1
1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁYA
T/3171.. számú
törvényjavaslat
a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi
LX. törvény módosításáról
Elõadó: dr.Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. szeptember
1996. évi törvény
a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény
módosításáról
Az Országgyûlés a Magyar Nemzeti Bankról szóló, az 1991. évi LXIX.
törvénnyel, az 1992. évi LXX. törvénnyel, az 1993. évi CXI. törvénnyel, az
1994. évi IV. törvénnyel és az 1995. évi CV. törvénnyel módosított 1991. évi
LX. törvényt a következõk szerint módosítja:
1. §
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény (a
továbbiakban: MNBtv.) 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(2) Az MNB a hitelintézetek különbözõ típusaira, illetõleg a
hitelintézetek különbözõ típusú forrásaira eltérõ mértékû tartalékrátát
írhat elõ."
2. §
(1) Az MNBtv. 19. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"(1) Az MNB az államháztartás alrendszerei közül finanszírozási
kapcsolatot kizárólag a központi költségvetéssel tarthat.
(2) Az MNB az államháztartással való finanszírozási kapcsolatokat
illetõen az Országgyûlésnek felelõsséggel tartozik.
(3) Az MNB a központi költségvetésnek hitelt - a (4) bekezdésben
említett kivétellel - nem nyújthat. Az MNB állampapírt nyíltpiaci mûveletei
keretében vásárolhat. Az MNB állampapírt közvetlenül az államtól nem
vásárolhat."
(2) Az MNBtv. 19. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az MNB a kincstári egységes számla átmeneti likviditási
nehézségeinek áthidalására - legfeljebb a központi költségvetés adott évi
tervezett bevételeinek két százaléka erejéig - likviditási hitelt nyújthat."
(3) Az MNBtv. 19. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(6) A privatizációs bevételekbõl legalább akkora részt, mint
amelyre az MNB az állami vagyon értékesítéséhez hitelt nyújtott, az MNB-
vel szemben fennálló államadósság csökkentésére kell fordítani."
3. §
Az MNBtv. 20. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"20. § Az MNB-nek a külföldi pénznemben fennálló követeléseit és
tartozásait érintõ napi átértékelésbõl származó árfolyamnyeresége vagy -
vesztesége naponta, közvetlenül az elkülönített eredménytartalékot növeli,
illetõleg csökkenti."
4. §
Az MNBtv. 21. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"21. § A pénzbevonási nyereséget - a kibocsátott és a meghirdetett
bevonási határidõig forgalomban lévõre át nem cserélt pénz összegének
különbségét - az MNB-vel szemben a Magyar Köztársaság 1991. évi állami
költségvetésérõl és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól
szóló 1990. évi CIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján fennálló
államadósság csökkentésére kell fordítani."
5. §
Az MNBtv. 24. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"24. § Az MNB az állam devizában történõ hitelfelvételei - ide nem
értve a kormányhiteleket és a nemzetközi fejlesztési intézményektõl
történõ hitelfelvételeket - és külföldi értékpapír-kibocsátásai
tekintetében az állam megbízottjaként jár el, kivéve, ha az MNB és az állam
másként állapodik meg."
6. §
Az MNBtv. 26. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Az MNB vezeti - ha más hitelintézetet nem hatalmaz fel - a
hitelintézetek pénzforgalmi számláját.
(2) Az MNB vezeti az elszámolóházak pénzforgalmi számláját.
(3) Az MNB vezeti az Országos Betétbiztosítási Alap és a Befektetõ-
védelmi Alap pénzforgalmi számláját."
7. §
Az MNBtv. a 33. § után a következõ 33/A. §-sal egészül ki:
"33/A. § (1) Az MNB jóváhagyása szükséges az elszámolás-forgalom
lebonyolítását végzõ elektronikus átutalási rendszert mûködtetõ hitelintézeti
elszámolóház üzletszabályzatának, illetõleg módosításának hatályba lépéséhez,
amelyet a hitelintézeti elszámolóház a Pénzügyi Közlönyben közzétesz.
(2) Az MNB a hitelintézeti elszámolóház számára kockázati alap
képzését kötelezõvé teheti, illetve az alap képzésének módjára,
mértékére, felhasználásra vonatkozóan kötelezõ elõírásokat adhat."
8. §
Az MNBtv. a 34. § elõtt a következõ 33/B. §-sal és elõtte a következõ
címmel egészül ki:
"Pénzügyi szolgáltatás és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatások
végzésének engedélyezése
33/B. § (1) Az MNB engedélyezi a készpénz-helyettesítõ fizetési
eszközök kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása pénzügyi
szolgáltatási tevékenység végzését.
(2) Az MNB engedélyezi a következõ kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatások végzését:
a) pénzváltási tevékenység,
b) az elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ elektronikus átutalási
rendszerek mûködtetése (elszámolás-forgalmi ügylet),
c) pénzfeldolgozási tevékenység,
d) arany pénzérme kereskedelem."
9. §
Az MNBtv. 35. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"A jegybanki ellenõrzés a pénzügyi intézmények és a pénzügyi intézménynek
nem minõsülõ, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ jogi személyek,
valamint a befektetési szolgáltatók és az elszámolóházak tekintetében e
törvény, a pénzforgalomról és a devizáról szóló jogszabályok, valamint a
végrehajtásukra kiadott jegybanki elõírások megtartására terjed ki."
10. §
Az MNBtv. 37. §-ának (6) bekezdése a következõ új második mondattal
egészül ki:
"A hitelintézetek a hiányos (csonka) forintbankjegyet az MNB-nél
történõ becserélésre átveszik."
11. §
Az MNBtv. 38. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"38. § Az MNB a bankjegy- és érmeelõállítás költségeit ráfordításai
között számolja el."
12. §
Az MNBtv. 39. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"39. § Az MNB, a hitelintézetek és a posta pénztárai pénzérmét
- címletenként legfeljebb 100 darabot - más címletû pénzérmére, illetõleg
bankjegyre, bankjegyet pedig más címletû - címletenként legfeljebb 100
darab - bankjegyre, illetõleg pénzérmére díj-, jutalék- és
költségmentesen kötelesek átváltani."
13. §
Az MNBtv. 52. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"52. § (1) Az MNB elõzetes véleményének kikérésével engedélyezi az
Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet a következõ pénzügyi szolgáltatási,
illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzését:
a) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása,
b) pénzügyi szolgáltatásnak devizában, valutában való végzése,
c) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.
(2) Az MNB egyetértése szükséges ahhoz, hogy az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelet az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési
szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi ... törvény
(a továbbiakban: Épt.) 204. §-a szerinti elszámolóházi tevékenység végzéséhez
engedélyt adjon.
(3) Az MNB egyetértése szükséges ahhoz, hogy az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelet a hitelintézet, a befektetési társaság és az Épt. szerinti
elszámolóház tevékenységi (mûködési) engedélyét visszavonja."
14. §
(1) Az MNBtv. 57. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
(A jegybanktanács tagjai:)
"c) további - az MNB alelnökeinek számával megegyezõ számú - tag, akiket
a miniszterelnöknek - az MNB elnöke véleményének kikérésével tett -
javaslatára a köztársasági elnök három évre nevez ki, illetõleg ment fel."
(2) Az MNBtv. 57. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(5) A jegybanktanács határoz
a) az MNB éves monetáris politikai irányelveirõl;
b) az árfolyampolitikával kapcsolatos jegybanki álláspontról;
c) a jegybanki politika eszközeinek jelentõsebb, az elfogadott monetáris
politika - ide értve az árfolyam-politikát is - kereteit meghaladó
változtatásairól."
15. §
Az MNBtv. 58. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg
a jelenlegi (3)-(8) bekezdés megjelölése (4)-(9) bekezdésre változik:
"(3) Az MNB elnökévé az a magyar állampolgár nevezhetõ ki, aki
monetáris, pénzügyi, illetõleg a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos
kérdésekben kiemelkedõ elméleti, illetõleg gyakorlati szakmai ismeretekkel
rendelkezik."
16. §
Az MNBtv. 59. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) Az MNB legfeljebb öt alelnökét a köztársasági elnök nevezi ki,
illetõleg menti fel. A javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet -
egyetértése esetén - a miniszterelnök terjeszt elõ a köztársasági elnöknek.
(2) Az MNB alelnökeinek megbízatása hat évre szól."
17. §
Az MNBtv. 60. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"60. § Az 58. § (3)-(8) bekezdését az 57. § (3) bekezdése c) pontjában
említett személyek tekintetében is alkalmazni kell. Az 57. § (3) bekezdésének
c) pontjában említett személy az is lehet, aki a gazdaság valamely ágában
kiemelkedõ elméleti, illetõleg gyakorlati ismeretekkel rendelkezik és a
pénzügyi kérdésekben jártas."
18. §
Az MNBtv. 63. §-a a következõ mondattal egészül ki:
"Ha az új Országgyûlés az említett határidõig az új felügyelõ bizottsági
tagokat nem választja meg, a felügyelõ bizottság mûködése mindaddig tart,
amíg az új Országgyûlés a felügyelõ bizottsági tagokat megválasztja."
19. §
Az MNBtv. 69. § után a következõ 69/A §-sal egészül ki:
"69/A § Az MNB jegybanktanácsának az 57. § (3) bekezdésének c) pontja
szerinti tagja és felügyelõ bizottságának tagja hitelintézetnél vezetõ
tisztségviselõ, felügyelõ bizottsági tag vagy alkalmazott nem lehet."
20. §
Az MNBtv. 70. § után a következõ 70/A. §-sal egészül ki:
"70/A. § Az MNB könyvvizsgálója nem választható újra."
21. §
(1) Az MNBtv. 71. §-a (1) bekezdésének bevezetõ mondata helyébe a
következõ rendelkezés lép, egyidejûleg e bekezdés a következõ g) ponttal
egészül ki:
"Az MNB a jogszabályok keretei között a pénzügyi intézmények és a
pénzügyi intézménynek nem minõsülõ, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ
jogi személyek, valamint a befektetési szolgáltatók és az elszámolóházak
számára jegybanki rendelkezésben kötelezõ elõírásokat adhat, így szabályozza"
"g) az engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi szolgáltatási és
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzését, tárgyi
feltételeit."
(2) Az MNBtv. 71. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A befektetési szolgáltatók és az Épt. szerinti el-számolóházak
számára az MNB jegybanki rendelkezésben kötelezõ elõírásokat az (1) bekezdés
c) pontjának esetében adhat."
22. §
Az MNBtv. 72. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(6) Az MNB az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítõ
értékpapírok tekintetében értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi,
értékpapír forgalomba hozatalának szervezése és az ehhez kapcsolódó
szolgáltatási, értékpapír-letétkezelési és értékpapír-számlavezetési
befektetési szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ befektetési szolgáltatási
tevékenységet végezhet. Az MNB e tevékenységeire az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásról és az értékpapír-
tõzsdérõl szóló 1996. évi ... törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
23. §
Az MNBtv. 78. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:
"78 § (1) Az MNB bevételei és ráfordításai alapján számított tárgyévi
eredményének a közgyûlés által meghatározott hányadát - a fejlesztésre,
tartalékolásra, valamint egyéb célra visszatartott összeget meghaladó részt -
osztalékként fizeti be a központi költségvetésbe.
(2) Az MNB és a központi költségvetés az éves közgyûlés által
osztalékként megállapított és az - elkülönített eredménytartalék igénybevétele
nélkül- osztalékelõlegként megfizetett összeg különbözetét a közgyûlést követõ
8 napon belül rendezi.
(3) A közgyûlés az éves nyereség felosztása és a költségvetési befizetés
megállapítása során köteles gondoskodni arról, hogy az MNB saját tõkéje ne
legyen kevesebb, mint a tárgyévi mérlegében kimutatott, a forgalomban lévõ
bankjegy és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél bármilyen
jogcímen elhelyezett forintbetétei összegeként megállapított monetáris bázis
5%-a.
(4) Ha a tárgyhavi bevételek és ráfordítások alapján számított eredmény
pozitív, az MNB a tárgyhónapot követõ hónap 15. napjáig e nyereségének
megfelelõ osztalékelõleget fizet.
(5) Ha a tárgyhó utolsó napján a saját tõke - ideértve az elkülönített
eredménytartalék összegét is- összege meghaladja a tárgyhó utolsó napján
számított monetáris bázis 5 %-át, az MNB a tárgyhót követõ hónap 15. napjáig a
többletet, de legfeljebb a 20.§ szerint képzett elkülönített
eredménytartalékot, osztalékelõlegként köteles a központi költségvetésbe
befizetni. Az igénybe vett elkülönített eredménytartalékból történõ
osztalékfizetési kötelezettséget a (4) bekezdés szerinti osztalékelõleg
fizetési kötelezettségtõl elkülönítetten kell kezelni.
(6) Ha a tárgyhavi bevételek és ráfordítások alapján számított eredmény
negatív, a központi költségvetés a felmerült veszteséget a tárgyhónapot követõ
hónap 15. napjáig az MNB-nek megtéríti.
(7) Ha a tárgyhó utolsó napján a saját tõke - ideértve az elkülönített
eredménytartalékot is - kisebb, mint a tárgyhó utolsó napján számított
monetáris bázis 5 %-a , a központi költségvetés a különbözetet a tárgyhónapot
követõ hónap 15. napjáig az MNB-nek megtéríti.
(8) Ha a tárgyhó utolsó napján a (4)-(7) bekezdés alapján az MNB-t és a
központi költségvetést is fizetési kötelezettség terheli, a teljesítendõ
befizetést, illetve visszatérítést a kötelezettségek egyenlegeként kell
megállapítani, és a tárgyhónapot követõ hó 15. napjáig teljesíteni.
(9) Az MNB saját tõkéjének a (3) bekezdésben meghatározott összeget
legkésõbb 2000. december 31. napján el kell érnie.
(10) Addig, ameddig az MNB saját tõkéje nem éri el a (3) bekezdésben
meghatározott összeget, a központi költségvetésnek a (7) bekezdés alapján
fizetési kötelezettsége nem keletkezik és az elkülönített eredménytartalékban
lévõ átértékelési eredmény nem vonható el.
(11) Addig, ameddig a (10) bekezdés alapján a központi költségvetésnek
megtérítési kötelezettsége nincs, és a tárgyhó utolsó napján az elkülönített
eredménytartalék egyenlege negatív, azt a központi költségvetés az
elkülönített eredménytartalék javára a tárgyhót követõ hónap 15. napjáig az
MNB-nek megtéríti.
(12) A (8) bekezdés alkalmazása során a (11) bekezdés szerinti
megtérítési kötelezettséget is figyelembe kell venni."
24. §
Az MNBtv. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) Az MNB számára feladatot a pénzforgalommal, a
devizagazdálkodással és a hatáskörébe tartozó pénzügyi szolgáltatási és
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos
feladatkörében törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Az ilyen
kormányrendeletet az MNB véleményét kikérve kell kiadni."
25. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az MNBtv. 4. §-ának (4)
bekezdése, 11. §-a és elõtte a "Napi likviditási tartalék" cím, 12. §-ából az
"és a likviditási ráta" szövegrész, 22. §-a, 25. §-a, 29. §-ának (1)
bekezdésében a "pénzintézet devizamûveletet az MNB-nek - az Állami
Bankfelügyelettel egyetértésben adott - felhatalmazása alapján végezhet"
szövegrész, 30. §-ának (1) bekezdése, 31. §-a, 71. §-a (1) bekezdésének a)
pontjában az "és a likviditási tartalék" szövegrész, 72. §-a (2) bekezdésének
b)-c) pontja, 80-81. §-a és 83. §-a hatályukat vesztik.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) az MNBtv. 9. §-ának (2) bekezdésében, 17. §-ában, 36. §-ának (1)-(3)
bekezdésében és 70. §-ának (2)-(3) bekezdésében a "pénzintézet" szövegrész
helyébe "hitelintézet" szöveg,
b) az MNBtv. 5. §-ának (1) bekezdésében, 8. §-ában, 10. §-a (1)
bekezdésében, 14. §-ában (2) bekezdésében, 16. §-ában, 26. §-a (1)
bekezdésének elsõ mondatában, 29. §-ának (2)-(3) bekezdésében, 34. §-ának (4)
bekezdésében, 37. §-ának (3)-(4) bekezdésében és 84. §-a (3) bekezdésének a)
pontjában a "pénzintézetek" szövegrész helyébe "hitelintézetek" szöveg,
c) az MNBtv. 26. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatában és 36. §-ának (2)
bekezdésében a "pénzintézetet" szövegrész helyébe a "hitelintézetet" szöveg,
d) az MNBtv. 17. §-ában a "pénzintézetnek" szövegrész helyébe a
"hitelintézetnek" szöveg,
e) az MNBtv. 29. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatában és 29. §-ának (3)
bekezdésében a "pénzintézeteknek" szövegrész helyébe a "hitelintézeteknek"
szöveg,
f) az MNBtv. 70. §-ának (1)-(3) bekezdésében a "pénzin-tézetnél"
szövegrész helyébe a "hitelintézetnél" szöveg,
g) az MNBtv. 35. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a "pénzintézet és a
pénzintézeti tevékenységet is végzõ jogi személy" szövegrész helyébe a
"pénzügyi intézmény és a pénzügyi intézménynek nem minõsülõ, kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatást végzõ jogi személy, valamint a befektetési
szolgáltató és az elszámolóház" szöveg lép,
h) az MNBtv. 34. §-ának (1) bekezdésében és 53. §-ában a
"pénzintézetek és a pénzintézeti tevékenységet is végzõ egyéb jogi
személyek" szövegrész helyébe a "pénzügyi intézmények és a pénzügyi
intézménynek nem minõsülõ, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ jogi
személyek, valamint a befektetési szolgáltatók és az elszámolóházak" szöveg
lép,
i) az MNBtv. 29. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatában a
"pénzintézeti tevékenységet is végzõ jogi személyeknek" szövegrész helyébe a
"pénzügyi vállalkozásoknak és pénzügyi intézménynek nem minõsülõ, kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatást végzõ jogi személyeknek" szöveg,
j) az MNBtv. 34. §-ának (1) bekezdésében és 84. §-a (3) bekezdésének
c) pontjában a "pénzintézeti" szövegrész helyébe a "hitelintézeti" szöveg,
k) az MNBtv. 71. §-a (1) bekezdésének e) pontjában, valamint 72. §-ának
(1)-(2) és (5) bekezdésében a "pénzintézeti tevékenység" szövegrész helyébe
a "pénzügyi szolgáltatási tevékenység" szöveg,
l) az MNBtv. 72. §-ának (3) bekezdésében a "pénzintézeti
szolgáltatásokat" szövegrész helyébe a "pénzügyi szolgáltatásokat, kiegészítõ
pénzügyi szolgáltatásokat, valamint az állam által kibocsátott hitelviszonyt
megtestesítõ értékpapírok tekintetében befektetési szolgáltatásokat" szöveg,
m) az MNBtv. 29. §-ának (1) bekezdésében "- az Állami Bankfelügyelettel
egyetértésben -" szövegrész helyébe "- az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelettel egyetértésben -", 51. §-a (1)-(2) bekezdésében és az 51. §
elõtti címben az "az Állami Bankfelügyelettel, az Állami
Értékpapírfelügyelettel" szövegrész helyébe az "az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelettel" szöveg, 53. §-ában az "az Állami Bankfelügyelet, illetõleg
Állami Értékpapírfelügyelet" szövegrész helyébe az "az Állami Pénz- és
Tõkepiaci Felügyelet" szöveg,
n) az MNBtv. 28. §-ának második mondatában "a devizagazdálkodásról szóló
jogszabályok" szövegrész helyébe "a devizáról szóló jogszabályok" szöveg,
o) az MNBtv. 35. §-a (4) bekezdésének bevezetõ mondatában a
"Jogszabálysértés" szövegrész helyébe a "Jogszabálysértés, illetõleg a
jegybanki elõírások megsértésének" szöveg,
p) az MNBtv. 29. §-ának (1) bekezdésében és 71. §-a (1)
bekezdésének e) pontjában a "nemesfémekkel" szövegrész helyébe
"aranyérmével" szöveg lép,
r) az MNBtv. 56. §-ában a "könyvvizsgálók" szövegrészek helyébe
"könyvvizsgáló" szöveg,
s) az MNB tv. 59. §-ának (3) bekezdésében az "58. § (3)-(7) bekezdését"
szövegrész helyébe az "58. § (3)-(8) bekezdését" szöveg lép.
(4) E törvény 15-17. §-át és 19. §-át az e törvény hatálybalépése után
kinevezett, illetõleg megválasztott személyekre kell alkalmazni.
(5) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 51/A. §-ában az "a
pénzintézetekre és a pénzintézeti tevékenységet is végzõ egyéb jogi
személyekre, valamint az ilyen tevékenységet végzõ jogi személyiség
nélküli gazdasági társaságokra és egyéni vállalkozókra" szövegrész
helyébe az "a pénzügyi intézményekre és a pénzügyi intézménynek nem
minõsülõ, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást végzõ jogi személyekre,
valamint a befektetési szolgáltatókra és az értékpapírok forgalomba
hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl
szóló 1996. évi ... törvény 204. §-a szerinti elszámolóházakra" szöveg lép.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a devizáról szóló 1995.
évi XCV. törvény 75. §-ának (7)-(10) bekezdése és 89. §-a (2) bekezdésének f)
pontja hatályát veszti.
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény
módosítására irányuló törvényjavaslat indokolása
Á l t a l á n o s i n d o k o l á s
1. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvényt (a
továbbiakban: MNBtv., jegybanktörvény) 1991 októberében fogadta el az
Országgyûlés, és az 1991. december elsején lépett hatályba.
2. Az MNBtv.-t elfogadása óta az Országgyûlés többízben módosította,
fõként az MNB és a központi költségvetés kapcsolatának idõnkénti módosulása
miatt. A legnagyobb mértékû változtatást a jegybanktörvényen az 1994. évi IV.
törvény tette, amely a központi költségvetéssel összefüggõ néhány kérdés
szabályozása, illetõleg újraszabályozása mellett szûkítette az MNB azon
tevékenységi körét, amely kereskedelmi banki tevékenységnek minõsíthetõ.
3. A Javaslat tovább tisztítja az MNB által ellátandó funkciókat, annak
érdekében, hogy inkább tisztán jegybanki -azaz az MNBtv.-ben megfogalmazott
alapfeladatának megfelelõ - funkciókat lásson el. A Javaslat legfontosabb
részét ezért azok a szabályok alkotják, amelyek az MNB és a központi
költségvetés közötti finanszírozás újraszabályozását jelentik (Javaslat 2-5.
§, 23. §).
A Magyar Nemzeti Bank mérlegében a devizában felvett források összege
mindezideig jelentõs mértékben meghaladta a devizaeszközök összegét. A
forint leértékelése e nettó devizatartozás forintban mért értékét folyamatosan
növelte, és ezt a növekményt a jegybanknak célszerûbb lett volna
veszteségként elkönyvelnie és kimutatnia, ehelyett azonban ennek
ellentételezésére a központi költségvetés MNB-vel szemben fennálló, lejárat
nélküli, kamatmentes hiteltartozás formájában került sor. A központi
költségvetés és a jegybank közötti elszámolásnak ez a módja az MNB
mérlegének torzulásán túl elfedte a központi költségvetés hiánya
finanszírozásának valós költségeit, félreorientálta a gazdaságpolitikát,
és paradox módon épp akkor eredményezi a jegybank eredményének jelentõs
romlását, amikor csökken az MNB nettó devizatartozása. E helyzet kezelésére
az MNBtv. eddig is tartalmazta azt a rendelkezést, amely szerint a nettó
devizatartozás csökkenés mértékében a nem kamatozó államadósságot piaci
kamatozású ún. államadóssági kötvénnyé kell átalakítani.
Ez a törvényben is rögzített eljárás mindig az elõzõ évben
bekövetkezett nettó devizatartozás csökkenéséhez kötötte a tárgyévben az MNB
közgyûlését követõ 30 napon belül végrehajtandó kötvényesítést. A felgyorsult
mûködõ tõke beáramlás és a nem állami szféra forrásbevonása nyomán
keletkezõ többletlikviditás jegybanki eszközökkel történõ részleges és
azonnali semlegesítését ez a módszer képtelen volt kezelni.
A jegybanktörvényben rögzített eddigi eljárás a kötvényesítés
mellett fenntartotta a leértékelési veszteségeknek nem kamatozó államadósság
növelése formájában történõ elismerését. Azzal számolt, hogy a külföldi
forrásokat az állam helyett továbbra is a jegybank vonja be saját
nevében, majd ezeket a kereskedelmi bankoknak refinanszírozási hiteleken
keresztül nyújtott és a költségvetésnek nyújtott hitelek formájában eljuttatja
a gazdaságba.
A gazdasági helyzetben ebbõl a szempontból bekövetkezett kedvezõ
változás lehetõvé teszi, hogy a jegybank az elkövetkezõ években csak csökkenõ
mértékben újítsa meg külföldi tartozásait, és ezt követõen a Magyar Állam
saját nevében, s ne az MNB mérlegén keresztül vonjon be külföldi,
devizában denominált forrást. E tevékenységben a jegybank az állam
megbízottjaként fog eljárni.
A cél azonban elsõsorban nem ez, hanem az, hogy az államháztartás
finanszírozási igényét a belföldi tõkepiacon elégítse ki, részben -
összefüggésben a forint konvertibilitásával - külföldiek által is
vásárolható, forintban denominált állampapírok kibocsátásával. Ezáltal az
árfolyamkockázatot nem az MNB vagy az állam, hanem a befektetõk fogják
viselni.
Az államadósság forintban finanszírozott arányának növekedése és a
devizakamatokhoz képest magasabb nominális forintkamatok következtében
átmenetileg megnõnek a központi költségvetés kimutatott kiadásai, és nagyobb
költségvetési hiány fog megjelenni. Ennek finanszírozása azonban a
megnövekedett hazai pénzügyi megtakarítás miatt további gazdaságpolitikai
kiigazítás nélkül is lehetséges.
A jelenlegi feltételrendszerben a tõkebeáramlás miatti
többletlikviditás egy részének semlegesítése, a hazai megtakarítások
lekötése elsõsorban monetáris politikai eszközök alkalmazásával valósul meg,
és emiatt a költségvetési pozíció romlása elõször az MNB eredményében, a
jegybank veszteségessé válásában nyilvánul meg. Valójában arról van szó,
hogy az eddig a folyó eredményben el nem számolt vagyonvesztés helyébe
látható kiadás lép.
Az MNB és a központi költségvetés között létrejött szövevényes,
nehezen áttekinthetõ finanszírozási kapcsolat helyébe 1997. januárjától olyan
rendszer lép, amelyben a központi költségvetés az MNB külföldi
tartozásainak jelentõs részét a központi költségvetésnek az MNB-vel
szembeni devizatartozása formájában ismeri el. E költségvetési
devizatartozás az 1996 végén meglévõ nem kamatozó államadósság és - részben
- az átalakítás nyomán keletkezett államadóssági kötvény formájában
fennálló tartozás helyébe lép. A rendezés részleteit az 1997. évi állami
költségvetésrõl szóló törvény fogja tartalmazni.
A rendezés következtében a forint árfolyamváltozásából adódó
adósságváltozás közvetlenül a központi költségvetésnél fog megjelenni.
Nem lesz többé szükség a nem kamatozó államadósság képzésének a
jegybanktörvény 20. §-ában leírt mechanizmusára, és nem lesz szükség a 22. §-
ban rögzített átalakítási mechanizmusra sem.
Az MNB azonban - ha és amennyiben ez szükséges - továbbra is
elsõsorban a devizatartalékok megfelelõ szinten való tartása érdekében vesz
fel devizahiteleket, és a központi költségvetés és az MNB együttes,
konszolidált devizapozíciójának figyelembevételével kockázat kezelésére,
illetve részben a Magyar Államkincstár megbízásából fedezeti mûveleteket
végez. E tételek továbbra is naponta kerülnek átértékelésre. Ezentúl az
MNB az árfolyam változásából adódó nyereségeket és veszteségeket a
jegybanktörvénynek a Javaslat által módosított 20. §-ában leírt módon,
elkülönített eredménytartalékként mutatja ki.
A Javaslat értelmében az MNB saját tõkéje nem lehet kevesebb, mint a
mérleg fordulónapján a forgalomban levõ bankjegy- és érmeállomány, valamint
a hitelintézeteknek az MNB-nél bármely jogcímen elhelyezett forintbetétei
összegeként meghatározott monetáris bázis 5 %-a. Ez a saját tõke összeg
jelenleg nem áll rendelkezésre, így ennek egyszeri feltöltése a
költségvetés számára jelentõs többletterhet jelentene, mely most nem
vállalható, így az általános és hosszabb idõre szóló szabályok mellett
átmeneti rendelkezésekre is szükség van.
Az átmeneti rendelkezés az MNB feltõkésítésének végsõ határnapját 2000.
december 31. napjában jelöli meg. Amíg az MNB saját tõkéje a megkívánt
értéket nem éri el, a központi költségvetésnek csak akkor keletkezik
fizetési kötelezettsége, ha a tárgyévben az elkülönített eredménytartalék
negatív, ha - az átértékelési eredményt tartalmazó - elkülönített
eredménytartalék pozitív, annak összege a saját tõkét növeli.
A folyó bevételek és kiadások alapján számított eredményt a jegybank
havonként osztalékelõleg formájában befizeti a költségvetésbe, illetve
veszteség esetén ezt ugyancsak havonta a költségvetés megtéríti az MNB-nek.
Az eredmény felosztásáról és a költségvetési befizetési kötelezettség
megállapításáról továbbra is az MNB közgyûlése dönt, de ennek során
biztosítania kell az MNB sajáttõke-követelményének teljesülését.
Ha a fenti határnap után az - elkülönített eredménytartalékot is
tartalmazó - saját tõke összege eltér a sajáttõke-követelménytõl, akkor a
többletet az MNB havonta befizeti a költségvetésbe, a hiányt a költségvetés
ugyancsak havonta megtéríti az MNB-nek.
Eddig a központi költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozását - a nem
kamatozó államadósságon kívül - az MNBtv. 19. §-ának (3) bekezdése tette
lehetõvé, olyan formában, hogy egy átmeneti idõszak után, 1995-tõl az MNB
költségvetési hitel- és állampapír-állományának növekedése a tárgyév
egyetlen napján sem haladhatja meg a költségvetés bevételi fõösszegének 3 %-
át. Ebbe nem számít bele a határidõs mûveletek keretében az MNB-hez
jutott állampapír-állomány.
Ez a szabály valóban korlátozta a költségvetési hiány jegybanki
finanszírozását, de ugyanakkor korlátot szabott a jegybank monetáris
politikai indítékú másodpiaci tevékenységének is. A javasolt új szabályozás
az MNB másodpiaci mûveleteit nem korlátozza, de ugyanakkor megtiltja a
jegybank elsõdleges állampapír-kibocsátásból történõ vásárlásait. Az új
szabályozás bevezetését az tette lehetõvé, hogy a költségvetési hiány ma már
a jegybank beiktatása nélkül is finanszírozható a hazai tõkepiacon.
Az Európai Unió Maastrichti Szerzõdésében lefektetett elvekhez is
közelít az új szabályozás. Ezek ugyanis nem a költségvetés jegybanki
finanszírozását tiltják, hanem azt, hogy ez a tõkepiac megkerülésével
történjék. Ezek az elvek az Európai Unió országaiban is annak elkerülését
szolgálják, hogy torz információk miatt téves gazdaságpolitikai döntések
szülessenek. Ugyanakkor a jegybankok számára a másodpiaci mûveletek végzése
terén biztosított mozgástér kizárólag a monetáris politika céljainak
elérése érdekében használandó ki, ez nem szolgálhatja a központi költségvetés
közvetlen finanszírozására vonatkozó tilalom megkerülését. Az MNB - a
Javaslat által módosított - jegybanktörvény alapján ilyen szellemben fog
tevékenykedni.
4. A Javaslat rendelkezéseinek második csoportja - erõsítendõ a
jegybanknak 1991-ben biztosított jogi státusát - az MNB szervezetével,
testületeivel és vezetõ tisztségviselõivel, valamint a könyvvizsgálóval
kapcsolatos szabályokat, követelményeket állapít meg.
a) A Javaslat az MNBtv. 59. §-ának a jegybanktanács hatáskörét
meghatározó (5) bekezdését akként módosítja, hogy egyrészt kifejezetten
kibõvíti a hatáskört az árfolyampolitikával kapcsolatos jegybanki álláspontról
való döntéssel - itt természetesen figyelembe kell venni az MNBtv. 13. §-
ának (2) bekezdését, amely azt írja elõ, hogy az árfolyampolitikai
kérdésekben a Kormánynak és az MNB-nek közös nevezõre kell jutnia -, másrészt
a jegybanki politika eszközeinek csak jelentõsebb, az elfogadott monetáris
politika kereteit meghaladó változtatásait utalja a jegybanktanács
hatáskörébe (Javaslat 14. § (2) bek.).
b) Az MNBtv. 59. §-ának hatályos (1)-(2) bekezdése értelmében az MNB
legfeljebb öt alelnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök
nevezi ki három évre, és a köztársasági elnök menti fel õket.
A Javaslat 16. §-a egyrészt - figyelembe véve az államtitkárok
jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXIII. törvényben a
közigazgatási államtitkárra meghatározottakat - biztosítja az MNB elnökének
az alelnökökre vonatkozó személyi javaslat megtételénél a kezdeményezõ
szerepet, azaz a javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet - egyetértése
esetén - a miniszterelnök terjeszt elõ a köztársasági elnöknek, másrészt - a
tapasztalatokra alapozva - az alelnökök megbízatásának idejét három évrõl hat
évre emeli.
c) A jegybanktanács az MNB legfõbb monetáris politikai irányító
szerve. Tekintettel a jegybanktanács mint testület kiemelendõ fontosságú
feladataira, továbbá arra, hogy a jegybanktanács elnöke az MNB elnöke,
indokolt, hogy a jegybanktanács ún. külsõ tagjaira vonatkozó, a köztársasági
elnöknek megteendõ személyi javaslata elõtt a miniszterelnök kikérje az MNB
elnökének véleményét (Javaslat 14. § (1) bek.).
d) A Javaslat személyi-szakmai követelményeket támaszt az MNB
elnökével, alelnökeivel és a jegybanktanács tagjaival szemben (Javaslat 15.
§, 17. §).
e) Figyelemmel arra, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az új
Országgyûlés mûködésének elsõ három hónapja alatt általában nem tudja
napirendre tûzni azt a kérdést, hogy megválassza az MNB felügyelõ
bizottságának a hatáskörébe tartozó négy tagját, indokolt törvényileg
intézkedni az iránt, hogy az MNB felügyelõ bizottságának mûködése
mindaddig tartson, amíg az új Országgyûlés a felügyelõ bizottsági tagokat
megválasztja (Javaslat 18. §).
f) A Javaslat szabályozza az MNB jegybanktanácsa ún. külsõ tagjainak és
felügyelõ bizottsági tagjainak összeférhetetlenségét, azzal, hogy akként
intézkedik, hogy az MNB jegybanktanácsa ún. külsõ tagja és felügyelõ
bizottságának tagja hitelintézetnél vezetõ tisztségviselõ, felügyelõ
bizottsági tag vagy alkalmazott nem lehet (Javaslat 19. §).
g) A Javaslat garanciális szabályként kimondja, hogy az MNB
könyvvizsgálója - az egyébként irányadó társasági jogi szabályoktól
eltérõen - nem választható újra (Javaslat 20. §).
5. A Kormány benyújtotta az Országgyûléshez a hitelintézetekrõl és a
pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842.. számú törvényjavaslatot, az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú törvényjavaslatot, valamint az
Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló T/2844.. számú
törvényjavaslatot. Az összefüggések folytán az említett törvényjavaslatok
számos rendelkezését kell keresztül vezetni a jegybanktörvényen (6-9. §, 13.
§, 21-22. §, 24. §, 25. § (3) bek.).
6. Részben az 5. pontban mondottakkal függenek össze a Javaslatnak
azok a rendelkezései, amelyek változtatást hoznak a jegybank monetáris
politikai eszközeiben.
Tekintettel arra, hogy a hitelintézetek likviditásának
szabályozásának kidolgozását, illetõleg megfigyelését átveszi az Állami Pénz-
és Tõkepiaci Felügyelet, a jegybanktörvénybõl elmarad az a lehetõsége a
jegybanknak, hogy a hitelintézetek számára napi likviditási tartalékot
írhasson elõ (a Javaslat 25. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezi az
MNBtv. 11. §-át).
Emellett a Javaslat lehetõséget ad arra, hogy az MNB ne csak a
hitelintézetek különbözõ típusú forrásaira, hanem a hitelintézetek különbözõ
típusaira is eltérõ mértékû kötelezõ jegybanki tartalék rátát írhasson elõ
(1. §).
7. Az MNB 1997. január elsejével átszervezi vidéki hálózatát, a
jelenlegi 18 megyei igazgatóságból (Pest megyében az MNB-nek már jelenleg
sincs megyei igazgatósága), 8 területi igazgatóság alakul. A Javaslat 10.
§-a és 25. §-a (6) bekezdése ezzel az átszervezéssel összefüggõ módosításokat
tartalmaz.
R é s z l e t e s i n d o k o l á s
Az 1. §-hoz:
Az MNBtv. 10. §-ának hatályos (2) bekezdése értelmében az MNB a
pénzintézetek különbözõ típusú forrásaira eltérõ mértékû tartalék rátát
írhat elõ.
Indokolt megteremteni annak törvényi lehetõségét, hogy a jegybank ne
csak a pénzintézetek különbözõ típusú forrásaira, hanem a pénzintézetek
egy-egy meghatározott típusára is eltérõ mértékû tartalék rátát írhasson
elõ. A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842.. számú
törvényjavaslat a hitelintézet következõ típusait ismeri: bank,
szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet. A jegybank tehát ezekre
a hitelintézeti típusokra - s nem az egyes hitelintézetekre - írhat elõ a
Javaslat értelmében eltérõ mértékû tartalék rátát.
A 2. §-hoz:
1. Az MNBtv. 19. §-ának hatályos (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy az
MNB az államháztartással finanszírozási kapcsolatot kizárólag a központi
költségvetésen keresztül tarthat; az MNB az államháztartással való
hitelkapcsolatokat illetõen az Országgyûlésnek felelõsséggel tartozik.
Az MNBtv. 19. §-ának hatályos (3) bekezdése egyrészt tükrözi a
jegybanktörvény elfogadásakor fennállt azt a gyakorlatot, hogy az MNB a
központi költségvetés finanszírozását hitelnyújtás formájában
(hitelszerzõdések alapján) folytatta, másrészt korlátozza a központi
költségvetésnek nyújtható hitelek mértékét, azaz kimondja, hogy az adott évben
a központi költségvetésnek nyújtott hitelek állományának növekedése az év
egyetlen napján sem haladhatja meg a központi költségvetés adott évi tervezett
bevételeinek három százalékát.
2. A jegybanktörvény meghozatalának egyik célja éppen az volt, hogy
korlátozza, illetõleg átláthatóvá tegye a központi költségvetésnek az MNB
által történõ hitelezését. A pénz- és tõkepiac idõközben bekövetkezett
fejlõdésének köszönhetõen ma az MNB a költségvetésnek - ide nem értve az
MNBtv. 19. §-ának (4) bekezdése szerinti likviditási hitelezést - hitelt
nem nyújt, a központi költségvetésnek finanszírozást az állam által
kibocsátott kötvényeknek a kibocsátó államtól közvetlenül, azaz az ún.
elsõdleges piacon történõ megvásárlásával nyújt.
Az európai jegybankok tevékenysége ma a maastrichti elveknek megfelelõen
fejlõdik; ezek az elvek tiltják a központi bankoknak egyrészt azt, hogy a
központi költségvetésnek hitelt nyújtsanak, másrészt azt, hogy közvetlenül a
kibocsátó államtól, azaz az ún. elsõdleges piacon történõ állampapírt
vásároljanak.
A Javaslat 2. §-a a maastrichti elveknek megfelelõen egyrészt
megtiltja az MNB-nek azt, hogy a központi költségvetésnek hitelt - ide nem
értve az említett likviditási hitelezést - nyújtson.
Másrészt a Javaslat 2. §-a - az MNBtv. 22. §-ának módosításával,
illetõleg a módosított szövegnek az MNBtv. 19. §-ának (3) bekezdésébe
történõ áthelyezésével - megtiltja az MNB-nek azt, hogy állampapírt
közvetlenül az államtól, azaz az ún. elsõdleges értékpapír-piacon
vásároljon. Az így a 19. § (3) bekezdésében megjelenõ szöveg szerint
nincs akadálya azonban annak, hogy az MNB - monetáris politikai céljait
követve - az ún. másodlagos értékpapír-piacon, nyílt piaci mûvelet
keretében állampapírt vásároljon.
A központi költségvetés jelenlegi helyzetében nincs mód arra, hogy
megszûntessük az MNB számára azt a lehetõséget, hogy a központi
költségvetésnek likviditási hitelt nyújtson. A cél azonban nyilvánvalóan
az, hogy jelenleg pontosan meg nem határozható idõpontban, de középtávon
az MNBtv.-nek a likviditási hitelezésre vonatkozó elõírását is hatályon kívül
helyezzük.
3. Az MNBtv. 22. §-ának hatályos (2)-(5) bekezdése az MNB-nek külföldi
pénznemben fennálló követeléseit és tartozásait érintõ, a forintnak a külföldi
pénznemekhez viszonyított hivatalos árfolyama változásából eredõ veszteség
finanszírozására a jelenlegi 20. § (3) bekezdése alapján nyújtott kamatmentes
hitelbõl keletkezett államadósság piaci kamatozású értékpapírrá történõ
átalakításáról szól. A szóban forgó rendelkezéseket az 1994. évi IV. törvény
5. §-a iktatta a jegybanktörvénybe. Ezek a rendelkezések határozzák meg az
államadósság adott része piaci kamatozású értékpapírrá történõ átalakításának
mértékét, e mérték kiszámításának módját és az átalakítás rendjét.
Az MNB és a központi költségvetés közötti finanszírozási kapcsolat
újraszabályozása tárgytalanná teszi a szóban forgó rendelkezéseket.
4. Az MNBtv. 19. §-ának a Javaslat 2. §-ával megállapítandó új (2)
bekezdésének szövege összhangba hozza a jegybanktörvény szóhasználatát az
MNBtv. 19. §-ának (1) bekezdésével.
5. A Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése a kincstári egységes számla
bevezetésével kapcsolatos szövegmódosítást tartalmaz.
6. A Javaslat 2. §-ának (3) bekezdése módosítja az MNBtv. 19. §-ának
(6) bekezdését, amelyet az eredeti szöveghez képest az 1994. évi IV. törvény
3. §-a iktatott be a jegybanktörvénybe. E bekezdés azt mondja ki, hogy a
privatizációs bevételekbõl legalább akkora részt, mint amelyre az MNB
az állami vagyon értékesítéséhez hitelt nyújtott, a kamatozó államadósság
csökkentésére kell fordítani.
Tekintettel arra, hogy az MNB és a központi költségvetés közötti
finanszírozási kapcsolat újraszabályozásával megszûnt a kamatozó és a nem
kamatozó államadósság közötti különbségtétel, a Javaslat a privatizációs
bevételekbõl befolyó bevételek szóban forgó részét az MNB-vel szemben
fennálló államadósság csökkentésére rendeli.
A 3. §-hoz:
Az MNB és a központi költségvetés közötti finanszírozási kapcsolat
újraszabályozása megszünteti a kamatmentes államadósságot.
Az MNB a devizatartalék-gazdálkodás keretében továbbra is vesz fel a
saját nevében devizahiteleket, illetve tart állományában devizát és valutát
is. E tételeket az MNB ezután is naponta fogja átértékelni, és az
átértékelésbõl származó árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség
közvetlenül az elkülönített eredménytartalékot növeli, illetve csökkenti.
A 4. §-hoz:
Az MNBtv. hatályos 21. §-a értelmében a pénzkibocsátási nyereséget
- a kibocsátott és a bevonási határidõig forgalomban lévõre át nem cserélt
pénz összegének különbségét - az államadósság csökkentésére kell fordítani.
A Javaslat 4. §-a a pénzkibocsátási nyereség terminológiáját pénzbevonási
nyereségre változtatja, mivel a gyakorlatban meghatározott címletû bankjegy
vagy pénzérme bevonását nem szükségszerûen kíséri új pénz kibocsátása; a
keletkezõ nyereség nem is a pénzkibocsátáskor, hanem a pénz bevonásakor
mutatható ki.
A terminológia megváltoztatásán túlmenõen a Javaslat meghatározza az
államadósságnak azt a részét is, amelynek csökkentésére kell fordítani a
pénzbevonási nyereséget, ezt az MNBtv. 82. §-ának (1) bekezdésében említett, a
Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésérõl és az államháztartás
vitelének 1991. évi szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvény 7. §-ának
(2) bekezdésében meghatározott hosszú lejáratú jegybanki hitellel
határozza meg.
A Javaslat lehetõvé teszi továbbá, hogy a pénzbevonási nyereségnek
az államadósság törlesztésére történõ fordítása az MNB-nek a pénz
bevonásáról szóló hirdetményében meghatározott bevonási határidõvel
megtörténhessék.
Az 5. §-hoz:
Az MNBtv. hatályos 24. §-a szerint az MNB az állam külföldi
hitelfelvételei és garanciavállalásai, értékpapír kibocsátásai, valamint a
nemzetközi szervezetektõl felveendõ hitelek tekintetében a Kormány
meghatalmazása alapján járhat el.
A Javaslat 5. §-a összefüggésben van az MNB és a központi költségvetés
közötti finanszírozási kapcsolat újraszabályozásával.
E § arra irányul, hogy abban az esetben, ha az állam devizában venne fel
hitelt, illetõleg külföldre értékpapírt bocsátana ki, biztosítsa azt, hogy
ezek tekintetében az MNB az állam megbízottjaként jár el. E szabályt
indokolja az MNB-nek a korábbi évtizedek alatt szerzett tapasztalata,
szakember-állománya, a nemzetközi pénz- és tõkepiacokon kiépített
kapcsolatrendszere.
A szóban forgó esetekben a külföldi hitel felvevõje nem az MNB lenne,
hanem az állam. A hitelfeltételeknek az állam és az MNB közötti egyeztetése
után az állam megbízást adna az MNB-nek a hitelfelvétel megszervezésére és
gyakorlati lebonyolítására. A hitellel kapcsolatos kamatok, költségek
megfizetését, illetõleg a tõke visszafizetését az állam nevében és
megbízásából, annak számlája terhére az MNB teljesítené a külföldi
hitelezõknek.
A mondottak megfelelõen irányadóak az állam külföldi értékpapír-
kibocsátásaira is.
A Javaslat értelmében az MNB megbízotti funkciója nem érvényesülne
a Kormány által külföldi államok kormányaitól felveendõ hitelekre
(kormányközi hitelek) és a nemzetközi fejlesztési intézményektõl (pl.
Világbank, Európai Beruházási és Fejlesztési Bank) felveendõ hitelekre. Az
MNB megbízotti funkciója tehát lényegében azokra az esetekre vonatkoznék,
amikor az állam a tõkepiacról venne fel devizahitelt.
Végül a Javaslat azt is lehetõvé teszi, hogy az MNB és az állam
megállapodhassék arról, hogy az állam ne az MNB-t, hanem más megbízottat
vegyen igénybe az említett, tõkepiacról történõ devizahitel felvételéhez.
A 6. §-hoz:
A Javaslat az MNBtv.-nek a jegybank számlavezetési tevékenységérõl szóló
címe alatt található 26. §-át azzal egészíti ki, hogy az MNB vezeti az
elszámolóházak, továbbá az Országos Betétbiztosítási Alap és a Befektetõ-
védelmi Alap pénzforgalmi számláját.
A Javaslat a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
T/2842.. számú, illetõleg az értékpapírok forgalombahozataláról, a befektetési
szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú
törvényjavaslaton alapul.
A hitelintézeti törvényjavaslat 118. §-ának (1) bekezdése kimondja,
hogy az Országos Betétbiztosítási Alap pénzforgalmi számláját az MNB
vezeti.
Az értékpapírtörvény javaslata 167. §-ának (1) bekezdése értelmében a
Befektetõ-védelmi Alap számláját az MNB vezeti, 209. §-ának (5) bekezdése
pedig azt mondja ki, hogy az elszámolóház pénzforgalmi számláját vezeti az
MNB.
A Javaslat - jogszabályszerkesztési okokból - az MNBtv. teljes 26.
§-át újrafogalmazza; az MNB természetesen eddig is vezette - ha más
hitelintézetet nem hatalmazott fel - a hitelintézetek pénzforgalmi
számláját.
A 7. §-hoz:
A Javaslat 7. §-a - az értékpapírok forgalomba hozataláról, a
befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú
törvényjavaslat 205. §-ának (6) bekezdésének analógiájára - akként
rendelkezik, hogy az MNB jóváhagyása szükséges a hitelintézeti
elszámolóház, azaz az elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ elektronikus
átutalási rendszert mûködtetõ intézmény üzletszabályzatának, illetõleg
módosításának hatályba lépéséhez. A hitelintézeti elszámolóház
üzletszabályzatát, illetõleg annak módosítását köteles a Pénzügyi Közlönyben
közzétenni.
A Javaslat 7. §-a azt is lehetõvé teszi, hogy az MNB a
hitelintézeti elszámolóház számára kockázati alap képzését kötelezõvé tegye.
Kockázati alap képzésének szükségessége elsõsorban akkor merül fel, ha a
hitelintézetek közötti elszámolás nem bruttó módon, azaz tételenkénti
külön-külön fedezetvizsgálattal, hanem nettó módon, elõzetes
fedezetvizsgálat nélkül történik. Ilyenkor ugyanis fennáll annak a
veszélye, hogy az elszámolást követõen a megfelelõ fedezet hiányában a
tartozás kiegyenlítése ténylegesen mégsem történik meg. Erre az esetre
szolgál biztosítékul a kockázati alap, amelybõl az elszámolási rendszer
résztvevõi kielégítést kereshetnek.
A 8. §-hoz:
Az MNBtv. rendszerében - a hatályos szöveg szerint - az MNB-nek a
pénzintézeti rendszerre vonatkozó, az engedélyezési hatáskörök gyakorlásában
való részvételét az 52. § határozza meg.
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842..
számú törvényjavaslat az MNB-nek a pénzügyi szolgáltatások végzése
engedélyezése körében részben önálló engedélyezési hatáskört, részben pedig
a pénzügyi szolgáltatások engedélyezésére irányuló, az Állami Pénz- és
Tõkepiaci Felügyelet elõtti eljárásban vélemény-nyilvánítási, illetõleg
egyetértési jogot ad.
A Javaslat 8. §-a az MNBtv.-t új 33/B. §-sal egészíti ki, amely az
említett feladatok közül az MNB önálló engedélyezési jogkörét rögzíti,
tükrözve a hitelintézeti törvényjavaslat rendelkezéseit.
A hitelintézeti törvényjavaslat 3. §-ának (6) bekezdése értelmében
pénzügyi szolgáltatásnak devizában, valutában való végzését, valamint a
törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet (készpénz-helyettesítõ fizetési eszköz
kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása) és a (2)
bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott tevékenységeket (pénzváltási
tevékenység, az elszámolás-forgalom lebonyolítását végzõ elektronikus
átutalási rendszerek mûködtetése - elszámolás-forgalmi ügylet,
pénzfeldolgozási tevékenység, arany pénzérme kereskedelem) az MNB engedélyezi,
illetve az ilyen engedélyt az MNB vonja vissza.
A 9. §-hoz:
Az MNBtv. 35. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata a jegybanki ellenõrzés
személyi (szervi) és tárgyi hatályát határozza meg. A hatályos szöveg szerint
a jegybanki ellenõrzés a pénzintézetek és a pénzintézeti tevékenységet is
végzõ egyéb jogi személyek tekintetében a pénzforgalomról és a bankhitelrõl,
valamint a devizagazdálkodásról szóló jogszabályok és a végrehajtásukra
kiadott jegybanki elõírások megtartására terjed ki.
A Javaslat 9. §-a egyrészt átvezeti azt a terminológiai
változtatást, amelyet a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló T/2842.. számú törvényjavaslat vezet be a hitelintézeti rendszert
illetõen, azaz pénzintézet helyett hitelintézetrõl, pénzintézeti
tevékenységet is végzõ egyéb jogi személy helyett pénzügyi vállalkozásról és
pénzügyi intézménynek nem minõsülõ, kiegészítõ pénzügyi szolgáltatást
végzõ jogi személyrõl szól.
A Javaslat 9. §-a másrészt kiterjeszti a jegybanki ellenõrzés
személyi (szervi) hatályát a befektetési szolgáltatóra és az elszámolóházra.
Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és
az értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú törvényjavaslat 127. §-ának (4)
bekezdése kimondja ugyanis, hogy a befektetési szolgáltató köteles a
tevékenységérõl, az általa megkötött ügyletekrõl jegybanki rendelkezésben
meghatározott módon, tartalommal és gyakorisággal az MNB-nek adatot
szolgáltatni. Az értékpapírtörvény javaslata 210. §-ának (4) bekezdése
pedig az elszámolóház tekintetében mondja ki az MNB-vel szemben fennálló
adatszolgáltatási kötelezettséget; az elszámolóház az MNB által elõírt
rendszerességgel, tartalommal és formában adatot szolgáltat az MNB-nek.
Tekintettel arra, hogy a jegybanki ellenõrzés tárgya az
adatszolgáltatásra kötelezettek jegybanki rendelkezésben elõírt
adatszolgáltatási kötelezettségének - akár az MNBtv. 35. §-ának 2)
bekezdésében említett helyszíni ellenõrzés útján történõ - ellenõrzése, a
Javaslat a felsorolt jogszabályok és a végrehajtásukra kiadott jegybanki
elõírások megtartására irányuló jegybanki ellenõrzés személyi (szervi)
hatályát a befektetési szolgáltatókra és az elszámolóházakra is kiterjeszti.
A 10. §-hoz:
Az MNBtv. 37. §-ának hatályos (6) bekezdése értelmében a hiányos
(csonka) forintbankjegyért az MNB ellenértéket akkor térít, ha a
bankjegynek felénél nagyobb részét benyújtják. A sérült bankjegyek
becserélését az MNB költségmentesen végzi. A csonka vagy sérült forintérmékért
az MNB ellenértéket nem térít, kivéve, ha azoknak nemesfémtartalma van.
Mint a hatályos szövegbõl kitûnik, az MNBtv. nem ad szerepet a hiányos
(csonka) bankjegyek becserélésében a hitelintézeteknek, holott e szervezetek
állnak mindennapos kapcsolatban az ügyfelek széles körével. Mindebbõl tehát
az következik, hogy - csak a jogszabályt nézve - kizárólag az MNB
pénztárainál lenne lehetséges a hiányos (csonka) forintbankjegyek teljes
értékû bankjegyre történõ becserélése. Más kérdés az, hogy néhány
pénzintézet folytat olyan gyakorlatot, hogy átveszik ügyfeleiktõl a hiányos
(csonka) bankjegyeket az MNB-nél történõ becserélés végett.
Az MNBtv. hatályos szövegén azért is indokolt változtatni, mert a
törvény szóban forgó 37. §-ának (4) bekezdése értelmében a pénzintézeteknek a
rendeltetésszerû használat következtében súlyúkban jelentõsen megfogyott
vagy nehezen felismerhetõ pénzérmék átcserélése tekintetében van szerepük;
ezeket a pénzérméket fizetésül vagy átváltásra elfogadják, és az MNB-nél
beváltják.
Az MNB 1997. január elsejével átszervezi vidéki hálózatát, a jelenlegi 18
megyei igazgatóságból (Pest megyében az MNB-nek már jelenleg sincs megyei
igazgatósága), 8 területi igazgatóság alakul. Az MNB pénztárszolgálata
tehát az ügyfelek számára - Budapesten kívül - az országban 8 helyen
lesz elérhetõ. Ilyen körülmények között a hitelintézeteknek részt kell
vállalniuk a hiányos (csonka) forintbankjegyeknek teljes értékû
forintbankjegyekre történõ átcserélésében, a Javaslat 10. §-a ezt foglalja a
törvénybe.
A 11. §-hoz:
Az MNBtv. hatályos 38. §-a értelmében az MNB gondoskodik a bankjegy-
és érmegyártás feltételeirõl; ennek költségeit nyereségébõl fedezi.
A mai körülmények között nem indokolt az, hogy a jegybanktörvény elõírja
azt, hogy az MNB a bankjegy- és érme elõállíttatás körében a gyártás
feltételeit maga teremti-e meg, vagy a beszerzés milyen módját választja.
Továbbra is célszerû azonban az, hogy a törvény rendelkezzék - a
számviteli törvény elõírásaival összhangban folytatott gyakorlatot
figyelembe véve - arról, hogy a bankjegy- és érmeelõállítás költségeit az
MNB fedezi.
A 12. §-hoz:
Az MNBtv. hatályos 39. §-a értelmében a pénzintézetek és a posta
pénztárai díj-, jutalék- és költségmentesen kötelesek pénzérmét más
címletû pénzérmére és bankjegyre, bankjegyet pedig más címletû bankjegyre és
pénzérmére átváltani.
Mind a hitelintézeteknél, mind a postánál a bankjegyek és pénzérmék
átváltásával kapcsolatban költségek keletkeznek, amelyeket az átváltást végzõ
szervezeteknek fedezniük kell. Másrészt indokolt kizárni a bankjegyek és
pénzérméknek a jegybanktörvény szóban forgó §-ában meghatározott átváltási
körébõl azokat a tételeket, amelyek mennyiségüknél fogva már a
pénzfeldolgozás fogalmi körébe tartozhatnak.
A Javaslat a bankjegyek és pénzérmék kötelezõ ingyenes átváltását
mennyiségi korláthoz köti, nevezetesen pénzérmébõl a felváltandó összeg
címletenként legfeljebb 100 darab lehet, bankjegy felváltása esetén pedig
a felváltott összegben nem lehet több, mint címletenként 100 darab.
A Javaslat ezzel a szabályozással - az állampolgári szférára gondolva -
azt kívánja elérni, hogy a szívességinek nevezhetõ körben a hitelintézetek
és a posta pénztárai a bankjegyek és pénzérmék átváltását továbbra is
ingyenesen végezzék.
A Javaslat ugyanezeket a szabályokat az MNB-re is alkalmazni rendeli.
A 13. §-hoz:
Az MNBtv. rendszerében - a hatályos szöveg szerint - az MNB-nek a
pénzintézeti rendszerre vonatkozó, az engedélyezési hatáskörök gyakorlásában
való részvételét az 52. § határozza meg.
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842..
számú törvényjavaslat az MNB-nek a pénzügyi szolgáltatások engedélyezése
körében részben önálló engedélyezési hatáskört, részben pedig a pénzügyi
szolgáltatások engedélyezésére irányuló, az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelet elõtti eljárásban vélemény-nyilvánítási, illetõleg egyetértési
jogot ad.
Míg a Javaslat 8. §-a - az MNBtv.-t új 33/A. §-sal kiegészítve - az
említett feladatok közül az MNB önálló engedélyezési jogkörét rögzíti, a
Javaslat 13. §-a - tükrözve a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló T/2842.. számú törvényjavaslat, illetve az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és
az értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú törvényjavaslat megfelelõ
rendelkezéseit - részben azokat a pénzügyi szolgáltatási, illetõleg
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket sorolja fel, amelyek
engedélyezésére irányuló eljárásban az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet
köteles kikérni az MNB véleményét, másrészt megállapítja azokat az eseteket
is, amelyekben meghatározott tevékenység végzésének engedélyezéséhez,
illetõleg a kiadott engedély visszavonásához az MNB egyetértése szükséges.
A hitelintézeti törvényjavaslat 3. §-ának (5) bekezdése értelmében
pénzügyi szolgáltatásnak devizában, valutában való végzését, valamint a
törvényjavaslat 3. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet (pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása) és (2)
bekezdésének e) pontjában meghatározott kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet (pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon) az Állami
Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet az MNB elõzetes véleményének kikérésével
engedélyezi.
Az értékpapírtörvény javaslata 205. §-ának (1) bekezdése értelmében
az elszámolás-forgalmi tevékenység végzéséhez szükséges engedélyt az Állami
Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet az MNB elnökének egyetértésével adja meg.
A hitelintézeti törvényjavaslat 30. §-ának (3) bekezdése értelmében
hitelintézeti tevékenység engedélyezését az Állami Pénz- és Tõkepiaci
Felügyelet az MNB elnökének jóváhagyásával vonhatja vissza. Az
értékpapírtörvény javaslata 13. §-a (2) bekezdésének, illetõleg 205. §-a
(6) bekezdésének értelmében a befektetési társaság tevékenységi (mûködési)
engedélyét, illetõleg az elszámolóház tevékenységi engedélyét az Állami
Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet az MNB elnökének jóváhagyásával vonhatja
vissza.
14. §-hoz:
1. Az MNB legfõbb monetáris politikai irányító szervének, a
jegybanktanácsnak - az MNB elnökén kívül - tagjai az MNB alelnökei és további
- az MNB alelnökeinek számával megegyezõ számú - tag. Az MNBtv. 57. §-a
(3) bekezdésének hatályos c) pontja értelmében a jegybanktanács ún. külsõ
tagjait a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki három
évre.
Tekintettel a jegybanktanács mint testület kiemelkedõ fontosságú
feladataira, továbbá arra, hogy a jegybanktanács elnöke az MNB elnöke,
indokolt, hogy a miniszterelnök személyi javaslatának megtétele elõtt - az
eddigi gyakorlatnak megfelelõen - kikérje az MNB elnökének véleményét.
2. Az MNBtv. 57. §-ának hatályos (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy
a jegybanktanács határoz
a) az MNB éves monetáris politikai irányelveirõl,
b) a jegybanki politika eszközeinek módosításáról, ide értve az
árfolyampolitikai intézkedéseket is.
A Javaslat 14. §-ának (2) bekezdése az MNBtv. 59. §-ának a
jegybanktanács hatáskörét meghatározó (5) bekezdését akként módosítja,
hogy egyrészt kifejezetten kibõvíti a hatáskört az árfolyampolitikával
kapcsolatos jegybanki álláspontról való döntéssel - itt természetesen
figyelembe kell venni az MNBtv. 13. §-ának (2) bekezdését, amely azt írja
elõ, hogy az árfolyampolitikai kérdésekben a Kormánynak és az MNB-nek közös
nevezõre kell jutnia -, másrészt a jegybanki politika eszközeinek csak
jelentõsebb, az elfogadott monetáris politika kereteit meghaladó
változtatásait utalja a jegybanktanács hatáskörébe.
A 15. §-hoz:
A Javaslat 15. §-a - más országok jegybanktörvényeinek mintájára -
személyi-szakmai követelményeket támaszt az MNB elnökévé kinevezendõ
személlyel szemben.
E szerint az MNB elnökévé az a magyar állampolgár nevezhetõ ki, aki
monetáris, pénzügyi, illetõleg a pénzintézeti tevékenységgel kapcsolatos
kérdésekben kiemelkedõ elméleti, illetõleg gyakorlati szakmai ismeretekkel
rendelkezik.
Ezek a követelmények a jegybanktörvény 60. §-ának utaló szabálya
folytán az MNB alelnökeire, sõt - a Javaslat 17. §-ának figyelembevételével
- a jegybanktanács ún. külsõ tagjaira is vonatkoznak.
A 16. §-hoz:
Az MNBtv. 59. §-ának hatályos (1)-(2) bekezdése értelmében az MNB
legfeljebb öt alelnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök
nevezi ki három évre, és a köztársasági elnök is menti fel õket.
A Javaslat 16. §-a egyrészt - figyelembe véve az államtitkárok
jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvényben a
közigazgatási államtitkárra meghatározottakat - biztosítja az MNB elnökének
az alelnökökre vonatkozó személyi javaslat megtételénél a kezdeményezõ
szerepet, azaz a javaslatot az MNB elnöke teszi meg, amelyet - egyetértése
esetén - a miniszterelnök terjeszt elõ a köztársasági elnöknek, másrészt -
a tapasztalatokra alapozva - az alelnökök megbízatásának idejét három évrõl
hat évre emeli.
A 17. §-hoz:
A Javaslat 17. §-a egyrészt módosítja az MNBtv. 60. §-a elsõ mondatban
foglalt utaló szabályt; kiterjeszti az MNB elnökére a Javaslat 15. §-a (2)
bekezdésében meghatározott személyi-szakmai követelményeket az MNB
alelnökeire és a jegybanktanács ún. külsõ tagjaira.
A Javaslat szóban forgó §-a másrészt lehetõvé teszi az MNB
jegybanktanácsa ún. külsõ tagjai tekintetében azt is, hogy ezen személyek
személyi-alkalmassága ne a Javaslat 15. §-a (2) bekezdésében megállapítandó
feltételek, hanem más követelmények alapján legyen elbírálható. E szerint a
jegybanktanács ún. külsõ tagja olyan személy is lehet, aki a gazdaság
valamely ágában kiemelkedõ elméleti, illetõleg gyakorlati ismeretekkel
rendelkezik és a pénzügyi kérdésekben jártas. Mint látható, ezek a
személyi-szakmai feltételek teszik lehetõvé azt, hogy ne kifejezetten
pénzügyi, hanem a gazdaság valamely ágában (pl. ipar) elismert szakember
is tagja lehessen a jegybanktanácsnak.
A 18. §-hoz:
Az MNBtv. 63. §-a az MNB felügyelõ bizottsága megbízatásának idõtartamát
- mivel a felügyelõ bizottságnak négy tagját, s ezek között az elnököt az
Országgyûlés választja - lényegében az Országgyûlés megbízatásának
idõtartamához köti. A 63. § második mondata továbbá úgy rendelkezik, hogy
az MNB felügyelõ bizottságának mûködése addig tart, amíg az új
Országgyûlés az alakuló üléstõl számított három hónapon belül az új
felügyelõ bizottsági tagokat megválasztja.
Tekintettel arra, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az új
Országgyûlés mûködésének elsõ három hónapja alatt általában nem tudja
napirendre tûzni azt a kérdést, hogy megválassza az MNB felügyelõ
bizottságának a hatáskörébe tartozó négy tagját, indokolt törvényileg
intézkedni az iránt, hogy a felügyelõ bizottság mûködése mindaddig tartson,
amíg az új Országgyûlés a felügyelõ bizottsági tagokat megválasztja.
A Javaslat elfogadása esetén is egyértelmû az, hogy az új
Országgyûlésnek - az általa meghatározott idõpontban ugyan, de - kell
választania új MNB felügyelõ bizottsági tagokat.
A 19. §-hoz:
A jegybanktörvény 69-70. §-a szabályozza az MNB elnökének,
alelnökeinek, az MNB igazgatósági tagjainak és a jegybanktanács ún. külsõ
tagjainak összeférhetetlenségét, a 69. §-a a politikai összeférhetetlenséget,
a 70. §-a pedig a gazdasági összeférhetetlenséget.
A tapasztalatokra alapozva indokolt további összeférhetetlenségi
esetekrõl rendelkezni.
A Javaslat 19. §-a új 69/A §-sal egészíti ki a jegybanktörvényt,
szabályozza az MNB jegybanktanácsa ún. külsõ tagjainak és felügyelõ
bizottsági tagjainak összeférhetetlenségét, azzal, hogy akként intézkedik,
hogy az MNB jegybanktanácsa ún. külsõ tagja és felügyelõ bizottságának
tagja pénzintézetnél vezetõ tisztségviselõ, felügyelõ bizottsági tag vagy
alkalmazott nem lehet.
A Javaslat a hatályba léptetõ rendelkezéseket tartalmazó 25. §-ában
kimondja, hogy a Javaslat 19. §-át a törvény hatálybalépése után kinevezett,
illetõleg megválasztott személyekre kell alkalmazni.
A 20. §-hoz:
Az MNBtv. 85. §-a értelmében a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi
VI. törvény rendelkezéseit az MNB tekintetében a jegybanktörvényben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, ha az MNBtv. az
adott tárgykörben eltérõ rendelkezést nem tartalmaz, a gazdasági
társaságokról szóló törvény szabályai az irányadóak.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 30. §-a
kimondja, hogy a könyvvizsgálókat határozott idõre, de legfeljebb öt évre
kell választani; újraválaszthatók és bármikor visszahívhatók. Az MNB
alapszabálya értelmében a közgyûlés jelenleg a könyvvizsgálót három évre
választja.
A Javaslat 20. §-a új 70/A. §-sal egészíti ki a jegybanktörvényt, amely
- az MNB speciális feladatára, felelõsségére és státusára tekintettel -
garanciális szabályként kimondja, hogy az MNB könyvvizsgálója nem választható
újra. Ez azt jelenti, ha a könyvvizsgáló megbízatásának idõtartama lejár, az
MNB közgyûlésének másik könyvvizsgálót kell választania. Nem kizárt azonban
az, hogy a lejárt megbízatású könyvvizsgálót a közgyûlés - egy vagy több olyan
idõszak elteltével, amelyben más könyvvizsgálója volt az MNB-nek - ismét
megválassza könyvvizsgálónak.
A 21. §-hoz:
Az MNBtv. 71. §-ának (1) bekezdése meghatározza azokat a tárgyakat,
amelyekben az MNB a jogszabályok keretei között jegybanki rendelkezést adhat
ki.
Tekintettel arra, hogy a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló T/2842.. számú törvényjavaslat egyes pénzügyi
szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységekkel
kapcsolatos feladatokat az MNB hatáskörébe utalt, a Javaslat 21. §-a
kiegészíti azokat a tárgyakat, amelyekben az MNB jegybanki rendelkezést
adhat ki, az engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi szolgáltatási és
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenységek (az MNBtv.-nek a Javaslat 8.
§-ával megállapítandó új 33/A. §-a) végzésének, tárgyi feltételeinek
szabályozásával.
A 22. §-hoz:
Az MNBtv. 72. §-ának hatályos (6) bekezdése értelmében az MNB
értékpapír-forgalmazási tevékenységére külön törvény az irányadó. Ez a
külön törvény az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és
forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1990. évi VI. törvény
(Épt.).
Az Épt.-t felváltó, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a
befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú
törvényjavaslat 8. §-ának (8) bekezdése azt tartalmazza, hogy az MNB a
törvényjavaslat 4. §-ában meghatározott befektetési szolgáltatási és
kiegészítõ befektetési szolgáltatási tevékenységet a rá vonatkozó külön
törvény alapján, az ott meghatározott körben folytathat. Ebbõl következik,
hogy a jegybanktörvénynek rendelkeznie kell az MNB befektetési szolgáltatási
és kiegészítõ befektetési szolgáltatási tevékenységérõl, meghatározva egyúttal
e tevékenység körét, korlátait.
A Javaslat 22. §-a - felhasználva az értékpapírtörvény javaslatának
a Magyar Államkincstár tekintetében az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvényt kiegészítõ 234. §-át - akként rendelkezik, hogy az MNB
értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi, értékpapír forgalomba
hozatalának szervezése és ehhez kapcsolódó szolgáltatási, értékpapír-
letétkezelési és értékpapír-számlavezetési befektetési szolgáltatási,
illetõleg kiegészítõ befektetési szolgáltatási tevékenységet az állam
által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok tekintetében
végezhet.
A 23. §-hoz:
A Javaslat 23. §-a az MNBtv. új 78. §-ának (1)-(3) bekezdésében az MNB
jövedelem-szabályozásán belül a teljes gazdasági évre vonatkozó szabályokat,
(4)-(8) bekezdésében pedig az ezek végrehajtását elõsegítõ évközi
szabályokat rögzíti, végül a (9)-(12) bekezdés a saját tõke megkívánt
mértékének eléréséig átmeneti szabályokat állapít meg.
A Javaslat a már sok problémát okozó nyereségadó helyett bevezeti az
osztalék intézményét. Az MNB költségvetési befizetése a megállapítás módjára
tekintettel közelebb áll az osztalékhoz mint a nyereségadóhoz.
A Javaslat szerint a megállapított osztalékról szóló közgyûlési
határozatot 8 napon belül kell végrehajtani, figyelembe véve az MNB által
fizetett osztalékelõleget és a központi költségvetés által az év közben
kimutatott veszteség vagy az átértékelésbõl származó saját tõke
csökkenés alapján átutalt összeget is, függetlenül attól, hogy az MNB-nek
vagy a központi költségvetésnek van-e fizetési kötelezettsége.
A Javaslat szerint a közgyûlés feladata annak biztosítása, hogy a
gazdasági év lezárása után az MNB saját tõkéjének összege ne legyen kevesebb
mint a mérleg fordulónapján számított monetáris bázis 5 %. A Javaslat szövege
lehetõvé teszi, hogy a közgyûlés ettõl az összegtõl felfelé eltérjen. A
Javaslat meghatározza a monetáris bázist, mégpedig a forgalomban levõ
bankjegy és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél elhelyezett
forintbetéteinek összegeként, jogcímre tekintet nélkül, így a kötelezõ
tartalék mellett a hitelintézetek pénzforgalmi bankszámlájának szabad
egyenlege is e körbe tartozik.
A Javaslat szerint az MNB és a központi költségvetés a folyó eredmény és
az átértékelésbõl származó elkülönített eredménytartalék alakulásának
megfelelõen minden hónapot követõ hónap 15. napjáig elszámol.
Az MNB-t fizetési kötelezettség terheli, ha az MNB folyó eredménye
pozitív, illetve ha az átértékelésbõl származó elkülönített eredménytartalék
alakulása miatt a saját tõke összege a megjelölt határt meghaladja. A
központi költségvetést megtérítési kötelezettség terheli akkor, ha az MNB
eredménye negatív, illetve ha a saját tõke összege az átértékelésbõl
származó elkülönített eredménytartalék alakulása miatt a megkívánt érték alá
csökken.
Az évközi elszámolási szabályok biztosítják, hogy a saját tõke ne
legyen magasabb az indokolt értéknél, azaz a saját tõke megkívánt értéket
meghaladó hányada ne legyen magasabb, mint a folyó évi veszteség. Az ezt
meghaladó összeget az MNB osztalékelõlegként befizeti.
A Javaslat átmeneti idõtartamot biztosít arra, hogy a saját tõke a
megkívánt értéket elérje. Amíg a saját tõke a megkívánt értéket el nem éri,
a központi költségvetésnek csak akkor keletkezik fizetési kötelezettsége az
átértékelés miatt, ha az átértékelésbõl származó elkülönített
eredménytartalék a saját tõke összegét csökkenti, ha viszont az elkülönített
eredménytartalék a saját tõke összegét növeli, azt a közgyûlés nem vonhatja
el.
A 24. §-hoz:
Az MNBtv. 79. §-ának hatályos (1) bekezdése kimondja, hogy az MNB
számára feladatot a pénzforgalommal kapcsolatos feladatkörében törvény vagy
kormányrendelet, a devizagazdálkodással kapcsolatos feladatkörében pedig
törvény, kormányrendelet és miniszteri rendelet állapíthat meg; az ilyen
kormányrendeletet az MNB véleményét kikérve, az ilyen miniszteri rendeletet
pedig az MNB-vel egyetértésben kell kiadni.
A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvénynek a végrehajtási jogszabályok
kiadására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazó 89. §-a nem tartalmaz
olyan esetet, amelyben a pénzügyminiszter rendeletet adhatna ki a
devizagazdálkodás körében.
A Javaslat 25. §-a - újra megállapítva az MNBtv. 79. §-ának (1)
bekezdését - a devizatörvénnyel összhangban elhagyja a szövegbõl azt a
lehetõséget, hogy a devizagazdálkodás körében pénzügyminiszteri szintû
szabályozás jelenhessék meg.
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2832..
számú törvényjavaslat 235. §-ának (1) bekezdése felhatalmazza a Kormányt arra,
hogy rendeletben állapítson meg a pénzügyi szolgáltatásokra, illetõleg a
kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egyes szabályokat. Ezek a
szabályok érinthetik az MNBtv.-nek a Javaslat 8. §-ával megállapított 33/B. §-
át is, amely az MNB-nek - a hitelintézeti törvényjavaslat megfelelõ
elõírásainak tükrözésével - a pénzügyi, illetõleg a kiegészítõ pénzügyi
szolgáltatások végzése körében engedélyezési hatáskört biztosít. Ezért
szükséges kiegészíteni azokat a tárgyakat, amelyekben az MNB számára
feladatot - törvény mellett - kormányrendelet is megállapíthat, az MNB-
nek a pénzügyi szolgáltatási és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási
tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feladatkörével.
A 25. §-hoz:
1. A Javaslat 25. §-a a Javaslat hatálybalépésének határidejét 1996.
január 1. napjában határozza meg.
2. A Magyar Államkincstár létrehozatalával a társadalombiztosítási alapok
pénzforgalmi számláját a Kincstár vezeti, illetõleg az elkülönített állami
pénzalapok fizetéseit a Kincstár - az egységes kincstári számlán -
bonyolítja le. Ennek megfelelõen a Javaslat hatályon kívül helyezi az MNBtv.
25. §-át amely lehetõvé tette az MNB-nek, hogy a társadalombiztosítási
alapok és az elkülönített állami pénzalapok pénzforgalmi számláját
vezethesse.
3. A devizagazdálkodás rendszerében folyamatosan bekövetkezett
változások - különösen az Országgyûlés által elfogadott, a devizáról szóló
1995. évi XCV. törvény - indokolttá teszik az MNBtv. 30. §-a (1)
bekezdésének, azaz az MNB "devizaellátási kötelezettségének" hatályon kívül
helyezését, amelynek értelmében az MNB gondoskodik arról, hogy a külföldi
fizetések lebonyolításához és az ország devizális biztonságához
megfelelõ mennyiségû külföldi fizetõeszköz álljon rendelkezésre.
4. A Javaslat keresztül vezeti a jegybanktörvényen a hitelintézetekrõl
és a pénzügyi vállalkozásokról szóló T/2842.. számú törvényjavaslatból, az
értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az
értékpapír-tõzsdérõl szóló T/2843.. számú törvényjavaslatból és az Állami
Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló T/2844.. számú törvényjavaslatból
következõ terminológiai változtatásokat.
5. A Javaslat 9. §-ának indokolásánál ismertetett, az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-
tõzsdérõl szóló T/2843.. számú törvényjavaslatban megfogalmazott, az MNB-nek
történõ adatszolgáltatás kötelezettségével érintett befektetési
szolgáltatókra és elszámolóházakra is kiterjeszti a jegybanki
információs rendszer elõírásait.
6. A Javaslat 25.§-ának (5) bekezdése - a 4-5. pontban megfogalmazottak
alapján, összhangban a Javaslat 21. §-ának az MNBtv. 71. §-a (1) bekezdésének
bevezetõ mondatát módosító (1) bekezdésével - keresztül vezeti a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvény 51. §-án a jegybanki rendelkezés személyi hatályát
érintõ változtatásokat.
7. A Javaslat a 10. §-nál mondottak figyelembevételével módosítja a
devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt, hatályon kívül helyezi a
devizahatósági ügyekben elsõ fokon eljáró MNB igazgatóságok illetékesség
szabályait; az illetékességi szabályok megállapításáról a devizatörvényt
végrehajtó 161/1995. (XII.26.) Korm. rendelet kiegészítésével történik
intézkedés.