- 1 -
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3212.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
módosításáról
Elõadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1996. október
1996. évi ...................
t ö r v é n y
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
módosításáról
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a
továbbiakban: T.) a következõk szerint módosul:
1. §
(1) A T. 10. §-a (1) bekezdésének f)-g) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[E törvény alapján biztosított]
"f) az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen
közremûködõ segítõ családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdasági társaság - ide nem értve a jogi személy
felelõsségvállalásával mûködõ gazdasági munkaközösséget - természetes
személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végzõ segítõ
családtagja, kivéve azt, aki e törvény vagy külön jogszabály, illetõleg
államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes
nyugdíjban, az elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti
tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, valamint a szolgálati
nyugdíjban részesülõ személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági
nyugdíjban részesül.
g) keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban részesülõ
munkanélküli személy."
(2) A T. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az (1) - (2) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás
kiterjed
a) a bedolgozóra,
b) a megbízási, valamint a 103/D. § (1) bekezdésének hatálya alá nem
tartozó vállalkozási jellegû jogviszony keretében személyesen munkát
végzõ személyre,
c) az alapítvány, a társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek
szövetsége, a társasház-közösség, az egyesület, a köztestület, a
közhasznú társaság, a kamara, a biztosítási önkormányzat, a gazdálkodó
szerv - ide nem értve a korlátolt felelõsségû társaság esetében a 10. §
(2) bekezdés d) pontja szerint biztosított tagot, továbbá a 11. § (1)
bekezdésének b) - c) pontjában említett külföldi állampolgárokat -
választott tisztségviselõjére, a választott bíróság bírájára, továbbá a
helyi (települési) önkormányzat választott képviselõjére
(tisztségviselõjére) és a társadalmi megbízatású polgármesterre."
2. §
A T. a következõ 10/A. §-sal egészül ki:
"10/A. § Az egyidejûleg több jogviszonyban álló személy
biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell
elbírálni."
3. §
A T. 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"11. § A biztosítás nem terjed ki:
a) a külföldi állam diplomáciai képviselõjére, a képviselet
személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai
mentességet élvezõ nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú
képviselõjére, (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvezõ szerv
külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek
külföldi állampolgárságú alkalmazottjára,
b) a külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén
foglalkoztatott, a devizajogszabályok szerint külföldinek minõsülõ
személyre (a továbbiakban: külföldi),
c) a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaságnak a Magyar
Köztársaság területén foglalkoztatott - a 14. § (2) bekezdésének hatálya
alá nem tartozó - arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára),
aki külföldinek minõsül."
4. §
A T. a következõ 11/A. §-sal egészül ki:
"11/A. § E törvény alkalmazásánál
a) munkáltatónak kell tekinteni:
1. a biztosítottakat (T. 10. § (1) bekezdés a)-b) és f) pont és
(3) bekezdés) foglalkoztató jogi személyt, illetõleg jogi
személyiség nélküli gazdasági szervezetet, magánszemélyt,
költségvetés alapján gazdálkodó szervezetet, továbbá egyéb
szervezeteket,
2. a tanulószerzõdéssel szakképzõ iskolai tanulót, vagy
ösztöndíjas szakmunkástanulót foglalkoztató gazdálkodó
szervezetet - ideértve az egyéni vállalkozót is -,
3. a társas vállalkozás (T. 103/E. § (1) bekezdés) tagja
esetében a társas vállalkozást,
4. a T. 10. §-a (1) bekezdésének g) pontjában említett
magánszemélyek esetében a munkanélküli-ellátást folyósító
szervet,
5. a gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülõ
személyek esetében a támogatást, illetõleg a díjat folyósító
szervet.
b) adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény (továbbiakban: SZJA) szerint az összevont adóalapba
tartozó, az önálló tevékenységbõl és a nem önálló tevékenységbõl származó
jövedelem, és az egyéb jövedelem azon része, amelyet az adóelõleg
számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, továbbá az SZJA 69. §-a
szerint természetbeni juttatásnak minõsülõ adóköteles jövedelem azon
része."
5. §
A T. 15. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:
"15. § A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként táppénz és
terhességi-gyermekágyi segély illeti meg."
6. §
A T. 22/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"22/A. § A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt
az összeget kell figyelembe venni, amely után az irányadó idõszakban a
biztosított 4 százalékos mértékû egészségbiztosítási járulékot fizetett."
7. §
(1) A T. 44. § (1) bekezdésének elsõ három mondata helyébe a következõ
szövegrész lép:
"Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétõl a nyugdíj
megállapításának kezdõ napjáig elért keresetnek - 1987. december 31.
utáni és 1997. január 1-je elõtti idõtartam alatt a fõfoglalkozás
keretében elért keresetnek (az ezen idõszak alatt kifizetett év végi
részesedésnek, prémiumnak, jutalomnak) - , jövedelemnek a havi átlaga
alapján kell megállapítani. Kereset alatt a kifizetés idõpontjában
érvényes rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék-köteles keresetet,
jövedelem alatt pedig a 103/D-E. §-ok szerinti nyugdíjbiztosítási-,
illetõleg nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet kell érteni. Ha a
nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kell fizetni, ez
az összeg számít keresetnek. Az 1996. december 31-ét követõen elért,
nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelmet az e törvényben
meghatározott [103/B. § (2) bek., 103/D. § (2) és (4)-(5) bek., 103/E. §
(2) és (4)-(5) bek.] összeghatárig együttesen kell figyelembe venni. A
nyugdíj alapját képezõ kereseteket (jövedelmeket) a magánszemélyek
jövedelemadójának - kormányrendeletben meghatározottak szerint számított
(képzett) - összegével csökkenteni kell."
(2) A T. 44. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Az 1988-ban elért keresetet 3,651-del, az 1989-ben elért
keresetet 3,123-del, az 1990-ben elért keresetet 2,568-del, az 1991-ben
elért keresetet 2,046-del, az 1992-ben elért keresetet 1,687-del, az
1993-ban elért keresetet 1,433-del kell szorozni, ha az ellátást 1996.
december 31-ét követõ és 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttól kell
megállapítani."
(3) A T. 44. §-a (6) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
szövegrész lép:
"Ha az (1)-(5) bekezdés szerint az öregségi nyugdíj alapját képezõ
havi átlagkereset nem állapítható meg, illetve kereseteit az igénylõ nem
tudja igazolni, azoknak a napoknak a számát, amelyekre az igénylõnek
keresete volt - a külön jogszabályban általánosan meghatározott -, annak
a minimálbérnek az alapulvételével kell 1620 napra kiegészíteni, amely
azt a napot megelõzõ naptári hónapban érvényes, amelytõl a nyugdíjat
megállapítják. Az 1997. december 31-e utáni idõponttól megállapításra
kerülõ nyugellátások esetén az 1620 napot naptári évenként további 180-
180 nappal kell növelni."
8. §
A T. 54. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és
az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Szolgálati idõnek számít a katonai szolgálatban és a polgári
szolgálatban töltött idõ.
(6) Ha a 10. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban és a (3)
bekezdésben említett biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó
jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képezõ keresete
(jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél
kevesebb, akkor a biztosítási idõnek is csak az arányos idõtartama vehetõ
figyelembe szolgálati idõként. A szolgálati idõ és a biztosítási idõ
aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor
érvényes minimálbér arányával."
9. §
A T. 98. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"98. § A társadalombiztosítási ellátást szóban vagy írásban, egyes
ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenõleg
legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni."
10. §
A T. 103. §-a (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató,
valamint a 103/D. § (1) bekezdésében említett személy, továbbá a 103/C.
§-ban említett szerv 24,5 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási és 3,5
százalékos mértékû egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt:
társadalombiztosítási járulék) köteles fizetni."
11. §
A T. 103/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"103/A. § (1) A munkáltató a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f)
pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt)
adóköteles jövedelem, valamint az adózott eredménybõl juttatott osztalék
után a 103. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû
társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját:
1. a munkáltató által megállapított és folyósított
társadalombiztosítási, valamint szociális ellátásnak nem a munkáltatót
terhelõ összege;
2. a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárba a tag javára történõ befizetés a havonta fizetett tagdíj
összegének erejéig, de legfeljebb havi 20.000 forintig.
3. az adózott eredménybõl juttatott osztalék 10, illetõleg 20
százalékos személyi jövedelemadót viselõ része.
(3) Az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdés] és a jogi
személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság természetes személy
tagja, segítõ családtagja [10. § (1) bek. f) pontja] után a tárgyhónapot
megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével a 103. §
(1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-
gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a
gyermeknevelési támogatás és a baleseti táppénz folyósításának
idõtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére. Azokra a naptári
napokra, amelyekre a járulékfizetési kötelezettség fennáll, a havi
járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.
(4) Az egyéni vállalkozó és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaság természetes személy tagja kérelmére az (5) bekezdésben
említett segítõ családtag után engedélyezni kell
a magasabb összegû - legfeljebb azonban havi 99.000 (napi 3300) forint
alapján - társadalombiztosítási járulék fizetését, ha a kérelem
benyújtásakor a segítõ családtag nõ a 45., férfi az 50. életévét még nem
töltötte be.
(5) Az ösztöndíjas szakmunkástanulók után fizetendõ
társadalombiztosítási járulék összege - amely az egészségbiztosítási és a
nyugdíjjárulékot is magában foglalja - havi 480 (napi 16) forint.
(6) A gyermeknevelési támogatást, az ápolási díjat folyósító szerv az
említett juttatások után a 103. § (1) bekezdése szerinti
nyugdíjbiztosítási járulékot köteles fizetni."
12. §
A T. 103/B. § helyébe a következô rendelkezés lép:
"103/B. § (1) A 103. § (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulék alapját képezô jövedelemként kell figyelembe venni a
10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjában, valamint a (3)
bekezdésben említett biztosított munkáltatójától a biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott (elszámolt) és
társadalombiztosítási járulékalapot képezõ adóköteles jövedelmet.
(2) A biztosított a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulékot az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem,
legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított összege után
köteles megfizetni.
(3) A naptári évi összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell
hagyni annak az idõtartamnak a naptári napjait, amely alatt a
biztosítottnak társadalombiztosítási járulékalapot képezõ adóköteles
jövedelme nem volt.
(4) Az a biztosított, aki egyidejûleg több a 10. § (1)-(3)
bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik
jogviszonyából származó - járulékalapot képezõ - jövedelem, legfeljebb
azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre számított összege után
köteles az egészségbiztosítási járulékot fizetni, ha foglalkoztatása
egyik jogviszonyában sem éri el a heti 36 órát. Ha a foglalkoztatás az
egyik jogviszonyban eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyokból
származó járulékalapot képezõ juttatások után nem kell
egészségbiztosítási járulékot fizetni.
(5) Az a biztosított, aki egyidejûleg több biztosítással járó
jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó és nyugdíjjárulék-
alapot képezõ jövedelme együttes figyelembevételével köteles
nyugdíjjárulékot fizetni, legfeljebb azonban a (2) bekezdésben
meghatározott összeg után. A biztosított mindaddig köteles
nyugdíjjárulékot fizetni, illetõleg a munkáltató a nyugdíjjárulék-alapot
képezõ jövedelmeibõl a nyugdíjjárulékot levonni, ameddig a biztosított
nem igazolja, hogy a nyugdíjjárulék-alapot képezõ juttatásai együttesen
elérték a (2) bekezdésben meghatározott összeget.
(6) Az e törvény, vagy külön jogszabály, illetõleg államközi
egyezmény alapján öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes
nyugdíjban, az elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti
tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, valamint a szolgálati
nyugdíjban részesülõ személyt), a rokkantsági és a baleseti rokkantsági
nyugdíjban, továbbá a növelt összegû öregségi és munkaképtelenségi
járadékban részesülõ biztosítottnak a 103. § (2) bekezdése szerinti
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot nem kell fizetnie.
(7) A gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülõ
személy az említett szociális ellátások összege után a 103. § (2)
bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot köteles fizetni. Az ellátásokat
folyósító szerv a nyugdíjjárulékot köteles az ellátások összegébõl
levonni, és azt a nyugdíjbiztosítási járulékkal együtt havonta az elõírt
határidõig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez
átutalni.
(8) A gyermekgondozási segélyben részesülõ személy az ellátás összege
után a 103. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot köteles fizetni, ha
az ellátást az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények
módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvénnyel módosított, a családi
pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény
alapján állapították meg. Az ellátást folyósító szerv a nyugdíjjárulékot
köteles az ellátás összegébõl levonni, és azt havonta az elõírt
határidõig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez
átutalni."
13. §
A T. 103/C. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:
"103/C. § (1) A munkanélküli járadékot, a keresetpótló juttatást
folyósító szerv az említett juttatások után a 103. § (1) bekezdése
szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
(2) A munkanélküli ellátásban részesülõ biztosított a keresetpótló
juttatás, továbbá a munkanélküli járadék után a 103. § (2) bekezdése
szerinti nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
(3) A munkanélküli ellátást folyósító szerv a nyugdíjjárulékot
köteles a biztosítottól levonni és azt a társadalombiztosítási járulékkal
együtt az illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárhoz,
kirendeltséghez (a továbbiakban együtt: MEP) átutalni.
(4) A munkanélküli ellátást folyósító szerv a foglalkoztatás
elõsegítésérôl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény 27. § (6) bekezdésében meghatározott idõtartamra a munkanélküli
járadék megállapított összege után a társadalombiztosítási járulékot és a
nyugdíjjárulékot a keresetpótló juttatásban és munkanélküli járadékban
részesülô személyek járulékaival és a kiegészítéssel együtt a
Munkaerõpiaci Alapból köteles havonta az elôírt határidõig átutalni az
illetékes MEP-nek.
(5) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett
szolgálati idõ nyugdíjköltségeinek fedezetére a központi költségvetés a
nyugdíjbiztosítási járulékot az érintett személyek havi átlagos létszáma
alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér
30,5 százalékának megfelelõ összegben fizeti. A részletes szabályokat a
Kormány rendeletben állapítja meg."
14. §
A T. 103/D. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"103/D. § (1) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:
a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ személy - ideértve a külön
jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi,
klinikai, szakpszichológusi, továbbá magánállatorvosi, illetve egyéb
egészségügyi és szociális, továbbá gyógyszerészi magántevékenységet
folytató személyt is -,
b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelõzõ
jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedõnek minõsülõ természetes
személy,
c) az egyéni ügyvéd, az egyéni szabadalmi ügyvivõ,
d) a közjegyzõ és az önálló bírósági végrehajtó,
e) az SZJA törvény szerint mezõgazdasági õstermelést, illetve
kistermelést folytató természetes személy, ha SZJA fizetésére kötelezett.
(2) Az egyéni vállalkozó - a kiegészítõ tevékenységet folytató
(118/A. §), valamint a tevékenységet kezdõnek minõsülõ kivételével - az e
tevékenységébõl származó és a tárgyévet közvetlenül megelõzõ naptári
évben elért személyi jövedelemadó alapot képezõ jövedelme, továbbá a
vállalkozói osztalékalap után, átalányadózó esetén az átalányadó alapját
képezõ jövedelem egytizenketted része, de legalább a tárgyhónapot
megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után
köteles havonta a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási
járulékot fizetni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját a vállakozói osztalékalap 10,
illetõleg 20 százalékos személyi jövedelemadót viselõ része.
(4) Az egyéni vállalkozó - a kiegészítõ tevékenységet folytató
(118/A. §) és a tevékenységet kezdõnek minõsülõ kivételével - a (2)-(3)
bekezdések szerint meghatározott összeg után, de legfeljebb havi 99.000
forint (napi 3300 forint) jövedelem után köteles havonta a 103. § (2)
bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni.
(5) Ha a biztosításra kötelezett egyéni vállalkozó egyidejûleg több,
a 10. § (1)-(3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban
áll, mindegyik jogviszonyából származó járulékalapot képezõ adóköteles
jövedelme, legfeljebb azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre
számított összege után köteles az egészségbiztosítási járulékot fizetni,
ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri el a heti 36 órát. Ha a
foglalkoztatás az egyik jogviszonyban eléri a heti 36 órát, a további
jogviszonyokból származó járulékalapot képezõ jövedelem után nem kell
egészségbiztosítási járulékot fizetnie.
(6) Ha a biztosításra kötelezett egyéni vállalkozó egyidejûleg több
biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó
és társadalombiztosítási járulékalapot képezõ jövedelem együttes
figyelembevételével köteles a nyugdíjjárulékot fizetni, legfeljebb
azonban napi 3300 forint naptári évre számított összege után. A
biztosított mindaddig köteles nyugdíjjárulékot fizetni, amíg nem
igazolja, hogy a nyugdíjjárulék-alapot képezõ juttatásai (jövedelmei)
együttesen elérték a napi 3300 forint naptári évre számított összegét.
(7) A tevékenységét kezdõ egyéni vállalkozó - a kiegészítõ
tevékenységet folytató (118/A. §) kivételével - a járulékfizetési
kötelezettség kezdetének napjától az év december 31. napjáig havonta a
103. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot köteles fizetni a tárgyhónapot
megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér összege után.
(8) Az egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni arra az idõtartamra,
amely alatt:
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,
gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési
támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozási
segély vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának idõtartama alatt a
vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
b) katonai, vagy polgári szolgálatot teljesít,
c) elõzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt,
d) az ügyvéd az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.
(9) Az egyéni vállalkozónak a (4) bekezdésben említett százalékos
egészségbiztosítási járulék helyett 2,5 százalékot kell fizetni, ha a
táppénzt, terhességi-gyermekágyi segélyt nem kívánja igénybe venni. A
lemondás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(10) Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot
a) az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a vállalkozói
igazolvány (engedély) átvétele napjától, annak visszaadása, jogerõs
visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység gyakorlásától eltiltó
bírósági határozat jogerõre emelkedéséig,
b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az ügyvédi kamarai
tagság kezdetétõl, annak megszûnéséig,
c) az (1) bekezdés d) pontjában említett közjegyzõ és az önálló
bírósági végrehajtó, a közjegyzõi, illetve az önálló bírósági végrehajtói
szolgálat keletkezésének idõpontjától, annak megszûnéséig,
d) az (1) bekezdés e) pontjában említett mezõgazdasági õstermelõ,
kistermelõ az õstermelõi igazolvány átvétele napját követõen attól a
naptól kezdõdõen, amelytõl a mezõgazdasági õstermelésbõl származó
bevétele meghaladja a 100.000 forintot, az õstermelõi igazolvány
visszaadása, jogerõs visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység
gyakorlásától eltiltó bírósági határozat jogerõre emelkedéséig
köteles fizetni.
(11) Ha a járulékfizetési kötelezettség a (8) és a (10) bekezdés
alapján nem teljes naptári hónapban áll fenn, egy naptári napra a havi
járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.
(12) Az egyéni vállalkozó a tárgyévet követõen a személyi
jövedelemadó bevallására elõírt határidõig köteles az illetékes
társadalombiztosítási igazgatási szervhez a társadalombiztosítási
folyószámlaszámra (törzsszámra) hivatkozással az e tevékenységébõl
származó személyi jövedelemadó alapját képezõ jövedelmét bevallani. A
társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot - a
január, február, március havi járulék kivételével - havonta utólag, a
tárgyhónapot követõ hónap 10. napjáig kell megfizetni. A január, február
és március havi járulékot április 20. napjáig kell megfizetni."
15. §
A T. 103/E. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
" 103/E. § (1) E törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a
közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelõsségû
társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivõi társaság, az
ügyvédi iroda, a gépjármûvezetõ-képzõ munkaközösség, az oktatói
munkaközösség.
(2) A társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésben említett tagjának -
a kiegészítõ tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével - a
személyes közremûködés alapján kiosztott adóköteles jövedelem és a
vállalkozás adózott eredményébõl juttatott osztalék után, de legalább a
tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér után a 103. §
(1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt
nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell
figyelembe venni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját a vállalkozás adózott eredményébõl
juttatott osztalék 10, illetõleg 20 százalékos személyi jövedelemadót
viselõ része.
(4) A társas vállalkozás tagja [10. § (2) bek.] - a kiegészítõ
tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével - a (2)-(3) bekezdések
szerint megállapított társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló
jövedelem, legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított
összege után köteles a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulékot fizetni.
(5) Ha a társas vállalkozás tagja egyidejûleg több, a 10. § (1)-(3)
bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik
jogviszonyából származó - járulékalapot képezõ - jövedelme, legfeljebb
azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre számított összege után
köteles az egészségbiztosítási járulékot fizetni, ha foglalkoztatása
egyik jogviszonyában sem éri el a heti 36 órát. Ha a foglalkoztatás egyik
jogviszonyban eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyokból származó
járulékalapot képezõ juttatások után nem kell egészségbiztosítási
járulékot fizetni.
(6) Ha a társas vállalkozás biztosításra kötelezett tagja egyidejûleg
több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából
származó és járulékalapot képezõ jövedelem együttes figyelembevételével
köteles a nyugdíjjárulékot fizetni, legfeljebb azonban a napi 3300 forint
naptári évre számított összege után. A biztosított mindaddig köteles
nyugdíjjárulékot fizetni, amíg nem igazolja, hogy a járulékalapot képezõ
juttatásai (jövedelmei) együttesen elérték a napi 3300 forint naptári
évre számított összegét.
(7) Ha a társas vállalkozás tagjának biztosítása a naptári év teljes
tartama alatt nem áll fenn, a (3) bekezdés szerinti járulékalap
legmagasabb összegének megállapításánál naptári naponként 3300 forintot
kell figyelembe venni.
(8) A (2) és (4)-(6) bekezdésben meghatározott legalacsonyabb és
legmagasabb járulékalapot azzal az idõtartammal arányosan csökkenteni
kell, amely alatt a társas vállalkozás tagja:
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,
gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési
támogatásban, ápolási díjban részesül,
b) katonai, polgári szolgálatot teljesít,
c) elõzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt,
d) ügyvédként az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.
(9) A társadalombiztosítási járulékot, illetõleg az
egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony
megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni."
16. §
(1) A T. 105/C. §-a (1) bekezdésének helyébe a következô rendelkezés
lép:
"(1) A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget elôször a
megtérítendô ellátásra, a járulékbírságra és mulasztási bírságra,
rendbírságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, az eljárás
költségére, ezt követõen - jogszabályban meghatározott részarányban - a
biztosítottat terhelõ (a biztosítottól levont) egészségbiztosítási
járulékra és nyugdíjjárulékra, a társadalombiztosítási járulékra, a 103.
§ (3) bekezdésében említett táppénz hozzájárulásra, végül a baleseti
járulékra kell elszámolni.
Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a
társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget - az említett
kiegyenlítési sorrend alkalmazásával - elôbb a biztosítottat terhelõ,
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, a foglalkoztatott biztosítottak
után fizetendô társadalombiztosítási járulékra, majd az egyéni
vállalkozót vagy a társas vállalkozás tagját terhelõ egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulékra, ezt követõen az egyéni vállalkozót, illetõleg a
társas vállalkozást terhelõ társadalombiztosítási járulékra, társas
vállalkozás esetén a 103. § (3) bekezdésében említett hozzájárulásra,
végül a baleseti járulékra kell elszámolni."
(2) A T. 105/C. § (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az illetékes egészségbiztosítási pénztár a járulékfizetésre
kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegérõl, továbbá a
tartozásai után fennálló késedelmi pótlékról, ha azok együttes összege
meghaladja az 500 forintot, október 31-ig köteles értesíteni."
17. §
A T. 112. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"112. § A fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás
költségeit köteles megtéríteni. Az eljárás költségeinek a megtérítési
módját, mértékét (összegét) a Kormány rendeletben szabályozza."
18. §
A T. a következõ 117/A. §-sal egészül ki:
"117/A. § (1) Ha az igény elbírálása, illetõleg követelés
érvényesítése után megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált
határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen
utasították el, illetve az ellátás (követelés) összegét tévesen
állapították meg, az ellátást tévesen folyósították, az illetékes
társadalombiztosítási szerv a határozat (fizetési meghagyás)közlésétõl
számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja,
illetõleg visszavonja.
(2) Az ellátás összegének utólagos kifizetésére a 100. § (1)
bekezdése, a követelés érvényesítésére a 113. §, a visszafizetési és a
megtérítési kötelezettségre a 105-109. §-ok rendelkezéseit kell
alkalmazni."
19. §
A T. 118/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"118/A. § A 103/D. § (1) bekezdés a)-e) pontjában említett egyéni
vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítõ
tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejûleg e törvény, vagy külön
jogszabály, illetõleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a
korengedményes nyugdíjban, az elõnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes
mûvészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, valamint a szolgálati
nyugdíjban részesülõ személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,
vagy növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékban, rokkantsági
járadékban részesül."
20. §
(1) A T. 119/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés
lép, és a § kiegészül a következõ (2) bekezdéssel, ezzel egyidejûleg a
jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
"(1) A kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a
tevékenységet kezdõnek minõsülõ kivételével - az e tevékenységébõl származó
és a tárgyévet közvetlenül megelõzõ naptári évben elért adóköteles
jövedelme, valamint a vállalkozói osztalékalap után, átalányadó esetén az
átalányadó alapját képezõ jövedelem egytizenketted része - legfeljebb
azonban évi 1.204.500 forint (havi 99.000 forint, napi 3300 forint) - után
baleseti járulékot köteles havonta fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját a vállalkozói osztalékalap 10,
illetõleg 20 százalékos személyi jövedelemadót viselõ része."
(2) A T. 119/A. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés
lép, egyidejûleg a jelenlegi (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre
változik:
"(4) A 103/D. § (8), (10)-(11) bekezdéseinek rendelkezéseit a
kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozóra is alkalmazni kell
azzal az eltéréssel, hogy az igazolt keresõképtelensége vagy kórházi
ápolása idõtartamára sem köteles járulékot fizetni. "
21. §
A T. 119/B. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"119/B. § (1) A társas vállalkozás a kiegészítõ tevékenységet
folytató tagnak személyes közremûködése alapján kiosztott adóköteles
jövedelem és a vállalkozás adózott eredményébõl juttatott osztalék után 10
százalékos mértékû baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot
a tagsági viszony megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell
fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen nem képezi a
társadalombiztosítási járulék alapját a vállalkozás adózott eredményébõl
juttatott osztalék 10, illetõleg 20 százalékos személyi jövedelemadót
viselõ része."
22. §
A T. 119/D. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"119/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ,
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem álló nagykorú magyar
állampolgár a lakóhelye szerint illetékes MEP-el szolgálati idõ megszerzésére
35 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulék fizetésének vállalása
mellett megállapodást köthet.
(2) A járulékfizetés alapja a megállapodást kötõ által megjelölt
jövedelem, de legalább a megállapodás megkötését megelõzõ hónap elsõ napján
érvényes minimálbér összege. Ha a megállapodást a minimálbér összegének
figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén a megállapodásban
meghatározott összeg a változást követõ hónap elsõ napjától módosul.
(3) A (1) bekezdésben említett nyugdíjbiztosítási járulék alapjaként
megjelölt összeg nem lehet több havi 99.000 forintnál.
(4) Az (1) bekezdésben említett személlyel megállapodás csak annak
megkötését követõ hónap elsõ napjától kezdõdõ hatállyal az elsõ hónapra
esedékes járulék egyidejû befizetése mellett köthetõ. Ezt követõen a
tárgyhavi járulékot a következõ hónap 10. napjáig kell megfizetni. A
befizetés elmulasztása a megállapodás megszûnését vonja maga után.
(5) A megállapodásnak tartalmaznia kell a fizetendõ járulék alapját,
továbbá a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. A
megállapodás alapján szerezhetõ szolgálati idõre egyebekben a IV. fejezet
rendelkezéseit kell alkalmazni."
23. §
A T. 119/E. §-a (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) bekezdésében
említett folyószámlaszám bevezetése 1997. január 1-jétõl folyamatosan
történik. A teljes körû bevezetésig a korábbi folyószámla azonosítót is
alkalmazni lehet.
24. §
A T. 124. § (2) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy)
"e) a nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott korengedményes
nyugdíjazásra vonatkozó szabályokat e törvény rendelkezéseitõl eltérõen
megállapíthassa."
25. §
(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg a T.
14. §-ának (3) bekezdése, a 16/A-D. §-ok, a 19. §-ának (3) bekezdésébõl a "a
táppénzfolyósítás idejének meghosszabbítása esetén két" szövegrész, a 22. §
(6) bekezdése, a 76. §-ának (2) bekezdésébõl a "baleseti egészségügyi
szolgáltatás" szövegrész, a 79/A. §-a, a 80. § (4) bekezdésébõl az "illetõleg
az (5) bekezdésben" szövegrész, a 118. §-ának (1)-(2) bekezdése, a (3)
bekezdésébõl "és baleseti egészségügyi szolgáltatásra" szövegrész, továbbá a
119. §-ának (1)-(2) bekezdése, a 121/A. §-ból az "és szolgáltatásoknak
(támogatásoknak, térítéseknek)" szövegrész hatályát veszti.
(2) A 8. § rendelkezéseit az 1996. december 31-e után szerzett szolgálati
idõ számítására kell alkalmazni.
(3) E törvény 10.-15., §-ait és 20.-21. §-ait elsõ ízben az 1997. január
hónapra vonatkozóan fizetendõ társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékra, baleseti járulékra kell alkalmazni.
(4) A T. 119/D. §-a alapján e törvény hatálybalépését megelõzõen megkötött
megállapodásokat 1997. március 1-jéig e törvény 22. §-ában foglaltaknak
megfelelõen módosítani kell vagy meg kell szüntetni.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
az 1975. évi II. törvény módosításához
A társadalombiztosítási alapok ismétlõdõ hiányának egyik alapvetõ oka, hogy egyre inkább terjed a különbözõ járulékelkerülési "technikák" használata. Erre a társadalombiztosítási szabályozás széles körben lehetõséget is ad, mivel rendkívül nagy az a jövedelmi kör, amely mentes a társadalombiztosítási járulékfizetés alól (munkahelyi szociális juttatások, szerzõi jogdíjak, költségtérítések, választott tisztségviselõk tiszteletdíjai, stb.).
E problémák kiküszöbölésére a társadalombiztosítási törvény módosítása azt tartalmazza, hogy 1997. január 1-jétõl a munkáltató által történõ társadalombiztosítási járulékfizetés a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott adóköteles jövedelemre vonatkozik. Ez alól összesen két kivétel van
· a munkáltató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási, valamint szociális ellátásnak nem a munkáltatót terhelõ összege és
· a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a
tag javára történõ befizetés a havonta fizetett tagdíj összegének erejéig, de legfeljebb havi 20.000 forintig.
Ez azt jelenti, hogy mind az egyéni, mind a munkáltatói járulékfizetés alapja megegyezik az SZJA alappal, vagyis megszûnik az elõbbiek részletezett jövedelem típusok járulékmentessége. Ugyanakkor a társadalombiztosítási járulék fizetésnél érvényesülnek mindazok a kedvezmények, amelyek az adóelõleg levonásra vonatkoznak. Tehát pl. a szerzõi jogvédelem alá tartozó jövedelem esetén a járulékfizetés alapja megegyezik az adóelõlegével (vagyis mód nyílik a költségek érvényesítésére). Itt jegyezzük meg, hogy az 1997. évi központi költségvetési javaslat 2 milliárd forinttal számol az intézményi rendszer érintõen a társadalombiztosítási járulékrendszer változtatásának bizonyos mértékû kompenzálásával.
A vállalkozás, illetve az egyéni vállalkozó adózott eredményének az a része, amelyet az új SZJA szabályok lényegében a bérrel azonos módon kezelnek, a járulékfizetés alapjává válik. Ez azt jelenti, hogy a törvénymódosítási javaslat szerint mind az egyéni, mind a társas vállalkozói körben járulékot kell fizetni a vállalkozói osztalékalap 27 százalékos mértékû személyi jövedelemadót viselõ része után is. E szabály azonban ténylegesen csak 1998. január 1-jétõl érvényesül, tehát a társadalombiztosítási alapoknál ebbõl járulék-bevételi többlet csak 1998. évre realizálódik.
Az egészségügyi szolgáltatás állami feladattá válik, így az arra vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezésre kerülnek a törvény szövegébõl. A munkáltató által fizetendõ 3,5 százalékos és a dolgozó által fizetendõ 4 százalékos egészségbiztosítási járulék kizárólag a pénzbeli egészségügyi és anyasági ellátások fedezetéül szolgál.
A járulékrendszer átalakításáról bõvebben az egészségügyi hozzájárulásról szóló új törvényjavaslat ad információt.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §-hoz
A T. 10. §-ának módosítását elsõsorban a szerzõi díjas és tiszteletdíjas tevékenységet folytató személyek biztosítási jogainak és kötelezettségeinek megalapozása teszi indokolttá.
A nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõ arányos figyelembevétele (8. §), lehetõvé teszi a megbízási és vállalkozás jellegû jogviszonyban vagy bedolgozóként munkát végzõk esetén a biztosítási összeghatár elhagyását.
A segítõ családtag foglalkoztatás esetén indokolatlan fenntartani azt a szabályt, hogy a segítõ családtagi státus csak önállóan keletkeztet biztosítási jogviszonyt. A tervezet szerint az egyéb biztosítási jogviszony fennállása mellett is biztosításra kötelezett lehet a segítõ családtag.
A munkanélküli ellátások körének változása miatt a reájuk vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezés pontosítása szükséges.
2. §
Az egyidejûleg több jogviszonyban álló személyek biztosítási kötelezettségének jogviszonykénti elbírálását az eddigi rendeleti szabályozás helyett a törvényben kell deklarálni, mivel a biztosítási kötelezettség törvényi szabályozást igényel.
3. §-hoz
A munkajogi szabályokra tekintettel nem tartható fenn tovább az a rendelkezés,
amely a munkáltató által munkaszerzõdéssel foglalkoztatott házastársat kizárja a biztosítottak körébõl.
4. §-hoz
A T. egyes rendelkezéseinek értelmezéséhez feltétlenül indokolt a munkáltató és az adóköteles jövedelem fogalmának meghatározása.
5. §-hoz
Az egészségügyi törvény tervezett módosítása, valamint a gyermekgondozási díj megszüntetése indokolja a betegségi és anyasági ellátások körének újraszabályozását.
6. §-hoz
Mivel a táppénz és a terhességi-gyermekágyi segély fedezete alapvetõen a biztosított által fizetett 4 százalékos mértékû egészségbiztosítási járulék, egyértelmû törvényi szabályozást igényel, hogy a táppénz és a terhességi- gyermekágyi segély összegének megállapításánál azokat a jövedelmeket kell figyelembe venni, melyek után a biztosított egészségbiztosítási járulékot fizet.
7. §-hoz
Az öregségi nyugdíj összegének kiszámítására vonatkozó rendelkezés módosítását, az egyidejûleg fennálló különbözõ jogviszonyból származó keresetek az 1996. december 31-ét követõ egybeszámítása indokolja. Továbbá rendelkezni kell a nyugdíjazást megelõzõ második év elõtti, naptári években elért keresetek valorizálásáról.
8. §-hoz
A szolgálati idõ számításának javasolt szabályozása arra irányul, hogy a minimálbérnél kevesebb bérrel foglalkoztatottaknál a járulékfizetéssel arányosan csökkentett szolgálati idõ kerüljön elismerésre. (Pl. A minimálbér fele után történõ járulékfizetés esetén az elismert szolgálati idõ 30 nap helyett csak 15 nap lesz.)
9. §-hoz
Ha az egészségügyi szolgáltatás kikerül a társadalombiztosítási szolgáltatások körébõl, úgy az igénybevétel módját az egészségügyi törvényben kell szabályozni.
10-15. §-hoz
A munkáltatót terhelõ egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék ponttal való mérséklése és az egészségügyi szolgáltatás fedezetét biztosító - 13 százalékos mértékû - járulék egészségbiztosítási hozzájárulásra történõ átalakítása miatt az egészségbiztosítási járulék mértéke 18 százalékról 3,5 százalékra csökkent.
A munkáltatók által fizetett egészségbiztosítási járulék alapját indokolt a
személyi jövedelemadó elõleg alapjával lényegében azonossá tenni a munkajövedelmek vonatkozásában.
A biztosított által fizetendõ egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját is ez az összeg képezné, de felsõ határa 3300 forintra emelkedne. A biztosítottat terhelõ járulék mértéke nem változik, azonban az egyidejûleg több jogviszonyban álló személy eltérõen fizetne nyugdíjbiztosítási járulékot és egészségbiztosítási járulékot. A nyugdíjbiztosítási járulékot mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni napi 3300 forintig. Az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség a jelenlegi szabályozással összhangban csak abban esetben terhelné, ha nincs heti 36 órai foglalkoztatással járó jogviszonya. Az egyéni vállakozónak 2,5 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizetni, ha lemond a táppénzrõl és a terhességi- gyermekágyi segélyrõl.
Az egyéni vállalkozók köre a törvényjavaslat szerint kiegészül a mezõgazdasági õstermelést folytató személyekkel.
16. §-hoz
A kiegyenlítési sorrend újraszabályozását az 1996. január 1-jétõl bevezetett táppénz-hozzájárulás, valamint a rendbírság nevesítése teszi indokolttá.
A számla egyenlegrõl történõ értesítési kötelezettséget - az ügyviteli költségek enyhítése miatt - kívánatos egy minimális összegben meghatározni.
17. §-hoz
A T. 112. §-ának kiegészítésével lehetõvé válik, hogy az eljárás költségei megtérítésének szabályait a Kormány határozza meg.
18. §-hoz
A járulék bevallásának elmulasztása esetén járulékot 5 évre visszamenõleg ki lehet róni, ugyanakkor nincs rendelkezés arról, hogy amennyiben az ellátás iránti igényt tévesen utasították el, vagy ellátást nem folyósították, az erre vonatkozó határozatot is 5 éven belül kell visszavonni, vagy módosítani. Ezért indokolt a T. kiegészítése erre vonatkozó szabállyal.
19. §-hoz
A kiegészítõ tevékenységet folytatók körének szûkítését tartalmazza a tervezet, tekintettel arra, hogy e társadalombiztosítási jogintézmény lehetõséget teremtett a járulékfizetés megkerülésére. A tervezet szerint kizárólag a nyugdíj mellett egyéni vállalkozói tevékenységet végzõk minõsülnek kiegészítõ tevékenységet folytatónak.
20-21. §-hoz
A kiegészítõ tevékenységet folytatók járulékfizetésének szabályait az egyéni vállalkozókra és a társas vállalkozókra vonatkozó szabályokhoz indokolt igazítani.
22. §-hoz
A javaslat az önkéntes megállapodás kötésére jogosultak körét kizárólag Magyarországon lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgárokra szûkíti, mert az egészségügyi szolgáltatás kikerül a társadalombiztosítási ellátások körébõl. Megállapodás alapján kizárólag szolgálati idõt szerezhetnének a megállapodást kötõ személyek.
23. §-hoz
Az 1996. évi LXVI. törvény szakazonosítóként 1997. január 1-jétõl bevezette a folyószámlaszámot. A munkáltatók és járulékfizetésre kötelezett egyéb szervek, személyek részére az új folyószámlaszám egyidejû kiadása rendkívül nagy terhet jelent és az ehhez szükséges technikai feltételek sem adottak. Mindezekre tekintettel indokolt a folyószámlaszám folyamatos bevezetéséig a jelenlegi folyószámla azonosító (törzsszám) alkalmazását lehetõvé tenni.
25. §-hoz
Az egészségügyi szolgáltatás állampolgári jogú ellátásként történõ biztosítása a T. vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését igényli.