhet.
(3) A nemesítõt megilleti az a jog, hogy a fajta nemesítõjeként
feltüntessék, illetve nyilvánosan elismerjék.
(4) A fajta használatáért a fajtajogosult díjazást kérhet, amelyrõl a
felhasználóval kötött szerzõdésben kell megállapodni. A fajta használatáért
fizetett díjból a fajta nemesítõjét és fenntartóját a fajtajogosulttal kötött
külön megállapodásban rögzített fajtajutalék illeti meg.
(5) Növényfajta szabadalmi oltalmáról külön törvény rendelkezik. A
szabadalmaztatott növényfajtát csak a Nemzeti Fajtajegyzékbe való felvételt
követõen lehet termeszteni.
V. fejezet
Vetõmagvak, szaporítóanyagok elõállítása, minõsítése és forgalmazása
Elõállítás, forgalmazás
15. §
(1) Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ, vagy ideiglenes
szaporításra engedélyezett fajok, fajták minõsített vetõmagját és
szaporítóanyagát lehet forgalomba hozatal céljára elõállítani, forgalmazni,
illetõleg árutermelésre felhasználni a vonatkozó külön jogszabályoknak
megfelelõen.
(2) Vetõmag-export céltermeltetés céljából az (1) bekezdésben
foglaltaknak meg nem felelõ vetõmagot, szaporítóanyagot csak abban az esetben
lehet elõállítani, ha annak szaporításából származó teljes termést
vetõmagként, illetve szaporítóanyagként kiszállítják az országból. Belföldön
tilos vetõmagként, szaporítóanyagként felhasználni a bármilyen okból
visszamaradt vetõmagot, szaporítóanyagot.
(3) Továbbszaporítás és árutermesztés céljára csak olyan vetõmag és
szaporítóanyag állítható elõ és hozható forgalomba, amely megfelel a külön
jogszabályban elõírt minõségi követelményeknek.
(4) A pszichotrop anyagok vagy kábítószerek elõállítására alkalmas
növényfajok vetõmagjának elõállítását és forgalmazását jogszabály külön
feltételekhez kötheti.
(5) A növényfajta - a fajtajogosulttal nem rendelkezõ fajták kivételével
- vetõmagjának és szaporítóanyagának továbbszaporításához, belföldi
forgalmazásához és exportálásához a fajtajogosult írásbeli engedélye
szükséges.
(6) Export esetén csak a vonatkozó nemzetközi elõírásoknak megfelelõen
ellenõrzött, a jogszabályban meghatározott kísérõ okmánnyal rendelkezõ vetõmag
és szaporítóanyag-tételt lehet bemutatni kiviteli ellenõrzésre.
(7) Belföldi felhasználás vagy forgalombahozatal céljából kizárólag a
Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt továbbá ideiglenes szaporításra
engedélyezett növényfajta e törvény elõírásainak megfelelõ vetõmagját,
szaporítóanyagát lehet importálni. Az importból származó vetõmagot,
szaporítóanyagot belföldön csak a belföldi vetõmag, illetve szaporítóanyag-
minõsítést követõen lehet vetõmagként, szaporítóanyagként forgalomba hozni és
felhasználni.
16. §
Vetõmag és szaporítóanyag elõállítására, illetve termeltetésére,
feldolgozására, kikészítésére, kiszerelésére, tárolására, forgalmazására a
külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ,
olyan természetes személy és szervezet jogosult, aki tagja a termékpálya
szerinti valamely terméktanácsnak.
17. §
Saját célú felhasználásra csak a fajtajogosult, illetve képviselõje
elõzetes írásbeli hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott
szaporítási fokozatig lehet vetõmagot, illetve szaporítóanyagot elõállítani és
felhasználni.
Vetõmagszaporítási zárt körzet
18. §
(1) A szántóföldi és a kertészeti növényfajok vetõmagszaporítása esetén a
külön jogszabályban meghatározott védõtávolságokat kell alkalmazni.
(2) A vetõmag elõállítója az elõírt védõtávolságon belüli termõföld
használójával a vetés megkezdése elõtt szerzõdésben állapodhat meg a
földhasználat módjáról, illetve arról, hogy a védõtávolságon belüli termõföld
használója milyen feltételekkel kötelezi magát arra, hogy a vetõmagszaporítást
veszélyeztetõ növényfajokat és fajtákat nem termeszt.
(3) A védõtávolságok betartása érdekében vetõmagszaporítási zárt
körzetet (a továbbiakban: zárt körzet) lehet kialakítani a külön jogszabályban
meghatározott feltételek szerint, ha a vetõmag elõállítója és a védõtávolságon
belüli termõföld használója között nem jön létre a (2) bekezdés
szerinti szerzõdés. A zárt körzet kialakítását a vetõmagszaporításban
érdekeltek, ha az érintett szántóterület legalább 20 %-án
vetõmagelõállítást folytatnak, kezdeményezhetik a termékpálya szerinti
terméktanácsnál. A terméktanács a kezdeményezésrõl értesíti a területi
agrárkamarát, amelynek egyezség létrehozását kell megkísérelnie a
vetõmagelõállítók, valamint a védõtávolságon belüli termõföld használói
között. A területi agrárkamara az egyezség eredményérõl értesíti a
terméktanácsot.
(4) Ha az egyezség létrehozására irányuló kísérlet nem vezet eredményre,
a terméktanácsnak a zárt körzet kialakítása iránti kérelmet kell benyújtania
a miniszter által jogszabályban kijelölt szervnek, amely azt jóváhagyás
céljából a minisztériumnak küldi meg. A jóváhagyást a minisztérium nem
tagadhatja meg, ha a kérelem megfelel a külön jogszabályban elõírt
követelményeknek. A jóváhagyott zárt körzetek jegyzékét a minisztérium
hivatalos lapjában közzé kell tenni.
(5) A zárt körzeten belül a vetõmagtermelés elsõdlegességét biztosítani
kell. Ennek érdekében - eltérõ megállapodás hiányában kártalanítás ellenében -
egyes idegen beporzást, vagy növényegészségügyi fertõzést elõidézõ
növényfajok, -fajták termelése korlátozható, megtiltható, megsemmisíthetõ. A
kártalanítás mértéke nem haladhatja meg a korlátozással vagy tilalommal
érintett növényfaj árutermelésébõl származó átlagos jövedelmet.
(6) A zárt körzeten belüli termõföld használója köteles tûrni az
(5) bekezdés szerinti korlátozás ellenõrzését, illetve végrehajtását.
Törzsültetvények
19. §
(1) Az állami elismerésben részesített szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény-,
és erdészeti növényfajták szaporításra kijelölt növényi állományát
törzskönyvezés céljából be kell jelenteni a minõsítõ intézetnek.
(2) Szõlõ-, gyümölcs, dísznövény és erdészeti növényfajták
szaporítóanyagának elõállítása céljából a külön jogszabályban meghatározott
feltételek szerint törzsültetvényt kell létesíteni.
(3) Forgalomba hozatal céljából - a külön jogszabályban meghatározott
kivétellel - csak törzsültetvénybõl származó alapanyag felhasználásával és
csak engedélyezett árutermelõ szõlõ-, gyümölcs, komló és díszfaiskolában,
illetõleg csemetekertben a növényegészségügyi jogszabályok betartásával lehet
szaporítóanyagot elõállítani.
Vetõmag-, és szaporítóanyag-minõsítés
20. §
(1) A vetõmagot és szaporítóanyagot külön jogszabályban meghatározott
követelmények szerint kell minõsíteni. A minõsítés meghatározott ideig
érvényes. A lejárt minõsítésû vetõmag-, illetve szaporítóanyag tétel csak a
minõsítés megújítását követõen hozható forgalomba.
(2) A minõsítés a minõsítõ intézet hatáskörébe tartozik. Külön
jogszabályban meghatározott szaporítási fokozatú, illetve az árutermelés
alapját képezõ, saját tulajdonú és továbbszaporításra nem kerülõ
vetõmagtételeket belföldi felhasználás, illetve forgalomba hozatal céljából -
a hibrid növényfajták kivételével - az elõírt szükséges személyi és tárgyi
feltételekkel rendelkezõ vetõmagelõállítók a fajtajogosult hozzájárulásával, a
minõsítõ intézet engedélyével és folyamatos ellenõrzése mellett minõsíthetik.
A minõsítõ intézet az engedélyt a minõség veszélyeztetése esetén
visszavonhatja.
(3) A minõsítõ intézet, illetve a minõsítésre vonatkozó engedéllyel
rendelkezõ vetõmagelõállító a minõsítés eredményérõl igazoló okiratot állít
ki, a tételeket fémzárolja, illetõleg fémzárértékû (eltávolításkor
megsemmisülõ) azonosító jellel (cimke) látja el.
A vetõmag csomagolása, jelölése
21. §
(1) Vetõmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely
biztosítja a vetõmag minõségének megóvását, valamint nem teszi lehetõvé a
vetõmag kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül.
(2) A vetõmag, illetve szaporítóanyag tétel egységeit úgy kell cimkével
ellátni, hogy az sérülés nélkül ne legyen eltávolítható.
(3) A cimkén, illetve a csomagolóanyagon fel kell tüntetni a vetõmag,
illetve szaporítóanyag azonosításához szükséges adatokat, különösen:
a) a növényfajt és a növényfajtát,
b) a szaporítási fokozatot,
c) a minõséget,
d) a tétel azonosítási jelét (fémzárolási szám, fémzárolás idõpontja)
e) a nettó tömeget, vagy egyéb mértékegységet,
f) a csávázás tényét a hatóanyag megnevezésével,
g) a minõsítés érvényességi idejét.
VI. fejezet
Az állami elismeréssel, a vetõmagok és szaporítóanyagok elõállításával
kapcsolatos hatósági feladatok, a szakigazgatás szervezete
22. §
A minisztérium
a) irányítja a növényfajták állami elismerésével, valamint a vetõmagvak
és szaporítóanyagok elõállításával, minõsítésével és forgalmazásával
kapcsolatos tevékenységet,
b) dönt a növényfajták állami elismerésérõl, annak meghosszabbításáról,
illetve az állami elismerés idõtartamának lejárta elõtt a fajtának a Nemzeti
Fajtajegyzékbõl való törlésrõl,
c) engedélyezi az állami elismerésre bejelentett növényfajták ideiglenes
szaporítását,
d) jóváhagyja a vetõmagszaporítási zárt körzetek kialakítását.
23. §
A minõsítõ intézet
a) elvégzi az állami elismerésre, illetve a szabadalmi oltalomra
bejelentett növényfajták kisérleti vizsgálatát,
b) ellátja az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács titkársági
feladatait,
c) elõterjesztést készít az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács
részére a növényfajták állami elismerésére, annak meghosszabbítására, illetve
visszavonására,
d) vezeti és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket, valamint a Leíró
Fajtajegyzéket, továbbá az ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták
jegyzékét,
e) vizsgálja és minõsíti a vetõmagvakat szaporítóanyagokat,
törzsültetvényeket,
f) engedélyezi
1. az elõírt minõségi követelményeknek meg nem felelõ vetõmag, illetve
szaporítóanyag forgalombahozatalát,
2. a vetõmag és szaporítóanyagtételek minõsítését,
3. a fémzárolt vetõmagtételek kiszerelését,
4. a törzsültetvények létesítését, megszüntetését,
5. a faiskola létesítését.
g) ellenõrzi
1. a növényfajták fajtafenntartásának eredményességét,
2. a vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállítását, feldolgozását, saj
átjogú forgalmazását, valamint
h) kiszabja a minõségvédelmi bírságot.
VII. fejezet.
A törvényben meghatározott állami feladatok pénzügyi fedezete
24. §
(1) A 4. § (1) bekezdésében meghatározott genetikai anyagok megõrzése és
fenntartása állami feladat, amelynek finanszírozását központi költségvetési
forrásból kell fedezni.
(2) Törzsültetvények létesítése, fejlesztése, fenntartása a növényfajták
és klónok vírusmentesítése nemzeti érdek, ezért állami feladat.
Finanszírozását központi költségvetésbõl kell biztosítani.
25.§
(1) A 9. § (1) bekezdésében és a 12. § (1) és (2) bekezdéseiben
meghatározott feladatok és vizsgálatok költségét részben a központi
költségvetés, részben a bejelentõ fedezi.
(2) Az állami elismeréshez, illetve a szabadalmi eljárás céljából
elvégzett vizsgálatokért a minõsítõ intézet külön jogszabályban meghatározott
mértékû díjat számít fel.
26. §
(1) A minõsítõ intézet a vetõmag és szaporítóanyag minõsítõ
tevékenységéért külön jogszabályban meghatározott mértékû díjat számít fel.
(2) A vetõmag és szaporítóanyag hatósági ellenõrzésének költségét részben
a központi költségvetésbõl kell fedezni.
VIII. fejezet
Szankciók
27. §
Aki a vetõmag és szaporítóanyag elõállítói-, felhasználói-, illetve
forgalmazói tevékenysége során e törvény rendelkezéseit szándékosan vagy
gondatlanságból megszegi, azzal szemben a minõsítõ intézet vizsgálatot
kezdeményez és a vizsgálat eredményétõl függõen jogosult:
a) a 15. § szerinti minõségi követelményeknek nem megfelelõ vetõmag,-
szaporítóanyag tételt, illetve növényállomány magtermését, szaporítóanyagát
vetõmagkénti szaporítóanyagkénti saját célú felhasználástól és
forgalombahozataltól eltiltani, illetve a jogosulatlanul elõállított
vetõmagot, szaporítóanyagot zár alá venni,
b) szigorított fémzárolást elrendelni,
c) a más célra fel nem használható vetõmag és szaporítóanyag
megsemmisítését az elõállító költségére elrendelni,
d) e törvény elõírásait megszegõk tevékenységét meghatározott idõre
megtiltani és azt közzétenni,
e) az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkezõ növényfajta használata
esetén a szõlõ-, és faiskolai engedélyt visszavonni,
f) minõségvédelmi bírságot kiszabni,
g) szabálysértési eljárást, vagy súlyosabbnak minõsülõ esetben büntetõ
eljárást kezdeményezni.
Minõségvédelmi bírság
28.§
(1) A minõsítõ intézet minõségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja,
hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott vetõmag, illetve szaporítóanyag
nem felel meg a követelményeknek, vagy az adott tételt a vonatkozó
rendelkezéseknek nem megfelelõ, megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták
forgalomba.
(2) A minõségvédelmi bírság mértéke - a kifogásolt tétel mennyiségétõl,
értékétõl és a hiba jellegétõl is függõen - legalább a vetõmag, szaporítóanyag
tétel értéke kétszeresének, legfeljebb tízszeresének megfelelõ összeg.
(3) A minõségvédelmi bírságot a minõsítõ intézet elõirányzat
felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A befolyt összeget a
minisztérium döntése alapján csak a vizsgálati módszerek korszerûsítésére, a
vetõmagvak és szaporítóanyagok minõségének javítására, valamint a hatósági
ellenõrzést elõsegítõ intézkedésekre lehet felhasználni.
IX. fejezet
Záró rendelkezések
29. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg
hatályát veszti
a) a vetõmagvakról és egyéb növényi szaporítóanyagokról szóló 1968. évi
22. törvényerejû rendelet, továbbá
b) a növényfajták állami minõsítésérõl szóló 19/1980. (VI.6.) MT
rendelet, valamint az azt módosító 2/1983. (I.19.) MT, a 24/1984. (VII.1.) MT
és a 99/1994. (VI.28.) MT rendelet.
(2) E törvény III. fejezetének rendelkezéseit a folyamatban lévõ
ügyekben is alkamazni kell.
(3) Az e törvény hatályba lépését megelõzõen állami minõsítésben
részesített növényfajták állami minõsítése határozott idejûvé válik és 2007-ig
érvényes. Azon növényfajták esetében, amelyeknél 2007-ig nem teljesülnek a 11.
§ (2) bekezdésében foglaltak, az állami minõsítés idõtartama a megadásától
számított 15 év, illetve szõlõ, gyümölcs és erdészeti növényfajok esetében 18
év. E növényfajtáknál a bejelentõt, a nemesítõt, honosítót és a
fajtafenntartót megilleti a korábbi jogszabályok szerint számított
fajtahasználati díj, illetve fajtajutalék.
(4) A korábban kiadott faiskolai engedélyek 1997. december 31. napjával
érvényüket vesztik.
(5) E törvény felhatalmazza a földmûvelésügyi minisztert, hogy
rendeletben állapítsa meg:
a) az állami elismerés eljárási rendjét, - különösen a kísérleti
vizsgálatokat, - a növényfajták ideiglenes engedély alapján való
szaporításának, továbbá a fajtafenntartás eredményessége ellenõrzésének
feltételeit,
b) a vetõmag és szaporítóanyag minõsítés eljárási rendjét, a mintavétel
szabályait,
c) a vetõmagelõállítók által végzett vetõmag-, és szaporítóanyag
minõsítés, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalmazás személyi és tárgyi
feltételeit,
d) a továbbszaporítás és az árutermelés céljára szolgáló szántóföldi,
kertészeti, szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény-, erdészeti növényfajták vetõmagja
és szaporítóanyaga elõállításának, feldolgozásának, kiszerelésének és
forgalmazásának személyi és tárgyi feltételeit.
e) a vetõmagszaporítási zárt körzetek kialakításának feltételeit,
f) a törzsültetvények és a faiskolák létesítésének feltételeit,
g) a génmegõrzési feladatokat, a genetikai anyagok védelme szempontjából
jelentõs növényfajokat, továbbá azok átadásának feltételeit és díjait,
kijelölje a genetikai anyagok megõrzéséért felelõs intézményeket, valamint
ezek eljárási rendjét,
h) az állami elismerés, a vetõmag és szaporítóanyagminõsítés díjtételeit,
i) a minõségvédelmi bírság mértékét és kiszabásának rendjét.
(6) Ahol jogszabály
a) a növényfajták állami minõsítését említi, azon állami elismerést,
b) Államilag Minõsített Fajták Jegyzékét említi, azon a Nemzeti
Fajtajegyzéket
kell érteni.
30. §
E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint azok
tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december
16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl szóló 1994. évi I. törvény
alapján az Európai Közösségek következõ jogszabályainak lényegi rendelkezéseit
veszi át:
a) A Tanács 66/400 EGK irányelve a Bétarépa vetõmag forgalmazásáról,
b) A Tanács 66/401 EGK irányelve a takarmánynövények vetõmagjának
forgalmáról,
c) A Tanács 66/402 EGK irányelve a gabonafélék vetõmagjának
forgalmazásáról,
d) A Tanács 66/403 EGK irányelve a vetõburgonya forgalmazásáról,
e) A Tanács 66/404 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok
forgalmazásáról,
f) A Tanács 68/193. EGK irányelve a szõlõ vegetatív szaporítóanyagának
forgalmazásáról,
g) A Tanács 69/208 EGK irányelve az olaj- és rostnövények vetõmagjának
forgalmazásáról,
h) A Tanács 70/458 EGK irányelve a zöldség vetõmagvak forgalmazásáról,
i) A Tanács 91/682 EGK irányelve a növények és dísznövények
szaporítóanyagának forgalmazásáról,
j) A Tanács 92/33 EGK irányelve a zöldség növényi részek és
szaporítóanyagok - a vetõmag kivételével - forgalmazásáról,
k) A Tanács 92/34 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporítóanyagának és
növényi részeinek forgalmazásáról,
l) A Bizottság 93/48 EGK irányelve a Tanács 92/34 EGK irányelve szerinti
gyümölcstermelésre szolgáló gyümölcsfajok szaporítóanyaga és növényi részei
követelményeinek meghatározásáról,
m) A Bizottság 93/49 EGK irányelve a Tanács 91/682 EGK irányelve szerinti
dísznövényfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek
meghatározásáról,
n) A Bizottság 93/62 EGK irányelve a vetõmagvak kivételével a zöldség
növényfajok szaporítóanyaga és növényi részei forgalomba hozataláról szóló a
Tanács 92/33 EGK irányelve szerinti intézmények ellenõrzésének végrehajtási
szabályairól,
o) A Bizottság 93/63 EGK irányelve a dísznövények szaporítóanyagának és
növényi részeinek forgalomba hozataláról szóló a Tanács 91/682 EGK irányelve
szerinti intézmények ellenõrzésének végrehajtási szabályairól,
p) A Bizottság 93/64 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporító-anyagának
és növényi részeinek forgalmazásáról szóló a Tanács 92/34. EGK irányelve
szerinti ellenõrzés végrehajtásáról
Általános indokolás
A szántóföldi növény-, zöldség-, szõlõ-, gyümölcs-, gyógy- és
disznövénytermesztés (továbbiakban: növénytermelés) színvonalát és
eredményességét a biológiai háttér (genetikai anyagok, fajták, vetõmag és
szaporítóanyag, ezek minõsége, stb.), a termelés természeti feltételei
alapvetõen meghatározzák.
A magyar növénytermelés és nemesítés kutatóhálózata a század elsõ felében
alakult ki. Ezekben az intézetekben olyan neves, világhírnévre is szert tett
kutatók, nemesítõk dolgoztak, akiknek az eredményei még ma is hatnak a
növénytermelési kutatásokra. Ezzel egyidejûleg - kihasználva azt, hogy kedvezõ
ökológiai adottságaink különösen alkalmassá teszik hazánkat a jó minõségû
vetõmag elõállítására - erõteljes fejlõdésnek indult a vetõmagtermelés is. A
két világháború közötti idõszakban már európai hírû cégek termeltettek és
szállítottak vetõmagvakat a disznövényektõl kezdve a zöldségféléken át a
gabona és takarmánynövényekig a hazai mezõgazdaság, Európa, sõt a tengerentúli
országok megrendelõi részére is. Párhuzamosan kialakult és megerõsödött a
jogszabályokon nyugvó fajtavizsgálat és vetõmagtermesztés állami
ellenõrzésének intézményrendszere, amely már akkoriban is a nemzetközi
elõírások szerint mûködött.
A II. világháború okozta károk miatt a növénytermelés színvonala
mélypontra süllyedt, és csak az 1960-as évek második felében indult újra
fejlõdésnek. A nyitott, de korrekt és szigorú fajtapolitika egyrészt versenyre
késztette a hazai nemesítést, kutatást, másrészt lehetõvé tette, hogy a világ
legnagyobb nemesítõi, vetõmag-termeltetõ cégei legjobb fajtáikkal
megjelenjenek és versenyezzenek a hazai piacon. Ez serkentõleg hatott a hazai
nemesítésre és vetõmagtermelésre is. Magyarország az 1980-as évek elejére
Európa egyik legjelentõsebb vetõmagtermelõ, exportáló országává lépett elõ,
ahol hazai és világcégek termeltetnek vetõmagot, szaporítóanyagot belföldre és
külföldre. Mindez csak az európai minõségi követelmények, szabványok
betartásával - szigorú, nemzetközi elõírások szerint mûködõ állami ellenõrzés
mellett - valósulhatott meg.
A vetõmag és szaporítóanyag-termelés gazdasági jelentõségét mutatja, hogy
a vetõmag elõállítás területe évi 180-200 ezer hektár, amely a szántóterület
mintegy 3,8-4,2%-a. Az ezen a területen elõállított vetõmag és szaporítóanyag
értéke meghaladja a 50 Mrd Ft-ot, amely növénytermelési szakágazat bruttó
termelési értékének mintegy 10-12 %-át teszi ki. Az exportra kerülõ vetõmag és
szaporítóanyag értéke az elmúlt években meghaladta a 90 Millió USD-t, amely a
teljes agrárexportnak mintegy 3,6 %-a, a mezõgazdasági ágazat exportjának
mintegy 13 %-a.
Gazdaságilag nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a vetõmagtermelés az
átlagos mezõgazdasági termelésnél több kézimunkát, nagyobb szakmai
felkészültséget igényel, ezért a foglalkoztatás szempontjából is több
figyelmet érdemel az árutermelésnél, mivel mintegy 30-40 ezer embernek ad
biztos foglalkoztatási lehetõséget.
A mezõgazdaságban végbemenõ szerkezeti átalakulással, a nagyobb területû
gazdaságok aprózódásával a vetõmagtermelésben is átmeneti visszaesés
következett be. Ennek okai, hogy a megváltozott birtokviszonyok mellett nehéz
az elõírt szigetelési (izolációs) távolság betartása; csökkent az egy tételben
elõállítható vetõmag mennyisége; nehezebb az ellenõrzés; a finanszírozási
nehézségek és a fizetõképes kereslet csökkenése a vetõmagtermelõket is nehéz
helyzetbe hozta.
Ezért a vetõmagtermelés színvonalának megõrzése, az azt megalapozó
gazdasági, jogi feltételek kialakítása az agrárágazat fontos feladatai közé
sorolhatók.
Az Európai Unióhoz történõ csatlakozási szándékunk, annak
követelményrendszere igényli a növényfajták állami elismerésének, a növényi
génforrások fenntartásának, a vetõmag és egyéb szaporítóanyag elõállításának,
a forgalmazás és felhasználás hatósági ellenõrzésének - az általános
nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ - törvényi szabályozását.
A törvényjavaslat hatálya alá tartozó jogterületeket jelenleg
- a növényfajták állami minõsítésérõl szóló 19/1980. (VI.6.)/MT rendelet,
valamint a végrehajtására kiadott 4/1988.(IV.26.)MÉM rendelet,
- a vetõmagvakról és szaporítóanyagokról szóló 1968. évi 22. törvényerejû
rendelet és a végrehajtására kiadott 6/1990.(III.31.)MÉM rendelet,
- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény,
valamint az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezményhez (UPOV)
történõ csatlakozásról szóló 1983. évi 15. tvr.
A belföldi és nemzetközi igényeknek megfelelõen az állami minõsítésre,
valamint a vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállítására vonatkozó jogszabályok
többször módosultak a vetõmag és szaporítóanyag ágazat megfelelõ mûködése
érdekében.
Magyarország tagja a Vetõmagvizsgálók Nemzetközi Szövetségének (ISTA) az
1924. évi megalapítása óta, a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési
Szervezet (OECD) különbözõ szekcióinak 1970 óta, a növényfajták oltalmára
létesült Nemzetközi Egyezménynek (UPOV) 1983 óta. Ezekben a szervezetekben az
Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet, mint akkreditált intézmény képviseli
hazánkat. A génforrások megõrzésében együttmûködünk a FAO Növényi Génforrások
Nemzetközi Testületének szervezetével (IBPGR). Hazánkat ezen a területen a
Tápiószelei Agrobotanikai Intézet megfelelõ színvonalon képviseli.
Harmonizáció az Európai Unió jogszabályaival
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között
társulás létesítésérõl szóló Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai
Megállapodás alapján a vetõmagvakra és a szaporítóanyagokra vonatkozó
rendelkezéseinket is harmonizálni kell a közösségi szabályokkal.
A belsõ piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvvel összefüggõ
feladatok végrehajtásáról szóló 2403/1995. (XII.12.) Korm. határozat
mellékletének 5.2. B 1. "Vetõmag és szaporítóanyag" alfejezete sorolja fel
azokat a közösségi irányelveket és határozatokat, amelyeket a törvénynek és
végrehajtási rendeleteinek tartalmazniuk kell.
Az EU az egységes belsõ piac létrehozásával kapcsolatban a vetõmagvak és
szaporítóanyagok szabad forgalmazása érdekében harmonizálta a minõségi
követelményeket, a jelölésre és az ellenõrzésre vonatkozó szabályokat.
A vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállításával kapcsolatban is alapvetõ
követelmény a hatósági ellenõrzés, amely többek között a szántóföldi
szemlékre, a laboratóriumi vizsgálatokra, a fajtakitermesztésre terjed ki.
A vetõmagvak és szaporítóanyagok forgalomba hozatala esetében az egyes
tételeket a közösségi elõírásoknak megfelelõen kell jelölni és dokumentálni.
A Fehér Könyv két szakaszra bontva a következõ irányelveket tartalmazza:
A Tanács 66/400 EGK irányelve a Bétarépa vetõmag forgalmazásáról
A Tanács 66/401 EGK irányelve a takarmánynövények vetõmagjának forgalmáról
A Tanács 66/402 EGK irányelve a gabonafélék vetõmagjának forgalmazásáról
A Tanács 66/403. EGK irányelve a vetõburgonya forgalmazásáról
A Tanács 69/208 EGK irányelve az olaj- és rostnövények vetõmagjának
forgalmazásáról
A Tanács 70/457 EGK irányelve a szántóföldi növényfajták Közösségi
Fajtajegyzékérõl
A Tanács 70/458 EGK irányelve a zöldség vetõmagvak forgalmazásáról
A Tanács 66/404 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok
forgalmazásáról
A Tanács 71/161 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok külsõ
minõségének normáiról
A Tanács 68/193 EGK irányelve a szõlõ vegetatív szaporítóanyagának
forgalmazásáról
A Tanács 91/682 EGK irányelve a növények és dísznövények
szaporítóanyagának forgalmazásáról A Tanács 92/33 EGK irányelve a zöldség
növényi részek és szaporítóanyagok - a vetõmag kivételével - forgalmazásáról
A Tanács 92/34 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporítóanyagának és
növényi részeinek forgalmazásáról
A Bizottság 93/64 EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporító-anyagának és
növényi részeinek forgalmazásáról szóló a Tanács 92/34. EGK irányelve szerinti
ellenõrzés végrehajtásáról
A I. szakasz azt a 12 alap irányelvet tartalmazza, amelyek a vetõmagvak
és szaporító anyagok ellenõrzése szempontjából jelentõsek. Az egyes irányelvek
az adott növényfaj specialitásainak megfelelõen határozzák meg a vetõmag és
szaporító anyag elõállításának szabályait. Az elõállítás szempontjából
lényeges, hogy a vetõmag, illetve a szaporítóanyag a termeszthetõ fajok
jegyzékében szerepeljen és az elõállítás során a vonatkozó termelési és
ellenõrzési
A Bizottság 75/502 EGK irányelve a réti perje (Poa pratensis L.) vetõmag
forgalmazásának a hivatalosan bázisvetõmagként, vagy certifikált vetõmagként
elismert vetõmagra való korlátozásáról A Bizottság 80/755 EGK irányelve a
gabonavetõmag csomagolása elõírásszerû jelölésének engedélyezésérõl A
Bizottság 81/675 döntése meghatározott lezárási módoknak a Tanács 66/400 EGK,
66/401 EGK, 66/402 EGK, 69/208 EGK és 70/458 EGK irányelvei szerinti ismét fel
nem használható lezárási módként való elismerésérõl A Bizottság 86/109 EGK
irányelve a takarmány-, az olaj- és rostnövény vetõmagvak forgalmazásának a
hivatalosan bázisvetõmagként vagy certifikált vetõmagként elismert
vetõmagvakra való korlátozásáról A Bizottság 87/309 EGK döntése
meghatározott takarmánynövények vetõmagja csomagolása elõírásszerû jelölésének
engedélyezésérõl A Bizottság 89/14 EGK irányelve a Tanács 70/458 EGK, a
zöldségvetõmagvak forgalmazásáról szóló irányelv 1. mellékletében
meghatározott mangold és cékla zöldségfajok vetõmagjának elõállításához
szükséges izolációs távolság meghatározásáról
A Bizottság 89/374 EGK határozata gabonamagvak kereskedelmérõl
A Bizottság 89/540 EGK határozata vetõmag és szaporítóanyag
kereskedelmére vonatkozó határozott idejû kísérletek végrehajtásáról
A Bizottság 90/639 EGK döntése a Bizottság 89/7 EGK döntésében felsorolt
zöldségfajtákból elõállított fajták jelölésérõl
A Bizottság 92/231 EGK határozata burgonya bázis-szaporítóanyag közösségi
osztályozására vonatkozó követelményekrõl és jelölésrõl
A Bizottság 93/17 EGK döntése a burgonya bázis-szaporító anyag közösségi
osztályozásáról, valamint a vonatkozó követelményekrõl és jelölésrõl A
Bizottság 93/213 EGK döntése a szójabab vetõmag szennyezõdésének maximális
mennyiségérõl A Bizottság 93/48 EGK irányelve a Tanács 92/34 EGK irányelve
szerinti gyümölcstermelésre szolgáló gyümölcsfajok szaporítóanyaga és növényi
részei követelményeinek meghatározásáról
A Bizottság 93/49 EGK irányelve a Tanács 91/682 EGK irányelve szerinti
dísznövényfajok szaporítóanyaga és növényi részei követelményeinek
meghatározásáról
A Bizottság 93/61 EGK irányelve a Tanács 92/33 EGK irányelve szerinti
vetõmag kivételével a zöldség növényfajok szaporítóanyaga és növényi részei
követelményeinek meghatározásáról
A Bizottság 93/62 EGK irányelve a vetõmagvak kivételével a zöldség
növényfajok szaporítóanyaga és növényi részei forgalombahozataláról szóló a
Tanács 92/33 EGK irányelve szerinti intézmények ellenõrzésének végrehajtási
szabályairól A Bizottság 93/63 EGK irányelve a dísznövények
szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalombahozataláról szóló a Tanács
91/682 EGK irányelve szerinti intézmények ellenõrzésének végrehajtási
szabályairól A Bizottság 93/64 EGK irányelve a gyümölcstermelésre szolgáló
gyümölcsfajok szaporítóanyagának és növényi részeinek forgalombahozataláról
szóló 92/34 EGK irányelve szerinti intézmények ellenõrzésének végrehajtási
szabályairól
A Bizottság 93/78 EGK irányelve növények és dísznövények szaporító
anyagának forgalomba hozataláról szóló 91/682 EGK irányelv módosításáról
A Bizottság 93/79 EGK irányelve gyümölcstermelést szolgáló gyümölcsfajták
szaporító anyagának forgalombahozataláról szóló 92/34 EGK irányelv
módosításáról
A Bizottság 94/650 EGK döntése a végsõ felhasználónak szánt
vetõmagtételek határidõs kísérletérõl
A felsorolt irányelvek átvétele
A szántóföldi növények esetében a hatályban lévõ jogszabályok is az EU
rendelkezéseinek megfelelõen határozzák meg a vetõmagvak elõállításának,
szántóföldi szemléjének, fémzárolásának szabályait.
A szõlõ, gyümölcs, dísznövény és erdészeti szaporító anyagok esetében a
minõsítésre (certifikációra) vonatkozó rendelkezések is megfelelnek az EU
szabályainak. A szaporító anyagok vonatkozásában a vírusmentességre vonatkozó
szabályozás kialakításával válik teljessé a jogharmonizáció. E szabályokat a
törvényjavaslat tartalmazza.
A növényfajták állami elismerésére, valamint a vetõmagvak és
szaporítóanyagok elõállítására vonatkozó hazai szabályaink így alapvetõen
jelenleg is megfelelnek az EU elõírásainak. Ezt az a tény is igazolja, hogy
Magyarország a világ vetõmagexportõrei között a 7. helyen van.
A Fehér Könyvben felsorolt irányelvek az egyes növényfajok vetõmag- és
szaporítóanyag elõállításával kapcsolatban a szántóföldi szemlére, a
vetõmagvak tisztaságára, a védõtávolságokra, a csomagolásra, a jelölésre, az
ellenõrzésre, a mintavételre és a vizsgálati módszerekre vonatkozóan fõleg
olyan technikai jellegû szabályokat tartalmaznak, amelyeket nem indokolt
szószerint átvenni a törvényjavaslatban.
A törvényjavaslatnak az állami elismerésre, valamint a Nemzeti
Fajtajegyzékre vonatkozó szabályai megfelelnek az Európai Unió irányelveinek.
A törvényjavaslatnak a vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállításával,
csomagolásával, jelölésével és hatósági ellenõrzésével kapcsolatos szabályai
valamennyi növényfajra vonatkozóan alapvetõ követelményként veszik át az
Európai Unió irányelveinek azokat a rendelkezéseit, amelyeket azok minden
egyes növényfaj vonatkozásában külön-külön határoznak meg. E szabályokat a
törvényjavaslat 15-23. §-ai tartalmazzák.
A szántóföldi, erdészeti, zöldség-, szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény
növényfajokra vonatkozó speciális szabályokat a törvényjavaslat végrehajtási
rendeletei tartalmazzák.
Részletes indokolás
(Az 1-2. §-okhoz)
A törvényjavaslat célja a növénytermelés biológiai alapjainak megõrzése,
javítása, valamint a nemesítõk, fajtajogosultak, vetõmagtermelõk, forgalmazók
és felhasználók érdekeinek védelme,
A törvényjavaslat hatálya kiterjed a genetikai anyagok megõrzésére, a
szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fûszer-, és dísznövény fajták
állami elismerésére, fajtafenntartására, a vetõmagvak és a vegetatív
szaporítóanyagok elõállítására, továbbá az ezekkel foglalkozó természetes és
jogi személyekre.
(A 3. §-hoz)
A 3. § a törvényjavaslatban használt fogalmakat határozza meg.
(A 4. §-hoz)
A genetikai anyagok megõrzésérõl a jogszabályok eddig nem rendelkeztek. A
génforrások megõrzése alapvetõ nemzeti érdek, amelyet nemzetközi
kötelezettségeink (a Rió-i Biodiverzitás Egyezmény, FAO Génmegõrzési
Egyezmény) is indokolnak. Ennek megfelelõen ez fontos állami feladat, melyet
törvényben kell szabályozni.
A törvényjavaslat elõírja a növénytermelés genetikai anyagainak védelme
érdekében a hazai fajok és fajták, változatok és vad rokonfajok.
- mint génforrások - megõrzését. A genetikai tartalékként megõrzött
növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt nemesítési, oktatási
és kutatási célra meghatározott térítési díj ellenében hozzáférhetõvé kell
tenni.
A törvényjavaslat felhatalmazza a földmûvelésügyi minisztert, hogy
rendeletben jelölje ki a génforrások megõrzéséért felelõs intézményeket. A
génmegõrzési feladat anyagi forrásait - tekintettel arra, hogy az alapvetõen
nem gazdálkodási érdekeket szolgál - a központi költségvetésbõl kell fedezni.
(Az 5-6. §-okhoz)
Magyarországon csak állami elismerésben részesített, ideiglenes
szaporításra engedélyezett vagy export céltermeltetésre, kizárólag szaporítás
céljából bejelentett növényfaj és növényfajta termeszthetõ árutermelés és
forgalomba hozatal céljából.
A növényfajták állami elismerésének célja és feladata a vetõmagvakat és
szaporítóanyagokat felhasználók védelme, valamint a növénytermelés és
feldolgozó ipar számára megfelelõ értékû növényfajták kiválasztása, ezért ez
alapvetõen állami feladat.
Az Európai Unió tagállamainak elõírásaival összhangban állami
elismerésben az a növényfajta részesíthetõ, amely megkülönböztethetõ, egynemû,
állandó és bejegyezhetõ fajtanévvel rendelkezik, továbbá a jogszabályban
meghatározott növényfajok fajtái pedig megfelelõ gazdasági értékkel is
rendelkeznek.
A jelenleg hatályos jogszabályokhoz képest a törvényjavaslat a nemzetközi
gyakorlatnak megfelelõen módosítja, szigorítja, illetve részben egyszerûsíti a
növényfajták állami elismerésének rendjét. A törvényjavaslat ugyanis lehetõvé
teszi, hogy az állami elismerés feltételei növényfajonként, illetõleg a
növényfajon belüli felhasználási cél szerint eltérõek legyenek.
(A 7-8. §-okhoz)
A törvényjavaslat meghatározza, hogy ki tehet bejelentést a növényfajta
állami elismerése iránt. A növényfajtát a fajtajogosult, a fajtával
kizárólagosan rendelkezõ jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaság és természetes személy jelentheti be állami elismerésre.
Ha a fajtajogosult külföldi, akkor csak hazai képviselõ útján jelentheti
be a növényfajtát állami elismerésre.
A növényfajták állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatokat
végzõ mezõgazdasági minõsítõ feladatokat ellátó intézettel (a továbbiakban:
minõsítõ intézet) közszolgálati jogviszonyban lévõ személy, jogviszonyának
megszûnéséig, illetve az azt követõ 3 évben, továbbá az Országos Mezõgazdasági
Fajtaminõsítõ Tanács tagja nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.
Az új növényfajták nemesítése során egyre inkább elterjednek a
biotechnológiai módszerek. Ezért a törvényjavaslat értelmében a bejelentéskor
külön kell nyilatkozni arról, hogy az új növényfajta genetikailag módosított
szervezet-e, és a módosítás milyen célra irányul.
(A 9. §-okhoz)
A növényfajták állami elismeréséhez szükséges vizsgálatokat a minõsítõ
intézet végzi. Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges
kísérleti vizsgálatok számát és idõtartamát jogszabály határozza meg.
Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban elõírt
vizsgálatának eredményeit a minõsítõ intézet javaslatával együtt - a
növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértõi testület - az Országos
Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elé terjeszti.
(A 10. §-hoz)
Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács tagjai a Magyar
Agrárkamara, a terméktanácsok és a szakmai érdekképviseletek, a Hegyközségek
Nemzeti Tanácsa, valamint az agrárkutató és felsõoktatási intézmények, továbbá
a Földmûvelésügyi Minisztérium és a minõsítõ intézet képviselõi.
Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elnökét és titkárát a
földmûvelésügyi miniszter nevezi ki, a tagjait pedig az elnök bízza meg.
(A 11. §-hoz)
A minõsítõ intézet által végzett fajtakísérletek eredményei alapján az új
növényfajta határozott idejû állami elismerésérõl, annak törlésérõl, illetve
az állami elismerés meghosszabbításáról az Országos Mezõgazdasági
Fajtaminõsítõ Tanács javaslatára a Földmûvelésügyi Minisztérium dönt.
Az állami elismerés idõtartama szõlõ-, gyümölcs-, és erdészeti
növényfajták esetében a megadástól számított 18. év végéig, egyéb növényfajták
esetében a megadástól számított 15. év végéig tart. Ez az idõtartam a
bejelentõ kérelmére meghosszabbítható.
(A 12. §-hoz)
Az állami elismerésben részesített növényfajtákat a Nemzeti
Fajtajegyzékbe kell bejegyezni. A Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákat a
minõsítõ intézet bõvebb termelõi információk szerzése érdekében tovább
vizsgálja, amelynek alapján részletes, termesztési tulajdonságokat tartalmazó
Leíró Fajtajegyzéket ad ki. A Magyar Agrárkamara, a terméktanácsok, valamint a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa e vizsgálatok alapján Ajánlati Fajtajegyzéket
készíthetnek a termelõk számára.
(A 13. §-hoz)
A fajták eredeti tulajdonoságainak (DUS) és gazdasági értékének
megõrzésérõl fajtafenntartással kell gondoskodni, amelynek eredményességét a
minõsítõ intézet ellenõrzi.
(A 14. §-hoz)
A minõsítõ intézet közhitelû nyilvántartásaiba a növényfajta állami
elismerésén kívül be kell jegyezni a fajta bejelentõjét, a fajtajogosultat, a
képviselõt és kérelemre a nemesítõ nevét is.
A jogszabályok betartásával a fajtával szabadon rendelkezhet az aki a
tulajdonában lévõ növényfajtát állami elismerésre bejelentette.
A törvényjavaslat szerint megszûnik az eddig kötelezõ, a nemzetközi
gyakorlatban nem alkalmazott fajtahasználati díj fizetésének rendszere. A
fajta használatáért fizetendõ díj mértékében a fajtajogosult, a forgalmazó és
a felhasználó szabadon állapodnak meg. A nemesítõ részére fizetendõ
fajtajutalék összegét pedig a fajtajogosult és a nemesítõ között kötendõ
szerzõdés keretébe utalja a törvényjavaslat.
A törvényjavaslat a fajtahasználati díjjal kapcsolatban az átmeneti
rendelkezéseknél, az új rendszerre való megfelelõ áttérés érdekében
meghatározott ideig lehetõvé teszi a korábban állami minõsítésben részesített
növényfajták állami minõsítése érvényessége idõtartamáig valamennyi
növényfajta esetében a jelenlegi rendszer szerint számított fajtahasználati
díj fizetését.
Magyarországon az új növényfajtákat 1969 óta lehet szabadalmi oltalomban
részesíteni. A növényfajtákat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995.
évi XXXIII. törvény alapján lehet szabadalmazni.
A jelenlegi szabályozásnak megfelelõen a szabadalmi oltalom a Magyar
Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozik, amely a szabadalmi oltalmat a
minõsítõ intézet kísérleti vizsgálatai alapján adja meg.
(A 15. §-hoz)
A vetõmagvak, szaporítóanyagok elõállítása, minõsítése és forgalmazása az
OECD, illetve ISTA nemzetközi elõírásainak megfelelõen állami ellenõrzés,
illetve felügyelet alatt áll.
Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ, vagy ideiglenes
szaporításra engedélyezett, illetve az export céltermeltetésre kizárólag
szaporítás céljából bejelentett fajok, fajták vetõmagját és szaporítóanyagát
lehet elõállítani, illetve forgalmazni.
Továbbszaporítás és árutermesztés céljára csak olyan vetõmag és
szaporítóanyag állítható elõ és hozható forgalomba, amely megfelel a
jogszabályban meghatározott feltételeknek.
A kábítószerek elõállítására alkalmas növényfajok (pl. mák, kender)
vetõmagjának elõállítását és forgalmazását külön feltételekhez lehet kötni.
(A 16. §-hoz)
A vetõmag és szaporítóanyag elõállításához fûzõdõ nemzetgazdasági érdek
szükségessé teszi, hogy jogszabály határozza meg a vetõmag és szaporítóanyag
elõállítás termeltetés, kikészítés, kiszerelés, tárolás és forgalmazás
személyi és tárgyi feltételeit.
(A 17. §-hoz)
Csak a fajtajogosultnak, illetve képviselõjének az elõzetes írásbeli
hozzájárulásával és meghatározott szaporítási fokozatig lehet saját célú
felhasználásra vetõmagot, szaporítóanyagot elõállítani, felhasználni.
(A 18. §-hoz)
A törvényjavaslat - a vetõmagtermelés biztonsága és a termelés
volumenének megõrzése, növelése érdekében - a vetõmagszaporítás gazdasági
jelentõségére figyelemmel szabályozza a vetõmag elõállítója és a
vetõmagszaporításhoz elõírt védõtávolságon belüli termõföld használója közötti
megállapodást.
A vetõmag elõállítójának meg kell állapodnia a védõtávolságon belüli
termõföld használójával, hogy az milyen feltételekkel kötelezi magát a
vetõmagszaporítást veszélyeztetõ növényfajok és fajták termesztésérõl való
lemondásra.
A törvényjavaslat lehetõvé teszi vetõmagszaporítási zárt körzet
kialakítását, ha a vetõmag elõállítója és a termõföld használója között nem
jön létre szerzõdés. A zárt körzet kialakítását akkor lehet kezdeményezni, ha
az érintett szántóterület legalább 20 %-án vetõmagelõállítást folytatnak.
A vetõmagszaporítási zárt körzeten belül az egyes idegen beporzást, vagy
betegségterjesztés elõidézõ növényfajok vagy fajták termesztését korlátozni,
tiltani, vagy megsemmisíteni lehet.
A zárt körzet kialakítását a vetõmagszaporításban érdekeltek
kezdeményezik a terméktanácsnál. A zárt körzet egyeztetési kötelezettséggel,
önszervezõdéses alapon jön létre. A zárt körzet kialakításához szükséges
egyeztetést a területi agrárkamara folytatja le. Ha az egyezség létrehozására
irányuló kísérlet nem vezet eredményre a terméktanácsnak a zárt körzet
kialakítása iránti kérelmet a miniszter által jogszabályban kijelölt szervhez
kell benyújtania, amely azt jóváhagyás céljából a Földmûvelésügyi
Minisztériumnak küldi meg. A jóváhagyást a minisztérium nem tagadhatja meg, ha
a kérelem megfelel az elõírt követelményeknek.
A zárt körzeten belül a vetõmagtermelés elsõdlegességének biztosítása
érdekében elrendelt korlátozásért és tilalomért az érintett termõföldek
használóit eltérõ megállapodás hiányában kártalanítani kell. A kártalanítás
mértéke nem haladhatja meg a korlátozással vagy tilalommal érintett növényfaj
árutermelésébõl származó átlagos jövedelmet.
A védõtávolságon belüli termõföld használója köteles tûrni az
ellenõrzést, illetve korlátozást, amelyért a vetõmagszaporításban érdekeltek a
korlátozással arányos külön jogszabályban meghatározott mértékû kártalanítást
nyújtanak.
(A 19. §-hoz)
A törvényjavaslat meghatározza a szõlõ-, gyümölcs-, dísznövény és
erdészeti növényfajták szaporítóanyagának elõállításához szükséges
törzsültetvények létesítésének szabályait is.
(A 20. §-hoz)
A vetõmagot és a szaporítóanyagot a minõsítõ intézetnek kell minõsítenie.
A minõsítés határozott ideig érvényes.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen szélesíti a törvény a
vetõmagtermelõk sajátjogú, ún. céggaranciás vetõmag-minõsítését. Ugyanakkor az
EU joggyakorlatának megfelelõen szigorítja a vetõmag elõállítás, minõsítés és
forgalmazás állami hatósági ellenõrzését.
(A 21. §-hoz)
A törvényjavaslat az EU rendelkezéseivel összhangban meghatározza a
vetõmag csomagolásának, jelölésének szabályait is.
(A 22-23. §-okhoz)
A vetõmagvak és szaporítóanyagok elõállításával kapcsolatos hatósági
feladatokat a Földmûvelésügyi Minisztérium és a minõsítõ intézet látja el.
A jogosulatlan fajtahasználat, a vetõmag és vegetatív szaporítóanyag
hamisítása, a felhasználót megtévesztõ, az eredetre, fajra, fajtára, minõségre
és azonosságra vonatkozó félrevezetõ adatok közlése, illetve ilyen adatok
alapján történõ forgalmazás tilos. A szaporítóanyag minõségének
elõállításának, forgalmazásának és felhasználásának ellenõrzését az FM által
kijelölt szervezet - állami feladatként - hatósági jogkörben végzi, amelyet a
fejlett országok gyakorlatának megfelelõen erõsíteni kíván a törvény.
(A 24-26. §-okhoz)
A tervezet rögzíti, hogy a genetikai anyagok megõrzése, fenntartása
állami feladat, ezért annak finanszírozását központi költségvetésbõl kell
biztosítani.
Az új növényfajták állami elismeréséhez, a Nemzeti Fajtajegyzékre
kerüléshez szükséges vizsgálatok költségét részben a központi költségvetés,
részben a bejelentõ fedezi.
A törzsültetvények létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával, a
növényfajták és klónok vírusmentesítésével kapcsolatos állami feladatok
finanszírozását központi költségvetésbõl kell biztosítani.
A vetõmag és vegetatív szaporítóanyag minõsítését a minõsítõ intézet
külön miniszteri rendeletben meghatározott díjtételek alapján végzi.
A vetõmag és szaporítóanyag hivatalból végzett hatósági ellenõrzésének
költségeit a központi költségvetésbõl kell fedezni.
(A 27. §-hoz)
Az EU gyakorlatának megfelelõen - a saját jogú, céggaranciás
szaporítóanyag minõsítés és a forgalmazás körének bõvülésével, - erõsíti a
tervezet a szaporítóanyag termelés, minõsítés, forgalmazás állami -hatósági
ellenõrzését, szankcionálását.
A minõsítõ intézet az ellenõrzés során többek között az alkalmatlannak
minõsített szaporítóanyagot a forgalmazástól eltilthatja, zár alá helyezheti,
a más célra fel nem használható szaporítóanyag megsemmisítését elrendelheti.
Szigorítja a tervezet a törvény rendelkezéseit megsértõk ellen
alkalmazható szankciókat, (szabálysértési, súlyosabb esetben bûntetõ eljárás
kezdeményezése, engedély visszavonása, stb.).
(A 28. §-hoz)
Bevezeti a törvényjavaslat a nem megfelelõ minõségû szaporítóanyagot
elõállító és forgalmazókkal szemben a minõségvédelmi birság jogintézményét.
A minõségvédelmi bírságot akkor kell fizetni, ha a minõsítõ intézet az
ellenõrzés során megállapítja, hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott
vetõmag, illetve szaporítóanyag nem felel meg az elõírt minõségi
követelményeknek vagy az adott tételt a rendelkezéseknek nem megfelelõ,
megtévesztésre alkalmas bizonylattal hozták forgalomba.
A minõségvédelmi bírság mértéke legalább a kifogásolt tétel értéke
kétszeresének, legfeljebb tízszeresének megfelelõ összeg.
A minõségvédelmi bírságból befolyt összeg felhasználásáról a minisztérium
dönt.
(A 29. §-hoz)
A törvényjavaslat záró rendelkezései a hatályba lépésre, valamint az
átmenetre vonatkozó szabályokat és a végrehajtási rendeletek kiadására
vonatkozó felhatalmazást tartalmazzák.
(A 30. §-hoz)
A törvényjavaslat 31. §-a azokat a közösségi irányelveket sorolja fel,
amelyeknek rendelkezéseit a törvényjavaslat lényegében átveszi.